A Magyar-kormányzat eddigi működéséből kilátható egy érdekes jelenség: a centrizmus vágya.
Magukat így akarják pozícionálni, mint ahogy ez a Fidesz terve is volt minden időszakában, talán a legújabb időszakot leszámítva. Azaz mintha ők lennének a közép a baloldali szélsőség és a jobboldali szélsőség között.
Ami most nagyon nehéz, mert tulajdonképpen semmilyen baloldal nincs a parlamentben, se ténylegesen, se jelképesen. Mégis, a tiszások nagyon vigyáznak, ne emeljenek pozícióba ismert ballib személyiségeket, helyettük inkább ismeretleneket neveznek ki.
De a nyilatkozatokban, a jelképes politikában is ez látható. A szélsőballib blog Amerikai Magyar Népszava itt pl. őrjöng, az ok az, hogy nem lett törölve a kereszténység az alkotmány preambulumából:
Kérdés: ezt mennyi ideig fogja tűrni a ballib szalon? Most hallgatnak, hiszen a fő cél, a Zorbán megbuktatása megtörtént, nem tiltakozhatnak. De vajon mennyi ideig tart a kegyelmi állapot, hogy a bivalyerős ballib szalon - szokatlan módon - mélyen hallgat? Előbb-utóbb be fogják nyújtani a számlát, s akkor lesz a helyzet igencsak érdekes.
Nem tudta kivárni, míg a brüsszelita Magyar Péter kormányzata eltörli a "vármegye" megnevezést.
Még szerencse, hogy a demokrata nem tud horvátul. Valószínűleg agyvérzést kapott volna, ha tudna, mert a horvát szöveg - Baranjska županija - szó szerinti magyar fordítása "Baranyai ispánság".
Sokan kérdezik: miért lobbizott Balog Zoltán a kegyelmi ügyben?
Szerintem a válasz: egyszerűen ilyen típusú ember, szeret segíteni. S ezt a saját ügyemmel tudom bizonyítani.
Az én ügyem legalább annyira jelentéktelen volt, mint Kónya Endréé ugyanis.
Miről van szó? Nos, 2001-2005 között én voltam a Magyarországi Bolgár Ortodox Egyház de facto diktátora. Ez furcsán hangzik, de ez volt a helyzet. Persze mindez a rendkívüli körülmények miatt. Az Egyházban súlyos vita zajlott, hogy ki képviseli az Egyházat, ennek alapja az volt, hogy a korábbi pap helyére új pap jött Szófiából, de a korábbi pap ezt nem akarta tudomásul venni, különösen a pap fia volt nagyon aktív a szarkeverésben. S mivel az Egyház - mármint a magyarországi - vezetősége becsületes, rendes, de a joghoz semmilyen szinten nem értő emberekből állt, így a helyzet abszurddá vált: az ügyvédet felfogadott papfiú minden pert megnyert az Egyház ellen. Ennek eredménye: ténylegesen az új pap szolgált a templomban, ő lakott feleségestül a paplakban, de jogilag a volt pap volt a hivatalos képviselő minden szerv előtt, így csak idő kérdése volt, mikor veszi át ténylegesen is a hatalmat a templomban és az ahhoz tartozó kis házban.
A lényeg: a vezetőség elhitte nekem, hogy én értek az ügyhöz, így gyakorlatilag én lettem a "vezetőség" egy személyben, gyakorlatilag minden kontroll nélkül. Ez persze jelképes volt, hiszen hivatalosan a volt pap volt bejegyezve a bíróságon mint törvényes képviselő. Szóval végülis én nemlétező hatalmat kaptam a kezembe, de a lényeg: mögöttem állt a tényleges vezetőség és az egyházi felsővonal is, a Bolgár Egyház közép- és nyugateurópai érseke.
Én meg munkába kezdtem, az egész ügyet személyes ügyként kezelni. S pár hónap alatt sikerült először is saját magamat bejegyeztetni az egyház elnökeként, majd elérni, hogy ezt a felsőbb bíróságok se másítsák meg. Lépéseim egyházjogilag se voltak helyesek - pl. az egyházelnök mindig pap, sose civil személy -, de mindez a speciális helyzet miatt el lett fogadva hallgatólagosan.
