magyar nyelvű szemfelnyitó, mélyelemző és tájékoztató média

Hamis hír és sajtószabadság

A sajtószabadság alapvetően egyetlen dolgot jelent: az állam nem támaszt gátat a különböző médiák, sajtótermékek alapítása, terjesztése, tartalma elé.
Azonban a sajtószabadság nem azonos a szólásszabadsággal. Mit ér ugyanis az államtól való függetlenség, ha helyette van más, jellemzően erősebb függőség?
 
Az internet előtti korban a kérdés viszonylag egyszerű volt, hiszen a legkisebb média létrehozásához is jelentős tőke kellett, ami automatikusan ki is zárta a lakosság 99+ %-át ebből a szabadságjogból.
 
S maga a létrehozás nem elegendő, fenn is kell tartani azt. Ez pedig nagyon-nagyon nehéz.
 
Piaci alapon egy médiát fenntartani 2 módon lehet:
  • az olvasó megfizeti a tartalmat,
  • reklámok elhelyezésével.
Az előbbi opcióhoz hatalmas számú olvasó kell, azaz eleve sikeresnek kell lenni, ez pedig kizárja a kis és kezdő médiákat. Hozzáteszem: manapság, az internetes korban, már ez az opció nem is létezik, alig van pár média a világban, mely a felhasználóiból tartja fenn magát.
 
Amikor a Népszabadság körüli ügy zajlott tavaly ősszel, sokan feltették a kérdést, miért nem indít a szerkesztőség egy új lapot vállalkozásszerűen, hiszen az övéké volt a legolvasottabb magyar közéleti napilap, azaz lennének olvasók. A sok süketelés és orbánozás közben voltak ballib, de őszinte hangok is, akik elmondták a nagy igazságot: a lap mindig veszteséges volt a 90-es évek vége óta, s ez nem is lehet másképp. (Az, hogy kihozták 2015-re nyereségesnek a lapot csak könyvelési trükk volt, egyszerűen a tulaj az egyik cégének számlákat állítatott ki  a másik cégével.) Arra a kérdésre, hogy mennyi lenne a lap újraalapítása, a válasz: 3 millió euró + havonta még kellene 150 ezer euró, s ez eleve elvesztett befektetés lenne, semmi esély nemcsak a nyereségre, de még a nullás szintre se, jó esetben csak azt lehetne elérni, hogy a havi kiadás és bevétel egyenlege nulla legyen, de a kezdeti 3 milliós befektetésre keresztet kellene vetni. S mivel senkinek se volt kedve odaajándékozni 1 milliárd forintot a szerkesztőségnek, így nem lehet a lapot újraindítani.
 
A reklámokkal a gond az, hogy függést okoz, hiszen pl. nyilván nem írhat egy média reklámozója érdekei ellen. S természetesen a fő gond itt is, az hogy a reklámbevételekhez először sikeresnek kell lenni.
 
Egy hivatásos újságíró vagy közíró szempontjából nézve a kérdés nem létezik: ő egyszerűen az adott média tulajának az alkalmazottja, azaz azt ír, amit a tulaj enged.

Mit tehet egy független civil?

Ha van normál fizető foglalkozása - mint nekem -, nem marad idő írni. Azaz tud írni időnként, de kizárt dolog igazi újságírónak lenni ilyen módon. A napi munkaidő 8-9 óra, plusz a munkabajárás, meg az éjszakai alvás - ez még akkor se elég, ha a civilnek semmilyen más hobbija, foglalatossága sincs.

Ha meg a civil profi újságíró, az azt jelenti, nem tud belőle megélni. Valahonnan kell pénz. Ha leszegődik egy adományosztóhoz (lásd Soros Alapítvány), akkor ugyanolyan alkalmazott lesz, mintha egy adott lapnál lenne alkalmazva, hiszen ezentúl csak azt mondhatja, ami a gazdának tetszik.

Ha sikerül hirdetőket szerezni, a hirdetőktől függ ismét az ember, de talán ez még a legkisebb függőség az összes közül, de ismét keveseknek adatik meg.

Akinek mégis sikerül, azt pedig a hatalom média azonnal el is nevezik hamis híreket terjesztőnek, s igyekeznek elnyomni. Minket pl. a Facebook az utóbbi 12 hónap alatt 3 alkalommal tiltott le, 1 és 7 nap közti időszakokra.

Ami minket illet, médiánk minden költségét én fizetem, ez a költség jelenleg - mindent beleszámítva - 99 euró/év. Ez havi 8,25 euró. A tavalyi év elején leszerződtem a Google reklámszolgáltatásához, onnan átlag havi 4-5 eurót kapok. Azaz a költségek kb. fele bejön a hirdetésekből. Természetesen ez csakis úgy lehetséges, hogy minden cikk ingyenesen lett írva, mind az általam írtak (ez a cikkek 90 %-a), mind a mások által írtak. Ha nekem ebből kellene megélném, megnézhetném magamat.

Természetesen nem azt akarom mondani, hogy a kb. napi 300 ezres olvasottságú - nyomtatott szám és honlap együtt - Népszabadság és a mi kb. napi 1000-1500 fős olvasottságú médiánk ugyanaz a kategória lenne. Természetesen ez két teljesen más dolog. De a dolgok a mélyben azonosak.

Címkék: politika
4 komment

Vége is az LMP-nek

Az LMP-re szavaztam kétszer is, 2010-ben és 2014-ben. Nem mert zöld lennék, hanem mert úgy gondoltam, szükség van egy baloldali, antiliberális erőre.

Eközben számtalan programpontjukkal nem értettem egyet, csak említenék kettőt:
- én az atomenergetika híve vagyok, mert ez a legolcsóbb, legtisztább energia,
- keresztényként természetesen ellenzem az azonos neműek "házasságát",

De mindezt elnéztem a nagyobb cél érdekében.

Amióta azonban Schiffer otthagyta a pártot, ez kezd egyre jobban elfajulni. Hülyeséget hülyeségre halmoznak. Lassan mennek be az öngyilkosságba, a ballib összefogásba.

De a legújabb eset már egyenesen a humor kategóriája: diszkrimináni szeretnék az orosz kapcsolatokkal rendelkező magyar politikusokat és köztisztviselőket!

Az LMP tehát igyekszik a liberálisok oroszellenes dühödt hisztériájában is pontokat szerezni.

Na, takarodjatok nagyon gyorsan a szemétdombra, ostoba LMP-szarok!

Címkék: politika lmp
5 komment

Mik a valóságos pártpreferenciák Magyarországon?

Mik a valóságos pártpreferenciák Magyarországon? Amiről senki se beszél.

Van először is 40 %, akit semmilyen politika, semmilyen választás nem érdekel. Ezek nem számítanak, mert sose szavaznak senkire.

Van még 10 %-nyi fanatikus "baloldali" - a valóságban liberális -, s van 10 %-nyi fanatikus "jobboldali" - a valóságban nacionalista.

S van 40 % semleges választó, aki a kisebbik rosszra szavaz, választásról választásra eldöntve, hogy kire szavazzon.

Jelenleg  a ballibek maximuma 25 %. Van 10 % biztos szavazójuk, továbbá képesek jó kampánnyal esetleg még 15 %-ot meggyőzni a semlegesek közül, hogy ők a kisebbik rossz.

Jelenleg  a Fidesz maximuma 45 %. Van 10 % biztos szavazójuk, továbbá képesek jó kampánnyal esetleg még 35 %-ot meggyőzni a semlegesek közül, hogy ők a kisebbik rossz.

A Jobbik nem számít, mert nem önálló erő. A direkt egyik oldalt se választó kicsik - elsősorban ez az LMP, esetleg ez lehet a Momentum is - pedig csak a semleges táborból képesek lecsípni morzsákat.

Címkék: politika
Szólj hozzá!

Azok a csúnya komcsik

Érdekes megnézni a modern magyar liberális álláspont fejlődését a kommunizmust illetően a rendszerváltozás óta.

Kezdetben a kommunisták fel lettek osztva rossz, maradi, elavultakra és jó, kedves, reformerekre. Reformkommunista alatt az volt értve, aki a kommunista eszmét úgy "reformálja", hogy azt lassan felváltja a liberális eszmével. Az antikommunizmus ebben az időben csúnya dolognak számított, ami csak az elmaradott, fasisztoid jobbosokra jellemző. A magyar történelmi specifikum miatt az antikommunista erősen antiszemitagyanúsnak is számított.

Mára a hivatalos liberális álláspont, hogy  a kommunizmus bűnös eszme, s minden kommunista hétpróbás gazember. Ma már a komcsizás liberális szitokszó, pl. gyakori érv Orbán ellen, hogy ő komcsi.

Az egyik ballib mítosz szerint a Fidesz tele van kommunistákkal. Ez 2 okból is tévedés.

Először is, azonosítja a párttagot  a kommunistával, miközben szimpla tény, hogy Kádár alatt a párttagok 90 %-a nem volt sose kommunista. A párttagság a legtöbb esetben munkahelyi kényszer volt, s teljes formalitásnak számított.

