Le a kalappal a parlamenti képviselők előtt, akik minden nyomás ellenére meg merték szavazni az álcivileket leleplező törvényt.

Ezzel kapcsolatban egyes szupergazdag álcivilek engedetlenkedési kampányba kezdtek. Ami önmagában nem gond, mindenki szabad azt tenni, amit akar. A vicces, hogy megjelent az a nézet, hogy a polgári engedetlenség alkotmányos, azaz törvényes.

Természetesen ez a nézet abszurd és nevetséges.

A polgári engedetlenség nem alkotmányos és természetesen nem törvényes. Az engetlenség lényege éppen az, hogy tudatosan megsértjük a törvényes rendet, valamilyen elvi okból kiindulva. Azaz 3 eleme van: törvénysértés, tudatos,  elvi okból van. Ha bármelyik hiányzik, az nem polgári engedetlenség.

Tehát:

• ha a törvénysértés nem tudatos, akkor az nem lehet engedetlenség, pl. nem polgári engedetlenség, ha nem ismerem mi a szabály, s azt megsértem,
• ha a törvénysértés nem elvi alapú, akkor az nem lehet engedetlenség, pl. nem polgári engedetlenség, ha szimpla anyagi érdek miatt sértek meg egy törvényt, mindig kell valami elvi alap,
• s természetesen nem lehet a törvénysértés törvényes, ez fogalmi képtelenség.

A polgári engedetlenséget hirdetők saját maguk ellen érvelnek, ha azt állítják, hogy cselekedetük törvényes.

Közülük egyes okosabb emberek azzal módosítják érvüket, hogy szerintük ez a jogszabály ellentmond egy magasabb rendű, alkotmányos szabálynak, ezért törvényes az engedetlenség. Azonban ez az érvelés téves: ha az AB nem állapítja meg egy jogszabályról, hogy az alkotmányellenes, akkor az a jogszabály nem alkotmányellenes. Az alkotmányellenesség megállapítása nem joga egyetlen állampolgárnak se.

A napokban jelent meg egy érdekes - és szinte teljesen téves - cikk TGM tollából. Figyelem: nem azt mondom, hogy TGM hazudik, ő a ballib tábor kevés azon megmondóembereinek egyike, aki sose szokott hazudni, s ez mindenképpen tiszteletet érdemel. Továbbá el kell mondanom, hallgattam több filozófiatörténeti előadását, s azt kell mondanom: hasznos és érdemes őt hallgatni. Azaz a politikai ellentéteink ellenére hasznos embernek tekintem őt.

A cikk itt látható, s azért érdekes, mert betekintést ad TGM világképébe. TGM világképe egyedi jelenség. TGM sok változáson ment már keresztül életében, sok mindenben hitt, de kb. 15-20 éve stabilan azonosak a nézetei, talán a legjobb kifejezés nézeteire az, hogy antileninista marxista. Azaz olyan kommunista, aki a szovjet gyakorlatot tévedésnek tekinti. Viszont ő ennek a kelet-európai verziója, ami jelentősen torzít ennek az eszmének a nyugati változatához képest.

Mit mond a cikkében TGM?

Azt mondja, az USA eltávolodott Nyugat-Európától. Ami igaz, de ellentétben TGM nézeteivel ez masszívan pozitív jelenség. Az USA lemenőben van, amire a természetes reakció két féle lehet: az agresszivítás növekedése vagy a visszahúzódás. Az amerikai nagytőke éppen ebben a kérdésben szakadt két antagonisztikus táborra tavaly: a Clinton-tábor a háborús agresszió, az expanzionizmus növelésével szerette volna megoldani az USA növekvő válságát, míg a Trump-tábor a befelé fordulással, a saját problémákra való összpontosítással. Nagy szerencsénk, hogy Trump nyert, mert ezzel a háborús veszély csökkent.

TGM szerint Nyugat-Európa csak látszólag fejlettebb Kelet-Európánál, ezt azért mondja, hogy ne eszméit kelljen a valósághoz igazítania, hanem fordítva. A valóságban természetesen a nyugat fejlettebb a keletnél, mármint ha fejlettség alatt magasabb életszínvonalat értünk.

Jobban lehet kritizálni a kapitalizmust nyugaton, mint keleten? - ahogy a szerző állítja. Dehogy lehet, amit a szerző is elismer következő mondatában: a kelet szinte egységesen antikapitalista, ha többféle módon is. TGM fájdalma persze az, hogy a keleti közvélemény nem úgy antikapitalista, ahogy azt ő szeretné.

TGM sajnos az írás egy részében súlyosan demagóg, szerinte a kelet nyugatellenességének lényege az, hogy a kelet szeretne nőket erőszakolni és állatokat kínzani, s más otromba dolgokat tenni, ez ellen pedig a felvilágosult nyugat fellép. Szavakban TGM antiliberális, de itt pont a szokásos liberális demagógiát adja elő: aki bármiben is kritizálja a liberalizmust, az valójában totalitárius diktatúrapárti. Pedig erről szó sincs: nem azért ellenzi a liberalizmust keleti kisember, mert állatokat szeretne kínzani, hanem mert nem tetszik neki az, hogy a liberalizmus szerint a nyugati nagytőke szent és elidefeníthetetlen joga kizsákmányolni a keletet. Ráadásul írásában maga TGM írja: az EU lassan a német nagytőke negyedik birodalma lesz, s példaként meg is említi mindazt a gyalázatot, amit a német nagytőke az utóbbi években a görög nép ellen tett. Gyakorlatilag TGM saját maga ellen érvel.

Ezek után következik a cikk azon része, melyben TGM-nek teljesen igaza van: a liberális társadalom felcserélte a premodern társadalmak személyi függőségét dologi függőséggé, s ez utóbbit megideologizálta, hogy mindez valamiféle égből lehullott, természetes állapotnak lehessen eladni, miközben ugyanúgy teljesen szubjektív, társadalmilag definiált rend, mint minden más. Én hozzátenném: valójában a dologi függőség nem ugyanolyan rossz, mint a személyi függőség, ahogy ezt TGM és a marxisták látják, hanem rosszabb típusú függőség. Miért? Mert a személyi függőségnek van pozitív oldala is, hiszen a gazda mégiscsak felelős valamilyen szinte a szolgája felé (lásd a magyar jobbágytörvényeket: a jobbágy nem távolítható el telkéről semmi szín alatt), míg a dologi függőség esetében a gazda a szolga felé semmivel se tartozik, a viszonyukat a liberalizmus egyenlő felek közti szimpla szerződésnek tekinti, miközben egyáltalán nem az a valóságban: ezt mindenki tudja, aki már írt alá kedvezőtlen munkaszerződést, mert a másik választása a munkajövedelem nélkül maradás lett volna.

Amint a kérdés aktuálpolitikai vonatkozásait veszi elő TGM, már erősen eltér az igazságtól. Hogyan hiheti komolyan, hogy a keleti antikapitalizmus titkos célja a premodern társadalom visszaálítása? Aki jobbnak is találja a premodern társadalmakat a moderneknél - mint pl. én -, az is jól tudja, az időt nem lehet visszaforgatni, nem lehet a ma problémáira megoldás egy korábbi kor rendje.

TGM kritizálja az újbalosok azon részét, mely egyformán elutasító a hagyományos jobboldal (ami - ellentétben a magyar közhiedelemmel - a liberalizmust jelenti) és az általa fasisztoidnak nevezett újjobbal szemben. Szerinte a baloldalnak a hagyományos jobboldalt kellene a kisebbik rossznak tekintenie. Na, ez az a pont, ahol teljesen másképp látom a helyzetet, mint TGM. Szerintem az újbal és az újjobb egymás közeli társai, akkor is, ha társadalompolitikailag tökéletesen ellentétes nézeteket vallanak (lásd: az újbal homoszexualizmuspárti, migrációpárti, multikulturalizmuspárti, ateista, de legalább is szekularista, valamint antinacionalista, de legalább is antietnicista, míg az újjobb jellemzően homofób, mihrácoóellenes, izolacionista, hívő, nacionalista), viszont nem lehet figyelmen kívül hagyni a hatalmas egyezéseket a gazdaságpolitikát illetően: mindkét irányzat antielitista, populista, antikapitalista. TGM direkt nem veszi észre mindezt, hogy ne kelljen levonnia a következtetéseket.

Megvan mi TGM eszmevilágának a neve: liberális kommunizmus! Szerinte a tőke rossz ugyan, de a nyugati tőke a legkisebb rossz. Továbbá a nem-kommunista alapú antikapitalizmus rosszabb a kapitalizmusnál. Valamint csak az a kommunizmus elfogadható, mely társadalompolitikailag liberális. Hát kösz, de ebből ugyanúgy nem kér a kisember, mint a fősodratú liberalizmusból.

Jelenleg régiónk érdeke az, hogy a belső, jobb-bal ellentéteinket félretéve vegyük fel a harcot a közös ellenséggel,,a nyugati liberális elnyomással. Azaz populista politikát kell folytatnunk, függetlenségi szabadságharccal együtt. Ha ez nincs meg, minden elveszik, a nyugat megerősödik még pár évre és növeli az elnyomást felettünk.

Egyénként gyengék vagyunk, de a régiós együttműködéssel a Nagy Brüsszeli Sátánt is képesek vagyunk sikeresen kihívni a csatamezőn. Lám, mekkora sikereink vannak, 10 éve még az összes rebellis kelet-európai kormányt megbuktatta volna 72 óra alatt a nyugat, annak minden szervezetével - NATO, EU, ENSZ, Világbank, Soros, "civilek", stb. -, de ma ez nem megy: erősek vagyunk, ráéreztünk erőnkre az egész régióban, s ma már a globálkulálok se mernek frontálisan támadni ellenünk.

TGM, te melyik oldalon álsz: a nép oldalán vagy az elnyomók oldalán?

Győztek a ballibek Andorrában, legalábbis úgy tűnik, olvasva a sok liberális örömhírt.

Én magam nem is tudtam a meccsről. Sose érdekelt a foci, csak az EB- és VB-meccseket szoktam figyelni, azokból se mindent. Szóval csak magyar liberális örömködő cikkekből tudtam meg, hogy Andorra ellen vesztett a magyar csapat.

Így természetesen már érthető a liberálisok öröme. A magyar liberálisoknak nehéz pillanataik voltak tavaly, amikor a magyarok hatalmas sikereket értek el az EB-n: sokan álmatlanul forgolódtak, mások dühökben függönyt téptek, megint mások imádkoztak az ateisták istenéhez, hogy veszítsen el a lehető legtöbb meccset a magyar csapat.

A liberalizmus torz eszme eleve, de kelet-európai verziója még torzabb. A nyugati liberalizmusnak pl. nem kötelező eleme a saját nép ellenzése, míg keleten ez elengedhetetlen. Nem csak Magyarországon, más kelet-európai államokban is.

A szélsőjobbos magyarázat erre, hogy a liberálisok Magyarországon nem magyarok, hanem zsidók, ezért magyarellenesek. Ez azonban súlyos tévedés. Bár igaz, hogy a modern magyar liberalizmus létrejöttében a zsidók szerepe aránytalanul magas, a zsidó kisebbség és a liberalizmus azonosítása abszurdum. Ráadásul miért van ugyanez a jelenség olyan kelet-európai országokbna is, ahol nehezen lehetne bármilyen zsidó kapcsolatot fellelni? Ez tehát nem etnikai, nemzetiségi, vallási, származási kérdés, hanem tisztán ideológiai kérdés. Egyszerűen arról van szó, hogy a modern liberalizmus számára a nyugati magállamok érdekeinek kiszolgálása alapvető dogma, így minden fronton támadni kell a periféria és félperiféria államainak identitását, még a sportfronton is.

Szóval semmi más, csak hétköznapi liberalizmus, liberalizmus működés közben.

Immár pár éve megtalálta magának  a magyar "baloldal" a maga antiszemitizmusát, miközben a "jobboldal" kezd egyre jobban kiijózanodni az antiszemita téveszmékből.

Mivel a "baloldal" Magyarországon mindig agresszívabb volt a "jobboldalnál", elnyomóbb és intoleránsabb, az új "balos" antiszemitizmus is kötelezőbb.

Ez az új balos antiszemitizmus az oroszellenesség. Mivel ma Oroszország az egyik nagy reménysége a kisembereknek az egész világon, erős bástya a háborús uszító nyugattal szemben, valamint keresztény válasz a nyugati perverzióra, érthető, hogy a liberális rendszerurak rettegnek mindentől, ami orosz. Ennek jegyében megy is az uszítás Oroszország, az orosz nép, s az orosz kultúra ellen.

Vicces, hogy a ballibek legelszántabb egyedei már a legvadabb antikommunista mítoszokat is kezdik átvenni, lásd a világháborúban Hitler legyőzésében az oroszok szerepe minimális, valójában mindent Amerika és Anglia ért el. 

A ballibek két tabunépe, a cigányok és a zsidók ellen minden tabu, sőt manapság már a muszlim vallás is tabu az álmenekültek miatt, viszont az oroszokkal szemben a legvadabb rasszizmus is megengedett. Az oroszok állítólag genetikailag elmaradott népség, ahogy ezt pár éve Kertész G. Ákos mondta (G =gazember) a magyarokról, de míg Kertész Gazembertől a ballib megmondóemberek zöme elhatárolódott, addig az oroszellenes uszítás nemcsak divat már, hanem egyenesen kötelező egyes körökben.

S természetesen mindenért az oroszok a hibásak. Ha bárhol nem a liberálisok kedvence nyer egy választáson, az ok az oroszok. Úgyszintén a terrorizmus oka is Oroszország. Manapság olyan összeesküvéselméleteket lehet hallani liberálisoktól, melyekhez képest a legvadabb antiszemita vagy földönkívüli tézisek is hihetőnek tűnnek.

Sokszor beszéltem már a ballib jelenségről, melynek lényege: a liberalizmust - mely egy jobboldali eszme - baloldalinak beállítani. Most azonban nem erről lesz szó, hanem ennek az ellenkezőjéről, ami a ballibaizmusnál semmivel se veszélytelenebb jelenség.

Mi késztetett ennek a témának a felvetésére? Két cikk: az egyik TGM cikke  a HVG-ben a másik a Bekiáltás blog legfrissebb cikke. A két szerző persze nem hasonlítható egymáshoz: TGM közismerten tudathasadásos ember, aki egyszerre képes, akár ugyanabban a mondatban is támogatni és ellenezni a liberalizmust, míg a Bekiáltás blog mögött egy tisztességes baloldali ember áll, akit nem lehet liberalizmussal vádolni. Hozzáteszem: a Bekiáltás blog azok között van, akik mernek nyíltan fellépni Oroszország védelmében a mai időkben, amikor a hatalmasok egyik fő agymosási technikája az oroszellenes uszítás. A Bekiáltás blog a 20 legjobb magyar blog egyike, ezért többek között szerepeltetjük honlapunkon is egy kis linkkel. Míg a HVG természetesen egész más: a HVG a liberális hatalmi gépezet egyik hatalmas csavarja, a lap célja a magyar emberek elnyomása és szolgaságba taszítása.

A tézis tehát az, hogy az Orbán-kormány jobban kiszolgálja a nyugatot, mint a balliberális kormányok. Érdekes ez az érv, különösen amikor együtt hangzik el azzal az érvvel, hogy Orbán nem követi eléggé a nyugatot.

A témában nem kell különösebb elemzés. Természetesen minden magyar kormány 1990 óta szolgája a nyugatnak. Más kormány hatalomra se kerülhetne, s ha hatalomra kerülne, megbukna azonnal. A jelenlegi geopolitikai helyzet nem is tesz lehetővé mást. Az országnak most ugyanúgy nincs választási lehetősége, mint ahogy a háború után se volt. Csakis ugyanarra számíthatunk, mint annak idején: a rendszer belső rothadására, amit esetleg szerény módon gyorsítani tudunk.

Viszont erős különbség érezhető 2010 előtt és után. 2010 előtt mindegyik kormány - tehát az első Orbán-kormány is - hittel és meggyőződéssel kiszolgálta a nyugatot, a legapróbb kritika is fasizmusnak vagy kommunizmusnak, azaz elfogadhatatlan szélsőségnek számított. Ezzel szemben 2010 azóta látható, hogy a kormányzat tágítani igyekszik a magyar népre adott liberális kényszerzubbonyt.

Abszolút hazugság azzal vádolni Orbánékat ebben a helyzetben, hogy kiszolgálják a nyugatot, bár ez valóban igaz, amikor az alternatíva nem a kevésbé való kiszolgálás, hanem a fokozott kiszolgálás.

Zavart érzek itt igen erősen...

Az agonizáló, liberális, antihumanista nyugat nap mint nap jelzi: nem fárad el soha az európai emberek becsmérlésében és irtásában.

Egyik nap robbantanak a liberálisok által felcukkolt iszlamisták. S jönnek megint a plüssmackók, az idióta profilképek, meg a debil nemfélünközés. Ha ezek a játékmackók élnének, szégyenükben azonnal felrobbantanák kamikádze-akcióban saját magukat, de előtte még lehánynák tulajdonosaikat. S még valami: a normális emberek FÉLNEK, ha veszély van. A félelelem egy természetes emberi reakció, mely - úgy tűnik - csak a fanatikus liberálisokból hiányzik.

(forrás: Independent)

Aztán történelmi esemény van másnap: a  NATO-vezetők találkozóján a vezetők házastársainak csoportképére a homoklobbi betette a Luxemburgi Köztársaság valamelyik perverz vezetőjének a bérfiúját. A fiúcska szélesen mosolyog hátul, mint egy férfiprosti, ami persze érthető, hiszen az is. Vele konkrétan persze semmi gond: hiteles, koherens egyéniség lehet, hiszen legalább nem titkolja, hogy sátánista. Kérdés azonban: miféle jövőképet, erkölcsöt mutat ez a nyugat, mely nyíltan és büszkén hirdeti: megrontunk titeket, megerőszakoljuk gyerekeiteket, majd felrobbantunk mindent ami él és mozog?

Dehát mit lehet tenni? Nehéz megállítani azt, aki minden erejével törekszik az öngyilkosságra. Kezet nyújtunk, de amikor azt többször is leverik, többet nem szólunk. Szóval nyugodtan robbantsd fel magadat, nyugat, nem szólunk bele, de ha lehet minél hamarabb. S ígérjük: majd viszünk plüssmackókat rothadó sírodra!

Jelenleg egyetlen ellenzéki párt van, mely komolyan gondolja Orbán leváltását és ehhez még valamilyen terve is van: ez az MSZP.

Persze semmi esélyük jövőre, de később esetleg lehetne ezzel az új iránnyal, amit Botka próbál átvinni.

Ugyanis csak az MSZP vette észre ugyanis, hogy európázással, nátózással, homokosok "jogaival", antiszemitázással, fasisztásázással, uberezéssel, ceuzással,  a nagytőke éljenzésével, a versenyképesség hangoztatásával nem lehet választást nyerni, mert akit mindez érdekel, az már úgyis liberális szavazó, viszont másokat mindez taszít. A fenti jelszavak kb. arra jók, hogy megnyerhető legyen 5-10 % közötti szavazás, ennyi a liberális szavazó Magyarországon.

Persze van egy hatalmas veszélye az MSZP esetleges győzelmének mondjuk 2022-ben. Hiába az új irányvonal, azonnal ráakaszkodnának a liberális kullancsok, ha kormányra kerülnének.

Ettől függetlenül támogatom Botka merészségét, hogy szembe mert fordulni a ballib megmondóemberekkel. De szinte biztos, hogy jövőre a fejét veszik saját liberális párttársai, s lesz egy új vezetés,  a hagyományos romkocsmázó, drogozó, migráns- és homokossimogató, a néptől fényévnyire élő, a kisembereket mélyen megvető és leszaró hagyományos ballib értelmiségiekből.

