Előljáróban annyit, hogy a XX. sz. 70-es éveinek végén a dekolonizációs folyamat gyakorlatilag lezárult, nem maradtak „igazi” gyarmatok.

Mi a gyarmat, illetve a szó pejoratív mellékjelentése miatt inkább nevezzük így, a külbirtok?

Külbirtok minden olyan terület mely valamely ország főhatalma alá tartozik, anélkül, hogy része lenne az illető országnak. A gyarmat szó, amennyiben a külbirtok szó jelentéstartalma – pejoratív - részeként használjuk, így lehetne meghatározható: minden olyan terület, mely AKARATA ELLENÉRE valamely ország főhatalma alá tartozik, anélkül, hogy része lenne az illető országnak.

Mindenesetre a továbbiakban külbirtokokról fogok beszélni.

A dekolonizációs folyamat – a közhiedelemmel ellentétben - nem feltétlenül jelenti azt, hogy a külbirtokok elnyerik függetelnségüket, bár történelmileg ez volt a jellemző. A dekolonizáció lényege nem a függetlenség elnyerése, hanem az, hogy egy adott gyarmati terület szabadon foglalhasson állást saját alkotmányos státuszáról, azonban a szabad állásfoglalás nem feltétlenül függetlenséget jelent, hanem esetleg csatlakozást az eredeti gyarmattartó hatalomhoz vagy akár a külbirtoki státusz fenntartását is jelentheti.

Az ENSZ gyarmati listája

Az ENSZ nyilvántart egy dekolonizációs listát, mely 16 területet tartalmaz, ezeket tartja az ENSZ gyarmatoknak:

Amerikai Szamoa – „gyarmattartó”: USA

Amerikai Virgin-szigetek – „gyarmattartó”: USA

Anguilla – „gyarmattartó”: Egyesült Királyság

Bermuda – „gyarmattartó”: Egyesült Királyság

Brit Virgin-szigetek – „gyarmattartó”: Egyesült Királyság

Falkland-szigetek – „gyarmattartó”: Egyesült Királyság

Gibraltár – „gyarmattartó”: Egyesült Királyság

Guam – „gyarmattartó”: USA

Kajmán-szigetek – „gyarmattartó”: Egyesült Királyság

Montserrat – „gyarmattartó”: Egyesült Királyság

Nyugat-Szahara – „gyarmattartó”: nincs

Pitcairn-szigetek – „gyarmattartó”: Egyesült Királyság

Szent Ilona – „gyarmattartó”: Egyesült Királyság

Tokelau – „gyarmattartó”: Új-Zéland

Turks- és Caicos-szigetek – „gyarmattartó”: Egyesült Királyság

Új-Kaledónia: – „gyarmattartó”: Franciaország

Sajnos a lista elsősorban aktuálpolitikai indíttatású, s vajmi kevés köze van a fogalmi tisztasághoz, sőt sokszor a tényekhez is, mint ez a továbbiakban nyilvánvalóvá fog válni. A leginkább mellbevágó példa Nyugat-Szahara szerepeltetése a listán, melynek nincs gyarmattartója! Gyarmat gyarmattartó nélkül – „kissé” vicces...

De Nyugat-Szaharáról már írtam külön, a továbbiakban nem ismételném magamat.

De térjünk vissza az eredeti témához! A dekolonizációs folyamatban, mivel a gyarmattartás negatív fogalommá vált, minden gyarmattartó hatalom igyekezett gyarmatait megfosztani gyarmati jellegüktől. Ennek legelterjedtebb példája természetesen az volt, hogy a gyarmat egyszerűen független, szuverén állammá vált. Ezek az esetek nyilvánvalóak, ezért nem fogok velük foglalkozni.

Azonban a volt gyarmatok kis részénél ez valamilyen okból nem volt lehetséges (jellemző ok: az illető gyarmat lakossága nem akart független államiságot), így a megoldás más lett.

Az egyik megoldás: integrálás a volt gyarmattartó országba. Azaz a volt gyarmat szerves része lesz a volt gyarmattartónak, annak területi egysége, ennek minden következményével együtt, tehát: a volt gyarmat lakosai ugyanolyan állampolgárok lettek, mint a volt gyarmattartó lakosai, ugyanolyan jogokkal. A fontos pillanat ebben természetesen az ÖNKÉNTESSÉG, hiszen volt már eset arra, hogy egy gyarmattartó hatalom gyarmatát saját szerves részének nyilvánította a lakosság megkérdezése nélkül. A jó példa erre például Algéria, mely az akkori francia alkotmányjog értelmében Franciaország szerves része volt, azonban ez a státusz nem elégítette ki a helyi lakosokat, hiszen azt nem ők választották, ezért a függetlenségért harcoltak. Tehát a volt gyarmattartó területébe való szerves integráció akkor tekinthető valóban dekolonizációnak, ha azt szabad és demokratikus népszavazás vagy más demokratikus véleménynyilvánítás előzi meg. Jellemző, hogy az ENSZ általában el szokta fogadni az ilyen integrálást, a szabadon a volt gyarmattartó területébe történő beolvadást választó volt gyarmatokat az ENSZ leveszi a „gyarmatok listájáról”.  Jelenleg az egyetlen ilyen vitás eset az ENSZ-listán Új-Kaledónia, melyről szó lesz majd az egyes esetek leírásánál.

A másik gyakori megoldás, hogy a volt gyarmat szabadon megszavazza, hogy megtartja „gyarmati” státuszát, azaz se a függetlenséget nem választja, se az anyaországba való beolvadást: megtartja az anyaország főhatalmát, de attól különálló egységként kíván a jövőben működni, jellemzően valamilyen fokú önkormányzat mellett. Ezek az esetek az ENSZ-lista meginkább fogalmilag tisztátlan pontjai! Egyes ilyen esetekben az ENSZ leveszi az illető területet a gyarmatok listájáról, amikor az illető terület önkormányzat létrehozása mellett szabadon arra szavaz, hogy meg kíván maradni a volt gyarmattartó főhatalma alatt. Más esetekben hiába szavaz az illető volt gyarmat ugyanerre, az ENSZ ezt nem ismeri el. Sajnos, ez általános irányelvek nélkül, „hasraütéses” alapon zajlik, ezért is jellemző, hogy az ENSZ gyarmati listáját nem szokás túlságosan komolyan venni.

Van amit viszont az ENSZ végképp nem fogad el: ha egy terület úgy akar megmaradni volt gyarmattartója főhatalma alatt, hogy még önkormányzatot sem akar. Bár ez nagyon ritka, Tokelau példája bizonyítja, hogy ilyen is lehetséges. Ezt a mindenképpen erősen humorosnak mondható esetet Új-Zéland alatt fogom elemezni.

Lássuk tehát a konkrét eseteket! Kizárólag azokat az eseteket sorolom fel, melyek jogilag is függő területeknek minősültem.

Egyes forrásokban még láthatunk ausztrál, dán, francia, holland függő területeket is, ezek azonban jogilag egyik esetben sem minősülnek függő területeknek.

*

Új-Zélandnak három függő területtel rendelkezik, valójában ezek közül kettőt leginkább a független államok közé kellene besorolni. A besorolásuk nehézkes, én ide soroltam őket, de ugyannyi érv szól a függetlenek közé sorolás mellett is.

Cook-szigetek - terület: 240 km² - lakosság: 19 569 fő
Niue - terület: 260 km² - lakosság: 1 398 fő
Tokelau - terület: 10 km² - lakosság: 1 416 fő

A Cook-szigetek Új-Zéland társult állama. Az új-zélandi parlament nem hozhat döntés a Cook-szigetekről, ez a Cook-szigetek parlamentjének kizárólagos kompetenciája. A teljes belső önkormányzatot kiegészíti a szinte teljes külső önkormányzat, bár Új-Zéland feladata a Cook-szigetek honvédelme és nemzetközi képviselete, azonban ezeket csak a Cook-szigeteki hatóságok beleegyezésével gyakorolhatja. Emelett a Cook-szigetek sok esetben saját magát képviseli nemzetközi kapcsolataiban, 27 országgal saját maga áll diplomáciai kapcsolatban. Fentiek miatt az ENSZ a Cook-szigeteket „nem-tagállamnak”, azaz független államnak tekinti.

Niue státusza egyezik a Cook-szigetek státuszával. Az új-zélandi parlament nem hozhat döntés Niuéről, ez Niue parlamentjének kizárólagos kompetenciája. A teljes belső önkormányzatot kiegészíti a szinte teljes külső önkormányzat, bár Új-Zéland feladata Niue honvédelme és nemzetközi képviselete, azonban ezeket csak a niuei hatóságok beleegyezésével gyakorolhatja. Emelett Niue sok esetben saját magát képviseli nemzetközi kapcsolataiban, pillanatnyilag azonban csak 1 országgal áll hivatalos diplomáciai kapcsolatban. Fentiek miatt az ENSZ Niuét „nem-tagállamnak”, azaz független államnak tekinti.

Tokelau esete viccnek számít az ENSZ és a dekolonizáció kapcsán. Tokelau három kis atoll, összesen 10 km2 területtel. Bár van önkormányzata, Új-Zéland külbirtoka. A státuszt Új-Zéland – mivel Tokelau szerepel az ENSZ gyarmati listáján – szeretné évek óta megváltoztatni, s társult állammá nyilváníttatni Tokelaut. A tokelauiak azonban szeretnének megmaradni „gyarmatnak”, ezért az eddig megtartott népszavazásokon a társult állami státusz opciója nem érte el a szükséges támogatást. Bár a népszavazás ENSZ felügyelet alatt zajlott, az ENSZ nem hajlandó az eredményt elfogadni, s továbbra is felszólítja Új-Zélandot, hogy a dekolonizációs folyamatot vigye végbe. Hiába könyörög az új-zélandi kormány, a tokelauiak nem hajlandók társult állam lenni.

*

Norvégia egyetlen egy külbirtokkal rendelkezik.

Bouvet-sziget - terület: 49 km² - lakosság: nincs állandó lakosság

A Bouvet-sziget Norvégia egyetlen megmaradt külbirtoka. Ez egy lakatlan sziget az Atlanti-óceán déli részén. A sziget arról híres, hogy ez világ legelszigeteltebb szigete, a legközelebbi föld 1 600 km távolságban van (ez az Antarktisz), míg a legközelebbi lakot terület 2 300 km távolságban található.

Egyes forrásokban szerepel mint norvég külbirtok még a Jan Mayen-sziget és Svalbard (Spitsberga-szigetek) is, mindkettő Észak-Európában található, ez azonban téves, mindkettő Norvégia szerves része. Svalbardra speciális nemzetközi egyezmény vonatkozik, de ez nem érinti a terület norvég szuverenitását és azt a tényt, hogy a terület teljes mértékben része Norvégiának.

*

Az USA alkotmányjoga különbséget tesz "bekebelezett" és "bekebelezetlen" területek között, valamint "szervezett" és "szervezetlen" területek között.

Szervezettnek minősül az a terület, melynek van saját szervezett közigazgatása, míg szervezetlen az, aminek nincs, jellemzően ezek - egy kivétellel - lakatlan területek, melyeken értelemszerűen nem is lehetne közigazgatást szervezni, ill. olyan kis lakosságú területek, hogy nem érdemes megszervezni rajtuk a közigazgatást.

Az 50 amerikai állam - bár természetesen bekebelezett és szervezett - e rendszeren kívül esik, hiszen ők maguk a szövetségi állam alkotórészei. Speciális törvény alapján ideszámít a főváros ("Columbia Kerület"), mely nem része egyetlen államnak szám, viszont államok területéből került kialakításra. Tehát a fenti terminológia csak az 50 államon és a fővároson kívüli amerikai szuverenitású területekre alkalmazandó.

Ami a bekebelezett/bekebelezetlen megkülönböztetést illeti, pillanatnyilag a fent említett területeken kívül minden más amerikai terület, egyetlen kivétellel: ez Palmyra-atoll, mely a Csendes-óceán központi részén található. A bekebelezett státusz azt jelenti, hogy az illető terület szerves része az USÁ-nak, vonatkozik rá automatikusan a teljes amerikai jogrend, lakosai pedig amerikai állampolgárok, viszont nem a szövetségi állam tagja (hiszen nem állam), hanem a szövetségi központi kormány alá tartozik. Tehát valójában a Palmyra-atoll nem függő terület, így itt fel sincs sorolva.

Miért van Palmyra atoll-nak bekebelezett státusza? Ennek oka történelmi. Palmyra-atoll eredetileg Hawaii része volt. Mielőtt Hawaii amerikai szövetségi állammá vált volna, státusza természetesen "bekebelezett" volt, azonban az államiság elérésekor Palmyra le lett választva területéről, viszont a már megszerzett státusz megmaradt. Természetesen Palmyra "szervezetlen", hiszen nincs állandó lakossága, így nincs mit "megszervezni" rajta.

Mivel azonban Palmyra "bekelebezett" terület, ha lennének lakosai, azok amerikai állampolgárok lennének, úgyszintén a Palmyrán való születés automatikusan amerikai állampolgárságot eredményez, bár persze ilyen még sosem fordult elő!

Palmyra esetében mindenképpen el kell mondani, hogy ez valószínűleg a világ egyik legszebb helye, de biztosan a legszebb sziget a Csendes-óceánban. Palmyra teljes egészében természetvédelmi terület, az atoll látogatása csak előzetes engedéllyel lehetséges. Hosszabb tartózkodás kizárólag tudományos vagy kutatói céllal engedélyezett. Néhány éve a National Geographic egyik száma Palmyrának volt szentelve, a folyóirat munkatársai meglátogatták az atollt és csodálatos képeket készítettek, melyek aztán láthatók voltak a lapban.

Az összes többi terület "bekebelezetlen", ez a státusz azt jelenti, hogy nem minősülnek az USA területe szerves részének, az amerikai jogrend pedig nem hatályos automatikusan, hanem csak abban az esetben, ha az illető "bekebelezetlen" terület kifejezetten meg van említve. A "bekebelezetlen" területek egy része "szervezett", ezek jellemzően - nem mindig - azok, melyeken állandó lakosság van. A lakatlan területek természetesen "szervezetlenek". Lássuk először ezeket csoportokban, mert közös vonásaik alapján együtt tárgyalandók ezek a területcsoportok.

Először is az USA 3 karib-tengeri területe.

Puerto Rico - terület: 9 104 km² - lakosság: 3 994 259 fő
Navassa-sziget - terület: 5 km² - lakosság: nincs állandó lakosság
Amerikai Virgin-szigetek - terület: 346 km² - lakosság: 108 448 fő

Puerto Rico a legnépesebb amerikai külbirtok, lakosainak száma majdnem eléri a 4 milliót. További 4 millió puertoricói származású személy él az USÁ-ban. Őslakosai eredetileg - Kubához és Hispaniolához hasonlóan - a tainók, egy karibi indián nép, akik azonban már a XVI. végéig teljesen kipusztultak a spanyol gyarmatosítók által behurcolt betegségek következtében. A mai Puerto Rico lakosságát 80 %-ban a spanyol bevándorlók leszármazottai, 10 %-ban a behurcolt afrikai rabszolgák utódai és mulattok teszik ki, a maradék egyéb bevándorló. Puerto Rico hivatalos nyelve az angol és a spanyol.

Társult állami státuszát Puerto Rico pedig 1952-ben kapta. Puerto Ricóban több ízben is népszavazás lett tartva a társult állam alkotmányos státuszának megváltoztatásáról. A legutóbbi népszavazáson 50% szavazott a jelenlegi társult állami státusz fenntartására, 47 % arra, hogy Puerto Rico legyen az 51. amerikai szövetségi állam, 3 % pedig a függetlenségre.

Az Amerikai Virgin-szigetek a Karib-tenger északkeleti részében találhatók. Az Amerikai Virgin-szigeteknek nincs lakosai vagy választott képviselői által megszavazott alkotmánya, alaptörvényét az amerikai Kongresszus állapította meg 1954-ben. Az illető alaptörvény azonban korlátozott belső autonómiát ad a területnek. 2007-ben a területi parlament megkezdte egy területi alkotmány kidolgozását, azonban a folyamat kudarcba fulladt, így továbbra is az 1954-es törvény határozza meg a terület alkotmányos státuszát.

A külügyeket és a védelmi ügyeket kizárólagosan a USA intézi, a többi kérdésben az Amerikai Virgin-szigetek kormányzója és a helyi demokratikusan választott parlament dönt, az amerikai jogszabályok által meghatározott kereteken belül, az amerikai Belügyminisztérium felügyelete alatt. 1969 előtt a terület kormányzóját - a végrehajtó hatalom fejét - az amerikai kormány nevezte ki, azóta a terület lakossága választja meg.

Az Amerikai Virgin-szigetek lakosai 1927 óta külön jogszabály alapján amerikai állampolgárok. Az Amerikai Virgin-szigeteken való születés amerikai állampolgárságot eredményez.

Az Amerikai Virgin-szigetek 4 évente választ 1 képviselőt az amerikai Kongresszusba, aki azonban szavazati jog nélkül vesz részt a Kongresszus munkájában. Emiatt a terület lakosai mentesülnek az amerikai szövetségi adóktól.

Az Amerikai Virgin-szigetek gazdaságának fő forrása az idegenforgalom, a terület az egyik legnépszerűbb karibi idenforgalmi célpont.

Az Amerikai Virgin-szigetek alkotmányos státuszát illetően 1993-ban volt népszavazás, melyen a többség a jelenlegi státusz fenntartására szavazott.

Az Amerikai Virgin-szigetek lakosságának 80-85 %-a fekete, a többi fehér és keverék. Hivatalos nyelv az angol.

A Navassa-sziget a Karib-tengerben helyezkedik el. Lakatlan, s természetesen "szervezetlen" terület.

Lássuk a Csendes-óceánban található lakott amerikai függő területeket.

Északi-Mariana-szigetek - terület: 477 km² - lakosság: 86 616 fő
Amerikai Szamoa - terület: 199 km² - lakosság: 65 628 fő
Guam - terület: 541 km² - lakosság: 178 000 fő

Az Északi-Mariana-szigetek (a Csendes-óceánban) - mint Puerto Rico - úgynevezett "társult állam". Az amerikai alkotmányos berendezkedésben ez a státusz áll legközelebb a szövetségi állami státuszhoz, helyi parlamentjük és kormányzójuk ugyanolyan jogokkal rendelkeznek, mint a szövetségi államok hasonló testületei. Gyakorlatilag ugyanazok a jogok illetik meg a társult államokat, mint a "rendes" szövetségi államokat, lakosaik amerikai állampolgárok, azonban nem fizetnek szövetségi amerikai adókat, s képviselőjük az amerikai Kongresszusban nem rendelkezik szavazati joggal.

Az Északi-Mariana-szigetek őslakosai a chamorrók, ma már a lakosság alig 20 %-át teszik ki. A lakosság 40 %-a bevándorló a Fülöp-szigetekről, további 25 % kínaiak, a többi bevándorló más csendes-óceáni szigetekről és fehér. A hivatalos nyelv az angol, a chamorro, s a karolin, ez utóbbi kettő maláj-polinéz nyelv.

Az Északi-Mariana-szigetek társult állami státuszát 1986-ban kapta. Távlati tervként az Északi-Mariana-szigeteken felmerült a szövetségi államként való csatlakozás az USÁ-hoz: a terület egyesüljön Guammal és váljon amerikai szövetségi állammá, azonban népszavazásig még nem jutott el a kérdés.

A Csendes-óceán déli részén található Amerikai Szamoa (a Szamoa-szigetvilág keleti része) az egyetlen "szervezetlen" terület, melynek állandó lakossága van.

A Szamoa szigetek nyugati - a keletinél többszörösen nagyobb - része eredetileg német gyarmat volt, majd az I. vh. után Új-Zélandhoz került, jelenleg független állam. A kicsi keleti rész pedig az USA birtoka a XIX. sz. vége óta.

Amerikai Szamoa "szervezetlen" amerikai terület, mivel hivatalosan nem született határozat a megszervezéséről, azonban de facto 1967 óta szervezett, mivel akkor lépett hatályba alkotmánya a amerikai kormány jóváhagyása és helyi népszavazás után.

A külügyeket és a védelmi ügyeket a USA intézi, a többi kérdésben Amerikai Szamoa korlátozott autonómiával rendelkezik: a lakosság által közvetlenül választott kormányzó és a helyi demokratikusan választott parlament dönt a amerikai Belügyminisztérium felügyelete alatt, a döntések nem mondhatnak ellen az USA alkotmányának és az USA által kötött nemzetközi szerződéseknek. A legfelsőbb amerikaiszamoai bírói döntések ellen az USA legfelsőbb bíróságához lehet fellebezni.

1980 előtt a terület kormányzóját - a végrehajtó hatalom fejét - az amerikai kormány nevezte ki, azóta a terület lakossága választja meg.

Amerikai Szamoa lakosai nem rendelkeznek amerikai állampolgársággal, viszont joguk van az USA területén letelepedni, s letelepedés esetén kedvezményesen szerezhetik meg az amerikai állampolgárságot. Az amerikai állampolgárság hiánya ellenére Amerikai Szamoa lakosai jogosultak amerikai útlevélre. A valóságban Amerikai Szamoa legtöbb lakosa ma már amerikai állampolgár, mert szinte mindenki hosszabb-rövidebb időre az USÁ-ba költözik, így általában megszerzi az amerikai állampolgárságot is. Az ilyen személy Amerikai Szamoán született gyermeke pedig már leszármazási jogon szerzi meg az amerikai állampolgárságot. Mindennek következtében ma már csak Amerikai Szamoa lakosai kisebb része nem amerikai állampolgár.

Ugyanez elvben - azaz ha nincs direkt jogszabály az ellenkezőjére - minden "bekebelezetlen" területre igaz, azaz az ottani lakosok nem amerikai állampolgárok és az ottani születés nem eredményez amerikai állampolgárságot, csak jogot az USÁ-ban való letelepedésre és amerikai útlevélre.

Amerikai Szamoa lakosai saját parlamenti és kormányzói választási jogokun kívül négyévente megválasztank 1 képviselőt is az amerikai Kongresszusába, azonban Amerikai Szamoa kongresszusi képviselője kizárólag tanácskozási joggal vesz részt a Kongresszus munkájában, azaz nincs szavazati joga a Kongresszus plenáris ülésein (a kongresszusi bizottsági szavazásokon viszont teljes szavazati joga van!). Emiatt Amerikai Szamoa lakosai mentesülnek az amerikai szövetségi adóktól. Természetesen amennyiben egy amerikaiszamoai lakos amerikai állampolgárságot szerez és az USÁ-ba költözik, ott rendes szavazati joga van, valamelyik amerikai szövetségi állam lakosaként.

Amerikai Szamoa hivatalos nyelve az angol és a szamoai, ami egy polinéz nyelv. A lakosság több mint 90 %-a őslakos szamoai, a többiek bevándorlók más polinéz szigetekről, valamint fehérek, s fehér-szamoai keverékek. A vallási hovatartozást illetően érdekesség, hogy a lakosság közel negyede mormon vallású - ugyanez a független Szamoára is igaz, ennek oka, hogy a Csendes-ócán déli részén lévő kisebb szigetek hagyományos mormon missziós igyekezetek színhelyei már a XIX. sz. vége óta. Pl. Tongán is hasonló a mormonok aránya, de Niuén is jelentős, 15 % körüli, míg a közeli Francia polinéziában is majdnem eléri a 10 %-ot. (Magában az USÁ-ban a mormonok aránya valamivel 2 % alatt van.)

Guam földrajzilag a Mariana-szigetekhez tartozik. Guamnak nincs lakosai vagy választott képviselői által megszavazott alkotmánya, alaptörvényét az amerikai Kongresszus állapította meg 1950-ben. Az illető alaptörvény azonban jelentős belső autonómiát ad Guamnak. A külügyeket és a védelmi ügyeket kizárólagosan az USA intézi, a többi kérdésben Guam korlátozott autonómiával rendelkezik: kormányzója és a helyi demokratikusan választott parlament dönt, az amerikai jogszabályok keretein belül, az amerikai Belügyminisztérium felügyelete alatt. 1969 előtt a terület kormányzóját - a végrehajtó hatalom fejét - az amerikai kormány nevezte ki, azóta a terület lakossága választja meg.

Guam lakosai 1950 óta, az amerikai Kongresszus említett alaptörvénye értelmében amerikai állampolgárok. A Guamon való születés amerikai állampolgárságot eredményez.

Guam 4 évente választ 1 képviselőt az amerikai Kongresszusba, aki azonban szavazati jog nélkül vesz részt a Kongresszus munkájában. Emiatt a guamiak mentesülnek az amerikai szövetségi adóktól.

Guam gazdaságának két fő forrása van: az idegenforgalom, s az USA költségvetési támogatása annak fejében, hogy az amerikai haderők több katonai támaszpontot is fenntartanak Guamon, az amerikai támaszpontok összterülete eléri Guam területének kb. egyharmadát. A támogatás részeként a Guamon állomásozó amerikai katonák és a támaszpontok nem-guami kiszolgáló személyzete jövedelmét terhelő szövetségi adók 100 %-a Guamot illeti.

Guam alkotmányos státuszát illetően a terület szeretné növelni önállóságát, bár a függetlenséget nagyon kevesen támogatják. A leginkább támogatott elképzelések között az állami státusz, a csatlakozás az Északi-Mariana-szigetekhez, s a társult állami státusz szerepel, ez utóbbinak van a legjelentősebb támogatása, azonban az amerikai kormány a jelenlegi státuszt fenntartását tartja az egyetlen megoldásnak, arra hivatkozva, hogy Guam gazdaságilag nem lenne képes önállóságra, s az amerikai költségvetési támogatás nélkül a terület válságba kerülne.

Guam őslakosai a chamorrók, ma már a lakosság alig 40 %-át teszik ki. A lakosság negyede bevándorló a Fülöp-szigetekről, szintén élnek itt kínaiak és bevándorlók más csendes-óceáni szigetekről. Emelett 5 % körüli fehér lakosság is van. A hivatalos nyelv az angol és chamorro, ami egy maláj-polinéz nyelv.

Lássuk végül az USA lakatlan, csendes-óceáni területeit!

Baker-sziget - terület: 1 km² - lakosság: nincs állandó lakosság
Howland-sziget - terület: 1 km² - lakosság: nincs állandó lakosság
Jarvis-sziget - terület: 4 km² - lakosság: nincs állandó lakosság
Johnston-atoll - terület: 3 km² - lakosság: nincs állandó lakosság
Kingman-zátony - terület: <1 km² - lakosság: nincs állandó lakosság
Midway-szigetek - terület: 5 km² - lakosság: nincs állandó lakosság
Wake-sziget - terület: 7 km² - lakosság: nincs állandó lakosság

A Csendes-óceán középső részén található Baker-sziget, Howland-sziget, Jarvis-sziget és a Kingman-zátony természetvédelmi terület, látogatásuk csak előzetes engedéllyel lehetséges, a turizmus tilos, kizárólag tudományos vagy kutatói céllal engedélyezett a látogatás.

A szintén a Csendes-óceán középső részén található Johnston-atoll és a Midway-szigetek 2003-ig, ill. 1993-ig az amerikai haderők irányítása alatt álltak - közismert a II. vh. alatti midwayi légicsata Japán és az USA között -, azonban ma már ez a két terület szintén környezetvédelemi terület, a látogatás szintén engedélyhez kötött.

A Kingman-zátonnyal kapcsolatban fontos hozzátenni, hogy csak neve zátony, valójában nem az. Hiszen ha zátony lenne, nem is minősülne szárazföldnek, azaz nem is szerepelhetne semmilyen terület-felsorolásban. Hiszen a zátony meghatározása: olyan képződmény közvetlenül a vízszint alatt, amely a vízszint időszakos csökkenésével a szárazra kerül. Amennyiben a legmagasabb vízálláskor, dagály idején, akár egy kis rész is a víz szintje felett van, akkor az már nem zátony, hanem sziget. Kingman valójában egy "kvázi-zátony", ha lenne ilyen fogalom, zátonynak a korabeli hajósok nevezték el, s a hibás terminológia rajta ragadt. Kingman területe valójában alig néhány négyzetméter, ez az a terület, mely dagály esetében is a vízszint felett van. Apály idején viszont Kingman egy 70 km²-es területet körbevevő atoll.

A Csendes-óceán középső részén található szintén Wake-sziget, az amerikai haderők irányítása alatt áll, szintén szervezetlen terület, mivel állandó lakossága nincs, a szigeten csak amerikai katonák és az azokat kiszolgáló magáncégek alkalmazottjai tartózkodhatnak.

S egy kiegészítés: a marxista szellemiségű politikai térképeken előszeretettel szerepeltetnek egy Guantanamói-öböl nevű USA-külbirtokot. Természetesen ez csupán politikai propaganda, s a valósághoz semmi köze. A Guantanamói-öböl egy amerikai katonai-tengerészeti támaszpont KUBA területén, bérelt terület, s természetesen soha senki sem állította, hogy a terület ne Kubához tartozna, s természetesen úgyszintén soha senki sem gondolta, hogy a terület az USÁ-hoz tartozna. Ez egy ugyanolyan támaszpont, mint bármelyik másik a világ bármely más pontján. A helyzet furcsasága persze tény: a bérbeadó és a bérlő között a viszony megromlott, s immár 45 éve nincs köztük diplomáciai kapcsolatot, ez azonban nem változtat sem a bérleti jogviszonyon, sem a terület hovatartozásán. Az USA mind a napig szigorúan betartja a bérleti szerződés feltételeit (miközben annak több pontját is a havannai kommunista rezsim megszegte azóta), pl. az amerikai földre került kubai menekült automatikusan jogosult politikai menedékjogra, azonban hiába jut be egy kubai menekült a guantanamói-öbli támaszpontra, nem jogosult a menedékjogra, mivel ebben az esetben a menekült kubai területről kubai területre jutott el, ami sajnos nem elegendő jogalap az amerikai menedékjoghoz.

*

Folytassuk hát az Egyesült Királysággal.

Az Egyesült Királyság a tiszta megoldások híve. Az ország szerves része csak Nagy-Britannia és Észak-Írország, minden más brit szuverenitású terület külbirtok/tartozék.

Lássuk először is azt a két brit tengerentúli területet, melynek területe része az EU-nak.

Akrotíri és Dekélia - terület: 255 km² - lakosság: 14 000 fő
Gibraltár - terület: 7 km² - lakosság: 28 800 fő

Amikor Ciprus 1960-ban elnyerte függetlenségét az Egyesült Királyságtól, az Egyesült Királyság megtartotta magának a sziget területének kb. 3 %-át, azaz két községet, Akrotírit és Dekéliát, valamint ezek környékét. Ezen a területen fontos brit légi és haditengerészeti támaszpont, ill közös brit-amerikai hírszerző állomás működik mind a mai napig. A brit tengerentúli terület határain nincs határőrizet, azaz a ciprusiak szabadon közlekedhetnek a brit területeken áthaladó utakon. Akrotíri és Dekélia brit tengerentúli terület 2008 óta arról is nevezetes, hogy ez az egyetlen brit szuverenitás alatt lévő terület, melynek hivatalos pénzneme az euró, ugyanis a Ciprusi Köztársaság eurózónás belépésekor Akrotíri és Dekélia úgy döntött, hogy követi a példát.

A terület - bár státusza tengerentúli terület – a gyakorlatban jelentősen különbözik a többi brit tengerentúli területtől abban, hogy rajta az Egyesült Királyság nem folytat a katonain kívül más tevékenységet, nem enged a területen senkit sem letelepedni a már ott lakó személyeken kívül, s a területnek nincs demokratikusan választott kormányzati szerve, a kormányzást a mindenkori ciprusi brit haderők főparancsnoka látja el. Bár a terület hivatalosan része az EU-nak, speciális helyzete miatt nem tart Európai Parlamenti választásokat. Úgyszintén ez az egyetlen brit külbirtok, melynek területén való születés nem eredményez brit állampolgárságot.

Közkeletű tévhit, hogy Gibraltárban az életszínvonal óriási. Pedig nem, Gibraltár nem Monaco vagy Liechtenstein. Valójában kb. 15-20 %-kal alacsonyabb az életszínvonal Gibraltárban, mint az Egyesült Királyságban. A legtöbb bevándorló indiai. Gibraltár 1713 óta brit, de a spanyolok mind a mai napig maguknak követelik, pedig erre nem sok alapjuk van. Egy biztos: a lakosság semmiképpen nem akar Spanyolországhoz tartozni. Néhány éve a brit kormány jószándékú gesztust akart mutatni Spanyolországnak, javasolva valamilyen kettős brit-spanyol szuverenitást Gibraltár felett. Meg is szavaztatták róla a gibraltáriakat: valószínűleg még Kádár János is megirígyelte volta az eredményt, ugyanis 98,9 % szavazott a közös brit-spanyol fennhatóság ellen. Nehogy valamikor is a brit kormány átadja a területet a spanyoloknak, a gibraltáriak nem bízva semmit a véletlenre, beírták alkotmányukba, hogy Gibraltár szuverenitási státusza nem változtatható meg népszavazás nélkül. Azt is írhatták volna persze, hogy „örökre brit és kész”, mert ez ugyanazt jelenti, ismerve a gibraltáriak érzelmeit, de így ez a népszavazásos szöveg mégiscsak elegánsabb. Egyébként – bár jogi szinten megy a szájtépés spanyol részről – ma már normális a viszony Gibraltár és Spanyolország között.

Ami az alkotmányos státuszt illeti, Gibraltár a külügyeket és a honvédelmet kivéve teljesen önálló, a brit királynő által kinevezett kormányzó hatalma valamivel kisebb, mint Magyarországon Sólyom Lászlóé, feladata abban merül ki, hogy a választáson – Gibraltárnak saját parlamentje van - nyertes párt vezetőjét kinevezi főminiszternek és kitüntetéseket nyújt át nagyobb ünnepeken és kellemes ünnepeket kíván december 31-én.

Gibraltár az egyetlen brit külbirtok, ahol rendeznek Európai Parlamenti választásokat. Mivel azonban túl kevés a lakosok száma, hogy az akár 1 EP-képviselőre elég legyen, a gibraltáriak a délnyugat-angliai választókerület jelöltjeire szavaznak.

Az őslakos gibraltáriak spanyolok, angolok, arabok, máltaiak keveréke, identitásuk gibraltári, amit a brit identitás „alrendszereként” élnek meg. Az őslakosok kétnyelvűek: egyrészt egymás között hétköznapi témákban gibraltári nyelven, másrészt angolul beszélnek. A leginkább ismert idegen nyelv természetesen a spanyol. A gibraltári vagy más néven llanito nyelv angol-spanyol keveréknyelv, de nehezen érthető mind a spanyolok, mind az angolok számára. A terület pénzneme a gibraltári font, melynek árfolyama az angol fonthoz van rögzítve 1:1 alapon.

Most következzen az a 10 brit külbirtok, mely az „EU tengerentúli területe” státusszal rendelkezik. Ezek brit alkotmányjogi szempontból mind tengerentúli területek, azonban jelentős különbségek vannak az Egyesült Királysághoz viszonyított függőség és önkormányzatiság tekintetében.

Anguilla - terület: 91 km² - lakosság: 13 500 fő
Brit Indiai-Óceáni Terület - terület: 46 km² - lakosság: nincs állandó lakosság
Brit Virgin-szigetek - terület: 153 km² - lakosság: 27 000 fő
Dél-Georgia és Déli-Sandwich szigetek - terület: 4 066 km² - lakosság: nincs állandó lakosság
Falkland-szigetek - terület: 12 173 km² - lakosság: 2 955 fő
Kajmán-szigetek - terület: 259 km² - lakosság: 53 252 fő
Montserrat - terület: 101 km² - lakosság: 4 655 fő
Pitcairn-szigetek - terület: 47 km² - lakosság: 50 fő
Szent Ilona, Ascension és Tristan da Cunha - terület: 420 km² - lakosság: 5 661 fő
Turks- és Caicos-szigetek - terület: 417 km² - lakosság: 36 605 fő

A Dél-Georgia és Déli-Sandwich szigetek, valamint a Brit Indiai-Óceáni Terület tengerentúli területeknek nincs állandó lakosságuk, az előbbin csak kutatók tartózkodnak, az utóbbin pedig közös brit-amerikai katonai támaszpont működik. Ebből következően nincs szervezett közigazgatásuk sem, mindkét területet 1-1 kormánybiztos irányítja, akiket a brit kormány nevez ki. Mindkét kormánybiztos irodája az illető területen kívül van, Dél-Georgia és Déli-Sandwich szigetek kormánybiztosa a Falkland-szigeteken, míg a Brit Indiai-Óceáni Terület kormánybiztosa Londonban tartózkodik.

Dél-Georgia és Déli-Sandwich szigetek területét Argentína a sajátjának tartja, a Brit Indiai-Óceáni Területet pedig Mauritius igényli. Ez utóbbi igényt a brit kormány elismeri, s brit-mauritiusi egyezmény van arról, hogy amennyiben a brit kormány abbahagyja a katonai támaszpont használatát, a terület csatolva lesz Mauritiushoz. E megállapodás alapja az, hogy a terület régebben Mauritius része volt, attól Mauritius függetlenségekor lett elválasztva, a katonai támaszpont kiépítése előtt pedig a terület eredeti őslakosságát kényszerrel telepítettek át Mauritius más részeire.

Szent Ilona, Ascension és Tristan da Cunha - három nagyobb és több kisebb sziget az Atlanti-óceán déli felén. A területet a brit királynő (de facto a brit kormány) által kinevezett kormányzó irányítja. A helyi lakosok mindhárom szigeten helyi önkormányzatot választanak, melyek tagokat delegálnak kormányzó által vezetett kormányzati testületbe.A terület lakosai brit telepesek leszármazottai. A terület pénzneme a szentilonai font, melynek árfolyama az angol fonthoz van rögzítve 1:1 alapon.

A Pitcairn-szigeteket – mely jelenleg egy lakott és több lakatlan szigetből áll a Csendes-óceán déli részén - 1790-ben népesítette be Bounty fellázadt brit hajó néhány matróza és tahiti feleségeik, összesen 18 személy. A terület közel 50 éven keresztül a világtól elzárva fejlődött, közben a lakosság többszörösére, közel 200 főre nőtt. Mivel a terület képtelen ennyi embert eltartani, a lakosok nagy részét elköltöztették. A XX. sz. folyamán ismét 200-ra nőtt a lakosok száma, majd újabb elköltözés után a lakosság 50 fő körül stabilizálódott.

A Pitcairn-szigetek a világ legkisebb lakosságú területe, mely szervezett közigazgatással rendelkezik. A területet a brit királynő (de facto a brit kormány) által kinevezett kormányzó irányítja. A helyi lakosok önkormányzatot és polgármestert választanak, azonban azok döntései csak a kormányzó egyetértésével lépnek hatályba.

A terület pénzneme az új-zélandi dollár.

A Falkland-szigetek az Atlanti-óceán délnyugati részén helyezkednek el. Lakosai brit telepesek leszármazottai. Montserrat a Karib-tengerben található, lakosai legnagyobb részben behurcolt afrikai rabszolgák leszármazottai.

Montserratról a legismertebb tény, hogy fővárosát 1995-ben egy vulkánkitörés megsemmisítette.

A Falkland-szigetek az 1982-es argentín-brit háború kapcsán váltak közismertté. Argentína zavaros történelmi jogokra hivatkozva követeli a területet. A lakosok viszont brit telepesek, akik nem kívánnak Argentínához tartozni.

Mindkét területet a brit királynő (de facto a brit kormány) által kinevezett kormányzó irányítja. A helyi lakosok törvényhozó testületet választanak, mely tagokat delegál kormányzó által vezetett kormányzati testületbe.

A Falkland-szigetek pénzneme a falkandi font, melynek árfolyama az angol fonthoz van rögzítve 1:1 alapon. Montserrat része a kelet-karibi valutaövezetnek, pénzneme a kelet-karibi dollár, melynek árfolyama az USA-dollárhoz van rögzítve 1:2,7 alapon.

A Turks- és Caicos-szigetek a Bahama-szigeket közvetlen keleti szomszédja. Eredetileg Jamaicához tartozott a terület, 1962 óta önálló brit külbirtok. Lakosai legnagyobb részben behurcolt afrikai rabszolgák leszármazottai.

Gibraltárhoz hasonló nagyfokú önállóságot élvezett, az Egyesült Királyság gyakorlatilag csak a külügyeket és a honvédelmet intézte. Azonban 2008-ban korrupciós botrány tört ki, mely szinte az egész területi vezetést érintette. A botrány miatt 2009 márciusában a brit kormány felfüggesztette a helyi alkotmányt és elmozdította a választott testületeket, minden hatalmat átadva a brit kormány által kinevezett kormányzónak, aki addig csupán reprezentatív funkciót töltött be. A rendelkezés két évig lesz érvényben. Tehát a gyakorlatban a terület státusza ideiglenesen koronagyarmat, helyi önkormányzati jogok nélkül.

A Turks- és Caicos-szigetek pénzneme az USA-dollár.

Anguilla, a Brit Virgin-szigetek, s a Kajmán-szigetek a Karib-tengerben találhatók. Alkotmányos státuszuk hasonló. A külügyek, a honvédelem, s gazdasági ügyek egy része a brit királynő (de facto  a brit kormány) által kinevezett kormányzó hatáskörébe tartozik. A többi ügyet a hely lakosok által választott parlament, s választásokon nyertes párt által delegált főminiszter intézi.

A Kajmán-szigetek az egész karibi térség leggazdagabb területe, köszönhetően az idegenforgalomnak és a pénzügyi szolgáltató szektornak. Ugyanez érvényes a Brit Virgin-szigetekre is, mely második helyen áll a térségben az életszínvonalt illetően. Hozzájuk képest Anguilla jóval szegényebb, itt gyakorlatilag az egyetlen bevételi forrás az idegenforgalom.

Anguilla része a kelet-karibi valutaövezetnek, pénzneme a kelet-karibi dollár. A Kajmán-szigetek pénzneme a kajmáni dollár, melynek árfolyama az USA-dollárhoz van rögzítve 1:1,2 alapon. A Brit Virgin-szigetek pénzneme az USA-dollár.

Ami Anguilla történetét illető, érdemes vele külön foglalkozni, mert kifejezetten humoros elemeket tartalmaz. Valószínűleg ez a világtörténelem egyetlen esete, amikor egy terület lakosai és politikusai egy film (ráadásul egy vígjáték) ötletét használták fel céljaik eléréséhez. Az 1959-es The Mouse That Roared című (magyar címe: Az Ordító Egér) film Peter Sellers brit színész főszereplésével egy kitalált európai miniállamról szól, mely miután csődközeli helyzetbe kerül, háborút indít az USA ellen, azzal a céllal, hogy az USA egy gyors háborúban visszatámadjon és legyőzze az országot, majd segélyt nyújtson neki, mint tette ezt a II. vh. után a Marshall-segéllyel, ami majd meg fogja menteni a miniállamot a biztos csődtől. A filmet nem mondom tovább, mert ez esetben ez már nem releváns. De lássuk hogyan jön ide Anguilla.

Anguillát a britek Saint Kitts-Nevis terület részeként irányították, ez viszont nagyon nem tetszett a anguillaiknak, mivel nem éreztek közösséget Saint Kitts-Nevissel, ráadásul úgy gondolták, hogy egy nagyobb területi egység részeként velük senki sem törődik. A dolgok akkor kezdtek azonban súlyos sérelemként jelentkezni, amikor kiderült, hogy Saint Kitts-Nevis függetlensége évek kérdése, s minden abba az irányba megy, hogy az új ország része lesz Anguilla. Az anguillai lakosok ezt már nem tűrhették, 1967 május 30-án – ez mind  a mai napi Anguilla nemzeti ünnepe - a lakosság elűzte a szigetről a saint-kitts-nevisi rendőrséget, majd az amerikai kormányhoz fordult, hogy vegye át a sziget irányítását. Az amerikai kormány természetesen nem reagált egy brit belügyre. Ezután a sziget egyoldalúan népszavazást tartott, ahol 1813 igen és 5 nem szavazattal kimondták elszakadásukat az akkor még brit uralom alatt álló Saint Kitts-Nevistől. Tárgyalások indultak a brit kormánnyal, a britek megpróbáltak egy kompromisszumos egyezséget kidolgozni, de nem voltak hajlandók teljesíteni az anguillai fő követeléséket: hogy legyen Anguilla külön kezelve Saint Kitts-Nevistől, s NE kapjon függetlenséget. Ezek után az anguillaiaknak nem maradt más lehetőségük, mint kiűzni a brit tárgyalókat, majd kikiáltották a forradalmat és a független köztársaságot, remélve, hogy ezek után komolyan veszik majd őket. Londonban erre nem számítottak, de most már lépniük kellett. Ismét tárgyalókat küldtek Anguillára, de az anguillaiak nem voltak hajlandók tárgyalni, remélve, hogy ezzel ki tudnak majd provokálni egy igazi brit reakciót. Miután a brit kormány kezdett nevetségessé válni, kénytelenek voltak lépni: megindult az Anguilla elleni brit invázió, egy 20 katonából és 40 rendőrből álló brit egység megindult Anguilla felé visszállítani az alkotmányos rendet. A brit „megszállókat” az anguillaiak a parton meleg üdvözlő szavakkal és koktélokkal fogadták, az anguillai „forradalmi köztársaság” vezetése pedig azonnal „kapitulált”, így fél óra múlva már teljesítette a misszióját a kiküldött brit egység. Ezek után a britek már nem tudtak mit tenni, megígérték, hogy teljesítik a követeléseket, ez meg is történt: 1980-ban Anguilla hivatalosan is le lett választva Saint Kitts-Nevisről, majd 1983-ben St Kitts-Nevis független állam lett, Anguilla meg mind a mai napig brit tengerentúli terület. A „forradalom” vezetője később több ízben a sziget kormányzói tisztségét töltötte be. Na és érdemes megnézni a forradalmi köztársasági zászlót is...

(forrás: FOTW)

Lássuk most az egyetlen brit tengerentúli területet, mely nem kérte az "EU tengerentúli területe" státuszt. Ez Bermuda.

Bermuda - terület: 53 km² - lakosság: 67 837 fő

Bermuda az Atlanti-óceán nyugati részében található, közel az USA partjaihoz. Lakosai fele-fele részben behurcolt afrikai rabszolgák és brit telepesek leszármazottai.

Gibraltárhoz hasonló nagyfokú önállóságot élvez, az Egyesült Királyság gyakorlatilag csak a külügyeket és a honvédelmet intézi.

A terület pénzneme a bermudai dollár, melynek árfolyama az USA-dollárhoz van rögzítve 1:1 alapon.

Végül jöjjön az Egyesült három úgynevezett koronabirtoka, melyek szintén nem részei az EU-nak, bár egyes EU-szabályok hatályosak Ezek azért nem tengerentúli területek, hanem külbirtokok, mert az Egyesült Királysághoz valójában a korona jogán kapcsolódnak.

Guernsey - terület: 78 km² - lakosság: 65 573 fő
Jersey - terület: 116 km² - lakosság: 91 126 fő
Man - terület: 572 km² - lakosság: 80 058 fő

Guernsey és Jersey Franciaország partjainál található. Az eredeti Normandiai Hercegség utolsó megmaradt részei. Mivel Angliát 1066-ban Vilmos (Hódító) normandiai herceg hódította meg és felvette az angol királyi címet, Guernsey és Jersey lakosai között elterjedt a mondás, hogy valójában nem Guernsey és Jersey az Egyesült Királyság birtokai, hanem éppen fordítva: Anglia az ő külbirtokuk, hiszen a normandiai herceg hódította meg Angliát és nem az angol király Normandiát. Guernsey és Jersey államfője a "normandiai herceg" mind a mai napig, mely természetesen a mindenkori brit király egyik címe immár 950 éve, azonban a különállás miatt a két területen a brit király jogilag mint normandiai herceg gyakorolja államfői jogait.

A honvédelmet mindkét terület esetében az Egyesült Királyság látja el, a külügyeket is, azonban a területekkel való konzultáció után. Külön választott parlament és kormány műküdik mindkét területen. A helyi ügyeket a helyi választott testületek intézik.

Guernsey-hez tartozik több közeli kisebb sziget, közülük Alderney és Sark bizonyos fokú önállóságot élvez.

A területek pénzneme a guernsey-i és a jersey-i font, minkettő árfolyama az angol fonthoz van rögzítve 1:1 alapon.

A Man-sziget a harmadik koronabirtok, Írország és Nagy-Britannia között helyezkedik el.

Státusza megegyezik a Guernsey és Jerset státuszával, azonban más a története: miután az angol király főhatalma alá került a sziget, nem lett csatlakoztatva sem Angliához, sem Skóciához, majd az Egyesült Királyság megalapítása (1800) után is kívül maradt. A Man-sziget államfője "Man ura", aki természetesen a mindenkori brit uralkodó. Man-sziget büszkélkedik a világ legrégibb folyamatosan működő parlamentjével, ez a 979-ben alapított Tynwald. Man pénzneme a manxi font, árfolyama az angol fonthoz van rögzítve 1:1 alapon. Man eredeti nyelve a manx volt, egy kelta nyelv, mely a XX. sz. végén halt ki.

Mik a kereszténység különböző felekezetei? Nem teológiai, közérthető választ kértek többen erre a kérdésre.

Íme a válaszom.

Először azonban az eredeti nagymama lekvárja hasonlat, melyet egyik tanáromtól hallottam évekkel ezelőtt.

A kereszténység a mai Európában olyan, mint a nagymama lekvárja. A nagymama még gyümölcsöket szedett, lekvárt főzött, amit aztán az év során mindenki elégedetten fogyasztott. A szülők még nézték, hogyan csinálja a nagymama a lekvárt, de ők már nem utánozták soha, de időnként noszogatták a nagymamát, hogy csináljon már lekvárt, mert nagyon kellene. Aztán amikor a nagymama meghalt, megették ami maradt a nagymama spájzában, majd vették a bolti lekvárt, közben ismételgetve, hogy milyen jó is volt az "igazi" lekvár, s mondogatják, hogy akkor majd jövőre ők is megkísérlik a lekvárkészítést, de végül mindez csak terv marad. Aztán a mi nemzedékünk meg már csak annyit tud, hogy volt valamikor egy nagymama lekvárja nevű termék, nem tudjuk, hogy pontosan mi is volt az, de tudjuk, hogybiztos nagyon jó lehetett, ha egyszer ilyen sokan emlegetik. A mi gyerekeink pedig már nem is tudjuk, hogy mi a nagymama lekvárja, s ha véletlenül valaki ad is nekik megkóstolni, fura arcot vágnak és csodálkoznak. Az unokáink pedig csak annyit tudnak majd a nagymama lekvárjáról, hogy az valami hülye elavult hagyományos ételféle, ami egyébként tök felesleges, mert a sarkon sokkal jobb minőségű lekvár kapható kis műanyag tubusban.

Ugyanez az én átiratomban a keresztény felekezetekről.

A keleti kereszténység mind a mai napig a nagymama receptjét használja.

A katolikusok igyekeztek a recepten fejleszteni, de alapjában megtartották a lényegét.

A hagyományos protestánsok "rájöttek", hogy nem is biztos, hogy a nagymama receptje az, ami ránk maradt, s igyekeztek emberi okoskodással visszaállítani az "eredeti" receptet. Kinézetre kicsit hasonlít a lekvárra, de az íze is meg a színe is nagyon más.

Az újprotestánsok megreformálták a protestáns lekvárt is, s még kevésbé hasonlít nagymama lekvárjára.

A különféle marginális csoportok pedig fogtak egy üveg mogyorókrémet, s ráírták "igazi lekvár"

Folytatás tegnapról!

Szomáliföld / Soomaaliland / أرض الصومال‎

Szomáliföld egy nagyon különleges és egyben sajnálatos eset. Bevallom, hogy magam is részt vettem a Szomáliföld nemzetközi elismerését elősegítő mozgalomban, azaz ez kissé a „kedvencem”. Ennek ellenére igyekszem objektív maradni.

Szomáliföld sajátossága, hogy míg az előző el nem ismert országok esetében egy sikeres szeparatista mozgalom áll szemben egy létező, működő, szervezett állammal, addig Szomáliföld esetében nem erről van szó.

A gyarmati időkben a szomáli nép törzsterületén három gyarmat létezett: Francia Szomáliföld, Olasz Szomáliföld, Brit Szomáliföld. Emellett jelentős szomáli kisebbség van még Etiópiában.

Francia Szomáliföld 1977-ben vált független állammá, ez a mai Dzsibuti. Brit Szomáliföld és Olasz Szomáliföld egyaránt 1960-ban vált függetlenné, az előbbi június 26-án az utóbbi július 1-jén. 1960. július 1-jén a két volt gyarmat egyesült, ezzel megalakult Szomália (a Szomáliai Köztársaság). Az új állam hamarosan káoszba süllyedt, különösen az 1969-es marxista államcsíny után, amikor a helyi kommunisták diktatúrát alakítottak ki. A diktatúra 1977-ig baráti viszonyban állt a Szovjetúnióval, majd szovjetellenes irányt vett, miután a szovjetek Etiópia oldalára álltak a szomáli-etióp háborúban. A diktatúra azonban egészen 1991-ig fennállt. Ez után a központi kormányzat megszűnt, polgárháború alakult ki. 1992-ben az ENSZ békefentartókat küldött az országba, akik 1995-ig maradtak, miután feladatukat nem tudták teljesíteni. Az anarchia azóta is tart, a központi kormányzat nem ellenőrzi az ország területét. Szomália különböző részeiben autónóm államalakulatok alakultak vagy egyszerűen helyi bandák hatalma érvényesül. Az ország tengerparján kalózbandák működnek, melyek külföldi hajók elleni támadásokból élnek.

Hogyan jön ide azonban Szomáliföld?

Szomáliföld területe megegyezik a volt Brit Szomáliföld területével. A terület vezetői 1991. május 18-án a szomáliai diktatúra bukása után kinyilvánították, hogy kilépnek az 1960. július 1-jén megalakított Szomáliából, s Brit Szomáliföld jogutódjaként új államot hoznak létre Szomáliföld néven. Az új állam sikeresnek és stabilnak bizonyult, működő kormánnyal és normális, kiszámítható élettel. Ez a stabilitás mind a napig fennáll, s megnyilvánul belső és külső jelekben, Szomáliföldön nem működnek rablóbandák, sem kalózok, sem radikális iszlám terroristatáborok. Szomáliföld alkotmányos rendje a brit jog, az iszlám jog és a hagyományos szomáli hagyományok sikeres ötvözésén alapszik. A normális szomáliföldi politikai élet nemcsak Szomáliához képest, hanem az egész térséghez képest is ritkaságnak számít. Elnöki köztársasági rendszer van az országban, az elnök a végrehajtó hatalom feje, a nép közvetlenül választja általános és titkos szavazással. A törvényhozás független a végrehajtó hatalomtól, s két házból áll, mindkettőben egyenlő számú képviselő foglal helyet, a törvényjavaslatokat mindkét háznak meg kell szavaznia, hogy hatályba lépjenek. Az alsóházba többpárti választások alapján kerülnek be a képviselők pártlistás szavazás alapján, jelenleg három fő politikai párt működik az országban. A felsőházban a szomáliföldi hagyományos klánok delegáltjai ülnek.

Tehát immár 18 éve a helyzet a következő: van egy nemzetközileg elismert Szomália, de facto kormány nélkül, teljes káoszban, viszont ugyanakkor Szomália nemzetközileg elismert területén, a volt Brit Szomáliföld területén működik egy nemzetközileg nem elismert, azonban stabil és működő állam, Szomáliföld.

Évek óta nyílt titok, hogy valójában meg kellene adni Szomáliföldnek a nemzetközi elismerést, hiszen egy elismert sikeresen működő állam akár példa is lehetne a térség számára. A nagyhatalmak is tudják ezt, azonban arra várnak, hogy a kérdés afrikai szinten dőljön el először. Az afrikai államok pedig félnek a már kialakult határok megváltoztatásától, nehogy ez precedenst teremtsen, majd káoszt okozzon esetleg a kontinens más részein.

Bár az utóbbi években több jelzés is érkezett az elismerési szándék komoly fontolgatásáról, tényleges elismerés eddig nem történt meg. Etiópiával és Dzsibutival – bár hivatalos elismerés nélkül – baráti kapcsolatot ápol Szomáliföld. Ezekben az országokbak Szomáliföld kvázi-nagykövetségeket is üzemeltet. Szintén van ilyen képviselet néhány európai országban, valamint az USÁ-ban.

Ami a gazdaságot illeti, Szomáliföld gazdaságában a fő tényező az állattenyésztés és a külföldön élő szomáliföldiek hazautalásai, erős ellentétben Szomáliával, ahol a fő bevételi forrás a kalózkodás... Az országnak saját, stabil pénzneme van, a szomáliföldi shilling.

Azawad / أزواد

Azawad a legújabb eset, 2012-ben jött létre Mali területén. Sorsa még nem ismert, képes lesz-e tartósan megmaradni. A mali tuaregek állama, melyet fegyveresen vívtak ki a mali hadsereggel szemben. Kevés információ van a kialakult helyzetről a kaotikus állapotok miatt,

*

Ezzel véget ért a minden feltételnek megfelelő 8 el nem ismert ország ismertetése. Ráterek a fennmaradó 4 esetre.

Mielőtt azonban rátérnék, a teljesség kedvéért megemlítenem a Vatikánt, mely elismert országnak minősül – az ENSZ nem-tagállamnak minősíti és az ENSZ-tagállamok 80-90 %-a is elismeri - annak ellenére, hogy valójában nem teljesíti a montevideói feltételek egyikét: az állandó lakosság követelményét. Ugyanis a Vatikánnak állandó lakossága nincs, vatikáni állámpolgárságot nem lehet születés vagy leszármazás jogán szerezni, ezt mindig csak azok a személyek kapják, akik fontos vatikáni szolgálatot látnak el, tehát a katolikus egyház legfelsőbb vezetése, a központi egyházi hivatalok vezető tisztségviselői és a vatikáni diplomaták, s ezek a felsorolt személyek is csak tisztségük idejére kapják meg a vatikáni állampolgárságot, a tisztség végeztével az állampolgárság megszűnik. Amennyiben egy vatikáni állampolgár pl. magas hivatalából nyugdíjba megy, állampolgársága megszűnik. Amennyiben az illetőnek a vatikánin kívül nincs más állampolgársága (mert pl. az eredeti állampolgárságát időközben elvesztette), akkor a hontalanság megelőzése érdekében automatikusan olasz állampolgárrá válik, ezt még az 1929-es lateráni szerződés rögzítette.

Természetesen a régi időkben ez még nem volt így, hiszen a Vatikán jogelődjének, az Egyházi Államnak még volt „rendes” lakossága is.

De most térjünk rá a 4 határesetre, melyeket időnként az el nem ismert országok között szokás felsorolni!

Palesztína / فلسطين

Közismert eset, de nemzetközi jogilag igencsak bonyolult. Először is három különböző entitásról kell beszélni: a Palesztínai Felszabadítási Szervezetről, a Palesztínai Nemzeti Hatóságról, s végül a Palesztínai Államról.

Miért nem tartozik Palesztína az egyértelmú esetek közé? Először is azért mert itt - az előbbiektől eltérően - nem arról van szó, hogy egy ország nemzetközileg elismert területén alakult ki egy szeparatista állam. A terület nemzetközi jogilag "rendezetlen", nem tartozik egyetlen országhoz sem. A terület feletti szuverenitást Izrael gyakorolja, azonban Izrael sem tekinti a területet sajátjának, hanem katonailag megszálltnak (kivéve Kelet-Jeruzsálem esetét, melyet Izrael hivatalosan bekebelezett), s ennek jogán gyakorol szuverenitást. Ezen kívül részleges palesztín szuverenitás van a terület felett, s ennek gyakorlása éppen Izrael jóváhagyásával történik.

Az ENSZ a Palesztínai Államot nem ismeri el semmilyen formában, azonban 1974 óta elismeri a Palesztínai Felszabadítási Szervezetet, mint a palesztín nép egyetlen hivatalos képviselőjét, s a szervezetnek "állandó meghívott" státusza van az ENSZ-ben. Az állandó meghívotti státusz NEM jelent államkénti elismerést! Viszont 1988 óta az ENSZ elismerte a Palesztínai Felszabadítási Szervezet jogát, hogy Palesztína néven gyakorolja állandó meghívotti státuszát.

Ez utóbbi azzal kapcsolatos, hogy 1988-ban a Palesztínai Felszabadítási Szervezet kikiáltotta a Palesztínai Államot. Az ENSZ - bár engedélyezte a Palesztína név használatát a Palesztínai Felszabadítási Szervezet ENSZ-képviseletének - ezt az államot nem ismerte el. Viszont a 192 ENSZ-tagállam közül 93 elismerte a Palesztínai Államot, továbbá szintén elismeri a Vatikán is. Magyarország szintén azok között az országok között van, melyek elismerik a Palesztínai Államot.

Az izraeli-palesztín 1994-es békeegyezmény értelmében lérejött a harmadik entitás, ez a Palesztínai Nemzeti Hatóság. Izrael - mely a Palesztínai Államot természetesen nem ismeri el - azóta folyamatosan átadott megszállt területei felett gyakorlott szuverenitásából részleges jogokat a Palesztínai Nemzeti Hatóságnak. A Palesztínai Nemzeti Hatóság szerepe tulajdonképpen az, hogy előkészítse a független palesztín állam gyakorlati létrehozását.

A valóságban a három entitás nagy részben fedi egymást, főképpen pedig a Palesztínai Állam és a Palesztínai Nemzeti Hatóság, ezeknek külön struktúráik nincsenek. Több állam, mely a Palesztínai Államot nem ismeri el, elismeri a Palesztínai Nemzeti Hatóságot, s vele diplomáciai kapcsolatban áll.

Aktuális kérdésekre nem térnék ki, mert ez nem célja ennek a bejegyzésnek, csak annyit említenék meg, hogy jelenleg a terület feletti kormányzás megoszlik a kizárólagos izraeli, kizárólagos palesztín és a közös izraeli-palesztín irányítás között, s ma már a terület több mint fele kizárólagos palesztín irányítás alatt van.

Palesztína tehát valójában nem igazi el nem ismert állam, hanem inkább "államkezdemény".

Máltai Lovagrend / Ordine di Malta

A Máltai Lovagrend esetében valójában nem maga az elismerés a kérdés, hanem alapvetően az, hogy egyáltalán államnak minősül-e. A "vita" itt az, hogy a Máltai Lovagrend állam-e vagy szervezet vagy esetleg valami más.

Az ENSZ-ben  a Máltai Lovagrendnek szervezetként "állandó meghívott" státusza van. A 192 ENSZ-tagállamból 103-mal tart fenn diplomáciai kapcsolatot, továbbá a Vatikánnal, valamint még 6 ENSZ-tagállammal van nem-diplomáciai hivatalos kapcsolatban.

A Vatikánnal ellentétben itt nemcsak az állandó lakosság, hanem a terület kérdése is problémás. Egyrészt a Máltai Lovagrend összes állampolgára diplomata, kizárólag diplomata útlevél létezik, amit természetesen mind a 103 ENSZ-tagállam, melyekkel a Máltai Lovagrend diplomáciai kapcsolatban áll, teljes mértékben elismer. Viszont ez az útlevél - s maga az állampolgárság - csak azoknak jár, akik szolgálatot látnak el a lovagrend részére, s nekik is csak szolgálatuk idejére.

De méginkább zavarosabb, hogy van-e területe a Máltai Lovagrendnek, hiszen terület nélkül nehezen lehetne országról beszélni. Az biztos, hogy VOLT területe, hiszen sokáig Ródosz szigete, majd pedig Málta - innen a név - a lovagrendé volt, s ezeken teljes szuverenitással rendelkezett. Azonban 1798-ban a Máltai Lovagrendet Napóleon elűzte Máltáról, s a lovagok Rómába menekültek.

Területük elvesztése után azonban a lovagrend egyedülálló módon megtartotta diplomáciai státuszát kapcsolataiban. A különleges státuszt a később létrejött egyesült olasz állam is megerősítette, a Máltai Lovagrend két római épülete, a Málta Palota és a Málta Villa mind a mai napig területenkívüliségi joggal rendelkezik. A Málta Villán ráadásul a "Máltai Lovagrend Nagykövetsége az Olasz Köztársaságban" és a "Máltai Lovagrend Nagykövetsége a Vatikánban" felirat található. Ebből egyesek azt a következtetést vonják le, hogy a Málta Palota, pontosabban annak 8000 négyzetméteres telke valójában a Máltai Lovagrend szuverén területe. Ha ez igaz, akkor Máltai Lovagrend ország, sőt  a világ legkisebb országa, hiszen ez a terület kb. 50-szer kisebb még a Vatikán területénél is!

A "vitát" a nemzetközi jog rendszerint úgy oldja meg, hogy a Máltai Lovagrendet se országnak, se szervezetnek nem tekinti, hanem egy külön csoportba helyezi, melyben csak a Máltai Lovagrend szerepel, mégpedig a "nemzetközi jog sajátos szuverén jogalanya" névvel. Ami Magyarországot illeti, rendes diplomáciai kapcsolat létezik, a Máltai Lovagrend rendes nagykövetséget tart fenn Budapesten, Magyarország képviseletét a Máltai Lovagrend előtt pedig a Magyarország vatikáni nagykövetsége látja el.

 Nyugat-Szahara / الصحراء الغربية

Nyugat-Szahara, azaz a Szaharai Arab Demokratikus Köztársaság ismét egy különös eset. Eredetileg spanyol gyarmat, az utolsó spanyol gyarmat volt. Spanyolország 1975-ben úgy döntött, hogy feladja a területet, s a területre igény tartó Marokkóval és Mauritániával megállapodást írt alá, mely szerint a két afrikai ország megosztja egymás közt a gyarmat területét. 1975-ben a marokkói kormány szervezésében 350 ezer marokkói költözött be a területre, 1976-ban Spanyolország ténylegesen ki is vonult a területről. Közben a már 1973 óta aktív helyi gerillamozgalom, a Polisario Front tiltakozott, hogy nem lett bevonva a folyamatba. A Polisario Front - melyet Algéria és Líbia támogatott - felvette a harcot a marokkóiakkal és a mauritániaiakkal. Mauritánia ennek hatására is 1979-ben kivonult, s lemondott minden területi igényéről. Marokkó ezek után a terület egy részéről de facto lemondott - a marokkói hadsereg egy több méter magas és majdnem 3000 km hosszú homokfalat épített ki, a faltól nyugatra lévő területet ellenőrzése alatt tartja, azt azóta szervesen magába integrálta, míg az attól keletre lévő részt gyakorlatilag - bár hivatalosan nem - sorsára hagyta. Ez a faltól keletre lévő terület a Polisario Front ellenőrzése alatt áll, bár nem tudtak kialakítani itt tartós állami életet, a Polisario Front és az által kikiáltott Szaharai Arab Demokratikus Köztársaság vezetősége mind a mai napig Tindoufban, Algériában található.

1991 óta az ENSZ békefentartó missziót üzemeltet a területen, mely a gyakorlatban garantálja a tűzszünetet Marokkó és a Polisario Front között.

Bár a hetvenes években a Polisario Front marxista irányzatú volt, a Szovjetúnió, Kína és a legtöbb akkori kommunista állam nem ismerte el a Szaharai Arab Demokratikus Köztársaságot. Az USA és a nyugati államok is hasonlóan cselekedtek, így a nyugat-szaharai konfliktus sosem vált hidegháborús témává a Szovjetúnió és az USA között.

A szaharaiak fő támogatója mind a mai napig Algéria és Líbia. Rajtuk kívül még az afrikai országok nagyobb része elismeri Nyugat-Szaharát államként. Afrikán kívül egyes latin-amerikai államok (köztük Kuba), valamint néhány ázsiai állam ismeri el: pl. Irán, Észak-Korea, Vietnám, Szíria. Az arab országok többsége Marokkót támogatja, s nem ismeri el Nyugat-Szaharát. A 192 ENSZ-tagállamból így összesen 83 ismeri el Nyugat-Szaharát. Magyarország nem ismeri el.

Tajvan / 中華民國

Tajvan, azaz a Kínai Köztársaság. Valójában ez nem is egy nem elismert ország, de gyakorlati szempontból ide szokás sorolni. Itt tipikusan arról van szó, amit az első részben említettem: azaz egymással konkurráló kormányokról ugyanazon a területen, mégpedig Kína egész területén.

A II. világhábrút követő kínai polgárháború 1949-ben a kommunista erők győzelmével végződött. Miután a győztes kommunisták megalakították a Kínai Népköztársaságot, a Kínai Köztársaság kormánya Tajvanra távozott, a Kínai Népköztársaság erőinek pedig nem állt módjukban kiterjeszteniük hatalmukat Tajvanra.

Így két kínai kormány működött 1949-től, mindegyik magát az egyetlen legitím kínai kormánynak tartva. A kommunista államok természetesen a pekingi népköztársasági kormányt ismerték, a nyugati hatalmak meg általában a tajvani köztársaságit. Az ENSZ-ben Kínát a tajvani kormány képviselte.

Miután nyilvánvalóvá vált, hogy a helyzet nem tartható, hiszen az ENSZ-szempontból legitím köztársasági kormány Kína területének 99 %-át ténylegesen nem tartotta ellenőrzése alatt, 1971-ben az ENSZ közgyűlése átadta Kína ENSZ-képviseleti jogát a pekingi kormánynak.

Hivatalosan mind a mai napig a tajvani kormány magát az egyetlen kínai kormánynak tartja, bár ma már egyes tajvani politikusok hajlanának arra, hogy alakuljon meg egy Kínától különálló tajvani állam. Ezt azonban nem fogadja el sem a pekingi kormány, sem a hagyományos álláspontot képviselő tajvani többség.

Valójában tehát senki sem ismeri el Tajvant államként, mivel Tajvan sem tartja magát önálló államnak. A Tajvant elismerők listáján szereplő országok is valójában Kínát ismerik el, csak nem a pekingi, hanem a tajvani kormányt. Jelenleg a 192 ENSZ-tagállamból 22 ismeri el a tajvani kormányt, a többiek a pekingit ismerik el. A Vatikán - egyetlen európai államként - a tajvani kormányt ismeri el.

Ez utóbbi ténynek van egy érdekes következménye. A Vatikánhoz akreditált külföldi diplomáciai missziók sosem magában a Vatikánban vannak (az ok egyszerű: nincs ott elegendő hely, a Vatikán területe alig 44 hektár), hanem Róma egyéb részein, azaz az Olasz Köztársaságban, erre még az 1929-es lateráni megállapodás adott lehetőséget. Olaszország a pekingi kormányt ismeri el, míg a Vatikán a tajvanit. Természetesen mind a Kínai Népköztársaságnak van nagykövetsége Olaszországban, mind a Kínai Köztársaságnak a Vatikánban. Mivel pedig a külföldi, Vatikánhoz akreditált diplomáciai missziók minden esetben olasz területen vannak, így Rómában egyszerre működi a pekingi és a tajvani kormány követsége. Ez a világ egyetlen országa, ahol egyszerre van népköztársasági és köztársasági kínai követség. A dolog másik furcsa oldala: Olaszországban, azaz egy olyan országban van diplomáciai mentességgel rendelkező nagykövetsége a Kínai Köztársaságnak, mely ország valójában nem is ismeri el a követséget üzemeltető kormányt!

Mivel mind a pekingi, mind a tajvani kormány bőségben van anyagiakban, gyakori, hogy igyekeznek pénzért vásárolni elismerést. A pekingi diplomaták megkörnyékeznek a tajvani kormányt elismerő kis szegény államokat, s "gazdasági segítséget" ajánlanak, ha "átállnak". A tajvani diplomatáknak is megvan ugyanez a szokásuk csak éppen fordítva. Az egymással licitálló ajánlatok miatt kialakult egy országcsoport, mely eddig többször változtatott, hogy éppen melyik kínai kormányt ismerje el. Drasztikus eset pl. Libéria: 1957–1977 között a tajvaniakat ismerte el, majd átállt a pekingiekhez, aztán 1989–ben ismét a tajvaniakat ismerte el, majd 1993-ban a pekingieket, majd 1997-ben megint a tajvaniakat, de csak 2003-ig, amikor, úgy tűnik, a pekingiek adtak ismét visszautasíthatatlan ajánlatot.

Történet 1976-ból, egy budapesti általános iskolából

A rajztanárnő 35 év körüli, világtól megcsömörlött, saját sikertelenségét gyűlöletté átformált, még kifejezetten szép, de családi kudarca miatt magát külsőleg is alábecsülő középmagas nő volt. Akkori tanulószemmel persze egy öregasszony.

A tanulónál egy drága svájci csokoládé volt. Szüleitől kapta előző nap (apja éppen visszajött rövid svájci kiküldetésből), s most behozta, mert remélte ingatag népszerűségét feltornázni osztálytársai körében. Ez nem igazán sikerült, csak még nagyobb baleknek nézték, hiszen mi más lehet az, aki ahelyett, hogy maga megenné az egészet, inkább osztogatja, ráadásul többnyire olyanoknak, akik még nem is a barátai.

A rajztanárnő meglátta a már kétharmad részben üres csokoládés dobozt. Elöntötte a düh: miféle dolog, hogy egy kis szaros negyedikes luxuscsokoládéval jön be az iskolába! Hirtelen a világ iránti teljes elkeseredettségét lényegítette bele abba a nagy csokoládés dobozba. El akarta kobozni a dobozt, de az osztály váratlanul tiltakozni kezdett, furcsa módon most a "balekot" leginkább nem kedvelő osztálytársak is felháborodtak, mert ebben a korban még spontán és erős az igazságérzet, hiszen micsoda dolog, hogy valakitől elveszik az ő saját csokoládéját, s ráadásul az illető még meg is kínált szinte mindenkit belőle - ez aljasság, mondta mindenkinek az ebben a korban még nem perverz igazságérzete.

A tanárnő visszakozott, nem vette el a csokoládét, de olyan gyűlölettel nézett a csokoládét behozó gyerekre, hogy az képtelen volt állni tekintetét.

Két hét múlva a tanárnő egy busz mögül óvatlanul kilépett az úttestre, s egy gyorsan haladó kocsi elsodorta. Szinte azonnal meghalt, a kijövő mentő be sem vitte már a kórházba, hanem csendben ott hagyta a hullaszállítóknak.

Másnap híre ment az esetnek az iskolában: a csokoládéja miatt megalázott gyerek fellélegzett.

Kubai viccek Kubából és az USÁ-ból

1.

A nyolcvanas évek eleje. A kubai hadseregben politikai oktatás folyik. Az oktató kiteszi a táblára Ronald Reagan képét és megkérdezi a kiskatonáktól, hogy felismerik-e. Senki sem válaszol, segíteni próbál az oktató:
- Hát ő az, aki miatt ilyen szegénységben élünk..
Erre a kiskatonák felszabadultan mosolyognak:
- Ó, hát így már könnyű, de szakáll és egyenruha nélkül nehéz volt felismerni!

2.

Havanna központjában egy részeg kiabál:

- Tudom, hogy ki a felelős azért, hogy éhezünk!

Azonnal odalép hozzá két civilruhás és betuszkolják egy rendőrautóba, majd a kocsi elindul a rendőrörs felé. Néhány másodperc múlva megint megszólal a részeg:

- Tudom, hogy ki a felelős azért, hogy éhezünk! Az amerikai imperializmus és az embargó!

Rendőrautó gyorsan megáll, kiengedik a részeget, majd a kocsi elhajt.

A részeg a kocsi után kiabál:

- Azt is tudom, hogy maguk kire gondoltak!

3.

Óvodai foglalkozás. A téma a forradalom.

Pepito :

- Van egy macskám, tegnap szült 5 kiscicát, s mint az 5 kiscica forradalmár!

Taps.

Két hét múlva ismét. Amikor sor kerül Pepitóra, ismét elkezdi mesélni:

- Van egy macskám, két hete szült 5 kiscicát, közülök 3 kiscica forradalmár!

Tanítónéni:

- Hogyan, Pepito, múltkor még mind az 5 kiscica forradalmár volt...

- Igen, de közben ketten már kinyitották a szemüket.

4.

Az  idős kubai nyugdíjast kiengedik az USÁ-ba rokonlátogatásra. Amikor visszatér, mindenki

kiváncsian kérdezi:

- Na és milyen volt az USA?

- Hihetetlenül elmaradott ország!

- Elmaradott?

- Igen, csupa olyasmit esznek, amit mi 50 éve ettünk, még a Forradalom előtt.

5.

- Mi a valódi árfolyama a fontnak, a dollárnak és a kubai pesónak?

- Egy fontnyi pesó ér egy dollárt.

6.

Egy kubai a moszkvai cirkusz havannai látogatását próbálja kihasználni ahhoz, hogy elmeneküljön az országból. Majomnak öltözik, éjszaka belopózik a cirkusz épületébe, majd beül egy ketrecbe. Másnap rakodják is a ketreceket, de az idomárok váratlanul elővezetnek két oroszlánt és bezárják a majomnak öltözött kubai ketrecébe. A kubai pánikba esik:

- Segítség, segítség!

A két oroszlán megszólal:

- Hallgass, idióta, azt akarod, hogy a határőrörök az egész állatkertet letartóztassák?

7.

- A Forradalom győzelme óta miért nincsenek medencék Kubában?

- Okafogyottá váltak, ugyanis aki tudott úszni, az már átúszott Floridába.

8.

A havannai utca embere interjút ad egy európai újságírónak:

- Na és hogy érzi magát úgy általában?

- Nem panaszkodhatom.

- Úgy érti, hogy átlagosan, se nem jól, sem nem rosszul?

- Nem. Úgy értem, hogy nem panaszkodhatom.

9.

Az ENSZ kérdőíveket küld ki a világ különböző részeibe a következő kérdéssel: "Legyen szíves, mondja el véleményét azzal kapcsolatban, hogy mi a helyzet az élelmiszerhiánnyal az Ön országában és a világ többi részén!".

Sajnos az akció kudarcot szenved, sehonnan sem jönnek vissza kitöltött kérdőívek:

- az Európai Unióban nem tudják értelmezni mit jelenthet a "hiány" szó,

- Afrikában nem értik az "élelmiszer" szót,

- az USÁ-ban a "világ többi részen" kifejezést nem érti senki,

- Kubában pedig mindenki tanácstalan mit jelenthet az, hogy "mondja el véleményét".

10.

Feliratok változása a havannai állatkertben:

1955 - Ne etessék az állatokat!

1965 - Ne egyék meg az állatok ételét!

1975 - Ne egyék meg az állatokat!

11.

Osztályfőnöki óra egy kubai iskolában.

- Gyerekek, mi a kapitalizmus?

- Egy hatalmas szemetes vödör, tele romlott élelmiszerrel, kidobott tárgyakkal, törött játékokkal - feleli Pepito.

- Nagyszerű, Pepito, na és hogyan jellemeznéd a szocializmust?

- Egy ugyanolyan szemetes vödör, de üresen.

12.

Fidel meghal.

A vezetőség úgy gondolkodik, hogy mivel olyan jelentős személyiség volt, esetleg nem Kubában kellene eltemetni, hanem valamilyen híres személyiség sírhelyére.

- Temessük el a Vörös téren, Moszkvában, Lenin mauzóleumába! - jön az egyik javaslat.

- Az nem elég, Fidel univerzálisabb személyiség volt, egy kommunista sírhely nem elég neki, temessük el Szent Ilona szigetén, Napoleon mellé! - jön a másik javaslat.

- Fidel sokkal több volt, mint Napoleon, szerintem temessük el Jeruzsálemben, Jézus keresztje helyén! - jön egy újabb javaslat.

Egy hang hátulról: - Oda azért mégse kéne, a végén még feltámad a harmadik napon...

13.

Fidel beszédet mond:

- Elvtársak, jövő évtől, hála Istennek, rizshegyek lesznek a boltokban!

Raúl félrehívja Fidelt:

- Miket beszélsz, Fidel, elfelejtetted, hogy ateisták vagyunk és Isten nem létezik?

- Semmi gond, rizshegyek sem léteznek.

14.

- Mi volt régebben, tyúk vagy tojás?

- Régebben minden volt, tyúk is, tojás is!

15.

- Miért tiltják Kubában az internetet?

- Nehogy a kubaiak átszörföljenek Floridába.

*

Miből tudhatod, hogy amerikai-kubai vagy?

1. Bármilyen probléma is adódik a családban, a családtagok egyhangú véleménye, hogy az ok boszorkányság, így azonnal egy santero* segítségét kell igénybe venni.
2. Amikor gyerekkorodban azt mondtad, hogy nem vagy éhes, a szüleid kijelentették, hogy nem éhesnek lenni hülye amerikai divat, s bezzeg, ha Kubában lennél, akkor nem mondanál ilyen butaságot.
3. Kicsi gyerek voltál még, amikor ajándékba kaptál egy kis aranyláncot valami furcsa kővel, s a lelkedre kötötték, hogy mindig viseld, mert megóv a boszorkányságtól.
4. A nap bármely szakaszában becsönget valaki rokon, aki aztán órákig meséli, hogy mi volt vele, amikor még Kubában élt, majd pedig mindenki egyetért, hogy Kubában minden jobb, Fideléket leszámítva.
5. A nagyszüleid minden ételt és italt kubai ételekkel és italokkal hasonlítanak össze, kijelentve, hogy minden, ami nem kubai, az semmit sem ér. S hozzáteszik, hogy olyan ember, akinek nem tetszik a kubai konyha, nem létezik.
6. A nappaliban a falon központi helyen egy fénykép található édesanyádról a  15. születésnapján, s anyád külön fel is hívja minden látogató figyelmét a képre.
7. Van legalább 30 “sógorod” az USÁ-ban, s még 50 Kubában.
8. Folyamatosan rád szólnak, hogy ne kiabálj, mikor te csak normál hangerővel beszélgetsz.
9. Meg vagy győződve, hogy a banán az nem gyümölcs, hanem zöldség.
10. A nap bármely szakaszában mindig van készen a konyhában főtt rizs babbal.
11. Bármilyen meleg is van, sosem jársz papucs nélkül. Ha valakit mezítláb látsz, rászólsz, hogy vegyen fel papucsot, mert meg fog fázni.
12. Amikor szólnak, hogy öltözz fel hivatalosan, guayaberát* veszel fel.
13. Minden újévi bulin a család egybehangzóan kijelenti, hogy ez lesz Fidel utolsó éve.
14. Vannak rokonaid, akik 10 éve érkeztek Kubából, s nem beszélnek még most se  egy szót se angolul.
15. Meg vagy győződve, hogy ha evés után 4 órán belül vízbe mész, meg fogsz halni.
16. Amikor este 7-re hívsz vendégeket és megérkeznek fél 9-kor, csodálkozol, hogy miért jöttek a megbeszélt időpontnál korábban.
17. Úgy tudod, hogy a világ leghíresebb cukrászata a kubai, s annak legnagyobb remekműve a sajtszelet guayava lekvárral.
18. Úgy tudod, hogy a Karácsony elengedhetetlen kelléke a nyárson sült egész malac, a főtt rizs és a sült banán.
19. Míg mások sport-drukkolói versecskéket kiabálnak, neked csak a “Kuba igen! Castro nem!” jut eszedbe, amit csecsemőkorod óta hallasz.
20. Nem látsz semmi furcsát abban, hogy valaki zene nélkül táncol.
21. A "külföld" szó a Kubán kívüli világot jelenti, neked is, aki az USÁ-ban születtél és még soha életében nem járt Kubában.

Bár semmilyen formában nem vagyok kubai, de mivel ott szocializálódtam, pár pont még rám is igaz, különösen a 8. pont...

*

Kubai vicc 2011. szeptembet 11-ről

Miért nem lehettek kubaiak a 2001-es szeptember 11-i merénylet elkövetői?

1.  Nem bírták volna titokban tartani a tervet. Eldicsekedtek volna vele többeknek, hogy mire
készülnek, s a rendőrség 2 héttel az esemény előtt letartóztatta volna az egész bandát.
2.  Az esemény napján nem bírtak volna felkelni időben a túl korai időpont miatt, így
lekésték volna a gépeket.
3.  A repülőtéren olyan hangosan beszéltek volna egymással, hogy azonnal felhívták volna
magukra a hatóság figyelmét.
4.  Amint beszálltak a gépbe, elvonták volna figyelmüket a szép utaskísérők, így az eredeti
tervet elhagyva inkább az udvarlás mellett döntöttek volna.
5.  A gépben meglátták volna a sok finom ételt és italt, így leültek volna enni és inni,
közben megfeledkezve, hogy miért szálltak be.
6.  Képtelenek lettek volna úgy beszélgetni egymással, hogy ne használják mind a két
kezüket gesztikulálásra, így a fegyvereket a földre tették volna, aminek következtében
az utasok könnyedén lefegyverezték volna őket.
7.  Összevesztek volna azon, hogy ki üljön a pilóta ülésébe.
8.  Megpróbálták volna kitűzni a kubai zászlót a pilótafülke ablakára kívülről, majd
miután megállapították, hogy ez képtelenség, le is mondtak volna az egész tervről,
hiszen kubai zászló nélkül a szélvédőn már nem is ér az egész semmit.

*

santero = a santería vallás papja

guayabera = díszes, nadrágon kívül viselt ingszerű felsőruha

Meggyőződésem, hogy a világ legjobb politikai viccei a szovjet-orosz viccek. A kelet-európai - köztük a magyar - viccek nagy része is valójában eredeti szovjet orosz vicc lokalizált változata.

A jövő kommunista társadalma és a kommunista ideológia

1.

A kolhozgyűlésen két napirendi pont merült fel:

- 1. új ól építése,

- 2. a kommunizmus építése.

Mivel nincs építőanyag az új ólhoz, s nem is várható, hogy lesz a közeljövőben, a gyűlés úgy határozott, hogy az első napirendi pontot leveszi a napirendről, s azonnal a második ponthoz lát hozzá.

2.

Egy pártagitátor beszél a kommunista jövőről:

- S a kommunizmusban mindenkinek saját repülőgépe lesz!

- Na és minek mindenkinek saját repülőgép?

- Hogy hogy minek? Hát pl. meghallod, hogy Vlagyivosztokban a boltokban éppen van krumpli, azonnal indulsz a saját gépeddel, hogy még időben oda érj, hogy sorba tudj állni krumpliért!

3.

- Lesz-e pénz kommunizmusban?

- A jugoszláv revizionisták szerint lesz. A kínai dogmatikusok szerint nem lesz. Mi, igazi leninista szovjet kommunisták természetesen dialektikusan viszonyulunk ehhez a kérdéshez: van akinek lesz, van akinek nem lesz.

4.

- Tudomány-e a marxizmus-leninizmus?

- Nem. Ha az lenne, először állatkisérleteket végeztek volna.

5.

- Mi a különbség a matematika és a marxizmus-leninizmus között?

- A matematikában valami adott, amiből aztán valami mást bizonyítani kell. A marxizmus-leninizmusban viszont minden bizonyított, de semmi sem adott.

6.

- Lesz-e KGB a kommunizmusban?

- Nem lesz. Addigra az emberek tudata olyan magas szintre fog fejlődni, hogy mindenki saját magát fogja letartóztatni.

7.

- Miért elfogadhatatlan a kommunisták számára a Biblia tanítása?

- Mert a Biblia azt tanítja, hogy először volt káosz, majd ebből az isteni terv segítségével rend lett. A kommunisták viszont tudják a gyakorlatból, hogy először szokott lenni terv, s aztán jön a káosz.

8.

- Hogyan fog kinézni a kommunista jövő embere?
- Elsorvadt lábai lesznek, mert nem fog sehová se járni, mindenhová kocsik, vonatok, repülők, ürrepülők viszik. Elsorvadt kezei lesznek, mivel helyette minden munkát gépek és robotok fognak elvégezni. Elsorvadt hasa lesz, hiszen normál étel helyett magas tápértékű kis tablettákat fog szedni. Hatalmas feje lesz, mert egész nap és éjjel csak gondolkozni és gondolkozni fog, azon fog gondolkozni állandóan, hogy honnan a fenéből szerezze be a magas tápértékű kis tablettákat.

9.

Nyílt pártnapot hirdet a kerületi pártszervezet "A nép és a párt egysége" címmel. Senki nem jön le a pártnapra.
Következő héten a pártházban "A szerelem három formája" címmel hirdetnek előadást. Teltház van. Az előadó elkezd beszélni:
- A szerelem három formája ismeretes. Az első a patológikus szerelem, ez csúnya dolog, nem is fogunk róla többet beszélni. A második a normál szerelem, erre sem fecséreljük az időt, hiszen Önök mind tökéletesen tudják, hogy mi a normális szerelem. Van azonban a szerelemnek egy harmadik formája is: amit a nép érez a párt iránt. Most bővebben szólnék erről.

10.

- Mikor volt a világ első népi demokratikus választása?

- Amikor Isten Évát Ádám elé helyezte és így szólt "Ádám, válassz magadnak feleséget!".

11.

- Hogyan határozza meg a marxizmus a szólásszabadság fogalmát?

- A szólásszabadság a tudomásul vett csendbenmaradási szükséglet.

A bölcs vezérek

12.

A pokolban:

- Hogy lehet, hogy Hitler nyakig áll a sárban, Sztálin viszont csak derékig?

- Mert Sztálin Lenin vállán áll.

13.

Sztálin idejében pályázatot hirdetnek egy új, Moszkva központjában felállítandó Puskin-szoborra. Személyesen Sztálin elvtárs bírálja el a műveket.

Első mű: Sztálin elvtárs, kezében Puskin-kötettel.

Sztálin: - Ez történelmileg helyes mű, de nem jó a politikai üzenete.

Második mű: Puskin, kezében Sztálin-kötettel.

Sztálin: - Ennek megfelelő a politikai üzenete, de történelmileg helytelen.

Végül a győztes mű: Sztálin, kezében Sztálin-kötettel.

14.

Felirat a falon: LENIN MEGHALT, DE ÜGYE ÉL!

Egy járókelő: - Akkor már inkább maradt volna életben...

15.

Moszkvai óvodások kimennek sétálni a parkba. Találnak egy sündisznót az egyik bokor alatt.

A tanítónéni megjegyzi:

- Látjátok gyerekek? Ugye felismeritek? Hiszen több dalt is tanultunk már róla!

Az egyik gyerek lehajol a sünihez, közelről ránéz:

- Sosem gondoltam volna, hogy így nézel ki, Vlagyimir Iljics!

16.

Lenin és Sztálin beszélgetnek:

- Sztálin elvtárs, mondd meg őszintén, mit tennél, ha a ügyünk győzelme érdekében meg kellene ölnöd 10 ezer embert?

- Természetesen megölném őket, Vlagyimir Iljics!

- Na és, Sztálin elvtárs, ha egymillió embert kellene megölni ügyünk érdekében?

- Hogy kételkedhet bennem, Vlagyimir Iljics? Természetesen gondolkodás nélkül megölném őket!

- S akkor mit tennél, Sztálin elvtárs, ha 10 millió embert kellene megölnöd?

- 10 milliót is megölnék.

- Na és ha 50 millióról lenne szó?

- Ha ügyünk ezt kívánja, 50 milliót is megölnék, Vlagyimir Iljics!

- Na, hát itt, Sztálin elvtárs, egy icipicit nem tudok veled egyetérteni...

17.

Brezsnyev megnyitja a moszkvai olimpiai játékokat:

- O, o, o, o, o!

Azonnak odamegy hozzá a beszédíró titkára:

- Brezsnyev elvtárs, az az olimpiai ötkarika volt, a szöveg lejjebb van!

18.

Brezsnyev meghallja, hogy nyugaton nagyon népszerű lett a sztriptíz. Utasításba adja, hogy legyen szervezve egy sztriptízest a Kremlben.

A KGB szervezi meg az eseményt: a sztriptízelők válogatásánál első helyen az ideológiai alkalmasságot tűzik ki feltételnek. Végül is csak a 70 éves Mása néni felel meg minden követelménynek: kíváló dolgozó, párttag 1917 óta, részt vett a honvédő háborúban, s személyesen találkozott Leninnel 1922-ben.

Brezsnyev nézi-nézi Mása néni sztriptízét:

- Fene érti ezeket a hülye nyugatiakat... mi olyan érdekeset találnak ebben a sztriptízben?

19.

- Miért van Csernyenko előtt mindig három mikrofon?

- Az egyikbe kapaszkodik, a másikon oxigént kap, a harmadikon meg súgnak neki, hogy mit mondjon.

A szovjet valóság

20.

Egy pártagitátor magyaráz a munkásgyűlésen:

- A városban most épült meg egy új vízierőmű!

Egy hang hátulról: - Ott voltam a múlt hónapban, nem láttam semmilyen erőművet.

- B városban megépült egy új lakónegyed.

- Ott jártam két hete, még félig sem volt kész a lakónegyed.

- C városban új stadiont adtak át.

- Ott jártam 2 napja, éppen csak elkezdték építeni a stadiont.

- Elvtárs, azt hiszem, hogy magának kevesebbet kellene kószálnia az országban, s többet újságot olvasnia!

21.

A paradicsomban beszélget Nagy Sándor, Julius Ceaser és Napóleon.

Nagy Sándor:

- Ha olyan tankjaim lettek volna, mint a szovjeteknek, meghódítottam volna Indiát és Kínát is!

Julius Ceasar:

- Ha olyan repülőgépeim lettek volna, mint a szovjeteknek, meghódítottam volna egész Európát, Afrikát, s Perzsiát!

Napóleon:

- Ha olyan sajtóm lett volna, mint a szovjeteknek, máig nem tudná senki, hogy vesztettem Waterlóban!

22.

Hajótörést szenved a szovjet hajó. A kannibálok elkapják a legénységet és készülnek mindenkit megenni, de a hajókapitány szót kér:

- Kannibál elvtársak, volt Önöknél kollektivizáció?

- Nem volt.

- Na és személyi kultusz volt?

- Nem volt.

- Na és Lenin születésének ünneplése volt?

- Nem volt.

- Akkor meg, elvtársak, mitől vadultatok meg ennyire?

23.

- Mi volt régebben, tojás vagy tyúk?

- Régebben minden volt: tojás is, tyúk is!

24.

- Milyen nemzetiségű volt Ádám és Éva?

- Természetesen oroszok. Meztelenül, mezítláb éltek a szabadban, nem volt fejük felett tető, egyetlen élelmük egy alma volt, s mégis azt hitték, hogy a paradicsomban vannak. Mi mások lehettek volna, mint oroszok?

25.

Megkérdezik a jereváni rádiót:

- Lesz-e háború?

- Háború az nem lesz, de olyan békeharc lesz, hogy kő kövön nem marad.

26.

A Kremlben megállapodástervezetet készítenek elő a Szovjetúnió és a Vatikán közti megbékélés alkalmából, a tervezet így kezdődik: "A Szovjetúnió ünnepélyesen elismeri, hogy a világot Isten teremtette hat nap alatt. A Vatikán pedig a maga részéről elismeri, hogy e hatnapos terv kivitelezése során Isten mindvégig a Vörös Hadsereg döntő erejére támaszkodott."

27.

A szovjet tévé dokumentumfilmet ad Afrikáról. A képen meztelen, mezítlábas gyerekek mászkálnak.

A nézők csodálkozva kommentálnak:

- Odanézz, ezek szerint Afrikában is vannak kolhozok!

28.

Egy kérdés, melyre a jereváni rádió nem tudott választ adni:

- Ha az egész világon győz a szocializmust, honnan fog a Szovjetúnió búzát vásárolni?

29.

Brezsnyev kifogja az aranyhalat. Az aranyhal egy kivánság teljesítését ígéri, ha visszadobja.
- Azt akarom, hogy az egész világon legyen kommunista rendszer!
Az aranyhalacska elővesz egy térképet, tanulmányozza, majd kijelenti:
- Ez sajnos képtelenség, Brezsnyev elvtárs, kérjen valami mást.
Brezsnyev:
- Hát akkor azt kívánom, hogy a feleségem legyen olyan gyönyörű, mint egy hollywoodi színésznő!
- Van róla fényképe?
Az aranyhalacska hosszasan tanulmányozza a fényképet, majd kijelenti:
- Na jó, nézzük csak meg még egyszer azt a térképet!

30.

- Szabad-e a Pártot bírálni?

- Elvben igen, de ez olyan, mint a tigris seggét nyalni. Nem valami nagy élvezet, viszont roppant veszélyes.

31.

A szovjet állampollgár elmegy szavazni. Ahelyett, hogy megnézés nélkül bedobná a szavazólapot az urnába (ami  igen szavazatot jelent az egyetlen jelöltre), félrevonul és nézegetni kezdi.
Azonnal odamegy hozzá egy civil ruhás szerv:
- Mit művel itt maga?
- Semmit, csak kiváncsi vagyok, hogy kire fogok szavazni.
- Na ne viccelődjön itt, elvtárs, maga még nem hallotta, hogy a Szovjetúnióban a szavazás titkos?

32.

Izraelben új bevándorlók megnyítják a Nosztalgia nevű orosz éttermet.
A bejáratnál megváratják az embert. Az étlapon felsoroltakból minden éppen nincs. Az étel rossz. Amikor a vendég leül valahová és éppen enni próbál, megjelenik a pincér, s átülteti egy másik asztalhoz. A fizetőpincér triplán számol és nem tud visszaadni. A ruhatárban kiderül, hogy eltűnt a kabátzsebből valami. Majd pedig amikor az ember elmegy, a tulaj utána ordít "takarodj haza Izraelbe, zsidó!".

33.

Érettségi dolgozat.

Téma: Ki a példaképed? Miért pont Lenin?

34.

Megkérdezik a jereváni rádiót:

- Meg lehet-e élni egy szovjet átlagfizetésből?

- Nem tudjuk, nem próbáltuk.

35.

Bemegy a vásárló a hentesüzletbe:

- Nincs hal?

- Ön téved. Nálunk hús nincs, mi hentesüzlet vagyunk. Ahol nincs hal, az ott szemben van, a halüzletben.

36.

Szovjetúnió-Olaszország futballmeccset adnak a tévében.

- De jó lenne most Rómában lenni!

- De hiszen a meccset Moszkvában játszák.

- Igen, akkor sajnos ki kellene hagynom ezt a meccset...

37.

- Miért nem küld a Szovjetúnió embert a Holdra?

- Fél a vezetőség, hogy diszidálnak az űrhajósok.

38.

- Mi az oka, hogy csak egy csukcs nemzetiségű író nem szavazta meg Szolzsenyicin kizárását a Szovjet Írószövetségből?

- Nem volt miért félnie, mert tudta, hogy az otthoni tájaknál messzebbre úgysem száműzhetik.

39.

Rabinovics beadja a kivándorlási kérelmét Izraelbe.

- Rabinovics elvtárs, dehát maga párttag, kíváló munkája van, megbecsülik, minek magának elmenni egy messzi országba, melynek a nyelvét sem ismeri?

- Bevallom, én sem akartam nagyon menni, de a feleségem nem hagy békén, ő nagyon menni szeretne.

- S mint férfi nem tud ellentmondani a feleségének?

- A feleségem egész családja is nagyon mondogatja, hogy mindenképpen menjünk.

- Hát akkor miért nem mennek ők, ha annyira akarnak, s maga miért nem marad?

- Sajnos nem lehet, én vagyok az egyetlen zsidó a családban.

40.

Egy amerikai hallgató betelefonál a jereváni rádióba és megkérdezi:

- Mennyi egy szovjet mérnök havi átlagfizetése?

A rádió sokáig nem mond semmit, majd indulatosan visszaválaszol:

- Maguknál meg verik a négereket!

41.

Mi a különbség a szovjet és a nyugati viccek között?

- A nyugati viccek úgy keletkeznek, hogy az emberek leülnek és vicceket eszelnek ki. Ezzel ellentétben a szovjet viccek esetében az emberek először kieszelik a vicceket, s csak azután ültetik le őket.

Egy olyan vallásban, melynek első vezetői zsidók voltak szinte kivétel nélkül?

Képtelenség. Viszont természetesen a kereszténység antijudaista. Nem is lehetne más, hiszen a kezdeti időkben épp a zsidó hagyományból vált ki a keresztény Egyház, azzal szemben határozta meg magát, miután a zsidóság nagyobb része nem fogadta el Jézust.

Tény, hogy a modern antiszemitizmus - különösen Nyugat-Európában - épített az antijudaizmusra, azt felhasználta bűnös célokra. Azonban ezért a felelősséget nem a kereszténység viseli, hanem azok az antiszemiták, akik a kereszténység tanítását értelméből kiforgatva, az egyes keresztény szövegeket szövegkörnyezetükből kiemelve gyakorlatilag a keresztény tanítás ellenében használták fel.

*

A gonosz bérlők

Egy ember szőlőt ültetett, majd kiadta bérbe, s hosszú időre elutazott. Szüretelés idején elküldte egy szolgáját, hogy átvegye a bérleti díjat, de a bérlők nem fizettek ki neki semmit. A szőlőtulajdonos elküldte ezután még kétszer egy-egy szolgáját, de nekik sem fizettek a bérlők, sőt az utóbbit meg is verték. Végül a szőlőtulajdonos saját fiát küldte el, gondolva, hogy neki nem fognak merni nem fizetni a bérlők. Azonban a bérlők másképp gondolták: megölték a szőlőtulajdonos fiát.

Mit fog tenni ezek után a szőlőtulajnos? El fog jönni személyesen, megöli a gonosz bérlőket, majd új bérlőket keres.

Teológiai értelemben a példabeszéd jelentősége az, hogy kimondja, Isten elvette a "kiválasztott nép" státuszt a zsidóságtól, mivel az nem ismerte fel sem a profétákat, sem magát Jézust. s immár az egész emberiség lett Isten népe. Isten a zsidókkal kötött ószövetség helyére az egész emberiséggel kötött újszövetséget helyezte.

Társadalmi értelemben a példabeszéd üzenete:

• a világot Istentől kaptuk, de felelősek vagyunk érte, s ha nem Isten akarata szerint teszünk, elveszítjük a nekünk adott világot.

A két palládiumpálma díjat nyert alkotás: a Mátrix 4. és a Bumm legyen a nevem!.

A Mátrix 4.  filmet ezúttal a Baszovszki testvérek rendezték. Alcíme: Zion visszavág.

A film 3 és fél órás. Az első fél órában a Kiválasztottak Klubjában kiválasztják az új kiválasztottakat. Az új kiválasztottaknak nehéz megpróbáltatásokon kell végigmenniük: meg kell javítaniuk kézrátétetellel egy liftet, majd meg kell hekkelniük egy titkosított MS Word dokumentumot. Eközben megjelenik Yoda mester szellemképe, aki mosolyogva felteszi a nagy kérdést, hogy "vajon a dokumentum titkosítása nem önmagában egy új titkosított dokumentum-e, s tudhatjuk-e biztosan, hogy a titok titkos-e vagy pedig a titok hiánya maga a titok, s mindez végülis egy dokumentum?".

Ezután a kiválasztottak beöltöznek kimonóba és 40 percig karatéznek. Majd megjelenik a Sötét Smith Ügynök, aki átállt a JÓ OLDALra, s elmondja, hogy a Nagy Építőmester épített egy AntiZiont, a Galaxis tulsó végén. Majd peidg Zsanlük Pikár kapitány vezetésével elindul az EnterPrize cirkáló felkutatni AntiZiont. Közben Neurót megcsípi egy pók, így pókhálót kezd szőni. 10 percig ide-oda ugrál, de a végén megment egy idős nénit.

Az út közben kiderül, hogy Neuro édesapja Pikár kapitány. 25 percnyi speciális effektusok után az úrhajó megérkezik AntiZionba. Itt Pikár kapitány kilövi a zöld, a piros, a lika, s a kék bombákat, de AntiZiont nem sikerül elpusztítani, mert azt a MatrixLézer erőtér védi.

Már majdnem minden jó ember meghal, amikor Neuro lemászik a pókhálójáról, koncentrálni kezd, s gondolati erővel legyőzi az erőteret. AntiZion elpusztul. De az utolsó pillanatban egy jel még elmenelkül onnan. A fanatikus Matrix-rajongók tudni vélik, hogy az 5. részben ez a jel fog majd visszavágni a visszavágás ellen.

Ekkor a mozivásznon váratlanul megjelenik ismét Yoda mester, aki azt mondja: "a filmnek most vége, de végülis valóban a vég-e ez vagy a kezdet, hiszen ha visszafelé nézzük, akkor ez csak a kezdet...".

*

Az új szovjet akciófilmek között ezúttal egy történelmi ihletésű, megtörtént eseményekre alapozott film nyert díjat. A VÖRÖS LELKIISMERET című szuperprodukciót a magyar moziforgalmazók természetesen nem az eredeti címen forgalmazzák, hanem a találó BUMM LEGYEN A NEVEM! címet adták neki.

A film rövid tartalma

1956-ban Budapesten a békeszerető kormányt német fasiszták által pénzelt magyar terroristák döntik meg.

Azonnal beindul a népirtás. A budapesti szovjet követség épületében reked 30 orosz kisgyerek, 5 óvónéni és 10 mozgássérült. A magyar fegyveresek parancsot kapnak a fasiszta Nagy Imre-féle huntától, hogy robbantsák fel a követséget. A gyerekek sírnak, a szovjet nagykövet tárgyalásra hívja az épület előtt népirtó magyarokat (a magyarok egytől-egyig sötét alakok, az egyik épp most szabadult az akasztófa alól, a másiknak meg az a hobbija, hogy macskákat elevenen fojt meg), de a rohadt magyarok elkapják és megkínozzák a jóarcú többdiplomás szovjet nagykövetet, aki eddig mindig minden szabad idejét a Duna-partra vetődött kecsegék és tükörpontyok megsegítésének, valamint a globális felmelegedés elleni harcnak szentelte.

Nem marad más hátra: Moszkvában riadóztatják a VÖRÖS SARLÓKALAPÁCS antiterrorista egységet, telefonálnak a nyugdíjas Ivanov őrnagynak, aki nyugdíjazása óta minden idejét árva kisgyerekek étkeztetésének szenteli. Egy ideig húzódozik Ivanov őrnagy, arra hivatkozik, hogy nincs éppen ideje, mert megígérte, hogy a szomszéd süketnéma gyermekét elviszi egy rockkonccertre, de aztán mégis vállalja hazája érdekében a küldetést.

Megindul a kommandó a fasiszta Budapestre. Ezután a VÖRÖS SARLÓKALAPÁCS egység legyőz 1287 magyar fasisztát, felrobbantja a Kossuth téri Parlamentet, majd kiszabadítja a túszokat. Minden magyar halálakor győzelemittas zene hallatszik, amikor viszont az egyik szovjet harcosnak megsérül a kisujja, akkor a kamera az ujjat mutatja 3 percen keresztül gyászzenei aláfestéssel.

A megsérült kisujj látványa felett Ivanov parancsnok bosszút esküszik. De Moszkvából jön a parancs: a művelet célja csak a túszszabadítás volt, azonnal térjetek haza. Azonban Ivanov parancsnok ekkor lelkiismeretére hallgat, s atombombát dob Budapestre. Majd hazautazik, de nem hajlandó átvenni a neki megítélt Nagy Légkalapács kitüntetés duplagyémánt fokozatát, hanem ehelyett siet haza, mert már várja a szomszéd süketnéma gyermek.

Mi az a nemzetközileg el nem ismert ország?

Először is lássuk, hogy mi az a nemzetközileg elismert ország! A vonatkozó, államiságról szóló montevideói szerződés szerint szuverén állam (ország) az, amelynek van meghatározott területe, állandó lakossága, kormánya és képessége, hogy más országokkal kapcsolatba léphessen. Azaz ha mindez megvan, az illető terület államnak/országnak minősül.

Viszont a gyakorlatban mindehhez hozzájön az "államelismerés" is, azaz az a további követelmény, hogy a montevideói követelményeknek megfelelő terület még el is legyen ismerve szuverén államként a nemzetközi közösség által.

Mivel azonban nem minden állam van minden állam által elismerve (a legismertebb példa: az arab államok többsége nem ismeri el Izraelt), az egyszerűség kedvéért az egyetlen szempont az ENSZ-tagság ill. ennek hiányában az ENSZ által való országkénti elismerés. Tehát nemzetközileg elismertnek azokat az országokat mondjuk, melyeket az ENSZ elismer: azaz vagy tagja a világszervezetnek vagy nem tagja ugyan, de az ENSZ "nem-tagállamként" tartja nyilván. Jelenleg az ENSZ-nek 192 tagja van, továbbá az ENSZ 3 nem-tagállamot tart nyilván.

A pontosság kedvéért: az ENSZ megfigyelői státuszt ad sok szervezetnek, olyanoknak is, melyek akár nem-tagállamnak is minősülhetnének (erről később), de ezeket azonban az ENSZ nem tartja számon, mint nem-tagállamokat, így a téma szempontjából ez irreveláns kérdés.

Tehát mindebből következik, hogy "nem elismert" ország az, amely megfelel a montevideói kritériumoknak, azonban nincs elismerve mint ország az ENSZ által. Lényegtelen, hogy egyébként az illető ország el van-e ismerve más államok által, a fontos csakis az ENSZ általi elismertség.

Fontos eloszlatni néhány tévhitet!

Az államelismerés és a kormányelismerés az két különböző dolog. Az államelismerés azt jelenti, hogy egy területet, mely addig nem volt szuverén állam, mostantól államnak ismerünk el. Pl. 1993-ban megszűnt Csehszlovákia, majd elismerésre került két új állam: Csehország és Szlovákia. Az államelismerés egyedi aktus: NEM vonható vissza. Az államelismerés történhet kifejezett formában, nyilatkozatban vagy egyszerűen hallgatólagosan, azzal, hogy az elismerő külföldi állam egyszerűen, külön elismerő nyilatkozat nélkül, hivatalosan kapcsolatban lép az új állammal.

