Nem kell tavasz

Lefelé hajtasz a dombról
Poros levegőn átcsillan a következő
Félig száraz, félig nedves
Hamarosan a padka száraz lesz
Mentén zöld a meleg por is

A tavasz állítólag remény
Te viszont akkor is ott hajtasz majd
S a harapófogó jobban átölel

*** 2002 ***

Térkép, mely a 33-as év állapotait igyekszik ábrázolni.

33-ban történt az Egyház megalapítása.

Jelzések a térképen:

Színek:

• zöld - Róma
• sárga - más államok
• fehér - törzsek, nomád államok

Államok:

1. Adiabene - szír nyelvű állam, Róma a II. században hódította meg
2. Axum - etióp nyelvű állam, az arabok hódították meg a X. században
3. Boszporusz - görög nyelvű állam, Róma vazallusa, a VII. században a bolgárok hódították meg, itt jött létre az első bolgár állam
4. Dákia (Dacia) - dák nyelvű állam, Róma a II. században hódította meg
5. Edessza - szír nyelvű állam, Róma a III. században hódította meg
6. Elám - elámi nyelvű állam, a Partus Birodalom vazallusa
7. Gerrha - arab nyelvű állam, a mai Bahrein őse
8. Hadramaut - arab nyelvű állam, a mai Jemen egyik őse
9. Harakéna - perzsa nyelvű állam, a Partus Birodalom vazallusa
10. Himjar - szemita nyelvű állam, az arabok hódították meg a VI. században
11. Kataban - arab nyelvű állam, a mai Jemen egyik őse
12. Kaukázusi Albánia - örmény nyelvű állam, a Partus Birodalom vazallusa, Perzsia a VIII. században hódította meg, a mai Örményország egyik őse
13. Kaukázusi Ibéria - grúz nyelvű állam, Róma és Perzsia felosztotta egymás közt a VI. században, a ami Grúzia őse
14. Mazun - arab nyelvű állam, a mai Omán őse
15. Média Atropatene - perzsa nyelvű állam, a Partus Birodalom vazallusa, Perzsia a II. században hódította meg
16. Nabatea - szír nyelvű állam, Róma a II. században hódította meg
17. Núbia - egyiptomi nyelvű állam, Axum hódította meg a IV. században
18. Örményország - örmény nyelvű állam, Róma és Perzsia felosztotta egymás közt a VI. században, a mai Örményország egyik őse
19. Palmira - görög nyelvű állam, Róma az I. sz. 30-as éveinek végén hódította meg
20. Pártia, Pártus Birodalom - pártus nyelvű állam, Perzsia a III. században hódította meg, a mai Irán egyik őse
21. Perzsia - perzsa nyelvű állam, az arabok hódították meg a VII. században, a mai Irán egyik őse
22. Pontusz - görög nyelvű állam, Róma a I. sz. második felében hódította meg
23. Sába - arab nyelvű állam, a mai Jemen egyik őse

• Róma - latin, később görög nyelvű állam, az Oszmán Birodalom hódította meg a XV. században

Szerencse

A szerencsével összebarátkoztam
Most megvállni tőle nem tudok
Csak többet és többet akarok
De én mégsem dönthetek
A kard ott van de nem itt
A gordiuszi csomót már széttépték
A rádiót már megjavították
Csak beleülni a fecskelakba
Dúdolgatva búsulni és nevetni
Ott fecskeként éldegélni

*** 1997 ***

Szerelvény

Az utolsó szerelvény is elmegy
megyek, visz előre az értelem
tudom, ez az utolsó menet
s aztán nagyon sokáig már nem megy
bár értem nélkülem is majd üzemel
de legbelül legalsó kútmedremben
érzem utolsóm és újabb elsőm között
minden csakis mozdulatlan vesztegelhet

*** 1991 ***

Festmény

Jön a víz lefelé
lovon, fehér lovon
fekete, fekete ingben
és egy denevér a fán

*** 1985 ***

Oly sok dolog között vannak fontosabbak

A semmi partján furcsa dolgok repülnek
közöttük egy cipő
egy fül
két nyelv (újlatin)
három hal
négy toll
és egy hullám
három
három
négy
három
kettő
húsz
egy
nulla

*** 1985 ***

Hideg trópusi nap

Gomolygó borongó kékellik tarkóm mögött.
Nem nézek oda.
Brutyutyutyutyu tyutyutyu,
VU-mérő, kiskutyus, vau-vau,
Ufumucu, jaj de aranyos,
Pálmafa, filode-dendron, dzsina és lollo és bridzsida.
Nem, nem.
Fénysugaras délután, fehér szék remegő körvonala a teraszon,
Magányos légkondicionáló készülék áll ellen az elemeknek a szomszéd ház falán,
Kis szél, szellőcske, szélecske rázza a kerítésbokrot,
Fekete falak, hideg van,
Talpammal dörzsölöm térdem,
Repülőgépzaj,
Templomtorony árválkodik a távolban,
Szemeim összehunyorodnak.
Nem nézek oda,
Gomolygó borongó kékellik tarkóm mögött.

*** 1984 ***

A kultúrnyelv szó nem jelent felsőbbrendűséget.

Csupán egy tényt jelent. Kultúrnyelv az a nyelv, mely a társadalmi élet minden területén használatos, nem csak a hétköznapokban, azaz pl. a tudományos, politikai életben is.

Az a nyelv, mely csak a hétköznapokban használatos, nem kultúrnyelv. Nem alacsonyabbrendű nyelvek, nem is fejletlenebbek, egyszerűen csak nincs kialakítva a megfelelő szókincsük ezekre a nem-hétköznapi célokra. A magyar nyelv is csak alig 200 éve tartozik a kultúrnyelvek közé.

A világ két részre osztható nyelvi szempontból: egyrészről Európára és Ázsiára, ahol a lakosság helyi nyelve kultúrnyelv, másrészről a többi kontinensre, ahol a helyi lakosság vagy külső bevándorlókból, vagy átvett egy eredetileg idegen nyelvet, vagy pedig megmaradt saját nyelvénél, azonban egy külső nyelv használatos kultúrnyelvként.

Afrikában az európai nyelvek mellett az arab jelentős, rajta kívül még a szuahéli és a szomáli. A többi helyi nyelv sajnos alárendelt szerepet játszik. Ugyanez mondható el Óceániáról is. S mindez még inkább érvénye Amerikára, ahol az eredeti helyi nyelvek jellemzően még a hétköznapi beszédben sem játszanak szerepet.

Ez a két fő típus él ma a magyar interneten.

A buta "baloldali" hőse Kádár János. Kádár szent volt. Uralkodásának ideje a magyar történelem csúcspontja, azóta minden csak romlott. Kádár jóságos, tisztességes magyar ember volt, a "kisembernek" akart jót. Ami rosszat tett, az valójában nem is ő tette, hanem a gonosz "sztálinisták" meg a rohadék oroszok. Igen, sajnos néha csinált ő is egy-két csúnya dolgot, de mindez kényszer volt csak, s ha ő nem vállalta volna, akkor az oroszok leváltották volna, s SOKKAL rosszabb embert ültettek volna a helyére.

A buta "jobboldali" hőse Horthy Miklós. Horthy szent volt. Uralkodásának ideje a magyar történelem csúcspontja, azóta minden csak romlott. Horthy jóságos, tisztességes magyar ember volt, csakis a magyarság érdekeit tartotta szem előtt. Ami rosszat tett, az valójában nem is ő tette, hanem a gonosz "nyilasok" meg a rohadék németek. Igen, sajnos néha csinált ő is egy-két csúnya dolgot, de mindez kényszer volt csak, s ha ő nem vállalta volna, akkor a németek leváltották volna, s SOKKAL rosszabb embert ültettek volna a helyére.

A két csúcsesemény a "baloldali" és a "jobboldali" eszmerendszerében 1956 és a magyarországi zsidó holokauszt félremagyarázása.

A "baloldali" szerint 1956 lényege az volt, hogy lumpenek lövöldöztek össze-vissza, s a központi esemény pedig a Köztársaság téri lincselés. Kádár azért vállalta a szovjet báb szerepét, azért árulta el Nagy Imrét, mert ha nem tette volna meg ezt, akkor a rohadék oroszok valamilyen sokkal rosszabb embert tettek volna Kádár helyére. Tehát a 2 ezer kivégzett nem sok, mert a másik gonosz ember ennek a többszörösét ölette volna meg. Egyébként is: a legtöbb elítélt köztörvényes gazember volt. Nagy Imrét pedig nem akarta megöletni Kádár, de az oroszok kényszerítették. Ezek a rohadék oroszok folyton, éjjel-nappal kényszerítették az egyébként jóakaratú Kádárt. Az oroszok miatt kellett bevonulni Csehszlovákiába 1968-ban, miattuk kellett bojkottálni még az 1984-es olimpiát is. De így is sokkal jobb volt Magyarországon az élet, mint a többi kommunista államban, s ez csakis Kádárnak köszönhető.

A "jobboldali" szerint a zsidó holokauszt lényege az volt, hogy a németek megszállták az országot és Horthy hatalom nélkül maradt. Pedig Horthy nagyon szerette a zsidókat, miattuk nem mondott le, mert ha megtette volna ezt, akkor a rohadék németek valamilyen sokkal rosszabb embert tettek volna a helyére. Egyébként is Horthy megmentette a budapesti zsidókat. Ráadásul: a zsidók az ellenség oldalán álltak, jogos volt elszigetelésük, a nagy Amerikában is táborokba vitték a japán származásúakat. Ezek a rohadék németek folyton, éjjel-nappal kényszerítették az egyébként jóakaratú Horthyt, a végén a fiával zsarolták. De így még így is: Horthy alatt zsidó paradicsom volt Magyarországon, szemben a szomszédos országokkal, ahol német kérés nélkül is ölték a zsidókat.

Miért tettem idézőjelbe a "baloldali" és a "jobboldali" szavakat. Mert valójában minkét embertípusnak minimális köze van a baloldali/jobboldali eszmékhez.

A közélet mindig érdekelt, kisgyerek koromtól. Már 8-9 évesen volt politikai véleményem, persze, nyilvánvalóan nagyon kezdetleges formában.

Alapbeállítottságom gyerekként a hagyományos antikommunizmus volt, nyugatimádattal kombinálva.

Baloldali egyetlen egyszer voltam, 16-17 éves koromban, George Orwell hatására, ekkor is természetesen antileninista, de nem voltam ezzel együtt antimarxista is. Talán amolyan baloldali szociáldemokrata lehettem, de nem utasítottam el az eurokommunizmust sem teljesen, bár nem volt igazán híve sem.

Ezzel szakítottam 17-18 évesen. A szociálliberális eszmék felé orientálódtam, nagy hatást tett rám a korai SZDSZ, melynek még tagja is voltam, bár sosem voltam aktív párttagjuk.

Mindezzel pedig 1993-1994 környékén szakítottam, 26-27 éves koromban, amikor szembesülve azzal, hogy a rendszerváltozás nem hozta el mindazt, amiben naív módon reménykedtem, az ultrajobb eszmék kezdtek vonzani. (Nem a szélsőjobb, hanem az ultrajobb.) Ez vegyült nálam a középkor kritikátlan szeretetével. Olyan antikapitalista voltam, aki a kapitalizmust úgy szerette volna meghaladni, hogy visszamegy a kapitalizmus előtti világba.

1999 környékén értem el a nagy fordulópontot, legjobban a szerb-amerikai háború hatott rám, ez zökkentett ki addigi gondolataimból. Szakítottam az ultrajobbal. Azóta a hagyományos liberalizmusban, annak is a neokonzervatívnak nevett áramlatában hiszek.

Természetesen ragadt bennem egy-két dolog régebbi eszméimből is. Az ultrajobbtól most is vallom az organikus fejlődés tanát, azonban elutasítom a legitimizmust, s én az organikus fejlődést immár a polgári demokratikus és kapitalista átalakulásban látom. A szociálliberális oldaltól most is fontosnak tartom az emberi jogok védelmét és a fajgyűlölet, idegengyűlölet elleni szembenállást. A baloldaltól pedig az anarchizmus egyes, nem antikapitalista gondolait most is tisztelem.

Vallásilag igencsak hosszú utat tettem meg. Számomra a vallás mindig nagyon fontos volt, akkor is, amikor nem is voltam hívő. A materializmust sosem tudtam elfogadni érvényes világmagyarázatként. Nem volt számomra kérdés Isten léte, talán ebben kezdetben egy kis protesthozzáállás is volt, hiszen teljesen szekuláris, sőt ateista családi környezetben nevelkedtem.

Vonzott a jehovisták fanatizmusa, bár végül sosem lettem jehovista. Vonzott nagyon a zsidó vallás is, viszont sosem próbáltam komolyan is felvenni, csak amolyan külső érdeklődő maradtam. Bár ebben a korban sokan vonzódtak a keleti vallások felé, bevallom, nekem ilyen időszakom sosem volt, unalmasnak találtam a keleti vallásokat, számomra a nyugati vallások, lásd judaizmus, zoroasztiánizmus, gnoszticizmus, iszlám, kereszténység volt rokonszenves. A gnosztikusokkal sokáig kapcsolatban álltam, formális tagság nélkül.

Nem csoda, hogy végül egy erősen szinkretikus jellegű, de mindenképpen nyugati vallásnál kötöttem ki. Az egyik első mormon voltam Kelet-Európában.

Nagyon gyorsan, alig másfél év alatt sikerült átlátnom a mormonizmus tarthatatlanságát, s elhagytam ezt a felekezetet. Végül négy éven keresztül nem tartoztam egyetlen felekezethez sem, majd csak 1996-ban keresztelkedtem meg és lettem keresztény hivatalosan is az ortodox (khalkedóni ortodox) egyházban. 1997-2005 között igencsak aktív voltam a Bolgár Ortodox Egyházban. 2005 óta nem veszek részt aktívan az egyházi életben, viszont hitem még inkább kiteljesedett. Bár a khalkedóni ortodox egyház tagja vagyok hivatalosan, egyes nem-elsődleges kérdésekben véleményem nem teljesen egyezik az egyház álláspontjával. Úgy tudnám legjobban magamat meghatározni, hogy mindhárom keleti egyházágat (khalkedóni ortodox, nem-khalkedóni ortodox, s asszír-ortodox) az eredeti Egyház jogutódának tekintem, s a köztük lévő nézeteltéréseket emberi hibának tekintem. Remélem, hogy a három ág újraegyesülése még földi életemben bekövetkezik.

