Bontsunk pezsgőt, megalakult a 250. magyar ballib egységszervezet!

Az ember csodálkozik: ezek az emberek tényleg elhiszik, hogy az eszméjük népszerű, s csak egy új vezetőség kell, mely elintézi, hogy a nép ismét a levitézlett, országrontó, ballib eszmeiségre fog szavazni?

(forrás: Facebook)

Végülis mindegy. Majd csinálnak ők is egy 800-fős “tömeggyűlést”, esetleg picit “alkotmányoznak” is, aztán meg megszűnnek, csak előtte még gyorsan 3 ellenséges frakcióra szakadnak, melyek “kiderítik” egymásról, hogy Orbán ügynökei.

Ritkán szoktak tetszeni a nagyon felkapott filmek. Most is ez történt.

Megnéztem a Birdman című, agyondicsért alkotást.

Egyébként szeretem a művészfilmeket, de ennek egyszerűen se füle, se farka. A film története egy mondatban: a megkeseredett színész a színházi kellék helyett tévedésből valódi pisztollyal lő a színpadi előadáson és lelövi saját orrát, aztán pedig madárként elrepül a kórházi szobából. Ez eltart majdnem 2 óráig.

Van benne pár hatásos jelenet, meg szépek egyes képek, különösen a film utolsó félórájában, de az egész nem áll össze. Végig azt éreztem: ez egy művészfilm paródiája.

Szinte biztos, hogy majd kap legalább 5-6 Oszkár-díjat. Az ostoba hollywoodi ízlés az ilyesmiket el szokta halmozni díjakkal.

A tegnapi görögországi választásokon hatalmas népi győzelem született. 

Az előzetes eredmény szerint 7 párt került be a görög parlamentbe. A status quo pártjai közül bekerült 4 párt, ezek közül a legjobb eredményt (a második helyet) a középjobb-liberális Új Demokrácia párt érte el, míg a három kicsi középbal-liberális párt éppencsak bekerült a parlamentbe.

A statusquo ellenzői közül bekerült egy kis szélsőjobbos és egy kis szélsőbalos párt. Valamint a választások győztese, az újbalos Sziriza.

Ez az eredmény minden valószínűség szerint hatalmas reformfolyamatot fog elindítani egész Európában.

Ami a magyar hatást illeti, ez az eredmény egy újabb csattanós pofon a magyar ballibek pofájába.

A ballib oldal szélsőségesei követik a fideszes oldal szélsőségeseinek 2006-os receptjét.

A számtalan húsztagú ballib “egységszervezet” között a legviccesebb az ex-SZDSZ-es hátterű Ország Gyűlése Mozgalom. Ez a szervezet meghirdette a puccsot immár teljesen nyíltan. Pl. alkotmányozni fognak nemsokára.

2006-ban Budapest központjában laktam, s személyesen emlékszem több ilyen alkotmányozásra. Nem messze – három saroknyira – laktam a Városligetről, így gyakran jártam a kutyákkal sétálni a ligetbe, s az akkori alkotmányozó mozgalmárok egyik kedvenc helyszíne éppen a Városliget Dózsa György út felőli parkolója volt. Így két alkalommal is szemtanúja voltak ilyen alkotmányozásnak.

Az alkotmányozás menete kb. ez volt:

• a szónok válogatott baromságokat mondott (pl. “a Szent Korona az ország örökös államfője”),
• a 100-150 fős hallgatóság egy része tapsolt, más része meg fújjolt, kijelentve, hogy ez kevés, azonnal legyen megrohamozva a “kommunista” Parlament inkább,
• a két rész ezután egymást azzal vádolta, hogy Gyurcsány beépített embere, s el is feledkezett közben a gyűlés céljáról,
• a kevés józan résztvevőt, akik pl. megjegyezték, hogy esetleg a jelenlegi alkotmány alapján kellene inkább arra törekedni, törvényes módon, hogy a kitűzött célok el legyenek érve, mindenki árulónak nevezte, s elkergette,
• a szónok megköszönte  részvételt, s gyorsan hazamenekült, mielőtt még tömegverekedés alakult volna ki.

Mondtam is egyszer a feleségemnek: mintha Che Guevara fideszes/jobbikos verzióját látna az ember akció közben.

A mai radikális ballibek alaposan tanulmányozták az értékes 2006-os tapasztalatokat, s igyekeznek mindent átemelni a gyakorlatba.

Aki szeret sokat nevetni, annak ajánlom a fenti szervezet honlapját és FB-profilját, különösen a rajongói kommentekre hívnám fel a figyelmet.

*

A legviccesebb talán 6-pontos akcióprogramjuk, hozzátéve megjegyzéseimet:

1. Hatályba lépteti korábbi, 25 éven át konszenzussal létező Alkotmányunkat, annak Fideszhatalom előtti állapotában: ez 2010 áprilisi állapotot jelent.

