Számomra közelebbi a segélyvadász iszlám migráns, mint az elhülyült nyugati liberális mintapolgár. Bevallom: az előbbieknek drukkolok. Sőt, szerintem az egyetlen békés megoldás a nyugat számára, ha még több migráns jön, s iszlám államok alakulnak a mai ateista, homokpedofil, liberális szörnyállamok helyén.

Az iszlámmal ugyanis még együtt lehet élni, a tomboló liberalizmussal képtelenség.

Csak egy példa a nyugat romlottságára és hazugságára Én a legjobban éppen a migrációval kapcsolatos nyugati fősodrú álláspont változására emlékszem: s erre egy átlagmagyar nem emlékezhet, mert a magyarokat így sose diszkriminálták. A 90-es években a nyugati államok hogyan bántak a kelet-európaiakkal (a magyarokat, cseheket, szlovákokat, szlovéneket, lengyeleket nem számítva). Vízumhoz kb. 100 papír kellett, hónapokig kellett várni, sorban állni, stb., s jöttek a folyamatos kitiltások, tömeges elutasítások..

Pl. a németek elől jártak ebben, s a spanyolok is. Ma mindkét állam nagy "befogadó".

2015-ben meg ugyanez a szemét liberális banda arról beszélt: még csak kérdezni se szabad a "menekülteket", mert mindenkit be kell mindenhová engedni, s eleve elavult fogalom az országhatár, s nincs olyan, hogy "idegen".

Érdekes, annak idején az ukrán, orosz, szerb, albán, bolgár, stb. emberek esetében meg nem ez a volt a nóta.... akkor még a követségeken is fegyveres őrök voltak.

Nem személyes harag beszél belőlem, minket SZEMÉLYESEN ez sose érintett, hiszen magyar papírjaink is vannak, azaz a privilegizáltak közé tartoztunk, de láttuk mindezt évekig.

S ugyanazok a nyugatiak akkor ugyanazzal a határozottsággal, lenézéssel, minden ellenvéleményt nem tűrő hangnemben mondták akkor mindezt, most meg az ellenkezőjét.

Ezért mondom: nekem szimpatikusabb egy iszlamista pénzéhes segélyvadász, mint egy nyugati szivárványtoleráns átlagpolgár. Az előbbi legalább nem csinál segget saját szájából.

Nemrégi cikk egy teniszezőről.

Nagyon jellemző eset. Lássuk először is az alapképletet!

Adott egy ember, aki egy adott területen kiemelkedő teljesítményt ért el. Aki emiatt híres lett. Viszont valami más területen, egész más területen, aminek nincs is kapcsolata azzal a területtel, amiben híres lett, olyan tevékenysége, életvitele, véleménye, álláspontja van, ami nem tetszik nekünk.

Mi ilyenkor a helyzet? Az egyik álláspont szerint a két dolognak egymáshoz semmi köze. A másik szerint minden embert egészben kell megítélni, azaz ha valakinek súlyosan negatív a magatartása, másben se lehet kiemelkedő példakép.

A Kádár-rendszer népszerűségének egyik oka az volt, hogy az utóbbi álláspont felől lassan elmozdult az előbbi álláspont felé. Azaz ha az ember nem sértett meg egyes alaptabukat, nem kellett, hogy éljenezve tapsoljon a hatalomnak, a hallgatást, sőt, másodlagos ügyekben az udvarias ellenvéleményt is menengede a késő-kádári rendszer.

A rendszerváltással a helyzet Magyarországon rosszabbodott. A szellemi teljhatalomra szert tett posztkommunista-ultraliberális agytröszt elégedetlen volt a késő-kádári "lazasággal", s szigorított. Mindenkit át akartak nevelni, nyugati, demokratikus, liberális, polgári értékrendre, a renitenseket pedig karanténbe zárni.

A féleértések elkerülése végett: nem kell diktatúra a szólásszabadság elfolytásához. A leghatékonyabb megoldás biztosítani a teljes szólásszabadságot elvben, de minden gyakorlati lehetőséget elvenni annak gyakorlásához. Olyan ez mint a sztálini alkotmány: elméletileg a Szovjetúnió a világ legszabadabb országa volt, semmi se volt tilos, de a gyakorlatban nem lehetett semmi mást tenni, mint hevesen bólogatni a hatalomnak, ellenkező esetben az ember megnézhette magát. A liberálisok ennél azért engedékenyebbek: a kussolást is megengedik, ha az ember megelégszik magánemberi létével.

Amint azonban az ember bármilyen szerepet vállal a közéletben, kötelező számára a teljes liberális értékcsomag hű megvallása, ezt hívták liberális minimumnak.

A XXI. század első magyar évtizedének a hatalmas szellemi eredménye, hogy lassan, de biztosan elfogyott a magyar liberális elit hatalmas. Abban az időszakban, amikor a Fidesz ellenzékben volt, ugyanis ekkor döbbent rá a Fidesz vezetése, hogy a liberális karantén szétverése nélkül sose lesz újra hatalmon, mert - ahogy minden tömegdemokráciában - a döntő körülmény a szellemi narratívák harca, s a Fidesz nem képes nyerni a liberális narratíva keretein belül, ill. ha nyer is, ez nem lesz tartós, ahogy ezt Orbán 2002-es bukása is igazolta.

Egyvalamit azonban le kell szögezni: még a 90-es évekbeli magyar kulturális liberális monopólium is szabadabb rendszer volt, mint a mai nyugati szellemi légkör. Ahol már egy minden kétséget kizáróan teljesítményt nyújtott sportolót se szabad ünnepelni, ha "hibás" a véleménye.

Jó ellenpélda mondjuk Balczó András esete, aki egyértelműen a hivatalos görénykurzus ellen foglalt állást, a MIÉP egy fő külső támogatóga volt annak megalapítása óta. Mégis: a ballib röszt ugyan morgott ellene, de azt sose merték megkockáztatni, hogy semmissé nyilvánítsák sportteljesítményét antiliberális politikai nézetei miatt.

A modern liberalizmus mára, annak legfejlettebb nyugati alakjában oda fejlődött, hogy több a szellemi korlát, mint a kommunizmus alatt.

Minket ez egyébként nem zavar, hiszen csak gyorsítja a nyugati rend zuhanását.

Az indiánok helyzete az egyes volt spanyol gyarmatokon érdekes ami a helyi identitásban meglévő szerepüket illeti.

Amerikában 19 mai ország van, mely spanyol gyarmat volt. Dél-Amerikában: 9 ország, a kontinentális Közép-Amerikában 7 ország, a karibi térségben pedig 2 ország + Puerto Rico.

A legegyszerűbb az utóbbi térséggel kezdeni. Ott ugyanis nulla az indiánok szerepe. A legkorábban gyarmatosított terület a karibi térség. Az 1542-es királyi rendelet előtt az indiánokat kb. állatoknak tekintették, így aki nem halt meg a betegségekben, az meghalt a gyarmatosítók keze által. Bár az őslakosság minimális része ezt túlélte, nem maradtak se indán közösségek, se identitás, azaz az indián elem itt csak valamiféle genetikai nyom.

Ezek az országok fehér telepesállamok, behozott néger rabszolga lakossággal, s e két csoort keveredésével. A spanyol identitás negszűnésével, elhalványosodásával itt természetes módon alakult ki az új identitás, mely fajfüggetlenül lett. A kérdés csak a néger és mulatt lakosság iránti hozzáállás volt a fehérek részétől, de ez nem jelentette a négerek és mulattok idegennek minősítését, csak lenézését. Mind a három területen jellemző, hogy a lakosság 80-90 %-ban fehér és kevert fehér-néger (Dominikán a kevert faj a domináns, a másik két országban a fehér).