*

Szavazásaim:

nvr - nem vettem részt

ne - nem emlékszem

Régi tervem elkészíteni a világ országainak vallási szempontú felosztását. Most a végére értem.

Olyan statisztikát szerettem volna készíteni, mely arról ad felmérést, hogy az egyes országokban melyik a fő vallás és ez a fő vallás mennyire elterjedt.

A világméretben legalább 10 milliós fő hívővel rendelkező vallások:

kereszténység - 2,2 milliárd fő

iszlám - 1,6 milliárd fő

budhizmus - 1,1 milliárd fő - ideszámolva a taoizmus, konfucionizus, sintoizmus híveit is, ugyanis ezek egymástól nehezen elválaszthatók, mivel jellemzően egymást nem kizáró vallási rendszerek, a hívők pedig ezek közül jellemzően sosem csak egyetlennek a hívei

hinduizmus - 1 milliárd fő

szikhizmus - 28 millió fő

judaizmus - 18 millió fő

dzsainizmus - 12 millió fő

egyéb szervezett vallások - 30 millió

vallásnélküli, ateista, hagyományos vallások - 1 milliárd

Az országadatoknál az ateisták és felekezeten kívüliek adatait nem vettem figyelembe, mivel számuk meghatározhatatlan (minden forrás más szempontokata vesz figyelemben és emiatt mást mond), így az országok kategorizációja csak a hívők adatait veszi figyelembe, a "hívő" szót a legszélesebb értelemben értelmezve. A hagyományos vallásokat csak akkor vettem figyelembe, ha hívői nem tagjai egyben valamely szervezett vallásnak is. (Pl. Kubában a lakosság nagy része santería-hívő, ami egy hagyományos vallás, azonban ezzel együtt katolikus is.)

Az országok felsorolásánál a tényleges helyzetet vettem figyelembe, nem a nemzetközileg elismert országterületet. Úgyszintén nem vettem figyelemben a nem-független területeket, ezek minden esetben az anyaország adataiban lettek figyelembe véve. (Pl. tehát Gibraltár az Egyesült Királyság adataiban van benne.)

*

Országok kizárólagos ill. szinte kizárólagos vallással (az illető valláshoz tartozik a hívők legalább 90 %-a):

iszlám (32 ország):

Afganisztán
Algéria
Azerbajdzsán
Banglades
Comore-szigetek
Dzsibuti
Egyiptom
Észak-Ciprus
Gambia
Irak
Irán
Jemen
Jordánia
Koszovó
Kuvait
Líbia
Maldív-szigetek
Mali
Marokkó
Mauritánia
Niger
Pakisztán
Szaúd-Arábia
Szenegál
Szíria
Szomália
Szomáliföld
Szudán
Törökország
Tunézia
Türkmenisztán
Üzbekisztán

budhizmus (8 ország):

Bhután
Japán
Kambodzsa
Laosz
Mianmar
Mongólia
Tajvan
Thaiföld

kereszténység (81 ország):

Andorra
Antigua és Barbuda
Argentína
Bahama-szigetek
Barbados
Belarusz
Belize
Bolívia
Chile
Ciprus
Costa Rica
Csehország
Dánia
Dél-Oszétia
Dominikai Közösség
Dominikai Köztársaság
Ecuador
Észtország
Finnország
Fülöp-szigetek
Görögország
Grenada
Grúzia
Guatemala
Haiti
Hegyi Karabah
Honduras
Horvátország
Írország
Izland
Jamaica
Kelet-Timor
Kiribati
Kolumbia
Kuba
Lengyelország
Lesotho
Lettország
Liechtenstein
Litvánia
Luxemburg
Magyarország
Málta
Mexikó
Mikronézia
Moldova
Monaco
Nauru
Nicaragua
Norvégia
Olaszország
Örményország
Panama
Paraguay
Peru
Portugália
Románia
Ruanda
Saint Kitts és Nevis
Saint Lucia
Saint Vincent
Salamon-szigetek
Salvador
San Marino
São Tomé and Príncipe
Spanyolország
Svájc
Szamoa
Szerbia
Szlovákia
Szlovénia
Tonga
Transznisztria
Tuvalu
Új-Zéland
Ukrajna
Uruguay
Vanuatu
Vatikán
Venezuela
Zöld-foki-szigetek

Országok túlnyomó többségi vallással (az illető valláshoz tartozik a hívők 65-90 %-a)

iszlám (11 ország):

Albánia
Bahrain
Brunei
Egyesült Arab Emirátusok
Guinea
Indonézia
Katar
Kirgizsztán
Omán
Sierra Leone
Tadzsikisztán

budhizmus (3 ország):

Kína
Srí Lanka
Vietnám

hinduizmus (2 ország):

India
Nepál

kereszténység (43 ország):

Abházia
Angola
Ausztrália
Ausztria
Belgium
Bosznia-Hercegovina
Botswana
Brazília
Bulgária
Burundi
Dél-Afrika
Dél-Szudán
Egyenlítői Guinea
Egyesült Királyság
Eritrea
Etiópia
Fidzsi
Franciaország
Hollandia
Kanada
Kenya
Kongói Demokratikus Köztársaság
Kongói Köztársaság
Közép-Afrika
Libéria
Macedónia
Malawi
Marshall-szigetek
Montenegró
Namíbia
Németország
Oroszország
Palau
Pápua Új-Guinea
Seychelle-szigetek
Suriname
Svédország
Szváziföld
Trinidad és Tobago
Uganda
USA
Zambia
Zimbabwe

Országok egyszerű többségi vallással (az illető valláshoz tartozik a hívek 50-65 %-a)

iszlám (6 ország):

Burkina Faso
Csád
Kazahsztán
Libanon
Malájzia
Nigéria

budhizmus (2 ország):

Észak-Korea
Szingapúr

hinduizmus (1 ország):

Mauritius

judaizmus (1 ország):

Izrael

kereszténység (7 ország):

Elefántcsontpart
Gabon
Ghána
Guyana
Madagaszkár
Tanzánia
Togo

Országok többségi vallás nélkül (egyetlen vallás sem éri el a hívők legalább 50 %-át)

Bissau-Guinea - iszlám relatív többség
Benin - keresztény relatív többség
Dél-Korea - budhista relatív többség
Mozambik - keresztény relatív többség
Kamerun - keresztény relatív többség

A kétféle, nyugati és keleti típusú nacionalizmus megismerése nélkül képtelenség megmagyarázni, hogy miért nem képesek egymást megérteni ebben a témában a nyugatiak és a keletiek.

A nyugati nacionalizmus alaptípusa a francia, a keletié a német.

A nyugati nacionalizmus valójában nem más, mint a nemzet azonosítása az állammal. Az állampolgárság a nemzethez tartozás egyetlen ismérve. Akinek az anyanyelve más, mint a nemzet többségének az anyanyelve, de állampolgár - az nemzettárs. Míg akinek azonos az anyanyelve, mint a nemzet többségének, de nem állampolgár - az nem nemzettárs, hanem egy másik nemzet tagja. Az arab anyanyelvű francia állampolgár tehát francia, míg a francia anyanyelvű svájci nem francia, hanem külföldi. Így nem is lehetséges ebben a rendszerben nemzeti kisebbségek létezése, hiszen aki etnikailag vagy nyelvileg különbözik a többségtől, az ugyanúgy része a nemzetnek, mint bárki más.

A német nacionalizmus ezzel szemben az etnikai elvből indul ki: az alap a nép, a nép alkot nemzetet és a nem nemzet népet. Az állampolgárság itt jogi tény, de nem jelent nemzethez tartozást automatikusan. Akinek az anyanyelve más, mint a többség anyanyelve, de állampolgár - az nem nemzettárs, hanem nemzeti kisebbség. Míg akinek azonos az anyanyelve, mint a többségének, de nem állampolgár - az határon túli nemzettárs, aki egy másik ország állampolgára. A török anyanyelvű német állampolgár tehát nem német, míg belgiumi német anyanyelvű már az. (A németajkú svájci csak azért nem az, mert ő nem tartja magát annak.)

Alapvetően történelmi körülmények hatása, hogy hol melyik modell alakult ki. Jellemző, hogy a nyugati modell ott sikeres, ahol a modern államiság kialakulása már megtörtént a nacionalizmus virágkora - a XVIII. sz. végétől a XIX, sz. végéig - előtt, itt kialakulhatott egy közös nemzettudat. Ahol ez megkésett, ott a keleti modell lett az alap.

Három példát említenék arra, hogy a mesterségesen erőltetett nyugati modell kontraproduktív azokban az esetekben, amikor annak hiányoznak a feltételei.

Az Osztrák-Magyar Monarchián belüli félszuverén, autonóm magyar állam esete a Kiegyezés után. Az akkori politikai elit egységes magyar politikai nemzetet akart kialakítani a francia modellt követve. A körülmények azonban nem voltak meg. A magyarországi nem-magyar etnikumok a lakosság 53 %-át tették ki, s már megvolt a saját nacionalizmusuk, a magyar nemzetet mint magyarosítási kísérletet értelmezték (nem is tévedtek ebben sokat). A magyar nemzethez való tartozás csak két etnikai csoport körében talált komolyabb elfogadottságra: a németek és a zsidók között. A többi etnikum nem akart magyar nemzetet, hanem saját, szintén etnikai alapú, horvát, szerb, szlovák, román, ruszin nemzetet szeretett volna.

A bosznia-hercegovinai háború utáni nemzetépítés látványos kudarca. Bosznia-hercegovinai nemzetet valójában Bosznia-Hercegovina lakosai sosem akartak, tudták, hogy ez képtelenség, ezt elsősorban amerikai és nyugat-európai politikusok erőltették, nem ismerve a térség viszonyait. Természetesen a mai napig nem létezik bosznia-hercegovinai nemzeti identitás, hanem van szerb, bosnyák és horvát identitás a helyén.

A kommunista nemzetépítés furcsa példája a kommunista Bulgária politikája a XX. sz. hetvenes és nyolcvanas éveiben. Az 1971-ben elfogadott új kommunista bolgár alkotmány az előző, 1947-es szintén kommunista alkotmányhoz képest eltörölte a "kisebbség" fogalmát. Hamarosan a bolgár állampolgárok személyi okmányaiban is megszűnt az addigi "nemzetiség" rovat. Ezt követte a 80-as évek végén a török lakosság erőszakos üldözése. Az egyetlen bulgáriai etnikum, mely örömmel fogadta az egész folyamatot a cigányok voltak, ők ugyanis a cigány nemzetiség "eltörlését" mint egyenrangú bolgárokként való elismerést élték meg. Az egész folyamat eredménye pont az ellenkezője lett, mint amit terveztek: a bulgáriai kisebbségek - elsősorban a török - részleges természetes asszimilációja leállt, az állami politika éppenhogy megerősítette a kisebbségek saját nacionalizmusát. Még a bolgár anyanyelvű muzulmánok - pomákok - körében is az történt, hogy ez az egész megerősítette elkülönölésüket a többségi lakosságtól.

Tehát mesterségesen nem lehet ezeken a folyamatokon változtatni. Ehelyett el kell őket fogadni és megérteni.

A meg nem értésre kedvenc példám amikor a romániai magyar és a finnországi svéd egymáson csodálkozik. A romániai magyar képtelen megérteni, hogy a finnországi svéd miért a finn csapatnak szurkol a Finnország-Svédország mérkőzésen - hiszen ő svéd, miért nem szurkol a "saját" csapatának, a svéd csapatnak? A finnországi svéd pedig képtelen megérteni, hogy a romániai magyar miért a magyar csapatnak szurkol a Magyarország-Románia mérkőzésen -hiszen ő román, miért nem szurkol a "saját" csapatának, a román csapatnak? Egyszerűen a "saját" fogalma a két esetben ugyanazt takarja, a saját nemzetet, de maga a "nemzet" szó értelmezése az egyik esetben nyugati, a másik esetben keleti.

A mai európai kultúrában a kereszténység szerepe minimális. Az átlag európai nem is tudja, hogy valójában mi a kereszténység. Sajnos Magyarországon még az átlag európainál is rosszabb a helyzet.

Felmérések szerint a magyar lakosság alig 14 %-a keresztény a szó szoros értelmében, ezen belül 8 % a katolikusok aránya, 4 % a hagyományos protestantizmushoz tartozó, s további 2 % a különféle újprotestáns felekezetek hívő
tagsága.

A lakosság 85 %-a csak családi hagyományok szintjén keresztény, valójában semmit vagy szinte semmit nem tud arról, hogy mit is hirdet a kereszténység, mik az elvei.

A magyar szélsőjobb és a vele egyre szorosabban összefonódó nacionalista-populisták persze kereszténykednek, azonban ez a tevékenységük igencsak kontraproduktív. A magyar szélsőjobb szótárában a "keresztény" eleve nem vallási értelmű, náluk ez egyszerűen "nem zsidót" jelent, semmi egyebet. A szélsőjobb szubkultúra, mely sajnálatos módon, az úgynevezett "középjobb" támogatása miatt, egyre kevésbé "szub", hanem egyre inkább részéve kezd válni az úgynevezett "nemzeti érzelmű" magyar identitásnak alapvetően keresztényellenes, hiszen leplezve vagy leplezetlenül az ősmagyar pogány hitvilágot tartja fő értéknek, vele szemben a kereszténységet, mint valami idegen, sőt ellenséges tényezőt szemléli.

A KDNP nevű fantompárt által propagált kereszténység sajnos nem egyéb a nacionalista-populista fideszes zavaros propaganda egyik töltelékénél. A politikai kereszténység egyébként is történelmi zsákutca, elég csak a keleti cezaropapizmus és nála is rosszabb nyugati papocezarizmus áltak okozott súlyos károkra gondolni. A kereszténység nem politikai ideológia, ezért lesüllyeszteni politikai szintre bűn. A kereszténység szerepe a politikában nem lehet más, mint egy általános erkölcsi mérceként való létezés, melyhez viszonyítani lehet az aktuális politikai folyamatokat.

