Sokan sokszor kérdezik, miért nem vagyok liberális?

Ehhez úgy  a legegyszerűbb válaszolnom, ha elmondom, miért voltam egykor liberális.

Aki ismer vagy aki olvassa hosszú ideje írásaimat - melyek közül sajnos a 2005 előttiek nincsenek fent a BircaHang Médián, nem tartottam akkor fontosnak írásaim gyűjtését -, az jól tudja, életem legnagyobb részében liberális voltam. Amikor még kamaszkoromban elkezdtem értdeklődni a politika iránt, rögtön liberálisként kezdtem. 1984-1985 környékén meginogtam a liberalizmusban, de hamar visszatértem hozzá, majd 1993-1994 környékén ismét meginogtam benne, de 1999-2000 körül megint visszatértem hozzá. Természetesen többféle módon voltam ez idő alatt liberális, a liberalizmus több irányzatában hittem, de most ennek taglalása nem célom. A lényeg: gyakorlatilag 2006 környéken kezdtem szakítani a liberális eszmével, s csak 2009 környékére lettem immár valódi ellenfele a liberalizmusnak.

Kiválasztottam az 5 legfontosabbat okot.

Hittem a racionalitásban, abban, hogy a felvilágosodás a legjobb kor, mely megszabadította az embert a szellemi béklyóktól. Annak ellenére hittem ebben, hogy eközben keresztény hívő voltam, de nem láttam ebben ellentmondást, mivel azt vallottam, hogy a vallás egy specifikus terület, ahol az irracionalitás az alap, míg más területeken ez nincs így.

Rájöttem azóta, a felvilágosodás nem más, mint  a rossz uralmának növekedése, az ember igazi valójának megtagadása, s a szellemi béklyó éppen az, ha elfeledjük az emberi valódi énjét, azt hamis eszmékkel keverjük.

Hittem, hogy a magánérdek elsőbbsége maximálisan jó dolog, mert  a társadalom tagjai az egész társadalom javát szolgálják, ha mind egyenként saját magánérdeküket követik.

Ma már tudom, az emberi önzés sosem pozitív érték, S az önző egyénekből sosem lesz jó társadalom.

Hittem abban, hogy a szabad piac lehetséges, s azt is, hogy az képes megoldani a legtöbb társadalmi problémát.

Tudom már, ez fatális tévedés. Szabad piac eleve nem létezik, ez csak egy utópia, ráadásul a szabad piac csak az erősek uralma a gyengék felett, ami nem lehet egy normális társadalom alapja.

Hittem az állam és az egyház elválasztásában, azaz a szekuláris államban.

Ma már tudom, a szekuláris állam valójában ateista állam, mely semmivel nem jobb egyes k9zépkori államoknál, ahol az egyházak politikai hatalmat gyakoroltak. Tudom, a semleges állam szimpla hazugság, ilyen nincs és nem is létezhet.

Hittem, hogy a liberális demokrácia nem egy jó rendszer, de minden más rendszer rosszabb nála.

Rájöttem: a liberális demokrácia a legrosszabb rendszer, amit az emberiség valaha kitalált. A liberális demokrácia a valóságban egy emberellenes, abszurd diktatúra.

Ez tehát az 5 legfontosabb ismérv, minden más csak ezekből következik.

Orbánra utoljára 2002-ben szavaztam parlamenti választáson. De most nagyon úgy néz ki, megint kénytelen leszek rá szavazi 16 évvel később, 2018-ban. Miért?

Alapvetően kedvenc pártom nincs 20+ éve. Mindig arra szavazok,  aki legközelebb áll nézeteimhez, vagy ha nincs ilyen, a legtávolabb áll a nekem legkevésbé tetsző nézetektől.

Lássuk a mostani helyzetet! Ha MINDEN igaz lenne, amit a liberális médiák leírnak Orbánról, AKKOR IS Orbánra kellene szavazni, és nem a liberókra. Miért? Mert a liberális program egyszerűen káros.

S nem valamiféle fanatizmus miatt kellene így tenni, hanem hideg és racionális megfontolás miatt. Egy mondatban: nem Orbán annyira jó, hanem ellenzéke annyira rossz!

Az már külön kérdés, hogy ha lenne több nem-liberális alternatíva, akkor Orbánra kellene-e szavazni. Valószínűleg es esetben jobb lenne nem rá szavazni. De ez csak elmélet egyelőre, a gyakorlatban nem ez a helyzet, nincs más komolyan vehető nem-liberális erő.

Én személyesen nagyon szeretném, ha választani lehet több nem-liberális esélyes közül, ez lenne az ideális állapot.

Mi lesz jövőre a választásokon?

Már Orbán fő ellenfele a Jobbik, nem a ballibek. Azt hiszem, a CEU elleni támadás fő célja is a Jobbik diszkreditálása volt. S az akció maximálisan sikeresen zajlott le. A Jobbik kényszerült kiállni közvetve Soros mellett, ami súlyos csapás, ezzel el is ment a szavazótábor harmada-fele. A szavazók azt eltűrték, hogy Vona értelmes reformokat vigyen véghez, pl.a legvadabb radikálisok elűzését, de a párt alapjaira büszkék, az ezek elleni támadást nem tűrik el. A Soros melletti burkolt kiállás olyasmi, ami egyszerűen összeegyeztethetetlen a Jobbikkal. Kinek kell egy liberális Jobbik? Senkinek. Ezzel a pártnak gyakorlatilag vége van.

A ballibek esélytelenek. Ezt éppen a mostanában zajló tüntetések jelzik, melyek lassan a teljes érdektelenségbe süllyednek. Hiába a liberális és jobbikos médiák minden erőlködése, ezek a tüntetések képtelenek voltak komoly tömegeket mozgosítani. A tüntetések fő mondanivalója - Soros egyetemének törvényenfelettisége és a a civil szervezetek joga, hogy ne számoljanak el - olyasmi, ami az emberek 99 %-át egyszerűen nem érdekli.

Ami tény, s ez érezhető: a mindent mindig eldöntő pártsemleges lakosság egyre mérgesebb Orbánra, de nem tartja sehogy se alternatívának a ballibeket, s élés helyzetben még mindig inkább Orbánra szavaznának.

Sőt, éppen a ballib tábor az, mely a leginkább kiábrándultabb. Hű ballib szavazók nevezik alkalmatlan idiótáknak saját vezéreiket, s leginkább éppen ők várnak valamiféle új erőre Orbán ellenében.

Az LMP Schiffer nélkül lassan megy a szakadékba. Ráaádásul megjelent a Momentum, mely részben az LMP szerepére játszik, azaz "utáljuk egyformán Orbánt és Gyurcsányt, s ne csatlakozzunk semmilyen ballib szövetséghez!". Együtt a kettő már túl sok, azaz szinte biztos mindkettőjük veresége jövőre, nem fognak bejutni a parlamentbe. Hacsak nem egyesülnek, ami kétséges a két párt eltérő ideológiája miatt: az LMP újbalos párt, míg a Momentum jobbos liberális szervezet.

A kis ballib pártok 1 % alatt vannak már. Esélytelenek. Egyetlen reménységük, hogy vagy az MSZP vagy a DK beviszi őket a parlamentbe. Esetleg még ráaakaszkodhatnak a Momentumra, de erősen kétséges, hogy ezt a Momentum akarná.

A két stabil ellenzéki párt a Jobbikon kívül a DK és az MSZP. Egymást jobban utálják, mint Orbánt. Ráadásul a Botka-vonal elkezdte az MSZP eltolását balra, ami a jobbos DK-val plusz konfliktusforrás. Az MSZP szeretne leválni a ballib táborból - amit én személyesen nagyon üdvözlök, mondhatnám magamat Botka hívének is -, de ezt se maga a párt egy része, se a mögöttes erők nem fogják megengedni a választásokig. Aztán esetleg, de már késő lesz, s a vereség miatt az MSZP liberálisai el fogják űzni Botkát.