A kontinentális közép-Amerkában a spanyol utáni új nemzeti öndtudat mindenhol a fehér és a mesztic (kevert fehér-indián) lakosság alapján lett. Ez a két csoport nem diszkriminálta egymást, de közösen lenézték a tiszta indiánokat. A tiszta indián lakosságra az új nemzet úgy tekintett mint még nem civilizált lakosságra, melyet majd integrálni kell a többségbe, ennek útja pedig az indián kultúra helyettesítése a spanyol-indián kevert alapú többségi szokásokkal, ennek részeként a spanyol nyelvre átneveléssel. Ennek fő eszköze a kötelező iskolarendszer volt, mely egyrészt igyekezett új identitást adni az indián gyerekeknek, másrészt írástudást oktatni nekik, de kizárólag spanyolul.

Ez a program hatalmas sikert hozott ott, ahol nem volt túl magas az indián arány. Pár százaléknyi indián kisebbslg maradt, az is jellemzően kétnyelvű. Egyedül Guatemalában maradt jelentős, közel 40 %-os arányú indián lakosság, s itt az állam kénytelen volt már a XX. sz. közepén feladni az integrálás totális politikáját, itt indián nyelvű alapfokú oktatási rendszer is létezik, s csak középszinten jön be a spanyol oktatási nyelv.

Természetesen ma már kulturális értéknek kezdik számítani az indián nyelveket mindenhol a régióban, így ma már létezik ezekre hivatalos támogatás. Ez azonban jellemzően elkésett intézkedés, az indián nyelvek nem használatosak a családi környezeten kívül. S a színindiánok is többségükben csak spanyolul beszélnek.

A néger lakosság száma nem volt itt jelentős sehol, aránya a karibi térséghez képest is kicsi, az egyetlen Panam mkivételével, de ott se éri el a 20 %-ot. (Salvadorban pedig egyáltalán nincsenek négerek, ennek oka, hogy ez az egyetlen közép-amerikai állam, melynek nincs karibi partvidéke, márpedig a közép-ameriai csendes-óceáni partvidékre nem történt rabszolgakereskedelem.)

Dél-Amerikában a helyzet nem egységes.

Egyrészt van 3 ország, Argentína, Chile, Uruguay, ahol a nemzeti identitás gyakorlatilag fehér, itt a lakosság 85-95 %-a európai, a néger lakosság pár százalék, nagyon kevés a kevert fehér-indián, s a meglévő kevés indián teljesen el van különölve. Ezek a területek a gyarmatosítás idején gyéren voltak lakottak, az indiánok távoli vidékeken éltek, s a nemzeti identitás kialakulása nélkülük zajlott le. A legtöbb indián Chilében van, 5 %, ők is az ország elszigetelt részein. Itt az indiánokra klasszikus idegen kisebségként tekintenek, természetesen nem joglag, de a gyakorlat bizony ez.

Kolumbiára és Venezuelára a Közép-Amerikára keírtak és az argentín-chilei-uruguayi helzet keveréke igaz. A fehér és a mesztic lakosság közösen alakította ki a nemzeti identitást, a kevés indián kb. vadenbernek számít (a dzsungelekben élnek), abszolút marginálisak.

A maradék 4 ország azért maradt a végére, mert ott az indián elem egészen más jellegű. Itt is mindenhol fehér-mesztic alapú a nemzeti identitás, azonban mégis jelentősen más a helyzet, mint az eddig felsorolt országokban.

Paraguayban a lakosság több mint 90 %-a mesztic, viszont tömeges a kétnyelvűség, szinte mindenki beszél indián nyelvet is, ahogy spanyolt is. Természetesen itt is a spanyol a tényleges hivatalos nyelv, de itt a helyi fő indián nyelv - a guarani - meglepően erős. A guarani itt hivatalos nyelv a spanyollal együtt, bár a gyakorlatban minden hivatalos tevékenység spanyolul zajlik, a guarani hivatalos státusza inkább jelképes.

Ecuadorban a lakosság negyede ma is indián, s erős identitással rendelkezik, bár az indiánok nagyobb része csak spanyolul tud. Viszont elmondható, itt az indiánok részei a nemzeti identitásnak..

Peruban az indiánok a lakosság negyede, kb. felük nem is beszél spanyolul. Bár az utóbbi 30 éven vannak változások, máig igaz, hogy a mesztic-fehér többség idegennek látja az indiánokat, különösen a falusi indiánokat, akik nem beszélnek spanyolul. Peruban s spanyol és a kecsua is hivatalos nyelv, a kecsua státusza abszolút jelképes, kb. mint ahogy Budaörs határában ki van írva, hogy Wudersch.

Bolívia szintén az a hely, ahol a fehér-mesztic többség a lakosség kb. negyedét kitevő indiánok nélkül alakította ki a nemzetet, viszont itt az indiánok aktívak, s e tekintetben komoly eredményeket értek el.

Összegezésként: a leírtak kegyetlennek tűnhetnek indián szemszögből, mégis: a spanyol gyarmatosítók bántak a legkevésbé rosszul az indiánokkal. Az angoloknak eszükbe se jutott, hogy az indiánok részei lehetnének az államnak, ráadásul az angol rendszer bármennyi indián vér megléte esetén indiánnak minősített mindenkit, míg a spanyol rendszer az ellentétes hozzáállást alkalmazta: bármilyen kevés fehér vér megléte már áthelyezte az embert a lenézett indián kategóriából a privilegizált kategóriába.

A volt spanyol gyarmatok célja az integráció volt, nyilván ez kulturális asszimilációt jelentett, míg az ellenpélda az USA, mely magát fehér országnak képzelte, az indiánok eltávolítandó problémának tekintve.

Tegnap néztem a két tüntit Budapesten, a náci "hagyományőrzőt" és az "antifa" ellentüntit.

A kettőre összesen kevesebb mint ezer embert sikerült összetrombitálni, pedig hetek óta reklámozzák az eseményt a ballib médiák. A "hagyományőrzők" kétharmada külföldi volt, az "antifáknál" valószínűleg 90 % körüli lehetett a külföldiek aránya.

Ez utóbbi különösen röhejes. Évek óta próbálják a magyar ballibek importálni nyugatról a harcos álbalos radikalizmust, de ezt Magyarországon még a ballib törzsszavazók is kiröhögik. A magyar ballib törzsszavazó ugyanis meggyőződéses liberális, s a szélsőbalos szagú hisztit valószínűleg jobban utálja, mint egy fideszes szavazó.

Most meg mindennek vége. A két darab összesen kevesebb mint ezerfős tünti békésen lezajlott. A rendőrség profin működött. Egyetlen egy botránypróbálkozás volt, amikor egy tucatnyi "antifa" megpróbált bántalmazni egy magányos, hazafelé tartó "hagyományőrzőt", de a rendőrség 2 perc alatt leszerelte ezt az akciót is.

A gazda New York-ban meg dühöng, hát még egy utcai verekedést se képesek drágán fizetett emberei összehozni? Jövőre kénytelen lesz, a "hagyományőrző" táborba is beszervezni pár embert.

Sorosék dühe kitörőben van, idén elementáris erővel.

Két hete kezdtem észrevenni: egy teljesen marginális, neonáci eseményt, mely egyébként 25 éve jelen van, egyre nagyobb erővel reklámoznak a ballib médiák.

Mindent megtesznek, hogy mindenki értesüljön róla. Egy teljesen marginális tüntiből világeseményt szeretnének csinálni, hogy aztán legyen mi ellen hörögni.

A kisembert szerencsére nem érdekli azonban se a nácizmus, se ikertestvére, a sorosizmus.

A téma alapját egyszer már felvetettem.

