Ismertem közelről a mormonok első lépéseit mind Magyarországon, mind Bulgáriában a 80-as évek végén és a 90-es évek elején. Mormonok alatt a legnagyobb mormon felekezetet értem. (A második legnagyobbnak is van tevékenysége Magyarországon.)
A mormonok egyik fontos vallási kötelessége a misszionáriusi szolgálat. Azóta a szabályok enyhén változtak, de akkoriban minden 18 éves fiú és 21 éves lány két évre, ill. másfél évre misszionáriusi szolgálatra ment. Idősebbek is mehetnek, ez esetben ezek misszionárius házaspárok, ez utóbbiak nagy többsége nyugdíjas.
A szolgálat ingyenes, sőt a misszionárius fizeti ki saját missziója költségeit. Egy kétéves misszióra kb. 10 ezer USA-dollár fizetendő be a mormon egyház részére. Aztán ezeket a befolyt pénzeket az egyház szétosztja a missziók között, az adott ország anyagi viszonyai szerint. A helyi misszió fizeti a misszionáriusok lakbérét és zsebpénzt ad nekik az adott ország életszínvonala szerint a közlekedési és étkezési költségekre. A gazdag családból érkező misszonáriusok természetesen ezen kívül a saját pénzüket is költhetik, bár a túlzott költekezésre rossz szemmel néz az egyházi vezetés. Fizetést csak egyes vezetők kapnak.
Misszionárius háromféle volt.
- A sorkatona típus. Ő azért lett misszonárius, mert aktív mormon családból származik és egyszerűen a misszionáriusság minden ilyen családbeli 18-19 éves fiú sorsa. Menni kell, mert ez a szokás. Teljesítette a kötelességeit, de nem élte bele magát különösebben.
- A kalandor típus. Ő nagyon akart misszionárius lenni, mert most először életében vált el hosszabb időre szüleitől, ráadásul megismerhetett egy idegen kultúrát.
- A mélyen hívő típus. Ő komolyan hitte, személyesen Isten rótta rá a feladatot. Mélyen átélte mind a sikereket, mind a kudarcokat.
Mind a két országban a mormonok kudarcot szenvedtek a misszionáriusi tevékenység során. Bulgáriában 25 évig után is alig 3 ezer tag van, Magyarországon pedig 6 ezer. A kudarc fő oka: a mormonizmus a két szék között a földre esett: egyháznak túl szektás, szektának meg túl egyházias. Így nem nyeri el sem a fanatikus szektára vágyó lelkeket, sem a hagyományos egyháziság híveit.
Amikor mindkét országban egyfajta vallási fellendülés volt tapasztalható a 90-es évek elején, a mormonok nem tudtak élni a helyzettel. Magyarországon a hagyományos kereszténységgel elégedetlenek „piacát” letarolta a Jehova Tanúi, a Hit Gyülekezete és a krisnások. Bulgáriában a Hit Gyülekezetéhez hasonló amerikai és svéd pünkösdista és keresztény cionista csoportok taroltak. Bulgáriában érdekes jelenség volt még a hatalmas számú cigány az újprotestáns, elsősorban pünkösdista csoportok új hívei között.
Érdekes, hogy a jehovisták sikeresebbek mind a két országban a mormonoknál, pedig sokkal szigorúbbak a bekerülési szabályok. Míg a mormonoknál tag lehetett bárki, aki végighallgatott egy 6 részből álló, egyenként kb, egyórás beszélgetést. Normál esetben heti egy alkalom volt, de ha valaki nagyon akarta, akár naponta is megcsinálhatta, azaz egy hét alatt letudhatta. Aztán jött egy formális beszélgetés valamelyik helyi vezetővel, melyen a tagjelölt szimplán kinyilvánította, hogy hiszi azt, amit tanítottak neki. A mormon teológia nagy részével meg se ismertették a tagjelölteket. Ezzel szemben a jehovistáknál ugyanez nem volt ilyen egyszerű. Hosszú leckesorozat volt náluk, apró részletekkel, s addig át se engedték a jelöltet a következő leckére, míg az előzőt nem tisztázta. S ha egy bizonyos parancsolat érintette a tagjelöltet személyesen, a tagjelölt addig nem mehetett tovább, míg nem rendezte életét a parancsolat szerint. Mégis, a jehovisták száma mindkét országban a 4-5-szöröse a mormonok számának.
A mormon egyház fejlődését nehezítette, hogy az új tagok között ráadásul óriási volt a cserélődés, pár hónap alatt frissen belépettek nyomtalanul eltűntek, s újak jöttek a helyükre. S hatalmas volt a teljesen hitetlen haszonlesők aránya. Míg Bulgáriában ez elsősorban a fiatal huszonéves srácokat jelentette, aki a mormonok segítségével reméltek amerikai ösztöndíjat szerezni és emigrálni az USA-ba, addig Magyarországon a fő tömeg a nem túl szép csajokból állt, akik amerikai misszionárius férjre áhítoztak. Mind a két csoport csalódott, a mormon egyház hivatalos politikája nem serkenteni az emigrációt Utah-ba, s kifejezetten rossz szemmel néznek minden misszionáriusra, aki a missziója alatt ismerkedett meg jövendő házastársával.
Bulgáriában az első mormon gyülekezet egy kultúrházban gyülekezett minden vasárnap. Az első tevékenység mindig a falon lógó kereszt leszedése volt, a gyűlés kezdete előtt 15 perccel. Erre bizony sokan húzták a szájukat, ez rossz emlékeket idéz minden bolgár számára. Hamarosan vett is az egyház saját épületet.
Mi gátolta még a terjedést? Az, hogy a vallási érdeklődők száma az első idők után a nullára csökkent, s jöttek a haszonlesőkön kívül még a haverok. Haverok alatt azt értem, hogy XY azért jön, mert a haverja már ott van, de egyébként nem érdekelte az egész. Afféle klubeffektus.
A vallási érdeklődés hiánya meg a mormon teológiai alapok inkoherens jellege. Ugyanis a mormon teológiai alapok ügyesen keverik a hagyományos keresztény logikát a protestáns logikával, ami képtelen feladat.
Mit mond a hagyományos kereszténység? Azt, hogy Isten megalapította egyházát, s ezen egyház felett ma is őrködik, azaz maga az egyház a biztosítéka az igaz tanításnak. S mit mond a protestantizmus? Azt, hogy a Biblia a biztosíték, s a Biblia igazsága megőrzi az igaz tanítást. A mormonizmus viszont azt állítja, hogy Isten egyháza elbukott, ezért azt Isten kénytelen volt visszállítani a XIX. században. Na most, ebből a logikusan következő kérdés: honnan lehet tudni, hogy a XIX. században visszaállított egyház nem bukott el azóta ismét? A kérdésre nem adható valódi válasz. Hiszen ha az a válasz, hogy Isten megóvja az egyházát a tévedéstől, akkor joggal kérdezhető: miért nem óvta meg azt már az első alkalommal és miért óvja meg most másodszorra?
A hivatalos mormon érvelés egyébként az úgynevezett imádság teszt. Lényege: őszintén imádkozunk Istenhez és megkérdezzük tőle, hogy a mormon egyház az igaz egyház-e, s Isten erre válaszolni fog. Sajnos ez sem működik azonban: ez a körkörös érvelés esete. Ha ugyanis Isten nem válaszol imánkra, akkor: nem voltunk őszinték. Ha meg Isten esetleg azt válaszolja, hogy a mormon egyház NEM igaz egyház, akkor: a választ Sátán adta, aki Istennek tetetve magát becsapott minket. Egy haverom sikeresen botrányt is keltett egy mormon gyűlésen: elmondta, hogy ő őszintén imádkozott Istenhez, s Isten azt mondta neki, hogy a Hit Gyülekezete az igaz egyház. A válasz: ezt Isten nem mondhatta. Miért nem? Hát azért, mert a mormonizmus az igaz egyház.
Így esett a két szék között a földre a mormonizmus teológiailag is.
A többi cikk:
