magyar nyelvű szemfelnyitó, mélyelemző és tájékoztató média

2017. március 19. 11:11 - MaxVal BircaMan alszerkesztőhelyettes

Áder újraválasztva

Azzal kezdeném, hogy már sokszor elmondtam: szerintem a köztársasági elnöki poszt felesleges.

Ez az intézmény felesleges minden országban, ahol a magyarhoz hasonló alkotmányos rend van: azaz parlamentáris köztársaság van, parlament által választott elnökkel, s az elnöknek a hatalma nagyjából nulla. Az ilyen rendszerben az államelnöki intézmény csupán egy felesleges hagyomány.

Javaslom tehát: legyen a mindenkori miniszterelnök mandátuma végéig államelnök is, természetesen külön elnöki adminisztráció nélkül. De ha valaki azt mondja, ne keverjük a kettőt így össze, lehet akár a mindenkori parlamenti elnök is államfő. Sokkal egyszerűbb lenne, olcsóbb is, s semmi se változna a jelenlegi állapothoz képest.

Ha viszont akarunk igazi államfőt, annak legyen a jelenlegi hatalmához képes több jogosultsága, s válassza meg őt a nép közvetlenül!

Nem azt mondom, legyen elnöki köztársaság, még azt se, legyen félelnöki, elegendő a parlamentáris köztársaság is, benne egy hatalmilag súlyosabb államfővel.

31760866245_54f9a6dde3_z

De most hagyjuk ez. Nézzük Áder megválasztását. Áder kiválóan alkalmas erre a szerepre, tud viselkedni, reprezentálni, képes normálisan beszélni, más meg nem kell. Az kifejezetten tetszik Áderben, hogy ritkán mosolyog, így legalább nem lehet őt valamelyik celebbel összekeverni.

Ami konkrétan a választási csatát illeti, Áder fő pozitívuma az, hogy nem Majtényi. Majtényi annak a levitézlett, soha semmi felejtő és soha semmi újat nem tanuló liberális értelmiségnek a mintapéldánya, mely szerint minden probléma megoldása az ország megszűntetése, átadása nyugati koncesszióba, majd a nyugati, liberális modell leutánzása a legapróbb részletekig.

Ebben a megvilágitásban immár csak egy dolog van: örülni, hogy ismét Áder az elnök.

Címkék: politika
1 komment
2017. március 09. 07:07 - MaxVal BircaMan alszerkesztőhelyettes

1984

Nem, nem a könyv. Az év.

1984-ben, 17 évesen,  egy éjszaka továbbéltem az életemet, nagyjából 40-50 közti éves koromig, a pontos évszámra nem emlékszem. Az álom vége az volt, hogy új esélyt kaptam, mindent újra csinálni. Aztán felébredtem. S tényleg ott volt az új esély: megint 17 éves voltam. Kicsit mérges is voltam, mert még 1 évem hátravolt érettségiig, amin egyszer már túlléptem az álmomban.

Az álombeli életem teljesen valós volt, egy pillanatra se jutott eszemben az álom során, hogy az álom. Mivel azonban sokszor volt álom az álomban típusú álmom, attól kezdve sosem tudtam biztosan, hogy az ébrenlétem nem-e szintén álom. Sokszor tartottam attól, fel fogok ébredni, s megint 1984 lesz.

Ettől már nem félek, mert most már idősebb vagyok, mint amilyen 1984-as álmom végén voltam. Szóval ha fel is ébredek, nem fogok visszakerülni soha többé 1984-be.

12535825373_a5bd357f5a_o

 

Címkék: politika
2 komment
2017. március 08. 07:07 - MaxVal BircaMan alszerkesztőhelyettes

Üzleti tervem

Ha vállakozó lennék, már megépítettem volna agyatlan turistáknak az IDEÁLIS ÜDÜLŐHELYET. A neve: FIVE PLUS ONE STARs LAST MINUTE BEACH lenne.

Mindegy hol lenne, lehet mondjuk valahol a magyar pusztán is akár.

Egy nagy víztározó az alap, az egyik oldalon egymást érnék a szállók, a másik oldalon tükör lenne, hogy az üdülővendégek lássák, ez a végtelen tenger. Minden szállóban lennének éjjel-nappal mosolygó alkalmazottak (drogosokat alkalmaznék). Lenne svédasztal a legszarabb alapanyagokból, de látványosan elkészített és felszolgált ételekkel.

Lennének mechanikus cápák, dinoszauroszok, ballibák, stb.

A szállodák előtt ott lenne a szfinx másolata kemény műanyagból, mellette a Húsvéti Nyúl, valamint Stonehenge, s még pár ismert látványosság másolata.

A közeli repülőtérre érkező járatok órákig köröznének a levegőben leszállás előtt, így a turisták meg lennének elégedve, hogy távoli, egzotikus helyre utaznak.

Lenne sok program: transzvesztiták, homokos szépségverseny, pedofil est, s sok egyéb. A víztározóban a mechanikus bálnák időnként partra vetnék magukat, hogy az ökológiailag elkötelezett üdülők tudjanak kinek segíteni.

Van azonban egy baj... az ötletemet már megvalósították. Pl. a legfekapottabb egyiptomi és törökországi üdülőhelyeken.

Címkék: humor
2 komment
2017. március 05. 10:10 - MaxVal BircaMan alszerkesztőhelyettes

Ismét választások

Ismét általános választások Bulgáriában, március 26-án.

Immár ez a 10. parlamenti választás a bulgáriai rendszerváltozás óta. A 2014-ben megválasztott parlament ismét nem tudta kitölteni rendes mandátumát. Az 1990 óta megválasztott parlamentek közül eddig alig 3 töltötte ki teljes 4-éves mandátumát,ezek:  az 1997-ben, a 2001-ben és a 2005-ben megválasztott parlament.

A jelenlegi rendkívüli választás oka a tavalyi elnökválasztás, melyet a kormánypárt csúnyán elbukott. A kormányfő kijelentette az elnökválasztási kampány során, hogy ha a jelöltje elveszti az elnökválasztást, le fog mondani, s pontosan ez is történt, ráadásul a vereség megalázó 59:36 %-os lett.

Mivel a bolgár választási törvény túlságosan is megengedő, azaz nagyon könnyű teljesíteni a jelöltséghez szükséges feltételeket, ismét nagyszámú párt regisztrálta magát a választásokra, összesen 18 párt és 9 pártszövetség. A magyar szabályokkal ellentétben, Bulgáriában a pártszövetségek számára előírt parlamenti küszöb azonos a pártokra vonatkozóval, így nincs valós akadálya a szövetségek indulásának.

Külön érdekesség, hogy a tavalyi népszavazáson a nagy többség a francia típusú, kizárólag egyéni választókerületi, kétfordulós választási rendszerre szavazott, azonban a  népszavazás éppen érvénytelen lett (pár ezer szavazat hiányzott csak az érvényességhez), így a választási rendszer maradt a régi: azaz a tisztán listás, arányos rendszer, 4 %-os küszöbbel. Hozzáteszem: több párt is javasolta, a parlament vezesse be a népszavazáson kiválasztott új rendszert, mivel majdnem érvényes lett a népszavazás, de erre végül már nem volt meg a kellő politikai akarat a leköszönt parlament utolsó heteiben. Ismét furcsa bolgár sajátosság, hogy ha a kormányfő lemond, s nem sikerül a helyére új kormányfőt választani, akkor megszűnik egyszerre mind a kormány, mind a parlament mandátuma, s a köztársasági elnök ügyvivő kormányt nevez ki.

Lássuk a fő résztvevőket, természetesen az esélyteleneket és a fantompártokat leszámítva.

A két fő esélyes a GERB párt és a szocialisták. A közvéleménykutatások az előbbinek 31 %-ot, az utóbbinak 30 %-ot jósolnak. Azaz gyakorlatilag azonos eredményjóslás van itt, az utolsó pillanatokban fog kiderülni, mi lesz a végeredmény.

Milyen ez a két párt?

A GERB-et sokan a Fidesszel szokták azonosítani, de ez nem teljesen pontos. A hasonlóság külső: mindkét párt az ENP tagja, mindkettő hivatalosan jobbközépnek mondka magát, mindkettő erősen vezérelvű párt, azaz a pártvezér szava dönt minden kérdésben, s a pártvezetés többi tagja meg bólogat ehhez. De eszmeileg az eltérés nem kicsi: a GERB erősen nyugatpárti, euroatlantista, Brüsszellel egyetértő vonalat visz, míg a Fidesz esetében közismert, hogy az egyik rebellis kelet-európai párt.

A BSZP (a szocialisták) formailag ugyanaz, mint az MSZP, azaz a volt kommunista állampárt utóda. Az MSZP-hez hasonlóan része az összes európai szocialista szövetségnek. Viszont itt is komoly az eltérés a két párt között: míg az MSZP kőkemény liberális párt, a BSZP-ben a liberális vonal mellett jelen van a balosabb szocdem irányzat is (ez az MSZP esetében marginális), sőt  máig van kommunista frakció is, valamint a BSZP egyik állandó választási partnere az Új Hajnal nevű baloldali, nacionalista, kőkeményen nyugatellenes és oroszpárti párt is. (Megjegyzem: az Új Hajnal Párt hetilapja, melynek neve szintén Új Hajnal, az egyik legjobb bolgár folyóirat évek óta.)

novazora

Ami Magyarországon az urbánus-népi vita, az Bulgáriában az oroszellenes-oroszpárti vita. A GERB nem nevezhető kifejezetren oroszellenesnek, valahol az enyhén oroszellenes és a semleges között van, s a BSZP se nevezhető kifejezette oroszbarátnak, valahol az enyhén oroszpárti és a semleges között van. Mindenesetre más pártok hívei számára mindkét párt a "kisebbik rossz": az oroszpártiak számára a BSZP, az oroszellenesek számára a GERB.