Szóval a valószínű eredmény az lesz, hogy a Fidesz kap 40 %-ot, plusz tarolni fog az egyéni körzetekben, amivel lesz 55-60 %-a parlamentben. A ballibek fő veresége éppen a Jobbik gyengeségéből fog jönni. Egy erősebb Jobbik ugyanis nagyobb esélyt adna a ballibeknek a győzelemre egyes egyáni körzetekben.

Nincs kormányváltó hangulat. Ezt most éppen Budapestről írom.

Néztem a legutóbbi ballib tüntetést, s nem hittem a fülemnek: elhangzott egy darab értelmes mondat is  a sok hülyeség között.

Ez a mondat: az arányos választási rendszer követelése.

Természetesen  a követelés megfogalmazója csúsztat, amikor úgy tesz, mintha 2014 előtt arányos választási rendszer lett volna Magyarországon, s ezen csak a csúnya Zorbán változtatott. Ez nem igaz, 1990 ót aránytalan a választási rendszer. Viszont azt hiszem, érdemes lenne elgondolkodni az 1989-ben kitalált erősen aránytalan választási rendszer leváltásán.

Nézzük csak meg, mi lenne, mi lett volna, ha a két legutóbbi választás arányos választási rendszerben zajlott volna! Két változatot is ismertetnék:

• A: korlátozottan arányos választási rendszer, azaz csak listás szavazatok vannak, de marad az 5 %-os bejutási küszöb,
• B: teljesen arányos választási rendszer, azaz csak listás szavazatok vannak, s nincs mesterséges bejutási küszöb.

Jól látható a különbség. 2010-ben mindenképpen meglett volna a Fidesz kényelmes többsége, de alkotmányozó többség nélkül. Ugyanakkor 2014-ben koalíciós kényszer állt volna fel: a Fidesznek össze kellett volna állnia legalább az LMP-fel a kormányalakításhoz, míg a ballibek is tudtak volna kormányt alakítani, de csak akkor, ha mind az LMP-vel, mind a Jobbikkal koalícióra léptek volna.

Mindebből jól látható az arányos választási rendszer 2 fő hátránya:

• instabil kormányzás.
• a kis pártok ereje hatalmassá nő, míg a nagyobb pártok kénytelenek ennek eleget tenni.

Ennek ellenére azt mondom, a kormányzatnak el kellene fogadni a választási reformot. Ezzel hosszú távon csakis nyerne.

Ez a kérdés gyakran felmerül manapság, pedig ugyanaz a kérdés ugyanígy felmerült a 2006-os tüntetéssorozat idején is.

Az alapvető és teljesen téves kérdésfelvetés az, hogy a tüntetés értelmetlen, hiszen a kormány nem bukott meg.

Ez azonban teljes félreértés. Egy demokráciában sosem a kormánybuktatás a tüntetés a célja.

A megoldás a tüntetések hívei részéről az szokott lenni, hogy a meglévő rendet diktatúrának minősítik. Ez azonban csak önbecsapás.

Hiszen hogyan lehetne diktatúra az az ország, ahol demokratikus és szabad választások döntik el ki legyen kormányon?

A mai liberális tüntetők 2 fő érve, hogy aránytalan a választási rendszer és a többség nem szavazott Orbánra. Mindkét érv abszurd. Az aránytalan választási rendszer akkor lehetne csak érv, ha neki köszönhetően a legtöbb szavazatot szerzett párt elvesztené a választást. Eleve: a választási rendszer Magyarországon aránytalan 1990 óta, ezen az orbáni választási reform csupán annyit változtatott, hogy kismértékben tovább növelte ezt az aránytalanságot. Az pedig egyáltalán nem érv, hogy a választási győztes ellen többen szavaztak, mint amennyien rá: ha ez így lenne, minden magyar kormány illegitím lenne 1990 óta, leszámítva éppen Orbánt 2010-2014 között, aki picivel több szavazatot kapott akkor, mint amennyien nem szavaztak rá.

Ugyanez mondható el a 2006-os tüntetőkről. Az ő két érvük az volt, hogy a választásokat a "kommunisták" - értsd: a ballibek - meghamisították, valamint Gyurcsány hazugsággal nyert választást, amit ő maga is elismert híres öszödi hazugságbeszédében. Ismét: egyik érv se valós. A választások meghamisítása képtelenség, mikor minden párt jelen van a bizottságokban, plusz civil megfigyelők is jelen vannak. Ugyanígy: egy politikus hazugsága nem érv, a legtöbb politikus hazudik, ez a szakma része, s ebből nem következik a legitimítás elvesztése. A tüntetők eleve nem szavaztak volna Gyurcsányra, akkor se, ha ő lenne a kivételes igazmondó politikus.

Ugyanezt elmondtam 2006-ban is. Akkor ráadásul Budapesten éltem, személyesen láttam mindent, el is mentem egyszer megnézni a Kossuth téri szánalmas lumpentábort, ahol minden volt: alkoholista sátortábortól alkotmányozó népgyűlésig. Szóba került a csodatevő turultól a szent pilisi világcsakrán át egészen a többezer éves, mágikus hatású magyar koronáig minden magyarkodó baromság.

Akkor elmondtam: Gyurcsány egy marha, de 30 ezer sátorozó és "alkotmányozó" tüntető nem döntheti meg a legitím hatalmat, mert arra millióan szavaztak. Tessék választást nyerni ökörködés helyett. Akkoriban mindezért a tüntetések fanatikus híve,  a véleményemért Gyurcsány ügynökének neveztek (biztosan félbolgár felesége szervezett be, szólt a "leleplezés"), akit karakterre fizet az MSZP pénztára.

Most ugyanez van. Csak a ballib tüntetőknél nem csodatevő turul, pilisi világcsakra és magyar korona van, hanem ezek helyett: Brüsszel, Soros és az európai értékek. Lényegileg ugyanaz a sületlenség más szavakkal. S aki ellenük beszél, az most a Fidesz és Moszkva lefizetett embere.

A tüntetés célja egy demokráciában a tiltakozás vagy egyetértés kifejezése, nyomásgyakorlás esetleg, de nem a választások helyettesítése. Hiszen abszurd, ha egy tömeg - legyen az több százezres is - medönthetné milliók szabad és demokratikus akaratát.

Szóval, kedves ballibek, tessék választást nyerni. Alig 1 év maradt addig. Mi a gond? Esetleg az, hogy ti is tiudjátok, képtelenek vagytok Orbánnál több szavazatot szerezni, s már annak is örölnétek, ha sikerülne fele annyit szerezni, mint ő? Nos, ez sajnálatos, de ez egyetlen dolgot jelent: a nép nem akarja, hogy ti legyetek hatalmon. Ha demokraták vagytok, ezt elfogadjátok. De mivel liberálisok vagytok, alapból nem vagytok demokraták. De erről nem tehet senki, csak ti magatok.

Az eurovíziós dalfesztivál évek óta a homoklobbi egyik célpontja. A fesztivál vezetősége úgy ugrál, ahogy azt a homoklobbi diktálja.

Lássuk csak az utóbbi évek eseményeit!

1998-ban egy transzvesztita izraeli férfi nyerte a fesztivált. Mentségként elmondható: legalább tudott énekelni.

2012-ben jött a zászlókitiltás. A fesztiválról ki lett tiltva minden zászló, mely nem hivatalos zászlaja egyik résztvevő államnak sem. A cél itt az egyes etnikai kisebbségek diszkriminálása volt. Két zászló kapott csak felmentést e szabály alól: az EU-zászló és a homoklobbi szivárványos zászlaja. 

2014-ben nyert egy nőnek öltözött osztrák homokos férfi, aki ráadásul még nem is tud énekelni. Ugyanekkor a közönség nem engedte az orosz résztvevőket énekelni, folyamatos fütyülések voltak minden fellépésük alatt: ennek oka a peverz közönség "spontán" tiltakozása volt Putyin homofób jogszabályai miatt.

A 2015-ös bécsi fesztiválon Bécs utcáin homokos párokat népszerűsítő jelzőlámpák lettek elhelyezve, megrontva az osztrák gyerekeket.

