Második rész, folytatás innen.

Az előző rész a I-VI. könyv, itt a VII-IX. könyv.

A lényeg és a létező

A létező egyrészt a mibenlétet és az egyedi létezőt jelenti, másrészt pedig a minőséget, a mennyiséget, s más kategóriákat. A létező nyilvánvalóan elsősorban a mibenlét, mely a lényeget jelenti. Minden más, amit létezőnek mondunk, az az előbbi mennyisége, minősége, tulajdonsága, stb.  Csak a lényeg áll meg önmagában, a többi azt határozza meg. Ami egyszerűen csak van, csak létezik az a lényeg.

Csak egyedül a lényeg állhat meg önmagában, fogalom szerint is ő a legelső, mert bárminek a fogalmában a lényeg fogalmának már benne kell lenni, hiszen akkor ismerünk egy dolgot legjobban, ha azt tudjuk róla, hogy mi a lényege, míg a határozmányok ismerete csak akkor számít, ha tudjuk, hogy mire vonatkoznak.

Arra a kérdésre tehát, hogy „mi létező?” a legjobb választ a „mi a lényege?” kérdés adja.

Miben van jelen a létező?

A létezés leginkább szemmel láthatóan a testekben van jelen. Azonban vajon csak a test létező?

Egyes vélemények szerint a testek határai, pl. a sík, a vonal, a pont, s az egység sokkal inkább valóságok, mint a testek. Vannak olyanok is, akik úgy vélekednek, hogy nincs lényeg, azaz a valóság az érzékelhető dolgokon kívül van. Megint mások - Platón - ideákat és matematikai tárgyakat, örökkévaló létezőket feltételeznek. Kérdés tehát: vannak-e lényegek az érzéki valóságokon kívül vagy sem? S ha igen, hogyan vannak? Ennek a tisztázásához azonban először ki kell fejteni mi is a lényeg, azaz a valóság.

A lényeg meghatározása

A lényeg szó négy különféle jelentésben használatos:

• a dolog mibenléte (esszenciája),
• az általános (univerzálé) fogalma,
• a nem fogalma,
• az alapanyag (szubsztrátum) fogalma - ez az amiről a többi határozmányokat állítjuk, míg ő maga sohasem lesz másnak az állítmánya.

Az alapanyag (szubsztrátum)

Az alapanyag látszik leginkább valóságosnak, hiszen ez egyrészt az anyag, másrészt a forma, harmadrészt pedig az előbbi kettő együtt.

Az alapanyag az, ami marad, ha elvesszük a testek tulajdonságait, tevékenységeit, képességeit.

Az anyag önmagában se nem valami, se nem mennyiség, se más olyasmi, amikkel a létezőt szoktuk meghatározni. A határozmányokat a lényegről állítjuk, a végső magábanvaló létező nem lehet se valami, se mennyiséggel, se más egyéb határozmánnyal felruházott, de nem lehet ezek tagadása sem, mert hiszen a tagadás is csupán esetlegesen illetheti meg a végső létezőt. Az anyag tehát az, melyet megfosztottunk minden nem lényegitől, a szó szoros értelmében, azaz mindent ami nem lényegi állítunk a lényegről, míg magát a lényeget az anyagról állítjuk

Ha így nézi az ember a dolgokat, akkor arra az eredményre juthat, hogy az anyag maga a lényeg. Ámde ez lehetetlen. Mert az elkülöníthető és a rámutatással meghatározható létezés elsősorban nyilván a valóságot illeti meg, mivel az egyediség és az elválaszthatóság nem az anyagot illeti, hanem a lényeget. Mindenképpen sokkal inkább lehetne az anyag és a forma kombinációja a lényeg, mint csak az anyag.

Azonban ez az alapanyag szintén elvetendő mint lényeg, mivel nem elsődleges.

Marad még a forma mint lehetőség, ezt még meg kell vizsgálni. (Ezt a szerző egyelőre félreteszi.)

Következtetés tehát: az alapanyagon keresztül nem határozható meg a lényeg.

A mibenlét

Most a mibenlétet vizsgáljuk mint lehetőséget a lényegre. Először is nézzük az érzékelhető dolgokat. Nézzük  a mibenlétet önmagában és meghatározás szerint.

Minden egyes dolognak az a mibenléte, azaz a fogalmi lényege, ami azt önmagában megjelöli - ami miatt az ami. A mibenlét a magábanvaló lét. Minden dolog mibenlétének a fogalma az a fogalom, amiben a dolog ugyan nincs benne, de ami a dolgot megjelöli.

Továbbá, a mibenlét az, ami valami, viszont amikor az egyik dolgot egy másikról állítjuk, ott nincs egy meghatározott egyedi való. A mibenlét itt azokban a dolgokban rejlik, melyek fogalma meghatározás. Az azonban még nem meghatározás, ha a név ugyanazt jelenti, mint a fogalom, hiszen akkor minden fogalom meghatározás is volna.

Meghatározás csak ott van, ahol a fogalom valami elsőt, valami eredetit fejez ki, s ilyenek azok a meghatározások, amelyek nem úgy jönnek létre, hogy valamit egy másik dologról állítunk. Tehát ez csak a fajtákra igaz, nem a nemekre. Mert a fajták nem úgy vannak, mint azok a létezők, melyek létükkel részt vesznek valami más dolog létében, s nem is változó tulajdonságok vagy esetleges állítmányok.

