A hivatalos statisztika rendkívül sajátos abban a tekintetben, hogy hogyan határozza meg az egyes fajokat.
Részben a hagyományos angol gyarmati osztályozás van máig hagyományosan hatályban, mely teljesen más, mint pl. a spanyol gyarmati modell. Alapvetően a fő eltérés:
angol modell: egy csepp nem angol vér = nem angol,
spanyol modell: egy csepp spanyol vér = spanyol.
A mai amerikai rendszer sajátosan torz. Egyrészt fehérnek az európai és a közel-keleti számít. Az ázsiai - nem közel-keleti - fehérek külön kategória, "ázsiai" és együtt vannak a sárga fajjal. Tehát az indiai és a kínai is "ázsiai", míg az arab meg "fehér".
Történelmi okokból az őslakosok két kategóriában vannak:
indián és eszkimó,
csendes-óceáni.
A "fekete" kategória mindenkit magában foglal, akiben bármennyi néger vér van.
Az már modern fejlemény, hogy létezik "kevert" kategória is, ez is választható népszámláláskor.
A spanyolajkúak az egyetlenek, ahol etnikai eltérés is van, nem csak faji.
A kérdés itt az, hogy latino vagy hispán az csak fehér vagy bárki. Az eredeti gyakorlat szerint aki fekete vagy indián, az elsősorban az, akkor is, ha spanyolajkú. Ez ellen harc folyik, a spanyolajkúak körében, akik a spanyol modellt akarják, azaz azt mondják, nem fehér is lehet latino.
A problémát először a nagyszámú kubaiak vetették fel Floridában. Bár az amerikai kubaiak kb. 75 %-a fehér, van jelentős kevert rész, s színnégerek is. A néger kubaiakat - sőt, a sötétebb keverteket is - az amerikai rendszer "feketeként" vette számba, amit sokan sérelmesnek vélték "mi nem vagyunk kevésbé kubaiak, mint a fehér kubaiak", szóval ők is a "latino" kategóriában akartak lenni.
A legutóbbi amerikai népszámlálás - 2020 - adatai:
fehér:
nem-latino fehér: 58 %,
latino fehér: 19 %,
ázsiai: 6 %,
fekete:
nem-latino fekete: 12 %,
latino fekete: 1 %,
indián és eszkimó: 1 %,
csendes-óceáni: 1 % alatt,
kevert: 3 %.
Most tulajdonképpen az van, hogy mindenki maga dönti el. A rendőrségi bűnügyi nyilvántartás viszont a hagyományos modellt alkalmazza.
A probléma egyébként jelentkezik ma már az őslakos kategóriában is, a mexikói és más közép-amerikai migránsok miatt is. Itt is vannak emberek, akik eredeti hazájukban indiánoknak számítanak, s az USA is így veszi őket számba, viszont ők is "latino" kategóriát vallanak maguknak.
Most már minden negyedik USA-indián spanyolajkú. Azt hiszem, hamarosan lesz "nem-latino indián" és "latino indián" kategória is.
Skócia ma egy angol nyelvű terület. De kapcsolódik hozzá történelmileg több más nyelv is. S ezek közül kettőt egyaránt "skótnak" neveznek.
Az őslakosság a piktek, akik egy kelta nép. Egykor az egész mai Skóciát ők lakták be. Azonban az. V-VI. században telepesek jöttek Írországból, meghódították Skócia délnyugati részét, majd lassan átvették az irányítást egész Skócia felett: a piktek beolvadtak, átvették az ír nyelvet. A piktek identitásának megszűnése a XI. századra tehető, innentől mindenki "írnek" tekintette magát.
Innentől azonban az ír nyelv lassan kezdett kettéválni: maradt az eredeti írországi ír és attól lassan különbözni kezdett a skóciai ír. De még egészen a XVIII. századig ezeket nyelvjárásoknak tekintették, csak azóta számítanak önálló nyelveknek. Még ma is van bizonyos fokú kölcsönös érthetőség a két nyelv között. Angolul máig mindkét nyelv neve "Gaelic", ezért hozzá szokták tenni, hogy "Irish Gaelic" vagy "Scottish Gaelic".
Ma már a kérdés erősen elméleti. A skót nyelv gyakorlatilag kihalt, az 1970-es években meghalt az utolsó csak skót anyanyelvű ember, ma már csak skót-angol kettős anyanyelvűek vannak Skóciában, ők is alig pár tízezres számban, a lakosság kb. 1 %-a (Skócia legészakibb részén élnek) - Skócia lakosságának 99 %-a ma egyedül angol anyanyelvű, a skót nyelv ismerete folklorisztikus szintű.
Az ír nyelv helyzete kicsivel jobb. Máig létezik Írország nyugati partvidékén egy kicsi ír nyelvű terület, ahol máig van pár ezer csak ír anyanyelvű ember, arányuk az egész Ír-szigeten talán 0,1 %, viszont létezik kb. 10-12 % körüli angol-ír kettős anyanyelvű lakosság, szintén ezen a területen. Azon kívül az ír nyelv de facto kihalt, az átlag ír ember angol anyanyelvű, s ír nyelv tudása nulla vagy folklorisztikus szintű.
Ezen az se segít, hogy mind Skóciában, mind Írországban létezik hivatalos nyelvvédési politika.
Skóciában a helyzetet bonyolítja a másik "skót" nyelv jelenléte. Ez nem kelta, hanem germán nyelv.
Amikor megindult Anglia angolszász meghódítása, azaz telepesek jöttek a mai Észak-Németországból és Dániából, legnagyobb részben a VI. században, akkor ez Skóciában is lezajlott. Viszont az itteni nyelv önállóan fejlődött, a nyelv neve angolul "Scots".
Anglia normann meghódítása után azonban az angol kezdett terjedni Skóciában is, eleve a két nyelv nagyon közeli egymáshoz. Az angol hatás folyamatosan erősödött, különösen mikor Anglia és Skócia jogilag is egy ország lettek (1707), innentől kezdve a skót nyelv teljesen nyelvjárás státuszúvá esett vissza az angolhoz képest, ráadásul társadalmilag is alacsony presztízst kapott, azaz "műveletlen parasztok beszélnek így".
Amikor 1872-ben bevezetik az egész Egyesült Királyságban a kötelező iskolai oktatást, ez kizárt minden más oktatási nyelvet az angolon kívül. Ez lett az utolsó csapás mind a germán-skót, mind a kelta-skót nyelvre.