2016-ban be lett vezetve a szaknai zsűri vétója, s ez elvette a messze első helyet nyert orosz résztvevőtől győzelmet, helyette politikai okokból az ukrán résztvevő lett a nyertes.

Idén tovább mentünk: most már egyszerűen ki lett tiltva az orosz versenyző a fesztiválról.

Idén már nem is nézzük. Nincs értelme. Hagyjuk meg az egészet a gyermekmegrontóknak, jobb lesz így! Hadd örüljenek, míg az új szelek nem hoznak változást, s nem söprik el az egész szemét bandát a pöcegödörbe.

Az utóbbi évek legnagyobb liberális tüntetése zajlott le a múlt hét végén, a csúcspontján 30-35 ezer résztvevő volt megszámolható.

Egyesek második legnagyobb ellenzéki tüntetésnek mondják 2010 óta, de ez helytelen, mert bár a tervezett netadó elleni tüntetésen valóban háromszor többen voltak, az semmiképpen se volt nevezhető liberális tüntetésnek.

Természetesen a kemény magot Soros alkalmazottai, a szokásos bérgágogók, s buszoztatott fizetett bértüntetők alkották, mégis ez hatalmas siker a ballibek számára. Nevetséges persze és önleleplező tény, hogy semmilyen más ügyben nem voltak képesek párezernél több embert összecsődíteni, míg most Soros üzleti érdekei meghozták a csodát: komoly tömeg gyűlt össze.

A ballib vezérek óvatosságát mutatja, hogy ezúttal nem próbáltak rátelepedni az akcióta, ehelyett háttérbe szorultak. Tanultak az eddigi álcivil kezdeményezések kudarcából,  melyek azonnal ki is aludtak, amikor azokon megjelentek a ballib vezérek.

(forrás: B1 Blog)

Politikai nyertes azonban nincs. Ez persze valóban nagy tömeg a szokásos liberális megmozdulásokhoz képest, melyekre rendre párszáz ember szokott megjelenni, sőt egyeseken 10 ember se jelenik meg, lásd a nevetséges hídfoglalásokat és a Városliget szépítése elleni akciókat. De szavazatszámban ez csepp a tengerben, ráadásul ez a tömeg semmi közöset nem mutat fel azon kívül, hogy nem szeretik Orbánt, nincsen közös pártjuk, azaz nem jelentenek semmilyen változást a választókon belül.

Tulajdonképpen semmi sem történt, azon kívül, hogy Soros megmuatta, több embert képes Budapesten összetrombitálni, mint amennyit bármelyik belföldi ballib vezér.

A választásokat mindig a semleges kisemberek tömege dönti el, sosem a hű párthívek.

A semleges kisemberek számára pedig Orbán a kisebbik rossz, ez Orbán egyetlen titka.
S ez tényleg így is van.
Mert nézzük meg, mi lenne, ha holnap Orbán megbukna, s ballib kormány kerülne helyére!

Nagyjából a következő történne, csak 12 gyors pont, ami hirtelen eszembe jut:

• felemelnék az SZJA-t 45 %-ra a "gazdagok", értsd az átlafizetés felett keresők számára, közben a tőkéseket terhelő adókat csökkentenék,
• lebontanák a határkerítést, s az ország iszlamista gettóvá válna, a bűnözés hatalmas méreteket öltene, megjelenne a terrorizmus is,
• minden brüsszeli felvetésre gondolkodás nélkül igent mondanának,
• mindenben kiállnának a NATO mellett, magyar katonákat küldenének harcba idegen érdekekért,
• leállítanák Paks fejlesztését, helyette lenne méregdrága zöld energia,
• bevezetnék az egyneműek "házasságát",
• további adómentességet kapna minden nyugati befektető,
• összevesznének Oroszországgal,
• csökkkentenék a magyar béreket, a nagyobb "versenyképesség" kedvéért,
• választható iskolai hittan lenne kötelező szexuális oktatás, homokosok, pedofilek, stb. értékrendje alapján,
• totális liberális médiauralmat vezetnének be,
• az egyházak állami támogatását lecsökkentenék, ezt a pénzt homokos, pedofil, iszlamista, népellenes, stb. szervezeteknek adnák.

Ki akarna ilyet az országban? Orbánnak van egy rakás hülyesége, de amíg az ellenzéke 10-szer annyi hülyeséget akar, ő a kisemberek választása. Ennyi az egész.

Öt évig egy onlájn pókercégnél dolgoztam (2009-2014). Plusz korábban magam is szerettem pókerezni. Azóta meguntam, talán éppen az 5 évnyi pókeres munka miatt. A munka rossz dolog, s képes meguntatni bármit. Ezért se írok cikkeket pénzért, mert biztosan akkor ezt is megutálnám.

De vannak hasznos dolgok a pókerben, pl. pár érdekes megfigyelés a játékésok magatartásáról.

Az egyik azt mondja: minden pókerasztalon van legalább 1 balek, s ha nem tudod kiszúrni 10 percen belül ki az vagy éppen ellenkezőleg azt hiszed, hogy mindenki más az, az csak azt jelenti, hogy te vagy az egyedüli balek az asztalnál.

Ez jutott eszembe arról a modern liberális tételről, miszerint az emberek hülyék, mert rosszul szavaznak. Úgy tűnik, a modern liberális eszme kezdi felvenni a marxizmus egyik tételét, mely szerint létezik egy tudományosan igazolt igazság, ami miatt nem szükséges az embereket semmiről se megkérdezni, hiszen nyilvánvaló, hogy tudományos igazságokról felesleges szavazást rendezni. Hozzáteszem: a marxizmus is azonban csak hamis tudatról beszélt, azaz az ember nem képes felismerni saját érdekeit, s nem mondta sosem, hogy a társadalom zöme hülye, bunkó, műveletlen barom lenne. Ilyet csak a modern felvilágosult liberálisok mondanak, akik szerint van a lebircázott buta nép és жан az okos, fiatal, vállalkozókedvű, szabadlelkű, felvilágosult elit.

Pedig a valóság más. A liberális kisebbség a bunkó és felvilágosulatlan, amikor komolyan elhiszi, hogy rajta kívül mindenki más idióta. Ahogy a pókerversenyeken.

Bulgáriában pár éve a Soros Alapítvány és az amerikai nagykövetség hatalmas tüntetéseket szerveztek a hatalmon lévő kormány ellen, amikor az megállapodást készült kötni orosz gázvezeték építésére. A hazaáruló bolgár köztársasági elnök is a tüntetések támogatója volt. Szófia központjában, ahol a Parlament is van történelmi okokból sárga macskakövekkel van burkolv az út. A népnyelv Bulgáriában is nagyon leleményes. A nyugati érdekekért tüntetők eddigi népszerű elnevezése proteszter (протестър), az álcivilek neve pedig sorosoida (соросоид - Soros György nevéből alkotva!), most megszületett a sárgamacskakövista (жълтопаветник) szó is. Plusz miután a köztársasági elnök elmondta, hogy neki a tüntetéssorozat szimpatikus, s azon "okosakat és fiatalakokat" lát, mára az "okos és fiatal" (умни и млади) szókapcsolat is szitokszóvá lett, gyakorlatilag ez ma már a nyugati érdekekért magukat eladó bértüntizőket jelenti.

Hatalmas műbotrány van, amiatt, hogy a magyar kormányzat szeretné átláthatóvá tenni a civil szervezetek finanszírozását.

Pedig a szándék abszolút támogatandó. A tervezet csak a legnagyobb szervezeteket érinti, s csak a külföldi pénzügyi támogatásokra vonatkozik.

Mindig nemzetbiztonsági kockázat, ha egy szervezet idegen pénzből működik, de különösen az, ha az véleményformáló tényező.

Semmi gond, ha valaki, valamely külföldi tényező véleményt igyekszik formálni egy másik országban, de legyen szíves ezt nyilvánosan tenni. Aki pedig függ valakinek a pénzétől, az annak lobbistája, amit legyen szíves és ne titkoljon.

