A kommunista rendszer romboló hatása olyan volt, mint a kovidé: az utóhatás volt a legkárosabb.

Annál rombolóbb és károsabb, minél zártabb volt az adott rendszer.

Magyarországon a hatás enyhébb volt, mert az ország közel volt a nyugathoz, s a majdnem szabad utazási lehetőségek miatt - a 70-es évek elejétől - szinte alig volt magyar, aki ne ismerte volna a nyugati viszonyokat. Így aztán amikor bejött a nyugati rend, a helyzet sokkoló volt ugyan, de szinte csak a gazdaságban: kulturálisan semmi váratlan nem következett be. Persze még így is voltak egyes túlzások, lásd Budapest lett Kelet-Európa heteroszex pornóközpontja - a homokpornóé meg Prága -, s elterjedt vélemény lett, hogy a pornószínész az végülis egy teljesen tisztességes szakma, nem más mint a fotómodell vagy a táncosnő, akik szintén a "testükből élnek".

Bulgária zártabb volt, egyéni utazás nyugatra egyáltalán nem létezett (csak meghívásra vagy csoportosan, ez utóbbira többéves várakozás volt), a nyugati információ is kisebb volt. Az átlagembernek nem volt reális képe a nyugatról, így a rendszerváltozás után döbbenet lett úrrá a népen.

Maradva a magyar pornós példánál, itt is ezt fogom alkalmazni, a szexuális erkölcsöt.

Bulgáriában még inkább elmosódott a vonal a kurva és a normális nő között. Egy egész ország kezdett abban a hitben élni, hogy a normális nő az valami átkos komcsi örökség, míg a szabad, európai, modern nő az kurva.

Ami átjött nyugatról, az azonnal megvalósította valaki, csak extrémebb alakban.

Közvetlenül a kommunizmus bukása előtt volt nyugaton a nagy televíziós szofterotikus hullám. A kemény pornó már marginális lett, elfoglalta helyét szubkultúraként, de kiment a fősodorból, viszont még a feminista hullám nem jött meg. Ebben a résben helyett kapott a játékos, sokszor kifejezetten bugyuta erotika. Ma már bármilyen ilyen szofterotika hatalmas tiltakozást váltana ki nyugaton mint “nők megalázása”. Ez a hullám nagyjából a 90-es évek közepéig ment.

Aki nem élte ezt meg, annak egyes korabeli filmek és tv-műsorok megnézése segíthet. Az olasz Colpo grosso nevű tv-vetélkedőt ajánlhatom példának, ahol a műsor lényege, hogy táncosnők sztriptízt mutatnak be, s a két játékos pontokat gyűjt kérdésekre adott válaszokkal, bizonyos számú hibás válasz esetében pedig vetkőzniük kell (de teljes meztelenség kizárt, a versenyzőnő mindenképpen bugyiban marad), de jelentős nyeremény volt (ha jól emlékszem, a német verzióban több ezer márkát nyerhettek, s ez a 90-es évek eleje volt). Ennek a vetélkedőnek aztán született számtalan helyi verziója: spanyol, német, s még svéd is (a mai feminista Svédországban persze ez elképzelhetetlen lenne, de az a 90-es évek eleje volt), Magyarországon a német verzió – Tutti Frutti – volt ismert, mert a kábelhálózatokon jellemzően megvoltak a fő német tv-csatornák.

Emellett számtalan más tv-sóműsornak voltak hasonló elemei. Volt egy szintén olasz vetélkedő, ahol házaspárok versenyeztek, s a feleség egyes ruháit “elvesztette” (nem emlékszem a címére).

Szóval lett bolgár Tutti Frutti. Csak persze ott tök meztelenre vetkőztek a versenyzők, s közösültek egymással a nézők előtt! Eredetileg tv-műsorként is le akarták adni, de a médiahatóság annyira megvágatta gyermekvédelmi okokból, hogy tulajdonképpen semmi se maradt belőle, emiatt a vetélkedő szervezője egyetlen adás után le is mondott a tv-s verzióról, viszont egy szófiai szórakozóhelyen minden héten ment a "vetélkedő" élőben, hónapokig, kb. a következő reklámmal "végre itt a világhírű erotikus műsor élőben", láthatóan nem értették az "erotika" és a "pornó" szavak eltérő jelentését.

S amikor egy kritikus elment megnézni, majd azt írta "olyan alpári volt, hogy elment a kedvem a szextől pár hónapra", még őt vádolták meg, miféle prűd, maradi alak, aki nem képes befogadni a modern kultúrát - biztos a kommunizmust akarja vissza!

Nagyjából az ezredforduló körül rendeződött a nép lelke. Addigra lett elegendő nyugati élmény, s az átlagember értékelése kezdett normalizálódni.

Ennél is sokkal zártabb volt Oroszország. Oda már szinte semmi se jutott be nyugatról, az átlagorosz többet tudott a Holdról, mint a nyugatról. Ott aztán totális zavar állt be emiatt.

Volt minden, a már említett nyíltszini szex, de meztelen kamaszlányok akváriumban, kígyóval maszturbáló táncosnő, s minden amit el lehet képzelni. Nyugaton is van ilyesmi persze, vannak pornó klubok, live action, stb., nem is ez volt a sajátosság, hanem az, hogy az új Oroszországban mindez a normál éjszakai élet normál része lett. Egyszerűen nem tettek különbséget pl. az élő pornó és a hagyományos sztriptíz között.

Az orosz helyzet durvaságára azonban még inkább jellemző volt a megalázási elem. Az új elit, s nyomában az orientációját vesztett nép külön örült, ha valakit megaláznak. Az "erotikus" vetélkedőben nemcsak meztelen lesz a játékos, hanem egyenesen letépi ruháját a vetélkedő műsorvezetője, s megalázó feladatokat is teljesítenie kell: pl. meztelenül kimenni az utcára. Közben többször szólnak a vernyezőnek, persze abbahagyhatod a játékot, de akkor nem kapsz pénzt, majd felmutatnak neki röhögve egy pénzzel teli zsákot. S mindezt sugározták egyes orosz tv-csatornák.

Az orosz helyzet később, a Putyin-korszak első éveiben normalizálódott. Ma már az orosz elit köreiben inkább az ilyen dolgok elítélése a divatos, nem a részvétel bennük, ahogy ez volt korábban.

Figyelmesen meghallgattam/megnéztem/elovastam nagyjából két tucatnyi ballib megmondóember véleményét arról, miért alkalmatlan Novák Katalin az államfői posztra.

A következőt sikerült tisztáznom: mert bár nő, Katalin nem igazi nő.

De milyen az igazi nő? Az igazi nő olyan, aki nem csak biológialag nő, hanem ki is áll a nőkért. De hogyan lehet kiállni a nőkért nőként? Egyszerű: ballib eszmeiséggel.

Tehát: az igazi nő ballib. Míg a biológiailag nő, aki nem ballib, az társadalmilag férfi!

Már minden világos!

Puzsérrel úgy vagyok, hogy az alapkérdésekben sose értettem vele egyet, de sok következtetését értelmesnek tartom. Plusz elismerendő a ballib tabuk elleni harca.

Alapgondolkodása kb. a következő 2 axiómán nyugszik:

• van egy ideális klasszikus liberalizmus, mely megromlott, s vissza kell állítani az eredeti romlatlan állapotot,
• mind a baloldal, mind a jobboldal elvesztette eredeti jelentését, mind a kettő identitárius alapon lezüllött;

szerintem mindkét nézet természetesen marhaság.

De most esik meg először, hogy egy cikkével kapcsolatban egyetlen szavával se értek egyet.

Puzsér egyre jobban közeledik a ballib főáramhoz, s erős a gyanúm, hogy ez a liberális bulvárceleb, butuska és felszínes felesége hatása.

Puzsér kb. a következőket mondja:

Orbán rendszere annyira borzasztó, hogy még úgy is támogatandó bukása jövőre, ha az új elit a hagyományos ballib gárda lesz, mert ez is a "korrupció", a "hideg polgárháború" és az "autokrácia" csökkenését fogja hozni. A pár évvel korábbi Puzsér még azt hangoztatta, semmi értelme az olyan kormányváltásnak, mely a régi gárdát hozza vissza.

Nos, a korrupció eleve egy hamis narratíva. Magyarországon nincs jelentős korrupció. Amit korrupciónak neveznek a liberálisok az csupán azt jelenti, erősödik a hazai gazdaság. A "polgárháború" pedig annak kódszava, hogy sok alapkérdésben nincs egyetértés - dehát miért kellene, hogy legyen? Ami pedig az "autokráciát" illeti, ez csak egy értelem nélküli ballib varázsszó.

A továbbiakban Puzsér egyetért Tölgyessyvel - a cikk végülis refexió Tölgyessy interjújára a 444-nél, maga az interjú érdekes - sok mindenben. Ezt nem részletezném, mert banális igazságok: Orbán jövője attól függ, képes-e visszaerősödni a nyugati liberális elit vagy sem. Ahol pedig Tölgyessy is téved - lásd jó nyugat contra gonosz kelet -, ez most nem témám.

Amiben nem ért egyet Puzsér Tölgyessyvel, ott persze téved. Fő bánata: Tölgyessy egy nevező alá hozza a balos és a jobbos populizmust. Puzsér ugyanis isteníti pl. Bernie Sanderst, ami persze önellentmondás, hiszen Sanders éppen azoknak az "identitárius balosoknak" a zászlóvívője, akiket Puzsér állítólag elvet.

A középbalt elutasító baloldalból ugyanis kétféle van:

• a hagyományos "sztálinisták", azaz a Marxhoz hű kommunisták, őket Puzsér persze elveti
• s az éppen Puzsér által leginkább kritizált woke-baloldal;

harmadik verzió egyszerűen nem létezik sehol a valós világban.

Ami pedig az újjobbot illeti, az teljesen heterogén. Az átlag amerikai újjobbos sokkal könnyebben meg fogja érteni magát MZP-vel, mint Orbánnal. Az átlag amerikai újjobbos nagyon gyorsan kommunistának minősítené Orbán gazdaságpolitikáját, miközben társadalmi nézeteit meg támogatná.

Amit sose értettem Puzsérnál: hogyan lehet valaki Hamvas Béla feltétlen híve, s ezzel együtt a klasszikus liberalizmus támogatója. Ez nekem olyan, mint Hitler Harcom című alkotásából a zsidóság dicséretét kiolvasni. Persze lehetnek sajátos olvasatok, de nekem ez túl sajátos.

MZP módszere: túl kell licitálni a Fideszt.

Működésképtelen, mert egyrészt hiteltelen, másrészt öngól.

Lásd migránsszámlálás. A ballib keménymag felhőrdült, a fideszesek meg jót mulattak. Csak a ballib periféria tapsol. Mert nem érti a politikai nyelv logikáját.

A szatírát keverik ugyanis a túlicitálással. Látszólag mindkettő alapja az eltúlzás, de míg az előbbi nevetségessé tesz,az utóbbi megerősít.

Hiszen mi az üzenete MZP-nek ezzel: az, hogy a ballib migránspártiság rossz, míg a Fideszé jó, csak lehetne még hatékonyabb. Ez persze mindenre jó lehet mint taktika, kivéve egy dolgot: a ballib népszerűség növelését.

Ez olyan mintha azt mondanám a múzsámnak, aki éppen szőke (ez csak feltételezés, mert nem szőke természetesen), nem elég szőke a haja, ezzel próbálva rávenni, fesse magát feketére.

S lám, már Bolgár Gyuri bácsi is kezd szenilis lenni, lassan kezdi elveszteni egyébként jó intellektuális képességeit, új mániája, hogy Orbánt elkezdte "a volt Soros-ösztöndíjas Orbán" néven emlegetni. Amivel csak a saját tábor egy részét taszítja el.

Miért fontos a vélemény kifejtése? Minden vélemény kifejtése propaganda.

Jelenleg az igazi fegyverek hallgatnak, nem lőnek, legalábbis ott nem, ami minket közvetlenül érint.

A nyugat és a liberális demokrácia meg zuhan, s leginkább saját belső okai folytán, már bele se kell rúgni enyhén se, mert belső ellentmondásai szétfeszítik a rendszert.

Ami marad viszont az a narratívák harca. Mi értjük, tiszteljük, olvassuk Gramscit. S nem esünk soha a gőg hibájába, pont ez utóbbi hozta el a liberális agytröszt zuhanását, az ember olyan ugyanis, hogy még akkor se szereti a leereszkedő utálatot, ha esetleg nagy vonalakban nem is ellenkezik az utálók elveivel.

Az internet saját feltalálói ellen fordult. A folyamat rohan előre, az idő nekünk dolgozik. Amióta a net szinte mindenhol jelen van - legalábbis a legszegényebb országokat leszámítva -, a nagyurak képtelenek saját liberális narratívájukat átnyomni a néptömegeken.

S ennek fő oka a milliónyi hozzám hasonló civil aktivista, aki folyamatosan üti a hivatalos propagandát.

Gyorshír, mert vicces.

A bolgár Legyen Ön Is Milliomos tegnapi adásában kérdés volt Gyurcsányné.

Az 5 ezer levás (kb. 900 ezer Ft) kérdés: Melyik ország politikai életében vesz részt a Szófiában született Dobrev Klára, az EP alelnöke? Lehetséges válaszok: Románia, Lettország, Szlovákia, Magyarország.

A játékos sose hallott Dobrev Kláráról, de Romániára tippel, "mert az van a legközelebb". A műsorvezető gyakorlatilag lebeszéli, ezután felezős segítséget kér, marad Lettország és Magyarország. A játékos Magyarországot választja, mert "az gyakrabban szerepel a hírekben".

Ez a 10. kérdés volt.

Az idő ismét szalad, a megváltoztathatalan ballib elvek megint változtak, így kénytelenek vagyunk kiadni a Rövid ballib értelmező szótár új, 2022-re optimalizált, immár 5. kiadását. Helyhiány okából ismét csak a legfontosabb szócikkeket közöljük:

A

Abortusz - alapvető emberi jog, aki ellenzi, az fasiszta

Alkalmatlanság - Zorbán tevékenysége, mivel vagy halogat vagy elsiet

Angol nyelv - 2021-ig: a haladó emberiség kultúrnyelve, minden igaz demokrata beszéli - 2021-től: felesleges tudni, az igaz demokratának van ugyanis tolmácsa

Antall József - eredetileg horthysta magyar politikus, aki majdnem kikiáltotta a diktatúrát 1990-ben és törölte az 1994-es választásokat; mai megítélése viszont az, hogy még igazi konzervatív volt, szemben a mai fideszfasisztakomcsikkal

Antiszemitizmus - minden, nekünk nem tetsző kritika, napjaink legnagyobb antiszemitája Benjamin Netanjahu és Köves Slomó

Autoriter - nem azt teszi, amit Brüsszel parancsol

Á

Álcivil -  olyan szervezet vagy személy, aki nem ért velünk egyet

Álkeresztény - olyan ember, aki nem fogadja el a kereszténység ateista-liberális értelmezését

Állam - azonnal leépítendő, mert a szabad piac láthatatlan keze jobban tudja, viszont kötelessége azonnal és drasztikusan megemelni a béreket (kivéve akkor, ha mi vagyunk kormányon)

Állampárt - a választáson győztes párt, ha nem ballib

Állampolgárság - azok összessége, akik adót fizetnek, s a menekültek

Átlagbér - ballib kormány alatt bruttóban számítandó, nem-ballib kormány alatt nettóban, abból is levonva azok bérét, akik 300 ezer felett keresnek

Árokásás - amikor valaki nekünk nem tetsző véleményeket tartósan hangoztat, kritizálva minket

B

Bajnai - rendkívüli parafenomén, világsztár szakértő, ő mentette meg a világot 2009-ben, sajnos azonban közmondásos szerénysége miatt nem hajlandó most megbuktatni Zorbánt

Baloldal - aki azt mondja, amit mi

Baloldali eszmék - a kapitalizmus teljes és feltétlen támogatása

Bevándorló - a jó szinonímája, vigyázat: ha határontúi magyar, akkor viszont nagyon rossz, mert az sovinizmus, s szintén rossz, ha román, mert belőlük 22 millió jön egyszerre, sáska módjára lepusztítva az országot

Bérblogger/bérkommentelő - olyan internetes közíró vagy hozzászóló, aki nem támogatja a ballib eszmeiséget

Bunkó - aki nem ballib

C

Cenzúra - amikor más is megjelenhet, mint amit mi írunk

CEU - a világ legnevesebb, legmagasabb szintű egyeteme, a cigány Zorbán azért űzte Bécsbe bosszúból, mert neki csak a mucsai Oxford jutott

Cigány - ezt a szót nem szabad kimondani, kivéve ha Zorbánt rágalmazzuk, lásd "büdös cigány törpe pocakos kishitler"

Civil - olyan szervezet vagy személy, aki mindenben egyetért velünk; ellentéte az álcivil

Civilizált - ballib

CS

Család - elmaradott klerikálfasiszta fogalom, fő jellemzője, hogy a férj agyonveri a feleségét, egyetlen elfogadható alakja, ha két férfi és egy kuvasz alkotja

Csurka István - fasiszta író, politikus - Zorbánhoz képest liberális volt

Csürhe - nem ballibek gyűlése

D

Demagógia - nem liberális vélemény hangoztatása

Demokratikus - ballib

Demokrácia – olyan társadalmi rend, amiben a többség megszavazza azt, amit mi akarunk; ha a többség másképp szavaz, azt áldemokráciának, a demokráciával való visszaélésnek nevezzük

Diktátor - olyan állami vezető, aki nem fogad szót Sorosnak és haverjainak

Diktatúra – az az állapot, ha egy választáson nem mi nyertünk

Dobrev Klára - nyelveket beszélő, okos, szakember nő, tilos Gyurcsánynének nevezni

E

Egybites - aki nem akar ránk szavazni

Egyetemi autonómia - amikor egy felsőoktatási egyezmény azt teszi, amit mi mondunk neki

Egyházi iskola - kínzókamra az Inkvizíció vezetése alatt, ahol buta droidokat csinálnak a gyerekekből, továbbá a nagyszünetben meg is erőszakolják őket a papok

EU - egy szervezet, mely az igazság tévedhetetlen letéteményese, kivéve amikor nem buktatja meg Zorbánt

Európai - ballib

Európai értékek - a kapitalizmus, a perverzitás és az öngyilkos magatartás feltétlen támogatása

É

Éghajlat - a fasiszták miatt változik, hamarosan minden felforr, mint a mi agyunk Zorbántól

Éhezés - a lakosság életszínvonala nem ballib kormányzat alatt

Éhségmenet - dúsgazdag ballib aktivisták vidám fogyókúrás edzése

Értelmiségi - olyan diplomás, aki egyetért velünk; vigyázat: a velünk nem egyértő diplomásra a bunkó szó alkalmazandó!

Értékmentés - a kutyát sem érdeklő liberális tevékenység pénzelése

Érvelés - ballibekkel egyetérteni, ballib véleményeket alátámasztani - vigyázat, nem balib vélemények alátámasztása nem érvelés, hanem demagógia!

F

Fasizmus - ami más, mint amit mi mondunk

Fasiszták - a világ legszörnyűbb emberei, kivéve ha Ukrajnáról van szó, ott ugyanis ők a barátaink a sátáni Putyin ellen

Filantróp - liberális világnézetű tőzsdei spekuláns

Független - ballib, ellentéte a pártkatona

G

Gazdag - nettó havi 200 ezer forintot vagy többet kereső ember

GDP - a szabad piac láthatatlan kezének egyik alapjellemzője: ha a kormány nem ballib, akkor a láthatatlan kéz nyűgös, így zuhan a GDP, viszont ha a kormány ballib, akkor a kéz boldogan mosolyog, ezért emelkedik

Gender - fogyóeszköz, így jó, ha sok van belőle, a testvéri Kanadában már 29 van, többek között a ciszpedofil transzkrokodil gender

Gerictelenség - ha valaki úgy változtatja meg elveit, hogy új elvei nem ballibek - vigyázat, ha az új elvei bárkinek is ballibek, akkor arra a "szellemi fejlődés" szó használandó!

Gigatüntetés - ha elment 2 ezer főnél több és mi szerveztük

Göncz Árpád - Árpi Bácsi, szent, sérthetetlen személy, a zemberek zembere, az egyetlen igaz politikus, a világ csúcsa, jobb mint a friss csokis-diós palacsinta

Gréta Thorzonborz - cuki csodalény, majdnem olyan jó, mint Árpi Bácsi, de kislányban

GY

Gyerekjog - nem ihat alkoholt és nem dohányozhat, de nemét átoperáltathatja

Gyerekszülés - elavult, középkori, fasiszta ízű valami, a modern, liberális ember leszbikus, ciszpedofil, transzkrokodil, szingli

Gyomorforgató - minden ami nem liberális

Gyurcsány - hobbija az igazságbeszéd-mondás, de sajnos mindig félreértik őt a bunkók; Zorbán retteg tőle

Gyűlöletbeszéd - nem egyetértés valamely liberális dogmával

Gyűlölködés - amikor valaki más elutasít bennünket; vigyázat: ha mi tesszük ezt, akkor az nem gyűlölködés, hanem bátor kiállás, civil kurázsi

H

Hagyomány - fasizmus

Hajléktalan - olyan személy, akinek alkotmányos joga az aluljáróban élni, ott pisilni és kakilni, onnan menhelyre való küldése fasizmus

Halott - róla csak jót vagy semmit, kivéve ha nem ballib, mert akkor csak rosszat

Határkerítés - mint Auschwitzban, elsősorban terhes anyák és kisgyerekek akadnak fenn rajta, továbbá ártatlan kisállatok, leginkább földikutyák

Határontúli magyar - szemét jöttment román, szerb, ukrán, szlovák, aki belepofátlankodik a mi dolgainkba, miközben a rohadék nem adózik, de félmilliós nyugdíjat kap

Házasság - elevult, felesleges, fasisztoid ízű valami, kerülendő - vigyázat: homoszexuálisok esetében teljes erővel támogatandó!

Holokauszt - a zsidó nép ellen elkövetett népirtás a II. vh. során - vigyázat: a szó más népirtásra nem használható, egyedisége nem vitatható!

Homofóbok - látens homoszexuális fasiszták

Homoszexualitás - hatalmas progresszív érték, így aki szégyenszemre nem homokos, az legalább támogatni köteles

Horthy - hozzá képest Hitler ártatlan volt

Humorista - mindig kötelezően ellenzéki, kivéve persze, ha éppen mi vagyunk kormányon

I

Idegenellenesség – borzasztó, gyomorforgató eszme, kivéve ha határon túli magyarok ellen irányul, ez utóbbi esetben ez az európai, civilizált hozzáállás

Igazi keresztény - aki nem szemforgató, hanem progresszív módon hisz Jézusban, pl. minden alapelvét elavultnak tartja

Igazságbeszéd - ballib politikus hazudozása

Infláció - Zorbán alatt úgy számítandó, hogy bármely kitalált számot 10-zel szorzunk, ballib kormányzat alatt viszont egyezményesen évi 0 %

Internet - Zorbán betiltotta vidéken, ott az emberek nem férnek hozzá, csak egész nap az M1-et lesik

Iszlamisták - nem léteznek, csak Zorbán hallucinálja őket

Iszlám - a béke vallása

Iványi - Árpi Bácsi ikertestvére, a szentek szentje, Budapest, Magyarország, Európa, a Föld, s a Tejút igaza, az igazi keresztény (ezt biztosan tudom, bár szerintem Jézus nem létezett és a kereszténység butaság), adakozzunk neki

Izrael - egy ország, melynek mindig igaza van, kivéve persze ha a pokoli Zorbánnal értenek egyet

J

Janicsárképzés - oktatás nem liberális intézményben

Jézus Krisztus - sosem létezett mesehős, ha mégis, akkor ballib volt

Jobbik - korábban: az 1947-es párizsi békeszerződés értelmében azonnal betiltandó náci szervezet; ma: fő reménységünk Zorbán megdöntésére, így szövetkezünk vele

Jobboldal - fasiszták, nácik, nyilasok, antiszemiták, putyinisták, nőverők, látens buzik, vallási fanatikusok, s más gazemberek

Jogállamiság - amikor minden törvény azt írja elő, amit mi akarunk

K

Kapitalizmus - a legigazságosabb társadalom, kiépítésére vágyik a baloldal évszázadok óta

Karaktergyilkosság - ballib politikus, megmondóember, neves személyiség életének, működésének, tevékenységének kritikája - vigyázat: ha viszont egy ballib kritizál egy nem-ballibet, az nem karaktergyilkosság, hanem civil kurázsi

Katolikus - szemét pedofil

Katyvasz - nem liberális eszmék együttese

Kádár János - bonyolult személyiség, mert egyrészt demokratikusabb volt, mint Zorbán, másrészt viszont csúnya mentalitást hagyott ránk, ami miatt nem vagyunk képesek ma fejlett és progresszív szivárványeurópaiak lenni

Kereszténység - antiszemiták, hazugok, képmutatók, kivéve Iványi Gábort, aki jó ember, bár fene se érti miért hisz ballib létére kitalált meselényekben - korábban Németh Sándor is hasonló jó ember volt, de azóta iszonyúan gonosz lett, mert lepaktált a sátáni Zorbánnal

Kertész Imre - egykori ballib megmondóember, aki halála előtt átállt a sötét oldalra, el kellene venni ezért tőle a Nobel-díját

Kiábrándult fideszes - megbocsátunk neki, de csak ha mindenben a mi szövegünket gágogja

Kirekesztés - amikor valaki más ellenez valakit, míg ha mi tesszük ezt, az nem nevezendő kirekesztésnek

KISZ - véreskezű terrorszervezet Kádár alatt, egyszerű tagjai mind terroristák voltak, egyedül a felső vezetősége állt antikommunista demokratákból

KISZ alapszervezeti titkárok - rettegett szadisták, a Kádár-diktatúra fő támaszai, ellenük küzdött a KISZ Központi Bizottsága

Kiszámítható jövő - magas bér

Komolyzene - érzékeny téma, mert ha Fischer Iván, akkor jó, de ha Mága Zoltán, akkor rossz

Kommunizmus - Kádár rendszere, akinek fő segítője Zorbán édesapja volt, az ellenzéke pedig Apró Antal családja körül összpontosult

Kontraszelekció - nem a mi emberünk lett kiválasztva

Konzervatív - két típusú van: az európai, modern konzervatív, ő tök ugyanazt mondja, amit mi, s a maradi, fasiszta típusú, aki nem hajlandó ismételgetni, amit mondunk neki

Korrupció – disznóság, amit nem ballibek csinálnak

Kódolt antiszemitizmus - bármi, amire mi rámondjuk, hogy az

Köves Slomó - zorbánista fasiszta antiszemita

Külföldi munkavállalás - menekülés Zorbán diktatúrájából

L

Lakájmédia - nem ballib szellemiségű média

Lélegeztetőgép - korábban: a legfontosabb dolog a világon, sok kell belőle; most: korrupció és felesleges, mert Zorbán felhalmozta

Létbizonytalanság - az emberek helyzete, ha a kormányzat nem ballib

Liberalizmus - minden jó, ami a világon van

Lopás - nem liberális vállalkozók gazdasági tevékenysége

M

Magyarok - mucsai, feudálfasiszta népcsoport, melyet mi nagylelkűen megmentünk és felemelünk a fénybe, de a szemetek hálátlanok nekünk

MANYUP - szent dolog, mert a nyugdíjat magánkézbe kell adni, de ezt Zorbán ellopta, tőlem pl. 158 millió Ft megtakarítást rabolt el, s mindebből stadiont épített

Marx - igaza volt sok mindenben, de mi mégsem fogadjuk el egyetlen elvét se, viszont védeni kell mégis, mert Zorbán csúnyát mondott róla

Más zsebe - liberális milliárdos vagyona, nem szabad turkálni benne!

Második világháború - az USA és Anglia nyerte meg Hitler és Sztálin ellenében

Másság - bármi destruktív, ami segíti érdekeinket; vigyázat: a szimplán ellentétes álláspont vagy furcsa viselkedés nem másság, hanem fasizmus, ha érdekeinkkel ellentétes!

Megszorítások - nem-ballib kormányzat által hozott népszerűtlen intézkedések - vigyázat, ha ballib kormányzat csinálja ugyanazt, akkor a "reformok" kifejezés használandó!

Meleg - Sándor, József, Benedek, zsákban hoznak... buzukit

Menekültek - csodálatos lények, akik nélkül megállna a világ

Mészáros Lőrinc - az ország második leggonoszabb embere

Mértékadó - amit mi írunk álnév alatt

MTV - senki se nézi, de miatta szavaznak a megvezetett emberek a Fideszre

N

Nagycsalád - a fasizmus melegágya

Nagytőke - a szabad piac láthatatlan kezének legjobb barátja, makulátlan lény, kivéve a német nagytőkét Magyarországon, mely nem hajlandó puccsot indítani Zorbán ellen

NATO - jótékonysági szervezet, már Kossuth és Petőfi is érte küzdöttek

Náci - mindenki, akit nem szeretünk

Nemzeti Színház - fasiszta, kirekesztő intézmény az ukrán maffia irányítása alatt, az épülete is iszonyúan ronda, de ideiglenesen megszépült, amikor Alföldi volt az igazgató

Neoliberális - e szó jelentését mi se értjük, bocs, akkor kell használni, amikor szidni akarjuk a liberalizmust, a liberálisok megsértése nélkül

Néppárt - gerinctelen, fasisztagyanús nyugat-európai klub, mely nem merte kizárni Zorbánt

NY

Nyilas - ha nem elég erős a náci szó, akkor ezzel helyettesítendő

Nyitottság - amikor az emberek önként azt mondják, amit mi

Nyugat - a mindenség bölcsője, az EU és a NATO őshazája, István király is ezt választotta, Zorbán tehát István király ellensége

Nyugati befektető - a tiszta jóság letéteményese, kivéve ha Zorbánnak épít összeszerelőüzemet

Nyugati kultúra - amikor a lakosság önként és komolyan elhiszi, amit mi akarunk

O

Objektív - velünk ért egyet

Oknyomozás - cikkírás arról, hogy Zorbán csúnya, rossz ember

Oktatási szabadság - a liberális oktatók azt oktathatnak amit akarnak, a nem liberálisok meg el vannak tiltva az oktatástól

Oligarcha - nem-ballib milliárdos

Olimpia - szörnyű barbárság, Hitler találta ki 1936-ban

Oltás - az orosz és a kínai mérgez, csak a Fájzer jó

Oroszország - fújj!

Ö

Önrendelkezés - mindenki szabad akaratból azt teszi, amit mondunk neki

Összefogás - ballib pártok külön indulása választáson

Összeszerelőüzem - nyugati befektető által akkor létesített, működtetett beruházás, amikor nem mi vagyunk kormányon

P

Palesztínok - eredetileg kitalált, nem létező nép, de amikor Netanjahu kiállt Zorbán mellett, hirtelen létezni kezdtek

Pártatlan - azt mondja, amit mi

Pártkatona - aki nem velünk ért egyet, ellentéte a független

Pávatánc - nekünk nem tetsző külpolitika

Piaci alap - kötelező minden nekünk nem tetsző intézmény számára, pl. a egyházaknak, míg minden nekünk kedves tevékenység mentességet élvez ez alól

Piaci alapú média - amelyik a mi szövegünket terjeszti

Piaci verseny - amikor a mi cégünk nyert

Pluralizmus - sokféleképpen való egyetértés velünk

Pocakos - Zorbán; vigyázat: ballib kövér emberre nem használható!

Pozsgay - rossz kommunista, mert nem volt hajlandó liberálissá vedleni, társai: Szűrös és Szili

Profit - a liberális tőkés jogos haszna - vigyázat, ha a tőkés nem liberális, akkor a lopás szó használandó!

Propagandista - olyan újságíró, aki nem azt írja, amit mi gondolunk

Putyin - Sátán földi helytartója, aki ellen minden eszköz megengedett, a legnagyobb bűne, hogy nem engedi a keresztény templomok megszentségtelenítését, kiskorúak homokosok által való megrontását, s nem hajlandó országát rablóbefektetőknek ajándékozni

Puzsér - Zorbán egyik alvó ügynöke, életcélja szavazatokat elvenni a ballibektől

R

Rabszolgaság - túlórázás; vigyázat: ballib kormány alatt ez a szó nem használható!

Rasszizmus - kizárólag heteroszexuális fehér férfiak veleszületett gyógyíthatatlan betegsége, egyetlen mód ha liberálisokká válnak, ez esetben ugyanis kigyógyulnak belőle csodaszerűen

Relativizálás - amikor az ellenség szövegébe másképp nem tudunk belekötni

Rezsicsökkentés - szörnyű fasiszta lépés, mert emiatt az oligarchák megtöltik medencéjüket olcsó meleg vízzel, viszont egy igazi demokráciában csak a monopolcégek állapíthatják meg az árakat, s kötelesek azokat minél jobban emelni, ellenkező esetben diktatúra van

Románia - régesrég leköröztek minket

Római pápa - én ateista vagyok ugyan, de le a kalappal Ferenc pápa előtt, hogy modernizálni, humanizálni akarja a velejéig romlott, fasiszta, pedofil Vatikánt, ez a Ferenc pápa olyan, mint Iványi, csak szakál nélkül!

S

Sajtószabadság - ez van, ha minden média a miénk, ha viszont a médiák egy része nem a miénk, az a sajtószabadság eltiprása

Semleges - liberális

Simicska - a főgonosz, a korruptak korruptja, de 2015 óta ő a baloldal megmentője, 2018 óta viszont ismét gaz oligarcha lett

Soros György - a világ legjobb embere, makulátlan lény, egyetlen negatív tette, hogy ösztöndíjat adott a cigány Zorbánnak 1989-ben

Sport - bunkók szórakozása, kivéve az úszást, mert az ballib sport, de már az se az, mióta Kattinka átállt Zorbánhoz

Sötétség - amikor a többség elutasít minket

SZ

Szabad piac - varázseszköz, mindent megold, még a náthát is azonnal gyógyítja

Szabadgondolkodó - azt mondja szó szerint, amit mi

Szakember -  fizetett ballib ember, aki képes ugyanazt a gazdasági adatot biztató növekedésnek és katasztrofális zuhanásnak is elemezni, attól függően, hogy a kormány ballib vagy nem, archetípusa: Kériné

Szakmai kvalitás - a liberális elvek kétely nélküli ismétlése

Szakértő - aki velünk ért egyet - ha nem ért velünk egyet, akkor a pártkatona vagy a bunkó szó használandó

Szakszervezet - azért küzd, hogy megbukjon Zorbán; ha bármi mást tesz, akkor kilóra megvette őt Zorbán

Szalonképes - liberális

Szavazatszámlálás - demokratikus módja az, ha a nemszavazókat mindig a ballibekhez számítjuk

Szexizmus - a férfi férfinek és a nő nőnek nevezése

Szili - lásd Pozsgay

Sztrájk - nagyszerű dolog, ha Zorbán ellen van, viszont ha ballib önkormányzat ellen, akkor ez fasizmus

Szürkeállomány - több liberális gágogó együtt

Szűrös - lásd Pozsgay

T

Tekintélyes nyugati média - a mi cikkünk jelent meg benne

Tolerancia - bármi társadalomromboló dolog tapsolása

Tőzsde - a szabad piac láthatatlan kezének lejobb barátja, félistenség, aki ideges, ha a kormány nem liberális

Troll - önálló véleményű, nem ballib ember

Túlóra - rabszolgaság

U

Ukránok - olyanok, mint a 22 millió román, de ők még milliós nyugdíjat is kapnak Zorbántól, cserébe rá szavaznak

Uniós támogatás - ebből él az ország, de Zorbán ellopja

USA - mindig igaza van; vigyázat: Trump alatt nem volt érvényes!

V

Vallás – nevetséges elmaradott maradiság, középkori sötétség, de esetleg eltűrhető, ha használható politikai céljainkra

Vasárnapi munkavégzés - hagyományos baloldali érték, a szakszervezetek végre kiharcolták, hogy minden munkáltató dolgoztathasson bárkit vasárnap, ennek ellenzése fasizmus

W

Weber - gerictelen zorbánista, azaz gerinces európai, azaz gerinctelen zorbánista, mindjárt megnézem, most éppen mi

Z

Zorbán - pocakos cigány diktátor, még Putyinnál is rosszabb ember, az a hobbija, hogy diktatúrát vezet be hetente átlag kétszer, szerencsére viszont biztos, hogy meg fog bukni legkésőbb tavalyelőttig

ZS

Zsidó - a szót nem szabad kimondani, kivéve ha az antiszemitizmust ostorozzuk

Zsidózás - a zsidó szó bármilyen említése bárki más által

Bulgáriában az eredetkérdés majdnem olyan fontos, mint Magyarországon, talán csak kicsit kevésbé átpolitizált téma, de még így is politikafüggő, csak annyiban kisebb a politikai jelentősége, hogy ma már nem rendelkezik politikai jelentőséggel.

De a múltban igenis rendelkezett politikai jelentőséggel. A kommunista időszakban kötelező volt a szláv elem elsőbbségét hirdetni, nagyjából a 70-es évek végéig. Aztán a 80-as években a hivatalos politika megváltozott, volt egy bizonyos nacionalista hullám, mely elkezdte a szláv elemmel párhuzamosan a trák elemet is hangsúlyozni.

A hagyományos bolgár eredettudat 3 elemre alapoz egyébként: ősbolgárok, szlávok, trákok, ezt mindenki elismeri, a vita csak az egyes elemek aránya. Az ősbolgárok a VII. században jöttek a Balkánra északkeleti irányból, a szlávok a VI. században, a trákok pedig az őslakosság a Balkán keleti részén.

Az ősbolgárok alapították a bolgár államot, ő voltak a nemesség is, de a IX. sz. végéig átvették a szláv nyelvet, így lett a mai bolgár (bolgár-szláv) nyelv.

A szlávok valójában nem csak a szláv bevándorlók, hanem az általuk szlávosított lakosság is, kivéve a trákokat.

A trákok a legkorábbi ismert őslakosság. Itt a probléma az, hogy a trák identitás kihalt a III. században, azaz 400 évvel a bolgár államalapítás előtt. Valójában tehát hellenizált és szlavizált trákokat integrált a bolgár állam, nem ténylegesen trák identitásúakat.