Négy vicces műbotrány is zajlott a napokban magyar földön.

Bayer kávézott, az EP szavazott, Orbán koszorúzott Pekingben, a Momentum meg bement az Origóba.

Lássuk sorrendben.

Bayer - akinek stílusát egyébként kifejezetten nem kedvelem - felmosta a padlót ellenfeleivel. Míg Bayer szabadon beszélt, reagálva a konkrét felvetésekre, az LMP képviselője betanult szöveget mondott el, a többi ellenzéki pedig egyszerűen nevetségessé tette magát.

Kedvenc kortárs orosz filozófusom, a korosztályombeli Alexandr Dugin mondta egyszer, a liberálisok sose vitáznak másokkal nyíltan, mert ezeket a vitákat rendre elvesztik. Az ő eszmeiségük azon alapszik, hogy mindig nekik van igazuk, s mindenki más pedig kommunista, fasiszta, elmebeteg, lefizetett propagandista, vagy egyszerűen csak csúnya, rossz bácsi, stb., s ha vitáznának, azzal ezeket a rémes ellenfeleket legitimálnák. Most is szóltak a tapasztaltabb magyar liberálisok Bayer beszélgetőpartnereinek, ne menjenek el kávézni, de a tökös ifjúliberálisok nem hallgattak idősebb elvtársaikra és csakazértis elmentek, majd látványosan pofára estek.

Az EP magyarellenes határozata hatalmas újjongást váltott ki liberális körökben. Pedig nem történt semmi különös: a brüsszelita liberálisok kétségbeesésükben elfogadtak egy semmit se jelentő javaslatot. Ez elindít egy kb. másfél éves folyamatot, melynek vége az lesz, hogy semmi se fog történni. Ugyanis soha se lesz meg a 
szükséges többség ehhez se az EU Tanácsában, se az EP-ben. Eleve szükséges lenne a magyarellenes szankciók bevezetéséhez a 30 tagú ET-ben 23 szavazat, a valóságban ez 28 szavazatból 23, mert 2 tanácstag - az ET és az EB elnöke - nem rendelkezik szavazati joggal. Azaz a magyar kormány elegendő ha csak 5 tagot győz meg, hogy ne szavazza meg a javaslatot, s már nyert is. S ha ez nem sikerül - ami persze kizárt, mert több
kelet-európai tag biztosan nemmel fog szavazni -, az EP kétharmados támogatása akkor is kizárt.

Az egész csak a Fidesz választási kampányát segíti a valóságban. Brüsszel bebizonyította, hogy tényleg veszélyes, s tényleg meg kell állítani.

A pekingi koszorúzás esetében vicces, hogy egyes ballib megmondóemberek úgy tettek, mintha nem ismernék a diplomáciai szokásokat: az ilyen koszorúzás formalitás és természetes része minden magasszintű állami hivatalos látogatásnak. A pofáraesés különösen nagy volt, miután ugyanott Göncz is koszorúzott 25 éve, igen, nem más, mint a ballib idol, a ballib személyi kultusz legnagyonbb alakja, a Megismételhetetlen És Egyetlen Elnök, az Igazi Ember, a Zemberek Zembere, az Örökösen Létező És Felülmúlhatatlan Szent Árpi Bácsi!

Arról nem is beszélve, hogy az a liberális érv se igaz, hogy Orbán a Tienmen téri "Vérengzők" emlékművét koszorúzta volna meg. S persze eleve ez a vérengzés is csak egy mítosz, semmi más nem történt akkor, mint hogy a kínai hatóságok kemény kézzel állítottak egy idegen érdekeket kiszolgáló puccskísérletet, melynek célja Kína feldarobálása, kiárusítása, s népének gyarmati sorsba taszítása volt.

Ami az Origót illeti, azon vitáznak az emberek, hogy be szabad-e menni egy szerkesztőségbe vagy sem, valamint felelőségre vonható-e egy újságíró egy politikus által. Pedig nem ez a lényeg. A Momentum vezére nem hülye, tudta, hogy amit tesz, az nem igazolható se jogilag, se politikailag. A cél csakis a választási kampány. A ballib szavazótábor egy részében hosszú ideje él az a vélemény, hogy a ballib politikusok lagymatagok, határozatlanok, nem harcosak, stb., így hát akadt egy piaci lyuk, amit most a Momentum betöltött. A legnaggobb vesztese ennek Gyurcsány, aki eddig arra épített, hogy ő a keményebb ellenzéki az MSZP-hez és a volt bajnaista törpepártokhoz képest, most viszont ő is bekerült a "lagymatagok" közé. Érthető ezek után, miért éppen a DK médiái ítélik el a legkeményebben a Momentum akcióját.ű

Nem történt semmi, csak ilyen egy választási kampány.

A magát baloldalinak hazudó, a valóságban ultraliberális Kettős Mérce blog megdöbbentő cikket jelentetett meg.

Gyakorlatilag mintha valaki feltörte volna a blogot és oda önleleplező írást tett volna fel.

A cikket érdemes végigolvasni, mert igaz megállapításokat tesz. Aki mégse olvasná végig, annak leírom egy bekezdésben miről is szól.

A liberalizmus aktivizmusának teljes csődjének oka Kelet-Európában - köztük Magyarországon - az, hogy ez az aktivizmus nem más, mint a nyugati magállamok kulturális imperializmusa. Ezek az aktivisták szinte sose önkéntesek, hanem idegen pénzből finanszírozott álcivil szervezetek alkalmazottai, akik sokszor ugyanolyan monotón módon végzik munkájukat, mint bármely magáncég átlagalkalmazottja. Jó példa, amikor egy budapesti mikrotüntetésre kiviszik a Black live matters jelszót, mely egyébként egy amerikai néger, rasszista mondat, de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy ez a jelszó abszolút érdektelen Magyarországon, ahol néger kisebbség nem létezik, a meglévő néger lakosság kizárólag migránsokból és leginkább afrikai-magyar vegyesházasságokból jön, emiatt nincs az országban néger probléma semmilyen szinten. A cikk megjegyzi egyetértően: öngyarmatosítás ez az egész tevékenység.

Igen, abszolút igaz mindez. Évek óta figyelem ezt a jelenséget, Magyarországon és Bulgáriában személyesen, de az oroszországi helyzetre is jó rálátásom van. S mindig megdöbbenek: tényleg ekkora marhák lennének gyarmatosítóink? S a válasz: igen, azok.

Bulgáriában a dolog annyiból tisztább, hogy a nyugati minták szolgai követését szorgalmazók jobboldaliaknak vallják magukat, így legalább nincs ellentét aközött, hogy ugyanazok az emberek istenítik a globális kapitalizmust, mint akik a nyugat kulturális értékrendjét is. Ennek a következménye Bulgáriában, hogy ellenoldal is hasonlóan reagál, azaz jellemzően nacionalista és baloldali egyszerre. (Latin-Amerikában ez a szokás alapszinten szintén.) Magyarországon a helyzet azért komikusabb, mert baloldalinak számítanak ezek az emberek, s azoknak is nevezik magukat, sőt az ellenoldal is azoknak tekinti őket. Míg a baloldal szó világszerte elsősorban arról szó, hogy kritizáljuk a kapitalizmust, a nyugati imperializmust. ellenezzük az USA háborús tevékenységét, addig az átlag, magát baloldalinak nevező magyar arról ismert, hogy:

• elutasítja a kapitalizmus bármilyen kritikáját, az ilyen kritikát fasiszta és/vagy kommunista demagógiának tartja,
• a nyugati imperializmust a "progresszió" részének tartja
• az USA és a nyugat háborús céljait pedig béketeremtésnek, a civilizáció terjesztésének hiszi.

S mi minderre az átlagember spontán reakciója? Hát az, hogy nulla érdeklődést mutat ezen "baloldali" aktivizmus felé.

Mert vajon mi a hitele annak, akinek egy szava sincs a Munka Törvénykönyvének azon szigorítási terve ellen, mely hátrányosan érinti a munkavállalók munkaidejét, de közben éjt nappallá téve napokig ordít pl. amiatt, hogy egy provokatívan viselkedő újságírónőt udvariasan kitessékeltek egy rendezvényről? Vagy mi a hitele annak, aki a magyar bérszintet piaci alapúnak, normálisnak tekinti, viszont elsőrendű programpontja a perverzek úgynevezett házasodása?

Mondok egy ellenpéldát a keresztény misszionáriusok történelméből. Természetesen a keresztény misszionáriusok is beleestek az erősak hibájába sok esetben, de ez leginkább egyes túlbuzgó egyének bűne volt, nem hivatalos politika. Amikor megindult a Brit-szigetek keresztényesítése. a kezdetben sok túlbuzgó pap tűzzel-vassal igyekezett téríteni, azaz a helyieknek elmagyarázta, hogy ostobák, minden szokásuk hibás, gonosz az egész életük, s egyetlen esélyük, ha mindent lerombolnak, ami eddigi életükhöz kapcsolódik, majd átveszik az egyetlen igaz hitet, annak minden tartozékával. A siker elmaradt,  a legtöbben nem keresztelkedtek meg, aki meg igen, az leginkább csak látszatra, azaz a megkeresztelkedés után folytatták korábbi hitüket, amikor a keresztények éppen nem volt a közelben. A sikeres misszó ezután kezdődött, s Írországban ez pl. Szent Patrik nevéhez fűződik. Patrik kiadta: csak a vallást kell terjeszteni, de nem a misszionárius által kereszténynek hitt életmódot. Ha pl. eddig egy faluban minden héten összegyűltek az emberek, közös étkezésre, dicsőítve a pogány isteneket, akkor nem betiltani kell  a heti ünnepi vacsorát, hanem ugyanúgy megtartani, csak ezúttal pogány idolok helyett a kereszt nevében. Ugyanez megesett a modern korban is. A többnejűségben élő pogányoknak mindig csak a jövőre nézve tiltották meg a többnejűséget  a keresztény missziók, azaz aki már ilyen családban élt, ott a férfinek nem kellett kirúgnia összes feleségét az elsőt leszámítva, csak a további többnejű házasságok lettek tiltva. Így nem okozott gondot a kereszténység felvétele. Mindig ez volt a kereszténység politikája: nem rombolni, hanem építeni. Így lett pl. a Karácsony is: a népszerű, de pogány téli napforduló nap ünneplése nem eltörölve és betiltva lett, hanem a meglévő ünnepre rá lett építve egy új, keresztény tartalom.