A tervezet ellen tiltakozók listákja gyakorlatilag azonos is azokkal a szervezetekkel, melyek a valóságban nem civilek, hanem lobbisták. Azaz a tiltakozással alaposan ki is lóg a lóláb: ezek a szervezetek le is leplezték magukat.

Vegyi támadás érte a liberális médiák olvasóit, akik még hisznek a liberális álhíreknek.

Szíriában évek óta háború zajlik. A kb. 17 milliós lakosságú országban eddig kb. félmillió ember halt meg ennek a háborúnak a következtében. Ezen kívül elvesztette otthonát és menekülni volt kénytelen további 10 millió (!) ember, ennek a számnak kb. a harmada külföldre távozott.

A háború egyetlen oka: 2011-ben a négerségéért Nobel-békedíjat kapott Obama Hussein amerikai elnök elérkezettnek látta a pillanatot, hogy a szíriai kormányzatot, mely Oroszország szövetségese, elűzze, s helyére iszlamista vezetést segítsen. Azaz geopolitikai okok állnak a háború mögött.

Eddig is láttuk: ha a nyugatnak szimpatikus erők támadnak bárkit is halálos áldozatokkal, abból maximum a lapok utolsó előtti oldalán lesz 5-soros hír, míg ha a nyugatnak nem tetsző erők támadnak, abból címoldalas hír lesz, majd az ENSZ és az összes többi sóhivatal összeül megvitatni a kérdést.

A valóságban nem tudni máig, ki támadott vegyi fegyverrel. S ha a nyugatnak nem tetsző erők is tették, az ügy elleni mértéktelen kampány szimpla cinizmus, mivel a többi, a nyugatnak tetsző erők áldozatait uganezek a szemét alakok elfogadható vesztségnek, járulékos kárnak tekintik.

Vicces mellékszel: hirtelen milyen szimpatikus lett Trump elnök az eddig őt fasisztázó liberálisoknak...

Hisztérikus népszerűségre tett szert egy cikk a múlt hónap végén. Alapállításai azonban abszolút tévesek. Érdemes a legfontosabb tévedések rögzítése.

Előre szólok, csak a legfontosabbakat emeltem ki, mert szinte minden mondathoz hozzá lehetne szólni valójában.

A cikk szerint a nyugati rendszer lényege három pont:

a tulajdonjog hatékony védelme,

a hatalommal rendelkezők megfelelő korlátozása,

a politikai hatalommal megszerezhető vagyon mértéke eltörpül a tulajdon segítségével megszerezhetőhöz képest.

Ez igaz is, de mindez miért jó? A nyugati, liberális rendszer lényege: a gazdasági hatalom áll a politikai hatalom felett, s azt nem képes ellenőrizni a politikai hatalom. Azaz a demokrácia üres, hiszen sok mindent képes ellenőrizni, kivéve a legfontosabbat: a gazdasági hatalmat.

Kérdés: vajon ez miért jó bárkinek is, a gazdasági hatalom birtokosait leszámítva?

A latin-amerikai liberálisok egyik kedvenc szövege a kicsorduló pohár elmélet. Ennek lényege: adjunk lehetőséget az elitnek, hogy jóllakjon korlátlanul, igya korlátlanul a jólétet, s aztán eljön egy pillanat, amikor az elit jóllalik, már nem bír többet inni, s akkor az elit pohara túlcsordul, onnan a jólét elkezd lefelé csorogni, s lám, az egész nép jól jár a gazdag elitjével.

A gond az, hogy ez sosem működik a gyakorlatban. Az elitnek sose jön el az a pont, amikor csorgatni akar lefelé. S ha a tömegek csak várják ezt, abból az elit csak azt a következtetést vonja le, hogy a népnek nem is kell semmi. Az elitet egyedül kényszeríteni lehet csorgatásra, ehhez pedig erős állam szükséges. A gyenge állam csakis  a leggazdagabbak érdeke.

A cikkíró következtetése:

Ezek a feltételek biztosítják, hogy fennmaradjon egy olyan széles tulajdonosi réteg, amelyik végső soron korlátozhatja a politikai hatalmat. Erkölcsi támaszt és – ha kell – egzisztenciát ad a visszaéléseket feltáró közalkalmazottaknak, rendőröknek, ügyészeknek; eltartja a politikai pártoktól független sajtót; mindenekelőtt pedig életben tartja az önkény legnagyobb ellenfeleit, a magabíró kisközösségeket. Végső soron ez a széles tulajdonosi réteg teszi lehetővé a fékek és ellensúlyok rendszerének működését.

Totális nonszensz. Minek korlátozni az egyébként is gyenge politikai hatalmat?

A politikai hatalom ideális esetben demokratikus, népi alapon működik, a népszuverenitás fontos eleme. Ha már elfogadjuk a népszuverenitás liberális eszméjét, legalább vegyük azt komolyan! Minek az olyan népszuverenitás, mely nem korlátozza a gazdasági hatalmat? Minek a pártoktól független média, ha egyetlen média se független a gazdagoktól?

A francia forradalom egyik hazug eszménye: legyen egyenlőség, kivéve a vagyont. Átlátszó elv, erősen bűzlik...

S folytatódik ugyanennek a kibontása:

A nyugati modell nem azért működőképes, mert a közérdeket más országoknál jobban szem előtt tartó politikusaik vannak. Még csak nem is azért, mert a szabályaik jobban a közérdek irányába terelik a politikát. Mindez csak következmény. A modell lelke az a széles tulajdonosi réteg, amelyik fenntartja és betartatja az ilyen szabályokat a végrehajtó hatalom birtokosaival. A képlet tehát adott: azok az országok válnak fejletté, amelyeknél mind számosságában, mind összvagyonában elegendően nagy az államtól független tulajdonosi réteg.

A modell lényege egészen más, mégpedig az, hogy a nyugati magállamok olyan nemzetközi keretet tudtak megteremteni, melyen keresztül az egész világból hozzájuk vándorolnak a javak. A belső kofliktusaikat pedig úgy tudták rendezni, hogy a magállamok elitjei morzsákat adtak saját népüknek ebből a hatalmas vagyomból.

Kérdés: mit tegyen az, aki ennek szenvedő alanya? Tessék mondani, mi honnan lopjunk?

A kérdést, meglepően, maga a szerző is észreveszi:

De ha az államhoz való közelség ennyire veszélyes, akkor mit tegyenek a felzárkózni vágyó országok? Náluk esély sincs arra, hogy a független és fenntartható tulajdonosi réteg alapját jelentő versenyképes vállalkozások szerves módon terjedjenek el, hiszen a fejlett országok tőkeerős vállalatai még azelőtt megfojtják őket, hogy elérhetnék a túléléshez szükséges kritikus méretet. Ők éppen ezért nem mondhatnak le a vállalkozások, a tulajdonosok állami megsegítéséről – ami viszont jó eséllyel a kárhozat útján indítja el őket.

Ezt a dilemmát annyira nehéz feloldani, hogy a nekiveselkedő országok döntő többsége bele is bukott a kísérletbe.

Viszont választ ő se ad a felvetett problémára. Ez után az egész eszmefuttatás értelmetlen. Hiszen mit is mond? Csináljuk azt, amit a körülmények nem tesznek lehetővé? Minek?

Majd a szerző megtesz pár furcsa mondatot

A Horthy-rendszer lábbal tiporta a tulajdonjogot

Ez történelmileg nem igaz. A Horthy-rendszer éppenhogy visszállította a Tanácsköztársaság után a tulajdonviszonyokat.

Persze, gondolom, a szerző a zsidótörvényekre utalt. Ezek azonban a Horthy-kor végét jelentették csak, s nemigen volt hatásuk semmire, természetesen az érintetteknek okozott személyes sérelmeket leszámítva.

A témának viszont semmi köze ahhoz, miért nincs Magyarországon nyugati életszínvonal.

A szerző megemlíti a kommunizmus utáni időszakot is:

A régi tulajdonosok nem kapták vissza elvett javaikat, az állami vagyont pedig nagyon gyorsan és valódi ellenőrzés nélkül privatizálta az Antall- és a Horn-kormány. Másrészt az államhoz való közelség megint jobban fizetett, mint bármi más.

