Egy időben - a 80-as és a 90-es években - szerettem a könnyűzenész előadó zenészerzőket.

Az olyan típust, mint a magyar Ákos, bár ő konkrétan sose tetszett.

Ez olyan műfaj, ahol az előadó saját magát adja el, nem mások által írtakat. Elengedhetetlen tehát az őszinteség.

Egyik kedvencem az amerikai Barry Manilow volt. Kelet-Európában teljesen ismeretlen, de benne van a világ 200 anyagilag legsikeresebb zenésze közt (a kétszázas listán belül persze alul), szóval nem kis név.

5 éve bevallotta az illető, hogy homokos, sőt "megházasodott". Magyarul: Manilow teljes karrierje hazugságra épült, mert számainak egy jelentős része a párkapcsolatról szólt.

Szerencsére már kb. 15 éve zeneileg átálltam teljesen a klasszikus zenére (elsősorban a barokkra), így nem rázott meg a hír.

Mindenesetre azóta eszembe se jutna hallgatni őt. Hazug szélhámost ki akarna hallgatni?

A dolgok magyarázata sokszor pofonegyszerű.

Természetesen vicces, hogy egy párt képes 20 év alatt az ellenkezőjére jutni, de egy ember esetében ebben semmi furcsa nincs. S a Fidesz Orbán pártja. Ha holnap kivonulna a politikából, megszűnne a párt.

A Fideszben minden vezető Orbán mellett szimplán végrehajtó, ez alól csak pár régi ember a kivétel, akik viszont szinte azonos módon gondolkodnak, mint ő, pl. Kövér és Szájer erre jó példa, ők tényleg autonóm emberek, s autonóm módon hisznek ugyanabban.

Nyilván az alapvető világnézet eléggé állandó a legtöbb embernél, ez csak nagy katarzisok mentén (pálfordulás) szokott nem így lenni. S ez Orbánnál is így látszik, szerintem alapvető mozgatóereje, hogy mint elsőnemzedéki értelmiségi haragszik azokra, akik lenézik szülei, nagyszülei osztályát, a vidéket, utálja a budapesti liberális megmondóembereket. S míg korábban úgy próbált harcolni, hogy felemeli a vidéket a a budapesti liberális megmondóemberek igényeihez, s maga is belépett ebbe a körbe, része lett a budapesti agytrösztnek, lassan azonban rádöbbent, hogy a budapesti liberális megmondóemberek minősége nem valóságos, sőt ez egy megvetendő értékrend, s átállt: most már anyagba verni szeretné a budapesti liberális megmondóembereket.

Alapvetően ez a személyisége alapja: a falusi elitgyerek, aki kis kitérő után hazatér, az apja ellen lázadó kamasz, aki aztán rádöbben, az apjának volt igaza. Így lett Orbán urbánusból népi, újmagyarul baloldaliból jobboldali, mert Magyarszágon a "bal" és a "jobb" semmi mást nem jelent.

A rendszerváltozás egyetlen oka: a szovjet visszavonulás. A folyamaot meg alapvetően a kommunista elit csinálta végig, önként. Nem volt semmilyen ellenzéki nyomás, az ellenzék csak másodszereplőként vett rész, a nép meg sehogy.

Én személyesen is ott voltam az akkori legnagyobb ellenzéki tüntin (falurombolás elleni), ez egy teljesen békés, szolíd felvonulás volt, mely nemigen hatott semmire. Csak annyit mutatott meg: van valamilyen tömeg az ellenzék mögött, amire aztán az ellenzéki kerekasztal hivatkozni tudott a kerekasztal-tárgyalásokon. Semmi egyéb.

De nehogy már bebeszéljük magunkat, hogy a párezres tagságú Fidesz, SZDSZ, MDF harcolta ki a rendszer bukását!

Ami pedig a rendszer végét illeti, politikai akarat kellett hozzá: a vezetők direkt nem oldották meg a problémákat.

Apám ott volt az 1982-es zárt KGST-ülésen, ahol a közelgő összeomlásról vitáztak, s 2 út is fel lett vázolva, majd nem döntöttek semmit.

A magyar embereket illetően pedig: egyetlen vágyuk az osztrák életszínvonal volt. A politikai szabadság csak pár diákot és értelmiségit izgatott. A nagy többségnek elég volt az utazási szabadság (ezt már Grósz megadta) és mondjuk még a cenzúra eltörlése izgatta, lásd a nyugati filmek azonnal jöjjenek be az országba.

Abban az időszakban egyszerre éltem Bulgáriában és Magyarországn: Bulgáriában többszázezezres tüntik voltak, sokszor, Magyarországon alig. Még a szintén anyagi érdeklődésű bolgár kisembert is jobban izgatta a politika, mint a magyart. Persze erre nyilván azt lehet mondani, a magyar kommunizmus már laza alakjában dőlt meg, míg a bolgár verzió a végéig keményebb volt.

Manapság egyre több országban liberalizálják a droghasználatot.

A liberális uraságok utolsó reménysége: hülyévé drogozni a népet, hátha így tovább marad a jelenlegi piszkos rendszer.

A drogozókat egyébként meg tudom érteni. Bár én magam sose éltem vele, de mondjuk részeg már voltam (ritkán azt is, alapvetően antialkoholista vagyok, még vendégségben se szoktam inni), szóval értem mi a cél: az az anyagiatlannak tűnő élmény, hogy kiszakadunk a terhekből.

Más drogozás helyett extrém sportot űznek, esetleg 200 km/h sebességgel száguldanak, vagy állandó szexuális kalandokat hajhásznak.

Bevallom, a száguldás még engem is képes felizgatni. Tudom persze, ezek hamis élmények, nem hoznak semmit a valóságban.

A szellem repülése az egyetlen módszer, de ahhoz meg nem kell anyagi elem. Bár az ősi kultúrákban is voltak ehhez anyagi eszközök, de csak kevés kiválasztott élt vele: a sámán révülését csak beindította, de a fő utat maga a szelleme tette meg. A legmagasabbra azonban az a szellem repül, melynek nem kell anyagi elem.

Kezdjük azzal: nem jó szürke prolatárnak lenni.

Azaz csak kisebb rosszként jó ez.

Hiszen miért lenne jó, hogy az emberek zöme értelmetlenül termeli a profitot gazdáinak, sokszor ráadásul kifejezetten káros tevékenységekben közreműködve? De ha nem is káros a cég tevékenysége, akkor is értelmetlen olyan módon, ahogy azt végzik. A munka kiszívja az emberek életerejét, s korlátozza produktivitásukat.

Sokat veszít az emberiség azzal, hogy a munkába belefásult embereknek nincs idejük értelmes tevékenységre. Vajon mennyi hasznos tudás vész el emiatt? Ki tudja...

Ma meg már a munkában ráadásul sose a hatékonyság számít. S ezt nem csúnya magyar állami munkahelyeken, hanem nyugati multiknál tapasztaltam.

De mégis: a legtisztább ügy a rendszer alján csücsülni. Nem vezetőként.

A dolgozók pedig egyre jobban vágynak  a teljes összeomlásra.

Én személyesen nem panaszkodhatok különösebben, az átlagnál több a szabadidőm munkaidőmben.

tipikus irodai proletárnők - manapság ilyen a proletár, s nem kalápáccsal a kezében, kék munkaruhába öltözve ütöget gépeket

Mi is az a neoliberalizmus?

Valójában a neoliberalizmus nem neo, hanem éppen ellenkezőleg: a lehető legklasszikusabb liberalizmus.

Mi a liberalizmus? Egy mondatban: az az elképzelés, hogy a társadalom csupán egyének összessége, s minden egyes egyén önérdekének érvényesítése együtt a közösség ideális életét eredményezi, így az állam szerepe elegendő minimális szinten mint egyfajta keretszabályzó, de szinte minden mást a piac képes autonóm módon szabályozni.

Ez a rendszer természetesen működésképtelen utópia, így a gyakorlatban módosítani kellett rajta. Mivel is lett módosítva? Azzal, ami ellentmond az eszme fő alapelvének: az egyéni önzés és a piac felsőbbségének.

Tehát a liberális államok folyamatosan vezették be azokat a mechanizmusokat, melyek állami erővel korlátozzák az egyéni önzést és a piacot. Ilyenek többek között a különféle monopóliumellenes szabályok, a kereskedelem keretszabályai, de pl. a teljes munkajog is ez: hiszen liberális alapon semmi indok két állítólag egyenrangú piaci tényező - a munkáltató és a munkavégző - szabad szerződásébe beleszólni. Pl. tisztán liberális alapon mind a szakszervezet, mind a sztrájk szimpla bűncselekmény a magántulajdon és a szerződés szabadsága ellen.

A "neoliberalizmus" annyit jelent, hogy a szocialista, marxista elemekkel vegyített liberalizmust meg kell tisztítani ezektől az elemektől, s vissza kell térni a klasszikus liberalizmushoz. Ahol ezt legalábbis részben megcsinálták - Thatcher, Reagan, s a magyar jobboldal hőse Pinochet, stb. - ott rövidtávon növekedett is a "gazdaság", magyarra fordítva nőtt a tőke profitja, csak ez semmiben se segített az egyszerű népen. A jólét sose csorog le, hanem elcsorog ofsórba inkább.

A neoliberalizmus vadabb verziói a libertarianizmus és az anarcho-liberalizmus. Az előbbi szerint a szükséges minimális állami funkciókat magánkézbe kell adni, a másik szerint meg nem kell semmi ilyen funkció, azt is megoldja a piac, amit még a klasszikus liberalizmus szerint se képes megoldani. Ezek persze abszurd elméletek, gyakorlatilag csak az USA-ban van mögöttük komolyabb tömegtámogatás. Ez utóbbi oka az USA sajátos helyzete. Az USA-t református alapokon álló angol menekültek alapították, akiknek még a liberális Anglia se volt eléggé liberális: az az amerikai "alapító atyák" szellemisége. S máig sok amerikai rendszerkrikus komolyan hiszi, hogy ehhez ez az abszurd és embertelen, formailag fanatikus keresztény, de tartalmilag ateista szellemiség lenne a megoldás.

Mi akkor a neokonzervatívizmus? Ugyanaz, mint a neoliberalizmus. A társadalompolitikailag konzervatív neoliberálisok szeretik magukat neokonzervatívaknak nevezni, de ez nem egy önálló eszmrendszer.

Eleve a konzervatívizmus mint eszme későbbi a fősodrú liberalizmushoz képest, csupán reakció rá. Céljaiban a konzervatívizmus semmiben nem különbözik a fősodrú liberalizmustól, csak módszereiben: elveti a forradalmi változásokat, a szerves változásokat preferálja, de a végcélokban azonosság van. Míg pl. a fősodrú liberális megdönti a keresztény monarchiát, helyére liberális köztársaságot emel, addig a konzervatív inkább lassan megváltoztatja a monarchia tartalmát, de a kereteket maghagyja, immár az eredeti alap teljes kiforgatásával. Valójában a konzervatív rosszabb, mint a liberális, mert még őszinteségre se képes.

Vicces volt a török elnök budapesti látogatását követni a magyar ballib médiákban.

Még olyan cikk is született, mely szerint kb. a csúnya Zorbán miatt ismét török félhold leng Buda várán, mint 1541-ben.

Pedig mi történt? Egy látogatás.

Lehet nem szeretni Törökországot, de attól még egy jelentős tényező.

Ami pedig a török képletet illeti, a valóság az, hogy sose volt többségi támogatás az atatürki modell mögött. Soha. Azt mindig csak diktatórikus eszközökkel lehetett biztosítani.

Amikor engedtek demokratikus választásokat ott, mindig vesztettek az atatürkisták.

De vajon miért gond, hogy a törökök többsége nem akar liberális demokráciát? Szerintem ezzel semmi baj.

török zászlók a Reichstag előtt, 2018

Az LMP tisztulni látszik az idei év elején tapasztalható zavaros, de szerencsére határozatlan ballibásodás után.

Az LMP kezdetektől üdítő jelenség, mert olyan erő, mely nem követi a ballib narratívát és közben a hagyományos, magyar értelemben vett jobboldalhoz se tartozik.

Nem kell velük egyetérteni, én pl. kifejezetten ellenzem sötétzöld eszméiket, de érdemes elismerni fontosságukat.

Nagy tüske ők a ballib agytröszt seggében. S ennél fontosabb nincs.

Ez egy hatalmas terjedelmű mű. Alapvetően természetfilozófia és természettudomány, de van más jelentősége is, ezért írok róla. Röviden írom le csak a lényeget.

I. könyv – a természet alapelvei

A téma: a természet alapokának elemzése. A tudományos ismerethez ismerni kell a vizsgált dolog alapelveit, okait és elemeit. Az alapelvekkel kell kezdeni.

Az általánostól kell az egyedi felé haladni, mert az általános érthetőbb és világosabb számunkra ebben az esetben.

A fő kérdés: hány alapelv van? Ha egy van, az mozgásban van vagy mozdulatlan. Ha több, akkor hány.
A szerző elsorolja a korabeli és korábbi elképzeléseket, mindegyiket elveti, majd arra jut: pontosan három alapelv szükséges, két lényegi - az anyag és a forma -, s egy járulékos: a hiány. Miért? Mert egyrészt nem lehet egyetlen alapelv, ebből nem lehetnének ellentétes dolgok, mászrészt nem lehet végtelen számú alapelv, hiszen ez esetben a világ nem lehetne megismerhető.

Két alapelv nem lehetséges, ezek szükségszerűen ellentétek lennének ugyanis, ezek pedig képtelenek egymást létrehozni, csak valami másra tudnak hatni. Ezért van 2 aktív és 1 passzív alapok.

A semmiből nem lehetséges a valami, a megoldás a lehetőségszerűség és a valóságszerűség elve, ami a Metafizikában részletesen le lett írva.

II. könyv – a dolgok természete

Vannak természet szerint létező és okság szerint létező dolgok. Az előbbiekben megvan a belső mozgatóerő, míg az utóbbiakból hiányzik. Ezek úgy is felfoghatók mint természetes és mesterséges dolgok. De a mesterséges dolgokban is van mozgatóerő, a kérdés csak az, ez mennyiben fejezi ki lényegüket vagy mennyiben csak kísérőjelenség.

Anyag és forma – a forma az, mely inkább természetet ad egy dolognak, míg az anyag inkább lehetőségszerinti természet, mely nem ad magyarázatot arról mi egy adott dolog. Az anyag tehát megmarad annak ami, annak változásától függően. A forma azért fontosabb, mert megmondja valójában mi az adott dolog, de nem lehetséges anyag nélkül.

A természet 4 értelme:

• anyagi: az amin végbemegy a mozgás
• formai:
  • ami nem mesterséges.
  • ami valóságszerű,
  • mint mozgás, folyamat a forma felé.

Az anyagot vagy a formát kell vizsgálni? Mindkettőt, mert egymás nélkül a vizsgálat képtelenség.

Az anyag tudása 2 dolgot jelent:

• maga az anyag mint anyag ismerete, alapanyagként,
• az anyag használatának ismerete, ez a formaként való felhasználást jelenti.

A négy oktípus:

• anyagi ok – amiből a dolog van,
• formai ok – anu a dolgot mefhatározza,
• ható ok – a dolog változáásnak tényleges oka,
• cél ok – ami miatt van a dolog.

Mindez jóval részletesebben ki van fejtve a Metafizikában, itt kicsit másképp azonban. Az első két ok belső, az utolsó kettő külső. Ezek vagy a természeten vagy az értelmen alapulnak.

Másképp nézve, lehet faj és nem beli ok is. Pl. Az ember és az orvos az egészség okai, az előbbi nembeli, az utóbbi fajbeli. Ezek ugyanarra kell, hogy vonatkozzanak. A fajbeli ok a tökéletes.

Mi az eltérés a matematikai és a természettudományos vizsgálat között? Az előbbi különválasztja a természetet annak absztrakt mivoltától, míg az utóbbi nem. A közös pont, hogy a matematika vizsgálja a természettudományos jelenségek szükségszerű tulajdonságait, valamint az, hogy az absztrakt nem lehetséges anyag hiányában.

Mind a 4 ok vizsgálata szükséges a természettudomány számára, azonban az anyagi okon kívüli 3 ok egyesíthető, hiszen a dolog formai oka, céloka, s ezek létrehozója, a ható ok valójában ugyanarra utalnak, ez a dolog természete. Miért? Mert a forma kívülről van bevíve az anyagba, de önmagában nem létezhet forma, hiszen lehetőségszerű, így forma nem lehet ható ok nélkül, mely az adott formát valóságszerűvé teszi. A ható ok pedig mindig valamilyen céllal hat. A cél ok az mely igazán megmagyarázza a dolog okát, hiszen ez mutatja meg miért hat a ható ok.