Az alapprobléma az akkori magyar alkotmány „A Magyar Köztársaságban az egyház az államtól elválasztva működik.” elv értelmezése. Az a gyakorlat alakult ki a magyar bíróságokon - ez a Fővárosi Bíróság, ez volt akkor illetékes minden egyházi kérdésben -, hogy bármit elfogadtak bármely egyház nevében, azaz az alkotmány kitágított értelemben lett felfogva, ami azt jelentette: az állami hatóságok még magát az adott bejegyzést se vizsgálták érdemben, amit ez vagy az az egyház tett. Tehát hétfőn bejelentett X egyház, hogy a képviselője XY, majd kedden, hogy immár ZX, s mindkettőt elfogadta a bíróság vizsgálat nélkül.
Ez persze teljes jogbizonytalanságot okozhatott, de ténylegesen problémát csak a Magyarországi Bolgár Ortodox Egyház esetében okozott.
Először is sikerült megértetni az illetékessel - Semjén Zsolt volt az, még csak államtitkár volt akkoriban -, mi is ez az abszurd helyzet: a bíróság nem vizsgálja, hogy egy egyház mit nyújt be, az megfelel-e alapszabályának, hanem minden jognyilatkozatot automatikusan elfogad. Aztán éppen megbukott az Orbán-kormány - ez 2002 -, de eleve maga Semjén is mondta, ő nem tud ebbe nyíltan bevatkozni, túl durva lenne, hogy egy államtitkár a bíróságot próbálja utasítani.
Egyébként pont szerencsénk is volt. Ebben az ügyben az új Medgyessy-kormány egyházügyi államtitkára - Gulyás Kálmán, MSZP - teljesen egyetértett Semjénnel, hogy ami velünk zajlik az abszurd helyzet. De Gulyás is elmondta: ő szimpatizál velünk, de nem tud ráhatni a bíróságra, ezt botrányos lenne akár csak megpróbálni is.
Végül Semjén elintézte: fogadjon minket a köztársasági elnök - akkor: Mádl Ferenc -, s ez meg is történt. Mádl egyházügyi tanácsadója az akkor még a politikában ismeretlen Balog Zoltán volt, vele együtt fogadott minket Mádl. Mádl meghallgatta a lényeget, majd azt mondta, a részleket akkor adjam le Balognak, ő majd tanulmányozza a kérdést és jelentést készít belőle neki.
Mint államfő persze hivatalosan Mádl se tehetett semmit, hiszen a köztársasági elnöknek semmi köze a „független bírósághoz”, dehát a valóság azért nem ez. Mádl nemzetközi jogász szaktekintély volt, plusz gyakorlatilag ismerte az összes létező magyar bírósági vezetőt személyesen, így pár néhányperces magánbeszélgetéssel többet tudott elintézni, mint bármely hivatalos út.
S meg is történt ez. Balog előkészítette az ügy lényegét, s ezt azóta alkalmazza a Bíróság: azaz immár nem gondolja a bíróság, hogy az „A Magyar Köztársaságban az egyház az államtól elválasztva működik.” elv azt jelentené, a bíróságnak csak egyfajta bejegyzői szerepe lenne.
A lényeg a mi szempontunkból: az Egyház azé lett jogilag is, aki mögött ott álltak a hívek és a felsővezetés is. A volt pap onnantól hiába támadott.
Az ügy vicces vonatkozása: olvastam a témáról cikket, benne egy "Iván atyáról". Kiderült: az én vagyok, a szerző tudta, hogy az elnök mindig pap, így levonta a következtetést, hogy én nyilván pap vagyok.
2005-ben lemondtam tisztségemről, azóta is minden normálisan működik az Egyházban. Viták persze akadtak aztán is, de immár nem olyanok, melyek veszélyeztették volna az intézmény létezését.
Elkésve nagyon, de megjött a fideszes holdudvarból az egész kegyelmi botrány helyes elemzése. Gyakorlatilag azt mondják el, amit én is. A tanulság a legfontosabb: nehéz helyzetben küzdeni kell, nem elmenekülni, mert utóbbi esetben a helyzet üldözőbe veszi a menekülőt.