Az 1990-ben létrejött rendszer deklarált alapelvei – a demokrácia, a széleskörű szabadságjogok, a szociális piacgazdaság víziója – talán összhangban voltak a társadalom többségének elképzeléseivel. A vonzó homlokzat mögött azonban a kommunista utódpárt formális és informális hálója, a posztkommunista rezsim irányította az országot.

Dehát ez, amit leír pontosan az, amit a nyugat annak idején egyenesen követelt! S ki volt az, ha nem éppen a liberálisok, akik éjjel-nappal azt hagoztatták, hogy az állami vagyon elkótyavetyélése is kisebb rossz ahhoz képest, ha a vagyon az állam kezében marad, mert az állam rossz gazda, viszont a tőkés meg nagyszerű gazda, akinek profitvágya előreviszi a hatákonyságot, ezzel az egész ország szintjét felemeli?

Ezt a receptet 1990 óta minden kormány töretlenül követte, sőt a jelenlegi Orbán kormány is csak minimális korrekciókat hajtott végre ezzel kapcsolatban.

Most meg ez lenne a baj? Nem értem. Azaz nem kellett volna privatizálni, de rossz az állami tulajdon? Akkor mit kellett volna tenni, ha a két egymásnak ellentmondó opció mindkettője rossz?

Majd a szerző folytatja az Orbán-rendszer ostorozásával:

Először is el kell tartani a saját kádereket. Fel kell hizlalni a saját oligarchákat, etetni a parancsra bármit végrehajtó tisztviselőket, koncot kell dobni a lojális ellenzéknek és meg kell fizetni a párt talpasait.

Másrészt meg kell jutalmazni a törzsszavazókat. Nekik legalább annyira elégedetteknek kell lenniük, hogy a nehéz időkben is bátran felvállalják a munkahelyükön, a lakóközösségükben, a szülői értekezleten, hogy a rezsim hívei. Amelyik rezsimet ugyanis már a támogatói is szégyellik, az nagyon hamar elbukik.

Ez demagógia, mert a világ összes demokráciájára igaz. Az "oligarcha" szó pedig súlyos tévedés. A mai liberális megmondóemberek súlyos önellentmondása, hogy egyszerre beszélnek diktatúráról és oligarchákról, ami képtelenség. Az oligarcha ugyanis olyan gazdag személy, aki képes döntően befolyosálni a politikát. Namármost, ha valaki képes döntően befolyosálni a politikát, akkor az a rendszer eleve nem diktatúra, hiszen egy diktatúra lényege éppen az, hogy a diktátoron kívül senki sem képes döntően hatni a politikára. Tessék eldönteni, hogy melyik, mert a kettő egyszerre nemigen működik.

Harmadrészt, és ez a legdrágább dolog, biztosítani kell, hogy a társadalom többségének elkölthető jövedelme trendszerűen nőjön, hogy legalább a felzárkózás reménye megmaradjon nekik. A bizonytalan rezsimek számára ugyanis a széleskörű reménytelenség mindig a rendszerváltás rémét vetíti előre.

Na most, ha növekszik a jövedelem, akkor mi a gond végülis? Furcsa ez a liberális világnézet... mindig az anyagiakat nézi, kivéve ha politikai érdeke mást diktál.

De ez a pénz sem volt elég mindenre, és a Medgyessy Péter fémjelezte jóléti rendszerváltás nevű idiotizmust már csak gyors nyugati eladósodással lehetett finanszírozni.

A jólét idiotizmus lenne? Igen, az a liberális elit számára, melynek a nép jóléte felesleges profitveszteség. De ez ismét kit kell, hogy érdekeljen? Ismét visszajutunk az alapkérdéshez.

Az EU a magyar történelemben példa nélkülinek számító nagyságrendű összeget, hét év alatt több mint 10 000 milliárd forintnyi támogatást küldött Magyarországra.

Ami igaz, viszont ennek a pénznek a többszöröse ment ki az országból. Azaz a bejövő pénz nem más, mint a kisíbolt pénz egy kis részének visszaadása, azaz mindennek semmi jelentősége.

A NER jövője is elválaszthatatlan legfontosabb finanszírozója, az Európai Unió sorsának alakulásától. Ez azonban csak az uralmon lévők perspektívája. Az ország jóléte szempontjából viszont nem ez, hanem a visszatérő einstand jelentette és jelenti az igazi problémát. Ez ugyanis aláássa a nyugati fejlődési modell mindhárom meghatározó pillérét, nálunk ugyanis visszatérően sérült és sérül a tulajdonbiztonság elve. Közben a hazai vagyon két-három évtizedenként megismétlődő újrafelosztása és a mindenkori csókosok menetrend szerinti feltőkésítése azt is jelenti, hogy politikai hatalommal lényegesen nagyobb pénzhez lehet jutni, mint alkotó, értékteremtő munkával. Ennek következtében pedig nem is alakulhat ki valódi kontroll a hatalmon lévőkön. Ez a nyugati modell szöges ellentéte.

Már tisztáztuk: a nyugati modell alkalmazhatatlan nálunk, s ezt a szerző maga is beismeri, ezek után miért ne kellene ennek a modellnek a szöges ellentétével próbálkozni? Valójában Orbán hibája éppen az, hogy modellje csak kis korrekció a nyugati modellhez képest - s lám még ezért is mennyi támadás éri! -, de nem e modell szöges ellentéte!

S végül:

A közepes fejlettségű országoknál, mint amilyen hazánk is, a fenti megközelítés a gazdaságtörténetben számtalanszor megfigyelt következményekhez vezet: az érintett gazdaságok nem képesek a fejletté váláshoz elengedhetetlen hatékonysági szinten működni. Ezt a szintet ugyanis csak akkor lehetne elérni, ha a legfontosabb befektetési és működtetési döntéseket olyan emberek hoznák, továbbá a szabályozási kérdésekben olyan emberekre hallgatnának, akik világszinten értékelhető tudással rendelkeznek az adott témában.

Ez már csak halandzsa. 30 éve pont ilyen emberekre hallgatunk, hol az eredmény? A valóságban az ilyen embereket azonnali hatállyal internálni kellene, nem hallgatni rájuk.

Nézem a CEU ügyében lezajlott tüntit. Előre tudtam, hatalmas bukás lesz. Bár a szokásos 800 gágogóhoz képest
valóban gigantikus volt a tünti, hiszen a résztvevők száma a csúcsponton elérte szemlátomást az 5 ezer főt is,
mégis hatalmas bukás ez a szervezők reményeihez képest.

Elhangzottak a kötelező liberális jelszavak, Európa éltetése, a demokrácia, a diktatúra, meg a többi ökörség,
melyektől már maguk a szervezők is elalszanak, hát kellett valami új is.

A bukást maguk a szervezők is észlelték, így elmaradt a tünti folytatása, hiába a "holnap 5-kör ugyanitt"
szólam, hiszen mindenki tudta, egy új tüntetésre már ennyien se fognak eljönni, szóval totális blama lesz az
egész. Gyakorlatilag már csak a szokásos párszáz bértüntető és a hivatásos ballibek jöttek volna le a
folytatásra, a szokásos 800-as létszámban, így a szervezők ezt gyorsan le is fújták ezt. Jobb emlékezni egy 5000-
fős tüntetésre, mint annak 800-fős második részére.

De mi is az új, friss jelszó? Meglepően ez a "ruszkik haza!". Röhejes, mert ezzel nagyon kilóg Soros lólába. Közimert, hogy Soros az ortodox keresztény, populista Oroszországot tartja a legnagyobb ellenségének liberális lázalmainak.

Mikor hallottam ugyanezt a szöveget Budapesten? Pontosan 15 éve, amikor a "választási csalások" ellen tiltakozva a nem teljesen beszámítható Budaházy lezárta az Erzsébet-hidat, majd amikor a rendőrség megjelent, azt ordította "Medgyessy behívta az oroszokat! ruszkik haza!",

Na, most ezek Budaházy liberális verziói. Röhej...