Mivel azonban az a skót nyelv nagyon közeli az angolhoz, ma is mindenki érti, tulajdonképpen ehhez nem is kell skótnak lenni, bárki érti, aki tud angolul.
Ma már a skótok persze angol nyelvűek, létezik több skóciai angol nyelvjárás, legnagyobb részük nagyon nehezen érthető kívülálló számára. Ezekre sokat hatott az eredetileg önálló skót nyelv.
Pár éve egyik munkahelyemre oktatókat kaptunk, ez a Dell projekt volt. Valami véletlen folytán, az 5 oktató a Dell glasgowi központjából jött. Ez bizony kemény sztori volt: az 5 emberből 4 csak a helyi angolt beszélte, s csak 1 volt képes sztenderd angolul is beszélni.
5 hétig oktattak minket, s az oktatás végén se voltam képes mondandójuk felénél többet megérteni. Jelentős az eltérés a szabványos angolhoz képest, pl. a "six" (6) szót azonosan ejtik a "sex" (szex) szóval - erre emlékszem a legjobban.
a skót - germán-skót - Wikipédia cikkének kezdete az Egyesült Királyságról
A liberális elit túlságosan előrenyomult, s beleesett saját csapdájába. A túlhatalom átka ez.
Ha nagy a nyomás, a kisember megtanulja mit és hogyan kell színlelni. Az egész kommunista rendszer erre volt példa: mindenki megtanulta mi az elvárás, azt külsőleg teljesítette is, közben belül meg egész mást gondolt. A rendszerurak kerültek ezzel lehetetlen helyzetbe: már ők se tudták mi is a valódi helyzet, ki tényleg híve a rendszernek és ki csak látszólag.
Itt ugyanez van. Nyugaton a liberálisok akkora hatalmat gyűjtöttek be, hogy a kisember megértette: nem szabad nyíltan ellentmondani.
A vicces példa: a New York Time utolsó előrejelzése az amerikai elnökválasztásról. A 7 "billegő" államot elemezték, s 5-ben Harris-győzelmet hoztak ki, 2-ben döntetlent. A valós eredmény: 7-ből 7 Trump-győzelem.
S valószínűleg nem az történt, hogy valaki meghamisította az eredményeket. Egyszerűen csak sok ember azt gondolta, nem tanácsos megmondania véleményét, ha az "helytelen".
2020-beli élményem: akkori munkahelyemen átmentem az egyik részlegről a másikra, ezért lett egy 5-hetes felkészítés. Ezt részben egy amerikai srác, 30-35 éves körüli, tartotta. Bármikor amikor szóba került a politika, kijelentette, ő gyűlöli Trumpot - akkor ő volt az elnök -, s ez folyamatosan ment a tréning első 2-3 hetében. Láttam rajta, nem érti a reakciókat - a cég dolgozóinak 95 %-a kelet-európai -, nem érti miért nem kap ünneplő reakciókat erre, ehelyett a legtöbben csak csendben tudomásul vették, amit ő mondott. Aztán a tréning utolsó 2 hetében már nem trumpozott, rádöbbent, nem az USA-ban van, s itt nincs ilyen elvárás, hogy ki kell nyilvánítani a hűséget a liberális nagyurak iránt.
A magyar ballibek fanatikusabb hívei Kamala Harrisnak, mint az átlag amerikai demokrata keménymag.
A bukás nagyon érzékenyen érintette őket.
Alapvetően 3 kommentelői csoport alakult ki.
Az egyik szerint csalás történt, Putyin beatkozott. Fel vannak háborodva, miért nem tesz ez ellen senki semmit. Ahogy ez a tesze-tosza EU se indít impeachment eljárást a Zorbán ellen, s nem tiltják le a magyar zoligarchák nyugati bankszámláit, s nem vezet be az EU közvetlen kormányzást Magyarországon, civileken keresztül!
A másik rész depresszióba esett. Nincs mit tenni, a világ megbolondult. Jön a pusztulás. Az emberiség nagyobb részéről kiderült, hogy mucsai!
A harmadik rendszerkritikus lett: a polgári demokrácia nem működik! A rendszer képtelen megvédeni magát a belső ellenségei ellen. A megoldás: egyfajta felvilágosult abszolút liberalizmust kell bevezetni, ahol erőszakkal vannak tiltva az ellenvélemények, s az alkotmány kimondja, az ellenzékieknek nem jár beleszólás a dolgokba.
a munkanélküli Bartus mester blogjára mindig lehet számítani
Itt most a hagyományra utalok, nem a mai szokásokra.
A kommunista időszak óriási károkat okozott a bolgár társadalomban, az étkezésben is. Nála nagyobb károkat csak a posztkommunizmus okozott.
A kommunista diktatúrából a liberális demokráciába való átmenet ugyanis Bulgáriában sokkal nagyobb bajokat okozott, mint Magyarországon. Ennek fő okai:
Magyarországon az átmenet nem-hivatalosan már 1967-ben megindult, az új gazdasági mechanizmussal, azaz hosszú és lassú folyamat volt, mely alig okozott komoly megrázkódtatást, addig Bulgáriában a legvégső pillanatig a hagyományos szovjet rendszer volt, majd abból hirtelen lett más, ami hatalmas káosszal járt,
a kádárinál keményebb zsivkovi diktatúrának megvolt az a pozitív hatása, hogy egyes dolgokat megőrzött a hagyományos társadalmi szokásokból, viszont mikor ennek hirtelen vége lett, a társadalmi szokások is gyorsan szétestek, sokkal drasztikusabban, mint Magyarországon,
Bulgáriára hirtelen ömlött rá a nyugat, az emberek teljesen védtelenek voltak, mert míg az átlag magyarnak volt valami fogalma mi is a nyugat, nem tudott rá ezért minden nyugati újdonság ennyire hatni a rendszerváltozáskor, addig a bolgár kisembert ledöntötte a nyugati hullám.
A reggelizésre nagyon hatottak az amerikai filmek. Mit is látunk az amerikai filmekben ugyanis pozitív példaként? Az amerikai mintapolgár életének központja a munkája, egész élete azért van, hogy karrierje legyen. Még a szerelemben is.
Amerikai szerelmesfilm. Találkozik két ember: férfi és nő (ez még Halivúd fasiszta korszaka, ahol nők és férfiak találkoztak), halálosan szerelmesek lesznek egymásba, szexelnek, de aztán a harmadik napon elválnak egymástól, mert kiderül: a férfit várja a munkahelye Los Angelesben, míg a nő New Yorkban épít karriert. Márpedig a szerelemnél fontosabb a karrier! Az fel se merül, hogy egyikük a másikhoz költözzön, s új munkát találjon.