Van-e véletlen? Nincs, valójában szükségszerűség és eshetőlegesség van, azaz határozott és határozatlan ok, s az utóbbi nevezhető véletlennek. Ez lehet rossz vagy jó, utóbbinak része a szerencse mint a kiemelt mértékű jó véletlem. A szó szoros értelmében azonban semminek se oka a véletlen.

A szerencséhez cselekvés kell, az élettelennek nincs tehát se jó szerencséje, se balszerencséje. A véletlen közvetve szolgálhat egy adott célt, annak ismerete nélkül, nem kell hozzá cselekvés, azaz olyasmi ami egybeesik a valós okkal.

Háromféle tudományos vizsgálódás jöhet szóba:

• A mozdulatlan dolgok vizsgálása.
• A mozgó és mozgató dolgok vizsgálata.
• A mozgó és nem mozgató dolgok vizsgálata.

A forma önmagában nem indokolja a mozgást. A mozgás hozza ugyanis létre a változást.

A természet okok rendszere, nem véletlenszerű. A véletlenszerűség ritkaság.

Mi a szerepe a szükségszerűségnek a dolgok természetében? A dolgok szükségszerű természetűek, de nem azért jönnek létre, mert ez anyagi szükségszerűség lenne. Bizony értelemben persze van szükségszerűség, hiszen pl. azért lehet fal, mert anyaga nehéz és megáll a földön, de a fal nem emiatt létezik. Ilyen értelemben a formában is van szükségszerűség, lásd a fűrész fogalma magában foglalja a lágyabb anyagok elvágásának képességét. A természettudósnak mindkét oldalát a dolgoknak vizsgálnia kell.

III. köny  - a mozgás és a végtelen

A mozgás (változás) a természettudomány vizsgálódásának fő tárgya, mert a természet a mozgás alapja.

A mozgások osztályozása kategóriák szerint: lényegi és járulékos, többlet és hiány, aktív és passzív.

A mozgás meghatározása: lehetőségszerűség és valóságszerűség.

Az aktív és a passzív mozgás kölcsönös, kölcsönhatásuk van, a kettő egyetlen hatás. A mozgatott és a mozgató kapcsolata ez: a mozgató is módosul a folyamatban. A mozgás a mozgató valóságszerűsége a mozgatottban. A mozgás a mozgatottban van, de a mozgatóból származik.

A végtelen mint elv: az idő határtalansága, a számok határtalansága, a születés és a pusztulás ciklusa, a dolgok egymással való határoltsága, a tér kiterjedése.

Nincs azonban önmagában végtelen, nem lehet a dolgoktól külön végtelen.

Nem lehet a végtelen nagyság vagy sokaság, mert mindkettő osztható. Lényegnek kellene lennie, ami osztahatatlan lehet. Ami viszont oszthatatlan, az nem végtelen.

Nyilván nem lehet járulék se a végtelen, hiszen ebben az esetben a dolgok része lenne. Ez pedig képtelenség, hiszen nem lehetnének se összetett, se egyszerű dolgok.

(A matematikában lehet véletlen, de ez kívül áll a természettudományon.)

Továbbá: minden dolog valahol van, a végtelen dolog vagy homogén lenne, ebben az esetben nem tudna hol mozogni vagy mozdulatlan lenni, vagy heterogén lenne, ebben az esetben a részei is ilyenek lennének, de nem lehetnek részei.

A végtelen tehát se nem lényeg, se nem járulék, se nem alapelv.

A végtelennek viszont mégis valahogy léteznie kell, lásd a számokat. Mint lehetőség van meg tehát, lásd a végtelenséget mint feloszthatóság és hozzáadhatóságot. Az időnek is végtelennek kell lennie, hiszen egyébként nem lehetne örök mozgás. következménye.

Hogyan létezik végtelen:

• a számokban felfelé,
• az oszthatóságban lefelé,
• az időt illetően,
• a mozgásban,

A végtelen anyagi típusú ok.

Nincs tehát valóságszerű végtelen, nem is szükséges azt feltételezni:

• a születés megmagyarázásához nincs szükség végtelenre, egy véges világban is van születés, a pusztuló dolgokból,
• meg kell különböztetni a kapcsolatban levést és a korlátozottságot,
• az elképzelhető nem feltétlenül valóság.

IV. köny  - a hely, az üresség, az idő

A hely létezésének bizonyítékai:
- a helyettesítési érv: az egyik dolog helyére más dolog tehető,
- az eltolódási érv: a dolgok a természetes helyük felé vonzódnak, ez a hely valamiféle ereje,
- az ürességi érv: az üresség dologtól mentes hely.

A hely nem forma vagy anyag. A dolog nem lehet magában, a hely sem. A hely tehát nem lehet része a dolognak.

A hely meghatározása:

• a hely az ami tartalmazza ami a hely, de nem része a tartalmazott dolognak,
• a hely sem kisebb, sem nagyobb, mint a tartalmazott dolog,
• a hely elhagyhatú a tartalmazott dolog által,
• a helynek van felfelé és lefelé irányultsága, s minden dolog a saját módján igyekszik valamelyik irányba.

A hely meghatározása: a tartalmazott dolog mozdulatlan határa.

A helyen levés módjai: a hely határ, a hely mozdulatlan.

Az üresség nem független a dolgoktól, valójában nincs üresség, csak a dolog nélküli helyet nevezik ennek, érvek:

• az üresség fogalma nem szükséges a mozgáshoz,
• az ürességben nem lenne "hol", ahová mozogni vagy ahol lenni lehetne,
• ha van üresség, nem lenne mozgás, mert a hely és az üresség közt nem lenne különbség: a mozgás lehetetlen lenne, a mozdulatlanság lehetetlenné válna, abban az esetben, ha mégis lenne mozgás, az nem lenne differenciálható.

Továbbá: nem is tapasztalható üresség a gyakorlatban.

Nincs belső vagy külön üresség.

Az üresség csak a felfelé irányuló mozgást magyarázza. Az üresség helyet foglalna, s ha elindulna, az az üresség felé lenne. A sebesség végtelen lenne.

Az idő összetettnek tűnik. Nem tűnik azonban lehetségesnek, hogy a "most" mindig más és nem is
mindig ugyanaz legyen, így az idő múlt és jövő részekből áll.

Az idő nem lehet mozgás. Az idő azonban nem független a mozgástól, hanem a mozgáshoz tartozik. Az "előtt" és az "után" a mozgás jellemzője, de az időt is jellemzi, s a kettő nem ugyanaz. Továbbá, az előttiség és utániság érzésekor a mostat is érezzük. Az idő meghatározása ezek szerint: a mozgás méretének, számának az előbbi és utáni szerint való pontosítása. Az idő az a szám, ami alapján mérjük a mozgást, de nem mint nagyság, hanem mint egység.

A "most" azonos és különböző is: a "most" időmegosztó és folyamatossá tevő egyszerre, hiszen az idő változó mostak sorozata. A "most" hasonló a matematikai ponthoz.

Nincs gyors vagy lassú idő. Az idő és a mozgás mérik egymást.

Az időben levés:

• "számban" lenni,
• az idő hatása mint romlás, az örök dolgok tehát az időn kívüliek,
• az idő a mozdulatlanságot is meghatározza.

Egyes időbeli kifejezések:

• most = az idő folyamatossága, de a közeli jövőt is jelentheti,
• egyszer = meghatározott időpontban,
• már = a mosthoz közeli jövő,
• nemrég = a mosthoz közeli múlt,
• rég = a mosttól távoli múlt,
• azonnal = kismértékű időben.

Idő és lélek: ha nem lenne lélek, nem lenne aki számolná az időt, így idő se lenne.

Minden mozgás időben van: mert gyorsasága és lassúsága idővel meghatározott, az előtti és az utániság az időben, de az idő egy, mert nem mennyiség, hanem maga a mérték.

Az idő elsősorban a körkörös mozgás száma.

A modern természettudomány egészen másképp látja mindezt. A hely a tartalmazott dolog nagyságát veszi körül, külsőleg, a pontnak pedig nincs helye. S természetesen a dolgoknak sincs immanens mozgásuk.

*

A mű második fele külön cikkben lesz.

Ez talán a szerző manapság legismertebb könyve. Ugyanis máig minden logikai tankönyv ezen alapszik. A könyv témája a logikai bizonyítás, márpedig ezt Arisztotelész találta fel.

Szóval itt inkább igyekszem leírni röviden azt, ami fontos, s nem pontosan követni a szerző gondolatmenetét, Inkább igyekeztem magam is végiggondolni ugyanezt, nyilván közben nem találtam fel semmit (már megtette ezt a szerző), de mégis így saját magam jutottam el ugyanoda, persze ez nem volt túl nehéz már ismerve a szerző gondolatmenetét.

Ha valaki részletesen, alapos példákkal szeretné megérteni a témát, annak javaslok bármilyen jó logikai tankönyvet, az én kedvencem magyar nyelven ez a több mint 20 évvel ezelőtti, de nagyon jó mű:

Az arisztotelészi szöveg bonyolult nyelvezetű, így a későbbi (középkori) latin rövidítéseket fogom használni én is. A latin affirmo (állít) és nego (tagad) szavak alapján a 4 rövidítés:

• a - affirmo- általános állítás,
• e - nego - általános tagadás,
• i - affirmo - részleges állítás,
• o - nego - részleges tagadás,

tehát, tegyük fel, hogy A = ember és B = fehér, akkor

• AaB - "minden ember fehér”,
• AeB - "egyetlen ember se fehér”,
• AiB - "egyes emberek fehérek”,
• AoB - "egyes emberek nem fehérek”.

Míg a másik mű az elméleti alapvekről szó, ez a konkrét bizonyítási módszerekről.

A tudományos bizonyítás alapelemei:

• kiinduló tétel, feltételezés (premissza) (görög: prótaszisz), mely valamiről állít vagy cáfol valamit, lehet:
  • általános: mindenre vonatkozó vagy semmire se vonatkozó,
  • egyedi: egyesekre vonatkozó vagy egyesekre nem vonatkozó,
  • határozatlan: az előbbi kettő között lévő, nem tudható általánis vagy egyedi,
• tétel (görög: khórosz), a kiinduló tétel elemei, azaz az alany, az álítmény, s az őket összekötő létige (magyarul persze nincs létige),
• bizonyítás (szillogizmus) (görög: szüllogizmósz), maga a bizonyítás, mely 2 kiinduló tételt tartalmaz, s a belőlük kiinduló követkettzést.

A kiinduló tétel lehet szillogisztikus, amikor valós dologról mond valamit, az adott tudomány alapelveiből kiindulva, s dialektikus, amikor általában mond valamint. De mindez mindegy a bizonyítási eljárás szempontjából,

A következőkben Arisztotelész megismétli azt, ami egy másik művében már szerepel: az ellentétek típusai és azok felcserélhetősége. Ezeket itt csak részben fogom leírni, a részleteket lásd itt. http://bircahang.org/az-ertelmezesrol/

A szillogizmus kezdete egy általános megállapítás, pl. „minden öröm jó” vagy „egyetlen öröm se jó”.
Ezeket meg is lehet fordítani: „néhány jó öröm” és „egyetlen jó se öröm. Mint látható:

• általános tagadás esetében a megfordítás általános,
• míg általános állítás esetében csak részleges.

Ugyanígy:

• részleges állítás esetében a megfordítás részleges, míg
• részleges tagadás esetében nincs megfordíthatóság.

Ez nyilvánvaló: ha egyetlen öröm se jó, akkor egyetlen jó se öröm, de ha minden öröm jó, abból csak az következik, hogy néhány jó öröm, de az nem, hogy minden jó öröm (hiszen olyan jó is lehet, ami nem öröm). Továbbá: ha néhány öröm jó, abból csak az következik, hogy néhány jó öröm, ha pedig néhány öröm nem jó, abból nem következik, hogy néhány jó nem öröm.
A szillogizmus folytatása valamilyen egyedi megállapítás, mely az előbbi megállapítás folytatása értelmileg, pl. „egy bizonyos dolog öröm” vagy „egy bizonyos dolog nem öröm”.

Arisztotelész jellemzően a következőkben az első tétel (a nagyobbik tétel) alanyát B-nek, állítmányát A-nak nevezi, de ennek nincs jelentősége, hogy melyiket hogyan jelöljük.

Tehát:

• AaB: általános állítás, azaz minden A-ra igaz, hogy B, következésképpen néhány B-re is igaz, hogy A, azaz AaB → BiA.
• AeB: általános tagadás, azaz egyetlen A-ra se igaz, hogy B, következésképpen egyetlen B-re se igaz, hogy A, azaz AeB → BeA.
• AiB: részleges állítás, azaz néhány A-ra igaz, hogy B, következésképpen néhány B-re is igaz, hogy A, azaz AiB → BiA.
• AoB: részleges tagadás, azaz néhány A-ra igaz, hogy nem B, azaz AoB.

Természetesen minden a → i is és minden e → o is. Ez nyilvánvaló, hiszen ha pl. ha minden ember élőlény, akkor az is igaz, hogy néhány ember is élőlény, s ha meg mondjuk egyetlen kutya se kétlábú, akkor az is igaz, hogy néhány kutya se kétlábú.

Fontos szabály még a lehetetlenségre való visszavezetés: ha egy szillogizmus következtetésnek ellentétje valamelyik premisszával együtt cáfolja a másik premisszát, akkor az eredeti következtetés igaz. Például ha: CaA és BaC = AaB, akkor szükségszerű, hogy CaA és AoB ellentmondjon BaC-nek.

Három típusú szillogizmus van:

• első típus: a nagyobb kiinduló tétel állítmánya azonos a kisebbik kiinduló tétel alanyával, pl. BxC és AxB , a következtetés pedig AxC (az x azt jelenti valamilyen állítás, azaz a, e. i, o),
• második típus: a kiinduló tételek alanya azonos, pl. BxA és BxC, a következtetés pedig AxC,
• harmadik típus: a kiinduló tételek állítmánya azonos, pl. AxB és CxB, a következtetés pedig AxC.

A továbbiakban a későbbi megszokott jelölést fogom alkalmazni, mert jobban átlátható, azaz a következtetés alanya S, a következtetés állítmnya P, a közbülső tétel pedig M.

Az első típusú szillogizmus

Elvileg 64 darab lehetséges szillogizmus van (4³), sőt megfordtíva a felső és az alsó premisszát, 128 (de a megfordítás nem változtat semmin). Ezek zöme persze érvénytelen.

Az alapvető 2 általános verzió (mindkét premissza általános):

• „Barbara” - később a latin fordításban minden érvényes szillogizmus nevet kapott -: ha minden M-re igaz, hogy P, s minden S-re is, hogy M, akkor szükségszerűen minden S egyben P is,
• „Celarent”: ha minden M-re igaz, hogy nem P, s minden S-re igaz, hogy M, akkor szükségszerűen egyetlen S sem P.

Lehetséges lenne még egy általános szillogizmus – MeP SeM -, de ez improduktív, hiszen nem vonható le belőle érvényes következtetés.

Az alapvető 2 általános-részleges verzió:

• „Darii”: ha minden M-re igaz, hogy P, s néhány S-re is, hogy M, akkor szükségszerűen néhány S egyben P is,
• „Ferio”: ha minden M-re igaz, hogy nem P, s néhány S-re, hogy M, akkor szükségszerűen néhány S nem P.

Ha viszont a felső premissza részleges, míg az alsó általános, nincs érvényes szillogizmus.

Az alsó premissza mindeképpen állítás lehet csak.

Úgyszintén nincs érvényes szillogizmus, ha mindkét premissza részleges.

A táblázat nem az összes 64 esetet tartalmazza, hanem csak a felső és az alsó premisszák összes esetét, ezek száma 16, nem láttam értelmét a nyilvánvalóan nem igaz következtetések felsorolásának:

sötétzöld: érvényes arisztotelészi szillogizmus, világoszöld: érvényes, de a fent leírtak szerint nyilvánvalóan következik az előzőből, szürke: érvénytelen szillogizmus

Példák:

„Barbara” - S: höszki, P: kutya, M: szánhúzó:

• MaP - minden szánhúzó kutya
• SaM - minden höszki szánhúzó
• SaP - minden höszki kutya

„Celarent” - S: höszki, P: hal, M: négylábú:

• MeP - egyetlen négylábú se hal
• SaM - minden höszki négylábú
• SeP - egyetlen höszki se hal

„Darii” - S: kutya, P: szánhúzó, M: höszki:

• MaP - minden höszki szánhúzó
• SiM - néhány kutya höszki
• SiP - néhány kutya szánhúzó

„Ferio” - S: kutya, P: vadászkutya, M: szánhúzó:

• MeP - egyetlen szánhúzó se vadászkutya
• SiM - néhány kutya szánhúzó
• SoP - néhány kutya nem vadászkutya

A második típusú szillogizmus

Elvileg 64 darab lehetséges szillogizmus van (4³) itt is.

A felső premissza itt  is csak általános lehet, s az alsó úgyszintén lehet általános és részleges is.

Az alsó premissza itt viszont lehet állítás és tagadás is.

Példák:

„Camestres” - S: höszki, P: macska, M: dorombol:

• PaM - minden macska dorombol
• SeM - egyetlen höszki se dorombol
• SeP - egyetlen höszki se macska

„Baroco” - S: kutya, P: höszki, M: szánhúzó:

• PaM - minden höszki szánhúzó
• SoM - néhány kutya nem szánhúzó
• SoP - néhány kutya nem höszki

„Cesare” - S: höszki, P: vadászkutya, M: szánhúzó:

• PeM - egyetlen vadászkutya se szánhúzó
• SaM - minden höszki szánhúzó
• SeP - egyetlen höszki se vadászkutya

„Festino” - S: kutya, P: vadászkutya, M: szánhúzó:

• PeM - egyetlen vadászkutya se szánhúzó
• SiM - néhány kutya szánhúzó
• SoP - néhány kutya nem vadászkutya

A harmadik típusú szillogizmus

Elvileg 64 darab lehetséges szillogizmus van (4³) itt is.

A felső premissza itt lehet bármi, míg az alsó csak állító lehet.

Példák:

„Darapti” - S: kutya, P: szánhúzó, M: höszki:

• MaP - minden höszki szánhúzó
• MaS - minden höszki kutya
• SiP - néhány kutya szánhúzó

„Datisi” - ugyanaz lényegileg, mint "Darapti", hiszen mindegy, hogy minden vagy néhány, ha minden höszki kutya, akkor néhány is az, lásd azt a - i és e - o szabályt

„Felapton” - S: kutya, P: höszki, M: vadászkutya:

• MeP - egyetlen vadászkutya se höszki
• MaS - minden vadászkutya kutya
• SoP - néhány kutya nem höszki

„Ferison” - ismét nyilvánvalóan következik a "Felapton" szillogizmusból

„Disamis” - S: kutya, P: höszki, M: szánhúzó:

• MiP - néhány szánhúzó höszki
• MaS - minden szánhúzó kutya
• SiP - néhány kutya höszki

„Bocardo” - S: kutya, P: höszki, M: szánhúzó:

• MoP - néhány szánhúzó nem höszki
• MaS - minden szánhúzó kutya
• SoP - néhány kutya nem höszki

A három különböző típusú szillogizmusban az érvényes szillogizmusok száma 18, ebből 4 származékos. Valójában tehát 14-ről kell beszélni. De ez a 14 szillogizmus is visszavezethető egymásra. 2-ről már láttuk ezt, marad 12.

Lássuk azonban további levezetéseket.

„Camestres” - „Celarent”-ből:

• az alsó premissza megfordítható, hiszen "e", azaz: SeM = MeS, ha egyetlen höszki se dorombol, akkor egyetlen doromboló állat se höszki,
• megfordítjuk a premisszák sorrendjét (mint már említettük, nincs jelentősége Arisztotelésznél a sorrendnek), azaz PaM MeS = MeS PaM = MeP SaM, ha egyetlen doromboló állat se höszki és minden macska dorombol, akkor egyetlen höszki se macska.

„Baroco” - „Barbara”-ból:

• ez bonyolultabb, a lehetlenségre kell visszavezetni: ez azt jelenti a gyakorlatban, hogy ha egy konklúzió ellentéte bármelyik premisszával együtt ellentétet mutat a másik premisszával, akkor az eredeti konklúzió igaz,
• a konlúzió az eredeti ellentéte, azaz nem SoP, hanem SaP (lásd feljebb, az "a" ellentéte nem az "e", hanem az "o"), azaz minden kutya höszki, ez együtt a felső premisszával azonban oda vezet (ez a "Barbara" szillogizmus), hogy egyszer minden höszki szánhúzó és minden kutya höszki, azaz minden kutya szánhúzó, ami viszont ellentmond a másik premisszának, hogy néhány kutya nem szánhúzó,
• azaz a konlúzió hibás, tehát az eredeti igaz.

„Cesare” - „Celarent” felső premisszájának a megfordítása, hiszen a megfordítási szabályok értelmében a negatív kijelentés megfordítható: ha egyetlen höszki se hal, akkor
egyetlen hal se höszki

„Festino” - „Ferio” felső premisszájának a megfordítása, hiszen a megfordítási szabályok értelmében a negatív kijelentés megfordítható: ha vadászkutya se szánhúzó, akkor egyetlen szánhúzó se vadászkutya

„Darapti” - a "Darii" alsó premisszájának a szimpla megfordítása, a megfordítási szabályok értelmében: ha AaB, akkor BiA, hiszen ha minden höszki kutya, akkor szükségszerű, hogy néhány kutya is höszki

„Felapton” - „Ferio” alsó premisszájának megfordítása, hiszen ha AaB, akkor BiAS: ha néhány kutya höszki, akkor szükségszerűen minden höszki kutya

„Disamis” - „Darii”-ból:

• felső premissza megfordítása, MiP = PiM néhány szánhúzó höszki, akkor néhány höszki szánhúzó,
• megfordítjuk a premisszák sorrendjét, PiM MaS = MaS PiM = MaP SiM.

„Bocardo” - „Barbara”-ból:

• mint "Baroco" esetében, itt is lehetlenségre kell visszavezetés alkalmazandó,
• a ellentétes konlúzió SaP, ez együtt az alsó premisszával azt jelentené, hogy minden kutya höszki és minden szánhúzó kutya ("Barbara"), ami viszont ellentmond a felső premisszának, mely szerint néhány szánhúzó nem kutya,
• azaz a konlúzió hibás, tehát az eredeti igaz.

Látható tehát, hogy az összes második és harmadik típusú szillogizmus visszavezethetó első típusú szillogizmusra.

Arisztotelész után megalkották a negyedik típusú szillogizmusokat, ezek azonban csupán az első típus megfordításai: azaz MxP és SxM helyett PxM MxS van. Ezeket (6 érvényes szillogizmus) nem írom le, mindegyikük visszavezethető az első típusra.

Általános következtetések:

• nincs érvényes konklúzió két cáfoló premisszából,
• nincs érvényes konklúzió két részleges premisszából,
• érvényes általános konklúzióhoz két általános premissza kell,
• érvényes állító konklúzió csak két állító premisszából lehetséges,
• érvényes cáfoló konklúzió csak akkor van, ha az egyik premissza cáfoló.

Bár nem tartozik ide a szó szoros értelmében, fontos itt megjegyezni szerintem az érvelési hibákat.

Van erről írt cikkem, de itt kifejezetten a hibás szillogizmusból eredő érvelési hibákat említeném meg. Valószínűleg van több is, de a 8 legfontosabb:

1. Két cáfolatból következtetés levonása, további állító következtetés levonása cáfoló premisszából. Láthattuk feljebb, ez nem lehetséges egyik típusban sem. Mégis ez gyakori érvelési hiba, képlete jellemzően: MeP SoM = SiP. Példa:

• egyetlen liberális se gyűlöli a menekülteket
• egyes magyarok nem liberálisok
• tehát egyes magyarok gyűlölik a menekülteket

a valóságban abból, hogy mi nem igaz egy csoportra, semmi se következik arra vonatkozóan, hogy mi igaz a csoporton kívüliekre.

2. Az előbbi fordítottja, azaz cáfoló következtetés levonása két állító premisszából, képlete jellemzően: MaP SiM = SoP, miközben bár az MaP SiM érvényes szillogizmus, de a helyes következtetése SiP. Példa:

• minden liberális párt egyben demokratikus is
• egyes pártok liberálisak
• tehát egyes pártok nem demokratikusak

a valóságban a helyes következtetés: "tehát egyes pártok demokratikusak".

3. Az első típusú szillogizmusban az alsó premisszan csak állítás lehet, ezt sérti meg a MaP SeM = SeP érvelési hiba. Példa:

• minden liberális szabadságpárti
• egyetlen populista se liberális
• tehát egyetlen populista se szabadságpárti

a valóságban nincs következtetés, a két premisszából nem vonható le semmilyen érvényes konklúzió.

4. Megfordítási hiba: MaP MaS = SaP, a szillogizmus érvényes ugyan, de a helyes következtetés SiP. Példa:

• minden magyar beszél magyarul
• minden magyar magyarnak tartja magát
• tehát minden magyarul beszélő magyarnak tartja magát

a valóságban a helyes következtetés: "tehát egyes magyarul beszélők magyarnak tartják magukat", hiszen az "a" tipusú állítás csak részlegesen fordítható át, azaz megfordítva "i"
lesz belőle.

5. Mint az 1. típus, de a következtetés cáfoló, márpedig két cáfoló premisszából cáfoló következtetés se vonható le, képlete MeP SeM = SeP. Példa:

• egyetlen kisiskolás se szereti a sárgaborsófőzeléket
• egyetlen gimnazista se kisiskolás
• tehát egyetlen gimnazista se szereti a sárgaborsófőzeléket

a valóságban nincs következtetés, a két cáfoló premisszából nem vonható le semmilyen érvényes konklúzió.

6. A 4. típus megfordítása, azaz PaM SaM = SaP, ami téves kettes típusú szillogizmus, a közbülső tétel nem lehet állítmány ebben a típusban, ha mindkét premissza állítás. Példa:

• minden magyar szereti a marhahúst
• minden európai szereti a marhahúst
• tehát minden európai magyar

a valóságban nincs következtetés, két csoport közös tulajdonságából nem következik szükségszerűen a két csoport azonossága.

7. A 6. típus részleges verziüója, azaz PaM SiM = SiP, a hiba ugyanaz. Példa:

• minden magyar szereti a marhahúst
• egyes európaiak szeretik a marhahúst
• tehát egyes európaiak magyarok

a valóságban itt sincs következtetés, két csoport közös tulajdonságának részleges meglétéből nem következik szükségszerűen a két csoport részleges azonossága.

8. Míg az előző 7 téves szillogizmus volt, ez eleve hamis szillogizmus, mert eleve nem az, ez valójában az argumentum ad ethymologiam érvelési hiba szillogizmusnak álcázott verziója. Példa:

• akinek van tolla, az madár
• a szomszédomnak van egy szép, drága tolla
• tehát a szomszédom madár

a valóságban természetesen nincs következtetés, hiszen szillogizmus sincs, a középső tétel valóján két egymástól független tétel, a "toll" szó két különböző, azonos alakú szó.

Modális érvelések:

• szükségszerűség.
• eshetőlegesség.

Szükségszerű az, ami nem lehet másképp. Eshetőleges az, ami lehet, hogy fennáll, s lehet, hogy nem áll fenn.

Első típusú szillogizmusok:

Minden általános szillogizmus egyben szükségszerűséget is jelöl. Csak hozzájuk kell tenni a „szükségszerű” szót. Ha a felső premissza szükségszerű, akkor a következtetés is az, mindegy, hogy az alsó premissza is az-e (az alsó lehet részleges is akár). Ha viszont csak az alsó premissza szükségszerű, akkor a következtetés nem lehet szükségszerű.

Második típusú szillogizmusok:

Ha a felső premissza szükségszerű, a következtetés is az lesz.

Harmadik típusú szillogizmusok:

Ha bármelyik premissza szükségszerű, a következtetés is az lesz.

Látható: szükségszerűség esetében ugyanazok a szabályok érvényesek, mint normál (nem-modális) szillogizmusok esetében. Más a helyzet az eshetőlegesség esetében azonban.

Természetesen mindaz ami szükségszerű, az egyben eshetőleges is. De ezen túlmenve az eshetőleges megállapítások szabályai:

AaB → AeB
AeB → AaB
AiB → AoB
AoB → AiB

Mind látjuk, ezek eltérnek a nem-modális szabályoktól.

Mindkét premissza lehet eshetőleges, a következtetés is az lesz. Érvényes a szillogizmus akkor is, ha a felső premissza eshetőleges, míg az alsó nem-modális.

Igazi premisszákból nem vonható le hamis következtetés, de hamis premisszákból bizonyos esetekben levonható igaz következtetés.

Első típusú szillogizmusok:

• Ha mindkét premissza teljesen vagy részlegesen hamis, lehetséges igaz következtetés.
• Ha csak az egyik premissza teljesen hamis, s ez a felső premissza, nem lehetséges igaz következtetés.
• Ha csak az egyik premissza teljesen hamis, s ez az alsó premissza, lehetséges igaz következtetés.
• Ha csak az egyik premissza részlegesen hamis, lehetséges igaz következtetés.
• Ha mindkét premissza hamis, az egyik teljesen, a másik részlegesen, lehetséges igaz következtetés.

Második típusú szillogizmusok:

• Minden esetben lehetséges hamisság esetében igaz következtetés.

Harmadik típusú szillogizmusok:

• Minden esetben lehetséges hamisság esetében igaz következtetés.

Hamis következtetés esetében valamelyik premissza – vagy mind a kettő – hamis.

Miféle egyházszakadás?

A ballib médiák kárörömmel cikkeznek valamiféle ezer aéve nem látott egyházszakadásról.

De mi is a valóság?

A téma ki van használva oroszellenes indulatokra, s emiatt sehol se láttam részletes elmagyarázását, mert ez azonnal csökkentené az oroszellenes élét a médiakampánynak.

Lássuk most mi is a valóság!

Az ortodoxia egyházszervezete eltér a katolicizmusétől.

A katolicizmus egyházi szervezete egységes, amin nem változtat az sem, hogy léteznek különböző szintű autonómiával rendelkező katolikus részegyházak. A legnagyobb fokú autonómia esetében is alárendeltség van azonban a római pápa viszonylatában, aki többek között jogosult bárkit elmozdítani helyéről, átszervezni, kötelező szabályokat alkotni. A katolicizmus tehát egy dogmatikailag egységes, szervezetileg központosított, hagyományaiban sokszínű egyház.

Ezzel szemben az ortodoxia, bár dogmatikailag szintén egységes és hagyományaiban sokszínű egyház, szervezetileg nem központosított. Ennek fő jele, hogy az egyházvezető - a mindenkori konstantinápolyi pátriárka - csupán jelképes vezető, de nem "főnöke" egyetlen részegyháznak se. Ő valójában csak az egyik részegyház - az Egyetemes (vagy: Konstantinápolyi) Pátriárkátus - főnöke. S természetesen csak saját részegyházában szabályozhat, nevezet ki, válthat le.

Jelenleg Ukrajna lakosságának 80-85 %-a ortodox vallású. A maradék 10-15 % görögkatolikus, s van 1-2 % közti római katolikus, protestáns, zsidó, muszlim, egyéb is.

Az ukrajnai ortodoxok azonban 3 egyházba tömörülnek. Mind a 3 szervezet a Kijevi Érsekség utódjának mondja magát.

A Kijevi Érsekség a X. sz. végén lett alapítva a Konstantinápolyi Pátriárkátus részeként. A XVII. sz. végétől lett a Moszkvai Pátriárkátus része, mely eredetileg - a XV. sz. végéig - szintén a Konstantinápolyi Pátriárkátus része volt, ezt a változást Konstantinápoly csak a XVII. században ismerte el egyébként.

Ortodox értelemben a függetlenség neve autokefalitás, ami azt jelenti: önálló részegyháznak lenni az egységes ortodox egyházon belül. Ez azt jelenti: az illető részegyház senkinek sincs alárendelve, az ortodox dogmákat és Istent leszámítva persze.

Az autokefalitás kérdése nem szabályozott a kánonokban. Ez sok gondot okozott eddig is. Az eddig autokefállá vált ortodox egyházak zöme esetében a függetlenedés két módon zajlott

Vagy egy rész kimondta azt saját magáról, majd később mások is elismerték - pl. a Moszkvai Pátriárkátus esetében a két időpont közt 140 év telt el, a XV. sz. közepén mondta ki saját függetlenségét, de azt az eredeti anyaegyház csak a XVI. sz. végén ismerte el.

Vagy egy részegyház saját részének adott autokefalitást. De ennek elismerése a többi részegyház részéről szintén nem automatikus. Példa erre az Amerikai Egyház, mely eredetileg a Moszkvai Pátriárkátus része volt, neki Moszkva adta meg az autokefáliát 1970-ben, de ezt többek között a Konstantinápolyi Pátriárkátus máig nem ismerte el.

Az autokefalitás nem elismerése nem egyházszakadás. Az önkényes, nem elismert autokefál státusz adminisztratív jellegű vita, nem dogmatikai, nem hitbéli probléma.

Az ukrajnai helyzet ezek után stabil volt egészen a XX. századig. A szovjet uralom kezdetekor, elsősorban a polgárháború alatt, jelent meg egy új ukrajnai ortodox egyház, mely kimondta saját függetlenségét. Ez az egyház a 80-as évek végén ismét legálisan működni kezdett, korábban illegalitásban működött és emigrációban. Jelenleg az ukrajnai ortodox hívők kb. 5-10 %-a tartozik olyan egyházközséghez, mely ennek az egyháznak a része.

