Nem, nem

Nem akarom tovább hallani a pamfletvörös gépgebék zokogó áradatát
Hangom áthallatszik a tulsó partra
Nem akarom látni, nem bírom ki a látványát a csőálló lényeknek

Afrikába megyek haza
Gólyamaci vagyok

Végig megyek a túlsó parton, végig én
Meg sem állok, míg oda nem érek
Fénytöréses naplamente délutánok kétségén
Addig is, míg még nem, naponta átnézek
De a látóhatár hiába van messze
A tengeren tízmérföldnyi a tudat
S én is csak egy emberi lény vagyok
A maximális sebességen túl hajó nem haladhat
Megtanultam már, hogy minden relatív
S egyébként is nemsokára sokára lesz a nem

S amikor már minden fénynek vége
S amikor kétséges a víz ihatósága
S amikor kismadár élelmet keres
S amikor hosszúhullámú adás jön

Akkor még nem tudtuk, hogy gömbölyű
Akkor hiába nyomtam le a kétségkilincseket
Akor nem lenne egymagamban erőm
Akkor nem hidalnák át a fehér vonalat

Szép volt a miniszterelnök beszéde
Dobjuk vissza a letépett bilincseket
Nem vagyunk mi nyájnyi ószeres
Nekik még kell, sok ott a szar alak

*** 1986 ***