Érettségtől függ kinek mikor következik be a gyereki őszinteség felülírása. Aki korábban érik, pl. a lányok, az hamarabb hagyja abba az őszinteséget.

Aki meg hosszabb ideig gyerekes, az későbbig őszinte.

Persze csak egészséges embereknél.

Az autizmus egyik mellékhatása a kényszeres őszinteség. Itt nyilván ez nem érettség hiánya, hanem a társadalmi szokások figyelembe nem vétele. A kemény autista eleve nem is ismeri meg őket, mert annyira be van zárva saját világába, hogy abból ki se lát, az enyhe autista meg kilát ugyan a világba probléma nélkül, de annak egyes nem racionális elemeit nem értit, s amikor pedig belátja azokat, akkor sem tudja biztosan mikor illik hazudni, mikor nem.

Normál egészséges ember megtanulja az éréssel együtt mikor kell hazudni. Mert igenis kell hazudni, aki mást állít, az hazudik.

Az enyhe fokú autistának nehéz megértenie, miért jó hazudni, amikor ennek semmi tétje, s eleve mindenki tudja, hogy hazugság az adott mondat. Ezért sokszor el is vétik a helyzetet, akkor is őszinték, amikor nem lenne szabad.

Ki ez a Jakab Péter? Elég annyit tudni róla, ő a jobbikos Retkes.

Saját magukat nyírták ki a jobbikosok. Ugyanis a politikában kell mondanivaló is. Az nem elég, hogy "egyetértünk Gyurcsánnyal, összefogunk vele, de mégse ő legyen a főnök". Ennek ugyanis semmi értelme.

Lássuk a Jobbik 3 szakaszát: nyilas, konzervatív, ballib.

A korai nyilas Jobbik legalábbis mondott valamit. Marhaságokat persze, de mégis volt mondanivaló. Kb. az volt a program, hogy ki kell azonnal lépni az EU-ból, majd megölni a zsidókat és a cigányokat, majd tiltsuk be a "cionista" kereszténységet, aztán állig fegyverkezzünk fel, majd csináljuk vissza Trianont.

A középső Jobbik ismételte az akkori Fidesz-szöveget, már nem volt saját mondanivaló. Aki viszont ezt akarta, az szavazott a Fideszre. Az ismételgető szerep már foglalt volt, arra ott a KDNP. Két szatelitpártra meg nincs szükség.

A kései Jobbik pedig a ballib marhaságokat ismételgeti, ez se saját mondanivaló. Akkor se az, ha a ballibaizmust úgynevezett igazikonzervatív csomagolásban adjuk elő. Aki ugyanis ezt akarja, az szavaz a DK-ra vagy a Momentumra.

Nem kár a Jobbikért, sose volt mögötte szellemi érték.

Csoda, de megjelent egy értelmes cikk az Örülünk Vincent nevű ultraliberális cenzorblogban, pontosabban egy másik cikkre hívja fel a figyelmet Rossztündér. A hivatkozott cikket közlő lapot én is figyelem ugyan, de ezt a cikket éppen nem vettem észre.

A brit progresszívizmus két verzója a centrista liberális és a corbynista balos. Az előbbi az gyakorlatilag azonos a magyar ballibaizmussal, csak az angol liberálisok őszintébbek, nem hívják magukat baloldalnak. Az utóbbi pedig Magyarországon nem létezik, ez amolyan erősen szociáldemokrata, gazdaságilag antiliberális irány, mely a Blair-féle gazdasági ultraliberalizmus bukása után átvette a vezetést a brit Munkáspártban.

Angliában kulturális antiliberalizmus nem létezik, minden irányzat ultraliberális, tegyük hozzá. Azaz pont az amerikai politikai térkép ellentéte: Amerikában gazdaságilag mindenki liberális, az ellentét kulturális.

A szerző szerint ami összeköti a két egyébként egymással ellenséges progresszív irányt az az egyetlen igazságban való hit. Érdekes módon ez a marxista eredetű, a kereszténységből átvett hit az alapja az immár nem marxista progresszíveknek. Cak aztán jön a valóság pofonja: a valóság csak nem hajlandó arra és úgy "fejlődni", amerre kellene a "tudományos" elmélet egyetlen igazság szerint. Mivel a saját elmélet igazsága viszont megkérdőjelezhetetlen, így csak összeesküvéselméetekkel lehet magyarázni a jövő "hibás" alakulását.

Magyarországon is jól ismert ez a magyarázat: a Fidesz nem azért nyer, mert kormányzása alatt nőtt az átlagember életszínvonala, hanem mert a köztévé agyat mos, s ha nem lenne ez az agymosás, akkor az átlagember észrevenné, hogy növekvő életszínvonala csak hallucináció.

S lassan megindul a saját elvek megkérdőjelezése ennek szellemében, ha azok "hibás" eredményeket hoznak. Leegyszerűsítve: pl. addig kell szavaztatni a népet, míg az meg nem szavazza az "egyetlen helyes" döntést, s amint viszont ezt megszavazta, arról a kérdésről nem szabad több szavazást rendezni.

Vicces - és ezt érdemes hozzátenni -: ezt a módszert eddig csak a periféria és a félperiféria felé alkalmazták. Most már a magállamokban is rákényszreül az elit.

Említi a cikk a Miller-precedenst, melynek lényeg: brexitellenes aktivisták elérték annak kimondását, hogy a népszavazás önmagában nem alap semmilyen jogi lépésre.

Annak abszurditására is kitér a cikk, hogy a progresszívok új taktikája a jobbos populisták "neoliberális populistáknak" nevezése. Ez egyébként jól látható a magyar ellenzék részéről is Orbán felé. A munkáspárti szavazók egy része éppen azért állt át a konzervatívokhoz, mert érezte: Johnson nem hagyományos konzervatív. Egy hagyományos konzervatívra - Thatcher vagy Reagan típusúra - sose szavazna egy átlag munkáspárti szavazó.

Ami Magyarországra nem érvényes, de érdekes adalék a cikkben: az angol progresszív elit antiszemitizmusa. Ez az angol kisember számára érthetetlen, s teljesen szembe megy az angol nemzeti hagyományokkal. Ami Magyarországra is igaz azonban az az általános elv: ha a nép nem azt gondolja, amit "kell", akkor nem a azt általunk "racionálisan" kiszámított elvet kell felülvizsgálni, hanem ostorozni a buta, csúnya, mucsai népet, miért is nem hajlandó tisztelegni az egyetlen igaz helye gondolatnak, ami mi, a belpesti bölcsek, a "független szakértők" megmondunk neki. S ha el is gondolkodunk mindezen mi bölcs szakértők, akkor is csak azon elmélkedünk hogyan lehetne oktatni a népet, hogy végre ébredjen rá az igazságra. Tessék csak visszaemlékezni azon ballib nevetséges kezdeményezésekre - pl. ez -, hogy pl. nyomtassuk ki az internetet, azt dobáljuk meg vidéki postaládákba, s akkor majd kinyílik az agymosott utolsó szemét bunkók csipes szeme, rájönnek, hogy minden, amiben hittek marhaság, s csatarendbe állva leszavaznak Soros embereire, támogatni kezdve a homokos "házasságot" és a határkerítés lebontását.

Az angol Johnson problémája, hogy hiába övé a politikai hatalom, a kulturális elitben súlyosan ellenzékben van. Ezt mi Kelet-Európában jobban értjük, mint a szerző. Putyin, a nagy példakép e tekintetben, Oroszországban egyszerre 3 területen lépett, amikor megkezdte nagy munkáját, a 90-es évek liberális modelljének leváltását. A politikai hatalom megszerzéséről tudta, ez könnyű feladat, de önmagában sehová se vezet, így párhuzamosan zajlott a 90-es évek orosz nyilvánosságában monopol szerepet szerző liberális narratíva folyamatos lassú kiszorítása. (A harmadik terület a gazdasági hatalom, de erről most nem szólnék.)