Máig képtelenek megérteni a magyar "baloldali" politikusok, miért nincs az országban kormányváltó hangulat, miért számít hatalmas sikernek, ha szerveződik egy párezres tüntetésük, s miért hatalmas a Fidesz előnye minden népszerűségkutató felmérés szerint. Nem értik, pedig egyszerű: az átlagember inkább eltűri azt, ami van, mint azt, ami jöhet helyette, ha egyszer tudja, mi ez a lehetséges új: a jól ismert, a nyugattal mindig mindenben egyetértő, a magyar embereket lenéző "baloldal". Kétségtelen, hogy a Fidesz se népi, baloldali erő, de így is jobb, mint a fanatikusan nyugatpárti, országrontó"baloldal". Olyan ez, mint Indiában 100 éve: lehet, hogy nem ideális állapot a helyi maharadzsa elny9mása alatt élni, de még mindig jobb, mint a brit gyarmati tisztviselő elnyomása alatt.

Pedig a liberális újgyarmatosítóknak csak a nyugati cégek gyakorlatát kellene követniük. A cégek egyetlen célja a profit, így sose tesznek olyat, ami ennek ellentmondana. Jó példa erre saját jelenlegi munkahelyem, a Coca-Cola működése. Sok nyugati országban hatalmas összegeket költ a cég a homoklobbi támogatására, mert ezt a ottani átlagember pozitívan értékeli, ez valamilyen "progresszív cég" imidzst ad. Oroszországban ugyanez "perverz cég" imidzst adna, így a cég ott semmi ilyesmit nem tesz, mert ezzel saját helyzetét rontaná: az orosz emberek imádják a kólát (a Coca-Cola mellett a Pepsit is), de ha hirtelen elterjedne a cégről, hogy "perverz", sokan képesek lennének csak ezért abbahagyni  a termékek fogyasztását. Magyarországon pedig a cég köztes politikát folytat, azaz szponzorálja az éves homokbüszkeségi menetet (azon megjelennek Coca-Cola reklámok), de ezen túl nem foglalkozik a kérdéssel.

Van tehát egy nagy szerencsénk: a liberalizmus maximálisan intoleráns és kapkodó eszme, így nem képesek utánozni a keresztény misszionáriusokat. Őszintén mondanak saját maguktól akkora butaságokat, hogy az átlagember spontán ki is röhögi őket.

Felmerült, mi lett volna a magyar választások eredménye 1990-2010 között, ha azokat brit vagy francia választási rendszerben rendezték volna.

Emlékeztetőül: a brit és a francia választási rendszer jellegzetessége, hogy nincsenek pártlisták, hanem minden mandátum egyéni, azaz csak egyéni választókerületek vannak. De mi a különbség köztük?

• A brit rendszer olyan, mintha a jelenlegi magyar választási rendszer lenne, de listák nélkül, azaz aki az egyetlen fordulóban többséget szerez, az kapja az illető választókerület mandátumát.
• A francia rendszer pedig olyan, mintha az 1990-2010 közti magyar választási rendszer lenne, de listák nélkül, azaz aki az első fordulóban 50 %-os többséget szerez, az megkapja az illető választókerület mandátumát, ha pedig ezt a szavazatarányt senki se éri el, akkor második forduló van az első fordulóban legtöbbet elért jelöltekkel, s aki a második fordulóban többséget szerez, az kapja az illető választókerület mandátumát.

1990-ben a győztes és a vesztes tényleges eredménye: MDF - 45,5 %, SZDSZ - 24,1 %. Az első fordulóban az MDF 78 körzetben vezetett (ebből hármat azonnal meg is nyert), míg az SZDSZ 65 körzetben vezetett.

Brit rendszer esetében a végeredmény MDF - 44,3 %, SZDSZ - 36,9 % lett volna. Azaz a nyertest  a rendszer nem jutalmazta volna, viszont a vesztest erősen károsította volna. Az MDF két koalíciós partnere - az FGKP és a KDNP - összesen alig 15 körzetben vezettek, de meglett volna így is a végülis megalakult Antall-kormánykoalíció abszolút többsége.

A tényleges, második forduló végeredménye azonban az lett, hogy az MDF nyert 114 körzetben, míg az SZDSZ 35-ben. Ez a francia rendszer esetében MDF - 64,8 %, SZDSZ - 19,9 % eredményt jelentett volna. Az MDF-nek nem lett volna tehát koalíciós kényszere.

1994-ben  a tényleges eredmény szerint a legnagyobb ellenzéki párt alig a harmadik lett, az MDF ugyanis csak 9,8 %-ot szerzett, míg a két győztes nála jóval többet: az MSZP 54,2 %-ot, az SZDSZ pedig 17,6 %-ot.

Francia rendszer esetében a MSZP eredménye 84,7 % lett volna, azaz egymagában bőven kétharmad felett lett volna! Az SZDSZ eredményével - 9,1 % - együtt pedig a kormánykoalíció fenomenális 93,8 %-zal rendelkezett volna. A többi párt épp csak bejutott volna: az MDF 5 mandátummal, a KDNP 3-mal, a Fidesznek és az FGKP pedig összesen 1-1 mandátuma lett volna ebben az esetben. Azaz gyakorlatilag teljesen megsemmisült volna minden ellenzék.

Brit rendszer esetében az MSZP eredménye 90,3 % lett volna, azaz egymagában bőven kétharmad felett lett volna! Az SZDSZ eredményével - 7,4 % - együtt pedig a kormánykoalíció mégfenomenálisabb 97,7 %-zal rendelkezett volna. Az FGKP be se jutott volna, a többi pártnak meg 1-1 mandátuma lett volna. Ismét az ellenzék teljes megsemmisülése.

1998-ban a tényleges eredmény: Fidesz - 38,3 %, MSZP - 34,7 %, közel azonos eredmény. A Fidesz csak azért tudott kormányt alakítani, mert megnyerte két további párt (FGKP - 12,5 % és MDF - 4,4 %) támogatását, míg az MSZP potenciális koalíciós partnere, az SZDSZ csak 6,2 %-ot szerzett.

Francia rendszer esetében a Fidesz eredménye 51,2 % lett volna, azaz egymagában kormányt tudott volna alakítani, de lett volna egy nagyon erős ellenzéke, ahogy ez lett a tényleges helyzet esetében is.

Brit rendszer esetében viszont ellentétes eredmény született volna! Az MSZP 61,9 %.ot kapott volna, a Fidesz meg csak 25,6 %-ot! Itt látható a legjobban mekkora jelentősége van, ha egy vagy két forduló van egy választáson. Két forduló esetében az első forduló győztese simán legyőzhető, ha van legalább 2 jelentős, de kisebb párt, mely beáll az első forduló második helyezettje mögé.

2002-ben a tényleges eredmény: Fidesz - 42,5 %, MSZP - 46,1 %, ismét közel azonos eredmény, de ezúttal az MSZP-nek akadt erősebb koalíciós partbere, így megalakulhatott az MSZP-SZDSZ koalíció 51,3 %-os mandátumaránnyal.

Francia rendszer esetében a Fidesz és az MSZP eredménye teljesen azonos lett volna! Mindkét párt 78-78 mandátumot szerzett volna, azaz arányaiban 44,3 %-át. Viszont míg az MDF 9,7 %-ot szerzett volna, az SZDSZ pedig alig 1,7 %-ot, maradt volna hatalmon az Orbán-kormány 2002 után. Ez az első eset 1990 óta, amikor egy esetleges francia választási rendszer más eredményt hozott volna, mint ami ténylegesen lett.

Brit rendszer esetében MSZP: 55,1 % és Fidesz: 44,3 %.

2006-ban a tényleges eredmény: Fidesz - 42,5 %, MSZP - 49,2 %. Hasonló, mint 4 évvel korábban.

Francia rendszer esetében az MSZP 58,0 %-ot ért volna le, azaz nem kellett volna koalíciót kötnie a SZDSZ-szel. Míg a Fidesz eredménye ebben az esetben alig 38,6 % lett volna.

Brit rendszer esetében az eredmény MSZP - 55,1 % és Fidesz - 43,2 % lett volna.

2010 a legérdekesebb dátum. A Fidesz 175 körzetben vezetett az első fordulóban (ebből 119-et azonnal meg is nyert), míg az MSZP 1-ben. Brit rendszer esetében a végeredmény Fidesz - 99,4 %, MSZP - 0,6 % lett volna. S a legfontosabb: más párt nem jutott volna be a parlamentbe.

Francia rendszer esetében ez alig változott volna, mivel a második fordulóban a Fidesz 173 körzetben nyert. A Fidesz eredménye így "csak" 98,3 % lett volna.

Mindkét eset még hatalmasabb nyereség lett volna, mint az MSZP-é 1994-ben, s ugyanúgy az ellenzék teljes megsemmisülését eredményezte volna.

Emlékeztetőül: a 2010-es tényleges eredmény: Fidesz - 68,1 %, MSZP - 15,3 %, s további 2 párt is bejutott rajtuk kívül.

Mindehhez hozzá kell tenni: a pártstruktúra mindig függ a választási rendszertől. Azaz más választási rendszer más pártokhoz vezet.

Mive közismert, hogy a rettenetes Zorbán 2010 óta a magyar fiatalok 101 %-át elkergette az országból, íme egy ismerősön, Barna Brumella szívszaggató története.