A 90-es évek elején jelent meg még egy egyház, mely kimondta 1992-ben saját autokefalitását. ehhez tartozik jelenleg az ukrajnai ortodox hívők kb. 50-60 %-a. Ez az az egyház, melyről a hírekben szó van. Ennek autokfelitását ismerte el a Konstantinápolyi Pátriárkátus idén.

Végül a Moszkvához hű ukrajnai egyházhoz tartozik az ukrajnai ortodox hívők kb. 30-40 %-a.

Mi a viszály lényege Moszkva és Konstantinápoly között? Alapvetően az, hogy mivel az autokefalitás elismerésének nincs elismert rendje, így Konstantinápoly azon álláspontja, hogy neki van joga az ilyen kérdéseket rendeznie nincs elfogadva a többi részegyház által. A többi egyház hajlamos ezt a konstantinápolyi hozzáállást Konstantinápoly azon törekvésének teknteni, hogy afféle második Vatikánt hozzon létre, ami azonban nem létezik az ortodoxiában.

Udvariatlan magatartás tehát az, amit Konstantinápoly tanúsít. Ennyi a viszály, de egyházszakadásról szó sincs. Eleve nem az ukrán eset az egyetlen, mely hasonló viszályt jelent az ortodoxiában. A macedón egyház státusza pl. hasonló 1967 óta.

Ami az ukrán eset sajátossága, hogy ezek szerint ezentúl Konstantinápoly két darab egyházat ismer el Ukrajnában, egy autonómot és egy autokefált, ami azért sajátos eset. Azt hiszem, valaki nagyon mérges lehet Moszkvára a konstantinápolyi vezetésben...

Rövid táblázat az általánosan elismert ortodox egyházakról, az utolsót a listában nem ismeri el mindenki:

Ritkán olvasok bulvárhíreket. De a napokban rátévedtem egy magyar blog bulvárhírére. Persze nem hittem el, így megnéztem az eredeti hírt.

Nos, igaz a hír.

Szóval Kate "hercegné" Angliában éppen végezte rendes feladatát, hatályos munkaszerződését lelkiismeretesen teljesítve. Hiszen a Brit Egyesült Köztársaságban jogszabály mondja ki, hogy az úgynevezett királyi család tagjainak feladata szórakoztatni a bulvársajtót napi legalább 14 órában, szabadnap nélkül.

Azaz nem mondhatunk egy rossz szót se Kate-ről, végezte a munkáját. Éppen egy iskolában kellett 20 percig vigyorognia kisgyerekek buksijának simogatásával kiegészítve ezt. Szar munka, én inkább vállalnám a köztisztasági segédmunkások feladatát, dehát nem lehetünk mind egyformák.

Szóval eddig semmi gond. A gond itt jön. Az egyik, kinézetre 5-6 éves kislány megkérdezi Kate-et, minek ez a csődület, miért fényképezik ilyen sokan azt a jelentéktelen eseményt, hogy egy középkorú nő 20 percig vigyorog kisgyerekek buksiját simogatva. A kérdés teljesen jogos, a kislány nagyon okos. Még abban a korban van, amikor az ember nem fél rákérdezni értelmetlen marhaságok okára. Erre azonban Kate nem mondja meg az igazat, hogy ő azért simogat vigyorogva, hogy fényképezzék őt, a bulvár fényképezők meg azért fényképeznek, mert ez a teendőjük, s mindenki csak a munkáját végzi, hanem ehelyett azt hazudja a kislánynak "téged fényképeznek, mert különleges vagy".

Ez így viszont már aljasság. Szerintem a kamuhercegnők munkaszerződése nem tartalmazza a gyerekeknek való gusztustalan hazudozást...

Puzsér kiemelten hasznos ember, mert fideszellenesként töri-zúzza a ballib dogmákat, legalábbis azok legnagyobb részét. Ezért budapesti főpolgármesteri jelöltsége kiemelten jó hír nekünk, populistáknak.

Bár én nem szavazok ezen a választáson, annak ellenére, hogy Budapest a szülővárosom (nem valószínű, hogy az önkormányzati választásokra Magyarországra utazom), a téma igencsak érdekel. Elsősorban jelképes jelentősége miatt, másodsorban meg persze azért, mert Budapesten születtem, ill. lakásom is van ott már.

Bármi is lesz Puzsérrel most, az jó lesz a kisembereknek.

Ha Puzsér nyer - aminek valószínűsége minimális, sokan nem szeretik Puzsér stílusát és kevesen hiszik el alkalmasságát -, az tönkre fogja tenni a ballibeket immár Budapesten is, mely jelenleg utolsó magyarországi bázisuk.

Ha meg veszít Puzsér, azzal erősen csökkenteni fogja a ballib szavazatokat, azaz egyrészt segíti Tarlós győzelmét, másrészt növeli a káoszt a ballib sorokban.

Nagy bajban vannak most a ballib agytröszt szorgos dolgozói. Alig van mozgásterük. Puzsér ismert celeb, nem lehet úgy tenni, mintha nem létezne vagy jelentéktelen induló lenne.

Két útjuk van. Mögé állni vagy bebizonyítani, hogy ő Orbán embere. Mindkettő kockázatos, s nem lesz nyerő opció. Az előbbi esetben a ballib kemény mag bojkottálni fogja a szavazást, az utóbbiban a fideszellenes szavazók jelentős része pedig nem fog a ballib jelöltre leszavazni.

A ballibek menekülési esélye valamiféle előválasztási bohózatot összehozni vagy rávenni Puzsért a visszalépésre. Mindkettő bukásgyanús.

A Fidesznek meg semmi más dolga nincs, mint időnként aljas támadó cikkeket közölni Puzsér ellen, ezzel növelve népszerűségét az ingadozó, de inkább ballib szavazók közt.

Szóval jó hír, hogy elindul.

Azt mondják a ballib megmondóemberek, hogy a kormánypárti emberek el vannak szigetelve az ellenzéki álláspontoktól.

De mi a valóság?

A kormánypártiak valójában sokkal kevésbé élnek buborékban, mint az ellenzékpártiak. Miért? Mert az átlag ellenzékpárti csak ellenzékpárti médiákat olvas, míg a kormánypártiak bőven olvasnak ellenzékpártiakat is.

Az igazi buborék a ballib kemény magé, ők egyenesen bojkottálnak mindent, ami akár a legkisebb mértékben is kormánypártigyanús.

Ha valaki téved, az nem baj. Az se baj, ha hülye. Azaz persze ez baj, de más szinten.

Az igazi baj viszont az aljasság  és a gerinctelenség.

Nem az a baj, hogy ez a média fanatikusan ballib. Sok más hasonló van. Az se baj, hogy hazudnak,  csúsztatnak, demagógok - minden média ilyen, ez a műfaj természete. A baj, hogy aljasak. Ez pedig megbocsáthatatlan (azaz persze megbocsátható ez is, bűnbánatot követően).

2015-ben valami eltört az Indexben. Addig egy átlagos ballib média voltak, erős bulvárszínezettel. Azóta meg szimplán aljas és gerinctelen szarhalmaz lettek.

Nagyon örülök a hírnek tehát, hogy az Index napjai meg vannak számlálva.

Remélem, Orbánék még az év végéig megtalálják a megfelelő trükköt ezen média beszántására. Amint ez bekövetkezik, jó nap lesz a magyar médiaszabadság számára.

S remélem, az Index dolgozói soha többet nem találnak maguknak munkát a médiaiparágban.

A kisember rettegése.

A szervetlen - ez alatt az értendő: atomizált - társadalom kifejlett változatának alapélménye a rettegés.

Már a XIX. században megértették a legokosabbak mi is ez. Marx és Kierkegaard munkássága sok tekintetben erről szól, az egyik materialista, a másik szellemi alapon kritizált, de lényegileg ugyanazt az alapjelenséget.

A XXI. századra mindez már a kevésbé okos emberek számára is nyilvánvalóvá lett, ma már a szürke kisemberek is tevékenyen érzik a gonoszság idegesítő csípését bőrükön, ez az ami folyamatos rettegést okoz.

Ma már ott tartunk, hogy a globálkulákság és annak közvetlen alárendeltjei is remegnek a félelemtől. Nyilván más okból, mint a néptömegek, de mégis: ez újdonság.

A fontos azonban az, hogy a kisember hogyan reagál a rettegésre.

Úgy tapasztalom háromféle reakció szokott lenni.

Az egyik: behúz az örvény, a kisember elhiszi komolyan, ő is átkerülhet az urak oldalára. A hollywoodi sikertörténet, az MLM-piramisjáték sikerembersége ez.

A másik: lebeg a kisember középen, tűr és kibír. A tipikus kelet-európai mentalitás.

De a jóhoz az kell, hogy az örvény lehúzzon, majd kidobjon. Csak így lehet kívül lenni.

Három időszakot szoktak megkülönböztetni, de talán jobb lenne 4-ről beszélni.

A korai időszak magával Platónnal kezdődik, s az i. e. I. sz. elején ér véget. Ez azonban felosztható az eredeti és a szkeptikus időszakra. A szkeptikus időszak e korai időszak utolsó kb. másfél százada volt.

A középső időszak a szkepticizmus elvetésével kezdődött és tartott az i. sz. III. sz-ig.

A késői időszak pedig - az újplatonizmus - innen kezdődve kb. a VI. sz. középéig tart, amikor I. Jusztinianosz császár bezáratta az athéni Akadémiát, bár még ezután is léteztek egyes platonista iskolák.

Tegyük hozzá: ez a felosztás eleve kései elemzés, mindegyik időszak magát platonistának mondta.

Azt igyekszem csak kiemelni, ami más az eredeti Platónhoz képest, ill. nem más, de hangsúlyos.

Az egyes gondolkodók közt vannak bizonyos eltérések, de mégis meghatározható a közös eszmei modell.

Szkeptikus platonizmus

A már röviden felvázolt szkepticizmussal szinte elválaszthatatlanná vált ez a platonizmus.

A cél ugyanúgy a tökéletes nyugalom, amihez az út hozzá az értékítéletek felfüggesztésén keresztül vezet.

A benyomás lehet igaznak tűnő és hamisnak tűnő. A hamisnak tűnő is lehet végsősoron igaz, ahogy az igaznak tűnő se feltétlenül igaz, mivel lehet erőteljesen igaznak tűnő és homályosan igaznak tűnő, az erőteljesen igaznak tűnő pedig lehet végsősoron igaz, hamis, s eldönthetetlen. Ez utóbbi lehet akadálytalan (azaz több pozitív benyomás mellett nincs negatív benyomás), ami azt jelenti, hogy ha sikerül a benyomást felülvizsgálnánk, akkor azt nagymértékben igaznak vesszük, de lehet akadályozott is, ahol nem tudjuk elvégezni a felülvizsgálást. Minél erősebb egy benyomás igaznak tűnősége, annál valószínűbb, hogy azt igaznak fogadjuk el.

Középső platonizmus

A középső platonizmus abból indul ki, hogy Platónnak vannak le nem írt gondolatai, erre utal Leveleiben is - ezeket csak szóban mondta el. Ezek nevében ez az irányzat szakít a korai platonizmus szkepticizmusba torkolló végével.

A középső időszak megalapítója Antiokhosz (Antiohosz) (az i. e. II. sz. végén született, meghalt 68-ban), palesztínai görög filozófus, aki először csatlakozik a szkeptikussá vált Akadémiához, majd meghirdeti az eredeti platonizmushoz való visszatérést. Integrálja a tanításban a sztoicizmus és az arisztotelianizmus szerinte platonista elemeit is. Később ezekhez csatlakozik a püthagóraizmus is, amiről tudni kell, ez sose volt idegen Platóntól sem.

Két alapelv van a világban: a létező, értelmes, egységes, rendezett Egy és a határtalan, kaotikus, többrétű, rendezetlen Düasz. Az előbbi az aktív kozmikus szervező erő, az utóbbi az, amin ez a szervezés végbemegy. Az első hatás eredménye a dekád, azaz az első 4 szám létrejötte (dekád, azaz tíz, mert ezek összege tíz). Ez határozza meg az alapvető matematikai elveket is: pont, vonal, síkidom, téridom. A dekád része továbbá a kozmikus szellem (logosz), mely a továbbiakban megszervezi az ősanyagot (föld, levegő, tűz, víz) az ideák alapján, melyek az Egy gondolatai. Tehát 3-tagú a rendszer: a 2 örök alapelem - egy teremtetlen teremtő és egy teremtetlen nem-teremtő -, továbbá egy teremtett teremtő/szervező erő. Azonban olyan nézet is van, mely feltételez az Egy és a Düasz felett egy őselvet.

Van olyan magyarázat is, hogy a Düasz nem semleges, hanem gonosz alapelem, de ez nem a gnosztikus típusú dualizmus mégsem, mert a 2 elem itt nem egyenértékű: a Düaszt végsősoron az Egy itt is legyőzi, azt uralja.

Megint más magyarázat egy másik fajta hármas felosztás: az egyetlen Isten, akiből nem teremtés útján, hanem lényeg kiáramlása útján jön létre a második Isten, s a kozmikus lélek. Az első Isten leírhatatlan, mert annyira felette áll emberi értelmünknek, hogy azt nem tudjuk sehogy se felfogni.

Plutarkhosz (Plutarhosz) (46-120) szerint a második őselemnek, a Dúasznak is volt egy saját, gonosz logosza, melyet aztán az Egy maga alá vetett. Ennek a eredeti düászi logosznak a maradványa az emberi lélek halandó része, míg másik része a jó, halhatatlan lélek.

Numéniosz (Numeniosz) (i. sz. II. sz.) érdekes elmélete szerint a második Isten válik 2 részre, az egyik az Egy felé fordul, a másik a világ felé, így lesz belőle kozmikus lélek. A kozmikus lélek amikor az anyaggal dolgozik, rosszá válik, míg amikor a lélekkel, akkor jó erő.

Az ember szabad akarattal rendelkezik eben a világban, meghatározzák őt az anyagi elvek, de azok nem kötik őt. Ugyanilyen szabad akarata van a természetfeletti lényeknek is, akik szintén teremtett lények, pl. a görög istenek. A lelkek vándorolnak.
Maga az emberi lélek vagy teremtett valami, a kozmikus lényeggel egylényegű, vagy egyenesen az Egy kiáramlása.
Az ember célja az Egyhez való hasonulás. Ebben segít, hogy lelkünk a kozmikus szellemből származik. A lélek egyfajta vezérelv, mely a test felett kell, hogy uralkodjon.

E kor keresztény szempontból legérdekesebb alakja Philón, alexandriai görögajkú zsidó filozófus (született az i. e. I. sz. végén, meghalt az i. sz. I. sz. közepén), aki Platónt igyekezett összeegyeztetni a judaizmussal. Philón szerint Mózes volt az első filozófus.

Kommentárt írt Mózes mind az 5 könyvéhez, soronként kimutatva az átvitt értelmet. A kereszténység tőle vett át ezt hamarosan: azaz a Szentírásnak van a szószerinti értelmén túl is jelentése.

Isten nála örökkévaló, tökéletesen szabad, szellemi entitás, mely túl van a téren és az időn. Isten szabad akaratából hozta létre a mindenséget, két lépésben: először elvben, majd logosza segítségével a gyakorlatban. Az isteni logosz tulajdonképpen Isten elsőszülött gyermeke, ami nem más, mint Isten gondolatai, ill. ezen gondolatok önálló erővé válása. Ez a logosz a közvetítő az egyetlen Isten és a mindenség között. A logosz eszméi az ideák. A mindenség pedig ezek másolata, amolyan látszatvilág.
Az élőlények lehetnek szellemi lények és anyagi lények, s ezek keverékei: az emberek. Az emberek szabad akarattal rendelkezik, mert Istenhez hasonlóak, így képesek legyőzni az anyagi kényszert. Isten maga segíti ezt a harcot, annál jobban segít minél erősebb az emberek benne való hite,

Újplatonizmus

A fő személyiség Plótinosz (Plotinosz) (205-270). Egyiptomban született görög filozófus, s fő tanítványa, Porphüriosz (Porfiriosz) (234-305), föníciai (más források szerint) zsidó filozófus, aki kiadta mestere műveit. A kor keresztény filozófiája már e kor előtt is elsősorban Platónt használta a keresztény elvek megfogalmazására. Velük szemben Plótinosz és Porfiriosz voltak az ellenoldal, akik a hagyományos pogány vallást támogatták. Porfiriosz többek között kora legsikeresebb keresztényellenes művével is ismert volt, melynek külön érdekessége, hogy magát Jézust elismerte bölcs embernek, de a kereszténységet barbár vallásnak írta el - mintha egy modern keresztényellenes írást olvasnánk, mely az „igazi Jézus-tanítás” nevében ostorozná a kereszténységet. Érdekes módon, akaratukon kívül, Plórtinosz és Porfiriosz sokat segítettek a kereszténység terjesztésében: az újplatónizmus nagyon népszerű lett a még többnyire pogány római elit körében, a legnépszerűbb filozófiai irányzattá vált, már a korábban vezető sztoicizmust is legyőzve, s mivel a keresztény teológia is a platóni rendszerre épített, így az elit számára már nem tűnt barbárnak a kereszténység filozófiai tartalma.