- egy üzletsort ábrázol, s igen találó a véletlen elrendezés.
Jelképezi az ömagát elvesztő kisember életét:
dühös a kis jövedelme miatt, így szerencsejátékkal próbálkozik,
mivel a szerencsejáték nem hozza a várt eredményt, elzálogosítja értéktárgyait,
ez a pénz is lassan elfogy, gyógyszeres nyugtatók kellenek immár,
pénz megint nincs, marad a gyorshitel, hogy ennivalóra legyen legalább,
eszik,
a feszített életmenet vége a halál.
Ehhez hasonlót Magyarországon is láttam sokat. Elsősorban a jelzáloghitel - személyi hitel - gyorshitel körben:
felveszi a jelzáloghitelt,
annak részlete megemelkedik,
nem tudja fizetni, így személyi hitelt vesz fel a részlet fizetésére,
azt se tudja fizetni, jön a gyorshitel,
azt se tudja fizetni, vagy elkezd inni vagy kitántorog.
Nekem az a szerencsém, hogy dolgoztam a szerencsejáték iparágban 4 és fél évet, azaz ismerem a játék ellentétes oldalát, így az nem csábít el. Hiszen tudom, az egyetlen nem egészségromboló szerencsejáték a lottózás/totózás/sportfogadás, persze az is csak, ha a ráköltés mérsékelt. Így eleve nem teszem meg az első lépést se.
Mik az euró bevezetésének tapasztalatai, miután eltelt 5 hónap?
Mindkét tábornak csődöt mondott az elmélete, mert sose látott gazdaságélénkülés nem lett, se nemzeti összeomlás.
Mi történt? A kicsi árak nagyon megnőttek, nem kerekítés történt, hanem durva felfelé "kerekítés", azaz bújtatott áremelés. Pl. a fodrász, akihez járni szoktam, tavaly 25 leva volt, most meg 15 euró, pedig az eredeti ár 12,82 euró lenne átszámítva. A legdurvább áremelést az egyik önkiszolgáló autómosónál láttam, hogy egyszerűen minden ami 1 leva volt, az 1 euró lett.
A nagy árak viszont nem változtak. Ott máig a tavaly decemberi árak vannak, pontosan átszámolva.
Ugyanígy, a nagy cégek sem változtattak árakat, mindent átszámoltak fillérre pontosan. Pl. a McDonald`s árai.
Nem akarom saját elemzésemet dicsérni, de egy valami tény: én megmondtam, megírtam 2024. februárjában, hogy az elnök és az igazságügyminiszter lemondatása Orbán politikai hibája.
Sokan már elfelejtik, pedig tény: Magyar Péter és az egész Tisza-jelenség nem a kegyelmi botrány következménye, hanem annak következménye, hogy az igazságügyminiszter le lett mondatva.
A legbiztosabb útja a felesleges pénzszórásnak pontosan ez: nem használni a bevett eszközöket, hanem újakat bevezetni.
Ismerjük ezt a volt ellenpápa, Patagóniai Francisco esetéből, aki nem volt hajlandó beköltözni a normál vatikáni pápai rezidenciába, hanem helyette új hely kialakítását követelte ki magának.
Mi ugyanis a baj? A hivatalos rezidencia már fel van szerelve minden szükségessel, így aki arról lemond, az azt is mondja, legyen felszerelve egy új hely is. Láttuk ezt Medgyessy Péter esetéből, aki 2002-ben nem költözött be a kormányfői rezidenciára, hanem saját házában maradt, aminek eredménye: az állam százmilliós költséggel kialakította Medgyessy házának védelmét.
Az őszinte ateizmussal semmi gond, az egy világnézet (sőt, erős alakjában valójában egy vallás).
A baj azokkal van, aki az adott vallás hívének mondva magukat kritizálnak.
Tipikus: aki előbb "reformokat" akart a kereszténységben, most már nyíltan ellentmond a keresztény elveknek.
Íme, itt immár homoklobbista elvű Biblia-"elemzést" tart:
Ez a bibliai rész - a Római levél 1. fejezete - nagy szálka hosszú ideje az ateisták szemében. Itt a szerző előveszi a szöveg teljes félreértését.