Hozzátenném: személyesen nagyon sajnálom Semjén Zsoltot. Ő egy mélyen hívő, feddhetetelen ember. Esete arra példa: az, hogy valaki magánemberként teljesen pozitív személyiség, még nem garancia arra, hogy politikusnak is megfelelő.

A politikai kereszténység csak a kereszténység ellenfeleinek ad támaszt. De lássuk ezeket az ellenfeleket is!

Az ember szabad akaratú lény, természetesen ez akár az Istennel való szembenállást is lehetővé teszi. Az értelmes kritika sosem rossz, sőt erősítheti a keresztény hívők hitét. A gond azonban az, hogy a keresztényellenes magyar kritika szinte teljesen vulgarizált, nem alapos, sőt hamis adatokra épül.

Egy katolikus segédpüspök mesélte nekem évekkel ezelőtt, hogy amikor sorkatona volt, az egyik ateista és különösen bunkó katonatársa a következő érvvel jött elő:
Tavaly a falunkban becsapott a villám a templomtoronyba, szóval ne pofázz itt nekem, baszdmeg, mert ez is bizonyítja, hogy nincs semmilyen Isten!
- kb. ez az átlagos kritika szintje, elég csak beleolvasni Iván Gábor Elemér vagy Brendel Mátyás, hiperaktív magyar keresztényellenesek bloggerek a témába vágó írásaiba.

A gond az is, hogy a médiákban az amerikai produkciók aboszolút túlsúlyban vannak, az USÁ-ban pedig a leghangosabbak az úgynevezett "evengélisták" (nem keverendő az evangélikusokkal) és az elsősorban szintén újprotestáns gyökerú "keresztény fundamentalisták".

Bár ezek a hangos csoportok - nevezzük őket az egyszerűség kedvéért protestáns fundamentalistáknak - a keresztény hagyománynak kevesebb, mint 10 %-át képviselik világszerte, az ő nézeteiket a fentiek miatt az átlagember hajlamos mint "A" keresztény tanítást azonosítani.

Valójában a legtöbb közismert nézet, melyet a protestáns fundamentalizmus propagál (pl. a Biblia szó szerinti értelmezése, a Biblia mint Isten által írt vagy diktáélt mű, kreacionizmus, természettudományos kérdésekkel való foglalkozás) egyáltalan nem tartozik az apostoli keresztény tanításhoz.

Melyik károsabb, a politikai kereszténység vagy az ateizmus - nem tudom. Valószínűleg mind a kettő nagyon káros.

Nem csak azért nem, mert külföldön élek. Sőt, a külföldön élést nem tartom kizáró oknak. Külföldön élve is szavazok minden magyar választáson.

A fő ok: a magyar belpolitika sosem látott mélységekbe süllyedt.

Vélemények szempontjából nagyjából 5 csoportot látok:

• nyilasok, pl. Jobbik, MIÉP,
• populisták, pl. Fidesz, KDNP,
• liberálisok, pl. az MSZP liberális szárnya, "gyurcsányisták",
• szocialisták, az MSZP zöme, LMP,
• kommunisták, pl. a különféle munkáspártok, Antifasiszta Szövetség.

Ezen közül legkevésbé a nyilasokkal és a kommunistákkal tudok azonosulni. Majdnem az ő szintjükre helyezem a populistákat is. A szocialistákat nem kedvelem, de "megtűröm" őket. Leginkább a liberálisokat fogadom el, de őket sem minden további nélkül.

Jobboldali nézeteket vallok, liberális-konzervatív vagyok és keresztény. Ilyen párt a magyar poltika palettáján nem létezik.

Ami pedig végképp eltántorított a magyar belpolitikától az a "hívek" viselkedése. Sajnos minden irányzatnál a fő tömeg ősprimitív, antiintellektuális, zsigeri, iszonyúan buta, hazug és szalonképtelen. Persze egyes irányzatoknál (pl. nyilasok) az arány 90 %-os, míg másoknál (pl. liberálisok) "csak" 50 %.

A butaság, a fekete-fehér világkép alapvető a híveknél. Az internetes viták megfigyelése ezt bizonyította számomra.

Szóval ezért nem foglalkozom a magyar belpolitikával.

CSAK 18 ÉVEN FELÜLIEKNEK!

WaSS Albínó, a lumpennáci gyilkos pribék eddig ismeretlen költeményét közöljük. A költeményt a múlt hónapban találták meg illegális dominikai vendégmunkások egy floridai pöcegödörben.

Karácsonyi üzenet

Karácsony készűl, nyilasok!

Szép egyenruhát vegyetek!

Hejj, Hargita felett nyilaskereszt kigyúl,

Sötét lelkemben halvány eszem is elmúl,

Udvari vécém felett egy csillag,

Megszületett a Cél és az Akarat!

Porzik nyilaskereszt szekere,

Nyilas lelkemnek hiányzik egy kereke!

Takaros román kislány elhalad,

Formás kis segge meglebeg,

De régi szervem már nem áll,

Kitekerem hát kislány nyakát,

Majd szent géppisztollyal,

Lelövök még nyolc románt!

Jő orosz sereg, pucolok hát,

Eldobám fegyverem, sipirc hát!

Éhes vagyok, megfőzöm turul madárkám,

Isten hozott, drága német hazám!

De aztán szaladok tovább,

Otthon vagyok, édes Floridám!

Adjátok vissza hegyikecském!

Legalább hegyikecskét adjatok, oláhok!

Adjátok vissza nemi szervem erejét,

Mert nyomban pisztolyom lenyelem...

Csak egy ici-pici kis kecskét!

Nem adjátok...? Restellitek...?

Elfordulnak fejeitek...?

Megvakultak szemeitek...?

Vágyam, hergeltségem

nem érzitek, nem hiszitek...?

Akkor csúnya oláh komcsik vagytok,

meg csúnya magyar komcsi bácsik!

Ha szépek akartok lenni,

Adjátok vissza hegyikecském!

Üzenem a fiatal nyilasoknak:

már nem tudok seggtáncot járni veletek.

Szent fiatalságom!

Be jó is volt, román gyerekre lőni!

Viháncolni és okádni mindenre!

De az idő lemarja az emlékeket.

Nyilasmagyar lelkem sír:

Floridában már nem gyilkolhatok.

De jő majd ezer új gárdista,

miépes, jobbikos, s más emberi trágya,

mely lelkemnek kedves,

s zsidó- meg cigányvérrel

újra építi Nyilashon falát,

s új gyűlölet árad szét és szerte!

De az idő szalad, a fogkő nem marad,

Csak egy magyar gyilkos vagyok!

S ismét kezet nyújt egymásnak

a gyűlölet és a butaság,

és lesznek Egy Cél és Egy Akarat:

közösen leokádni mindent, ami pici

lelkemnek nem tetszik.

Az idő szalad, a fogkő nem marad,

Egy dilletáns, mint én, mit is tehet?

De hegyi oláh kecském csak nem jön,

Rút a világ, öreg fasznak kecskét nem ád!

Sumérrovásírásos puskám, jer elő!

Hagy csókoljalak meg, drága puskám!

Unatkozom, hát lenyelek egy golyót,

Nem bírom már kecskétlen tovább!

FŰSZERES MAGYARGÁRDISTA ÜNNEPI MÓDRA

Hozzávalók:

• 2 magyargárdista
• 1 építőipari deszka, keresztezve
• WaSS Albínó összes művei
• vidámság, zene, jó hangulat

Fogunk az utcán két magyargárdistát! Ha van rá lehetőségünk, egyenruhásat, mert az magasabb élvezeti értékű. Különösen jó, ha a gárdista meg van izzadva. Az egyik gárdistát alaposan, sós-borsos kézzel felpofozzuk, amíg üvölteni nem kezd. Amikor üvölt már, kikötjük és pihenni hagyjuk fél órára.

Ekkor elővesszük a másik gárdistát, aki addig csomagtartónkban várt. A sarokról behozzuk a keresztezett építőipari deszkákat, melyeket a jobbikosok voltak szívesek kikészíteni, alaposan bedörzsöljük a deszkákat erdei mézzel és a gárdistát óvatosan rácsúsztatjuk a deszkákra. Árpádsávos rongyokat veszünk elő és jól megtapossuk azokat, ettől a gárdista dühbe gurul és átkozódni kezd. Ezen jól mulatunk. Ha nem átkozódik eléggé a gárdista, izraeli zászlót veszünk elő, s azt büszkén lengetve tapossuk tovább az árpádsávos rongyokat. Ez garantált dührohamat vált ki a gárdistából. Ha a gárdista mégsem dühöng, akkor nagyot tévedtünk, mert nem gárdistát, hanem gárdistának öltözött normális magyar embert fogtunk az utcán. (Ez esetben a normális magyar embertől elnézést kérünk, s meghívjuk őt, hogy csatlakozzon mulatságunkhoz, majd elmegyünk újra gárdistát keresni.)

Mindezek után horogkeresztet rajzolunk a gárdistára és kidobjuk a legközelebbi szemétdombra. Ezután visszatérünk, s Wass Albert-műveket olvastatunk a pihent gárdistával. A sok butaságon jókat nevetünk, majd vidám könnygázszórás és gumibotozás után megfuttatjuk a gárdistát. A sok vidámság után pedig kezdődhet a lakoma! Garantáltan mindenkinek jobb lesz az étvágya.

A képen nyilvánosan maszturbáló gárdisták láthatók, amint éppen megszentségtelenítik az ismeretlen katona sírját

Az újmagyar identitás egyik alapeleme lett az 1920-as trianoni békeszerződés körüli hisztérikus magyarkodás. Lássuk ezzel kapcsolatban a tényeket!

Először is szögezzük le: a trianoni békeszerződés alapjaiban igazságos volt. Jóval több embernek szolgáltatott igazságot, mint amennyit hátrányosan érintett.

Lássuk először is a tényleges adatokat, olyan formában, ahogy azt a magyar nacionalista forrásokban nem szokás közzétenni. Direkt külön ábrázoltam Nagy-Magyarország (= "a Szent Korona országai") részeit, mivel a korabeli közigazgatás az ország területét három nagy egységben kezelte:

• a szűkebben vett Magyarország, a Magyar Királyság
• a félautonóm Horvát-Szlavón Királyság,
• valamint Fiume városa.

Ezek utána érthető, amikor Magyarországon kívül elsősorban elnéző mosollyal fogadják a "példátlan tragédia" , "magyarellenes merénylet", s a többi hasonló kifejezés használatát a trianoni békeszerződéssel kapcsolatban. A magyar nacionalista lelkülettől nem fűtött ember ugyanis a számok mögött nem azt olvassa ki, amit a revizionista magyar propaganda szeretne ott láttatni.

Tegyük hozzá: nyilvánvaló, hogy az érintett közel 3,2 millió magyar számára ténylegesen tragédia volt, hogy egyik napról  a másikra külföldre került, ráadásul leginkább olyan államokba, melyek nem magyarbarátságukról voltak ismertek. De ezt senki nem is tagadja.

Vicces, hogy mind nacionalista, mind pedig liberális oldalról egy-egy alapmítosz fűződik a trianoni békeszerződéshez, melyek szinte minden vitában előkerülnek.

A nacionalista mítosz szerint ez a békeszerződés valamiféle tervezett magyarellenes összeesküvés és fő oka az, hogy a nagyhatalmak valamilyen rejtélyes okból utálják a magyarokat. Természesetesen ez abszurdum. A vesztes háború után a győztesek alapvető célja volt a Habsburg Birodalom feldarabolása, valamint baráti államok létrehozása a térségben, Ehhez kapóra jött az érintett népek függetlenségi és szeparatista vágya. S mint ilyenkor ez szokás, a vonalzó elszaladt a magyarok rovására. Tény: ha a határ 30-40 km-rek kijjebb lett volna meghúzva, az elcsatolt területeken a magyarok aránya 10 % alá esett volna, s csak a egyes erdélyi városok, valamint a  Székelyföld került volna külföldre a magyar többségű térségek közül. Ebben az esetben jelenleg csak Romániában lenne jelentős tömbmagyarság, mindenhol máshol csak kisebb szórványok lennének.

A liberális mítosz szerint pedig Trianonért elsősorban az 1848-1918 közti magyar kisebbségi politika a hibás. Természetesen ez teljesen téves. A Kiegyezés utáni magyar kisebbségi politika nem volt semmivel sem rosszabb, mint ami abban a korban Európában szokásban volt. Sőt, az 1868-ban elfogadott nemzetiségi törvény kifejezetten modernnek számított Európában.

Miért nem működött akkor ez a törvény? Mert míg a magyar közvélemény túl nagy engedménynek tartotta, addig a kisebbségek - elsősorban a szerbek, a románok és a szlovákok - pedig nevetségesen kevésnek gondolták. Ők már szeparatizmusban gondolkodtak, nem nyelvhasználati és kisebbségi jogokban.

S ha a magyar állam  területi autonómiát adott volna az érintett területeknek? Nos, ez pontosan ugyanoda vezetett volna, hiszen egy területi autonómia elsősorban mint lépés a függetlenség felé jelenik meg az érdekeltek gondolkodásában. Különösen Európa keleti felében, de még a nyugati részén is ez  a helyzet. Elég csak mai példákra gondolni: a szinte teljes autonómia pl. Spanyolországban nem csökkentette a katalán vagy a baszk szeparatizmust, hanem éppenhogy legitimálta és növelte azt. (Azt hiszem ezek után érthető, hogy miért hadakozik az összes román párt a székely autonómia ellen. Azért, mert mindezt ők is tudják.)

Az egyetlen halvány lehetőség az lett volna, ha a magyar politikai elit erősítette volna a Habsburg Birodalom integritását, lemondva a magyar önállóságról. Mert valójában éppen a magyarság kezdte ki először a Birodalom integritását 1849-ben, amit a többi nemzetiség csak követett. Dehát reális lehetőség volt az, hogy a nacionalizmus, a nemzetállami törekvések fénykorában a magyarok mindebből kimaradhattak volna? Igencsak valószínűtlen ez. A kor nacionalizmustól erősen fűtött közvéleménye is minden bizonnyal elsöpörte volna azt a politikust, aki nem küzd a nacionalista eszményért.

Tehát felesleges vádolni a Kiegyezés kori magyar politikai elitet. Valójában nem álltak előtte igazi alternatívák. Bármit is tett volna, az eredmény ugyanaz lett volna.

Ehhez a zsákutca helyzethez még hozzájött az elvesztett I. vh., mely az elkerülhetetlenül leszakadó területekhez még hozzátett olyan területeket is, melyek demográfiailag egyértelműen magyarok voltak.

Én személyesen a Habsburg Birodalom híve vagyok, az Euópai Únió előképének tartom. Ahhoz, hogy fennmaradjon azonban két feltelnek is teljesülnie kellett volna:

• a birodalmi közigazgatás teljes átalakítása, ami azonban magyar szempontból egyfajta önkéntes mini-Trianont jelentett volna, ami elfogadhatatlan volt mind a magyar politikai elit, mind a magyar közvélemény számára,
• kimaradni a világháborúból.

Sajnos eléggé képtelen feltételek. Nem csoda, hogy semmi sem valósult meg belőlük...

Ronald Wilson Reagan 1911. február 6-án született Tampicóban (kisváros alig ezer körüli lakossal Illinois államban). Apai ágon ír, anyai ágon angol-skót származású. Édesapja (1883-1941) cipőkereskedő volt, édesanyja (1883-1962) háztartásbeli. A család 1920-ban Dixonban (nagyobb kisváros szintén Illinois államban) telepedett le véglegesen. A családban Ronaldon kívül volt még egy gyerek, John Neil Reagan (1908-1996).

Mindkét szülő eredetileg katolikus vallású volt, azonban az édesanya felnőttként a XIX. sz.  elején alapított, újprotestáns "visszaállítási mozgalom" (Campbell-Stone mozgalom) fő felekezetéhez, a Krisztus Tanítványaihoz csatlakozott. Ronald Reagan is édesanyja vallását követte.

Reagan az illinoisi Eurekai Főiskolán végzett közgazdaságtan és szociológia szakon 1932-ben. Tanulmányai alatt úszómesteri munkájából tartotta el magát. A főiskola elvégzése után mint sportriporter helyezkedett el, a sporttal már a főiskolán közeli kapcsolatba került, többek között a főiskolai úszótagozat kapitánya volt.

Ronald Reagan 1937-ben vett részt először egy filmes meghallgatáson, s azonnal szerződési ajánlatot kapott. 1937-1965 között közel 70 filmben szerepelt, bár sosem került be a filmsztárok közé. Eközben 1942-1945 között katonai szolgálatot teljesített, de betegsége (rövidlátás) miatt sosem vezényelték harci cselekményekbe.

Közéleti szerepet először 1947-ben vállalt, amikor megválasztották a hollywoodi színészek szakszervezete elnökének, ezt a posztot 1953-ig töltötte be.

1954-1962 között a General Electric cég szóvivőjének szerepét töltötte be.

Ronald Reagan először 1940-ben házasodott, Jane Wyman színésznőt (1917-2007) vette el. Két gyermekük született, már egyik sem él. Harmadik, örökbefogadott gyermekük, Michael Reagan (1945-) viszont jelenleg is aktív. 1948-ban váltak el.

Második feleségét, Nancy Davis (1921-) színésznőt 1952-ben vette feleségül. Ebből a házasságból két gyerek született: Patti Reagan (Patti Davis) (1952-) és Ron Reagan (1958-).

Reagan kezdetben a Demokrata Pártban politizált, 1962-ben azonban a republikánusokhoz pártolt át.

Politikusi pályára először 1966-ban lépett, amikor indult a választásokon mint kaliforniai kormányzójelölt. A választást megnyerte, majd 1970-ben újraválasztották, így a posztot 1975-ig töltötte be. 1968-ban és 1976-ban jelöltette magát republikánus párti elnökjelöltnek is, de nem ő nyerte az pártbeli előválasztást.

Végül az 1980-as elnökválasztáson sikeresen megnyerte a republikánus párti előválasztásokat, majd 51:41 arányban legyőzte a hatalmon lévő, újraválasztásáért küzdő demokrata párti elnököt, Jimmy Cartert. Így Ronald Reagan lett az USA 40. elnöke. 1984-ben pedig újraválasztották 59:41 arányban.

Politikai filozófiájának fő elemei a kormányzati szerep és a kormányzati költségek csökkentése, a jövedelemre és a tőkenyereségre vontakozó adók szintjének radikális csökkentése, a kisebb állam kialakítása. Legnagyobb változást a külpolitikában hajtotta végre, az addig a különböző társadalmi rendszerek békés egymás mellett élését támogató amerikai külpolitikát az erő politikájával váltotta fel. Reagan meggyőződése volt, hogy a kommunizmus legyőzhető az "erő a békéért" elvvel. A hidegháború felújításával, a kommunista erők elleni határozott fellépéssel a világ minden pontján válaszolt a Szovjetúnió fenyegetésére. Még legközelebbi munkatársai sem hittek teljesen a kommunizmus legyőzhetőségében, ezért sokan kétkedve fogadták az új politkai irányt. A tények azonban alig néhány éven belül fényesen igazolták Reagant: az erősnek gondolt világkommunizmusról kiderült, hogy valójában nem bírja a reagani politika által rákényszerített versenyt, a kolosszus lábai megroggyantak, a Gonosz Birodalma végül feltétel nélküli megadásra kényszerült. Bekövetkezett az, amit addig a szakértők elképzelhetetlennek gondoltak: a szovjet rendszer 75. születésnapját sem érte meg. S bár mindennek több oka is volt, tagadhatatlan, hogy az, aki a folyamatot beindította egyetlen ember volt: Ronald Reagan.

Bár nagyon sok tett fűződik hozzá, érdemes kiemelni néhányat.

1983-ban Reagan használta először a "Gonosz Birodalma" kifejezést, ezzel érzékeltetve, hogy a szovjet kommunista fenyegetés elleni harc nem egyszerűen két nagyhatalom harca, hanem a jó és a rossz harca, azaz elsősorban erkölcsi kérdés, hogy melyik oldalon állunk.

Ezzel párhuzamosan lett meghirdetve a Stratégiai Védelmi Kezdeményezés, népszerű nevén a "Csillagháborús Program", melynek célja űrvédelmi pajzs kialakítása volt egy esetleg atomtámadás ellen. A program valódi célja valójában a műszakilag már egyre inkább lemaradó Szovjetúnió vezetésében pánik keltése volt, s ezt a célt a program sikeresen el is érte. A szovjet vezetés egyre nagyobb pénzeket volt kénytelen költeni katonai célokra, egyre többet elvonva a lakosságtól, ami növelte a belső elégedetlenséget a lakosság körében és a kilátástalanság érzését a vezetők között. Valószínű, hogy ez a légkör is közrejátszott abban, hogy alig két évvel később egy új típusú vezető került hatalomra a Szovjetúnióban.

Szintén 1983-ban a grenadai kommunista rezsim megdöntésével tette nyilvánvalóvá, hogy az USA ezentúl nem fogja ölbe tett kézzel szemlélni a kommunista provokációt, hanem aktívan vissza fog vágni minden lehető alkalommal. Grenadában, miután helyi kommunista erők puccsal hatalomra kerültek, szovjet-kubai katonai támaszpont kiépítésére szánták el magukat. Amikor a grenadai kommunisták véres frakcióharcokat kezdtek egymás közt, az alkalmat kihasználta az USA a bevatkozásra, mely a grenadai rezsim megdöntésével végződött, Grenada visszatért a demokratikus államok közösségébe.

Fordulat állt be az európai rakétatelepítésekben is. Reagan sikeresen megállapodott a főbb nyugat-európai országokkal és a Moszkva által finanszírozott úgynevezett "békemozgalom" minden színpadias üvöltése és fetrengése ellenére sikeresen növelte a demokratikus világ önvédelmi kapacitását többszáz Pershing-atomrakéta elhelyezésével, elsősorban Németországban és az Egyesült Királyságban.

1985-ben miután Mihail Gorbacsov lett az szovjet vezető, Reagan azonnal felismerte, hogy egy új típusú kommunista vezetővel van dolga, akivel lehetséges az értelmes párbeszéd. Reagan határozottan támogatta a gorbacsovi reformokat, mind mélyebb reformokra ösztönözve a szovjet vezetést. Ronald Reagan hitte, hogy a kommunista meggyőződés nem annyira rosszakarat, hanem inkább tudatlanság eredménye. Többször mondta, hogy a szovjet vezetőket el kell hívni az USÁ-ba egy egyszerű amerikai gyárba, hogy megtekintsék az átlagos amerikai munkások munka- és életkörülményeit, s maguk fogják meglátni, hogy míg a szovjet kommunizmus nyomort biztosít a munkásoknak, addig az amerikai kapitalizmus jólétet, tehát le fogják vonni a következtetést, hogy a marxizmus bukott ideológia, téveszme. Ennek az a hatása alatt az USA sok pénzt juttatott a kommunista országokban élő elnyomott lakosság hatékony tájékoztatásra. Ennek a programnak a keretében indult be pl. 1985-ben a Radio Martí nevű rádióállomás, mely mind a mai napig jelentős szerepet tölt a Kubában élő jogfosztott lakosság hírekkel való ellátásában.

1987-ben mondta el híres beszédét Berlinben, melyben felszólította a szovjet vezetést a Berlini Fal lebontására.

1989. január 20-án telt le elnöki mandátuma. Ezután visszavonult kaliforniai birtokára. Még ugyanebben az évben betegedett meg Alzheimer-kórban, ami az évek során egyre erősebb tünetekkel jelentkezett. 2004-ben halt meg, 93 éves korában. Temetésén a világ vezetői közül sokan megjelentek.

Aki sosem járt Kubában vagy hasonló természeti adottságú helyen, nem is értheti meg, hogy milyen a kubai éghajlat. Ezt csak személyesen lehet igazán átérezni.

Amikor az érkező repülőgép már alacsonyra ereszkedett Havanna felett, s beengedik a külső levegőt, már akkor érződik egy enyhén édes illat. Az igazi érzés azonban a repülőgép ajtajának kinyitásakor jelentkezik: betódul az édes, langyos, párás levegő. Amikor az ember lélegzik, hirtelen úgy érzi, hogy nincs elég oxigén. Mintha egy szaunában lenne. Néhány nap hozzászokás kell, ez alatt sokszor úgy érződik, mintha sosem lenne képes az ember normálisan élni ebben a szokatlan légkörben.

Amint azonban eltelik 2-3 nap, már teljesen természetessé válik ez a levegőérzés. Különösen, ha az ember tudja, hogy mennyire egészséges ez a tiszta, párás, enyhén sós, langyosan meleg levegő: a bőrproblémák önmaguktól megoldódnak, kitisztul a bőr, s a haj fényes és csillogó lesz, mintha valami különleges balzsammal kezelték volna.

Az utcai séta során, amikor lépteinket felgyorsítjuk, csepegni kezd az eső. Valójában nem is csepeg, de a levegőellenállás hatására a pára jobban kezd lecsapódni, s ez olyan érzést eredményez, mintha az ember enyhén csepegő esőben sétálna.

Valójában nincs jobb éghajlat a világon, mint a karibi. S sehol sem szebb a természetes környezet, mint ezen a vidéken.

*

A Karib-térség

A Karib-térség az Észak-Amerika és Dél-Amerika kontinentális része között fekvő azon szigetvilág, mely nem része a Mexikói-öbölnek. Ebben az értelemben a karibi-szigetek egyeznek az Antillákkal.

Azonban hagyományosan a Lucayai-szigetcsoportot is a karibi térséghez számítják.

A karibi szigetek hagyományos felosztása:

• Lucayai-szigetcsoport: Bahama-szigetek, Turks- és Caicos-szigetek,
• Nagy-Antillák: Kuba, Jamaica, Kajmán-szigetek, Dominika, Haiti, Puerto Rico, Navassa,
• Kis-Antillák: az összes többi.

A Kis-Antillák felosztása nyelvfüggő.

Szélfelőli-szigeteknek (Windward Islands) nevezi az angol nyelv a Kis-Antillákat Dominicától kezdődően egészen a dél-amerikai kontinensig (tehát Trinidad-Tobagóig), majd a part mentén nyugat felé egészen Arubáig. Ezzel szemben a spanyol nyelvhasználat (Islas de Sotavento) a teljes Kis-Antillákat így nevezi, azaz a Brit Virgin-szigetektől egészen Trininad-Tobagóig, csak a Venezuela partja mentén elhelyezkedő szigeteket kihagyva.

Szélelleni-szigetek (Leeward Islands) tehát értelemszerűen az angolban a Kis-Antillák Guadeloupe-szigettel kezdődő része északig, egészen a Brit Virgin-szigetekig. Míg spanyolul (Islas de Barlovento) ezek a Trininad-Tobagótól nyugatra eső szigetek Venezuela partvidékén, egészen Arubáig.

Angolul megkülönböztetik még a Szélelleni Antillákat (Leeward Antilles), mint a Szélfelőli-szigetek részét, ez a szigetcsoport Trininad-Tobagótól nyugatra kezdődik és egészen Arubáig tart. Az angolul Szélelleni Antilláknak nevezett szigetcsoport tehát MEGEGYEZIK a spanyol használat szerint Szélelleni-szigetekkel!

Nem sorolják be hagyományosan egyik csoportba sem a kontinentális közép-amerikai, észak-amerikai és dél-amerikai államokhoz tartozó karibi szigeteket, kivéve Venezuela esetét, melynek karibi szigetei többségükben a Kis-Antillákhoz tartoznak!

Egyes forrásokban a Lucayai-szigetcsoportot is az Antillák részének tekintik, így ezek a források az Antillákat nem 2, hanem 3 részre osztják.

Szélesebb értelemben a Karib-térséghez tartozik a a kontinentális közép-amerikai és dél-amerikai államok karibi partvidéke is, sőt Mexikó délkeleti partividéke is.

Azonban a szóban forgó államok közül a spanyol nyelvűeket nem szokás a Karib-térséghez sorolni, így a szó szoros értelmében karibi államnak a kontinentális államok közül csak a nem-spanyol nyelvűek számítanak, tehát Belize, Guyana, Suriname és Franciaország (Francia Guayana révén).

Itt CSAK a szigetekállamokat sorolom fel, tehát kihagyom Belizét, Guyanát, Suriname-ot és Francia Guyanát.

Így tehát 13 független államot találunk a térségben + 2 olyan államot, melynek törzsterülete Európában található, azonban területének egy része a térségben van: ez Franciaország és Hollandia. A 13 független állam nyugatról kezdve: Bahama-szigetek, Kuba, Jamaica, Haiti, Dominika, Saint Kitts és Nevis, Antigua-Barbuda, Dominica, Saint Lucia, Barbados, Saint Vincent, Grenada, Trininad-Tobago. Franciaországnak 2 megyéje van a térségben: Guadeloupe és Martinique, valamint 2 tengerentúli közössége: Saint Bartélemy és Saint Martin. Néhány éve Saint Bartélemy és Saint Martin még Guadeloupe francia megye részei voltak, onnan szakadtak el és váltak közigazgatásilag önállóvá. Hollandiának pedig 3 különleges kerülete: Bonaire, Sint Eustatius, Saba, melyeket közösen gyakram BES-szigeteknek is neveznek, természetesen csak politikai értelemben, hiszen Bonaire Venezuela partjainál van, míg Sint Eustatius és Saba egymás mellett a Kis-Antillák északi részen, Saint Kitts és Nevistől északi irányban, valamint Aruba, Curaçao és Sint Maarten, ezek a Hollandiai Királyság alkotórészei. (A Hollandiai Királyság 4 alkotórészből áll, az egyik a szűkebb értelemben vett Hollandia, a másik három pedig ez a három sziget.)

A független államok mellett több függő terület is van a térségben.

Brit tengerentúli terület 5 van a térségben: a Nagy-Antillákon a Kajmán-szigetek, a Lucayai-szigeteknél Turks- és Caicos-szigetek, valamint a Kis-Antillákon a Brit Virgin-szigetek, Anguilla és Montserrat.

Amerikai szuverenitás alatt áll Puerto Rico társult állam, az Amerikai Virgin-szigetek, valamint a lakatlan Navassa-sziget.

Érdekesség, hogy két szigeten is államhatár található: Hispaniola-szigeten található Haiti és Dominika határa, míg a Szent Márton-szigeten francia-holland határ található, mely Saint Martint választja el Sint Maartentől.

Népesség és nyelv szempontjából a kép igencsak heterogén.

A lakosság többsége néger rabszolgák leszármazottja és angol nyelvű - helyenként ez kétnyelvűséget jelent, azaz a szabványos angol kombinálva helyi angol kreol nyelvvel - a következő országokban: Anguilla, Antigua-Barbuda, Bahama-szigetek, Barbados, Brit Virgin-szigetek, Grenada, Jamaica, Montserrat, Saint Kitts és Nevis, Saint Vincent, Turks- és Caicos-szigetek. Ugyanez a helyzet az Amerikai Virgin-szigeteken itt, ott azonban a más karibi szigetekről való nagy bevándorlás miatt jelentős a spanyol és francia nyelvű néger lakosság is.

Többségében mulatt lakosság, fehér kisebbséggel és szintén angol nyelvvel - ugyancsak együtt angol-kreol nyelvvel - jellemző a következőkre: Kajmán-szigetek,

Dominica az egyetlen karibi sziget, ahol jelentős számban maradtak meg indiánok. Az összes többi karibi szigeten az indiánok részben kiirtásra kerültek ill. elpusztultak a behurcolt európai betegségek következtében. A lakosság többsége azonban itt is néger. Dominica abban is érdekes, hogy itt az angol mellett a lakosok nagy része beszéli a francia-kreolt is. Ennek oka, hogy a brit uralom kezdete előtt francia gyarmat volt, valamint földrajzi helyzete is, mivel pontosan két francia nyelvű sziget - Guadeloupe és Martinique - között fekszik.

Dominicához hasonlóan Saint Lucia szintén néger többségű, azonban itt is a lakosság nagy része kétnyelvű: az angol mellett a francia kreolt is beszélik.

Trinidad-Tobago érdekes helyet foglal el: itt a lakosság kb. fele-fele arányban néger rabszolgák  és indiai munkások leszármazottaiból áll. Nyelvileg a lakosság angolt és angol alapú kreolt beszél.

A lakosság többsége néger rabszolgák leszármazottja és francia, valamint francia kreol nyelvű Haitiben. Ugyanez a helyzet Franciország két karibi megyéjében: Guadeloupe-én és Martinique-én, valamint Szent Márton északi, francia részén, ez utóbbiban szinte mindenki angolul és hollandul is beszél. Saint Bathélemy kivételes: ott a többség fehér és kizárólag francia nyelvű.

Három terület spanyol nyelvű. Puerto Ricóban és Kubában a többség fehér, mulatt és néger kisebbséggel. Dominikában a lakosság többsége mulatt, fehér és néger kisebbséggel.

A 6 holland szigetből hármon (Sint Eustatius, Saba, Szent Márton déli, holland részén) a lakosság többsége mulatt és angol anyanyelvű, azonban beszéli a hollandot is, Szent Mártonon a franciát is. A többi három holland szigeten (Aruba, Bonaire, Aruba, Curaçao) a lakosság papiamentó és holland anyanyelvű, de beszél spanyolul és a angolul is - közülük Arubán a többség mesztic,míg a másik kettőn mulatt.

Megjegyzés: gyakori hiba a magyar médiákban a Dominicai Közösség és a Dominikai Köztársaság keverése, az előbbit következetesen c-vel, míg az utóbbit k-val írtam.

A mai Kuba és a parlamentarizmus egymást kizáró fogalmak, így kicsit furcsa a cím. A bejegyzésem leginkább azok számára lesz érdekes, akik nem éltek a kommunista Magyarországon vagy elfelejtették az akkori "választásokat"...

Amikor a Castro-testvérek és Ernesto Che Guevara, hírhedt argentín kommunista kalandor alkotta triumvirátus megdöntötte Batista diktatúráját, az egyik első ígéret az volt, hogy hat hónapon belül demokratikus választások lesznek. Azóta eltelt nem hat hónap, hanem már százszor hat hónap, de az ígéretet azóta sem sikerült teljesíteni.

A történelemhamisítást elkerülendő, érdemes megemlíteni néhány szóban Fulgencio Batista diktatúrája mibenlétét. Ez valójában egy alig 6 és fél évig tartó (1952-1959) tekintényuralmi rendszer volt, a kemény diktatúrához kevés köze volt. Elsősorban egy korrupt rendszer volt, mely keményen megtorolta ugyan az aktív ellenzéki tevékenységet, azonban sosem számolta fel sem az alapvető emberi jogokat, sem a polgári szabadságjogokat. Korlátozva bár, de a politikai szabadságok is megmaradtak, többek között a Kubai Kommunista Párt is legálisan működött Batista uralma alatt. Vissztekintve, Batista rendszere egy naívan buta, korrupt rendszer volt, olyan naív, mely egy terroristavezért, Fidel Castrót, alig néhány év börtönre ítélt, majd amnesztiában részesített. Furcsa az a "véres" diktatúra, mely egy katonai laktanya megtámadásáért és ott tucatnyi katona hidegvérű legyilkolásáért nem ítéli halálra a terrorrtámadás fő vezetőjét... hanem amnesztiában részesíti...

1959 és 1976 között a kubai kommunista rezsim még a formaságokra sem ügyelt, ebben a 17 évben egyáltalán nem voltak választások, még látszatválasztások sem Kubában. Helyette delegálási rendszer volt, részben az amerikai elektori rendszer mintájára, bár az egésznek értelme sok nem volt, hiszen a megválasztott parlament nem végzett semmilyen valódi tevékenységet.

Ami a parlamentarizmust illeti, ez 1976 után sem változott, azonban ekkor a szovjet tömb mintájára be lett vezetve Kubában is a látszatválasztások intézménye. Minden Kubában élő, 16 éves vagy idősebb kubai állampolgárnak van aktív választójoga, a passzív választójog feltétele pedig ugyanez, kivéve, hogy ebben az esetben a 18 éves kor a minimális feltétel.

A kubai parlamentben 614 képviselői hely van. A jogszabály szerint nagyjából 20 ezer lakosra jut 1 képviselő. A választási folyamat a legalacsonyabb helyi szinten kezdődik. Minden helyi CDR-szervezet (CDR = Comité de Defensa de la Revolución = Forradalmi Védelmi Bizottság), mely minden egyes háztömbben, minden egyes tanyán létezik szervezi meg az alapfokú jelölőgyűléseket.

A CDR szerepe a gyakorlatban az önkéntes rendőrség, a helyi polgárőrség és a helyi államvédelmi szerv kombinációja: minden egyes helyi CDR-szervezet nyilvántartja a területén élő összes lakost, a lakosságot megfigyeli, különös figyelemmel az "antiszociális" elemeket, "önkéntes" munkákat*, kommunista szombatokat szervez, éjszakai járőrséget tart, melyben a helyi lakosok egymást váltva "önkéntesen" vesznek részt, s még olyan feladatokban is részt vesz, mint pl. az élelmiszerjegyek elosztása a lakosok közt. De a CDR fontos feladata a lakosság ideológiai mozgósítása is, pl. Fidel-beszédek idején a helyi CDR-szervezetek érik el, hogy minden lakos elmenjen "önkéntesen" a beszédre, vagy ha nem megy el, akkor valódi nyomos és nagyon hihető okot mondjon, hogy miért nem megy el beszédet hallgatni. (Ezek után érthető, hogy a 2-3 milliós tömeggyűlések szervezése miért nem jelent különösebb gondot.) A mi takarítónőnk azzal a szöveggel vonta ki magát rendszeresen a Fidel-beszéd hallgatása alól, hogy beteg unokára hivatkozva kijelentette, hogy ha nem maradna otthon, akkor a gyermek szülei lemaradnának a beszédről, így ő áldozatot vállal, hogy otthon marad, de természetesen a tévén keresztül így is figyelemmel fogja követni a beszédet. Persze a takarítónőnk eleve nem volt egy megbízható ember, hiszen végülis alapból gyanús, hogy valaki külföldieknél takarítónő, bár akkor még enyhítő körülménynek minősült, hogy "szocialista külföldieknél" dolgozik.

Tehát a CDR szerepe a parlamenti alapszintű jelölőgyűlések megszervezése is. A gyűléseken bármely helyi lakos részt vehet, s jelölhet bárkit. Természetesen a jelölőgyűléseken eleve ott van a helyi "aktíva", hátha valami helyi "CIA-ügynök" bemerészkedne és esetleg még meg is szólalna, hogy aztán az aktíva leszavazhasson minden "elleforradalmi" jelölt-javaslatot.

De még ha - csodák csodájára - valami független javaslat megszavazásra is kerülne, akkor sincs "baj", mert minden választókerületnek van egy választási bizottsága, mely a választókerülethez tartozó alapgyűlések javaslatait "összegzi", s kiválasztja, hogy mely jelöltek érdemlik meg, hogy rákerüljenek a szavazólapra. A választókerületi bizottságban a helyi társadalmi szervezetek vesznek részt. Mivel minden társadalmi szervezet Kubában a hatalmi gépezet része, az összes többi meg törvényen kívül van, a dolog kissé komikus. Érdekes momentum, hogy a kubai jogszabály nem engedi a pártok részvételét. Mivel Kubában egyetlen legális párt van, a Kubai Kommunista Párt, ez erre a pártra vonatkozik. Így a Kubai Kommunista Párt hivatalosan nem vesz részt a választási folyamatban. Tehát az összes jelölt független, nincsenek jelölőszervezetek.

Választási kampány nincs. A Granma című kubai kommunista lap szerint a milliárd dolláros választási kampány a látszatdemokráciák sajátossága. Végülis valahol igaza is van a Granmának: minek legyen választási kampány, ha a jelölteknek úgysincs programjuk, megválasztásuk után meg úgysincs semmi értékelhető hatalmuk.

Amint a választókerületi választási bizottságok megállapították, hogy ki legyen a jelölt az adott választókerületben, ugyanis csak egyetlen jelölt lehet minden választókerületben, elkészülnek a szavazólapok és jöhet maga a választás. "Súlyos feltétel", hogy legalább a szavazati joggal rendelkezők 50 %-a szavazzon, s a jelölt megkapja az érvényes szavazatok legalább 50 %-át.

A legutóbbi parlamenti választásokon a szavazati joggal rendelkezők 96,9 %-a szavazott, ebből 95,3 % volt érvényes, az igen szavazatok aránya 84 és 99 % között mozgott. (Hozzá kell tenni, a számok erősen virtuálisak, a részadatok titkosak, s csak az eredményt közli a választási bizottság, mely kizárólag a hatalom képviselőiből áll.) A szavazás napján a helyi CDR-bizottságok éberen figyelik, hogy ki szavazott és ki nem. Aki nem szavazott, azt otthonában felkeresik, érdeklődve, hogy vajon miért nem szavazott. Amennyiben értelmes válasz nem érkezik az érdeklődésre, az illetőt "ellenforradalmárnak" nyilvánítják és ráteszik a szorosabb megfigyelést igénylők listájára. Ha az illetőnek munkahelye is van, akkor munkahelyéről elbocsátják.

A kubai képviselők nem kapnak egyáltalán fizetést, a képviselőség teljes egészében társadalmi munka. A képviselői munka idejére a munkahelyük köteles a képviselőket a normális évi szabadságon felüli fizetett szabadságban részesíteni. Valójában ez nem okoz túl sok gondot, mivel a képviselők évente átlagosan kétszer üléseznek, minden alkalommal néhány napig, legfeljebb egy hétig, azaz munkahelyükről a legrosszabb esetben sem hiányoznak 10-14 napnál többet évente. Az ülések közti időkben minden munkát a parlamenti képviselők közül kiválasztott 31-tagú állandó testület végez, az Államtanács.

Az Államtanácsban a gyakorlatban a Hadsereg, a Párt, a Kormány és egyes kiemelt hatalmi szervek vezetői ülnek. A kubai Államtanács, a Kormány (melyet szintén a Parlament "választ" meg) és a Kubai Kommunista Párt Politikai Bizottsága és Titkársága együttes üléseket tartanak. Ennek oka nemcsak az, hogy ez a gyakorlatban egyetlen szerv, tulajdonképpen a legfelsőbb szerv az országban, hanem az is, hogy e szervek között nagyok a személyi átfedések, sok vezető a három közül kettőben, de van, aki mind a háromban tag.

Míg a Parlament cirkuszi díszletnek nevezhető, hiszen az évi 5-10 ülésnapon is csupán vita nélkül megszavazza az Államtanács rendeleteit, valamint elfogadja az Államtanács javaslatait, szintén vita nélkül, addig az Államtanács konzultációs testületként jellemezhető, mely szintén semmiben sem dönt, de legalább véleményez és tanácsol. A döntések valójában családon belül születnek, a Castro-család két politikus tagja, Fidel és Raúl dönt (a harmadik, a legidősebb Castro-fivér nem vesz részt a politikai életben, ő egy termelőszövetkezet elnöke), állandó beleszólási joga kizárólag Fidel feleségének van (ő a második felesége, 8 gyermeke közül 5-nek az anyja), sőt egyes források szerint a feleségé az utolsó szó egyes kérdésekben...

A kubai hivatalos propaganda az ország politikai rendszerét aszerint minősíti, hogy éppen ki a propaganda címzettje. Ha a címzett egy kommunista, akkor "népi demokráciaként" vagy "szocialista köztársaságként" határozza meg. Ha a címzett egy nem-kommunista, de erősen balos valaki, akkor "bázisdemokráciáról", "népi államról" szól a szöveg. De vannak azért őszinte pillanatok is. Egyszer Fidel éppen őszinteségi rohamban szenvedett, s ekkor arra a kérdésre, hogy miért nincs több párt Kubában, azt a frappáns választ adta, hogy "azért nem, mert ha lenne, akkor a többi párt mögött a CIA és az amerikai imperializmus állna".

A kubai alkotmányban egyébként szerepel, hogy az ország szocialista jellege SOSEM változtatható meg. Kuba államformája az alkotmány szerint "független és szuverén szocialista munkásállam, egységes és demokratikus köztársaság formájában megszervezve", melyben a Kubai Kommunista Párt a társadalom és az állam legfelsőbb vezető ereje, s melyben tilos a szocializmus és a kommunizmus ellen irányuló bármely tevékenység. Természetesen a jelenlegi kommunista alkotmány senkit nem érdekel, a kubai demokratikus ellenzék körében általánosan elfogadott nézet mind Kubán belül, mind azon kívül, hogy a rezsim bukása után a jelenlegi alkotmány nem lesz figyelembe véve, s helyére az utolsó legitím kubai alkotmány, az 1940-es lesz visszaállítva.

*

Megjegyzés:

*Az "önkéntes" munkára a kubai nyelv kitalálta a trabajo volungatorio kifejezést. Trabajo = munka, a volungatorio szó pedig a voluntario (önkéntes) és az obligatorio (kötelező) szavak leleményes egybegyúrása.

Érdekes zászlókat fogok bemutatni. Kizárólag országok és nem-független, de önálló közigazgatású területek zászlóit hasonlítom össze, azaz kisebb közigazgatási egységekét nem.

Érdekes zászlókat fogok bemutatni. Kizárólag országok és nem-független, de önálló közigazgatású területek zászlóit hasonlítom össze, azaz kisebb közigazgatási egységekét nem.

Először is néhány érdekes tény.

A világ összes zászlaja négyszögletes alakú, egyetlen kivétel van, Nepál:

Offtopikként most elmondanám egyik kedves abszurd viccemet:

- Miért hívják Nepált így?

- Mert a lakosok összegyűltek megállapodni az ország nevéről, sajnos azonban nem tudtak megegyezni egyetlen névben sem, de legalább abban közös nevezőre jutottak, hogy az ország neve semmiképpen se legyen Pál.

A világ minden zászlajának a két oldala azonos, kivéve: Paraguay és Transznisztria, ahol a zászló két oldala különbözik egymástól.

Paraguay zászlajának eleje és hátoldala

Transznisztria zászlajának eleje és hátoldala

*

Egymással összetéveszthető zászlókat fogok most bemutatni.

Haiti és Liechtenstein zászlaja gyakorlatilag azonos, csak a címer különbözik.

Haiti

Liechtenstein

Haiti esetében a nemzeti zászlót adtam meg, van mellette állami zászló is, mely abban különbözik a nemzeti zászlótól, hogy van rajta címer is. Ezzel kapcsolatban kitérőként megjegyzem, hogy egyes országokban van külön állami és nemzeti zászló, a különbség az, hogy a nemzeti zászlót bárki használhatja, míg az államit viszont csak egyes erre feljogosított állami intézmények. Általában - de nem mindig! - a különbség az, hogy az állami zászló rajta van a címer is, a nemzetin meg nincs. Magyarországon és a világ országainak többségében nincs külön nemzeti és állami zászló, a kettő ugyanaz.

*

Andorra, Csád, Moldova és Románia szinte ugyanazok, a különbségek csak a címerben és világoskék-sötétkék ellentétében vannak:

Andorra

Csád

Moldova

Románia

*

Dánia és  a Máltai Lovagrend, a különbség csak a piros árnyalata és a méretarány:

Dánia

Máltai Lovagrend

Ami a méretarányt illeti, a laikusok ritkán tudják, hogy a legtöbb országban a zászlónak hivatalos méretaránya is van. Bár ezt sok esetben csak a hivatalos célokra használt zászlók esetében tartják be, ennek ellenére ez tény. Az itt bemutatott összes zászló azonos szélességben szerepel, a különböző hosszúság a méretarány miatt jelentkezik.

Ausztria és Libanon:

Ausztria

Libanon

*

Kanada és Peru:

Kanada

Peru

*

Bolívia és Ghána:

Bolívia

Ghána

*

Szenegál és Mali:

Szenegál

Mali

*

Egymás fordítottjai.

Kambodzsa és Laosz:

Kambodzsa

Laosz

*

Kuba és Puerto Rico:

Kuba

Puerto Rico

*

Összetéveszthető, de nem azonos zászlók.

Görögország és Uruguay:

Görögország

Uruguay

*

Bahrein, Katar, Málta:

Bahrein

Katar

Málta

*

Gibraltár, Indonézia, Lengyelország, Monaco, Szingapúr:

Gibraltár

Indonézia

Lengyelország

Monaco

Szingapúr

*

Egyes szláv országok zászlói, melyek a pánszláv színeken alapulnak: Csehország, Horvátország, Szerbia, Szlovákia, Szlovénia, Oroszország:

Csehország

Horvátország

Szerbia

Szlovákia

Szlovénia

Oroszország

*

Az argentín zászló és az alapján kialakított egyes közép-amerikai zászlók:

Argentína

Guatemala

Honduras

Nicaragua

Salvador

*

Grúzia, Guernsey, Tonga, Svájc:

Grúzia

Guernsey

Tonga

Svájc

*

Pánarab színeken alapuló zászlók: EAE, Egyiptom, Irak, Jemen, Jordánia, Kuvait, Nyugat-Szahara, Palesztína, Szíria, Szudán, Líbia:

 EAE

Egyiptom

Irak

Jemen

Jordánia

Kuvait

Nyugat-Szahara

Palesztína

Szíria

Szudán

Líbia

*

Törökország és Tunézia:

Törökország

Tunézia

*

Nagy-Kolumbia 1819-1831 között létezett állam volt, mely azonban szétesett. Egykori területén 4 mai állam van: Ecuador, Kolumbia, Panama és Venezuela. Nagy-Kolumbia zászlaja alapján Ecuador, Kolumbia, Venezuela mai zászlói:

Ecuador

Kolumbia

Venezuela

*

Az etióp zászló alapján Benin, Bissau-Guinea, Guinea, Kamerun, Kongó, Mali, São Tomé és Príncipe, Szenegál, Togó, Dél-Szudán. Etiópia mint az egyetlen, ősidők óta független afrikai állam mintát adott sok függetlenné váló afrikai ország számára.

Benin

Bissau-Guinea

Guinea

Kamerun

Kongó (Brazzaville)

Mali

São Tomé és Príncipe

Szenegál

Dél-Szudán

Etiópia

Nem az etióp zászló alapján, de ugyanaz a színösszeállítás:

Myanmar

*

Kirgizisztán, Kína, Marokkó, Vietnám:

Kirgizisztán

Kína

Marokkó

Vietnám

*

Costa Rica és Thaiföld:

Costa Rica

 Thaiföld

*

Tajvan és Szamoa:

Tajvan

Szamoa

Egy érdekesség: mivel a tajvani zászló tilalom alá esik, s a tajvani olimpiai csapat nem használhatja saját zászlaját az olimpiai játékokon (helyette van egy speciális olimpiai tajvani zászló "Kínai Tajpej" név alatt), a tajvani szurkolók előszeretettel használják a 2010 előtti myanmari zászlót a tajvani sportolók lelkesítésére.

Myanmar (2010 előtt)

Libéria, Malaysia, USA:

Libéria

Malaysia

USA

*

Csehország és Fülöp-szigetek:

Csehország

Fülöp-szigetek

*

Gabon és Ruanda:

Gabon

Ruanda

*

Elefántcsontpart, India, Írország, Niger:

Elefántcsontpart

India

Írország

Niger

*

Belarusz, Bulgária, Irán, Madagaszkár, Magyarország, Mexikó, Olaszország, Omán, Szomáliföld, Tadzsikisztán:

Belarusz

Bulgária

Irán

Madagaszkár

Magyarország

Mexikó

Olaszország

Omán

Szomáliföld

Tadzsikisztán

*

Banglades, Japán és Palau:

Banglades

Japán

Palau

*

Dél-Afrika és Vanuatu:

Dél-Afrika

Vanuatu

*

Mozambik, Zambia, Zimbabwe:

Mozambik

Zambia

Zimbabwe

*

Comore-szigetek, Közép-Afrika, Seychelles-szigetek:

Comore-szigetek

Közép-Afrika

Seychelles-szigetek

*

Kongó (Kinshasa), Namíbia:

Kongó (Kinshasa)

Namíbia

*

Kenya, Malawi:

Kenya

Malawi

*

Dominikai Köztársaság, Panama:

Dominikai Köztársaság

Panama

Az előző részben az európai és az amerikai kontinens szerepelt. Most lássuk a többit: Ázsiát és Afrikát.

Folytassuk a Szovjetúnió ázsiai tagköztársaságaival!

Üzbegisztán esetében az új címer a régi kommunista címer átdolgozott változata, íme a régi és az új jelképek, látható, hogy az új címer valójában a régi alapján lett megtervezve:

Kirgizsztán régi és új jelképei, az új címeren jól látható itt is, hogy az előző címer alapján történt kidolgozása:

Tadzsikisztán esetében a régi és az új zászló, érdekes (véletlen?), hogy a szovjet kori zászló színei hasonlítanak a hagyományos színekhez:

Ami Tadzsikisztán címerét illeti, íme a kommunista címer, az új címer, majd az ismét  visszállított, modifikált régi címer, a koronás perzsa jelkép szerepel az iráni címeren is. Fontos tudni, hogy míg a többi volt közép-ázsiai szovjet köztársaság fő népe (kazah, kirgiz, üzbég, türkmén) türk, addig a tadzsikok iráni népek csoportjába tartoznak.

Türkmenisztán régi és új jelképei:

A teljesség kedvéért itt az 1920-1922 között létezett Távolkeleti Köztársaság jelképei:

Tannu Tuva jelenleg Oroszország egyik autonóm köztársasága, azonban 1917-1944 között független állam volt, így mindenképpen illendő említése, íme régi és mostani jelképei:

A világ 5 államában mind a mai napig kommunista rendszer van, Kubáról már szó volt, azonban a többi 4 állam Ázsiában található, ezek Kína, Észak-Korea, Vietnám, Laosz.

A Kínai Népköztársaság jelképei:

A vörös szín Kína esetében azonban nem kommunista jelkép, hanem hagyományos kínai szín. Íme összehasonlításként a Kínai Köztársaság jelképei, melyeket a jelenleg Tajvanon működő kínai kormány mind a mai napig használ. A címert illetően mindkét címer, mind a köztársasági, mind a népköztársasági valójában pártjelvény eredetű, így az összehasonlításuknak sok értelme nincs.

Kína esetében a teljesség kedvéért a rövidéletű Kínai Tanácsköztársaság zászlaja:

Észak-Korea esetében összehasonlításként Dél-Korea jelképeit adom meg, íme az észak-koreai és a dél-koreai állami jelképek:

Vietnám esetében a volt dél.vietnámi jelképeket adom meg referenciaként:

Laosznál érdekes, hogy a címerből 1991-ben ki lettek hagyva a kommunista jelképek, bár nem történt az országban rendszerváltás, az eredeti laoszi címer, a kommunista címer, s a mai változat:

S laosz kommunizmus előtti és jelenlegi zászlaja:

Ezek után lássuk az ex-kommunista ázsiai államokat!

Mongólia régi és zászlója, majd régi és új címere:

Kambodzsa. Zászlói: a polpotista-csegevarista kommunista Kambodzsa zászlaja, a szovjet-vietnámpárti kommunista Kambodzsa zászlaja, az átmeneti posztkommunista Kambodzsa zászlaja, a végül a visszaállított monarchista Kambodzsa zászlaja:

S Kambozsa kommunista címere, valamint mai címere:

Afganisztán jelképei, sorrendben: az eredeti monarchikus jelkép, az első kommunista állam (a szovjet bevonulás előtt) jelképe, a szovjet bevonulás utáni jelkép, a talibán uralom alatti jelkép, s a mai jelkép:

Dél-Jemen és a mai egyesült Jemen zászlaja, valamint címere:

Még maradtak az afrikai volt kommunista rendszerű államok.

Kongó és Benin esetében a helyi kommunizmus bukása után visszaállításra kerültek a két ország eredeti jelképei, melyek a két ország függetlensége idején alakultak ki.

Kongó kommunista és mai (eredeti) jelképei:

Benin  kommunista és mai (eredeti) jelképei:

Angola és Mozambik esetében a helyzet más, itt a két ország függetlenségét követően rögtön kommunista kormányforma alakult, így a két országnak nincsenek más jelképei, mint a kommunista korszak alatt megállapított jelképek. A címereiken a változás, hogy a kommunizmus bukása után a "népköztársaság" felirat "köztársaság" feliratra változott.

Angola jelképei. Eddig többször szóba került új zászló megalkotása, pályázat is volt erről, de mindeddig nincs döntés, így továbbra is a stílizált kommunista jelképrendszerre emlékeztető zászló és címer van használatban, bár hivatalosan az ötágú csillag ma már nem-kommunista jelképnek van minősítve.

Mozambik esetében szintén vita folyik a jelképek esetleges cseréjéről. Ma már olyan vélemény is van, hogy a zászlóban szereplő Kalasnyikov-géppuska olyan egyedi valami, hogy érdemes megtartani.

Etiópia esetében a kommunista hatalom a zászlón nem változtatott. Sorrendben a császárság-kori Etiópia zászlaja, majd a kommunista korszak első és második zászlaja, végül a jelenlegi posztkommunista zászló:

Címert illetően: a császárságkori címer, a kommunista címer, s a mai címer:

Szomália esetében a kommunista hatalom nem változtatott az állami jelképeken:

(képek forrása: FOTW)

Filmízlésem nem széleskörű, tulajdonképpen kevés filmet szoktam nézni és ritkán. De van néhány nagy kedvencem. Ezeket általában megszereztem dvd-n is - szinte hihetetlen, de a dvd-im 95 %-a legális.

Mivel a film számomra elsősorban szórakozás, nem lehet furcsa, hogy a legtöbb kedvencem a vígjátékok között van

Öt kedvenc színészem van ebben a műfajban Gene Wilder (USA, sz: 1933), John Cleese (brit, sz: 1939), Leslie Nielsen (kanadai-amerikai, sz: 1926, h: 2010), Peter Sellers (brit, sz: 1925, h: 1980), Rowan Atkinson (brit, sz: 1955).

Ami Peter Sellerst illeti, leginkább ismert Rózsaszín Párduc filmjei miatt. Legjobb filmje azonban az 1979-es, halála előtt egy évvel készült Being There, melyért Oszkár-jelölést is kapott, bár azt szégyenszemre nem kapta meg. A film története: egy teljesen gyengeelméjű, analfabéta, a világról - a kertészeten és a televízión kívül - semmit sem tudó ember 50 éves korában hirtelen kikerül az utcára. A társadalom azonban nemhogy nem ismeri fel gyengeelméjűségét, hanem egyszerű, általában a kertészettel kapcsolatos tőmondatai mögött nemlétező, mély értelmet gyanít, aminek köszönhetően egyre magasabb körökbe emelkedik, míg végén felmerül az is, hogy ő lenne az ideális elnökjelölt a következő választásokon. A Being There magyar címe a magyarországi filmforgalmazók dilettáns, filmcímadó hagyományai következtében "Isten hozta , Mr..." lett. De ezt hagyjuk, a magyar filmfordítás a világon az egyik legrosszabb, ami pedig a filmcímek direkt elferdítését illeti, hülyeség-kategóriában aranyérmesek. A magyar filmcím-fordítás fő alapelve: lehetőleg valami nagyon csattanós legyen, s az eredetihez lehetőség szerint ne legyen köze.

Rowan Atkinsont említeni sem kell, Mr Beant mindenki ismeri. A filmbeli karaktertől teljesen eltérően, Rowan Atkinson egy végletekig precíz maximalista, mesélik róla, hogy egy jelentéktelen jelenetet is képes 50-szer ismételni, ha a legapróbb mértékben eltér attól, ahogy ő eredetileg elképzelte. A sokszor improvizáltnak tűnő humoros esetlenség valójában mind aprólékosan kidolgozott jelenet.

Lesie Nielsent illetően számtalan filmjéről lehetne beszélni. Én három részt említenék, mindegyiket a Csupasz Pisztoly (Naked Gun - hihetetlen, de ezt nem ferdítették el a magyar filmcím-névadók) trilógiából.

A legnevezetesebb rész az amerikai himnusz előadása.

https://www.youtube.com/watch?v=73ZsDdK0sTI

Emellett két híres monológ. Az egyik a filmbéli börtönlázadás kitörése. A főhős (maga Leslie Nielsen) mint egyik a rabok közül lázadást igyekszik kirobbantani a börtönben. Ezért az ebédlőben feláll egy pohár borral a kezében és így szól:

"Mi ez a moslék? Igazi moslék! Ez itt egy 1968-as évjáratú Château le Blanc, enyhén hűtve kellene felszolgálni!Ez viszont szobahőmérsékletű! Mit gondolnak rólunk? Azt, hogy állatok vagyunk? Nem! Mik vagyunk? Homo sapiensek? Igen! Emberek vagyunk! Emberek vagyunk! Emberek vagyunk!" és kitör a lázadás.

A másik Leslie Nielsen beszéde az Oszkár-díj átvételekor, paródiája az ilyenkor gyakori környezettudatos, szociálisan érzékeny közhelyeknek:

"Ebben az országban oly sokan fekszenek el éhesen, pedig a macskaeledel tele van tonhallal! Minden alkalommal amikor az állatkertbe megyek, látom ott azt a sok delfint, azokban a tartályokban, s azt gondolom: micsoda pazarlás ez! Mészároljuk le a delfineket most! S a több száz kiló delfinhússal megetethetnénk macskáinkat, s a tonhal meg felszabadulni éhes nemzetünk számára! De tovább megyek! Olyan sok a hideg éjszaka, sokan dideregnek, így én azt mondom, vágjuk le a macskákat, nyúzzuk meg őket! S használjuk a szőrméjüket a fázók felmelegítésére!"

John Cleese mint a Monty Python csoport tagja a legismertebb. A Brian élete (1979) - szerepel az IMDB minden idők 250 legjobb filmjének listájában - és a Monty Python and the Holy Grail (1975) a legjobb filmjeik.

Ez utóbbi az Artúr-legendák paródiája. Az egyik jelenet, melyben Artúr találkozik egy parasztasszonnyal:

Artúr király: Én vagyok a királyod.
Nő: De hát én nem szavaztam rád.
Artúr király: Királyokra nem szokás szavazni.
Nő: Hát akkor hogy lettél király?
Artúr király: A Tó Asszonya, csillogó aranyba öltözve, karjával a tó mélyéről magasba emelte Excalibur kardját, jelezve, hogy az isteni gondviselés engem, Artúrt választott,  hogy viseljem a kardot. Így lettem király.
Nő: Figyelj, tavacskában hentergő furcsa nők kardosztogatása nekem nem tűnik megfelelő legitimációs alapnak. Egy kormányzati rendszerben a legfelsőbb végrehajtó hatalom alapja a néptömegek megbízása, nem pedig valami nevetséges cirkuszi víziszám.

A Brian élete című film sok félreértésre adott okot. Valójában a film készítői kínosan ügyeltek, hogy ne Jézus vagy a kereszténység legyen parodizálva, hanem a hiszékenység és a fanatizmus. A filmben ugyanis szerepel maga Jézus is, mint mellékszereplő, azonban a főszereplő Brian, aki Jézussal azonos időpontban született, ugyanabban az utcában, pár házzal arébb.

Annak idején egy nálam is hívőbb ismerősnek mondtam, hogy bekapcsolom neki a filmet, mert érdemes megnézni, tiltakozott, hogy ilyen szörnyű keresztényellenes propagandát ő nem néz meg, s csodálkozik, hogy én ilyesmit ajánlok. Mondtam neki akkor: nézd meg az első 10 percet, s ha továbbra is ez a véleményed, kikapcsolom. Mondanom sem kell, hogy kb. a 3. percben röhögni kezdett, s a 10. percnél meg szólt, hogy valóban tévedett: ez nem keresztényellenes film.

Ebből a filmből számtalan részletet lehetne idézni, de talán a legismertebb a rómaellenes illegális zsidó szervezet vezetőjének lelkesítő beszéde, melybe folyton közbeszól egy-egy szervezeti tag:

- S mit adtak nekünk a rómaiak? (szónoki kérdésnek szánva, azonban azonnal válasz érkezik rá)
- A vízvezetéket.
- Ó, igen, azt valóban, ez igaz.
- S a csatornázást!
- Igen, a csatornázást. Emlékszünk hogy nézett ki a város a rómaiak előtt... Szóval megismétlem: mit adtak nekünk a rómaiak a vízvezetéket és a csatornázást leszámítva?
- Az úthálózatot.
- Igen, de ez nem számít, ez magától értetődő. De eltekintve a vízvezetéktől, a csatornázástól és az úthálózattal...
- A mezőgazdaság öntözését... Gyógyszereket... Közoktatást... Egészségügyet...
- Igen... ezeket is...
- S a bort!
- Hát igen, az tényleg nagyon hiányozna, ha a rómaiak eltakarodnának...
- S a közfürdőket is ők adták! Meg most legalább nyugodtan lehet sétálni éjjel az utcán...
- Igen, nézzünk szembe a tényekkel, ők az egyetlenek, akik rendet tudnak tartani egy ilyen helyen, mint amilyen a miénk. De most összegezzük: mit tettek értünk a rómaiak, leszámítva a vízvezetéket, a csatornázást, a működő egészségügyet, az orvostudományt, az oktatást, valamint az öntözést, az úthálózatot, valamint a közfürdőket és a közrend fenntartását leszámítva, mit tettek értünk???

Természetesen John Clese-hez kapcsolódik minden idők legjobb minisorozata, a 12 részből álló Fawlty Towers ("Waczak Szálló") (1975-1979). Ezt egyszerűen meg kell nézni, az összes részt, mert minden részből idézni lehetne több részletet is. Csak azt említeném, hogy az első évad utolsó (6.) részét ("A németek") annak idején terhes feleségemmel együtt néztem sokadik alkalommal, azonban neki ez az első találkozás volt ezzel a résszel, s annyira röhögött, hogy leesett az ágyról. A nagy vidámság oka a részben szereplő szarvasaganccsal való vicc volt ("te voltál az, te ütötted meg őt a fején, te pajkos, csúnya szarvas!").

Végül Gene Wilder, aki paródiái révén ismert elsősorban: a Sherlock Holmes paródia - Adventure of Sherlock Holmes' Smarter Brother (1975), a Frankeinstein-paródia: Young Frankenstein (1974). Ezen kívül a Stir Crazy (1980) címú film is nagyon ismert.

Ezen kívül az Everything You Always Wanted to Know About Sex But Were Afraid to Ask (1972) című Woody Allen filmben mint a szodomita figurájának a megformálója, amikor mint neves orvos egy pillanat alatt szerelmes lesz a szintén szodomita örmány juhász kedvenc juhába, a csodaszép Daisy-be.

Everything You Always Wanted to Know About Sex But Were Afraid to As

(forrás: IMDB)

*

A klasszikus, nem-humoros filmek közül kedvenceim:

• A Nagy Diktátor (Great Dictator) (1940)
• Híd a Kwai-folyón (Bridge on the River Kwai) (1957)
• Ben-Hur (1959)
• Hegedús a háztetőn (Fiddler on the Roof) (1971)
• Apokalipszis most (Apocalypse Now) (1979)
• Ragyogás (Shining) (1980)
• Krisztus utolsó megkísértése (The Last Temptation of Christ) (1988)
• Arizonai álmodozók (Arizona Dream) (1991)
• Schindler listája (Schindler's List) (1993)
• Napfény íze (1999)
• A sci-fit kedvelem szintén, ebben a kategóriában kedvenceim:
• Csillagok háborúja (Star Wars) (1977)
• Vissza a jövőbe (Back to the Future I-III) (1985-1990)
• Ördög ügyvédje (Devil's Advocate) (1997)
• Tizenharmadik emelet (Thirteenth Floor) (1999)
• Harcosok klubja (Fight Club) (1999)
• Matrix I (1999) - csak az első rész, a másik két rész unalmas szarság!
• Pillangó-hatás (Butterfly Effect) (2004)

Romantikus kategóriában egyetlen film tartozik a kedvenceim közé: Somewhere in Time (1980). Krimi kategóriában szintén csak egyetlen filmet tudok említeni: Shawshank Redemption (1994).

A történelmi filmek kategóriájában a Passió című filmet (Passion of the Christ) (2004) tudom említeni.

Egyéb kategóriában: Összeomlás (Falling Down) (1993).

A sci-fiknél nem említettem a legnevezetesebb és legfurcsább szovjet sci-fi filmet, mert valójában társadalomkritika is: Kin-Dza-Dza (1986).

https://www.youtube.com/watch?v=db7pqpylMUA

Che vízióval rendelkező, nagyformátumú ember volt.

A "vízióval" rendelkező politikus eleve általában csendes elmebeteg, majd a hatalomra jutás után ez az állapot fokozódik. Ezt a fokozatot a hisztéria és a kényszeres cselekvés jellemzi.

Che legjobb barátjánál, Fidelnél ez úgy volt, hogy átlag évente kitalált valami egészen újat, egy rakás pénzt költött arra, majd megunta, félbehagyta, s kitalált egy még újabb valamit. Ez ment nagyjából 1990-ig. Ma is menne, de már nem jön az ajándékpénz Moszkvából naponta kétszer, így kénytelenek voltak abbahagyni azóta a legvadabb "forradalmi" elvek mindennapos gyakorlását.

Che ehhez képesebb nagyobb formátumú egyéniség volt, súlyosabb eset, mely nem elégszik meg a csendes elmebetegséges kényszeres cselekedetekkel, hanem bónuszként dühöngő elmebeteg módjára mindenkit saját kezűleg szeretne likvidálni, aki nem ért egyet az egyetlen igaz ideológiával, azaz az ő pillanatnyi elgondolásaival.

Sok egyébként Fidelt utáló kubai mondja ma is, hogy Fidel kevés pozitív cselekedeteinek egyike az, hogy végülis elküldte Che-t oda ahová való volt: a sírba. Ugyanis Che-hez képest Fidel kifejezetten mérsékelt ember volt. Pl. több "zseniális" Che-tervet is leállított időben: többek között a kubai pénz megszüntetését, a Kubai Nemzeti Bank valuta- és aranytartalékának megsemmisítését, valamint a 14-65 közötti férfiak és nők részére a munka-sorkatonaság bevezetését (magyarul: állami rabszolgaság).

Nagyjából a hatvanas évek közepéig azért Che elég szabadon garázdálkozhatott a kubai gazdasági életben, de aztán leszóltak Moszkvából, hogy nem fognak pénzt adni, ha egy dühöngő elmebeteg a kubai gazdaság fő vezetője. Che pl. kijelentette akkoriban, hogy a Szovjetúnióban kapitalizmus van, ugyanis a tervgazdaság valójában kapitalizmus, mert az igazi komunista társadalomban nincs pénz, ott önkéntes forradalmi munkahadseregek dolgoznak, a forradalmi hevületű emberek meg eleve ÉRZIK a hevületüknek köszönhetően, hogy mit kell termelni, ezért nem kell semmit sem irányítani, sem nyilvántartani, egyetlen feladata a hatalomnak golyót röpíteni az ellenforradalmárok fejébe, márpedig mindenki ellenforradalmár, aki szerint Che ötletei nem 100 %-ban jók.

Aztán miután kitúrták a főhatalomból Kubában, Che megpróbált új "forradalmat" szervezni, egyszerre két kontinensen is. Dehát az emberek sehol sem kértek az ő forradalmából. Végülis a Bolíviában "forradalmi adóból" (azaz lopásból) élő Che-gárdistákat megelégelték a helyi indián földművesek, s kihívták ellenük a rendőri szerveket, melyek sikeresen ártalmatlanították is a tucatnyi lumpenforradalmárt. Az életéért gyáván könyörgő Che-t fájdalommentesen likvidálták. A hős neve, aki megszabadította a világot az önjelölt gyilkos messiástól: Mario Terán. Nem tett sokat, de tettével jobb lett a világ.

Mint a kommunizmus és hasonló eszmék meggyődéses ellenfele, mindig nagyon érdekelt a kommunizmus elmélete és gyakorlata, különösen ez utóbbi. Ennek egyik érdekes vetülete a kommunista jelképek. Ezen belül most a kommunista állami címerek területét venném elő.

Többféle gyakorlat volt jellemző a kommunista államokra.

De először is mi a meghatározása a kommunista államnak. A marxista meghatározás melletti másik meghatározás: "olyan ország, ahol a kommunista párt pártállami módon gyakorolja a hatalmat". Azaz ha egy komminista párt egy választáson nyer, majd a demokrácia keretei között kormányoz, az még nem kommunista állam, hiszen nem alakul ki egyeduralmi pártállam.

Csak azokat az államokat veszem sorra, ahol hivatalosan volt kommunista rendszer, a kommunistapártiakat nem.

Földrészenként mennék végig...

Először Európa.

Németországgal kapcsolatban nincs sok mindent mondani. A keletnémet címert nincs mihez hasonlítani. Egyedülállósága abban van, hogy ez az egyetlen kommunista címer, mely SZABADKŐMŰVES jelképet tartalmaz. A keletnémet címer tervezője vagy titokban tényleg szabadkőműves volt vagy pedig egyszerűen csak olyan ostoba volt, hogy nem vette észre, hogy a "szocialista" jelképek zavaros kombinálgatása véletlenül a legismertebb szabadkőműves jelet eredményezte...

Ami a keletnémet zászlót illeti, az a szimpla német fekete-piros-sárga zászló, rajta a címerrel.

A lengyel és a csehszlovák jelképek közös sajátossága, hogy a kommunista hatalom a zászlót egyáltalán nem változtatta meg, még kommunista elemet sem tett bele, a címer esetében pedig új kommunista címer helyett megelégedett az eredeti címer enyhe modifikálásával. A lengyel címer esetében ez csupán a korona eltűntetésében jelentkezett, míg a csehszlovák címer esetében ez kiegészült egy ötágú csillag szolíd behelyezésével is.

Albánia esetében hasonló történt. A zászló megmaradt, egy ötágú csillag került rá, míg a kommunista hatalom az eredeti címer fő elemét megtartotta, azt kommunista jelképekkel egészítve ki.

Az előbbi zászlón a kétfejű sas fején az úgynevezett "Szkenderbég sisakja" látható, ez az albán címer hangsúlyos eleme. viszont a mai albán zászlón nem szerepel, tehát a mai albán zászló ugyanez a zászló, de a sas felett már semmilyen elem nincs.

Majdnem hasonló Bulgária esete is, ott azonban már azt látjuk, hogy az eredeti címerből csak a címerállat maradt meg, groteszk kommunista jelképek közé helyezve - a fogaskeréken ugráló munkás-paraszt oroszlán. Továbbá sajátossága a 681-1944 felirat, amit mindenki születés és halál időpontnak értelmezett, azaz ekkor jött létre és szűnt meg a bolgár állam. Természetesen a címer nem ezt akarta kifejezni, de ez lett belőle... Ami a bolgár zászót illeti, a kommunista módosítás kimerült a kommunista címer zászlóra való helyezésében, viszont érdekes módon a címer nem a zászló közepére került, hanem csak a bal felső sarkába.

Magyarország ehhez hasonló eset a zászlót illetően. Mivel ez mindenki számára közismert téma, nem fogok részletekbe menően erre kitérni. A címer esetében viszont totálisan új címer lett kidolgozva 1949-1956 között, majd a hagyományos magyar címer egyik változatának ideiglenes visszaállítása után következett egy második totálisan új kommunista címer 1957-1989 között, mely leginkább termelőszövetkezeti logóra emlékeztetett. Ami a magyar zászlót illeti - mint ez szintén közismert - 1949-1956 között tartalmazta a kommunista címert.

Románia esete tulajdonképpen ugyanez. A zászló maradt, a kommunista címer kiegészítésével, viszont a címerből teljesen új lett csinálva. Külön felhívom a figyelmet az erdei olajfúrókútra... ez bizonyítja, hogy a kommunista címertervező vicces ember is lehet.

A pontosság kedvéért megemlítendő az 1919 folyamán létezett három rövidéletű kommunista államalakulat: a Bajor Tanácsköztársaság, a Magyar Tanácsköztársaság, s a Szlovák Tanácsköztársaság. Mindhárom zászlóként a sima vörös zászlót, címerként meg a sima vörös ötágú csillagot használta.

Jugoszlávia esetében a zászló nem változott. Az eredeti első Jugoszlávia zászlója közepébe helyeztek egy ötágú vöröcsillagot és ez lett a második Jugoszlávia zászlaja. Majd a harmadik Jugoszlávia zászlaja pedig megyezett az első Jugoszlávia zászlajával.

Ami pedig a lommunista jugoszláv címert illeti, sikerült teljes semlegesség jegyében a világ leggagyibb, heraldikailag legigénytelenebb címerét megalkotni, hozzá képest még a Kádár-féle termelőszövetkezi logós címer is remekműnek tűnik.

Az első, a második és a harmadik Jugoszlávia címere.

Érdemes még megnézni a 6 jugoszláv tagköztársaság zászlóját.

Ahol volt eredeti címer és zászló, a zászló általában meg lett tartva, a címerben pedig el lett helyezve valamilyen elem az eredeti címerből.

Íme Szerbia kommunista és mai zászlaja, ill. kommunista és mai címere. A zászló ugyanaz, a kommunista szerb címerben pedig a négy cirill SZ betű szerepel a hagyományos szerb címerből.

Montenegró esetében fontos tudni: három típusú történelmi zászlóval rendelkeznek. A kommunista idő zászlaja az egyikkel egyezik. Íme a három hagyományos zászló (a jelenlegi hivatalos a második), s negyedikként a kommunista időszak montenegrói zászlaja.

 

Ami Montenegró kommunista címerét illeti, az ismét egy "remekmű", azaz egy ízléstelen és abszurd valami. Szerintem egy lakatlan szigeten épült atombunkert jelképez. Montegró kommunista és mai címere:

Horvátország kommunista zászlaja egyezett a maival, a különbség, hogy közepén most a horvát címer van, míg akkor egy vörös csillag volt.

Ami a címert illeti, íme a kommunista és a mai horvát címer. Látható, hogy a kommunista címerben megmaradt a főelem a hagyományos horvát címerből:

Szlovénia esetében ugyanez ismételhető meg:

A félreértések elkerülése végett: a sárga hatágú csillagok NEM a szlovéniai zsidó kisebbséget jelképezik, hanem ez a cillei grófi család családi címeréből való átvétel.

Eddig könnyú dolgunk volt, de most jön Bosznia-Hercegovina és Macedónia, melyek nem léteztek önálló államként sosem, így zászlójuk, címerük se nagyon volt. A kommunista Bosznia-Hercegovina és Macedónia fantáziátlan zászlói ezt a tényt jelképezik is:

Mai zászlóikat nem közlöm, mert semmi közük a kommunista kori zászlóikhoz, ráadásul Bosznia-Hercegovina zászlaját az ENSZ alkotta meg, Macedóniáét meg a helyi "alternatív" őstörténészeti áltudomány.

Ami Bosznia-Hercegovina kommunista címerét illeti, ez a következő:

Macedónia kommunista címere egyezik a maival. Mivel az ország vadonatúj és de facto nincs saját múltja, úgy alkották meg a mai címert, hogy a kommunista kori címerről levették a csillagot:

Ami Koszovót és a Vajdaságot illeti, ezeknek NEM volt hivatalos zászlójuk, mivel nem rendelkeztek szövetségi köztársasági státusszal.

Viszont érdekességképpen megemlítendő, hogy létezett a kommunista Jugoszláviában az elismert nemzeti kisebbségek zászlaja. Ez minden esetben az illető kisebbség anyaországi alapzászlója volt kiegészítve egy ötágú csillaggal. Következzék a jugoszláviai német, albán, török, bolgár és magyar kisebbség zászlója (van több is, de elég ennyi):

A végére hagytuk a Szovjetúniót. A Szovjetúnió esetében jellemző, hogy az égvilágon semmilyen hagyományos elem nincs a kommunista és hagyományos zászlók címerek között.

A szovjet zászló és címer a következő volt a Szovjetúnió létezésének végén:

A Szovjetúnió világuralmi törekvéseit jelzi maga a címer is: a Föld egészét ábrázolja.

Lássuk az európai szovjet tagköztársaságokat, de felesleges részletek nélkül!

Oroszország esetében a kommunizmus vége után visszatértek a hagyományos orosz zászlóhoz és címerhez. Íme a mai és a kommunista időszaki címer és zászló:

A 3 balti köztársaság esetében ugyanez történt, sorrendben az észt, a lett és a litván zászló és címer, előbb a mai, aztán a kommunista időszak változata:

Ukrajna esetében a posztkommunizmusban az egyik ukrán zászlóhoz tértek vissza, mely rövid ideig használatban volt az I. vh. után. Ami a címert illeti, egy ősi keleti szláv jelképet tettek meg címernek. Íme a a mai, aztán a kommunista időszak változata:

Ami Grúziát illeti, itt az az érdekesség, hogy hagyományosan két grúz nemzeti zászló létezik. Íme a két hagyományos grúz zászló (jelenleg a második a hivatalos), valamint szovjet Grúzia zászlaja:

S a mai, valamint a szovjet kori grúz címer:

Azerbajdzsán esetében, mivel az állam régebben nem létezett, az új zászlót és címert a 90-es évek (XX. sz.) elején alkották meg. Íme a mai és szovjet kori azeri zászló és címer. Látszik a mai azeri címeren, hogy nem kell feltétlenül kommunistának lenni ahhoz, hogy az ember heraldikailag megkérdőjelezhető címert alkosson...

Kazahsztán szintén nem létezett korábban államként. Íme a mai és szovjet kori kazah zászló és címer.

Ami Belaruszt illeti, itt az az érdekesség, hogy hagyományosan két belarusz nemzeti zászló létezik. Az első a I. vh. végén megalkotott belarusz zászló, mely a posztkommunista Belaruszban is hivatalos zászló is. A második a szovjet Belarusz zászlaja. A harmadik az 1995-ös népszavazáson megalkotott új belarusz zászló, mely gyakorlatilag a szovjet belarusz zászló kommunista jelképek nélküli változata. A baloldali "hímzés" a belarusz zászló egyedi eleme, ez hagyományos belarusz nép motívum. Belaruszban a kétféle zászlónak politikai jelentése is van: Lukasenka elnök ellenzéke a fehér-piros-fehér zászlót használja, de ez a zászló azért kevésbé népszerű az emberek között, mert túlságosan hasonlít a lengyel zászlóra, valamint persze az említett "hímzés" igencsak népszerű, ezzel magyarázható, hogy az emberek végülis leszavazták a fehér-piros-fehér zászlót.

Belaruszban címerként is két jelkép használatos. Az előbbi a hagyományos, mely használatban volt a posztkommunista Belaruszban is - ugyanaz, mint Litvánia jelképe! - mivel ez valójában egy közös lengyel-litván-belarusz jelkép. Aztán következik szovjet belarusz címere, s annak 1995-ben visszaállított ma is hivatalos változata:

Jön Moldova. Itt a kommunizmus bukása után de facto a román zászlót és címert vették át, kis különbségekkel. Íme a kommunista Moldova címere és zászlója, majd a mai Moldova címere és zászlója:

Érdekesség, hogy a nemzetközi jogilag Moldovához tartozó, valójában azonban független Transznisztria zászlaja és címere de facto egyezik szovjet Moldova zászlajával:

Meg kell még említeni az 1940-1956 között tagköztársasági státusszal rendelkezett Karéliát, íme zászlaja és címere:

Jelenleg a volt szovjet Karélia autonóm köztársaság Oroszországon belül, ezek a mai jelképei:

1922-1936 között létezett a Transzkaukázusi Szövetségi Szovjet Szocialista Köztársaság, jelképei ezek voltak:

1921-1931 között Abházia is szovjet tagköztársaság volt, később Grúziához lett csatolva, jelenleg pedig nem elismert de facto állam, íme a kommunista Abházia zászlaja/címere, majd pedig a mai Abházia jelképei:

Örményország kommunista és mai jelképei:

Most ezzel vége az európai területeknek. Következzék Ázsia? Az lenne a logikus, de mivel Ázsia hosszú lesz, nem Ázsia fog következni, hanem Amerika.

S most az amerikai kontinens.

Az amerikai kontinensnek szerencsére csak két állama volt kommunista, sajnos ebből az egyik még ma is az. Viszont itt nem születtek új kommunista zászlók és címerek. Sem a kommunista Grenada (1979-1983), sem a kommunista Kuba (1959-) nem alkotott új zászlót és címert, hanem megmaradtak az eredeti állami jelképek. Sorrendben Grenada és Kuba, ne tévesszen meg senkit az ötágú csillag egyik esetben sem, ezek nem kommunista jelképek, hanem mindigis szerepeltek a grenadai és kubai jelképek között:

(folytatás külön cikkben)

(képek forrása: FOTW)