Ezzel szemben a kormányelismerés azt jelenti, hogy egy adott ország kormányát elismerjük kormányváltozás után - jellemzően ez csak negatív formában szokott jelentkezni, azaz kormány nem elismerése formájában, hiszen normál esetben egy kormányváltás az adott ország belső ügye, s ezt nem kell külön elismernie külföldi államoknak. Tehát egy kormány nem elismerése akkor következik be, ha egy másik állam úgy ítéli meg, hogy az ilető országban a kormányváltás nem volt legitím, így nem hajlandó elismerni az új kormányt. Valójában tehát az alapállás az, hogy minden állam elismeri minden más állam kormányát, s ha mégsem – ami igencsak ritka eset-, akkor ezt kifejezetten jelzi.

Azonban a kormány nem elismerésének semmi köze az illető állam nem elismeréséhez, sőt éppen ellenkezőleg: kormányt nem elismerni csak akkor lehet, ha az illető országot elismertük, hiszen ha az illető államot nem ismertük el, akkor szempontunkból lényegtelen, hogy ott milyen magát kormánynak nevező testület működik.

Jó példa bőven akad erre Magyarország XX. századi történelméből. 1944-ben pl. több külföldi állam nem ismerte el a Szálasi-kormány jogfolytonosságát. Vagy a Kádár-kormány esete 1956 után: nagyon sok demokratikus állam a 60-as évek elejéig nem ismerte el legitímnek az idegen megszállás segítségével hatalomra jutott Kádár-kormány. Ez természetesen nem jelentette azt, hogy az illető országok ne ismerték volna el Magyarországot!

Vagy másik példa Afganisztán talibán kormánya, mely 1996-ban ténylegesen átvette a hatalmat az országban, azonban a legtöbb külföldi állam továbbra is a megdöntött, s elmenekült előző kormányt tartotta a legitím afganisztáni kormánynak. Sok más példát is fel lehetne hozni.

Érdekes magyar példaként még megemlítendő a spanyol-magyar kapcsolatok alakulása a II. vh. után. Spanyolország nem ismerte el a debreceni ideiglenes kormányt, sem az azt követő köztársasági és népköztársasági kormányokat egészen a hetvenes évekig. Velük szemben Spanyolország a Magyar Királyság kormányát ismerte el, majd pedig amikor az megszűnt, az utolsó, még Horthy Miklós által kiküldött madridi magyar nagykövettel tartotta fent a „diplomáciai kapcsolatot”. Madridban tehát a magyar követség a 70-es évekig „Magyar Királyság Nagykövetsége” tábla alatt működött, s természetesen semmilyen kapcsolatban nem állt a tényleges budapesti kommunista kormánnyal. Aztán a hetvenes években Spanyolország elismerte a budapesti kormányt, így az épületbe beköltözött az új nagykövet és a tábla „Magyar Népköztársaság Nagykövetsége” lett. Az eset külön komikuma egyébként, hogy a táblacserét megelőző néhány évben Spanyolországnak már volt kereskedelmi kapcsolata a Magyar Népköztársasággal, így néhány éven keresztül Madridban egyszerre volt „Magyar Királyság Nagykövetsége”  és „Magyar Népköztársaság Kereskedelmi Kirendeltsége”!

Szintén fontos visszatérni más tévhitekre. A montevideói szabályok előírják, hogy az országnak legyen területe. Így a szeparatista mozgalmak által létrehozott államok sikertelenség esetén, azaz amennyiben ezek a mozgalmak nem képesek tartósan a területet ellenőrzésük alatt megtartani és külföldre települnek, nem minősülhetnek a továbbiakban nem elismert országoknak, hiszen hiányzik a terület feletti ellenőrzés. Ez esetben szeparatista szervezetekről beszélhetünk, ill. emigráns kormányról, amennyiben az illető államot már régebben elismertük, de semmiképpen sem nem elismert országokról. Példa az önmagát függetlennek nyilvánító Csecsenia, mely azonban csak VOLT el nem ismert ország, viszont ma már nem az, mivel a terület felett visszállította szuverenitását Oroszország, s a függetlenségpárti csecsen kormány pedig külföldre távozott.

Ugyanez fordítva is lehetséges. Ha egy elismert állam megszűnik,  lehetséges nem elismerni a megszűnés tényét, hanem továbbra is elismerni a ténylegesen megszűnt államot. Pl. Észtország esete 1940-1989 között: az ország ténylegesen nem létezett, azonban pl. az USA nem ismerte el Észtország 1940-es Szovjetúnió általi bekebelezését, s továbbra is elismerte Észtországot független államként. Így Észtországot, miután újra létrejött független államként 1989-ben, az USÁ-nak már nem kellett elismernie, egyszerűen csak fel kellett vennie a kapcsolatot az új észt kormánnyal.

Úgyszintén irreveláns, ha háború vagy polgárháború miatt egy országban egynél több kormány működik. Mivel ezek egymással konkurráló kormányok, s egyik sem kíván új államot létrehozni, ez szimplán kormányelismerési kérdés, nem érinti az állam elismerését. Ismét magyar példa az 1944 december és 1945 április közti helyzet, amikor az ország területén két kormány működött: a Szálasi-féle és az ideiglenes debreceni kormány.

Miután láttuk és tisztáztuk, hogy mi és miért nem minősíthető el nem ismert államnak, lássuk az el nem ismert államokat!

Jelenleg 11 el nem ismert állam van a világban, de ebben a számban már benne van az összes határeset is. Ha a határeseteket leszámítjuk, 7 eset maranda. De lássuk mind a 11-et!

Négy eset a Szovjetúnió széthullásával kapcsolatos. Ezek a 80-as évek legvégén, a 90-es évek elején alakultak ki. Lássuk először ezeket! Közülük 3 a Kaukázusban található.

Karabah / Արցախ

A Nagorno-Karabah (vagy magyarul Hegyi-Karabah) Köztársaság (helyi népszerű neve Arcak Köztársaság) egy gyakorlatilag teljesen örmény népességű állam. Az állam hivatalosan ki nem mondott célja valójában nem függetlenségének elismertetése, hanem csatlakozása Örményországhoz. Gyakorlatban ez az integráció már meg is történt minden szinten, a jogi és alkotmányos szintet kivéve: közös a gazdaság és közös a politikai élet.

Az állam előzménye a Hegyi-Karabahi Autonóm Körzet, amit a szovjet hatalom létesített 1923-ban, miután a Kaukázust sikeresen újra meghódította. A terület gyakorlatilag a hagyományos örmény és azeri területek határvidékén volt található, tulajdonképpen egy enklávé azeri többségű területen belül, azaz nem érintkezett közvetlenül a fő örmény területtel, bár attól nem messze terült el, a határvonal-távolság az Örmény Szovjet Szocialista Köztársaság és a Hegyi-Karabahi Autonóm Körzet között átlagban 40 km volt. A szovjet közigazgatás tervezői az autonóm körzetet az Azerbajdzsáni Szovjet Szocialista Köztársaság részegységeként hozták létre, bár lakosságának 90-95 %-a örmény volt, s ez a későbbiekben súlyos következményekhez vezetett. Amíg a szovjet diktatúra működött, az azeri-örmény konfliktus a szőnyeg alá söpörten lapangott. Amikor a központi hatalom és a diktatúra enyhülni kezdett, a konfliktus előtört, súlyos események, köztük örményellenes azeri és azeriellenes örmény pogromok, lincselések formájában. 1990 elején a szovjet hadsereg még be is avatkozott az egyik tömeges lincseléssorozat megfékezése céljából, később azonban már nem volt aki rendet teremtsen, ráaádásul a függetlenné váló Azerbajdzsánban és Örményországban egyaránt olyan politikusok kerültek hatalomra, akik össze nem egyeztethető álláspontokat hangoztattak: az azeriek ragaszkodtak Azerbajdzsán területi integritásához, míg az örmények pedig csakis a karabahi örmények elszakadási jogát tartották az egyetlen megoldásnak. Ennek eredményeként végül 1992-ben valódi háború robbant ki a két ország között. Mindkét oldalon bekapcsolódtak a harcoló felek oldalán önkéntesek is: míg örmény oldalon elsősorban a nyugat-európai és a közel-keleti örmény diszpórából, valamint Oroszországból érkeztek, addig az azeri oldalon az Iránban élő azeri kisebbségből (valójában Iránban több azeri él, mint magában Azerbajdzsánban!),  valamint az afganisztáni mudzsahedin harcosok közül. A háború másfél évig tartott és 20 ezer halottal, valamint 80 ezer sebesülttek végződött. A háborút végül orosz közvetítéssel sikerült lezárni, tűzszünet formájában. A de facto helyzet azóta: az azeri erők elfoglalták a volt Hegyi-Karabah Autonóm Köztársaság területének egy részét, az örmény erők pedig a volt Hegyi-Karabah Autonóm Köztársaság és Örményország közti határvidéket, így fizikailag megteremtve a közvetlen területi kapcsolatot. Tehát a mai Arcak Köztársaság területe nem egyezik a volt Hegyi-Karabak Autonóm Köztársaság területével. A helyzet azóta nem változott: a tűzszünet mind a mai napig érvényben van, viszont nincs kilátás rendezésre a közeljövőben.

A karabahi lakosok de facto mintha Örményországban élnének, karabahi állampolgárságuk mellett örmény állampolgársággal is rendelkeznek. Karabahot egyébként a világ egyetlen országa sem ismeri el, Örményország sem, viszont néhány állammal, mint pl. Oroszország, az USA, Libanon (ahol jelentős örmény kisebbségél), s természetesen Örményország nem hivatalos kapcsolatban áll „állandó képviseletei” révén.

Valójában a független Arcak ügye örmény szempontból taktikai lépés, a valódi cél a nemzetközi támogatás megszerzése ahhoz, hogy a terület szabadon csatlakozhasson Örményországhoz.

Transznisztria /  Приднестровье / Придністров'я /  Transnistria

Transznisztria, magyarul Dnyeszterentúli Köztársaság. A Dnyeszter folyó bal partján terül el, a jelenlegi ukrán-moldáv határvidéken. Kevert népességű terület, nagyjából egyforma arányban lakják románok, oroszok és ukránok.

Az ország történetének megértéséhez vissza kell menni a múltva. A szovjet közigazgatás tervezői 1924-ben hoztak létre egy Moldáv Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaságot az akkori Ukrajna területén belül, annak részeként. E terület az akkori szovjet-román határ mentén terült el. Miután a Molotov-Ribbentrop paktum után, 1940-ben a szovjet ultimátum miatt Románia kénytelen volt átadni területének egy részét, köztük Besszarábiát a Szovjetúniónak, a Moldáv Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaság státusza tagköztársasági státusszá lett emelve, azaz megalakult a Moldáv Szovjet Szövetségi Köztársaság, miközben az eredeti Moldáv Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaság területének keleti része vissza lett csatolva Ukrajnához.

A Szovjetúnió felbomlásakor, 1991-ben a Moldáv Szovjet Szövetségi Köztársaság független állam lett Moldáviai Köztársaság néven, igényt tartva természetesen teljes területére, a szovjet időkben megállapított határokon belül. Közben Transznisztria is kikiáltotta függetlenségét, arra hivatkozva, hogy a Molotov-Ribbentrop paktum már nem érvényes, így Moldáviának nincs joga Transznisztria területére, mivel az sosem tartozott Romániához a paktumot megelőzően.

1992-ben háború is zajlott a központi moldáv hatóság és Transznisztria között. A háború több ezer halottal és egy máig érvényben lévő tűzszünettel végződött. Időközben a moldáv hatóságok autonómiát adtak Transznisztriának, de Transznisztria kitart a függetlenség mellett. Alternatívaként felmerült még a csatlakozás Oroszországhoz, de ezt Oroszország visszautasította.

Transznisztria különösen érdekes egy dolog miatt: ez a volt Szovjetúnió úgymond skanzeze, azaz az egyetlen volt szovjet terület, ahol manapság is nagyjából úgy folyik az élet, mint a Szovjetúnió utolsó éveiben, tehát a szovjet jelképek tömeges használatban vannak, vörös zászlók, sarló-kalapácsos címerek, stb. formájában.

Az országot csak a hasonlóan el nem ismert Abházia és Dél-Oszétia ismeri el. Lakosai nagy többsége egyben moldáviai állampolgár is, elsősorban az útlevél miatt, mivel a transznisztriai útlevéllel gyakorlatilag sehová sem lehet utazni.

A karabahi helyzethez képest itt szinte idillikus béke honol. Ráadásul ma már a transznisztriai politikai elit egy kisebb része nem viszonyul teljes elutasítással a Moldáviával való egyesülés ötletéhez.

Dél-Oszétia / Хуссар Ирыстон / Южная Осетия / სამხრეთი ოსეთი

Ismét a szovjet közigazgatási határok egyik „remekműve”. Az oszét nép (mely ugyanaz mint a jász nép) hagyományos törzsterületét két részre osztották: az egyikből Oroszországban csinálva autonóm köztársaságot, a másikból pedig Grúziában. Amíg a Szovjetúnió fennállt ennek különösebb jelentősége nem volt, azonban amikor Grúzia függetlenné vált, a grúzokkal nem rokon dél-oszétek kinyilvánították csatlakozásukat az Oroszországhoz tartozó Észak-Oszétiához. A grúzoknak nem sikerült háborús úton megszerezniük Dél-Oszétiát, sem a Szovjetúnió felbomlását követő időkben, sem tavaly az „olimpiai” háborúban, amikor a grúz fegyveres erők agressziót követtek el Dél-Oszétia ellen. Sőt, ez utóbbi események immár arra késztették az oroszokat, hogy avatkozzanak be nyíltan a dél-oszétok oldalán. Ez meg is történt. Miután Oroszország elismerte Dél-Oszétiát, ugyanezt megtette még 5 állam. Elismeri továbbá a szintén el nem ismert Transznisztria és Abházia.

Valójában a dél-oszét vezetés számára a függetlenség kényszerből lett cél. Az igazi cél a csatlakozás Oroszországhoz, egyesülés Észak-Oszétiával, de Oroszország elutasította ezt a lehetőséget. A gyakorlatban ez persze megtörtént: Dél-Oszétia szinte teljesen integrálva van Oroszországba, szinte minden dél-oszétnak van orosz állampolgársága is, az orosz-déloszét határ pedig szabadon átjárható.

Abházia /  Аҧсны / Абхазия

Abházia ősi állam, a kora-középkor óta létezik. Története során több állam részét is képezte. Grúziához mint autonóm köztársaság csak 1931-ben került. Amíg a Szovjetúnió fennállt ennek különösebb jelentősége nem volt, azonban amikor Grúzia függetlenné vált, az abházok kinyilvánították elszakadásukat. A grúzoknak nem sikerült háborús úton megszerezniük Abháziát, bár egy véres háborúban megpróbálták.

Miután a grúz fegyveres erők tavaly agressziót követtek el Dél-Oszétia ellen, az oroszok Dél-Oszétia mellett Abházia függetlenségét is elismerték. Azóta elismerte ezt még további 5 állam. Elismeri továbbá a szintén el nem ismert Dél-Oszétia és Transznisztria.

Bár erős szövetségben van Abházia Oroszországgal, s a legtöbb abház orosz állampolgár is, Abházia – ellentétben Dél-Oszétiával – nem kíván csatlakozni Oroszországhoz, hanem független államként szeretné folytatni életét.

Lássuk a Szovjetúnióhoz nem kapcsolódó eseteket!

Észak-Ciprus / Kuzey Kıbrıs

A görög-török rossz szomszédság modernkori kezdete a görög nép függetlenségi harca az Oszmán Birodalom ellen a XIX. sz. első részében. Bár ellentétek, sőt kegyetlen elletétek mindig is voltak sok nép között, a tömeges kegyetlenségek kora csak a XIX. és a XX. században köszöntött be. Ez a görögök és a törökök esetében is így volt. Az 1821-ben kezdődött görög függetlenségi háborúk során mindkét fél többszörösen követett el de facto népírtást a másik fél civil lakossága ellen. Bár a törökök nagyobb erejük miatt több görögöt tudtak lemászárolni mint amennyi törököt a görögök, a görögök sem szalasztották el az alkalmakat, amikor lehetőség nyílt a „bosszúra”. A kölcsönös repressziók utolsó szakasza az I. vh. után zajlott le, amikor a görög hatóságok félmillió török lakost űztek el Görögországból, a török hatóságok pedig másfélmillió görögöt Törökországból – hihetetlen, de ez utóbbi esetben olyan görög települések lettek likvidálva, melyekben a görög lakosság az ókor óta, azaz 2500-3000 éve élt ott, ez valószínűleg világrekord az etnikai tisztogatásban.

Mivel két görög többségű terület nem volt sem görög, sem török szuverenitás alatt, ezeken a területeken nem került sor leírtakhoz hasonló  mértékben etnikai tisztogatásokra, bár lincselések és kegyetlenségek még ezen a két területen is volt. Ez a két terület Ródosz, mely a II. vh. végéig olasz fennhatóság alatt állt, s Ciprus, melyet 1878-ban kapott meg az Oszmán Birodalomtól az Egyesült Királyság.

Ciprus végülis 1960-ban nyerte el függetlenségét az Egyesült Királyságtól. A britek a függetlenséget két feltételhez kötötték: egyrészről a ciprusi görögöknek meg kellett ígérniük, hogy lemondanak a Görögországhoz való csatlakozásról, másrészről pedig a ciprusi törökök lemondtak arról, hogy saját államot hozzanak létre a szigeten.

Érdekességképpen megjegyzem, hogy további feltétel volt, hogy a felek beleegyeztek, hogy az Egyesült Királyság megtartja magának a sziget területének kb. 3 %-át, azaz két községet, Akrotírit és Dekéliát, valamint ezek környékét. Ezen a területen fontos brit légi és haditengerészeti támaszpont, ill közös brit-amerikai hírszerző állomás működik mind a mai napig. A brit tengerentúli terület határain nincs határőrizet, azaz a ciprusiak szabadon közlekedhetnek a brit területeken áthaladó utakon. Akrotíri és Dekélia brit tengerentúli terület 2008 óta arról is nevezetes, hogy ez az egyetlen brit szuverenitás alatt lévő terület, melynek hivatalos pénzneme az euró, ugyanis a Ciprusi Köztársaság eurózónás belépésekor Akrotíri és Dekélia úgy döntött, hogy követi a példát.

Visszatérve a két ciprusi közösség ígéreteihez, hamarosan kiderült, hogy olyan fokú a bizalmatlanság a két közösség között, hogy az állam képtelen normálisan működni. Törökország már 1964-ben a sziget megtámadására készült a ciprusi törökök elleni jogsértésekre hivatkozva, akkor még az USA fellépésének hatására Törökország nem váltotta valóra fenyegetését. Közben a ciprusi görögök egy része titokban szervezkedve a görög kormánnyal a Görögországhoz való csatlakozást készítette elő. 1974-ben végül a görög kormány akcióba lépett: ciprusi görög szimpatizánsai segítségével államcsínyt hajtott végre Cipruson, eltávolítva a hatalomból az egyesülést nem támogató ciprusi államfőt, Makariosz ortodox érseket. Válaszul Törökország megtámadta Ciprust, majd napokon belül ellenőrzése alá vonta a sziget kb. 40 %-át, többek között a főváros egyik felét is elfoglalva. Bár a görög puccsisták hamarosan elvesztették a hatalmat, s Makariosz érsek visszatért a hatalomba, a török haderő nem vonult ki azóta sem Ciprus északi részéről.

Az 1974-es török bevatkozás után Ciprus északi része török katonai igazgatás alatt állt 9 éven keresztül, míg 1983-ban a katonai igazgatás helyére civil vezetés lépett, miután hivatalosan ki lett kiáltva a ciprusi törökök önálló állama, az Észak-Ciprusi Török Köztársaság.

Észak-Ciprus, miután szembesült a ténnyel, hogy sosem fog nemzetközi elismerést nyerni, változtatott kezdeti álláspontján, s már a függetlenség elismerése helyett az újraegyesülésre tesz javaslatokat. Az eddigi javaslatok azonban konföderációs elképzelések voltak, melyeket a ciprusi görögök elfogadhatatlannak tartanak. Így folytatódik a patthelyzet. Ma már a helyzet kifejezetten békésnek mondható: határátkelőhelyek is működnek, ahol a lakosság átmehet északról délre és fordítva. Szintén új fejlemény, hogy amióta a Ciprusi Köztársaság 2004 óta EU-tag, már nem büntetik az észak-ciprusi pecsétet tartalmazó útlevéllel rendelkező személyeket. Régebben ha egy külföldi úgy érkezett meg a szigetre, hogy először Észak-Cipruson keresztül lépett be, majd át kívánt menni a Ciprusi Köztársaság ellenőrzése alatt áló területre, a hatóságok nem engedték be vagy ha véletlenül beengedték, majd később észlelték útlevelében az észak-ciprusi pecsétet, „illegális határátlépés” miatt megbírságolták.

Észak-Ciprust mind a mai napig egyetlen állam ismeri el: Törökország. Nem-hivatalosan az állam baráti kapcsolatokat ápol Azerbajdzsánnal és Pakisztánnal, bár hivatalos elismerésre nem került sor. Észak-Ciprus diplomáciai jogosultság nélküli képviseleti irodákat tart fenn több országban. Több külföldi állam is tart fenn Észak-Cipruson nem-hivatalos képviseletet, többek között az EU is. Természetesen mind az EU, mind az ENSZ a Ciprusi Köztársaságot ismeri el mint Ciprus-sziget egész területének – leszámítva Akrotíri és Dekélia brit tengerentúli területet - egyetlen legitím képviselőjét.

Koszovó / Kosova / Kosovo / Косово

Koszovóval különösebben nem fogok foglalkozni, mert ez a legismertebb el nem ismert ország, ráadásul alig tavaly kiáltotta ki függetlenségét. A mai napig a 192 ENSZ-tagállamból 63 ismerte el, valamint az el nem ismert országok közül elismerte még Tajvan. Magyarország szintén elismeri Koszovót, a 7 vitán felüli el nem ismert ország közül ez az egyetlen, amit Magyarország elismer.

Koszovó sajátossága az, hogy nem önmaga vívta ki függetlenségét, hanem egy nagyhatalom (az USA) segítette hozzá, miután az 1999-es amerikai-szerb háborúban az USA győzelme után a szerb állam fennhatósága a terület felett megszűntetésre került, majd pedig ENSZ-védnökség alá lett helyezve.

Az ENSZ Koszovót továbbra is Szerbia szerves részének ismeri el. Az EU szintén nem ismeri el, mivel az EU-államoknak nincs közös álláspontja a kérdésben.

A cikk folytatása holnap!

A lámpás

"Aki lámpást gyújt, nem takarja le edénnyel, ágy alá sem rejti, hanem a lámpatartóra teszi, hogy akik bemennek, lássák a világosságot. Mert nincs olyan rejtett dolog, amely napvilágra ne kerülne, és nincs olyan titok, amely ki ne tudódna, és ismertté ne válna. Vigyázzatok tehát, hogyan hallgatjátok! Mert akinek van, annak adatik, de akinek nincs, attól az is elvétetik, amiről azt gondolja, hogy az övé."

***

Teológiai értelemben a példabeszéd jelentősége az, hogy kimondja, Isten üzenete fény, melyet hirdetni kell, büszkén meg kell vallani.

Társadalmi értelemben a példabeszéd üzenete: a jót nem kell rejtegetni.

Én 1977-ban lettem útörő. Úgy, hogy fel se avattak!

1977 elején, szeptemberben úgy esett, hogy egyik nap nem kellett iskolába menni, mert helyette az a hatalmas öröm ért bennünket, hogy úttörők lehetünk.

*

Az úttörők 12 pontja

1. Az úttörő hű gyermeke hazánknak, a Magyar Népköztársaságnak, felelősséggel dolgozik érte.
2. Az úttörő erősíti a népek barátságát, védi a vörös nyakkendő becsületét.
3. Az úttörő szorgalmasan tanul, a világ és önmaga megismerésére törekszik.
4. Az úttörő gyarapítja és védi a szocialista társadalom értékeit.
5. Az úttörő ahol tud, segít és önként szolgálja a közösséget.
6. Az úttörő igazat mond és igazságosan cselekszik.
7. Az úttörő szereti, tiszteli szüleit, nevelőit és az idősebbeket.
8. Az úttörő igaz hű barát.
9. Az úttörő bátor és fegyelmezett.
10. Az úttörő szereti és védi a természetet.
11. Az úttörő edzi testét és óvja egészségét.
12. Az úttörő úgy él, hogy méltó legyen a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség tagságára.

Úgy történt, hogy azon a napon elvittek bennünket egy hárshegyi úttörőtáborba, De korán értünk oda, így nem kezdődött rögtön az avatás. Így szétszéledtünk. Többen, köztük én, elmentünk kártyázni a fák közé. Észre se vettük, hogy az avatás már megkezdődött. Már a vége után értünk oda. Osztályfőnök szúrós szemmel nézett ránk, majd a kezünkbe adott egy-egy piros nyakkendőt meg egy-egy tagkönyvet. Így lettünk úttörők avatás nélkül.

A piros nyakkendő egyébként úgy került a munkásőrök kezébe, hogy előző héten mindenki szülője vett piros nyakkendőt, s bevitte az iskolába. Az enyémet anyám velem együtt vette meg. Három boltba kellett bemenni, mert nem volt mindenhol, végül nagy nehezen találtunk a József Attila utcai Úttörő Áruházban - utólag persze már nyilvánvalónak tűnt, hogy eleve oda kellett volna menni, dehát ki tudta ezt előre?

Később - 2-3 évvel később - amikor velem nagyjából egyidős cseh jóbarátommal megosztottam ezt az élményt, ő megemlítette, hogy király élet van Magyarországon, hogy ilyen lazán lehet mindezt intézni. Elmondta, hogy náluk nem is lehet kapni úttörő-nyakkendőt, mert az Úttörőszövetség adja ingyen, viszont ennek az a hátulütője, hogy ha az ember elveszti, nem tud újat beszerezni, s megnézheti magát. Mesélte, hogy vele ez bizony megtörtént, s utána nagy bajban volt, mert ráadásul ahelyett, hogy szólt volna nagymamájának, hogy varjon házilag egy piros nyakkendőt, még be is vallotta az iskolában, így egy évig a magatartása egy jeggyel le volt csökkentve, valamint alaposan megdorgálták, hogy ezzel a magatartással a kapitalistákat segítette, mert amit elvesztett, az nem csupán egy szövetdarab volt, hanem a Nagy Vörös Zászló egy darabja, s most ez a darab rossz kezekbe juthatott. Én meg is jegyeztem, hogy biztosan az elvesztett nyakkendője a három szövetséges haderő nyugat-berlini főhadiszállására kerülhetett, ahol pokoli tervekre használják azt a Nagy Vörös Zászló ellen... ezen aztán sokat röhögtünk cseh barátommal.

Egyébként volt az osztályban egy 56-os harcos gyermeke is. Ő eleve el se ment az avatás helyszínére sem. Érdekes módon ő is úttörő lett.

Egyszer valamelyik élelmesebb gyerek fel is vetette az osztályfőnöknek, hogy hogyan lettek azok is úttörők, akiket fel se avattak, de az osztályfőnök gyorsan elhalgattatta azzal, hogy tanuló=úttörő és kész.

Már a raj megalakulása is érdekes volt. Javaslatokat kellett tenni a raj nevére. Elhangzott mint javaslat többek között Hitler Adolf, Sztálin, a Beatles, valamint Richard Nixon neve. Öt perc türelmi idő után az osztályfőnök berekesztette a további vitát, s közölte, hogy a nevünk Táncsis Mihály és kész.

Aztán megalakult osztályunkban 3 örs, egy lányörs a félénkebb lányokal, egy vegyes fiú-lány örs, s egy harmadik a lúzereknek, akiket a másik két örs nem fogadott be. Én is ez utóbbi büszke tagja lettem. Azzal kezdtük tevékenységünket, hogy a 10 tag között kiosztottuk a 7 lehetséges tisztséget: örsvezető, helyettese, pénztáros, mókamester, stb. Mivel 3 örsi tag így tisztség nélkül maradt, felmerült, hogy ők legyenek az "örsi ellenzék" - ma már ez nem poén, de 1976-ban hatalmas poén volt. Persze az örsi ellenzék megválasztása csak szóban történt, a papírokba már nem került bele, már ebben a korban is működött bennünk a kádárista erkölcsromboló öncenzúra, hogy magunktól tudtuk, hogy mi szabad és mi nem.

Az örs tevékenysége egyébként abban állt, hogy eljártunk a jelenlegi hármas metró építési területére, s ott egymást kövekkel dobáltuk.

Egyszer azonban már túl nagy volt a nyomás, így kénytelenek voltunk jelképesen részt venni az iskolai papírgyűjtésben. Mondta az osztályfőnök, hogy legalább egy délután csináljunk valamit. Hát el is mentünk, összegyűjtöttünk 25 kg papírt, de mikor odavittük a MÉH-hez, az már zárva volt, így a papírt elhelyeztük a MÉH előtt, majd az iskolai versenyseben elfoglaltuk büszkén az utolsó helyet a papírgyűjtésben 0 kg gyűjtött papírral.

Örsünk neve a szabványos és totálisan fantáziatlan Mókus Örs lett, valószínűleg az akkori örsök egyharmadát így hívták. Ez volt az a név, mely az örsi szabványnévvé lett. Viszont örsi jelképünk nem volt. Csak a következő évben lett. Akkor gyereknap ürüggyel a hüvösvölgyi nagyréten jártunk, ahol egyik gyerek légpuskával lőtt egy Playboy-matricát. Persze ez amolyan magyarosított, kopintott Playboy-matrica volt, borzalmas kék-fehér színben, láthatóan valamilyen féllegális fusizós forrásból. De amint megláttuk a csokornyakkendős nyuszit, már tudtuk, hogy megleltük örsi címerünket! Persze a Playboy felirat helyére beírtuk, hogy Mókus Örs. Érdekes módon, az örs tagjainak 90 %-a ismerte a Playboy nevű sajtóterméket. Én pl. onnan, hogy egyik nagybátyám tartott ebből a sajtótermékből jelentős mennyiséget egyik könyvespolcán, éppen Alfred Brehm állatenciklopédiája mögött eldugva, de nem kellő módon elrejtve -  nagybácsinak megvolt a teljes enciklopédia, nem a rövid egykötetes változat, hanem a nagy, 10-kötetes! - bevallom, szívesen forgattam Brehm nagyszerű művét, de közben igyekeztem időt szakítani a Playboy-gyűjtemény tanulmányozására is.

Aztán az úttörőéletnek vége lett 1980-ban, a hetedik osztály elvégzése után, mikor Kubába kerültem, a szovjet-orosz iskolába kezdtem járni. A szovjet úttörőszervezethez közöm nem volt, sőt nem is lehetett volna, nem-szovjet állampolgár gyerekek ugyanis nem lehettek tagok, még a baráti "demokratikus" - akkoriban így nevezték a szovjetek a többi kommunista berendezkedésű államot, nem vicc, pl. minket, kelet-európai szocialista gyerekeket úgy neveztek, hogy ребята-демократы, azaz "demokrata gyerekek" - országokbeli gyermekek sem. A magyar követségen működött ugyan úttörő-szervezet, de mivel egyetlen közeli haverom sem volt a havannai magyar gyerekek között, sosem jártam gyűlésre, pontosabban kétszer voltam, egyszer a legelső alkalommal, másodszor meg akkori magyar barátnőm unszolására (aztán szerencsére sikerült meggyőzni őt, hogy azontúl ő se járjon soha).

Felmerült ugyan, hogy ha sosem járok úttörő-gyűlésre, nagy szerencsétlenség fog érni, mert az úttörők 12. pontja értelmében így nem leszek méltó a KISZ-tagságra. Mivel azonban eszem ágában sem volt KISZ-taggá válni, ez az apokaliptikus jóslat nem igazán zavart. Hozzá kell tenni, hogy bár ma már szokásos szinte valamiféle féldemokratikus-liberális rendszerként beállítani a késői kádárizmust, apámat 1983-ban hivatták a Külkereskedelmi Minisztériumba, s sérelmezték neki, hogy miféle dolog az, hogy a Kubában dolgozó magyar kiküldöttek 45 darab "KISZ-korú" gyereke közül 43 KISZ-tag, s csak kettő nem, viszont a két nem-tag közül éppen az ő fia az egyik renitens, ráadásul a másik renitens szülei nem párttagok, apám meg az volt, így ő volt az egyetlen párttag, akinek a gyermeke nem hajlandó belépni a KISZ-be. Persze a helyzet megoldása is tipikusan kádárista lett: apám megígérte, hogy majd meggyőz engem, majd pedig nekem annyit mondott, hogy szarakodnak vele, s lehet, hogy a végén mégis be kell lépnem a KISZ-be, de persze ne ijedjek meg, mert még nem biztos, s ha mégis, akkor sem kell majd járnom gyűlésre, csak legyek papíron belépve. Végül még erre sem került sor, mert sikerült az ügyet magyarosan elsumákolni. Mivel KISZ-gyűlésre alapvetően csak egy 8-10-tagú baráti társaság járt, s én nem voltam ennek része, szóltam az engem különösen nem kedvelő KISZ-titkárnak, hogy ugye nekik sem lenne kellemes, hogy én megzavarjam jelenlétemmel az ő bulijaikat, hiszen nem vagyunk haverok, meg az én társaságom más. Ezzel ő is egyetértett, így mondta, hogy akkor felírja a következő gyűlés egyik napirendi pontjaként az én felvételemet, ezt meg kell tennie mindenképpen, én meg ne jelenjek meg, s aztán soha többet nem lesz ilyen napirendi pont, s az én felvételem kérdése nem is fog szerepelni a potenciális tagok fejezetben. Magyarul: ezentúl a követségi KISZ-szervezet statisztikájában nem is szerepeltem, mint tagjelölt, s a statisztikában az szerepelt csak, hogy 44 KISZ-korúból 43 KISZ-tag, tehát mintha én nem is léteznék.

Ami viszont a szovjet KISZ-t illeti, az egy élmény volt, igazi élmény! Tagja persze nem voltam annak sem, bár itt már lehettem volna, mert ide külföldieket is felvettek. Az iskolában sokan elmebetegnek gondoltak, mert én volt az egyetlen tanuló, aki bár nem volt Komszomol-tag, rendszeresen eljárt a gyűlésekre. Én meg azért jártam el, mert olyen humoros dolgokat nem lehetett máshol tapasztalni, mint egy Komszomol-gyűlésen.

A legjobbak a Komszomol-nagygyűlések voltak, az iskola nagytermében. Ezeket úgy kell elképzelni, hogy van fent a pódiumon 3-4 darab, piros asztalterítővel letakart összetolt asztal, mögötte ül fapofával 6-8 "funkcionárius" - az iskolai Komszomol-vezetők. Amikor a gyűlés elkezdődik, az egyik funkcionárius feláll, előremegy a mikrofonhoz, majd miután teljes csend köszönt be a teremben, így szól:

- Vannak javaslatok?

Majd 5-6 másodpercig némán nézve, mialatt az égvilágon semmi sem történik, ismét megszólal:

- Beérkezett egy javaslat, tartalma: nyissuk meg mai gyűlésünket! Szavazás következik. Ki van mellette-ellene-tartózkodik?

A "mellette-ellene-tartózkodik" EGYSZERRE lett elhadarva, s az illető rá se nézett a teremre, ahol a többség nem is emelte a kezét, ennek ellenére további 5 másodperc múlva ismét megszólalt:

- A javaslat elfogadva többségi szavazással. A gyűlést megnyitottnak nyilvánítom.

Már maga ez a kezdet is minden pénzt megért. A Monthy Python angol humorista csoport sok száma ehhez képest amatőr, kiforratlan produkció. Az abszurd humor kíváló teljesítménye volt ez, ráadásul - s ez tovább emelte értékét - nem is szánták viccnek.