Az Egy minden alapja, a jó maga, az egyetlen létező, semmi se lehet nélküle, de minden más úgy lett belőle. hogy ő maga nem lett kisebb. Az Egy valójában annyira transzcendens, hogy még a létezés se állítható róla, csak az mondható meg róla mi nem, mégpedig semmi se, mert semmi olyan nem, ami kívül van rajta, az egyetlen elmondható pozitív dolog róla az, hogy „egy”.

A Egy túltelítődik, s „kicsordul”, mint ahogy a fény kisugárzik a Napból. Ez az emanáció. Így jön létre a kozmikus szellem (nusz), ami az összes idea összegzése. A kozmikus szellem a lét és a gondolkodás legfőbb egysége és alapja.

A Szellem pedig a kozmikus lélekben emanálódik tovább. Ez a Lélek alkotja meg az anyagi világot. A kozmikus lélek az összekötő kapocs az érzékelhető, anyagi világ és az érthető, szellemi világ között, mivel a lélek egyszerre felfelé és lefele is szemlél.

Mind a három jó, bár a jóság foka csökken, s maga az anyagi világ is jó, hiszen a szellemi világ másolata, bár az a legkisebb jó. Azaz itt hiányzik az anyag rosszként való felfogása. Ez mindenképpen eltér Platóntól, ahol a test a lélek börtöne. Itt az anyag csak akkor rossz, ha az el akar szakadni a szellemitől. Ez akkor következik be, ha a két részből álló lélekben a halandó rész veszi át az irányítást.

Mind a 3 alapelv rendelkezik belső és külső tevékenységgel:

• az Egy belső tevékenysége saját maga létezése, külső tevékenysége az emanációja a Szellemben.
• a Szellem belső tevékenysége az ideák szemlélése, külső tevékenysége pedig a Lélekben való emanáció, továbbá minden értelemmel felfoghatóban való részvétel,
• a Lélek belső tevékenysége az összes élőlény lelki folyamatainak összességében való részesedés, a külső tevékenysége pedig az érzékelhető világ.

Mivel a kereszténységnek is megvolt a maga Szentháromsága, s a fenti platonista Szentháromság-tan sok dologban egyezett vele (természetesen nem mindenben, hiszen a kereszténységben a Szentháromság 3 része egyenrangú és egylényegű), könnyű feladat volt a 2 rendszer összehangolása.

Plótinosz a késő ókor legfontosabb nem-keresztény gondolkodója, így neki szenteltem külön cikket. Részletesebben ott.

Iamblikhosz (Jamblihosz) 245-325) Porfiriosz tanítványa, a teurgiát (misztikus szertartások a felsőbb erők felkérésére) ötvözte a tanítással. Az újplatonista tanítást megtartva, a Lélek és az érzékelhető világ közé egész istenség-hierarchiát állított.

A kor utolsó jelentős pogány platonistája Próklosz (Proklosz) (415-485) folytatta a Iamblikhosz által megkezdett irányt, egységes rendszerbe foglalja a platonizmust és a hagyományos görög pogány vallást.

A Jobbik érdekes módon teszi saját magát tönkre.

Még magam is hittem alig 1 éve, hogy a Jobbiknak van jövője.

A ballib agytröszt mindent a seggük alá tolt, de nekik mégis sikerült elrontani. Pedig kész volt a lengyel módszer: ott a nyugat kivonta támogatását a helyi ballibek alól, azok meg is szűntek, s mára a nyugat helyi támasza egy olyan párt, mely hasonlít arra, amivé a Jobbiknak kellett volna lennie.

Mindez egyébként jó hír, azt bizonyítja, hogy nem elég a trükkök ismerete, a sikeres volt MLM-szakember Vona vitathatatlan tudása, a PR, azért még ma is kell valamilyen eszme a politikában.

Mindegy milyen az eszme, de kell.

Sose kedveltem a korai Jobbikot, de legalább akkor volt bennük eszme. Hülye eszme, de eszme. Ahogy a ballibekről gondolkodom: hülye eszme, de eszme.

Jól áll Kelet-Európa, s benne Magyarország: még nem lehet az emberek torkán lenyomni egy eszmementes, tisztán pragmatikus, magyarul elvtelen pártot.

A gazdaság megbosszul, a tőzsde izgatott, meg a piac is idegesen reagál.

Ezek amolyan liberális mantrák.

Nemlétező dolgok nem képesek cselekvésre, márpedig a fogalmak nem léteznek anyagi értelemben.

A közösség, a társadalom viszont képes cselekedni, hiszen akarattal rendelkező emberekből áll.

Dehát mégis időnként bosszút áll a gazdaság, izgatott a tőzsde, s idegesen reagál a piac - mondják. Akkor hogyan?

Hát úgy, hogy azok reagálnak, akik mozgatják a piacot,  a tőzsdét, a gazdaságot. Azaz szemben a liberális narratívával nem valamiféle szinte természeti jelenségről van szó, valamiféle racionális, spontán reakcióról, hanem bizonyos egyének reagálásáról valamely őket érintő eseményre.

Hogyan lehet tehát a nekünk kedvezőtlen reakciókat megváltoztatni? Hiszen nem lehet célunk alkalmazkodni szűk csoportok önös érdekeihez. Úgy, hogy kicsavarjuk a reagálás hatalmát ezen szűk csoportok kezéből.

A liberális rend olyan, mint egy túszszedés. A túszokat szedőkkel nyilván kénytelenek vagyunk tárgyalni, ígérgetni nekik, hiszen fenyegetésük komoly. Dehát a végcél mindig egy dolog: hogy ne teljesítsük amit akarnak. S ha kell, a végén le is lesznek puffantva.

Most ott tartunk, hogy még folyik a tárgyalás, de már kezd lassan kicsúszni a kezükből az események irányítása, s ezt - lévén okos emberek - ők is érzik, így éppen pánikolnak. Jó jel!

A tulajdon természetesen az ember természetes szükséglete. Már az ősembernek volt tulajdona. Az őskommunizmus fantázia.

Szükségszerű a tulajdon ahhoz is, hogy az ember szabad lehessen.

A liberalizmus a dolgokat viszont megfordította: a tulajdont az ember fölé helyezte.

Amikor valaki a közösből úgy vesz el, hogy másokat megkárosít, az nem jogszerű tulajdon.

Az alapelv az, hogy senki se tud annyit dolgozni, hogy vagyona a többezerszerese legyen másokénél, ezért az ilyen hatalmas vagyonok jogtalanok.

Ezeket a közösség teljes joggal elkobozza és nem engedi újratermelődni.

A jogcím nélküli gazdagodás bűncselekmény ugyanis.

A tudományos ismeretek megszerzéséről, a bizonyítás alapjairól.

I. könyv

Minden tanulás, megfigyelés alapfeltétele a már meglévő tudás. A dialektikus elmélkedés mindkét formája, az indukció és a szillogizmus is feltételezi a már meglévő tudást: az indukcióhoz kell az egyedi dolog mögötti univerzálé, míg a szillogizmushoz kell a kiinduló tételek elfogadása.

Két típusú előzetes tudás létezik: a tények elfogadása (a dolgok létének tudása), a használt szavak értelmének ismerete (a dolgok nevének tudása), ezek külön-külön vagy együtt kellenek.

Az egyes dolgok tudása magában foglalja mindkét típusú előzetes tudást. Az előbbi a magára a dologra való rámutatás, a másik az arról való állítás/tagadás megfogalmazása.

Egy dolog megismerhető egy másik dolgon keresztül is, a hasonlóság alapján. Más módszer két dolog egyszerre való megismerése, ez az egyednek az univerzálén keresztül való megértésén alapszik. Azonban minden esetben szükséges előzetes tudás.

A feltételes előzetes tudás és a végleges megszerzett tudás viszonya lehetőségszerűség és valóságszerűség. Ha nem így lenne, az lenne, ami a Menónban van leírva: vagy képtelenség a tanulás vagy csak azt tanuljuk meg amit már tudunk (visszaemlékezünk rá). Tehát van általában tudás és konkrét tudás.

Önmagában a tudás annak ismerete, hogy egy dolog miért van. Ennek bizonyítása a tudományos tudás, aminek alapja a tudományos szillogizmus, mely valamilyen első elvekből indul ki, melyek elsődlegesek és ismertebbek. Ezek lehetnek ismertebbek a közvetlen érzékelés számára (ezek az egyedi dolgokra vonatkoznak), s kevésbé ismertek (ezek pedig általános jellegűek),

Minden más típusú tudás nem valódi tudás.

A kiinduló elveknek közvetleneknek kell lenniük, ezt azt jelenti, hogy nem előzi meg őket más elv. A közvetlen elv axióma, ez olyan elv, melyet se nem lehet, se nem szükséges bizonyítani, de nélküle más nem bizonyítható.

Tétel pedig az olyan elv, mely szintén bizonyíthatatlan, de nem szükséges a tudáshoz. A feltételes tétel neve feltevés, míg a feltétlen tétel neve meghatározás.

Ami miatt egy dolog az ami - az az dolog ami leginkább és legnagyobb mértékben az, a tudományos bizonyítás azt teszi lehetővé, hogy megismerjük ezt a dolgot. Vannak általunk szeretett dolgok, de még inkább szeretjük azokat az elveket, melyek miatt szeretjük ezeket a dolgokat. Ugyanígy a legjobban azt tudjuk, amiről tudjuk annak az alapelveit, s szükséges, hogy ezeket az elveket jobban tudjuk a következtetésnél.

Téves nézetek a tudományról:

• nem lehetséges tudományos tudás, mert mindent bizonyítani kell: nem igaz, mert vannak bizonyíthatatlan alapelvek,
• minden igazság körkörös érvelésbe torkollik: nem igaz, mert:
  • a körkörös érvelés nem tudományos, nem lehet valami egyszerre előzetes és utólagos, kell lennie csak előzetesnek,
  • a körkörös érvelés valójában önismétlés, márpedig nem lehet bizonyítás az, hogy egy dolgot saját magáról állítunk,
  • a körkörös érvelés csak akkor érvényes, ha A B-ből és C-ből következik, míg B és C meg egymásból és A-ból, ez azonban a bizonyítások ritka esete, ez a megfordítható meghatározásoknál áll csak fenn.

A tudományos tudás olyan tudás, mely a dolgokat egyetlen módon magyarázza. A bizonyításnak szükségszerűnek kell lenni, igaz kiinduló állítások alapján. A bizonyításnak általánosnak kell lennie, azaz mindenre mindig igaznak kell lennie. A tudományos tudás olyan tudás, mely a dolgokat egyetlen módon magyarázza.

Az állítás elemei önmagukban:

• állítmány – az alany lényegi jellemzője, mely benne van meghatározásába,
• az állítmány mint más alany jellemzője, melynek meghatározásában szerepel az állításban szóban forgó alany,
• az egyedi lényeg mint az állítás alanya,
• az állítmány mint az alany természetének kifejezése.

Önmagában = ami önmagában tartalmazza az alanyt vagy benne van, szükségszerűen, azaz ami jellemző a dologra, amennyiben az ő maga. Általánosan = ami önmagában, minden tekintetben igaz.

A bizonyítás alapja az alapfogalom és az általánosság. A szillogizmusban a nagyobb kiinduló tételre és a kisebb kiinduló tételre egyaránt vonatkoznia kell a középső tételnek állítmányként, de ez a középső tétel nem szerepel a következtetésben. (Középső tétel = pl. a „görög” abban a szillogizmusban, hogy „minden görög ember” – „Szókratész görög” – „Szókratész ember”.)

Hibás általánosság:

• ha nincs neme,
• ha a nem nem nevezhető meg, mert pl. a dolgok nem egy nemhez tartoznak,
• az általánosság része valami másnak, mivel ebben az esetben nem elsődleges ez az általánosság.

Az általánosság akkor van fenn, ha abszolút, azaz nincs felette más, s önmagában az, ami. Pl. akkor állítható, hogy a háromszög szögeinek össze annyi mint 2 derékszög, ha ez minden típusú háromszögre igaz, ha mindegyik típusból csak azt hagyjuk meg, ami miatt az háromszög.

A tudományos kiinduló tételek akkor szükségszerűek, ha önmagukban vannak, ennek jellemzői:

• a következtetés csak egyféle lehet,
• a cáfolat jellege, hiszen a cáfolat éppen a kiinduló pont nem szükségszerűségét állítja,
• léteznie kell valós oksági kapcsolatnak,
• változatlanság: ha a bizonyítási eljárás eleme megszűnik, akkor az sose volt igazi tudás.

A szükségszerű következtetés kiindulhat nem szükségszerű közbülső elemből is. De ha a közbülső elem szükségszerű, akkor a következtetés is az. Ha A szükségszerű állítmánya B-nek, s B pedig C-nek, akkor A is C-nek. De ha A nem szükségszerű állítmánya C-nek, de szükségszerű állítmánya B-nek, s B pedig szükségszerű állítmánya C-nek, akkor A is C szükségszerű állítmányának kellene lennie.

Tehát a bizonyításnak szükséges eleme a közbülső elem, mely megteremti a kapcsolatot, valamint az önmagukban lévő kiinduló elemeknél.

A bizonyítás 3 eleme:

• a következtetés,
• az ami bizonyítandó,
• egynembeli sajátosság.

Az axiómák – a kiinduló tételek, azonos nembeliek, melynek sajátosságai szerepelnek az eljárásban.

Általános kiinduló tételek eredménye általános következtetés. Tudományos bizonyítás nem lehetséges járulékos dolgok esetében. Nem általános tétel esetében a következtetés se az. Változó dolgok akkor lehetnek tudományos kérdések, ha a változás ismétlődő jelleget ölt.

Lehetséges mégis két nemhez tartozó elemek keverése a bizonyításban kivételesen, olyan közbülső elem meglétekor, ha mindkét kiinduló elemre jellemző, így alkalmazható két nemre is. Ennek oka: ez az elem egy magasabb nemhez tartozik.

A nemek közti ugrás lehetetlensége miatt se lehetséges az alapelvek bizonyítása.

Igaz tudásunk akkor van, ha mindez teljesül. Azaz a kiinduló tételek helyesek, nembelileg azonosak a következtetéssel

Minden tudományágnak megvannak a maga alapelvei. Ezek nem bizonyíthatóak, s belőlük bizonyítandó minden m-s

Vannak általános elvek, s vannak különös elvek, melyek csak egy adott tudományra vonatkoznak.

Három előfeltétel:

• a nem, melyhez a sajátossághoz önmaga mivoltában tartoznak,
• általános axiómák a bizonyításhoz,
• azok a sajátosságok, melyek alapján a bizonyítás történik.

Axióma – az ami önmagából következően igaznak számít.

Feltételezés – bizonytalan kijelentés, melynek igazságától függ egy kérdés megoldása. Ennek tűnik az is, amit bizonyítás nélkül elfogad valaki, de csakis az ő szempontjából az,

Feltevés – ami bizonyítható lenne, de bizonyítás nélkül elfogad valaki amit valaki vagy nem fogad el, vagy nem rendelkezik a kérdésről véleménnyel.

A meghatározások nem feltevések, ezeket csak meg kell érteni.

Szükséges alapelv az univerzálé, azaz a több elemből az egyre való következtetés, tehát olyan állítmányok, melyek több alanyra vonatkoznak, hiszen mindez nélkül nem lehetne szillogizmus de önálló ideák nem szükségesek.

A lehetetlenség elve (az ellentmondásmentesség elve) nem szerepel egyetlen bizonyításban sem, de magától értetődik. Csak akkor kell kifejezetten említeni, ha a bizonyítás ezt kifejezetten megköveteli, de ebben az esetben is elegendő azt a nagy kiinduló tételben említeni.

a szillogizmus részei:

• nagy kiinduló tétel vagy felső premissza – tartalmazza a közbülső/középső tételt

• kis kiinduló tétel vagy alsó premissza – tartalmazza a közbülső tételt

• következmény vagy konklúzió – nem tartalmazza a közbülső tételt

A harmadik kizárásának elve a lehetetlenségbe vezetésen keresztül szerepel, a nemen belüli meghatározásokra.

Közös alapokat a dialektika adja minden más tudománynak, ezek azok az alapok, melyek pl. a kizárt harmadik eleve, az egyenlő részek elve,, stb. Ezekből az axiómákból mint közös elemből képesek építkezni a bizonyítások.

Mivel minden szillogizmus kérdést jelent, így kell léteznie tudományos kérdéseknek, melyek valamilyen következtetés kérdező alakjai. Az egyes tudományoknak rá jellemző sajátos kérdései vannak.

Az egyes tudományok axiómái nem bizonyíthatók az illető tudomány által. Ugyanígy: több tudományhoz tartozó állítások nem cáfolhatók tudományosan.