Másodszor pedig, éppen a Fidesz az a párt, melynek alapításában, vezetőségében gyakorlatilag egyetlen egy volt MSZMP-tag sincs. Ennek oka persze részben életkori is. Amikor a Fidesz 1988-ban megalakult, a vezetőségben nem volt 30 éven felüli ember (az első alapszabály eleve tiltotta a tagságot 35 éven felülieknek!) , s eleve kevés volt ebben a korosztályban a páttagok száma a későkádári rendszerben. A Fidesz első vezetősége - ez még kollektív vezetőség volt, nem volt elnöki poszt - 6 személyből állt: Deutsch Tamás, Fodor Gábor, Kövér László, Németh Zsolt, Orbán Viktor, Szájer József - egyikük se volt soha MSZMP-tag. Ezzel szemben az MSZP összes - ismétlem, ÖSSZES - alapító tagja - tehát nem csak a vezetőség, de az alapító tagság is! - 1989-ben volt MSZMP-tag volt, nem is lehetett másképp, hiszen az MSZP az MSZMP romjain alakult meg.

Hozzáteszem, eszem ágában sincs azt állítani, hogy bűn lenne az MSZMP-tagság, a volt párttagoknak bűnbocsánatot kellene tartaniuk, sőt azt sem gondolom, hogy a kommunizmus bűnös eszme lenne. Mindössze a ballib inkoherenciára szeretnék rámutatni. 

 

Címkék: politika
Szólj hozzá!

Hány évig tartott a Római Birodalom?

A nyugati, részrehajló történetírásban Róma időtartama a valóságosnál mindig jóval rövidebb. Lássuk miért!

A római állam alapítása i. e. 753, Ennek hagyományos időbeli felosztása:

  • i  e. 753 - i. e. 509: királyság,
  • i. e. 509 - i. e. 31: köztársaság (a köztársaság végét illetően ez csak az egyik szokásosan használt dátum, de nem az egyetlen, ennek oka, hogy jogilag a köztársaság még 300 évig, pontosabban i. sz. 284-ig fennállt, s nehéz pontos dátumot megadni a végét illetően, a 31-es év kiválasztásának oka: ekkor biztosította be Augustus császár az actiumi csatában való győzelmével egyeduralmát),
  • i. e. 31 - i. sz. 284: a császárkor első fele, a prinicipátus,
  • i. e. 284 - i. sz. 476: a császárkor második fele,  a dominátus.

Minden i. sz. 476 utáni fejlemény már a római történelmen kívül van szemlélve, s ez valójában abszurdum.

Valójában még ez a 476-os év se pontos, ez is vitatható időpont, mert ekkor "csak" a nyugatrómai állam fővárosa veszett el, de nem teljes területe, annak egyes részei még 10 évig megmaradtak.

Az igazi probléma viszont az, hogy nyugaton ki lett találva a "bizánci birodalom" kifejezés, hogy ezzel le lehessen tagadni azt a tényt, hogy a Római Birodalom még majdnem ezer évig, 1453-ig fennállt. (Itt is ez a főváros elestének időpontja, még 1479-ig tartották magukat egyes területek.)

395-ben zajlott le a Birodalom végleges kettéosztása nyugati és keleti részre. De a közös államiság tudata továbbra is fennállt. A VI. sz. közepe volt az utolsó időpont, amikor a Birodalom sikeresen visszaszerezte több nyugati területét, köztük Itáliát is (Pannóniát pl. nem). Ez időpont után a nyugati területek már sosem voltak rómaiak, már csak egyes maradványok maradtak, de ennek is vége lett a VIII. sz. közepére.

Ha beszélünk bizánci korról, az lehetséges, ha ez alatt azt értjünk, amikor Róma görögnyelvű lett. A Birodalomban még a szétválás előtt ugyan a latin volt a hivatalos nyelv, a gyakorlatban a közigazgatás mindenhol a fő összekötő nyelvet használta. Azaz a latint csak nyugaton, míg keleten a görögöt (néhol az asszírt is).  A VI. században végleg nyugat nélkól maradt Birodalom egyszerűen hivatalosította a tényleges helyzetet, bevezetve a görög hivatalos nyelvet. Bizánci korról ettől kezdve beszélhetünk, de a bizánci kor ugyanúgy része a római történelemnek.

Nyugaton tehát kitalálták a "Bizánc" szót, hogy azt lehessen mondani, a Római Birodalom véget ért az V. században. Ez a történelemhamisítás máig hat. Pedig a valóságbnan a Birodalom csak a XV. században ért véget, s ez a birodalom SOSE nevezte magát Bizáncnak, lakosai "rómaiaknak" nevezték magukat egészen a XV. századig. Ez kb. olyan, mint a szlovákok vicces történelemszemlélete Magyarországról, amikor kijelentik, hogy volt "Hungária", s ez valami más volt, mint "Magyarország".

Mi az oka a hamisításnak? Alapvetően a katolicizmus.

A római pápa is felmondta a hűséget a római császár felé a VIII. sz. végén, ennek csúcspontja 800, amikor a római pápa részt vett az új nyugati frank császárság legitimilásában. Tulajdonképpen ennek egyenes következménye, hogy 1054-ben a római pápa kiszakadt az Egyházból, megelapítva az új, immár frank-latin katolicizmust.

Ugyanez az oka, ami miatt az ortodox államokban més a hozzáállás. A románok egyenesen a Római Birodalomról nevezték el magukat! Amikor a Birodalom a VI. században hivatalosan áttért a latinról a görögre, az állam neve görögül "Rhomania" lett. Ezt a szót vették át a románok a XIX. sz.-ban. Így lettek oláhokból románok.

Az orosz állameszmének is szervez része Róma. Amíg megvolt a császárság, Moszkvában az uralkodó nem nevezte magát császárnak (szlávul: cárnak). Az orosz "3 Róma" tan abszolút fontos az orosz történelemszemléletben. Az első Róma (az eredeti) elbukott a barbárok alatt az V. században, majd eretnek lett a frankok alatt a XI. században. A második Róma (Konstantinápoly) elesett a muszlimok támadásában, a XV. században. Ezért lett a harmadik Róma (Moszkva), mely sose fog elesni. Ezt mondja a XV. századi orosz tanítás, s eddig be is jött, Moszkva sosem esett el azóta se a lengyeleknek, se a svédeknek, se Napoleonnak, se Hitlernek sikerült megtörtenie a moszkvai hatalmat, ahogy ez napjainkban se jött össze az egész nyugati világnak.

 

Címkék: történelem
1 komment

Többnemzetiségű államok a Balkánon

A mostani macedóniai események kapcsán sokan nem értik miről is van szó.

Azt hiszik, ez afféle jobboldal-baloldal viszály, ill. Soros és Putyin emberei harcolnak egymással. Látszólag így van.

A macedón politikai életet 2 fő párt dominálja, mindkettő azonos támogatottsággal bír, mindkettő kb. a parlamenti mandátumok 40 %-át tudhatja magáénak. Mindkét párt gazdasági értelemben liberális, de az egyik baloldalinak, míg a másik jobboldalinak nevezi magát, aminek fő oka, hogy a baloldaliak a volt kommunista állampárt utódja, míg a jobboldaliak az antikommunista ellenzék utódja. Mindkét oldal nacionalista, az eltérések köztük nehezen észrevehetők. Talán azt lehet felhozni, hogy a "baloldal" nyugatpártibb a "jobboldalnál", de a jobboldal se nevezhető nyugatellenesnek. Ami az oroszpártiságot illeti, bár a jobboldalt nevezik oroszpártinak, a baloldal se oroszellenes. A két tömb közti ellentét fő alapja személyes utálat egyes vezetők között.

A fő probléma az országban etnikai: az albán kisebbség nem akar az országban élni, évek óta bojkottálja a macedón államot. A végcél: az albán többségű területek elszakítása, azok egyesítése Koszovóval és/vagy Albániával.

A Balkánon a többnemzetiségű államoknak sose volt jövője. Minden balkáni állam egy adott nemzetiség állama, s mindenki más idegen elem. Ha az idegen elemek lojálisak, értsd, hajlandóak lassan asszimilálódni, akkor a többség szimpátiával tekint rájuk. De ha egy kisebbség túl nagy létszámú, az sosem lojális.

A Balkánon a kisebbségi jogok megadása az állam gyengeségének a jele, továbbá felhívás az adott kisebbség felé, hogy az illető állam készen áll arra, hogy felrobbantsa magát. Az ennél több kisebbségi jog, a kollektív autonómia, sőt ennek fokozott alakja, a területi autonómia pedig egyenesen felhívás az elszakadásra. Ezért a kisebbségek nem lesznek sose lojálisabbak az autonómia miatt, hanem ellenkezőleg ez csökkenti lojalitásukat az illető államhoz. A területi autonómia arra jel, hogy az adott terület előtt végleg megnyílt a függetlenség lehetősége.

Cak pár balkáni terület története, mely az idők során autonómiát kapott:

  • Bulgária: autonómia 1878, függetlenség 1908,
  • Kelet-Rumália: autonómia 1878, csatlakozás Bulgáriához 1885,
  • Koszovó: autonómia 1946, függetlenség 2008,
  • Kréta: autonómia 1898, csatlakozás Görögországhoz 1913,
  • Románia: autonómia 1859, függetlenség 1878,
  • Szerbia: autonómia 1815, függetlenség 1878.

Hát, ezért nem szeretik sehol a Balkánon a kisebbségi jogokat.

Szólj hozzá!
2017. április 30. 07:07 - MaxVal BircaMan alszerkesztőhelyettes

Orbán hete

Hát, ez a hét Orbáné volt.