A szerző azzal fejezi be: a nép lassan átveszi a hatalmat az elittől, csak épp olyan módon, hogy ez a balos és progresszív elitnek sehogy se tetszik..

TGM új cigány tematikájú cikke, persze ha leszedjük róla a 10 %-nyi orbánozó vörösfarkot, kifejezetten jó.a

Csak egy dolgot emelnék, ami megtör egy liberális alaptabut.

Van kétfajta nemzetfelfogás a világon, a francia eredetű "nyugati", s a német eredetű "keleti".

A nyugati azonosítja a nemzetet az országgal és az állampolgársággal. A keleti pedig azonosítja a nemzetet a nemetiséggel, az etnikummal.

A mai magyar liberális közvélemény nem tud dönteni a kettő között, mert egyrészt a valóságot nem tagadhatja le, azaz azt, hogy a határontúli magyarok is magyarok (most nem beszélve a ballib eszmeiség gyurcsényista ultra vonulatáról, mely szerint pl. a székelyek románok, ez azonban marginális álláspont a ballib áramlaton belül is), tehát itt a keleti verziót alkalmazza, viszont a magyarországi kisebbségeket nem akarja "kirekeszteni", így őket meg magyarnak mondja, azaz itt meg nyugati verziót alkalmaz. Ami tudathasadásos eszme így egyszerre.

Innen aztán a cigány tabu. Nem szabad azt állítani, hogy a cigányok nme magyarok, mert "ők is magyarok". Pedig hát nem azok. S ahogy TGM rámutat, ugyanez a helyzet a zsidókkal is. Ezen különálló népek, azaz magyarnak minősítésük abszurd. Ugyanolyan abszurd, mint a kárpátaljai magyarok ukránnak minősítése.

Természetesen vannak emberek akik cigány/zsidó/bármimás származásúak, s ma magukat magyarnak tekintik, s vannak kettős identitású emberek is. Ezzel semmi gond. De attól, hogy pl. a zsidó származásúak nagy része Magyarországon magyarnak, vagy magyarnak is tekinti magát. még nem következik, hogy a zsidók úgy általában magyarok. Hiszen ez olyan abszurdum mint azt állítani, hogy mivel léteznek magyar származású amerikaiak, ezért a magyarok amerikaiak.

TGM jól írja le: magyarnak lenni nem valamiféle kitüntetés, melyet egy szerv odaítél, s melyet nem megadni pedig rasszizmus, hanem egy nemzetiség, bármennyire is hihetetlen ez.

20 évvel ezelőtt volt életem egyetlen alkalma, hogy egy szervezetben nyilvános szerepet vállaltam. Ennek fő része az volt, hogy a szervezetet gyakorlatilag meg kellett mentenem ellenséges támadástól (mely támadásnak az alapja egyébként szimpla pénzéhség volt).

Sikerem nagy részben annak volt köszönhető, hogy az ellenfél túlzásba vitt mindent. Persze igazunk is volt, de ez nem garancia semmire manapság egy bírósái ügyben.

Sokan, hollywoodi filmeken felnőve, komolyan elhiszik, hogy a hangoskodó, asztalt verő ügyfél magatartása a nyerő, mert "a vevőnek mindig igaza van", továbbá a zsarolás olyan ijedtséget eredményez, hogy az ember emiatt képes lesz legyűrni ellenfelét. A valóságban persze ez még Amerikában se sikeres hozzáállás, Kelet-Európában pedig végképp nem az.

Szóval az ellenfelem a bírásági ügyünkben azzal segített minket a nyeréshez, hogy akkora képtelenségeket állított rólunk, olyan szinten rágalmazott, hogy még a minket nem kedvelő megfigyelők számára is kezdtünk enyhén szimpatikusak lenni.

Ugyanez most cigányügyben. A ballib agytröszt rákapott a témára, pedig ez számukra biztos vereség, csak a soha élő gettócigányt nem látott belpesti értelmiség szimpatizál a gettócigány lobbival, de ők megint megpróbálták, s egyes idegesebb embereik igyekeztek gyorsan a végtelenségig srófolni a műbotrányt. Így született meg a 168 óra összeesküvéselméletes cikke a cigányokat sterilizáló gonosz rasszista miskolci kórházról.

A hatás persze ellentétes lett. Csak a ballib keménymag vette be az egészet, mindig másnak büzlött a történet.

Egyébként le a kalappal a 168 óra főszerkesztője, Rózsa Péter előtt, hogy mert szembemenni saját ultráival és töröltette pár nappal később a cikket, az újságírót pedig kitiltotta a laptól. Rózsa Péter keménykötésű ballib megmondóember, de emberi tisztessége nemigen kérdőjelezhető meg.

Niedermüller nem politikus, ő alapvetően egy tudós, aki bekerült a politikába. Rendkívül egyenes, gerinces ember, nem képes jól használni a politikusi eszközöket, így például maximálisan őszinte, nem próbálja valódi gondolatait ködösíteni.

Péter kimondja amiben hisz. Pl. azt, hogy a normalitás a legnagyobb ellensége a modern liberalizmusnak. Ez tény, mit kell ezen felháborodni?

A DK az a párt, mely következetesen képviseli az európai, liberális értékrendet. Erre van igény Magyarországon: a magyar lakosság kb. 10 %-nyi liberális keménymagja pontosan ezt várja el Gyurcsánytól és embereitől.

Nincs min meglepődni.

Vannak ezek az igazikonzervatív fideszkiábrándult pártkezdemények, átlag hetente alakul egy. Közös jellemzőjük, hogy a teljes tagság egyben elnökségi tag is, s mind együtt elfér egy kis szobában, valamint a tagok egy része más hasonló szerveződésben is tag, persze ott is a vezetőség része. Szintén jelemző, hogy ezeknek az "elnökségeknek" kedvenc hobbijuk kamera előtt pózolni, s olyan hangerővel megnyilatkozni, mintha egy legalább 10 %-os parlamenti párt nevében beszélnének.

Időnként összejönnek, előadnak, máskor összevesznek egymással, aztán összefognak. Tüntetést sose szerveznek, mert azt még ők is viccesnek tartanák, hogy egy 10-fős tüntetéssel röhögtessék ki magukat.

Jellemzően a Fideszt ostorozzák, a lehető legképtelenebb vádakkal, de néha, a változatosság kedvéért, a ballibeket kritizálják, pl. felszólítják Gyurcsányt, lépjen vissza. Komolyan persze senki se veszi őket, se a Fidesz, se a magukat őszintén ballibeknek vallók.

Amit legjobban utálnak az a véleményszabadság. Ezen szerveződések fórumain nagyobb a cenzúra, mint a legvadabb ballib médiákban.

Öreg vagyok, mindig az MDNP jut róluk eszembe. 1996-ban olyan arccal léptek ki az MDF-ből, mintha náluk lenne a szavazatok abszolút többsége, még röhejes plakátjaik is volt, fantasztikus számadatokkal, aztán kaptak 1 %-ot 1998-ban, s mindenki el is felejtette őket örökre.

A mai kamupártoknak ez az 1 % is elérhetetlen magasság. Senkinek se kellenek, gyurcsányosan igazi konzervatívnak lenni nem jó menü: a ballibeknek ugyanis ezek még így is gyanús kriptofideszesség, a nem ballibeknek meg ez leplezett gyurcsányizmus. Utóbbiaknak igazuk is van, hiszen ezek aztán úgyis mindig összefognak Gyurcsánnyal és Sorossal.