Minden más elem jóval kisebb, bár sokan kiemelnek egy 4. elemet is, a gótokat. A gótok a IV. században települtek le a mai Bulgáriában. S egyes adatok szerint még a XI. században is léteztek gótul beszélő falvak - van egy valós sztori, hogy svéd küldöttek jöttek a XI. században Bulgáriába, s ott sikerült szabadon társalogniuk emberekkel tolmács nélkül, a svéd és gót közeli nyelvek voltak. A gótokat a két vh. között szerették emlegetni, a Németországgal való szövetség miatt (lásd "mi is árják vagyunk"), ezért aztán a kommunizmus alatt szinte tabutéma lett. Manapság ismét szóba kerülnek. Ami biztos: ők legalább a negyedik legnagyobb elem.

A hagyományos bolgár népi tudat persze az ősbolgár elemet emeli ki, hiszen ez az államalapító etnosz, s az identitás onnan folytatódik. Pedig ez a legkisebb, egyes adatok szerint a gót elem is nagyobb. De itt elvál egymástól a származás és a tudat.

A legújabb genetikai elemzések kb. azt mutatják a mai bolgár nép származásilag:

• 40 % trák, azaz balkáni őslakos,
• 20 % szláv, azaz északkelet-európai bevándorló,
• 15 % szemita-kaukázusi, nyugat-ázsiai és kelet-kaukázusi eredet (ez a Kaukázuson kívül a legnagyobb részban az araboknál és a nem-askenázi zsidóknál fordul elő),
• 5 % nyugat-kaukázusi,
• 5 % közép-ázsiai (ez azonosítható az ősbolgárral),
• 15 % minden egyéb.

Azaz a nemzeti tudat számára az 5 % ősbolgár a "mi", s mindenki más meg "ők", pedig a mai bolgárok nagy részének származásilag semmi köze az ősbolgárokhoz. Dehát ez sok más népnél is így van, nem azonos a származás és a nemzeti identitás.

Így bár az ősbolgár elem nem személyes a legtöbb mai bolgár számára, mégis mindenkit az ősbolgárok származása érdekli a legjobban. A többségi nézet szerint az ősbolgárok a türkök egyik nyugati csoportjának részei voltak - ez viszont az átlagbolgár számára kissé sértően hangzik, kb. mintha Hitler idejében valaki a németek zsidó származását emlegetné - hiszen - az 500 éves török uralom kellemetlen élménye miatt - az mégse "lehet", hogy az ősbolgárok a törökök rokonai. Születtek persze fantasztikus elméletek is a türk hipotézis kiváltására, ezek nagy része komolytalan, de legalábbis semmilyen bizonyíték nincs rájuk. Az én "kedvenc" áltudományos elméletem: a trákok egy része elvándorolt Közép-Ázsiába, lásd Nagy Sándor haderejének keleti hadjárata idején, majd ezek 1000 évvel később "hazajöttek" immár "bolgár" név alatt. Szépen hangzik, de nulla adat van erre.

Az egyetlen komoly alternatív elmélet - ezt kutatták is ténylegesen, nem csak fantáziadús könyveket írtak róla - szerint az ősbolgárok kelet-iráni nép, a mai tadzsikok, pastuk és kisebb afganisztáni-tadzsikisztáni népek rokonai. Ami mindenképpen érdekes, az elmélet hívei megdöbbentő hasonlóságokat tudtak kimutatni pl. a népművészeti motívumokban.

Abban egyébként minden bolgár - függetlenül a támogatott elmélettől - egyetért, hogy a magyarok és az ősbolgárok közeli rokonok voltak. Bevett módszer, hogy az ősbolgár nyelvet a magyar segítségével igyekeznek rekonstruálni. Ennek megalapítója egy Fehér Géza magyar régész, aki a két világháború között Bulgáriában dolgozott, egy időben tanár volt a Szófiai Egyetemen, végül rendes akadémiai tagságot is kapott a Bolgár Tudományos Akadémián.

Személyes elem. Én természetesen csináltattam magamnak DNS-vizsgálatot mind teljeskörűen, mind csak az apai vonalamon. Apai vonalam egyértelműen trák, ez az E1b1b1a genetikai vonal, mely Észak-Afrikában keletkezett 20-40 ezer éve, s innen származik az első európai lakosság a Balkán és a mai Olaszország déli részén. Szóval legrégebbi apai őseim, úgy tűnik, nem kecskéket terelgettek lóháton vágtatva a mai Tadzsikisztán és Üzbegisztán területén, hanem a Dél-Balkánon éltek letelepedett módon és mezőgazdálkodtak.

Nemrég több magyarországi egyház közös nyilatkozatot adott ki a család, a házasság védelméről. Nagy személyes örömöm, hogy mind a 5 bejegyzett magyar ortodox egyház - bolgár, konstantinápolyi, orosz, román, szerb - aláírta.

Ez természetesen azonnal kiverte a biztosítékot a kereszténység ellen harcoló aktivistáknál. A hírhedt ateista provokátor Perintfalvi Rita szervezésében párszáz kétes hírnevű alak csatlakozott az akcióhoz, a teljes lista itt látható, egy részük nyíltan keresztényellenes (ők legalább tisztességesek), de a nagy többség szimpla befurakadott ellenség, "pénzváltó a templomban".

A szöveg fő motívuma a kirekesztés ellenzése és a méltóság. Nos, a méltóság nem jár mindenkinek, a kirekesztés pedig sose feltétlen rossz. Minden normális társadalom kirekeszti a rosszat. Ahogy az aláírók is örömmel vonnák meg a méltóság jogát a velük egyet nem értőktől, ahogy szemberebbenés nélkül kirekesztenék a szerintük "gyűlölködésnek" minősített keresztény hitet.

Nemrég írtam a kamuszervezetek kamudíjairól. Már éppen lezártam a cikket, mire jött egy bizarr hír: a Soros és Brüsszel által pénzelt Balkan Insight nevű izé az év hősének kiáltotta ki a magyar nyomtassteis erősen elmebajos-gyanús csapatát. A nyomtassteis koncepciója: Zorbán betiltotta a netet vidéken, ezért azt ki kell nyomtatni (persze csak ballib propagandacikkeket), majd a kinyomtatott anyagokat be kell dobálni idegenek postaládájába, mert amint elolvassa mindezt a postaláda tulajdonosa, felkiált: "jajj, jajj, miért is voltam eddig zorbánista komcsifasiszta antiszemita, de most felnyíltak a szemeim és ballib szavazó leszek!".

A legújabb számukból - nem mindig, de néha olvasom, mert elég vicces - pl. megtudhatjuk, hogy apró késsel kell felvágni Zorbán rendszerét, a vadkapitalizmust. Aztán megtudjuk: Micron, a francia elnök felesége tiltakozott Zorbán rendszere ellen. Az is kiderül, Zorbán visszállította a Kádár-diktatúrát. Szerencsére azonban Zorbán bukik, ehhez csak az egész naépnek jelentkeznie kell szavazatszámlálónak.

Konkrét hír nincs, ami legalábbis vicces, mikor a csapat hivatalos célja a "zorbáni cenzúra" ellenében valós híreket közvetíteni.

Amikor a 70-es években kiskamasz voltam, dúlt a csöves-digó viszály. Ez elsősorban a zenei tetszésében zajlott, másodsorban az öltözködésben. Ez utóbbit elősegítette, hogy a magyar iskolarendszerben nem volt egyenruha, se szigorú dresszkód, csak köpeny volt kötelező, de az alatt bármi engedélyezett volt.

Én ugyan nem voltam se csöves, se digó, de a haveri köröm szinte teljesen csövesekből és hozzám hasonló semlegesekből állt. Így tehát sokkal jobban hatott rám a csöves szellemiség.

Persze abban a korban az ember fanatikus, azaz minden vagy semmi alapon akar állni. Nem válogat, nem részletez. Úgy 11 évesen jöttem rá, a csövesek eszméje nem teljesen igaz, ez volt az első nagy lyuk. A kérdés a lányok "megfelelő" kinézete volt.

A csöves nőideál kb. az volt, hogy farmercsőnadrág, lehetőleg kopott és enyhén piszkos nadrág, kinyúlt pulóver télen vagy fiús póló nyáron, edzőcipő, a lány kócos, s semmi smink. Ezt nevezték "természetes női szépségnek", szemben a digó lányok "mesterkélt", "hamis", "megcsinált" külsejével.

Kezdetben nagyon harcoltam magammal, igyekeztem bebeszélni magamnak, hibás a gondolkozásom, s meg kell nevelnem magamat. De sehogy se ment. Továbbra se akartak sehogy se tetszeni a csöves ideállányok, s egyre jobban tetszettek az "ellentábor" mintalányai.

A 80-as évek első felében a probléma önmagától megoldódott, gyakorlatilag nem maradtak csöves ideállányok. A volt csöves lányok is elkezdtek leggingst hordani, azzal mentegőzve, hogy az ilyen egyfajta "csőnadrág". Aztán már csak a smink megléte vagy hiánya maradt az ismertetőjel. Aztán jött a nyugati hatás, a feminista őrület első jelei, melynek egyik eleme a sminkellenesség lett. Immár a smink se azt jelentette, mint korábban. Ha egyszer ugyanis a sminkmentesség a szabály, akkor a lázadó csöves lányok kénytelenek sminkelni magukat. Azóta nincsenek se digók, se csövesek, az szó eredeti értelmében.

Ma már a sminkpártiság nem csövesellenesség, hanem antifeminizmus. A feminista propaganda egyik axiómája ugyanis az, hogy a szépen öltöző, sminkelő nő tudta alatt a férfiak nyomására csinál így, ő tehát a patriarchális elnyomás áldozata, míg a szabad nő nem akar senkinek se megfelelni.

Szerintem meg a nőiesség természetes eleme nem a "szabadságnak" hazudott elhanyagoltság.

Pár igaz sztori, hogy a manapság hivatalossá váló feminista logika miért abszurd. Arra gondolok, hogy a férfi-női viszonyban nem lehetséges az egyenlőség, mert a szerepek nem azonosak. Gyakorlatilag csak egy homokos nő gondolhatja komolyan, hogy ilyen van.

Mindegyik sztori igaz, személyesen hallottam, s ezért kicsit módosítottam, még csak véletlenül se legyen felismerhető a mesélő. (Bár csak az egyik résztvevő magyar, s nem valószínű, hogy pont ide tévedne olvasni.) S csak az egyik sztori érint engem személyesen, aztán megmondtam melyik az.

18+ kategóriások, de a téma részben ezt igényli. Igyekszem azért kerülni a felesleges pornográfiát.

*

első

A bulin végre közelebbi kapcsolatba került a fiú és a lány. Csókolóztak, kis simogatással.

A fiú végül azt mondta: - Maradj velem reggelig, nem messze lakom, a szüleim otthon vannak, de a szobám zárható.

A lány azt válaszolja: - Veled maradok, de csak ha megígéred, nem lesz igazi szex, bármit csinálhatsz, csak azt nem.

Így is lett.

Lefeküdtek az ágyra, a lány mindent levett magáról, a bugyit leszámítva. Ölelkezés, csókolózás. A lány meg is simogatta a fiú farkát, aki odáig mert jutni, hogy rátapadt párszor a lágy fenekére a bugyin keresztül.

Pár nappal később a lány - aki a múzsám barátnője volt - felháborodottan mesélte:

• Képzeld, ez a srác teljesen alkalmatlan. Órákig lihegtem mellette, csak bugyiban, közben minden jelet leadtam neki, amit csak lehetett, hogy mit akarok, ő meg még meg se próbálta levenni a bugyimat. De legalább megkért volna, vegyem le én. Vagy totál impotens vagy buzi! Még jó, hogy időben rájöttem, szakítottam is vele.

*

második

• A mai világban abszurd a monogámia. Csak ne legyen hazugság a partnerek között. - mondja a bulin az egyik nő.

A férje bólogatott ehhez.

Buli után a nő kérdőre vonta a férjét:

• Te miért bólogattál? Komolyan elhitted?
• Dehogy hittem, tudtam, hogy csak teszteled a többieket, csupán kiváncsi voltam ki mit reagál. Megölnélek, ha azt hinném, komolyan beszélsz.

*

harmadik

A fiú és a lány mennek felfelé a budapesti Kossuth téri metrómegállóban, sietve saját esküvőjükre. Egyszer csak leáll a mozgólépcső.

• Látod, a sors se akarja ezt a házasságot! - mondja a lány.
• Komolyan? - mondja a fiú.
• Jobb, ha nem is megyünk, maradhatunk, ahogy eddig! - válaszol a lány.
• Én ezt nem akarom, vagy végigcsináljuk vagy akkor mindennek vége - mondta határozottan a fiú.
• Na jó, kiálltad az utolsó próbát! Siessünk, mert már 5 perc késésben vagyunk - mosolyog a lány.