Lehetséges tévedések tudományos bizonyításoknál:

• a kérdés nem tudományos: nélkülözi a tudást, vagy a tudás téves,
• induktív alapokból történik a kiindulás,
• paralogizmus esete a kiinduló tételek felcserélésével,
• tévedés a probléma elemzése során: a következmény és a kiinduló pont felcserélése, ez néha egyébként lehetséges, elsősorban a matematikában,
• a középső tételek megsokszorozása.

A tény mivoltának és miértjének tudása két külön dolog. Tudományos szillogizmushoz szükséges, hogy legyen olyan kiinduló tétel, mely nem igényel bizonyítást, mert így elvezet minket a miérthez. Ha nincs ilyen jellegű kiinduló tétel, akkor a következtetés lehet igaz, de nem tudományos, hiszen nem fedi fel a szóban forgó dolog okát.

Ahhoz, hogy tudományos szillogizmus legyen, a nem-tudományos szillogizmus közbülső tételének – ami a legismertebb elem a szillogizmusban – a nagy kiinduló tétel helyére kell kerülnie a tudományos szillogizmusban.

Példa: A – közelség, B – nem pislákolás, C – bolygók:
B igaz C-re, A igaz B-re, azaz A is igaz C-re – ez csak megfigyelés, de nem tudományos ismeret, hiszen a bolygók nem azért vannak közel, mert nem pislákolnak, hanem azért nem pislákolnak, mert közel vannak.

Ha viszont: A – nem pislákolás, B – közelség, C – bolygók:
B igaz C-re, A igaz C-re, azaz A is igaz C-re – ez már tudományos ismeret, hiszen itt már a közelség a középső tétel.

Esetek, amikor csak az indukció működik, de ebben az esetben nincs tudományos megismerés:

• az ok és a hatás nem felcserélhetőek, s a hatás ismertebb,
• a közbülső tétel kiesik mind a nagyobb, mint a kisebb kiinduló tételből (a kettes és hármas típusú szillogizmusokban, a szillogizmusok tipológiája Arisztotelész másik művében található),
• sokszoros távolság az elemek között.

Példa az elsőre: a fal azért nem lélegzik, mert nem élőlény, viszont ez helytelen, hiszen vannak nem lélegzó élőlények is. Példa a harmadikra: a szkíták között azért nincsenek fuvolások, mert nincs náluk szőlő.

A tény és az ok lehet azonban külön tudományok tárgya: abban az esetben, ha az egyik tudomány a másikhoz képest alárendeltségi viszonyban van.

Gyakorlati és elméleti tudás: ha az egyik tudomány a megfigyeléssel, míg a mások a magyarázásával foglalatoskodik, Pl. a meteorológus megfigyeli a szivárványt, míg az optikus tudja az okát.

A háromféle típusú szillogizmusból csak az egyes típus tudományos. Minden más típusú szillogizmus másodlagos.

A közvetlen tétel az, ami közvetlen kapcsolatot teremt, azaz nincsenek köztes elemek, tehát nem bizonyítható közbülső tétellel, csak magukkal az elemekkel.

Nincs közvetlen kapcsolathiány:

• ha A és/vagy B tételnek van neme (ha mindkettőnek van, annak nem kell közösnek lennie).

Vászont közvetlen a kapcsolathiány:

•  ha A és B tételnek nincs neme, s A nem tartozik B-be.

A tudatlanság jellemzően nem a tudás hiánya, hanem egy már tudott dolog félreértelmezésén alapuló téves tudás.

Sok lehetséges hiba abból ered, hogy tévesen kerül feltételezésre közvetlen vagy közvetett kapcsolat vagy kapcsolathiány. Ha a tévedés közvetlen, akkor ez nem okoz gondot, hiszen ez nyilvánvaló. A közvetett tévedés viszont félrevezető következményekhez vezet.

Lehetséges hibák cáfolatkor, csak az első típusú szillogizmusok esetében fordulnak elő - az ellentét kerül bizonyításra (az általános ellentétes állítás bizonyításából nem következik ellentétének hamissága), miközben lehetséges, hogy egyetlen B sem A, közvetlen kapcsolathiánnyal, mégis:

• mindkét kiinduló tétel hibás, hiszen lehetséges, hogy egyetlen C se A, s egyetlen B sem C,
• hibás a kisebb kiinduló tétel: hiszen lehetséges, hogy AC igaz, míg BC nem.

Lehetséges hibák állításkor, az első és a második típusú szillogizmusok esetében fordulnak elő - az ellentét kerül bizonyításra (az általános ellentétes cáfolat bizonyításából nem következik ellentétének igazsága):

• egyes típusú szillogizmusok esete:
  • hibásak a kiinduló tételek: A kapcsolata közvetlen mind C-vel, mind B-vel, akkor viszont nem igaz, hogy egyetlen C se A, s minden B pedig C,
  • hibás valamelyik kiinduló tétel: pl. igaz az AC, hamis a CB, igaz az AC,
• kettes típusú szillogizmusok esete:
  • hibásak a kiinduló tételek: ha pl. minden B A, akkor nincs olyan közbülső tétel, mely igaz lenne az egyikre és hamis a másikra, azaz ha mondunk ilyen tételt, az mindképpen téves következtetés lesz,
  • részlegesen hibásak a kiinduló tételek: pl. néhány A C, s néhány B C, akkor hamis, hogy minden A C, s minden B C, nyilván csak részlegesen,
  • hibás valamelyik kiinduló tétel: pl. CA igaz, de CB hamis, akkor AB hamis.

Nyilvánvaló tehát, hogy közvetlen kapcsolat esetében téves következtetést fog eredményezni, ha bármely kiinduló tétel, vagy mindkettőjük, hamis.

Lehetséges hibás a közvetett tételek esetében, cáfoláskor:

• egyes típusú szillogizmus:
  • a közbülső tétel igaz: a nagyobbik kiinduló tétel lehet hamis,
  • a közbülső tétel igaz, de nem specifikus: a nagyobbik kiinduló tétel lehet hamis,
  • a közbülső tétel nem igaz és de nem specifikus: mindkét kiinduló tétel lehet hamis,
• kettes típusú szillogizmus: bármelyik kiinduló tétel lehet hamis, de csak az egyik.

Lehetséges hibás a közvetett tételek esetében, állításkor:

• a közbülső tétel igaz, de nem specifikus: a nagyobbik kiinduló tétel lehet hamis,
• a közbülső tétel nem igaz: bármelyik kiinduló tétel lehet hamis, de csak az egyik.

Bármely érzékszerv elvesztése magában foglalja a tudás megfelelő részének elvesztését is. Miért? Mert az indukció feltétlenül szükséges, annak az alapja pedig az érzékelés, még az univerzálék megértéséhez is szükséges ez, mert az univerzálék alapja is az egyedi dolgokból levont következtetés.

A szillogizmusok 3 elemből állnak. A szillogizmus vagy állít vagy cáfol valamit.

Dialektikus érvelés esetében csak a hitelességre törekszünk, míg ha az igazságot keressük, akkor valós kapcsolatra is szükségünk van az egyes alanyok és állítmányaik között.

• Véletlenszerű állítmány: nem valódi állítmány szűk értelemben, „az a fehér egy ember” - azért mert a fehérség és az emberség történetesen egybeesnek,
• Nem-véletleneszerű állímány:
  • Lényegi állítmány:
    • a lényeg kifejezése – ez nem is igazi állítmány, hiszen a dolognak a lényegét jelenti, azaz inkább meghatározás, azt mondja mi az alany és nem azt, hogy milyen, az alany és az űllítmány megfordítható,
    • lényegi állítmány szűk értelemben - a lényeg valamely elemének (nem vagy különbség) kijelentése,
  • Nem lényegi állítmány:
    • járulékos állítmány (egy dolog kötelező tulajdonsága ugyan, de nem része lényegének), a 9 kategória valamelyikát illetően mond valamit az aéanyról, mint olyan, lásd „az ember fehér”,
    • egyszerű járulékos állítmány (egy dolog olyan tulajdonsága, mely se szükségszerűen, se általában nem tulajdonsága).

Szák értelemben tehát csak utóbbi három állítmány.

Végtelen sorozatok lehetségesek-e, azaz olyan dolgok (állítmányok), melyek nem lényegi jellemzői egyetlen alanynak se? Ugyanez lehetséges-e alanyok esetében, azaz egy alanynak nincs lényegi állítmánya, de maga az alany lényegi állítmánya másnak, az a más megint másnak, s így tovább: lehet-e végtelen sorozat, akár az állítmányként nem funkcionáló alanytól, akár az alanyként nem funkcionáló állítmánytól számítva? Továbbá ugyanez a kérdés a közbülső tételek esetében is: lehet-e számuk végtelen a szélső tételek (a nagyobb és a kisebb tétel) közt? Ez a kérdés azt is jelenti: lehet-e a bizonyítási folyamat végtelen?
Ha a szélső tételek rögzítettek, azaz felfelé (az univerzálé felé) és lefele (az egyedibb felé) is zártak, akkor nyilván nem lehet végtelen számú közbülső. Mindez ugyanúgy igaz állításra, mint tagadásra.

Állítások esetében nem létezik a szélső tételek végtelenségének problémája.

Az állítmányok száma szillogizmusok esetében véges:

• a lényegi állítmány mindenképpen jelen van a lényegben, s ezek száma csak véges lehet, ellenkező esetben nem lehetne a dolog lényegét meghatározni, a véletlenszerű állítmányok nem játszanak itt szerepet,
• lényegi állítmány és alanya csak akkor fordíthatóak meg, ha nem-faj kapcsolat van, itt sincs azonosságról szó.

Feltételek, hogy egy állítmány alkalmazható legyen a bizonyításban:

• egy alany egy állítmánnyal,
• a véletlen állítmányok nem egymás állítmányai.

Következtetés:

• a közbülső tételek száma nem lehet végtelen,
• az alaptételek esetében nem létezhet közbülső tétel, így bizonyítás se,
• állítás vagy cáfolat bizonyításakor a bizonyítás nem lehet a nagyobb tételen kívül.

A bizonyítás lehet általános és részleges/egyedi, tovább állító és cáfoló. A kérdés melyik a jobb?

Az egyedi bizonyítás előnyei:

• nagyobb tudást ad egy egyedi dologról, hiszen mindig jobb, ha egy dolgot magában ismerünk meg, nem más valamin keresztül,
• az általános önmagában nem létezik, csak az egyedi dolgokban.

Ellenérvek:

• Nem bizonyítás, ha egy dolognak azt a jellemzőjét vesszük elő, ami nem önmagából fakadó jellemzője, ennek megállapításához viszont szükséges az általános ismeret.
• Az általános többet árul el az egyedi dolgokról. Az általános jellemzően örök, míg az egyedek nem.
• Az általános jelentés egyértelműbb.
• A szillogizmus az okra összpontosít, ez jobban kitapintható általános szinten.
• Minél egyedibb a bizonyítás, annál határozatlanabb.
• Az általános bizonyítás egyszerre ad tájékoztatást az általánosról és az egyediről, míg az egyedi bizonyítás csak az egyediről.
• Ami általános, az közelebb áll az alapelvekhez.
• Ha ismerünk egy általános tételt, akkor lehetőségszerűen ismerjük az abból következő tételt is.
• Az általános bizonyítás ész alapú, míg az egyedi bizonyítás érzék alapú-

Azaz az általános bizonyítás a jobb.

Miért jobb az állítás a tagadásnál:

• A kevesebb feltétezésből való kiindulás erősebb. Az állítás csak azt tételezi fel, hogy valami mi, míg a tagadás két dolgot: valami mi és valami más mi nem.
• Két negatív tételből nincs érvényes következtetés, legalább az egyiknek pozitívnak kell lennie.
• Az állító bizonyítás alapvetőbb, mivel nélkülözhetetlen eleme a tagadó bizonyításnak is.

Miért jobb az egyenes bizonyítás a képtelenségbe torkolló érvelésnél:

• A képtelenségbe torkolló érvelés negatív érvelés, tehát mindenképpen gyengébb.
• Az ismertebb, előzetesebb tételből való következtetés pontosabb, míg a képtelenségbe torkolló módszer feltétezi előzetes körülményt is.

Azaz a lehető legjobb bizonyítás az általásom, egyenes, állító típusú.

A tudományok osztályozása. Az a tudomány előrébb való, mely egyszerre a tény milétéről és miértjéről szól. Úgyszintén előrébb való az a tudomány, mely kevesebb alapelemről szó..

A tudomány egysége. Egyetlen tudomány az, mely egy adott nem alapelveiről szól. A legfontosabb jel, amikor elérünk a bizonyíthatlatan alapelvekhez. Ha ezek nem tartoznak azonos nemhez, akkor több tudományról van szó.

A közbülső tételek lehetnek eltérőek, ha azonos nembe tartoznak az alannyal és vonatkoznak rá.

A véletlenszerűség olyan dolog, ami se nem szükségszerű, se nem szabályszerű (azaz igaz az esetek zömében), ezért nem lehet bizonyítás része.

A tudás nem érzet, mert érzékelés útján nem szerezhető általános tudás. Így az érzékelés szintén nem lehet a bizonyítás része (hacsak valaki nem nevezi érzékelésnek magát a bizonyítást).

Ugyanazon tétel bizonyításai közül egyesek igazak, másak tévesek. Ugyanez igaz a kiinduló tételekre is.

Hamis alapokról lehetséges igaz következmény, de csak kivételesen: hiszen ha ezeket a hamis alapokat felhasználjuk más szillogizmusnál, az eredmény immár hamis lesz.

A különböző téves bizonyítások alapjai nem azonosak. A hamisság ugyanis lehet többféle, pl. egymással ellentmondó viszonyban álló tételek lehetnek egyszerre hamisak.

Érvek, hogy az igaz bizonyítások nem azonosak:

• nem minden alapja ugyanaz az alapelv, mivel ezek különbözhetnek nemben,
• még a közös axiómák se mindenhatóak, hiszen pl. egyes dolgokra csak a minőség, másokra csak a mennyiség alkalmazható,
• az alapelvek száma alig kevesebb, mint a következtetések száma, mely végtelen.

A különböző tudományok alapjai a fentiek következtében különbözőek.

Nem minden tétel igazolható. Az alapelvek eltérőek az egyes nemek szerint, s a nemeken belül van végső alapelv.

Nincs azonban ezeknek alapelveknek közös alapelvük, hiszen hiába azonosak a bizonyítás alapelvei, ha egyébként a nemek alapelvei egyediek.

A tudás és a vélemény: a tudás általános, szükségszerű, míg a vélemény ingadozó. Nem lehetnek egyszerre ugyanott jelen.

A tisztánlátás olyan képesség, mely spontánul képes megtalálni a közbülső tételt egy szillogizmusban.

II. könyv

Hogyan végezhető el egy ok vizsgálata? A vizsgálat 4 alapelve:

• Az adott dolog az-e ami?
• Tényleges-e a kapcsolat a dolog és annak jellemzője között. Ehhez meg kell először is találni a középső tételt, hiszen ez adja meg a kapcsolatot – a kérdés az, van-e ilyen középső tétel.
• Miért van az adott dolog? Mi a dolog és jellemzője közti kapcsolat oka? Lásd: a napfogyatkozás oka, hogy a Földről nézve a Hold árnyékot vet a Napra. Itt tehát a kérdés nem az, van-e középső tétel, hanem az, hogy mi a középső tétel.
• Létezik-e az adott dolog? Ez azokban az esetekben szükséges, amikor a dolgot közvetlenül nem vagyunk képesek érzékelni. Ami feltétlenül létezik, az alany, míg ami nem, az az alany minősége. Pl. a (Hold, a Föld és a Nap alanyok, míg a napfogyatkozás a minőségük.

Mi az adott dolog természete, miért létezik? Ez az, amit a dolog meghatározása kifejez, a meghatározás mindig általános és pozitív állítás.

Azt hihetnénk, az első típusú szillogizmus azonos a meghatározással. Azonban ez képtelenség. Nem minden meghatározás bizonyítás, hiszen ja így lenne, minden tudás megszerezhető lenne csak meghatározásokkal.

Azaz a bizonyítás és a meghatározás nem ugyanaz.

Viszont éppen a meghatározás az, ami legközelebbi információt ad a lényegről. Miközben a bizonyítás eleve már feltételezi a dolog lényegét. Mégis: a meghatározás nem éri el a dolog lényegét, annak megismeréséhez bizonyítás szükséges.
A bizonyítás éppen azt bizonyítja mi egy dolog.

Példa:

• a matematikus, előre elfogadva a háromszög meghatározását, bizonyítja a háromszög létezését, azaz eleve abból indul ki, hogy létezik háromszög, majd ezt igazolja is,
• de mit is tesz a matematikus az előbbi pontban, hiszen a valóságban nem magyarázta meg mi a háromszög,
• akkor viszont minek a bizonyítás, hiszen már maga a meghatározás már elmondja mi a háromszög, pedig azt se tudjuk létezik-e, ez viszont képtelenség – azaz a meghatározás megadja a jelentést, de nem bizonyítja azt.