Igazi kamupártok.

Lássuk hol állunk! Összegyűjtöttem a 90-es évek ballib szellemi diktatúrájának kedvenc alaptalan lózungjait, a számomra legemlékezetesebb 12-t.

Találatm 8 politikai és identitásbeli tabut, ezek:

• A humor mindig ellenzéki.
• Nem létezik cigánybűnözés.
• Kádár, a jó vezető.
• A szovjet megszállás jósága.
• Hülyeség a népességcsökkenéssel foglalkozni.*
• A közvetlen államfőválasztás a diktatúra előszobája.*
• Politikusok helyett szakértőket! *
• A kommunizmus feltételes rossz, míg a fasizmus feltétlen rossz.

S 4 gazdaságpolitikai:

• A piac mindent megold.*
• Mindegy kié a tőke.*
• A szent GDP, meg a többi makrogazdasági mutató jól mutatják az életszínvonalat.*
• A minimálbér emelése hiba, a termelékenységet kell növelni.

Csilaggal * jelöltem azokat, melyekben egykor magam is hittem (szeretek őszinte lenni),.

Lássuk hol nem változott a ballib hivatalos vélemény!

"A humor mindig ellenzéki." - Ezt a marhaságot máig ismételgetik a ballibek, pedig ezzel azt állítják: a humoristák szélkakasok, hiszen mindig az ellenkezőjét mondják, mint a hatalmon lévő kormányzat. A valóságban sokféle nézőpontú humorista van a világban, de kényszeres "ellenzéki" nincs. Valójában a ballibek se várnak el a ballib humoristáktól ellenzékiséget ballib kormány alatt.

"Nem létezik cigánybűnözés." - A direkt félreértés esete. Hiszen a cigánybűnözés állítása szociális, nem biológiai kérdést takar, azaz aki erről beszél, az nem feltétlenül fajelmélet-hívő.

"Politikusok helyett szakértőket!" - Ez máig szajkózott marhaság, persze szakértő alatt mindig csak ballib értendő. Aki bármilyen szakmában jó, de nem ballib, annak a szakmaiságát is megkérdőjelezik a ballibek - így próbálják feloldani a kérdés abszurditását.

"A piac mindent megold." - Ez örökzöld. Bár nehezen magyarázható ki, hogyan egyeztethető össze Zorbán hibáztatása, hogy nem avatkozik be, azzal, hogy nem jó a beavatkozás.

Lássuk most azokat a pontokat, ahol változott a ballib Pártküzpont direktívája!

"Kádár, a jó." - Mivel az új szokás Orbán új Kádárnak nevezni, ezért értelemszerűen ma már nem szabad Kádárt dicsérni ballib körökben.

"A szovjet megszállás jósága." - Az oroszellenesség ma már a ballibaizmus kötelező pontjainak egyike, s ezt ki kell terjeszteni a múltra is. Ma már ezért a ballibek nem ujjonganak április 4-én.

"Hülyeség a népességcsökkenéssel foglalkozni.* - Mivel 2010 óta elment Magyarországról kb. 300-400 ezer ember, így kénytelenek voltak a ballibek a népességcsökkenést rossznak átkategorizálni. Korábban fasizmusnak számított a témáról akárcsak beszélni is. A téma fő, 90-es évekbeli megmondóemberét, Fekete Gyulát pl. kötelező volt hahotázva kiröhögni minden magára valamit is adó ballib szalonban.

Kiváncsi leszek azonban e téma fejlődésére, mert ma már a nyugati vezető liberális körökben örülni kötelező a csökkenő népességnek, hiszen ez segíti a kamu-klímavészhelyet megoldását. Szóval nem lennék most ebben a ballib stratégák helyében: hogyan is lehetne egyszerre hibáztatni a ronda Zorbánt a népességcsökkenés miatt, közben meg rázni az öklöt a népességet csökkenteni nem hajlandó fasiszták felé.

"A közvetlen államfőválasztás a diktatúra előszobája.* - Egyes ballibek elhitték, hogy majd valamikor egy ballibet fog a nép elnöknek választani, így ma már nem támogatják az elnök parlament általi választását.

"A kommunizmus feltételes rossz, míg a fasizmus feltétlen rossz." - Mivel a ballib mitológia szerint orosz=kommunista és orosz=rossz, így ma már utálni kell a kommunizmust.

"Mindegy kié a tőke." - Óriási tabu volt ez, kötelező volt röhögni azon, aki felvetette, hogy nem jó, ha a tőke nagy része idegen. Az egyik ballib érv az volt, hogy "nem veszi a hátára a gyárat, nem csempészi ki a határon".

"A szent GDP, meg a többi makrogazdasági mutató jól mutatják az életszínvonalat." - Aki akár csak meg merte említeni, hogy a makromutatók nem mérik az átlagember életét, azt őrültnek kellett nevezni korábban. Mivel az Orbán-kormány makroszámai túl jók, ezért a ballib fordulat.

"A minimálbér emelése hiba, a termelékenységet kell növelni." - Talán ez volt a legszentebb ballib dogma. Amikor 2000-2002. között Orbánék összesen 96 %-kal emelték a minimálbért, egyöntetű felháborodás volt minden ballib médiában, s minden fegyverre fogható ballib tudós "szakértő" hónapokig lovagolt a témán. S a jóslatok biztosra ígérték az ország teljes összeomlását. Ma viszont a mai sokkal magasabb minimálbért is keveslik a ballibek, s számon kérik Orbánon, miért nem éri el a magyar bérszint a skandinávot.

Összegezve: nehéz követni a ballibaizmus kanyarait. Tegyük azonban hozzá: ha egy vélemény jó irányba változik, az jó. Akkor is jó, ha oka szimpla taktika, képmutatás, demagógia.

Említettem ezt a témát egy héttel ezelőtt.

Az ókori görögök azt mondták: csak az lehet igazi szabad ember, akinek nem kell munkát végeznie megélhetése céljából. Ezért nézték le nem csak a rabszolgákat, a nőket, hanem a szegény, dolgozni kénytelen, jogilag szabad férfiakat is.

A problémával mindenki szembesül előbb-utóbb. Az alacsony jövedelmű többség azonnal, hiszen ideje legnagyobb része munka, ami ha nem lenne, teljes megélhetése azonnal súlyos veszélybe kerülne.

De a magas jövedelműek se állnak jobban. Nekik csak annyival jobb, hogy jellemzően van pár hónap tartalékuk, esetleg eladható vagyontárgyuk, de jellemzően nekik a megszokott életszínvonaluk is magasabb, márpedig sokkal nagyobb lelki gond jólétről visszaesni tisztes szegénységbe, mint egy eleve szegény létezésben folyamatosan lenni vagy arról lejjebb esni.

Magyarországon a lakosság kb. 60 %-a szegény, s még 30 %-a viszonylag magas jövedelmű alsó középosztálybeli, Bulgáriában az eltérés annyi, hogy ezek a számok inkább 70 % és 20 %, de nagyjából a helyzet ugyanaz. Egy gazdag nyugati magállamban pedig jellemzően ugyanez fordított: 20 % szegény és 70 % alsó középosztálybeli.

Tehát még a világ leggazdagabb országaiban is ritkaság az olyan ember, aki az ógörög szabványok szerint "igazán szabad".

Hogyan is oldja fel ezt a problémát a kisember? Én három fő hozzállástípust tapasztalok.

A nagy többség követi a liberális demokrácia szabályai számára legkedvezőbb kiutat. Egyszerűen komolyan elhiszi, hogy bérmunkás státusza adja élete értelmét, de legalábbis igyekszik nagyon úgy tenni, mintha elhinné ezt - ez utóbbi valahogy úgy mint az a templombajáró ember, aki lelke mélyén nem is hisz az egészben, de nagyon-nagyon szeretne hinni.

Ez amolyan sajátosan értelmezett, kifordított egzisztencializmus. Ha már nem tudunk hitelesen élni, igyekezzünk meggyőzni magunkat, hogy a hiteltelen életben rejlik a hitelesség. Szerintem mély élethazugság, s a lehető legkárosabb dolog a világon. Ha hosszú ideig tart ez az állapot, a lélek elvész.

Aztán van egy olyan rész is, mely az aszkézist választja. Azaz saját igényeit az anyagiakhoz igazítja. Ez valóban jobb állapot az előbbihez képest, de az alapprobléma megmarad: marad az anyagi függőség így is. Ami viszont tény: ez a módszer hosszú időn át fenntartható, mivel lelki stabilitást eredményez.

Az én kedvencem a harmadik út. Sajnos keveseknél tapasztalom, de szerencsére létező jelenség ez is. Ez a hozzáállás egy amerikai kálvinista teológus, Reinhold Niebuhr imájával érzékeltethető a legjobban, melynek szövegét én egy filmből ismerem: "Istenem, adj erőt, hogy elfogadjam a megváltoztathatatlant, adj bátorságot hogy megváltoztassam a megváltoztathatót, s adj bölcsességet, hogy meg tudjam különböztetni ezt a kettőt.".

A minket körbeszorító liberális társadalom keretein belül nem lehetséges a megoldás az alapkérdésre, de erkölcsi felelősségünk nem segíteni ezt a romlott rendet se azzal, hogy közvetlenül igent mondunk rá (ez az első út), se azzal, hogy közvetve segítjük (ez a második út).

Az új varázszó a "neoliberalizmus" szó. Mindent magyaráz a liberális narratívában.

Azt, hogy mi is a neoliberalizmus lényege már részletesen megírtam. Rövien: neoliberalizmus = klasszikus liberalizmus,

Most arról, mire is használatos ténylegesen ez a teljesen értelmetlen szó.

A "neoliberalizmus" szó tehát mágia, célja több is:

• az álbaloldaliak így igazolják a liberálisokkal való szövetségüket, lásd nem a liberalizmus a gond, csak a "neoliberalizmus",
• a konzervatívok mondhatják: "liberálisok vagyunk, de nem neoliberálisok",
• az antiberálisok bátortalan része ezzel takarózhat, azaz "mi csak a neoliberalizmus ellen vagyunk".

Természetesen maga a "liberalizmus" szó eleve 2 értelmű, pontosabban 3, a harmadik nem politikai értelmű. azt jelenti "megengedő". A 2 politikai értelem pedig:

• gazdaságpolitikai, szinonímája a kapitalizmusnak (melynek szégyenlős neve "piacgazdaság"): azt jelenti, hogy az egyéni gazdasági szabadságon, a gazdasági önérdekérvényesítésen alapuló társadalom képes a legjobb, mindenkinek előnyös állapotot eredményezni - ellentéte a modernitáson belül a szocializmus, mely tagadja, hogy képes lenne a sok egyéni érdek összessége jó társadalmat eredményezni, ezért éppenhogy korlátozni kell - sőt egyesek szerint meg kell akadályozni - az egyén gazdasági szabadságát,
• általános politikai, filozófiai, kulturális: ez azt jelenti, az egyén az egyetlen természetes társadalmi egység, minden más egység esetleges, mesterséges, s nem több azt alkotó egyének összességénél (nevezik ezt progresszívizmusnak is) - ellentéte a konzervatívizmus, mely szerint a nagyobb társadalmi egységesek többek szimpla összességnél, s alapjuk nem tisztán esetleges.

Persze a "konzervatívizmus" szóval is vigyázni kell, neki ugyanis csak ez utóbbi értelemben van értelmes tartalma. Lásd, gazdaságpolitikai értelemben nem létezik konzervatívizmus.

A fenti 2 értelem szabadon kombinálható, azaz lehet egy eszme:

• gazdaságpolitikailag liberális és kulturálisan liberális, azaz kapitalista és progresszív - ez ma a fősodor a világban, Magyarországon ezek a ballibek, de szinte minden nyugati fősodrú politikai párt ide tartozik, a balközépnek a 100 %-a, de a jobbközépnek is a nagy többsége,
• gazdaságpolitikailag liberális és kulturálisan antiliberális, azaz kapitalista és konzervatív - ez ma erősen csökkenő irányzat, egyes jobbközép pártokra igaz (egy kisebbségre), itt van a Fidesz is többek között, s a jobboldali populisták egy nagy része is itt van, jellemzően a Trump körüli szerveződések,
• gazdaságpolitikailag antiliberális és kulturálisan liberális, azaz szocialista és progresszív - törpe irányzat, egyes nyugati újbalos mozgalmakra igaz ez, Magyarországon ez volt az LMP a régi, schifferi időkben,
• gazdaságpolitikailag antiliberális és kulturálisan antiliberális, azaz szocialista és konzervatív - ez a jobboldali populisták kisebb részére igaz, s még igaz egyes szélsőbalos pártokra is, pl. cseh kommunisták, tulajdonképpen itt lenne a magyar Thürmer is, ha komoly tényező lenne, s a MIÉP is valami ilyesmit hirdetett.

Minden kor azt hiszi, most már minden fel lett fedezve, legalábbis a nagy keretek már készek, csak egyes homályos foltokat kell még betölteni, más dolgokat pedig pontosítani, de valóban földrengető, forradalmi felfedezéseknek már nincs helyük.

Az oktatás is ezt erősíti.

S teljesen mindegy, az illető tudományág egzakt vagy humán. Vegyünk mondjuk egy fizikust és egy filozófust. Mindenkettőnek az oktatása azt jelenti, megismertetik vele az adott terület teljes történetét. Ennek megértéséhez nem is elegendő 5 év oktatás azonban, még alapműveket is csak kivonatosan ismer meg a hallgató.

Az eredmény: a diplomázott ember úgy érzi, éppenhogy átlátja az adott szakmát, hatalmas nevek állnak mögötte, akikhez képest ő egy szerencsétlen törpe. A nagy elődök alapos megértése is már eredmény, hogyan jön azonban ő ahhoz, hogy bármi jelentőset is hozzájuk tegyen…

S mégis születnek mindent felborító eredmények. Két forrásból: vagy kivételee tehetségű szakmabeliektől, vagy külső emberektől, akik eleve nem tartják magukat az illemszabályokhoz.

A zöld eszme lényege a környezetvédelem. A leginkább környezetszennyező gazdaság a liberális.

Így a környezeti problémákra a legjobb megoldás a liberalizmus elleni harc. Minden más csak tüneti kezelés.

Ezért is értelmezhetetlen a "zöld liberális" szóösszetétel, ez olyan, mint a "homoklobbista keresztény" vagy a "zsidó antiszemita" vagy a "fából vaskarika".

Van egy népszerű magyar mítosz a románok tisztességtelenségéről, hogy lám mindkét világháborúban átálltak, s elárulták szövetségeseiket.

Szerintem viszont minden ország vezetésének a saját népéhez kell hűnek lennie, nem idegen hatalmakhoz.

S ha egy szövetség már nem hasznos a népnek, akkor azt fel kell rúgni.

http://bircahang.org/oceania/‎

Máig a magyar ideálpolgár a kádárista ideál szerinti ember. Ennek lényege: a kisemberség.