Először is Brüsszel akart magának egy hatalmas pofont, így magához szólította Orbánt, aki a pofont le is keverte: gyakorlatilag felmosta a padlót Brüsszellel.

De Gyurcsány úgy gondolta, nem elég Orbánnak a brüsszeli győzelem, hanem jó, ha ad még egy kis bónuszt is hozzá. Hiszen a pozitív életérzésből sose elég.

Meg különben is, már hónapok óta nem növekszik a Fidesz népszerűsége, így Gyurcsány azt gondolta, cselekednie kell azonnal. S rögtön a tettek mezejére is lépette: csinált egy kamufenyegetést, melyet óvodáskor felett senki se venne komolyan, majd azzal tetézte, hogy tovább kamuzott, amikor lejárt az "ultimátuma".

Ha nem tudnám, hogy Gyurcsány dúsgazdag ember milliárdos lopásainak köszönhetően, azt hinném, a Fidesz kampányának külső munkatársa.

Szóval nem pénzért csinálja, csak van egy ilyen fura szokása, hogy évtizedenként rúg magának egy hatalmas öngölt. Éppen letelt az évtized az őszödi hazugságbeszéd óta, szóval ideje volt egy újabb öngólnak.

Címkék: politika
11 komment
2017. április 29. 09:09 - MaxVal BircaMan alszerkesztőhelyettes

Sajtószabadság és civilek

Jönnek időnként ezek a hírek, hogy elnyomják a civileket és csökken a sajtószabadság. Lássunk azonban a dolgok mögé! A két téma ugyanis teljes mértékben összeér.

A civil témát már sokszor elemeztem. A civileket csak totális diktatúrákban tiltják, s enyhébb diktatúrákban meg korlátozzák őket. Mindenhol máshol a civil szféra jellemzően szabad, ami azonban nem jelenti azt, hogy egy-egy, az adott rendszerre veszélyes civil szervezeteket ne tiltanának be időnként - ez megesik minden liberális demokráciában is.

Amikor a liberális médiák civilek korlátozásáról írnak, jellemzően nem az igazi civilekre utalnak, hanem idegen lobbistákra. A nyugati hatalmi központ bevett módszere, hogy idegen földön kitartanak ottani aktivistákat, hogy azok képviseljék érdekeiket. Ezek az aktivisták igyekeznek olyan látszatot kelteni, mintha civilek lennének, miközben a valóságban lobbisták.

Hozzáteszem: nem baj, ha valaki lobbista, ez is egy tisztességes tevékenység, de aki lobbista, az ne hazudja magáról, hogy nem az.

Aki a civil szervezetek átláthatósága ellen harcol, az valójában azt szeretné: ne lehessen tudni ki lobbista álcivil és ki igazi civil.

Ami a sokat emlegetett Oroszországot illeti, ott több ezer civil szervezet működik szabadon. Kevesebb mint 10 azaz tíz szervezet van betiltva. Az orosz szabályozás egyedül azt követeli meg, hogy ahol jelentős a külföldi pénz aránya az illető szervezet működésében, az a szervezet köteles magát idegen lobbistának megnevezni. Azaz továbbra is működhet, csak köteles mindenki számára nyilvánvalóvá tenni: idegen pénzből működik, nem az orosz polgárok adakozásából vagy önkéntesek ingyenes munkájából. Ezzel sikerült Oroszországban megtörni azt a mocskos gyakorlatot, hogy idegen érdekek magukat képesek voltak helyi, alulról szerveződő civileknek hazudva befolyásolni a közvéleményt. Pl. kimegy tüntetni párezer homoszexuális lobbista, az átlagember erre azt hinné, ez valamiféle helyi tömeges tiltakozás, mely mögött ott áll a társadalom egy jelentős része - majd azonban kiderül, a tüntetést szervező "civil" pénze nyugatról van, azaz gyakorlatilag a tüntetők fizetett statiszták, akik a fellépési díjukért tüntettek csupán, s nem fejeznek ki semmilyen komoly társadalmi igényt.

Ami a sajtószabadságot illeti, az ezt mérő liberális szervezetek mérőszámai a valóságban nem a sajtószabadságot jelzik, hanem azt, mekkorra a liberális médiák aránya egy adott országban.

Mi is a sajtószabadság a valóságban?

  • Bárki indíthat bármilyen médiát.
  • Nincs állami cenzúra.
  • Senkit sem üldöznek véleménye miatt.

Ha ez megvan, akkor a sajtó szabad. Az, hogy a liberalizmust a médiák közül hány támogatja nem lehet szempont.

A liberálisok gyakorlatilag azt mondják: csak az a sajtószabadság igazi, amikor minden média elfogadja a liberális eszmét, azaz egyetért velük. Lássuk be, ez abszurd álláspont. Utoljára ilyet a Szovjetúnióban hallottam, amikor azt mondták: a nyugati sajtószabadság álszabadság, mert minden nyugati média kapitalista érdekeket fejez ki, s a kevés ottani kommunista média marginalizálva van, nem képes eljutni az olvasókhoz, mert a kapitalista rendszer ezt mindenféle módon meggátolja.

 

 

Címkék: politika
Szólj hozzá!
2017. április 26. 17:17 - MaxVal BircaMan alszerkesztőhelyettes

Miért ne kérjünk bocsánatot?

Természetesen nem az udvariassági bocsánatkérésről van szó. Az eleve nem is igazi bocsánatkérés, csupán
udvariassági fordulat. Lásd, amikor rálépünk valakinek a lábára a metrón és azt mondjuk "bocs!", vagy méginkább, amikor egyfajta megszólításként használjuk "elnézést, merre van az x utca?".

A bocsánatkérés hamis történelemfabrikálás. Hiszen amit megtettünk, az megtörtént, nem tudjuk megváltoztatni. A bocsánatkéréssel azt a hamis látszatot igyekszünk kelteni, mintha semmissé tudnánk tenni a megtörténtet. Ez
azonban önbecsapás és súlyos hazugság. A hiteles ember felelősséget vállal életéért, minden cselekedért, legyen az akár a legrosszabb is. A felelőségelhárítás gyerekes dolog, az ilyet kerülnünk kell, ha nem akarjuk hitelességünket eljátszani.

Minden cselekedetünk hasznos. A rossz cselekedet haszna az, hogy tanulunk belőle. Ne tékozoljuk el holmi primiví bocsánatkéréssel. Ha megbánunk valamit, mert rájövünk annak rossz mivoltára, ez nagyszerű dolog, ez a bűn felismerése és annak sajnálata, a bűnbocsánat. Ne rontsuk el ezt mindenféle üres bocsánatkérésekkel!

Címkék: politika
Szólj hozzá!
2017. április 24. 16:16 - MaxVal BircaMan alszerkesztőhelyettes

Az adományozás

Az adományozást a legtöbb esetben utálom.

Gyakran az adományozás egyfajta lelkiismeretvásárlás. A sokat lopott vagy más tisztességtelen módon pénzt összeharácsolt ember odaad egy nagyobb, de számára jelentéktelen összeget, majd kiáll a kamerák fényébe. Az ilyen ember azonnal likvidálni kellene szemrebbenés nélkül, bármiféle hála helyett.

A cégek más ügy. Náluk az adomány a marketing része. Tulajdonképpen még jobb is, ha adományokon keresztül fényezik magukat, mintha ezt idióta reklámokon keresztül tennék, ezzel gazdagítva a reklámügynökségek drogozó kreatív álművészeit és mindenféle debil médiát.

Van olyan is, amikor gazdag, politikailag aktív emvberek saját nézetüket akarják népszerűsíteni. Jó példa erre Soros György amerikai-magyar tőzsdei spekuláns. Azt kell mondanom, hogy valójában ez az eddig felsoroltak közül a legkisebb baj morálisan, hiszen ez nem is adomány, ez szimplán politikai tevékenység. Márpedig miért ne lenne joga egy gazdag embernek, hogy politizáljon? Nincs gond, amíg nem kezdi magát valamiféle filantrópnak hazudni, ahogy ezt teszi sok liberális média Sorossal. Azt, hogy ő filantrópnak mondja-e magát nem tudom. Ha nem teszi, akkor minden ellenszenvem ellenére leveszem a kalapomat előtte.

Az igazi, szívből jövő adomány kétféle lehet.

Az egyik, amikor úgy adunk keveset, hogy azonnal el is felejtjük, hogy adtunk. Odaadjuk a pár forintot a koldusnak, s nem ellenőrizzük aztán, hogy valóban éhes-e vagy csak akart egy italt. Ha ellenőrizzük őt, azzal a koldust már rabszolgánként kezeljük. Ez semmivel se jobb, mint azon liberális megmondóemberek gusztustalan szövege, miszerint aki valaha Soros-ösztöndíjat kapott, az nem fordulhat soha az életében Soros ellen.

Az igazi filantróp pedig sokat ad, nem abszolút értékben sokat, hanem relatíve sokat, azaz saját vagyonához képest. Egyik régebbi munkahelyemen az egyik tulaj megdöbbentett annak idején. 300 millió eurós vagyonának 90 %-át elajándékozta, szülővárosa szegény gyerekeit segítő alapítványt hozott létre. S a legfontosabb: ez nem afféle kamuajándék volt, amit sok gazdag ember tesz, hogy az alapítvány vezetését meghagyja saját kezében, azaz csupán adóoptimalizáció az egész, hanem semmilyen szerepet nem vállalt az alapítványban, a teljes kontrollt átadta olyan személyeknek, akikben megbízott, hogy nem fogják a pénzt lassan szétlopni. Igen, ez filantróp, vagyona 90 %-át kevés ember meri elajándékozni.

Címkék: politika
1 komment
2017. április 22. 07:07 - MaxVal BircaMan alszerkesztőhelyettes

Miért nem vagyok liberális?

Sokan sokszor kérdezik, miért nem vagyok liberális?

Ehhez úgy  a legegyszerűbb válaszolnom, ha elmondom, miért voltam egykor liberális.

Aki ismer vagy aki olvassa hosszú ideje írásaimat - melyek közül sajnos a 2005 előttiek nincsenek fent a BircaHang Médián, nem tartottam akkor fontosnak írásaim gyűjtését -, az jól tudja, életem legnagyobb részében liberális voltam. Amikor még kamaszkoromban elkezdtem értdeklődni a politika iránt, rögtön liberálisként kezdtem. 1984-1985 környékén meginogtam a liberalizmusban, de hamar visszatértem hozzá, majd 1993-1994 környékén ismét meginogtam benne, de 1999-2000 körül megint visszatértem hozzá. Természetesen többféle módon voltam ez idő alatt liberális, a liberalizmus több irányzatában hittem, de most ennek taglalása nem célom. A lényeg: gyakorlatilag 2006 környéken kezdtem szakítani a liberális eszmével, s csak 2009 környékére lettem immár valódi ellenfele a liberalizmusnak.

Kiválasztottam az 5 legfontosabbat okot.

Hittem a racionalitásban, abban, hogy a felvilágosodás a legjobb kor, mely megszabadította az embert a szellemi béklyóktól. Annak ellenére hittem ebben, hogy eközben keresztény hívő voltam, de nem láttam ebben ellentmondást, mivel azt vallottam, hogy a vallás egy specifikus terület, ahol az irracionalitás az alap, míg más területeken ez nincs így.

Rájöttem azóta, a felvilágosodás nem más, mint  a rossz uralmának növekedése, az ember igazi valójának megtagadása, s a szellemi béklyó éppen az, ha elfeledjük az emberi valódi énjét, azt hamis eszmékkel keverjük.

Hittem, hogy a magánérdek elsőbbsége maximálisan jó dolog, mert  a társadalom tagjai az egész társadalom javát szolgálják, ha mind egyenként saját magánérdeküket követik.

Ma már tudom, az emberi önzés sosem pozitív érték, S az önző egyénekből sosem lesz jó társadalom.

Hittem abban, hogy a szabad piac lehetséges, s azt is, hogy az képes megoldani a legtöbb társadalmi problémát.

Tudom már, ez fatális tévedés. Szabad piac eleve nem létezik, ez csak egy utópia, ráadásul a szabad piac csak az erősek uralma a gyengék felett, ami nem lehet egy normális társadalom alapja.

Hittem az állam és az egyház elválasztásában, azaz a szekuláris államban.

Ma már tudom, a szekuláris állam valójában ateista állam, mely semmivel nem jobb egyes k9zépkori államoknál, ahol az egyházak politikai hatalmat gyakoroltak. Tudom, a semleges állam szimpla hazugság, ilyen nincs és nem is létezhet.

Hittem, hogy a liberális demokrácia nem egy jó rendszer, de minden más rendszer rosszabb nála.

Rájöttem: a liberális demokrácia a legrosszabb rendszer, amit az emberiség valaha kitalált. A liberális demokrácia a valóságban egy emberellenes, abszurd diktatúra.

Ez tehát az 5 legfontosabb ismérv, minden más csak ezekből következik.

 

12 komment
2017. április 20. 07:07 - MaxVal BircaMan alszerkesztőhelyettes

Kell-e Orbánra szavazni jövőre?

Orbánra utoljára 2002-ben szavaztam parlamenti választáson. De most nagyon úgy néz ki, megint kénytelen leszek rá szavazi 16 évvel később, 2018-ban. Miért?

Alapvetően kedvenc pártom nincs 20+ éve. Mindig arra szavazok,  aki legközelebb áll nézeteimhez, vagy ha nincs ilyen, a legtávolabb áll a nekem legkevésbé tetsző nézetektől.

Lássuk a mostani helyzetet! Ha MINDEN igaz lenne, amit a liberális médiák leírnak Orbánról, AKKOR IS Orbánra kellene szavazni, és nem a liberókra. Miért? Mert a liberális program egyszerűen káros.

S nem valamiféle fanatizmus miatt kellene így tenni, hanem hideg és racionális megfontolás miatt. Egy mondatban: nem Orbán annyira jó, hanem ellenzéke annyira rossz!

Az már külön kérdés, hogy ha lenne több nem-liberális alternatíva, akkor Orbánra kellene-e szavazni. Valószínűleg es esetben jobb lenne nem rá szavazni. De ez csak elmélet egyelőre, a gyakorlatban nem ez a helyzet, nincs más komolyan vehető nem-liberális erő.

Én személyesen nagyon szeretném, ha választani lehet több nem-liberális esélyes közül, ez lenne az ideális állapot.

Címkék: politika
9 komment
2017. április 19. 07:07 - MaxVal BircaMan alszerkesztőhelyettes

Választási előrejelzés

Mi lesz jövőre a választásokon?

Már Orbán fő ellenfele a Jobbik, nem a ballibek. Azt hiszem, a CEU elleni támadás fő célja is a Jobbik diszkreditálása volt. S az akció maximálisan sikeresen zajlott le. A Jobbik kényszerült kiállni közvetve Soros mellett, ami súlyos csapás, ezzel el is ment a szavazótábor harmada-fele. A szavazók azt eltűrték, hogy Vona értelmes reformokat vigyen véghez, pl.a legvadabb radikálisok elűzését, de a párt alapjaira büszkék, az ezek elleni támadást nem tűrik el. A Soros melletti burkolt kiállás olyasmi, ami egyszerűen összeegyeztethetetlen a Jobbikkal. Kinek kell egy liberális Jobbik? Senkinek. Ezzel a pártnak gyakorlatilag vége van.

A ballibek esélytelenek. Ezt éppen a mostanában zajló tüntetések jelzik, melyek lassan a teljes érdektelenségbe süllyednek. Hiába a liberális és jobbikos médiák minden erőlködése, ezek a tüntetések képtelenek voltak komoly tömegeket mozgosítani. A tüntetések fő mondanivalója - Soros egyetemének törvényenfelettisége és a a civil szervezetek joga, hogy ne számoljanak el - olyasmi, ami az emberek 99 %-át egyszerűen nem érdekli.

Ami tény, s ez érezhető: a mindent mindig eldöntő pártsemleges lakosság egyre mérgesebb Orbánra, de nem tartja sehogy se alternatívának a ballibeket, s élés helyzetben még mindig inkább Orbánra szavaznának.

Sőt, éppen a ballib tábor az, mely a leginkább kiábrándultabb. Hű ballib szavazók nevezik alkalmatlan idiótáknak saját vezéreiket, s leginkább éppen ők várnak valamiféle új erőre Orbán ellenében.

Az LMP Schiffer nélkül lassan megy a szakadékba. Ráaádásul megjelent a Momentum, mely részben az LMP szerepére játszik, azaz "utáljuk egyformán Orbánt és Gyurcsányt, s ne csatlakozzunk semmilyen ballib szövetséghez!". Együtt a kettő már túl sok, azaz szinte biztos mindkettőjük veresége jövőre, nem fognak bejutni a parlamentbe. Hacsak nem egyesülnek, ami kétséges a két párt eltérő ideológiája miatt: az LMP újbalos párt, míg a Momentum jobbos liberális szervezet.

A kis ballib pártok 1 % alatt vannak már. Esélytelenek. Egyetlen reménységük, hogy vagy az MSZP vagy a DK beviszi őket a parlamentbe. Esetleg még ráaakaszkodhatnak a Momentumra, de erősen kétséges, hogy ezt a Momentum akarná.

A két stabil ellenzéki párt a Jobbikon kívül a DK és az MSZP. Egymást jobban utálják, mint Orbánt. Ráadásul a Botka-vonal elkezdte az MSZP eltolását balra, ami a jobbos DK-val plusz konfliktusforrás. Az MSZP szeretne leválni a ballib táborból - amit én személyesen nagyon üdvözlök, mondhatnám magamat Botka hívének is -, de ezt se maga a párt egy része, se a mögöttes erők nem fogják megengedni a választásokig. Aztán esetleg, de már késő lesz, s a vereség miatt az MSZP liberálisai el fogják űzni Botkát.

Szóval a valószínű eredmény az lesz, hogy a Fidesz kap 40 %-ot, plusz tarolni fog az egyéni körzetekben, amivel lesz 55-60 %-a parlamentben. A ballibek fő veresége éppen a Jobbik gyengeségéből fog jönni. Egy erősebb Jobbik ugyanis nagyobb esélyt adna a ballibeknek a győzelemre egyes egyáni körzetekben.

Nincs kormányváltó hangulat. Ezt most éppen Budapestről írom.

Címkék: politika
3 komment
2017. április 17. 07:07 - MaxVal BircaMan alszerkesztőhelyettes

Egy értelmes mondat

Néztem a legutóbbi ballib tüntetést, s nem hittem a fülemnek: elhangzott egy darab értelmes mondat is  a sok hülyeség között.

Ez a mondat: az arányos választási rendszer követelése.

Természetesen  a követelés megfogalmazója csúsztat, amikor úgy tesz, mintha 2014 előtt arányos választási rendszer lett volna Magyarországon, s ezen csak a csúnya Zorbán változtatott. Ez nem igaz, 1990 ót aránytalan a választási rendszer. Viszont azt hiszem, érdemes lenne elgondolkodni az 1989-ben kitalált erősen aránytalan választási rendszer leváltásán.

Nézzük csak meg, mi lenne, mi lett volna, ha a két legutóbbi választás arányos választási rendszerben zajlott volna! Két változatot is ismertetnék:

  • A: korlátozottan arányos választási rendszer, azaz csak listás szavazatok vannak, de marad az 5 %-os bejutási küszöb,
  • B: teljesen arányos választási rendszer, azaz csak listás szavazatok vannak, s nincs mesterséges bejutási küszöb.

Jól látható a különbség. 2010-ben mindenképpen meglett volna a Fidesz kényelmes többsége, de alkotmányozó többség nélkül. Ugyanakkor 2014-ben koalíciós kényszer állt volna fel: a Fidesznek össze kellett volna állnia legalább az LMP-fel a kormányalakításhoz, míg a ballibek is tudtak volna kormányt alakítani, de csak akkor, ha mind az LMP-vel, mind a Jobbikkal koalícióra léptek volna.

Mindebből jól látható az arányos választási rendszer 2 fő hátránya:

  • instabil kormányzás.
  • a kis pártok ereje hatalmassá nő, míg a nagyobb pártok kénytelenek ennek eleget tenni.

Ennek ellenére azt mondom, a kormányzatnak el kellene fogadni a választási reformot. Ezzel hosszú távon csakis nyerne.

 

Címkék: politika
2 komment
2017. április 16. 07:07 - MaxVal BircaMan alszerkesztőhelyettes

Mi a tüntetés szerepe egy demokráciában?

Ez a kérdés gyakran felmerül manapság, pedig ugyanaz a kérdés ugyanígy felmerült a 2006-os tüntetéssorozat idején is.

Az alapvető és teljesen téves kérdésfelvetés az, hogy a tüntetés értelmetlen, hiszen a kormány nem bukott meg.

Ez azonban teljes félreértés. Egy demokráciában sosem a kormánybuktatás a tüntetés a célja.

A megoldás a tüntetések hívei részéről az szokott lenni, hogy a meglévő rendet diktatúrának minősítik. Ez azonban csak önbecsapás.

Hiszen hogyan lehetne diktatúra az az ország, ahol demokratikus és szabad választások döntik el ki legyen kormányon?

A mai liberális tüntetők 2 fő érve, hogy aránytalan a választási rendszer és a többség nem szavazott Orbánra. Mindkét érv abszurd. Az aránytalan választási rendszer akkor lehetne csak érv, ha neki köszönhetően a legtöbb szavazatot szerzett párt elvesztené a választást. Eleve: a választási rendszer Magyarországon aránytalan 1990 óta, ezen az orbáni választási reform csupán annyit változtatott, hogy kismértékben tovább növelte ezt az aránytalanságot. Az pedig egyáltalán nem érv, hogy a választási győztes ellen többen szavaztak, mint amennyien rá: ha ez így lenne, minden magyar kormány illegitím lenne 1990 óta, leszámítva éppen Orbánt 2010-2014 között, aki picivel több szavazatot kapott akkor, mint amennyien nem szavaztak rá.

Ugyanez mondható el a 2006-os tüntetőkről. Az ő két érvük az volt, hogy a választásokat a "kommunisták" - értsd: a ballibek - meghamisították, valamint Gyurcsány hazugsággal nyert választást, amit ő maga is elismert híres öszödi hazugságbeszédében. Ismét: egyik érv se valós. A választások meghamisítása képtelenség, mikor minden párt jelen van a bizottságokban, plusz civil megfigyelők is jelen vannak. Ugyanígy: egy politikus hazugsága nem érv, a legtöbb politikus hazudik, ez a szakma része, s ebből nem következik a legitimítás elvesztése. A tüntetők eleve nem szavaztak volna Gyurcsányra, akkor se, ha ő lenne a kivételes igazmondó politikus.

Ugyanezt elmondtam 2006-ban is. Akkor ráadásul Budapesten éltem, személyesen láttam mindent, el is mentem egyszer megnézni a Kossuth téri szánalmas lumpentábort, ahol minden volt: alkoholista sátortábortól alkotmányozó népgyűlésig. Szóba került a csodatevő turultól a szent pilisi világcsakrán át egészen a többezer éves, mágikus hatású magyar koronáig minden magyarkodó baromság.

Akkor elmondtam: Gyurcsány egy marha, de 30 ezer sátorozó és "alkotmányozó" tüntető nem döntheti meg a legitím hatalmat, mert arra millióan szavaztak. Tessék választást nyerni ökörködés helyett. Akkoriban mindezért a tüntetések fanatikus híve,  a véleményemért Gyurcsány ügynökének neveztek (biztosan félbolgár felesége szervezett be, szólt a "leleplezés"), akit karakterre fizet az MSZP pénztára.

Most ugyanez van. Csak a ballib tüntetőknél nem csodatevő turul, pilisi világcsakra és magyar korona van, hanem ezek helyett: Brüsszel, Soros és az európai értékek. Lényegileg ugyanaz a sületlenség más szavakkal. S aki ellenük beszél, az most a Fidesz és Moszkva lefizetett embere.

A tüntetés célja egy demokráciában a tiltakozás vagy egyetértés kifejezése, nyomásgyakorlás esetleg, de nem a választások helyettesítése. Hiszen abszurd, ha egy tömeg - legyen az több százezres is - medönthetné milliók szabad és demokratikus akaratát.

Szóval, kedves ballibek, tessék választást nyerni. Alig 1 év maradt addig. Mi a gond? Esetleg az, hogy ti is tiudjátok, képtelenek vagytok Orbánnál több szavazatot szerezni, s már annak is örölnétek, ha sikerülne fele annyit szerezni, mint ő? Nos, ez sajnálatos, de ez egyetlen dolgot jelent: a nép nem akarja, hogy ti legyetek hatalmon. Ha demokraták vagytok, ezt elfogadjátok. De mivel liberálisok vagytok, alapból nem vagytok demokraták. De erről nem tehet senki, csak ti magatok.

Címkék: politika
1 komment
2017. április 14. 14:14 - MaxVal BircaMan alszerkesztőhelyettes

Eurovíziós pedofília és buziság

Az eurovíziós dalfesztivál évek óta a homoklobbi egyik célpontja. A fesztivál vezetősége úgy ugrál, ahogy azt a homoklobbi diktálja.

Lássuk csak az utóbbi évek eseményeit!

1998-ban egy transzvesztita izraeli férfi nyerte a fesztivált. Mentségként elmondható: legalább tudott énekelni.

2012-ben jött a zászlókitiltás. A fesztiválról ki lett tiltva minden zászló, mely nem hivatalos zászlaja egyik résztvevő államnak sem. A cél itt az egyes etnikai kisebbségek diszkriminálása volt. Két zászló kapott csak felmentést e szabály alól: az EU-zászló és a homoklobbi szivárványos zászlaja. 

2014-ben nyert egy nőnek öltözött osztrák homokos férfi, aki ráadásul még nem is tud énekelni. Ugyanekkor a közönség nem engedte az orosz résztvevőket énekelni, folyamatos fütyülések voltak minden fellépésük alatt: ennek oka a peverz közönség "spontán" tiltakozása volt Putyin homofób jogszabályai miatt.

A 2015-ös bécsi fesztiválon Bécs utcáin homokos párokat népszerűsítő jelzőlámpák lettek elhelyezve, megrontva az osztrák gyerekeket.

2016-ban be lett vezetve a szaknai zsűri vétója, s ez elvette a messze első helyet nyert orosz résztvevőtől győzelmet, helyette politikai okokból az ukrán résztvevő lett a nyertes.

Idén tovább mentünk: most már egyszerűen ki lett tiltva az orosz versenyző a fesztiválról.

Idén már nem is nézzük. Nincs értelme. Hagyjuk meg az egészet a gyermekmegrontóknak, jobb lesz így! Hadd örüljenek, míg az új szelek nem hoznak változást, s nem söprik el az egész szemét bandát a pöcegödörbe.

Szólj hozzá!
2017. április 13. 07:07 - MaxVal BircaMan alszerkesztőhelyettes

Nagy liberális siker

Az utóbbi évek legnagyobb liberális tüntetése zajlott le a múlt hét végén, a csúcspontján 30-35 ezer résztvevő volt megszámolható.

Egyesek második legnagyobb ellenzéki tüntetésnek mondják 2010 óta, de ez helytelen, mert bár a tervezett netadó elleni tüntetésen valóban háromszor többen voltak, az semmiképpen se volt nevezhető liberális tüntetésnek.