S eleve minden nap ez van. A tipikus amerikai reggeli ilyen: az emberke ül az ebédlőjében, vagy valami étkezdében, előtte gőzölög a friss mogyoróvajas-lekváros palacsinta, mellette fél literes bögrében tejeskávé. Igenám, de ekkor cseng a telefon, fontos ügyben keresik, így az emberke felpattan és rohan, a reggeli marad az asztalon, árván és megevetlenül.
Én eleve bizsergek az ilyesmitől. Mindenhová inkább korábban megyek, csak sietni ne kelljen. A elkészített étel-ital ott hagyása pedig szerintem súlyos bűn, egyedül haláleset vagy földrengés esetében tartom megbocsáthatónak.
Nézte a bolgár kisember a sok halivúdi ökörséget és benyalta. Szóval a bolgár reggeli a nem-reggelizés: tartalma feketekávé műanyag pohárban és cigaretta, állva persze. Sokszor láttam ezt, borzalmas.
Az utóbbi 10-15 évben már van bizonyos ellenhatás szerencsére. Az 1989-2010 közötti kb. 20 év borzalmas volt, ahhoz képest van javulás. Lassan eljött egy új szellem, mely már nem hisz vakon a nyugati értékrendben - sajnos még nem olyan erős ez, mint Magyarországon, de mindenképpen létezik már és hatást fejt ki.
Most már olyat is látni, hogy egyszerű munkás reggelizik. Most, a mi utcánkban éppen felújítják a járdát. Nap mint nap látok reggeliző munkásokat. Többségük teljesen egyszerű ember, kb. 90 %-ban cigányok, ez alapvetően fizikai munka, nem kell hozzá képzettség: jön a főnök, kihúz egy kötelet, kijelöli hol kell ásni, majd hová menjenek a kövek, s a cigányok meg csinálják, 25-40 év közti emberek. Aztán jönnek a főnökök, ellenőrzik, kiadják az új parancsokat, szóval ehhez csak kézügyesség és fizikai erő kell. A cigányok nem is helyiek, valahonnan vidékről lehetnek, muszlim régióból, hallottam egyik nap, az egymás közt törökül beszélő főnökök törökül beszélnek a munkásokhoz - Bulgáriában csak a muszlim cigányok értenek törökül.
De a lényeg, ül a cigány a járdán, előtte persze ott van a műanyag poharas feketekávé, kezében a cigaretta, közben telefonját nyomogatja, de a jó hír: papírban fog egy nagy darab rétest is és eszi.
Tulajdonképpen ez a legtipikusabb - eredeti - bolgár reggeli, a rétes, bolgárul banica (баница). A magyar réteshez képest a fő eltérés, hogy ennek alapváltozata sós: fetasajttal van töltve és csiga alakú.
A fetasajtos az alapverzió, a legolcsóbb. Persze vannak cifrább változatok: én a legjobban azt szeretem, amiben van póréhagyma és spenót is, de az már drágább.
A helyzet sokat javult: ma már vannak ismét utcai árusok, akik árulják. S emberek meg veszik.
Hagyományosan joghurttal fogyasztják, persze ez nem várható el egy utcán reggeliző embertől.
Halivúd vesztésre áll hosszútávon, ez a lényeg!
készen kb. így néz ki, ez kb. 1 kg, ez nagyjából 4 adag
mi inkább otthon sütjük ki, ez félkész változat, a drágább verzióból - ez fetás-póréhagymás - persze meg lehet csinálni nulláról kezdve is, de ez azért munkaigényesebb
tőlünk kb. 150 méterre: helyben sütik, 2 nő, 50-60 év köztiek, a tulaj, ők is dolgoznak benne - a felirat magyarul: "gyors pizza és finom rétes"
Nem lehet tudni még biztosan az amerikai választás eredményét.
Egyelőre úgy tűnik, nyerni fog Trump. Ami jó hír.
De ha végül Harrist hozzák ki győztesnek, az se változtat a lényegen.
A fontos ugyanis, hogy ma már a Birodalom központjában, Amerikában se képes a liberális elit kézben tartani az eseményeket, a kisemberek ereje hatalmas. Hiszen normál esetben sima győzelem kellene, hogy szülessen számukra, az elit számára, s maga a tény, hogy ez nem működik, már önmagában reményt adó tény.
A rendszerkritikus erők erősödnek, a liberális elit gyengül, a kisemberek hangja élénkül.
A központban az erjedés mindenképpen tény. Gyengül a Birodalom. Ez a lényeg.
Annak idején a kommunizmus is így bukott be, a központból kiindulva.
Nyertek az "európapártiak" és a "nyugatpártiak"? Akkor nincs látnivaló: a demokrata ember elismeri a demokrácia működését.
Vesztettek az "európapártiak" és a "nyugatpártiak"? Akkor el lett csalva a választás, beavatkozott a KGB, az igaz demokrata felismeri, ez itt áldemokrácia.
A Klub Rádió már 60 éven felüli, de magát máig flörtös tinédzsernek képzelő és így is viselkedő újságírónője műsort készített az amerikai elnökválasztásról. Meghívott két ballib szakértőt.
Meg kell mondani: a szakértők tényleg szakértők. Azaz nem rejtik álláspontjukat, de ahhoz nem igazítják a tényeket. Azaz elmondják rendesen mi a helyzet, s ettől külön van, hogy nekik egyébként mi a nézetük. Mert ezt így is lehet.
Annak idején a kommunista propaganda talán legnagyobb öngólja az volt, hogy nem mert vitázni. Nem merte a tényeket előadni, majd azok alapján valamilyen álláspontot védeni, hanem egyszerűen elferdítette a tényeket. Az eredmény ebből az lett, hogy az emberek még azt se hitték el a kommunistáknak, amiben tényleg igazuk volt.
Itt ez gyönyörűen látszik az újságírónőnél, persze liberális verzióban.
A nő szinte veszekszik a beszélgetőpartnerekkel, azok miért nem adják elő a tények ismertetése helyett Kamala Harris védőbeszédét. Amint valamelyik szakértő mond valami pozitívat Trumpról, az újságírónő igyekszik azt kontrázni, tompítani, s ugyanezt teszi fordított irányban, amikor negatívum hangzik el Harrisról.
A csúnya négerek nem akarnak a négerre szavazni! Az emberek képtelenek felfogni mi a helyzet! Miért nem az nyer, aki több pénzt szerzett??? Botrány!
Az embernek az az érzése van, mintha ettől a műsortól függne Kamala Harris győzelme, mert a műsorvezető küzd mint az anyatigris.
Budapesten éltem tartósan eddig 4-szer: 1967-1970, 1973-1980, 1992-1993, 1997-2007. Szófiában pedig 1986-1992, 1993-1997, s 2007 óta. Persze közben is mindig sokat utaztam ide és oda.
Mostani utamon a következőket figyeltem meg.
Egyrészt Szófia és Budapest kb. azonos szinten vannak általában: az emberek kinézete, a forgalom nagysága, a város erősen lepukkant állapota a főutakon kívül.
Amiben Budapest mindenképpen megelőzi Szófiát azok a következő pontok:
a levegő tisztább, ennek oka tisztán földrajzi, Szófia egy hegykatlanban van, míg Budapest egy nagy nyitott területen, így a levegő könnyebben tisztul, a városi szennyezés jobban eloszlik, Budapesten a nagy folyó is sokat segít,
Budapesten az autóállomány újabb, mint Szófiában, láthatóan kevesebb a nagyon régi, ócska autó,
Szófiában kevesebb a kisgyerek, mint Budapesten, láthatóan Magyarországon nagyobb a gyerekvállalási kedv,
a tömegközlekedésben Budapesten nagyobb az újabb járművek aránya, mint Szófiában,
modernebb Budapesten a jegykezelési rendszer, pl. Szófiában nincs tömegközlekedésre telefonos jegyalkalmazás.
Miben jobb Szófia? Tulajdonképpen semmiben. Viccesen mondhatnám: Szófiában kevesebb a szőke nő, mint Budapesten, mert én nem szeretem a szőke hajszínt, de ez túl egyéni szempont.
a hozzám hasonló ősinternetes ember természetesen mindig az újabb megoldásokat használja
Elgondolkoztam a Kádár-kori mobilitáson. Az emberek akkor egységesítve voltak, kicsik voltak az anyagi különbségek, nem számított a családi háttér. De ennek van azért pozitív oldala is.
Úgy alakult, hogy el tudtam menni most - a múlt héten - osztálytalálkozóra.
A legtöbb ember egyetemi vagy gimnáziumi találkozót tart, nálunk sajátos módon úgy alakult, hogy az általános iskolai találkozó fontosabb mindennél. Már többször volt rendezve. Én eddig csak 1-szer tudtam részt venni. Most idén október elejére szervezte az egyik lány, én meg szóltam, halasszák el 3 héttel, hogy én is tudjak menni, s szót fogadtak.
Általános iskolába 1973-1981 között járt ez az osztály, én persze nem jártam végig, a 7. osztály végéig voltam csak. Akkor 32-en voltunk, s most - hatalmas eredmény - ebből 16 ember elment a találkozóra. Ma a volt osztálytársak 57 vagy 58 évesek, én voltam annak idején a 3. legfiatalabb, mert augusztusi születésű vagyok. (Sajnos van már 1 halottunk is, az egyik lány 45 évesen meghalt.)
Annak idején szociálisan minden réteg jelen volt: az elitből gyárigazgató fia, sztárügyvéd gyereke, a középrétegből különféle hivatali dolgozók gyerekei, műszaki szakemberek, orvosok gyerekei, s az alsó réteg is képviselve volt: betanított munkások, egyszerű gyári munkások, még mezőgazdasági dolgozói gyerek és egy cigány lány is volt az osztályban.
Akkor ez tabu téma volt, de az etnikai háttér is nagyon vegyes volt: az említett cigány osztálytárs mellett sváb és zsidó gyökerű gyerekek leginkább. Nekem annak idején úgy alakult, hogy a 3 legjobb haverom közül 2 zsidó volt. Akkor persze erről beszélni se volt szabad.
Emlékszem, egyszer a téli szünet után az osztályfőnök kérdezgette az osztályt, ki hogyan ünnepelte a Karácsonyt, milyen karácsonyfa volt otthon, mire az egyik közeli haverom lesütve a szemét "bevallotta", náluk nem volt fa, mire mindenki nagyon sajnálta őt, hiszen biztosan olyan szegények, hogy nem volt pénz fát venni, aztán ő elmondta, az ő szülei 8 gyertyát szoktak gyújtani - ekkor az osztályfőnök kapcsolt, hogy miről van szó és rosszul kérdezett, majd a helyzetet helyretette azzal, hogy "szóval ti is ünnepeltetek, csak fa helyett gyertyával".
Ilyen alapon sose volt konfliktus. Persze a cigány lánnyal akkor se barátkoztak a többiek, tulajdonképpen egyetlen barátnője volt az osztályban, de ellenségesség se volt: egyszerűen mindenki ignorálta őt. Az egyik zsidó srácnak is csak akkor akadt baja, amikor egyszer úszáskor az öltözőben valaki meglátta, hogy a pénisze "más", s innentől páran csúfolni kezdték, hogy "szíriai metélt".
Ahogy a vallás is tabu volt, pedig ebben is mindenféle volt nálunk. A templomba járó hívő családtól a totál ateistáig minden volt.
Ma is mindenféle ember akad.
Ami engem leginkább meglepett: az emberek több mint felének nincs rendezett családi háttere, tele az osztály elvált és sose házasodott emberrel.
A ballib újságíró kimondja: mára az amerikai Republikánus Párt lett a munkáspárt.
Persze ez az egész világon jellemző, talán egyedül Latin-Amerika kivételével, hogy a jobboldal lett a kisembereké. De az USA-ban még inkább látható, mert kemény kétpártrendszer van: a radikálisok se önállóak, hanem betagozódnak ide vagy oda. Így vannak olyan teljesen furcsa dolgok, hogy kommunisták és konzervatívok egy pártban vannak, ahogy pl. harmadikutasok és klasszikus liberálisok is.
Amerikában eleve az egésznek van egy kulturális háttere is, sok ember azért szavaz az egyik vagy másik pártra, mert "nálunk a család ilyen vagy olyan".
Ami a legfontosabb tényező: Amerika csúszik le lassan. Persze most is a gazdag világ felső felének része, de ma már nem olyan mértékben, mint ahogy ezt az amerikai emlékezet számon tartja: a II. vh. utáni kb. 3 évtizedben az USA még annyira gazdag volt, hogy egy amerikai szegény is olyan szinten élt, mint egy nyugat-európai középosztálybeli.
Azóta a dolgok keményen megváltoztak: Amerika súlya lassan csökken, s amikor ismét volt egy csúcs a 90-es években a kommunizmus összeomlása miatt, azt már nem érezte meg az amerikai kisember, ez a többlet az amerikai elit zsebébe ment csak.
Erre a két amerikai párt különbözőképpen reagált. A baloldal a kisebbségek felé fordult, közben az elit egyfajta kultúrmisszióját teljesítve, kb. olyan magyar SZDSZ-es módon "majd mi megmutatjuk ezeknek az ostoba mucsaiaknak mi hogy van", lásd "tudjuk, merjük, tesszük!", ez ki is volt írva az SZDSZ plakátjaira 1990-ban. A jobboldal pedig így szabadon lehetett a társadalom többségének képviselője. Ahogy mondja itt Horváth, munkáspárt lettek.
A marhapacal persze korábban az egész világon fogyasztott étel volt. Tipikus szegényember étel. Nyugaton egyszerűen lassan kihalt, ma már csak hagyományőrző étel Nyugat-Európában.
Ahol megmaradt máig aktív ételként az Dél-Európa és Kelet-Európa.
A bolgár verzió tulajdonképpen a török verzió másolása, enyhe módosítással. Ellentétben a török verzióval, ahol ecet, fokhagyma, citromlé van hozzáadva a bolgárban citromlé nincs, viszont erőspaprika igen. Ez tehát pacalleves.
Amikor a 90-es években, a kommunizmus bukása után hatalmas gazdasági káosz és zavar lett Bulgáriában, különösen 1991-1997 között, még sok helyen voltak kis étkezdék, ahol kizárólag olcsó ételek voltak.
Pacalleves minden ilyen helyen volt. A tipikus helyzet: bejön a vendég, egy adagot vesz (pincér nincs, azaz sorba áll, majd leül egy szabad asztalnál), megeszik hozzá nagy mennyiségű kenyeret, vizet iszik (ha van pénze: akkor 1 dl pálinkát), aztán jóllakottan távozik. Maga a helyiség jellemzően primitív, azaz régi bútorok, műanyag abrosz, semmi extra, a falakat régóta festeni kellett volna.
Én sokat jártam ilyen helyekre, bár anyagilag akkor magasan a tipikus itteni vendég felett voltam, de egyszerűen tetszett az egész koncepció, meg az ilyen helyeken az a 3-4 étel, amit árultak, tényleg jó volt. Hiszen csak ezzel foglalkoztak, s sok ilyen hely volt, az egyszemélyben szakács-tulajdonos pedig kénytelen volt minőséget adni.
ez az én adagom egy étteremben, ez már "rendes" étterem - van abrosz -, idén októberben
Én eddig azt hittem, hogy a kiábrándult fideszes az csak a ballibek fantáziája.
Most alaposan meglepődtem: személyesen láttam ilyet.
Az illető nemrég még fanatikus fideszes volt, de abból az agyatlan típusból: viktorviktor! kiáltással az ajkán járt gyűlésekre, s mindenkit kommunistának nevezett, aki akárcsak olyan kérdést tett fel, melyet lehetett akár kormánykritikusnak is értelmezni.
De most a Tisza elárasztotta őt. Szinte hihetetlen, de igaz. Rádöbbent, hogy hatalmas a korrupció, Mészáros és Tiborcz ellopták az országot, Szíjjártó meg be akar lépni a "Szovjetunióba". Érdekes, hogy magát Orbánt nem szidja, csak valami olyan narratívája van, hogy Orbánnak rossz a káderpolitikája, s maga köré rossz embereket gyűjtött. De most majd jön a Magyar Péter - mondja -, s visszatereli Orbánt a helyes útra.
Szóval szerinte 2026-tól Fidesz-Tisza koalíció lesz. Magyar Péter meg fogja tisztítani a Fideszt a rossz emberektől, Orbán kénytelen lesz szót fogadni neki! Nem viccelek, tényleg ezt mondta.
Azért volt pár órám arra, hogy ellenőrizzem a magyar életszínvonalat személyesen is.
A legjobb módszer erre mindenhol a világon: bemenni a nagyváros központjába, majd ott a főútról bemenni egy kisebb, de nem legkisebb utcába, majd ott sétálni fél-egy órát. Ugyanis mindig ez az a hely, mely az átlagszintről a legjobb képet adja.
A rossz részek mindenhol megvannak, ezek a társadalom alsó 10-20 %-áról adnak képet (mármint Kelet-Európában, nyugaton ez inkább csak 10 %, Afrikában meg ez 80 %), ezeket felesleges nézni. A jó részek meg a felső 10-20 %-ot tükrözik, ezeket se nézem, hiszen mindegy (meg én magam is eleve ilyen helyen lakom Budapesten, örökölt lakásom ilyen helyen van).
Mivel Budapest eleve a szülővárosom, így a dolgom rendkívül könnyű, hiszen tudom hová kell menni. Tudom melyik a gazdag és melyik a szegény rész, így egyikre se megyek.
Tehát így okoskodtam:
bejárt útvonal
Megállapítottam: Budapest tipikus Kelet-Európa, azaz az, ami mindig volt. Világviszonylatban a magyar ember rendkívül gazdag, európai viszonylatban meg szegény, de nem nyomorgó rokon.
Amit látok pozitív változást: valamivel kevesebb a hajléktalan és a részeg, mint korábban, s a cigányok is mintha halkabban ordítanának.
Valójában most utaztam először Bulgária területéről/területére a Schengen-egyezmény keretein belül. Más irányban persze utaztam már így, lásd mentem már át az osztrák-német határon megállás nélkül.
De itt ez meglepő volt.
Komolyan nem is számítottam erre, de tény. Tehát a Szófia-Bécs-Budapest és a Budapest-München-Szófia útvonalon egyetlen egy helyen se kértek tőlem semmilyen útlevelet vagy igazolványt.
Egyébként elég bizarr dolog Budapestről Szófiába Münchenen keresztül utazni, de csak ilyen járat volt kényelmes módon. Minden más, földrajzilag logikusabb opció - pl. Budapest-Belgrád-Szófia vagy pl. Budapest-Bukarest-Szófia - hosszú órákig tartó várakozással járt volna.
Itt meg persze az ellenkező probléma jelentkezett: túl kevés idő az átszállásra. Végül jogilag el is késtem, a Budapest-München járat késett, így nem értem el a szófiai járatot. Azonban mivel mind a két járat ugyanaz a cég - Lufthansa -, így úgy döntöttek, nem akarnak fizetni nekem kártérítést, hanem inkább késleltették a szófiai járatot, azaz megvártak. Tehát összesen kb. 80 másodpercet töltöttem el a müncheni repülőtér épületében, szerencsére az érkezés helye 2 kapunyira volt csak az indulás helyétől. A többi utas biztosan nem volt boldog, hogy 1 darab ember miatt áll az egész gép, dehát őket senki se kérdezte. Szóval beszálltam, már mindenki ült szépen a helyén, majd mögöttem bezárták az ajtót és mentünk is.
Ami sajátos: ma már a nem-fapados járatok alkalmazkodtak a fapadosokhoz, azaz nincs semmilyen étel utazás során. A München-Szófia járaton mindenki kapott 1 darab kisüveg vizet és ezzel le is volt zárva a szolgáltatás. Mellettem ült egy csaj, aki pénzért akart rendelni szendvicset, de meg lett mondva neki "pénzért sincs". Persze ezt előre tudtam, így még Budapesten ebédeltem a repülőtéren.
A napokban úgy alakult, hogy el kellett utaznom 1 napra Budapestre. Ez eleve kissé kalandosra sikerült, manapság szinte nincsenek járatok Szófia-Budapest viszonylatban. Egyedül a Ryanairnak vannak néha járatai, havonta párszor, a Wizzair teljesen megszüntette a járatait, Bulgáriába csak Burgaszba és Várnába repülnek, az is csak nyaraló időszakban.
Szóval át kell szállni. Ami bonyolult, mert a késések miatt hatalmas bajok vannak. De erről majd később.
A lényeg: elindultam Bécsbe, oda van sok járat, s onnan meg már nem gond eljutni Budapestre.
Szépen kimentem, szokás szerint, a szófiai repülőtérre. Metróval, olcsó módon - a szófiai repülőtér jobb helyen van, mint a budapesti, azaz közelebb van a városközponthoz, tehát metró is jár oda. Persze mint ősinternetes ember én mindig a legmodernebb eszközöket választom, azaz nem is nyomtattam ki a jegyet, csak telefonos jegyalkalmazást használtam.
De mivel egyik kedvenc szokásom a fényképezés, nyilván fényképeztem, filmeztem folyamatosan. Eleve 3 eszközöm van erre.
Gondolom, már ekkor gyanús lettem a szerveknek. Aztán fatális hibát követtem el: vásároltam egy sonkás-sajtos szendvicset és tejeskávét, majd leültem a repülőtéri ablak mellé, pont ahol egy izraeli gép állt.
Eddig még csak gyanús voltam, de ekkor már világos lett a szerveknek: palesztín terrorista vagyok! Hiszen az utóbbi időkben szokás a palesztín és eleve a muszlim harcosoknál, hogy teljesen európai külsejű, lehetőleg kékszemű emberekkel dolgoznak, akik átmennek simán a faji alapú szemlézésen, hiszen elsősorban olyan sötétszemű, kreolos alakokat szoktak keresni a szervek.
Éppen megettem a szendvicsemet és megittam az italomat, amikor megjelent előttem két álcázott hatósági ember, egy férfi és egy nő, laza turistáknak voltak álcázva, a kb. 35 éves férfin direkt kiszakított farmer volt lyukas pólóval, a hasonló korú nőn meg bőrutánzatú cicanadrág virágos blúzzal, s párként voltak álcázva. Igazolták magukat, majd felszólítottak, kövessem őket.
Alaposan kihallgattak, keresztkérdéseket téve fel.
Én próbáltam érvelni: komolyan hiszik, hogy akinek rossz szándékai vannak, az nyíltan fog fényképezni, hogy ezt mindenki lássa, s nem fog rejtett kamerát használni, de ez nem hatott.
Végül azt mondták, adjam át eszközeimet, hogy megnézhessék mit fényképeztem. Itt kiderült: a nemzetbiztonsági szervek alkalmazottai nem kaptak megfelelő informatikai felkészítést, így végül én mutattam meg, hogyan kössék össze a fényképezőgépemet USB-kábellel a szolgálati számítógéphez, s hogyan nézzék meg a képeket.
Aztán kitöröltek pár szerintük "gyanús" képet. Közben megkérdezték "ugye a törölt képeket nem lehet visszaállítani?", amire én nemmel válaszoltam, pedig a válasz "igen", de nem akartam saját helyzetemet bonyolítani.
Aztán jött az egyenruhás főnökük. Ő már hivatalosan volt öltözve. Megszemlélte a helyzetet, majd azt mondta: "maga ilyen vlogger izé, aki felesleges dolgokat fényképez, aztán azokat felteszi a netre?" - aztán azt mondta, igazoljam magamat azzal, hogy megmutatom a honlapomat és mutassam meg korábbi képeimet a neten.
Mondtam, most már a győzelem biztos tudatában, hogy a YouTube-on a BircaHang csatornát keresse, meg is nézte, s meg is nyugodott, amikor legfrissebb videómban egy csigát látott egy terráriumban.
Aztán még barátságosan elbeszélgettünk, hogy milyen háziállataim vannak, meg neki is van egy macskája. Aztán azt mondta, hogy "jó utat", meg hogy legközelebb óvatosabban fényképezzek. Majd azt tanácsolta, Bécsben ne fényképezzek a repülőtéren, mert az ottani kollégák sokkal durvábbak, s ott egyenesen le fognak tartóztatni 72 órára.
Publikusz András olyan, mint az Oszkár-díj: valós értéke nincs, de egy dologra jó - mindig megmutatja mi az adott pillanatban hatályos mértékadó libbant vélemény. Andriska sajnos nem ért semmihez, kivéve egy dolgot: a szélirányt megérzi helyesen és be is mondja azonnal.
Végülis ez is "mérés", megméri gazdái vágyait.
Egykor a Szabó-család volt ilyen a rádióban: aki azt mondta, amit a műsor résztvevői, az biztosra mehetett.
Én akkor lettem biztos, hogy a kommunista rendszer bukik, amikor egy Szabó-család adásban 1989 nyarán azt mondta az egyik szereplő, hogy 1956-ban forradalom volt. Ez nagyobb jelentőségű volt, mint ugyanabban az évben januárban Pozsgay nyilatkozata, hogy nem ellenforradalom, hanem népfelkelés.
Aztán a Szabó-család Nagy Imre újratemetési beszédeit is kielemezte. Hogy csak vér ne folyjon, meg háború ne legyen, s mindenki szépen békéljen meg, mert mindjárt kísérteni fog a többpártrendszer és a szociális piacgazdaság. Csak ezek a békétlenkedő izgága fiatalok ne lennének, akik ijesztő beszédeket mondanak, pedig még semmit se tettek le az asztalra!
Mai szemmel szinte hihetetlen, de volt egy időszak a rendszerváltozás idején, amikor a Zorbán megítélése negatív volt, ez volt a "békétlenkedő izgága fiatal" korszak. Aztán még azon az ősszel ez stornózva lett, Orbán lett a "fiatal reménység", különösen miután az Antall-kormány megalakulása után Zorbán többször is keményen kritizálta a kormányt. Aztán a Zorbán egészen 1991 végéig pozitív ember volt, míg ki nem derült: nem csatlakozik a Demokratikus Kártyához, melyik pedig akkor tudományosan megállapította, hogy az országban fasiszta diktatúra tombol, Antall bevezette a horthyzmust, szidják az Árpi bácsit és báncsák a zsidókat.
A lényeg most: tudjuk, hogy Gyurcsány rossz ember, mert szidja a Tiszát!
Jobb elmenni az ilyesmi mellett és legyinteni. Az ellenkampány csak népszerűsít.
Nem kell tudomást venni róla, nem kell gyakorolni, s elhal.
Eleve felesleges a vallási oldalát nézni, Amerikában régóta nem vallási ünnep.
Ez sokkal inkább kulturális agresszió. Arra kell hivatkozni: "nem vagyok amerikai, minek ünnepelnék amerikai ünnepet?".
Bulgáriában a kommunizmus bukása után nagy volt az igény az ilyen idegen ünnepekre. Az elején a bolgár legprogresszívebbek, legdemokratábbak, s legjobboldaliabbak a Hálaadás Napot is ünnepelni kezdték, sőt egy kis rész még a Függetlenség Napját is - így hogy "Függetlenség Napja", mintha ez valami nemzetközi buli izé lenne. Ehhez képest a helyzet jó: csak a Helló In maradt, az is csak gyerekeknek és nagyvárosokban, de mára annyira elbolgárosították, hogy egy amerikai fel se ismerné az ünnepet.
Én úgy bojkottálom, hogy bár szeretem a sült tököt, ebben az időszakban direkt nem eszem ilyet.
Ijesztő cikk jelent meg a pravoslavie.ru honlapon, ez egy orosz keresztény független honlap, de a moszkvai pátriárka hivatalos áldásával működik, tehát jellemzően kifejezi valamilyen szinten a hivatalos véleményt. Létezik szerb, görög és angol nyelven is, az angol verzió az orthochristian.com címen van.
A cikket az autonóm Ukrán Egyház egyik metropolitiája írta.
A "metropolita" az egyik legmagasabb ortodox egyházi tisztség. A "görög" rendszerben a metropolita közvetlenül az érsek alatt van, míg az "orosz" rendszerben fordítva, a metropolita van az érsek felett közvetlenül, s van "vegyes" rendszer is - a bolgár és a szerb egyházban -, ahol az érsek és a metropolita ugyanaz.
Ukrajnában 2 ortodox egyház van jelenleg, teológiai értelemben mind a kettő ortodox (azaz minden tekintetben a hivatalos tanítást vallják), az eltérés a kanonikus státuszban van:
az autonóm Ukrán Egyház - ez a hagyományos, Moszkva alatt áll, bár ez erősen jelképes,
az autokefál Ukrán Egyház - az előbbiből szakadt ki 2019-ban, de ezt eddig nem ismerte el az ortodox részegyházak zöme;
nehéz objektív statisztikát találni melyiknek mennyi a tagsága. Nyilván most a háború miatt ez politikai kérdés is. Bár léteznek olyanok, akik a háborúban Kijev mellett vannak, de egyházilag Moszkva oldalán, s fordítva. A legbiztosabb saccolás: kb. azonos a hívek száma, jelenleg kb. 8000 templom van Kijev mellett egyházilag, s kb. 7000 templom Moszkva mellett.
2020-as térkép a megyénkénti vallási többségről: piros - orosz ortodox, zöld - ukrán ortodox, sárga - katolikus, fehér - senkinek sincs abszolút többsége
A szerző nyilván nem független, ő az "oroszpárti ukrán" rész metropolitája.
A cikk érdekes, s remélem nem valós probléma, csak aggódás jele.
A metropolita azt írja lényegében, az autokefál Ukrán Egyház létrehozása egy nagyobb projekt része, mely mögött titkos megállapodás van a konstantinápolyi pátriárka és a római pápa között.
A terv: az autokefál Ukrán Egyház és az Ukrán Katolikus Egyház egyesítése! Az Ukrán Katolikus Egyház a 23 keleti-katolikus egyház egyike, a második legnagyobb köztük, tagsága 3-4 millió fő. Ők a fő vallás Ukrajna 3 megyéjében (Ivano-Frankovszk, Lemberg, Ternopol). (Kárpátalján is sok a katolikus, de ők a Ruszin Katolikus Egyházhoz tartoznak. Az ukrán nacionalisták célja az ukrán és a ruszin egyházak egyesítése, de ez nem valósult meg. A magyar görögkatolikusok határozottan kiállnak a két egyház egyesítése ellen.)
Lényegében itt arról van szó: az egész ukrán egyház unióra lép Rómával, majd ennek mintájára Konstantinápoly is uniót hirdet Rómával. A teológiai eltérések maradnak, egyszerűen ez a rítus részének lesz nyilvánítva. Nyilván van egy kérdés, melyben ez tarthatatlan: ez a római pápa egyházfősége - ez el lesz ismerve Konstantinápoly által.
Ezek után az egység úgy lesz előadva, hogy nem történt változtatás a tanításban, Róma elismerte az ortodox tanítás érvényességét, a római pápa fősége pedig csak "jelképes".
Nehezen fog ez menni, Konstantinápoly hatalma csekély, s szerintem ehhez nincs meg a támogatás a Konstantinápolyhoz tartozó hívek körében se.
Természetes folyamat ez. Változnak az emberek. Ami nekünk természetes, az nem az se a szüleinknek, se a gyerekeinknek.
Alapesetben ez nem is probléma, mert a dolgok így kinyílnak, színesednek. Gond akkor van, ha az új visszafejlődést, elbutulást hoz.
Most pedig - ez a modernitás legújabb szakasza - tudatos elbutítás zajlik. A nyugati, euroatlantista, ateista és "modern-keresztény", liberális, felvilágosodáspárti erőközpontok tudatosan irányítják ezt a folyamatot.
Aki pedig az ellenoldalon áll, az vagy legyint és sodródik, vagy képtelen hatásosan fellépni ellene. A Fidesz esetében pontosan ezt látjuk.
Szóval nekem most, nézve az október 23-i tüntiket, úgy tűnik, Talpramagyar Péter esélyes. Sőt, már csak ő tudja elrontani. Felsorakozott mögötte Brüsszel, Soros, Halivúd gépezete. A mértékadó magyar ballib értelmiség nagy része is beállt mögé.
Abszolút nem tartom már kizártnak, hogy Magyarországon 2026-ban lengyeltípusú váltás lesz.
A fideszesek abban a hitben vannak, hogy a nyugat nem hagyja veszni a baloldalt, pedig de, Lengyelországban is hagyta. Lengyelországban a nyugat két kézzel leszavazott egy jobboldali pártra, csak hogy a másik, szintén jobboldali, de nem elég nyugatpárti erő elveszítse a hatalmat.
A nyugatnak mindegy baloldal vagy jobboldal van, a lényeg: az ukázok legyenek teljesítve.
Persze a hagyományos magyar baloldal keménymagja lázadozik, a DK körüliek nehezen tűrik el ezt, de ha sokat gágognak, le lesznek hűtve, váratlan irányból... nyugatról.
Orbánnéknak meg van másfél évük megmutatni, értik a helyzetet. Mert eddig könnyű volt a közutálatnak örvendő ballibaizmus ellen nyerni, de most először komoly ellenséget kaptak.
Pánikba esni meg nem kell. Az idő a nyugat ellen dolgozik mindenképpen. Miért? Mert a nyugat alapvető működési logikája fenntarthatatlan.
Amikor a cirill ábécét kialakították, még nem léteztek a mai számjegyek.
A mai, "arabnak" nevezett, valójában európai számjegyek a XII. századtól kezdtek terjedni, az ortodox területeken még később. Addig a görög számok voltak használatban, pontosabban azok cirill verziói.
A cirill ábécé úgy lett kitalálva annak idején, hogy elővették a görög ábécét, majd ahhoz hozzátettek új betűket, erre azért volt szükség, mert a szlávban jóval több hang volt, mint a görögben.
Akadt azonban pár olyan görög betű, melyre a szlávban egyszerűen nem volt szükség:
a két görög hosszú magánhangzó: Η és Ω - ezeknek már a középkori görögben se volt jelentőségük, mivel megszűnt a rövid-hosszú megkülönböztetés, de a helyesírásban használatban maradtak,
a szlávban felesleges mássalhangzók: Θ, Ξ, Φ, Ψ.
Azonban mindezek a betűt számot is jelentettek, így szükség volt rájuk:
Η = 8,
Ω = 800,
Θ = 9,
Ξ = 60,
Φ = 500,
Ψ = 700,
így mindegyik bekerült a cirillbe is, kissé megváltoztatott írásmóddal:
Η = И,
Ω = Ѡ,
Θ = Ѳ,
Ξ = Ѯ,
Φ = Ф,
Ψ = Ѱ;
sőt a görögben hangot nem, csak számot jelölő betűk is bekerültek - ezek mind ősgörög betűk, melyek a klasszikus ógörögbe már nem kerültek be, mert immár nem jelöltek önálló hangot, de számértékük miatt használatban maradtak:
Ϝ = 6 - ebből a cirillben Ѕ lett,
Ϙ = 90 - ebből a cirillben Ҁ lett,
ϡ = 900 - ebből a cirillben Ц lett.
Ezek közül a Ѕ és a Ц szláv hangot jelentett, hamarosan a Ф is - eredetileg nem volt "f" a szlávban (miközben a középkori görögben már "f" volt a Φ ejtése).
Az Η esete sajátos, a szlávba át lett véve mind az Η - И alakban -, mind az I, ezek ugyanazt jelentették. Nem világos mikor melyiket használták és miért. Aztán az egyes szláv ábécékben vagy az egyik maradt vagy a másik - az 1918 előtti orosz helyesírásban megvolt mind a kettő, szabályok írták elő mikor melyik használandó. A mai ukránban is megvan mind a kettő, de eltér az ejtésük.
Mi legyen azonban a többivel? Mármint a számként való használaton kívül.
A megoldás igencsak sznobra sikeredett: az összes görög eredetű szóban, ahol az eredetiben Θ, Ξ, Ψ, Ω volt, az adott szót szlávul is így írták, azaz Ѳ, Ѯ, Ѱ, Ѡ betűvel. Mivel az írástudók zöme pap volt, s ez a görög nyelv ismeretét is jelentette mindenképpen, ebből nem lett gond. Így tehát annak tudása mikor kell ezeket az idegen eredetű betűket írni műveltségi tesztté vált.
A XV. századtól a Balkánon elterjedtek az "arab" számok, végül a XVIII. sz. kezdetétől Oroszországban is. A számok betűvel jelölése megmaradt az egyházi szláv nyelvű egyházi könyvekben.
Maguk az egyes idegen betűk használata lassan kihalt a modern szláv írásban:
a Ѯ, a Ѱ és az Ѡ a legkésőbb Oroszországban tartotta magát, csak a XVIII. sz. elején szűnt meg használatuk,
igencsak sajátos módon, a Ѳ megmaradt Oroszországban egészen 1918-ig, ejtése azonos volt a Ф betűével, s nem csak görög eredetű szavakban használták, pontos szabályok voltak, mikor kell az egyiket és mikor a másikat írni.
Ez utóbbi oka az a sajátos fejlemény, hogy míg a balkáni szlávoknál a görög Θ ejtése "t" lett, addig Oroszországban "f".
Érdekesség: a görög számbetűk máig használatosak, ismeretük elvárt mind a mai napig. Persze az "arab" számok gyakoribbak ott is. De nem ismerni a görög számbetűket kb. olyan, mint nálunk nem ismerni a római számokat.
Azért ezen csodálkozom. Ez a Komjáthi nem tűnt akkora baromnak, hogy önként elvállalja az MSZP retkesattilájának szerepét.
Persze az is lehet, ő amolyan hősi halott típus, szeretne utolsóként meghalni a fronton.
Akkor robbant be a közéletbe, amikor megszervezte pár éve a Ballib Milliomosok Éhségmenetét. Azóta küzd, de az MSZP csak akkor volt hajlandó őt beengedni a belső körbe, amikor már úgyis veszve volt minden.
Szerintem az lenne az igazi, ha Németh Athénát nevezné ki maga mellé szóvivőnek.