A bolgár jobboldal második ereje az úgynevezett "hagyományos jobboldal", Ez a rendszerváltás után létrejött antikommunista ellenzék maradványa, ők dominálták a bolgár jobboldalt egészen a GERB megjelenéséig. Mára törpepártokká váltak, ráadásul idén ezek a pártok ismét össze is vesztek egymással. Most 3 részben vesznek részt a választásokon, az előrelzések szerint 4, 3 és 2 %-ra számítnak, azaz a két kisebb párt nem fog bejutni a parlamentbe, míg a legnagyobb - a Reformista Tömb - valószínűleg igen. Mindhárom szervezet közös jellemzője: határozottan oroszellenesek, a GERB-nél is nyugatpártibbak.

Ami a kulturális értelemben vett liberalizmus-konzervatív vitát illeti, a kérdés Bulgáriában szinte nem létezik. gyakorlatilag minden párt konzervatív. Mind a BSZP, mind a GERB támogatja az ortodox vallás szerepét, s ellenzi a legtöbb nyugati, liberális kultúrcélt, pl. az egyneműek "házasságát". S bár a Reformista Tömb és a többi hagyományos jobbos szervezet erősen nyugatpárti, ezekben a kérdésekben ők se mondanak mást.

A bolgár politikai élet sajátossága, hogy gyakran jelennek meg új politikai erők a színpadon. Most ez a Volja (magyarul: akarat) nevű párt, melyet a tavalyi elnökválasztáson 3. helyezést elért új bolgár politikus, Veszelin Mareski milliárdos - gyógyszertárhálózat- és benzinkúthálózat-tulajdonos -alapított. A közvéleménykutatások szerint 7 %-ra esélyes az új párt. Eszmei tartalmáról sokat nem tudni, alapvetően fő üzenetük a korrupcióellenes harc és az Oroszországgal való jobb viszony, bár ezzel együtt nem nyugatellenesek.

Tavaly sikeresen egyesült egymással a 3 legnagyobb bolgár nacionalista szervezet: a Belső-Macedóniai Forradalmi Szervezet (VMRO) , a Bulgáriai Nemzeti Megmentés Frontja, s a Támadás Párt. Jelenleg Egyesült Hazafiak néven indulnak együtt a választásokon, 10 %-ra számíthatnak. Eszmeileg nem homogén a szövetség: a Támadás Párt radikálisan oroszpárti és nyugatellenes, míg a másik kettő inkább euroszkeptikusnak nevezhető, nem nyíltan nyugatellenesnek. Jelenleg van 1 képviselőjük az Európai Parlamentben (a VMRO részéről), ő ugyanabban az európai frakcióban ül, ahol a brit Konzervatív Párt, a lengyel Jog és Igazságosság képviselői.

Még egy baloldali párt vesz rászt a választásokon, mindkettő a BSZP-ból szakadt ki, tavaly egyesültek ABV - 21-es Mozgalom néven. 3 %-ra esélyesek, azaz nem fognak bekerülni a parlamentbe. Hasonló eset, mint Magyarországon a DK kiszakadása az MSZP-ből, csak míg Magyarországon a DK jobbra áll az MSZP-től, addig Bulgáriában a szakadárok balosabbak az anyapártnál.

Van két liberális párt is, bár liberális jellegük a valóságban erősen esetleges, mivel ezek török kisebbségi pártok. A liberalizmust azért választották annak idején, mert csatlakozni akartak valamelyik európai pártszövetséghez, s a két legnagyobb csoport már foglalt volt. A liberális tűnt a bal és jobb között a leginkább semlegesnek, így lettek liberálisok. A valóságban ezek török és muszlim kisebbségi pártok. A kettő eredetileg egy párt volt, a kisebbik 2 éve szakadt ki a nagyobból. Esélyeik: 7 és 1 %. A kisebbik párt a jelenlegi török kormányhoz maximálisan hűséges, míg a nagyobbik független e tekintetben. Mindkét pátra jellemző, hogy pár éve erősen dolgoznak nemcsak a törökök és a muszlim bolgárok között, hanem a cigányok között is.

A legtöbb felmérés 5-párti parlamentet tételez fel: GERB, BSZP, Hazafiak, törökök, Mareski, talán még hatodikként a Reformista Tömb.

Címkék: politika
5 komment
2017. február 25. 07:07 - MaxVal BircaMan alszerkesztőhelyettes

A nő és vécé

Amikor kamaszkoromban először láttam közelről a vécén nagydolgát végző nőt, mélyen megrendültem.

Addig is féltem, hogy a nők is képesek ilyesmire, de mindig abban reménykedtem, hogy tévedek. Hiszen a nagydolog-végzés és a nő két egymással nehezen összeegyeztethető dolog.

8163412667_c28b36a000_o.jpg

A nagydolog csinálása, nevezzük nevén: a széklet kiürítése szervezetünkből szükséges, de komor, ocsány, sötét dolog. A kemény és durva férfiaknál ezt elnézzük, hiszen a  férfiség fogalmának nem szükségszerű eleme a szépség.

De egy nőnél? A nő finom, gyengéd, szép teremtés. Lebeg szinte a levegőben, gyengéden cselekszik, szép ruhákat ölt magára, mosolyog és rejtelmesen pislog, mindig kiválóan illatozva. Hogyan képzelhető el, hogy egy ilyen lény időnként bemegy a vécére, s büdöset, durvát ad ki magából?

Láttam, s megrendültem. Azóta sok idő telt el, már megszoktam, de máig érzem: nem helyes az, ami történik.

Azt hiszem, Isten itt nem gondolta végig ezt: hiba volt a nőt úgy megteremteni, hogy neki is szükséges tevékenysége legyen a székletűrítés. Jobb lett volna, ha a nő emésztési rendszere is nőies lenne, pl. a nők csak vizelnének, mert szervezetük minden végterméket folyékonyítana.

 8163465225_0139a74559_o.jpg

Címkék: politika
5 komment
2017. február 19. 09:09 - MaxVal BircaMan alszerkesztőhelyettes

Gyurcsány olimpiája

Hát, Gyurcsány ismét bizonyította, hogy ő az egyetlen élő profi politikus a ballib táborban.

Az olimpiai népszavazás aláírásgyűjtését a DK látványosan bojkottálta, persze nem kimondva ezt. Ami csak annak furcsa, aki nem lát a folyamatok mögé. Gyurcsány arról híres, hogy ritkán téved taktikában, s most se tévedett.

Mert mi is a valódi helyzet?

Szemben azzal a ballib propagandával, hogy itt a szemünk láttára kinőtt a semmiből egy negyedmilliós támogatottságú, vadonatúj ballib szervezet, a Momentum, a valóságban ugyanaz zajlott le, mint minden ballib álcivil akciónál: a ballib szavazótábor aktív része elment aláírni. A már létező ballib szervezetek hívei támogattak egy ballib kezdeményezást, ennyi az egész. Hogy ebben mi a szenzáció, nehéz megérteni.

Pontosan ugyanaz van, mint amikor megjelennek egymás után kezdeményezések, melyek mindegyike képes mozgósítani pár ezer embert, sőt a neten akár pár tízezret is. Aztán a "bölcsek" összeadják a számokat, s az derül ki, immár milliós erő áll az "új" kezdeményezések mögött. A valóságban viszont ugyanaz a pár tízezer ember áll az ÖSSZES ilyen kezdeményezés mögött, ráadásul mindegyikük már híve valamely "régi" ballib szervezetnek.

Magyarul: nem történt semmilyen átrendeződés a politikai hangulatban.

bp24

A mostani akciót a DK látványosan ignorálta, s az MSZP is csak jelképesen támogatta. Az 1 % alatti törpepártok - Együtt, PM, MoMa, stb. - persze aktívak voltak, dehát nekik teljesen mindegy, mert nincs vesztenivalójuk: egyetlen esélyük valamelyik nagyobb ballib szervezetre ráakaaszkodni, mely aztán beviszi 1-2 vezetőségi tagjukat a parlamentbe jövőre. Mivel ez egyre valószínűtlenebb, semmit nem kockáztattak most az aktvitásukkal.

Az LMP volt a legaktívabb az akcióban, ami ismét logikus. Ezzel most növelni tudták jóhírüket a ballib táborban, mely hagyományos orbánista, álellenzéki pártnak tartja őket.

Ami a lényeg: nem jött létre semmilyen új ballib szervezet. Nem növekedett semmivel a ballib szavazótábor. S ha az LMP kapcsolata megmarad a Momentummal, még CSÖKKENNI is fog valamelyest a ballib tábor.

Ballib szempontból nincs minek örülni. De ezt náluk csak Gyurcsány értette meg.