Vegyük a három leggyakoribb modern magyar liberális mítoszt, mert igen gyakran hangzanak el.

Ezek: a versenyképesség, a független jegybank, s a független bíráskodás.

A versenyképesség azt jelenti: legyen több profitja a tőkésnek, azaz a dolgozó kapjon kevesebbet, s a dogozók abban versenyezzenek egymással: ki fog kevesebbért dolgozni a tőkésnek. Rejtély, ez miért lenne jó bárkinek is, a tőkést leszámítva. Még nagyobb rejtély, hogy Magyarországon miért baloldali érték védeni a tőkések szűk érdekeit.

A független jegybank azt jelenti, a pénzkibocsátási politika nem függ az adott ország népétől, annak demokratikusan megválasztott vezetésétől. Viszont nagyon is függ a nemzetközi bankvilágtól. Liberálisul az számít független jegybanknak, mely csakis a nemzetközi finánoligarchiától függ, de attól nagyon. Gyakorlatilag a mai bankrendszer azt jelenti: minden bank alá van rendelve az USA jegybankjának, az pedig a bank mögött álló magánérdekeknek. (Ebből a függőségből egyetlen bank tudott kiszabadulni: a kínai nemzeti bank, hivatalos nevén Kínai Népi Bank.) A hatalmi mechanizmus lényege: pár globálkulák dönti el az árfolyamokat és a nemzetközi pénzügyi politika alapelveit. Itt ne tessék most Sorosra gondolni, mert ezekhez a globálkulákokhoz képest Soros is csak egy apró halacska. S aki nem tartja be az utasításokat, azt tönkreteszik a nemzetközi bankrendszer által irányított hitelminősítő cégek - ehhez elég 72 óra.

Végül a független bíráskodás, különösen annak alkotmánybíráskodó eleme, ami azt jelenti: a nép által megválasztott parlament keze meg van kötve egy nem a nép által megválasztott szerv, az AB által. Azaz mindegy mi a választás eredménye, egyes döntések nem hozhatók meg, mert az az alkotmánybíráknak nem tetszik. Magyarul: korlátozott jogi szuverenitás. Hozzáteszem: ez nem  feltétlenül antiberális nézet, sőt egyes nyugat-európai országok, mint Anglia, Hollandia, s részben a skandináv államok éppen a liberális elvekre hivatkozva utasítják el az alkotmánybíráskodást, lásd Hollandiát, melynek alkotmánya kifejezetten tiltja az alkotmánybíráskodást! Aki nem hiszi, olvassa el a holland alkotmány 120. paragrafusát.

Vannak más liberális mítoszok is a magyar közéletben, de azt hiszem, ez a 3 legfontosabb ami az általános politikai kérdéseket illeti.

Tiltani a vörös csillagot, a horogkeresztet, meg anyámtyúkját... - népszerű téma.

Mi a fenének tiltani jelképeket, miközben maga az eszme nincs tiltva, se fasizmus, se a kommunizmus?

Eleve miért kellene eszméket tiltani? Nem értek egyet, hogy ezek bűnös eszmék voltak, Nem azok. Mindkettőben van jó és rossz is. A jó elemeket támogatni kell, a rosszakat elvetni.

Ha pedig minden eszme bűnös, melyben van valami rossz, akkor az eszmék 99,9 %-át be kellene tiltani. Gyakorlatilag ez esetben a kereszténységen kívül minden eszmét azonnal be kellene tiltani.

A liberalizmus sokkal több ember haláláért felelős, mint a kommunizmus és a fasizmus együtttvéve, én mégis ellenzem betiltását.

A háttérhatalom sok fronton lép fel a népek ellen.

A gazdaság mellett a kulturális front a legjelentősebb. Szerintem talán még fontosabb is.

Most jönnek a kommentek, hogy mennyi fontos ember tanít ott, s milyen hasznos sok tevékenységük. Nyilvánvalóan igaz ez. A Sátán is tesz hasznosat, hiszen ellenkező esetben senki se lenne a híve. A módszer mindig ez: adni jó dolgokat, majd vele egy csomagban rosszat. Mint a becsapós zölséges, aki a romlott epret alul rejti el, míg felül a gyönyörű példányok látszanak csak.

Alapvetően az CEU egy idegen test Magyarországon, gonosz erők romboló tanyája, melyet nagy hiba volt annak idején befogadni.

Azt hiszem,  a magyar kormányzat hibát követ el most, úgy érzem, az időzítés és a módszer téves, de ami a szándékot illeti, az mindenképpen üdvözlendő.

Sok fideszes és jobbikos érzelmű olvasóm nem értett meg, amikor megvédtem Lukács György szobrát. A liberális olvasóim meg meglepődtek.

Nem hiszem, hogy csak annak lehetne szobra, aki Krisztushoz hasonlatos, makulátlan életet élt. Ha így lenne, alig lennének szobrok.

Lukács kezéhez politikusként vér tapad, ez kétségtelen. De nem is politikusként érdemel szobrot. Lukács tudósként viszont nemzetközileg ismert személyiség. Nem kell vele egyetérteni, nem kell marxistának lenni ahhoz, hogy ezt a tényt valaki elismerje.

Párhuzamot vonnék egy másik filozófussal, Lukács kortársával. Martin Heidegger természetesen sokkal nagyobb alak, mint Lukács, azt hiszem Heidegger a XX. sz. nem egyik legnagyobb, hanem a LEGNAGYOBB filozófusa. Közismert róla, hogy a nácizmust aktívan támogatta, sőt a háború után - bár a náci eszme egyes elemeit akkor már rég nem fogadta el - se volt hajlandó megtagadni önmagát, inkább vállalta a kitaszítottságot, mintsem, hogy megjelenjen a denácifikációs bizottság előtt.

Akadtak szélsőséges emberek, akik Heideggert mindezek miatt számúzni akartak mindenhonnan, ha lehet, még  a filozófiatörténet könyvekből is. Végülis két híres tanítványa - a zsidó Hannah Arendt és a marxista-maoista Jean Paul Sartre - nyíltan kiállt Heidegger mellett, bár egyikük se volt gyanúsítható, hogy bármilyen formában náci szimpatizánsok lettek volna.

Azt hiszem, Arendt és Sartre magatartása példaértékű. Szerintem szobordöntögetés és hülyeség helyett kövessük az ő példájukat.

Azt mondja az MSZP, hogy fizessenek a gazdagok.

Ez kifejezetten jól hangzik, tekintve az MSZP immár 25 éve tartó liberális irányvonalát.

Azonban van itt egy fontos szempont: az alapkérdés az, hogy kit határozunk meg gazdagnak. Ha ugyanis mindenkit, aki az átlagjövedelem felett keres, ahogy ez volt 2009 előtt, akkor ennek semmi értelme. Aki ezeket az embereket gazdagnak tekinti, az szimplán elmebeteg.

Az igazi gazdagok eleve nem bérből élnek, s nagy többségük nem is él az országban. Csak hát őket nehéz megadózttani akár 1 %-os adóval is, mert az egész nemzetközi szabályrendszer őket védi.

Annak viszont semmi értelme, hogy emiatt bosszút álljunk a havi 1 millió kereső középszintű multialkalmazotton, akik látszólag gazdagok az átlaghoz képest, a valóságban viszont egy nyugat-európai átlagember szintjén élnek.

Természetesen fontos a társadalmi szolidaritás az adórendszerben. Ha a Fidesz helyében lennék, kétkulcsossá tenném az szja rendszerét, azaz bevezetnék egy második, 0 %-os adókulcsot a létminimum alatti jövedelmekre.

A szelektív szemétgyűjtés egy viszonylag új, liberálzöld hobbi.

A szelektív szemétgyűjtés a valóságban fokozottan társadalomellenes dolog.

A szemétszállító vállalkozás úgy akarja növelni profitját, hogy a szétválogató alkalmazottait utcára teszi, s a munkájukat az ügyfelekkel végezteti el ingyen, rosszabb esetben a liberális állam még erőszakot is alkalmaz a nem válogató lakosokkal szemben.