Pedig a szöveg világos. Azzal kezd, hogy elmondja a pogányokról: "Isten haragja eléri az égből az embereknek minden istentelenségét és gonoszságát, akik az igazságot elnyomják igazságtalansággal.", majd felsorolja milyen bűnöket követnek el ezek az emberek, s ezek között felsorolja, hogy "Asszonyaik a természetes szokást természetellenessel váltották fel. A férfiak hasonlóképpen abbahagyták az asszonnyal való természetes életet, egymás iránt gerjedtek vágyra, vagyis férfi férfival űzött ocsmányságot.".
Mit is mond az átkozott szélsőliberális ex-pap? Megkérdezi: "mit is mond valójában a Róma 1? Tényleg a homoszexuális életmódot ítéli el?" - a válasz persze egyértelműen "igen", mint ez látható az előző bekezdésben. De ő egy oda nem illő focis hasonlatot hoz: ha egyes foci ultrák rombolnak-tombolnak, akkor vajon minden ultra hibás? Nyilván nem az, de a hasonlat itt a rombolás-tombolásra vonatkozik, nem az ultraságra. Valójában itt úgy kellene értelmezni az ő logikája mentén, hogy nem szabad minden pogányt elítélni, csak azokat akik homoszex cselekményeket követnek el! Azaz a hasonlata pont fordított! Csak ezt a felületes olvasó észre se veszi, nem látja át a logikai bakugrást!
Nem számítottam erre, de kifejezetten jó az elemzés:
Ami a leginkább figyelemreméltó: kimondják, hogy a NER sose volt "maffiaállam". Ez nagy mondás ballib körökben, persze Zárug sose volt ballib, ő a MIÉP-ből érkezett, Török meg a Fidesz környékéről.
Én azt szoktam mondani: három féle politikus van. Van aki hatalmat akar, van aki pénzt, s van aki alkotni akar. Mind a két fő kiemelkedő rendszerváltó politikus - Gyurcsány és Orbán - tipikusan az alkotni vágyó típus.
Erősen csökkenni látszik az általános színvonal az országban.
Néztem az 1. napi parlamenti közvetítést, nem az egészet, de nagyjából a felét igen. Humoros volt, hogy az eskütételt zenés-táncos ünnepséggé változtatta az új hatalom. Bevallom, nekem már a székely himnusz is felesleges elem, ehhez képest a többi plusz dalolgatás meg teljesen indokolhatatlan. Brüsszel Péter szerint viszont felháborító, ha valaki nem akarja végigünnepelni az egészet ebben a formában.
De a kommentelők alsó rendje ehhez képest is csúcsot teljesített. Valaki kitalálta, hogy a választói akarat el nem ismerése a kormányfő meg nem szavazása, s ez az elmélet terjedni kezdett:
Nem hallottak arról, hogy a parlamentáris köztársaságokban éppen az jelzi, hogy ki ellenzéki, hogy ki szavaz nemmel a kormányra/kormányfőre!
Hozzáteszem: a tiszákos tábor értelmiségi része is szembement a "szarházi Fidesz, mert nemmel szavazott" narratíva ellen.
Ami az EU-himnusz bojkottját illeti, nincs erős álláspontom. Egyrészt én is utálom - a IX. szimfóniát mindig a negyedik része nélkül hallgatom, ahol "dalra fakad" a zene, ezt eleve disszonánsnak érzem az egész műhöz képest. Másrészt nem tudom mikor illetlenség nem felállni alatta. Szerencsére sose kerültem olyan helyzetbe, ahol ezt élőben tesztelnem kellett volna.
Nekem a mű Mr. Bean felé verziója tetszik a legjobban:
A Fidesz éppenhogy nem nézte le a polgárokat, hanem nekik sokat adott. S pont ebben hibázott: a kisembereket nézte le.
Csak egy látványos példa: a behajtási cégek körüli helyzet. Tipikusan olyasmi, ami a polgárságot nem érinti, hiszen a polgárok nem szoktak elmaradni számláik fizetésével, ez sokkal jellemzőbben kisember-probléma. Viszont semmi se lett téve az egész behajtási rend ellen, ahol a behajtó cégek 100-200 %-okat tesznek rá a tartozásra. Sőt, megesik, hogy 50 ezer Ft-os tartozásból fél év alatta a tízszerese lesz. Mindez teljesen legálisan, az állam ez ellen semmit se lép.
Ugyanez a bankoknak kedvezés a hitelezésnél. Magyarországon a bankhitelek minden hátránya a tartozó félre hárul, a bankok viszont szabadon garázdálkodhatnak. Lásd, ingatlan elárverezése nyomott áron, majd további követelések a tartozó féllel szemben.
Ezek mind tipikusan olyan problémák, melyek a polgárokat nem érintik, de a lakosság nagy részét igen.
Itt kellett volna lépni. S kezdetben voltak is ilyen lépések, lásd rezsicsökkentés, de ezt nem folytatták.
A probléma az, hogy ez a gyarmattartó okosabb a klasszikusnál, mely csak cipelte ki a vagyont, s semmit nem adott cserébe.
Azaz a népnek van vesztenivalója, ha a gyarmattartó ellen szavaz.
Pedig van minta rá, hogyan lehet a normalitásban megmaradni közepes méretű, mérsékelten gazdag államként: ez Belarusz. A belarusz nép eddig minden agressziót visszavert, a legkeményebbeket is, a vékony belarusz européer réteg zöme pedig már Litvániában üdül, mert otthon senki se kíváncsi rájuk.
De vajon el bírná-e viselni az átlag kisember a belarusz lét nehéz oldalát? Mert van nehéz oldal. Pl. az, hogy Európában mindenhová kell vízum, kivéve pár volt szovjet tagköztársaságot, Észak-Macedóniát, Montenegrót, Szerbiát, s Törökországot? (A belarusz kisember jellemzően a török vagy az egyiptomi vagy a tunéziai tengerpartra jár üdülni, ezek ugyanis vízummentesek és viszonylag közel is vannak. A horvát vagy a görög vagy a bolgár tengerpart hiába van közelebb, ezekhez nehezen megszerezhető schengeni vízum kell.) S persze kell munkavállalási vízum mindenhová nyugaton, egyedül az ex-szovjet térség egy részében van szabad munkavállalás, de oda meg minek menni, ott belarusz szintű vagy annál alacsonyabb a bérszint.
S valóban: a kecsegtetés nem kis dolog. Bevallom, még nekem is nagy élmény, hogy utazom pl. Szófia-Bécs-Budapest, majd Budapest-München-Szófia vonalon repülővel, s mindeközben egyszer se kell személyi okmányaimat megmutatni senkinek. Ill. egyszer azért kell, a becsekkolásnál, de ezt is gép szkenneli be, nem a határőr.
A kisemberek kritikus része azt mondja "akkor inkább jöjjön Európa!". S ez sose fog változni, míg nincs jól szervezett kultúrharc. Az pedig nagyon nincs.
Ez a tiszákosok nagy titka.
A hitelesen élő kisembereknek pedig nem probléma, mi tudjuk mi az ellenséges környezetben élni. Persze, jobb lenne egy normálisabb társadalom, de ha a többség nem akarja, akkor ez van, marad a gonoszságban élés, mi ehhez is értünk.
Több, mint kormányváltás, mert itt 16-évnyi kormányzás ér véget, ami már csak a hossza miatt is más, mint az egy ciklus utáni kormánycsere. Emiatt a változás is nagyobb, s ehhez nem kell "rendszerváltozásról" beszélni, mert ilyen nem lesz, marad a polgári liberális demokrácia, ami van 1989/1990 óta.
Rendszerváltozás 1989/1990-ben volt, akkor lett ismét nagypolgárság az országban. Persze a korábbi elitből, annak másodvonalából, de a lényeg: az valódi változás volt: vezető beosztású nem-polgár hivatalnokokból lett nagypolgár.
Mindig mondtam: ez a NER nagy problémája. Hogy hiába hoz létre új nagypolgárokat, azok azonnal függetlenedni fognak, ha a politikai hatalom meginog, s a hűséges nagypolgár villámgyorsan átáll.
Vajon például mennyi a valószínűsége annak, hogy az 5/35-ös (azaz 35-ből 5 számot kell eltalálni) lottójátékban a 41-es számot húzzák ki? Erre mindenki rávágja alapból: nulla, hiszen nem lehet az 1-35 közti számokból kihúzni a 41-es számot!
Igen, de mégse. Most már legendás az eset: tavaly történt az egyik bolgár lottóhúzáson - melyet élőben sugároznak a tv-ben és a Facebookon -, hogy az 5/35-ös játékban a 41-est húzták ki.
1:09-kor történik, a műsorvezető hirtelen meg se szólal pár másodperig a meglepetéstől
Magyarországi McDonald`sban évek óta nem jártam, nem tudom mi a helyzet most ott.
Itt viszont immár 100 %-os a digitalizáció, azaz nem a pultnál az alkalmazottnak kell elmondani a rendelést, hanem képernyőn kiválasztani, majd ott fizetni (kivéve készpénzes fizetés esetében, ezt továbbra is lehet a pultnál, de maga a rendelés akkor is a képernyőn zajlik előbb).
S választani lehet: az ügyfél vagy átveszi a kész rendelését a pultnál, vagy azt kiviszik neki az asztalához, sorszám alapján.
Az eredmény: a rendelés megkapása kb. 2,5-3-szor több idő, mint korábban. A modern technológia fő hatása a hatékonytalanság.
Múltkor meg is figyeltem a jelenség pszichológiai hátterét. Egyrészt senki se szeret gyorsétteremben dolgozni, ez szinte mindig csakis erős kényszer miatt fordul elő, így alapból minden alkalmazott már szarul érzi magát, hogy már megint dolgoznia kell ilyen szar helyen.
Ezt teljesen megértem, én is utálok dolgozni, bár az én munkám a gyorséttermi munkához képest üdülés kategória.
Viszont a sorállás kényszerítő hatású, az alkalmazottnak még szarabb, ha néznie kell a vele szemben türelmetlenül várakozó ügyfeleket, így már csak önérdekből is sietni igyekszik. Most meg: nincs sor a digitalizáció miatt, könnyebb lett az alkalmazottaknak, de ennek következménye: nemhogy nem sietnek a rendelésekkel, de kifejezetten lassan csinálnak mindent.
Természetesen nem haragszom az alkalmazottakra, sose engedném meg magamnak, hogy a kisembert hibáztassam a kisembert elnyomó rendszer miatt. Sose lennék a balhézó ügyfél szerepében, aki segít a rendszeruraknak a kisemberek elnyomásában - távol áll tőlem ez az amerikai mentalitás. Tudomásul veszem: a gyorsétteremben dolgozó kisemberek meglátták az apró rést a rendszeren, s teljesen természetes, hogy élnek is vele. Ha valaha arra kényszerülnék, hogy gyorséttermi alkalmazott legyen, én is azt tenném, amit ők.
Az ügyfél szerepében létező kisember pedig egy dolgot tehet: tudomásul veszi, hogy több időt kell szánnia ezentúl a gyorséttermi látogatásaira. Hiszen eleve amolyan szórakozásként jár oda, nem mert éhes. Ha csak az éhség lenne az ok, akkor rendelne onlájn, futárral.
délelőtt 11 után nem sokkal, direkt még a déli csúcsforgalom előtt
Mivel máig nem tudtam életmenetemet normalizálni tavaly október óta, bevezettem többek közt a heti egyszeri gyorséttermi étkezés szokását, innen a hatalmas tapasztalatom.
Mi is történhetett? Egyetlen dolog: kiderült, hogy nemhogy nem a folyamatosan megvádolt Semjén az illető elkövető, hanem más fontos és közismert fideszes se. Hanem valaki kevéssé ismert hivatalos személy, aki nem képes hozni a várt politikai eredményt.
A srác alaposan ki lett tanítva, sokszor teljesen úgy beszél, ahogy az ő státuszú emberek soha nem tennék. Ennek ellenére én hiszek neki: mégpedig éppen a pedofil szex részletezése miatt. Ugyanis nem azt mondja, amit a közvélemény hisz a témáról - hogy a vadállat agresszív pedó erőszakkal lép fel -, hanem azt, ami tényleg jellemző a pedókra: azaz hogy szinte kedvesen, szinte szülői gondoskodással viselkednek áldozatukkal, aki így sokszor nem is érzi magát áldozatnak.
Az ügy nagy nyertese egyébként Semjén Zsolt lesz, hiszen immár legádázabb politikai ellenfelei tisztázzák őt a vádak alól. Nagyon csalódott lesz a felhergelt ballib-tiszákos keménymag.
A kolléga azt mondja, szomorú a választási eredmények miatt.
Én igyekszem tartózkodni az ilyen érzésektől, se negatívan, se pozitívan nem szokott hangulatom változni közéleti események miatt. Persze nekem könnyű, egyrészt autista vagyok, másrészt meg a tavalyi év végén olyan negatívumok értek, hogy azokhoz képest minden más semmi.
De eleve magányos, önfejű birca vagyok, nem szeretek együtt menni a nyájjal. Mert félek önmagam elvesztésétől a világban, s hogy nem a saját lehetőségeimet valósítom meg életutamban. Már így is sokszor a nyájjal kell tartanom, mert egyes egzisztenciális kötöttségeimtől nem vagyok képes megszabadulni, bármennyire is szeretném ezt, így legalább ott próbálok autentikus maradni, ahol ezek a kötöttségek nem kötnek.
Eleve, ideális esetben a keresztény embert nem kellene, hogy érdekelje a "demokratikus akarat", nem kellene, hogy érdekelje a többség akarata, hiszen mindez legfeljebb egy adat a sok közül, de nem lehet semmilyen keresztény értékrend alapja. Azaz nálunk a többségi akarat legfeljebb egy érdekes adatszám, mint mondjuk az adat az emberek éves pogácsafogyasztásáról, de ez nem hat ki ránk sehogy.
Ezért is zagyva eszme a kereszténydemokrácia. A kereszténység eleve nem egy politikai eszme, de ha már mindenképpen politikát akarnánk ráerőltetni, akkor meg mindenképpen antidemokratikus kell, hogy legyen: hiszen a keresztény értékrend alapja az objektív jó és nem az, amit az emberek annak vélnek többségi szavazással.
Szóval az, hogy két politikai erő küzdelméből most éppen a rosszabb erő került ki győztesen az semmi a nagy dolgok felől nézve. Az ilyesmi megesik, túl kell lépni rajta. Legközelebb meg kell próbálni jobban politizálni, s kész. Ha meg jobb politikával is vesztünk, az csak egy látlelet a beteges társadalomról. Pánikba esni, kapkodni hatalmas hiba lenne.
Neves bolgár elemző elemzi a magyar választásokat. Sajnos nem működik az automata fordítás, de a lényeget vázolom pár mondatban.
Az elemző történész. Jól ismert név az alternatív baloldali körökben, elsősorban mert civilben saját videoblogot üzemeltet, melyen aktuális kérdéseket elemez. Sok tekintetben oroszpárti, antiliberális, a volt kommunista rendszert is támogatja részben, bár nem kritikátlanul.
Azt mondja itt, a kulcs a "szabadság" fetisizálása. A nyugati hatalmi központok sikeres projektje a "szabadság" keretezése, mely szerint egyrészt van a szabad nyugat, másrészt mindenki más, s ez a mindenki más automatikusan a szabadság ellensége. Kelet-Európában a fő célpontja ennek a nyugati propagandának a nagyvárosi lakosság, azon belül is elsősorban a fiatalok.
Magyarország esetében, mondja, is ennek a sikeres működését láthattuk Orbán bukásában. Sikerült Orbánt és rendszerét a szabadság ellenségének táborába pozícionálni, majd ezzel aktivizálni a fiatalokat.
S ami legjobban mutatja, hogy az USA mint állam nem tényező az, hogy hiába Trump támogatása Orbánnak, ez semmit se jelentett: azaz a jelenlegi amerikai kormányzat nincs hatalmon nyugaton, a valós hatalom teljesen független az amerikai kormányzattól.
Magyarországon ez az egész hadművelet ment szimpla pszichológiai eszközökkel, de a nyugati hatalom ennél keményebb fegyvereket is bevetett volna, ha szükséges, a román példa alapján, ahol a román nép "hibás" szavazása után egyszerűen az egész választást törölték, majd a nép választottjának megtiltották a részvételt a választásokon.