Brumella 2006-ben végzett balneológia-média szakon a CEU-n. Azonnal el is tudott helyezkedni 550 ezer Ft bruttó fizetéssel, de ne feledjük, ez még a paradicsomi Gyurcsányi-kor volt, amikor a magyar életszínvonal a nyugati felett volt.

Aztán hatalomra került fülkepuccsal a fasiszta, cigány Zorbán 2010-ben, s immár a kormányzat eldöntötte, tönkreteszi a magyar bálna iparágat, így a demokrata érzelmű balneológus szakembereket elbocsátották! Brumella is az utcán találta magát, sőt kirúgás előtt két fideszes meg is erőszakolta őt, de a kézivezérlésű - egyensúlyaitól és balfékjeitől megtisztított - ügyészség félt eljárni az ügyben!

Ekkor Brumella ajánlatot kapott egy londoni cégtől. Azóta már senior balneológus ott, a fizetése 5000 font, szolgálati lakást kap, s minden nap sofőr viszi a munkahelyére, s így is csak heti 10 óra a munkaidő, de csak akkor kell bemennie, ha jó kedve van éppen.

Most a cég ki akarja nevezni Brumellát a cég budapesti képviseletének élére, havi 4 milliós fizetéssel, plusz kacsalábon forgó villa és Mercedes S650 szolgálati kocsi, de Brumella lelkiismereti okokból visszautasította, mert nem hajlandó egy városban élni az emberevő, csúnya Zorbánnal.

Az írást egy budapesti olvasónk – FF – küldte be. Erősen szubjektív, de érdekes.

Elsején kimentem szétnézni ide a Városligetbe. Normális programok (mint amik pl. nálam a szülővárosomban szoktak lenni majáliskor) nem nagyon voltak, viszont abnormális programokból valami félelmetes mennyiség volt.

Ha valaki nem akarja elolvasni a szöveget akkor ez a kép összefoglal mindent:

Először is megindultam a sétányon befelé. Egyből ott az elejefelé a PM-nek a sátra volt felállítva és kihangosítva valaki éppen arról beszélt, hogy áramot termelni maga a sátánizmus, és hogy mekkora komoly nemzetérdek, hogy a bátor hős PM-esek megállítsák a gyilkos Orbánt eme sátánista tettétől.

Kb. negyven-ötvenen voltak ott mosatni az agyukat.

Az egész ligetben egyébként az összes ballibbancs párt ott okádta a semmitmondó hányadékát.

Mindenfelé csak kék lufikat lehetett látni, egyik felén az EU másikon a DK pártjának logója volt. Kisgyerekek-nagygyerekek, fiatalok és idősek közt egyaránt számtalan mennyiséggel volt eme lufi.

Az összes politikus és párt közül a legnormálisabb, akinek a legtöbb igazságtartalma volt a beszédében az Thürmer Gyula volt, miután leadta a beszédét fellépett a Munkáspárt színpadán egy zenekar, mely viszonylag jó zenéket játszott, (countryt is) retro számok stb.

Itt voltak többen is, főként idősebbek, kb. száz-kétszázan voltak errefelé, voltak standok is, könyvárusok stb., padokra is le lehetett ülni.

Ez mellett voltak csak ilyen két-három fős sima standok, ahol olyan pártok is tevékenykedtek, akikről eddig nem is hallott az átlagember (parlament közelébe soha nem jutottak). De természetesen mind baloldali párt volt, vagy ha nem akkor a Nyugat-imádat a minimális követelmények közt szerepelt.

Ettől nem messze egy nagyobb tisztások ott volt az MSZP színpada (ez már nagy, ilyen kb. 10×10 méteres volt), ezen itt-ott felléptek valakik, de javarészt balliba megmondó emberek pampogták a lemezüket a szokásos szövegekkel melyeken szerintem már ő maguk is bealudnak (Orbán leépíti Magyarországot, a Fidesz meggyilkolja a demokráciát stb.), ez mellett volt 10-15 kisebb sátorka is, ahol a párt lufikat osztogatott és egyéb dolgokat is csinált, egy kicsit nagyobb sátorban, hogy biztos legyen az agymosás további szövegelés folyt az orbáni rezsim embertelen diktatúrájáról.

Ez mellett a Moszad magyarországi szervezete (hitgyüli) egy kis sátorral a szebbik énjét mutogatta (a karitatív szervezetükkel próbálták reklámozni a muszlimgyűlölő-izraeli szektájukat).

Itt ezen a területen sokan voltak, több százan, de mondjuk a többség lehet, hogy csak errefelé jött majálisozni, és nem feltétlen a ballibsi csontokon akartak csámcsogni.

Ekkorra már innen nem messze egy kis standon megjelent az MLP (magyar liberális párt is), nem sok vizet zavartak, kb. tízen voltak egyidőben az aprócska standjuk körül.

De ez mögött ott volt az LMP is egy kicsit nagyobb sátorral, körülötte kisebb standokkal, ahol aláírásokat gyűjtöttek a csecsemőszíveket reggeliző féreg Orbán fasiszta paksi atomprogramja ellen. Itt voltak padok is, ahol ki lehetett ülni is. Voltak kb. ötvenen itt.

Kék EU-s és DK-s lufik továbbra is mindenfelé. Már kezdtek az agyamra menni…

Ekkorra a PM-es sátornál már voltak vagy százan és a szokásos libsi agitáció ment.
Volt egy felfújható gyerekvár is, ahol ugráltak a kicsik, közvetlen a PM-es prédikáció mellett. Elégre az agymosást fontos minél előbb elkezdeni…

Egyébként ezek a libbancs pártok boldog-boldogtalannak EU-s lufikat osztogattak (mert ha magyar zászlósat osztogatnának az burkolt nácizmus lenne).

Szóval mindenfelé csak EU-s kis zászlócskák voltak, meg persze a lufik.

Kicsit odébb kullogván egy másik szinpadra lettem figyelmes. Ez volt a DK gyűlekezőhelye. Itt valami hátborzongatóan sokan voltak. Voltak padok, asztalok és vagy kétszázan ólálkodtak errefelé.

Ez számomra ijesztő látvány volt, de szerencsére itt-ott az arrafelé jövő emberek közt hallottam cinikus és megvető megjegyzéseket is, úgyhogy egy halovány lángocska még pislákol benne a budapestiekkel szemben.

Itt elhaladván az ott levő emberek közt természetesen a kötelező jellegű orbánozásra lettem figyelmes.

Viszont észrevettem, hogy itt osztogatják a DK-s lufikat. Így most már legalább megláthattam a két kilométeres körzetben jelen levő lufiknak az epicentrumát.

Az egészben a legérdekesebb és egyben a legértelmesebb az egy piszkos kád volt, amiben benne volt kettő húsz centis teknősbéka. Ez volt a leghasznosabb és legtársadalomépítőbb dolog a Ligetben, az a kettő teknősbéka. Ők nem gyűlölködtek senki ellen. Őértük megérte kimenni.

Volt egy bácsi (erősen cigánygyanús), aki egy kartonra kiírt valami szöveget (valami Orbán-ellenes szöveg) és ott gyalázott mindenkit, akit az ballibéknél szokás. Mocskolta a magyar népet is. Azt is mondta, hogy: “bezzeg a románok lázadnak”, de mi magyarok nem akarjuk megdönteni az orbáni diktatúrát és szégyenli, hogy magyar. Már vártam mikor vesz elő egy magyar zászlót, hogy elkezdje köpködni, de ilyenre nem került sor szerencsére. (Ez mellett volt egyébként a két értelmes élőlény, a már említett teknősbékák, azért voltam fültanúja az esetnek).

Szóval a kád mellett megállt két nagymotoros. “Igazi motorosok” voltak, olyan fekete bőrkabát, koponyás díszek stb. Ők ketten az ég-adta világon semmit nem csináltak, egy dolgot kivéve: léteztek. Ekkor odament a ligetvédő magyarmocskoló és elkezdett ordibálni a motorosokkal, hogy “húzzatok innen rohadt nácik!”, “menjetek a hajógyárhoz, ott van a a többi náci is, takarodjatok!”, stb. A két keménymotoros békés hetvenéves ember módjára el is távozott onnan.

Majd ezután egy másik erősen pigmentált ligetvédő is csatlakozott. Egy roma zászló volt a kezében. Leült egy pad mellé, ahol egy másik ligetvédő már korábban is ott volt, ő gondolom a főnök volt, mert úgy nézett ki, mint egy afrikai diktátor, tele volt a ruhája mindenféle kitűzőkkel és matricákkal.

Voltak természetesen egyszerű árusok is meg hamburgeresek stb. De ők erősen marginalizálva voltak a politikai pártok közt.

A Fidesz-KDNP-t és a Jobbikot kivéve mindegyik parlamenti párt aktívkodott.

A Ligetben mindenhonnan csak a ballibák gágogása hallatszott. Majdhogynem nem lehetett sehova se menni úgy, hogy ne hallhattam volna valamelyik balliba megmondóember gágogását.

Délután három volt amikor már úgy voltam vele, hogy jöttem, láttam, elég volt. Távolabb vettem két darab erőspaprikát is. Legalább ez miatt meg a két teknős miatt megérte kimenni.

Emmanuel Micron megválasztása francia elnöknek újabb szög az omladozó EU és az agonizáló liberalizmus
koporsójába.

A francia liberálisok hattyúdala ez.

Az összes liberális párt csúnyán elbukta ezeket a választásokat, s végül kénytelenek voltak beállni a párt nélküli, parlamenti támogatással nem rendelkező, de facto civil Micron mögé. Hasonló eset, mint az osztrák elnökválasztás esetében.

Macron egy katasztrófa azonban az osztrák elnökkel ellentétben - aki csak kulturális értelemben liberális, ráadásul csak egy jelképes tisztviselő -, Micron a valódi hatalom birtokosa és minden szempontból ultraliberális, az az ember, aki azt hiszi, nincs válságban a liberális rend, azt csupán jobban kell csinálni.