A tudatos ember direkt összekeveri a szemetét.

Nagyjából 10 éve szinte minden munkahelyem valamilyen multicég.

Leírom a multik kódbeszédének, különösen az álláshirdetésekben előforduló népszerű mondatoknak a fordítását magyarra:

Dinamikus csapat = folyamatosan felesleges gyűlések vannak.

Fiatalos csapat = folyamatosan kötelező csapatépítések vannak.

Európai szintű munkakörnyezet = van szék, asztal, 2-3 éves számítógép, be van kapcsolva a fűtés télen, nyáron meg a hűtés, s utalják a bért késés nélkül.

Versenyképes fizetés = pont ugyannyi, amennyit az adott szektorban a konkurrencia fizet.

Izgalmas feladatok = értelmetlen munkafeladatok, felesleges előírások.

Teljesen barátságos munkaórák = túlórázni kell állandóan.

Rugalmas munkaidő = jöhetsz fél órával később, de bent kell maradnod plusz 2-3 órát.

Stabil céges háttér = a cég be van jegyezve a cégbíróságon.

Hosszútávú munkalehetőség = nem leszel kirúgva, ha mindent teljesítesz, s nem kérsz fizetésemelést.

A magyar ballib tábor legfurcsább teremtménye ez a Juhász nevű ember. Engem a korai Adolf Hitlerre emlékeztet.

Groteszk, amikor valaki minden pártot, melybe belép képes leredukálni a 0 %-os támogatás közelébe.

Csak emlékeztetőül. Juhász a Milla nevű, az utóbbi idők legsikeresebb ballib civil kezdeményezésének a főembere volt, ezen szervezet 150 ezer körüli támogatottságot volt képes elérni, valamint képes volt 20-30 ezer fős tüntetések megszervezésére is (ez hatalmas szám, az átlag ballib tüntetések ezer fős szám alatt maradnak), azonban Juhász szívós munkával, alig 3 év alatt a Millából százfős szervezetet csinált, mely ma átlag 20 embert képes összetrombitálni, annyit is csak akkor, ha nem esik.

Aztán lett az Együtt, melynek Juhász ma is a vezetője. Ez a szervezet mára olyan támogatottságú, hogy hozzá képest  a kamu fantompártok is esélyesebbek szavazatok megszerzésére. Nagy szó, de az Együtthöz képest még a de facto egytagú PM párt is képes több embert mozgosítani: 20 helyett akár 30-at is.

Most Juhász kapkodik. Lassan vége a parlamenti ciklusnak, s vége ezzel az édes életnek, ha 2018-ban nem sikerül megcsipnie valamilyen állami párttámogatást. Szervezete immár annyira jelentéktelen, hogy Soros és a többi ballibaetető tápszerező szervezet is leszarja, így onnan már nem remélhet apanázst. Marad tehát az állam. De ehhez mandátum kell, legalább egy.

Mivel annak esélye, hogy Juhász bármelyik pártja jövőre bekerül a parlamentbe kb. annyi, mint hogy űrrepülőtér épül az országban, így marad  a koalíciózás, aminek jelentése: rá kell akaszkodni bolhaként valamelyik esélyesebb ballib pártra.

A balra orientálódni igyekvő MSZP számára Juhász személye teljesen vállalhatatlan. Gyurcsányék se akarnak vele közösködni, annál azért több eszük van, minthogy egy 0,05 %-os politikust bevigyenek a hátukon a parlamentbe. Az LMP is – bár az utóbbi időben ballibesedik – kiesik, melynek rombolásában annak idején Juhász fontos szerepet vállalt. Marad az új ballib szervezet, a Momentum, de az új szervezetnek meg van annyi életösztöne, hogy nem kér egyik levitézlett ballib megmondóemberből se, így Juhászból se.

Adolf Hitler német politikus aztán sikeres lett, sokmillió támogatottsággal, plusz beállt mögé a német és a nemzetközi nagytőke. Könyörgök Istenhez, ne történjen meg ugyanez juhászunkkal is. Ki akarna egy drogbárok, homokosok és globálkulákok uralta országot, melyet aztán egy véres háborúban kellene leverni?

Az ember elfeledte Istent, a valódi létezést. Ez egy hosszú folyamat, melynek napjainkban van vége. A modernitás legújabb torz szakasza a győztes liberalizmus perverzkedése, elnyomása, embergyalázása.

A mai nyugati válság fő oka is ebből ered: már nincs hová kiexportálni a felgyülemlett ellentmondásokat. Az alapgond a kapitalizmus alapvető logikája, hogy végtelenül növekedő profit kell. Mivel ez képtelenség egy véges világban, a rendszer önellentmondásba került.

Csodálkozom, hogy a fideszes szavazótábor nagy része továbbra is hisz abban, hogy van valamilyen "jó" kapitalizmus, mely szemben áll a ballibek "elfajzott" kapitalizmusával. Ilyen természetesen nincs. Mint ahogy olyan sincs, amiről sok magát jobboldalinak mondó összeesküvéselmélet-hívő meg van győződve: hogy volt egy eredetileg jó liberalizmus, melyet később a baloldal "elrontott". Ez alapvetően az amerikai újjobb egyik teljesen, hamis, alaptalan mítosza, mely szerint van egy tiszta, jó kapitalizmus, s ezt elrontotta a szocialista ihletésű amerikai liberalizmus. Figyelem, az amerikai politikában "liberálisnak" csak a liberálisok balszárnyát szokás nevezni, azaz ez nem ültethető át európai színre szó szerint. Az amerikai újjobb fő hőse hőse Ayn Rand oroszországi zsidó, majd amerikai filozófus, aki utópiát dolgozott ki a baloldalmentes, igazi és tiszta kapitalizmusról. Ayn Rand egyébként kiváló gondolkodó, érdemes műveit olvasni, egyetlen gond van velük: nem emberekre lett kitalálva az általa leírt ideális társadalom. Bevallom, én is hittem benne 10 éve... amikor amolyan jobboldali liberális voltam.

A magállami lakosok illúziója az jelenleg, hogy a rendszer fenntartható, mivel ott, náluk az emberek jól élnek. Pedig nem, nem azért élnek jól, mert ilyen a rendszer, hanem mert ők megkapják azokat a morzsákat, melyeket a periférián csak a VIP-réteg kap meg. Ez pedig csakis politikai kérdés.

A periférián viszont közben a magállamok ügynökei azt fújják, hogy azért alacsony náluk az életszinvonal, mert nem elég hatékonyak, korrupció van, sok a szélsőséges alak, nem elég nyitott a társadalom, a gazdaság nem elég liberális, stb. Ebből azonban semmi se igaz.

Természetesen senki nem állítja, hogy nincs semmi haszna a nyugati tőkekivitelnek a perifériára. A jelenlegi keretek között ROSSZABB lenne, ha kivonulna a nyugati tőke. De nem erről van szó. A kérdés más: az, hogy ezek a keretek olyanok, hogy sosem lesz meg a perifériában megközelítve se a nyugati szint.

A megoldás csakis politikai lehet. Nekünk várnunk kell, mert nincs meg a kellő erőnk a változások kikényszerítéséhez. Nem vagyunk se Kína, se Oroszország. Kína atomhatalom, mások a lehetőségei: Kína erős állam, mely csírjában elfojt minden idegen ügynökhálózatot az országban, mely a nyugatot szolgálná ki, lásd Tienmen téri "diákok" tüntetése, hongkongi "forradalom", stb. Kelet-Európában pedig csak Oroszországbnak van meg az ehhez szükséges ereje.

