Mind a 3 nagyobb magyar pártnál folyamatosan változóban van az ideológia és a pártvonal.
A Jobbik igyekszik egyre nagyobbakat leharapni a Fideszből. Vona ráeszmélt: a magyar ember a lelke mélyén irtózik a radikalizmustól. Így a jövendő kormányképesség érdekében furcsábbnál furcsább változások zajlanak a Jobbiknál. Ha jól számolom, jövő ilyenkor a Magyar Gárda egyik egysége Szenes Hanna nevét fogja felvenni.
Közben a Jobbik tolja a Fideszt balra, mint besenyők Árpádékat. Orbán most éppen visszakéredzkedik a washingtoni akolba, mint bűnbánó eltévelyedett bárány. Amióta Orbán magyar zsoldosokat küld gyilkolni Irakba és bojkottálja a moszkvai Győzelem Napi ünnepséget, hirtelen nem is aggódnak már Washingtonban a "civilek" jogaiért.
Eközben a ballibek egy része igyekszik lendületet venni az erősödő európai újbalosoktól, bár egyébként ez az európai újbal pont az olyan erők ellen szerveződött, mint amit a magyar ballibek is képviselnek. Lásd a görög Szirizát. Eddig a ballib álláspont "görög Fideszként" emlegette a Szirizát, manapság viszont a ballibek egy része hirtelen lelkendezni kezdett a Sziriza oldalán, ami meglehetősen furcsa, mikor a Sziriza egyik fő ottthoni ádáz ellenfele a Paszok, a magyar ballibek görög testvérpártja.
Orbán bátorsága véget ért látványos módon. A II. vh. európai befejezésének 70. évfordulójára nem mer elmenni Moszkvába, s Ádert sem volt bátorsága elküldeni az ünnepségre. Magyarország "nagyköveti szinten" lesz képviselve, ami a gyakorlatban az ünnepség amerikai bojkottjához való szolgai csatlakozást jelenti.
Úgy tűnik, Orbán méltó utóda a Horthy- és Kádár-féle behúzott farok típusú gyáva politizálásnak.
Orbániával ellentétben Csehország, Szlovákia, Görögország, Ciprus nem ijedt meg, hanem képviseltetik magát Moszkvában május 9-én.
Az ateista-liberális Franciaország homokos nagykövetet jelölt a Vatikánba. Bár ennek az eretnek argentín médiaceleb biztosan titokban tapsolt, kénytelen volt végül egyháza Jézus-hű közvéleménye előtt meghajolva megtagadni a perverz francia diplomata fogadását, azaz a Vatikán megtagadta a diplomáciai engedély kiadását az új nagykövet-jelöltre, így Franciaország kénytelen lesz új személyt kinevezni vatikáni nagykövetének.
A BKV sikeresen visszaverte egy homokos honlap reklámozási próbálkozását. Egy perverz csoport ugyanis budapesti buszokon szeretette volna hirdetni magát. Addig van remény, míg a magyarok többsége tisztességes homofób, keresztény ember. Ha a perverziópártolók kerülnek többsége, a legjobb lesz atombombát dobni az országra.
Az ügyet pártoló egyik szervezet a HÁTTÉR nevű homokos propagandaszervezet. Rájöttem közben mi a HÁTTÉR név valódi jelentése. Ez valójában az angol HATER magyarosítása. Találó név: a hátteresek gyűlölik a normalitást, az emberiséget, a családot, s Istent.
Eközben a liberálfasiszta Kanadában immár gyűlöletbeszédnek számít, ha valaki nyilvánosan egy férfi és egy nő kapcsolataként határozza meg a házasságot.
A zaklatott modern nyugati életvitel által megfertőzött kisember sorsa az, hogy áldozata legyen lelkileg a modern, embertelen, liberális világnak..
Valójában minden az egyéntől függ. Nem kell se pánikolni, se sietni, se kétségbe esni. se plüssállatkákat és szendvicseket felhalmozni, se beleesni a liberalizmus emberevő zsákutcájába, Ez mind felesleges és mesterséges kényszer, gyakorlatilag mindez az emberölő modernitás lelki hadviselése az emberiség ellen.
A hamis műmosolyt és a látszólagos barátságot igazinak hinni szintén önámítás. Ezzel csupán magunkat rángatjuk be egyre mélyebben a zsákutcába.
Te döntesz el mindent valójában, s csak tőled függ, hogy az események hogyan hatnak rád!
A megváltoztathatatlant el kell fogadnod. A megváltoztathatlan rosszat ki kell nevetni, más út nincs. A megváltoztatható dolgokhoz pedig erő kell, hogy a magad szerény módján hozzájárulj a változáshoz. Ha kell, erőszak is indokolt lehet. A kiröhögés és a gumibottal való ütés a kisember két fő fegyvere. De bölcsesség is kell: hogy meg tudd húzni a határvonalat. Ha nincs bölcsességed, mindez értelmetlen.
Van egy Ordítok nevű magyar ballib blog, onnan loptam a címet.