Ami pedig az olimpiát illeti, az úgyse lesz Budapesten. Most tehát a harc arról szól, hogyan kellene a témát napirenden tartani a választásokig. A gond az, hogy idén ősszel meg lesz nevezve az olimpia nyertes rendezőváros neve, a választások meg fél évvel később lesznek. Ha a Fidesz lennék, nem követném el azt a hibát, hogy visszavonnám a rendezési jelöltséget, ez most hatalmas hiba lenne, s csak a ballibeknek segítene. A kormány számára a legnyerőbb megoldás hagyni végigmenni az egész akciót, majd a NOB döntése UTÁNRA kitűzni a népszavazást. Kiváncsi vagyok, lesznek-e olyan jó taktikusok ezúttal, mint Gyurcsány.

Címkék: politika
4 komment
2017. február 13. 07:07 - MaxVal BircaMan alszerkesztőhelyettes

Orbán bukása

Akik jobban ismernek, tudják, hogy magyar pártpolitikailag nem fideszes vagyok, hanem antiballib.

Ritkán kritizálom Orbánt és a Fideszt azonban, mert nem szeretnék a liberális kórus részévé válni. Azonban a megváltozott helyzetben az óvatosság már felesleges.

A tavalyi év, s különösen Trump elnökké választása a Birodalom központjában megmutatta: a liberalizmusnak vége, már csak utóvédharcokra képes. S a liberalizmus magyarországi képviselői pedig talán még a nyugati átlaghoz képest is szánalmasabb helyzetben vannak.

Azaz a jelenlegi magyar hatalom elleni kritika immár semmilyen formában nem segíti a retrográd, ballib erőket az országban. Így nem szabad többé hallgatni.

32700006212_265490ca6b_z

Orbán országépítési modellje fatálisan téves. S mint ilyen az égvilágon sehová se fog vezetni. Miért?

A két magyar politikai tömb - a ballibek és a Fidesz - között a legfőbb eltérés, hogy míg előbbiek az országnak a nyugati tőke számára való kiárusításában látják a kiutat, addig az utóbbiak az úgynevezett nemzeti tőke fejlesztésében.

A ballib koncepció világos, gyakorlatilag már a Kádár-kori  reformer kommunisták legnagyobb része (tulajdonképpen a pártvezetésben mindenki, a Pozsgay-féle áramlaton kívül) a liberalizmusban látta a kiutat, s mindennel, ami ezzel együtt jár. azaz: a nemzeti tulajdon gyors és olcsó átadása nyugati rablóbefektetőknek, a gazdaság feletti ellenőrzésről való lemondás a magyar állam részéről, mindez természetszerűleg kombinálva a nyugati, torz, liberális kulturális imperialista értékek szolgai átvételével. A 2010 utáni Fidesz - mert a 2010 előtti Fidesz nem mondott mást, mint a ballibek - ezzel gyökeresen szakított, az új elképzelés szerint nemzeti tőkésosztályra van szükség, mely lassan, legalábbis is részben visszaszerzi majd a magyar gazdaság feletti ellenőrzést. S mindez együtt valamiféle debil "nemzeti" hülyeséggel, lásd pl. az állampolgárokat kisgyerekeknek néző "Magyarország erősödik" című marhaságot.

Alapvetően persze helyes elgondolkodás a nemzeti tőke támogatása az idegen tőkével szemben, a nemzeti, helyi tőke mindig a kisebbik rossz, ezt nem lehet tagadni. A ballib érvelés az idegen tőke kedvezőbb mivoltáról teljesen fals, ugyanis - a liberális mantrákkal szemben - az idegen tőke nem hoz se modernizációt, se fejlesztést, nem teremt semmi érdemlegeset, az egyetlen amit tesz, hogy gyarmati igazgatást vezet be, a lehető legnagyobb mértékű profitlopás érdekében.

Viszont nagyon nem mindegy, hogy a nemzeti tőke milyen. A hozzáadott értéket adó, termelő nemzeti tőke hasznos, míg a másokon szimplán élősködő nemzeti tőke semmivel sem jobb, mint az idegen tőke uralma. Ha nincs ugyanis értékelhető termelés, ez a nemzeti tőke gyakorlatilag semmit sem csinál, állami pénzek ellopásán kívül, majd a megszerzett pénzeket sok esetben ugyanúgy nyugatra utalja, mint ahogy ezt a nyugati rablóbefektetők teszik. A kisembernek abszolút mindegy, hogy ki viszi nyugatra a nép által termelt profitot: egy Magyarországon lakó tőkés vagy egy idegen illetőségű tőkés.

Jelenleg Orbán egyetlen titka: ő a kisebbik rossz, az ugyanúgy semmilyen hasznot nem hozó, de még torz szellemiséget az országra erőltetni próbáló ballibekhez képest. Egyébként a jövő építése szempontjából Orbán tevékenysége ugyanúgy nulla körüli, ahogy a ballibeké.

A nemzetközi helyzet azonban változik. A liberalizmus eltűnőben van, s ezzel ki fog csúszni Orbán alól a talaj, hiszen immár nem mondhatja, hogy ő legalább harcol a nemzetközi rend ellen, mivel nem lesz mi ellen harcolni. Immár gazdasági eredmények is fognak kelleni, azok meg nincsenek.

Úgy hiszem, a 2022-es választásokat Orbán el fogja veszteni. Ne tessék megijedni ezen, kedves fideszesek: nem a ballibek fognak nyerni.

Címkék: politika
24 komment
2017. február 08. 07:07 - MaxVal BircaMan alszerkesztőhelyettes

Politikai oldalak Latin-Amerikában

Kevesen értik Kelet-Európában a latin-amerikai politikai életet. Ami nem csoda, lévén merőben más, mint a kelet-európai, sőt az európaihoz képest is nagyon más.

Az egész politikai szegmens Latin-Amerikában 3 fő részre osztható, ezek:

  • baloldal,
  • liberális jobboldal,
  • nacionalista jobboldal.

A baloldal jellemzője: a mérsékelt szocialistától a radikális kommunistáig mindent magában foglal, populista és egyenlőségpárti, gazdaságpolitikailag antiliberális, külpolitikailag USA-ellenes, kulturális értelemben erősen nacionalista, zömében hívő katolikus és jellemzően liberális.

A liberális jobboldal jellemzője: antipopulista és meritokrata, gazdaságpolitikailag liberális, külpolitikailag USA-barát, kulturális értelemben antinacionalista, zömében protestáns és ateista, de legalábbis erősen szekuláris katolikus, s jellemzően liberális.

A nacionalista jobboldal jellemzője: populista és meritokrata, gazdaságpolitikailag liberális, külpolitikailag USA-ellenes, kulturális értelemben erősen nacionalista, zömében katolikus és antiliberális.

A két jobboldali irányzat egymásnak legalább akkora ellensége, mint bármelyikük a baloldalnak, viszont a nacionalista jobboldal a baloldalt tekinti a kisebb rossznak ellenfelei közül. A baloldalt illetően ugyanez még inkább elmondható: míg a liberális jobboldalt abszolút ellenségnek tekinti, a nacionalista jobboldalt inkább olyan ellenfélnek, mellyel együtt lehet működni.

Kelet-európai szemmel talán a legjellemzőbb furcsaság, hogy nincs gazdaságpolitikailag liberális baloldal, a baloldal nacionalistább a jobboldalnál.

Szólj hozzá!
2017. február 07. 07:07 - MaxVal BircaMan alszerkesztőhelyettes

Soros Bukarestben

A liberális háttérhatalomnak szükségesek a színes álforradalmak.

Ezek célja a nép eltérítése az igazi problémákról.

Térségünkben a Soros Alapítvány a legaktívabb a műforradalmak szervezésében, bár messze nem Sorosék az egyetlenek, akik ilyesmivel foglalatoskodnak.

Most Romániában pontosan ez zajlik: a demokratikusan és szabadon megválasztott kormányzat ellehetetlenítése.

Van valós ok az elégedetlenségre? Nyilván van, ilyen ok mindig van. Csak erre aztán rá kell szervezni, s így aztán könnyedén kézben lehet tartani minden kormányt, hiszen innentől tudja, ha legközelebb „helytelenül” politizál – magyar nem a háttérhatalom érdekeit messzemenően szem előtt tartva -, akkor jön a következő „spontán” tömegtüntetés.

Címkék: politika románia
Szólj hozzá!
2017. február 06. 07:07 - MaxVal BircaMan alszerkesztőhelyettes

A Liberális Végítélet Órája

Amerikai liberálisok még a II. vh. végén találták ki a Doomsday Clock nevű izét, magyarul: Végítélet Órája.

Azóta állítgatják ide-oda. Annak alapján, hogy szerintük mennyire vagyunk közel az emberiség megsemmisüléséhez. A kezdeti állás 23:53 volt, ezzel indították az órát. Ha valaki most megkérdezné, hogy miért éppen 23:53, nos, erre válasz nincs. Biztosan kisorsolták, vagy valamelyik tudósnak ez a kedvenc száma, esetleg a tudósok drogoztak és ezt álmodtak - mindegy, lényeg, hogy a valósághoz az óraállásnak SEMMI köze.

