Nem szeretem a számítógépes játékokat. Nagyon nem. Talán azért is, mert évekkel ezelőtt ilyen játékok értékesítésével foglalkoztam. De egyébkent sem szeretem az internetes és számítógépes játékokat. Untatnak. Ami kivétel az egyes logikai játékok, ill. a póker, de az nem játék, hanem sport.

Az egyik állítólag nemzetközileg legsikeresebb magyar fejlesztésű internetes játék a Honfoglaló. Ez egy úgynevezett műveltséginek hazudott játék.

A játék röviden

Egy térképen játszik 3-3 játékos. Van többféle játék, de a legjellemzőbbet említem, az úgynevezett hosszú csatát. Ennek két változata létezik: Magyarország térképén vagy Európa térképén. A magyar térképen több a magyar vonatkozású kérdés, míg az európain több a nemzetközi vonatkozású.

Négy kör van:

1. Minden játékos választ magának egy alapterületet, melyen a "vára" fog állni. A sorrend véletlenszerű: a játékosok között a gép kisorsolja a piros, a sárga és a zöld színt. Ebben a sorrendben megy a játék. Közvetlenül a már letett vár mellé nem tehetjük saját várunkat. Várát tartalmazó területéért minden játékos 400 pontot kap.
2. Miután mind a 3 játékos elhelyezte várát, kérdések következnek, melyekre 4 lehetséges válasz van felsorolva. Aki eltalálja a helyes választ, elfoglalhat egy új területet, azonban annak érintkeznie kell már valamely meglévő területével. (Kivétel: ha az összes lehetséges szomszédos terület foglalt, bárhová tehető az új terület). Minden új terület 200 pontot ér.
3. Amikor már csak 3 vagy kevesebb gazdátlan terület maradt a térképen, gyorsasági kérdések következnek. Olyan kérdéseket tesz fel a gép, melyekre egy számmal lehet válaszolni. Az nyer, aki eltalálja a helyes választ, ill. azt legjobban megközelíti. Holtverseny esetében az nyer, aki gyorsabban találja el a helyes választ. Minden ily módon elfoglalt terület 300 pontot ér.
4.  Támadás. A játékosok megtámadják egymás területeit. Csak olyan terület támadható, mellyel van szomszédos területünk. Ilyenkor egy 4 lehetséges választ tartalmazó kérdés következik. Ha a támadó eltalálja, övé a terület, s kap 400 pontot (ezzel együtt az eredetileg 200 ill. 300 pontos terület értéke 400 pontosra változik), s közben a megtámadott vesztes féltől levonódik 200 ill. 300 pont (annyi amennyi a terület aktuális, támadás előtti értéke). Ha a támadó nem találja el a helyes választ, de a terület gazdája helyes választ ad, akkor a terület sikeres megvédéséért ő kap 100 pontot. Amennyiben mindketten helyes választ adtak, következik egy gyorsasági kérdés, s ennek eredménye dönti el, hogy a támadás sikeres volt-e vagy sem.

Különleges támadás a vártámadás. Ilyenkor háromszor kell győznie a támadónak, hogy nyerjen. Amennyiben ez sikeres, övé a támadott fél vára, s összes többi területe, a támadott fél ilyenkor a játákból kiesik.

A támadás 6 körön keresztül folytatódik. A 6. kör után a pontszám szerint állapítódik meg, hogy ki az első, a második és a harmadik.

Minden játék után kiszámítódik összpontszámunk is. Az összpontszám egy bonyolult képlet alapján jön ki, értéke leginkább attól függ, hogy hány első/második/harmadik helyünk volt és mennyi a tudáspontunk. A tudáspont százalékosan azt fejezi ki, hogy eddigi játékainkban a feltett kérdések hány százalékára adtunk helyes választ. Ennél persze kissé bonyolultabb a pontszámítás, de a lényeg a leírtakból jól megérthető.

A játékosok összpontszáma alapján kategóriákba soroltatnak. Minden játékos 5000 összpontról indul. Legalul a fémkatonák kategóriái vannak, ezek azok akik visszaestek jóval 5000 pont alá, azaz a kérdések többségére nem tudják a választ és rendszeresen harmadik helyen végeznek. Aztán jönnek a sárgafülű újoncok, ők 5000 ponttól tartanak. Utánuk következnek a sárga örvezetők. A következő kategória a sárgakereszteseké, 6000 ponttól, ebből van kb. néhány ezer ezer. Náluk erősebb kategória a smaragdgyerekeké, 6800 ponttól, ez kb. néhány száz körüli játékost jelent. Felettük van kb. száz darab kékköves nagylovag, 7600 ponttól, s legfelül meg vannak a lila bíborosok, 8400 ponttól, ez 10 körüli játékost jelent jellemzően.

Egy érdeklődő iskolásnak nem gond a sárgakeresztes szint. Egy átlagos műveltségű, a világ iránt érdeklődő felnőtt pedig gond nélkül eléri a smaragd szintet maximum 500 játék alatt.

A smaragd szint felett már nem műveltségi játékról van szó, hanem tisztán játéktapasztalatról. Ugyanis itt már leggyakrabban az dönt, hogy kinek sikerül beírniai gyorsabban a helyes számválaszt. Bár állítólag nagyon nagy a kérdések adatbázisa, van néhány száz kérdés, mely igen gyakran ismétlődik, így a játéktapasztalat elsőrangú szempont.

Fontos még tudni, hogy a rendszer igyekszik hasonló összpontszámú játékosokat egymáshoz sorsolni.

A Honfoglalóról éveken keresztül hallottam, de úgy tudtam, hogy az valami stratégiai-civilizációs típusú ökörség. Aztán csak 2008 októberében léptem be először megnézni, s csodálkozva láttam, hogy valójában egy kvízjátékról van szó. Meg is tetszett kezdetben. Mivel lexikális tudás terén eléggé jól állok, nem volt gond 150 játék alatt smaragddá válnom, majd még kb. 300 játék után, játéktapasztalatot szerezve, a kékköves nagylovag szintet is elértem.

Maga a játék, el kell ismerni, nem rossz ötlet. De időközben sikerült elmagyarítani és gyakorlatilag tönkretenni. Ennek tudható be, hogy a játék külföldi változatai (német, orosz, angol, román, bolgár, stb.) kivétel nélkül csúfos kudarcba fulladtak.

A tönkretétel több vonalon ment.

Egy részről egy éretlen kisebbség kitalált illemszabályokat, hogy mit illik és nem illik tenni. Pl. nem illik nyerni bizonyos módon, nem illik várt támadni, nem illik egynél több felhasználói névvel játszani, nem illik a gyengébbet támadni, stb. A szabályok természetesen abszurdak és indokolatlanok. A legvitásabb kérdés a több felhasználói név. Valójában ennek az illemszabálynak az égvilágon semmi értelme. Természetesen egy második nick előnyt jelent, hiszen az esetek többségében igen könnyű ellenfelet kap, azonban néhány tucatnyi játék után ennek értelme elvész, hiszen amikor a második nicken játszó játékos eléri normál tudásszintjét, s ahhoz hasonló ellenfeleket kap, már semmilyen előnnyel nem rendelkezik. A tudásszint ugyanis marad ugyanaz, mindegy, hogy a játékos hány nickkel játszik - attól még ő marad, s szintje nem lesz jobb, akárhány nickje is van. A második, harmadik, stb. nicket regisztráló játékos megbélyegző elnevezése a renick.

Amikor egy jó tudású, tájékozott játékos először játszik, természetesen igen jó eredményeket ér el, s azonnal kiérdemli a renick nevet. Ez gyakran válogatott trágárságokkal párosul.

Sajnos az üzemeltetők és a moderátorok között is van egy kicsiny, de annál hangosabb kisebbség, mely mindenben a trágárkodók, sértegetők pártján áll. Ez a hangos csoport általában alacsony tudású, frusztrált egyéniségekből áll, akik személyes sértésként élik meg, hogy bárki is képes kevés játék alatt önerőből azt a szintet elérni, amihez nekik több ezer játékra és hozzáférésre a teljes kérdés-adatbázishoz (amit naponta magolnak) volt szükségük.

Amikor egy önerőből jó játékos jelenik meg, az üzemeltetők és a moderátorok vadászni kezdenek az ilyen játékosokra, sértegetve őt és alkalmazva ellene az összes előnyt, melynek birtokában vannak.

Az emailekre a szerkesztőség sosem válaszol, az alapelve az, hogy "az üzemeltetőnek és a moderátornak mindig igaza van".

Szémomra megdöbbentő volt a játékosok butasága és aljassága, melyben az első játékaimtól kezdődően volt részem. Az elejétől ki lett nyilvánítva, hogy egy új néven visszatért régi tapasztalt játékos vagyok (tehát úgynevezett renick) és egyébként is egy szemét csaló vagyok, mert képtelenség tudni ilyen sok kérdésre a helyes választ. Mikor megpróbáltam észérvekkel megvédeni magamat, káromkodást kaptam válaszul. Majd pedig csapatosan, összebeszélve kezdtek támadni engem többen is, szervezetten, sokszor több éves játéktapasztalattal rendelkezők. Irígység és bunkóság - ez az alaphang a legaktívabb játékosok igen jelentős hányadánál.

Még szerencse, hogy van egy civilizált, értelmes hányad is, ezért nem hagytam rögtön abba a játékot.

Az üzemeltetőkkel és a moderátorokkal szemben viszont meg kell dicsérnem a kérdésszerkesztőket. A kérdések 98-99 %-a pontos és hibátlan. A jelzett hibákat pedig a kérdésszerkesztők gyorsan javítják.

Amikor alig néhány száz játék alatt, nulla előzetes tapasztalattal,kékköves nagylovag lettem, ez dührohamot váltott ki a magukról megfeledkezett játékostársakból és a hangos, lumpenérzelmű moderátori kisebbségből.

A játék fórumából hamarosan örökös kitiltást kaptam, indoklás nélkül, miután kiderült, hogy képtelenek a szerveződött vadászok eredményemet lényegileg csökkenteni.

Miután elértem 999 játékot, a játékot abbahagytam, 2009 elején. Majd később folytattam. Idén másik nick alatt (BircaMan az addigi maxval nick helyett) ismét beléptem játszani, kb. 7-8 hónap kihagyás után. Természetesen - mivel már volt előzetes játéktapasztalatom - 80 játék alatt lettem immár smaragdszint, s még talán 50-60 játékot kellene lejátszanom a kék szintig. Mivel nem titkoltam, hogy ugyanaz vagyok, hamarosan megjöttek a szokásos sértések. Szinte hihetetlen, de a sértegetők személyes sérelemként élik meg, hogy valaki jobb náluk, ők életcéljuknak tekintik a nyerést, magolnak órákig, s dühbe gurulnak, amikor valaki magolás, hosszas felkészülés, segédeszközök nélkül képes jó eredményeket elérni. Néhány jellemző hozzászólás az ilyen, magukról elfeledkezett, lumpenlelkű játékosoktól:

Kurva anyádat, te mocsok!

Te tetves majom!

Szopj le, te buzi!

Ami a játékosok nagy többségét illeti, az átlagjátékos normális, de szava nem hallatszik az üzemeltetői és moderátori támogatással üvöltöző lumpenek hangzavarában.

Egy biztos: a játék cseppet sem műveltségi: a ranglisták elején az üzemeltetői segítséggel rendelkezők (pl. azok, akik hozzáférnek a kérdések adatbázisához), a mániákus csalók (lényegtelen számokat tartalmazó papírokkal monitorukat körberagasztók) vannak. Rajtuk kívül egyetlen normálisnak mondható rekorder versenyzőtípus az enyhén autista típus, aki napi 18 órát játszik és rendkívüli memóriával rendelkezik.

Nagyjából 7 játékostípust lehet elkülöníteni a Honfoglalón:

1. Gyenge tudású, jellemzően átalános iskolás korú játékos. Játszik ahogy tud, győzelemre törekszik, s csak játszik, azaz nem harcol, mintha az élete függne tőle. Alapvetően pozitív játékos, egyetlen negatív jellemzője, hogy hajlamos feladni a játékot további próbálkozás nélkül, ha túl erős ellenfélbe ütközik.
2. Átlagos tudású játékos, aki szórakozásként játszik. Semmi negatívuma.
3. Átlagos tudású játékos, aki nem játéknak, hanem mélyen átélve valamiféle életbeli próbatételnek fogja fel az egészet. Ez egy negatív játékostípus. Megsértődik, ha nála jobbal találkozik, értelmetlen szabályokat talál ki, melyet egyébként maga sem tart be, ha éppen olyan a kedve. Panaszkodik mindenkire, mindenre, mert képtelen elfogadni, hogy nem elég jó játékos.
4. Magas tudású, hobbiból játszó játékos. Játszik és kész. Esetleg valamely "illemszabályokat" betart, de játéknak fogja fel az egészet.
5. Magas tudású, a játékot személyesen átélő fanatikus. Meghajol a nála jobbak előtt, azon agyal milyen illemszabályokat kellene még kieszelni. Időnként úgy érzi, hogy lovagias kötelessége az általa csalóknak tartottak látványos legyőzőzése.
6. Autista típusú elmebeteg, aki azt hiszi, hogy a játékban él. Személyes sértésként éli meg, ha legyőzik. Harcol a "csalók" ellen, miközben ő is nyugodtan alkalmazza a "csalók" módszereit.
7. Autista versenyző, aki a játékért él, magol, memorizál, viszont mégis fő elve az, hogy ez egy játék, s a cél a nyerés, aminek érdekében minden megengedhető, ami szabályos.

A játékot - mely már így is leszállóágban van, hála Istennek! - tehát nem ajánlom senkinek. (Ha már játszani akarunk, inkább a Honfoglalót kifejlesztő cég Facebook-ra csinált új játékát javaslom, neve: Triviador.) Szociológiai tanulmányként ("milyen az átlag bunkó magyar internetező?") viszont nagy élmény. Hozzáteszem: kipróbáltam a játék angol, orosz és bolgár változatát is, s sehol hasonlót nem tapasztaltam... ott a játékosok játszanak, illemszabályokat ugyan nem eszelnek ki, de nem is fogják fel az egészet élet-halál harcként, így nem is káromkodnak vagy sértegetik egymást...