Nem keverendő a dolog lényege annak okával. A lényeg létezésének bizonyítása érdekében ismerni kell más lényegeket is, így lehet az egyiket igazolni, míg a másikat cáfolni.

Gyakran előfordul, hogy a dolgokról azok járulékos tulajdonságait ismerjük, s csak aztán a lényegüket. Vagyis először csak járulékosan ismerjük a dolgokat, figyelmen kívül hagyjuk a lényegüket. Bizonyos értelemben a dolgok létezésének ismerete lényegüket ismeretét jelenti.

Az egyetlen módja annak, hogy megismerjük a dolgok lényeget a bizonyítás, de maga a lényeg nem bizonyítható.

A négy ok, a következőkre vonatkoznak:

• a dolog lényege,
• a létezés szükségessége,
• a mozgás elve,
• a dolog célja.

Ezek a Metafizika című műben vannak részletezve.

A hatás vajon az okból ered? Lehet, hogy a hatás oka nem az, amit gondolunk, de amennyiben ez a kapcsolat biztos, akkor tényleg elmondható: az ok és a hatás együtt járnak. Ha az ok általános, szükségszerű, hogy a hatás is az legyen.

Nem ismerhetjük meg az alapelveket bizonyítással, csak a közvetlen elveken keresztül. Az egyetlen módja a megismerésnek az érzékeken keresztüli, úgy tűnik, hogy minden élőlénynek veleszületett képessége az érzékelés. Ez lehetővé teszi, hogy megismerje a dolgokat és megítélje azokat. Azt is lehetővé teszi, hogy emlékezzen, mivel az emlékezet az érzékekből származik. Azaz az érzekelésbe bele vannak táplálva ezek az alapelvek, melyeket indukcióval érünk el.

A gondolkodés egyes alakjai lehetnek igazak és hamisak is, mások mindig igazak, ez utóbbiak a megérzés és a tudományos tudás.

Mivel nem lehetséges tudományos tudás az alapelvekről, hiszen nem lehet őket bizonyítani, a megérzés adja meg őket. Azaz a tudományos gondolkodásnak is a megérzés az alapja.

A tudomány eredeti forrása megragadja az eredeti alapelveket, míg maga a tudomány egésze hasonlóan kapcsolódik hozzá. Azaz a megérzés az alapelvek alapelve, ez az általános alapelv. Az egyes tudományok viszonya vizsgálatuk tárgyával ugyanaz, mint ami a megérzés viszonya az egyes tudományokkal.

A tombolás levezeti a feszültséget sokaknál.

Az élő anyag elleni agresszió visszatetsző a legtöbb ember számára. De mi a helyzet az élettelennel?

Az mondható el, hogy az élettelen elleni agresszív viselkedés nem káros. Hiszen az anyag nem semmisül meg, lényege nem tűnik el, csak elemeire bomlik. Vitatható ez persze, az arisztotelészi lényeg nyilván eltűnik, de mégis: itt nem történik olyan visszafordíthatalan valami, mint ami az élő ellenében. Lásd, fejhallgatóm oldalpántja elpattant, de megragasztottam, s minőségromlás nélkül használható ma is.

De az ellenérvek is erősek. A dologban benne van a szellem burkoltan, így a dolog megsemmisítése, rontása közvetve támadás a szellem ellen.

Azt hiszem, ez csak a kisebb rossz fogalmával írható le, s jónak nem tekinthető. Gonoszság ez bizony, akkor is, ha esetleg található rá felmentés.

A magyar ballibaizmus új tendenciája az álbaloldaliság. S erősödik.

Bár nehezen tör elő ez a tendencia, mert az ortodox ballibaizmus nagyon gyanúsan szemléli, kriptoorbánizmusnak véli. A hagyományos ballib eszmeiség ugyanis mélyen jobboldali (gazdaságpolitikai értelemben persze, nem kulturálisan), fanatikusan neoliberális/neokonzervatív, esetleg még anarcholiberális is lehet, de balra hermetikusan elzárja magát.

Bár 1990-2010 közti liberális görénykurzusról szoktam beszélni, valójában ez az eszmeiség már az MSZMP utolsó szakaszában is burkoltan a hivatalos magyar gazdaságpolitikai állameszme volt.

A bábmesterek kezdenek azonban rádöbbeni, nem lehet Orbánt jobbról előzni, így jön a balról előzés módszere. Általános módszer ez az erősödő populizmus ellen.

Ez a hagyományos és az új ballibaizmus közti eltérés. Az előbbiek számára a balról előzés fasizmus, míg az utóbbiak rugalmasabbak e tekintetben.

Valójában azonban csak maguk alatt vágják az ágat. Miért? Mert saját alapelveiket erodálják ily módon. Amikor pl. hirtelen a piacpártiságot azok kezdik kritizálni, akiknek léte ettől függ, az csakis azokat segíti, akik eleve nem hisznek a piacban. Különösen hasznos, ha valós érveket használnak ezek a kritikusok.

Ha sikert is érnek el ezzel valaha a modern ballibek. az csúnya öngól lesz.

Valójában nincs jobb annál, amikor az ellenség elbizonytalanítja saját magát.

A korai filozófiáról volt szó már.

A későit a koraitól Szókratész, Platón és Arisztotelész választják el. Platónt és Arisztotelészt nem lehet nem tágyalni külön, mert fontosságuk összemérhetetlen mindenki máséval, Szókratész pedig elválaszthatatlan Platóntól.

A szofizmust nem említettem külön sehol, ennek oka, hogy erről az áramlatról bőven szó esik Platón műveiben, Platón egyik kedvenc témája a szofizmus kritikája volt.

De mik azok az Arisztotelész utáni ókori áramlatok, melyekről mindenképpen tudni kell. Négyet említenék meg: hedonizmus, cinizmus, szkepticizmus, sztoicizmus. Érdekes, hogy mind a 4 szó -  hedonista, cinikus, szkeptikus, sztoikus - mára köznapi szó lett, az első kettő negatív, a másik kettő pozitív jelentéssel. De fontos észben tartani: a modern jelentés nem azonos az eredetivel, bár természetesen van kapcsolat a kettő között.

Itt se fogok részletes leírást adni, csak arról szólok, ami szerintem érdekes. De kicsit részletesebben mégis. Miért? Mert úgy tapasztalom, ez a korszak valahogy másodrendűnek van leminősítve, mintha csak valamiféle átmenet lenne egyrészt Platón és Arisztotelész, másrészről a középkor között. Pedig szerintem ez nem így van, nagyon értékes dolgok történtek ebben  a korban!

*

A hedonizmus korai irányzata az Arisztipposz által az V. sz. végén alapított kürénéi irányzat (Arisztipposz Kürénében született, ez a mai Líbiában van, innen a név). Ez az irányzat materialista, azaz semmi sincs az anyagi világon kívül. az emberi lélek is anyagi és meghal testünkkel együtt.

Szerintük a világ megismerhetetlen, csak abban lehetünk biztosak, amit érzünk. Se azt nem tudhatjuk mások mit éreznek, se azt, hogy a mi érzéseinket okozó dolgok milyenek a valóságban. Ebből következően az egyetlen jó az élvezet, az egyetlen rossz pedig a fájdalom, s az élvezetek között a legfőbbek  a testi élvezetek. Az ember célja ezen utóbbiak maximalizálása, aminek érdekében bármit megtehet, az egyetlen korlát a fájdalom és a józan belátás. Pl. ahhoz szükséges józan ész, hogy ha kell, lemondjunk egy adott élvezetről, mert tudjuk, hogy az később fájdalmat fog hozni.

A későbbi, s egyben sokkal nagyobb hatású hedonista irányzat az epikureizmus - alapítója Epikurosz nevéből -, mely tulajdonképpen felfogható úgy, mint a kürénei irányzat és az atomizmus egyfajta vegyítése.

Az epikureizmus nagyon érdekes filozófiai iskola, talán ez hasonlít az összes ókori áramlat közül a legjobban arra, amit modern, materialista, tudományos világnézetnek lehet nevezni. Ezért többet írok róla.

Az epikureizmus gyakorlatilag felfogható úgy, mint az atomizmus javított verziója, a rendszerből kiiktatta az atomizmus inkoherens elemeit. Minden alapja az atomok, az atomok szigorú fizikai szabályok alapján működnek, azonban mégsincs determinizmus. Ennek fő oka, hogy bár az atomok formája véges számú, azok időnként eltérnek szabályos irányuktól, mégpedig pontosan egy egységnyit. Ugyanis mind az űrben, mind az anyagban van egy legkisebb egység, az űrbeli legkisebb egység az a távolság, melynél kisebb nem tehető meg, míg az anyagban a legkisebb egység az atom. Ha nem lenne atom, a dolgok széteshetnének, az atom szilárdsága és feloszthatatlansága a garancia a dolgok létezésére. Az atomnak is lehetnek részei, de azok száma véges, mert van egy lehető legkisebb rész. Azaz kétféle lehető legkisebb anyagrész létezik: abszolút értelemben ezek az atom legkisebb alkotóelemei, relatív értelemben viszont maga az atom. Az abszolút legkisebb részek nem képesek önmagukban létezni, csak az atom részeiként.

A mindenség örök idők óta van, s örökké lesz, az anyag nem vész el, csak átalakul. Az űr egyben helyet és teret is jelent. Epikurosz az első, aki kitalálta a tér fogalmát. Korábban az űrről vagy azt állították, hogy nincs, vagy azt, hogy valamiféle láthatatlan anyag, mely helyet cserél a dolgokkal, azok mozgása során. A dolgok maguk is atomokból és űrből állnak, hiszen ha nem így lenne, nem lehetnének részei.

Az atomoknak vannak saját tulajdonságaik, azonban a dolgok rendelkeznek ezeken kívül másodlagos tulajdonságokkal is, melyek a dolgokat alkotó atomok összességének a tulajdonságai, ezek függenek a megfigyelőtől is. Az idő is csak a dolgok tulajdonsága, azok mozgásának mértéke, önmagában nem létezik.

A dolgokat alkotó atomok mindig mozgásban vannak, ez független a dolgok mozgásától. Ahogy egy nyugalomban lévő hangyabolyban az egyes hangyák mozoghatnak a bolyon belül, de ettől még az egész boly kívülről mozdulatlan lehet.

Az atomok mozgásának oka súlyuk és természetes hajlamuk a mozgásra, továbbá az atomok ütköznek egymással, ez is hatást vált ki. Mnt már mondtam, a mozgás szabályos, de az atomok képesek egy egységnyivel eltérni a szabályos mozgási irányuktól. Az atomok mozgási sebessége "elképzelhetetlenül nagy", ha képesek is lennénk látni az atomokat (akkoriban nem volt mikroszkóp), a mozgásukat akkor se lennénk képesek felfogni,

Világból nem egy van, hanem számtalanul sok. Lásd: XX. sz. végi multiverzum-elmélet! Minden világban másképp kapcsolódnak az atomok, ezért minden világ kicsit vagy nagyon más, mint  a miénk. Az, hogy a mi világunk éppen olyan amilyen szimpla véletlen eredménye, ez egyszerűen az egyik a számtalan lehetséges világ közül. A világunknak nincs semmilyen célja, senki se teremtette, tervezte.

Az élvezet az emberek fő célja, de ez sokkal kifinomultabb módon van magyarázva, mint a kürénléiéknél: a fő cél olyan élet, melyet a nyugalom ural, ezért olyannak kell lennie életvitelünknek, mely maximálisan semleges. A testi élvezeteket a lehető legszükségesebbekre kell csökkenteni. A szellemi élvezet fontosabb a testinél, mert tartósabb és képes a testi fájdalmakat is enyhíteni, de ebben is mérsékelten kell viselkedni, pl. az öncélú tudásszomj ugyanúgy káros, mint a falánkság: mindkettő csak felesleges vágyakat okoz, melyek kielégítetlensége aztán fájdalommal jár. Azaz a gyönyör mindenképpen magában foglalja az erények gyakorlását.

Az élvezet lehet statikus és lehet dinamikus. A dinamikus gyönyör pl. az, ha valaki éhes, majd jóllakik, ami által gyönyört érez. Ez azonban ideiglenes gyönyör. Ennél sokkal jobb a statikus gyönyör, amikor pl. valaki rendszereen étkezik, s sose éhes. Ez a tartós élvezet, erre kell törekedni, s ez a típusú gyönyör okozza az említett nyugalom állapotát is.

Istenek léteznek, de ők se természetfelettiek, s nem foglalkoznak az emberi világgal. Az istenek egyfajta szuperhősök vagy bölcsek, akik elérték a tökéletes nyugalom állapotát. Ezen állapotuk miatt ők be se avatkoznak az emberi világba. Emiatt az istenektől való félelem alaptalan. Lehetnek azonbna példaképeink mint az elért tökéletes nyugalom mintái.

A lélek anyagból van. Szerepe a gondolkodás és az öntudata fenntartása. A lékek csupán az anyag egyik alakja, az emberi test sajátossága, de nem transzcends, se örökké létező valami. Mindenkinek a lelke meghal testével együtt. A lélek speciális tulajdonsága, hogy képes hatni az atomok mozgására, többek között a már említett atom-kilengés előidézésére, azaz egy egységnyivel eltéríteni őket szabályos mozgási irányuktól. Ezért van szabad akaratunk, azaz bár nagyban meghatároz minket a testünk, mégse hat az ránk bénító erővel, azaz akaratunk és eszünk segítségével lelkünk képes eltéríteni testünket attól, amire született.

Érzékszerveink pontosan adják vissza a valóságot, ha valamit tévesen ítélünk meg annak oka csak az, hogy hibás következtetéseket vonunk le az érzékleteinkből. Helyes ítéleteink alapja az érzekleteinken kívül az előzetes felfogás és az érzés. Az előzetes felfogás nem olyasmi, mint Platón ideái, hanem egyszerűen az egyes dolgok többszöri szemlélete alapján kialakult információ. Az érzés pedig az élvezet és a fájdalom. A vélemények vonatkozhatnak nyilvánvaló és nem nyilvánvaló dolgokra. Az előbbi esetben a fentibb érzékelés, előzetes felfogás és érzés hármasa alapján tudjuk eldönteni, hog egy vélemény igaz-e, míg  a nem nyilvánvaló dolgok esetében akkor tudjuk, hogy egy vélenény igaz-e, ha nem találunk neki ellentmondó bizonyítékot a nyilvánvaló dolgok köréből.

A társadalmi szabályokat be kell tartani, de nem azért, mert ezt Isten vagy valamiféle erkölcs diktálná (a jó erkölcs önmagában értelmetlen), hanem mert ez az önérdekünk: egy rendezett társadalomban nagyobb az esélyünk saját maximális élvezetünk elérésére.

Epikurosz iskolájának alapszabálya megmaradt szerencsére, ez egy négysoros vers, a Tetrapharmakosz (= Négy gyógyszer):

Ne félj istentől,

Ne aggódj a halál miatt,

A jót könnyű elérni,

A szörnyűt könnyű kibírni.

Mára a „hedonista” szó pejoratívvá vált, de mint láthattuk, ez az eredeti értelem erős, sőt totális félreértelmezése.

*

A cinizmus alapítója Antiszthenész, de nála sokkal ismertebb tanítványa Diogenész.

Ez nem is olyan szinten filozófiai iskola, mint a többi, inkább egyfajta ókori hippimozgalom. Az alapvető tanítás, hogy az emberi kultúra a bajok oka, a természethez kell visszatérni, így érhetjük el szabadságunkat. A szabad ember tehát elutasít minden társadalmi értéket, helyettük a természetben is meglévő értékeket választja, így megszabadul minden negatív érzelemtől, természetellenes érzéstől és vágytól, ennek módja az aszketikus életmód, azaz megelégedni csak azzal, ami biológiai szükséglet az ember számára. Amint az ember eléri, tökéletes nyugalomban lesz, ami a boldogság feltétele.

Hogyan lett a „cinikus” szó negatív? A későbbi időkben egyes cinikusok nem követték a gyakorlatban is a tanítást, azaz mellőzték a szigorú aszketizmust, de ragaszkodtak eközben a társadalmi szabályok elvetéséhez.  Így a közvélemény a kezdeti pozitív véleményét negatívra váltotta: hiszen ezzel a cinizmus követői már hiteltelenekké váltak.

*

*

A szkepticizmus alapítója Pürrhón. A kiindulópont Szókratész - mint a másik 3 iskolánál is -, természetesen Szókratész valamely sajátos gondolatának radikális felfogása. Szókratész azt mondta, ő  a legbölcsebb ember, mert ő legalább tudja, hogy mit nem tud, míg a többiek ezt se tudják.  Pürrhón ezt tovább gondolja: ő még azt sem tudja, amit nem tud. Amiből a következtetés: mivel semmi se biztos, semmi értelme bármiről is álláspontot kialakítani. Ha így teszünk, teljes lelki nyugalmat érünk el, ami boldogsághoz vezet.