Az egyik iskolai, orosz nemzetiségű komszomolista funkcionárius nagyon jó barátom volt. Ő maga USA-imádó nézeteket vallott, s a háta közepére kívánta az egész Komszomol-bizottságosdit, de magas rangú édesapja miatt nem tudott kibújni. Az édesapja KGB-ezredes volt, s korábban évekig "ENSZ-tolmács" (= szovjet rezidens) volt New York-ban családostul, így a gyerek is évekig az USÁ-ban élt, előtte meg évekig Peruban voltak, szóval a Szovjetúnióban alig éltek. (Később egészen 1995-ig leveleztem a gyerekkel, így tudom későbbi történetüket. A KGB-ezredes apa az elsők között lett "antikommunista" a Szovjetúnió széthullása idején, hamarosan Jelcinéknél lett főember, tábornoki kinevezést kapott, maga a gyerek meg elvégezte az egyetemet 1993-ban, s 1995-ben már fiatal diplomataként dolgozott a Rio de Janeiro-i orosz főkonzulátuson - portugál-angol szakot végzett egyébként. Aztán valahogy elvesztettük egymással a kapcsolatot sajnos.)

Szóval orosz haverom sosem szólalt meg a Komszomol-gyűléseken. Magasrangú apja ellenére kezdett a dolog kellemetlen lenni, így szólt nekem, hogy találjak már ki valamit, amit elmondhatna a legközelebbi gyűlésen. Ugyanis komolytalan, viccelődős ember hírében álltam, s sokan kedvelték vicces dolgaimat. Bár politikai témában viccelődni csak jó ismerősök előtt mertem, ő közeli ismerősöm volt, így ismerte ezt az oldalamat is, s egyébként is nagyon sokban hozzám hasonlóan gondolkozott (bár ő - velem ellentétben - lényegtelennek tartotta a demokráciát, abban egyetértett, hogy a szovjet gazdaság rossz, s a kapitalizmus a jó rendszer, kb. olyan volt a véleménye, mint a mai kínai reformkommunistáknak, azaz valamiféle államilag ellenőrzött, de gazdaságilag szabad kapitalizmust tartott jónak, ami akkoriban egy elég érdekes, eretnek nézet volt). Én meg csináltam egy nagyszerű rövid Komszomol-gyűlés paródiát, s elő is adtam neki két nap múlva. Persze benne volt a fapofával bemutatott "van javaslat?" rész, majd jellemzéseket "elemeztem". Persze dőlt a röhögéstől.

Aztán a következő héten mondja nevetve, hogy felszólalt a gyűlésen, a jellemzések vitájánál. A jellemzések vitája persze tiszta formaság volt. De neki eszébe jutott az én paródiámban az egyik mondat, miszerint "Javaslom, hogy írjuk be jellemzésébe: ő igen szerény ember!" ("Я предлагаю в характеристику записать, что он является очень скромным человеком!"), s pont ezt tette meg a valóságban is. Mivel a jellemzések vitája valójában és ténylegesen totális formaság volt, kicsit kizökkent a gyűlés a javaslat hallatán, de aztán arra jutottak, hogy éppenséggel miért ne lehetne beleírni azt is, hogy az illető igen szerény ember... A lényeg: az addig sosem szóló Komszomol-funkcionárius végre mondott valamit a gyűlésen, végre aktivítást tanúsított!

Mivel sok a tévhit azzal kapcsolatban, hogy a régi, elmúlt rendszerben mit jelentett a párttagság, KISZ-tagság, úttörőség, kisdobosság, azt hiszen közvetve ebben is támpontot nyújtottam egy kicsit ezzel az írásommal.

202 országot fogok figyelembe venni. A 193 ENSZ-tagállamot, Vatikánt és a 11-tagú el nem ismert ill. vitatott államiságú kategóriából kizárólag 8-at, kizárva a 3 vitatott államiságút. Gondolkodtam a nem-független területek bevételében is, de mivel ez torzítana, így inkább kihagyásuk mellett döntöttem.

A nyelveknél csak azokat veszem figyelembe, melyek egy adott ország teljes területén hivatalos státusszal bírnak, azaz a regionálisan hivatalos nyelveket nem. Egyes országokban jogilag nincs hivatalos nyelv (pl. az USÁ-ban), itt a kormány által de facto alkalmazott nyelvet fogom figyelembe venni.

Úgyszintén a transzkontinentális országokat (melyek egynél több kontinensen terülnek el) kizárólag egyetlen kontinensnél veszem figyelembe.

Az "ingadozó kontinensidentitású" országokat (melyeket egyszerre több kontinensnél is fel szokás sorolni) szintén csak egyetlen földrésznél veszem figyelembe.

A 6 földrész tekintetében így az országok száma:

• Afrika - 54 + 1 = 55
• Amerika - 35 + 0 = 35
• Antarktisz - 0 + 0 = 0
• Ázsia - 43 + 1 = 44
• Európa - 48 + 6 = 54
• Óceánia - 14 + 0 = 14
• összesen - 194 + 8 = 202

Amerika

A spanyol hivatalos nyelv 18 országban (két karibi szigetországban, a Dominikai Köztársaságban és Kubában, valamint 16 országban magán a szárazföldön).

Az angol hivatalos nyelv 14 országban. Észak-Amerikában Kanadában és az USÁ-ban, 1-1 közép- és dél-amerikai országban (Belize és Guyana), valamint 10 karibi szigetországban.

A francia hivatalos nyelv 2 országban (Haiti és Kanada).

A holland hivatalos nyelv 1 országban (Suriname).

A portugál hivatalos nyelv 1 országban (Brazília).

Ez összesen 36, mivel Kanadában 2 hivatalos nyelv van.

A haiti kreol hivatalos nyelv 1 országban (Haiti), azonban hivatalos használatban írásban a franciával együtt használatos. Beszédben gyakorlatilag mindenki a haiti kreolt beszéli.

A kreol nyelv keveréknyelv, mely általában valamely nyelv kezdetben leegyszerűsített változata, mely a nyelvet beszélők eredeti anyanyelvéhez alkalmazkodott, majd azok egyetlen anyanyelvévé vált, s önálló nyelvvé változott az idők folyamán. A még nem teljesen kialakult kreol nyelv elnevezése pidzsin nyelv, ez azt a stádiumot jelenti, amikor az illető nyelvet még nem anyanyelvként, hanem amellett beszélik.

A haiti kreol a francia alapján alakult ki, mára saját irodalommal rendelkezik. A haitiaiak többsége kizárólag a haiti kreolt beszéli, az iskolázottabb réteg viszont franciául is beszél. A rádiók, tévék, újságok általában a haiti kreolt használják, viszont a hivatalos állami okmányokat rendszerint franciául adják ki.

Bolíviában a spanyolon kívül még 38 indián nyelv is hivatalos státusszal rendelkezik, azonban a gyakorlatban a hivatalos életben a spanyol használatos.

Paraguayban a spanyol mellett a guaraní indián nyelv is hivatalos, azonban a gyakorlatban a hiavtalos életben a spanyol használatos.

Mind Bolíviában, mind Paraguayban a lakosság nagy része beszéli ezeket az indián nyelveket, azonban hivatalos használatul erősen korlátozott a spanyolhoz képest.

Óceánia

Az angol hivatalos nyelv mind a 14 óceániai országban. Közülük Ausztráliában, a Mikronéziai Szövetségi Államokban és a Salamon-szigeteken kizárólag az angol a hivatalos nyelv.

A francia hivatalos nyelv 1 országban (Vanuatu). Vanuatuban mind az angol, mind a francia hivatalos. Ennek oka, hogy eredetileg Vanuatu közös brit-francia gyarmat volt Új-Hebridák név alatt.

11 országban az angol/francia mellett egyéb hivatalos nyelv is van. A dél-amerikai erősen ceremoniális jellegű hivatalos indián nyelvekkel ellentétben ez általában tényleges használatot jelent.

A maori nyelv hivatalos Új-Zélandon, itt azonban a gyakorlatban az angol használatos, mivel a maorik a lakosság alig 5 %-át teszik ki.

A következő országokra jellemző, hogy a lakosság túlnyomó része a hivatalos angol/francia nyelvet nem beszéli, azt elsősorban csak az iskolázottabbak és természetesen a volt gyarmatosítók leszármazottjai beszélik. A lakosság zöme csak a helyi eredetű hivatalos nyelvet ismeri, mely azonban ténylegesen is használatos az angollal/franciával párhuzamosan az állam által.

Az angol mellett Tongán hivatalos nyelv a tongai, Tuvalun a tuvalui, Szamoán pedig a szamoai, mindhárom a polinéziai nyelvek közé tartozik.

Nauruban a naurui is hivatalos, ez a mikronéziai nyelvek közé tartozik. Szintén mikronéziai nyelv a Marshall-szigeteken hivatalos marshall-szigeteki nyelv és a Kiribatin hivatalos kiribati nyelv.

Palaun hivatalos nyelv a palui. Fidzsin hivatalos a fidzsi nyelv, valamint a hindi, ennek oka a nagyszámú indiai eredetű lakosság.

Vanuatuan a harmadik hivatalos nyelv a bislama, ami egy angol alapú kreol nyelv. Hasonló a helyzet Pápua Új-Guineában, ahol hivatalos nyelv egy helyi pápuai alapú kreol nyelv valamint egy angol alapú másik kreol nyelv, a tok pisin. Ez utóbbi nyelvet beszélik a legtöbben Pápua Új-Guineában, bár a hivatalos okmányok első nyelve az angol.

Afrika

Afrika 54 országából hivatalos nyelv az arab 13 országban. Közülük a Comore-szigeteken, Csádban, Dzsibutiban az arab mellett a francia is hivatalos, Szudánban pedig az arab melett az angol is hivatalos nyelv. Szomáliában és Szomáliföldön  hivatalos a szomáli nyelv is (Szomáliföldön harmadik hivatalos nyelvként az angol is), ez a lakosság zömének az anyanyelve és egyben a fő hivatalos nyelv, azonban a lakosság nagy része arabul is beszél. A Comore-szigeteken további hivatalos nyelv még a comorei nyelv, mely a szuahéli helyi változata, ez a lakosság zömének anyanyelve. Az arab nyelvű országokban - az említett kivétekekkel - az arab nyelv a lakosság többségének anyanyelve és a ténylegesen használt hivatalos államnyelv.

Hivatalos nyelv a spanyol 1 országban (Egyenlítői Guinea). Egyenlítői Guineában a lakosság kb. 10 %-a spanyol anyanyelvű, de a többiek is beszélik a spanyolt idegen nyelvként.

Hivatalos nyelv a portugál 6 országban (Angola, Bissau-Guiena, Egyenlítői Guinea, Mozambik, Sao Tomé és Príncipe, Zöld-foki-szigetek). Ez mindenhol a lakosság zömének tényleges anyanyelve és az állam egyetlen hivatalos nyelve, kivéve Egyenlítói Guineát, ahol a portugált - hivatalos státusza ellenére - kevesen beszélik.

Hivatalos nyelv az angol 24 országban. Közülük 9 országban kizárólag az angol a hivatalos nyelv. 2 országban (Kamerun és Seychelles-szigetek) a franciával együtt hivatalos. A többi országban valamely helyi nyelvvel együtt hivatalos, de az esetek zömében az angol a fő nyelv a hivatalos használatban.

Hivatalos nyelv a francia 21 országban. Ezek közül 11 országban a francia az egyetlen hivatalos nyelv. 3 országban (Kamerun, Ruanda, Seychelles-szigetek) az angollal, 3 országban (Comore-szigetek, Csád, Dzsibuti) az arabbal együtt hivatalos nyelv. 1 országban (Egyenlítői Guinea) a spanyollal és a portugállal együtt hivatalos. További 4 országban (Burundi, Közép-Afrika, Madagaszkár, Ruanda) valamely helyi nyelv is hivatalos, azonban jellemző, hogy a hivatalos életben a francia dominál. Ami a lakosság nyelvtudását illeti, jellemző, hogy csak a nagyvárosok lakossága tisztán francia nyelvű, a nagy többség idegen nyelvként beszéli - iskolázottságtól függően - magasabb vagy alacsonyabb szinten.

Az arab mellett négy olyan nem-európai nyelv van Afrikában, mely ténylegesen és széleskörűen használatos hivatalos célokra, azaz gyakorlati státusza olyan, mint egy európai ország hivatalos nyelvéé. Ez két sémi nyelv, Etiópiában az amhara és Eritreában a tigrinya, Közép-Afrikában a sango, valamint a szuahéli nyelv Kenyában, Tanzániában és Ugandában. Az összes többi országról azt lehet mondani, hogy a tényleges domináns nyelv valójában valamely európai nyelv vagy az arab.

Dél-Afrika speciális helyzetű, 11 hivatalos nyelve van, azonban az angol - bár alig a dél-afrikaiak 10 %-ának az anyanyelve - jelenti a különböző nyelvű dél-afrikaiak közti közvetítő nyelvet. A második közvetítő nyelv Dél-Afrikában az afrikaans - eredetileg egy holland nyelvjárás, majd belőle önállósodott önálló nyelv -, mely a fehér dél-afrikaiak nagyobb részének anyanyelve, mivel azonban az apartheid-rendszer idején az angol mellett kizárólag az afrikaans volt hivatalos nyelv az országban, ma is nagyon sokan beszélik második nyelvként, a nem-fehér lakosság körében is.

Amerika, Óceánia és Afrika arra volt példa, hogy az őslakosság szempontjából eredendően idegen nyelvek játsszák az állami nyelv szerepét a esetek túlnyomó többségében. Most lássuk Ázsiát és Európát, az ellenpéldát.

Ázsia

Ázsia 44 országából 12 országban a hivatalos nyelv az arab. Ebből 10-ben az arab egyedüli hivatalos nyelv, Izraelben az arab a héber mellett hivatalos, Irakban pedig az arabbal együtt a kurd nyelv is hivatalos.

Az orosz 2 országban hivatalos: Kazahsztán, Kirgizisztán, mindkettő a helyi nyelv (kazah, ill. kirgiz) mellett.

Az angol 4 országban hivatalos (a Fülöp-szigeteken, Indiában, Pakisztánban és Szingapúrban). Indiában 22 hivatalos nyelv van, azonban a gyakorlatban az angol és a hindi használatos központi szinten. Pakisztánban az angol mellett az urdu nyelv a hivatalos. Hozzá kell tenni: a hindi és az urdu ugyannak a nyelvnek (hindusztáni) két változata. A Fülöp-szigeteken a filipinó nyelv a fő hivatalos nyelv.

Szingapúrban 4 hivatalos nyelv van: az angol mellett a tamil, a kínai és a maláj. A tamil hivatalos még Srí Lankán is (a szingalézzel együtt), valamint úgyszintén India 22 hiavatalos nyelvének egyike.

A perzsa nyelv egyetlen országban hivatalos, azonban hozzá kell tenni, hogy a tadzsik és a dari nyelv a perzsa változatai. A tadzsik Tadizsikisztán hivatalos nyelve, míg a dari Afganisztán egyik hivatalos nyelve (a másik a pastu).

India 22 hivatalos nyelvének egyike a bengáli, mely egyben Banglades hivatalos nyelve is.

A malájnak a különböző változatai 4 országban hivatalosak: Brunei, Indonézia, Malájzia, Szingapúr.

A kínai 3 országban hivatalos: Kína, Szingapúr, Tajvan.

A koreai 2 országban hivatalos: Dél-Korea és Észak-Korea.

Kelet-Timoron a helyi tetum nyelven kívül hivatalos még a portugál nyelv is.

A többi ázsiai országban egyetlen nyelv hivatalos, az illető ország többségi nemzeti nyelve.

Európa

Európában a legtöbb országban az egyetlen hivatalos nyelv az illető ország többségi nemzeti nyelve. Csak a kivételeket sorolom fel.

Orosz - Abházia, Belarusz, Dél-Oszétia, Oroszország, Transznisztria. Abháziában hivatalos még az abház, Belaruszban a belarusz, Transznisztriában az ukrán és a román (moldáv).

Szerb/horvát/bosnyák/montenegrói - Bosznia-Hercegovina, Horvátország, Koszovó, Montenegró, Szerbia. Koszovóban hivatalos még az albán.

Francia - Belgium, Franciaország, Luxemburg, Monaco, Svájc. Belgiumban hivatalos még a holland és a német, Luxemburgban a német és a luxemburgi, Svájcban a német, az olasz, s a rétoromán.

Német - Belgium, Liechtenstein, Luxemburg, Németország, Svájc, Ausztria. Belgiumban hivatalos még a holland és a francia, Luxemburgban a francia és a luxemburgi, Svájcban a francia, az olasz, s a rétoromán.

Olasz - Olaszország, San Marino, Svájc, Vatikán.

Angol - Egyesült Királyság, Írország, Málta. Írországban hivatalos még az ír, Máltán a máltai.

Görög - Ciprus és Görögország. Cipruson hivatalos még a török.

Román - Moldova, Románia, Transznisztria. Transznisztriában hivatalos még az orosz és az ukrán.

Holland - Belgium, Hollandia. Belgiumban hivatalos még a francia és a német.

Albán - Albánia, Koszovó. Koszovóban hivatalos még a szerb.

Svéd - Finnország, Svédország. Finnországban hivatalos még a finn.

Szlovák - Csehország, Szlovákia. Csehországban hivatalos még a cseh.

Török - Észak-Ciprus.

Összesítés

Hivatalos nyelvek száma országonként (azok a nyelvek, melyek legalább 5 országban hivatalosak:

Angol - 59 országban.

Francia - 29 országban.

Arab - 25 országban.

Spanyol - 20 országban.

Portugál - 8 országban.

Orosz - 7 országban.

Német - 6 országban.

A világ legnagyobb nyelvei (csak anyanyelvi beszélők száma szerint, az első húsz és a magyar helyezése összehasonlítás céljából):

1. kínai - 1213 millió
2. spanyol - 330 millió
3. angol - 327 millió
4. hindusztáni (hindi és urdu) - 242 millió
5. arab - 221 millió
6. bengáli - 181 millió
7. portugál - 178 millió
8. orosz - 144 millió
9. japán - 122 millió
10. német - 90 millió
11. jávai - 85 millió
12. lahnda - 78 millió
13. telugu - 70 millió
14. vietnámi - 69 millió
15. marathi - 68 millió
16. francia - 68 millió
17. koreai - 67 millió
18. tamil - 66 millió
19. olasz - 62 millió
20. török - 51 millió

...

72. magyar - 13 millió

Nyelvek száma anyanyelvi beszélőik száma szerint:

• egymillárdnál több beszélő: 1 nyelv,
• százmilliónál több beszélő: 8 nyelv,
• tízmilliónál több beszélő: 76 nyelv,
• egymilliónál több beszélő: 304 nyelv,
• egymilliónál kevesebb beszélő: 6520 nyelv.

Egy időben, 2001-2006 között a gyógynövényes üzletágban voltam. Egy időben két boltom is volt. Az egyik Budapesten, a másik a budapesti aglomerációban. Az idő nagyobb részében csak az egyik volt.

Mivel sosem volt alkalmazottunk, mindent mi csináltunk. Én elsősorban az árubeszerzéssel foglalkoztam, de gyakran bent ültem a boltban is.

Nagyon sok az ilyen helyeken az ál-törzsvásárló. Én így nevezem azt a típust, aki ugyan gyakran betér az üzletbe, de többnyire semmit sem vásárol, hanem beszélgetni szeretne, s leginkább pedig beszélni, azaz csak bólogatást vár, semmi egyebet.

Voltak kifejezetten érdekes emberek. Pl. egy idős néni, aki egyfolytában háborús élményeit regélte, de mindig mást, szóval kifejezetten érdekes volt.

Aztán viccesek voltak a politizáló törzsvásárlók. Ezek mind azt hitték, hogy az ő oldalukon állok. Én persze igyekeztem nem elijeszteni a vásárlókat politikai vitával, így általában csak pontosító kérdéseket tettem fel nekik, de nem mondtam véleményt. Ebből méginkább azt hitték, hogy az ő álláspontjukon állok. Nagyon ritkán derült ki, hogy esetleg nekem más a véleményem. De azért időnként előfordult ez is, néha beleestem a csapdába. Ez ugyanis a magyarországi viszonyok között csapda, az emberek többsége nem tűri az ellenálláspontot.

Egy ilyen eset volt 2006-ben a parlamenti választások második fordulója utáni napon. Bejön egy motoros-bőrruhás, 35 év körüli ember, erősen feldúlt állapotban. Nagyon gyorsan a választásokról kezdett beszélni. Kijelentette, hogy nagyon sok a buta ember az országban. Várakozva nézett rám, éreztem, hogy valamit mindenképpen mondanom kell erre. Gondolkoztam, hogy most mi a fenét mondjak, esetleg mondjam az igazat, hogy én az MDF-re szavaztam. De gondoltam, hogy felesleges saját szavazásomról beszélni. Feldúlt ember és buta emberekről beszél – hát nyilván ez csakis egy fideszes lehet, aki azért van feldúlva, mert kicsivel ugyan, de vesztett a Fidesz. Így kinyögtem:

- Igen, kevés hiányzott a győzelemhez…

Erre az ember eszeveszett tekintettel felkiáltott:

- Kevés hiányzott??? Mi nyertünk, de kevéssel. Éppen ez a baj, túl kevéssel!

Szóval nagy baki volt, a motoros ember szocialista szavazónak bizonyult! Aztán nagyon gyanúsan nézett az ember. El lettem könyvelve fideszes boltosnak...

Az egyik legaljabb dolog a hamisítás. Rosszabb a nyílt tagadásnál.

Az ateizmus szélsőbal változatának egyik aljas módszere, hogy miután nem tudta legyőzni a kereszténységet, igyekszik meghamisítani. Jellemző mondatok "Jézus volt az első kommunista", "az eredeti egyház kommunizmusban élt", "a kommunista eszme alapjai egyeznek a keresztény eszmével".

Mindebből egy szó sem igaz.

A kereszténység sosem foglalkozott társadalmi kérdésekkel. A keresztény egy sokkal magasabb síkon, a lélek síkján működik. A politikai áramlatok nem érdeklik a kereszténységet. S egy erőszakra építő, ember- és emberiségellenes eszmét, mint amilyen a marxizmus, a kereszténység sosem fogadta el, sosem fogadhatta el.

De elég Jézus két példabeszédét elolvasni, mely jól kifejezi, hogy a kereszténység a marxizmus alapeszméit elutasítja.

*

A szőlőmunkások

Egy gazda korán reggel kiment, hogy munkásokat fogadjon a szőlőjébe. Megegyezett a munkásokkal napi egy dénár bérben.

Amikor kiment kilenc óra tájban, látta, hogy mások is keresnek munkát, így őket is felvette dolgozni.

Ugyanígy tett tizenkét óra körül, délután három óra tájban, majd délután öt körül is.

Este minden munkást kifizetett: egy-egy dénárt kapott mindenki.

Azok akik kora reggeltől dolgoztak, zúgolódni kezdtek: hogyan lehet, hogy ők is csak annnyit kapnak, mint azok, akik náluk sokkal kevesebbet dolgoztak?

De a gazda így szólt hozzájuk:

- Nem kaptátok meg azt az összeget, amiben megegyeztem veletek? Ha igen, akkor nem voltam veletek igazságtalan. Menjetek hát el békével, hiszen megkaptátok fizetségeteket! Az pedig nem az én jogom, hogy szabadon másnak annyit adjak, amennyit akarok? Vagy úgy gondoljátok, hogy nem szabad jónak lennem másokkal, irigykedtek jóságom miatt?

*

A tálentumok és minák

Egy gazdag ember távoli országba utazott, hívta szolgáit, mindenkine adott egy bizonyos összeget, s megbízta őket, hogy a pénzzel gazdálkodjanak jól.

Amikor visszatért, elszámoltatta a szolgákat. Mindenki nyereségről számolt be, őket a gazdag ember mind megjutalmazta. Az egyik szolga azonban nem nyert semmit, visszadta a gazdag embernek a kapott összeget, s elmagyázta, hogy a pénzt gondosan megőrizte, de félt vele bármit is tenni, mert ha elvesztette volna, akkor visszakövetelte volna tőle ura.

A gazdag ember nagyon dühös lett és kérdőre vonta a szolgát, hogy legalább miért nem adta oda a pénzt a pénzváltóknak kamatra, majd elvette a pénzt a szolgától és annak a szollgának ajándékozta, aki a legtöbbet nyert a rábízott pénzzel, ezt mondva:

- Mert mindenkinek, akinek van, adatik, és bővelkedni fog; attól pedig, akinek nincs, még az is elvétetik, amije van. haszontalan szolgát pedig vessétek ki a külső sötétségre: ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás.

Már elemeztem az időzónák és a nyári időszámítás káros hatását, most magával az időméréssel kapcsolatos kételyeimet osztanám meg.

Ugye milyen kellemetlen pl. decemberben és januárban sötétben kelni, sötétben hazaérni munkából? Különösen a kisgyermekek számára igen megterhelő sötétben iskolába menni.

Pedig a megoldást már évezredekkel ezelőtt megtalálta az emberiség, nincs mit keresni, csak alkalmazni kell az elfeledett évezredes tudást!

Az időmérés ősi igénye az embernek, a csillagászat talán a legrégebbi emberi tudomány, s elsődleges célja éppen az időmérés problémájának megoldása volt. Most nem célom ezt elmesélni, a lényeg, hogy minden emberi kultúra nagyon korán megoldotta a probléma lényegét - naptár nélküli emberi kultúra egyszerűen nem létezik.

Az ősidőkben az "óra" fogalma szükségtelen volt, elegendő volt tudni a napkeltét, a delet és a napnyugtát. Később szükségessé vált a nap részletesebb beosztása. Erre több módszer alakult ki, a legelterjedtebb a babilóni eredetű lett, mely lényegileg a jelenlegi rendszerrel azonos, azaz a napot 24 órára osztották. Valószínűleg azért 24-re, mert ez a szám sok számmal osztható.

A baj a késő középkorban történt, nagyjából a XIII. században, akkor rontottuk el a egészet. Ekkora alakult ki az a technológiai háttér, mely immár nagy pontossággal volt képes mérni az időt egy napon belül is.

A "baj" szó persze nem pontos. Hiszen nem az a baj, hogy egyre pontosabb lett az időmérés, erre szükség volt egy sor tudományban. A baj az, hogy az emberek életüket is alárendelték az egyre pontosabb időmérő eszközöknek. Az egyes országok fejlettsége függvényében a XVIII.-XIX. sz. során szinte az egész világon bekövetkezett az óra diktatúrája az ember felett. Ma, a XXI. sz. elején pedig immár a világ legelmaradottabb részein is kihalóban van a hagyományos, emberközpontű időmérés.

Mi lett volna a megoldás? Pofonegyszerű. Az időmérést ketté kellett volna választani: tudományos és civil órára. A tudományos óra mérje nyugodtan a nanoszekundumokat is, ez senkit nem zavar. De a normál hétköznapi emberi életben a civil óra legyen a támpont!

Mi az a civil óra? Az, ami az ember természetes biológiai órájához igazodik.

Az ókori Róma emberközpontú kultúrája jó példa erre. A nap nappali részét 12 órára, s az éjszakai részét is 12 órára osztották (bár az éjszakai órákat a gyakorlatban nem használták, "akkor úgyis sötét van" alapon).

A rómaiaknál a nappal 12 órára való beosztása úgy történt, hogy a napkelte és a napnyugta közötti időszakot 12 egyenlő részre osztották, s a számozást is természetesen napkeltétől kezdték. Tehát a napkelte utáni első tizenketted szakasz volt a prima hora (első óra), az utolsó meg a duodecima hora (tizenkettedik óra). Így dél mindig hat órakor volt, a dél mindig pontosan a hatodik óra végén és a hetedik óra kezdetén volt.

A rómaiak különös szokása volt, hogy jobban szerettek visszafelé, mint előre számolni. Tehát mintha pl. a mai napról nem azt mondanánk, hogy november 23. napja van, hanem azt mondanánk, hogy ez november hátulról 8. napja. Az ok nem ismert, de a római ember számára valahogy lényegesebb infó volt, hogy mennyi van még hátra a hónap végéig, mint az, hogy mennyi telt el belőle.

Megjegyzem: ennél azért bonyolultabb volt a római naptár - mely egyébként gyakorlatilag a modern naptárral nagyban azonos -, mert minden hónapban volt három kitüntetett nap (ezek közül az egyik az "idus", mely a művelt magyar nyelvben is elterjedt "hónap közepe" értelemben, bár a rómaiaknál nem minden esetben volt a hónap 15. napja, a legtöbb hónapban ez a 13. nap volt*), s e három naphoz képest mondták meg a mindenkori dátumot a rómaiak, de minden esetben visszafelé számolva, nem előre. Egy példa: ma november 23. van, ezt a római ember úgy írná le és úgy mondaná, hogy "ANTE DIEM OCTAVVM KALENDAS DECEMBRES", rövidítve írában: "A D VIII KAL DEC", ami szó szerinti fordításban azt jelenti: "december első napja előtti 8. nap". Miért mondtam ezt el? Csak azért, mert esetenként a naptár analógiája alapján az órák mondásánál is előfordult, hogy a rómaiak visszafelé mondták az időt, legalábbis délelőtt. Tehát pl. 2 órakor egyesek inkább azt mondták, hogy "még 4 óra van délig". Bár az órák esetében a hivatalos változat ez esetben a "2 óra" volt. Hozzáteszem: a római visszafelé számolást végülis mindenki ismeri, aki helyesen tudja használni a római számokat, hiszen pl. a IX szám esetében látható ez a logika, mivel a szám értelmezése valójában "1 híján 10".

E kis kitérő után persze mindenkiben felmerül a kérdés: dehát ha a rómaiaknál dél mindig 6-kor volt, s napkeltétől délig valamint déltől napnyugtáig pedig mindig 6 óra telt el, akkor ezek az órák minden nap különböző hosszúságúak voltak! Hiszen - az Egyenlítő vidékének kivételével - az egész Földön a napkelte és napnyugta mindig más időpontban van, a téli napfordulókor a nappal nagyon rövid, a nyári napfordulókor meg az éjszaka nagyon rövid.

Igen, így igaz, a római órák minden nap külöböző hosszúságúak voltak! Egyezés csak az egymástól pontosan 6 hónapra lévő napok esetében volt. Decemberben a nappal alig majdnem 9 csillagászati órán keresztül tart Róma szélességi fokán, júniusban viszont kb. 15 csillagászati órán keresztül. Ebből kiszámítható, hogy decemberben egy civil óra átlagos hossza alig kb. 45 perc volt, míg júniusban egy civil óra hossza kb. 1 csillagászati óra és 15 perc volt.

Az emberek természetes ritmusa a nap mozgásához igazodott. Napkelte után keltek, függetlenül, hogy az napkelte a csillagászati idő szerint mikor történt, azaz a csillagászati idő szerint nyáron nagyon korán kezdődött az élet, télen meg nagyon későn. Az aktív tevékenység befejezése ugyanígy a napnyugtához igazodott. A római óra pedig ugyanezt jelezte vissza. Az emberek minden nap az első órában keltek fel alvásból, csak éppen ez a csillagászati idő szerint mindig máskor volt. A munkavégzés jellemzően a második órában kezdődött, ismét függetlenül attól, hogy ez a csillagászati idő szerint mikor kezdődött. Az átlag rabszolga, szabad dolgozó, vagy állami hivatalnok, stb. a nyár első napján tehát átlag napi 14 csillagászati órán keresztül dolgozott (csillagászati idő szerint reggel háromegyed 6-tól este fél 8-ig), a tél első napján viszont csak 8 csillagászati órán keresztül dolgozott (csillagászati idő szerint reggel fél 9-től este fél 5-ig).

Valójában a munka kevesebb ideig tartott, mert a déli pihenő általános, gyakorlatilag kötelező szokás volt akkoriban. A gazdagabb rétegek a civil óra szerinti 7-10 között pihentek, míg a szegényebbek 7-9 és a rabszolgák 7-8 között, de most ebbe ne menjünk bele.

Ez a rendszer az ember természetes ritmusához igazodik, s igencsak helyes lenne újrabevezetését komolyan átgondolni. Az ember belső órája nem képes alkalmazkodni a csillagászati időhöz, mégis arra van kényszerítve, hogy ezt tegye.

Szerintem ezt meg kellene komolyan fontolni!

Bár nem teljesen tartozik ide, megjegyezném, hogy Kelet-Afrika egyes részein, a szuahéli nyelv** elterjedésének övezetében (főleg: Tanzánia, Uganda, Kenya, Kelet-Kongó (DK)) a "normál" óra mellett mind a mai napig használják a "szuahéli órát", melyen 0 és 24 óra napkeltekor van, dél pedig mindig 6-kor. Hozzá kell tenni: itt az órák hossza nem változik, s erre nincs is szükség, hiszen az Egyenlítő vidékéről beszélünk, ahol eleve a napkelte - csillagászati idő szerint - mindig 6-kor, a napnyugta meg mindig 18-kor van.

*

Megjegyzések:

* Az idus márciusban, májusban, júliusban és októberber 15.-re esett, az összes többi hónapban pedig 13.-ra.

** A szuahéli a kevés afrikai "kultúrnyelvek" egyike. Afrikára mind a napig az jellemző, hogy az állami élet, az üzleti élet, s általában minden "fontosabb" tevékenység valamely európai nyelven történik, a helyi nyelvek pedig csak a magánéletben jutnak szerephez. (Természetesen kivételt képeznek Észak-Afrika arab államai, ahol az arab használatos minden szinten.) Így az angol, a francia, a portugál, s a spanyol az ország fő nyelve szinte minden afrikai országban. Még ahol az állam tudatosan szeretné növelni a helyi nyelvek szerepét és erre nagy pénzeket áldoz (pl. Dél-Afrika), ott is a gyakorlatban töretlen az európai nyelvi dominancia. Három nyelv jelent ez alól kivételt: az ősi amhara nyelv Etiópiában, a szomáli nyelv a nyelv elterjedési területén - ez a de iure létező és de facto nem létező Szomália, valamint a de iure nemlétező és de facto létező Szomáliföld - és a szuahéli nyelv, mely elsősorban Kenyában, Tanzániában és Ugandában, de más környező államokban is komoly szereppel bír. Aki érdeklődik a bantu nyelvek iránt, annak mindenképpen a szuahélit ajánlanám.

Írta: Dr. Prof. Dr. Vitéz Kerecseni Jós Ferenc József Dr., a Sumírmagyar Egyetlen Egyesült Egytagú Egyház fősámánja és pápájaA helyzet fokozódik. Egyre inkább. A zsidók, a zsidóbérencek, valamint a finnugrok a szabadkőműves cionisták, a cionista pánszlávok és a pánszláv kőművesek segítségével egyre inkább fokozzák a helyzetet. De a pilisi pálos Szumírok, a szíriuszlakó megyeriek, a békásmegyeriek, valamint a kárpátlakók nem fogják ezt sokáig tűrni. Mondjuk ki: ELÉG VOLT!

Magyarhon cionista kormánya most fenyőt állíttat az Ország Házában, ahelyett, hogy ünnepélyesen kerecsen turult etetne ávós gazemberek húsával.Követeljük, hogy a BKV, a Köztisztasági Hivatal, valamint a Szerencsejáték Rt. minden dolgozója január 1-jén, pontban fél 13 órakor esküt tegyen le a 10-ezer éves Szent Korona színe előtt, a Duna jegén.Miközben a Jeruzsálem – New York – Vlagyivosztok tengely a pofánkra üvölt, hogy “hepinyú jír”, ezzel sértve minket, mi csak mosolygunk, hiszen mi tudjuk, hogy a hepinyú jír valójában ősi Magyar-Szumír kifejezés. A sumériai Ur Butuk városban szokásban volt, hogy minden december (a december szó a “de csúnya ember” kiáltásból alakult ki, de az évszázadok során a “súnya” rész lekopott) 31-én a sumér fősámán hetedik helyettese ünnepélyesen pirosra festette egy házinyúl bundáját, ezzel jelt adva a 100-milliós magyarságnak az ünnep kezdetére. A hetedik piros nyúl közmondásossá vált, az emberek egyre inkább csak hepinyú formában kezdték emlegetni az ünnepi állatot. Lassan elterjedt a magyarok között az új ünnepi köszöntés, azaz “a hetedik piros nyula hozzon neked jó hírt”, a “jó hír” a zöngés magánhangzók palatizálódása valamint a szénmonoxid hatására lerövidült jír formára, így alakult ki a hepinyú jír köszöntés. A fennmaradt krónikák szerint annak idején a Magyarok egész nap hepinyú jír köszöntéssel járták barátaikat, rokonaikat.

De a nyugodt évek nem tarthattak a végtelenségig. A zsidók a Halálcsillag, valamint a Magyar származású, de népét eláruló, zsidóbérenccé vált Anakin Skywalker segítségéve orvul Magyarhonra támadtak. A zsidók irtóhadjáratot indítottak a kerecsen sólymok és a piros nyulak ellen. A zsidók a Magyarokat egészen a Don-kanyarig üzték, majd átvették utálatos nyelvükbe a legfontosabb SzumírMagyar szavakat, köztük a hepinyú jírt is, de persze nem átallották eredeti jelentését meghamísítani!

Sajnos még kevesebben tudják azonban, hogy a HANUKA nem zsidó ünnep, hanem ez egy ősi Magyar ünnep. Minden igaz szívű kisded számára nyilvánvaló, hogy a hanuka szó Magyar, hiszen szabad szemmel felismerhető, hogy a szó valójában hal-nu-ka, ami annyit tesz, mint “titok-kertész-száj”, ami azonnal értelmezhető, hiszen az ősSzumírMagyaroknál bevett szokás volt, hogy az uralkodónál titkos kertész működött, aki a titkát évente egyszer fedhette fel, ilyenkor a kertész száját felfedte, azaz megszólalt. Ez volt az évente megünnepelt hanuka-nap. Csak később a Szumírellenes zsidók ellopták a szokást, s ők cionista szellemben átideologizálták az ősi Magyar hanuka napot.

Új ősi Sumér-Magyar szó: SZPUTNYIK. Nyilvánvaló, hogy a habsburgista-pánszláv-dákóromán-judeóbolsevik úgynevezett nyelvészek minden történelemhamisító igyekezete ellenére, ez a szó nem orosz eredetu, hanem ősi Szumír-Magyar.
Lássuk csak: a szó eredeti formájában: sug-pu-tin-nig, ami a SzumírMagyarok vándorlása során, a zsidók elől menekülve, su-pu-ti-nig formára változott, majd a kazár üldözés hatására sputnig formára alakult át, míg végül elnyerte ma ismert szputnyik alakját.

A szó jelentése: termőföld-medence-élet-oroszlán, ami bizonyítja, hogy már az ősMagyarok is használtak szputnyikokat, hiszen a termőföld-medence nyilvánvalóan a Kaszpi-tengert jelenti, márpedig tudjuk, hogy mind a mai napig a szovjet ürhajókat nem messze a Kaszpi-tengertol lövik fel! Az élet-oroszlán pedig magát a Magyar űrhajóst jelenti, aki bátor, mint az oroszlán, azaz oroszlánéletű.

Újabb csapás a zsidó finnugrisztikára! Éljen Badinyi!

Ébredő és alvadó Magyar, tudd, hogy a fentiek igazak. Ne higyj semminek, se zsidó józan eszednek, se tudománynak.

Heppinyú jír!

(forrás: Színes Argentín Bunkómagazin, 2002.11.31.)

Jelen dolgozat megjelenését támogatta:

•  Senkiházy és Butaházy nemzettestvérek
• 199 Sumér Tartomány Mozgalom
• www.nemnemsohadesoha.hu
• Híd- és Alagútfoglaló Nemzeti Ébredési és Alvadási Mozgalom

*

Sikerült hozzájutnunk a Magyar Gárda gyorstalpaló magyar történelmi előadásának szövegéhez, melynek segítségével az új félanalfabéta tagok alapismereteket szerezhetnek a magyar történelemről.

• i. e. 55000 – Megérkeznek az első magyarok a Szíriuszról, űrhajójuk a Dobogókőn száll le. Más ember nem lakik a földön akkor, kivéve néhány tucat zsidót, akik nagyon gonoszak.
• i. e. 45000 – A magyarok széttelepednek immár az egész bolygón, létrehozva a Bantu, az Inka, a Tibeti, a Sumér, az Egyiptomi, a Perzsa, a Dravida, a Húsvét-szigeti és a Kelta Birodalmat.
• i. e. 3000 – A zsidók fellázadnak az Egyiptomi-Magyar Birodalom ellen, ez az első eset, hogy a kegyetlen zsidók magyarokat irtanak.
• i. sz. 1. – Krisztusfi Jézus, magyar herceg megalapítja az új magyar vallást. A zsidók azonban Pál apostol cionista provokátor bevezetésével ellopják az új magyar vallást, azóta a római pápai és a többi ősi pátriárkai tisztséget kizárólag zsidók tölthetik be.
• i. sz. 500 – A magyarok visszatérnek a Kárpát-Medencébe.
• i. sz. 1000 – István király előveszi 25 ezer éves koronáját és egyesíti a világot saját jogara alatt.
• i sz. 1300 – A zsidók kiirtják apai ágon az Árpád Nemzetséget, s átveszik a hatalmat a Magyarság felett.
• i. sz. 1526 vagy 1528 – A zsidók három részre osztják a kárpáti magyarságot.
• i. sz. 1848 – Zsidóellenes felkelés Budapesten. A zsidók saját a Habsburg-águk és pánszláv águk segítségével megtörik a magyar felkelést, több millió magyart irtva ki.
• i sz. 1919 – A zsidók programot indítanak be, kiirtva közel 5 millió magyart.
• i. sz. 1920 – A zsidók Trianonban elhatározzák az összes magyar kiirtását, de végül csak kétharmadukat irtják ki, mert elszámolják magukat.
• i. sz. 1944 – A zsidók kirándulásra indulnak. Később ezt holokausztnak hazudják. Pedig az igazi holokauszt az, hogy megsérül 3 magyar csendőr kisujja, amikor önzetlenül segítenek a zsidó turistáknak a pályaudvarokon.
• i. sz. 1945 – Bejönnek az orosz zsidók, s mindenkit kiirtanak. Néhány magyar a hegyekbe menekül, s újratelepítik az országot.
• i. sz. 1956 – Zsidóellenes felkelés Budapesten. Az amerikai és az orosz zsidók mindent vérbe fojtanak.
• i. sz. 1991 – Kivonulnak az orosz zsidók, helyükre bevonulnak az amerikai zsidók.
• i. sz. 2007 – Megalakul a Magyar Gárda.
• i. sz. 2008 – Csatlakozik a Magyar Gárdához Christina Barbie bin Morvai.

Bevallom, nem vagyok nagy hardverszakértő.

A szoftverhez már jobban értek. Régebben még programozni is tudtam egy kicsit, itt most aláhúzva a "kicsit" szót. 15 éve még foglalkoztam tanácsadással is szoftvertematikában. Már persze messze nem vagyok azon az szinten, a Window 95 megjelenésével elvesztettem a fonalat, s azóta sem vettem fel, de azért még most is az átlag felhasználó felett vagyok a legtöbb szoftveres témában.

Számítógépem egyébként olyan mint Perszeusz hajója. Én mindig azt mondom, hogy ez a második asztali típusú számítógépem életemben és 1996-ban vettem, azaz 16 éve. Valójában azonban már csak a doboza 1996-os és az egyik, már nem működő cd-író, melyet csak azért nem vettem ki, mert ha kivenném, akkor lyuk tátongana a helyén (az eredeti burkolórész Isten tudja hová tűnt).

A legutóbbi nagy felújítás 2007-ben történt, akkor új alaplap, processzor, még egy merevlemez, új videókártya ment bele. Akkor ezt úgy csináltam, hogy elvittem a dobozt egy számítógépes szaküzletbe a Nyugati pályaudvar környékén, ott megvásároltam az alkatrészeket, azzal a feltétetellel, hogy akkor ott azonnal bele is tesznek nekem mindent. Mivel a vásárlás komoly összeg volt, elérte a 100 ezer forintot, a kis bolt persze örömmel teljesítette feltételemet. Utálom a gépemet csak úgy ott hagyni bárhol is, nehogy valaki kilopja értékes adataimat, átmásolja feleségem erotikus fényképeit, leolvassa 10-jegyű jelszavaimat, vagy beleüsse az orrát felbecsülhetelen értékű írásaimba.

Egy kis kitérő. Az új merevlemez esetében adtam egy esélyt a Linuxnak. 48 órányi kilátástalan küzdelem után azonban a Linuxot bekategorizáltam oda ahová való: az unatkozó programozók játékszerei közé. A Windows alatt jól működő monitoromat a Linux nem volt hajlandó 640x480-nál magasabb felbontásban működtetni. Aztán kategórikusan azt is megtagadta, hogy a szabványos bolgár billentyűzetkiosztás helyett egy másikat fogadjon el. Majd pedig kiderült: az akkori kedvenc pókerprogramjaim egyike sem tud rendesen menni Linux alatt. Szóval azóta, ha a Linux szót hallom, nagyot nevetek. Persze, a Linux-vallás hívei szerint én vagyok a hibás, mert mindenre lett volna megoldás. Jellemzően azonban ezek a megoldások olyanok, hogy szimpla megértésükhöz is legalább háromhónapos előtanulmány szükséges, engem leginkább a Star Trek sorozat álműszaki szövegeire emlékeztetnek, hogy pl. "kompenzáld a gamma transzpondereket a szubtéri antianyag-sugárzás molekuláris fotonszintjén omikron-szigma 86 pont 5-re!".

Eldöntöttem tehát a tavalyi év végén, hogy ezentúl én leszek a saját gépem hardver-szakértője, s én fogom cserélni a dolgokat. Megveszem ami kell és cserélek. A terv megvalósításához idén januárban kezdtem hozzá.

Az első probléma a gépemmel tavaly kezdett jelentkezni. A probléma lényege: minden áramtalanításkor elfelejti a dátumot. Ilyenkor az ember internetes fórumokon szokott tanácsot kérni. Találtam is nagyon profi fórumot erre. A gond azonban az ilyen fórumokkal az, hogy ott jellemzően profik beszélgetnek profikkal, s a véletlenül betévedő idegent észre sem veszik, vagy ha mégis leereszkednek hozzá, akkor csak annyit tudatnak vele, hogy az, amit kérdez hülyeség, s különben is a választ mindenki tudja, a profik dédnagymamája is, csak be kellett volna írni a kérdést a Google-ba, s mindjárt megkapta volna ezer helyen a választ.

Nagy nehezen megkaptam azért egy választ: "az elemet cseréld ki!".

Mivel tényleg nagyon kezdő hardveres vagyok, még le is fényképeztem a kissé poros elemet, hogy tényleg az-e az elem, amit annak gondolok.

Persze erre szidást kaptam, hogy miféle alak vagyok, aki ilyen porosan tartja a gépét, s nem csoda, hogy szegény gép elfeljti a dátumot, meg is érdemlem! De mindegy: vettem egy új elemet. Elem betétele, idő beállítása, gép kikapcsolása, áramtalanítás, bekapcsolás és... megint elfelejti a dátumot.

Újra már nem mertem kérdezni ugyanazon a fórumon, így elkezdtem keresgelni mi lehet, ha jó az elem és mégis elfelejti a dátumot. Itt elővillant az a 2 évem, amit a Nokiánál dolgoztam, mint műszaki ügyfélszolgálati tanácsadó: ha végképp halvány fogalmunk sem volt, hogy a mi a fene baja lehet egy készüléknek, akkor mindig azt mondtuk "legyen szíves frissíteni a szoftvert, s visszaállítani mindent a gyári alapbeállításokra". Megkerestem tehát ennek számítógépes változatát, szóval:

• kikapcsolás, áramtalanítás,
• elem kivétele, vigyázva, hogy ne legyen a kezemben statikus feszültség,
• várakozás pár percig,
• elem vissza, gép visszakapcsolás.

Ezt egyébként annak idején egy hacker-fórumon találtam meg, így kell ugyanis leküzdeni a jelszóproblémát, ha valaki jelszóval védett számítógépet akar beindítani.

Megcsináltam, de nem segített. Oké, ez volt a gyári alapbeállítások visszaállítása, akkor most jöjjön a szoftverfrissítés. Itt be voltam rezelve, mert nem igazán szeretem az ilyen alaplap-barkácsolást, hisz ebből baj lehet. De rászántam magamat. A gyártó honlapjára rámenve megtaláltam az én alaplapom legfrissebb szoftverét, sőt egy szoftverfrissítő programot is. Megcsináltam, minden ment, majd beállítottam a dátumot és az időt. S az eredmény: NEM FELEJTETTE EL A DÁTUMOT ÉS AZ IDŐT!

Megrészegülve az eredménytől, merész tervet vázoltam fel: ezentúl minden második héten valamit lecserélek egyedül! Először is nézzük a memóriát. 1 GB volt a gépben, 2007-ben ez kiválónak számított. Manapság nem elég. Kiderítettem milyen memória kell a gépembe, milyen típusúak vannak, s mennyi mehet bele. Három óra kutatás után megtudtam: a legújabb típusú memória nem jó ehhez az alaplaphoz, nekem DDR2 SDRAM kell - ez DDR-es kommunistaszagú elnevezés egy kicsit elbizonytalanított, de túltettem magamat rajta.

Először csak 1 darab 2 GB-os memóriát vettem, próba alapon. Itt 15 perces szenvedés következett: hogyan kell bedugni a helyére a RAM-ot. Közben azt olvastam (már a RAM megvétele után), hogy párhuzamosan kell tenni a memóriát, s nem lehet egymás mellé 2 különbözőt tenni. Oké: hagytam a régit az A1 lyukban, az újat meg betuszkoltam a B1 lyukba. Aztán tesztelés: én lepődtem meg a legjobban, de a gép felismert 3 GB memóriát. Következő terv: venni még 2 darab 2 GB-os RAM-ot. Akkor lesz 7, de mivel nem lehet párhuzamosan 2 különböző, így lesz csak 6, mert a régi 1 GB-os memóriát sajnos ki kell majd vennem. Meg fogom siratni, s elteszem emlékbe. (Végülis odaadjándékoztam nagyobbik fiamnak, cserélje el valamire a számítógépes boltban.) A 6 GB az már elég lesz mindenre.

De ekkor szembesültem azzal, hogy az operációs rendszer eleve maximum 3 GB RAM-ot ismer fel, azaz tök felesleges 6, mert úgysem ismeri fel.

Viszont ha az operációs rendszerem 64-bites lenne, akkor felismerne gyakorlatilag bármennyit. Így tehát jött a következő ötlet: cseréljük le az oprendszert is. Igenám, de a processzorom 32-bites, azaz nem megy rá 64-bites oprendszer.

Hosszú elmélkedés után kiderült: az alaplapra lehet tenni sokkal jobb processzort is. Íme hát az ideális megoldás: az 1,8 GHz-es processzor helyére egy 3,2 GHz-es. Nagyszerű, ez nagyon felviszi majd a sebességet.

De előtte még a merevlemez probléma megoldása. A gépben egy 6 éves és egy 10 éves merevlemez volt, mindkettő 80 GB-os. Újat néztem. Nagyon izgatott ugyan az 1 TB-os merevlemez, de árát túlzónak találva, maradtam a fél TB-nál. Röhej ez a mennyiség, hihetetlen, hogy 15 év alatt ezerszeresére nőttek a merevlemezek, áruk pedig az eredeti kétezredrészére zuhant.

Itt is volt persze egy kis huzavona, hogy milyen típus jó nekem. A jelenlegi 10-éves IDE-csatlakozós, a 6-éves meg SATA-csatlakozós. A lényeg: bármilyen SATA-csatlakozós jó nekem, az összes visszafelé és előre is kompatibilis.

De én sajnálom bármelyiket is leselejtezni a meglévő merevlemezek közül. Az 500 GB-os új nem helyettük lesz, hanem harmadikként.

A legfurcsább: egyetlen számítógépes üzlet sem árul csavarokat, ezeket valahogy "szerezni" kell. Nem értem miért. Mindegy. Beszereltem nagy nehezen a merevlemezt a másik kettő közé, majd rádugtam az áramkábelt - miután elemeztem, hogyan van rádugva az áramkábel a másik SATA-merevlemezre. Ekkor jött a meglepetés: NINCS adatkábel, nincs mit rádugni az új lemezre. Kis okoskodás után ráeszméltem: egy SATA-kábel csak egy eszközhöz jó, ellentétben a jó öreg IDE-kábellel, ahol fel lehetett "fűzni" több eszközt. Na, ekkor már fél 8 volt, este, de futottam a hipermarket számítógépes részlegére SATA-kábel beszerzése céljából. Otthon teljes siker.

Aztán átparticionáltam mind a 3 lemezt, ehhez már értek jobban, ez szoftveres kérdés. A Partition Master programocska nagyon jó, vele adatvesztés nélkül lehet ezt megcsinálni. Mivel a gépet 3-an használjuk, 4 partíciót csináltam: egyet a kisebbik fiamnak (a nagyobbik nem él velünk), egyet magamnak, egyet az oprendszernek, s egyet biztonsági adatmentésre megint saját magamnak és az oprendszernek. A feleségnek nem jár külön partíció, neki csak egy mappa van az én partíciómon belül. Még csak az hiányozna, hogy nők külön partíciókkal rendelkezzenek, ez a természetes isteni rend megcsúfolása lenne!

Következő lépés: a processzor megvétele. Megvolt. Most jött annak tanulmányozása hogyan kell processzort cserelni. Két napig tanulmányoztam a neten leírásokat a témáról. Ekkor ért a hatalmas meglepetés: a netes képeken valami krémet kennek a processzor hátára. Döbbenten láttam: TÉNYLEG valami ragasztót vagy krémet tesznek a processzor hátára. Hosszú keresés után megtudtam: a neve hőpaszta és nagyon kell, mert nélküle elég a processzor a magas hőfok miatt. Majdnem összecsináltam magamat ijedtségemben. Az én használati utasításomban is vannak ábrák, s ott NINCS szó pasztáról - azaz nem is kell, gondoltam.

A témára ismét rákerestem. Mi van akkor ha "thermal paste preapplied". Nézegettem amerikai fórumokat ez ügyben: ott a közönség két ellenséges táborra oszlik. Az egyik szerint NEM kell külön még paszta, s hülye aki rátesz pluszban. A másik szerint meg az a hülye, aki nem tesz rá, mert a preapplied az nem elég, s bár nem fog felrobbanni a cpu, magasabb lesz a hőfoka, mintha külön kezelnénk pasztával. Szóval akkor mi van?

Végül áttanulmányoztam az új ventillátort (mert volt az is a cpu mellett a dobozban), s észleltem, hogy a legalján, a cpu-hoz tapadó felületén három apró csík van. Most más tudtam is mi a fene lehet ez - ez a hőpaszta, amit előző nap még díszítésnek gondoltam volna. Megtapogattam, s olyan mint az agyag, azaz amint melegedik a cpu, enyhén szétfolyik majd és betakarja azt, amit kell. Így hát NEM vettem hőpasztát, gondoltam, inkább megbízom az Intel Costa Rica-i gyárának munkásaiban.

Szóval miután egész éjszaka hűtöttem a gépet (magyarul: áramtalanítva volt), hozzáfogtam. A ventillátort viszonylag gyorsan kirángattam a helyéről. Alaposan az eszembe véstem, hogy az áramkábele hogyan volt bedugva és hová - ezt mindenkinek ajánlom! (Olvastam egy fórumon, hogy gyakori hiba a kezdőknél, hogy vagy nem dugják be az áramkábelt vagy rossz helyre teszik, aztán meg a cpu izzani kezd és meghal.)

Ekkor jött a dilemma: hogyan veszem ki a helyéről a régi cpu-t. A fedelét már sikerült kinyítnom, ez sem volt könnyű, 3-4 perces elmélkedés után jöttem rá, hogy a kampót ki kell akasztani és csak azután lehet felnyomni. Szóval nyitva a rész, már csak magát a cpu-t kell kiszedni. Fém tárggyal nem mertem hozzányúlni, sajnálnám elrontani - egy teljesen jó 1,8 GHz-es Intel-processzor, 2006-os gyártmány, talán valaki megveszi pár forintért. Közben kihasználtam az alkalmat, elővettem a porszívót, hogy a ventillátor alatti port kiszippantsam. Ekkor jött egy óvatlan mozdulat: kezem megremegett, s a porszívó kiszippantotta a cpu-t! Remélem nem ártott meg neki.

Miután ily módon megoldódott a cpu kivételének problémája, az új cpu-t bettem. Magam is meglepődtem: ez 10 másodpercet vett igénybe. Fedél visszazárása plusz 5 másodperc.

Na, most jött a neheze! Az új ventillátort persze bedugtam az áramba, ez oké volt, de maga a becsavarozás megizzasztott. Képtelen voltam rájönni merre nyomjam, hogyan csavarjam. Végül a 4 csavarból 3 szoros lett, az egyik még laza maradt. De bekapcsoltam a gépet 20 perc küzdelem után. Gondoltam, hogy ez így még nem kóser, de nem tudtam mit kitalálni. Óvatos voltam nagyon, mert gondoltam, hogy ez így valószínűleg nem jó. Szóval gépet beindítottam, szépen felpörgött az új ventillátor, majd tanulmányoztam a képernyőn lévő szövegeket. (Hála Istennek az szoftveres dolgoknak sokkal jobban értek, mint a hardverhez.) BIOS-beállításokat megnéztem, oké, de 30 mp múlva jött is a CPU OVERHEAT WARNING szöveg, amire gyanakodtam is, hogy ez lesz a laza csavar miatt. Persze azonnal áramtalanítás, majd a régi ventilllátorral kezdtem "játszani", 25 perc tanulmányozás után rájöttem mi a csavarok titka. A tudást alkalmaztam, most már mind a 4 csavar szorosan fogott.

Újrabekapcsolás, már ment minden. De akkor egy óra használat után erős gyanúk fogtak meg: hátha mégis kellett volna az a paszta! Nosza, gép kikapcsolása, bemenés a BIOS-ba, hardver paraméterek ellenőrzése. Itt szembesültem azzal a mellbevágó infóval, hogy a processzorom éppen 108 fokon üzemel. Mivel ez mindenképpen abnormális, hát gyors kikapcsolás jött, majd szaladás a legközelebbi számítógépes üzletbe. Beléptem a boltba, itt magabiztos hangon megkérdeztem:

- Árulnak hőpasztát? Processzorhoz - ezt nagyon profin mondtam, valószínűleg nem hitte volna el a boltos, hogy 2 napja még a hőpaszta létezéséről sem hallottam.

Aztán haza a hőpasztával. A kisebbik fiam meg is jegyezte "ez hőpaszta, a bátyámnak is van ilyenje". Hát, ilyen az ember amikor nem bízik az ember saját gyerekeiben. Elég lett volna őket kérdezni! ŐK TUDTÁK!

Szóval ezután lekaptam a ventillátort, s szépen bekentem csíkosan a processzor hátát. Azóta működik.

De még hátra volt az új operációs rendszer telepítése. Biztos hihetetlenül hangzik, de én nagyon szeretem a legális szoftvert. Szóval megvettem pénzért. Most már csak egy gondom maradt: csak a 32-bites lemezt olvassa a számítógép, a 64-bitest nem. Mintha sérült lenne. Mostanában levelezésben állok a Microsoft ügyféltámogatási részlegével ez ügyben: hogy akkor most mi van, bennem a hiba vagy tényleg rossz a lemez, s ha ez utóbbi, akkor mikor küldenek nekem egy újat. De ez már tényleg csak az utolsó lépés.

Valószínűleg még a szomszéd kutya is tudta, hogy kell hőpaszta...

Néhány adat, elemzés nélkül - csak emlékeztetőül azoknak, akik elhitték a kommunista propagandát a kommunizmus békeszerető jellegéről.

A rövid listából - mely nem teljes körű - látható, hogy nem a hidegháborúval, nem is a II. világháborúval kezdődött a kommunizmus agresszív, háborús természetének megjelenése, hanem a kezdetektől, ez az 1917-es októberi puccs napjától meglévő jellegzetessége volt.

1917.-1918 Finnország

Bár Lenin kommunista kormánya a sikeres októberi (gregoriánus naptár szerint: novemberi) államcsíny után hivatalosan elismerte Finnország függetlenségét, egészen 1918 májusáig igyekezett Finnországban kommunista irányítást bevezetni, visszatérítve az országot a kiépülőben lévő új szovjet birodalomba. A finn szabadságharcosok végül csak német segítséggel tudták a bolsevikokat visszaverni.

1918.-1919. Litvánia

Finnország esetéhez hasonlóan, Litvániában is bolsevik bevatkozás történt, melyet hosszú, 8 hónapos harcok árán sikerült csak visszaverni.

1918.-1920. Észtország, Lettország

Litvánia esetéhez hasonlóan, e két országban is bolsevik bevatkozás történt. Itt a bolsevikok több ideig tartották pozícióikat, Észtországból csak 1920 februárjában, Lettországból pedig csak 1920 augusztusában sikerült teljesen kiűzni a fegyveres leninista bandákat.

1920. Lengyelország

Bolsevik agresszió Lengyelország ellen. Lengyel győzelemmel végződik.

1917.-1921. Ukrajna

Az előzőekhöz hasonlóan ugyanaz történt Ukrajnában is. A különbség, hogy itt a konfliktus bolsevik győzelemmel végződött.

1921. Grúzia

A baloldali, szociáldemokrata vezetésű Grúziát megszállja a szovjet-orosz haderő, s kommunista bábkormányt segít hatalomba.

1939. Lengyelország

A szovjet haderő, szoros szövetségben a német-náci csapatokkal, megtámadja Lengyelországot, majd annak keleti felét anektálja.

1939.-1940. Finnország

A szovjet haderő ultimátumot intéz a finn kormányhoz elfogadhatatlan követelésekkel, majd pedig miután Finnország elutasítja az ultimátumot, katonai agressziót indít. A hősies finn ellenállás miatt a Szovjetúnió csak félig tudja elérni céljait: bár jelentős területeket elcsatol Finnországtól, nem tud az országra kommunista bábkormányt erőszakolni. Otto Kuusinen, finn nemzetiségű szovjet ügynök bábkormánya dicstelenül ért véget: a "kormányfő" visszatér Moszkvába, "kormányát" pedig még Sztálin is elfelejti. Kuusinen a finn történelem legnagyobb árulójának számít mind a mai napig. Érdekes adalék róla, hogy bár a hidegháború éveiben Finnország külpolitikailag teljes mértékben a Szovjetúnió elkötelezettje volt, amikor Kuusinen, 1964-ben bekövetkezett halála előtt, kérvényezte a finn kormánynál, hogy engedélyezzék számára a hazalátogatást néhány napra, mert szeretné utoljára látni szülőföldjét, a kérést a finn hatóságok azonnal elutasították.

1940. Észtország, Lettország, Litvánia

A szovjet haderő megtámadja a három balti államot, majd anektálja őket. A szovjet hatóságok mérhetetlen erőszakot alkalmaznak ezt követően a civil lakosságal szemben. A lakosság 15-20 %-át deportálják a három államban. Ez az oka annak, hogy amikor a terület 1941-ben - miután Németország megtámadja a Szovjetúniót - német megszállás alá kerül, a lakosság felszabítókként ünnepli a hitlerista katonákat. Mind a mai napig a három balti állam határozottan elutasítja 1945. május 8./9. ünneplését a fentiek miatt.

1940. Románia

A Szovjetúnió, Hitler hallgatólagos támogatásával, ultimátumot intéz Romániához, hogy adja át területének egy részét, beleértve Észak-Bukovinát és Moldávia nagyobb részét. Románia átadja a területeket, mivel nem meri vállalni a szembeszállást a Hitler-Sztálin szövetséges párossal.

1956. Magyarország és 1968. Csehszlovákia

Mivel ez a két eset közismert, nem részletezném.

1979-1989. Afganisztán

Bábkormányt segít hatalomra a szovjet vezetés, majd a 10 éves megszállás alatt a szovjet csapatok 1,5 millió afgán civilt mészárolnak le.

*

A kommunizmus "békés" jellegére érdekes adalék, hogy több esetben kerültek háború közeli állapotba kommunista államok egymás között. Sőt három esetben ténylegesen is zajlott háború kommunista államok között. Ezek a következőek:

• 1977-1978-as etióp-szomáliai háború,
• 1978-1979-es kambodzsai-vietnámi háború,
• 1979-es kínai-vietnámi háború.

A kommunizmus békés jellegével kapcsolatban jut eszembe egy régi szovjet-orosz vicc:

— Будет ли война?
— Нет, но будет такая борьба за мир, что камня на камне не останется.
(— Lesz háború?
— Nem lesz, de olyan békeharc lesz, hogy kő kövön nem marad.)

Bár akkoriban nem nevettünk.

Amikor a kommunista rendszer bukása után demokratikusan törvényhozni kezdett az ország, mindenki igyekezett olyan szabadságokat adni a népnek, hogy azok aztán a legszabadabb országok polgárait is irígységre késztessék. Így sok ultraszabad koncepció született, a két legjelemzőbb példa a magyarországi kisebbségek kérdése és a magyarországi egyházügy. Most ez utóbbiról számolnék be egy példán keresztül, mely bemutatja, hogy az ultraszabad koncepció hogyan képes saját ellentétébe átmenni. Hozzáteszem: valódi, megtörtént esetről van szó! Csak megváltoztattam a neveket és a lényegtelen körülményeket. Előre is bocsánat a direkt vicces stílustól, de mint dilettáns humorista képtelen vagyok szabadulni tőle...

A magyar alkotmányt idéznem először is:

„60. §

(...)

(3) A Magyar Köztársaságban az egyház az államtól elválasztva működik.

(4) A lelkiismereti és vallásszabadságról szóló törvény elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges."

A fenti (4) bekezdésben említett jogszabály az 1990. évi IV. törvény a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról nevet viseli.

Ennek a törvénynek idézném témám szempontjából releváns részeit:

„3. §

(...)

(2) Állami (hatósági) nyilvántartásba vallási és más meggyőződésre vonatkozó adatot felvenni nem szabad. (...)"

„8. §

(1) Az azonos hitelveket követők, vallásuk gyakorlása céljából, önkormányzattal rendelkező vallási közösséget, vallásfelekezetet, egyházat (a továbbiakban együtt: egyház) hozhatnak létre.

(...)

9. §

(1) Az egyházat a székhelye szerint illetékes megyei bíróság, illetőleg a Fővárosi Bíróság (a továbbiakban együtt: bíróság) nyilvántartásba veszi, ha

a) az egyházat legalább száz természetes személy megalapította,

b) az egyház az alapszabályát elfogadta,

c) az ügyintéző és képviseleti szerveit megválasztotta, és

d) az alapítók nyilatkoznak arról, hogy az általuk létrehozott szervezet a 8. §-ban foglaltaknak megfelel.

(2) Az egyház alapszabályának vagy belső törvényének, szabályának (a továbbiakban: alapszabály) tartalmaznia kell legalább a következőket:

a) az egyház nevét, székhelyét, szervezeti felépítését,

(...)

10. §

(1) Az egyház nyilvántartásba vételére vonatkozó bejelentést a képviseletére jogosult személy nyújthatja be.

(2) A bejelentéshez csatolni kell az elfogadott alapszabályt és a 9. § (1) bekezdésének d) pontja szerinti nyilatkozatot. Közölni kell továbbá az egyház képviseletére jogosult személyek nevét.

11. §

Az egyház nyilvántartásba vétele akkor tagadható meg, ha az nem felel meg a 8. §-ban foglaltaknak, illetőleg az alapítók nem tettek eleget a 9-10. §-ban foglalt feltételeknek.

12. §

(1) Az egyház nyilvántartásba vételéről a bíróság a bejelentés beérkezését követő hatvan napon belül nemperes eljárásban határoz.

(2) Ha az egyház alapszabálya a 9. § (2) bekezdésében foglaltak tekintetében módosul, illetőleg a képviseletére új személy lesz jogosult, azt a változástól számított harminc napon belül a képviselőnek a bíróságnál be kell jelentenie."

„15. §

(1) A Magyar Köztársaságban az egyház az államtól elválasztva működik.

(2) Az egyház belső törvényeinek, szabályainak érvényre juttatására állami kényszer nem alkalmazható.

16. §

(1) Az állam az egyházak irányítására, felügyeletére szervet nem hozhat létre.

(...)"

Most nagy kedvet érzek ahhoz, hogy magát az alapkoncepciót is támadjam, mert véleményem szerint teljesen felesleges egyházi státuszt adni minden vallási közösségnek. Abszolút nem sértette volna a lelkiismereti szabadság elvét, ha az általános nyugat-európai gyakorlatot követtük volna, s alapból „csak" egyszerű társadalmi szervezetnek minősülne egy magát bejegyezni kivánó vallási közösség, s az egyházi státuszhoz további minősített követelményeket írt volna elő a jogalkotó. Ezzel elkerülhető lett volna a tucatnyi jelenlegi, valójában gazdasági tevékenységet folytató álegyház és más hasonló esetek. De ez most plussz 10 oldal lenne, ráadásul elvezetne a szoros témától, így erre nem térek ki.

Tehát egyházalapításhoz Magyarországon 3 dolog kell:

• egy alapszabály, bármilyen tartalommal, de legalább az egyház nevével, székhelyével, felépítésével,
• egy nyilatkozat 100 aláírással, hogy a 100 aláíró megalapította az egyházat és megválasztotta, hogy ki(k) legyen(ek) jogosult(ak) az egyház képviseletére,
• egy kérelem a képviseletre jogosult(ak)tól a bíróság felé az egyház bejegyzése érdekében.

A bíróság a bejegyzést nem tagadhatja meg, ha ezek a követelmények teljesítve lettek. A bírósági bejegyzés, miután megtörtént, tartalmaz egy sorszámot (mely azt jelöli, hogy az adott egyház hányadik a bejegyzett egyházak időrendi listájában), az egyház nevét, a székhelyt, s a képviseletre jogosult személy(ek) nevét. Természetesen a többi beküldött papírt is megőrzi a bíróság, ezek azonban nem tartoznak a közvetlenül  a bejegyzési okmányhoz.

Idáig minden rendben is van, nagyjából. Azonban mi történik, ha az eddigi képviselő meghal, lemond, lejár mandátuma (mert tegyük fel az illető egyház meghatározott időtartamra választja meg képviselőjét), vagy egyszerűen az egyház úgy dönt, hogy az eddigi képviselő helyett valaki más lesz a képviselő? Hát egyszerű: az új képviselő bejelenti saját magát 30 napon belül,  s a bíróság pedig törli az előző képviselő nevét, helyére meg beírja az új képviselő nevét!

Egy ideális, utópisztikus világban rendben is lenne minden. Dehát a jogszabályoknak a fő feladatuk a jogállam, a jogbiztonság megteremtése, s nem egy elméleti, problémamentes, utópisztikus társadalomkép iránti vágy kifejezése.

Mi van akkor, ha:

• az egyházban vita alakul ki?
• több személy egyszerre tartja magát egyetlen legitím egyházi képviselőnek?
• valaki egyszerűen bejelenti, hogy ő az új egyházi képviselő?

Nyilvánvaló, hogy az állam nem avatkozhat bele egy belső egyházi ügybe, s ez helyes is. Az egyház saját ügye, hogy belső ügyeit hogyan intézi. Ami a képviseletet illeti, dönthet az egyház úgy, hogy életfogytiglan dr. Fülesné Grizli Annamária a képviselő, halála esetén pedig öröklődik a képviselet lányai között, vagy úgy, hogy a képviseletet egyszerre látja el a 9-tagú Bölcsek Tanácsa, vagy akár úgy is, hogy a mindenkori képviselő személyét a novoszibirszki főmufti jelöli ki. Ez mind az egyház saját belső ügye, az állam nem avatkozhat be.

A lelkiismereti szabadság értelmében a demokrácia sem kötelező egy egyházon belül, sőt a bármilyen alapon való kirekesztés sem tiltott. Ha az egyház hitelve kimondja, hogy a vezetői testületben kizárólag 160 cm magasság alatti  szlovák származású személyek lehetnek, akkor a 170 cm magas cigány származású egyháztag nem indíthat pert egyháza ellene diszkrimináció miatt. Hiszen tudta az alapszabályt, belépett, azaz elfogadta. Az egyház nem nyilvános testület, nem nyilvános kereskedelmi hely, ahol nem szabad diszkriminálni.

Azonban az állam be nem avatkozásának elve nem lehet mégsem abszolút, hiszen egy adott egyház tagjainak is alkotmányos joguk a jogbiztonság, s ezt az állam nem hagyhatja számításon kívül. Hiszen pl. azért alakította meg 200 ember tavalyelőtt a Mókuskerék Gyülekezetet, hogy közösen és szabadon ápolhassák hitüket olyan módon, ahogy azt ők jónak látják, s ezért fogadtak el alakuló ülésükön egy alapszabályt, hogy annak keretein belül működjön az új kisegyház hitélete. A Mókuskerék Gyülekezet alapszabályzata értelmében pl. az egyházi képviselő a mindenkori főmókus, akinek személyét minden évben az egyház alapításának évfordulója alkalmából rendezett pókerversenyen választja meg a tagok jelenlévő része egyszerű többséggel (az alapszabály értelmében egyébként csak 165 cm alatti hölgyek szavazhatnak hitelvi okokból, de most ez nem lényeges). Az eddigi képviselő Okosfi Ágoston volt, de idén ő második lett a szavazáson, a többség dr. Barna Brumellát választotta meg. Dr. Barna Brumella annak rendje és módja szerint bejelenti a bíróságnak levélben, hogy ő az új képviselő, s a bíróság törli is Okosfit, mint képviselőt, s helyette bejegyzi Barnát.

Okosfi Ágoston azonban 2 hét múlva, egyik reggel fantasztikus ötletre ébred: beküld egy beadványt a bírósághoz és bejelenti, hogy ismét képviselőváltozás történt! A bíróság 3 napon belül bejegyzi az új képviselőváltozást, s az egyház hamarosan megdöbbenve értesül, hogy hiába választották meg Barna Brumellát, ő alig 2 hétig volt képviselő, mivel időközben ismét Okosfi Ágoston az egyház képviselője a bírósági nyilvántartás szerint. Gyorsan be is adnak egy fellebezést, dehát azt a Legfelsőbb Bíróság intézi, s addig természetesen Okosfi a hivatalos képviselő. A hitélet természetesen tovább folyik a Mókuskerék Gyülekezetetben Barna Brumella vezetése alatt, csakhát hivatalosan a képviselő egy olyan személy, akit az egyháztagok ki is zártak időközben az egyházból. Ez magában a hitéletben nem okoz gondot persze, de sok kellemetlenség származik belőle, pl. az, hogy Okosfi szabadon rendelkezik az egyház bankszámlájával, hiszen ő a hivatalos képviselő!  Az egyháztagok pedig szépen adakoztak, ráadásul az 1 %-os felajánlásokból is jött be nem kevés összeg. Az egyház ezeket a pénzeket hagyományos arra költötte, hogy az egyháztagok kiskorú gyermeiket minden augusztusban elvitte Disneylandba egy személyes találkozóra Miki Egérrel - ez ugyanis része az egyház hitelveinek. Idén ez nem fog menni, mert az egyház nem tud hozzáférni saját pénzéhez. Sok hónap telik el, míg a Legfelsőbb Bíróság kitűzi a zárt tárgyalást. Dehát végre ez is megtörténik. A végzés meg is érkezik, tartalma: a Legfelsőbb Bíróság a fellebezést elutasítja, mert a magyar alkotmány értelmében az egyház az államtól elválasztva működik és az egyház belső törvényeinek, szabályainak érvényre juttatására állami kényszer nem alkalmazható, így a kérdést érdemben nem is tárgyalhatja a bíróság!

A Mókuskerék Gyülekezet megdöbben: a magyar bíróság ezek szerint egy az egyházi hitéletben már nem részt vevő embert erősített meg egyházi képviselőnek! Hát így működik az egyház az államtól elválasztva? Hiszen kissé furcsa ez az „elválasztva működés", ha nem az egyháztagok, hanem az állam állapítja meg, hogy ki az egyház képviselője...

Szerencsére az egyik egyháztagnak, nevezetesen Birka Max balneológus-fejlesztőmérnöknek zseniális ötlete támad: akkor most mi fogjuk bejelenteni, hogy képviselőváltozás történt és bejelentjük, hogy a képviselőnk a mi Brumellánk. Ez annyira megtetszik mindenkinek, hogy Barna Brumella javasolja, hogy mivel ő nehezen igazodik el a bürökratikus hivatali-bírósági ügyekben, az egyház válassza meg új főmókusnak és képviselőnek Birka Maxot, így az egész ügyet majd ő tudja személyesen intézni.

Birka, az új főmókus meg is írja a bírósági beadványt, s egy hét múlva jön is vissza a bírósági végzés: Birka az új képviselő. 3 hónap múlva Okosfi tudomást szerez a változásról, így megint bejelenti magát, s a bíróság őt is bejegyzi. Majd ismét Birka lép. S így tovább.

Birka időközben kapcsolatot épít ki az illetékesekkel. Az egyházügyekkel foglalkozó hivatalos szervek tökéletesen megértik a helyzet abszurditását, de „sajnos nem tehetünk semmit, ez a független bíróság dolga" felkiáltással jelzik, hogy szimpátián kívül nem tudnak semmit sem tenni. Mind a fideszes, mind a szocialista egyházügyi szakemberek (eddig mindig ez a két párt foglalkozott az egyházi ügyekkel, a KDNP-t Fidesznek számítva). Mindkét párt egyházügyi szakértői döbbenten konstatálják, hogy micsoda dolgok vannak, s mindenki nemcsak szavakban támogatja a Mókuskerék Gyülekezetet, de tényleg mindenki megpróbál mindent megtenni. S nemcsak az egyházügyi szakértők, hanem maguk az egyházügy vezető felelősei is mindenben segítenek! Miután Birka így megismerkedik szinte az összes létező egyházügyi politikussal, azóta nem hisz a politikusokat övező népszerű közhelyekben, melyek szerint a politikus egy korrupt, csak a saját érdekét néző, felelőtlen szélhámos. Mondom a neveket: Platthy Iván, Semjén Zsolt, Szalay István, Gulyás Kálmán. Ők voltak a kormányzati egyházpolitika irányítói a szóban forgó időszakban. Természetesen Birka Max nem a nevezett politikusok teljes tevékenységét kívánja minősíteni - nem is ez a cél -, de határozottan kijelentheti, hogy ami a szóban forgó ügyet illeti, mind a négy felsorolt személy megtett minden tőle telhetőt az abszurd helyzet megoldása érdekében.

Tehát a jogszabály és annak alkalmazásának logikai menete a következő volt: az egyház szabad - az állam nem avatkozhat be - az egyház nevében bárki visszaélhet - az állam nem avatkozhat be. Többszörösen is felvetésre került, hogy akkor fenti logika szerint, ha bejelentem a bíróság felé, hogy én vagyok az új esztergomi érsek, akkor a puszta bejelentésem alapján be fog engem jegyezni a bíróság a Magyar Katolikus Egyház képviselőjeként? A megdöbbentő eredmény az lett, hogy az eset hosszas szakértői elemzése azt a választ hozta, hogy IGEN! Valaki meg is jegyezte: még jó ez eddig senkinek nem jutott eszébe, mert akkor az egész világ Magyarországon röhögne, s nagy szarban lennénk!

A megoldás a joggyakorlat enyhe változtatása lett volna. Egyszerűen a bíróságnak úgy kellett volna okoskodnia, hogy a bejegyzett egyházi alapszabálynak nem csak az a fontos eleme, amit a törvény említ, azaz nem csak a neve és székhelye, hanem az is, hogy az alapszabály miként rendelkezik a képviselő megválasztásáról. Azaz a kétharmados törvényt megváltoztatni nem kell (ami reménytelen, mert hiába értett egyet sok mindenben a két nagy párt, a nyilvánosság előtt mindegyik támadta a másikat az egyházügyi törvény változtatási igénye esetében), hanem csupán egy kiterjesztő értelmezésű bírósági gyakorlat kellene: egyszerűen képviselőváltozás esetén a bíróság nézzen bele az egyházi alapszabályba és állapítsa meg, hogy a változtatás az egyházi alapszabályban leírtak szerint történt-e meg vagy sem, s ennek alapján jegyezze be vagy ne jegyezze be az új képviselőt. Tehát az egyházi alapszabályba belenézést ne tekintse a bíróság alkotmányellenesnek, jogellenesnek, ne értelmezze úgy ezt, hogy ez ellentmond az egyház  államtól elválasztva működése elvének és annak, hogy egyház belső törvényeinek, szabályainak érvényre juttatására állami kényszer nem alkalmazható.

Végülis az egész ügy hirtelen megoldódott: a bíróság elkezdte vizsgálni képviselőváltozás esetében a változás alapszabálynak való megfelelőséget! Hogy konkrétan ki segített? Rejtély. Tájékoztatva lett hosszú levélben az ügyről a miniszterelnök, a Legfelsőbb Bíróság elnöke, az Alkotmánybíróság elnöke, s a köztársasági elnök is, sőt ez utóbbi még egy félórás beszélgetésre is meginvitálta az egyház két vezető személyiségét, hogy szóban is tájékozódhasson a körülményekről.

Természetesen utólag is mindenkinek köszönet, de a téma nem ez, hanem az, hogy félreértelmezett jószándékú elvek végletekbe vitele képes ilyen abszurd helyzeteket előidézni. Legközelebb a magyarországi kisebbségek körüli világcsúcs abszurd jogszabályi hátterről kellene írni, mert az is egy kiapadhatatlan humorforrás...

*

Megjegyzés: mint ez kiderült, az eset a korábbi alkotmány és a korábbi egyházi törvény hatálya alatt esett meg.

Elöljáróban hozzátennem, hogy szláv alatt nem származást kell érteni, hanem kulturális kötődést. Az a nép szláv, aki valamely szláv nyelvhez kulturálisan kötődik. Származásilag a szláv népek nagy része kevert, sőt egyes szláv népek szármásilag esetleg kevésbé szlávok, mint egyes nem-szláv népek.

A szláv őshazáról többféle elmélet létezik. A legelterjedtebb szerint a szláv őshaza a mai Délkelet-Lengyelország területén volt. Innen terjedtek el az ókor végéig a szlávok nyugat felé egészen a mai Németország középső vidékéig és keletre az Urálig, a kora középkorban pedig dél felé is vándoroltak, benépesítve a Balkánt. A későbbi időkben további vándorlások voltak, ez leginkább Szibéria és Közép-Ázsia orosz kolonizációját jelentette.

A szláv népeket 3 csoportba szokás osztani: déli, keleti és nyugati szlávok. Időnként a nyugati és a keleti szlávokat egyesítik egy közös északi csoportba.

Keleti szlávok

A keleti szlávok vannak a legtöbben, számuk kb. 200 millió.

A négy keleti szláv nép elkülönülése a XV.-XVII. században következett be.

Oroszok

A legnagyobb keleti szláv nép az orosz. Létszámuk 140 millió, ebből 25 millió él Oroszországon kívül, közülük 8 millió Ukrajnában. Oroszországban az oroszok számaránya 80 %. Jelentős az oroszok számaránya még a következő országokban: Kazahsztán - 37 %, Lettország - 34 %, Észtország - 31 %, Ukrajna és Kirgizsztán - 22 %, Belarusz és Moldova - 13 %, Türkmenisztán - 10 %.

A hívő oroszok szinte kizárólagos vallása az ortodoxia.

Az oroszok nyelve az orosz, a legnagyobb szláv nyelv. Az orosz a cirill ábécé orosz változatát használja. Az orosz Oroszországon kívül hivatalos nyelv még Belaruszban, Kazahsztánban és Kirgizsztánban, valamint Abháziában, Dél-Oszétiában és Transznisztriában. Szintén hivatalos nyelv az ukrajnai krími és a moldáviai gagauz autonóm területen.

Az orosz két nagy nyelvjáráscsoportra oszlik: az északira és a délire. Az orosz irodalmi nyelv a két nyelvjárás határán található moszkvai nyelvjárás alapján alakult ki.

Ukránok

Létszámuk kb. 45 millió, ebből 38 millió él Ukrajnában. Ukrajnában az ukránok számaránya 78 %. Jelentős az ukránok száma még Oroszországban, ahol a harmadik legnagyobb nemzetiséget alkotják. Nagy emigrációs ukrán közösség él Kanadában.

A hívő ukránok fő vallása az ortodoxia, 85 %-uk ide tartozik, azonban ez három külön felekezetre oszlik. Az ortodox ukránok legnagyobb része, kb. 75 %, a moszkvai pátriárka főhatalma alatt álló autonóm Ukrán Egyházhoz tartozik. Az ortodox ukránok 20 ill 5 %-a pedig két független ukrán ortodox egyházhoz tartozik, melyeket az ortodoxia szakadár egyházakként tart számon. (Szakadárnak az ortodox terminológia azokat az ortodoxokat nevezi, melyek mindenben szigorúan megtartják az ortodox hitet és gyakorlatot, azonban önhatalmúlag elkülönítették magukat a kánonjogilag rájuk érvényes egyházszervezettől.)

Jelentős a katolikus kisebbség. A hívő ukránok kb. 15 %-a katolikus vallású.

Az ukrán nyelv a cirill ábécé ukrán változatát használja. Az ukrán Ukrajnán kívül hivatalos nyelv még Transznisztriában.

Az ukránok nemzeti nyelve az ukrán, azonban az ukránok kb. 15-20 %-a orosz anyanyelvű, s azt ukránt csak idegen nyelvként beszéli. Az ukránok kb. 20 %-a kizárólag ukrán anyanyelvű. A nagy többség orosz-ukrán kétnyelvű. Az ukrán nyelv állami előmozdításának köszönhetően, az ukrán anyanyelvűek aránya növekszik az utóbbi 20 évben.

Az ukrán három nagy nyelvjáráscsoportra oszlik: az északira, a délkeletire és a délnyugatira. A délnyugati nyelvjáráscsoporthoz tartozik a ruszin nyelvjárás, melyet a ruszinok egy része az ukrántól különböző, önálló keleti szláv nyelvnek tart. Az ukrán irodalmi nyelv a délkeleti nyelvjáráscsoporton alapszik.

Belaruszok

Létszámuk kb. 10 millió, ebből 8 millió él Belaruszban, ahol a lakosság 82 %-át teszik ki. Közel 1 millió belarusz Oroszországban él.

A hívő belaruszok 80 %-a ortodox, 15 %-a katolikus.

A belarusz nyelv a cirill ábécé belarusz változatát használja. A két világháború közti Lengyelországban létezett egy belarusz latinbetűs ábécé is, ma már kevésbé használatos. A múltban szintén létezett arab betűs belarusz ábécé is.

A belaruszok nemzeti nyelve a belarusz, azonban a belaruszok alig 15-20 %-a csak belarusz anyanyelvű. A nagy többség kettős belarusz-orosz nyelvű vagy csak orosz anyanyelvű. Mivel Belaruszban mind a belarusz, mind az orosz hivatalos nyelv, a hivatalos és a hétköznapi használatban az orosz dominál, a belaruszok alig 40 %-a használja hétköznapi szinten a belarusz nyelvet.

Ruszinok

Ez a legkisebb keleti szláv nép.

A "gond" a ruszinokkal abban áll, hogy a ruszinok nagy többsége a ruszint mint az ukrán nép alcsoportját tartja nyilván. A világ 1,5 millió körüli ruszinjából alig 10 % az a rész, mely a ruszint egy önálló, külön keleti szláv népnek tekinti.

Valójában a ruszin/rutén elnevezés a XIX. sz. elejéig minden ukránt jelentett, az összes ukrán így nevezte magát. Azonban az Oroszországhoz tartozó ukránok között ebben az időben elterjedt az akkor új "ukrán" elnevezés, míg az Oroszországon kívüliek körében megmaradt a "ruszin" elnevezés, egyes esetekben mint önálló népnév, más esetekben mint az ukránságon belüli népcsoport. A II. vh. idején az összes hagyományos ruszin törzsterület szovjet irányítás alá került, ez tovább növelte a ruszin különállóság csökkenését. A mai Ukrajnában élő közel 1 millió ruszinból alig 11 ezer nyilvánította magát az önálló ruszin nemzetiség részének. Ugyanez jellemző a magyarországi ruszinokra is: 80-85 %-uk ukrán nemzetiségű ruszinnak vallja magát, 15-20 %-uk pedig az ukrántól független ruszin nemzetiségűnek, így két külön elismert kisebbséget alkotnak, önálló intézményrendszerrel.

A ruszin nyelvvel ugyanez a helyzet. Az ukrán és a ruszin nyelv úgynevezett diarendszert alkot, azaz nyelvészetileg ez egyetlen nyelv két szabványa. A ruszinok egy kisebb része a ruszint önálló keleti szláv nyelvnek tekinti.

A ruszin nyelv a cirill ábécé ruszin változatát használja. Mint önálló nyelv, az egyik hivatalos nyelve a szerbiai Vajdaság autonóm tartománynak.

A hívő, magukat önálló nemzetiségként meghatározó ruszinok szinte teljes egészében katolikus vallásúak.

Nyugati szlávok

A nyugati szlávok létszáma kb. 70 millió.

Lengyelek

A legnagyobb nyugati szláv nép a lengyel. Létszámuk 50 millió, ebből 37 millió él Lengyelországban, ahol a lakosság 97 %-át alkotják. A legjelentősebb lengyel diaszpóra az USÁ-ban él, kb. 8 milliós számban.

A hívő lengyelek szinte kizárólagos vallása a katolicizmus, emellett ortodox és protestáns kisebbség van.

A lengyelek nyelve a lengyel, a legnagyobb nyugati szláv nyelv. A lengyel a latin ábécé lengyel változatát használja.

A lengyel 7 nagy nyelvjáráscsoportra oszlik, ezek közül kettőt (kasub és sziléz) egyesek önálló nyelvként kezelnek.

Csehek

A csehek létszáma 12 millió, ebből 10 millió él Csehországban, ahol a lakosság 95 %-át alkotják.

A hívő csehek kétharmada katolikus, egyharmada protestáns. Érdekes, hogy a csehek az egyetlen szláv nép, ahol a többség (közel 60 %) magát ateistának, agnosztikusnak vagy nem-hívőnek nyilvánítja.

A csehek nyelve a cseh. A cseh és a szlovák nyelv úgynevezett diarendszert alkot, azaz nyelvészetileg ez egyetlen nyelv két szabványának tekinthető. A cseh a latin ábécé cseh változatát használja.

Szlovákok

A szlovákok létszáma 7 millió, ebből 5 millió él Szlovákiában, ahol a lakosság 85 %-át alkotják.

A hívő szlovákok kétharmada katolikus, egyharmada protestáns és ortodox.

A szlovákok nyelve a szlovák. A szlovák és a cseh nyelv úgynevezett diarendszert alkot, azaz nyelvészetileg ez egyetlen nyelv két szabványának tekinthető. A szlovák a latin ábécé szlovák változatát használja. A szlovák nyelv hivatalos nyelv Szlovákián kívül még Csehországban, valamint egyik hivatalos nyelve a szerbiai Vajdaság autonóm tartománynak.

Morvák

A morvák a csehek alcsoportja, saját regionális öntudattal rendelkező része. A morvák egy része azonban önálló, a csehtől különböző nemzetiségként határozza meg magát. A helyzet erősen esetleg mivoltát jelzi, hogy míg 1991-ben még 1,3 millió volt a magukat morva nemzetiségűnek nyilvánítók száma, addig 2001-ben már csak 300 ezer, pedig időközben semmilyen jelentős demográfiai változás nem történt. A morvák nyelve a cseh, elsősorban annak morva nyelvjárása.

Kasubok

A kasubok eredetileg egy önálló nyugati szláv nép, a pomerániaiak utódai. A pomerániaiak az idők folyamán a lengyel nép alkotórészévé váltak, miközben megartották részben saját identitásukat is.

Kb. félmillió kasub él Lengyelországban, azonban szinte teljes egészben magukat a lengyelek alcsoportjának tekintik. Alig 5 ezer fő nyilvánította magát kasub nemzetiségűnek.

Ami a kasub nyelvet illeti, 50 ezren nyilvánították önálló nyelvként anyanyelvüknek, ők is kivétel nélkül kétnyelvűek. Lengyelországban hivatalosan elismert kisebbségi nyelv a kasubok lakta térségben. A kasub nyelv a lengyel ábécét használja.

A hívő kasubok szinte teljes egészében katolikusok.

Szilézek

A helyzet hasonló a kasubok esetéhez. Eredetileg ez egy önálló nyugati szláv nép volt, mely azonban az idők folyamán a lengyel nép alkotórészévé vált, miközben megartotta részben saját identitását is.

A szilézek túlnyomó többsége magát a lengyelek alcsoportjának tekinti, a sziléz nyelvet pedig lengyel nyelvjárásnak. Lengyelországban - s részben Csehországban - közel 200 ezren nyilvánították magukat sziléz nemzetiségűnek, 60 ezren pedig sziléz anyanyelvűnek, azonban ők is kivétel nélkül kétnyelvűek.

A sziléz nyelv a latin ábécét használja, több írásrendszere  is van, a legtöbb esetben a lengyel ábécét használják.

A hívő szilézek nagyobb része katolikus, kisebb részük luteránus.

Szorbok

Kb. 60 ezer szorb él mind a mai napig eredeti szülőhelyén, Németország szászországi tartományának keleti részén. Önálló identitásuk mind a mai napig megmaradt. Modern történelmük szerencsésen alakult: meglepőnek mondható módon sem a náci, sem a kommunista uralom nem üldözte őket, sőt kifejezett támogatást kaptak mindkét egyébként elnyomó rezsimtől. Míg a nácik szláv nyelvű "ősi germán" törzsként tekintettek rájuk, addig a keletnémet kormányzat pedig mint a "nagy orosz nép" kicsi, helyi szláv rokonaira. A támogatás ellenére a szorbok életképessége kérdéses, egyszerűen túl kevesen vannak ahhoz, hogy ellen tudjanak állni a német környezethez való természetes asszimilációnak.

A szorbok kivétel nélkül kettős szorb-német anyanyelvűek. A helyzetet nehezíti, hogy két szorb nyelv van, felsőszorb és alsószerb, mely két rokon, de egymástól különböző szláv nyelv. A felsőszorb a cseh nyelvhez áll közelebb, az alsószorb a lengyelhez.

A hívő szorbok többsége katolikus, egy kisebb rész luteránus.

Érdekesség, hogy Szászország német szövetségi állam jelenlegi miniszterelnöke, Stanisław Tilich (németül: Stanislaw Tilich) szorb nemzetiségű.

Délszlávok

A "legbonyolultabbak" a délszlávok. Itt van a legtöbb nép és népcsoport. S az utóbbi 20 évben a délszláv nyelvek száma is folyamatosan növekedett.

A délszlávok két csoportra oszthatók: a nyugatira, ahová a szlovének és a szerbek, horvátok, bosnyákok, montenenegróiak tartoznak, valamint a keletire, ahová a bolgárok és a macedónok tartoznak.

Szlovének

A szlovének létszáma kb. 2,5 millió, ebből 2 millió él Szlovéniában, ahok a lakosság 80 %-át alkotják. Jelentős szlovén kisebbség él Olaszországban (150 ezer fő) és Ausztriában (25 ezer fő)

A hívő szlovének kb. 80 %-a katolikus vallású.

A szlovének nyelve a szlovén. A szlovén a latin ábécé szlovén változatát használja.

A szlovén nyelv két nyelvjárása - az Olaszországban beszélt réziai és a Magyarországon beszélt vend - egyesek szerint önálló nyelv. A két nyelvjárást beszélők többségének az identitása azonban szlovén, s nyelvüket inkább regionális változatnak tartják, nem önálló nyelvnek. Ami a vend nyelvet illeti, az érdeklődőknek erősen ajánlom a magyar Wikipédia vonatkozó cikkét, amit szinte teljes egészében egy magyarországi szlovén-vend készített.

Szerbek

A szerbek létszáma kb. 12 millió, ebből 6 millió él Szerbiában, ahok a lakosság 83 %-át alkotják (amennyiben Koszovót nem tekintjük Szerbia részének). Jelentős kisebbséget alkotnak Bosznia-Hercegovinában (a lakosság 37 %-a szerb), Montenegróban (a lakosság 32 %-a szerb), s Horvátországban (a lakosság 5 %-a szerb).

A hívő szerbek szinte kizárólagosan ortodox vallásúak.

A szerbek nyelve a szerb. A szerb, a horvát, a bosnyák és a montenegrói nyelv úgynevezett diarendszert alkotnak, azaz nyelvészetileg ezek egyetlen nyelv külön szabványai. A szerb a cirill ábécé szerb változatát és a latin ábécé szerb-horvát-bosnyák változatát használja. A szerb Szerbián kívül hivatalos nyelv még Bosznia-Hercegovinában, valamint Koszovóban.

A szerb-horvát-bosnyák-montenegrói nyelv 3 fő nyelvjáráscsoportra oszlik: a što-, čak- és kaj-nyelvjáráscsoportra. Mind a négy irodalmi nyelv a što-nyelvjáráscsoporton alapszik!

Az ószláv jat magánhangzó a što-nyelvjáráscsoporton belül különböző hanggá fejlődött: -ije, -e vagy -i hanggá. Eszerint van ije-szabvány, e-szabvány és i-szabvány. A horvát, a bosnyák és a montenegrói irodalmi nyelv kizárólag az -ije változatot használja, a szerb pedig elfogadja mind az -ije, mind az -e változatot, bár az utóbbi a gyakoribb. (A három változat érzékeltetésére: pl. a "folyó" szó lehet "reka", "rijeka" vagy "rika".)

A XX. sz. 90-es évei előtt a szerb és a horvát egy nyelvnek volt tekintve (szerbhorvát vagy horvátszerb nyelv), akkoriban bosnyák és montenegrói nyelvről szó sem volt. Az egységes nyelv szétválasztásának kizárólag politikai okai voltak. Egyes szerbek és  horvátok mind a mai napig szerbhorvátként ill. horvátszerbként nevezik meg anyanyelvüket, inkább a szerbek között elterjedtebb ez.

A volt Jugoszlávia szerbhorvát nyelvű tagköztársaságaiban a szerb-horvát-bosnyák-montenegrói nyelv elterjedése: sárga - szerb, zöld - horvát, lila - bosnyák, piros - montenegrói. Egyéb: narancs - torlák, kék - bolgár, barna - szlovén, fehér - nem-szláv nyelvek.

Horvátok

A horvátok létszáma kb. 8 millió, ennek a fele él Horvátországban, ahok a lakosság 90 %-át alkotják. Jelentős kisebbséget alkotnak Bosznia-Hercegovinában (a lakosság 15 %-a horvát).

A hívő horvátok szinte kizárólagosan katolikus vallásúak.

A horvátok nyelve a horvát. A szerb, a horvát, a bosnyák és a montenegrói nyelv úgynevezett diarendszert alkotnak, azaz nyelvészetileg ezek egyetlen nyelv külön szabványai. A horvát a latin ábécé szerb-horvát-bosnyák változatát használja. A múltban használatos volt korlátozott mértékben a glagolita ábécé is. A horvát Horvátországon kívül hivatalos nyelv még Bosznia-Hercegovinában.

A glagolita ábécé

A szerb-horvát-bosnyák-montenegrói nyelv 3 fő nyelvjáráscsoportra oszlik: a što-, čak- és kaj-nyelvjáráscsoportra. Mind a négy irodalmi nyelv a što-nyelvjáráscsoporton alapszik!

Az ószláv jat magánhangzó a što-nyelvjáráscsoporton belül különböző hanggá fejlődött: -ije, -e vagy -i hanggá. Eszerint van ije-szabvány, e-szabvány és i-szabvány. A horvát, a bosnyák és a montenegrói irodalmi nyelv kizárólag az -ije változatot használja, a szerb pedig elfogadja mind az -ije, mind az -e változatot, bár az utóbbi a gyakoribb. (A három változat érzékeltetésére: pl. a "folyó" szó lehet "reka", "rijeka" vagy "rika".)

A XX. sz. 90-es évei előtt a szerb és a horvát egy nyelvnek volt tekintve (szerbhorvát vagy horvátszerb nyelv), akkoriban bosnyák és montenegrói nyelvről szó sem volt. Az egységes nyelv szétválasztásának kizárólag politikai okai voltak. Egyes szerbek és  horvátok mind a mai napig szerbhorvátként ill. horvátszerbként nevezik meg anyanyelvüket, bár ezek száma Horvátországban jóval kisebb.

Bosnyákok

A bosnyákok létszáma kb. 4 millió, ennek a fele él Bosznia-Hercegovinában, ahol a lakosság kb. felét alkotják.

A hívő bosnyákok szinte kizárólagosan iszlám vallásúak. A vallás itt lényegi eleme a nemzeti öntudatnak, iszlám vallás nélkül a bosnyák szerbbé, horváttá vagy montenegróivá "változik". A bosnyák nemzetiség a XX. sz. 80-as és 90-es éveiben alakult ki, ezelőtt a bosnyákok magukat "muzulmán nemzetiségűnek" nyilvánították, s a Bosznia-Hercegovinán kívül élő bosnyákok ma is inkább a "muzulmán nemzetiség" elnevezést használják a "bosnyák nemzetiség" helyett. Hivatalosan a "bosnyák nemzetiség" elnevezés csak 1993-ban lett elfogadottá a bosnyákok által. (A korábbi "bosnyák" elnevezés nem nemzetiségi elnevezés volt, hanem Bosznia minden lakosát jelezte, nemzetiségi hovatartozás nélkül.)

A bosnyákok nyelve a bosnyák. A szerb, a horvát, a bosnyák és a montenegrói nyelv úgynevezett diarendszert alkotnak, azaz nyelvészetileg ezek egyetlen nyelv külön szabványai. A bosnyák a latin ábécé szerb-horvát-bosnyák változatát használja. A bosnyák nyelv önálló nyelvként csak a XX. sz. 90-es éveiben alakult ki.

A szerb-horvát-bosnyák-montenegrói nyelv 3 fő nyelvjáráscsoportra oszlik: a što-, čak- és kaj-nyelvjáráscsoportra. Mind a négy irodalmi nyelv a što-nyelvjáráscsoporton alapszik!

Az ószláv jat magánhangzó a što-nyelvjáráscsoporton belül különböző hanggá fejlődött: -ije, -e vagy -i hanggá. Eszerint van ije-szabvány, e-szabvány és i-szabvány. A horvát, a bosnyák és a montenegrói irodalmi nyelv kizárólag az -ije változatot használja, a szerb pedig elfogadja mind az -ije, mind az -e változatot, bár az utóbbi a gyakoribb. (A három változat érzékeltetésére: pl. a "folyó" szó lehet "reka", "rijeka" vagy "rika".)

A XX. sz. 90-es évei előtt a szerb és a horvát egy nyelvnek volt tekintve (szerbhorvát vagy horvátszerb nyelv), ennek része volt a ma önálló nyelvként definiált bosnyák nyelv.

Montenegróiak

A montenegróiak létszáma kb. 500 ezer, ennek a fele él Montenegróban, ahol a lakosság kb. 45 %-át alkotják. Montenegróban a szerb és a montenegrói identitás váltakozik, gyakran egy családon belül vérrokonok közül az egyik szerbnek, a másik montenegróinak vallja magát. Bár Montenegró ősi állam, az önálló montenegrói identitás sokáig a szerb identitás helyi változata volt, s részben ma is az a montenegróiak egy részénél.

A hívő montenegróiak szinte kizárólagosan ortodox vallásúak.

A montenegróiak nyelve a montenegrói vagy a szerb. A magukat montenegrói nemzetiségűnek vallók 60 %-nak szerbnek, 40 %-a montenegróinak nevezi anyanyelvét. A szerb, a horvát, a bosnyák és a montenegrói nyelv úgynevezett diarendszert alkotnak, azaz nyelvészetileg ezek egyetlen nyelv külön szabványai. A montenegrói a cirill ábécé montenegrói változatát és a latin ábécé montenegrói változatát használja, a latin változat használata a gyakoribb. A múltban használatos volt korlátozott mértékben a glagolita ábécé is. gA montenegrói nyelv önálló nyelvként csak a XX. sz. legvégén kezdett kialakulni, csak 2007 óta számít hivatalos nyelvnek Montenegróban.

A szerb-horvát-bosnyák-montenegrói nyelv 3 fő nyelvjáráscsoportra oszlik: a što-, čak- és kaj-nyelvjáráscsoportra. Mind a négy irodalmi nyelv a što-nyelvjáráscsoporton alapszik!

Az ószláv jat magánhangzó a što-nyelvjáráscsoporton belül különböző hanggá fejlődött: -ije, -e vagy -i hanggá. Eszerint van ije-szabvány, e-szabvány és i-szabvány. A horvát, a bosnyák és a montenegrói irodalmi nyelv kizárólag az -ije változatot használja, a szerb pedig elfogadja mind az -ije, mind az -e változatot, bár az utóbbi a gyakoribb. (A három változat érzékeltetésére: pl. a "folyó" szó lehet "reka", "rijeka" vagy "rika".)

A XX. sz. 90-es évei előtt a szerb és a horvát egy nyelvnek volt tekintve (szerbhorvát vagy horvátszerb nyelv), ennek része volt a ma önálló nyelvként definiált montenegrói nyelv.

Sokácok

A sokácok kb. 20 ezren vannak. Többségük a horvát nép alcsoportjának, egy kisebb része pedig a szerb nép alcsoportjának vagy önálló délszláv nemzetiségnek vallja magát. Szerbia hivatalosan önálló nemzetiségnek ismeri el őket.

A hívő sokácok szinte kizárólagosan katolikus vallásúak. Régebbi magyar elnevezésük: katolikos rácok.

A sokácok kisebbsége önálló dészláv nyelvként határozza meg anyanyelvét, a többség horvátként vagy szerbként határozza meg anyanyelvét.

Bunyevácok

A bunyevácok kb. 20 ezren vannak. Többségük a horvát nép alcsoportjának, egy kisebb rész önálló délszláv nemzetiségnek vallja magát. Szerbia hivatalosan önálló nemzetiségnek ismeri el őket.

A hívő bunyevácok szinte kizárólagosan katolikus vallásúak.

A bunyevácok kisebbsége önálló dészláv nyelvként határozza meg anyanyelvét, a többség horvátként viszont nevezi meg anyanyelvét.

A magyarországi bunyevácok egy része szeretné a hivatalos kisebbségként való elismerést, ez eddig nem vezetett eredményre. 2006-ban a magyar parlament elutasította az önálló bunyevác nemzetiség elismerését.

A torlák nyelvjárás

A torlák nyelvjárás átmeneti a délszláv nyelvek keleti és nyugati ága között. Jellemzően vagy bolgár vagy szerb nyelvjárásként tartják számon. Ami a nyelvjárást beszélők identitását illeti, jellemzően bolgárnak, szerbnek vagy macedónnak tekintik magukat. Önálló torlák identitás kizárólag a koszovói, iszlám vallású, torlák nyelvjárást beszélőknél figyelhető meg (saját specifikus nevük: goránok), azonban ez náluk is váltakozik a bolgár és a macedón identitással.

Pomákok

A pomákok eredetileg bolgár anyanyelvű muzulmánok, akiknek nemzeti öntudata az idők folyamán elhomályosodott, s muzulmán vallásuk helyettesítette nemzeti hovatartozásukat is. Az eset hasonló a mai bosnyákokhoz, a különbség, hogy a szerb nyelvű bosnyákokkal ellentétben a pomákok bolgár nyelvűek.

Bulgárián kívül Macedóniában, Albániában, Koszovóban, Görögországban és Törökországban élnek. A koszovói pomákok a goránok, akikről már említést tettem a torlák nyelvárás kapcsán. A macedóniai és albániai pomákok helyi elnevezése "torbes", identitásúak váltakozó. Az albániai torbesek többsége ma már torbes nyelvű albánnak határozza meg magát, egy kisebb rész továbbra is bolgár identitású. A macedóniai pomákok egy része macedónnak határozza meg magát, más része "muzulmán nemzetiségűnek". A görögországi pomákok zöme szintén muzulmán nemzetiségként határozza meg magát, nyelvileg "pomák nyelvként" határozza meg anyanyelvét, ők teszik ki a mai Görögország muzulmán lakosságának kb. felét. Törökországban hivatalosan önálló pomák nemzetiségnek minősülnek. Bulgáriában hivatalosan bolgár nemzetiségűnek számítanak, s ami önmeghatározásukat illeti, ez váltakozik a bolgár, a "muzulmán nemzetiségi", az önálló pomák és a török identitás között.

A bolgár-macedón diarendszer nyelvjáráscsoportjai

Bolgárok

A bolgárok létszáma kb. 10 millió, ebből 6,5 millió él Bulgáriában, ahok a lakosság 83 %-át alkotják. Jelentősebb bolgár kisebbség van Törökörszágban (kb. 270 ezer, azonban 99 %-uk pomák, s Törökországban külön nemzetiségnek számítanak), Ukrajnában (számuk kb. 200 ezer), Moldovában (számuk kb. 90 ezer), Görögországban (számuk 80 ezer, a felük pomák), Szerbiában (számuk kb. 20 ezer), s Romániában (8 ezer).

Több területen a bolgár identitás keveredik a macedónnal. A macedóniai, a görögországi, a koszovói és az albániai pomákok egy része macedónnak mondja magát, más része bolgárnak, harmadik része egyiknek se. A macedóniai macedónok kb. 1-2 %-a szintén bolgár identitású.

A hívő bolgárok 85 %-a ortodox, 10 %-a muzulmán (pomákok), 5 %-a katolikus és protestáns.

A bolgárok nyelve a bolgár. A bolgár és a macedón nyelv úgynevezett diarendszert alkotnak, azaz nyelvészetileg ezek egyetlen nyelv külön szabványai. A macedón a cirill ábécé macedón változatát, a bolgár a cirill ábécé bolgár változatát használja. A harmadik önálló bolgár szabvány, a bánáti bolgár a latin ábécé horvát változatán alapuló saját ábécét használ.

A bolgár 8 nyelvjáráscsoportra oszlik, ezek közül 4-4 keletinek ill. nyugatinak számít. Az ószláv jat magánhangzó a keleti nyelvárásokban -ja hanggá, a nyugatiakban -e hanggá fejlődött. (A két változat érzékeltetésére: pl. az "ebéd" szó lehet "objad" vagy "obed".)

A bánáti bolgár a bolgár nyelv XVII. századi állapotát tükrözi, ez a nyelvjárás van a legjobban eltávolodva a többi bolgár nyelvjárástól, emiatt a legnehezebb megértése is az átlag bolgár számára. A besszarábiai bolgár szintén erősen archaikus, de mivel a XIX. század elejének nyelvét tükrözi és mindigis megmaradt a kapcsolat a többi bolgár nyelvjárással, megértése a többi nyelvjárás beszélője által nem ütközik olyan nehézségbe, mint a bánáti bolgár esetében. A bánáti bolgárt kb. 20 ezren beszélik még, erős az asszimiláció. A besszarábiai bolgár esetében a beszélők száma negyedmilliós nagyságú.

A bolgár irodalmi nyelv a balkáni nyelvjáráscsoporthoz tartozó Veliko Tarnovo-i nyelvjáráson alapszik, mely a keleti-nyugati nyelvjáráshatár közelében található, itt az ószláv jat hang hangsúlyos helyzetben -ja, hangsúlytalan helyzetben pedig -e, ez a jelenlegi bolgár irodalmi norma. A macedón irodalmi nyelv a délnyugati nyelváráscsoporthoz tartozó ohridi nyelvjáráson alapszik. A bánáti bolgár irodalmi nyelv pedig a bánáti nyelvjáráson.

Az ortodoxia egy része által használt egyházi szláv nyelv valójában szintén bolgár nyelv, a bolgár IX. századi állapotát tükrözi. A jelenleg használt egyházi szláv nyelv ennek a nyelvnek módosított változatai, mely aszerint enyhén különbözik, hogy melyik ortodox egyház használja, tehát van pl. orosz, szerb, bolgár, stb. változata. A macedón források természetesen az egyházi szlávot nem óbolgárnak, hanem ómacedónnak nevezik.

Macedónok

A macedónok létszáma kb. 2 millió, ennek a 60 %-a él Macedóniában, ahol a lakosság kb. 65 %-át alkotják. A macedón nép, mint önálló nemzetiség a XIX. sz. végén jelent meg, s csak a II. vh. után történt meg végleges kialakulása. Mindaddig egyszerűen a bolgár nép egyik regionális csoportja volt. Ebből kifolyólag az önálló macedón öntudat nem fejlődött ki a Macedónián kívüli területeken. A mai Bulgáriához tartozó területeken a kb. 200 ezer macedónból 5 ezer tartja magát a bolgártól különböző macedón nemzetiség részének. Ugyanez fordítva is igaz: a macedóniai macedónok kb. 1-2 %-a bolgár identitású. Gyakori eset, hogy egy családon belül is a család egyik része macedón, a másik rész bolgár identitású, s ugyanazt a nyelvjárást beszélve, azt az egyik fél macedón nyelvnek, a másik pedig bolgár nyelvnek határozza meg. (Személyesen ismerősöm a modern macedón irodalom egyik megalapítójának az USÁ-ban élő unokája. Ő magát bolgárnak vallja.)

A külön macedón identitás kialakulásában az egyik fontos esemény a 40 évig fennállt "vasfüggöny" volt a korabeli jugoszláv-bolgár határon a XX. sz. negyvenes éveinek végétől a nyolcvanas évek végéig. A muzulmán lakosság esetében is ez a helyzet: macedóniai, a görögországi, a koszovói és az albániai pomákok (akiket a bolgárok bolgárnak, a macedónok macedónnak tartanak) egy része macedónnak mondja magát, más része bolgárnak, harmadik része egyiknek se.

A bolgár és a macedón nyelv úgynevezett diarendszert alkotnak, azaz nyelvészetileg ezek egyetlen nyelv külön szabványai. A macedón a cirill ábécé macedón változatát használja. A macedón irodalmi nyelv a bolgár-macedón diarendszer  délnyugati nyelváráscsoportjához tartozó ohridi nyelvjáráson alapszik. A macedón irodalmi nyelvet 1944-ben alkották meg.

A hívő macedónok szinte kizárólag ortodoxok.

A macedón nyelvészet és történészet természetesen nem fogadja sem azt, hogy macedón népnek nyomai sem voltak a XIX. sz. vége előtt, sem azt, hogy a macedón nyelv a XX. sz. közepén jött létre. Szerintük a macedón egy ősi nép, mely az ókori macedónok örököse, majd felvette a szláv nyelvet a Balkán szlávok általi benépesítésekor valamikor a VI. században (sőt egyesek odáig mennek, hogy azt hirdetik, hogy az ókori macedónok és a mai macedónok nyelve ugyanaz). A bolgár történelem egészét vagy annak legalábbis egy részét ugyanezek a források macedón történelemként azonosítják, a nyugati, vagy legalábbis a délnyugati bolgár nyelvjárást pedig macedón nyelvként értelmezik nemcsak a mára, hanem a kora középkorra vonatkozóan is. Természetesen ennek létezik a bolgár ellenoldala is, mely a vitathatatlan tényként immár 3 nemzedék óta létező macedónokat nemlétezőknek nyilvánítja, a macedón nyelvet pedig nyelvészet abszurditásként fogja fel.

A tény az, hogy a nemzetiségi identitás elsősorban döntés kérdése, s mivel a XX. sz. közepe óta a mai Macedónia területén tömeges lett az önálló macedón idetitás, így természetesen léteznek macedónok, s ez teljesen független attól a szintén ténytől, hogy a magukat macedónnak vallók szülei még esetleg bolgárnak vallották magukat.

Ami pedig a nyelvi kérdést illeti, minden nyelvész tudja, hogy az, hogy mi a nyelv és mi  a nyelvjárás, nem nyelvészeti, hanem politikai kérdés. Márpedig a macedón nyelv létezik politikai akaratból 1944 óta.

Mivel a kérdés Bulgáriában elsősorban érzelmi alapú, hiszen éppen a 95 %-ban bolgár identitású bulgáriai macedónok körében erős a bolgárpárti nacionalizmus és a bolgár hatóságok Macedónia felé tett gesztusait hajlamosak "árulásként" értékelni, így a hatóságok általában igyekeznek semlegesen cselekedni. Bár Bulgária ismerte el a világon elsőként az 1992-ben a Macedóniai Köztársaság függetlenségét, hivatalos bolgár okmányokban a "macedón nyelv" összetétel sosem szerepel, hanem helyette vagy a "Macedóniai Köztársaság alkotmányának 7. pontja 1. bekezdésében meghatározott hivatalos nyelv" vagy kétoldalú hivatalos okmányokban a "felek nyelve" vagy a "leglazább" változatban a "macedón irodalmi norma" kifejezés szerepel. Úgyszintén a bolgár Külügyminisztérium a hivatalos fordítások esetében a "fordítás" szót kizárólag a nem macedón nyelvről vagy nem macedón nyelvre történt fordítások esetében használja, míg amennyiben  macedón okmányról van szó, úgy az "adaptáció bolgár irodalmi normára" ill. "adaptáció macedón irodalmi normára" kifejezés használatos.

Felmerülhet, hogy miért nem említettem részletesen a görög-macedón viszályt. Azért nem, mert az egy egészen más jellegű probléma. A görög ellenállás oka kizárólag az, hogy a "macedón" szónak már van egy több évezredes jelentése, s így elfogadhatatlannak tartják, hogy a szót egy alig 20 éve létező új állam hirtelen megpróbálja új tartalommal feltöltve kisajátítani. Az, hogy van-e macedón nép és nyelv, a görögöket nem érdekli, a görög álláspont szerint ez mindenkinek a saját problémája, hogy mit gondol magáról, a görögük egyetlen gondja, hogy a macedónok ne "lopják el" az ókori macedónok nevét.

A szláv nyelvek érthetősége

Az említett 4 szláv diarendszeren (cseh-szlovák, ukrán-ruszin, bolgár-macedón, szerb-horvát-bosnyák-montenegrói) kívül az összes szláv nyelv úgynevezett nyelvjáráskontinuumot alkot. A nyelvjáráskontinuumban minden szomszédos nyelvjárás kölcsönösen érthető egymással, viszont a kölcsönös érthetőség nagyobb távolság esetében eltűnik. A kontinuum úgy képzelhető el, mint egy nagy félkör, melynek egyik végén a szorb nyelvek, másik végén a szlovén található. Bár az egyes szláv irodalmi nyelvek egymás között kölcsönösen nem érthetőek, a nyelvjáráskontinuumnak köszönhetően, az alapszintű kommunikáció az egyes nyelvek között az egymástól legtávolibb szláv nyelvek esetében sem jelent problémát.

A független szláv államok

A keleti szlávok egységes nép volt sokáig, így a legkorábbi keleti szláv állam, a IX. sz. végén kialakult Kijevi Rusz az összes keleti szláv legkorábbi államának tekinthető. Bár az orosz nacionalizmus később igyekezett a Kijevi Ruszt orosz államnak beállítani, míg a független Ukrajna a XX. sz. 90-es évei óta pedig ukrán államnak, mindez nem vehető komolyan, hiszen nem beszélhetünk sem ukránokról, sem oroszokról 1100 évvel ezelőtt. Az elsőső valóban immár nem keleti szláv, hanem ténylegesen orosz államnak a Kijevi Rusztól a XII. sz. során függetlenedett Novgorodi Köztársaság tekinthető. Az első valóban ukrán és belarusz állam csak az I. vh. után jelent meg, ruszin állam pedig csak a II. vh. során létezett, akkor is csupán egyetlen nap erejéig.

A nyugati szlávoknál az első államnak a IX.-X. században kb. 80 éven keresztül létezett Nagy Morávia tekinthető. Valójában ennek utódai mind a morvák, mind a csehek, szlovákok, szorbok, sőt a délszláv szlovének is. Önálló cseh állam a IX. sz. végén jelent meg. A szlovák államiság XX. századi fejlemény, a szorboknak pedig sosem volt saját államuk. Ami a lengyeleket illeti, első államuk a X. sz. végén alakult ki.

A délszlávoknál az első bosnyák, macedón és szlovén állam mind a XX. század végének fejleményei. Az első horvát állam a X. sz. elején, az első montenegrói állam a XI. sz. elején, az első szerb állam a XIII. sz. elején alakult ki. Az első bolgár állam pedig a VII. sz. végén alakult ki, ez számít a legelső szláv államnak.

A többi szláv népnek saját független állama sosem volt. De facto ide sorolhatók a már említett ruszinok 1 napig létezett államukkal is 1939-ből.

A nyári időszámításról lesz szó. Teljesen felesleges, idejétmúlt dolog.

A tavaszi, őszi időállítgatás* teljesen értelmetlen dolog. Ráadásul káros is.

De én tovább mennék. A szabványidők, a zónaidők is teljesen feleslegesek, idejétmúltak.

Pl. szülővárosomban, Budapesten az óra sosem a helyi időt mutatja, hanem a zónaidőt. Az óra folyton a képünkbe hazudik! Jelenleg Budapest népe arra van kényszerítve, hogy télen Graz és Prága idejét használja, nyáron meg Szentpétervárét és Isztambulét! Sose a miénket! Szerintem felháborító!

S nemcsak felháborító, de egészségileg káros is. Az ember biológiai óráját nem lehet megzavarni, becsapni. S ahelyett, hogy az órát állítanánk be a belső biológiai órához, mi a biológiai órán teszünk kényszert.

A XIX. sz. közepéig még a biológiai óra volt első helyen. Aztán a vasúti közlekedésre hivatkozva kitalálták az időzónákat.

Felesleges volt. Illetve ma már biztosan az, hiszen a modern technika számára semmiféle akadályt nem jelentene, ha a jelenlegi 40 körüli időzóna helyett számtalan lenne (kb. 1200 lenne), minden településen saját idő.

Az egyszerűság kedvéért a másodperc mindenhol ugyanaz lenne, csak a percek különböznének, így sehol sem lenne az óramutató állása és a helyi idő között 30 másodpercnél nagyobb eltérés.

Legyen tehát csak GMT és helyi idő!

S mindenhol akkor lenne dél, amikor tényleg dél van! Kádár elvtárs azt mondta, hogy "a krumplileves legyen krumlileves", én meg azt mondom: "az óra mutassa hány óra van".

Magyarországon egyébként 26 különböző helyi idő lenne ezáltal. A legnyugatibban 13 h 5 m lenne, a legkeletibben pedig 13 h 31 m akkor amikor GMT szerint 12 van.

------------

* Óraállítgatás Magyarországon: Magyarországon nyári időszámítás a következő időszakokban volt: 1916-1919, 1941-1949, 1954-1957, s 1980-tól.

Egy időben, mielőtt még az Index Fórumáról kitiltottak volna véglegesen (saját szabályukat megszegve), egyik ottani kedves tevékenységem az mlm-piramisjátékok és más hasonlók leleplezése volt. Megosztanék most a témában több vicces dolgot...

1998-2006 között kb. 50 alkalommal próbáltak beszervezni a legkülönbözőbb mlm-ekbe: Amway, Aloex, Tiens, LRI, Bionet, Flavin, Ökonet, Vitalion, FLP, Herbalife, Innoflex, Sunrider, Noni, stb., most más nevekre nem emlékszem.

Annak idején, 1998-ban nálunk volt vendégségben egy Amway-házaspár. Persze nem lehetett megkerülni a termékbemutatót sem. Azonban a végén vörös fejjel menekültek ki tőlünk - az a ritka eset, amikor a balekjelölt még az mlm-ügynöknél is pofátlanabb és agresszívebb.

Két kérdéssel sikerült őket kizökkenteni a mosolygós mlm-stílusból, és komor arcú, enyhén fejrángató emberekké változtatni őket:

1. Arra az érvre, hogy sokáig elég a fogkrém és háromnegyed évig elég egy tubus, feleség azt mondta, hogy neki ez azért nem jó, mert nem szeretné, ha 9 hónapon keresztül mindig ugyanazt a fogkrém-ízt érezné a szájában, mivel ő szereti a változatosságot.
2. Arra pedig, hogy milyen könnyű az embereket meggyőzni és magunk alá beszervezni, én komoly arckifejezéssel megkérdeztem: "na és, ha csupa olyan undok, lehetetlen alakkal hoz össze a rossz sorsom, mint amilyen én is vagyok?".

Azért megsajnáltuk őket, megvettük a sütőtisztójukat. Valahogy szánalmas volt, hogy képesek voltak 70 km-t autózni és három órát elveszíteni egy darab sütőtisztító jutaléka miatt. Aznapi tiszta bevételünk olyan mínusz 300 Ft lehetett...

Magyarország - számomra érthetetlen okokból - mlm-paradicsom. Sehol a világon nincsen olyan sok lelkes mlm-ügynök, mint ebben az országban. Nem a 90-es évek első felének mlm-hisztériájáról beszélek, amikor szinte nem volt család legalább egy mlm-essel, hanem az ezredforduló utáni időszakról, amikor már jóval kevesebben foglalkoztak mlm-mel. Azonban ebben a lanyha időszakban is - mind a mai napig! - hatalmas az mlm-mel foglalkozók aránya az országban.

Így Magyarország csodálatos hely a jelenség megfigyelésére. Átlag naponta indul egy új rendszer, abszurd állításokkal és átlátszó hazugságokkal, de mégis akad ember, aki belép és "dolgozik" benne.

A fő területek: kozmetikai szerek, étrend-kiegészítők. De mindenre volt már mlm: pl. fényképelőhívásra és honlapkészítésre is, s ez nem vicc! De még ennél is jobb volt néhány éve: közüzemi díjak fizetésére!!! Na, az egy mesteri átverés volt!

Bár mindenki tökéletesen ismeri, azért megemlíteném, hogy mi is az mlm. Az mlm rendszer lényege, hogy ügyesen összekapcsolja a direkt marketinget és a franchize rendszert, mindkettőből annak a legrosszabb vonásait véve.

A rendszer alapgondolata természetesen logikusnak tűnik: egy termék elégedett fogyasztója a terméket továbbajánlja, ezért jutalékot kap, s amennyiben azok, akiknek továbbajánlotta szintén sikeresen továbbajánlják a terméket, azok jutalékából is jutalékot kap. Ily módon egy sikeresen hálózatot maga alá építő egyén komoly jövedelemre tehet szert. Sőt egy idő után már nem is kell foglalkoznia az egésszel, mert hatalmas "passzív jövedelemre" tesz szert a kiépített rendszere miatt.

Valójában azonban a rendszer leplezett, legális piramisjáték, melyben a termék csak ürügy, a valódi jövedelem a tagok beszervezéséből és más kapcsolódó jövedelmekből jön, nem a termékforgalmazásból. Valójában az alapötlet meg sem valósul: nem az történik, hogy egy termék elégedett fogyasztója tovább ajánlja a terméket, hanem az, hogy egy, a terméket valójában nem is ismerő személy csakis a rendszer hamisan beállított jövedelmezősége miatt lép be, s csakis a jövedelmekre hivatkozva próbál másokat beszervezni maga alá. A termék csak ürügy, ami azért kell, mert nélküle illegális piramisjáték lenne az egész rendszer.

Minden ilyen rendszer ürügyalapja valamilyen termék, jellemzően egy teljesen átlagos valami, pl. egy vitaminkészítmény, amihez tucatnyi hasonló kapható a legközelebbi gyógyszertárban vagy drogériában. Azonban a termékről csodák hangzanak el. De végülis maga a termék mindegy, a lényeg, hogy legyen valami.

Mint egy fórumozó kolléga régen megjegyezte: akváriumi kavics is lehetne a termék, amiből 1 kg kerül 200 forintba, de az mlm-ben a darabár lehetne 5 ezer forint. Csak hozzá kellene tenni, hogy ezt a kavicsot a NASA fejlesztette ki, s mindenre jó, a nátha elleni harctól kezdve a rák-megelőzésig.

A fő kérdés a beszervezés. Jellemzően vannak belépési díjak, kötelező (vagy csak "ajánlott", magyarul: valójában kötelező) kezdőcsomagok. Majd az aktív tagoknak kézikönyvek, kazetták, szemináriumok, melyek mind pénzbe kerülnek. A sok beszedett pénz aztán elindul a piramis aljáról annak tetejére, s a felsőbb szintek között osztódik el.

Ami a jövedelmezőséget illeti, jellemző adat, hogy az mlm őshazájában, az USÁ-ban, a legrégibb és legtöbb taggal rendelkező mlm-piramisban, az Amway-ben egy átlag tag ÉVES BRUTTÓ jövedelme nem éri el a 90 (kilencven) dollárt.

Egy tipikus mlm-es útja kb. a következő. Legyen az mlm-es neve: Bunkó István, büdösparasztfalvi (Moson-Bereg-Torontál megye) almatermesztő és vikunyatenyésztő.

1. Elhívja a szomszédja, hogy van egy nagyszerű lehetőség. Csak fel kell utazni Pestre egy előadásra.
2. Az előadáson megjelenik személyesen a szomszéd főszponzora, Dr. Csaló Elek, valamint díszvendégként a híres (még senki sem hallott róla, de biztos híres), Prof Johnny Walker. Most már teljesen biztos benne Bunkó Pista, hogy milliomos lesz.
3. Az első nap beszél a családtagokkal, eldöntik, hogy ezután majd vesznek mlm-terméket más helyett.
4. Az első hónap alatt beszél 40 rokonnal, közülük 2-3 vesz valamit, 1 pedig belép.
5. Első három hónap alatt beszél a szomszédokkal, volt évfolyamtársakkal, barátokkal, haverokkal, munkatársakkal, összesen 100 ember, közülük belép 3, vesz valamit 7-8.
6. Aztán jön a negyedik hónap. Az mlm-es Bunkó Pistának van saját magán kívül 10 rendszertelen vevője, amiből a jutalék szinte semmi. Van alatta 4-5 ember. A 4-5 ember közül 3-4 abbahagyja az egészet igen hamar, s marad jó esetben egy hasonlóan aktív ember. Tehát kiderül, hogy az agymosáson hallottak ("csak beszervezek 5 embert, akik szintén személyenként csak ötöt, stb.") nem működnek a valóságban: óriási időbedobással, nagy költségekkel skerült kialakítani egy egytagú hálózatot maga alatt. Bunkó Pista - mert józan paraszti esze azért van - levonja a tanulságot, abbahagyja az egészet, majd megfogadja, hogy ezentúl, ha az "mlm" szót hallja, azonnal elmegy messzire, ha pedig valaki be akarja szervezni, pofán vágja.

A Bunkó Pistától különböző mentalitású ember azonban folytatni akarja. Rájön, hogy nagyon sok embert kell beszervezni, ha pénzt is akar látni. Tehát bérelni kell nagy termet, előadókat kell hívni, el kell utazni messzi vidékre, ahol még senki sem hallott az adott mlm-ről. Ehhez mind sok tőke kell, ez pedig neki nincs, ráadásul hitelt felvenni sem érdemes, mert a kockázat óriási: az interneten utánanéz és megtudja, hogy ezer mlm-ből átlag 999 megbukik már az első évben, s a sikeres ezredikben pedig a tagok 95-99 %-a egy fillért sem keres.
Ami az mlm-es termékeket illeti, egy vonatkozó mlm-es vicc:

- Mi lenne, ha a mobiltelefonok mlm-ben terjedtek volna el?
- Akkor ma minden kétszázadik embernek lenne mobilja, egy készülék negyedmillióba kerülne, egy perc pedig 10 euró lenne.

A legmodernebb beszerzési módszer manapság az ismeretlen emberek megbombázása, elsősorban szociális hálózatoknam. Az iwiw levélforgalmának nagy része ez lehet.

Bár nem vagyok aktív iwiw-es, s csak azért nem töröltem magamat, mert van még ott néhány ismerős, aki nem ment át a facebook-ra, én is kapok ott ajánlatokat. Ha üzenetet kapok, hogy levelem van az iwiw-en, szinte biztos, hogy az megint egy kéretlen mlm-ajánlat. Általában törlöm az ilyeneket válasz nélkül, de ha éppen unatkozom, levelezésbe kezdek a küldővel.

S végül egy mlm-paródia: hurramilliomosleszek.co.nr.

A világ országai kormányzati rendszereinek áttekintése.

A fenti táblázat összahasonlítja az egyes kormányformák köztársasági és monarchikus változatait.

Fontos megjegyezni, hogy sok esetben nehézkes egyes országokat bekategorizálni!

A parlamentáris államforma esetében a végrehajtó hatalom feje a kormányfő, aki a parlament előtt felelős. Az államfő a rendszer külön eleme, akinek hatalma jellemzően csak ceremoniális jellegű, ill. egyes esetekben gyenge, ritkán valamivel nagyobb a hatásköre.

Köztársasági forma esetében parlamentáris köztársaságról beszélünk, monarchikus forma esetében pedig parlamentáris monarchiáról. Monarchia esetében az államfői tisztség örökös és öröklődik, az illető ország szabályai szerint. Köztársaság esetében pedig az államfői tisztség választás eredménye: a választás vagy a parlament vagy közvetlenül a nép feladata.

Egyes ritka esetekben a parlamentáris köztársaságban nincs külön államfő és kormányfő, a közös állam- és kormányfőt a parlament választja. A közös állam- és kormányfő egyébként ugyanolyan státusszal rendelkezik, mint a többi parlamentáris köztársaságban a kormányfő.

A félelnöki köztársaságban a végrehajtó hatalom megoszlik a közvetlenül választott államfő és a parlament által választott kormányfő között.

Az elnöki köztársaságban a végrehajtó hatalom feje az elnök, aki nem felelős a parlement előtt. Megválasztása közvetlen.

Az elnöki köztársaságokban egyes esetekben van külön miniszterelnök is, ő azonban az elnök bizalmát kell, hogy bírja, s jellemzően az elnök kinevezettje, jellemzően a parlament egyetértésével.

Az elnöki köztársaság egyik speciális alváltozata, ahol az elnököt a parlament választja, azonban megválasztása után többé nem felelős a parlament előtt mandátuma lejártáig. Ennek alalváltozata az az eset, amikor az elnök nem egy személy, hanem egy "elnöki testület".

A félelnöki köztársaság és az elnoki köztársaság monarchikus változata az alkotmányos monarchia. Itt az államfő tisztség örökös és öröklődik, az illető ország szabályai szerint. Az államfő a végrehajtó hatalom feje egyedül ill. a végrehajtó hatalom megoszlik közte és a parlament által választott kormányfő között.

Az abszolút monarchiában a teljes végrehajtói és törvényhozói hatalom feje az államfő.

Diktatúráról akkor beszélünk, ha egyetlen párt vagy egy katonai testület a hatalom birtokosa.

Speciális kormányforma még a teokrácia. Itt a választott végrehajtó hatalom felett egy vallási testület áll, mely megvétózhat és megváltoztathat bármilyen döntést.

A szőkenős viccek speciális mormon változata az Utah-ban elterjedt "BYU coed" viccek, melyek a mormon egyetem (Brigham Young University) nőnemű hallgatóiról szólnak. Ismerni kell, hogy ezek a viccbéli lányok nagyon buták, kövérek és csúnyák, s egyetlen vágyuk, hogy
megházasodjanak. Emellett jellemző rájuk, hogy fanatikusan hisznek a mormonizmusban.

Én az egyszerűség kedvéért mormon egyetemi hallgatólánynak nevezem őket.

- Mi a mormon lányok által leginkább megbecsült egyetemi rang?
- A "Mrs".

- Hogyan tudsz belekényszeríteni 20 mormon lányt egy bogárhátú VW-be?
- Bedobsz a kocsiba egy eljegyzési gyűrűt.
- S hogyan tudod onnan őket a leggyorsabban kiszedni?
- Szólsz, hogy nem vagy egyháztag.

- Hogyan tudsz őrületbe kergetni egy mormon lányt?
- Bevezeted egy kerek szobába és azt mondod neki, hogy az eljegyzési gyűrűje
a szoba sarkában van.

- Mi a közös a mormon lány es a WC-be esett érme között?
- Mindenki látja, hogy hol van, de senki nem akarja elvenni.

- Hallotta, hogy Karácsonykor halálra fagyott egy csoportnyi mormon lány?
- ?
- Bementek az autós moziba megnézni a "Télen zárva" című filmet.

- Mi a különbség egy mormon hallgatólány és egy elefánt között?
- 20 kg.
- Hogyan hidalható át a különbség?
- Az elefánt kényszer-etetésével.

- Hogy nevezik a BYU sportmedencéjét, amikor a lányok vízilabda-meccset tartanak éppen?
- Disznó-öböl

- Miért tartott olyan sokáig a mormon lánynak a Hálaadás napi pulyka elkészítése?
- A receptben az állt: süsd kilogramonként 15 percig, ő pedig 130 kilós.

- Hogy nevezik a csak 100 kilós mormon lányt?
- Anorexiában szenvedőnek.

- Hogy nevezik a BYU területén sétáló csinos lányt?
- Idegen látogatónak.

- Milyen a mormon bújócska?
- Három lány játsza. Az egyik elrejtőzik, a másik kettő meg igyekszik rájönni, hogy hármójuk
közül ki bújt el.

- Miért nevezik a mormon lányokat egzotikus, távoli szépségeknek?
- Minél távolabbról nézed őket, annál szebbnek tűnnek.

- Hallotta az esetet, amikor az egyetem álattelepére érkezett új malacok kiszabadultak és
futkározni kezdtek az egész egyetem területén?
- ?
- Az őröknek végül minden, az egyetem területén tartózkodó lánytól kérték a diákigazolványát,
hogy így meg tudják állapítani, hogy ki a hallgatólány és ki a malac.

Ami a bulgáriai választások általános kérdéseit illeti, arról már írtam.

Az 1991-ben elfogadott új bolgár alkotmány értelmében a köztársasági elnök választása kikerült a parlament hatásköréből, s azóta közvetlenül a választópolgárok választják a köztársasági elnököt. Az eddigi választások 1992-ben, 1996-ban, 2001-ben és 2006-ban zajlottak. Tehát most lesz a hetedik köztársasági elnöki választás, ezen belül pedig az ötödik közvetlen választás.

Eddigi köztársasági elnökök:

• 1990 - Petar Mladenov (kommunista, majd szocialista) - pár hónap után lemondott,
• 1990-1997 - Zselju Zselev (jobbközép-liberális) - 1990-ben a parlament által megválasztva, 1992-ben az új alkotmány hatályba lépése miatt mandátuma lejárt, de a nép megválasztotta második mandátumra is,
• 1997-2002 - Petar Sztojanov (jobbközép) - elindult második mandátumért, de a választás második fordulójában pár százalékkel alulmaradt,
• 2002-2012 - Georgi Parvanov (szocialista) - 2006-ban újraválasztva második mandátumra,
• 2012 - Roszen Plevneliev (GERB).

Magyarázat az évszámokban való eltérésre: 1996. óta a választás a mandátum lejárta előtt pár hónappal történik, azaz még a előző évben, tehát a jelenlegi elnök mandátuma 2012 januárjában jár le. (Az USA elnökválasztásáról "ellopott" módszer.)

Egyedülálló Bulgáriában, hogy nem csak köztársasági elnököt, hanem köztársasági alelnököt is választanak. Bulgária az egyetlen európai ENSZ-tagállam, melyben létezik alelnöki poszt. Egyes vélemények szerint az alelnöki poszt az ország legfeleslegesebb hivatala, a valóságban az évek során mégis megtöltődött tartalommal: a szokásjog alapján az elnök egyes területeket egyszerűen átenged alelnökének.

Bár az elnökválasztás közvetlen, Bulgária mindenképpen mint parlamentáris köztársaság jellemezhető. A bolgár köztársasági elnök gyenge, bár a gyakorlatilag kizárólag ceremoniális magyar köztársasági elnökhöz képest rendelkezik bizonyos többletjogokkal is.

A magyar köztársasági elnök a törvények kihirdetésével kapcsolatos gyenge vétójogán, a népszavazás kezdeményésének és időpontjának megállapításának jogán kívül minden egyéb fontos jogkörében csak a kormány ellenjegyzésével cselekedhet.

Ezzel szemben a bolgár köztársasági elnök a fentieken túl több állami szerv esetében saját hatáskörében jár el. Többek között - a legfontosabbakat említve - az Alkotmánybíróság tagjainak egyharmadát ő nevezi ki (másik egyharmadot a parlament választ meg, további egyharmadot pedig a lefelsőbb bírói szervek), úgyszintén az elektromos médiákat felügyelő Elektromos Médiák Tanácsának tagjainak egyharmadát saját hatáskörben nevezi ki, valamint a kémelhárítási és hírszerzési szervek vezetőinek kinevezése is kizárólagosan a köztársasági elnök jogköre. Mindezek nem kormány-ellenjegyzéshez kötött ill. parlamenti vagy kormánydöntést hatályba léptető, formális kinevezési jogok, hanem valódi hatalmi jogosultságok: az államfő bármiféle egyeztetés nélkül azt nevez ki akit akar.

A kommunista időszakban "állam az államban" státuszú titkosszolgálatok (a jelenlegi kémelhárítás és hírszerzés) 1991-ben direkt ki lettek véve a kormány alól, s a köztársasági elnök alá lettek rendelve. Az alkotmány megalkotói így szerették volna meggátolni, hogy a jövőben bármely kormány visszaélhessen a titkosszolgálatokkal.

Látható tehát, hogy a ceremoniális gyenge magyar köztársasági elnökhöz képest a bolgár köztársasági elnök inkább "középgyenge" státuszú. Azonban a bolgár köztársasági elnök politikai helyzete nem annyira a leírt jogosultságainak következménye, hanem sokkal inkább annak az eredménye, hogy a választópolgárok közvetlenül választják meg. Ez jelentős súlyt ad neki.

Érdekesség, hogy a köztársasági elnöki poszt nem számít politikamentesnek, az egyetlen poltikai követelmény az elnök felé, hogy mandátuma idejére függessze fel párttagságát. Pár éve a bolgár alkotmánybíróság kimondta, hogy a köztársasági elnöki tisztség politikai pozíció és a politikai semlegesség nem követelmény a poszt betöltője irányában. Az eddigi 6 elnökválasztáson megválasztott 4 elnök közül - mint már említettem, az egyik elnök egyszer a parlament által, egyszer pedig közvetlenül lett megválasztva, a jelenleg hivatalban lévő elnök pedig második mandátumát tölti - hárman megválasztásukat megelőzően politikai párt első számú vezetői tisztségét töltötték be, egy pedig pártja legfelsőbb vezetősének volt tagja. A volt köztársasági elnökök mandátumok lejárta után nem élveznek semmiféle különleges szerepet. Az egyik volt köztársasági elnökkel megtörtént, hogy mandátuma lejárta után sikeresen indult a parlamenti választásokon, s parlamenti képviselő lett. Úgyszintén teljesen hiányzik a volt köztársasági elnökök részére rendszeresített iroda, rezidencia és fizetés. Egyetlen privilégium, hogy - amennyiben igényli - a mandátuma lejárta után 12 hónapig jár minden volt köztársasági elnöknek és alelnöknek a személyi testőri védelem, melyet ugyanaz a szerv lát el, mely az éppen hivatalban lévő állami vezetők épségét és biztonságát óvja.

Az elnökválasztás egy vagy két fordulóban zajlik. Amennyiben a választásra jogosultak legalább 50 %-a érvenyes szavazatot ad le, s valamelyik jelölt 50 % + 1 szavazatot szerez, az illető jelölt az új köztársasági elnök. Amennyiben a választásra jogosultak kevesebb, mint 50 %-a szavaz (ez még sosem fordult elő) és/vagy egyik jelölt sem szerzi meg a 50 % + 1 szavazatot, ebben az esetben második fordulót tartanak. A második fordulóban csak az első fordulóban a leadott szavazatok számát illetően első és második helyet elért jelölt vesz részt, s egyszerű szavazattöbbség dönti el ki lesz az új elnök. Eddig minden alkalommal volt második forduló.

A köztársasági elnöki választáson az aktív és passzív választójog élesen elválik egymástól. Aktív választójoga van minden 18 éves vagy idősebb bolgár állampolgárnak, függetlenül attól, hogy van-e más állampolgársága és függetlenül attól, hogy van-e lakcíme Bulgáriában és az országban él-e. A passzív választójoghoz viszont legalább 40 éves életkor szükséges, valamint annak igazolása, hogy a jelöltnek nincs más állampolgársága a bolgáron kívül és a választásokat megelőző 5 évben legalább az idő felében Bulgáriában élt életvitelszerűen. További érdekes követelmény a passzív választójoghoz, hogy a jelölt bolgár állampolgársága "született állampolgárság" kell legyen, azaz olyan személy, aki naturalizált állampolgár, nem indulhat a választáson. Ez utóbbi követekmény egy ízben - 1996-ban - súlyos problémát okozott, a szocialista párt kénytelen volt eredeti jelöltjét visszavonni és az utolsó pillanatban új jelöltet indítani, mert az eredeti jelölt képtelen volt igazolni, hogy "született bolgár állampolgár".

A szóban forgó személy egyébként Georgi Pirinszki volt külügyminiszter, aki New Yorkban született bolgár állampolgárságú apától és amerikai állampolgárságú anyától, az anya gyermeke születése előtt nem sokkal lett amerikai állampolgár - eredetileg csehszlovák állampolgár volt, aki a náci zsidóüldözés elől menekült az USÁ-ba. Személyes véleményem akkoriban az ügyben az volt, hogy az ügy fel volt mesterségesen fújva Pirinszki politikai ellenfelei által, számomra nyilvánvaló volt, hogy Pirinszki egyszerre "született bolgár" és "született amerikai" állampolgár, azaz megfelelne az elnöki követelményeknek, hiszen az amerikai állampolgárságáról lemondott. Ellenkező esetben azt az abszurdumot kellene feltételezni, hogy Pirinszki egyáltalán nem is rendelkezik bolgár állampolgársággal, hiszen sosem naturalizálták.

Viccesen meg szoktam jegyezni, hogy ha én indulnék a bolgár elnökválasztáson, valószínűleg többhónapos vitát generálna vajon született állampolgár vagyok-e. Az egyik jogszabály szerint ugyanis annak minősülök, míg a másik szerint pedig nem. S persze mindkét jogszabály hatályos. Véleményem szerint az új bolgár alkotmány alkotói annak idején túlságosan sokat nézegették az USA alkotmányát, így lett Bulgáriának köztársasági alelnöke és így lett a "született állampolgárság" követelménye is.