Névmások.

Először a személyes névmások, a visszaható névmás, a személyes névmásként is használatos mutató névmás, a birtokos névmások, s az egyik meghatározó névmás.

Ezeknek a névmásoknak a használatáról pár szót:

1. A személyes névmások használata a magyarhoz hasonló első és második személyben (ego, tū, nos, vos). Harmadik személyben azonban nincsenek a latinban személyes névmások, helyettük a személyes névmásként is funkcionáló is, ea, id mutató névmások használatosak.
2. Visszaható névmás - ez nyilvánvaló.
3. Birtokos névmás - első és második személyben (meus, tuus, noster, vester) magától értetődő, a suum azonban jellemzően "saját" jelentése, harmadik személyben jellemzően az is, ea, id birtokos esetű alakjai használatosak.
4. Az idem, eadem, idem meghatározó névmás ("ugyanaz").
5. Külön figyelmet kell fordítani a kérdő főnévi (quis, quid), a kérdő melléknévi (quī, quae, quod) és a vonatkozó névmás (quī, quae, quod) elhatárolására. A vonatkozó névmás a magyarhoz hasonló, nincs mit magyarázni. A kérdő főnévi névmással azonban általában a főnévre kérdezünk rá (ki? mi?), míg a kérdő melléknévi névmással a főnév tulajdonságára (kb. kiféle? miféle?).

Látható, hogy a idem, eadem, idem meghatározó névmás teljesen az is, ea, id személyes névmásként is használható mutató névmás -dem végződéssel ellátott változata, csak a sárgaval jelölt alakokat kell külön megjegyezni, valamint azt, hogy az -m végződés a -dem hatására -n alakká változik.

Következzenek a  kérdő és a vonatkozó névmások:

Látható, hogy csak a sárgával jelölt esetekben van különbség, valamint abban, hogy főnévi kérdő névmásként - értelemszerűen - nincsenek nőnemű alakok, kizárólag hímnemű és semlegesnemű alakok.

Az előbb nem felsorolt névmásoknak a használatáról pár szót:

• Mutató névmások: a hic, haec, hoc jelentése "ez", az ille, illa, illud jelentése pedig "az". Az iste, ista, istud jelentése kb. "amaz". Az ille és az iste között a különbség kb. az, hogy míg mindkettő távol van a beszélőtől, az iste attól is távol van, akihez beszélünk, az ille viszont közel van hozzá.
• Az ipse, ipsa, ipsum meghatározó névmás ("maga").
• -dam utótag ("egy bizonyos").
• -quam utótag (a magyar "bár-" előtagot jelzi).
• -cumque utótag (a magyar "bár-" előtagot vagy a "csak" kiegészítést jelzi).
• -que utótag (a magyar "bár-" előtagot jelzi).
• -libet utótag (a magyar "bár-" vagy "akár-" előtagot jelzi).
• -vis utótag (a magyar "bár-" vagy "akár-" előtagot jelzi).
• ali- előtag (a magyar "vala-" előtagot jelzi).
• ec- előtag ("vajon").
• Szintén alakítható névmás az alapforma megkettőzésével (a magyar "bár-" előtagot jelzi).
• A 9 speciális melléknév egy része névmási szerepet tölt be - ezek: ūllus ("valamely"), nūllus ("senki, semmi, semmilyen"), uter ("melyik a kettő közül"), neuter ("egyik sem a kettő közül"), alter ("egy a kettő közül", "egyik - másik").

Mutató névmások:

Meghatározó névmás:

Látható, hogy a mutató névmásoknak és a meghatározó névmásnak szinte teljes azonos a paradigmája, így én a következő táblázatot javaslom egyszerűbb megjegyzésre. Sárgával jelölve a szabálytól eltérő alakokat, melyek külön megtanulandók:

Határozatlan névmások:

Láthatjuk: a már tárgyalt kérdő és vonatkozó névmásokhoz képest csak a sárgával jelölt esetekben van eltérés.

A fenti névmásokoz ragasztott tagokkal kapunk meg más határozatlan névmásokat is:

• -dam utótag - a "d" hatására az előtag utolsó "m" betűjéből "n" lesz,
• -quam utótag,
• -cumque utótag,
• -que utótag,
• -libet utótag,
• -vis utótag,
• ali- előtag,
• ec- előtag.

Szintén alakítható névmás az alapforma megkettőzésével.

A ragozás mindegyiknál az alapforma ragozásával egyezik.

A 9 speciális melléknév egy része névmási szerepet tölt be - szó volt már róluk a melléknevek ragozásánál.