A nagy boltokban kellemetlen meglepetések érhetik az embert. Ezért sem szeretem a nagy boltokat. Kisebb boltokban szoktam vásárolni, nem érdekel, hogy drágábbak.

De ezúttal egy nagyobb boltba tévedtem be, már nem is emlékszem, hogy pontosan milyen okból.

A polcok között sétálva egy nagy befőttes üvegre leltem, vegyes savanyúság, magyarul csalamádé volt benne. A földön hevert, az üveg szétpattanva, a lé kétharmada kicsurogva. A zöldségek nagyobb része még belül, néhány kisebb zöldség kívül, a földön.

Azonnal megéreztem, hogy egy tragédia tanúja vagyok. A földön heverő zöldségek és sorsukat érző, még az üveg belsejében lévő társaik szomorúságot árasztottak felém.

Nem tudom, hogyan történt. Biztosan csak figyelmetlen volt valaki, nem direkt csinálta egy gonosztevő. Azonban akárhogy is történt, ez elfogadhatalan. Az, hogy mérges részegek telefonfülkéket vernek szét szomorú és primitív esemény, de nem tragédia. Viszont egy befőttesüveg eltörése és tartalmának földre zúdulása túlmegy azon a határon, amit emberi ésszel elfogadhatunk. A csalamádé kárba veszése magasabb rendű, szinte misztikus élmény.

Legszívesebben felszedném, hazavinném, átmosnám és megenném – gondoltam, – de nem mertem megtenni, féltem a szégyentől.

Különösen egy nagy darab karfiol maradt meg bennem. Még napokig gondoltam rá.

A fájdalom nem enyhült, nem enyhíthetem semmivel. Tudtam, hogy ezentúl együtt kell élnem ezzel a látvánnyal. Csak reménykedhettem, hogy majd az időmúlás begyógyítja sebeimet. De még ez sem történt meg, a látvány bennem maradt, mind a mai napig emlékszem rá.