A meghatározás

A tíz lehetséges meghatározásból csak a mibenlét az, ami elsődleges, a többi kilenc másodlagos, az előbbi feltétlenül hozzátartozik a lényeghez, az utóbbiak csak feltételesen.

A mibenlét eredetileg és feltétlenül csak a lényeget illeti meg, annak szoros értelmében, s csak szélesebb értelemben minden mást, ami nem a feltétlen mibenlétet, hanem a feltételes minőséget, mennyiséget, stb. fejezi ki. Ez utóbbiak is létezők, de nem ugyanabban az értelemben.

Világos, hogy az eredeti és feltétlen meghatározás értelmében a mibenlét a lényegre vonatkozik

Meghatározás csak akkor van jelen, ha a szó egy benső egységet és nem valami külsőséges összefüggést jelent. Azaz ha olyan egyet jelent, amilyennek szokás érteni az egység igazi értelmét.

Meghatározása csakis a lényegnek lehet. Mert ha lenne a többi kategóriának is, akkor azoknak egymás kibővítéseinek kellene lenniük.

Szigorú értelemben véve semmi másnak nincs meghatározása és mibenléte, mint a lényegnek.

Azaz a meghatározás a mibenlétnek, a fogalmi lényegnek a megjelölése, s mibenléte pedig eredetileg és feltétlenül csak a lényegnek van.

Mibenlét és egyedi valóság

A mibenlét és az egyedi valóság azonosak-e vagy különbözők? Azaz a dolgok azonosak-e lényegükkel, azok meg mibenlétükkel?

A járulékosan állított dolgoknál a fogalom más, mint a valóság, hiszen ellenkező esetben a nem-azonos fogalmak azonosak lennének.

De fogalomnak és a valóságnak az azonossága szükséges a magukbanvaló dolgokban, mert ha lenne más előzetes lényeg, akkor a mögött is kellene lennie még egy előzetes lényegnek, s így tovább a végtelenségig. Továbbá, ha az idea nem azonos a mibenléttel, s mibenlét sem az ideával, akkor az előbbiről nem fogunk tudni tudomást szerezni, míg az utóbbi nem fog létezni. A fogalom és létező tehát nem válhatnak szét egymástól.

Tehát a mibenlét és az egyedi valóság azonos a magukbanvaló dolgok esetében.

A dolgok - lényegek - létrejötte

Ami keletkezik, az:

• természet,
• művészet,
• véletlen

következtében jön létre. Minden, ami van, valami által, valamiből és valamivé lesz.

Természetes keletkezés: anyagból lesz, természeti adottság által, olyan valamivé, amit lényegnek szokás nevezni.

Mindannak, ami akár természet, akár művészet szerint keletkezik, van anyaga, hiszen mindegyik a lét vagy nemlét képességével rendelkezik, s ez a képesség az anyagukban van.

A keletkezés egyéb módjait mesterséges alkotásoknak szokás nevezni. Az alkotás forrása:

• a művészet,
• a képesség,
• az értelmes gondolat

lehet.

Az alkotott dolgok közt is van ami csak úgy magától és véletlenül jön létre, akárcsak a természet által létrehozott dolgok között. Mert itt is úgy van, akárcsak ott: ugyanaz a dolog egyszer magból, máskor meg mag nélkül keletkezik.

A művészét által keletkezettnek formája előbb a lélekben van meg. Forma = egy bizonyos dolog mibenléte és első lényege. Ilyen értelemben egy dolognak és az ellentétének is ugyanaz a formája van, az ellentét ugyanis hiány, ellentétes értelemben vett valóság. A mibenlét itt anyag nélküli lényeg.

A létrehozás folyamatának két eleme: a gondolkodás és az alkotás. A gondolkozás elvből és formából indul ki, az alkotás pedig a gondolkodás utolsó lépéséből indul ki.

Lehetőség szerint a birtokunkban van a létrehozás, megvalósítása tehát rajtunk áll.

Művészet általi keletkezés esetében a lélekben van jelen ez a lehetőség, míg véletlenszerű keletkezés esetében ott, ahol a művészi alkotás is elkezdődhet.

Lehetetlen, hogy valami legyen, ha előtte nem volt semmi se. Nyilvánvaló ennélfogva, hogy a keletkező dolog egyik elemének már előzetesen a meg kell lennie, s ilyen elem az anyag. Ez van benne alkotórészként a keletkező dologban, s ez alakul, ez fejlődik valamivé.

Ugyanez a helyzet a fogalmakkal,. A fogalomba bele tartozik mind az anyag, mind a forma, ezen az első faji fogalmat értve, ami alá az egyedet alárendeljük.

Mi az alkotás?

Miután tisztázva lett, hogy az alkotás valamiből valami által valamivé tétel, világos, hogy az alkotó nem alkotja meg a kiinduló valamit: se annak anyagát, se formáját.

Az alkotó egy bizonyos anyagba tevékenységével beleviszi a formát, e tevékenység eredménye az alkotás. Minden e két elemre osztható fel keletkezés szempontból.

A forma nem létezik azonban kívül az egyes dolgokon, nem lehetnek ideák mint a formák okai. De még ha léteznének is, nem adnának magyarázatot a keletkezésre. A fajta oka benne van magában.

Véletlen keletkezés

Hogyan lehet keletkezés véletlenül, önmagában? Az ok maga az anyag. Egyes anyagok képesek mozgásra, mások csak bizonyos módon, megint mások egyáltalán nem. Ezért egyes dolgok nem jöhetnek létre művész segítsége nélkül, mások viszont igen. Ez utóbbiakat valami olyan mozgatja ugyanis, ami nem ért ugyan a művészethez, de mozgásba tud jönni önmaga vagy valami más által, ami szintén nem ért a művészethez.

Ugyanez igaz minden többi kategóriára is.

Azaz a lényegnek valóságosan eleve meg kell lennie, míg minden más kategória elegendő, ha csak lehetőség szerint van meg.

Meghatározás és annak részei

A meghatározás fogalmi állítás - képlet - és mint ilyennek vannak részei. Vajon ezek az alkotó részek fogalma benne van-e az egész fogalmában vagy sem, hiszen úgy tűnik, egyesekben benne van, másokban pedig nem.

További kérdés: a részek az előbbiek vagy az egész?

A „rész” szó nem egy dolgot jelent. A lényeg esetében ez úgy merül fel: ha egyik része az anyag, másik a meg forma, valamint van ezek összetétele, akkor a valóság anyag is, forma is, összetett való is, így bizonyos értelemben az anyag a dolog része, bizonyos értelemben pedig nem az, mert csak az rész, amiből a forma fogalma áll. Az érc az egész konkrét szobor része; de nem része, ha a szobrot csupán mint formát gondoljuk: a formát ugyanis néven kell neveznünk, s mindegyik dolog a szerint kap nevet, mi a formája, az anyagi rész azonban sohasem lehet önmagában elnevezése.

Tehát az alkatórészek nem a lényeg valóságos részei, hanem az őket alkotó anyag részei, de nem részei a formának, se az egész fogalomnak.

Egyszer a dolog fogalmában az ilyen részek fogalma is benne rejlik, máskor meg nincs erre szükség.

Az összetett való forma és anyag, elpusztulásakor szétbomlik anyagra. Ami anyag nélküli fogalom az pedig nem pusztul el. Tehát az előbbi esetben a fogalmukban benne van az anyagi elv és rész, míg a az utóbbiban a formának se nem része, se nem elve.

A fogalom részei egyes esetekben visszavezethetők részeire, másokban nem.

Vannak alkotórészei a formának is, a formából és anyagból összetett konkrét valónak, s az anyagnak is. De a fogalom részei csak a forma részei, a fogalom pedig az általánost jelöli. A konkrét valóról nincs meghatározás. Az anyag pedig önmagában megismerhetetlen.

A forma és részei

Mely részek tartoznak a formához, s melyek azok, amik nem hozzá, hanem az összetétel általi egészhez tartoznak?

Lehetetlen egy dolgot meghatározni, míg ezt nem tisztázzuk, mert a meghatározás az általánost és a formát jelöli meg. Azaz tudni kell, mely részek tekintendők anyagnak, s melyek nem, mert addig a dolog fogalma sem lesz világos.

Ahol egy forma mindig másokon való keletkezésében mutatkozik, ott nyilvánvalónak látszik, hogy keletkezett dolgok nem tartozhatnak a forma lényegéhez. Ahol ez a különvalóság nem látható, ott sincs semmi akadálya, hogy a viszony hasonló legyen az előbbihez, mégis nehézkes itt a gondolatban való elválasztás. Itt a részek minek a részei, a formának vagy a fogalomnak vagy az anyagnak?

Vannak esetek, mikor egy bizonyos forma egy bizonyos anyagban fordul elő, vagy pedig bizonyos módon van ez meg az anyaga. Ez a helyzet az érzéki adottságú dolgok esetében. A matematikai tárgyakban a a részek fogalmai nem részei az egész fogalmának, mert ilyen adottságok.

Anyaga azonban egyes nem érzéki adottságú dolgoknak is van. Általában mindennek van anyaga, ami nem tiszta fogalom és magábanvaló forma. A körnek pl. mint általánosnak a félkörök nem részei, de részei az egyes reális köröknek, mert az anyag részben érzékelhető, részben meg nem, azaz értelmi természetű.

A lényeg formájában az az anyag részei nincsenek jelen, de az egyedi dologban igen. A mibenlét és az egyedi dolog sok tekintetben azonosak, de ez nem jelenti valaminek a jelenlétét valami másban.

De az anyagi jellegű vagy anyagot tartalmazó egészi jellegű dolgok nem azonosak mibenlétükkel.

Meghatározás és lényeg

Miben áll a lényeg egysége? Melyik egység járulékos és melyik lényegi? mikor egység, mikor többség? Az előbbi esetben a fogalom egyben meghatározás, az utóbbiban nem.

Az anyag és a forma kapcsolata egészen más, mint a lényeg és annak járulékos tulajdonságának kapcsolata. A forma valóságos, az anyag pedig lehetőség.

Az univerzálék és a lényeg

Most jön az univerzálék megvitatása mint a lényeg lehetséges meghatározója.

Lehet-e a nemet univerzáléknak tekinteni? Nem lehet, mert a dolgok lényege egyedi, míg a nem több dolgot tartalmaz. Továbbá, a lényegek nem lehet határozmányok, míg a nemek igen.  Azaz a nem nem lehet lényeg. De lehet-e a nem része a lényegnek? Nem lehetséges, mely önállóan csak fajok vannak, nem nemek, minden nemhez tartozó egyben faj is.

Az univerzálé nem lényeg, hanem határozmány. Viszont ha a valóság nem állhat az általánosból és nem is jelenthet egy bizonyos meghatározott tárgyat, s az összetett valóság nem lehet valóságosan létező valóságokból összetéve, akkor minden valóság összetétel nélkül való, s így egyetlen valóságról sincsen fogalom, hiszen semmi se határozható meg. Talán úgy oldható meg a kérdés, hogy bizonyos értelemben van, bizonyos értelemben meg nincs univerzálé, ez a későbbiekben lesz megvitatva. (Tehát itt ellentmondás van részben a korábbi állítással.)

Az ideák elvetése

Milyen következménnyel jár, ha az ember az ideákat különálló valóságoknak tételezi, s ezzel együtt a formát a fajtából és a különbségekből származtatja? ha így lenne, az ideáknak egymásnak ellentmondó tulajdonságokkal kellene rendelkezniük. A példa a ló és az ember: ha van élőlény mint önálló létező, annak egyszerre van 2 és 4 lába? Magábanvaló élőlény pedig nem létezik.

A lényeg típusai

Tehát másféle valóság az összetett egész és más a fogalom:

• lényeg = az anyaggal egybefogott forma, mely keletkezik és elpusztul,
• lényeg = anyag nélküli fogalom általában, mely örök - a fogalom keletkezés és pusztulás nélkül van és nincs.

Az érzékelhető lényegeknek nincs se meghatározásuk, se bizonyításuk, mert van anyaguk, amelynek olyan a természete, hogy létezhet is, meg nem is. A meghatározás mindig több dologra vonatkozik.

A látszólag egyedi dolgok esetében is csak arról van szó, hogy az adott fajta egyetlen tagot tartalmaz.

S éppígy egyetlen ideát sem lehet meghatározni, hiszen az állítólag egyedi és különálló valóság.

Lehetőségszerintiség

A legtöbb lényegnek látszó tárgy csak lehetőség, pl. az élőlények részei. A részek nem alkothatnak csak pusztán egy tömeget, egy halmot, hanem valóságos egységnek kell lenniük, ami természet szerint egy és összefüggő, s nem mesterségesen és összenövés következtében egy.

Az egység itt a lét, s az egy valósága is egy. Aminek a valósága szám szerint egy, az szám szerint is egység.. Tehát sem az egység, sem a lét nem lehet a dolgok lényege.

A lényeg semmi máshoz nem tartozik, csak önmagához, és ahhoz, ami hordozza, aminek lényege.

Ami egység, az egyszerre nem lehet meg sokszorosan, ellenben ami közös, egyszerre sok esetben megvan. Nyilvánvaló tehát, hogy az egyes eseteken kívül nincs általános létező.

Az ideaelmélet azért is téves, mert egyszerre tételezi fel, hogy az ideák önállóak és univerzálék, ez pedig képtelenség.
Következtetés: nincs olyan univerzálé, mely lényeg lenne, s egyetlen lényeg se áll lényegekből.

Egy más nézőpont

A lényeg egy őselv és egy ok. A lényeg azt jelzi miért az valami ami. Miért az valami ami? Az, hogy egy dolog miért az az illető dolog, az tény, hiszen egy dolog az ami, s erre egy magyarázat és egy ok van minden dolognál: minden dolog az önmagával való viszonyában oszthatatlan és önazonosság.

A másik kérdés miért miért tartozik hozzá egy alanyhoz egy állítmány. Ezzel egy dologról egy másik dolgot kérdezünk. Itt az okra kérdezünk rá.

Az egyszerű dolgok esetében nincs mire rákérdezni ebben az értelemben, míg az összetett dolgok esetében a kérdés az, miért van az adott egység. Itt a mibenlét vagy a forma nem csupán az anyag és a forma összességének része, hanem ok is arra, hogy ezek a részek miért alkotnak egységet
A lényegek tehát kialakulnak vagy saját természetük alapján, vagy olyan természetes folyamat által, melyben a természet nem rész, hanem elv.

A mibenlét tehát egyes dolgoknál a cél, másoknál az első mozgató. Ez utóbbi is ok, Az utóbbi fajta okot keressük a keletkezés és elmúlás folyamatainál, az előbbit pedig a lét kérdéseiben.

Az egyszerű valóságokra nézve nem áll fenn a kérdezésnek és az okulásnak a módja. Az összetett valóságok esetében viszont azoknak mint egésznek sajátos léte van, ami több, mint elemeinek a léte.

Az előbbieket azt hiszem, érdemes összefoglalni. Tehát ez a VII. könyv nagyon rövid összesítése.

Mi a lényeg?

A lényeg az, ami meghatározza a létezőt.

A lényeg a mibenlét, míg a három másik lehetőség - univerzálé, nem, alapanyag - elvetésre kerül.

Az alapanyag: az anyag, a forma, s ezek összesítése. Az anyag nem lehet lényeg, mert nem rendelkezik elkülöníthetőséggel. Az összesítés se lehet az, mert nem elsőrendű. Mi viszont a forma? Ez a végén derül ki.

Az univerzálék nem lényegek. Itt univerzáléként a nem merül fel. Azaz Arisztotelész egyszerre cáfolja a kettőt. Ezek azért nem lehetnek lényegek, mert a lényeg fajtai, s nem lehet egyszerre igaz egy nem minden fajtájára, ez ugyanis azt okozná, hogy a lényeg inkoherens lenne. Továbbá: a lényeg jellegzetessége, hogy nem lehet határozmány, míg az univerzálé lehet az, sőt éppen hogy az elsősorban.

Még úgy se lehet az univerzálé lényeg, hogy annak részét alkotja, mert nincsenek olyan fajták, melyek csak nemek, anélkül, hogy fajták is lennének.

Tehát a mibenlét az ami a dolgot magában meghatározza külső értelemben. A meghatározás egyfajta képlet, de nem minden képlet meghatározás, csak az, mely nem állít a dologról egy másik dolgot, hanem azt egyedi és elsődleges módon meghatározza. Ilyen csak a nemek fajtáinak van.

Viszont két állítás összetétele még nem feltétlenül meghatározás. Lehet ez ugyanis csak járulékos egység. A meghatározásról még szó lesz.

Elsődleges dolgok esetében igaz, hogy a dolog egyezik annak lényegével, minden más dolog esetében nem.

Kétféle lényeg van: összetett (anyag és forma), fogalom (forma anyag nélkül).

Keletkezés

Keletkezés: természetes és mesterséges. Az anyag és a forma mindkét esetben már előzetesen megvan, egyiket se hozzuk létre. A létrehozás nem más, mint anyag formába helyezése. Az egyes fajták egyes egyedei azonos formák, különböző anyagban.

A létrehozás lehet véletlenszerű és művészi. Egyes dolgok csak a kettő egyike útján jöhetnek létre, mások mindkét módon. Az ok: egyes anyagokban már benne van az az erő, mely előidézi a véletlenszerű létrehozást, míg másokból ez hiányzik, ez utóbbiak esetében szükséges egy külső erő.

Az ideák elvetése

Az ideák nem alkalmasak a dolgok magyarázására. Az ideák nem lehetnek lényegek és univerzálék egyszerre.

Az egész és a rész fogalmának viszonya.

Egyes esetekben a részek fogalma megelőzi az egész fogalmát, műs esetekben ez fordítva van. A magyarázat: ha a rész az anyagot jelenti, akkor nem része a rész fogalma az egészének, ha viszont forma, akkor igen.

Az anyag és a forma egysége mint egyedi dolog nem rendelkezhet meghatározással, mert a benne lévő anyag önmagában nem ismerhető meg, legyen az érzéki vagy értelmi valóság.

Ha az anyag mivolta nyilvánvalóan nem része a dolog lényegének, akkor az anyag nem része a lényegnek. De az anyag akkor se része a lényegnek, amikor egy adott dolog anyaga jellemzően egy bizonyos anyag.

Viszont minden dologban van anyag, akkor is, ha az értelmi.

Fajta és egyed

A fajta két univerzálé összesítése: forma univerzáléé és anyag univerzáléé. Az egyed pedig ugyanezen forma univerzáléé és egy adott konkrét anyagé. Innen az eltérés a fajtán belüli egyedek között.

Az egyedi lényegek nem meghatározhatóak, mert anyaguk van. Ez akkor is igaz, ha egyetlen egyed tartozik egy adott fajtához, akkor is csak a fajtának van meghatározása.

A meghatározás pontosítása

Mitől lesz egy képlet meghatározás, az egység? A meghatározás nem lehet járulékos egység. Az anyag és a forma kapcsolata nem ilyen, mert benne az anyag lehetőség szerint, míg a forma valóság szerint van jelen.

Viszont hogyan állhat a lényeg univerzálékból? Ha pedig nem áll ezekből, akkor semmi se határozható meg, hiszen minden lényeg egyben univerzálé is lenne. Továbbá: az egyszerű dolgoknak hogyan is lehet meghatározásuk, ha a meghatározás mindig összetett képlet.
A lényeg jellemzően lehetőség. Az lényeg valódi egység, nem csupán járulékos egység.

Egyetlen univerzálé se lényeg. Egyetlen lényeg se áll további lényegekből.

A lényeg alapelv és ok. Az ok arra utal, miért van egy adott dolog úgy ahogy az van.

A mibenlét valójában a forma, de nem abban az értelemben, mint az alapanyag része, hanem mint mint ok hogy az anyag miért egy adott módon van egy adott formában.

Az alapanyag (szubsztrátum) mint lényeg

Az alapanyag is lényeg, de csak lehetőség szerint. Minden változásnál ugyanis valami a szubsztrátum szolgál a változások alapjául. A lényeg változása maga után vonja a többi változást is, míg a többi változás egyikével vagy kettőjével rendesen nem jár együtt a lényeg változása.

Mi azonban az érzékelhető dolgokban az anyag mint lényeg? A dolgok állapota ez: az, amiben egymástól különböznek. E különbségek maguk nem lényegek, még anyaggal egybekötve se, de lényegszerűek. Az egyik esetben az összetétel, a másikban a keverés, a harmadikban pedig valamely egyéb említett különbség lesz a döntő mozzanat. Az a megjelölés, mely a különbségeket emeli ki, a formára és a valóságos létre irányul, míg amely az alkatrészeket hangsúlyozza, inkább az anyagot jelöli meg.

Az ellentétek

Az anyagból lehetnek ellentétes dolgok egy adott dologban, Ennek módja, hogy a dolog előbb anyagára bomlik, majd újra lesz más dologként.

A létező mint lehetőség

Lehetőség az ami a változás elve: másban vagy magában a ható alanyban, az előbbi aktív, az utóbbi passzív. Az elv lehet pozitív és negatív is, azaz változás/változtatás képessége vagy változásnak ellenállás képessége.

Az aktív és a passzív elv egyszerre hasonló és különböző: hasonló, mert az elv ugyanaz, s különböző, mert máshol van a változás elve, a ható dologban vagy a hatást elszenvedőben. A kettő nem lehet meg egyben valahol, mert ott csak egység van, ahol nincs meg egyik hatás se.

Lehetetlenség

A lehetőség ellentéte a lehetetlenség hiányt jelenti, így a lehetőség és a lehetetlenség mindig egyugyanazon dologra, s ugyanazon tekintetben állnak egymással szemben.

A hiány fogalma azonban azt is jelenti, hogy valaminek valamije nincs meg, különösen, ha természet szerint meg kellene lennie az illető valaminek, akár általában, akár olyankor, mikor természet szerint meg kellene lennie, akár másképp.

Értelmi és nem-értelmi lehetőség

Az értelmi lehetőség a lelkes lényekben fordul elő, a nem-értelmi pedig a lélek nélküliekben.

Minden művészet, alkotásra irányuló tudásértelmi lehetőség. Az értelmi lehetőségek egyúttal az ellentéteikre is vonatkoznak, míg a nem-értelmiek csak egy csak egy bizonyos hatáshoz kötöttek.

Ennek oka: a a tudás fogalom, a fogalom pedig egy és ugyanaz marad, akár a dolgot, akár annak hiányát tárja föl előttünk. Elsősorban a tudás szoros értelemben pozitív tudás, de másodsorban, mintegy járulékos módon annak tagadása, hiánya is. Ezzel szemben egy nem-értelmi lehetőség, pl. a melegítés csak melegíteni tud, hűteni nem.

A kellően hatni tudás fogalmában benne van az általában csak hatni, illetve szenvedni tudás fogalma is, míg ez utóbbiban az előbbi nem foglaltatik benne szükségszerűen.

A lehetőség és a valóságszerűség

A lehetőség azt jelenti, hogy egy dologban nincs semmi, ami lehetetlenné tenné az illető lehetőség megvalósulását.

A megvalósulás főleg mozgásnak tűnik, ezért van, hogy azokról, amik nincsenek, nem is mondjuk, hogy mozognak, hanem más kategóriákat alkalmazunk rájuk pl. elgondolhatónak mondjuk őket, de mozgónak nem.

A létezés lehetősége

Ami létezhet, az létezik is. Nem ugyanaz a hazugság és a lehetetlenség, ami hazug az nem igaz, de nem lehetetlen.

Ha A létéből szükségképen következik В léte, akkor A lehetőségével együtt szükségképen adva kell lenni В lehetőségének is. Ha A létéből szükségképen következik В léte, akkor A lehetőségével együtt szükségképen adva kell lennie. Hiszen ha В lehetősége nem szükségképen való, akkor nincs akadálya, hogy ez a lehetőség ne legyen meg. Továbbá: ha А-ban megvan a létezés lehetősége, B-nek is szükségképen lennie kell, de ha В szükségképen lehetetlen, akkor szükségképen ilyennek kell lennie A-nak is, viszont mivel A lehetséges, így В is az.

Az értelmi lehetőségek helye

A lehetőségek vagy veleszületettek, vagy gyakorlás és tanulás útján megszerzettek. Amihez értelem kell, az csak élőlényben lehet meg, a nem értelemhez kötöttek pedig élőlényekben és más dolgokban is meglehetnek.

Az értelem nélküli lehetőségeknek, amikor a képességnek megfelelően a cselekvő és a szenvedő egymás közelségébe jutnak, egyrészt hatásra, másrészt szenvedésre képesnek kell lenniük, az eszes lehetőségeknél ez a szükségesség nem áll fenn. Az utóbbiaknál szükséges a szándék is, hiszen két ellentétes irányú megvalósulás is lehetséges.

Az értelmi lehetőség, ha egyszer kíván valamit, kénytelen mindig azt cselekedni, aminek megtételére lehetősége van, ahogyan lehetősége van rá. Ez a lehetőség akkor van birtokában, ha a szenvedő tárgy - amire szándéka irányul - jelen van és vele a cselekvés kívánta viszonyban van.

Valóságszerűség

A valóság annyit jelent, hogy a dolog megvan, de persze nem úgy, mint ahogyan a lehetőség szerint létezőt mondjuk meglévőnek.

A valóság ugyanis egyszer azt a viszonyt jelenti, ami van a mozgás és a lehetőség között, máskor meg azt, ami van a lényeg és az anyag között.

A végtelen

A végtelen és az űr más jelentésűek, mint a közönséges tárgyak. Az utóbbiaknál ugyanis az állítás minden további nélkül igaznak bizonyulhat, hiszen a látott azért ilyen, mert látjuk, vagy mert meg lehet látni. Viszont a végtelen nem ilyen értelemben létező, hanem csak a gondolatban lehet valóságossá.

Mozgás és valóságszerűség

Ami a cselekvéseket illeti, az olyan cselekvés, aminek vége van, egy se cél, hanem csak eszköz a cél felé vivő úton. Az ilyen cselekvés nem befejezett, mert hiszen nem cél.

Viszont az a folyamat, melyben benne van a cél, befejezett cselekvés.

Befejezett cselekvés pl. a „látja”, mert akkor már meglátta a tárgyat, Ellenben nem ugyanaz a „tanul“ és a „megtanulta“.

Egyes folyamatok mozgások, mások beteljesedések. Minden mozgás befejezetlen. Nem ugyanaz keletkezni és már meglenni.

Viszont most is láthatja az ember azt, amit már egyszer megpillantott. Azaz az ilyen folyamat beteljesedett.

Tehát a beteljesedés az a valósággal létezés.

Lehetőség szerinti dolgok elvei

Mikor létezik egy dolog lehetőség szerint és mikor nem?

Lehetőség szerint létezni annyit tesz, mint valakinek az akaratából történni, ha semmi külső akadály nincs. Mindazon dolgokra igaz ez, melyek keletkezési elve rajtuk kívül eső dolog.

Ha viszont az elv önmagában benne van a dologban, azaz önmagától lesz, akkor az nem lehetőség szerinti létező, mert előbb saját benső elve következtében már el kell jutnia az illető állapotba.

Alapanyag

A lehetőség szerinti, mikor valóságossá lesz, nem egy a lehetőség szerintivel, hanem abból való. A láda pl. nem fa többé, hanem fából való.

S minden alkalommal ez a más, ami a sorban későbbi, az igazi értelemben lehetőség szerint való. A láda pl. nem földből való és nem is föld, hanem fából való.

Ha pedig van e sorban egy első tag, amire nem mondjuk többé egymással való vonatkozásban, hogy abból van, akkor az lesz az első, az alapanyag.

Abban különbözik az általános és az alapanyag, hogy az utóbbi lényeg, az előbbi pedig nem.

Ahol tehát ilyen módon járul hozzá egy lényeghez egy tulajdonság, ott a végső hordozó egy lényeg, ahol azonban nem így áll a dolog, hanem az állítmány forma és egyedi való, ott a végső hordozó anyag és anyagi lényeg

A valóságszerűség elsőbbsége

A beteljesült valóság korábbi, mint a lehetőség. Ez nem csak arra a lehetőségre értendő, amikor a változásnak az elve másban vagy olyasvalamiben, amit másnak veszünk, található, hanem minden mozgást illetően.

A valóság korábbi, mind fogalom, mind lényeg szerint, sőt idő szerint is.

Fogalom szerint előbbi, hiszen az lehető, amiről feltehető, hogy valósággá tud lenni, s a valóság fogalmának és ismeretének meg kell előznie a lehetőség fogalmát és ismeretét.

Időben is megelőzi a valóság a lehetőséget fajilag, szám szerint viszont nem. A látó lénynél időben előbbi a látóképesség, de ezt időben megelőzi más valóságos lény, melyből létrejön. Azaz a valóságosan létező mindig a lehetőség szerint létezőből keletkezik egy valóságosan létező hatására. Mindig valami első, eredeti lény indítja meg a mozgást, ez a mozgató lény pedig már valóságosan létezik.

Minden, ami keletkezik, valamiből, valamivé és valami által lesz, és pedig olyasmi által, ami forma szerint vele azonos. A valóság ily értelemben is előtte jár a lehetőségnek úgy a keletkezés, valamint az idő tekintetében, pl. aki tanul, annak már rendelkeznie kell a tudás egy részével.

Lényeg szerint is megvan a valóságnak az elsőbbsége. Ami keletkezés szerint későbbi, az forma és lényeg szerint korábbi. Minden keletkező dolog egy elv és cél felé tart. Elv ugyanis az, amiért történik valami, a keletkezés pedig a célért történik. Cél viszont a megvalósultság, s ennek kedvéért jut valami a lehetőséghez. Pl. az élőlények nem azért látnak, hogy szemük legyen, hanem azért van szemük, hogy láthassanak.

Az anyag lehetőség szerint van, mert esetleg formába mehet át, s mikor aztán valóságosan létezik, akkor már formáltan létezik. S így van ez másoknál is, azoknál is, melyeknél a mozgásban rejlik a cél. A természet tehát úgy tesz, mint a tanító, aki azt hiszi, hogy már elérte célját, ha megmutatja, hogy a tanítvány már valósággal tud.

Vannak esetek, mikor a végső a lehetőség használata, pl. a látóképesség használata a látás. Viszont más esetekben a tevékenységen túl még egyéb is jön létre, mint pl. az építőképességből az építő tevékenységen túl a felépült ház. Azért a megvalósulás ott éppúgy cél, itt pedig még inkább cél, mint a képesség.

Amiknél ellenben a megvalósulás tevékenységén túl egyéb mű nincsen, ott a valóság magukban a tárgyakban áll fenn, ahogy pl. a látás a látóban van. A boldogság is, a boldogság ugyanis egy bizonyos minőségű élet.

Világos tehát, hogy időben egy valóság mindig megelőz egy másikat egészen az örökkévaló első mozgatóig.

Az örökkévaló

Ami örökkévaló, lényege szerint megelőzi a mulandó dolgokat, s nincs lehetőség szerinti örökkévaló. Ami nem létezhet, nem is lesz meg soha, aminek azonban megvan a létezésre való lehetősége, az képes meg nem valósulni is. Ennélfogva az, ami létezhet, éppúgy képes létezni is, meg nem létezni is. Tehát ugyanaz a dolog képes arra is, hogy legyen, meg arra is, hogy ne legyen. Viszont ami képes arra, hogy ne legyen, az romlandó. Ami azonban feltétlenül nem létezik, az lényeg szerint nem létezik. Tehát semmiféle, általában romlandó dolog nem lehet általában lehetőség szerint való, de persze annak nincs semmi akadálya, hogy bizonyos vonatkozásban, pl. minőségre vagy helyre nézve ne legyen lehetőség szerint való.

Ugyanígy nem lehet lehetőség szerinti létező az sem, ami szükségképen létezik. Hiszen ezek az első létezők: ha ők nem volnának, semmi sem létezne.

Az örökkévalót utánozza a változásnak alávetett is, mint pl. a föld és a tűz. Ezek is örök tevékenységben vannak: önmaguk szerint és önmagukban mozognak. A többi lehetőségek azonban mind ellentétekre képesek: ami ugyanis képes így mozdulni, az arra is képes, hogy ne mozduljon így, ha ész szerinti mozgása van.

Jó valóságszerűség és jó lehetőségszerűség

A valóság egy jó lehetőséggel összehasonlítva jobb. Ami lehetséges, annak az ellenkezőjére is lehetséges, még pedig ugyanabban az időben, ellenben ki van zárva, hogy az ellenkező egyszerre valósággal létezzen.

A rossz

Szükséges, hogy a rossz dolgokban a cél és a valóság rosszabb legyen, mint a lehetőség, mivel a lehetőség még egyformán jó is és rossz is lehet. Tehát a rossz nem létezik a dolgokon túl, mert a rossz természeténél fogva későbbi, mint a lehetőség. Ezért a legfőbb elvekben és az örökkévaló dolgokban nincsen semmi rossz, többek közt hiba, romlás, pusztulás.

Mértani viszonyok

A mértani alakok tulajdonságait is a megvalósulás útján találjuk meg: az alakok osztása útján talál rájuk az ember. Ha a lehetőség szerint létező dolgokat a tevékeny állapotra vezetjük vissza, mindig megtaláljuk a tételt. Ennek az az oka, hogy a gondolat valóság. A valóságból származik tehát a lehetőség, s ezért jutnak ismerethez azok, akik a lehetőséget valósággá teszik. A valóság ugyanis, mint számszerűleg meghatározott valami, keletkezés szerint későbbi.

Létezés mint igazság

A létező és a nemlétező a kategóriák formái szerint szoktak megjelöltetni, továbbá a lehetőségük és a valóságuk vagy ezek ellentéte szerint, de legfőképpen a szerint, hogy igazak-e vagy tévesek.

Mikor áll fenn az, amit mi igaznak és tévesnek mondunk, s mikor nem? Bizonyos, hogy nem azért vagy fehér, mert mi azt gondoljuk, hogy igazán fehér vagy, hanem mert fehér vagy, azért van igazunk, amikor ezt állítjuk.

Vannak dolgok, melyek állandóan együtt vannak, ezeket lehetetlen egymástól elválasztani, vannak, melyek állandóan külön vannak, ezeket lehetetlen egyesíteni, s végül vannak, melyek mind a kétféleképpen lehetnek. A lét annyi, mint együtt lenni és egynek lenni, a nemlét pedig nem együtt lenni. Tehát esetleges tényeknél lehet ugyanaz az állítás egyszer igaz, másszor hamis, hiszen a dolog lehet egyszer így, másszor úgy. Szükségszerű tényeknél az állítás vagy igaz vagy hamis, nem változhat.

A nem összetett lényegeknél nem lehetséges a csalódás. Ezek valóságosan vannak és nem lehetőség szerint, mert nem keletkeznek és nem múlnak el. Ami feltétlenül van és feltétlen valóság, efelől az ember nem lehet tévedésben: csupán megragadhatja gondolattal vagy nem. Ellenben a vizsgálódás arra irányulhat az ilyen tárggyal szemben, hogy micsoda, azaz: hogy ilyen és ilyen tulajdonságai vannak-e vagy sem.

A lét pedig mint igazi lét és a nemlét mint téves lét, az egyik esetben így van: ha a valóságban is együtt van az, ami az állításban, igaz, ha ellenben nincsen együtt, téves.

Az örök tárgyakat illetően ki van zárva a tévedés az idő tekintetében. Ellenben azt hiheti az ember, hogy az illető tárgy valami, vagy hogy nem az, de mivel ezek örök dolgok, az ember igazat fog állítani vagy tévedni fog.

folytatása itt