Természetesen a kemény magot Soros alkalmazottai, a szokásos bérgágogók, s buszoztatott fizetett bértüntetők alkották, mégis ez hatalmas siker a ballibek számára. Nevetséges persze és önleleplező tény, hogy semmilyen más ügyben nem voltak képesek párezernél több embert összecsődíteni, míg most Soros üzleti érdekei meghozták a csodát: komoly tömeg gyűlt össze.

A ballib vezérek óvatosságát mutatja, hogy ezúttal nem próbáltak rátelepedni az akcióta, ehelyett háttérbe szorultak. Tanultak az eddigi álcivil kezdeményezések kudarcából,  melyek azonnal ki is aludtak, amikor azokon megjelentek a ballib vezérek.

(forrás: B1 Blog)

Politikai nyertes azonban nincs. Ez persze valóban nagy tömeg a szokásos liberális megmozdulásokhoz képest, melyekre rendre párszáz ember szokott megjelenni, sőt egyeseken 10 ember se jelenik meg, lásd a nevetséges hídfoglalásokat és a Városliget szépítése elleni akciókat. De szavazatszámban ez csepp a tengerben, ráadásul ez a tömeg semmi közöset nem mutat fel azon kívül, hogy nem szeretik Orbánt, nincsen közös pártjuk, azaz nem jelentenek semmilyen változást a választókon belül.

Tulajdonképpen semmi sem történt, azon kívül, hogy Soros megmuatta, több embert képes Budapesten összetrombitálni, mint amennyit bármelyik belföldi ballib vezér.

Címkék: politika
2 komment
2017. április 12. 07:07 - MaxVal BircaMan alszerkesztőhelyettes

Ellenzéki alternatíva

A választásokat mindig a semleges kisemberek tömege dönti el, sosem a hű párthívek.

A semleges kisemberek számára pedig Orbán a kisebbik rossz, ez Orbán egyetlen titka.
S ez tényleg így is van.
Mert nézzük meg, mi lenne, ha holnap Orbán megbukna, s ballib kormány kerülne helyére!

Nagyjából a következő történne, csak 12 gyors pont, ami hirtelen eszembe jut:

  • felemelnék az SZJA-t 45 %-ra a "gazdagok", értsd az átlafizetés felett keresők számára, közben a tőkéseket terhelő adókat csökkentenék,
  • lebontanák a határkerítést, s az ország iszlamista gettóvá válna, a bűnözés hatalmas méreteket öltene, megjelenne a terrorizmus is,
  • minden brüsszeli felvetésre gondolkodás nélkül igent mondanának,
  • mindenben kiállnának a NATO mellett, magyar katonákat küldenének harcba idegen érdekekért,
  • leállítanák Paks fejlesztését, helyette lenne méregdrága zöld energia,
  • bevezetnék az egyneműek "házasságát",
  • további adómentességet kapna minden nyugati befektető,
  • összevesznének Oroszországgal,
  • csökkkentenék a magyar béreket, a nagyobb "versenyképesség" kedvéért,
  • választható iskolai hittan lenne kötelező szexuális oktatás, homokosok, pedofilek, stb. értékrendje alapján,
  • totális liberális médiauralmat vezetnének be,
  • az egyházak állami támogatását lecsökkentenék, ezt a pénzt homokos, pedofil, iszlamista, népellenes, stb. szervezeteknek adnák.

Ki akarna ilyet az országban? Orbánnak van egy rakás hülyesége, de amíg az ellenzéke 10-szer annyi hülyeséget akar, ő a kisemberek választása. Ennyi az egész.

Címkék: politika
3 komment
2017. április 11. 07:07 - MaxVal BircaMan alszerkesztőhelyettes

Póker és liberalizmus

Öt évig egy onlájn pókercégnél dolgoztam (2009-2014). Plusz korábban magam is szerettem pókerezni. Azóta meguntam, talán éppen az 5 évnyi pókeres munka miatt. A munka rossz dolog, s képes meguntatni bármit. Ezért se írok cikkeket pénzért, mert biztosan akkor ezt is megutálnám.

De vannak hasznos dolgok a pókerben, pl. pár érdekes megfigyelés a játékésok magatartásáról.

Az egyik azt mondja: minden pókerasztalon van legalább 1 balek, s ha nem tudod kiszúrni 10 percen belül ki az vagy éppen ellenkezőleg azt hiszed, hogy mindenki más az, az csak azt jelenti, hogy te vagy az egyedüli balek az asztalnál.

Ez jutott eszembe arról a modern liberális tételről, miszerint az emberek hülyék, mert rosszul szavaznak. Úgy tűnik, a modern liberális eszme kezdi felvenni a marxizmus egyik tételét, mely szerint létezik egy tudományosan igazolt igazság, ami miatt nem szükséges az embereket semmiről se megkérdezni, hiszen nyilvánvaló, hogy tudományos igazságokról felesleges szavazást rendezni. Hozzáteszem: a marxizmus is azonban csak hamis tudatról beszélt, azaz az ember nem képes felismerni saját érdekeit, s nem mondta sosem, hogy a társadalom zöme hülye, bunkó, műveletlen barom lenne. Ilyet csak a modern felvilágosult liberálisok mondanak, akik szerint van a lebircázott buta nép és жан az okos, fiatal, vállalkozókedvű, szabadlelkű, felvilágosult elit.

Pedig a valóság más. A liberális kisebbség a bunkó és felvilágosulatlan, amikor komolyan elhiszi, hogy rajta kívül mindenki más idióta. Ahogy a pókerversenyeken.

Bulgáriában pár éve a Soros Alapítvány és az amerikai nagykövetség hatalmas tüntetéseket szerveztek a hatalmon lévő kormány ellen, amikor az megállapodást készült kötni orosz gázvezeték építésére. A hazaáruló bolgár köztársasági elnök is a tüntetések támogatója volt. Szófia központjában, ahol a Parlament is van történelmi okokból sárga macskakövekkel van burkolv az út. A népnyelv Bulgáriában is nagyon leleményes. A nyugati érdekekért tüntetők eddigi népszerű elnevezése proteszter (протестър), az álcivilek neve pedig sorosoida (соросоид - Soros György nevéből alkotva!), most megszületett a sárgamacskakövista (жълтопаветник) szó is. Plusz miután a köztársasági elnök elmondta, hogy neki a tüntetéssorozat szimpatikus, s azon "okosakat és fiatalakokat" lát, mára az "okos és fiatal" (умни и млади) szókapcsolat is szitokszóvá lett, gyakorlatilag ez ma már a nyugati érdekekért magukat eladó bértüntizőket jelenti.

Címkék: politika
7 komment
2017. április 10. 07:07 - MaxVal BircaMan alszerkesztőhelyettes

Morognak az álcivilek

Hatalmas műbotrány van, amiatt, hogy a magyar kormányzat szeretné átláthatóvá tenni a civil szervezetek finanszírozását.

Pedig a szándék abszolút támogatandó. A tervezet csak a legnagyobb szervezeteket érinti, s csak a külföldi pénzügyi támogatásokra vonatkozik.

Mindig nemzetbiztonsági kockázat, ha egy szervezet idegen pénzből működik, de különösen az, ha az véleményformáló tényező.

Semmi gond, ha valaki, valamely külföldi tényező véleményt igyekszik formálni egy másik országban, de legyen szíves ezt nyilvánosan tenni. Aki pedig függ valakinek a pénzétől, az annak lobbistája, amit legyen szíves és ne titkoljon.

A tervezet ellen tiltakozók listákja gyakorlatilag azonos is azokkal a szervezetekkel, melyek a valóságban nem civilek, hanem lobbisták. Azaz a tiltakozással alaposan ki is lóg a lóláb: ezek a szervezetek le is leplezték magukat.

Címkék: politika
1 komment
2017. április 09. 11:11 - MaxVal BircaMan alszerkesztőhelyettes

Liberális vegyi támadás

Vegyi támadás érte a liberális médiák olvasóit, akik még hisznek a liberális álhíreknek.

Szíriában évek óta háború zajlik. A kb. 17 milliós lakosságú országban eddig kb. félmillió ember halt meg ennek a háborúnak a következtében. Ezen kívül elvesztette otthonát és menekülni volt kénytelen további 10 millió (!) ember, ennek a számnak kb. a harmada külföldre távozott.

A háború egyetlen oka: 2011-ben a négerségéért Nobel-békedíjat kapott Obama Hussein amerikai elnök elérkezettnek látta a pillanatot, hogy a szíriai kormányzatot, mely Oroszország szövetségese, elűzze, s helyére iszlamista vezetést segítsen. Azaz geopolitikai okok állnak a háború mögött.

Eddig is láttuk: ha a nyugatnak szimpatikus erők támadnak bárkit is halálos áldozatokkal, abból maximum a lapok utolsó előtti oldalán lesz 5-soros hír, míg ha a nyugatnak nem tetsző erők támadnak, abból címoldalas hír lesz, majd az ENSZ és az összes többi sóhivatal összeül megvitatni a kérdést.

A valóságban nem tudni máig, ki támadott vegyi fegyverrel. S ha a nyugatnak nem tetsző erők is tették, az ügy elleni mértéktelen kampány szimpla cinizmus, mivel a többi, a nyugatnak tetsző erők áldozatait uganezek a szemét alakok elfogadható vesztségnek, járulékos kárnak tekintik.