Kire is emlékeztet engem Micron? A 80-as évek Andropovjára. Természetesen nem korban, sem kinézetben. Andropov is kiemelten művelt ember volt, sokkal okosabb, mint környezete, de dogmatikusan hitt az eszmében, amiből arra következtetett, csak akarni kell és minden működni fog ismét. Pedig erőszakos hozzáállása csak rontott az egészen, s csak gyorsította a rendszer bukását.

Mi várható? Micron tengely fog alkotni a szinte biztosan ismét választást nyerő német Satana Mertkell
kormányfővel, s az EU-n át fogják verni akaratukat. Gazdaságilag a liberális modell fokozása várható. Az EU
tekintetében gyorsan kiépül majd a többsebességű Únió, ami nem más, mint a szervezet szétverése. Kulturálisan is hatalmas agresszívitás várható: a homoszexuális értékek kikényszerítése, ezzel párhuzamosan iszlamizáció.

Nemcsak a kelet-európai tagállamok leszakadása várható, de egyes nyugatiaké is.

2020-ban már nem lesz EU. Érdemes felkészülni.

Május 4-én íródott a következő paródia.

Ma van az Erő napja, május 4.

Ebből az alkalommal cégünk, a Multi Solutions Ventures lelkes kis csapata leutazott egy szívhez szóló workshopra Dunaparasztiba, ahol meglátogattunk halmozottan hátrányos helyzetű és fogyatékos macskákat a helyi Síró Bíborszív Állatotthonban.

Közismert, hogy nagyszerű cégünk alkalmazottjai nemcsak asszertív, flexibilis, produktív szakemberek, akik minden idejüket önmaguk menedzselésére fordítják, hanem érző, szociálisan elkötekezett, toleráns, ököbióvegán emberi lények is.

Az állatmenhelyen minden kismacskát megöleltünk, majd szelfiztünk velük, de egy kismacska különösen megragadott minket. A kis Miauella sorsa nem hagyhat senkit semlegesen, akiben igazi, emberi, meleg szív dobog.

Miauella egy lakótelepen született, Bunkóéknál, de sajnos veleszülett Einstein-Rosen szindrómája volt, így a család kidobta a kis állatot az utcára, miután az állatorvos túl sokat kért a macska gyógyításáért. Az Einstein-Rosen szindróma szörnyű betegség, ugyanis gátolja a dorombolást. A kis Miauella járta csak az utcákat, parkokat, s nem tudott rendesen dorombolni. S nem elég mindez, lelketlen emberek ellopták a kis macska egyetlen tulajdonát, egy Firefox Explorer márkájú hidraulikus nyakörvet. A jólelkű szomszédok, akik etették a kóbor macskát azonban gyorsan feltalálták magukat: megírták az elveszett nyakörv szívszaggató történetét, majd beküldték azt a Srácok, Adjuk Egymásnak Szívünket És Zokogjunk Együtt! honlap szerkesztőségébe. A szerkesztőség nagyon meghatódott, hosszú percekig zokogott, majd feltették a történetet a honlapra, a "Hogyan növesszem meg a péniszem olcsón?" és az "Álmában rákos kisgyerekeket simogat a szépségkirálynő" cikkek közé.

Szerencsére a történet heppienddel végződött: meglett a nyakörv a tolvajával együtt, akit tettéért nyilvánosan megkorbácsoltak a felháborodott lakosok. S nemcsak visszakapta Miauella a nyakörvét, de örökbe is fogadta őt a Síró Bíborszív Állatotthon. Időközben sikerült megműteni a hányattatott sorsú macskát, az orvosi bevatatkozás költségeihez cégünk is hozzájárult.

Most már Miauella boldogan dorombol és büszkén viseli nyakörvét.

Mindez nagyon meghatott minket, a történetből hatalmas erőt merítettünk, mely hasznukra lesz abban is, hogy éves targetünket túlteljesítsük 120 %-kal, így növelve részvényeseink bevételét 200 %-kal a 2015-2018-as elszámolási időszak során.

Egy disszonáns jelenség azonban történt, ezt nem szeretnénk megspórolni. Egyik kollégánk, Max Birca egész idő alatt faarccal bámult maga elé, sőt még akkor se hulajtott egyetlen könnycseppet se, amikor pedig mindenki más zokogott. Dehát mit is várhatnánk el egy ilyen alaktól, aki alig 89 %-ra teljesítette a targetjét az elmúlt időszakban, s ahelyett, hogy cégünk részvényárfolyamát lesné egész nap, mindenféle idióta blogokat olvas.

A sajtószabadság alapvetően egyetlen dolgot jelent: az állam nem támaszt gátat a különböző médiák, sajtótermékek alapítása, terjesztése, tartalma elé.

• az olvasó megfizeti a tartalmat,
• reklámok elhelyezésével.

Az LMP-re szavaztam kétszer is, 2010-ben és 2014-ben. Nem mert zöld lennék, hanem mert úgy gondoltam, szükség van egy baloldali, antiliberális erőre.

Eközben számtalan programpontjukkal nem értettem egyet, csak említenék kettőt:
- én az atomenergetika híve vagyok, mert ez a legolcsóbb, legtisztább energia,
- keresztényként természetesen ellenzem az azonos neműek "házasságát",

De mindezt elnéztem a nagyobb cél érdekében.

Amióta azonban Schiffer otthagyta a pártot, ez kezd egyre jobban elfajulni. Hülyeséget hülyeségre halmoznak. Lassan mennek be az öngyilkosságba, a ballib összefogásba.

De a legújabb eset már egyenesen a humor kategóriája: diszkrimináni szeretnék az orosz kapcsolatokkal rendelkező magyar politikusokat és köztisztviselőket!

Az LMP tehát igyekszik a liberálisok oroszellenes dühödt hisztériájában is pontokat szerezni.

Na, takarodjatok nagyon gyorsan a szemétdombra, ostoba LMP-szarok!

Mik a valóságos pártpreferenciák Magyarországon? Amiről senki se beszél.

Van először is 40 %, akit semmilyen politika, semmilyen választás nem érdekel. Ezek nem számítanak, mert sose szavaznak senkire.

Van még 10 %-nyi fanatikus "baloldali" - a valóságban liberális -, s van 10 %-nyi fanatikus "jobboldali" - a valóságban nacionalista.

S van 40 % semleges választó, aki a kisebbik rosszra szavaz, választásról választásra eldöntve, hogy kire szavazzon.

Jelenleg  a ballibek maximuma 25 %. Van 10 % biztos szavazójuk, továbbá képesek jó kampánnyal esetleg még 15 %-ot meggyőzni a semlegesek közül, hogy ők a kisebbik rossz.

Jelenleg  a Fidesz maximuma 45 %. Van 10 % biztos szavazójuk, továbbá képesek jó kampánnyal esetleg még 35 %-ot meggyőzni a semlegesek közül, hogy ők a kisebbik rossz.

A Jobbik nem számít, mert nem önálló erő. A direkt egyik oldalt se választó kicsik - elsősorban ez az LMP, esetleg ez lehet a Momentum is - pedig csak a semleges táborból képesek lecsípni morzsákat.

Érdekes megnézni a modern magyar liberális álláspont fejlődését a kommunizmust illetően a rendszerváltozás óta.

Kezdetben a kommunisták fel lettek osztva rossz, maradi, elavultakra és jó, kedves, reformerekre. Reformkommunista alatt az volt értve, aki a kommunista eszmét úgy "reformálja", hogy azt lassan felváltja a liberális eszmével. Az antikommunizmus ebben az időben csúnya dolognak számított, ami csak az elmaradott, fasisztoid jobbosokra jellemző. A magyar történelmi specifikum miatt az antikommunista erősen antiszemitagyanúsnak is számított.

Mára a hivatalos liberális álláspont, hogy  a kommunizmus bűnös eszme, s minden kommunista hétpróbás gazember. Ma már a komcsizás liberális szitokszó, pl. gyakori érv Orbán ellen, hogy ő komcsi.

Az egyik ballib mítosz szerint a Fidesz tele van kommunistákkal. Ez 2 okból is tévedés.

Először is, azonosítja a párttagot  a kommunistával, miközben szimpla tény, hogy Kádár alatt a párttagok 90 %-a nem volt sose kommunista. A párttagság a legtöbb esetben munkahelyi kényszer volt, s teljes formalitásnak számított.

Másodszor pedig, éppen a Fidesz az a párt, melynek alapításában, vezetőségében gyakorlatilag egyetlen egy volt MSZMP-tag sincs. Ennek oka persze részben életkori is. Amikor a Fidesz 1988-ban megalakult, a vezetőségben nem volt 30 éven felüli ember (az első alapszabály eleve tiltotta a tagságot 35 éven felülieknek!) , s eleve kevés volt ebben a korosztályban a páttagok száma a későkádári rendszerben. A Fidesz első vezetősége - ez még kollektív vezetőség volt, nem volt elnöki poszt - 6 személyből állt: Deutsch Tamás, Fodor Gábor, Kövér László, Németh Zsolt, Orbán Viktor, Szájer József - egyikük se volt soha MSZMP-tag. Ezzel szemben az MSZP összes - ismétlem, ÖSSZES - alapító tagja - tehát nem csak a vezetőség, de az alapító tagság is! - 1989-ben volt MSZMP-tag volt, nem is lehetett másképp, hiszen az MSZP az MSZMP romjain alakult meg.

Hozzáteszem, eszem ágában sincs azt állítani, hogy bűn lenne az MSZMP-tagság, a volt párttagoknak bűnbocsánatot kellene tartaniuk, sőt azt sem gondolom, hogy a kommunizmus bűnös eszme lenne. Mindössze a ballib inkoherenciára szeretnék rámutatni. 

A nyugati, részrehajló történetírásban Róma időtartama a valóságosnál mindig jóval rövidebb. Lássuk miért!

A római állam alapítása i. e. 753, Ennek hagyományos időbeli felosztása:

• i  e. 753 - i. e. 509: királyság,
• i. e. 509 - i. e. 31: köztársaság (a köztársaság végét illetően ez csak az egyik szokásosan használt dátum, de nem az egyetlen, ennek oka, hogy jogilag a köztársaság még 300 évig, pontosabban i. sz. 284-ig fennállt, s nehéz pontos dátumot megadni a végét illetően, a 31-es év kiválasztásának oka: ekkor biztosította be Augustus császár az actiumi csatában való győzelmével egyeduralmát),
• i. e. 31 - i. sz. 284: a császárkor első fele, a prinicipátus,
• i. e. 284 - i. sz. 476: a császárkor második fele,  a dominátus.

Minden i. sz. 476 utáni fejlemény már a római történelmen kívül van szemlélve, s ez valójában abszurdum.

Valójában még ez a 476-os év se pontos, ez is vitatható időpont, mert ekkor "csak" a nyugatrómai állam fővárosa veszett el, de nem teljes területe, annak egyes részei még 10 évig megmaradtak.

Az igazi probléma viszont az, hogy nyugaton ki lett találva a "bizánci birodalom" kifejezés, hogy ezzel le lehessen tagadni azt a tényt, hogy a Római Birodalom még majdnem ezer évig, 1453-ig fennállt. (Itt is ez a főváros elestének időpontja, még 1479-ig tartották magukat egyes területek.)

395-ben zajlott le a Birodalom végleges kettéosztása nyugati és keleti részre. De a közös államiság tudata továbbra is fennállt. A VI. sz. közepe volt az utolsó időpont, amikor a Birodalom sikeresen visszaszerezte több nyugati területét, köztük Itáliát is (Pannóniát pl. nem). Ez időpont után a nyugati területek már sosem voltak rómaiak, már csak egyes maradványok maradtak, de ennek is vége lett a VIII. sz. közepére.

Ha beszélünk bizánci korról, az lehetséges, ha ez alatt azt értjünk, amikor Róma görögnyelvű lett. A Birodalomban még a szétválás előtt ugyan a latin volt a hivatalos nyelv, a gyakorlatban a közigazgatás mindenhol a fő összekötő nyelvet használta. Azaz a latint csak nyugaton, míg keleten a görögöt (néhol az asszírt is).  A VI. században végleg nyugat nélkól maradt Birodalom egyszerűen hivatalosította a tényleges helyzetet, bevezetve a görög hivatalos nyelvet. Bizánci korról ettől kezdve beszélhetünk, de a bizánci kor ugyanúgy része a római történelemnek.

Nyugaton tehát kitalálták a "Bizánc" szót, hogy azt lehessen mondani, a Római Birodalom véget ért az V. században. Ez a történelemhamisítás máig hat. Pedig a valóságbnan a Birodalom csak a XV. században ért véget, s ez a birodalom SOSE nevezte magát Bizáncnak, lakosai "rómaiaknak" nevezték magukat egészen a XV. századig. Ez kb. olyan, mint a szlovákok vicces történelemszemlélete Magyarországról, amikor kijelentik, hogy volt "Hungária", s ez valami más volt, mint "Magyarország".

Mi az oka a hamisításnak? Alapvetően a katolicizmus.

A római pápa is felmondta a hűséget a római császár felé a VIII. sz. végén, ennek csúcspontja 800, amikor a római pápa részt vett az új nyugati frank császárság legitimilásában. Tulajdonképpen ennek egyenes következménye, hogy 1054-ben a római pápa kiszakadt az Egyházból, megelapítva az új, immár frank-latin katolicizmust.

Ugyanez az oka, ami miatt az ortodox államokban més a hozzáállás. A románok egyenesen a Római Birodalomról nevezték el magukat! Amikor a Birodalom a VI. században hivatalosan áttért a latinról a görögre, az állam neve görögül "Rhomania" lett. Ezt a szót vették át a románok a XIX. sz.-ban. Így lettek oláhokból románok.

Az orosz állameszmének is szervez része Róma. Amíg megvolt a császárság, Moszkvában az uralkodó nem nevezte magát császárnak (szlávul: cárnak). Az orosz "3 Róma" tan abszolút fontos az orosz történelemszemléletben. Az első Róma (az eredeti) elbukott a barbárok alatt az V. században, majd eretnek lett a frankok alatt a XI. században. A második Róma (Konstantinápoly) elesett a muszlimok támadásában, a XV. században. Ezért lett a harmadik Róma (Moszkva), mely sose fog elesni. Ezt mondja a XV. századi orosz tanítás, s eddig be is jött, Moszkva sosem esett el azóta se a lengyeleknek, se a svédeknek, se Napoleonnak, se Hitlernek sikerült megtörtenie a moszkvai hatalmat, ahogy ez napjainkban se jött össze az egész nyugati világnak.

A mostani macedóniai események kapcsán sokan nem értik miről is van szó.

Azt hiszik, ez afféle jobboldal-baloldal viszály, ill. Soros és Putyin emberei harcolnak egymással. Látszólag így van.

A macedón politikai életet 2 fő párt dominálja, mindkettő azonos támogatottsággal bír, mindkettő kb. a parlamenti mandátumok 40 %-át tudhatja magáénak. Mindkét párt gazdasági értelemben liberális, de az egyik baloldalinak, míg a másik jobboldalinak nevezi magát, aminek fő oka, hogy a baloldaliak a volt kommunista állampárt utódja, míg a jobboldaliak az antikommunista ellenzék utódja. Mindkét oldal nacionalista, az eltérések köztük nehezen észrevehetők. Talán azt lehet felhozni, hogy a "baloldal" nyugatpártibb a "jobboldalnál", de a jobboldal se nevezhető nyugatellenesnek. Ami az oroszpártiságot illeti, bár a jobboldalt nevezik oroszpártinak, a baloldal se oroszellenes. A két tömb közti ellentét fő alapja személyes utálat egyes vezetők között.

A fő probléma az országban etnikai: az albán kisebbség nem akar az országban élni, évek óta bojkottálja a macedón államot. A végcél: az albán többségű területek elszakítása, azok egyesítése Koszovóval és/vagy Albániával.

A Balkánon a többnemzetiségű államoknak sose volt jövője. Minden balkáni állam egy adott nemzetiség állama, s mindenki más idegen elem. Ha az idegen elemek lojálisak, értsd, hajlandóak lassan asszimilálódni, akkor a többség szimpátiával tekint rájuk. De ha egy kisebbség túl nagy létszámú, az sosem lojális.

A Balkánon a kisebbségi jogok megadása az állam gyengeségének a jele, továbbá felhívás az adott kisebbség felé, hogy az illető állam készen áll arra, hogy felrobbantsa magát. Az ennél több kisebbségi jog, a kollektív autonómia, sőt ennek fokozott alakja, a területi autonómia pedig egyenesen felhívás az elszakadásra. Ezért a kisebbségek nem lesznek sose lojálisabbak az autonómia miatt, hanem ellenkezőleg ez csökkenti lojalitásukat az illető államhoz. A területi autonómia arra jel, hogy az adott terület előtt végleg megnyílt a függetlenség lehetősége.

Cak pár balkáni terület története, mely az idők során autonómiát kapott:

• Bulgária: autonómia 1878, függetlenség 1908,
• Kelet-Rumália: autonómia 1878, csatlakozás Bulgáriához 1885,
• Koszovó: autonómia 1946, függetlenség 2008,
• Kréta: autonómia 1898, csatlakozás Görögországhoz 1913,
• Románia: autonómia 1859, függetlenség 1878,
• Szerbia: autonómia 1815, függetlenség 1878.

Hát, ezért nem szeretik sehol a Balkánon a kisebbségi jogokat.

Hát, ez a hét Orbáné volt.

Először is Brüsszel akart magának egy hatalmas pofont, így magához szólította Orbánt, aki a pofont le is keverte: gyakorlatilag felmosta a padlót Brüsszellel.

De Gyurcsány úgy gondolta, nem elég Orbánnak a brüsszeli győzelem, hanem jó, ha ad még egy kis bónuszt is hozzá. Hiszen a pozitív életérzésből sose elég.

Meg különben is, már hónapok óta nem növekszik a Fidesz népszerűsége, így Gyurcsány azt gondolta, cselekednie kell azonnal. S rögtön a tettek mezejére is lépette: csinált egy kamufenyegetést, melyet óvodáskor felett senki se venne komolyan, majd azzal tetézte, hogy tovább kamuzott, amikor lejárt az "ultimátuma".

Ha nem tudnám, hogy Gyurcsány dúsgazdag ember milliárdos lopásainak köszönhetően, azt hinném, a Fidesz kampányának külső munkatársa.

Szóval nem pénzért csinálja, csak van egy ilyen fura szokása, hogy évtizedenként rúg magának egy hatalmas öngölt. Éppen letelt az évtized az őszödi hazugságbeszéd óta, szóval ideje volt egy újabb öngólnak.

Jönnek időnként ezek a hírek, hogy elnyomják a civileket és csökken a sajtószabadság. Lássunk azonban a dolgok mögé! A két téma ugyanis teljes mértékben összeér.

A civil témát már sokszor elemeztem. A civileket csak totális diktatúrákban tiltják, s enyhébb diktatúrákban meg korlátozzák őket. Mindenhol máshol a civil szféra jellemzően szabad, ami azonban nem jelenti azt, hogy egy-egy, az adott rendszerre veszélyes civil szervezeteket ne tiltanának be időnként - ez megesik minden liberális demokráciában is.

Amikor a liberális médiák civilek korlátozásáról írnak, jellemzően nem az igazi civilekre utalnak, hanem idegen lobbistákra. A nyugati hatalmi központ bevett módszere, hogy idegen földön kitartanak ottani aktivistákat, hogy azok képviseljék érdekeiket. Ezek az aktivisták igyekeznek olyan látszatot kelteni, mintha civilek lennének, miközben a valóságban lobbisták.

Hozzáteszem: nem baj, ha valaki lobbista, ez is egy tisztességes tevékenység, de aki lobbista, az ne hazudja magáról, hogy nem az.