A kisebb országokban a nyugati hatalom dolga könnyű volt: a nyugat megvette az elit kulcsrészét, s azok magukkal ragadták a többieket. A fő felelősök: az ex-kommunista nomenklatúra és a médiáik. Ezek elterjesztetták alapdogmákként a nyugatot szolgáló értékrendet. S ez az eddigi konszenzus az volt, hogy a piac láthatatlan keze és a nyílt társadalom szelleme előbb-utóbb az országot a világ leggazdagabb helyévé varázsolják, csak várni kell, s közben mindenben szót fogadni a tőkének, a nyugatnak, a liberális agytrösztnek, s nem szabad se sztrájkolni, se adóztatni, sőt megszólalni se nagyon. Ezen változtatott Orbán. Nem nagyon, hanem kicsit, mégis égigérő felháborodást keltett. A bankok meg lettek picit szorítva, a közműcégek szarva meg lett picit nyomva, a magánnyugdíjcápák pedig ki lette fogva és fel lettek dolgozva. Nem tett sokat Orbán, de valamit mégis meglépett: felmondott pár isteni igazságnak számító alapdogmát. S ez szellemileg fontos eredmény.

Mi bizonyítja, hogy az 1989-es konszenzus hibás? Az, hogy ez az egész fejlődési modell sehová se vezet, amit mutat az, hogy az egész kelet-európai régió lemaradása a nyugattól az eltelt 28 év alatt minimális mértékben csökkent.

Természetesen mindenhol kialakult egy szűk helyi elit, mely valóban felzárkózott: a nyugati elit szintjén él. Plusz lett egy szűk középosztály, mely előbbinek a segédcsapata, s ez szintén eléri a nyugati középosztály szintjét. De ezek együtt minimális arányt képeznek minden kelet-európai országban. A nagy többség mindenhol szegény, s az ő szintjük nem éri el a nyugati szegények szintjét.

Az ember azonban mindig magára talál. Lehet, ehhez egy, a világot a piszoktól megtisztító atomcsapás kell, de az is lehet, hogy sikerül kiverni a globálkulákok kezéből a fegyvereket, s simán likvidáljuk őket, így a nagy visszatérés, az új hajnal békésen indul meg.

Azt mondják a fideszesek, hogy az olimpiaellenes kampány hazaárulás volt.

Tévednek.

A demokráciában az ellenzék fő feladata a kormány akadályozása.

Elmondok egy történetet 2010 tavaszáról. Egy fanatikus ballib szavazó ismerősöm akkor azt állította, a Medgyessy-Gyurcsány-Bajnai kormány valójában nem bukott meg, mert képtelen volt munkáját végezni a Fidesz általi folytonos akadályoztatás miatt, azaz Orbán a valódi hibás a ballib 8 év sikertelenségéért. Ismerősöm azt a példát hozta fel: olyan ez, mintha autót vezetnénk, s a mellettünk ülő utas folyton elrántaná a kormányt, ami miatt az autó nem tudna egyenesen haladna, majd pedig árokba esne - vajon nem a kormányzást akadályozó utas a felelős ebben az esetbe? - kérdezte ismerősöm.

Én meg elmodtam neki: a párhuzam nagyon hamiskás, mert a normál autóvezetésnek nem része, hogy az utas elrántsa a kormányt, míg egy ország demokratikus kormányzásának szerves része az ellenzék akár destruktív tevékenysége is. Az ellenzék ugyanaz, mint a védőügyvéd, aki akár a legaljasabb gyilkost is igyekszik védeni az ügyésszel szemben.

Ha a kormány képtelen demokratikusan kormányozni, azaz képtelen az ellenzék tevékenysége ellenére kormányozni, akkor egyszerűen alkalmatlan a szerepére.

Most is ugyanezt kell mondanom: ha a kormány képtelen volt az olimpiarendezési terveit véghezvinni az ellenzék destrukciója ellenére, akkor a kormány a hibás: valamit nem számolt ki jól, valamit nem tervezett meg helyesen. Ha ugyanis jók lettek volna a kormányzat olimpiai tervei, azok megálltak volna minden ellenzéki ellenzés ellenében is. Lám, a rezsicsökkentést, a magánnyugdíjbiztosítók lekapcsolását, a bankok megsarcolását is hevesen ellenezte az ellenzék, de ezeket a kormány véghezvitte sikeresen - miért? mert ezek, úgy tűnik, alaposan megtervezett lépések voltak.

Ennyi az egész.

Az egyik legnagyobb értetlenség azt a jézusi tanítást illeti, mely szerint szeressük ellenségeinket, s a rosszra válaszoljunk jóval.

A hagyományos értelmezés zavart okoz. Ki az a marha, aki nem védi meg magát? Aki nem védi meg magát, az a legtöbbször rosszat tesz, hiszen engedi a rosszat kiteljesedni. Maga Jézus is néha megragadta az ostort, s kőkeményen odavágott a gonoszok pofájába!

Ne tedd azt másnak, amit nem szeretnél, ha más veled tenne! - mondja szintén Jézus, bár nem csak ő mondta ezt, előtte és utána is sokan mondták ugyanezt az elvet.

De ezt az elvet fordítva is értelmezni kell, s azt is jelenti: ne engedd, hogy más azt tegyen veled, amit te se tennél másokkal!

Hogyan tudunk a rosszra jóval válaszolni, anélkül, hogy megszegnénk ezt az utóbbi elvet? Egyetlen módnak: a rosszt jónak láttatják, megkeressük benne a jót, s így valójában a jóra válaszolunk jóval. A rossz elleni leghatásosabb fegyver: eltagadjuk annak rossz jellegét. A gonosz lények ugyanis semmitől se riadnak vissza, mint attól, ha kiderül, hogy gonosz tettük valójában nem gonosz.

Két hete megvolt a szokásos heti liberális műbotrány: Orbán beszélt a homogenitás előnyeiről. A botrány persze gyorsan elhalt, a liberális megmondóemberek minden igyekezete ellenére is mindenki elfelejtette a témát 72 óta alatt. Pedig a téma érdekes.

A történelem azt mutatja, minden erős közösség homogenitásra törekszik. Az erős államok is mind ilyenek.

A liberális álérv, hogy a magyarok zöme nem Árpádék leszármazottja, hanem magyarrá asszimilálódott avar, szláv, német, román, kazár, kun, besenyő, stb. természetesen ökörség. Ugyanis nem genetikai homogenitásról beszélünk, hanem etnikairól. A mai magyarok alig 10 %-a lehet Árpádék leszármazottja, a maradék vagy a honfoglaláskor helyben talált népesség vagy későbbi migránsok leszármazottai. De ezek etnikailag ma mind magyarok, azaz az idegenek magyarrá asszimilálódtak, identitásuk magyar, s ha tudnak is idegen származásukról - a legtöbben erről se tudnak -, az csupán származási érdekesség, mely alapján az illetőknek nincs sajátos, nem-magyar identitásuk.

A mai Magyarországon a lakosság 90+ %-a etnikailag magyar, s 10 % alatt van a kisebbségek száma, ezek nagy része is részben magyar identitású, azaz Magyarország etnikailag egy homogén ország. Ami pozitívum,mert az ország így mentes azoktól a problémáktól, melyek mindig velejárói az etnikailag heterogán államoknak.

A heterogén államok egyik típusa a birodalom. Néha sikeresek, a legtöbbször nem azok. Még a sikeresek is azonban sokszor instabillá válnak és szétesnek. Jó példa erre Oroszország, mely sikeres birodalom volt sokáig, de még Oroszország is szétesett a 90-es évek elején, ma sok volt területe határain kívül esik már.

Ha egy állam nem tud birodalmat építeni, homogenitásra törekszik. Ami nem mindig sikeres, ha nincsenek meg a hozzá megfelelő alapok. Jó példa a sikertelen homogenizációra éppen Magyarország a XIX. sz. közepétől: a 47 %-ban magyar lakosságú Magyarország vezetése egyszerűen képtelen és teljesíthetetlen feladatot tűzött ki maga elé, amikor a lakosság 53 %-ából is magyart akart faragni. A magyarosításban csak a magyarország zsidó és német kisebbség egy része volt hajlandó részt venni, a többi kisebbségnek az egész program pontosan ellentétes hatást váltott ki.

Bárhogy is forgatják a szót a liberálisok, nem tudnak bizonyítékokat hozni arra, hogy a heterogenitás jobb lenne a homogenitásnál. Mert nincs ilyen bizonyíték.