Vicces mellékszel: hirtelen milyen szimpatikus lett Trump elnök az eddig őt fasisztázó liberálisoknak...

Címkék: politika háború
6 komment
2017. április 07. 07:07 - MaxVal BircaMan alszerkesztőhelyettes

100 év butaság

Hisztérikus népszerűségre tett szert egy cikk a múlt hónap végén. Alapállításai azonban abszolút tévesek. Érdemes a legfontosabb tévedések rögzítése.

Előre szólok, csak a legfontosabbakat emeltem ki, mert szinte minden mondathoz hozzá lehetne szólni valójában.

A cikk szerint a nyugati rendszer lényege három pont:

a tulajdonjog hatékony védelme,

a hatalommal rendelkezők megfelelő korlátozása,

a politikai hatalommal megszerezhető vagyon mértéke eltörpül a tulajdon segítségével megszerezhetőhöz képest.

Ez igaz is, de mindez miért jó? A nyugati, liberális rendszer lényege: a gazdasági hatalom áll a politikai hatalom felett, s azt nem képes ellenőrizni a politikai hatalom. Azaz a demokrácia üres, hiszen sok mindent képes ellenőrizni, kivéve a legfontosabbat: a gazdasági hatalmat.

Kérdés: vajon ez miért jó bárkinek is, a gazdasági hatalom birtokosait leszámítva?

A latin-amerikai liberálisok egyik kedvenc szövege a kicsorduló pohár elmélet. Ennek lényege: adjunk lehetőséget az elitnek, hogy jóllakjon korlátlanul, igya korlátlanul a jólétet, s aztán eljön egy pillanat, amikor az elit jóllalik, már nem bír többet inni, s akkor az elit pohara túlcsordul, onnan a jólét elkezd lefelé csorogni, s lám, az egész nép jól jár a gazdag elitjével.

A gond az, hogy ez sosem működik a gyakorlatban. Az elitnek sose jön el az a pont, amikor csorgatni akar lefelé. S ha a tömegek csak várják ezt, abból az elit csak azt a következtetést vonja le, hogy a népnek nem is kell semmi. Az elitet egyedül kényszeríteni lehet csorgatásra, ehhez pedig erős állam szükséges. A gyenge állam csakis  a leggazdagabbak érdeke.

A cikkíró következtetése:

Ezek a feltételek biztosítják, hogy fennmaradjon egy olyan széles tulajdonosi réteg, amelyik végső soron korlátozhatja a politikai hatalmat. Erkölcsi támaszt és – ha kell – egzisztenciát ad a visszaéléseket feltáró közalkalmazottaknak, rendőröknek, ügyészeknek; eltartja a politikai pártoktól független sajtót; mindenekelőtt pedig életben tartja az önkény legnagyobb ellenfeleit, a magabíró kisközösségeket. Végső soron ez a széles tulajdonosi réteg teszi lehetővé a fékek és ellensúlyok rendszerének működését.

Totális nonszensz. Minek korlátozni az egyébként is gyenge politikai hatalmat?

A politikai hatalom ideális esetben demokratikus, népi alapon működik, a népszuverenitás fontos eleme. Ha már elfogadjuk a népszuverenitás liberális eszméjét, legalább vegyük azt komolyan! Minek az olyan népszuverenitás, mely nem korlátozza a gazdasági hatalmat? Minek a pártoktól független média, ha egyetlen média se független a gazdagoktól?

A francia forradalom egyik hazug eszménye: legyen egyenlőség, kivéve a vagyont. Átlátszó elv, erősen bűzlik...

S folytatódik ugyanennek a kibontása:

A nyugati modell nem azért működőképes, mert a közérdeket más országoknál jobban szem előtt tartó politikusaik vannak. Még csak nem is azért, mert a szabályaik jobban a közérdek irányába terelik a politikát. Mindez csak következmény. A modell lelke az a széles tulajdonosi réteg, amelyik fenntartja és betartatja az ilyen szabályokat a végrehajtó hatalom birtokosaival. A képlet tehát adott: azok az országok válnak fejletté, amelyeknél mind számosságában, mind összvagyonában elegendően nagy az államtól független tulajdonosi réteg.

A modell lényege egészen más, mégpedig az, hogy a nyugati magállamok olyan nemzetközi keretet tudtak megteremteni, melyen keresztül az egész világból hozzájuk vándorolnak a javak. A belső kofliktusaikat pedig úgy tudták rendezni, hogy a magállamok elitjei morzsákat adtak saját népüknek ebből a hatalmas vagyomból.

Kérdés: mit tegyen az, aki ennek szenvedő alanya? Tessék mondani, mi honnan lopjunk?

A kérdést, meglepően, maga a szerző is észreveszi:

De ha az államhoz való közelség ennyire veszélyes, akkor mit tegyenek a felzárkózni vágyó országok? Náluk esély sincs arra, hogy a független és fenntartható tulajdonosi réteg alapját jelentő versenyképes vállalkozások szerves módon terjedjenek el, hiszen a fejlett országok tőkeerős vállalatai még azelőtt megfojtják őket, hogy elérhetnék a túléléshez szükséges kritikus méretet. Ők éppen ezért nem mondhatnak le a vállalkozások, a tulajdonosok állami megsegítéséről – ami viszont jó eséllyel a kárhozat útján indítja el őket.

Ezt a dilemmát annyira nehéz feloldani, hogy a nekiveselkedő országok döntő többsége bele is bukott a kísérletbe.

Viszont választ ő se ad a felvetett problémára. Ez után az egész eszmefuttatás értelmetlen. Hiszen mit is mond? Csináljuk azt, amit a körülmények nem tesznek lehetővé? Minek?

Majd a szerző megtesz pár furcsa mondatot

A Horthy-rendszer lábbal tiporta a tulajdonjogot

Ez történelmileg nem igaz. A Horthy-rendszer éppenhogy visszállította a Tanácsköztársaság után a tulajdonviszonyokat.

Persze, gondolom, a szerző a zsidótörvényekre utalt. Ezek azonban a Horthy-kor végét jelentették csak, s nemigen volt hatásuk semmire, természetesen az érintetteknek okozott személyes sérelmeket leszámítva.

A témának viszont semmi köze ahhoz, miért nincs Magyarországon nyugati életszínvonal.

A szerző megemlíti a kommunizmus utáni időszakot is:

A régi tulajdonosok nem kapták vissza elvett javaikat, az állami vagyont pedig nagyon gyorsan és valódi ellenőrzés nélkül privatizálta az Antall- és a Horn-kormány. Másrészt az államhoz való közelség megint jobban fizetett, mint bármi más.

Az 1990-ben létrejött rendszer deklarált alapelvei – a demokrácia, a széleskörű szabadságjogok, a szociális piacgazdaság víziója – talán összhangban voltak a társadalom többségének elképzeléseivel. A vonzó homlokzat mögött azonban a kommunista utódpárt formális és informális hálója, a posztkommunista rezsim irányította az országot.

Dehát ez, amit leír pontosan az, amit a nyugat annak idején egyenesen követelt! S ki volt az, ha nem éppen a liberálisok, akik éjjel-nappal azt hagoztatták, hogy az állami vagyon elkótyavetyélése is kisebb rossz ahhoz képest, ha a vagyon az állam kezében marad, mert az állam rossz gazda, viszont a tőkés meg nagyszerű gazda, akinek profitvágya előreviszi a hatákonyságot, ezzel az egész ország szintjét felemeli?

Ezt a receptet 1990 óta minden kormány töretlenül követte, sőt a jelenlegi Orbán kormány is csak minimális korrekciókat hajtott végre ezzel kapcsolatban.

Most meg ez lenne a baj? Nem értem. Azaz nem kellett volna privatizálni, de rossz az állami tulajdon? Akkor mit kellett volna tenni, ha a két egymásnak ellentmondó opció mindkettője rossz?

Majd a szerző folytatja az Orbán-rendszer ostorozásával:

Először is el kell tartani a saját kádereket. Fel kell hizlalni a saját oligarchákat, etetni a parancsra bármit végrehajtó tisztviselőket, koncot kell dobni a lojális ellenzéknek és meg kell fizetni a párt talpasait.

Másrészt meg kell jutalmazni a törzsszavazókat. Nekik legalább annyira elégedetteknek kell lenniük, hogy a nehéz időkben is bátran felvállalják a munkahelyükön, a lakóközösségükben, a szülői értekezleten, hogy a rezsim hívei. Amelyik rezsimet ugyanis már a támogatói is szégyellik, az nagyon hamar elbukik.

Ez demagógia, mert a világ összes demokráciájára igaz. Az "oligarcha" szó pedig súlyos tévedés. A mai liberális megmondóemberek súlyos önellentmondása, hogy egyszerre beszélnek diktatúráról és oligarchákról, ami képtelenség. Az oligarcha ugyanis olyan gazdag személy, aki képes döntően befolyosálni a politikát. Namármost, ha valaki képes döntően befolyosálni a politikát, akkor az a rendszer eleve nem diktatúra, hiszen egy diktatúra lényege éppen az, hogy a diktátoron kívül senki sem képes döntően hatni a politikára. Tessék eldönteni, hogy melyik, mert a kettő egyszerre nemigen működik.