Szóval immár 70 éve játszanak a végítéletes óratudósok mint debil hülyegyerekek. De mégsem! Rájöttem, az óra valójában a Liberális Végítélet Órája, azaz azt mutatja, hogy mennyire vagyunk közel a liberális rend végéhez.

Most Trump miatt ismét állítottak az órán: most már 23:57:30 van rajta. Nagyszerű hír.

De várom, hogy végre éjfélt mutasson!

16265631_10154780681102012_4320365953934059909_n

 

2 komment
2017. február 05. 07:07 - MaxVal BircaMan alszerkesztőhelyettes

20. évforduló Szófiában

Manapság Bulgáriában sok szó esik a 20 évvel ezelőtti eseményekről.

1995 januárjában Bulgáriában a választások után hatalomra került mint miniszterelnök az ex-kommunista szocialista párt balszárnyához tartozó Zsan Videnov (Bulgária legfiatalabb kormányfője, akkor 35 éves volt), A kormány keveset tett, ezt tagadni kár, gyakorlatilag a kormányt a saját pártjának belső ellenzéke bénította meg, az újgazdag oligarchákkal szövetségben (ez a gazdag réteg - ahogy más kelet-európai országokban - Bulgáriában is elsősorban és túlnyomóan a volt kommunista párthoz tartozó személyekből lett a rendszerváltozás után).

zhv

Az első csapás a gabonahiány volt. A már magántulajdonban lévő gabonaipar vezető cégei minden gabonát eladtak külföldre, ami miatt az országban kenyérhiány állt elő. Bár a kormány exporttilalmat rendelt el, késő volt. A kenyér ára drasztikusan felment, ami miatt mindenki a kormányt hibáztatta.

De az igazi csapás külföldről jött. A kormány befagyasztotta a korábbi kormány NATO-csatlakozási terveit, semlegességről és balkáni szövetségről kezdett beszélni. Majd a gazdaságpolitikában is olyat mondott a kormány, amit nem kellett volna: azt mondta, hogy nem kell feltétlenül privatizálni a teljes állami tulajdont. A nyugat válasza drasztikus lett: a nyugati bankok klubja nem volt hajlandó megállapodni a bolgár külső államadóság átütemezéséről, majd az ING Bank elkezdett a bolgár leva ellen dolgozni. Az eredmény hamar meg is lett: 1995 elején, a kormány beiktatásakor egy dollár még 67 levát ért, 1996 áprilisában már 100 levát, s innen beindult a második bolgár hiperinfláció - augusztusban az árfolyam 200 lett, novemberben 300, decemberben 500, a  kormány bukásakor már 2400. (Ideiglenesen felment 3000-re is az árfolyam 1997 januárjában.)

1996 őszén megindultak a tömegtüntetések egész Bulgáriában. Az alapjuk megvolt, hiszen az infláció miatt drasztikusan csökkent az egyébként is alacsony életszínvonal. Erre szervezett rá több, idegen érdekeket képviselő központ, elsősorban a Bulgáriában is hiperaktív Soros Alapítvány. Magyar szemmel talán furcsának tűnik, de Bulgáriában Sorosék mindig a helyi "baloldal" ellen voltak, s az általuk támogatott erők kivétel nélkül a helyi "jobboldal" emberei. Ennek oka: míg Magyarországon a "baloldal" az elkötelezetten nyugatpárti és liberális erő, addig Bulgáriában a "jobboldal" az.

Kb. az volt, mint Kijevben 3 éve, csak Bulgáriában nem lőttek egyik oldalról sem. De egyébként minden hasonló volt: vasútvonalak lezárása, országutak lezárása, a közlekedés megbénítása, sátortábor a főváros központjában, közben síró-rívó "civilek", fiatalok hőzöngése, fehér zongora a járdán, s az összes többi marhaság, mely kelléke minden nyugatról szervezett "színes forradalomnak".

1996

Tehát a bolgár tőke, a nemzetközi bankvilág, s a liberális agymosó központok közös erőfeszítéssel elérték a kormány totális bénulását. A szocialisták először új kormányt akartak alakítani, de a nyugat nem bízott már bennük, így végül átadták a hatalmat: új választások lettek kiírva, az új "jobboldali" elnök ideiglenes kormányt nevezett ki, majd a választások után hatalomra került, ismét "jobboldali" kormány immár véglegesen elkötelezte az országot a nyugat által kívánt értékrend mellett.

Most február 4-én van a 20. évfordulója annak a napnak, amikor ki lett nevezni az ideiglenes kormány 1997-ben, ezen a napon ért végett Zsan Videnov miniszterelnök mandátuma.

Arról jutott mindez eszembe, hogy a napokban megkérdezték a volt bolgár elnököt az akkori eseményekről, s ő teljesen nyíltan és őszintén kimondta az igazságot. Az illető nem tartozik a kedvenceim közé, de egyet el kell ismerni róla: őszinte. A kérdés az volt, helyes-e, ha a politikai elit nem abba az irányba vezeti az országot, melybe a lakosság többsége akar haladni. A kérdés lényege: miért kellett belépni a NATO-ba, amikor minden közvéleménykutatás azt mutatta, a többség ellenzi (ezért Bulgáriában nem is volt népszavazás a NATO-csatlakozásról, a parlament döntötte el), ill. miért ismételgeti a legtöbb politikus az euroatlanti értékeket, miközben a lakosság nagy része nem akarja ezeket. A volt köztársasági elnök válasza: a többség gyakran téved, egy kell lennie egy felelős, minden szempontot szem előtt tartó politikusi rétegnek, mely utat mutat és vállalja a felelősséget a nép helyett és nevében. Azt hiszem, ennél pontosabb megfogalmazását a liberális diktatúrának nehezen lehetne találni! A demokrácia csak addig ér, amíg a nép azt választja, amit a hatalmasok akarnak, de ha mást döntenek, akkor helyette kell dönteni.

Látjuk ezt manapság a Birodalom központjában is: a "buta" amerikaiak a "fasiszta" Trumpra szavaztak, tehát szervezkedni kell ellene most minden eszközzel.

Ami pedig Zsan Videnovot illeti, a tanulság az, hogy nem szabad fejjel menni a falnak, mert nem tudjuk azt áttörni, s a fal urai nyernek  a végén. Lassan kell az ellenséget felemészteni, trükkökkel, csalással és hintapolitikával. Csak így győzhetők le.

Szólj hozzá!

A nemzetközi szakértő

Az egyik kedvenc liberális figurám a "külföldi szakértő". Ha nem láttam volna a valóságban, el se hinném. Ezzel a figurával először még a kommunizmusban találkoztam, apám egyik ismerőse volt ilyen. Akkor azt hittem, ez egyedi dolog, azóta rájöttem: ellenkezőleg, ez egyre gyakoribb.
Különösen a 90-es években szaporodott el a külföldi szakértők populációja.

Különos ismretetőjelei:

  • nem ország vagy cég, hanem valamilyen sóhivatal alkalmazottja, pl. IMF, ENSZ, EU, UNICEF, stb.,
  • havi fizetése minimum az 5-szöröse, mint az átlagfizetés a leggazdagabb nyugati államokban,
  • kizárólag első osztályon utazik és csak ötcsillagos szállodában lakik,
  • korlátlan reprezentáció kerete van, s azt se kell elszámolnia soha sehol,
  • 50 ezer dollár érték alatti autóba nem ül,
  • heti valós munkaideje 3-4 óra.

Jellemző tevékenység: megérkezik x országba, ahol kijelenti, hogy a helyi 45 dolláros havi átlagnyugdíj iszonyúan magas, azonnal csökkenteni kell 35 dollárra, mert veszélyben a versenyképesség és a költségvetési egyensúly, majd miután ezt elmagyarázta elmegy fél órára rákos árvákat simogatni, aztán nagylelkűen átad egy 1000 dolláros adományt az intézmény vezetőjének (nem a saját pénzéből).

Címkék: közélet
3 komment

Olimpia

Ez az olimpiai hisztéria a ballibek leendő új hatalmas bukása lesz.

Maguknak keresték a bajt, még egy vadonatúj ballib szervezetet is képesek voltak alakítani a célra Momentum néven, mely pont ugyanazokat az ökörségeket gágogja, mint az összes ballib az utóbbi 25 évben.

Engem személyesen egyébként az olimpia nem érdekel. Sosem voltam sportrajongó. Pár olimpiai verseny, néhány labdarúgó VB- és EB-meccs kivételével alig nézek sportot, ill. régebben néztem pókerversenyeket (ez sport?), s a nagyobb billiárdversenyeket meg szoktam nézni ma is. Szóval a sport az a terület, melyről az átlagembermél jóval kevesebbet tudok, pl. nem ismerem még a tenisz szabályait se.

Azaz engem különösebben nem izgat sem az olimpiapárti kampány, sem az ellenkampány. Mindesetre ez utóbbi mulatságosabb.

Egyébként szerintem nem rossz ötlet olimpiát rendezni, ennek hatalmas pozitív mellékhatásai vannak. Viszont a negatívum sem kevés, pl. az utóbbi időben a homoklobbi intenzíven használja az olimpiákat utálatos PR-kampányaira.

A röhej az egészben persze az: Budapest esélye a rendezés elnyerésére minimális. Azzal, hogy a ballibek mégis az olimpia meg nem nyerését tették 2018-as kampányuk középpontjába, hatalmas zsákutcába vezérelték magukat. Amikor idén szeptemberben ki fog derülni, hogy nem Budapest lesz a rendező város, be is fog fulladni ezzel a ballib kampány. Tulajdonképpen a migrációs népszavazásban elért részleges sikerület fogják most ezzel a ballib szervezetek lenullázni. S ha mégis Budapest nyerne, az szintén az ő vereségük lesz immár.

A ballibek bevezérelték magukat egy szűk járatba, melyből csak akkor lennének képesek nyertesen kijönni, ha összegyűjtik időre a megfelelő számú és érvényes aláírást, majd érvényes népszavazáson nyer a NEM szavazat. Minden más esetben a kormány lesz a nyertes.

bp24

 

 

 

 

Címkék: politika olimpia
2 komment

A vancs kérdése

A közélet mellett alapvetően fontos a nagyobb kérdések figyelem előtt tartása is.

A napokban elgondolkodtam a metróban a reklámokat nézve a létezés és nemlétezés problémáján.

Mire is jutottam?

Ami a valós világban van, az van.

Ami a valós világban nincs, az nincs.

(Most hagyjuk ki annak a kérdésnek az elemzését, hogy mi a valós világ, tekintsük ezt evidenciának!)

Viszont ami nincs, az mégis van valamilyen szinten, hiszen rá tudunk kérdezni. Hiába nincs a valóságban pl. Húsvéti Nyúl – mármint nem a csokinyúl a boltban, hanem az a Húsvéti Nyúl, akiről a csokinyulakat mintázták -, mégis van Húsvéti Nyúl, hiszen rá tudunk kérdezni létére.

A krekök létére nem kérdezünk rá, mert nem tudjuk mi az. Aki most felveti, hogy az előbb mégis rákérdeztem, hiszen megneveztem, annak a válasz: ez csupán egy értelmetlen, most kitalált szó, melynek lényegét nem tudjuk leírni sehogy se, nem tudjuk mi az. Így ez csupán egy fantáziaszó, ellenben a Húsvéti Nyúllal, melyet le tudunk írni: ez egy olyan nyúl, mely emlősállat mivolta ellenére tojást tojik.

Nyelvünk nem képes kifejezeni azt, amire gondolok. Ezért kitaláltam a „vancs” szót. Ez az, ami vagy van vagy nincs!

A tojás vancs. A Húsvéti Nyúl is vancs. Az eltérés köztük, hogy míg a tojás van, addig Húsvéti Nyúl nincs.

A krekök viszont nem vancs.

Címkék: élet
1 komment

A liberalizmus alapjai

Mivel sokszor kapunk olyan vádakat, hogy kellő ismeret nélkül kritizálunk dolgokat, íme ez a cikk a válasz. A liberalismusról lesz szó mint politikai eszméről. Hozzáteszem: sokáig magam is liberális voltam (először 1984-1993 között, majd 2000-2008 között), eleve nevetségesnek tartottam a vádakat, hogy nem ismerem a liberalizmust.

Jelen cikk hasznos abban is, hogy ismertet pár alapművet, melyek szerintem - meg hát szinte minden eszmetörténti tankönyv szerint is - a liberalizmus alapját alkotják. Meg vagyok győződve, hogy a legtöbb magát liberálisnak becéző ember ezeket a műveket nem olvasta. Egyébként az eredeti művek elolvasását mindenkinek ajánlom: nagyon érdekesek, s ismeretük nélkül a liberalizmus kritizálása nem több, mint  ostoba szájtépés.

A legalapvetőbb mű Thomas Hobbes (1588-1679) angol filozófus 1651-ben, írt Leviatán című írása. A hosszú életet megélt Hobbes (91 évesen halt meg) már hatalmas tapasztalattal a háta mögött, 63 éves korában írta meg ezt a könyvét.

hobbes

A kiindulópont a műben minden ember szabadsága és egyenlősége.

Az emberi egyenlőség mind fizikai, de főleg szellemi értelemben fennáll. Léteznek ugyan fizikai egyenlőtlenségek, valaki pl. erősebb a másiknál, de ez ravaszsággal, végsősoron pedig több ember szövetkezésével a fizikailag erősebb ember ellen könnyedén leküzdhető. Szellemileg pedig, bár az emberek elismerik azt, ha más esetleg műveltebb, de azt nem, hogy okosabb. Végsősoron a következmény: minden ember egyenlőnek tekinthető.

A szabadság jelentése: minden ember bármit tehet, külső – más emberi -  kényszertől függetlenül.

Az egyenlőség következménye az örökös harc, mivel mindenkinek hasonló vágyai vannak, senki sem mond le semmiről önként más javára, s természetes a vágy tárgyai korlátozottak, a javak végesek. Így mindenki csak azt tudhatja magáénak, amit közvetlen felügyelete alatt tart, s ebben az esetben sem lehet biztos semmiben, hiszen valaki más nagyobb erőt alkalmazva bármikor elveheti tőle ezt. Még a békés természetű, felesleges erőszakra nem hajló ember is kénytelen erőszakot kiépíteni, ha nem másért, hát önvédelemért, hiszen ha nem védi meg magát, elveszik tőle azt, ami jelenleg az övé, sőt meg is ölhetik őt.

Az emberiség természetes állapota tehát mindebből kifolyólag az állandó háborúskodás. Az állandó háborúskodás viszont végsősoron senkinek se jó, hiszen ki akarna pl. egy földterületet megművelni vagy valamilyen gyártási tevékenységbe kezdeni, ha nem lehet biztos abban, hogy munkája gyümölcsét szabadon élvezheti aztán?

A háborúban a két legfőbb érték a becsapás és az erő, ezek segítenek ugyanis legjobban egy csatában. S ezen értékek használata nemcsak szükséges, hanem egyenesen igazságos is. Hiszen az ember természetes ösztöne saját életének megóvása mások gyilkos akaratával szemben. A saját élet megóvásnak ösztöne azonban alapot ad a békevágyra is, hiszen a saját élet óvásának kötelezettsége miatt az ember folyamatos halálfélelemben él.

Innen az ember kettős természete: egyrészt vágyik a békére, hiszen ez az ideális állapot, ahol a halálfélelme a legkisebb, másrészt kénytelen erőszakot alkalmazni állandóan, hiszen csak tudja megvédeni magát mások erőszakával szemben.

Minden ember lemondhat valamely jogáról, kivéve az elidegeníthetetlen jogokat. Amikor valaki lemond valamilyen jogáról, ez azért teszi, hogy cserébe kapjon valamit, amit értéknek tekint. Elidegeníthetetlen jog mindaz, amiért cserébe nem kaphat semmi, pl. senki se mondhat le saját maga  védelmének jogáról, hiszen ezért semmit sem kapna cserébe.

A jogról való lemondáshoz szerződés kell.  Ezzel biztosítja a jogáról lemondó személy, hogy kap cserébe olyat, amiért érdemes lemondani jogáról.

Bármilyen szerződést is kötünk azonban, az értelmetlen, ha nincs egy magasabb erő, mely biztosítja a szerződés teljesítését, azaz olyan szankcióval sújtja a szerződésszegőt, mely nagyobb kárt okoz az illető számára, mint amekkora kárt okoz neki a szerződés teljesítése.

Ez a magasabb erő nem lehet azonban valamely emberek véletlenszerű és ideiglenes társulása, mert ez esetben ez az erő tagjainak saját érdekeit kényszerítené rá mindenki másra, s nem azt biztosítaná, hogy meglegyen a szerződések feltétlen hatálya. Szükséges tehát, hogy a közösség egésze, annak minden  tagja lemondjon jogairól egy közös hatalom javára, mely aztán erejét az egész közösség védelmére fogja felhasználni.

Érdekes elem, amit érdemes megemlíteni. Hobbesban felmerül miért nem lehetséges a kommunizmus. Természetesen nem így nevezi, ez  aszó még nem létezett korában, hanem azt igyekszik megválaszolni: miért nem tudnak az emberek is úgy élni, mint a hangyák és a méhek.

  1. Az emberek folyamatosan versengenek egymás közt, míg a hangyák és a méhek nem.
  2. A hangyáknál és méheknél a közérdek és a magánérdek nem különül el egymástól,, míg az embernél igen.
  3. Ezek a rovarok természetesnek tekintik a köztük meglévő rendek, arról nem vitatkoznak, míg az emberek azt hiszik, hogy a társadalom irányítása javítható, így folyamatos viták vannak erről.
  4. A rovarok nem képesek vitázni a jóról és rosszról, mindez természetes számukra.
  5. A rovarok számára ugyanaz az anyagi kár, mint az igazságtalanság, míg az emberek számára nem ugyanaz a kettő, sőt: minél elégedettebb anyagilag egy ember, annál többet gondolkozik a szellemi kérdésekről.
  6. A rovaroknál a természetes ösztönön alapszik a társadalmi rend, míg az embereknél ehhez direkt szerződés szükséges.

De visszatérve a magasabb erőhöz. Ez a magasabb erő a szuverén. Mely lehet egyetlen ember, kevés ember, vagy sokaság. A szuverénnek a közösség minden egyes tagja visszavonhatatlanul átadja természetes jogait, abból a célból, hogy a szuverén biztosítsa a külső és belső békét a közösség számára.

Amint a szuverén létrehozása megtörtént, nincs többé visszaút. A megkötött társadalmi szerződésen utólag változtatni nem lehet, hiszen ha lehetne, ezzel értelmét vesztené éppen az alap: ha az alattvalók bármikor változtatni tudnak, az azt jelenti, hogy magánérdekeik érdekében felül tudják írni a közösség érdekeit, ami viszont az jelenti, hogy éppen az egész szerződés eredeti célja nem képes megvalósulni.

A szuverén döntései kötelezőek, nem vonhatók kétségbe semmilyen esetben. Hiszen ha ez lehetséges lenne, ez bármikor visszaállíthatná az eredeti örök háború állapotát. A szuverén hatalom lényege, hogy ő maga az egyetlen bírája annak, hogy mi jó és mi rossz a közösség számára.

A szuverén lehet egyetlen ember, kevés ember, vagy sokaság, ez az államforma függvénye: ez a monarchia, az arisztokrácia és a demokrácia. Jogait illetően mindegyik típusú szuverén abszolút jogokkal rendelkezik, de a szuverén jogai nem oszthatók meg, ez ugyanis egynél  több szuverén létezését jelentené, ami a valóságban azt jelentené: nincs szuverén.

Bár a közösség dönthet akár a monarchia, akár az arisztokrácia, akár a demokrácia mellett, mégis a legideálisabb a monarchia, azaz amikor egyetlen személyből áll a szuverén hatalom. Mi ennek az oka? Az, hogy ha többen alkotják a szuverént, elkerülhetetlenek az egyes személyek érdekellentétei, valamint a magánérdekek és a közérdek közt ellentmondás, míg a monarchia esetében az uralkodónak nincsenek az államétól eltérő magánérdekei, s viszály sem támadhat saját maga között. Tökéletes államforma nem létezik, azaz még a monarchiának is vannak negatívumai. Az örökletes monarchia leggyengébb pontja, ha a trónra kiskorú vagy egészségügyi állapota miatt alkalmatlan személy kerül, aki helyett gyámsági tanács fog uralkodik, ez azonban nem nagyobb gond, mint amikor eleve egy testület a szuverén (arisztokrácia).

A szuverén felett csak Isten áll, de az Egyház nem, mivel az Egyház csak az égi dolgokban illetékes, nem a földiekben. Így Istenre való hivatakozással sem vonható felelősségre a szuverén hatalom.

A szuverén uralma az alattvalók felett nem sérti azok szabadságát, hiszen az alattvalókat érintő korlátozások a közösség, tehát az egyes egyének érdekében történnek. Ahogy a természeti törvényeknek való alávetettség nem sérti a szabadságot, ugyanúgy az állam törvényeinek való alávetettség sem, mivel ezek a törvénynek annak a szerződésnek a következményei, mellyel az emberek lemondtak természetes szabadságukról annak érdekében, hogy szűnjön meg az állandó háborúskodás állapota. A természetes szabadság csak a szuverénnél maradt meg, annak érdekében, hogy az képes legyen biztosítani azt a célt, aminek céljából létre lett hozva. Az alattvalók szabadsága azt jelenti: joguk van eljárniuk a törvények keretein belül, valamint joguk van mindazon jogaikkal is rendelkezniük, melyeket nem ruháztak át a szuverénre. Ez utóbbiak a már említett elidegeníthetetlen jogok.

Részben Hobbesra építve először John Locke (1632-1704) fogalmazza meg tiszta formában a liberalizmus eszméjét. Főműve az 1689-ben megjelent Két értekezés a kormányzásról.

locke

Locke ugyanabból indul ki, mint Hobbes: minden ember egyenlő és szabad, azonban ellentétben Hobbesszal, arra a következtetésre jut, hogy ennek nem szükséges következménye az örök háború az emberek között, mivel az ember természetes jellemzője a józan ész, a józan ész pedig képes az embert arra vezetni, hogy megértse: az erőszak elkerülése érdeke. A szabadság nem független az értelemtől. Az emberek képesek értelmesen felhasználni szabadságukat.

A tulajdon természeti tény. Az első emberek annyit vettek el a természetből, amennyit fel tudtak használni saját igényeik kielégítésére. A munkán keresztül lett a magántulajdon: azaz az adott ember által a gazdátlan, senki tulajdonából feldolgozott, munka által elsajátított rész az illető magántulajdonává válik.

Az emberek közti anyagi egyenlőtlenség oka az, hogy ki tudott szorgalmasabban, többet dolgozni, s ki volt lustább. A gazdagság morális, mert a több munka, a nagyobb szorgalom eredménye.

Az emberek feletti hatalom sosem lehet öncélű. Ez olyan, mint a szülők hatalma gyermeikeik felett: a gyerekek érdekeit szolgálja, s ideiglenes csupán, míg a gyerek felnőtté válik. Ugyanez a helyzet a társadalommal: az emberek nem azért mondanak le természetes szabadállapotukról az állam javára, hogy aztán az kénye-kedvére azt tehessen velük, amit akar, hanem egy bizonyos cél érdekében. Ez a cél pedig az államtalan szabad állapot negatív oldalának elkerülése, mely abban fejeződik ki, hogy a természetes szabadon állapotban minden ember egyszerre kormányzó és bíró, ami elkerülhetetlen ellentétekhez vezet. Az államalapítás célja egy olyan hatalom létrehozása, mely maximálisan semlegesen képes eljárni az egyének ögyeiben, az egyének érdekét szem előtt tartva. Az embere természetes szabadságukról egy ilyen állam javára mondanak le, s nem általában bármilyen állam javára.

A szabadságot senki sem veheti el az egyéntől, attól az egyén csak önként mondhat le más egyenékkel szerződést kötve, mely szerződés célja a nagyobb biztonság minden egyén számára. Így jön létra az állam, melyben a döntés joga a szerződött egyének többségét illeti meg,

Az állam döntése tehát a többség döntései. A többség döntése kötelező az egyet nem értő kisebbségre is, hiszen ők is megkötötték a társadalmi szerződést, mellyel vállalták, hogy a közösség döntéseit el fogják ismerni. Ha nem így lenne, nem lenne értekme az egész társadalmi szerződésnek, hiszen ha mindenki számára csak azok a társadalmi szabályok lennének kötelezőek, melyekkel egyetért, az ugyanaz, mintha nem lenne társadalmi szerződés, hanem maradna a természetes állapot, melyben az egyének csak ad hoc alapon szerződnek egymással.

Felmerül a kérdés: az állam megalapítása után hogyan marad fenn az egyéni szabadsága, hiszen egy mai ember már nem kötött senkivel szerződést. A szerző válasza: azzal, hogy valaki része egy adott államnak, élvezi annak előnyeit, hallgatólagosan elfogadta az illető államot alapító társadalmi szerződést. Aki nem fogadja el ezt, az szabadon kivándorolhat az illető államból, vagy valamely állammentes területen alapíthat új államot (a szerző idejében, a korabeli elképzelések szerint még léteztek ilyen területek).

Miért szükséges valójában társadalmi szerződést kötni? Mert a természetes állapot nehézkés és kedvezőtlen az egyén számára, hiszen állandóan védenie kell magát, míg a megalapított állam ezt a terhet leveszi a válláról. Ebből következik mi az állam fő célja: az egyének életének és tulajdonának védelme. Innen viszont az jön, hogy az állam nem törhet tagjai életére és tulajdonára. Az az állam, mely túllép eredeti feladatán nem legitím állam.

Az államforma lényegtelen, lehet az bármilyen, amennyiben megfelel a fenti céloknak: a lényeg a társadalmi szerződésnek megfelelő alkotmányosság.

Az államban a legfőbb hatalom a törvényhozó hatalom, mely hatalom azonban a nép által átadott hatalom, viszont a nép közvetlenül nem gyakorolhatja ezt a hatalmat, hiszen ez az eredeti állapot visszaállítása lenne. A közvetlen hatalom akkor lehetséges, ha az állam megszűnik valamilyen okból, ez esetben a hatalom visszaszáll a népre, mely új államot alapít.

A végrehajtó hatalom vezeti az államot, de önmaga nem abszolút törvényhozó hatalom, csupán annak végrehajtója. Ez a végrehajtó hatalom tehát – akkor is, ha egyetlen ember kezében van – alá van rendelve a törvényhozásnak.

Ha az állami vezetés törvényellenes vezeti az államot, az az állam széteséséhez vezet, mely állapotban a nép ismét közvetlenül hatalmat gyakorol, újra megválasztja az állami hatalmat. A törvényellenesség legfőbbjele az, ha az állam tagjai életét vagy vagyonát önkényesen elveszi. Ha ez bekövetkezik, a nép új hatalmi szerveket hatalmazhat fel. Ez a jog nem jelent veszélyt az államra, hiszen a nép többsége mindig a meglévő hatalmat fogja támogatni, amíg az nem lép fel a társadalmi szerződése alapjai ellen, a többség mindig csak a legvégső esetben fogja elhatározni magát a meglévő hatalom ellen való fellépésre.

Lehetne még más szerzőket idézni, de azt hiszem ez a két legfontosabb klasszikus. Legközelebbi cikkem a témában a legfontosabb modern liberális eszmegazdákról fogok írni.

2 komment

A köpönyegforgató Orbán

Modern ballib tézis Orbán ellen, hogy ő köpönyegforgató ember.

Lásd Soros-ösztöndíjas volt, ma meg Soros eszmei ellenfele.

Csuhásozott, most meg hívő keresztény.

Liberális politikus volt, most meg szidja a liberális eszméket.

A valóságban kevés az olyan gondolkodó ember, aki egész életében ugyanahhoz az eszméhez hű. Ez inkább nem-gondolkodó emberekre igaz, akik papagájként bemagolnak valamit, majd azt ismételgetik a végtelenségig.

Gondolkodó emberek akkor szoktak egész életükben hűek lenne egy adott eszméhez, ha stabil, nem változó, rögzült viszonyok közt élnek, azaz semmi sem változik, ami nézeteik felülvizsgálatára késztetné őket.

Dehát az utóbbi 30 év magyar közélete minden volt, csak nem stabil. Az egyetlen stabil pont az örökös változás volt. Sőt, manapság az egész világ is változóban van.

Ráadásul vicces amikor olyanok vádolják Orbánt nézetei változtatása miatt, akik maguk is meredeken megváltoztatták nézeteiket. Ismétlem immár sokadszor: kommunistából liberálissá lenni hatalmas változás, e két eszme szinte mindenben egymás 180 fokos ellentéte.

Címkék: politika
Szólj hozzá!

Hogyan nyerhet jövőre a "baloldal"?

Miután a fenti témában láttam már kb. 30 ballib cikket, gondoltam, magam is megírom a választ a kérdésre.

A rövid válasz: sehogy.

De kicsit hosszabban is megfogalmaznám ezt.

Ahhoz, hogy nyerni lehessen egy választáson több esély is van, alapvetően azonban 2 fő pontban foglalható össze ez:

  • a hatalmon lévők politikája olyan rossz, hogy a nép bárki másra hajlandó szavazni, csak bukjon meg az éppen hatalmon lévő gárda,
  • el kell hitetni a néppel, hogy az ellenzék képes jobban képviselni a nép érdekeit, mint a hatalmon lévők.

Lássuk csak!

Az első pont nem ér. A Fidesz-kormány nem rosszabb az előző ballib kormánynál. Nem ért el látványos eredményeket, de katasztrófát se produkált. Maradt a lassú fejlődés, mint ami van 1990 óta, maradt a folyamatos elmaradás a nyugattól, amin senki se tudott változtatni azóta. Az ellenzékből csak a Jobbik nem volt még hatalmon, de nehezen hihető, hogy ők rendelkeznének valamiféle csodarecepttel erre vonatkozóan. Azaz a nép nincs kormányváltó hangulatban.

A második pontot illetően a ballib ellenzék ássa maga alatt a talajt: mindig olyan érvek mentén kritizálja a Fidesz-kormányzatot, melyek idegenek a kisembertől. Lásd: rossza  rezsicsökkentés, mert csökken a közműcégek profitja. Na most, ki az az ember, akit mozgósítana, hogy pár szegény szerencsétlen nagytőkés jövedelme picit csökken? Ezen még az elkötelezett ballib szavazó is nevet.

Röviden összefoglalva: a ballib ellenzék üzenete a választók felé abszurd. Kb. ezt mondják: szolgáljuk ki még jobban a nyugatot, vegyünk részt lelkesen a NATO agresszív politikájában, segítsük a nagytőkét, hogy ne csökkenjen  a profit egy fillérrel se.

Na most, erre ki szavaz? Senki.

Címkék: politika
6 komment

Álcivil műbotrány

A magyar kormányzat, nagyon helyesen, rendet próbál tenni a civil szférában. A minta a vonatkozó izraeli és orosz szabályozás.

Az izraelit nem ismerem, az oroszt igen. A lényege: minden szervezet szabadon működhet – kivéve a kifejezetten betiltottakat -, de amennyiben az külföldi finanszírozást kap, az illető szervezet külföldi lobbista szervezetnek minősül, s ezt a tényt köteles magáról közzétenni.

Teljesen logikus, hiszen milyen alapon hazudhatná magát egy lobbista szervezet civil szervezetnek. A lobbista valakinek az érdekét képviseli, azét, akitől pénzt kap – ezzel semmi gond, de ezt miért kellene titkolni.

A ballibek persze már tiltásról beszélnek, pedig erről szó sincs,

Címkék: politika
1 komment

A KISZ-titkár és a ballib gágogás

A ballibek a fiatalokra összpontosítanak, ez alatt azokat értve, akik ma 35 év alattiak. Ez az a réteg, melynek vagy nincsenek semmilyen emlékei a magyarországi kommunista rendszerről, vagy ilyen emlékeik csak általános iskolás diákként vannak.

Mivel ezeknek a fiataloknak nincsenek saját biztos emlékeik, könnyedén megtéveszthetőek. Ennek alapvetően két vetülete van, a Kádár-rendszer oktalan dicsérete és az oktalan rémisztgetés.

Eddig a szereposztás az volt, hogy az úgynevezett „jobboldal” rémisztgetett, az úgynevezett „baloldal” meg dicshimnuszokat zengett Kádár rendszeréről.

Én magam – mint az idősebb nemzedék tagja – jókat szoktam mulatni mindkét típusú ferdítésen. Mert amikor, egy részről az ember azt hallja, Kádár alatt csak párttagok utazhattak külföldre, tisztelegni kellett az osztályfőnöknek, s aki nem volt KISZ-tag, azt kirúgták az egyetemről, valamint be volt tiltva a puncsízű fagylalt (nem vicc, ezt tényleg olvastam egy harcos antikommuistától pár éve!), más részről meg azt, hogy korlátlanul lehetett utazni, a KISZ-gyűléseken szabad viták voltak, gyakorlatilag szabad választások voltak, s pár tabut leszámítva sajtószabadság volt az országban, cenzúra nem létezett semmilyen alakban – nos, az ilyesmiken csak röhögni lehet.

Mostanában fordulni látszik a szerep. A „baloldal” kezd rémmeséket terjeszteni a kommunista rendszerről. Ennek oka persze az orosz kapcsolat, manapság ki van adva, hogy minden „demokrata” köteles gyűlölni mindent, ami orosz, márpedig az axióma szerint a kommunizmus egy olyan orosz izé.

Az egyik fideszes megmondóember elmondta a napokban magáról, hogy 1989-ben KISZ-titkár lett egy főiskolán. Azonnal be is indult a halálhörhés ballib oldalról, számtalan demagóg ökörséget elgágogva.

Tisztázzuk hát mi is a valóság! 

  1. A KISZ-titkárok nem voltak sosem vezető emberek, még a Kádár-rendszer kemény időszakában sem, kivételt csak egyes nagyvállalatok, egyetemek jelentettek, s természetesen a KISZ KB-t kivéve. De még ezek az emberek is erős középszintű vezetők voltak, nem valódi döntéshozók. Egy jó helyen lévő KISZ-titkár, ha jó kapcsolatai voltak, esetleg ki tudott könyörögni magának vagy ismerősének egy szolgálati lakást, tudott segíteni valakinek, aki bajba keveredett, vagy tudott kicsinyes bosszúval élni valakivel szemben, mindez nagyon korlátozottan.
  2. Még a pártitkárok között is csak a fontos helyen lévők számítottak csak hatalmi tényezőnek. Egy gyár vagy üzem pártitkára jellemzően az illető intézmény vezetőjével együtt döntéseket hozhatott, az adott kereteken belül. Egy község, város párttitkára pedig az illető település első számú vezetője volt. De egy szimpla alapszervezeti pártitkár a nullához közeli hatalmat birtokolt.
  3. A KISZ-tagság már a 70-es években se jelentette ideológiai elkötelezettséget, sőt a párttagság sem. Ahol egy darab párt és egy darab ifjúsági szervezet van, ott az egy darab szervezetben való tagság semmit se jelent.
  4. Aki a rendszerváltozás kezdetétől annak végéig – 1988-1990 között – bármilyen szerepet betöltött a kádárista szervezetekben, annak nulla jelentősége volt. Tessék megkapaszkodni: Gyurcsány KISZ KB-tagsága is jelentéktelen volt, mert csak 1988-ban került oda.

Azért az vicces mindenképpen, hogy a ballib mitológia szerint az MSZMP KB-ban vezető pozícióban lévő Németh, Kovács, Horn, stb. nem felelősek a kommunista rendszerért, míg bárki, aki bármilyen alacsony beosztást is betöltött Kádár alatt és most nem ballib, az mindenért bűnös.

2 komment

A legrosszabb időkben élünk

Mindig idők legrosszabb társadalmi rendjében élünk. Pár évvel ezelőtt magam is azt hittem, ez a lehető legjobb társadalmi berendezkedés, ezért ez számomra személyesen is keserű felismerés.

Az ősközösségben kombinálódott a magántulajdon és a közösségi tulajdon. Alapvetően a társadalom egyenlő emberekből állt, a vezetés konszenzusos alapú volt, melynek legitimítása a szakrális szférából eredt.

Az ősközösség felbomlása az államszervezet kialakulásának ideje. Sokféle irányba ment a folyamat. A nomád népeknél a katonai demokráciák domináltak, a letelepedett népeknél növekedett az egyenlőtlenség. De ez utóbbiaknál is mindig megmaradt a közösség tudata. Ennek talán legjellemzőbb példája az egyiptomi királyság, ahol a szakrális és világi teljhatalmat birtokló fáraó intézménye egyszerre létezett a kiterjedt szociális állammal és a rabszolgaság szinte teljes hiányával.

A középkor sokféleképpen alakult. A feudalizmusnak nevezett rend gyakorlatilag csak Nyugat-Európában létezett teljes mértékben, már Magyarországon is ennek egy specifikus változata volt. Még keletebbre, pl. Oroszországban a feudális típusú rend sosem törte meg a közösségi alapú rendet. Az iszlám világban pedig a katonai demokrácia hagyományai tovább éltek a középkorban is. Érdekes az Új Világ helyzete is: az Azték Birodalom rendszere mintha egyfajta keverék lett volna a nyugat-európai és az iszlám modell között – szakrális uralkodó, kiterjedt magántulajdon, nagy vagyonok, a vezető réteg kiszolgáltatottsága a központi hatalomnak -, ezzel szemben a kontinens másik nagy állama, az Inka Birodalom az ókori Egyiptomra emlékeztetett, azaz az állam fokozott szerepe a gazdasági életben, a magántulajdon korlátozott jellege.

Növekedett szinte mindenhol a társadalom tagjai közti függőség, a közösség azonban minden saját elemét szükségesnek tartotta, ebből fakadóan megmarad a közösségi tudat.

A katasztrófa a liberalizmus győzelmével kezdődött. Az egyén szuverén jogaira támaszkodás a gyakorlatban azt jelentette: immár az elitnek nincs semmilyen felelőssége az alsóbb rétegek felett. Hiszen mindenki egyenjogú, szabad ember, mindenki csinál, amit akar. A társadalom lassan atomizálódott, kezdetben a vallás megmaradt még összekötő elemként, majd a szekularizáció előrehaladtával immár ez a kapocs is megszűnt. A nemzeti kereten kivül nem maradt semmilyen közösségi tudat, a liberalizmus direkt rá is épített erre a teljesen természetellenes nacionalista elvek kötelezővé tételével.

A mai modern liberalizmus rosszabbított a helyzeten, egyesek ezt egyenesen posztliberális államnak is nevezik, arra hivatakozva, hogy sok minden megváltozott a klasszikus liberalizmushoz képest. Én nem szeretem ezt az elkülönítést, szerintem az alapok megmaradtak. De mindegy hogyan nevezzük, a tartalom a lényeg! A klasszikus liberális társadalom legalább nem tagadta az elnyomott rétegeket kultúráját, abba nem próbált durván beavatkozni a nemzeti keretek erőltetését leszámítva. Pl. nem akarta az amerikai elit tiltani a néger rabszolgák saját kultúráját, azt elfogadta, sőt integrálni igyekezett az.

A liberalizmus mai, végső stádiumában már ez se igaz. A rendszerurak – a globálkulákok és médiáik – ma már nem tűrnek aitonóm szférákat, igyekeznek minden liberális kényszerzubbonyba parancsolni. Az elnyomottaknak – nevezzük őket posztproletároknak – ma már az is tilos, ami 200 éve engedélyezett volt az amerikai néger rabszolgáknak.

Egyetlen út: megteremteni az autonómia kis köreit.

1 komment

A társadalom drogozása

A liberális hatalom a lakosság szellemi fertőzése mellett fizikailag is igyekszik a társadalmat megbetegíteni.

Ennek egyik eszköze napjainkban a marihuana legalizálásának követelése.

A drogkereskedelem napjaink fontos problémája, s a harc ellene kilátástalan sajnos. Túl hatalmas érdekek állnak mögötte.

De személyesen megtehetjük azt, ami tőlünk telhető. Határozottan nemet kell mondani mindenre, ami a drogkultúrával bármilyen kapcsolatban áll.

S ha van merszünk, felléphetünk keményebben is, persze ez kockázatos, azaz óvatosság szükséges ilyen esetben, Mindenesetre ha pl. marihuana terjesztőt látsz bárhol, erkölcsileg teljesen megengedhető az illető fizikai likvidálása. Hamis kegyelet ezt a humanizmus nevében nem megtenni.

Egyesek most azt mondhatják, hülyeséget beszélek, mivel sok emberi kultúrában bevett szokás ősidők óta  hallicugén szerek alkalmazása. Igenám, de ezt csak kiválasztott emberek csinálták (lásd sámánok), nem a társadalom minden egyes tagja.

Címkék: politika
5 komment

Ökörködés

Nagyjából 3 hete magam is ellátogattam a tavalyi év egyik nagy ballib hisztériájának a helyszínére. A Városligetbe.

A környéket kiválóan ismerem. Gyerekként nem messze laktam innen, s az iskolám - bár az V. kerületben volt - is gyakran errefelé vitt ki minket délutáni sétára. Később a kutyáimat is szinte minden nap errefelé sétáltattam. Azaz a környék nagyon is ismerős számomra.

Aki ismeri a körülményeket, tudja, a Városliget felújításának terve abszolút helyes és értelmes. A liget romos részei régóta szégyenfoltok, melyek helyére olyasmi kell, ami méltó egy közparkhoz. Számtalan egyébként liberális személy is elismerte ezt. Sőt, sőt ballib megmondóember a bölcs hallgatást választotta ezúttal. Mégis, a keménymag, a sorosista hunvejbinek kimentek, tüntetni 50 fővel, a racionalitás ellen.

Jelenleg a keménymag legbelső magja, mint a kapituláció után a dzsungelben tovább küzdő japán katona még mindig kint van. Én kettő darab sátrat fedeztem fel, ahol 5 azaz öt darab drogos kinézetű lumpen botladozott.

dsc00500_dxo

dsc00500a_dxo

Nem mertem őket közelről fényképezni, ki tudja, ezek  a vademberek mikor támadnak a járókelőkre. Bár volt a környéken 5 azaz öt darab rendőrautó, jobb vigyázni. Ez is röhej persze: minek 5 rendőrautóval vigyázni két darab sátorra, benne öt drogossal?

Címkék: politika
1 komment

Évvégi ballib hagyomány

Minden év végén immár ballib hagyománnyá vált a valóságban nem létező magyarországi "éhezés" feletti álszent szörnyülködés.

Ezen eseménysorozat fontos eleme az állami költségvetésből dúsan finanszírozott, emellett rabszolgamunkából élő krisnás szekta hagyományos PR-akciója.

krsn

Most is megrendezésre került a vidám krisnás sorállás nevű hagyománytisztelő valami.

Pedig a szegénység évről évre pont ugyanolyan mértékű, mint most. S a krisnások PR-akciója szánalmas, gyomorforgató. Az igazi segíteni akaró ember nem úgy segít, hogy közben a mellét veri agyonreklámozva saját magát.

Manapság kevés jó vallása maradt a fanatikus ballibeknek. Ott van még Iványi metodista felekezete és a krisnások, mára mindenki más "rosszá" vált. Azaz bocsánatot, a katolikusok részben jók: magyar részük "rossz", míg az eretnek vatikáni celeb Francisco Wurst "jó".

 

Címkék: politika
1 komment

A populizmus nagy problémája

A sikeresen erősödő populista mozgalom egyik fő akadálya a megosztottság.

A mára értelmetlené vált baloldal-jobboldal elhatárolódás az oka ennek. A legtöbb populista rabja maradt ennek a mesterséges elválasztásnak.

A valóságban a baloldali populizmus és a jobboldali populizmus között sokkal több a közös, mint a különböző. Mégis, azt veszem észre számtalan országban, hogy a két tábor között erősek az előítéletek.

31533468060_12e0e792fa_z

A baloldali populisták a jobbos populistákat valamiféle fasisztagyanús alakoknak vélik, akik a valóságban liberális programot képviselnek, antiliberális álarcban. Egyes baloldali populisták képesek még a liberálisokkal is szövetkezni ezen kitalált "szélsőjobb" veszély ellen.

Nem jobb azonban a helyzet a jobboldali populistákkal. Ők a balos populistákat új mezbe bújt komcsiknak vélik, akik számos téren liberális értékekért harcoknak, csak ezt harcos álbalos jelszavakkal leplezik.

A liberális propaganda alá is játszik ezeknek az érzéseknek. A "populista veszély" a liberális médiák legújabb kedvenc rémmeséje.

Magyarországot a kérdés kevésbé érinti, Magyarországon a baloldali populizmus harmatgyenge, csak az LMP képviseli bátortalanul és részben ezt az eszmeiséget. De csak idő kérdése, hogy ez megváltozzon.

Címkék: politika
Szólj hozzá!

Őszinteség genderalapon

Az őszinteség értelmezésében jelentős nemi különbség tapasztalható.

A férfi a fogalmat fizikai mivoltában, nyersen fogja fel. Azaz az igazság kimondása egyenlő az őszinteséggel.

Ezzel szemben a nők a szellemi elemre, a finom belsőre összpontosítanak. Számukra a káros igazság elhallgatása nem ellenkezik az őszinteséggel.

Azt hiszem, a nők járnak helyes úton ebben.

31906483485_d0867ebde4_z

Címkék: politika
Szólj hozzá!
magyar nyelvű szemfelnyitó, mélyelemző és tájékoztató média
süti beállítások módosítása