Vagyük észre: itt elsősorban nem a megismerhetőség problémájáról van azonban szó, azaz nem arról, hogy érzékszerveinkben és/vagy ítéletünkben nem bízhatunk meg, hanem arról: maga a valóság önmagában meghatározható-e. A szkeptikusok nem kételkednek a valóság létezésében, s az érzékelés problémája sem a lényeg, hanem maga a valóság természete a központi kérdés. A valóság meghatározhatatlan, önmagában se ilyen, se olyan, ezért kell a valóságról adott értékítéletet felfüggeszteni. Ami azonban nem jelenti azt, hogy a jelenségeket ne kellene elfogadni, hogy olyanok lennének, amiknek tűnnnek, de ez nem azonos a jelenségek alapjául szolgáló dolgok értékítéletével.

A cinizmushoz képest a fő eltérés. hogy a szkeptikusok nem küzdenek a társadalom ellen, sőt az elfogadják: hiszen mivel a világ meghatározhatatlan, felesleges egy vagy más nézet ellen küzdeni, sőt érdemes elfogadni azt, amit a közvélemény állít, csak egyszerűen nem kell hinni benne. A cinikus egyfajta hippi, aki aktívan küzd a társadalom ellen, míg a szkeptikus agnosztikus tipusú példás tagja a társadalomnak, elfogadja  a közkeletű nézeteket, csak azokban nem hisz, hiszen alapelve, hogy minden lehet így is és úgy is. A szkeptikus átlagemberként reagál a jelenségekre, vagy emberi ösztönei alapján vagy a társadalmi szokások alapján, nem kételkedik magukban a jelenségekben, de nem mondja se azt, hogy egy jelenség helyesen, se azt, hogy helytelenül írja le az illető jelenség alapjául szolgáló dolgot.

A cél ugyanúgy a tökéletes nyugalom, mint a cinikusoknál és az epikureusoknál, de az út hozzá csakis az értékítéletek felfüggesztésén keresztül vezet. Az is elfogadható, hogy egyes nyilvánvaló dolgokról feltételezzük, hogy azok nagyobb valószínűséggel ilyenek, mint olyanok, más dolgokról meg azt állítjuk, náluk nem állapítható meg, mi a valószínűbb, de az első esetben se mondhatunk ki biztosan semmit.

Nagyon érdekes, hogy Pürrhón szerint mik az ítéletelkotás felfüggesztésének elvei, így ezeket leírnám:

• a megfigyelőtől függő elvek:
  • az élőlények különbözősége: pl. az illóolaj kellemes az embernek, de riasztja a szúnyogokat, nem tudhatjuk biztosan, hogy mi az illóolaj valódi természete, nem mondhatjuk, hogy nekünk van igazunk,  a szúnyogok meg tévednek,
  • az emberek különbözősége: az egyik ember egy pohár bortól lerészegedik, más meg képes több üveggel meginni, azaz ugyanaz nem ugyanúgy hat ránk, így azt se tudjuk eldönteni, mi a jó és mi a rossz,
  • az érzékszervek különbözősége: látjuk az alma színét, érezzük illatát, stb., de nem tudhathjuk ezek az alma valódi tulajdonságai vagy csak esetleg valami egész más az alma tulajdonsága, de azt érzékszerveink más-más módon érzékelik, továbbá az is lehet, hogy az almának van olyan tulajdonsága is, melyet nem tudunk érzékelni, mert nincs meg az ehhez szükséges érzékszervünk,
  • a körülmények különbözősége: pl. részegen hallucinálunk, míg józanul nem, csak azt tudhatjuk, hogy egy adott állapotban mit érzékelünk, de azt nem melyik állapotbeli érzékelés a helyes,
• a megfigyelttől függő elvek:
  • a dolgok felépítésének különbözősége: a dolgok részekből állnak, s a részek tulajdonságai nem azonosak az egész tulajdonságaival, pl. a levágott kos szarva fekete, de ha megőrüljük, fehér por lesz belőle,
  • az életvitel és a szokás különbözősége: Pürrhón korának példája erre, hogy míg pl. a görögök termászetes dolognak tekintik a homoszexualitást, addig a rómaiak büntetik, vagy egyes vallásokban van emberáldozat, míg másokban ez tilos,
• a megfigyelőtől és a megfigyelttől is függő elvek:
  • az elhelyezkedés különbözősége: a hajó távolról kicsinek és mozdulatlannak látszik, közelről nagynak és mozgásban lévőnek,
  • az összekeveredés különbözősége: a dolgok más dolgokkal együtt vannak előttünk, s a dolgok hatnak egymásra, pl. a hang másképp hallatszik vízen és levegőn keresztül,
  • az előfordulás különbözősége: pl. a Nap sokkal jelentősebb, mint egy üstökös, de mivel minden nap látjuk a Napot, nem tulajdonítunk neki olyan jelentőséget, mint egy ritka üstökösnek, vagy az aranyat azért értékeljük, mert ritka, viszont ha tele lenne arannyal a föld, úgy kezelnénk, ahogy most a kavicsot,
  • a viszony különbözősége: minden valaminek a viszonyában létezik.

A viszony a fő elv, a többi 9 voltaképpen ennek alelveként is felfogható. Minden jelenség valamilyen viszonyítási rendszerben van, nincs semleges és tiszta nézőpont. Aki ezt nem fogadja el, az éppen e tagadásával igazolja ezt a tételt, hiszen éppen ez a tagadás is egy viszony.

Hasonlóan érdekesek az indoklás elleni alapelvek, melyek azt mutatják ki, hogy minden indoklás téves, összefoglalva ezeket 3 fő pontban:

• az indoklás alapja egy axióma, mely nem bizonyítható,
• vagy, az indoklás alapja egy végtelen oksági lánc, ami - mivel végtelen - nem igazol semmit,
• vagy, az indoklás alapja körkörös érvelés, ami szintén nem indok.

Ami nagyon érdekes, s ezt teszi a rendszert koherensé: nincsenek dogmák. Azaz valójában még a szkepticizmus alapelvei se állíthatóak igazságokként, ezek is csak szimplán valószínűbb elvek. Például az is lehet, hogy a világ meghatározható, nem meghatározatlan, csak éppen ez utóbbi tűnik valószínűbbnek.

*

A sztoicizmus messze a legnagyobb hatású a 4 felsorolt irányzat közül. Ennek oka történelmi: mind a kereszténység, mind később az iszlám számára a sztoicizmus tűnt a legmegfelelőbbnek, elsősorban etikáját illetően, a 4 felsorolt irányzat közül. A sztoicizmus tulajdonképpen a cinizmus és az epheszoszi iskola tanításainak egyfajta összehangolása. Továbbá ez az irányzat majdnem egy évezreden keresztül létezett, s ennek egy részében mesze a legnépszerűbb filozófiai tanítás volt.

Az alapítója Zénón (nem az eleai Zénón!) , de mindenképpen a sztoicizmus két fő műve, szerintem legalábbis, Epiktétosz Kézikönyve és Marcus Aurelius Elmélkedései. Mindkettő rövid mű, ajánlom elolvasásukat mindenkinek. Magyarul mindkettő fent van ingyenesen letölthető formátumban a MEK-ben.

A világ anyagi, teremtetlen, determinisztikus. A világ maga Isten. A világ 2 alkotóeleme: a passzív anyag és az aktív logosz, ami Isten. Minden dolog a kettő összetétele. Isten nem mindenható, szüksége van az anyagra, melyet nem ő teremtett, hanem mindigis létezett. Az anyag 4 alapformája a tűz, a levegő,  a víz, s a föld. A passzív anyag víz és föld, az aktív tűz és levegő. A logosz lehelet formájában hat, ez a tűz és a levegő összetétele. A lehelet tehát egyszerre a világ és azt azt alkotó dolgok, köztük az ember aktív hatóereje is. A lélek is része a logosznak.

A világ megismerhető értelmünkön keresztül. Az ember rendelkezik a megismerés természetes képességével. Hiszen mi is a vilég részei vagyunk, az anyag és a logosz összetétele. Minden érzéki benyomás igaz, viszont különbséget kell tennük a benyomások és az azok alapján létrejött ítéletek között.

A dolgok benyomást okoznak érzékszerveinknek, ezt dolgozza fel értelmünk, pozitív esetben azt jóváhagyja, ez az ítélet. A megismerés hűen adja vissza a dolgokat, ha alapja létező dolog és mely világos és pontos módon képes megragadni az illető dolgot. A jóváhagyás automatikus a megragadó benyomás esetében, ez a nyilvánvaló dolgok megismerésének fő módja. Ha pl. látunk egymás mellett két különböző méretű hajót, tudjuk, hogy az egyik kisebb  a másiknál, ehhez nem szükséges külön kifejezett jóváhagyás, ha viszont az egyik hajó távolabb van  a másiknál, értelmünk képes feldolgozni azt, hogy a távolabb lévő hajó nem feltétlenül kisebb a közelebbinél, lehet, hogy csak  a távolsága miatt látszik kisebbnek, itt már kifejezett jóváhagyásra van szükség elménk által.

A dolgok felosztódnak fennálló és létező dolgok körére: ami tárgya lehet a gondolkodásnak az már fennálló dolog, de nem kell a valóságban léteznie is. Ezzel megoldódik a Parmenidész által felvetett probléma, hogy amit elgondolunk, az létezik is.

A dolgok lehetnek testek és testetlen dolgok, ez utóbbiak: a beszédtartalom, az űr, a hely, s az idő, a dolgok határai, s a képzeletbeli dolgok is ide sorolhatóak szélesebb értelemben. A testetlen dolgok a testek vonatkozásában léteznek csak, önállóan nem, azaz az idő sem önálló létező a sztoikusok szerint.

Elvetik a platóni ideákat, de az arisztotelészi immanens formákat is, ehelyett szimplán fogalmakról van szó, melyek az emberi ész teremtményei.

A dolgok lehetnek alanyok, minőségek, abszolút állapotok, s relatív állapotok:

• az alany maga az, aminek létezést tulajdoníttunk, ez maga az anyag, ami önmagában csak szervezetlen anyag, pl. az anyag, amiből testünk felépül,
• a minőség az ami átjárja az alanyt, s hat rá okságilag, ez lehet:
  • közös minőség: ami egy adott nem egészére igaz, annak minden egyedére, pl. a kezünk ujjai, közös jellemzőjük, hogy kezünkből indulnak ki,
  • saját minőség: ami egy adott egyedet kizárólagosan meghatároz, pl. a kisujjunk, mely a legkisebb ujj kezünkön.
• az abszolút álllapot egy minőség további differenciációja, pl. kisujjunk azon jellemzője, hogy kezünk szélén van,
• a relatív állapot olyan minőség, melynek megléte nem hat ki a dolog mivoltára, pl. az, hogy ha bal kezünket felülről nézzük, kisujjunk balra lesz, de ez nem lesz így, ha kezünket fordítva nézzük.

Míg Zenón - lásd eleai iskola - paradoxonjait az epikureizmus a legkisebb egységek feltételezésével cáfolja, addig a sztoicizmus a kontinuitás feltételezésével, a dolgok oszthatósága és a dolgok határai nem abszolút valamik, hanem az értelem által megállapított következtetések.

Ha egyszer a világot a logosz irányítja, miért tapasztaljuk mégis a rosszat? Ennek több oka is lehet:

• a rossz csupán a jó hiánya - ez egyezik a keresztény nézettel,
• a rossz látszólagos, azaz valójában egy nagyobb jó része,
• a rossz látszólagos, mert valójában semleges, azaz lehet jó is és rossz, csak éppen ezt nem ismerjük fel,
• a rossz egyszerűen szükségszerű része a jónak.

Az ember - és részben, de csak korlátozott módon az állatok - sajátossága a világ más dolgaihoz képest, hogy nem csak a logosz által beléjük épített automatizmus határozza meg létezésüket, hanem a késztetés is, melynek alapeleme az önmaga felismerése, az öntudat. A determinisztikus világrend így nem jelenti a szabad akarat hiányát, mert a világrend is rajtunk keresztül működik. Világunk a lehető legjobb világ a lehetséges világok közül, így bármit teszünk, meg fog valósulni a világ jó rendje, de ha ezt támogatjuk, erényesek vagyunk, míg ha ellenezzük, hitványak leszünk. Cselekedeteink ugyanis két okra vezethetők vissza: a kiváltó okra, ami következik az oksági anyagi viszonyától és a fő okra, mely lelkünktől függ. Pl. éhesek vagyunk, ez kiváltó oka annak, hogy enni akarunk, de az már lelkünk döntése, hogy hogyan jutunk élelemhez: azt elvesszük erőszakkal mástól vagy megszerezzük tisztességes módon. Mindkét esetben jóllakunk, azaz a világrend teljesül, de a mód minket hitvánnyá vagy erkölcsössé tesz.

Az erényes viselkedés a fentiek miatt a beletörődés, mert ez annak felismerése, hogy minden ami történik a természetes rend eredménye. Ez a természeti rend adja azt a képességünket is, hogy hitelesen megismerhessük a világot, így képesek vagyunk helyes döntéseket hozni. Ehhez úgy jutunk el, hogy lemondunk negatív érzelmeinkről. Az eredmény a világrend megértése, amiből egyéni boldogságunk származik, hiszen aki megérti a világ természetes rendjét, az mindig boldog, bármi is történjen vele. Ennek módja: a dolgok felosztása tőlünk függőkre és függetlenekre: csak az előbbiekkel kell foglalkoznunk, míg az utóbbiakkal felesleges. További a tőlünk függő dolgok feloszlanak hasznosakra és károsakra, de a hasznosakat se kell célként kitűznünk, az egyetlen valódi jó ugyanis csakis az erény. Miért? Mert önmagukban a hasznos dolgok nem jó dolgok, jóságuk csakis felhasználásuktól függ, az egyetlen mérce pedig az erény. Lásd: önmagában a futás hasznos, de se nem jó, se nem rossz, hiszen jó, ha egészségünk érdekében futunk, míg rossz, ha bűn elkövetése után menekülünk.

napjaink legismertebb sztoikusa Spock úr - a Star Trekben a vulkáni faj alapeszméje nagyon nagy részben a sztoicizmuson alapszik

Íme 7 jellemző idézet:

"Emlékezz erre: ha a természetüknél fogva függő dolgokat függetleneknek tartod és a más dolgait sajátaidnak tekinted, akkor minduntalan akadályokba ütközöl, bánkódni és háborogni fogsz, káromolod az isteneket és az embereket, de ha csak azt tartod a tiednek, ami valóban a tied, a más tulajdonát pedig a helyzetnek megfelelően a másénak tartod, akkor sohasem leszel a kényszer hatalmában, senki sem fog utadba állni, nem fogsz senkit szidalmazni és vádolni, és semmit sem kell majd akaratod ellenére végrehajtanod; senki sem árt neked, és nem lesz ellenséged sem, mert nem történik veled semmi baj."

"Nem a tények zavarják az embereket, hanem a tényekről alkotott vélemények."

"Ne kívánd, hogy az események úgy alakuljanak, ahogy te szeretnéd. Inkább a kívánságaidat szabd hozzá az események alakulásához, meglátod, nyugodt lesz életed folytatása."

"Győzhetetlen lehetsz, ha nem bocsátkozol olyan küzdelmekbe, amelyekben a győzelem nem tőled függ."

"Ha a tested valaki odaadná annak, aki éppen szembejön, bizonyára rossz néven vennéd. Azért viszont nem szégyelled magad, hogy a józan eszed bárkinek odaadod azzal, hogy felindulsz és elveszíted nyugalmadat ha szidalmaz."

"Ha nincs érzelem, akkor erőszakra sincs ok."

"A logika nem a bölcsesség eredménye, hanem a kezdete."

Az első 5 idézet Epiktétosztól van, az utolsó 2 Spock úrtól.

*

Van egy hiányérzetem: a nem-nyugati filozófiáról szinte semmit se tudok, ezekből nagyon keveset olvastam, de ezt igyekszem bepótolni majd. A gond azonban az pl. ázsiai filozófiával, hogy megkülönböztethetetlen a vallástól. Itt azonban e négy irányzat leírásánál erősen szembeötlő a hasonlat a keleti vallásokkal: nagyon emlékeztet a boldogság leírása, ahhoz amit a buddhizmus nirvánának, a hinduizmus moksának hív, azaz az egyén teljes feloldása az istenségben, melyhez a nem-cselekvés vezet el, azzal az eltéréssel persze, hogy itt az egyén nem szűnik meg. A kereszténységben is létezik fő célként ez az Istenben való foldódás, az Istennek való egyesülés, ismét az egyén egyéniségének megszűnése nélkül, de a kereszténységben ennek útja éppen az erényes cselekvés.