*

negyedik

• Engednéd, hogy a csajod levetközzön más előtt?
• Persze, ha én is jelen vagyok. Ez eddig is megesett, jártunk már nudista strandon.
• S ha valaki pénzt ajánlana neki a vetkőzésért?
• Akkor nem engedném.
• Mi a különbség?
• Az egyik fizetett kurva, a másik önkifejező művésznő.
• S ha valakit meg kellene csókolnia a csajodnak, teljesen felöltözve?
• Ez kizárt.
• Azaz ingyen levetkőzhet a csajod, de felöltözve nem csókolhat meg mást?
• Pontosan. De szerintem még az is így gondolja, aki a vetkőzést se engedné: ő is nagyobb bajnak tekintené a csókot.

*

Eredetileg 5 sztori lett volna, de rájöttem, amit kihagytam, az már tényleg pornó lenne, így lerövidítettem.

Az én személyes sztorim természetesen a harmadik. Nem vicc, tényleg alattunk romlott el a mozgólépcső. S eleve késésben voltunk, mert elromlott a vasalónk, s a szomszédtól kellett vasalót kölcsön kérni, hogy akkor még mennyasszonyom kivasalhassa a nadrágját. (Formabontó módon nadrágban házasodott.)

Idén jó éve volt a CIA-nak, 2 neves nemzetközi kamudíjat is megkapott: az Európai Parlament Szaharov-díját és a Nobel-békedíjat is.

Ez valóban nagy teljesítmény. Kicsit csak az von le értékéből, hogy mindkét testület CIA-érdekeltség, így gyakorlatilag azonos az odaítélő és a díjazott. Dehát van ilyen, Brezsnyev elvtárs is saját magát nevezte ki többszörösen a Szovjetunió Hőse kitüntetéssel. Nem vicc, Brezsnyev ezt a legmagasabb szovjet kitüntetést 4-szer ítélte meg saját magának, egyetlen ember létezik, aki szintén 4-szer kapta meg, Georgij Zsukov marsall. Hogy ezt mivel érdemelte ki Zsukov, az közismert: ő volt a szovjet haderők legfelsőbb katonai vezetője a II. vh. során, gyakorlatilag ő volt 1942-1945 között a szovjet katonai stratégia fő szerzője.

Lehet bármit gondolni Zsukovról, de azt senki se tagadja, tényleg letett valamit az asztalra. Ugyanakkor amikor Zsukov a fentieket végrehajtotta, Brezsnyev ezredesként politikai biztosként működött egy kisebb katonai egységbél, mely részt vett a németek elleni szovjet ellentámadásban a sztálingrádi szovjet győzelem után, a kaukázusi fronton. Ezt a bizonyára foontos, de azért nem igazán világra szóló eseményt a 70-es években sikerült a szovjet propagandának utólagosan egy a sztálingrádi csatával majdnem azonos fontosságú katonai sikerré gyúrnia. Nem vicc, de Brezsnyev memoárja a témáról még kötelező irodalom is volt a szovjet iskolákban. Az persze már akkor is diszkrét közröhej tárgya volt a szovjet emberek körében, hogy Brezsnyev saját magát sikeresen tette azonossá Zsukovval.

Olyan ez mint ma a magyar ballibbant megmondóemberek belterjes világa. Évente alapítanak 8-10 "neves" díjat, aztán ezekkel megajándékozzák egymást, gondolom sorshúzással döntenek éppen ki kapja meg és ki legyen a zsűri, aztán a következő évben cserélődnek a szerepek. Képtelenség ballib megmondóembernek lenni, s nem rendelkezni legalább egy ilyen kamudíjjal, mondjuk a Gömbölyös Pulicerrel.

Ez engem gyerekkoromra emlékeztet. Szüleim munkahelyein mindenki megkapta a "Kiváló Dolgozó" díjat, gyakorlatilag képtelenség volt nem megkapni 3-4 évente, a nemmegkapáshoz azt kellett volna csinálni, hogy a dolgozó a nyílt utcán felpofozza a főnökét, vagy bemegy részegen dolgozni, majd lehányja a párttitkárt. Emlékszem, a nappalinkban volt egy szekrénysor, s az egyik fiókban voltak a felesleges kacatok között szüleim kíváló dolgozói díjai. Néha a haverokkal elővettünk párat, s megdobáltuk egymást ezekkel.

Tavaly a Szaharov díjat a "belarusz ellenzék", magyarra fordítva a CIA ás a Soros Alapítvány minszki einsatzgruppéje, melynek fő feladata az ország függetlenségének megszüntetése és vagyonának ellopása volt. Most hogy ez nem sikerült, s ma az egész "ellenzék" éppen Litvániában üdül 5-csillagos szállodákban, lehet hogy vissza is vonja az EP a tavalyi díjat, hiszen végülis se a CIA, se Soros nem azért költi a drága pénzét, hogy pár belarusz életfogytig pezsgőzhessen.

Idén Alekszandr Nahalnij kapta a díjat. Ő arról ismert, hogy immunrendszere annyira csodás, hogy képes túlélni a mérgezést a KFB szupertitkos, 101 %-ban halálos mérgétől. Szerintem érdemes lenne Nahalnijt alaposan kivizsgálni, vajon nem alkalmas-e a vére covid elleni gyógyszer készítésére, hiszen bizonyára azt is simán átvészelné.

A Nobelt pedig Nahalnij egy kollégája kapta, egy közepes nagyságú "független" orosz lap szerkesztője. A lap alapítója és máig egyik tulajdonosa Mihail Gorbacsov, ez sokatmondó adat. Egyébként nem szúr szemet senkinek a szivárványpedofil Nobel-bizottságban, hogyan lehet a szörnyű orosz diktatúrában egy nyíltan megjelenő, nyíltan terjesztett, a CIA-tól csepet sem független lap?

Nagy lehet a pánik Washingtonban, de ez jó hír nekünk.

A napokban voltam Szófiában egy gyászmisén (ortodox). A pap kb. az én korosztályom, nálam talán 5 évvel fiatalabb. A rendszerváltozás után járhatott teológiára tehát.

A bolgár ortodox papok fő jellegzetessége a 70-es és 80-as években a határtalan butaság és primitívség volt. Sokáig csodálkoztam ennek okán, míg egy érsek elmagyarázta: ez tudatos volt.

A bulgáriai kommunizmus sose képett fel úgy az ortodoxia ellen, ahogy ezt az orosz kommunisták tették, egyszerűen ennek okai történelmiek, a bolgár kommunisták nem engedhették meg maguknak, hogy "törökök módjára" viselkedjenek.

Így nyílt represszió kizárólag a politikailag aktív, antikommunista papok ellen volt. Egyébként csakis lágy intézkedések voltak, de sose zártak be templomokat, nem voltak korlátozva a misék. Lágy intézkedés volt, hogy nem épülhettek új templomok, csak a meglévőket lehetett renoválni. Az egyházi könyvkiadás minimálisra lett csökkentve, mind példányszámban, mind választékban. S a legfontosabb: a felsőfokú teológia szakra felvétel.

A korábban az egyetemek szerves részét képező teológiai karok át lettek alakítva önálló egyetemekké, jogilag egyházi tulajdonba adva, de a valóságban ez azt jelentette, ide külön kellett felvételizni. A felvételi bizottságok 3 főből álltak: 1 pap, 2 világi személy. A világi személyesek természetesen állambiztonságiak voltak. Feladatuk: minden értelmesnek kinéző jelentkező kiszűrése.

A módszer a 70-es évekre meghozta gyümölcsét: az idős papokon kívül az összes bolgár pap erősen intelligenciahiányos, bunkó alak lett. Az átlag pap annyit tudott, hogy egy adott szertartást hogyan kell megcsinálni, mit kell felolvasni, milyen ének jár hozzá, s kész. Egyfajta bűvészmutatvánnyá vagy cirkuszi számmá lett átalakítva az egész szertartásrend.

Ezen túl a papok a teológiához kb. annyit értettek, mint az atomfizikához, azaz semmit, s még ez volt a jobb eset. Rosszabb esetben a pap önszorgalomból "továbbképezte" magát, s olyan hajmeresztő dolgokat adott elő, melyeknek semmi közük a kereszténységhez: jellemzően valamilyen neoezoterikus-szinkretikus marhaságot, melyben Jézus a kereszrefeszítés után Tibetben járkált, Szűz Mária pedig ufókkal kommunikált, mindezt a Buddha áldása alatt. Volt egy ismerősöm, aki mesélte, az ő papjuk állítja, mise közben levitál a templomban, de ezt csak az igaz hívők képesek látni.

Most nagyon meglepődtem. A pap persze ledarálta amit kell minden gyászmisén, de aztán a szabad résznél, ahol a papi beszéd van, nem a banalitásokat kezdte mondani, hogy jó ember volt a halott, hanem tartott egy teológiai kiselőadást az idő abszolút és relatív jellegéről, erősen ágostoni gondolatokkal. Érezni lehetett, baromira élvezi. Már a fotonoknál tartott, s mintha a kvantumok felé is el akart térni, amikor ráeszmélt, nem előadáson van, hanem atemplomban, így rövidre zárta a témát, s elbúcsúzott.

Szóval lehet ezt így is.

A történelem során az a nyelvek rendes menete, hogy az egyes nyelvjárások szétválnak, önállóságuk erősödik, majd immár független, új nyelvek lesznek. Mondjuk így lett a spanyol és az olasz, melyek eredetileg csak a latin helyi nyelvjárásai voltak.

Ami pl. a spanyolt illeti, úgy lett, hogy az i. e. III. században Róma meghódította a területet, majd a lakosság lassan - a következő 2-3 század során - átvette a latint (egyedül az északkeleti régió, a mai Baszkföld nem latinizálódott), de maradtak nyomai az eredeti nyelvnek a helyi regionális latinban. A legnevezetesebb nyom, hogy a hispániai latinban azonosan ejteték a "b" és "v" betűt - míg természetesen az irodalmi latinban ez két külön hangot jelöl -, ez a mai spanyolban is így van, a "b vagy v" kérdés kb. olyan, mint a magyarban a j és az ly, az iskolázatlan spanyol anyanyelvűek leggyakoribb hibája, hogy írásban keverik a kettőt.

Aztán a következő időszakban kezdett elválni egymástól a latin és a spanyol: az utóbbi egyre távolodott a latintól, de senki se tekintette még önállónak, ez amolyan "műveletlenek latinja" státuszban létezett, s az iskolázatlan ember is igyekezett "rendes" latinra váltani, ha valami fontosabb téma került elő.

Az átmenet időszaka a IX. és a XV. század. Ekkor már párhuzamosan létezett latin és spanyol, beszédben az utóbbi dominált, míg írásban az előbbi.

S a végső pont a XV. század végétől lett, amikor immár a latin visszaszorult egyházi, tudományos, s ünnepélyes szerepbe.

Ma már a spanyol anyanyelvűek számára kínszenvedés a latin. Érhető okokból, az összes bölcsész szakon van kötelező latin 2-4 szemeszter terjedelemben. Amikor a Havannai Egyetemen voltam hallgató, a csoportban én voltam a legjobb latinból, az összes spanyol anyanyelvűt lekörözve, akik éppen arra hivatkoztak, nekem könnyű, mert nem anyanyelvem a spanyol, míg nekik az, ami zavart okoz: éppen annyira hasonlít a spanyolra a latin, hogy az már nehezen érthető, de viszont még így is hasonlít nagyon, ami viszont zavart okoz.

A spanyol további szétesése viszont nem következett be, pedig hát hatalmas területen terjedt el. Ráadásul itt a politikai akarat is hiányzott, hiszen a XIX. sz. során az összes volt spanyol gyarmat független lett Amerikában (az első Kolumbia 1810-ben, az utolsó Kuba és Puerto Rico 1898-ban, bár az utóbbi nem független lett, hanem átkerült az USA fennhatósága alá), azaz logikus lett volna feltételezni, hogy az egyes független államok önálló nemzetépítésükhöz az egyik fontos eszközt, a saját nyelvet is igénybe veszik.

De ez mégse következett be. Ennek egyik fő oka, hogy az egyes országok között mindig megmaradt bizonyos közös tudat, még akkor is, ha egyébként a viszony rossz (pl. legendásan rossz a viszony az argentínok és a chileiek között). A közös tudat az országok egyesítését nem tette lehetővé, azaz összes ilyen történelmi próbálkozás csődöt mondott:

• a mai Argentína, Bolívia, Uruguay (+ a mai Peru és Brazília kisebb részei) még egy államként indultak, de ez az állam 1810-1831 között állt csak fenn Río de la Plata Tartományok Szövetsége néven, majd szétesett - a mai Uruguay hivatalos neve Uruguayi Keleti Köztársaság, ez annak az időnek a maradványa, amikor Uruguay a közös állam legkeletibb tartománya volt,
• Dél-Amerikai északnyugati része is egyetlen államként lett független, ez volt Nagy-Kolumbia, mely 1819-1831 között létezett, s a mai Ecuador, Kolumbia, Panama, Venezuela alkotta (+ a mai Peru és Brazília kisebb részei) - ennek maradványa, hogy Ecuador, Kolumbia, Venezuela zászlaja ma is nagyon hasonló,
• hasonló volt Közép-Amerika esete is: a függetlenséget a régió közösen érte el mint Közép-Amerikai Szövetségi Köztársaság, a mai Costa Rica, Guatemala, Honduras, Nicaragua, Salvador volt a része (+ a mai Mexikó egy kis része), az állam 1823-1841 között létezett,
• 1836-1839 között Bolívia és Peru egyesült, de nem sokáig tudott ez fennmaradni.

Mint montam, a zászlókon látható legjobban az egykori közös állam nyoma.

Argentína és Uruguay egyformán kék-fehér, csak másképp elhelyezve:

Guatemala, Honduras, Nicaragua, Salvador zászlaja (Costa Ricáé kicsit eltér):

S végül Nagy-Kolumbia utódállamai: Ecuador, Kolumbia, Venezuela:

A politikai akarat nem volt tehát elég a közös államiságra, de a nemzeti identitások kialakítása nem járt együtt a közös örökség megtagadásával.

Sehol se vetődött fel, hogy a nyelvvel valamit csinálni kellene. A latin-amerikai spanyol nyelv természetesen különbözik a spanyolországitól, s különösen annak alapvető közép-spanyolországi szabványától (kasztíliai), ez a különbség azonban nem nagyobb, mint a brit és az amerikai angol között.

S magában Latin-Amerikában is több nagy spanyol nyelvjárás van:

• andoki: Ecuador, Peru, Bolívia nyugati része, valamint Kolumbia és Venezuela andoki része,
• argentín-uruguayi: Argentína, Paraguay, Uruguay, valamint Bolívia keleti része,
• chilei: Chile,
• karibi: a karibi "spanyol" szigetek (Dominika, Kuba, Puerto Rico), Mexikó karibi partvidéke, Panama, valamint Kolumbia és Venezuela karibi partvidéke,
• közép-amerikai: a középamerikai államok, Mexikó és Panama kivételével,
• mexikói: Mexikó, a karibi partvidék nélkül,

A nyelvjárások mellett pedig vannak specifikus szavak is, melyek nem ugyanúgy vannak használatban mindenhol.

Érdekes kérdés: amikor szikronizálnak egy filmet általános latin-amerikai használatra, vajon melyik nyelvváltozatot alkalmazzák? Semmiképpen a kasztíliait, az ugyanis Spanyolországra utal, s kifejezetten furcsa hangzású latin-amerikai füllel. Az argentín-uruguayi és a karibi is erősen lokális, bár a karibi nagyon hasonlít a dél-spanyolországira, s méginkább a kanári-spanyolra.

A napokban néztem a spanyol tv-ben egy riportot, az újságíró csaj tiszta kasztíliaiul beszélt, az interjúalany meg mintha kubai lett volna. Aztán észleltem, a hely nem lehet Kuba, a táj nagyon más, s ráadásul a környezet túl gazdag. Aztán megláttam a vulkánt. Hát, akkor ez a Kanári-szigetek. De a helyi nyelvjáráson beszélő interjúalany tényleg mintha kubaiul beszélt volna, annyira hasonlít a karibi és a kanári nyelvjárás.

A többi nyelvjárás semlegesebbnek számít anyanyelvi szemszögből. S a mexikói szokott lenne a közös szinkron nyelve.

Szóval a spanyol maradt spanyol, teljes az egyetértés ebban a spanyol nyelvű országokban, hogy a spanyol nyelv egységes, csak egyszerűen többközpontú. Ma már Spanyolországban is az a hivatalos nézet, hogy a kasztíliain kívüli nyelvjárások, valamint az egyes sajátos szavak nem hibás nyelvhasználat, hanem egyenértékű nyelvváltozatok. A hivatalos spanyolországi értelmező szótárban benne vannak a specifikus latin-amerikai szavak is.

Pedig erős a nemzeti tudat az egyes latin-amerikai országokban, csak éppen ennek nem része a nyelv.

A kiejtésbeli eltérések persze látványosak, de nem akadályozzák a megértést az egyes nyelvjárások között. A nyelvtanban is vannak egyes eltérések, de ezek se értelemnehezítőek - a leglátványosabb, hogy Latin-Amerikában az igéknek nincs többes szám második személyük, valamint az argentín-uruguayi és a chilei nyelvjárásban egyes szám második személyben olyan a ragozás, ami sehol máshol. Én pl., aki kisgyerekként az andoki spanyollal szembesültem, majd kamaszként a karibivel nem tudom hogy kell használni a csak Spanyolországban létező többes szám második személyt, se az argentín-uruguayi és chilei sajátos ragozást, de ha valaki ezeket használja, gond nélkül megértem.

Ami pedig az enyhén eltérő szókincset illeti, ez alapvetően műveltségi kérdés. Saját élményem Madridból: amikor a pincértől grépfrút levet kértünk (jugo de toronja), az elnézést kért, hogy sajnos nem érti mit mondunk, nem hallott még soha toronjáról. Megkérdeztük, beszél-e angolul, majd mikor igennel válaszolt, elmondtuk, angolul "grapefruit" a neve. A pincér elmosolyodott, s mondta "pomelo". Aztán utána is néztem: tényleg, a latin-amerikai toronja helyett Spanyolországban a pomelo szó használatos leginkább.

Az őskori emberiség egyik alapélménye, hogy alapvetően rossz dolog állatot ölni, de ez egy kényszer, így a megölt állatot tisztelni kell.

A Biblia szerint az első emberek vegetáriánusok voltak, s csak akkor tértek át a húsevésre, amikor a növényi táplálék immár nem adott elég életenergiát. S a paradicsomban az emberek ismét vegetáriánusok lesznek.

Az állat tisztelete azt is tartalmazza, hogy a megölése ne legyen kegyetlen.

Ennek máig nyoma van. Pár szadistát leszámítva, mindenki rosszul lenne egy direkt kegyetlen módon véghez vitt disznóvágástól. A puhatestűeket viszont senki se "tiszteli", senki se gondolja, hogy élve főzésük probléma lenne, túl messze vannak.

A köztes terület az ízeltlábúak és a halak. Egyesek szerint ezek is "igazi" állatok, mások szerint nem azok. Európában ugyan nem, de Ázsiában megesik a halak élve fogyasztása, elkészítése. Európában csak az egészen kis méretű halaknál van ilyen. Bulgáriában egy ilyen hal van, egy heringféle, egészen kis, szardíniához hasonló fekete-tengeri hal, ezeket élve sütik olajban, s egészben fogyasztják (a bolgár neve цаца).

A hagyományos horgászetika - mely ma már alig létezik - tiltotta a halak kínzását. Pl. kínzásnak minősült a kifogott hal zacskóban való élve hazavitele, a normál, etikus módszer a parton való megölés volt, még egy kis fakalapács is része volt a horgászkészletnek, ezzel illett a halat fejbe vágva elkábítani, mielőtt késsel felvágjuk a hasát és megtisztítjuk. Amikor kisgyerekként horgász voltam, nekem megtanították, ha horgászni akarok, tanuljam meg a hal feldolgozását is.

A legnagyobb vitát az ízeltlábúak okozzák, itt ugyani a bevett megoldás forró vízben élve főzés. Ennek oka, hogy a megölt rákban gyorsan elindulnak a bomlási folyamatok, megjelennek bizonyos károkozók, melyek az ember halálát is okozzák. Örök vita: érzi-e a rák a fájdalmat a folyamat alatt. Nem tudom, mindenesetre nyomasztó látvány az a 40-50 másodperc, mely alatt a rák meghal a vízben, így mi mindig tartózkodtunk élő rák vásárlásától, megelégedünk a mélyfagyasztottal.

Egyébként a Magyarországon meglévő folyami rák esetében az élve főzés indokolatlan. Ezt nekem egy idős bácsi magyarázta a 70-es években. Egyszer fogtunk egy nagy rákot. A bácsi rámutatott a rák hármas farkára, majd elmondta, a középső részt ki kell húzni, ezzel a rák azonnal meghal, itt van ugyanis a központi idegrendszere. Szóval vigyük haza a rákot, tegyük fel a vizet, majd a vízbe tétel előtt fél-egy perccel öljük meg a rákot ezzel a humánus módszerrel, így mespróljuk magunknak a forró vízben kapálozó rák látványát. A lényeg: ne teljen el több idő a "kivégzés" és a főzés között.

Mindigis rossz iskolai tanuló voltam. Egyszerűen nem érdekelt az egész. Továbbá alapvetően rendetlen ember vagyok, nehezen tudok megszabott keretek közt tanulni. Mindezt az is súlyosbította, hogy az általános iskola első 2 osztályában csupa olyan dolgot tanítottak, amit már tudtam, így unatkoztam is. Sajnos azonban ez a modell megmaradt akkor is, amikor már új dolgokat tanítottak volna meg nekem.

Ekkor alakult ki az a sajátosságom, hogy egyes dolgokban az átlagnál sokkal többet tudok, míg más dolgokban gyakorlatilag semmit, persze van egy harmadik rész is, ahol tudásom átlagos. Pl. a kémia sose érdekelt, s máig szinte semmi se tudok róla.

Az iskolában - 7 év magyar és 5 év orosz iskola - gyakorlatilag semmit se tanultam meg, minden tudásom külső forrásokból származott.

Persze időnként az iskola pont azt akarta megtanítani, amit én már megtanultam az iskolán kívül. Ilyenkor a tanárok meglepődtek, hogyan tanulta meg ez a legendásan rossz tanuló ezt, mikor máskor nem így viselkedik.

A magyar kisiskolás rendszer eleve borzasztó rossz volt. Úgy akartak tanítani, hogy se a lassan tanulókat nem vették figyelembe, se a jobb tudásúakat: az előbbiek nem kaptak plusz segítséget, így még jobban lemaradtak, az utóbbiakra meg megharagudtak.

Vicces emlékem 2. osztályból, a tanítónéni valamiféle alapszinten a viszonylagosságot próbálta elmagyarázni, s kérdezgette az osztályt "az 1 az kevés vagy sok?", "a 100 az kevés vagy sok?", az osztály együtt kiáltotta, hogy "kevés" és "sok". Majd a tanítónéni növelte és csökkentette a számokat, a kérdés meg maradt. Hamarosan persze eljött egy pillanat, amikor az osztály immár két táborra oszlott, az egyik szerint az éppen adott szám "kevés", a másik szerint "sok".

Ez is volt a cél: a gyerek jöjjön rá, önmagában semmi se kevés vagy sok. Én - egyedüliként az osztályban - elégtelent kaptam, mert valahol 80 körül a kérdésre , hogy az sok vagy kevés, azt válaszoltam "nem tudom". Valójában persze éppen az én válaszom volt helyes, de belerondítottam ezzel az óra alaposan kidolgozott tervébe: a 45 perces óra 15. percében még korai lett volna, hogy elcsattanjon a "poén". Mint a legendás szovjet-orosz viccben:

Kimegy a néni a szövetkezeti piacra, eladni a tyúkjai tojásait. Éppen csak kezdődik a piacnyitás, amikor megjelenik egy vevő:

- Néni, mennyiért a tojás? S hány darabja van összesen?

A néni megmondja, mire a vevő:

- Akkor megveszem a teljes mennyiséget.

Mire a néni felháborodva:

- Az egészet? Hát akkor én mit fogok itt árulni délután 5-ig?

Az ilyen esetek csak megerősítettek abban a hitben, hogy nem szabad tanulnom az iskolai anyagot. Egy kisgyerek rendkívül makacs tud lenni, amikor megsértik önérzetét. Én meg annyira makacs voltam, hogy megmagyarázni se voltam hajlandó miért vagyok makacs.

Felsőbb osztályban pedig immár az inkoherencia kezdett zavarni a valóság és az eszme, valamint az eszme értelmezésének kettős mércéje miatt.

Folyton dicsőítve voltak a kommunista hősök, ill. egyéb, nem-kommunista, de kommunista szemszögből pozitív hősök, hogy lázadtak koruk igazságtalansága ellen, de ezzel együtt szigorúan megtoroltak bármi hasonlót a jelenben. Erre persze volt egy gyerekes válasz, hogy mert az akkori lázadók a rossz rendszer ellen lázadtak a jó nevében, míg a mostani lázadás a rossz nevében lenne egy jó rendszer ellen. De ezt komolyan nem mondta így senki, hiszen még a hivatalos propaganda se állította a meglévő rendszerről, hogy az makulátlanul hibátlan lenne.

Valami olyasmi, amit Søren Kierkegaard vet fel Rettegés és félelem művében (akkor persze Kierkegaardnak a nevét se ismertem) Ábrahám tettével kapcsolatban: ha dicsérjük most, hogy hajlandó lett volna megölni saját fiát, akkor ma miért ítéljük el gonosztevőként vagy elmebajosként azt, aki ma ugyanezt megtenné.

Én úgy oldottam fel a dilemmát, hogy az igazságtalanság elleni küzdelem része, hogy a harcost üldözik.

De ekkor jött Fjodor Dosztojevszkij. Akit én is tanultam, meg az iskola is tanítani akarta, szóval éppen harmóniában lettem a tanítással. Dosztojevszkij 4 főművének egyik a Bűn és bűnhődés, nagyon kiváló alkotás. Lényege egy mondatban: a rendszer ellen küzdő főhős embert öl, így jut a harchoz szükséges pénzhez, majd elfogja a lelkiismeret-furdalás, rádöbben, ez hiba volt, ezért feladja magát a rendőrségen, vállalva a hosszú börtönbüntetést.

Na most, ez végképp kiverte nálam a biztosítékot. Hiszen ha Raszkolnyikov - a főhős - a rossz rendszer ellen küzd, megindokolhatatlan, hogy ennek a rossz rendszernek adja fel megát, vállalva a rendszer általi büntetést. S ez teljesen független attól, hogy rájött: az emberölés bűn, s ez alól a jó cél se ad felmentést.

Persze Dosztojevszkij felől nézve nincs itt probléma, hiszen ő nem tekintette eredendően rossznak a XIX. sz. végi orosz rendet. Viszont a hivatalos kommunista tankönyvi értelmezés már valóban ellenkezett saját belső logikájával.

Sose volt szokásom tanárokkal diskurálgatni, de ezúttal tényleg megkérdeztem az irodalomtanárt, mi itt a "megoldás". Először nem is értette mit akarok, majd valami olyasmit motyogott, hogy kényszer volt Raszkolnyikov számára a hatalomnak való önkéntes alávetés, mert más módja nem volt a bűnhődésre. Engem ez nem győzött meg, bevallom.

Később rájöttem mi a megoldás: amit 2 bekezdéssel feljebb írtam le. De azt nem volt szabad kimondani a kommunista rendszerben.

A ballibek szinte gépezetek. Agyuk képtelen az önálló gondolkodásra, csak algoritmusok alapján működnek.

Be kell nekik dobni bármit, s minden előre kiszámítható.

Íme be lett dobva Novák Katalin köztársasági elnöki jelölése.

Gyorsan ki is gyűjtöttem a 10 legvadabb reakciót. S ezek hiába vadak, mind előre kiszámítható volt.

• Alkalmatlan, mert nem képes a nemzetet egyesíteni, nem független - Miért eddig ki volt független köztársasági elnök, a kivételt erősítő Sólyom Lászlót leszámítva?
• Hatalmas zuhanás ez, a szent Árpi bácsitól a Fidesz-fülbevalós Katiig! - "Szent" Árpi bácsi ugyan nem viselt SZDSZ-fülbevalót, de ettől még nem kevésbé volt az SZDSZ elkötekezettje, mint Novák a Fideszé.
• A Fidesz nem választhat nőt, mert a nő helye a konyhában és a szülőszobában van! - Ilyen ez, amikor visszaüt a fideszes propaganda ballib félremagyarázása.
• Köztársasági elnök, mikor nincs köztársaság? - Tessék megnézni az alkotmányt!
• Áder hozzá képest államférfi! - A bajszos szar államférfi??? Téged kilóra megvett a Zorbán!
• Göncz Árpád forog a sírjában. - Nos, ez jó jel.
• Mi jöhet még? Koronázás a Dunán? - Igen, az jön.
• Miért nem a nép választ? - Mert ezt ellenezte a SZDSZ 1989-ben.
• Ezek már a látszatra sem adnak. - Gyurcsánynét kellett volna?
• Csúnya nő. - Eleve szép csak ballib lehet.

Egyébként személyes véleményem: semmi szükség egy parlamentáris köztársaságban köztársasági elnökre. De ha mégis nagyon kell - az ostoba szokások miatt -, akkor Novák Katalin teljesen alkalmas a posztra.

 

Mivel elönt minket a fasizmus, íme 3 népszerű mese humanista, progresszív, liberális változatban, hogy az európai szellemiségű szülők is legyen amit elmondhatnak gyerekeiknek.

 

*

 

Hamupipőke egy dolgos, természetesen nem korrupt, hanem piaci alapon meggazdagodott vállalkozó lánya volt. Amikor azonban Hamupipőke édesanyja meghalt, apja elkövette azt a hibát, hogy egy gyönyörű, de maradi, fasiszta özvegyasszonyt vett feleségül, aki ráadásul magával hozta két lányát is a családba. A két lány még az anyjuknál is gonoszabb, fasisztább volt. A három gonosz nőszemély azonnal elkezdte csicskáztatni a jószívű Hamupipőkét.

 

Az év végi fenyőünnepen az ország demokratikusan megválasztott elnöke kihirdette, minden fiatal jelenjen meg - persze, csak ha akar - az elnöki rezidencián a hivatalos ünnepségen. A mostoha és a két lánya elhatározták, nem engedik meg Hamupipőkének, hogy ő is elmenjen az ünnepségre. Azt az ürügyet találták ki, hogy sürgősen szét kell válogatnia egy zsáknyi borsót, erről pedig egy Excel-táblázatot is kell készíteni. Ők persze mentek az ünnepségre.

 

Hamupipőke azonban olyan dolgos volt, hogy gyorsan elvégezte a rá kiszabott munkát. Így még időben elért az ünnepségre. Hamupipőke szépsége ott azonnal felkeltette a köztársasági elnök lányának, Buzugondának figyelmét, aki egy pillanat alatt bele is szeretett. Hamupipőkének is dobogni kezdett a szíve, viszonozta a szerelmet. De ekkor meglátta mostohatestvéreit, Hamupuipőke megijedt, jól tudta, hogy mostohanővérei homofóbok, ezért elszökött az ünnepségről.

 

Buzugonda búskomorságba esett, hiába kereste újdonsült szerelmét. Egyetlen reménye az a szandál lett, amit Hamupipőke siettében elhagyott. A család egy neves magánnyomozói irodát bízott meg - természetesen magánvagyonából, nem közpézből -, mely elkezdte keresni az egész országban a szandál másik párját, ill. annak tulajdonosát.

 

A nyomozók eljutottak végül Hamupipőke családjához is. A két mostohanővér megpróbálta bizonyítani, övék a szandál, bár nekik 46-os volt a lábuk, míg a szandál 34-es méret volt. A nyomozók először felültek a trükknek, de aztán észrevették, kilóg a lányok lába. Ekkor a nyomozók meglátták Hamupipőkét, amint éppen puszta kézzel a trágyát szortírozza a hátsó kertben, s megkérték, próbálja fel a szandált. Az persze tökéletesen ráillett.

 

Hamupipőke és Buzugonda megházasodtak és boldogan éltek, a mostohanővéreket pedig beutalták egy tolerancianövelő genderképzésre.

 

*

 

Jancsi és Juliska mostohagyerekek, akiket egy gonosz mostoha nevel, aki csak azért fogadta be a gyerekeket, hogy felmarkolhassa a szociális segélyt utánuk.

 

Egy nap a mostoha elhatározza, megszabadul a gyerekektől, ezért elküldi őket egy templomba, ahol a pedofil papok biztosan megerőszakolják, majd megölik a gyerekeket.

 

A két gyerek azonban gyanút fog, így nem a templomba mennek, hanem ellenkező irányba. Egész nap mennek, elfáradnak, amikor találkoznak egy kedves öregasszonnyal, aki segítséget ajánl nekik. A két gyerek akkor még nem sejti, a néni egy nemzetközi szervkereskedő maffia embere, s csak a gyerekek szerveit akarja.

 

Az öregasszony bezárja a két gyereket, hogy elvégezhesse rajtuk a szükséges orvosi vizsgálatokat. Mivel a vörösvérsejt szintjük nem elég jó - a mostohájuk éheztette a gyerekeket -, pár napig eteti őket. A ravasz gyerekek azonban egy óvatlan pillanatban elkapják a nénit, majd fejét bedugják a mikrohullámú sütőbe, a néni belehal.

 

Jancsi és Juliska végül elmentek egy jogvédő civil szervezethez, mely segített nekik. Ma már a két gyerek jólétben él. Julista időközben rádöbbent, hogy fiú, s átoperáltatta magát.

 

Azóta évek teltek tel. Ma már a két gyerek felnőtt, Jancsi és Júliusz boldog házasságban élnek.

 

*

 

Piroska egy nap meghallotta, beteg a nagymamája, ezért elhatározta, ételt visz neki. El is indult az erdőn keresztül, de útközben találkozott egy farkassal, aki csellel rábírta őt, lassabban érjen el céljához.

 

Közben a farkas elment a nagymamához, felfalta őt. Aztán átvette a helyét, várva Piroskát, hogy őt is felfalhassa.

 

Amikor Piroska megérkezett nagymamája házába, azonnal észrevette, hogy valami nagyon megváltozott a nagymamán, ezért kérdőre vonta őt:

 

• Nagymama, miért ilyen nagy a füled, a szemed és a szád, s eleve miért nézel ki ilyen furcsán?
• Ó, intoleráns unokám, nemváltó műtéten estem át, ezentúl szólíts nagypapának!

 

Piroska persze azonnal megbánta szavait, bocsánatot is kért intoleráns kirekesztő magatartása miatt. Ezután a farkas megette Piroskát, majd lefeküdt aludni. Hangos horkolása odacsalt egy liberális vadászt. A farkas felébredt, s a vadászt is felfalta.

 

Személyes élmény, de általánosabb a jellege.

A kisgyerekek (s most csak a fiúkra utalva), nagyjából az általános iskola alsó tagozatában az alapján haverkodnak egymással, kinek ki a szülője és ki az agresszívabb srác.

Aztán a kicsit nagyobb gyerekek már ehhez hozzáteszik a másik gyerek teljesítményét is: a tanulni szeretők a jó tanulókat tisztelik, a rossz tanulók a sportban jókat.

Én sose voltam a jó oldalon, hiperpasszív voltam, rossz tanuló, antisportoló. Az apám ugyan jó helyen dolgozott - amikor alsótagozatos voltam banki alkalmazott volt, alacsony beosztásban, felsőtagozatos koromban már középvezető, főosztályvezető-helyettes volt a legmagasabb beosztása -, de akkor a bankár szakma nem számított annyira kiemeltnek, mint manapság.

Szóval semmivel se tudtam kivívni az osztálytársak tiszteletét. Ennek persze megvolt az az előnye, hogy a kevés haverom legalább igazi haver volt, akikre lehetet számítani, hiszen semmilyen érdekük nem volt egy "lúzer" - ez a szó persze akkor még nem létezett - gyerekkel haverkodni. Az egész általános iskolai "karrierem" során (1973-1980) összesen 3 igazi haverom volt az iskolából, plusz még 4 amolyan félhaver, aki időnként kommunikált velem, de azért nem akart nagyon közel se kerülni hozzám.

A nagykamaszok, sőt az egészen fiatal felnőttek (kezdő egyetemisták) körében minden nagyon megváltozott. Pénzzel akkor még nem lehetett népszerűnek lenni, eleve nem voltak nagyok az anyagi eltérések akkoriban, így ez nem is jöhetett szóba.

Az egyetlen tiszteletre okot adó szempont az lett, kinek van "csaja" és az a csaj milyen.

Számomra is teljesen váratlanul, hirtelen megszűntem lúzer lenni. 18 és fél évesen, azaz erősen megkésve. A "csajom" ugyanis népszerű lány volt, udvaroltak neki sokan, ráadásul olyan híre volt, hogy senki se képes uralni őt, senki se képes hatalmas igényeinek megfelelni. Amikor elterjedt a hír, ki az ő új partnere (azaz én), először nevetés fogadta ezt, sokan legyintettek, a csaj biztos csak játszik velem. Aztán eltelt 2-3 hónap, s mivel még mindig együtt voltunk, senki se értette ezt. A "csajom" testvérét még meg is kérdezte valaki "megbolondult a testvéred?".

Aztán elterjesztette valaki, biztosan titkos szexuális képességeim vannak, ezzel bűvölöm el a lányt. Persze ez is marhaság volt, teljesen átlagos voltam mindig ebből a szempontból, ráaádásul kapcsolatunk első 2 és fél hónapjában nem volt semmilyen szex.

Ami a legnagyobb röhej volt: olyanok, akik 1 évvel korábban szarul viselkedtek velem, hirtelen elkezdtek szívélyesen köszönteni, mintha régi jó haverok lennénk. Ezt a hirtelen jött jóságot sose viszonoztam, nekem sokkal jobbnak tűnt őszintén lúzernek lenni, mint abszurd módon bekerülni a "menő srácok" körébe.

Szerencsére 1 év múlva sikeresen visszalúzeresedtem. Amikor a "csajomat" elvettem feleségül. Ekkor ugyanis a sok "okos" ember magyarázatot talált a rejtélyre: "aha, szóval a csaj férjt akart fogni magának!", s a szerencsétlen lúzert csapdába ejtette, mást nem tudott, csak őt lehetett így átverni. A korabeli fiatal férfiak egyik tézise ugyanis az volt: a házasság valamiféle női trükk, mely elveszi az óvatlan férfiak szabadságát.

Utoljára kovid-betegségemről. Karácsony előestéjére.

Mint keresztény tisztában voltam vele, Isten terve mindaz ami zajlott. A hívő tudja, csak remélhet, hogy a nagy terv nem ellenkezik a kis tervvel, az ő életével. Nálam kiderült, nem ellenkezik, erőt kaptam, s meggyógyultam.

Annyit azért cserébe kért tőlem Isten, legyek ezentúl őszintébb, tűrjem kevésbé a rosszat, s ne fecséreljem az értékes életidőt marhaságokra. Ezt igyekszem azóta be is tartani. Azt hiszem, ez az oka, hogy kissé durvább lett a stílusom.

Ami még megváltozott bennem: erősebbek lettek érzelmeim. Kicsit furcsa, de abszolút nem zavar.

Amikor a buta ballib propaganda kissé feledékeny.

Másfél éve minden magyar ballib média - köztük a 24.hu is - azt bömbölte: Románia lehagyott minket. Találhattak valamilyen jelentéktelen adatot, melyben a románok éppen jobban álltak, pl. a 40-49 közti férfiak nyúlhús-fogyasztását szökőévek alatt.

Aztán elfelejtődött.

Ezen a héten ugyanaz a 24.hu táblázatot közöl, mely szerint Románia nem hagyta le Magyarországot. Nem furcsa?

Vannak olyan érzések, melyek annyira egyszemélyűek, hogy azokat nem lehetséges más számára is átérezhetővé tenni.

A jó étel evésének élvezete pl. sehogy se fejezhető ki. A jóízűen étkező emberről készült kép száz dolgot jelezhet, de magát az élvezetet sehogy se. Sőt, az ilyen kép/film esetleg egyenesen komikus lesz. Ha látszik maga az étel is, ez már mindent megváltoztat: akinek az adott étel nem tetszik, az eleve képtelen lesz bármit is megérteni.

A szerelem is ilyen. Ha ideteszem a szerelmem képét, akkor a reakció az lesz "szép nő" vagy "csúnya nő", legfeljebb annyi lesz a következtetés, hogy "maxvalnak az ilyen nők tetszenek", de maga az érzés sose fog átmenni.

Ha arról teszek fel képet, hogy szexelek vele (mindenkit gyorsan megnyugtatok: nincs ilyen képem), arról a reakció annyi lesz "pornó kép". De nem lesz soha világos, van-e más érzelem is a szex mögött.

Ez is a művészet problémája. Ha könnyen dekódolható, akkor banális, azaz unalmas, tehát rossz művészet. Ha pedig nehezen dekódolható, s sok mindent jelenthet, akkor jó művészet esetleg, de kétséges, a szerző eredeti szándéka érthető-e.

Pedig a művészet jellemzően egyszerűbb, mint egy személyes érzés.

A ballib mitológia egyik pontja szerint az EU-ban a választás arányos, csak Magyarországon van "igazságtalan" választási rendszer.

Természetesen az se igaz, hogy az arányos rendszer igazságos, az aránytalan pedig igazságtalan, de lássuk az egyes EU-tagállamokat.

Íme először az alapvetőn arányos rendszereket sorolom, a parlamenti választásokat sorolom csak, az elnökválasztást csak ott, ahol az elnöknek valós hatalma van:

• Ausztria:
  • alsóház: csak listás választás, az aránytalanság egyetlen oka a 4 %-os bekerülési küszöb,
  • felsőház: közvetett választás, a szövetségi államok parlamentjei delegálják a képviselőket, az egyes frakciók arányában;
• Belgium:
  • alsóház: csak listás választás, az aránytalanság egyetlen oka az 5 %-os bekerülési küszöb,
  • felsőház: a szövetségi tartományok és az elismert kisebbségek delegálják őket;
• Bulgária: csak listás választás, az aránytalanság egyetlen oka a 4 %-os bekerülési küszöb;
• Ciprus:
  • parlament: csak listás választás, az aránytalanság oka a 3,6 %-os bekerülési küszöb,
  • elnök: két forduló;
• Dánia: csak listás választás, az aránytalanság egyetlen oka a 2 %-os bekerülési küszöb;
• Észtország: csak listás választás, az aránytalanság egyetlen oka az 5 %-os bekerülési küszöb;
• Horvátország: csak listás választás, az aránytalanság oka az 5 %-os bekerülési küszöb, valamint a 151-tagú parlamentben 11 mandátum független ettől a szabálytól: 8 mandátum jár automatikusan az alismert kisebbségeknek és 3 a határontúli horvátoknak;
• Hollandia: az EU egyetlen teljesen arányos választási rendszere, csak listás szavazás, bekerülési küszöb nélkül;
• Lettország: csak listás választás, az aránytalanság egyetlen oka az 5 %-os bekerülési küszöb;
• Luxemburg: csak listás választás, az aránytalanság egyetlen oka a 4 %-os bekerülési küszöb;
• Málta: csak egyéni képviselők, de többmandátumos körzetekben, s ha mégis aránytalanság áll fel, plusz mandátumokat kapnak a hátrányosan érintett pártok;
• Románia:
  • alsóház: csak listás választás, 5 % küszöb (nem érvényes, ha a párt négy megyében 20 % felett van) + minden elismert nemzeti kisebbségnek 1 mandátum (csak a magyarok nem élnek ezzel),
  • felsőház: csak listás választás, 5 % küszöb (nem érvényes, ha a párt négy megyében 20 % felett van) + 1 mandátum a határontúli románoknak,
  • elnök: két forduló;
• Svédország: csak listás választás, az aránytalanság egyetlen oka a 4 %-os bekerülési küszöb (ez nem érvényes, ha egy adott párt legalább 12 %-ot szerez egy megyében);
• Szlovákia: csak listás választás, az aránytalanság egyetlen oka az 5 %-os bekerülési küszöb;
• Szlovénia: csak listás választás, az aránytalanság oka az 5 %-os bekerülési küszöb, valamint a 90-tagú parlamentben 2 mandátum jár automatikusan a kisebbségeknek.

Vegyes rendszerek:

• Csehország:
  • alsóház: csak listás választás, az aránytalanság egyetlen oka a 4 %-os bekerülési küszöb,
  • felsőház: egyéni körzetek, kétfordulós választás;
• Írország:
  • alsóház: csak egyéni képviselők, de többmandátumos körzetekben, a kisebb pártokat emiatt bizonyos fokú aránytalanság sújtja,
  • felsőház: delegálás;
• Lengyelország:
  • alsóház: csak listás választás, az aránytalanság egyetlen oka az 5 %-os bekerülési küszöb,
  • felsőház: egyéni körzetek, egyfordulós választás;
• Németország:
  • alsóház: egyéni körzetek egy fordulós választással és listás választás, azonban az egyéni képviselői helyek levonódnak a listás mandátumokból, az aránytalanság csak az 5 %-os bekerülési küszöb miatt lehetséges, de ez se vonatkozik a legalább 3 egyéni mandátumot elnyert pártokra, valamint a hivatalosan elismert kisebbségek pártjaira (ilyen státusza jelenleg csak a dán és a szorb kisebbségnek van, a gyakorlatban csak a dánok élnek vele),
  • felsőház: közvetett választás, a szövetségi államok kormányai delegálják a képviselőket.

Alapvetően aránytalan rendszerek:

• Finnország: csak listás választás, nincs bekerülési küszöb, de mivel a listák nem országosak, így a kisebb körzetekben a természetes küszöb magas;
• Franciaország:
  • alsóház: csak egyéni körzetek, két forduló.
  • felsőház: a megyék delegálnak
  • elnök: két forduló;
• Görögország: 250 mandátum listás szavazással kerül megállapításra, a bekerülési küszöb 3 %, a nyertes párt azonban kap +50 mandátumot;
• Livánia:
  • parlament: egyfordulós egyéni és listás, 50-50 % arányban, a listán 5 % küszöb, a listás eredmény nem kompenzálja az egyéniekből eredő aránytalanságot,
  • elnök: két forduló;
• Olaszország:
  • alsóház: egyfordulós egyéni és listás, 40-60 % arányban, a listán 3 % küszöb, a listás eredmény nem kompenzálja az egyéniekből eredő aránytalanságot,
  • felsőház: egyfordulós egyéni és listás, 40-60 % arányban, a listán 3 % küszöb, a listás eredmény nem kompenzálja az egyéniekből eredő aránytalanságot + automatikusan szenátor minden volt köztársasági elnök, valamint 5 fő a köztársasági elnök által kinevezett szenátor;
• Portugália:
  • parlament: csak listás választás, nincs bekerülési küszöb, de mivel a listák nem országosak, így a kisebb körzetekben akár 20 % felett is lehet a természetes küszöb (a legnagyobban viszont alig 2 %),
  • elnök: két forduló;
• Spanyolország:
  • alsóház: csak listás választás, nincs bekerülési küszöb, de mivel a listák nem országosak, így a kisebb körzetekben akár 15 % felett is lehet a természetes küszöb;
  • felsőház: 20-80 arányban delegálás és listás közvetlen választás.

Mint látható, a magyar rendszer a litván és a német között van: van bizonyos kompenzáció az egyéni aránytalanságok miatt, de az nem teljes.

Budapest felosztásának terve kapcsán íme Szófia esete. A bolgár közigazgatás valószínűleg az egyik legfurcsább a világon, legalábbis a sokkal egyszerűbb magyarhoz képest.

De röviden visszatérve Budapestre. Anyai nagyapám igazolványában Budapest helyett Cinkota szerepelt születési helyként, mert amikor született 1911-ben, az még önálló község volt, ráadásul akkor nem is Budapest vonzáskörzetéhez számított, hanem Gödöllőéhöz.

A bolgár közigazgatás állandóan változott amióta Bulgária ismét de facto független állam lett 1878-ban (azért írom így, mert de iure csak 1908 óta az), maga a beosztás is, de még az egyes közigazgatási egységek neve is. A mostani beosztás 1999. január 1-jén lépett életbe.

A legnagyobb egység a "terület" (nevezzük megyének), ebből van 28 darab. S ezek feloszlanak "községekre" (de ez a név magyarul mást jelent, így nevezzük járásnak), járásból van 266.

Ami a megyéket illeti, 2 megye máig zavart okoz. A bolgárok zöme is keveri őket: ugyanis van egy "Szófiai megye" és egy "Szófia megye", ez utóbbi a főváros és közvetlen környezete, míg az előbbi a fővárostól távolabbi részek, kb. mint Magyarországon Pest megye és Budapest, de a bolgár elnevezés sokkal zavaróbb.

Minden megye több járást foglal magában, kivéve Szófia megyét, melyben csak egy járás van: Szófia járás.

Minden járásnak van székhelye, ez jellemzően az adott járáson belüli legnagyobb település. Na most, ami teljesen eltér a magyar rendszertől: az alapvető önkormányzati egység nem a település (város vagy falu), hanem a járás.

Van egy érdekes egyenlőtlen rendszer emiatt. A járás vezetője azonos a járásszékhely vezetőjével. Választásokon a járás összes lakosa választja meg, nemcsak a település lakosai. Viszont a járásban lévő többi település szintén választ vezetőt (de ezek alárendeltek a járásvezetőhöz képest, korlátozottabb jogokkal), itt viszont csak az adott település lakosai szavaznak.

Szófia esetében, mint mondtam, van Szófia megye, s a vele azonos Szófia járás. Szófia járásban pedig van 4 város - az egyik Szófia város - és 34 község (a szó magyar értelmében község).

Magyar párhuzammal élve, mintha lenne egy Budapest megye, mely magán Budapesten kívül az egész aggolomerációt is magában foglalná, pl. benne lenne Budaörs, s a budaörsiek is szavaznának a budapesti főpolgármesterre, de lenne egy saját polgármesterük is, mely azonban korlátozott jogkörrel rendelkezne, egyébként minden fontos budaörsi ügy a budapesti közgyűlés dolga lenne.

De hogy ne legyen ez ilyen egyszerű, Szófiában, Plovdivban, s Várnában vannak kerületek is. Ezek a kerületek azonban ismét nem magát a várost osztják részekre, hanem az illető járást, melyben az adott város van. S persze a kerületeknek is van választott vezetőjük, bár ennek már tényleg nincs sok értelme, a kerületi polgármesterek még saját költségvetéssel se rendelkeznek.

Egyszer voltam választási megfigyelő Bulgáriában. Egy Szófia melletti faluban. Itt 3 polgármesterre szavaztak: a falu polgármesterére, a kerületi polgármesterre, s Szófia polgármesterére, ezen kívül a szófiai önkormányzati testületre, azaz mindenki 4 szavazócédulát kapott.