A hasonló esetek megvitatásában és értékelésében súlyos demagógia a jog és a politika összekeverése. Ez a két dolog teljesen külön van egymástól.

A jogi oldal egyértelmű: Ságvári idegen ügynök volt, hazaáruló, háborús időben a hazája ellenségét segítette, rendőrt gyilkolt. Bűnös.

A politikai megítélés viszont teljesen szubjektív, ehhez a következő kérdésekre kell válaszolni:

• megengedhető-e, ha egy állampolgár fegyveresen saját hazája ellen fordul, amikor az neki nem tetsző politikát folytat?
• megengedhető-e, ha egy állampolgár háború alatt saját hazája ellenségét segíti, mert azt gondolja, az ellenségnek van igaza?
• szabad-e a haza fegyveres alkalmazottját megölni politikai okokból?
  

E kérdésekre kell választ adni, a válasz pedig mindig szubjektív lesz.

Objektív mérce NEM LÉTEZIK

Egyetlen jogrend nem engedheti a saját maga elleni támadást. Ezzel kimondaná ugyanis saját bukását. A kérdés tehát sosem jogi, hanem társadalmi.

Ha valaki jogellenesen lép fel egy jogrend ellen, az mindig bűncselekmény. Akkor is, ha esetleg egyetértünk az elkövető céljaival.

Mi történik azzal, aki jogellenesen lép fel:

• - tettét nem fogadja el senki, negatív hős lesz,
• - tette később legitimálódik, pozitív hőssé válik.

Leegyszerűsítve: ha valaki jogellenes, de győzni tud, akkor új jogrendet képes kialakítani, s már ő lesz az, aki megmondhatja mi jogos és mi nem. Egy nem-magyar példával: George Washington hazaáruló volt és terrorista, de nyert, s immár azok lettek a hazaárulók, akik a korábbi jogrendet védték továbbra is a Washington által kialakított új renddel szemben.

Ságvári nem ítálhető meg objektív módon, megítélése politikai kérdés.

Aki elítéli egy fegyveres tisztviselő megölését, annak Ságvári negatív hős. Aki ezt elfogadhatónak tartja bizonyos esetekben, bizonyos körülmények köz9tt, annak Ságvári lehet pozitív hős is, ha úgy véli, ezek a körülmények fennálltak a konkrét esetben.

Aki szerint háborúban egy állampolgár nem segítheti az ellenséget, akkor se, ha nem ért egyet országa politikájával, annak Ságvári negatív hős. Aki azt gondolja, hogy a rossz célokért küzdő haza ellenségének segítése elfogadható, annak Ságvári pozitív hős lehet.

Indítható-e fegyveres harc a nekünk nem tetsző hatalom ellen? Igen vagy nem a válasz, s Ságvári megítélése is ettől függ.

Lehet mindkét álláspont mellett kiálli, ezzel semmi gond. De súlyos demagógia az egyik álláspont mellett úgy érvelni, hogy azt jogilag igaznak mondjuk, míg a másikat nem. Így legfeljebb egy következetes legitimista tehet, akinek a hatályos jog az egyetlen hivatkozási pontja. De a legtöbb ember, aki így tesz, egyáltalán nem legitimista, mert ez az érvelést nem alkalmazza következetesen.

Direkt nem írom le, hogy én hogyan ítélem meg Ságvárit, mert nem ez a lényeg.

A ballib jelölt nyerésének oka a választók masszív távolmaradása az urnáktól. Most alig 45 % ment el szavazni,míg tavaly ugyanott 64 % szavazott. Azaz 19 % otthon maradt.

Ami az egyes pártokat illeti, az LMP, a Fidesz és a Jobbik szavazóinak a fele otthon maradt, míg a ballib szavazótábor elment szavazni ugyanolyan számban, mint tavaly.

Azaz: a ballib tábor nem növekedett semmit, maradt azonos, a jelölt “függetlensége” nem hozott plusz szavazatokat. Egyszerűen a ballib pártok jobb kampányt csináltak, jobban mobilizálták SAJÁT táborukat, ennyi az egész. A többi három párt szavazóinak a fele pedig egyszerűen nem ment el szavazni. Tulajdonképpen ezzel nyert a győztes.

Valójában a ballibek csak a Fidesz új választási törvénye miatt tudtak nyerni. Ha lett volna második forduló (ahogy ez az előző választási tv. szerint lett volna), azt szinte biztosan elvesztették volna. Ezzal a ballibek tőrt döftek a saját hátukba, hiszen ezek után nem lehet többé se választási csalásról, se diktatúráról beszélni.

A ballib öröm egyébként is alaptalan. Az USA rájött: a “baloldal” támogatásával Orbán nem győzhető le, így most lovat váltottak. Ennek jele a masszívan baloldallenes, sőt szélsőjobbos szövegeket halandzsázó Kész nyomása is, annak kikényszerített támogatattása a ballibek részéről, meg persze a csődött mondott André Veesenmayer Badfriend expressz hazapaterolása is.

Azt kell mondanom, az háttérhatalom új taktikája profi. Magyarországon 3 jobboldali párt lesz a 3 fő politikai szereplő. A Fidesz, a Jobbik, s a Fidesz II., más néven Soros-Simicska párt, melynek első parlamenti képviselője Kész Zoltán.

Nem hinném, hogy képes lenne Orbán megküzdeni sikeresen mindezzel. 2018 a bukás éve lesz. Ha valóban államférfi, a maradék 3 évét arra fogja felhasználni, hogy tartóssá tegyen egyes elért eredményeket. A helyzet mindenesetre bonyolult. Kérdés: érdemes-e ilyenkor kockáztatni vagy sem. Ez olyan helyzet, melyhez hasonlóban Horthy volt uralma utolsó 2 évében. Nehéz ügy…

A 2018-as valószínű kimenet, ha addig nem történik drasztikus változás egy Fidesz II. vezette kormány, melynek tagja lesz a 10 %-os ballib tábor is. Ellenzékben marad a Fidesz I., a Jobbik, s az LMP.

Putyin oroszországi elnök magyarországi hivatalos látogatása hatalmas sikernek bizonyult. A magyar külpolitika 70 év óta először sikerágazat.

Magyarország végre nem vakon halad a csordával, hanem igyekszik önállóan saját érdekeit érvényesíteni a nemzetközi színtéren. 

Az a tény, hogy a NATO- és EU-tag Magyarország meg merte hívni Putyin elnököt hivatalos látogatásra az egész kontinensen, sőt azon túl is hatalmas pozitív reakciókat szült, a népek mindenhol tisztelettel említik Magyarország nevét. Természesetes fogvicsorgatás is hallatszik a háborús uszítók táborából, de pont ez a tény jelzi, hogy Magyarország helyes úton jár.

Magyarország most nyitott egy másik ajtót is, növekedett így a mozgástére.

Putyin pedig megtörte az oroszellenes atlanti falat, abba hatalmas réset vágott. Hatalmas siker ez az orosz nép számára is.

Gágognak, de a hangszín folyton változik.

Pár évvel ezelőtti ballib rögeszmékből sorolnék fel párat:

• A rohadék Antall tönkrevágta a kiváló magyar-orosz gazdasági kapcsolatokat az MDF választási kampányával, különösen a Товарищи, конец! plakáttal.
• A szovjet hadsereg nem elfoglalta Magyarországot a II. vh. végén, hanem felszabadította azt.
• Nem szabad átnevezni a Moszkva teret, mert az oroszok halálosan megsértődnek és elzárják a gázt.
• A II. világháborús szövetséges győzelem nem szimplán az egyik fél győzelme volt a másik felett, hanem valamiféle szent győzelem a rossz erői felett a jó erői által.
• A  magyarországi szovjet katonai emlékművek szentek és sérthetetlenek.
• Az ország érdeke a keleti kapcsolatok fejlesztése.
• A szélsőjobbal nincs párbeszéd.
• A szélsőballal nem értünk egyet, de megértjük őket.
• 1956-ot diffenciáltan kell szemlélni.
• A kommunistázás civilizálatlan, csúnya dolog.
• Magyarországnak érdeke mindenkivel jóban lenni, nem szabad túlságosan belemenni egyetlen szövetségbe se.
• Magyarország világháborús részvétele szörnyű bűn volt.

Vicces ezek ismeretében a mai intenzív gágogás, mely – tisztelet a kivételnek – elhatalmasodott minden ballib megmondóemberen és fanatikus balliba-fogyókúramenetes hívőn.

Ha jól számolom, jövő ilyenkor a ballib agytröszt követelni fogja a Szabadság-téri szovjet emlékmű azonnali lebontását és helyére Horthy-szobor elhelyezését “a hálás budapesti zsidóktól” felirattal…

A lengyelek halálosan megsértődtek Magyarországra.

Kopasz Éva miniszterelnök hisztizett Orbánnak, a lengyel ellenzék meg egyenesen bojkottálta őt. 

Végre egy jó hír! A lengyel háborús héjákkal barátságban lenni nem tanácsos. Különösen nem háborúszagú időkben…

Az esemény Sztarij Multan faluban (a jelenlegi Kirov megye területén található, az európai Oroszország középső keleti részén) történt.  A lakosság  kétharmada udmurt, a többi orosz.

1892-ben egy 16-éves lány egy férfit talál a földön fekve a falu határában. Először részegnek gondolja, ott hagyja, majd mikor a nap folyamán ismét meglátja a férfit ugyanabban a testhelyzetben, gyanússá válik számára és hozzányúl a testhez: ekkor derül ki, a férfi halott, sőt a feje le van vágva és hasa ki van belezve.

A rendőrség kiszáll a helyszínre, s hamarosan ki is derítik az áldozat személyazonosságát: Konon Matyunyin helyi lakos, orosz nemzetiségű, nincstelen időszaki agrármunkás.

Az udmurtok mind keresztények voltak, de ezzel együtt erősen ápolták családi hagyományaikat is, melyek egy részének voltak erős vallási elemei is és ezek nemigen voltak nevezhetőnek kereszténynek. Gyakorlatilag ez egyfajta szinkretikus keresztény-pogány hit volt, melyben megfért egymás mellett Szűz Mária ikonja és a pogány bálvány, valamint az ezek előtt bemutatott áldozat.

A Szovjetúnió megszűnése óta egyébként erősődik az újpogány reneszánsz az udmurtoknál, ma már formális felekezetként is létezik az udmurt pogány vallás.

mai udmurt újpogányok

Tudni kell, hogy az orosz átlagember jellemzően mélyen lenézte az udmurtokat és a többi hasonló “civilizálatlan” népet, ez így volt később, a szovjet korban is. Csak manapság, 15-20 éve van ebben változás, ma megindult egyfajta érdeklődés e népek iránt, sokan értéknek kezdték tekinteni Oroszország soknemzetiségű mivoltát. Talán ezt az USA és az indián őslakosok viszonyával lehetne párhuzamba hozni, azzal a különbséggel, hogy az USA-ban nagyobb mértéket ért el az őslakosok nyelvének, kultúrájának megsemmisítése.

De térjünk vissza az esetre! Mivel a rendőrség nem találta ki lehetett a gyilkos, hamarosan a helyi pletykákra terelődött a hangsúlyt. Ezek biztosra vették: a közismerten antialkoholista – ez ritkaságnak számított akkoriban, így ezt mindenki tudta – Matyunyint az udmurt öregek leitatták, majd véráldozatot mutattak be vele pogány isteneik előtt.

A vádnak közvetlen bizonyítéka nem volt, közvetett viszont több is.

A vád egyik tanúja egy helyi orosz fiú volt, aki értett udmurtul is és egy ízben kihallgatta pár udmurt férfi beszélgetését arról, hogy az istenek a vidéket megbüntették annak bűnei miatt, s ezért volt éhínség és járványok a korábbi években, s itt az ideje tenni valamit, ki kell engesztelni a felsőbb erőket.

A rendőrség emellett talált pár udmurt öregnél véres bálványokat. Ők ugyan azt állították, hogy az libavér, de a korabeli orvostudománynak nem volt eszköze megállapítani a száradt vérről, az emberből származik-e vagy sem.

A vád tehát gyorsan ki is alakította a történet saját verzióját: a pogány udmurt közösség vezetői emberáldozatot mutattak be, mivel 40 évenként egyszer állítólag nem elég a pogány isteneknek az állatvér, hanem embervért akarnak – ezt a vád egyik néprajzkutató tanúja állította. Ezért az egyik udmurt öreg, aki civilben mészáros volt, megölte az áldozatot, majd a közösség feláldozta a fejét, a belsőségeit és a vérét a bálványoknak.

Így vádat emeltek 11 udmurt öreg ellen, közülük 1 meg is halt a vizsgálati fogságban, 3 emberről pedig végül az  ügyész ejtette a vádat, így 7  vádlott maradt.

Mind az elsőfokú, mind a másodfokú bíróság bűnösnek mondja ki a vádlottakat, s 10 év kényszermunkára ítéli őket. A fordulat ezutánkövetkezik be. A másodfokú ítélet után az orosz sajtó részletesen beszámol az esetről, így az ismertté válik az egész országban. Anatolij Konyi, neves orosz jogász és Vlagyimir Korolenko, orosz újságíró kampányt indítanak az üggyel kapcsolatban, rámutatva a vád hiányosságaira és ellentmondásaira. A harmadfokú bíróság jogerősen felmenti mind a 7 vádlottat az összes vád alól, 1896-ban.

a felső sorban: az orosz védők, alul a 7 udmurt vádlott

40 évvel később Tyimofej Vaszjukin, a Sztarij Multannal szomszédos falu lakosa bevallotta halálos ágyán a papnak elmondott gyónásában, hogy ő ölte meg az áldozatot, a kibelezés és fejlevágás célja az volt, hogy rituális gyilkosságnak tűnjön az egész. Vaszjukin terve az volt, hogy ezzel az udmurtok ellen hangolódjon a helyi közvélemény, aminek hatására azok kénytelenek lettek volna elhagyni a falut, ami azt eredményezte volna,hogy földjeiket olcsón kényszerültek volna eladni. Vaszjukin ezt azután tervelte ki, hogy földet szeretett volna vásárolni a faluban, de a helyiek vissszutasították vételi ajánlatát.

Korolenko szobra jelenleg a helyszínen

Itt a Birca éve.

A sok jókívánságot köszönöm ebből az alkalomból!

Az egyes uráli nyelvek státuszáról

Ami a nyelv társadalmi státuszát illeti, érdekes itt az Ethnologue nevű nyelvészeti honlap felosztását használni az egyes nyelvek státuszát illetően, ugyanis ez az információ segít az egyéni nyelvhasználat megértésében is. Nos, az Ethnologue a nyelvhasználatot illetően 13 kategóriát sorol fel, 0-10 skálát használva:

• 0 – “nemzetközi nyelv” – olyan nyelv, mely széleskörű használatban van különböző nyelvű emberek között kereskedelmi, politikai kapcsolatokban,
• 1 – “nemzeti nyelv” – olyan nyelv, mely széleskörű használatban van egy adott országban országos szinten, a politikai, üzleti életben, az oktatásban, a médiákban,
• 2 – “regionális nyelv” – olyan nyelv, mely széleskörű használatban van egy adott országban, az illető ország egy bizonyos régiójában a politikai, üzleti életben, az oktatásban, a médiákban,
• 3 – “széleskörűen használt nyelv” – olyan nyelv, mely széleskörű használatban van emberek közötti az üzleti életben és/vagy a médiákban,
• 4 – “oktatási nyelv” – olyan nyelv, mely széleskörű használatban az oktatásban,
• 5 – “fejlődő nyelv” – olyan nyelv, melynek létezik sztendertizált normája és irodalma,
• 6a – “erőteljes nyelv” – olyan nyelv, mely széleskörű használatban van emberek között, minden nemzedékben,
• 6b – “veszélyeztetett nyelv” – olyan nyelv, mely széleskörű használatban van emberek között, minden nemzedékben, azonban csökkenő mértékben a fiatalabbak között,
• 7 – “változó nyelv” – olyan nyelv, mely széleskörű használatban van emberek között, azonban a fiatal szülők már nem adják át a nyelvet saját gyerekeiknek,
• 8a – “félholt nyelv” – olyan nyelv, melyet csak a nagyszülői korosztály használ egymás között,
• 8b – “majdnem kihalt nyelv” – olyan nyelv, melyet csak a nagyszülői korosztály használ egymás között, csökkenő mértékben,
• 9 – “alvó nyelv ” – olyan nyelv, melyet egy adott közösség identitása egyik jelképének tekint, azonban a nyelvet a közösség egyetlen tagja sem beszéli a jelképes használaton túl,
• 10 – “kihalt nyelv” – olyan nyelv, mely nincs senki által használatban.

Ez jól bemutatja az egyes fokozatokat. A teljesértékű nyelv használatban van az élet minden terén, a közösség minden tagja által. Aztán lassan szorul ez vissza, végül csak családi nyelvként, majd már csak az identitás távoli emlékévé válik, s végül teljesen kihal.

Jelenleg uráli anyanyelvű ember a világban összesen 21 millió van. A magyar túlsúlyát mutatja, hogy ezek 65 %-a magyar anyanyelvű.

Az uráli nyelvcsalád felosztása kisebb nyelvcsaládokra:

• balti-finn: észt, finn, izsóri, karéliai, lív, lüd, vepsze, vót, võro,
• déli szamojéd: szölkup,
• északi szamojéd: enyec, nganaszán, nyenyec.
• lapp: 9 külön nyelv (déli lapp, északi lapp, inari, kildini, kolta, lulei, pitei, ter, ume),
• permi: komi (2 irodalmi nyelv), udmurt,
• magyar: a magyarnak nincs közeli rokona, itt csak a magyar van,
• obi-ugor: hanti, manysi,
• volgai: mari (2 irodalmi nyelv), modvin (2 irodalmi nyelv).

A beszélők számát illetően a 32 élő uráli nyelv megoszlása a következő:

• 1 millió felett: 3,
• 500 ezer és egymillió között: 1,
• 100-500 ezer között: 3,
• 50-100 ezer között: 2,
• 10-50 ezer között: 4
• 10 ezer alatt: 19.

Státuszukat illetően a legtöbb uráli nyelv a kihalás szélén van. Kevés az anyanyelvi beszélő, azok is nagy területen élnek, s a nyelv nem adódik át aktívan a következő nemzedéknek. Ez – országtól függően – az orosz, az észt, a finn, a svéd, a norvég, a lett nyelv átvételét jelenti.

A hivatalos státuszt illetően 3 nyelv államnyelv (észt, finn, magyar).

Ezen kívül a karéliai, a komi, a mari, a morvin, az udmurt az illető autonóm területek (köztársaságok) hivatalos nyelve az orosszal párhuzamosan, azonban ez minden esetben az orosz erős túlsúlyát jelenti. Itt – a karéliait leszámítva – nincs veszély, hogy az illető nyelv el fog tűnni, azonban a kétnyelvűség vált már szabvánnyá és ez egyre erősödik. A hivatalos nyelvi státusz pedig abszolút jelképes, minden oroszul történik valójában, talán ezt az ír nyelv helyzetével lehetne párhuzamba hozni Írországban: azaz az ír hivatalos nyelv, vannak rajta feliratok, oktatják is az iskolákban, de valójában minden érdemi tevékenység angolul zajlik. A különbség csak az: míg az írek zöme nem tud semmit írül, a komik/mordvinok/marik/udmurtok zöme még beszéli a nyelvet és használja is esetenként családi nyelvként az orosszal párhuzamosan. A nyenyec, a hanti, a manysi szintén hivatalos nyelv az adott régióban, (autonóm területek), de itt még a jelképesnél is jelképesebb e nyelvek szerepe. Ami a lappot illeti, a lapp nyelvek egy része hivatalos státusszal rendelkezik Norvégiában, Svédországban, Finnországban, ez azonban csak az északi lapp esetében mondható többnek a jelképes nyilatkozatnál.

Az egyes nemzetiségek zászlói. Először a hivatalos, államilag is használt zászlók (az észtet, a finnt és a magyart kihagytam, azok úgyis közismertek):

Jugria (hantik és manysik)

Karélia

Komi

Lapplandia

Mari

Mordovia

2 nyenyec zászló

Udmurtia

S a nem-hivatalos, de széleskörben használt zászlók:

2 izsór zászló

lívek

lüdök

nganaszánok

szölkupok

vepszék

võrok

vótok

A magyarhoz legközelebb a manysi nyelv áll. Az alig 10 ezres anyanyelvi közösség képes volt kitermelni magából egy nemzetközi hírű költőt. Juvan Sesztalovot, művei magyarra is le lettek fordítva, lásd pl. itt. Hozzáteszem: maga Sesztalov is kettős, manysi-orosz anyanyelvű volt, s valójában oroszul jóval többet írt, mint manysiul.

Sesztalov életrajza érdekes. Nagyapja sámán volt, apja pedig hithű marxista, aki kolhozokba kívánta szervezni a rénszarvastenyésztő, félnomád manysikat. Maga Juvan kommunistaként kezdte életét, majd a 80-as években hirtelen ellenzéki kezdett lenni, nem is annyira a politikai rendszer ellenzéke lett, hanem áltudományosnak mondott nézeteket kezdett terjeszteni. Egyik rögeszméje az volt, hogy a manysik a sumérok egyetlen megmaradt maradéka, s a manysi nyelv – meg persze a manysiból származó többi uráli nyelv is – valójában sumér nyelv.

A Szovjetúnió megszűnése után Sesztalov folytatta élete fő tevékenységét: a manysi és a hanti kultúra ápolását, ezért kitüntetéseket is kapott, de emellett váratlan dolgokba is belekezdett, az említett sumerológiai elméletek mellett, többek között visszatért nagyapja hagyományához, s sámánként is működni kezdett. 74 évesen halt meg, 2011-ben.

Tegnap sikeresen lezajlott a párszáz fős balliba utcabál Budapesten.

Megtudtuk belőle: a magyar homokosok nem szeretik Putyint. Dehát ezt eddig is tudtuk... Újdonság: a magyar homokosok kiállnak a galíciai neonácik mellett, ez első hallásra kicsit furcsa...

(index.hu)

Gyakori keresztényellenes liberális-ateista érv a krisztusi szeretetre hivatkozni olyan esetekben, amikor ez az elv nem alkalmazható.

Jézus az emberek iránti szeretetetről beszélt, nem az emberek rossz cselekedetei iránti szeretetről. Szeressük a gyilkost, a homoszexuálist, a pedofilt, a rablót, az erkölcstelent, a gonoszt, de gyűlölnünk kell a gyilkosságot, a homoszexuálitást, a pedofiliát, a rablást, az erkölcstelenséget, a gonoszságot. A kettő egymással együtt jár.

Hiszen mi egy gyilkos vagy egy homoszexuális iránti igazi szeretet? Az, ha elfogadjuk őt bűnével együtt? Nem, semmiképpen, hiszen így a bűnt éljenezzük, ami súlyos bűn önmagában is. A szeretet a bűnöst illeti, s e szeretet célja, hogy a bűnös hagyjon fel bűnével. 

Azt is mondta Isten, hogy ne válaszoljunk rosszal a rosszra, s nyújtsuk oda másik orcánkat is, ha egyik orcánkat megütik. Jelenti-e azt, hogy nem szabad védekezni, hanem tűrni kell mindent? 

Lássuk mi a célja annak a parancsolatnak, hogy ne válaszoljunk rosszal a rosszra! A cél: a rossz körforgásának megszüntetése, azaz ha a rosszra jóval válaszolunk, ezzel a rossz cselekedet elkövetőjét arra késztetjük, hogy lássa be, hogy rosszat tett. De vajon megszünteti-e a rossz kötforgását, ha valaki direkt hagyja magát, hogy rosszat cselekedjenek vele, szinte célpontként áll ki, azt sugallva “pofozzatok bátran, cselekedjetek rosszat velem!”? Nem, ez nemhogy csökkentené a rosszat, hanem még növeli is.

Igen, van helyzet, amikor a keresztény kénytelen akár agresszív is lenni. Akkor, amikor ezzel tudja megállítani a rossz körforgását.

Ukrajna, amióta független lett 23 éve, egyensúlyozott a nyugat és Oroszország között. Tavaly ezt a nyugat megelégelte, úgy gondolta, az egészet megszerzi magának, így megtámadta Ukrajnát (lásd Majdan-puccs). A nyugat egyszerűen magának akarta az egészet, azt hitte, ez lehetséges. Nos, ez nem jött össze. Nyugat-Európa már egyezkedne az oroszokkal, mert belátta a hibát. Az USA még erősködik, de valójában ők sem akarnak közvetlenül szerepet vállalni.

Gyakorlatilag Obama megismételte Bush 2008-as grúziai kalandor akcióját (lásd grúz agresszió a független Dél-Oszétia ellen), nagyobb mértékben. Ezért a baj is nagyobb. De Oroszországot legyőzni nem lehet, ezt Obama is tudja. Gyakorlatilag az egész egy erőpróba Washington részéről, meddig engedi Moszkva az amerikai nyomulást.

Moszkva világossá tette: ha a NATO felfegyverzi az ukrán hadsereget, ő is fel fogja a partizánokat. S ezt a fegyverkezési csatát a NATO nem tudja megnyerni. (S eleve a NATO nem egységes a kérdésben, míg Oroszországban nincs vita erről!) Ráadásul ott az emberi tényező: a partizánok önkéntesek, s erősen motiváltak, a kényszersorozott ukrán kiskatonák meg nem igazán akarnak harcolni, egy sor esetben az első lövésnél tömeges dezertálás volt. Emiatt az ukrán vezetés kénytelen a neonáci galíciai önkéntesekre alapozni, ők valóban képesek keményen harcolni, de ez viszont politikailag nagyon kínos, főleg a németek számára, akik sosem fognak nácikat támogatni, történelmi okokból.

Washington leginkább arra számított, hogy Putyin helyzete meggyengül Oroszországban az életszínvonal esése miatt (ez kb. 30 %-kal esett a konfliktus óta!). Csak pont az ellenkezője történt: a két fő orosz ellenzéki párt beállt Putyin mögé, sőt a harmadik legkisebb ellenzéki erő, a nyugatpárti liberálisok is megosztódtak, egy rész pl. TÁMOGATTA a krími népszavazást, arra hivatkozva, hogy ez a liberális önrendelkezési elv alkalmazása volt. Volt is erről egy orosz vicc: a liberálisok köznapi megnevezése “ötödik hadoszlop”, majd a krími ügyben Putyin mellé állt liberálisokat a nép elkezdte viccesen “négy és feledik hadoszlopnak” hívni. A nacionalista ellenzék (ők a második legnagyobb ellenzéki párt) időnként támadja Putyint, de az ellenkező oldalról, azaz azért, mert szerintük Putyin túl KEVESET avatkozik be Ukrajnában és nem segíti jobban a partizánokat.

A csatának vége van: Obama követte Napoleont és Hitlert az Oroszország ellen háborút vesztett agresszorok sorában. Most már csak menekülni akar Obama, nagyobb arcvesztés nélkül.

Leviatán (Левиафан) a címe a tavalyi év egyik leghíresebb orosz filmjének.

A film művészileg tökéletes, a színészi játék kiváló. Tulajdonképpen a film fő üzenete nem idegen cseppet sem az orosz hagyományoktól: a kisember harca a hatalom ellen, mely harc a kisember totális vereségével végződik. 

A történet nagyjából a bibliai Jób történetének modern változata. Egy vidéki orosz kisvárosban a helyi korrupt polgármester gyakorlatilag élet-halál ura. A polgármester többek között kedvet kap a főszereplő telkére is. Azt meg is szerzi teljesen hamis papírok alapján, ráadésul jóval a piaci ár alatt. A főszereplő hiába fordul bírósághoz, a bíróság is a polgármester kezében van. Miután a főszereplő nem nyugszik bele, hamis vádakkal (a helyi rendőrség és ügyészség vezetői a polgármester haverjai) börtönbe juttatják. A polgármester csak egyetlen alkalommal inog meg, amikor megjelenik a főszereplő moszkvai ügyvéd barátja a színen, ugyanis azt hiszi róla, valami fontos személy embere lehet az illető. Miután azonban kiderül, hogy ez nincs így, az ügyvédet megfélemlítik, s az visszamegy Moszkvába, cserben hagyva ügyfelét.

Mellékszálként mindeközben kiderül: a főszereplőn kívül mindenki gazember. Az ügyvéd valójában a főszereplő feleségének a szeretője, s célja a nőt elszöktetni. A nő pedig, miután az ügyvéd elmenekül és elhagyja őt, öngyilkos lesz. A család két legjobb barátja sem segít. Amikor a főszereplő börtönbe kerül, befogadják annak fiát, de ezt is csak az állami támogatás miatt.

Az egyházközségi pap nem segít, hanem ehelyett szidja a főszereplőt, hogy nem jár eleget templomba. A püspök pedig korrupt, s a polgármester cimborája.

A főszereplők és a rendező

A főszereplő mindvégig azt hiszi, a telke azért kell a polgármesternek, hogy azon szállodát építsen. A film végén azonban kiderül: a telek valójában az Egyháznak kellett, új templom építése céljából.

A film végén az új templomban mise után a püspök szentbeszédet mond, melyben ostorozza az egyházellenes erőket, s megemlíti, hogy szerencsére vannak jó emberek is, aki buzgón adományoznak Isten ügye számára, a polgármesterre utalva.

A helyzet az, hogy a film összes eleme valósághű, azaz mindez valóban megesik Oroszországban, de így együtt az egész mégis hazug. Különösen az tűnt abszurdnak, hogy a filmben két alkalommal is említésre kerül a Pussy Riot nevű orosz együttes akciója: három buta liba keresztényellenes gyűlöletbűncselekménye egy moszkvai teplomban, melyért kettőjüket a hármuk közül börtönbüntetésre ítéltek, s ez az említés az adott környezetben kifejezetten pozitív.

Oroszország nem ilyen.

Hozzá kell tenni még valamit: a filmet az orosz Kulturális Minisztérium filmalapja finanszírozta. Ekkora hihetetlenül kőkemény diktatúra uralkodik Putyin országában: az állam ilyen filmeket finanszíroz…

Orosz nyelvű reklám:

Angol nyelvű reklám:

A magyar ballibek, mivel érzik, nem tudnak megfelelő belföldi támogatást szerezni, igyekeznek külföldi hatalmakat feltétlen odaadással udvarolni, így igyekezve a hatalmat megkaparintani. Ennek része a gusztustalan oroszellenes propaganda, s az USA háborús terveinek teljes támogatása. 

Nem számít a háborús veszély, a magyar ballibnek ez nem gond, hiszen a hatalomra jutás megér minden háborút, mivel a “diktatúrát” bármi áron meg kell dönteni.

Egy embert mindenképpen kiemelnék a ballib gyűlölködők köréből: Bajnait. Ez az ember azon kevesek egyike, aki levonta a tanulságot, s visszalépett a politikából. Ez mindenképpen erős egyéni jellemre utal: nem mindenki képes beismerni hibáját és levonni a következtetést. Politikusként nem tudom őt tisztelni, hiszen az utóbbi 3 évét végighazudta és végigszerencsétlenkedte, de emberként igenis tiszteletreméltó a tette. Az emberi nagyságot pedig mindig el kell ismerni, ez nem politikafüggő.

Most, hogy beindult az új Fidesz 2. akció, a magyar ballibek meg fogják kétszerezni erőfeszítéseiket, szeretnék ugyanis elérni, Obama ne Simicskát válassza, hanem őket.

Az egykor méltán híres szovjet színészóriás, Klim Vosztokogorszkij, akinek máig emékezetesek alakításai, többek között amikor bátor kazah sztahanovistát játszott, aki szembeszállt a korrupt tsz-elnökkel, ezúttal filmet rendezett Kajlov, dupla bíborszívű sarlókalapács díjas szovjet hősről.

Krisztijan Kajlov Odesszában született, 1963-ban. Édesapja buzgó pártaktivista volt és önkéntes rendőr, tagja volt a helyi vadásztársaságnak is. A kis Krisztijan többször elkísérte édesapját vadászatra, így már zsenge gyerekkorában ráérzett a kiontott vér örömére.

A fiatalemberré cseperedett Krisztijan először a Trofim Liszenko Agártudományi Főiskolába akar beiratkozni, a tehenészeti szakra, de élete hirtelen fordulatot vesz. Meglátja a tévében, hogy az Afganisztánban harcoló hősi szovjet csapatok ellen erősödik az afgán iszlámfundamentalista-antikommunista-népellenes terroristák barbár aktivitása. Krisztijan mélyen felháborodik, hogy a gonosz terroristák gyilkolják az afgán népnek önzetlenül haladást hozó szovjet harcosokat, így elhatározza, életét a terrorizmus elleni harcnak szenteli. Ezért jelentkezik a KGB Vörös Vikunya elit egységénél. Krisztijan sikeresen elvégzi az embert próbáló, kőkemény képzést, melynek részeként többek között mínusz 50 fokban meztelenül kell megverekedni egy emberevő vakonddal.

Krisztijant azonnal el is küldik Kabulba, ahol feladata az egyik, a CIA által pénzelt afgán terrorszervezet vezetőjének, Oszama Bin Ladennek a megölése. Ezt a feladatot sajnos nem sikerül teljesíteni, de ehelyett sikeresen likvidál több száz egyéb terroristát, köztük vérszomjas kisgyerekeket.

A sok siker láttán, a vezetőség kitünteti és előlépteti Kajlovot, aki ezen túl jutalomként hazamehet eltávozásra. Otthon, Odesszában, Kajlov megismerkedik a csodaszép Tányával, aki egy munkásétkezdében dolgozik mint mosogatólány. Hamarosan megházasodnak, s Tánya terhes lesz.

Tánya kérleli Krisztijant, hogy lépjen ki a Vörös Vikunya egységből, s találjon magának valami polgári foglalkozást otthon, hiszen most már családja van, s arra kellene elsősorban gondolnia. Krisztijan ekkor előadást tart Tányának, melyben kifejti, hogy ha ő és más hősök nem mennek Afganisztánba mindenkit kiirtani, akkor azok fognak eljönni, hiszen közismert, hogy minden afgán terrorista legszentebb vágya odesszai kismamák és óvodások gyilkolása, meg egyébként is a haza és a marxizmus-leninizmus ügye mindenek felett van, na és otthon nincs lehetőség háztetőkről emberre vadászni, ami egy kiváló mulatság.

Krisztijan visszamegy tehát Kabulba. Ott megöl még száz-százötven gonosz, vérszomjas terroristát. Végül leszerel az aktív szolgálatból, a KGB áthelyezi őt a Sérült Hősöket Segítő Osztályhoz. Az egyik sérült hős Krisztijant, akinek közben szakálla nő, iszlám fundamentalistának hiszi, s lepuffantja.

Krisztijan Kajlov temetése a Lenin-mauzóleum előtt történik, azon többezer hőstársa jelenik meg. Egyes, meg nem erősített hírek szerint maga Lenin elvtárs is felült a temetési menet során a koporsójában és tisztelgett.

Odesszában az egyik közterület Kajlov nevét kapja, s szobrot kap a város főterén, valamint elrendelik, hogy ezentúl minden évben minden odesszai iskolában Kajlov halála napján emléknap lesz tartva.

Klim Vosztokogorszkij filmje hatalmas siker a Szovjetúnóban.

A bunkóság oldalfüggetlen.

Két eset a múlt hétről.

Ballib vitafórumon valaki megemlítette, hogy nem tud megosztani a Facebook-on egy tüntetésről szóló felhívást. Én viccből megemlítettem, hogy ennek az az oka, hogy Orbán letiltotta a neki kellemetlen események megosztását. Volt, aki ezt komolyan vette.

Aztán egy fideszes fórumon megemlítettem, hogy a Magyar Nemzet egyik cikkében súlyos tárgyi hiba van. Erre többen rámtámadtak, hogy “liberális” vagyok.

A közelgő veszprémi rendkívüli választások téte óriási. Nem a Fidesz kétharmadjáról van szó, ez lényegtelen kérdés. A választások igazi tétje szellemi.

Valójában mindegy ki szerez mandátumot, a Fidesz, a Jobbik, az LMP, vagy valamelyik kamuszagú párt. Ez nem számít. Az egyetlen fontos tényező: a ballib erők veszítsenek Veszprémben. Egy ballib nyerés ugyanis azt jelentené: Obama és Soros szerzett mandátumot, s a választók bedőltek az USA irányította háborús uszító propagandának. 

A ballib győzelem Veszprémben azt jelentené, hogy a magyar közvélemény megismétli az 1914-es közhangulatot, amikor a lakosság zöme a háborút akarta és üdvözölte.

Látható, hogy ezen a héten megkezdődött a nemzetközi háttérhatalom Fidesz 2. kódnevű, akciója is, ez a magyarázata a Simicska-ügynek. De mivel itt egy új friss eseményről van szó, még nem valószínű ennek megjelenése ezen a választáson.

A XX. századi magyar történelem egyik tragikus pillanata Horthy sikertelen kiugrási kísérlete 1944 októberében, Természetesen egy sikeres kiugrás sem tudta volna semmissé tenni Horthy bűneit, melyek között a legsúlyosabb félmillió magyar állampolgár kiszolgáltatása volt egy idegen állam részére, de egy sikeres kiugrás megmentett volna sok emberéletet és nem következett volna be mindaz a mértéktelen anyagi kár sem, ami végül megtörtént.

Most hasonló helyzet előtt állunk. A hanyatló liberalizmus véres háborúra készül, az USA vezetésével. Láthatjuk: az USA hatalmas támaszponttá kívánja fejleszteni egy független állam, Ukrajna területét. A cél a keresztény Oroszország letörése. 

A helyzet most kedvezőbb a kiugráshoz. A mai Hitler nem Berlinben van, hanem Washingtonban, az országban nincsenek egyelőre megszálló csapatok. S az akkori nyilasok mai verzói (nem ideológiailag, hanem mentalitásban), a ballibek sem rendelkeznek fegyveres paramilitáris alakulatokkal.

Tehát készen kell állni: amint a NATO amerikai unszolásra háborút hirdet, vagy ha a NATO-akció meghiúsul (egyes tagállamok megvétózzák azt), s helyette csak az USA indít háborút, készen kell állni az ország azonnali kiugrására a kamu Nobel-békedíjas Obama kalandor, agresszív, területrabló, nyersanyaglopó háborújából.

Van egy adottság: Magyarország a világ második ötödében van, azaz a szerényen gazdag országok között. Ha most Mo-nak lenne a világ legmagasabb növekedési üteme, AKKOR IS még legalább 30 évig érdemes lenne a világ első ötödébe költözni, mert ott még 30 évig magasabb lenne az életszínvonal.

Azaz a jövedelemkülönbség mindenképpen tény lenne. Ez teljesen független tehát a gazdaságpolitikától. 

Más részről pedig a Nyugat jelenleg elszívja Magyarország. – és a többi perfiféria állam – pénzét, azzal finanszírozza saját zuhanó jóléti modelljét, így jelenleg ezen esély sincs változtatni.

Az eredmény: mindegy ki van kormányon Magyarországon, a gazdasági kényszeren változtatni jelenleg nem lehet.

Az esély az, ha az EU-ban nyernek sorra a rendszerkritikus erők.Ez elindíhat egy folyamatot, mely megtörheti az átkot. 

Ezért hülye pl. a Jobbik, mely ki akar lépni az EU-ból. Nem kilépni kell. hanem bent maradva erősíteni a rendszerkritikus erőket. A Fidesz irányvonala jelenleg a helyes irányba mutat. bár a fideszesek sem veszi észre, hogy az új baloldal nem az ellenségük, hanem a szövetségesük. Ennek oka a magyar baloldalfóbia, ami ökörség. Lám, a magyar ballibek jobban átlátják ezt: érzik,hogy az európai új baloldal sokban hasonlít a Fideszhez s ezért utálják őket. Pl. a görög Sziriza ellen Mo-n a legrosszabbakat a ballib sajtóban lehet olvasni.

A találkozó mindkét fél szempontjából teljes siker lett, mindkét főszereplő elérte azt amit akart. 

Orbán nyíltan Merkel szemébe mondta, hogy a demokrácia nem csak liberális lehet, s erre Merkeltől nem érkezett komoly ellenkezés, azaz Orbán szabad kezet kapott a vezető EU-hatalomtól.

Merkel pedig kiemelte, hogy Németország számára életbevágó kérdés a magyar kormány támogatása a német nagytőke magyarországi érdekeltségei iránt, s erre Orbán biztosította a német vezetőt, nincs miért aggódnia, a német nagytőke érdekeit a magyar kormány maximálisan védeni fogja a jövőben is.

Emellett mindketten egyetértettek napjaink külpolitikai kulcskérdésében: egyik ország sem támogatja az USA igyekezetét az Oroszország elleni szankciók fokozását illetően.

A magyar ballibek pedig ismét szánalmasan leszerepeltek.

Egy tömegdemokráciában a politizáláshoz pénz kell, sok pénz.

Ha egy politikus a gazdagok érdekeit kívánja képviselni, nincs gond, hiszen a gazdagok bőven finanszírozni fogják a politizálás költségét. Ugyanez történik, ha a politikus idegen érdekeket kíván képviselni, ez esetben is meg fogja kapni a pénzt az illető külföldi államtól.

De mi történik, ha egy politikai erő nem óhajtja képviselni sem egy fizetőképes külföldi állam, sem a pénzügyileg erős réteg érdekeit? 

Pénzt kell szereznie. Hiszen kivételes eseteket leszámítva, senki sem fogja megismerni őt, ha nincs pénze.

Alapvetően háromféle politikusi típus létezik. 

Az első típus a pénzéhes típus. Ő azért lesz politikus, hogy abból anyagi hasznot szerezzen.

A második típus a hataloméhes típus. Ő szeret uralkodni, ez a fő motivációja.

A harmadik típus a messiás típus. Ő bele szeretne kerülni a jövő történelemkönyveibe.

Lássuk az egyes típusok hasznát és káros oldalát.

Stabil, rendezett viszonyok között az első két típus az ideális.

A pénzéhes politikus korruptabb országokban már hivatali ideje alatt sok pénzt halmoz fel, míg kevésbé korrupt államokban ezt kénytelen a hivatali ideje utáni időre halasztani, akkor viszont masszívan bepótolja az „elvesztegetett” időt.

Történelmileg sorsdöntő korban viszont a harmadik típusra van szükség, hiszen ennek a típusnak vannak új eszméi, gondolatai, míg a másik két típus inkább csak egy tisztviselő, egy végrehajtó.

A messiás típus azonban mindig kockázatot rejt magában: ugyanis nagyon jót és nagyon rosszat is képes magával és ötleteivel hozni.

Népszerű tézis a mai kelet-európai marxisták között, hogy a kommunista rendszer nem azért bukott meg, mert az alapjai fenntarthatatlanok voltak, hanem azért, mert a rendszert belülről elárulta a vezetés egy része. A nézet kb. a következő: a kommunista nomenklatúra megirigyelte a nyugati tőkések életszínvonalát, ezért alkut kötött a nyugattal: a szabad elvonulásért és sok pénzért cserébe feladja a rendszert, az országokat pedig átadta a nyugati nagytőkének. Ebben nem csak marxisták hisznek, ez a nézet népszerű a szélsőjobbosok között is, sőt ma már más politikai eszmék hívei körében is.

Oroszországban ez a tézis még azok között is népszerű, akik egyébként nem szimpatizálnak a kommunista eszmével és semmiképpen sem szeretnének újra kommunista diktatúrát az országban. Viszont szerintük is az USA beszervezte Gorbacsovot, vagy megvették őt pénzért – azaz az általános nézet az, hogy Gorbacsov tudatosan árulta el a rendszert. 

Szerintem ez abszurd nézet: aki annak idején figyelemmel kísérte Gorbacsov kaotikus kapkodását, az nem hiheti komolyan, hogy itt egy terv részletei bontakoztak volna ki. Szerintem Gorbacsov szimplán egy naiv balek volt, akit átvertek a nyugatiak.

A marxizmus mai hívei a fenti elméletet azzal egészítik ki, hogy a kommunista nomenklatúra két részből állt: az igazi hívő kommunistákból és az érdekből közéjük beférkőzött liberálisokból, akik lassan átvették a hatalmat, majd végül megbuktatták a rendszert.

A mai magyar „jobboldali” történelemszemlélet egységes, homogén tömbként kezeli a volt kommunista nonemklatúrát, ami persze nem igaz. Valóban létezett igaz hívő rész és technokrata rész, mely csak formailag hitt a rendszerben, a valóságban nem. De abszurd a tézis, hogy ez utóbbiak bármit is meg tudtak volna buktatni.

A bukás mindenhol a Gorbacsov által elindított káosz eredménye volt, még olyan országokra is kihatott ez, ahol a kommunista diktatúra teljesen független volt a Szovjetúniótól (pl. Albánia, Angola, Etiópia).

Mi a jobb: az elvhűség vagy az ellenkezője?

A 80-as évek elején Roland édesanyja a magyar követségen dolgozott, alacsonyrangú állásban. Csak ketten voltak, nem volt se testvér, se apa (az apa meghalt).

Roland nem volt baráti kapcsolatban a többi magyarral. A helyi KISZ-vezetővel meg kifejezetten utálták egymást: míg a KISZ-titkár komolyan hitt a kommunista eszmében, addig Roland egy újprotestáns felekezet híve volt és csak kényszerből volt KISZ-tag, anyja miatt. 

Szóval bosszúból a követségi KISZ-szervezet nem a szokásos, semmitmondó jellemzést készítette Rolandról, hanem megírta az igazat, ahogy elvileg el kellett volna járni minden jellemzés esetében. Ennek akkor jelentősége volt az egyetemi felvételihez. 

A KISZ-szervezet a szabályt tartotta be: írt egy igazi jellemzést. Most mellékes kérdés, hogy mellőzte az elvhűséget a haverok jellemzésénél. Az igaz jellemzésbe persze belekerült minden negatívum is.

Roland anyja panaszt tett a jellemzés miatt a pártitkárnál. A párttitkár tipikus későkádári technokrata volt, azaz egy szót sem hitt a hivatalos ideológiából (később az illető miniszterhelyettes lett a Horn-kormány alatt). Amint meglátta a jellemzést, égtelen dühre gerjedt, s hívatta a KISZ-titkárt. Amikor a KISZ-titkár megtagadta, hogy megváltoztassa a jellemzést, azaz írjon helyette egy szokásos, szemmitmondó sablonszöveget, a párttitkár megjegyezte, hogy 24 órát ad az új jelentés megírására, ellenkező esetben hamis vádakkal befeketíti a KISZ-est.

Másnapra meglett az új jellemzés a semmitmondó, sablon tartalommal.

A bolgár kommunista filmművészetnek – különösebb az enyhébb Zsivkov-korban – már része lehetett egyfajta rendszerkritikai hang is. Olyan film, mint a magyar Tanú, nem készült Bulgáriában, illetve készült, de csak a rendszer bukása után mutatták be.

Annak idején, amikor 1988-ban bemutatták Bulgáriában a Tanút, hatalmas botrány lett belőle, pedig csak egy egyetemi filmklubban volt a vetítés, nem normál moziban. S 3 hét után abba is hagyatta az egyetemi vezetés a film vetítését. Hiába hivatkozott az egyetemi Komszomol-bizottság – mely szorgalmazta a film vetítését! – a film végén a Marx-idézetre, mindenki átlátott a szitán, nyilvánvaló volt, hogy a Marx-idézet csak a kötelező „vörös farok” a filmben.

A fiatalabbaknak, aki nem tudják mi a vörös farok. Nos, a vörös farok azt jelentette, hogy pl. az ember a kommunista diktatúra alatt cikket írt, kritikus hangvétellel valamilyen jelenség ellen, majd abba beletesz valahová egy Marx- vagy Lenin-idézetet, hogy így bizonyítsa, a cikk marxista szellemiségben, építő szándékkal kritikus, s nem népellenes, ellenforradalmi módon. Persze minden olvasó tudta, hogy a cikknek ezt a részét nem kell komolyan venni, sőt el se kell olvasni, ez csak a rendszer miatti „farok”.

Szóval, visszatérve a téméra, Todor Zsivkov úgy enyhített a sztálini kor totális kontrollján a művészet felett, hogy megfogalmazta az úgynevezett „két igazság” tézisét. Azaz van egy nagy igazság, ez Marx és Lenin igazsága a kommununizmus elkerülhetetlen győzelméről, ez társadalmunk kétségbevonhatatlan alapja. S van egy kis igazság is, azaz a kommunizmus építése közben előforduló burzsoá maradványjelenségek elleni jogos kritika.

Magyarul ez azt jelentette: a művész nem köteles foglalkozni a „nagy igazsággal”, azaz dicsérni a marxizmust és a rendszert, hanem foglalkozhat a „kis igazsággal” is, tehát kritizálhat szabadon, persze a „szabadon” szót nem abszolút értelemben figyelembe véve természetesen, hiszen voltak mindigis „szent tehenek”.

Ez a zsivkovi tézis hatalmas felemelkedést hozott pl. a filmművészetben. Az addigi boldog traktorista lányról vagy a mosolyogva tervet teljesítő esztergályosról szóló sületlenségek helyett sorra születettek a hivatalos marxista ideológiától tökéletes mentes produkciók, melyek kipellengérezték a rendszer abszurd jelenségeit.

A kicsit merészebb filmek kötelező eleme volt az általam Vörös Farok elvtársnak nevezett karakter, azaz jellemzően egy idős bácsi, aki 1944 előtt már párttag volt, sőt esetleg partizán is volt, ma már egyszerű nyugdíjas, aki a filmben határozottan a kritizált jelenség ellen lép fel és azt mondja „nem ezért harcoltunk!” vagy valami hasonlót. A rendező ezzel biztosította be magát: ő a „nagy igazság” nevében kritizál, nem annak ellenében.

Az öt legjobb film tavalyról

Ez nem a tavaly készült öt legjobb film listája. Ez a ÁLTALAM tavaly megnézett legjobb öt film.

Cloud Atlas (2012)

Az első félórában szinte érthetetlen a film, mert egyszerre több helyszínen és idősíkon zajlik az egymástól látszólag teljesen különálló cselekmény, csak a végére áll össze: minden valójában összefügg.

Reklám:

Fifteen Million Merits (2011)

Ez tulajdonképpen egy brit minisorozat egyik része (a sorozat többi részét is érdemes megnézni, az egyik részben pl. a brit miniszterelnök egy sertéssel közösül!), de valójában a sorozat egymással össze nem függő részeket tartalmaz. A film lényege: hogyan válik a fogyasztói társadalom elleni lázadás a fogyasztói társadalom reklámjává.

Reklám:

Hijo de Caín (2013)

Az eredendő, javíthatatlan gonoszság története. A tizenéves kamasz a családot, a pszichológust, a vele egykorú barátnőt is megtéveszti, amikor minden gátlás nélkül halad célja felé.

Reklám:

Metro Manila (2013)

A tönkrement vidéki fölműves család a fővárosba költözik, egy nyomornegyedbe. A családfő végül munkát talál biztonsági őrként. Kiderül: a főnöke csak azért vette fel állásba, hogy leplezni tudja egy korábbi bűncselekményét. A főhős rájön, hogy itt a nagy lehetőség kiszabadítani családját a nyomorból: de ehhez azonban életét kell adnia.

Reklám:

Srpski film (2010)

A posztkommunista Szerbiában egy pornórendező a már mindent megunt nyugati vevőknek a valóságot akarja lefilmezni. A minderről semmit sem tudó volt pornószínész – a főszereplő – akaratlanul részese lesz ennek, valójában maga az állítólagos filmforgatás az igazi film. A rendező válogatott perverziókat talál ki, többek között egy forradalmian új műfajt: az újszülött pornót. A pornószínészt bedrogozzák, manipulálják, s kényszerítik a részvételre mindebben, felesége, öccse, s kisgyereke is részesei lesznek a valóságfilmnek. Amikor végül a főszereplő kijózanodva rájön mi történt, bosszúból megöli a rendezőt, majd öngyilkosságot követ el feleségével és a gyerekével együtt, mert nem képesek tovább élni a történtek tudatával. Ez a film vége: de kiderül, az eddig rendezőnek hitt férfi is csak egy szereplő volt, az igazi rendező megjelenik, s valójában az álrendező megölése és a családi öngyilkosság is le lett filmezve az igazi rendező által. A film utolsó pillanatában a rendező utasítást ad egy színésznek, hogy közösüljön az öngyilkos család holttesteivel.

Reklám:

A filmterjesztők készítettek a filmből egy „light” verziót, a durvább részeket kivágva, mivel több országban is bemutatásra alkalmatlannak minősítették a produkciót, többek között a pedofil szexre utalás és a túlságosan igazinak tűnő erőszak miatt. Mindenképpen azonban az eredetit érdemes megnézni.