Aki a civil szervezetek átláthatósága ellen harcol, az valójában azt szeretné: ne lehessen tudni ki lobbista álcivil és ki igazi civil.

Ami a sokat emlegetett Oroszországot illeti, ott több ezer civil szervezet működik szabadon. Kevesebb mint 10 azaz tíz szervezet van betiltva. Az orosz szabályozás egyedül azt követeli meg, hogy ahol jelentős a külföldi pénz aránya az illető szervezet működésében, az a szervezet köteles magát idegen lobbistának megnevezni. Azaz továbbra is működhet, csak köteles mindenki számára nyilvánvalóvá tenni: idegen pénzből működik, nem az orosz polgárok adakozásából vagy önkéntesek ingyenes munkájából. Ezzel sikerült Oroszországban megtörni azt a mocskos gyakorlatot, hogy idegen érdekek magukat képesek voltak helyi, alulról szerveződő civileknek hazudva befolyásolni a közvéleményt. Pl. kimegy tüntetni párezer homoszexuális lobbista, az átlagember erre azt hinné, ez valamiféle helyi tömeges tiltakozás, mely mögött ott áll a társadalom egy jelentős része - majd azonban kiderül, a tüntetést szervező "civil" pénze nyugatról van, azaz gyakorlatilag a tüntetők fizetett statiszták, akik a fellépési díjukért tüntettek csupán, s nem fejeznek ki semmilyen komoly társadalmi igényt.

Ami a sajtószabadságot illeti, az ezt mérő liberális szervezetek mérőszámai a valóságban nem a sajtószabadságot jelzik, hanem azt, mekkorra a liberális médiák aránya egy adott országban.

Mi is a sajtószabadság a valóságban?

• Bárki indíthat bármilyen médiát.
• Nincs állami cenzúra.
• Senkit sem üldöznek véleménye miatt.

Ha ez megvan, akkor a sajtó szabad. Az, hogy a liberalizmust a médiák közül hány támogatja nem lehet szempont.

A liberálisok gyakorlatilag azt mondják: csak az a sajtószabadság igazi, amikor minden média elfogadja a liberális eszmét, azaz egyetért velük. Lássuk be, ez abszurd álláspont. Utoljára ilyet a Szovjetúnióban hallottam, amikor azt mondták: a nyugati sajtószabadság álszabadság, mert minden nyugati média kapitalista érdekeket fejez ki, s a kevés ottani kommunista média marginalizálva van, nem képes eljutni az olvasókhoz, mert a kapitalista rendszer ezt mindenféle módon meggátolja.

Természetesen nem az udvariassági bocsánatkérésről van szó. Az eleve nem is igazi bocsánatkérés, csupán
udvariassági fordulat. Lásd, amikor rálépünk valakinek a lábára a metrón és azt mondjuk "bocs!", vagy méginkább, amikor egyfajta megszólításként használjuk "elnézést, merre van az x utca?".

A bocsánatkérés hamis történelemfabrikálás. Hiszen amit megtettünk, az megtörtént, nem tudjuk megváltoztatni. A bocsánatkéréssel azt a hamis látszatot igyekszünk kelteni, mintha semmissé tudnánk tenni a megtörténtet. Ez
azonban önbecsapás és súlyos hazugság. A hiteles ember felelősséget vállal életéért, minden cselekedért, legyen az akár a legrosszabb is. A felelőségelhárítás gyerekes dolog, az ilyet kerülnünk kell, ha nem akarjuk hitelességünket eljátszani.

Minden cselekedetünk hasznos. A rossz cselekedet haszna az, hogy tanulunk belőle. Ne tékozoljuk el holmi primiví bocsánatkéréssel. Ha megbánunk valamit, mert rájövünk annak rossz mivoltára, ez nagyszerű dolog, ez a bűn felismerése és annak sajnálata, a bűnbocsánat. Ne rontsuk el ezt mindenféle üres bocsánatkérésekkel!

Az adományozást a legtöbb esetben utálom.

Gyakran az adományozás egyfajta lelkiismeretvásárlás. A sokat lopott vagy más tisztességtelen módon pénzt összeharácsolt ember odaad egy nagyobb, de számára jelentéktelen összeget, majd kiáll a kamerák fényébe. Az ilyen ember azonnal likvidálni kellene szemrebbenés nélkül, bármiféle hála helyett.

A cégek más ügy. Náluk az adomány a marketing része. Tulajdonképpen még jobb is, ha adományokon keresztül fényezik magukat, mintha ezt idióta reklámokon keresztül tennék, ezzel gazdagítva a reklámügynökségek drogozó kreatív álművészeit és mindenféle debil médiát.

Van olyan is, amikor gazdag, politikailag aktív emvberek saját nézetüket akarják népszerűsíteni. Jó példa erre Soros György amerikai-magyar tőzsdei spekuláns. Azt kell mondanom, hogy valójában ez az eddig felsoroltak közül a legkisebb baj morálisan, hiszen ez nem is adomány, ez szimplán politikai tevékenység. Márpedig miért ne lenne joga egy gazdag embernek, hogy politizáljon? Nincs gond, amíg nem kezdi magát valamiféle filantrópnak hazudni, ahogy ezt teszi sok liberális média Sorossal. Azt, hogy ő filantrópnak mondja-e magát nem tudom. Ha nem teszi, akkor minden ellenszenvem ellenére leveszem a kalapomat előtte.

Az igazi, szívből jövő adomány kétféle lehet.

Az egyik, amikor úgy adunk keveset, hogy azonnal el is felejtjük, hogy adtunk. Odaadjuk a pár forintot a koldusnak, s nem ellenőrizzük aztán, hogy valóban éhes-e vagy csak akart egy italt. Ha ellenőrizzük őt, azzal a koldust már rabszolgánként kezeljük. Ez semmivel se jobb, mint azon liberális megmondóemberek gusztustalan szövege, miszerint aki valaha Soros-ösztöndíjat kapott, az nem fordulhat soha az életében Soros ellen.

Az igazi filantróp pedig sokat ad, nem abszolút értékben sokat, hanem relatíve sokat, azaz saját vagyonához képest. Egyik régebbi munkahelyemen az egyik tulaj megdöbbentett annak idején. 300 millió eurós vagyonának 90 %-át elajándékozta, szülővárosa szegény gyerekeit segítő alapítványt hozott létre. S a legfontosabb: ez nem afféle kamuajándék volt, amit sok gazdag ember tesz, hogy az alapítvány vezetését meghagyja saját kezében, azaz csupán adóoptimalizáció az egész, hanem semmilyen szerepet nem vállalt az alapítványban, a teljes kontrollt átadta olyan személyeknek, akikben megbízott, hogy nem fogják a pénzt lassan szétlopni. Igen, ez filantróp, vagyona 90 %-át kevés ember meri elajándékozni.

Sokan sokszor kérdezik, miért nem vagyok liberális?

Ehhez úgy  a legegyszerűbb válaszolnom, ha elmondom, miért voltam egykor liberális.

Aki ismer vagy aki olvassa hosszú ideje írásaimat - melyek közül sajnos a 2005 előttiek nincsenek fent a BircaHang Médián, nem tartottam akkor fontosnak írásaim gyűjtését -, az jól tudja, életem legnagyobb részében liberális voltam. Amikor még kamaszkoromban elkezdtem értdeklődni a politika iránt, rögtön liberálisként kezdtem. 1984-1985 környékén meginogtam a liberalizmusban, de hamar visszatértem hozzá, majd 1993-1994 környékén ismét meginogtam benne, de 1999-2000 körül megint visszatértem hozzá. Természetesen többféle módon voltam ez idő alatt liberális, a liberalizmus több irányzatában hittem, de most ennek taglalása nem célom. A lényeg: gyakorlatilag 2006 környéken kezdtem szakítani a liberális eszmével, s csak 2009 környékére lettem immár valódi ellenfele a liberalizmusnak.

Kiválasztottam az 5 legfontosabbat okot.

Hittem a racionalitásban, abban, hogy a felvilágosodás a legjobb kor, mely megszabadította az embert a szellemi béklyóktól. Annak ellenére hittem ebben, hogy eközben keresztény hívő voltam, de nem láttam ebben ellentmondást, mivel azt vallottam, hogy a vallás egy specifikus terület, ahol az irracionalitás az alap, míg más területeken ez nincs így.

Rájöttem azóta, a felvilágosodás nem más, mint  a rossz uralmának növekedése, az ember igazi valójának megtagadása, s a szellemi béklyó éppen az, ha elfeledjük az emberi valódi énjét, azt hamis eszmékkel keverjük.

Hittem, hogy a magánérdek elsőbbsége maximálisan jó dolog, mert  a társadalom tagjai az egész társadalom javát szolgálják, ha mind egyenként saját magánérdeküket követik.

Ma már tudom, az emberi önzés sosem pozitív érték, S az önző egyénekből sosem lesz jó társadalom.

Hittem abban, hogy a szabad piac lehetséges, s azt is, hogy az képes megoldani a legtöbb társadalmi problémát.

Tudom már, ez fatális tévedés. Szabad piac eleve nem létezik, ez csak egy utópia, ráadásul a szabad piac csak az erősek uralma a gyengék felett, ami nem lehet egy normális társadalom alapja.

Hittem az állam és az egyház elválasztásában, azaz a szekuláris államban.

Ma már tudom, a szekuláris állam valójában ateista állam, mely semmivel nem jobb egyes k9zépkori államoknál, ahol az egyházak politikai hatalmat gyakoroltak. Tudom, a semleges állam szimpla hazugság, ilyen nincs és nem is létezhet.

Hittem, hogy a liberális demokrácia nem egy jó rendszer, de minden más rendszer rosszabb nála.

Rájöttem: a liberális demokrácia a legrosszabb rendszer, amit az emberiség valaha kitalált. A liberális demokrácia a valóságban egy emberellenes, abszurd diktatúra.

Ez tehát az 5 legfontosabb ismérv, minden más csak ezekből következik.