Azért volt pár órám arra, hogy ellenőrizzem a magyar életszínvonalat személyesen is.

A legjobb módszer erre mindenhol a világon: bemenni a nagyváros központjába, majd ott a főútról bemenni egy kisebb, de nem legkisebb utcába, majd ott sétálni fél-egy órát. Ugyanis mindig ez az a hely, mely az átlagszintről a legjobb képet adja.

A rossz részek mindenhol megvannak, ezek a társadalom alsó 10-20 %-áról adnak képet (mármint Kelet-Európában, nyugaton ez inkább csak 10 %, Afrikában meg ez 80 %), ezeket felesleges nézni. A jó részek meg a felső 10-20 %-ot tükrözik, ezeket se nézem, hiszen mindegy (meg én magam is eleve ilyen helyen lakom Budapesten, örökölt lakásom ilyen helyen van).

Mivel Budapest eleve a szülővárosom, így a dolgom rendkívül könnyű, hiszen tudom hová kell menni. Tudom melyik a gazdag és melyik a szegény rész, így egyikre se megyek.

Tehát így okoskodtam:

Megállapítottam: Budapest tipikus Kelet-Európa, azaz az, ami mindig volt. Világviszonylatban a magyar ember rendkívül gazdag, európai viszonylatban meg szegény, de nem nyomorgó rokon.

Amit látok pozitív változást: valamivel kevesebb a hajléktalan és a részeg, mint korábban, s a cigányok is mintha halkabban ordítanának.

Íme az út egy része: