Viktória története.
*
Nagyon régen, még a kommunista időkben, dunai kishajóval vittek minket úszni. 15 perces út.
Tudtam, hogy ha nem mozgok együtt a hajóval, ha nem követem testem mozgásával a hajóét, akkor fel fog borulni. Így hát minden úton feszült voltam. Tudtam, hogy oda kell nagyon figyelnem.
Féltem és figyeltem. S mozogtam. Valahogyan nem is kívül mozogtam, hanem belül.
S mindig megúsztuk, sosem süllyedtünk el, sosem borultunk fel.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.