Ordítani akkor kell, ha tudsz a dolgokon változtatni. Ha viszont nem tudsz változtani, akkor hallgatni kell. A gond az, hogy a ballibek a materializmus és a liberalizmus szűk, lélekölő, elnyomó ketrecén belülről nézik a dolgokat, ezért képtelenek a valóságot értelmezni.
Pedig észre kellene venni: éppen a jelenlegi magyar kormány – minden hibája ellenére – a szabadságot terjeszti, az egyén kijövetelét fenti ketrecből. Ezért pedig le a kalappal előtte. Isten ments, hogy ismét liberálisok irányítsák az országot, s Magyarország területét a keresztény Oroszország elleni amerikai támaszponttá változtassák, közben a vagyont kiárusítva idegen érdekeltségeknek. Ez Orbánék titka: mindezt nem teszik, ezért a nép a legnagyobb hülyeségeket is megbocsátja neki. Ugyanezért az okért ugyanez a nép a legkisebb hibát sem bocsátotta meg a ballibeknek.
Ezt kellene észrevenniük a ballibeknek. Orbánt meg lehet dönteni, de csakis akkor, ha egy népbarát, a nép érdekét néző párt áll Orbánnal szemben. Amíg a fő ellenzék a rezsinövelő, nagytőke-csicskás, Washington- és Brüsszel-imádó, kisemberellenes, magyarutáló, liberális balliba-sereglet, addig Orbán hatalma biztos.
Pedig tényleg kellene egy jó ellenzék. Sosem egészséges, ha egy kormánynak nincs erős ellenzéke.
Sok dolog és helyzet van, amiben és amikor egy jó politikus nem mondhatja ki nyíltan álláspontját, s ehelyett lavírozni köteles, diplomatikusan félrebeszélnie, ködösítenie kell.
De van mindig egy határ, amit nem szabad sosem átlépni.
Például itt a történelmi példa: Horthy esete 1944-ből, aki a magyarországi zsidókat, a magyar-zsidó kettős identitásúakat, s az izraelita vallású vagy zsidó származású magyarokat deportáltatta szebrebbenés nélkül, a valószínű halálba. Ilyesmit felelős politikus nem tehet meg, erre nem lehet mentség semmilyen taktikázás.
Felkérem a magyar kormányt, hogy ne kövesse Horthy példáját, s egyértelműen ítélje el az 1915-ös örmény holokausztot. Nem számít, hogy ezzel meg fognak romlani egy pici időre a kapcsolatok Törökországgal és Azerbajdzsánnal! Ez ismét olyan eset, amikor nem szabad taktikázni, s rövid célok érdekében feláldozni alapvető érdekeket.
Nem kérem, hogy a kormány álljon határozottan az örmény oldalra, ez abszurd is lenne, de az örmény népirtást el kell ítélni habozás nélkül.
Lehet barátságban lenni Azerbajdzsánnal – mely talán még Törökországnál is makacsabban tagadja az örmény népirtást -, de nem szabad ebben engedényt tenni.
Azerbajdzsán az örmény népirtás megismétlését próbálta meg 20 éve, amikor a karabahi fronton az éppen függetlenné vált Azerbajdzsán megpróbálta ezt az ősi örmény földet meghódítani, s lakosságát kiirtani. Az, hogy ez nem történt meg csak két dolognak volt köszönhető:
az örmény hazafiak, köztük külföldi örmény önkéntesek sikeresen visszaverték az azeri agressziót, s a mai napig ellenőrzésük alatt tartják a kérdéses területet,
Oroszország kiállt Örményország mellett, s Azerbajdzsán nem akarta elrontani kapcsolatait Oroszországgal.
De nem ez a lényeg, hanem az: alapvető kérdésekben nincs helye kompromisszumnak. Aki feladja alapvető elveit, azt mindent elveszít,
A kommenteket legkeményebben cenzúrázó magyar médiák versenyében eredményt hirdetek. Figyelem: ezúttal nem blogokat, hanem kifejezetten hivatásos médiákat vizsgáltam csak.
A ballib oldalon a nyertes: a HVG. Fantasztikusan gyors moderálás, gyakorlatilag minden ellenvéleményt törölnek, sőt a nickeket is végleg letiltják. Néha az ellenvéleményt meghagyják, de íróját végleg tiltják, azaz nem tud viszontválaszolni a hozzá intézett kérdésekre.
A fideszes oldalon a nyertes: a Magyar Nemzet. Fantasztikusan gyors moderálás szintén, valamivel engedékenyebbek, de a határozott ellenvéleményt nyomtalanul törlik. Az agyatlan káromkodást viszont nem törlik. Pozitívum viszont: nicket nem tiltanak le gyakran.
Van egy fontos különbség Nyugat-Európa és Magyarország között.
Nyugaton az úgy van, hogy általában a gyárigazgató jobboldali, liberális, a munkások meg baloldaliak. Míg Magyarországon meg a gyárigazgató a baloldali, a munkások meg jobbosok.
Az emberek lennének mások? Nem, csak egyszerűen a szavak értelme van kiforgatva Magyarországon. A magyar baloldali valójában nem baloldali, hanem ballib. A ballibség meg egy specifikus országrontó, népellenes dogma, s a baloldalhoz semmi köze a nevén kívül.
(forrás: Origo)
Miért van az, hogy a kormányzat hülyeségei és hibái ellenében rendszeresen csak 800-fős “tömegek” verődnek össze tüntetni Magyarországon, s ezek nagy része is norvég bértüntető? Lásd az eheti “tömegtüntetést” Orbán házánál, ahol rekord született, még 10 embert sem sikerült mozgosítani. S amikor meg komoly tüntetés születik (lásd a netadó terve ellenit), azon a nagy többség jobbikos és fideszes.
A ballibség nem más röviden, mint a becsődölt nyugati elfajult, liberális modellt erőltetése, a nemzetközi nagytőke csahosai mozgalmának és a háttérhatalom komprádor ügynökei maffiájának a szellemi kerete. Ez meg miért lenne vonzó bárkinek is, pár emberszabásút leszámítva?
Pár hónapja az USA-ban egy keresztény cukrászda megtagadta, hogy két férfi “házassága” alkalmából nekik olyan tortát készítsen, melyen a díszítés két vőlegény figura.
A két perverz beperelte a cukrászdát diszkrimináció miatt. S a pert MEGNYERTE. A cukrászda ezután kijelentette: mivel továbbra sem hajlandó keresztényellenes tortákat készíteni, de a pereket sem tudja vállalni, abbahagyja eleve a házassági torták készítését.
Nemrég egy floridai keresztény csoport tortát rendelt egy nyíltan homoszexuális cukrászdában. A keresztények azt a feliratot kérték rátenni a tortára, hogy “Nem támogatom az egyneműek házasságát”. A cukrászda megtagadta a torta elkészítését.
Ebből is per lett. A bíróság döntése: a cukrászda nem sértette meg a jogszabályt, mert joga volt visszautasítani az olyan torta készítését, mely ellenkezik üzletpolitikájával.
Ne az egyes pártok helyezését nézzük, ez lényegtelen. Nézzünk az események mögé.
A választás igazi tétje az volt: a politikailag aktív lakosság hány %-a dől be ismét a rendszerváltás hazugságának, a biztos zsákutcának, az elavult nyugati-liberális szólamoknak. Az eredmény: csak 26 %.
Tehát a lakosság 74 %.e valami mást szeretne a bedőlt nyugati modell helyett. Ez kiváló eredmény.
Washington ezt a csatát csúnyán elvesztette, maximális mobilizációval is csak egynegyedet tudott elérni.
Van-e jobb hír annál, hogy a magyar lakosság alig egynegyede akar háborút, elnyomást és liberalizmust? Washington és Brüsszel csicskásai a rájuk ömlesztett milliókkal sem tudtak jobb helyezést elérni a dicstelen bronzéremnél.
Jézus kereszthalála valójában és lényegileg a halál legyőzése.
De egyben ez a kereszt fegyver is.
Én úgy képzelem az utolsó ítéletet, hogy Jézus keresztje kiszakad a helyéről, vízszintes állapotba kerül és gépfegyverré változva lemészárolja a gonoszságot. Minden lelki gonosz ki lesz irtva családostul.
Tudják ezt a sötét erők, s rettegnek. Ezért próbálják még most, az utolsó ítélet előtt lerombolni, megsemmisíteni a keresztet. Ez az egyetlen esélyük, ezért folyik minden nap egyre erősebban a kereszténygyalázás.
A képen egy tényleges kereszténygyalázás látható: nyugati bérben álló ateista ukrán prosti akciózik. Valójában azonban ennél sokkal veszélyesebb a szellemi kereszténygyalázás a médiákban.
Először is fiatal. Tele van energiával. Hisz a jövőben, terveiben, a sikerben.
Ezentúl még: minden a munkája, a munkája valójában a hobbija. Képes napi 16 órát dolgozni.
Az alkalmazottait szintén a fenti értékekre ösztönzi. A lazsálást, a heti alig 40 óra munkát a cégvezető nem tűri. A betegállományba, vagy – ne adj Isten – szabadságra menőket ő szimplán csak “kommunistáknak” hívja. Az igazi alkalmazott ugyanis a cégért él, hiszen a cég egy nagy család, márpedig egy család számára mi lehetne fontosabb saját ügyeinél? Az olyan alkalmazott, akinek bármi fontosabb a munkájánál, valójában nem más, mint házastársát megcsaló ember.
A cégvezető munkaidőn túl is a munkáról gondolkodik. Filmet is csak olyan néz, mely pallérozza őt üzletileg. Kedvenc filmje a Wall Street-i Farkas, abból is az “add el nekem ezt a tollat” jelenet:
A cégvezető gyanakodva figyeli szülei nemzedékét, a marxista diktatúrában szocializálódottakat, hiszek ezek nyilvánvalóan nem a siker nevében lettek felnevelve, azaz nemigen alkalmasak a modern életre, hacsak nem képesek gyökeresen megváltozni, újraépíteni személyiségüket. Szerencsére azonban a rohadt lazsáló komcsik helyén ma már itt vannak a sikeremberek.
A cégvezető tehát a gazdaság támasza, néllküle minden összeomlana.
A banknak voltak őrző-védő alkalmazottjai, Ők, többek között, biztosították az ügyféltérben való álldogálást is, az álldogálók egyik feladata az ügyfelek eligazítása volt, valamint a rendbontó ügyfelek megfegyelmezése, pl. a dohányzási tilalom ellenére dohányzók felszólítása, hogy menjenek ki a járdára dohányozni.
Egy új, fiatal srác kezdett dolgozni a bankfiókban. Aprólékosan el lett neki magyarázva mi a feladata.
Egyik nap, már az ügyfélfogadási időn túl, a bankfiók helyettes vezetője kiment az ügyféltérre, leült, majd rágyújtott,
A fiatal őrző-védő srác azonnal észrevette a szabálysértést, de hirtelen elgondolkozott: vajon miért csinálja ezt a főnökhelyettes? Mi más lehetne ez, mint teszt: vajon ő, a szabályok betartására felvett alkalmazott reagálni fog-e.
Pár másodperc után a srác odament a főnökhelyetteshez, s felszólította ne dohányozzon, mert ez itt tilos,
Másnap reggel a személyzeti osztály hivatta a fiatal srácot, aki meg is kapta a próbaidőn belüli azonnali felmondást.
"jogon kívüli eszközzel, a folyamatosság megszakításával hatályon kívül kell léptetni a NER illegitim intézményi megoldásait egy új alkotmányos forradalom révén"
254. § (1) Aki olyan cselekményt követ el, amely közvetlenül arra irányul, hogy Magyarország alkotmányos rendjét erőszakkal vagy ezzel fenyegetve megváltoztassa, bűntett miatt öt évtől húsz évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) Aki az alkotmányos rend erőszakos megváltoztatására irányuló előkészületet követ el, egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő
Alapvető személyi követelmény először is sok pénzt keresni: az igazi baloldali az átlagnál minimum 5-10-szer többet keres. Az ötös szórzószám alapvető belépési küszöb, ez alatt az ember buta proli lehet csak (aki, mint tudjuk, automatikusan jobboldali), de nem igazi baloldali.
Fontos ezen kívül a munka/alkalmazott és a tőke/munkaadó viszonyában mindig a tőke oldalán állni. Az igazi baloldali szerint a tőke érdeke minden esetben egyezik az ország érdekével, így azt bármilyen módon korlátozni korporatív-fasiszta demagógia, de a legjobb esetben is undorító szélsőbalos populizmus.
A fogyasztóvédelem szintén gyanús fasiszta-demagóg-populista dolog az igazi baloldali szempontjából. Nehogymár a buta proli fogyasztó legyen fontosabb a gazdaságot növelő szolgáltatónál!
A szakszervezet buta, büdös prolik demagóg bűnbandája az igazi baloldali szerint. Eleve a szakszervezeti aktivisták lusta naplopók, akikre semmi szükség. Hiszen a jóságos vállalkozó eleve jót akar az alkalmazottainak, szóval minek ide szakszervezet?
Az igazi baloldali továbbá éles szemmel képes azonnal különbséget tenni a jó és a rossz hagyományok között. Zászlót, címert, himnuszt gyalázni pl. jó hagyomány, viszont kiállni a keresztény értékek mellett rossz hagyomány.
Fontos annak tudása is, hogy mikor kötelező szalonképesnek lenni és mikor lehet ettől eltekinteni. Ha pl. a gonosz Orbán a téma, akkor lehet bátran cigányozni, ez ilyenkor demokratikus, civil magatartás. Ha viszont valamelyik balliba ikont – pl. „Árpi bácsit” - a legkisebb támadás éri, azonnal és felháborodottan vissza kell határozottan utasítani a fasiszta, antiszemita szagú inszinuációt.
S természetesen nagyon fontos a külpolitikai éleslátás. Bármilyen esemény is történik a világban, az igazi baloldali köteles először megnézni, hogy arról mi az álláspontja a washingtoni kormányzatnak, majd ezzel összehangoltan hangoztatni véleményt. Az igazi baloldali minden ezzel ellentétes vélekedést köteles hamis, fizetett, ellenséges propagandának nyilvánítani.
Szóval nem nehéz manapság baloldalinak lenni, a fentiek elsajátíthatók egy 5-napos tanfolyamon. Hétfőn reggel még ostoba, jobboldali fasiszta-demagóg-populisták voltunk, de péntek estére már haladó, mindentudó, igazi civil baloldalinak lehetünk. Csak akarni kell!
A ballib mítosz: a magyarok többsége hülye orbánista, ezért vannak ilyen választási eredmények. A valóság: fanatikus orbánista kevés van. Ha csak ezek szavaznának, a Fidesz sose nyerne semmilyen választást. A magyarok többsége kiválóan tudja, hogy a fideszes érdekkör egy korrupt maffia, mely semmivel sem jobb a ballib korrupt maffiánál, de a Fidesz még így is valami újat mutat fel a politikájában, ami elfogadhatóbb, mint a csődöt mondott receptet ismételgető ballibek.
Ennyi az egész. S most látható is ez világosan. A Fidesz népszerűségének csökkenése NEM hoz támogatást a ballibeknek, hanem ez plusz támogatást ad főleg a Jobbiknak és kisebb mértékben az LMP-nek.
A veszprémi választásoknál kiderült: a ballib jelölt UGYANANNYI szavazatot kapott idén, mint tavaly, s csak azért nyert, mert a Fidesz-támogatók egy része nem ment el szavazni.
Éles helyzetben (pl. parlamenti választások) a ballibek harmadikok lennének, s az 1.-2. helyre meg a Fidesz és a Jobbik kerülne, s ma már abszolút nem biztos, hogy a Fidesz lenne az 1. és a Jobbik a 2.!
Azaz nem arról van szó, hogy a nép a nyugati modellt akarja (ezt képviselik a ballibek), hanem arról: a 3 nem-nyugati párt (Fidesz, Jobbik, LMP) között megy a valódi verseny.
A nyugati modell, a vad vadliberalizmus már ki lett próbálva, ez van 1990 óta, s nem jöt be. S miért erőltetsük a kipróbált rosszat? – mondja a magyar választók zöme.
Мost, hogy már majdnem egy hónap eltelt Borisz Nyemcov orosz politikus meggyilkolása óta, a helyzet kezd tisztázódni az eset körül.
A kérdések azonnal felmerülte: kinek az érdekes ez a gyilkosság. Gyakorlatilag csak a lengyel és balti hisztérikus oroszellenes héják hitték el azonnal, hogy a gyilkosság az orosz vezetés érdekeit szolgálja. Meg persze a magyar ballib kommenthuszárok, akik mindent elhisznek, ami szerint a „diktátor” Orbán ellen felhasználható valamilyen módon.
A másik fontos elem az ügyben, melyről kevés hangzik el, a zsidó szál. Lássuk ezért ezt részletesebben!
A nemzetközi háttérhatalom kétségbeesetten szemléli hónapok óta, hogy az ukrajnai fronton a zsidóság zöme látványosan Putyint támogatja. Az oroszországi zsidóság gyakorlatilag teljes egységben sorakozott fel Putyin mögött.
Ráadásul ezúttal Izrael Állam látványosan nem állt be automatikusan az USA mögé, ahogy ez mindig lenni szokott, hanem kifejezetten egyenlő távolságot igyekszik tartani, s az Oroszország elleni szankciókban sem kívánt semmilyen formában részt venni.
Ukrajnában vért izzadtak a nyugati liberális médiák, hogy sikerüljön rasszizmust, ezen belül antiszemitizmust rábizonyítani az orosz szabadságharcosokra, akik felkeltek a kijevi hunta ellen. Valljuk be: a feladat valóban nehezített fokú volt, tekintve, hogy kissé bonyolult feladat a horogkeresztes zászlók alatt harcoló galíciai szabadcsapatokat európai, liberális, szabadságszerető hősöknek bellítani, s közben az ELLENÜK harcolókat meg megátalkodott gonosz náciknak.
Eleve nehezen volt beadható a zsidóságnak, hogy a II. világháborús ukrán náci segédcsapatokat jelenleg hősöknek tekintők a jók, míg az azokat ellenzők a rosszak.
Az Európai Parlament első orosz anyanyelvű tagja, Lettország képviselője, Tatyana Zsdanok szintén zsidó nemzetiségű. Nehéz antiszemitának beállítani az orosz kisebbségeket a volt szovjet tagállamokban, miután pl. Lettországban ez a kisebbség képes volt nem egy oroszt, hanem egy zsidót küldeni képviselőként az Európai Parlamentbe.
Ezek után a liberális agytröszt meg is szülte a nagy tervet: meg kell ölni egy híres zsidót, majd a felelősséget Oroszországra tolni. Itt jött képbe Borisz Nyemcov, aki bár mindig orosznak vallotta magát, kétségtelenül félig zsidó származású (Nyemcov apja orosz, anyja pedig zsidó). Mivel Nyemcov az utóbbi időben idejét a Putyin elleni harc helyett elsősorban a huszonéves új barátnőjének szentelte, feláldozható, lecserélhető bábunak minősült. A terv megvalósítása már gyerekjáték ezek után: találni kell egy „magányos” „fanatikust”, aki végrehajtja a gyilkosságot, majd jöhet a médiakampány: Putyin antiszemita, ezért ölette meg a bátor zsidó ellenzékit.
Egy új vicc is született az esetről:
Merkel és Obama beszélgetnek:
- Borzasztó nehéz megszokni ezeket az időzóna különbségeket. A múltkor felhívtam a japán miniszterelnököt és csak később döbbentem rá, hogy hajnalban ugrasztottam ki az ágyból - mondja Merkel.
-Ó, ez velem is megesett - mondja Obama -, a múltkor felhívtam Putyint és határozottan felszólítottam, tegyen meg minden Nyemcov gyilkosának felkutatásában, s csak később döbbentem rá, akkor még hátra volt 3 óra Nyemcov életéből!
A nyugat azonban ismét túlhajtotta az ügyet. A trükk nem jött be. Még a liberálisok egy része sem hitte el komolyan, hogy Putyin áll a gyilkosság mögött. A magyar ballibek természetesen azonnal elhitték, ők egy 20-fős „tömegtüntetést” is összedobtak a budapesti orosz követségnél, majd a Terror Házánal próbáltak szánalmas provokációt szervezni kivezényelt, Soros-ösztöndíjas egyetemi hallgatók részvételével. Dehát kit érdekel a budapesti gágogás? Amióta hazapaterolták André Veesenmayar Badfriendet, már Washington is levette kezüket a Körúton belüli, hiperaktív gágogócsapatról.
A nemzetközi háttérhatalom újabb látványos kudarcának lehetünk tehát ismét tanúi. A liberális propagandabuborék kipukkadt. S egyre több a rés a fronton, a minap az egyik megbízhatóan liberális média, a Forbes közölt cikket, mely arról számol be, hogy a független közvélemény-kutatások MEGERŐSÍTIK a tavalyi krími népszavazás eredményeit.
Ezzel a címmel jelent meg a Krím Oroszországba való visszacsatlakozásának 1. évfordulójára egy új, orosz dokumentumfilm.
A film, bár két óránál is hosszabb, nagyon érdekes, mindenkinek ajánlom. Pl. itt nézhető meg. Jelenleg csak oroszul érhető még el, de a napokban biztosan meglesz a felirat is a főbb nyelveken.
Pár érdekesség a filmből.
A filmben Putyin elmondja: az orosz állami vezetésben az a döntés született, hogy csak abban az esetben avatkozik be Oroszország az eseményekbe, amennyiben erre nyilvánvaló többségi igény és komoly szándék jelentkezik Krím lakossága részéről. Titkos felmérés készült, ez azt mutatta ki: a lakosság 75 %-a támogatja a csatlakozást Oroszországhoz, azaz az igény megvolt. A komoly szándék pedig a Krím ukrán szempontból is legitím hatóságainak magatartását jelentette a kijevi puccs után, valamint az ezután spontán módon megszerveződő népi önkéntes milíciákat.
Mivel a krími parlamentben a legutolsó, ukrán szempontból is legitím választásokon az oroszpárti pártok 93 helyet szereztek meg az összes 100-ból (ebből 80 mandátuma volt Janukovic s ukrán elnök pártjának, s 5 mandátuma a szintén oroszpárti kommunistáknak), eleve nem volt kétséges mit fognak cselekedni a helyi hatóságok. A helyi hatóságok természetesen nem ismerték el a kijevi puccsot, s nem teljesítették a puccs után hatalomra került hatóságok intézkedéseit, továbbra is Janukovicsot ismerték el elnöknek. Mint a filmből kiderül: Janukovics maga is a Krímben tartózkódott pár napig, miután elmenekült Kijevből. Oroszországba csak azután távozott, miután a Krímben az Ukrajnától való elszakadás vált céllá.
A Krím elszakadását Janukovics nem fogadta el, ezért döntött végül amellett, hogy önkéntes száműzetésbe vonul Oroszországba. Ő a maga részéről csak védelmet kért saját maga és családja számára Putyintól, de határozottan megtagadta a fegyveres ellenállást a puccsistákkal szemben. Azt mondta "nem írok alá olyan parancsot, mely ukrán állampolgárok megölésére vonatkozik", ezzel saját lelkiismeretét akarta tisztán tartani, persze kérdéses, hogy ez felelős magatartás volt-e a konkrét esetben: megteheti-e egy államfő, hogy nem alkalmaz erőszakot puccsisták ellen.
De ez már mindegy volt a Krím szempontjából: a krímiek már eldöntötték, a továbbiakban nem kívánnak részt venni semmilyen formában Ukrajna életében. Már nem a kijevi puccsisták hatalmának legitimitása lett a fő kérdés, hanem a Krím elszakadásának gyors elérése.
A krími rendőrség szintén a krími hatóságoknak engedelmeskedett, pl. a szimferopoli nemzetközi repülőtér elfoglalása az önkéntes népfelkelők által erőszak nélkül zajlott: a repülőteret örző rendőrök egyszerűen beengedték a felkelő csapatokat. Ez a repülőtér stratégiai fontosságú volt, ugyanis ez maradt az egyetlen lehetőség az ukrán hadsereg számára, hogy komoly erőket küldjön a félszigetre.
Maga a Krímen állomásozó ukrán haderő nagy része is átállt a krími hatóságok oldalára, többek között az ukrán haditengerészet főparancsnoka, Berezovszkij ellentengernagy is. A 20 ezer ukrán katonából 18 ezer állt át az orosz oldalra, mindegyik átállt megtartva rangját folytathatta karrierjét az orosz hadseregben.
Oroszország egyetlen katonát sem küldött a Krímbe az események során. A krími orosz katonai támaszponton eleve volt 15 ezer orosz katona (legálisan, egy korábbi orosz-ukrán egyezmény értelmében). Ez a katonaság ténylegesen bevatkozott pár olyan alkalommal, amikor vérontás veszélye állt fent. E bevatkozás következtében az összes Krímen állomásozó, de Kijevhez hű katona bántódás nélkül hagyta el a félszigetet. Az orosz katonák mindkét felet korlátozták: egyrészt nem engedték, hogy a Kijevhez hű erők megpróbálják visszafoglalni a Krímhez hű erők pozícióit, más részről azt sem engedték meg, hogy egyes radikális Krím-párti felkelők bosszút álljanak a Kijevhez hű erőkön. Az eredmény: az összes halálos áldozat az egész akció során 5 fő volt.
A orosz katonaság szerepe az volt, hogy elvágta az összeköttetést a krími ukrán laktanyák és Kijev között. Valódi csata egyetlen esetben zajlott: a feodoszijai ukrán támaszponton, ahol a NATO által kiképzett katonák voltak, azonban itt sem volt halálos áldozat.
Az amerikai haderő - ugyanúgy, mint a 2008-as grúz-orosz háború idején - távol tartotta magát a nyílt bevatakozástól. Az egyik amerikai hadihajó ugyan megközelítette a Krímet az események során, de mindvégig nemzetközi vízeken maradt, majd pedig - miután az oroszok telepítették a Krímbe partivédelemi rakétarendszerüket - elhagyta a Fekete-tengert.
Putyin is azt vallja azonban a filmben: a kijevi puccs mögött az USA állt.
A film végső mondanivalója: hogyan képes győzni a demokrácia és az igazság a hazugság és a gonoszság ellen, ha erre megvan a megfelelő elhatározottság és erő.
Arra a kérdésre, hogy megérte-e mindez a későbbi oroszellenes szankciókat, melyek kétségtelenül negatívan hatottak az orosz gazdaságra, Putyin nyíltan kimondja a film végén: aki mindent alárendel a pénznek, az előbb-utóbb mindenét elveszti, azaz fel se merült, hogy gazdasági okok miatt cserben kellett volna hagyni a krímieket és átadni őket a NATO által fizetett galíciai neonácik és a kijevista csőcselék tombolásának. Ez nagyobb polgárháborúhoz vezetett volna, mint ami később Donbasszban zajlott.
A hanyatló liberalizmus erői, élükön az USA-val történelmi vereséget szenvedtek a Krímben. Az utóbbi években minden egyes amerikai elnök megpróbált csapást mérni Oroszországra. Kezdte ezt idősebb Bush a csecsen iszlamiszták támogatásával, majd jött Clinton Koszovóval, aztán fiatalabb Bush Dél-Oszétia megtámadásával, most pedig a Nobel-háborúdíjas Obama az ukrajnai puccsal. S mindegyikük akciója súlyos vereséggel végződött.
Oroszországra a monarchia visszaállítása vár, még ebben az évtizedben.
Minden híresztelés ellenére Putyinból sosem lesz cár, a parlamentáris monarchia lesz visszálítva, valószínáleg még 2018-ban. S természetesen az orosz legitím uralkodócsalád lesz meghívva a trónra.
A bonyodalom ez ügyben az, hogy az orosz uralkodócsalád két frakcióra oszlik jelenleg. Mivel Putyin mindkét frakcióval jóban van, a dolog nem egyszerű. Szerencsére az egyik frakció vezetője egy gyermektelen 89 éves ember, szóval valószínűleg az idő fogja az egészet megoldani. A másik ágon viszont vannak gyerekek is.
1918-ban a véreskezű Lenin parancsára II. Nyikolaj cárral együtt összes gyereke is le lett gyilkolva. A trónöröklési listán következő Mihail nagyherceget (Nyikolaj öccsét) szintén megölték a kommunisták.
Így a trónörökös II. Nyikolaj unokatestvére lett, Kirill nagyherceg, akinek sikerült még időben elmenekülnie Finnországba, majd onnan Németországba.
Kirill egyetlen fia, Vlagyimir nagyherceg már Finnországban született. Apja 1938-as halálakor így ő lett az új trónörökös. 1930-ban Németországból Franciaországba költözött. Miután a németek megszállták Franciaországot, Hitler 1941-ben felszólította Vlagyimir nagyherceget adjon ki nyilatkozatot, melyben felszólítja az összes orosz hazafit, hogy támogassa a német erőket Sztálin ellen. A nagyherceg ekkor kijelentette, hogy bár természetesen nem ismeri el a kommunista rendszert Oroszországban, ennek ellenére hazaárulás lenne támogatni egy Oroszországot leigázni akaró idegen államot, s megtagadta a nyilatkozat kiadását. A németek bosszúból internálták a nagyherceget. 1945-ben ismét menekülnie kellett a nagyhercegnek, immár attól félt, hogy a szovjet csapatok kapják el őt. Végül sikerült eljutnia Ausztria amerikai megszállási övezetébe, majd onnan letepeledési engedélyt kapnia Spanyolországtól. Ezután haláláig (1992) Spanyolországban élt.
1992-ben kezdődött a vita, hogy ki a törvényes trónörökös. Míg Vlagyimir hívei elismerték Vlagyimir egyetlen gyermekének, Marija nagyhercegnőnek a jogát, a család egyes tagjai azon az állásponton voltak, hogy Marija nem törvényes trónörökös, ez a frakció 1992-től a jelenleg 89 éves Dmitrij nagyherceget tekinti a törvényes örökösnek, Dmitrij nagyherceg II. Nyikolaj cár negyedunokatestvére.
Mindkét frakció főemberei gyakran járnak Oroszországba, bár a Marija-csoportnak jelentősen nagyobb a támogatottsága mind Oroszországban, mind az orosz emigrációban.
Itt Dmitrij nagyherceg olaszországi lakásában tavaly éppen támogatását fejezi ki a Krím visszatéréséről az egyik orosz tévécsatornának:
Itt pedig a jelenleg 61 éves Marija nagyhercegnő éppen Moszkvában kitüntetéseket ad át krími aktivistáknak, akik szegítették a Krím visszatérését, szintén tavalyi esemény:
Marija nagyhercegnő spanyolul ad interjút:
1998-ban a cári család újratemetése. Jelcin elismeri a saját felelősségét is: ő volt az, aki 1977-ben jekatyerinburgi párttitkárként leromboltatta a cári család kivégzésének helyét:
A gyilkosság helyén jelenleg katedrális áll, melynek építése 2003-ban fejeződött be:
A kelet-európai liberális genetikusan marxista, így nem csoda, hogy egy ősi marxista mosakodási technikát alkalmaz.
Ősi szokás a kommunizmus összes hibáját azzal elintézni, hogy "dehát, az nem volt igazi kommunizmus!". Peches valami a marxizmus, valaki mindig meghamisítja! Meghamisította a gonosz Sztálin, Mao, sőt Lenin is. Nem csodálkoznék, ha kiderülne: már maga Marx is letért a helyes útról, s meghamisította saját magát. Szóval minden rossz, ami bármikor történt és történik marxista irányítás alatt, azért a marxista eszme nem felelős semmilyen formában, ez ugyanis mind marxizmust meghamisítók gonosztette, melyhez az angyalian tiszta, parta vetődött bálnát mentő és kisgyereket simogató igazi marxizmusnak semmi köze.
Manapság, amikor a liberalizmus agonizál, egyre gyakrabban hallatszik ugyanez liberális alakban. Amikor a liberalizmus nem működik, akkor azt mondják "ó, az nem az igazi liberalizmus, több liberalizmus kell!".
Ennek a technikának mellékváltozata a kapitalizmussal kapcsolatos. Ebben a kapitalizmust annak egy egyedi, helyben és időben korlátozott alakjával, a jóléti szocdem kapitalizmussal azonosítják, s minden más kapitalizmusra meg rámondják "az nem igazi kapitalizmus".
Ez teljesen félrevezető.
Itt az idő felismerni: a fejlett nyugat a speciális helyzete miatt lett gazdag, s nem a "liberalizmus" miatt. Jó helyen voltak, jó időben, ennyi az egész.
Ezt ismételni próbálni abszurdum. Ez kb. olyan, mintha úgy próbálnánk elérni lottón a dzsekpotot, hogy megkeressük hol lett feladva az előző heti nyertes szelvény, s mi ugyanott adnánk fel. Majd miután nem nyertünk, azt mondanák nekünk: bennünk a hiba, mert a nyertes sárga sapkával a fején töltötte ki a szelvényét délután, mi pedig sapka nélkül délelőtt voltunk a lottózóban.
A kérdés az volt, mi jut eszébe a kérdezettnek a szépről és a csúnyáról, ha ezt aláhúzottan nem esztétikai, hanem erkölcsi értelemben értjük.
Kicsit megmanipuláltam a válaszokat, hogy ellentétpárok jelenjenek meg, azaz a leggyakoribb válaszokból direkt azokat emeltem ki, melyek egymással ellentétbe hozhatók.
Szép dolog az ember, kezében nejlonzacskóval, abban tejjel, kenyérrel és más, apró, kívülről nem azonosítható élelmiszerrel. Csúnya dolog a szemétbe kidobott élelmiszer.
Szép dolog a megterített asztal étellel. Csúnya dolog a hányó részeg.
Szép dolog a gyerekkel játszó kölyökkutya. Csúnya dolog a kidobott háziállat.
Szép dolog a győztes katona. Csúnya dolog a civil elleni háborús bűncselekmény.
Szép dolog a kilőtt ellenséges tank. Csúnya dolog a romba döntött ház.
Szép dolog a berendezett lakás. Csúnya dolog a földrengésben félig leomlott ház.
Szép dolog a csecsemő szülei kezében. Csúnya dolog a perverz, büszke homokos.
Szép dolog az újságot olvasó utas a közlekedési eszközön. Csúnya dolog ugyanott a zsebtolvaj.