A kádárista kisember nem érti a nagy dolgokat, sőt szerinte azokat eleve felesleges is érteni, az ilyesmi a bölcs nagyemberek ügye, de ők nem példaképeink, mert a nagy dolgok értése együtt jár a cinizmussal, az erkölcsi lazasággal. Szóval a rendes ember meghúzódik, nem pofázik, hanem tudja mi a dolga, azt becsülettel ellátja. A kisember a maga módján végtelenül bölcs, hiszen tudja, nincs végső igazság, minden mögött csak érdek van, amit a nagyemberek aztán színesen becsomagolnak, de ezt a kisember nem veszi komolyan. Eleve bölcsebb dolog a szkepticizmus, sőt a véleménynélküliség, mint a határozott kiállás. Határozottan csak veszélyes szélsőségesek és éretlen kamaszok állnak ki.

Igen, vannak múltbéli hőseink, akik fellázadtak. De a hősök mindig a múltban vannak. Manapság hősnek lenni felelőtlenség, mert aki sokat ugrál, annak csak rosszabb lesz.

A ballibek a rendszerváltozás során meg akarták a mentalitást tartani, csak tartalmát felcserélni. A bölcs Kádár és szakértői, akik igyekeznek a lehető legtöbbet megtenni a népért a szovjet gyarmati uralom le nem rázható keretei között most lehetőséget kaptak, mivel a szovjet uralom megszűnésével hirtelen szabad kezük lett a földi paradicsom bevezetésére. Most már csak hallgatni kell a mindentudó független szakértőkre, inni mohón minden egyes szavukat, s minden más vélemény a gyűlölt kommunizmust hozza vissza. (Akkor még kommunizmussal ijesztgettek a "szakértők", nem fasizmussal.)

Az első eset, amikor a liberális propaganda csúnyán benézte a helyzetet. A kádárista kisember ugyanis megijedt a "szakértők" hevességétől, s inkább a nyugodt erőre szavazott, szóval 1990-ben bukott az SZDSZ, nyert az MDF. S a hevesség egyik jelképe éppen az akkor még ultraliberális Orbán volt, aki túl lelkesen beszélt az oroszok ellen Nagy Imre temetésén.

A szakértők persze gyorsan észbe kaptak, s már 1990 végétől megindult a kádárizmus és a liberalizmus összevegyítése. Olyan narratíva készült, melyben a norma a nyugatmajmolás és az ultraliberalizmus, s minden más pedig szélsőségesség, de legalábbis felelőtlenség.

S a taktika nyertesnek bizonyult majdnem 2 évtizedig. Mindenki immár nácinak kezdett számítani, aki megkérdőjelezi a hivatalos narratívát.

Csak hát eredmények is kellenek, azok pedig nem jöttek.

Orbán pedig időben reagált. Hűen magához - mert politikai álláspontja sokat változott, de jelleme nem - megteremtette az ellennarratívát, ahol a lázadó hős itt van a jelenben.

Erre pedig nehéz választ adni.

Az alap ellenválasz az, hogy a lázadás helytelen, mert ez a lázadás a jó ellen lép fel. Nem győz meg ez senkit az eleve meggyőződéses híveket leszámítva.

Az újabb, refináltabb ellenválasz: a lázadó valójában az elnyomó cinkosa, nem is lázad ellene, hanem így csapja be híveit. Ez működőképes alternatíva, viszont hátulütője: személyes hitelesség kell megszólaltatásához.

Immár több mint 12 év a tapasztalatom a kólcenteres iparágban. Első ilyen munkahelyem 40 éves koromban volt, idén meg már 53 leszek. Személyes tapasztalaom csak Bulgáriából van, de másodkézből ismerem a kólcentereket más kelet-európai, sőt pár nyugat-euróai országból is.

Kólcenter alatt sok mindent szokás érteni. A két fő típus az eladós kólcenter és az ügyfélszolgálati típusú kólcenter. Na most, az eladós típusról semmi tapasztalatom nincs, azt eleve nem is tekintem igazi kólcenternek, mert az szimpla kereskedős, eladási munka, melyet telefon, neten keresztül végeznek.

Szóval csakis az igazi kólcenterekről fogok írni. Ez lehet hagyományos ügyfélszolgálat (az ügyfelek betelefonálnak, ímélt küldenek, erre válaszolni kell), vagy háttérmunkát ellátó központ, angol nevén ssc - shared services center -, mely ellátja az adott cég valamely központosított háttérfeladát. Dolgoztam mind a két típusban, nincs jköztül lényegi eltérés.

A céges keret mindegy. Jellemzően vagy maga a cég létesít kólcentert, vagy kiadja az illető feladatot egy külsős kólcenteres cégnek (outsourcing). Ez is teljesen azonos a munkakörülmények szempontjából, dolgoztam mind a két típusban.

A nyugati kólcenterek jellemzően diákmunkák. Ennek oka, hogy ez a munka az átlag alatti bért fizet. Angliában pl. a havi nettó átlagbér 900 ezer Ft, míg egy kólcenteres állásban alig 500 ezer a jellemző bérezés. Tehát arrafelé nagyon kevés a nem diák dolgozó, esetleg még friss bevándorlók vállalják ezt, ahol az anyanyelvükre van szükség, hiszen más állásra kevés esélyük van.

Összehasonlítva ugyanez pl. Bulgáriával pont az ellenkező képet adja. A bolgár havi nettó átlagbér 170 ezer Ft, míg egy átlagos kólcenteres állásban megkereshető 250 ezer Ft. Máshol Kelet-Európában az arány hasonló, pontos adataim vannak még Magyarországról, Csehországból, Lengyelországból is.

Bár ez nem tartozik közvetlenül ide, érdekesek az indiai adatok. Az átlagbér Indiában 30 ezer Ft havi nettó, míg egy kólcenteres állásban a havi átlag nettó 70 ezer Ft. Ott kifejezetten jó karriernek is számít ez.

Valaki felvethetné, ha ez a helyzet, miért nincs minden kólcenteres állás Indiában - meg a hasonló szintű, bár azért gazdagabb Fülöp-szigeteken, s másik nagy ázsiai kólcenteres nagyhatalomban -, hiszen ez a bérszint a kelet-európai fele, sőt harmada? A válasz a nyelv. Angolul, spanyolul, franciául be lehet tanítani embereket, sőt sokan ezeket jól beszélik - Indiában gyakorlatilag nem létezik érettségizett ember, aki ne beszélne legalább erős közepes szinten angolul -, s ezekben az országokban a célközönség hozzá van szokva az idegen akcentushoz is, de ugyanez nem működik sok más, kisebb nyelvnél. A német vagy az orosz ember pl. nem tűri el a németül/oroszul nem jó kiejtéssel beszélő ügyintézőt, s ha így cég folyamatosan idegeneket alkalmaz, azt pl. egy német ügyfél úgy értékeli, hogy az adott cégnek nem fontos a német piac.

Szóval akit nem a karrier érdekel, hanem a pénz, annak ez ideális állás. Hiszen betanulható, nem kell hozzá különös tudás, s még jobban is fizet az átlagnál. Tulajdonképpen a kólcenter a szellemi segédmunka csúcsa, kb. mint ahogy a fizikai munka esetében az építőipari állás.

De mindezt csak bevezetőnek szántam, engem a dolog gazdasági része nem igazán érdekel, csakis az emberi része. 5 cégről van személyes tapasztalatom 12 év alatt, s egyik kedvenc elfoglaltságom az emberek megfigyelése.

Aki először kerül ilyen állásba, az jellemzően örül. Hiszen egyrészt jelentősen növekszik jövedelme, másrészt csökken munkaterhelése. Azaz hirtelen gazdagabbnak, szabadabbnak érzi magát. Gyakori tehát a hálás kezdő dolgozó. Ez a legtöbb esetben normál szintű hála, azaz szimplán igyekszik az illető jól dolgozni, de egyes esetekben extremitásba megy át. Nem egy embert láttam, aki úgy érezte, ezentúl kötelessége reklámoznia az adott cég termékeit.