Az alkotmányos fetisizmus egyik túltengő jele ez. Arra a kérdésre, hogy ennek mi a jelentősége senki se tudna válaszolni

2. Hatályba lépteti az ugyanakkori választási jogszabályainkat.

Magyarul: hatályba léptetni azt a választási jogszabályt, mellyel a Fidesz 2010-ben kétharmadot szerzett. Ezt nem igazán gondolták át a mozgalmárok…

3. Ezen sarkalatos törvényeink bármikori megváltoztatását feles részvételű, kétharmados többségű népszavazáshoz köti: ne lehessen később sem bármilyen országvezetés játszótere alkotmányos berendezkedésünk.

Magyarul: bebetonozmi mindent a 2010. április állapot szerint. Elmebetegek ezek?

4. Kimondja az Országgyűlés feloszlatását.

Ezentúl ha kimegy tüntetni pár ezer ember (a mozgalmárok szerint: 100 ezer), fel kell oszlania az Országgyűlésnek? Ezt komolyan gondolják?

5. 2015 szeptember 15-ére szabad választásokat ír ki.

Ezentúl évente lesz választás, minden tüntetés után? Na és mi lesz, tessék mondani, ha a Fidesz megnyeri a választásokat szeptemberben? Akkor ismét kimegy 100 ezer ember “alkotmányozni”?

6. Felállítja a konszenzusos 10 fős átmeneti kormányt.

Tehát a mozgalmárok kinevezik a kormányt, ha nem az nyert, akit ők szeretnének?

*

Sok más vicces anyag is van a honlapon. Ezekhez jó mulatást kívánok mindenkinek!

(forrás: http://tuaregblog.blogspot.hu)

A fanatikus politikai rajongó képtelen a tényeket önmagukban elfogadni. A kedvenc politikai erőnek kedvező híreket fel kell nagyítani, a negatívakat meg vagy el kell hallgatni vagy félre kell magyarázni.

Nagyon sok ideig abban hittem őszintén, hogy a ballib hívek műveltségben és intelligenciában egyfajta magasabb minőséget képviselnek, azaz jobban képesek a tények befogadására, az értelmes vitára és a demagógiamentességre.

A fanatikus különösen akkor mutatja ki butaságát, amikor kedvenc pártja veszített éppen. 2002-ben, a választások után jól lehetett érzékelni a fanatikus fideszesek abszurd állításait, kezdve attól, hogy a (fideszes vezetésű) Belügyminisztérium elcsalta a választásokat, egészen az olyan vicces kijelentésekig, hogy „az én miniszterelnököm továbbra is Orbán Viktor”, s Mádl Ferenc árulónak nevezéséig, amiért – alkotmányos kötelességét teljesítve – Medgyessy Pétert kérte fel kormányalakításra. Hozzáteszem: mindezt persze sosem fideszes vezetők, közírók mondták/írták, hanem egyszerű fanatikus hívek.

2010-ben sikerült megtapasztalnom: a ballib fanatikusok EGY AZ EGYBEN ugyanazt teszik. Ez ki is gyógyított abból a tévhitből, hogy a ballib hívek értelmesebben lennének. Nem, nem azok.

Mit jelent, ha az eddig nyugodt, mértékletes, beszámítható embernek tűnt Facebook-ismerősöd hirtelen elkezd „motiváló” képeket és „magvas” „bölcsességeket” közzétenni profiljában? Nem, nem a bölcsésségeket közzétevő tizenéves lány ismerőseidről van szó, akiknél ez még elmegy, hanem komoly emberekről.

Pl. letölti egy, a lenyugvó nap előtt álló ártatlan kismacska képét a Google képkereső segítségével, majd megnyitja a Paint alkalmazást és ráír egy „bölcs” gondolatot, pl. azt, hogy „A közelség zaja távolian dübörög, miközben az életed pillangóként lassan elfolyik…” – esküszöm, ezt most találtam ki, nem vettem igénybe se a népszerű Coelho-generátort, se más hasonló alkalmazást, melyek között  a legnépszerűbb még az EU külügyi állásfoglaló generátora és az összeesküvés elmélet generáló, valamint persze a magyar ballib generátor.

Mivel már többször találkoztam a jelenséggel, íme a leggyakoribb okok miért kezdhetett az ismerős ebbe a furcsa tevékenységbe: 

• belépett egy szektába,
• érdeklődni kezdett az ezotéria iránt,
• s a leggyakoribb ok: beszervezték egy mlm-piramisjátékba.

A hét végén Görögországban parlamenti választások lesznek. Ezeken áttörés várható, a közvéleménykutatók az újbaloldali, antiliberális, rendszerkritikus Sziriza győzelme várható. 

Magyar fideszes kommentelők komcsizzák a Szirizát, s nem örülnek ennek. Rövidlátás ez és teljesen téves helyzetértékelés.

A magyar ballib kommentelők ezúttal helyesen ítélik meg a helyzetet: ők tudják, hogy a Sziriza győzelmének nem kell örülniük, ez ugyanis nem a magyar értelemben vett „baloldal” győzelme lesz, hanem pont ellenkezőleg: annak mindenben az ellenkezője.

Egy folyamat fog most beindulni. Eddig csak az új EU-tagállamokban esett meg rendszerkritikus baloldali vagy rendszerkritikus jobboldali politikusok hatalomra kerülése. Most ez meg fog történni egy régi tagállamban is, ez pedig az EU átakulásának kezdetét jelentheti.

Februárban országos népszavazás lesz Szlovákiában, melynek célja a homoklobbi gyomorforgató tevékenységének korlátozása. 

Szlovákia – a magyar és a lengyel példát követve – már tavalyelőtt beemelte alkotmányába a házasság intézményének védelmét. Azonban szlovák családvédő és keresztény civilek ezt kevésnek találták, s alaáírásgyűjtésbe kezdtek.

A szlovák társadalom erejét mutatja, hogy pár hét alatt meglett a szükséges számú aláírás: a szlovák szabályok szerint a választásra jogosultak 10 %-ának aláírása szükséges országos népszavazás kiírásához.

A nemzetközi homoklobbi pánikban van: mivel jól tudja, hogy a nagy többség ellenzi törekvéseit, így egyetlen reményük a népszavazás érvénytelensége. A szlovák szabályok szerint a népszavazás érvénytelen, ha nem vesz részt rajta a választópolgárok legalább 50 %-a.

A népszavazás napja: február 7.

Hajrá Szlovákia, hajrá szlovákok!

A jelmagyarázat:

• A 1 – iszlám többség (75 % feletti)
• A 2 – iszlám többség (50-75 % közöttii)
• A 3 – a legnagyobb vallás az iszlám, de aránya nem éri el az 50 %-ot

• B 1 – protestáns többség (75 % feletti)
• B 2 – protestáns többség (50-75 % közöttii)

• C 1 – katolikus többség (75 % feletti)
• C 2 – katolikus többség (50-75 % közöttii)
• C 3 – a legnagyobb vallás a katolicizmus, de aránya nem éri el az 50 %-ot

• D 1 – ortodox többség (75 % feletti)
• D 2 – ortodox többség (50-75 % közöttii)

• E 1 – ateista többség (50-75 % közötti)

Közülük kettő olyan, amit a legtöbb keresztény elutasít.

A harmadik egy általánosan elismert produkció. Mel Gibson mestermunkája. Erről nem is írnék, mert a film közismert. Széles körben bemutatták, ráadásul azon kevés Jézus-film egyike, mely hatalmas anyagi nyereséget is hozott a film készítőinek. Hozzáteszem: az anyagi siker fő oka végülis a film elleni masszív kampány volt, ami miatt azok is elmentek megnézni, akiknek egyébként sosem mennének megnézni ilyen filmet. Az ellenkampány elsősorban az USA-ban zajlott, az egyik amerikai zsidó szervezet vádolta meg a filmet antiszemitizmussal (természetesen a vád teljesen alaptalan), s ez a vád terjedt aztán tovább. Egyes keresztényellenes és liberális körök Magyarországon is megkísérelték ezeket a hamis vádakat elterjeszteni (Magyarországon ezt nem zsidó szervezetek csinálták, hanem szimplán politikai alapon egyes fanatikus liberálisok), azonban véleményük nem érdekelt senkit a pár ezer fős hisztérikus ballib értelmiségen kívül, sőt még e körön belül is akadt, aki e vádakkal nem értett egyet.

A másik film a Brian élete, ami valójában nem Jézus-film, hanem a korról készült paródia. Egyes keresztények és zsidók sértőnek érzik a filmet, szerintem ez indokolatlan. Még a film legdurvább része – a keresztrefeszítési jelenet – sem értelmezhető gúnynak.

A kedvenc részem az ex-leprás jelenete, akit Jézus meggyógyított, így most már nem tud kéregetni:

Itt van magyar szinkronnal is ugyanaz a jelenet:

A vallási fanatizmuson kívül a film szatírát állít sok másról. Az egyik a latint tanulók kedvenc jelenete, a másik a politikai frakciózásról. Nem adok linket, ezek közismertek.

A másik kedvenc filmem ismét valódi Jézus-film, ez az a film, mely ellen sok keresztény tüntetni szokott, bár sosem értettem miért.

A kedvencem, amikor az öreg Jézus találkozik a feltámadott Jézusról prédikáló Pállal:

(Magyarul itt 56:00-tól.)

Sokan gondolják ezt istenkáromlásnak, de ez esetben csak a felszínt látják.

Meghalt Andrassew Iván, az egyik liberális ikonember.

Egy időben még vitázgattam is vele a neten, személyesen nem ismertem. 

Ő még a keményvonalas, fanatikus liberális nemzedék frontharcosa volt, aki abban hitt, hogy a cél szentesíti az eszközöket, azaz a liberális értékrend terjesztéséhez minden eszköz megengedett: az antidemokratizmus, a cenzúra, a pluralizmus és a másság elnyomása.

Sajnos képtelen vagyok elfelejteni Andrassew életének mélypontját, mert közvetlenül is érintett voltam benne. Ez az 1999-es év, amikor az Internettó nevű akkoriban legnépszerűbb magyar honlap agóniájának közvetlen szereplői lettünk mind a kettőn: ő mint a honlap utolsó főszerkesztője, én meg mint az egyik legaktívabb hozzászóló. Andrassew a hirtelen kapott teljhatalmat igazi diktátorként kezdte használni: az akkoriban legnépszerűbb magyar netes vitafórumot gyakorlatilag kivégezte azzal, hogy minden neki nem tetsző hozzászólást rendszeresen törölt, olyan módon, hogy arra még a NolBlog és a blog.hu mai legcenzorabb mentalitású blogírói sem mernének vetemedni.

Ne feledjük: akkoriban még nem létezett a mai blogvilág, azaz akkoriban még a fórumok voltak a legnagyobb színterei a  demokratikus és szabad véleménynyilvánításnak. Ma már a fórumok jelentéktelenné válták (lásd az Index főoldalát, ahonnan NINCS közvetlen link ma már az Index fórumára), de ez akkor nem így volt. Így a legnagyobb vitafórum elleni támadás súlyos csapás volt a szólásszabadságra.

Andrassew alig párhónapos tevékenysége bemutatta milyen lenne az internet, ha az liberális megmondóemberek irányítása alatt állna. Tulajdonképpen ezzel hasznos tevékenységet tett: sokakat kijózanított. Rám is hatott ez: bár liberális nem vagyok nagyjából 1995 óta, sokáig még azt hittem, a liberálisok toleránsabb emberek akkor is, ha nincs igazuk. A fenti internettós szerkesztői ámokfutás volt az egyik hatás, mely meggyőzött: tévedek.

Andrassew álma egy olyan Magyarország volt, ahol az átlagember liberális értékrendű, s az ország Nyugat-Európa szerves része.  Hitte, hogy ez a természetes fejlődés rendje, s valójában minden ember ezt szeretné, ha kellő ismeretekkel rendelkezne. Népszerű liberális tévhit ez, mely szerint a liberalizmus nem egy eszmerendszer, hanem a „természetes jó” szinonímája.

Hála Istennek, Andrassew álma nem valósult meg.

Egyszer egyébként azt írta nekem, hogy az egyik nagyszülője bolgár vagy bolgár származású volt.

Most már nem számít semmi. Nyugodjon békében.

Sokan tudják: nagy filmnéző vagyok. Hetente 30-40 filmet töltök le. A teljesen végignézett filmeket értékelni is szoktam egy 0-tól 100-ig terjedő skálán.

Elsősorban igyekszem olyan filmeket nézni, melyek nem érhetők el könnyen.

Nos, tegnap megnéztem a Buhera Mátrix című 2007-es magyar produkciót.

Vannak rossz filmek, melyek annyira rosszak, hogy már viccesek. A Buhera Mátrix nem ilyen, ez szimplán rossz, semmi egyéb.

Pocsék forgatókönyv, tehetségtelen színészek, álművészi mondanivaló.

A felénél már erősen viszketni kezdtem, de eldöntöttem: esélyt adok a filmnek, végignézem. De minden ment tovább: kínos közhelyek sorozata, melyeket csak helyzetkomikumok szakítanak meg. Az ember megsajnálja a szegény gyerekszínészeket, akiknek ilyen ökörségek lettek a szájukba adva. Még a film ismeretterjesztő szempontból értelmes részletei is olyan szánalmas és hamis módon vannak bemutatva, hogy a néző képtelen azokat felfogni.

Igazi liberális hitvallású a film, a lényeg: minden egyformán szar, az egész világ, s semminek nincs értelme, a legjobb azonnal meghalni. A film ráhány az emberiségre, s levizel mindent ami mozog.

Skálámon 19 pontot adtam a filmnek. Azért ilyen „sokat”, mert szerepel a filmben Mucsi Zoltán is, aki még itt is kitűnően játszik. Tulajdonképpen ez is az egész szerencsétlenkedés egyetlen pozitívuma.

A napokban több tudatlan cikket is láttam a bevándorlás kérdését illetően. Ezért írom ezt a cikket.

Kezdjük egy magvas mondással:
„Az egynyelvű és egyszokású ország erős és fejlődőképes.” (maxval bircaman)

A világtörténelem során minden ország lakossága homogenizációjára törekedett. Nem véletlenül: az erős kisebbség jellemzően nemzetibiztonságoi kockázatot jelent. Ugyanis ha a lakosság egy jelentős része nem érzi magáénak az országot, ahol lakik, előbb-utóbb súlyos problémák léphetnek fel.

Az 1789-es francia forradalom egyik fontos lépése volt az addig létező identitások megsemmisítése, azok regionális identitássá lefokozása. Ez gyakorlatilag az egész országban sikeresen be is fejeződött, csak a baszkok és a bretonok egy részénél maradt meg az önálló, nem-francia identitás. Franciaországban mind a mai napig tilos az államilag finanszírozott közoktatás a franciától eltérő nyelven!

Mi a helyzet tehát a bevándorlással? A kérdésre általános érvényű választ nem lehet adni, mert ez alapvetően mennyiségi és minőségi kérdés. A korlátozott mennyiségű bevándorlás hasznos, mivel új erőket hoz az országba. A minőségi bevándorlók beáramlása is hasznos, hiszen tudást hoznak. Ellenben a túlzott bevándorlás, különösen az alacsony minőségű embertömegek beáramlása súlyosan káros.

Miért okoznak a muszlim bevándorlók különösen nagy problémát?

Az iszlám és a kereszténység között van egy fontos különbség.

A kereszténység “csak” egy vallás. Míg az iszlám amellett, hogy vallás, egyben államelmélet és kultúra is.

Keresztény kultúra pl. nincs, a kereszténység kultúrák feletti, globalista. S nincs keresztény állam sem, a kereszténység individualista, azaz nem tart egyetlen államformát sem jónak vagy rossznak, alapvetően azt vallja, hogy minden az egyén dolga, az emberek csak egyenként érhetik el az üdvösséget. Jézus is azt mondta “az országom nem ebben a világban van”. Emiatt egy keresztény bármilyen államban élni tud, a hite csorbítása nélkül. Ha egy teljesen ateista államban van a keresztény, s az egész környezete istentelen dolgokat csinál, a keresztény akkor is képes keresztényi életet élni.

Lehet a szomszéd pedofil, homokos, szadista, stb., ez nem hat ki egy keresztényre, annak üdvösségét illetően.

Az iszlámban nem így van. Egy hívő muszlim számára van ideális állam, ez az iszlám kalifátus. Így érthető, hogy a hívő muszlim effelé törekszik, hiszen ellenkező esetben a hite csorbul.

Szóval az iszlám felöleli az élet minden részét, míg a kereszténység “csak” a lelki életet.

Ezért nincsenek életviteli szabályok a kereszténységben: se étkezési korlátozások nincsenek, se öltözködési szabályok. Amíg vannak, azok erkölcsi szabályok.

A muszlim tehát nem képes teljesértékűen megélni hitét egy nem-muszlim környzetben.

A liberális-ateista Európa most kezdi kiépíteni a fasiszta államot az immár tarthatatlanná vált helyzet kezelésére. Természetesen a válasz rossz. Nem fasizálódni kellene, henem keresztényesülni.

A korlátlan sajtószabadság hazájában, ahol a gúny minden alakja a demokrácia szerves és elengedhetetlen eleme, letartóztatták Dieudonné M'bala M'bala francia humoristát a Facebook-oldalának falára kiírt "Én Charlie Coulibaly vagyok" mondata miatt.

Hiába, ilyen ez a korlátlan sajtószabadság... ha az ember nem tudja magától hol a nemlétező korlát, akkor a rendőrség megmagyarázza neki.

a hír angolul 

a hír oroszul

A kereszténységben is megjelenik a probléma Isten ábrázolásáról.

A Tízparancsolat 2. pontja tiltja bálványok készítését, azonban magát az ábrázolást nem, ha annak nincs bálványként való felhasználása. Hiszen ellenkező esetben nem lehetnének ikonok, szobrok, stb.

A Szentháromság három tagját illetően a kérdés különbözik.

A Fiú emberként megtestesült. Jézussal tehát nincs gond, helyes az emberként való ábrázolása minden szempontból.

De mi a helyzet az Atyát és a Szentlelket illetően?

A legelterjedtebb ábrázolás a mindent látó szem, ill. a galamb. Ezek jelképek, hiszen se az Atyának, se a Szentléleknek nincs teste, nincs anyagi megnyilvánulásuk.

Az Orosz Egyházban teológiai vita alakult ki arról a XIX. század végén, hogy helyes-e az Atya emberként való ábrázolása (jellemzően öreg, szakállas ember alakban). Az ábrázolás ellenzői szerint ez teológiai hiba, hiszen az Atya sosem testesült meg emberként, így ez az ábrázolás tévtanokat terjeszt. Az ábrázolás hívei meg arra hivatkoznak: ez az ábrázolás ugyanolyan jelkép, mint a mindent látó szem, azaz nem értendő szó szerint úgy, mintha a kép azt állítaná, hogy az Atya megtestesült.

De a vita ádáz volt egy időben, még vicc is született róla:

Utazik a vonaton két ismeretlen. Az egyik észreveszi a másikon, hogy az egy ortodox könyvet olvas. Megkérdezi őt:
– Elnézést, de látom a könyvét. Maga ortodox?
– Természetesen.
– Nagyszerű. Én is az vagyok. Önök a juliánus vagy a gregoriánus naptárt használják?
– Természetesen a juliánust!
– Hála az Úrnak! Mi is.
– Az önök egyházmegyéje részt vesz ökumenikus találkozókon?
– Soha, soha!
– Az Isten áldja meg Önöket. Természetesen mi sem.
– Az Önök papja a templomon kívül utcai ruhában jár vagy reverendában, kereszttel a nyakában?
– Természetesen csakis reverendában, mindig kereszttel a nyakában!
– Hála az Úrnak, a miénk is.
– Az Önök papja borotválkozik vagy szakállas?
– Szakállas.
– Csodálatos! A miénk is.
– Az Önök templomában vannak ülőhelyek?
– Ülőhelyek? Ortodoxok vagyunk, nem frank-latin szakadár eretnekek! Természetesen semmilyen ülőhely nincs nálunk!
– Csodálatos, természetesen nálunk sincsenek istentelen ülőhelyek.
– Az önök temploma régiritualista vagy újritualista?
– Újritualista.
– Hála az Úrnak! Egy utolsó kérdés: van az Önök templomában olyan Szentháromság-ikon, mely az Atyát öregemberként ábrázolja?
– Igen, van.
– De hisz… maguk akkor eretnekek! A Pokol tüzében fognak mind perzselődni!

Hozzáteszem magyarázatként: valójában a felsorolt ellentétek egyike sem dogmatikai probléma, mindez csupán szokás, azaz valójában nem lesz senki sem eretnek azért, mert valamelyiket támogatja a kettő közül. A vicc azt az emberi tulajdonoságot neveti ki, hogy az emberek hajlamosak másodlagos kérdésekből életbevágó problémát kreálni.

Ma van a juliánus naptár szerinti Újév. Ennek kapcsán jutott ez eszebe.

Január 1-jén, kutyasétáltatás után, kapcsolgattam a tévé távirányítóján, véletlenül hangversenyt láttam. Felismertem a művet:

Aztán rádöbbentem mit nézek: a Hitler által alapított, s a liberálisok által büszkén folytatott bécsi újévi hangversenyt. Ekkor azonnal átkapcsoltam egy valóságsóra, az ugyanis értékesebb.

A újévi bécsi esemény lényege ugyanis: perverz sznobok összejönnek egymás ruháját megvitatni, s közben közösen köpnek az emberiségre. Tavaly pl. a szörnyszülött Konchita von Eurovision is jelen volt díszvendégként.

Ha élne Strauss, letiltaná műveit a sznob buzik és liberális szadisták újévi pártgyűléséről.

A gúnyolás szabadsága természetes része lenne a szólásszabadságnak?

Ha így  lenne, nem lehetne becsületsértés nevű bűncselekmény.

Erre persze a válasz az, hogy az más, hiszen az egyén elleni irányul.

Rendben van, de ez esetben viszont továbbra is értelmezhetetlen a közösség elleni izgatás, s a gyűlöletbeszéd kriminalizálása. Plusz több európai államban a holokauszt tagadásának a tilalma. Valamint egyes kelet-európai országokban a kommunizmus bűnei tagadásának a tilalma is ide tartozik.

Hiszen mindez a szabadság szerves része, mi alapon kellene mindezt tiltani?

S ha a francia szabadságeszmény szerves része bárminek a kigúnyolása, vajon hogy lehet, hogy éppen tavaly tiltották be a francia hatóságok Dieudonné M'bala M'bala francia humorista egyik antiszemita produkcióját? Hiszen az csak gúny, a természetes és korlátlan francia szatíra része.

Furcsán szelektív ez a francia "korlátlanság"...

U. i.: Direkt nem tettem ide antiszemita karikatúrákat példanak, mivel azokkal ugyanúgy nem értek egyet, mint az iszlámgyalázó rajzokkal.

Igen, volt ilyen Budapesten 70 éve: kutyáknak szabad, zsidóknak tilos.

S ugyanez az USA-ban négerekkel.

Sőt, Dél-Afrikában a 90-es évek elejéig.

Manapság ehhez hasonló oroszellenes szövegek vannak, a teljes haladó nyugat tapsolása mellett:

A jelenlegi római pápa megítélésekor mindig mondandója értékelésére szokott kerülni a vita. Pedig erre semmi szükség.

Teljesen felesleges elemezni, hogy igaz-e amit mond, vagy sem. Ez ugyanis lényegtelen.

Mindenki mást lát igaznak, jónak, helyesnek. Mindennek a megítélése mindig valamilyen szubjektív mérce
függvénye.

Pl. jó dolog-e a pedofília? Az ókori görögöknél annak számított, a mai mainstream nyugati mérce szerint meg rossz. Két mérce. Melyik igaz? Egyik sem, hiszen ez nézőpont kérdése.

Isten mércéje szerint a pedofília súlyos bűn és betegség (beteges nemi vonzalom). A kérdésről egy keresztény nem vitázhat, mert nem bírálhatja felül Isten mércéjét, s ha ezt mégis megteszi, akkor hűtlenné vált Isten tanításához.

Ugyanez a helyzet a homoszexualizmus kérdésével. Isten mércéje krisztálytiszta: súlyos bűn és betegség (beteges nemi vonzalom). Ezen nem változtat az, ha esetleg bizonyos emberek és társadalmak másképp látják ezt.

Mi egy keresztény főpap feladata? Közvetíteni Isten mércéjét, vagy “haladva” a korral, igyekezni azt farigcsálni, variálni, hamisítani, változtatgatni? Ha az utóbbi, akkor egy ilyen főpapra semmi szükség. Ha viszont az előbbi, akkor a hamisítgató, változtatgató főpap hamis pap és nem képviseli Istent.

Ismétlem: felesleges arról vitázni, hogy jó-e vagy rossz a pedofília, homoszexualizmus, más nemi betegség. A lényeges pont egy dolog: konstatálni mi e tekintetben Isten mércéje. Lehet nem egyetérteni Istennel, de a mércét vitatni nem lehet. Ha pedig egy főpap nem Isten mércéjét alkalmazza, akkor az hamis pap.

Ez a lényeg.

Vajon mit gondolnánk egy olyan vegetáriánusról, aki arról szónokolna, hogy a húsevés az igazi, modern vegetarianizmus egyik változata? Teljesen mindegy, hogy mi esetleg a világ legnagyobb baromságának tartjuk a vegetarianizmust, akkor is nevetnénk a húsevést prédikáló vegetáriánuson! Mondanánk-e azt, hogy a húsevő vegetáriánus modernizálja a vegetáriánus eszmét, s ellenfelei, a húsevést elutasító vegetáriánusok elmaradott, korszerűtlen alakok, akik nem hajlandóak haladni a korral?

Szóval, kedves homoklobbista olvasó: gondolhatsz bármit, mondhatod, hogy nem bűn/betegség a homoszexualizmus, de egy dolgot nem tehetsz: nem vitathatod, hogy a kereszténység szerint az. S éljenezheted az argentín celebet, ez csak megerősíti azt, hogy ő egy eretnek, aki arcul köpte Istent.

Miközben megy világszerte az agyatlan énvagyokcharlie-zás, itt az idő bátran kimondani: Nem vagyok Charlie Hebdo!

Lássuk csak mi történt Párizsban: fanatikus muzulmánok fanatikus liberálisokat gyilkoltak.

A gyilkosok fanatikus muzulmánok, akik szerint a gyalázkodó karikatúra jogos és becsületbeli alapot ad a gyilkosságra.

Az áldozatok pedig fanatikus liberálisok, akik szerint a szólásszabadság fő és meghatározó eleme az etnikai és vallási alapú gyűlöletbeszéd szabadsága.

Mindkét tábor most ünnepel.

A muzulmánok világszerte ünneplik a “hősöket”, akik bosszút álltak nem csak a vallásgyalázásért, de – nem én találtam ki, olvastam a neten – Irak amerikai megszállásáért és a palesztín területek izraeli megszállása miatt is.

A liberálisok is ünnepli “hőseiket”. Ki érti hogyan lettek hősök a gyomorforgatóan gusztustalan gyalázkodókból? Vagy ha valaki egy gyilkosság áldozata, annak automatikusan kijár a “hős” cím? Eddig azt hittem, csak az elesett katonáknak jár ki ez automatikusan. Pl. még sosem hallottam, hogy John F. Kennedyt vagy Nicolae Ceaușescut bárki is hősnek nevezné, pedig ők is gyilkosság áldozatai lettek.

A magyar ballibek eközben agyatlanul ismételgetik, hogy a gyalázkodás szabadsága alapvető szabadságjog, mely nélkül azonnal összedőlne a demokrácia és Hitler kerülne hatalomra. Emlékeztetném őket, hogy a francia lap szerkesztősége nem csak muszlimokat, hanem pl. zsidókat is gúnyolt. Ha ilyen zsidógúnyoló karikútárák valamelyik magyar médiában jelennének meg, a magyar ballib agytröszt már Brüsszelbe és Washingtonba szaladt volna panaszkodni az erősődő magyarországi nácizmus miatt. Visszaemlékezem egy kb. 20 évvel ezelőtti magyar könyvre, mely a magyar médiákból adott közre antiszemitának minősített írásokat. Ebben karikatúrák is szerepeltek. Nos, a legdurvábbak sem érték el a francia lap szintjét. Dehát az gyűlöletbeszéd volt, ez meg sajtószabadság, a magyar liberálisok szerint…

A liberális logika: van valamiféle felfoghatatlan, természetfeletti jó, melyet a mindenkori “nyugat” és a vele egyező “haladás” képvisel. Aki ez ellen van bármilyen formában, az kiiktatandó, szalonképtelen, akit nem illetnek meg a alapvető jogok sem.

A liberális demokráciafelfogás lényege: a liberális felfogással egyetértők vitázhatnak másod- és harmadrendű kérdésekben. De aki az alapkérdésekről akar vitázni, az fasiszta, kommunista, gonosz ember. Azokról nem lehet vita, pont mint egy szektában.

A liberálisok úgy képzelik el Orbán leváltását, hogy valami törvénnyel betiltják aztán a nem-liberális eszméket. Ez nem polgárháborús, hanem egyenesen háborús logika: az ellenfelet meg kell semmisíteni.

Egyébként semmi gond egy kormányt leváltani. Ha a többség nem akarja, megbukik a választásokon. Ilyen egyszerű ez.

Régi liberális dogma, hogy nem számít kié a tőke, a tulajdon, a lényeg csak az, hogy a tőke működjön.

Százszor cáfolt liberális mítosz ez, melyet egyébként a legliberálisabb országok sem vesznek komolyan. Az USA-ban pl. komoly problémaként beszélnek arról, hogy egyes amerikai gazdasági szektorokban növekszik a kínai tőke aránya. Korábban a japán tőkével szemben volt hasonló. Pedig hát – a liberális dogma szerint – örülniük kellene, hiszen a kínai/japán tőkés adózik, munkahelyt teremt, növeli a GDP-t. Mégsem örülnek, vajon miért nem?

A mítosz hamisságát könnyű belátni: mit szeretnénk, saját porszívót, televíziót, hűtőt, vagy az is oké, ha a szomszéd behozza az övét és mi is használhatjuk?

A tőke mindig hatalmat is ad, így ha egy országban túl erős az idegen tőke, az idegen befolyást hoz. Ez a gyarmatosítás receptje. S ki akarna gyarmat lenni?

Ezért minden ország arra törekszik, hogy legyen saját tőkéje. Mert ha minden a szomszédé, a szomszéd igyekszik érdekeit érvényesíteni, s ha nem megy, esetleg megsértődik és többé nem engedi, hogy használjuk a porszívóját, a televízióját, s hűtőjét…

Vajon miért sikertelenek pl. manapság az Oroszország elleni háborús, agresszív nyugati szankciók? Mert Oroszország képes magát ellátni, idegen tőke nélkül is. Mi lett volna, ha Oroszország a liberális receptet alkalmazta volna? Már sorok lennének az élelemért, nem lenne rendes áramellátás, víz, alapvető szolgáltatások. Az agresszor Amerika nem tudta elérni a céljait, mert a szankciók nem képesek megsérteni az orosz államot, csak a felszínt karcolgatják. Ezért is toporzékol manapság Obama, Soros, s a többi bandavezér…

Amerika miért akar saját tőkét? Ugyanezért. Mert az amerikai politikai elit gondol arra, hogy egyszer nem az USA lesz a legerősebb állam a világon, s az idegen befolyás sérteni fogja akkor az amerikai érdekeket. Már most is gond sok amerikai politikus számára, hogy az USA nem képes keménykedni Kínával szemben. Annak idején Clinton mondta: “ki akar keménykedni a hitelezőjével?” – ez alapvetően igaz.

Tehát ezekben a liberális dogmákban manapság már csak – utolsó csatlósként – a rózsadombi magyar ballib aranyifjak hisznek, ők is csak akkor, ha előtte alaposan bedrogoztak.

Friss, múltheti médiahír: az Organized Crime and Corruption Reporting Project megválasztotta Orbán Viktort a 2014. év második legkoruptabb személyiségének.

E hírrel kapcsolatban a Fehér Ház táviratot intézett Orbánhoz:

Tisztelt Orbán Úr!

 

Amennyiben Ön továbbra sem támogatja vakon és szófogadóan politikánkat, fennáll a veszélye, hogy februárban egy másik neves, szintén független, teljes mértékben civil szervezet, az Ex-Soccer Players Reporting Project Önt fogja megválasztani minden idők második legtehetségtelenebb volt focistájának. Márciusban pedig egy másik nemzetközi hírű, mértékadó civil szervezet (mely szintén természetesen teljesen független tőlünk, ezt szeretnénk aláhúzni), a Small People Reporting Project pedig esetleg Önt fogja választani 2014. második legcsúnyább alacsony emberének.

 

Viszont amennyiben Ön változtat eddigi politikáján, az Organized Crime and Corruption Reporting Project visszamenőleg törölni fogja az Ön mostani korrupciűs ezüstérmét, s Ön lesz a Good People Reporting Project (ismét egy független, civil szervezet) 2015-ös listáján a világ legszebb és legjobb embere.

 

Tisztelettel:

 

Sárgabarack Obama s. k. nevében:

André Veesenmayer Badfriend