Harmadrészt, és ez a legdrágább dolog, biztosítani kell, hogy a társadalom többségének elkölthető jövedelme trendszerűen nőjön, hogy legalább a felzárkózás reménye megmaradjon nekik. A bizonytalan rezsimek számára ugyanis a széleskörű reménytelenség mindig a rendszerváltás rémét vetíti előre.

Na most, ha növekszik a jövedelem, akkor mi a gond végülis? Furcsa ez a liberális világnézet... mindig az anyagiakat nézi, kivéve ha politikai érdeke mást diktál.

De ez a pénz sem volt elég mindenre, és a Medgyessy Péter fémjelezte jóléti rendszerváltás nevű idiotizmust már csak gyors nyugati eladósodással lehetett finanszírozni.

A jólét idiotizmus lenne? Igen, az a liberális elit számára, melynek a nép jóléte felesleges profitveszteség. De ez ismét kit kell, hogy érdekeljen? Ismét visszajutunk az alapkérdéshez.

Az EU a magyar történelemben példa nélkülinek számító nagyságrendű összeget, hét év alatt több mint 10 000 milliárd forintnyi támogatást küldött Magyarországra.

Ami igaz, viszont ennek a pénznek a többszöröse ment ki az országból. Azaz a bejövő pénz nem más, mint a kisíbolt pénz egy kis részének visszaadása, azaz mindennek semmi jelentősége.

A NER jövője is elválaszthatatlan legfontosabb finanszírozója, az Európai Unió sorsának alakulásától. Ez azonban csak az uralmon lévők perspektívája. Az ország jóléte szempontjából viszont nem ez, hanem a visszatérő einstand jelentette és jelenti az igazi problémát. Ez ugyanis aláássa a nyugati fejlődési modell mindhárom meghatározó pillérét, nálunk ugyanis visszatérően sérült és sérül a tulajdonbiztonság elve. Közben a hazai vagyon két-három évtizedenként megismétlődő újrafelosztása és a mindenkori csókosok menetrend szerinti feltőkésítése azt is jelenti, hogy politikai hatalommal lényegesen nagyobb pénzhez lehet jutni, mint alkotó, értékteremtő munkával. Ennek következtében pedig nem is alakulhat ki valódi kontroll a hatalmon lévőkön. Ez a nyugati modell szöges ellentéte.

Már tisztáztuk: a nyugati modell alkalmazhatatlan nálunk, s ezt a szerző maga is beismeri, ezek után miért ne kellene ennek a modellnek a szöges ellentétével próbálkozni? Valójában Orbán hibája éppen az, hogy modellje csak kis korrekció a nyugati modellhez képest - s lám még ezért is mennyi támadás éri! -, de nem e modell szöges ellentéte!

S végül:

A közepes fejlettségű országoknál, mint amilyen hazánk is, a fenti megközelítés a gazdaságtörténetben számtalanszor megfigyelt következményekhez vezet: az érintett gazdaságok nem képesek a fejletté váláshoz elengedhetetlen hatékonysági szinten működni. Ezt a szintet ugyanis csak akkor lehetne elérni, ha a legfontosabb befektetési és működtetési döntéseket olyan emberek hoznák, továbbá a szabályozási kérdésekben olyan emberekre hallgatnának, akik világszinten értékelhető tudással rendelkeznek az adott témában.

Ez már csak halandzsa. 30 éve pont ilyen emberekre hallgatunk, hol az eredmény? A valóságban az ilyen embereket azonnali hatállyal internálni kellene, nem hallgatni rájuk.

Címkék: politika
3 komment
2017. április 06. 17:17 - MaxVal BircaMan alszerkesztőhelyettes

Ruszkik haza!

Nézem a CEU ügyében lezajlott tüntit. Előre tudtam, hatalmas bukás lesz. Bár a szokásos 800 gágogóhoz képest
valóban gigantikus volt a tünti, hiszen a résztvevők száma a csúcsponton elérte szemlátomást az 5 ezer főt is,
mégis hatalmas bukás ez a szervezők reményeihez képest.

Elhangzottak a kötelező liberális jelszavak, Európa éltetése, a demokrácia, a diktatúra, meg a többi ökörség,
melyektől már maguk a szervezők is elalszanak, hát kellett valami új is.

A bukást maguk a szervezők is észlelték, így elmaradt a tünti folytatása, hiába a "holnap 5-kör ugyanitt"
szólam, hiszen mindenki tudta, egy új tüntetésre már ennyien se fognak eljönni, szóval totális blama lesz az
egész. Gyakorlatilag már csak a szokásos párszáz bértüntető és a hivatásos ballibek jöttek volna le a
folytatásra, a szokásos 800-as létszámban, így a szervezők ezt gyorsan le is fújták ezt. Jobb emlékezni egy 5000-
fős tüntetésre, mint annak 800-fős második részére.

De mi is az új, friss jelszó? Meglepően ez a "ruszkik haza!". Röhejes, mert ezzel nagyon kilóg Soros lólába. Közimert, hogy Soros az ortodox keresztény, populista Oroszországot tartja a legnagyobb ellenségének liberális lázalmainak.

Mikor hallottam ugyanezt a szöveget Budapesten? Pontosan 15 éve, amikor a "választási csalások" ellen tiltakozva a nem teljesen beszámítható Budaházy lezárta az Erzsébet-hidat, majd amikor a rendőrség megjelent, azt ordította "Medgyessy behívta az oroszokat! ruszkik haza!",

Na, most ezek Budaházy liberális verziói. Röhej...

Címkék: politika
Szólj hozzá!
2017. április 05. 07:07 - MaxVal BircaMan alszerkesztőhelyettes

Három magyar liberális mítosz

Vegyük a három leggyakoribb modern magyar liberális mítoszt, mert igen gyakran hangzanak el.

Ezek: a versenyképesség, a független jegybank, s a független bíráskodás.

A versenyképesség azt jelenti: legyen több profitja a tőkésnek, azaz a dolgozó kapjon kevesebbet, s a dogozók abban versenyezzenek egymással: ki fog kevesebbért dolgozni a tőkésnek. Rejtély, ez miért lenne jó bárkinek is, a tőkést leszámítva. Még nagyobb rejtély, hogy Magyarországon miért baloldali érték védeni a tőkések szűk érdekeit.

A független jegybank azt jelenti, a pénzkibocsátási politika nem függ az adott ország népétől, annak demokratikusan megválasztott vezetésétől. Viszont nagyon is függ a nemzetközi bankvilágtól. Liberálisul az számít független jegybanknak, mely csakis a nemzetközi finánoligarchiától függ, de attól nagyon. Gyakorlatilag a mai bankrendszer azt jelenti: minden bank alá van rendelve az USA jegybankjának, az pedig a bank mögött álló magánérdekeknek. (Ebből a függőségből egyetlen bank tudott kiszabadulni: a kínai nemzeti bank, hivatalos nevén Kínai Népi Bank.) A hatalmi mechanizmus lényege: pár globálkulák dönti el az árfolyamokat és a nemzetközi pénzügyi politika alapelveit. Itt ne tessék most Sorosra gondolni, mert ezekhez a globálkulákokhoz képest Soros is csak egy apró halacska. S aki nem tartja be az utasításokat, azt tönkreteszik a nemzetközi bankrendszer által irányított hitelminősítő cégek - ehhez elég 72 óra.

Végül a független bíráskodás, különösen annak alkotmánybíráskodó eleme, ami azt jelenti: a nép által megválasztott parlament keze meg van kötve egy nem a nép által megválasztott szerv, az AB által. Azaz mindegy mi a választás eredménye, egyes döntések nem hozhatók meg, mert az az alkotmánybíráknak nem tetszik. Magyarul: korlátozott jogi szuverenitás. Hozzáteszem: ez nem  feltétlenül antiberális nézet, sőt egyes nyugat-európai országok, mint Anglia, Hollandia, s részben a skandináv államok éppen a liberális elvekre hivatkozva utasítják el az alkotmánybíráskodást, lásd Hollandiát, melynek alkotmánya kifejezetten tiltja az alkotmánybíráskodást! Aki nem hiszi, olvassa el a holland alkotmány 120. paragrafusát.

Vannak más liberális mítoszok is a magyar közéletben, de azt hiszem, ez a 3 legfontosabb ami az általános politikai kérdéseket illeti.

 

Címkék: politika
Szólj hozzá!
2017. április 04. 07:07 - MaxVal BircaMan alszerkesztőhelyettes

Tiltani a vörös csillagot

Tiltani a vörös csillagot, a horogkeresztet, meg anyámtyúkját... - népszerű téma.

Mi a fenének tiltani jelképeket, miközben maga az eszme nincs tiltva, se fasizmus, se a kommunizmus?

Eleve miért kellene eszméket tiltani? Nem értek egyet, hogy ezek bűnös eszmék voltak, Nem azok. Mindkettőben van jó és rossz is. A jó elemeket támogatni kell, a rosszakat elvetni.

Ha pedig minden eszme bűnös, melyben van valami rossz, akkor az eszmék 99,9 %-át be kellene tiltani. Gyakorlatilag ez esetben a kereszténységen kívül minden eszmét azonnal be kellene tiltani.

A liberalizmus sokkal több ember haláláért felelős, mint a kommunizmus és a fasizmus együtttvéve, én mégis ellenzem betiltását.

Címkék: politika
Szólj hozzá!
magyar nyelvű szemfelnyitó, mélyelemző és tájékoztató média
süti beállítások módosítása