Ahogy a kezdő fényképész először minden saját művét remekműnek hiszi, majd - amikor tapasztalatot szerzett - pár hónap után minden képét értéktelen szemétnek tartja, úgy itt is van egy ilyen hatás. A volt kezdő dolgozó amint már nem kezdő, azaz nagyjából fél év után átesik az ellenkező végletbe, azaz látványosan utálni kezdi a cégét.

Pedig a mai világban a nagy cégek termékei közt nulla körüli az eltérés minőségben. S persze abszurd egy adott cégre haragudni az egész világrend miatt.

Aki bírja ezt a monoton típusú munkát, az rendszerint beleszokik a helyzetébe. A gond azokkal szokott lenni, akik szégyellik, hogy segédmunkások (mint mondtam, a kólcenteresség segédmunka), viszont nem találnak más, jobban megbecsült munkát se, így maradnak - náluk súlyos lelki hasadás áll be.

E kérdésnek 2 szélsőséges beteges megoldását láttam. Az egyik a munka rossz minőségű végzése, majd ennek megideologizálása, mintha ez valamiféle tiltakozás lenne. A másik még rosszabb: ez a tagadás. Ilyenkor a kólcenteres magát elkezdi az adott cég fontos emberének hallucinálni, sose mondja el hol dolgozik, csak a cég nevét említi, sejtetve mintha legalábbis valamiféle középszintű menedzser lenne.

Van egy "magasabb fokú", amolyan értelmiségi betegség is. Ez a pénz és az élet kérdése. De erről egy külön cikkben, mert kiemelten fontos téma.

Nemrég volt a Don-kanyarbéli magyar összeomlás évfordulója.

A fő szempont az, hogy nem szabad, hogy egy országot gyenge, határozatlan, habozó vezetés irányítson, mely könnyedén meghajol az idegen nyomás alatt, s mindent képes egy lapra tenni, ráadásul mindezt olyan érdekek mentén, melyek az országnak nem érdekei.

Mindig tudni kell, aki most erősnek és legyőzhetetlennek tűnik, az nem mindig lesz az.

Napjaink fő ereje, az agresszív NATO tömb esete pontosan ez. Kényszerből tagok vagyok, jelenleg nem elérhető a kiugrás, de sose szabad szívvel-lélekkel támogatni ezt a rossz célok érdekében működő szövetséget.

Kitört az új magyar cigány kamubotrány. A liberálisok tudják jól a szerepüket: hazudni kell folyamatosan és tagadni a valóságot.

Mindenki tudja ugyanis - még az legvadabb ultraliberálisok is, de csak otthon a 4 fal közt vallják be -, hogy nagy különbségek esetében éppen a szegregáció a társadalmi felemelés egyetlen működő útja.

A szegregációmentesség csak akkor működik, ha a felemelni kívánt csoport lemaradása kis mértékű. Nagy lemaradás esetében ez a módszer visszaüt, az egyetlen eredmény pedig a káosz.

A monarchia egy ősi intézmény. Arról szól: egy személy viseli a felelősséget egy egész közösség felett, ezt nem a néptől kapja, hanem a hagyománytól.

Modern verziójában megoszlik a hatalom a monarcha és a nép között, egyik se döntésképes a másik nélkül.

Legújabb, liberális verziójában a monarcha az udvari bohóc szerepét játssza, azaz nagyobb ünnepeken megjelenik és erősen mosolyog, hérköznapokon pedig rákos embereket, árvákat, s a kóbor kutyákat simogat, majd időnként műbotrányt rendez, hogy legyen miről beszámolniuk a bulvármédiákban: pl. a szigorú hagyományt megszegve, csütörtökön kék helyett sárga alsógatyát vesz fel, majd elmegy pingvint etetni, pedig a szabály szerint éppen lovagolnia kellene.

Sose értettem a liberális kamumonarchia értelmét, de hívei azzal védték: ez valamiféle nemzeti kontinuitást jelez, a monarcha egyfajta élő és mozgó zászló, címer és himnusz.

Most az Angliai Köztársaságból érdekes hírek érkeznek. Az ottani kamumonarchia egyik neves tagja, Harry "herceg" visszavonul a nemlétező monarchikus feladatoktól, majd magánember lesz.

Na most, ez érdekes. Ugyanez ha egy királyi családtag lemond, annak a tisztességes neve abdikáció. Ezt nevezett kamuherceg is megtehetné, semmi akadálya, majd valódi neve - Henry Mountbatten-Windsor - alatt lehetne belőle valós magánember. Sőt, erre azt mondanám: gerinces cselekedet.

Ami viszont most történt, az magyarul kb. az, hogy "ezentúl ne keressetek. de a lóvét utaljátok továbbra is rendszeresen!".

Röhej. Masszív röhej.

Hogy is kezdődött ez a történet?

A 90-es évek totális ballib szellemi diktatúrája idején a kevés ellenvéleményen lévő igyekezett találni magának mindenben valami saját vonatkozási pontot.

Csurkáék meg is találták a nagy ellenhőst, aki “véletlenül” éppen Csurka nagy példaképe is volt, Szabó Dezsőt. Aki egy jelentős magyar író volt, azt, hogy elsővonalbeli-e nem tudom, de a másodiknak mindenképpen része.

Aztán valakik rájöttek, Szabó Dezső nem bosszantja eléggé a ballibeket, nem okoz elég nagy botrányt, hiszen sose volt se nácibarát, se fajelméletpárti, Horthyt is csak amolyan kisebbik rosszként támogatta, erre jó példa, hogy az általam is imádott “görénykurzus” kifejezést ő találta ki, s a Horthy alatti kormányzásra használta.

Akkor valaki a nemzeti táborban bölcsei közül a fejére csapott! Itt van Wass Albert. Senki se ismerte a nevét akkoriban, hiszen alapvetően egy harmadrendű íróról van szó, de mivel beindult a ballib felháborodás, az ellenoldal érezte: na végre, megvan a hősünk! Aztán akik sose olvastak tőle semmit, csak annyit tudtak róla, hogy a ballibek mély utálatát élvezi, kinevezték “írófejedelemnek”. Amikor kb. 25 éve először hallottam ez az írófejedelmezést, azt hittem, csak egy rossz vicc, mert annak kellett lennie: ez kb. olyan, mintha egy mai magyar focistát hirtelen kineveznénk világklasszisnak.

Aztán amikor a Fidesz átállt a nemzeti oldalra, s még nem lett elfogadva ez az átállás teljes szívvel a nemzeti szavazótábor által, az egyik nagy tett a teljesen abszurd Wass-kultuszhoz való csatlakozás volt, mert ezzel igazolni lehetett, hogy a Fidesz most már biztosan nem a liberális tábor tagja.

Ez aztán így maradt, s mára lassan világhírű íróvá nőtte ki magát Wass, persze csak Magyarország határain belül világhírű, ahogy ezt viccesen mondani szokás.

Megértem, hogy kellett egy ellenhős az ultraliberális Adyval szemben, de ehhez egy vele azonos súlyú ember lett volna alkalmas, nem egy két nagyságrenddel alatt lévő.

Ezt az egész “jobbos” Wass-kultuszt csak egy “balos” hasonlóval tudom összehasonlítani: a Göncz Árpád istenítésével. Na most, Wass fontos írónak minősítése kb. ugyanaz a lázalom, mint Göncznek a rendszerváltozás főszereplőjévé hallucinálása.

Egyébként van egy magyar író, elsőosztályú, ráadásul zsidó származása és halálának körülményei miatt támadhatatlan a ballib oldal által, aki pont az ellentétje Adynak: