Az a nap, amikor a sátánfajzatok elszabadulnak.

A naplemente után fog kezdődni, valamikor késő tavasszal. Az évszám ismeretlen.

A fajzatok 4-5 méter magasak és erősen tudnak ugrani. A budapesti Blaha Lujza téren a fajzatok üldözőbe veszik a buszmegállókban várakozó embereket, s mindenkit lemészárolnak. Nem vérszomjasan, nem látványosan, hanem gépszerűen, rutinszerűen, szenvtelenül, szinte hang nélkül.

A fajzatok csak ugrálnak az emberek között, s egy ütéssel ölnek. A halott testeket aztán egymásra dobálják, kupacba.

Az emberiség válasza? Ki tudja...

A vakond és a mókus jóbarátok.

Éjszaka segítik egymást a kertben.

Amikor úgy éjfél után érezhető már a távoliság rezgése, s a hold sem világít, akkor ott, ahol az embercsinálta világítás sem fénylik, kitapintható az együttműködés lánca.

Ha ilyenkor óvatosan kilesel egy távcsővel, talán te is megérezheted, hogy valami zajlik. Nem leszel képes megérteni, hogy pontosan mi, de tudni fogod, hogy valami zajlik és, hogy te, mint ember, nem leszel képes sosem átérezni.

Ne legyél emiatt irigy. S ne akarj közelebb kerülni a természethez, ne légy technikaellenes sötétzöld luddita se. Vedd tudomásul: ahogy a vakond és a mókus, úgy az ember is végzi azt, amire a legalkalmasabb.

Minden nagyobb régiónak megvannak, pontosabban hagyományosan megvoltak a maga szent állatai.

A szent állatok között kiemelkedtek a top-állatok, ez alatt azokat az állatfajokat értve, melyek őrzik a túlvilág kapuit az emberektől, de egyben segítenek is az embereknek a túlvilág sötét oldalával szemben. Tehát az állati őrzők kettős funkciót töltöttek/töltenek be.

Az amerikai kontinensen igencsak érdekesen alakult a helyzet. Gyakorlatilag körzővel meghúzhatók az egyes állati őrzők birodalmai között a határvonalak. Dél-Amerikában a vikunya őrzi a túlvilágot, gyakorlatilag a kontinens legdélibb csücskétől majdnem egészen a mai Panama és Costa Rica határvidékéig. Innentől északra kezdődik az anakonda birodalma egészen a mai amerikai-mexikói határig, sőt ide tartozik Florida, és a déli USA-államok nagyobb része is. Természetesen az egész Karib-szigetvilág is ide tartozik. Innentől északra a medve az úr: mégpedig a grizli és a jegesmedve, gyakorlatilag ez a két faj éghajlati alapon osztja meg egymás közt a területet egészen az északi sarkig.

A jegesmedve úgyszintén uralkodik Európa és Ázsia sarki területein.

Ázsiát az mamut uralja, ill. utódja, az elefánt.

Afrikában a Szaharától délre eső területen az oroszlán az úr, míg tőle északra rokona, a macska. Igen, a házimacska. Ez igencsak szokatlan, mert a háziállatok jellemzően nem túlvilági őrzők, hiszen nem semlegesek, mert letették voksukat az ember mellett. Kivétel ez alól a házimacska. A kutatók szerint ez a különleges, kivételes státusza az oroszlánnal való rokonságára vezethető vissza.

Európát a farkas uralja. A farkas közeli rokona, a kutya nem rendelkezik túlvilágőri státusszal, azonban egyes kutyafajok telepatikus kapcsolatba képesek lépni a farkasokkal, így jobban szolgálva az embereket.

Ausztráliában és Óceániában a helyzet annyiban különleges, hogy nincs szárazföldi túlvilági őr. Ott egy vízi állat, a bálna óvja, védi a túlvilág kapuit.

A mai modern világban - a középkor vége óta - az állatok is mobilisabbá válták. Ezzel magyarázható, hogy az egyes túlvilági őrök megjelennek hagyományos területeiken kívül is.

A kérdés nincs teljesen és meggyőzően feltérképezve, azonban az empírikus tapasztalatok alapján kimondható, hogy a grizli a legaktívabb állat, s szinte az egész Földön vannak nyomai tevékenységének.

A szláv nyelvek között a bolgár egyedi szerepet tölt be nyelvtana miatt. Míg az összes többi szláv nyelvre az jellemző, hogy az ősszláv névszóragozást megtartották és a bonyolult igeragozást pedig leegyszerűsítették, a bolgárban pont az ellenkezője zajlott le: a névszóragozás teljesen leegyszerűsödött (pl. a főnevek és melléknevek esetében de facto megszűnt), addig az igeragozás még bonyolultabb is lett az ősszlávhoz képest.

Hány igeidő van?

Természetesen definíció kérdése. Mert a magyarban hány igeidő van? A kérdésre kétféle alapválasz adható:
- 3: jelen, múlt, jövő.
- 6: kijelentő mód jelen, kijelentő mód múlt, kijelentő mód jövő, feltételes mód jelen, feltételes mód múlt, felszólító mód jelen.

Vagy a latin esetében:
- 6: jelen, befejezetlen múlt, egyszerű jövő, befejezett múlt, régmúlt, befejezett jövő.
- 12: kijelentő mód jelen, kijelentő mód befejezetlen múlt, kijelentő mód egyszerű jövő, kijelentő mód befejezett múlt, kijelentő mód régmúlt, kijelentő mód befejezett jövő.
kötőmód jelen, kötőmód befejezetlen múlt, kötőmód befejezett múlt, kötőmód régmúlt,
felszólító mód jelen, felszólító mód jövő.

A bolgár esetébem láthatjuk, hogy ez a szám sokféle lehet, a minimum 9, a maximum 25.

A 6 bolgár igemód közül mind a 9 idő csak kijelentő módban létezik. Feltételes és felszólító módban csak 1 igeidő van. Megállapító és elbeszélő-kijelentő módban 5 igeidő van, míg elbeszélő-megállapítű módban 4.

De maradjunk a 9-nél, szerintem ez a jó szám. Ráadásul mind a 9 ténylegesen is használatos a mai bolgár nyelvben.

Összesítő táblázat:

Használat

Jelen idő (praesens):
- a beszéddel egyidejű cselekvés, történés,
- általános igazság,
- szokásos, ismetlődő cselekvés, történés,
- állandó cselekvés, történés, állapot,
- múltbéli esemény - történelmi jelen,
- közeli jövőbéli esemény,
- biztosan bekövetkező jövőbéli esemény,
- parancs,
- magyarázat.

Befejezett múlt idő (aoristus):
- a beszédet megelőzően megkezdődött és befejeződött múltbéli cselekvés, történés.

Befejezetlen múlt idő (imperfectum):
- a beszédet megelőzően megkezdődött és még nem befejeződött múltbéli cselekvés, történés,
- a beszédet megelőzően megkezdődött múltbéli cselekvés, történés, melyről a beszélő nem tudja, hogy befejeződött-e,
- ismétlődő múltbéli cselekvés, történés.

Határozatlan múlt idő (perfectum):
- múltbéli cselevés eredménye,
- múltbéli cselekvés, mely a jelent pillanathoz kapcsolódik eredményén keresztül,
- múltbéli cselekvés, melynek a beszélő nem volt tanúja, de ismeri az eredményét,

Régmúlt (előzetes múlt) idő (plusquamperfectum):
- múltbéli cselekvés előtti cselekvés,
- múltbéli cselekvés, mely egy múltbéli pillanathoz kapcsolódik eredményén keresztül.

Egyszerű jövő idő (jövő idő) (futurum):
- a beszédet követően elkezdődő cselekvés, történés.

Befejezett jövő idő (jövő idő a múltban) (futurum praeteriti):
- a beszédet megelőző múltbéli cselekvés, mely jövőbéli egy múltbéli pillanathoz képest.

Befejezetlen múlt idő a jövőben (előzetes jövő idő) (futurum exactum):
- a beszédet követő jövőbéli eredmény, mely egy jövőbeli cselekvésből ered.

Befejezett múlt idő a jövőben (előzetes jövő idő a múltban) (futurum exactum praeteriti):
- a beszédet követő cselekvés, mely múltbéli egy jövőbéli pillanathoz képest.

2013 - február 1-28.

*

Hó

*

Hó

*

Hó

*

Hó

*

Hó

*

Kérges

*

Ruha

*

Kőműves

*

Növény

*

Házak

*

Maradék

*

Színes

*

Ég és ház

*

Fa és ház

*

Fa és lámpa

*

Madarak

*

WiFi

*

Zöld

*

Sün

*

Kábelek

*

Az utókornak.

Deliza írása - 2010. júl. 28. 15:15

Távol voltam 3 hétig egy konferencián, melyen a bunkóföldi nők elnyomásáról tartottam előadássorozatot, s csak tegnap értem haza Észországba, így csak most nyílik lehetőségem beszámolni nektek az egyik neves észországi ünnepről, a minden év június 31-én ünnepelt Smörgydrögdråndringról. Ezen a napon ünnepeljük azt, hogy 1973-ben a Rönksgårdygg (Észország törvényhozása) betiltotta a ész nyelvben a felszólító mód használatát.

Évezredeken keresztül a férfiak arra használták a felszólító módot, hogy a nőknek parancsolgassanak, a nőket tárgynak tekintve diktátorkodjanak. Bár a XX. század közepére sikerült megálljt parancsolni a elmaradott katolikus-maszkulin-patriarchális nőellenességnek, a rosszemlékű felszólító mód mindennapos előfordulása folyamatosan sanyarú, elnyomott múltukra emlékeztette a nőket. Mivel a skörgerkek (férfiak) csak a markukba röhögtek a nők követeléseire, 1972-ben a nők általános sztrájkba léptek, melynek csúcspontjaként egymillió nő jelent meg a Rönksgårdygg előtt. Ezek után a skörgerkek is kénytelenek voltak komolyan venni a nők követeléseit, s kétharmados többséggel megszületett a határozat: 1973. június 31. hatállyal az ész nyelvben nincs többé felszólító mód!

Azóta minden évben a Smörgydrögdråndring általános népünnep. Ilyenkor az emberek hagyományosanbrårdyppefterssrökköt esznek, s egész nap mosolyognak. Aki nem mosolyog, az elmaradott ember, s őt mindenki megveti.

Sajnos azonban az észországi nők öröme még nem teljes. Egyes nem eléggé civilizált skörgerkek időnként átjárnak az Észországgal sajnos határos Bunkóföldi Hercegségbe, s ott élik ki perverz hajlamaikat: egész ottani tartózkodásuk alatt minden alkalmat megragadva felszólító módot használnak. Az ilyen skörgerkeket az észországi médiák kvergörnksdaggoknak (kb. annyit tesz, mint "csúnya, ronda bácsi") nevezik és még az észországi kiscsoportos óvodások is mélyen elítélik őket. Az észországi nővédelmi szervezetek már évek óta követelik, hogy kormányunk tegyen valamit a kvergörnksdaggok törvénysértései ellen!

Sajnos azonban a kormányunkban sem bízhatunk teljes mértékben. Bár már a kormánytagok 75 %-a nő, a maradék pedig a nőjogokra esküt tett skörgerk, úgy tűnik, hogy nem mindenki teljesen őszinte. Tavasszal 6 héten keresztül tartó cikksorozatban állították pellengerré az észországi lapok az egyik külügyi miniszterhelyettesünk viselt bunkóföldi ügyeit: több tanú is igazolta, hogy az ilető skörgerk egy alkalommal felszólító módot használt! A kedélyek csak akkor nyugodtak le, amikor a bűnös miniszterhelyettes posztjáról lemondott, főműsoridőben bocsánatot kért, majd nyilvánosan megkorbácsolta magát.

Most pedig, befejezőül a brårdyppefterssrökk receptje!

Végy fél liter förvatenkommot (talán víznek fordítható, de ez nem pontos, mert a fejlettebb észországi vízben a fejletlenebb magyarországihoz képest eggyel kevesebb hidrogénatom van molekulánként a globális felmelegedés elleni harc jegyében) és forrald fel! Tegyél beletröggösåndskot (lisztet), majd csomómentesen keverd el. Ezután adj hozzá vekkendöggöt (most nem emlékszem a pontos magyar szóra, de azt hiszem, hogy ez magyarul a vaj), ami Észországban a kvörtydågg (tehén) által kibocsátott folyadékból készül. Aztán formáljunk a masszából gombócokat, tegyünk a közepérevangasdkokkot (lekvárt) és süssük meg. Észországban rendkívül nagy a vangasdkokk-választék: van sárgabarackból, málnából (målnåkkösk) és sütőtökből.

Fogyaszd frissen vagy kihűlve. A lényeg, hogy mosolyogj evés közben, s gondolkodj a nők jogain.

Jó étvágyat!

Elrettentésül a következő képen egy elnyomott bunkóföldi asszonyt látunk, aki férje parancsára kisminkelve és férfiigény szerint felöltözve süteményt kénytelen felszolgálni a disznó skörgerkeknek!!!

)

Az utókornak.
Lepedő Akrobata írása - 2010. júl. 30. 9:30

Szeretnélek megtisztelni benneteket azzal, hogy egy átlagosabb napomról írok nektek.

Tegnap a szokottnál kevesebb esemény történt velem, így csak 450 fényképet készítettem. Jobb napokon 600-700, sőt 1000 kép is készül. Az előszobában van egy ősrégi kredencem, a régi laktanyánkból lett kiselejtezve, de én megsajnáltam és hazavittem. Azóta is minden vendégnek büszkén mutatom a kredencen a Varsói Szerződés és a Magyar Néphadsereg feliratot!

Szóval a kredencben szépen el vannak helyezve fényképeim dévédéken archiválva, év/hónap/nap és katonai kód szerint. Még csak 2600 dévédém van, így bőven van hely, a kredencbe felületes ellenőrzésem szerint akár 5000 dévédé is belefér, így nyugodt vagyok, hogy 2011 végéig van hely hol tárolni fényképeimet. Aztán majd 2012 elején törni fogom a fejemet, hogy mihez kezdjek, de addig még bőven van időm.

Ma úgy döntöttem, hogy ezt a cipőt veszem fel.

Mivel az egyik kisunokám nálunk aludt, gyorsan beteszem nektek az ő cipőjének a fényképét is.

A lakásból azért mentem ki, mert ki akartam dobni a szemetet. Mi fekete szemeteszsákokat használunk. A Varsói Szerződésben a laktanyákban vörös szemeteszsákokat használtunk, de sajnos azok a régi szép idők már elmúltak. Új szelek, új idők, új szemeteszsákok...

Most majdnem betettem nektek a szemeteszsákunk tartalmát is néhány képben, de aztán meggondoltam magamat: egy háztartás szemete végülis nem olyan szép látvány, bár a miénk a szebbek közül való, mert rendes, tiszta emberek vagyunk, de azért mégsem való egy blogba.

Erről jut eszembe, hogy a mi laktanyánkban a régi szép időkben zöld kis szemétgyújtők voltak, s példás tisztaság volt ám!

A rosszemlékű rendszerváltáskor a mi utcánkban sokáig csúnya, ronda kukák voltak. De most már szerencsére le lettek cserélve újfajta kukákra.

A szocializmusban a kukák kiváló minőségűek voltak, s 10 évig kitartottak. Ki tudja, hogy a mai, állítólag korszerű kukák kibírják-e a 10 évet...

A mi kukánk a járdánk mellett van.

Dolgom kivégeztével visszamentem a lakásba, s a számítógép elé ültem. Összesen 35 blogrendszerben bloggolok - illetve tegnapelőtt óta már 36 helyen -, így bizony mindig akad dolgom.

Amikor meg nem a gép előtt ülök, akkor időnként találkozom a régi bajtársakkal, s visszaemlékezünk milyen nagyszerű idők is voltak azok, amikor egy gombnyomással meg tudtuk volna semmisíteni egész Észak-Olaszországot. Bárcsak megtettük volna!

Ebéd nem volt tegnap, mert fogyókúrázom. Délután meg kimentem ismét a járdára. A járdán egy ember elment mellettem, s rám sem köszönt. A régi időkben ez elképzelhetetlen lett volna, akkor mindenki tisztelgett nekem, vagy legalább köszönt, de minimum annyit mondott, hogy "befellegzett".

Aztán úgy döntöttem, hogy átmegyek a parkba. A parkot körbegyalogoltam 85-ször, összesen 13,6 km-t téve meg szép, folyamatos tempóban. Séta közben láttam egy diófát és egy nyírfát.

Majd kb. sétám felénél, szembe jött egy kóbornak tűnő macska.

A macskához lehajoltam, s próbáltam vele szóba elegyedni. Tudok néhány mondatot macskául, annak idején a Varsói Szerződésben a kiképzés szerves része volt az állathangok utánzása. Bezzeg ma... a mai szerencsétlen huszonévesek még emberül sem tudnak rendesen...

Amikor hazaértem, a feleségem már várt frissen sült karácsonyi kuglóffal - mi egymás közt inkább novemberhetedikei kuglófnak monduk.

A nap végeztével pedig derűsen gondoltam vissza az elmúlt napra. Alapvetően kedélyes ember vagyok, nem szoktam idegeskedni, csak két nagy problémám van.

Az egyik, hogy megszűnt a Varsói Szerződés - jövőre lesz a 20. évfordulója a gyalázatos napnak, már készülünk a volt bajtársakkal, hogy gyászruhában tisztelegve megemlékezzünk róla.

A másik, aktuálisabb bajom, hogy a Nol Blogon az én cikkeimen kívül más is megjelenik, ez súlyosan kihatott a színvonalra. Én hozzá voltam szokva egy bizonyos színvonalhoz - ezt cikkeim eleve biztosították -, mire megjelentek mindenféle ugribugri alakok, akik szemtelenül elkezdtek cikkeket feltenni, ezzel elvéve a drága helyet értékes írásaim elől! Dehát a szégyen nem az enyém, hanem a szerkesztőké, akik mindezt tétlenül szemlélték. Úgy tűnik, hogy ma csak az üzlet, csak a pénz számít... Akinek nem inge, az ne vegye magára...

Lepedő Árpád, nyugalmazott katonai akrobata

)

Az utókornak.
Daiquiri Libre S. A. írása - 2010. dec. 4. 14:19

Kedves Olvasók!

Tudom, hogy e cikkem nem vetekedhet tanult bloggertársaim cikkeivel, de ennek tudatában is szerényen elolvasásra ajánlanám kusza gondolataimat, remélve, hogy a számtalan építő kommentből majd sokat tanulhatok...

Tegnap Pécsről Budapest felé haladva az M6-os autópályán, kedvesemmel úgy döntöttünk, hogy teszünk egy kis kitérőt Badacsony felé. De végül nem jutottunk el Badacsonyig, mert valahol a Sió partján megláttuk az ég kékségét és fű zöldséget, így ott ragadtunk csodálni a színeket. A hajnali harmat ébresztett, s bosszankodva vettem észre, hogy a pitypangmező befogta Che-pólómat. De a bosszúság hamar elszállt, elillant, elpárolgott nyom nélkül, mert eszembe jutott, hogy otthon van még tizenegy Che-pólóm, s egyébként is a jövő héten úgyis utazom üzleti útra Olaszországba, s ott majd úgyis veszek még tizenkét darabot. Így hát derűsen körülnéztem és szemléltem a kökörcsint, a nadragulyát és a nádat, de akkor a természet hívó szava a vadkökény-bokrok közé hívott megkönnyebbülni...

Kisvártatva utunkat folytattuk hát. Megálltunk az egyik benzinkúti lehajtónál egy csárdánál, bekapni néhány falatot. Kezembe véve az étlapot, csodálkozva láttam meg azon, hogy a vendéglátóhely kínálatában szerepel a vikunyapörkölt is boniátó körettel. Amikor néhány hónapig Chilében éltem, akkor szerettem meg ezt a hagyományos ajmara különlegességet. Az ajmara indiánok annyira tisztelik a vikunyát - aki nem ismerné, ez egy kedves tekintetű, rendkívül békes, hegyi, növényevő bambi -, hogy csak engesztelő emberáldozat bemutatása után vágták le az ünnepi vikunyát. Ma már persze az emberáldozat jelképes, egy agyagbábú helyettesíti, azt belezik ki jelképesen az ajmara sámánok vikunyavágás előtt.

Amint kihozta a pincér szerény étkemet, azonnal észrevettem, hogy sajnos nem pontosan az, amit Chilében, Argentínában, Bolíviában és Paraguayban ettem. Fejemen átfutott a szörnyű gondolat ezt a vikunyát nem kukoricán hízlalták és a boniató pedig nem lett flambírozva felszolgálás előtt. Derűsen mosolyogva hívtam a pincért, gondolataimat megosztottam vele, majd kértem udvariasan és cseppet sem tolakodóan, hogy bár természetesen kifizetem az ételt, de a szakács inkább készítsen valami mást, amit biztosan nem fog elrontani, pl. sós óriáskiflit párizsivel, gulyáskrémmel, mackósajttal.

Miután óriáskiflimet elmajszoltam, ismét elindultunk. A nap sugarai bevilágították az autópályát, én pedig elmerengtem. Eszembe jutott, hogy valami elkezdődött valamikor, s én ezt mindig tudtam és éreztem. Most már azt is tudom, hogy ebben nem tévedtem! Az egyre magasabbra hágó nap sugarai eszembe juttatták, hogy ugyanebben az időben a Föld másik végén meg éppen megy le ugyanaz a nap, miközben sugarai egyre gyengülnek. Igen, Marxnak igaza volt! A kapitalizmus válsága már minden jóakaratú ember számára világos: egyik síkon a néptömegek mennek egyre feljebb, követelve helyüket a nap alatt, miközben a kapitalista rendszer recsegve-ropogva alkonyodik.

Természetesen, amikor Marxot mondok, nem kell azt gondolni egy percig sem, hogy elfogadnám a magát szocialistának nevezett országok berendezkedését, s azt  sem kell feltételezni rólam, hogy egyetértenék Che-vel, Castroékkal, Sztálinnal, Leninnel, vagy bármely más kommunista vezéralakkal. Sőt, még Marxszal sem értek egyet. Csak magammal értek egyet, mert csak én tudom, hogy mi is az a kommunista eszme a szó igazi, emberi értelmében. Valójában Marxnak sem a szó köznapi értelmében volt igaza, hanem egy magasabb síkon, mely olyan magasan van, hogy még én is csak lábujjhegyen érem fel azt.

De elég a szavakból! A lényeg, hogy egyre több jóakaratú ember döbben rá a tényre, hogy valami történik és valami elkezdődött, sőt valami egyre jobban elkezdődik. Tegnap az Akropoliszon, ma a Sió partján, hamarosan a világ többi részén...

Derűs bizakodásomat csak ritkán rontja meg egy-két kellemetlenség. Ezek egyike, hogy mindenféle furcsa homoszexuális viháncolt nemrég a városközpontban. Nekem egyébként nincs semmi bajom a homoszexuálisokkal, a saját cégemhez is felvettem egy homoszexuálist (miután megígérte, hogy nem fogja bámulni a seggemet), de azért bevallom, hogy bizony egy teljes hétig nem tudtam rendesen aludni a homoszexuális viháncolás miatt érzett jogos felháborodásomban. Amint elaludtam, azonnal azt álmodtam, hogy egy homoszexuális röhög a pofámra és kinyújta felém mocskos karmait, én meg mint egy oroszlán életre-halálra küzdök vele. Ilyenkor mindig felriadtam, s csak a hosszú fekete hajú kedvesem látványa nyugtatott meg, hogy csupán rosszat álmodtam...

Kaliszpera... hasta siempre...

Daiquiri Libre S. A.

)

Az utókornak.
Négyzetes Marianna írása - 2010. aug. 18. 13:15

Miután hosszú ideje olvasgatom Ész Deliza, Kettőésfél Funy, Daiquiri Libre S. A és Lepedő Árpád blogjait, továbbá Shikari egyes írásait, így úgy határoztam, hogy én is bloggolni kezdek.

Nevem Négyzetes Marianna, az Atlantisz Bolthálozat Kft. tulajdonosa és elnök-vezérigazgatója vagyok, szabadidőmben pedig az emberiség összes gondjának megoldását intézem. Butának mondom néha magamat, de ezt csakis beteges álszerénységem miatt teszem, egyébként három diplomám van: közgazdaságtanból, filozófiából és kvantummechanikából. Emellett hobbiszinten – nagyjából egy átlagos egyetemi tanársegéd sekélyes tudásszintjén – konyítok még a molekuláris biológiához, a tibetológiához, valamint a kengurológiához. Ezen kívül tavalyelőtt húsvéti nagytakarítás közben, hogy a felesleges időt betöltsem valamivel, véletlenül letávdoktoráltam mikrológiából is, disszertációm témája az édesvízi csalán és mikroszkóp kapcsolatának problematikája volt, amiért idén Bronz Delfin díjra jelöltek.

Idén nyaralás közben, amikor eredetiben olvastam a Gilgames Eposzt, villant az agyamba, hogy ha E=mc² és a nyulak száma pedig logaritmikusan fordítottan arányos a köbkilométerenként megszámlálható pollennel, akkor ebből a napnál is világosabban következik, hogy ax³ + bx² + cx + d = 0 fényében nincs tovább!

A tőkés termelési rendszer, az undorító demokrácia és a gonosz kapitalizmus elérték működési határaikat, s már nem képesek semmit sem nyújtani az emberiségnek. Ez ma már mindenki számára világos.

Remeg a lelkiismeretem a felháborodástól, hogy míg undorító milliárdosok a Monte Carlo-i öbölben kaviárral dobálják egymást, miközben libériás lakájaik folyékony aranyban sütött muflonvese-pástétomot szolgálnak fel nekik, addig sok kismacska tonhal nélkül maradva éhesen nyávogva fekszik le siralmas hajlékán! Miközben meg más milliárdosok saját karib-tengeri, szigorúan őrzött szigetükön unalmukban a hülye fejüket verdesik a falba 850-szobás kastélyaikban, addig kóbor cerkófmajmok fáznak az afrikai dzsungelekben.

Pedig a megoldás megvan! Csak seggbe kéni rúgni minden tőkést, majd egyenruhába öltözve bemenetelni a gyárakba, üzemekbe, s minden gyárban forradalmi dallal ajkunkon megnyomni a gombokat, s gyártani a sok tonhal-konzervet, meg a paplanokat. Miért nem tesszük ezt? Mert nem indulunk már most meg a gyárak felé, megnyomni  a gombokat? Miért vagyunk rabszolgák, ahelyett, hogy egyenruhában szabadon dalolnánk reggeltől estig?

De a kérlelhetetlen szükségszerűség viszi előre a történelem megállíthatatlan kerekét (négyzetét) és hamarosan ügyünk győzni fog! Így nem csüggedek, bár bevallom néha elszomorodom.

Viszont - elég a szomorkodásból! - jó hírekről is be tudok számolni nektek. A múlt héten több haladó baloldali szervezet végre egyesült. A Magyar Baloldali Baloldaliak Szövetsége, az Alternatív Magyarok Baloldali Szervezete, a Zöld-Vörös Forradadalmi Alternatív Baloldal, a Baloldalibb Baloldal, a Baloldalon Haladók Haladó Baloldala, valamint az Alternatív Baloldaliul Gondolkodó és Haladó Alternatíva egyesítették erőiket, s egyesültek a Magyarországi Baloldali Haladó Alternatív Tömegszervezetek Szövetsége nevű szervezetben, röviden MABHATÖSZ. Ezzel egy erős, majdnem 100 tagot számláló új baloldali erő jelent meg a porondon! Szerénységem tiltja, hogy elmondjam, hogy ki lett megválasztva az új szervezet főtitkárának.

Úgy tervezzük, hogy a 2018-as választásokon abszolút többségünk lesz. Ha meg mégsem, akkor elvonulunk a Kiskunságra és ott egy kibucot hozunk létre.

Be akartam nektek még linkelni Prof. Dr. Okosffy Ágoston, balneológus-fejlesztőmérnök két és fél órás előadását arról, hogy hamarosan a járdák 100 fokosra hevülnek a kapitalista homokkitermelés miatt, aminek következtében a szibériai csíkos mókusok nem fognak több jegenyemakkot gyűjteni, de most valahogy nem találom a linket. Mindegy, legközelebbi cikkemet majd ennek a problémának fogom szentelni!

Judit élményei a kommunizmusról.

*

1977-1985 között voltam általános iskolás. Még a kommunizmusban.

Szerencsénk volt, mi amolyan liberális iskolába jártunk, ahol nem nagyon vették komolyan a marxizmus-leninizmust. Persze a kötelező ostobaságok, mint április negyedike, november hetedike, kisdobos- és úttörő-avatás le voltak tudva, de ezen kívül szinte szabadak voltunk.

Két nemnormális, marxista-leninista világnézetű tanárunk nekünk is volt azért. Az egyik a gyakorlati foglalkozást vezette, egyben ő volt az iskola pártitkára is. A másik pedig egy frusztrált 35-éves nőszemély (akkor nekünk vénasszonynak tűnt) volt, aki a történelmet oktatta.

Valójában a marxista-leninista történelemtanárnőnk is sokat segített, akarata ellenére. Ösztönösen tudtuk, hogy mindig annak az ellenkezője igaz, mint amit mond. Sok esetben még akkor sem hittünk neki, amikor igaza volt. Pl. meg voltam győződve róla, hogy a rabszolgaság jó dolog lehetett, ha egyszer a hivatalos tankönyv és a tanárnő rosszat mond róla. Dehát egy 12-13 éves gyereknek ez, azt hiszem, megbocsátható.

Sok dolog persze jó volt. Én nem voltam napközis, az iskolához közel laktunk, s minden nap gyalog mentem haza, már elsős koromtól. Manapság képtelenség lenne egy 6-évest egyedül hazaengedni. Aztán nagyon olcsók voltak a könyvek, én a pöttyös könyveket és a delfines könyveket szerettem, s a Galaktika című lapot. Minden héten vettem egy új könyvet a zsebpénzemből. A mai könyvárarak mellett még egy átlagfelnőttnek is sok lenne heti egy új könyv.

De hetedik osztályos koromra ráébredtem, hogy a minket körülvevő világ egy hatalmas hazugság, egy vasketrecben élünk. Különösen miután szüleimmel először voltam külföldön, Ausztriában, 1983-ban, éreztem meg, hogy a valódi élet milyen, s a mi rongyos magyar életünk csak egy kicsit hosszabbra engedett rablánc. Az ausztriai falvakban a boltok színesebbek voltak, mint Budapest központjában, ez is megdöbbentett. S az emberek nem komorak és szürkék voltak, mint nálunk, hanem színesek és életerősek.

Elhatároztam, hogy a gimnáziumban nyelveket fogok tanulni, s amint leérettségizem, elmenekülök a magyar börtönből. Aztán, harmadikos gimnazista koromban a rendszer düledezni kezdett, majd megdőlt. Örültem, mert így maradhattam Magyarországon, nem kellett sehová sem disszidálnom.

Végülis örülök, hogy 17 évet leéltem a kommunizmusban. Egy részt én már csak az agonizáló, fogatlan végét kaptam, nem volt abban a szenvedésben részem, melyet szüleimnek és nagyszüleimnek kellett átélniük. Más részt pedig hasznos alap volt, mely mindig emlékeztet arra, hogy milyen is volt emberi jogok nélkül élni, s így megvan a kellő viszonyítási alapom ahhoz, hogy értekeljem az utóbbi 20 szabad évet. Sokan csak a rosszat látják az utóbbi 2 évtizedben, s elfelejtik, hogy a fejletlen, szegényes, problémás demokrácia is sokkal-sokkal több, mint a fejlett szocialista börtönlét.

Hanna elbeszélése.

*

Amikor harmadikos voltam, ő nyolcadikos volt.

Aztán KISZ-vezető lett. S komolyan hitt. A szocializmust propagálta. Valami kerületi vezető is lett.

Aztán összeomlott a rendszer. 1991-ben láttam egy metrómegállónál, hogy sült gesztenyét árul. Ő nem ismert meg, komoran magába volt temetkezve. S nagyon mérges volt az arca, dühös volt. Várt rá a pártkarrier, a könnyű élet, s erre, mint villámcsapás az égből, visszajött a kapitalizmus. Haragudott a világra, s leginkább a KISZ és a Párt vezetőire, hogy elárulták a rendszert.

Én meg örültem. Mindig undorodtam tőle. Mert vagy buta volt és azért hitt a gyűlöletes marxizmusban, vagy pedig rosszakaratú volt. Nem tudtam végülis, hogy melyik a kettő közül. De mindegy: mindkét esetben megérdemelte.

S direkt nem vettem sült gesztenyét, pedig az egyik kedvencem.

Margarita története.

*

Budapest XIV. kerületében jártam általános iskolába. Még a kommunizmusban. 1977-1985 között.

A legrettegettebb ellenség a cukrosbácsi volt. Évekig meséltek róla, hogy ez valami sátáni alak, aki állandóan a környéken ólálkodik és kislányokat, kisfiúkat rabol el és erőszakol meg, majd darabol fel.

Annyira féltünk tőle, hogy minden idegent cukrosbácsinak néztünk, még egyes iskolatársaink apukáját is. A fiúk bátran mondogatták, hogy ők majd megverik őt, de valójában ők is féltek. Mi meg, lányok, egyenesen rettegtünk tőle.

A gond csak az volt, hogy sosem találkoztunk vele. Pedig állítólag a környéken ólálkodott állandóan. Az pedig, hogy évekig nem látta senki, erősen csökkentette a róla szóló figyelmeztetések értékét.

Aztán nyolcadikos koromban megláttam őt! Koszos kabátban állt az iskola sarkánál, s cigarettázott. Én akkoriban koromnál idősebbnek néztem ki, 17 évesnek is elmentem volna. S - mint most is - szerettem a sportos-extravagáns öltözködési stílust. Így aztán biztosan felhívtam magamra a figyelmét a cukrosbácsinak.

Szóval elmentem mellette, egy kicsit persze sietve és távolabb húzódva a faltól, mert azért én is féltem, de elmentem mellette és még rá is néztem. Ő pedig zavartan rámbámult, majd tovább cigarettázott. Én pedig mentem tovább, mentem még 25 métert, majd visszafordultam, de azt láttam, hogy a cukrosbácsi csak áll a koszos kabátjában és cigarettázik a falnak támaszkodva.

Nagyon csalódtam benne. Azt vártam, hogy valami történni fog. Tudtam, hogy nem vagyok valódi veszélyben, mert az iskolakapu alig 40 méterre volt a cukrosbácsitól, s be tudtam volna menekülni az iskolába bármikor, hisz karcsú alkatú és jó futó voltam. De ő semmit nem tett, még csak meg sem lobogtatta a kabátját, nem szólt utánam, nem ajánlott cukorkát, semmit nem tett. Egyszerűen továbbra is a falnak támaszkodva állt, s cigizett teljes nyugalommal.

Felnőtt fejjel visszagondolva: valószínűleg nem is a cukrosbácsi volt.

Az emberi életkorban fontos határvonalak vannak.

Az ember jelentősen más, mint bolygónk többi élőlénye. Ne higgyük el a zöld-ökologista hamis ideológiákat, a zöld mozgalom alapvetően fasizmus, mely új öltönybe bújt. Az ember sokkal több és értékesebb, mint a többi élőlény. Az ember az egyetlen földi lény, melynek az anyagi és a szellemi szükségletei egymással arányosan léteznek, fele-fele arányban. A legtöbb élőlénynek kizárólag anyagi szükségletei vannak. S csak a legfejlettebb élőlényeknek (majmoknak, delfineknek, stb., s az emberrel együtt szocializálódott háziállatoknak) vannak az anyagi szükségleteiken kívül szellemi szükségleteik is. Azonban az ember az egyetlen, melynek ezek az igények egymással párhuzamosak: az emberi boldogsághoz mindkettő feltétlenül kell.

Azonban az ellenkező véglet nem kevésbé emberellenes, mely az embert kizárólag szellemi lényként próbálja beállítani. Az emberi mivolt ezen esküdt ellenségei - a kommunisták, a zöldek és a fasiszták - más-más szempontból ugyan, de egybehangzóan az ember anyagiságát cáfolják, s ennek nevében az embert valójában az anyagi világ rabszolgájává igyekszik tenni. Ha az "a pénz nem boldogít" vagy az "engem a pénz nem érdekel" szavakat halljuk, meneküljünk messzire, mert ezek fasiszta eszmék, s aki ilyet állít, az mértéktelen gonoszságra képes. Helyesen: "CSAK a pénz nem boldogít" és "engem nem CSAK a pénz érdekel" - ebben a formában ezek igaz gondolatok.

Tehát: szögezzük le, az ember egyszerre anyagi és szellemi lény. Az anyagi lényiség elsősorban azt jelenti, hogy milyen módon viszonyul az emberi egyéniség az anyagi világ tárgyaihoz, míg a szellemi lényiség pedig azt jelenti, hogy milyen módon viszonyul az emberi egyéniség a többi emberi lény egyéniségéhez. Lássuk hát ennek fényében az emberi élet korszakait!

Az első 5 év a fizikai lét megszokása és az alapvető társadalmi szokások elsajátításának a kora. Ilyenkor tanulunk, s megtanuljuk, hogy milyen is embernek lenni. Magát a tanulási folyamatot elfelejtjük, jellemzően nagyon-nagyon kevésre emlékszünk később ebből az időszakból. Ennek oka az, hogy maga a tanulás folyamata sokszor fájó, így a természet rendje kitörli belőlünk a keserű, kellemetlen emlékeket, hogy aztán tiszta lappal kezdhessünk neki a tudatos életnek.

A következő alszakasz 20 éves korunkig tart. Ezen időszak első felében szocializálódunk, álmodunk, tervezünk, vágyakozunk, a második felében pedig megtapasztaljuk a külső (természeti és társadalmi) objektív valóságot, s ahhoz képest meghatározzuk saját magunkat, egyre erősebb tudatossággal.

A 20-30 éves közti időszakban küzdünk álmainkért, s egyéniségünk típusa alapján igyekszünk helyünket elfoglalni a világban. Szerelem, szex, munkahely, tanulás, szakmai önmegvalósítás - ez a keretek kialakításának a fő időszaka.

30-40 éves kor között levonjuk a következtetéseket, igyekszünk kiszűrni a lehetetlent a kívánatosból, s a lehetségesre fordítunk nagyobb figyelmet. Már tudjuk, hogy mit nem érdenes célul kitűzni, de még nem tudjuk, hogy hogyan viszonyulnak egymáshoz különféle céljaink.

40-50 éves kor között jelentkezik a valóságsokk. Ilyenkor döbbenünk rá, hogy már nagyon-nagyon valószínűtlen, hogy helyzetünk - mind anyagilag, mind szellemileg - alapvetően más legyen, mint ami eddig volt. Ez a kor veszélyesebb, mint a tinédzser kor. Mivel a legtöbb embernek álmai irreálisak, s mivel 99 % nem képes beváltani irreális álmait, a valóságsokk destruktív hajlamokat hív elő. Alkoholizmus, újrakezdési vágy, öngyilkosság. Különösen férfiaknál fordul elő, hogy új, fiatal feleséget, legalábbis szeretőt próbálnak beszerezni, abban a hitben élve, hogy ezáltal új lehetőséget adnak maguknak az "elrontott" életük "megjavítására".

Azonban, ugyanakkor - első látásra meglepő módon - ez a kor az, mely a legtermékenyebb is szellemi értelemben. A valóságsokk sikeres leküzdése jó esetben megnyugvást, érettséget hoz. A szellemi képességek felfelé ívelnek, egy időben a fizikai képességek lefelé ívelésével. A fiatalabb kor időnkénti fellángolásai helyett folyamatos állandó tűz van a személyiség kandallójában.

50-60 éves korban a szellemi képességek tovább tisztulnak, s a világlátás tapasztalatai mind jobban kikristályosodnak. Ebben a korban képes az ember legjobban mérlegelni, hogy mi a fontosabb, mi a kevésbé fontos, mi a többnyire lényegtelen, s mi a teljesen felesleges életében.

60-70 évesen jön a következtetések levonása. Látjuk tisztán, hogy mi történt, s hogy még mi történhet. Ez egy igencsak produktív időszak, mert képesek vagyunk optimálisan használni erőnket, hiszen már nem megyünk zsákutcákba, nem evezünk holtágakba.

Végül 70-80 éves korban feldolgozzuk agyunkkal a mindenséget és benne saját magunkat.

80 éves kor után "bónusz" szakaszunkban vagyunk. Képességeink csökkennek, azonban ez a csökkenés pozitív értelemben vett beletörődéssel társul. Ha úgy érezzük, hogy valamit elszalasztottunk korábban, ez már nem társul negatív mellékzöngékkel, hanem éppe ellenkezőleg: ez arra sarkal minket, hogy igyekezzünk átadni másoknak - sajnos többnyire sikertelenül, de nem a mi hibánkból! - hatalmas tapasztalatunkat.

Minden korszaknak megvannak a maga pozitívumai és negatívumai.

A hiba akkor következik be, ha egy adott korban nem az adott korral foglalkozunk, hanem a már elmúlt időszak hibáit dolgozzunk fel állandóan, ill. a még be nem következett időszakra vágyakozunk. Természetesen a hibák elemzése és a jövő utáni várakozás önmagában nem rossz, de nem szabad, hogy ez legyen a központban, mert ezzel nem marad időnk az éppen aktuális időszak élvezetére.

Az ellenkező véglet úgyszintén hiba. A már átélt kort nem szabad kidobni, nem szabad értelmetlennek tartani. Hanem át kell érezni az akkori hangulatot, s abból igyekezni átmenteni valamit az aktuális korba.Minden korból kell, hogy bennünk maradjon legalább egy parányi rész!

- Azaz higgy neki, de ne mindenben - kezdte törtenét Dorita.

A fizika szerint a fénysebesség a lehető legnagyobb sebesség. Csak hipotetikus térugrással képzelhető el nagyobb sebesség a fizika mai állása szerint.

- Azonban az ember képes a fénysebesség többszörösére. Az embernek ez egy veleszületett képessége, csak sajnos a tudás feledésbe merült. Kevesen érzik és tudják.

- Magam 1994-ben döbbentem rá erre. Nem számoltam így utána, de a fénysebesség kb. 100000-szeresét értem el már első alkalommal. Végülis az igazi gond a fénysebesség határának áttörése, onnan már csak gyakorlat kérdése. Azaz a nehézség a 0,99-szeres fénysebesség és a 1,01-szeres között van, itt kell erőlködni egy kicsit, ez a minőségi határ, ez a fényrobbanás határa, utána, hogy 1,01-szeresen vagy vagy egymilliárdszorosan, az már csak mennyiségi kérdés.

- Főleg a Naprendszeren belül megyek. Az az elvem, hogy ismerjük először csak meg jól a hazai tájakat, mert számtalan érdekesség van errefelé! Kétszer voltam a Naprendszeren kívül. A legszebb a Mérleg csillagképbe tett utazázom volt, egy 20 fényévnyire lévő csillag harmadik bolygójára. Ezen a bolygón az az érdekes, hogy van nem csak élővilág, hanem értelmes élet is. Nagyjából a mi XIX. századunk szintjén van az ottani civilizáció, pl. még nem ismerik a telefont és a tévét, csak rádiót használnak. A bolygón nagyon meleg van, a sarkokon 15 fok, az egyenlítőn 55 fok az átlag. A meleg nyári napokon délben akár 70 fok is lehet! Nagyon sok a víz, viszont nincsenek tengerek, azaz minden víz iható édesvíz. A víz a bolygó közel felét foglalja el.

- Eredetileg minden ember képes mozgatni a fénysebesség töbszörösével, ez az ember, mint faj egyik fő sajátossága, az ember a leggyorsabb lény a világegyetemben! Azonban az ember elfelejtette ezt. De mindenkiben megvan a képesség. Fejleszteni kell, rá kell ébredni. A világegyetemben még több száz bolygón élnek emberek, ők mind a Földről származnak és kitelepedtek valamikor. Sokan közülük éppen "pilótaként" dolgoznak idegen űrhajókon. Minden faj nagyon keresi az emberpilótákat képességük miatt. Én sajnos ehhez nem értek, csak magamat tudom mozgatni, de vannak iskolák egyes bolygókon erre. De engem inkább a zene és a történelem érdekel, nem a pilóta szakma, így ez nem vonzott. Meg kicsit lokálpatrióta is vagyok, a legjobban ezen a bolygón érzem magamat.

- Alapszinten az emberben csak az önmozgatási képesség van meg, azaz szellemi szinten mozgat csak. Ez tovább mehet még a saját test mozgatásáig. Azonban ez fejleszthető, megtanulható az anyagmozgatás is. De ez már többéves tanulás eredménye, 5-6 évog kell egyetemre járni ehhez, igen bonyolult és nem is mindenki képes rá igazából, azaz igazi elitszakma. Ezért is keresett, s fizet ilyen jól. Egy kiképzett jó emberpilótáért megadják évi fizetésként egy átlagember súlyát platinában! Ez borzasztó sok pénz. Mondjuk átszámítva kb. 50-60 millió forint havi bruttó - fejezte be Dorita.

Bevallom én nem mertem kipróbálni, félek, hogy valahol ott ragadok.

Preema írása.

*

A divat - az öltözködésben - jó dolog, de sokan félrértik.

A divatiparág fő célja a kiszámítható tervezés. Jellemzően az éppen olcsó anyagok eladása a cél. Minden más másodlagos.

Tehát anyagszempontból az divatos, ami éppen olcsó. De az anyagokkal ne is foglalkozzunk annyira, mert mindenkit sokkal jobban érdekel maga a ruha típusa.

A legtöbb nő sajnos nincs tisztában az alapelvekkel sem. Én most felsorolnék egy párat.

Nem minden ruhatípus jó mindenkinek. A divat szubjektív fogalom, mi is alakíthatjuk. Ha valami nem nekünk való vagy nem kedveljük, ne vegyük fel!

A túl sok meztelenséget hagyó ruha nem érdekes. A közvélekedéssel ellentétben, kevés férfi díjazza a túl meztelen nőket. Sokkal nagyobb hatás érhető el a testet takaró, de szexis ruházattal. A nagyon pici miniszoknya szinte senkinek sem áll jól, sőt egyenesen nevetséges lehet. Úgyszintén a mindenáron való köldökmutatás sem alkalmas a legtöbb esetben.

A legtöbb nő átlagos. Nagyon kevés az eleve szép és eleve csúnya nő. A nők 80-85 %-a átlagos, s bizony az öltözködéssel kerül be a "csúnya" vagy a "szép" kategóriába.

Nagy tévedés, hogy annak, aki "természetesen szép", nincs szüksége kozmetikára, sminkre. Ez minden nőnek kötelező. Csak az elvadult feministák tagadják ezt. A smink, a kozmetika mindenkinek javítja kinézetét, kiemeli pozitívumait.

Ami viszont a műtéteket illeti, szigorúan csak orvosi okokból ajánlottak. A legtöbb nő azt hiszi, hogy az átlagférfi erre bukik, pedig valójában nincs így: a legtöbb férfi antiszexinek tartja a szilikonbetéteket.

A férfiöltözetek viselése nők által ma már nem számít különlegesnek, azonban vigyázzunk a szélsőségekkel. A legborzasztóbb példa a férfi szövetnadrágot viselő nő.

A testalkat nagyon fontos. Aki kövér az ne viseljen nagyon simulós ruhát, de túl széleset sem, mert ez sátorként hat rá.

Az extrém divatokat mellőzük. A nyári csizma, a 15 centis holdjáró cipő mindenkin rosszul áll. Ide tartozik a buggyos nadrág is, melyben mindenki úgy néz ki, mintha becsinált volna.

Az átlátszó ruhadarab csak megfelelően kombinálva előnyös. Itt ismét a túlzott meztelenség értelmetlenségére hívnám fel a figyelmet.

Nem való nőnek a tetoválás. Kivétel csak a hennaminta lehet, nem eltúlzott méretben. Ugyanígy abszurdum a testékszer: kellemetlen a szájon, köldökön. Viszont a fülbevaló kötelező. Fülbevaló nélkül a nő elveszti nőiessége egy részét.

Ami a többi ékszert illeti, előnyösek a gyűrűk, a karperek és nyakláncok. Jó testalkatú nőkön, különösen ha alacsonyabbak, jól mutat a vékony bokalánc is.

A szemüveg demonizálása nagy hiba. A legtöbb nőnek jól áll a szemüveg. Csak a nagyon vastag üvegű és előnytelen formájú szemüvegeket mellőzzük.

A rövidnadrág nem jó viselet nőknek.

A kiegészítők nagyon fontosak. Ajánlott: övek, sálak, csatok.

Igyekezzük mellőzni a túl gombos felsőket. A gombos kardigán legfeljebb cölibátusban élő hölgyeknek alkalmas viselet. Kardigánból mindig cipzárosat vásároljunk.

Még sorolhatnám, de a legfontosabb pontokra igyekeztem korlátozni magamat.

Végül pár példa a hibás öltözködésre. Az 1. képen a szilonbetét rondaságát láthatjuk egy túlzott kivágással kombinálva. A 2. képen egy kertészlegény és egy protestáns lelkész nevettető kombinációját látjuk. A 3. képen a jól kiválasztott felső ruházatot totálisan elrontja az alsó ruházat. A 4. képen egy munkába induló vízvezetékszerelőt csodálhatunk meg. Az 5. képen egy kertet locsolni induló katonát látunk. A 6. képen pedig egy halipari dolgozó jelenik meg.

Eladnád a lelkedet?

Nagyon olcsón persze. Mert ha komoly összeget kínálnak érte, talán még egy Istenben hívő ember is kísértésbe esne, de legalábbis elgondolkozna az ajánlaton. 100 millió forint pl. sokak fantáziáját megmozgatná már, s aztán, ha vissza is utasítaná az ajánlatot, esetleg szeretne megtudni további részleteket róla....

De nem, itt egy filléres üzletről beszélünk. Mondjuk - mai árfolyamon számítva - 500 vagy 1000 forintért.

Ha valaki nem hívő, hülye lenne nem felmarkolni azt az 500 vagy 1000 forintot a semmiért, ugye? Hiszen neki ez semmi.

Bár Magyarországon a szigorú értelemben vallásos emberek aránya minden vonatkozó statisztika szerint 15 % körüli, a határozottan ateista és agnosztikusok aránya is csak ennyi. Azaz 70 % se nem szigorúan vett vallásos, se pedig nem vallásos.

Jó 25-30 évvel ezelőtt! - egy jóbarátom több ismerősnek tett ajánlatot, hogy 100 forintot fizet a lelkükért. (Ez mai áron durván 1000 forint.)

A tíz megkérdezett közül hatan alapból nemet mondtak, bár csak kettő volt közülük aktív hívő (az egyik egy katolikus bázisközösség tagja volt, a másik meg hitgyülekezetes).

Ketten keveselték a pénzt! Mondták, hogy legyen tízezer, akkor oké. Arra az érvre, hogy ha nekik a lelkük nem ér semmit, akkor miért nem fogadják el a semmiért a valamit, azzal érveltek, hogy hiába semmi nekik, ha egyszer a vevőnek ez valami, márpedig a vevőnek nyilván értékesebb ez 100 forintnál, így nem adják el "áron alul" még a semmit sem.

Ketten üzletet kötöttek. Aláírtak egy papírt, hogy ezentúl lelkük N. Zs.- a szóban forgó haverom - tulajdonát képezi, s kaptak 100-100 forintot.

Aztán a tíz évvel később az egyik lélekeladó szólt, hogy szeretné visszakapni a lelkét, mert úgy érzi, hibát követett el. A lélekvevő osztálytárs elmosolyodott, majd írt egy papírt:

"Én, alulírott N. Zs., P. N, lelkének tulajdonosa a közöttünk 198x-ban kötött adásvételi szerződés alapján, ezennel kijelentem, hogy P. N. lelkének tulajdonjogáról a mai naptól kezdve lemondok, s a tulajdonjogot P. N. részére ajándékozom."

Pénzt nem fogadott el, még egy üveg sört sem.

A másik lélekeladóról nincs információm.

Az ember egyszerre anyagi és szellemi lény.

Szellemi oldalon a lélek köti össze egészbe a két részt. Anyagi oldalon pedig a rózsa.

Mi a rózsa? A rózsa egy rejtett, komplex szerv.

A rózsa tenyerünk belső része. Ha túl lágy, akkor túl sok az energia. Ha viszont kemény, akkor energiarekedésünk van.

De mivel négy végtagunk van, talpunkon is van rózsa. A talprózsák azonban más jellegűek. Szerepük nem a szellemi világgal való érintkezés, hanem az egészségünk feletti őrködés.

Sajnos saját magunk nehezen tudjuk kezelni rózsáinkat. Ehhez egy társ szükséges. Valójában a párkapcsolat fő célja nem a szexuális élet, hanem egymás rózsáinak kezelése, de ezt a tudást az emberiség nagyobb része sajnos elfelejtette.

Tehát igyekezzünk hetente egyszer eledelt adni a rózsáknak. A rózsák piciny szája etetéskor kinyílik és mohón fogadja be a gondoskodást.

Az etetés menete: apró masszírozás, enyhe csiklandozás, s simogatás. Hidd el: rózsáid hálásak lesznek a gondoskodásért!

Munkaidő után Rúfiusz Benjámin,azegyszerű bankalkalmazott beugrott a közeli közértbe bevásárolni, de előtte még bement a bolt melletti gyógyszertárba venni egy kálciumos pezsgőtablettát meg egy rágógumit.

Amikor befejezte a vásárlást a közértben és fizetett, csodálkozva vette észre, hogy a biztonsági őr eléáll, s kéri, hogy kövesse.

Követte őt, egy kis belső szobába, ahol a biztonsági őr kérte a blokkkot, átnézte azt, majd felszólította Benjámint, hogy űrítse ki a zsebeit.

Benjámin engedelmeskedett, kivett zsebeiből egy kulcscsomót, egy papírzsebkendőt és egy rágógumit. A belső zsebeit nem űrítette ki.

A biztonsági őr dialmasan rávetette magát a rágógumira, látszott, hogy pont erre várt:

- Ez nem szerepel a blokkon, jegyzőkönyvet veszünk fel, hívom az üzletvezetőt - mondta, s meg sem várva Benjámin válaszát, kiment a szobából.

Fél perc múlva megjött újra egy nővel együtt, aki az üzletvezető volt. Az üzletvezető zavart pillantást vetett Benjáminra, majd leült a szoba sarkában lévő asztalhoz, s írni kezdett.

Benjámin hirtelen benyúlt belső zsebébe, s érezte, hogy ott egy blokk van, amit furcsállott, mert szinte mindig eldobja vásárlás után a blokkokat a legközelebbi szemetesnél. Kivette zsebéből a gyűrődött blokkot, s meglepődött: a gyógyszertári blokk volt az, rajta a kálciumtablettával és a rágógumival!

Gyorsan az üzletvezető elé tette a blokkot, aki végignézte, majd felállt az asztaltól, s mélyen terhelő tekintettel nézett a biztonsági őrre:

- Ferikém, vezesd ki az urat! - mondta, s gyorsan távozott.

Ferike, a biztonsági őr, azonban megjegyezte:

- Hát, én ilyen trükköt még nem láttam. LÁTTAM a lopás pillanatát! Ügyes...

Benjámin elindult vissza a bolt felé, de a biztonsági őr eléállt, mutatva az utat, hogy ne arra menjen ki, hanem a hátsó bejáraton keresztül.

- Nem, a főbejáraton fogok kimenni, hibáztál, Ferike - mondta határozottan Benjámin.

- Legyen szíves ne tegezzen!

- De, tegezlek, Ferike, mert egy szarjankó minimálbéres lúzer vagy, ami önmagában persze még nem baj, de legalább bocsánatot kértél volna, miután hibáztál. De se te, se a főnököd nem kértetek elnézést, pedig hibáztatok. Most pedig hátul akarsz kivezetni, leplezni próbálva ismét hibádat. - S Benjámin elindult be a eladóterületre. Ferike már feladta a harcot, csak követte őt, de nem merte többé megállítani próbálni.

Soha többet nem vásárolt abban a boltban Benjámin. A bolt meg is szűnt fél év múlva. Helyén egy bankfiók lett.

A kérdésre nem adható egyértelmű válasz.

A köznapi, triviális problémákat nem említeném, hogy mihez képest utolsó. Hiszen ezek definíciófüggő, könnyedén megoldható álproblémák.

A kérdés azonban mégis bonyolult.

A helyzet az, hogy a mai, modern vasúthálózatokban a vonalak száma és komplexitása olyan nagy, hogy egyes esetekben dimenzióváltás történik. Az utasok persze ebből semmit sem érzékelnek, hiszen az idő relatív.

Többször is előfordult azonban, hogy teljes vonatszerelvények estek át időváltáson. A rendszer önkorrekciójának hála, az eltolódások csak negyedórásak, félórásak.

Képzeljük el: óránk az út végén 30 perccel kevesebbet mutat a célállomás órájához képest. Egyszerű meghibásodásra gyanakodnánk ez esetben, s nem egy különleges fizikai jelenségre!

De képzeljük el mi történne, ha egyszer napokban, sőt még nagyobb időegységekben lenne mérhető az időeltolódás!

A fajzat gondolkodott.

Igyekezett embernek látszani, de szemrebbenéséből érezni lehetett, hogy túlvilági lény. Én az erkélyen feküdtem félálomban. Elszenderedtem, a fajzat álmot küldött rám: hangsebességű repülőgép haladt az égen, majd egyre lejjebb ment, míg végül alig 15 centis lett és rámesett. Mint egy alma a fáról - halkan. Azonnal átláttam az egész tervet. Felriadva, egyesúlyozva az álom és az ébrenlét határán elütöttem magamtól, leráztam magamról a tárgyat, mint ahogy a kutya rázza meg magát fürdés után. A fajzat szomorúan - nem bosszúsan, hanem beletörődött szomorúsággal - ráeszmélt, hogy nem engem keresett. S elment a buszmegálló irányába.

Bodzát szedtünk, hogy készítsünk bodzabort.

Műanyag üvegekben helyeztük el a pincében. Pár hét és fermentálódik.

Csak hát túl sokáig vártunk. Egy nap arra lettünk figyelmesek, hogy lőnek a pincében. Majdnem összecsináltuk magunkat.

De mivel újabb zaj nem hallatszott, lemerészkedtünk a pincébe körülnézni. Akkor derült ki: a 12 üveg bodzaborból 2 üvegben a fermentálódás túl messzire ment, s a fermentáció kilőtte az üveg kupakját puskagolyóként. A szemben lévő falon 4-5 centi mély nyomot hagyott! Ha valaki éppen lett volna a pincében, s eltalálta volna, igencsak komoly következménye lehetett volna.

Kitakarítottuk a nyomokat, a maradék 10 üveget gyorsan kezelésbe vettük, s örültünk, hogy nagyobb baj nem történt.

Csak a Földön tapasztalható időviharokról fogok most beszélni röviden.

Az idővihar jellemzően a normál meterológiai vihar ritka kísérőjelensége. Esetenként meterológiai vihar nélkül is megesik, nagyon magas mágneses intenzitás esetén.

Az idővihar gyakorlatilag egy miniatűr fekete lyuk, mely beszippant egy vagy néhány embert. Bár ez a fekete lyuk képes eseményhorizontján át beszippantani embereket és tárgyakat, azokat képtelen "megemészteni", dezintegrálni, mert a lyuk energiája nem elég ehhez. Így aztán a beszippantott entitások szinte szétrobbantják a fekete lyuk korlátait, s az azokat - önvédelemből - kiköpi magából egy másik időben és/vagy helyen.

A beszívott entitások agya kómába esik az eseményhorizonton való áthaladáskor, majd a visszaúton a kóma megszűnik. Tehát az eltelt időt nem érzékelik.

Az idővihar lehet pár másodperces, de hosszabb is, akár pár napos is. Sőt: nagyon ritkán előfordul extrém idővihar is, ahol évek, sőt évszázadok telnek el.

Amikor pl. az út mentén, szokatlan helyen, döbbent és tanácstalan arrcal álló embert látunk, valószínű, hogy egy idővihar áldozatát látjuk, akit éppen kidobott magából egy közeli, túlterhelt szingularitás.

Szerencse, hogy a legtöbb idővihar rövid, s a terhelt fekete lyuk sem tud mozogni a térben, így a beszippantott ember ugyanott kerül vissza a valós térbe, ahonnan bekerült a eseményhorizonton túlra.

Ami az extrém időviharokat illeti, ezek egyik példája a jelenlegi perui Chachapoyas város eredeti lakossága, a chachapoya indiánok. A spanyol hódítók a térség XVI. századi meghódítása során döbbenten tapasztalták, hogy a chachapoyák egy részének a kinézete teljesen atipikus, fehér bőrű, europid arcstruktúrájú, sőt kékszemű egyedek is voltak köztük, s az átlagos, indián kinézetű chachapoya is mindenképpen jóval világosabb bőrű volt minden más addig megismert indián népnél.

A XX. századi kutatások adtak csak választ a rejtélyre. Egy csapatnyi lovas vitéz a VII. századi Vizigót Királyságban, a mai Spanyolországban, egy extrém erős szingularitásba került Toledo környékén. Az anomália a lovasokat a mai Peruban dobta ki magából, valószínűleg a VIII. század elején-közepén. A lovasok sikeresen megszervezték a saját törzsüket, beilleszkedtek a környező indián népek közé. Ellenségességgel nem találkoztak, mert az indiánok vallásos áhítattal kezelték a féhérbőrű jövevényeket. Idővel persze a jövevények átvették a helyi nyelvet, s mivel keveredtek indián nőkkel, az europid faji jellegek nem minden utódon jelentkeztek. De a genetikai örökség elég volt ahhoz, hogy még 800 év múlva is megdöbbenést keltsen kinézetük a spanyol hódítók számára.

Ismerjük meg egyik legnagyobb ünnepünk történetét! Ugyanis kevesen tudják, hogy a Nemzetközi Bálint-nap erősen magyar kötődésű ünnepnap.

Bálint Béla István (Steven B. Valentine) (Büdösparasztfalva, 1893. február 29. - Hollywood, 1991. november 31.), Amerikába kitántorgott magyar tudós rövid élettörténete megadja a választ.

Istvánnak 17 testvére volt, munkanélküli földművesek családjában született. A család olyan szegény volt, hogy csak egy darab csizmájuk és fél télikabátjuk volt. Bálinték háza egyetlen szobából állt, melyben három ablak volt, de csak az egyik volt beüvegezve, az is csak vályogüveggel. Hónapokig a család eldobott hamburger-csomagolópapírok szaglásával táplálkozott. Amikor azonban szülei felismerték István zsenialitását, testvérei eladták magukat gályarabnak, hogy a befolyt pénzből kifizethessék testvérük tandíját.

István az I. világháborúban orosz fogságba esett. A fogolytáborból elmenekült, nyolcezer kilométert gyalogolt a Behring szorosig, ahol átúszott a jégtáblák között az USÁ-ba.

Amerikában egy gyorsétteremben helyezkedett el, mint junior menedzser. Szabad idejében azonban folyton gondolkodott, hogyan tudná az emberiség sorsát jobbá tenni. Közben beiratkozott levelező tagozaton a University of Southnorth kommunikáció-balneológia-média szakára, ahol brumma brummarum cum urso fokozattal doktorált. Egy nap, egy február 13-ról 14-re virradó álmatlan éjszakán, a teknősbékák szerelmi táncának tanulmányozása közben, István végre rájött a megoldásra: szív alakú formába kell önteni a csokoládét és aztán mindenféle idétlen csomagolópapírba burkolni, majd irreális áron eladni.

Az amerikai Szenátus február 14-ét nyilvánította emléknapjának. Ilyenkor az amerikaiak szív alakú csokoládékat ajándékoznak egymásnak. Az utóbbi időben Bálint szülőhazájában is terjed az ünnep.

Gyanítottuk, hogy a szadista a közelben lakik.

Láttunk már levágott lábú macskát a szemetesnél kidobva, gyanús módon meghalt galambot (összekötözött szárnyakkal). Aztán láttunk élő kóbor kutyát egy levágott lábbal.

Az egyik szomszéd szólt, hogy látta, hogy az egyik ablakból valaki puskával macskákra lövöldözik. Tudtuk már, hogy melyik lakásban lakik a gyilkos kedvű ismeretlen.

Kocsival közel mentünk, s a kocsiban maradtunk a sötétben. Csak másfél órát kellett várnunk, s láttuk, hogy ismét lőni próbál. Zajt keltettünk, mire ő visszamenekült a lakásába. De mi már tudtuk biztosan, hogy ő az.

Másnap megfigyeltük, hogy hol áll a kocsija. S este következett a sav öntése az autóra egy kis cédulával "a kocsi bánja az állat fájdalmát".

Többet nem történt a környéken "rejtélyes" állathalál.

A mai gyásznapra egy antifeminista írás következik Hannától.

*

A feminista kolléganő harcos volt, mint egy anyaoroszlán szülés után. Egy apokaliptikus szekta lánglelkű misszionáriusa és egy mlm-piramisjáték beszervezője egyesült benne.

- Na és te sosem adsz magadnak szabadnapot? Sosem jársz smink nélkü?

- Mi köze a szabadnapnak a sminkhez? Én szabadnapokon is szeretek jól kinézni.

- Idegen férfiigényeknek akarsz megfelelni, ez rabság. Te önkéntesen rab vagy, nem gondolod? Na és az, hogy néznek a férfiak? Sosem vagy laza az öltözködésben?

- Sokszor vagyok laza, azonban akkor is nőies vagyok. S nem látok ellentétet a férfiigények és a nőiigények között. A nő saját igénye, hogy jól nézzen ki, s ez egyezik a férfiak igényével, hogy jól kinéző nőket lássanak. Hol az ellentmondás itt? Na és az ha megnéznek a férfiak, az miért gond? Megnéznek, mert jól nézek ki. Bevallom, én is megnézem a jól öltözött, jóképű férfiakat. Ugye nem akarod, hogy elhiggyem, hogy te még sosem néztél férfira?

- Ez egy mesterséges igény, melyet a férfitársadalom generált és kódolt beléd. S te ezt örömmel el is fogadod?

- Szerintem a férfiak férfiak és a nők pedig nők, ez egy teljesen természetes különbség. A normális társadalom nőkből és férfiakból áll. Nem látok ebben semmi mesterségest. Sőt az lenne a mesterséges, ha valaki megszüntetné a két nem közti természetes különbségeket. Ez mind a férfiak, mind a nők ellen irányulna. Hol az ellentmondás itt?

- Na és a nők elnyomása?

- Ellenzem a nők elnyomását, de a mai Magyarországon nincsenek elnyomva a nők.

- Még hogy nincsenek? De bizony.

- Hol?

- Vegyük csak a családi erőszakot, akár. Vagy azt, hogy a társadalom elvárja tőlünk, hogy a gyerekekkel foglalkozzunk, miközben a férfiak szabadon építik karrierjüket.

- Én ezt nem látom így. Magam ismerek több esetet, ahol a feleség erőszakos a családban, nem a férfi. Ne mondd, hogy te nem hallottad a Margó és szerencsétlen férje rémtörténeit! Na és ha a válásokról beszélünk, ma már minden válni akaró nő első aduja a családi erőszakkal való előhozakodás. Biztosan van valódi erőszak is, azonban nem hiszem a publikált statisztikákat, s meg vagyok győződve róla, hogy ahol ténylegesen is van erőszak, ott nem nagyobb az erőszakos férfiak aránya, mint az erőszakos nőké. Ami pedig a karriert illeti, szerintem a férfiak irigyek lehetnek ránk, hogy nekünk megadatott a gyermekszülés, gondozás és nevelés “karrierje”, míg nekik nem. Szerinted nem több egy új ember létrehozása a munkahelyi előremenetelnél? Szerintem több és maradandóbb. A munkahelyi sikernek egy szimpla kirúgással vége lehet, míg a felnevelt gyerek örök jel marad.

- Na és a prostitúció? Ez kétségen kívül a férfielnyomás jele, ez az eltörölt rabszolgaság máig meglévő maradványa!

- Az embercsempészekre gondolsz, akik lányokat csapnak be és kényszerítenek prostítúcióra?

- Nem. Ők csak egy törpe kisebbség. A valódi probléma, az úgynevezett önkéntes prostituáltak, ők alkotják a prostituáltak 95 %-át. Valójában ők az igazi gond, mert ők legális rabszolgák.

- Viccelsz? Láttál már hirdetőújságot? Ki kényszeríti a kurvákat, hogy hirdessék magukat? Senki! Csak sok pénzt akarnak rendes munka nélkül, s a könnyebb utat választják. Egy velem egyidős luxuskurva 5-ször annyit keres, mint én, pedig nekem 2 diplomám van, neki meg csak érettségije vagy az se. S a végén még ő az áldozat?

- A férfiorientált társadalom tudatalatti kényszeréről van szó!

- Ezt komolyan mondod? Ezek szerint a meleg férfiprostituáltak is a “férfiorientált társadalom” rabszolgái, meg a heteró férfiprostituáltak is, akik öreg nőknek szolgáltatnak?

Aztán még szó volt az abortuszról, meg a férfiak általi kényszer miatt burkába burkolt – “burkába burkolt” viccesen hangzik ez magyarul! – muszlim nőkről, de ezt már nem írom le részletesen, az előzmények alapján sejthető, hogy ez a két téma hogyan lett megvitatva.

A kolléganőm azóta kerül engem. Hallottam, hogy öngyűlölő nőnek titulált a hátam mögött. Nem haragszom, inkább viccnek fogom fel ezt. Sajnos kicsit előnytelen a kolléganő kinézete, s ezt még fokozza is az antismink és a “ne öltözzünk a férfiak kedvéért” hozzáállással, s nem talál magának partnert.

A feminista kolléganő harcos volt, mint egy anyaoroszlán szülés után. Egy apokaliptikus szekta lánglelkű misszionáriusa és egy mlm-piramisjáték beszervezője egyesült benne.