1983-1984 között kommunista voltam. Alapvetően George Orwell hatására.

Ami első hallásra persze furcsán hangzik. Az átlagember éppenhogy antikommunista lett Orwell hatására. Dehát már akkor bonyolult személyiség voltam.

Talán az hathatott rám, hogy nem csak Orwell 2 főművét olvastam el, hanem összes spanyolul elérhető művét - akkor még nem volt elég az angoltudásom az erediben olvasáshoz -, még publicisztikai műveit is. Nagyon tetszett Orwell személyisége, s így hatott rám ideológiája is. Márpedig Orwell meggyőződéses lkommunista volt, ez akkor is igaz, ha Kelet-Európában antikommunistának tekintették, pedig ő csak szovjetellenes kommunista volt, enyhe anarchista beütéssel.

Aztán másfél év alatt elmúlt a kommunizmusom. Rájöttem, Orwell tévedett, nem húzható meg semmilyen éles választóvonal Marx és Lenin/Sztálin között, s még kevésbé Lenin és Sztálin között. Orwell meghalt Sztálin halála előtt, nem tudhatta, hogy a hivatalos posztsztálini ideológia hasonló lesz ahhoz, amit ő vallott: hogy voltak valamiféle lenini elvek, melyeket Sztálin eltorzított.

A legjobb - akaratlan - kritika a hivatalos államideológiával szemben egy olyan könyvben volt, mely még a Horthy-korban íródott: Szathmáry István Kazohiniájában. Ott a következő a diákok ideológiai oktatása:

Kezdetben volt a primitív vagy kegyetlen kor, ezt követte az átmeneti vagy félnyers kor, majd a mai vagy tökéletes kor következett.

Hosszú századokkal ezelőtt a primitív vagy kegyetlen korban a butukok zsarolták és tiporták el a népet. A butukok nyakáról hátul spárgán lógott egy roppant patkó, és a nép nemhogy elverte volna, de tisztelte őket. (A gyermekek e szavakra harsányan nevettek.) A belki akkor úgy történt, hogy az emberek találkozáskor egymás fülébe dugták az ujjukat. (A gyermekek még harsányabban nevettek.) És azt tartották kipunak, ha a szövetekre foltokat varrnak. (Falrengető hahota.) De jött egy bizonyos Zecsecse nevű behin, aki a butukokat aljas szemfényvesztőknek nevezte, a ketnit és kiput szédelgésnek és agyrémnek, és a józan ész uralmát követelte.

A butukok elfogták, és elevenen megnyúzatták. De Zecsecsének már sok híve volt, és ötven évig állandóan ömlött a vér. Végül a zecsecsisták elkergették a butukokat, és ők vették át a behinek vezetését. Innen kezdődik az átmeneti vagy félnyers kor.

A közbéke azonban nem sokáig tartott, mert az új vezetőség, melynek tagjai magukat batakoknak nevezték, nemsokára ugyanúgy sanyargatni kezdte a népet, mint a butukok. A néptől mindent elszedtek, és nem adtak érte semmit. A batakok övéről dróton egy ólomdarab lógott, és a nép nemhogy elverte volna őket, de tisztelte, és meghunyászkodott előttük. (A gyermekek e szavakra majd megszakadtak a nevetéstől.) A belki az volt, hogy az emberek egymás térdét vakarták meg, és ha valaki egy vászondarabra különböző színű mocskokat kent, azt nevezték kipunak. (A gyermekek a földön gurultak.)

És akkor jött a nagy Zacsacsa, aki a batakokat aljas szemfényvesztőknek nevezte, a ketniről és kipuról bátran kijelentette, hogy szédelgés és agyrém, és követelte a józan ész uralmát.

Zacsacsát a batakok elfogták, beleit elevenen kitépve a kutyáknak vetették, majd híveit irtották a legválogatottabb kegyetlenséggel. (E szavaknál a gyermekek sírásban törtek ki.) Zacsacsa hívei azonban egyre szaporodtak, hatvanéves vérözön következett, melyben több batakot elfogtak, majd megkötözve őket, fogaikat egyenként kitördelték, nyelvüket kiégették, és aztán karóba húzták őket. (A gyermekek felugrálva tapsoltak és örültek.) Végül is a zacsacsisták győztek. Innen veszi kezdetét a mai vagy tökéletes kor, melyben a vezetést az elak betikek gyakorolják, akiknek térdéről a tiszteletre méltó bilev lóg, akik bölcsességükkel biztosítják a józan ész uralmát. És azóta mindenki számára egyformán jut sárga kavics, legyen az betik, beratnu, proko vagy egyszerű locsoló. (A gyermekek felugrálva vakéztak.)

Beszélt még valami Zucsucsuról, aki ma erősen szervezkedik a rend és nyugalom ellen, a tiszteletre méltó betikeket nem átallja álszent zsebmetszőknek nevezni, a ketni és kipu ellen lázít, követeli, hogy ne a széket tüskésítsék, hanem a szekrényt, hogy a belki fülhúzással történjen, és hogy az uralmat a bitekek vegyék át, mindezt pedig a józan észre hivatkozva teszi, holott nyilvánvaló, hogy ilyet csak megkergült futóbolondok mondhatnak, akik előbb-utóbb elfogják venni méltó büntetésüket. (A gyermekek szörnyülködtek, öklüket rázva követelték, hogy Zucsucsu szemét égessék ki.)

Na most, tényleg ez volt a hivatalos kommunista ideológiai oktatás, amikor iskolába jártam a 70-es és 80-as években: eddig minden rossz volt, most minden jó, s aki a mostani jó ellen van, az vissza akarja hozni a rosszat. Nem is véletlen, hogy Kádár alatt egyszer engedték csak kiadni a művet, ahhoz is egy abszurd utószót fűzve. De erről már írtam. Pedig a szerző hithű kommunista volt, de a legnaívabb fajtából, aki nem vette észre, hogy azt amit a Horthy-rendszer és a két világháború közti közhangulat ellen írt a 30-as években, kiválóan stimmel az új kommunista rendre is, sőt kiválóbban. Hiába a mű ateista szellemiségű vallásellenessége, ez eltörpül a társadalomkritikája mellett, s a kommunista kor sokkal jobban passzol a kritika célpontjaként, mint a megelőző kor.

A vicc az, hogy minden ideológia, mely elveszti kapcsolatát a valósággal, képes elhinni önmaga tökéletességét, sőt örök igazságát. llyen volt a marxizmus is.

Volt egy orosz tanárom, földrajzot oktatott, akivel párszor beszélgettem, mert volt egy közös hobbink: a papírpénz-gyűjtés. Egyszer még kölcsön is adtam neki pár napra a papírpénz-gyűjtők "bibliáját", mely megvolt nekem - ez a Krause féle Standard Catalog of World Paper Money.

Egyszer felvetettem neki, miért van az, hogy a szovjet tankönyvben az egyes országok felsotolásánál van "szocialista országok" és "szocialista orientációjú fejlődő országok", az előbbi alatt azt értették, hogy ott már győzött a "szocialista forradalom" és megkezdődütt a végső kommunizmus építése, míg az utóbbi alatt azt, hogy az még "burzsoá állam", de a helyi burzsoá vezetés progresszív, lelkesedik a marxista eszmék iránt. Pl. Magyarország "szocialista ország" volt, míg Afganisztán csak "szocialista orientációjú fejlődő ország".

Én tulajdonképpen arra akartam utalni, komolyan hihető-e, hogy Afganisztán még nem véglegesen "szocialista", ott valamikor vége lesz a rendszernek (ez a kérdés 1984-ben lett feltéve!). A tanár azonban nem várta meg kérdésem kifejtését, hanem rávágta "a tankönyvet író elvtársak erősen optimisták". Megdöbbentem: a tanár tehát nem csak abban nem hisz, hogy a "szocialista orientációjú fejlődő országok" végleg "szocialisták", de a hivatalosan "szocialista országok" véglegességét se hiszi. Persze prófétai szólás volt ez, Gorbacsov előtt 1 évvel. A tanárnak csúnya vége is lehetett volna, ha mindezt nyilvánosan mondja, nem csak egy 16-17 éves diáknak. Ilyet ugyanis sehogy se lehetett volna kimagyarázni.

Pedig a kimagyarázás mesteri szinten ment a szovjet életben. Van is erről egy Brezsnyev-kori vicc:

Rabinovics elvtárs kiküldetésre megy, életében először nyugatra, Bécsbe. Egyhetes kiküldetése utolsó napján táviratot küld haza, Moszkvába, a munkahelyére:

- Elvtársak, a szabadságot választottam!

Hatalmas botrány a munkahelyen. Másnapra össze is hívják a pártgyűlést, megvitatni és elítélni Rabinovics tettét.

Aztán éppen folyik a pártgyűlés, nyílik az ajtó, s belép Rabinovics. Döbbent csend, majd megszólal Rabinovics:

- Bocsánat, elvtársak, csak nagyon kiváncsi voltam, hogyan fogjátok értelmezni táviratomat.

A viccnek van kubai változata is:

Egy részeg ember üvöltözik a Forradalom Terén (Havanna hatalmas központi tere):

- Tudom miért vagyunk nyomorban! Tudom ki a felelős ezért!

Egy rendőrautó gyorsan elkapja a részeget, beteszi a kocsiba, s indul a rendőrörs felé. Közben a részeg folytatja:

- Tudom miért vagyunk nyomorban! Tudom ki a felelős ezért! Az amerikai embargó és az amerikai imperialisták!

Gyorsan megáll a rendőrkocsi, kiengedik a részeget, aki a rendőrök után kiabál:

- S azt is tudom, maguk kire gondoltak!

Na most, ami érdekes, a modern liberálisok keményebbeknek mutatkoztak a marxistáknál. Komolyan hiszik, hogy a polgári demokrácia a történelem vége, minden más rend rossz, a demokrácia egyetlen létező alakja a liberális demokrácia, a kapitalizmusnak nincs alternatívája, mindenki hülye vagy átverés áldozata, aki nem liberális, s a többi marhaság, melyet minden valamit magára adó magyar liberális is szentírásként hisz.

S még annyi önkritikájuk sincs, hogy megértenék a velük való viccelődést...

A komcsizás egyrészt idejétmúlt, mert az a mai nemzedék, akinek még értelmezhető emlékei vannak a kommunizmusról, ma már közel 50 éves. A többieknek pedig a szó nem mond semmit, csak valamiféle hamis és - attól függően, hogy kikkel beszélt - túlzóan negatív vagy túlzóan pozitív álismeretei vannak a korról.

De a másik szempont fontosabb. A ballib ellenzék peremén kezd kialakulni egy marginális, de mégis - legalábbis a korábbi időszakhoz képest - létező kommunista jellegű divathullám, nyugati mintára. Ez azonban tényleg csak jellegében kommunista, tartalmilag sokkal inkább a radikálisan progresszívista liberalizmushoz kötődik. Valójában tehát álkommunistákról van szó. Egy igazi kommunista ugyanis osztályharccal foglalkozik, nem a 72 kitalált nem jogaival vagy a nyelv progresszívista átalakításával.

Az igazi probléma, hogy ezen marginális csoportok szövegét átveszi részben a fősodrú ballib ellenzék is, propagandaként.

De éles helyzetben mindig kiderül, ezek az emberek ultraliberálisok, nem kommunisták. Jó példa az új szabály, mely szerint a hipermarketek kötelesek lesznek a lejárat előtti élelmiszer termékeiket felajánlani ingyenesen jótékony célra.

Az összes ballib mit is érvelt ez ellen azonnal, szinte automatikusan? Azt legelőször, hogy ez sérti a tulajdon szent és sérthetetlen jogát, hiszen mindenkinek szent joga a tulajdonát képező élelmiszert kidobni a kukába. Aztán eleve miért avatkozik bele a kormányzat a szabad piac láthatatlan kezének csodás munkájába. S a többi elmebeteg liberális álérv.

De mit mondana egy tényleges kommunista? Az alapelvvel egyetértene, csak a részleteket kritizálná: miért csak a nagy boltok, miért csak 48 óra, stb.

Az értelmetlen komcsizás csak segíti a ballibeket, tessék észrevenni.

Amikor Bartus mester pár hete megkezdte az MZP-t szidó cikksorozatát, már éreztem valamit. Az Amerikai Népszava blog ugyanis mindig jól kifejezi a ballib keménymag legfanatikusabb részének érzelmeit.

MZP bukása napok, hetek kérdése. A ballib agytröszt rádöbbent pár hete: hatalmas hibát követtek el. Egyszerűen nem működik az, hogy vannak egyrészt ballib pártok, másrészt egy olyan vezér, mely részben nem ért egyet a ballibaizmussal. Egyszerűen MZP nem az ő kutyájuk kölyke.

MZP csak azért nyerhetett, mert a Fideszt nagyobb rossznak tartó, de a ballibeket is elutasító bizonytalan szavazók aktivizálták magukat az előválasztás 2. fordulójában. Ezek viszont kevesen lesznek az igazi választáson áprilisban.

Ráadásul kiderült, MZP nem vonz be senkit az eleve ballib szavazókon kívül, sőt a ballib keménymag egy részét még el is taszítja. A ballib keménymagnak MZP kriptofideszes, míg a ballibeket elutasítók számára meg csak egy ballib a sok közül.

Most a ballib agytröszt lázasan gondolkozik, alapvetően több lehetőség is van előttük:

• hagyni mindent ahogy van, azt tudatosítani a ballib keménymaggal, hogy MZP úgyis csak egy jelképes vezető, de nincsenek emberei, így nem lesz képes akaratát keresztül vinni - ezzel elkerülhető az a hatalmas pofára esés, hogy a folyamatosan reklámozott előválasztást utólag semmissé teszik,
• ha viszont az az általános álláspont győz, hogy MZP tevékenysége egyre jobban kártékony a ballibekre, akkor lépéskényszer lesz, már csak ki kell találni, milyen ürüggyel lesz likvidálva MZP,
• persze van egy közbülső lehetőség is, valamilyen nyilvános megállapodás MZP és a ballib vezérek között, mely a gyakorlatban kivesz minden cselekvést MZP kezéből.

Na most, a legkevésbé valószínű a 3. lehetőség, MZP van annyira büszke, hogy nem írja alá saját öngyilkosságát. Most az első 2 lehetőségre még 50-50 %-ot esélyt látok, bár egyre növekszik a 2. opció esélye. Most már nem csak Bartus féle marginálisok - akit a ballibek zöme is elmebetegnek tekint - kezdi ezt mondogatni, hanem nála sokkal komolyabb ballib megmondóemberek is, lásd az volt Népszava-főszerkesztőt (nem az amerikai blog, hanem az igazi napilap), íme cikke.

Szerencsére bárhogy is lesz, a ballibek eljátszották minimális esélyüket is.

Érdekes vita. Két elkötelezett ballib megmondóember vitázik arról, lehet-e kétharmad nélkül alkotmányozni.

Az egyik ballib ért az alkotmányjoghoz, így azt mondja, nem lehet, miközben a másik nem ért hozzá, így szerinte lehet.

Róna végig halandzsázik, önellentmondásba keveredik. Karsai érveire képtelen választ adni. Talán a legviccesebb: jelenleg nincs is alkotmány, mert a parlament nem alkotmányozhat, még kétharmaddal se, viszont a megválasztott új parlament alkotmányozhat feles többséggel is.

Karsai tulajdonképpen egyetlen alapérvet felejtett ki: Róna legfőbb hivatakozási alapját, a jelenleg hatályos alkotmány C/ cikk (2) bekezdését, mely szerint "Senkinek a tevékenysége nem irányulhat a hatalom erőszakos megszerzésére vagy gyakorlására, illetve kizárólagos birtoklására. Az ilyen törekvésekkel szemben törvényes úton mindenki jogosult és köteles fellépni.". Namármost, éppen egy esetleges feles alkotmányozás valósítaná meg a hatalom kizárólagos gyakorlását Azaz a feles alkotmányozás melletti ballib érvelés önmegsemmisítő.

Róna egyébként nem csak a konkrét esetben, hanem általában is, elméletben is téved. Ha komolyan vesszük szigorú elveit arról milyen egy igazi alkotmány, akkor pl. nincs alkotmánya se az USA-nak, se az Egyesült Királyságnak (azért mondom ezeket, mert ezekben az országokban élt Róna Magyarországon kívül), hiszen egyikben se a "nép" alkotmányozott, hanem nemcsak hogy mindkettőben testületek alkotmányoztak, hanem még népszavazás se volt e testületek határozatairól.

Valószínűleg Róna lehet MZP alkotmányügyi főtanácsadója, ezért zagyvál ő is marhaságokat a témában. MZP persze még hozzáteszi saját butaságát is, pl. azt a tévhitet, hogy az USA-ban népszavazás szükséges az alkotmányozáshoz. Ezzel szemben se az amerikai alkotmány meghozatalakor nem volt népszavazás, se a későbbi 33 alkotmánymódosításkor.

Vajon mit szólnánk egy olyan emberhez, aki határozottan antialkoholista nyilatkozatokat tesz, miközben rendszeresen alkoholt iszik? Nem, nem arról van szó, hogy valaki megpróbál leszolni alkoholizmusáról, de erre nem képes, s folyton visszatér az italhoz, ez más kategória, hanem arról, aki nem lát semmi ellentétet az alkoholivás és az antialkoholizmus propagalása között.

Valahogy ilyen az MZP-k kereszténysége. MZP mindenben kiáll az európai, ateista, liberális, szivárványos értékrend mellett.

Két eset van, eleve csak póz a kereszténységük, vagy tényleg hívő keresztények.

Ha csak póz, az a kisebb baj. Ez szimpla átverés csak ugyanis.

Ha esetleg azonban MZP a lelke mélyén tényleg keresztény, az súlyosbító tényező, mert ez azt jelenti, folyamatos élethazugságban él.

A levitézlett blogger demagóg cikket írt az ÉS-be.

Miutha egy mlm-aktvista hamis érvelését olvasnám az mlm-rendszerekről. Népszerű mlm-es álérv, hogy semmi gond a piramisrendszerrel, mert minden piramisrendszer, hiszen az átlagos bérmunkás munkahelyén is van hierarchia, azaz "piramis", pl. a felső vezető jóval többet keres, mint a takarítónő. Nem kell magyaráznom, azt hiszem, miért hamis ez az érv.

A szerző szerint mindenki kapitalista, mert mindenki befektet, ha másba nem saját magába, s szinte mindenkinek van tulajdona. Nos akinek van tulajdona, az nem lesz még ettől tőkés. Ez olyan, mint a kutya és a kuvasz kapcsolata: minden kuvasz kutya, de nem minden kutya kuvasz. A tulajdonnak tőkévé kell először válnia. Ha van egy kocsim, az nem tőke, ha én magam használom személyes célokra vagy azt másnak kölcsönadom, s ebből nem származik hasznom.

S természetesen a befektetés se értelmezhető szélesen. Ha mondjuk "befektetek" egy leggingsbe, mert meg akarom ajándékozni a feleségemet, az nem befektetés. A befektetésnek üzletinek kell lennie.

A gazdálkodás úgyszintén nem eredményez kapitalizmust. A kapitalizmus kora előtt is gazdálkodtak, s a marxista kommunista rendszerekben is volt gazdálkodás.

A szerző más liberális mítoszokat is felvet, íme egy: "A háztartások gazdálkodása semmiben sem különbözik logikájában a makrogazdasági folyamatoktól, leszámítva természetesen a volumenét, és még egy dolgot: az árakra való elhanyagolható ráhatását.". Ez természetesen marhaság, melyet a magyar ballibek állandóan ismételgettek a 90-es években. A valóságban egy állam és egy család gazdálkodása teljesen más, mondjuk a 2 döntő eltérés: egy állam tud saját pénzt kibocsátani, míg egy család nem, s ezzel összefüggésben egy állam képes tartósan deficites költségvetéssel is elműködni, míg egy család csak ideiglenesen tud folytonosan úgy élni, hogy a bevételei kisebbek a kiadásainál.

A szerző másik sajátos - bár nem egyedi - érve a kapitalizmus mellett, hogy a kapitalista kockáztat. Ezek szerint a tőkés egyfajta szerencsejátékos lenne, aki időnként megüti a főnyereményt?

A lehető legjobb rendszer a kapitalizmus, mondja a szerző, ezek szerint a legjobb a kaszinózás. Meg az a másik leírt - népszerű - érv, hogy az a jó, ha az egyéneket csak végső esetben korlátozza a közösség - de kinek jó, mert a legfelső vékony réteget leszámítva senkinek? Eleve minek társadalom, ha az képtelen közös érdekeit érvényre juttatni?

Persze a szerző egyébként koherens, hiszen mint ultraliberális egyszerűen nyomja az ultraliberális mantrákat.

Számtalanszor el lett mondva szakértők által, a magyar emberek buborékban élnek. S aki meg nem, azt nem érdekli eleve a közélet. Csak egy vékony, profi módon politizáló réteg követi rendszeresen a vele ellenséges tábort, annak médiáit, de az átlag politizáló ember nem.

Ez persze nagy részben igaz. De szerintem a két buborék messze nem azonos keménységű.

A "baloldali" buborék - nevezzük így, bár sokszor elmondtam, a magát baloldalinak nevező magyar ellenzék nem baloldali a szó eredeti, valós értelmében - azonban sokkal-sokkal áthatolhatatlanabb, mint a "jobboldali".

A ballib narratíva ellenére, mely szerint a jobboldali szavazók nagy része azért szavaz így, mert nem jut máshoz, csak jobboldali médiákhoz, ez pontosan ellenkezőleg van.

Az átlag jobboldali politikafogyasztó ember sokkal hajlamosabb baloldali médiákat fogyasztani, mint fordítva. Ha másért nem, kiváncsiságból. A jobboldali emberek nagy többsége nem gondolja, hogy a baloldal hülyékből áll, akik hülyeségeket terjesztenek, egyszerűen csak elveti a baloldali értékrendet.

Ezzel szemben a baloldali emberek zöme komolyan hiszi, hogy a jobboldal az csupa megtévesztett vagy lefizetett, esetleg rendkívül primitív alak, akik semmi értékeset nem képesek mondani, így megismerkedni véleményükkel teljesen felesleges. Lásd erről a népszerű ballib hitet, mely szerint az igazi újságíró az csakis baloldali lehet (ez a "független újságíró"), míg a jobboldali újságíró az nem is újságíró, csak magát annak hazudó propagandista bértollnok.

Valójában mindezen sokat nyer a jobboldal. A baloldal politikusai folyamatos megfelelési kényszerben élnek ugyanis, minden pillanatban meg kell felelniük a politikailag aktív baloldali szavazók felé, akik igénylik: a baloldali politikusok ismételgessék a fenti baloldali tévhiteket. Aki ezt nem teszi, s eltér az elvárttól, az gyorsan megkapja a "fideszbérenc" minősítést.

Amikor pedig egy politikus nem a valóság alapján politizál, hanem tévhitek alapján, az szinte mindig kudarchoz vezet. Ami nekünk persze jó hír.

Hol állnak a jelenlegi és volt kommunista államok valós életszínvonalban?

Azaz médián nettó bérből hogyan lehet megélni, figyelembe véve az árszintet.

Alapnak a legkeletebbi nyugati országot vettem, Ausztriát, ez a 100 % adataimban.

Íme az egyes országcsoportok, s azon belül a legjobb és legrosszabb adatok:

• kelet-európai EU-tagállamok: a legjobb Csehország 90 %, a legrosszabb Lengyelország 60 % (Magyarország 70 %);
• kelet-európai nem EU-tagállamok (kivéve ex-Szovjetunió): a legjobb Koszovó 60 %, a legrosszabb Albánia 40 % (ezen erősen meglepődtem, de ez jött ki);
• ex-Szovjetunió (kivéve balti államok) európai rész: legjobb Oroszország 60 %, legrosszabb Transznisztria 30 !;
• ex-Szovjetunió ázsiai rész: legjobb Kazahsztán 50 %, legrosszabb Türkmenisztán 20 %;
• nem ex-szovjet Ázsia: legjobb Kína 60 %, legrosszabb Kambodzsa 10 % (itt sajnos nem mindegyik országról találtam adatot);
• Afrika: legjobb Angola 30 %, legrosszabb Etiópia 10 % (itt sajnos szintén nem mindegyik országról találtam adatot);
• Amerika: itt eleve csak Kuba van, a maga 10 %-ával.

Ami még érdekes adat. Van-e olyan nyugati EU-tagállam, melyet lehagyott valamely ex-kommunista állam? Nos van. Az utóbbi 15 év során olyan esés következett be egyes dél-európai államokban, hogy azok a jobban álló kelet-európaiak alá kerültek. Magyarország immár megelőzi Görögországot, Máltát, s Portugáliát, de az első helyezett Csehország megelőzi még Ciprust és Olaszországot is.

Ami engem legjobban megdöbbentett: Bulgária megelőzi Görögországot. Ilyen utoljára a XX. sz. 30-as éveiben volt. De most legalább értem miért van tömve Szófia görög vendégmunkásokkal.

Orbán azt mondta, Magyarország 2030-ra megelőzi Ausztriát. Szerintem inkább 2040-re, én ezt olvasom ki a számokból. S persze nem úgy lesz ez, ahogy ezt a legtöbb magyar szeretné, hogy marad a magas osztrák szint, majd azt eléri és túlhaladja a magyar. Nem, a mesterségesen magas osztrák szint fog esni.

Hogyan is mulatott a kádárista elit a rendszer utolsó évtizedében?

Az akkori elit felső részéről nyilván semmilyen személyes tapasztalatom nincs, csak közvetett adatok. De az alsó és a középső részt személyesen megtapasztaltam.

Sokszor elmondtam már, hogy a kádárista elit két egymással ellenséges elemből állt:

• a vonalasakból: akik komolyan hittek az eszmében, ilyen vagy olyan módon, ez egy nagyon heterogén tábor volt, a két szélső rész az őszinte sztálinisták és az igazi reformkommunisták, az előbbiek abban hittek, hogy a megoldás a Sztálin halála előtti rend visszaállítása, mert azóta a rendszer folyamatosan bukdácsol, az utóbbiak pedig abban, hogy lehetséges egy jó kommunizmus, mely teljesen mentes a szovjet rendszer hibáitól,
• a technokratákból: akik a valóságban a nyugat hívei voltak, az egész marxista eszmét és kísérletet kb. marhaságnak tartották, mellyel azonban nyíltan nem lehet szakítani a geopolitikai helyzet (értsd: a szovjet szférába tartozás) miatt, így úgy kell tenni, mintha kommunisták lennék, de suba alatt liberális reformokot kell bevezetni.

Kádár egyik mesteri taktikája volt, hogy egyszerre támaszkodott mindkét rétegre, egyiket se haragítva meg. Még egyfajta munkamegosztást is bevezetett, lásd pl. a "vonalasak" legyenek a belügyi szerveknél dominánsak, míg a "technokraták" a pénzügyeknél.

Ami a mulatozást illeti, a fő szabály az volt, hogy nem lehet a népet idegesíteni, nem szabad nyíltan hivalkodni. Ez alól csak a legfelsőbb vezetés volt felmentve. Annál lejjebb azonban hivatalvesztést eredményezett, ha valaki nagyurat játszik. Kádár rendszerének volt pár nagyon fontos alaptétele ebből a szemszögből:

• tilos a személyi kultusz, pl. Kádár arcképét kitenni csak nagy ünnepeken volt szabad, akkor is csak ideiglenesen, pl. csak a felvonulás alatt május 1-jén,
• nem kell megkövetelni az aktív rendszerhűséget, elegendő az aktív rendszerellenességtől való tartózkodás,
• biztosítani kell az alapélelmiszerek olcsóságát,
• nem szabad megengedni, hogy hiány legyen népszerű termékekből (a fő példa a kávé), ezeket akár hitelfelvétellel is biztosítani kell,
• tilos a káderek számára a kirívóan magas életszínvonal nyílt megjelenítése.

Szóval Czinege elvtárs megtehette, hogy lezárja a forgalmat egy utcában (ez valós esemény: a felesége egy belvárosi hivatalban dolgozott, zavarta a nagy forgalom, erre a férj eltereltette a forgalmat), de egy átlagos tábornokot már kényszernyugdíjaztak volna ennél kisebb ügyért is.

Ugyanez a mulatással. Nagyúrként csak a legfelsőbb réteg viselkedhetett. S Kádár ezt se szerette, bár nekik megtűrte. Kádár maga csak nyaralása során volt nagyúr: a balatoni pártüdülőben megközelíthetetlen, fegyveresen védett saját épület, csak ő és felesége által használható bejárat, s elszeparált partszakasz, ahová még a felső vezetőség tagjai is csak előzetes engedéllyel léphettek be.

De visszatérve a témára, erős műveltségi szakadék volt a két csoport között. A 80-as évekre a "vonalasak" régi nemzedéke már nem volt pozícióban, az a nemzedék, mely képes volt akár érvelni is amellett, amiben hitt. Ekkorra a nagy többség amolyan marxizmus-leninizmus esti egyetem szinten volt, azaz képes volt elismételni pár bemagolt brosúrát, de valójában egy szót se értett semmiből. Ez volt egyébként a létező marxizmus egyik tragédiája: a rendszer elnyomó jellege legelőször éppen a rendszer hivatalos eszméjére mért csapást, az egész - egyébként értékes dolgokat is tartalmazó - marxizmusból egy jelszó-szintű zagyvaság lett: pár mondat bemagolásával és kombinálásával kiváló "marxista" szöveget lehetett produkálni bármiről másodpercek alatt.

Ezzel szemben a "technokraták" szimplán a polgári kultúrát fogadták el, nyilván annak különböző szegmenseit kedvelték, egyéni műveltség és habitus szerint.

Persze ez az átlagos helyzet, nyilván volt művelt vonalas és bugris technokrata is, de nem ez volt a jellemző helyzet.

A személyes műveltség pedig meghatározza azt is, ki hogyan akar szórakozni.

Igyekszem most nagyon óvatos lenni, mert nem akarok senki személy ellen írni, célom nem valamiféle bosszú, meg eleve nem lenne tisztességes ilyen adatokat előadni most, célom az általános légkör érzékeltetése.

S most személyes élményeimből a két leginkább maradandó, mely hatott rám.

Amikor az egyébként szürke, dögunalmas elvtárs elmondja, el tudott jutni színházba Londonban, s ez mekkora élmény volt. Az ember teljesen felragyogott. Annyira, hogy aztán fél óráig a színházakról beszélt.

A legsokkolóbb élményem végül: két elvtárs, miután éljenezték a katonai diktatúra bevezetését Lengyelországban (1981), elkezdenek inni olyan szinten, amitől az átlagember a földre esne, ám ők összeesés helyett nótázni kezdenek. Reportoárjuk egyik számára máig emlékszem, ez a Basznak a kurvák a bőrdíványon című alkotás, de a többi is ebből a kategóriából volt való. 14 évesen átment az agyamon: tényleg ilyen emberek vannak hatalmi pozícióban, akiknek ez a kikapcsolódás, miféle ország ez.

Azt hiszem, eléggé kitapintható az eltérés.

Annyira hatott mindez rám, hogy emiatt is lettem aztán ballib. Hiszen a Kádár-kori technokraták egyenesági leszármazottja az SZDSZ és az 1991 utáni MSZP. 1993-1995 között lettem csak képes szakítani ezzel az eszmeiséggel.

Eredetileg celekek és rablóbárók torz szokása volt a házassági szerződés, de aztán elterjedt progresszív liberális kisemberek között is.

Számomra ez olyan, mint úgy menni étterembe, hogy bekészítünk magunknak hányózacskót, hátha szar az étel.

A házassági szerződéssel ellátott házasság valójában álházasság.

А valódi házasság gazdaságilag kommunista elveken alapszik: azaz mindenki a képességei alapján járul hozzá a bevételekhez, s mindenki a szükségletei alapján használja fel ezeket a bevételeket.

A NATO nevű agresszív sóhivatal felszólítja Oroszországot, ne támadja meg Ukrajnát. Kiáll a NATO főelnöke, valami skandináv fasz, s nevetési ingerét visszatartva a kamerába szónokol.

Ez kb. olyan, mintha felszólítanám Gyurcsány Ferencet, ne hekkelje meg a honlapomat, mert ha mégis, beláthatatlan következményei lesznek.

Szóval ilyen a hazug propaganda. Oroszországnak esze ágában sincs támadni, erre semmi oka. Minden épeszű ember tudja: felesleges egy éppen összeomlóban lévő ellenséget megtámadni, ez hatalmas anyagi áldozatokkal járna, s semmi értelme. Az orosz taktika Ukrajnával szemben a kivárás. Hiszen csak várni kell: az ukrán lakosság oroszellenes része is lassan kezd rádöbbenni, a nyugat csak elvenni akar tőlük, nem adni bármit is. Még pár év, s Ukrajnában a nyugatellenes hangulat lesz a vezető elem. Az orosz cél pedig nem egy oroszpárti Ukrajna, hiszen egy nyugatellenes Ukrajna teljesen elegendő.

Most hirtelen, hogy meghalt tragikus módon Kóbor János, visszamenőleg mindenki Omega-rajongó lett.

Én maradnék az igazságnál: sose voltam Omega-rajongó. Sose jártam Omega-koncerten. S összesen egy darab Omega-lemezem volt (a Gammapolis), az is csak azért, mert valaki ajándékba adta nekem.

Egyébként az Omega ellensége se voltam, tetszett pár számuk, de semmi különös. Úgy vagyok az Omegával, mint a paprikás krumplival: végülis szeretem, de azért nem a kedvencem.

Valójában nem is érdekelt a zene akkoriban. Ennek fő oka: 10 éves gyerekként elhurcoltak az Erkel Színházba egy operára, ahol halálra untam magamat, s ez a sokkoló élmény megutáltatta velem a zenét hosszú időre. Kamaszkoromban aztán csak 2 esetben esett meg, hogy valamilyen zene tényleg megtetszett: ez az elekronikus zene (elsősorban a Kraftwerk és Jean Michel Jarre), s a hagyományosabb stílusból az Electric Light Orchestra.

A magyar zenéből csak Szűcs Judit tetszett, de valójában ott se a zene, hanem a nő: egyszerűen szexuálisan vonzott Judit. Tulajdonképpen ma öregen is vonz, bár kicsit túlzónak érzem arcplasztikáját. Sose értettem: amikor hatalmas kínálat van jó kozmetikai szerekből, miért torzítják el egyes nők az arcukat különféle agresszív szerekkel, melyek hatására az arcuk teljesen kisimul ugyan, de elkezdenek műanyag robotemberre hasonlítani. Az én múzsám - bár évtizeddel fiatalabb Juditnál - is használ 10-féle kozmetikai szert, de annyi esze van, hogy nem akar magába fecskendezni semmilyen ilyen agresszív izét.

Viszont - visszatérve a témára - tény az Omega akkori hatalmas társadalmi hatása. A 70-es években amikor a fiatalok 2 ellenséges táborra oszlottak (csövesek és digók), az előbbiek ikonja az Omega volt, míg utóbbiaké a Neoton. Emlékszem, a lehető legnagyobb sértés, amit egy omegásnak mondani lehetett, az volt, hogy megvádolják, hogy Neotont hallgat.

Egyébként a görög omega valójában ómega, a görög betű hosszú ó, nem rövid o. Legalábbis az ógörögben, a modern görögben mind az ω, mind ο ugyanazt a hangot jelöli. A szakértők szerint az ω valamikor a középkor elején vesztette el hosszúságát, azóta a két betű ugyanazt a hangot jelöli. A mai görög helyesírás pont ezért iszonyatos: az összes ógörög betűt és betűkapcsolatot megtartotta, de a kiejtés rengeteget változott (egyszerűsödött), emiatt a mai görög írás tele van j/ly típusú nehézségekkel, egy iskolázatlan görög ember gyakorlatilag egy mondatot se tud leírni egy rakás helyesírási hiba nélkül. Pl. a normál rövid "i" hang 6-féleképpen írható le - η, ι, υ, ει, οι, υι -, s semmilyen támpont nincs, hogy az adott szóban melyik a helyes, szimplán egy mód létezik: meg kell tanulni.

Bulgáriában az Omega nagyon ismert együttes volt, s a Gyöngyhajú lány című daluk a legkedveltebb. Olyannyira, hogy ma is megesik, hogy próbálják énekelni. Íme egy mai bolgár tehetségkutató műsorban a fiatal versenyző próbálkozása:

Az "igazi konzervatívok" sorsa, hogy előbb-utóbb átveszik a legradikálisabb ballib értékeket.

Soros Magyar Hangjának munkatársai ezúttal MZP jobbkezével, Katikával találkoznak.

Az "igazi katolikus" Kati elmagyarázza mint egy szigorú osztályfőnök: nincs csodálatosabb dolog a világon mint a Mikulás homokos szerelme. Adás után még rátesz egy lapáttal, Facebook-oldalán megírja, a homoklobbi szimpla említése azonos a zsidózással, az igazi kereszténység pedig befogadó, nem gyűlölködő - nyilván minig azt kell csak befogadni, amit az éppen hatályos liberális irányelv szerint meg kell tapsolni.

Egy időben az adás alatt Dévényi azért feszengeni kezd, valahogy megérzi: gáz, hogy a legvadabb liberális szövegeket nyomják az "igazi jobboldaliak", kicsit korrigálni próbál, kijelentve: ő persze maximálisan homoklobbista, két kézzel és két lábbal (meg, gondolom, a seggével) kiáll a homokosok mellett, de... - itt halkul a hangja - néha, persze csak nagyon ritkán, azért van egy olyan zavaros kóbor érzése, hogy a homoklobbi túlságosan és idegesítő módon nyomul, akkor is, amikor nem szerencsés ez. Katika haragosan gyorsan ledorongolja Dévényit, aki elpirulva szabadkozik, hogy ő nem fasiszta, s csak nagyon-nagyon ritkán érez így.

Bevallom, egyik kedvenc szórakozásom Soros Magyar Hangjának követése. Bármilyen rossz is kedvem - s ez bizony megesett mostanában kórházi tartózkodásom alatt gyakran -, az anyagaik olvasása, nézése mindig javítja kedvemet: ahogy ezek a szánalmas gerinctelen Soros-bohócok folyamatosan járatják le magukat az egy hatalmas felvidító élmény.

Azt kell mondanom, ha ezen szemét gyülevész banda és Gyurcsány között kell választani, százszor Gyurcsányt választom, ő legalább őszinte, s nem gazudja magát se "igazi kereszténynek", se "igazi konzervatívnak".

Késő kamaszkorban és fiatal felnőttként sem voltam sose tipikus bulizó, de azért megjártam pár bulit. Íme visszaemlékezésem a különböző típusú résztvevőkről. A mával semmi összehasonlítása alapom nincs - buliba átlag 10-évenként járok, utoljára 2010-ben voltam -, így ezt meghagyom az olvasóknak.

Íme a 8 főtípus.

A csajozós. Ő azért jött, hogy lányt találjon magának. Keveset eszik, mérsékelt az alkohollal, hiszen józan akar maradni a sikeres teljesítéshez. Folyamatosan társalog, s nagyon akar táncolni.

A hálózatépítő. Ő ismerkedni akar, mindenkivel, bárkivel. Egy-egy emberrel kevés időt tölt el, mert mindenkivel akar beszélni.

Az alkoholista. Ő inni jött. A lányok nem érdeklik. Egy ideig beszélget, aztán elalszik, rosszabb esetben hányással kombinálva.

A verekedős. Ő is iszik, de agresszív lesz, majd beleköt valakibe. Általában előbb-utóbb kidobja a buliról a házigazda.

A panaszkodós. Ő talál magának beszélgetőpartnert, akinek aztán igyekszik hosszasan mesélni problémáit.

A kritikus. Elmondja, a buli nem jó, az étel rossz, a csajok csúnyák, a zene szar, majd hozzáteszi, ő tud egy jobb bulit, s igyekszik oda csábítani valakit magával.

Az előadóművész. Ő azt hiszi, a buli színház, ő pedig szerepelni fog fontos szerepben. Táncol vagy énekel, de már olyat is láttam egyszer, hogy egy ilyen emberke a verseit olvasta fel.

A bölcs. Tartózkodik mindentől, esetleg iszik valamennyit, majd beszélni kezd, jellemzően a zenétől távolabb, hogy jobban hallható legyen. Érezteti, hogy ő az ivó és táncoló pórnép felett van. Van a természettudományos változat, ő pl. kimegy az erkélyre, majd felsorolja a látható csillagképeket (ez személyes tapasztalat). S van a társadalomtudományos verzió: ő vagy politizál vagy a lét általános rejtélyeit magyarázza. A bölcs nagy problémája: közönsége gyér, mert csak bóbiskoló alkoholisták hajlandók jelen lenni, s a legjobb esetben olyan lányok, akiknek senki se akart udvarolni, de ők meg mérgesek lesznek, amikor észlelik, a bölcs nem udvarol, hanem előadást tart, plusz lehetnek más bölcsek is, akik viszont félbe akarják szakítani, hogy belekezdjenek saját témájukba.

Nem véletlenül, hogy a bölcset hagytam a végére, mivel magam is ez a típus voltam.

A "korrupcióellenes" jövendő bolgár kormány megoldhatatlan problémája az USA és az EU felől jövő nyomás Észak-Macedónia ügyében.

Nyugati érdek ugyanis, hogy a nyugat-Balkán három NATO-tagállama, mely nem része az EU-nak még, legyenek az EU-tagjai. Amerikai szempontból ez rendkívül fontos az orosz hatás visszaszorítása miatt (Albánia esetében ez nem tényező, a másik kettő esetében igen, hiszen ezek szláv, ortodox államok).

Bulgária viszont megvétózta Észak-Macedónia EU-tagsági tárgyalási folyamatát. Bolgár belpolitikai szempontból egyetlen bolgár kormány se tehet mást. Az ok: a "történelemlopás".

Szóval minden bolgár vezetés emiatt erős külföldi támadás alatt áll.

A XX. században létrejött macedón nép (ha nagylelkűek akarunk lenne, mondhatunk XIX. sz. végét is, akkoriak az első nyomok) - mint ez a fiatal népekre jellemző - nem elégedett meg a valós történelmével, hanem kitalált magának ősi kamutörténelmet is. Ez azonban kisebb részben ellenkezett a görög, nagyobb részben a bolgár nép valódi történelmével. Ez az ügy gyökere máig.

A macedón önképnek jelenleg 2 fő verziója van egy délibábos és egy fokozottan délibábos:

• a délibábos: amikor a szlávok bevándoroltak az V. században a Balkánra, a mai Macedónia területén kialakult egy önálló szláv-macedón identitás, mely asszimilálta a helyben talált lakosságot is (trákokat, illíreket, görögöket, ómacedónokat), ez létezik azóta máig, folyamatosan, függetlenül attól, hogy önálló macedón államiság a XX. sz. előtt csak rövid ideig létezett: a VII. században, s a X. század vége és XI. sz. eleje között,
• a fokozottan délibábos: a mai macedón identitás azonos az ókori macedón identitással, a macedón nép tehát nem 1500 éves (ahogy ezt az előbbi verzió állítja), hanem legalább 3000 éves, az V. században egyszerűen csak nyelvváltás zajlott a szláv betelepülés hatására: a lakosság eredeti ómacedón nyelvét szlávra cserélte.

a tényekhez persze egyiknek sincs köze.

A fokozottan délibábos verzióról Macedónia hivatalosan kénytelen volt lemondani a görög-macedón egyezmény miatt, ezen egyezmény miatt történt az ország átnevezése is Észak-Macedóniára. Persze nemhivatalosan ma is ebben hisz a hazafias macedónok nagy része.

Aki nem ismeri a Balkán történelmét, annak a valódi történelem röviden: Macedónia semmiben sem különbözött a Balkán déli részétől, önálló identitás nem volt. Az ómacedónok göröggé asszimilálódása 500 évvel a szláv migráció előtt befejeződött, ahogy a trákoké és az illíreké is (a trák nyelv utolsó nyoma a i. sz. II. sz.) - kivétel csupán a Macedóniától nyugatra lévő hegyvidék a mai Albánia területén, ahol az illírek megmaradtak, s valószínűleg az ő egyenesági utódaik a mai albánok. Amikor jött a nagy szláv népvándorlás, a szlávok beáramoltak a Balkánra északról az V. és VI. században, az egész félszigetet elözönlötték, csak az Adriai-tenger partvidéke és a legdélibb részek maradtak nem szlávok. A Balkán középső részén keleten ebből lett a szerb, nyugaton a horvát és a montenegrói állam. Délebbre - amikor bejöttek a Balkánra az óbolgárok - lett a bolgár állam. Semmilyen adat nincs, hogy Macedónia - mely bolgár lett - bármilyen eltérő, sajátos, külön identitással rendelkezett volna bármikor a XX. sz. előtt. Sőt maga a gondolat, hogy létezne macedón nép mint önálló sose sehol nem fordult elő a XIX. sz. 90-es évei előtt.

Szóval gyakorlatilag a macedónok által hirdetett teljes macedón történelem a bolgár történelem részleges és ferdített verziója. Egyes bolgár személyiségeket macedónnak neveznek, eseményeket átneveznek. Alapvetően humorosan is felfogható, de vannak sértő elemek is.

A népszerű vicc szerint amikor leszáll a Holdra az első macedón űrhajós, egy könnycseppet ejtve azt mondja "Hold, Hold, te ősi macedón föld!".

A németek azt mondják: ezek gyerekes dolgok, mindenki mondja amit akar, ez nem lehet politikai kérdés. Amikor erre azt válaszolta egy bolgár történész, ha ez így van, miért büntetik a németek a holokauszttagadást, hiszen ezek gyerekes dolgok, az értelmes emberek úgyse tagadják, aki meg hülye, az maradjon hülye, a németek persze megsértődtek az "az más" óvodás érvvel.

A legutóbbi - november 14. - bolgár választásokon nyertes párt önmeghatározása: "korrupcióellenes". De a nemzetközi - köztük a magyar - sajtóban is így nevezik őket.

Persze maga a szó is abszurd. Hogyan is lehetne a központi témája egy pártnak a korrupcióellenesség? Kb. mintha egy étterem azzal hirdetné magát, hogy "barátságos". Az ember viszont jó konyhát vár el egy étteremtől, esetleg rendes kiszolgálást, de valószínűleg nem jutna eszébe, hogy barátkozni akarna ott. Semmi értelme a szónak tehát. Amikor ilyen demagóg szövegek hangzanak el, érdemes mindig a dolgok mögé nézni. De erről már írtam, most inkább magáról a korrupcióellenes harcról.

Szóval a "korrupcióellenes" narratíva meséje szerint van egy adott ország, ahol iszonyú a korrupció. Emiatt aztán torzulnak a "piaci" viszonyok, ami miatt pedig rosszul él a lakosság. Aztán egy nap megjelennek felvilágosult, liberális, nagyon okos emberek - akiket persze mind valamelyik amerikai egyetemen képeztek ki, ahol vörös CIA-diplomával végeztek -, ők halkan, de határozottan elmondják, hogy véget kell vetni a korrupciónak. S akkor beindul a békeharc, pontosabban a korrupció elleni küzdelem. S láss csodát, csökken a korrupció! Amint tartósan alacsony szintet ér el, csodásan rendeződni kezdenek a piaci viszonyok, a szabad piac addig gúzsba kötött láthatatlan keze meg vidáman táncolni kezd, s a lakosság pedig egyre nagyobb jómódban él!

A gond ezzel az, hogy soha, sehol, semmilyen módon nem létezett semmi ilyesmi. A korrupció sose ok, hanem mindig következmény. A perifériás társadalmak jelensége a nagyobb korrupció, ez egy eszköz ahhoz, hogy a fejlettebb világhoz közeledjenek ezen társadalmai elitjei. S a korrupció meg akkor csökken, amikor az adott állam fejlettebbé válik.

Azaz a jómód csökkenti a korrupciót, s nem a korrupció csökkentése hoz jómódot.

Aki nem érdeklődik a történelem iránt, annak ez talán meglepő, de a XVIII-XIX. századi Nyugat-Európában a "skandináv korrupció" volt a minta. Az itáliai és franciaországi közvélemény az iszonyú svéd korrupcióról értekezett. Mai szemmel vicces, közismert, hogy Európában ma a legalacsonyabbv korrupció Skandináviában van. De 200 éve - amikor az akkori Svédország szegényebb volt az akkori Magyarországnál! - ez pont nem így volt, akkor a svédeket tekintették a legkorruptabb népnek.

Vajon harcoltak a svédek a korrupció ellen? Volt korrupcióellenes kormánypártjuk? Nem, egyszerűen csak a XX. sz. során a gazdag államok közé emelkedtek, s a korrupció nagy része magától elhalt.

Talán hasznos lesz annak, aki nem élte át.

Személyes tapasztalatom a kovid betegség lefolyásáról. A betegséget október 21-én kaptam meg.

1. hét: Ez az enyhe bevezető szakasz. Mintha egy nátha lenne, semmi különös: köhögés, láz, gyengeség. A sajátos: a lázat képtelenség levinni tartósan. A másik furcsa: teljes étvágytalanság, napokig csak joghurtot ettem, abból is keveset.

2. hét: Bevittek a kórházba. A legkeményebb rész, tulajdonképpen ekkor derül ki, ki mennyire képes vagy nem képes a betegséget átélni. Ilyenkor már jön a tüdőgyulladás, ami mindenkinál különböző fokú légzési zavart okoz. Az ember képtelen felállni, egész idő alatt feküdni akar. Én a kettes számú súlyossági fokon voltam, azaz nem szükséges lélegeztetőgép, de kell a nagy oxigénmaszk.

3. hét: Nálam ekkor derült ki: nem fogok belehalni. A szervezetem jól reagált az oxigénre, folyamatosan nőtt a tüdő működése. Az embernek már rendesen működik az agya, jönnek egyes vágyak, de a fizikai mozgás nagyon nehézkes és fárasztó. Ez volt az első pillanat, hogy éhséget éreztem.

4. hét: Az állapot sokkal jobb, az ember kedve a körülményekhez képest jó, de a mozgás nagyon kellemetlen. Többször meggondoltam elmenjek-e a 20 méterre lévő vécébe, s a vécébemenésre fel kellett lelkileg készülni. Ha nem figyelek oda a lélegzésre, baj van. Egyszerűen nem megy elég oxigén a tüdőbe, hogy az ember képes legyen járni, pihenni kell 5-10 méterenként, s még így is szédülés van.

5. hét: Ekkor engedtek ki a kórházból. Nincs maga a betegség, de a nyomai igen: fekve minden rendben, ülve az oxigénmennyiség 80 %-a jön a tüdőbe, állva és különösen menve a fele. Szóval ha az ember megy, időnként elsötétül előtte minden, de immár nincs teljes léghiány.

6. hét: Ülve is minden rendben, az alvás már teljesen rendben van. A mozgás javult, de egy rövid séta is fárasztó, teljes légszomj helyett immár "csak" zihálás és izzadás.

7. hét: Jelenleg itt tartok. Ha nem csinálok semmit, semmi gond, de minden tevékenység a szokásosnál sokkal jobban kifáraszt. A légszomj már sose erős, nincs szédülés, se elsötétedés, viszont csak lassan tudok menni, s időnként pihenni kell. De immár a tüdőm teljesen aktív, pl. képes vagyok nagy lélegzetet venni, s nem kell immár odafigyelni tudatosan a lélegzésre.

Tegnap már mentem az utcán kb. 1 km-t, persze lassan, de nem okozott problémát, persze fárasztó volt, de tudtam kb. rendesen lélegezni.

Valószínűleg kell még 2-3 hét a betegség előtti állapothoz való visszatéréshez. Ami még megoldandó: tudjak járni fáradás nélkül.

Azért van egy kis pozitív oldala is az egésznek: súlyom 17 kg-mal csökkent a betegség előttihöz képest.

A kommunizmus bukásának egyik mellékjelensége volt a különféle nyugati mlm-piramisjátékok elterjedése Kelet-Európában, a legnagyobb szereplők az Amway, a Forever Living voltak.

Magyarország még ma is jelentős kelet-európai mlm-központ, sok tízezer ember veszít még ma is sok pénzt azzal, hogy részt vesz az átverő cégek tevékenységében.

Ezzel szemben drasztikus, hogy Bulgária az ellenkező véglet. Alig vannak mlm-cégek, s a legnagyobbak között is vannak olyanok, melyek romániai vagy görögországi központjukon keresztül működnek csak, azaz nem éri meg nekik külön bulgáriai lerakatot létrehozni, továbbá a résztvevők száma minimális.

Az ok az, hogy Bulgáriában a kommunizmus bukása után az emberek megismerték az mlm-nél sokkal durvább direkt piramisjátékot, s ez akkora negatív tapasztalatot adott, hogy máig kitart: bármi hozzá hasonlatoshoz mindenki alapból negatívan viszonyul.

A magyar átmenethez képest a bolgár kaotikus volt. Míg Magyarországon teljesen szervezetten, az apolitikus kisember számára szinte láthatatlanul ment minden, Bulgáriában szinte teljes káosz volt: sokszor minden szabály nélkül, teljes kiszámíthatatlanul zajlottak az események. Egyenesen vadnyugati, pontosabban vadkeleti elemekkel. Ennek talán egy apró jele: a villamosmegállóban megjelenik egy találékony ember, s alumínumkeretes bódét épít, majd ott eladni kezd valamit: természetesen közterületen, bármilyen engedély nélkül, s bejegyzett cég nélkül, de a hatóság nem mer fellépni, nem is akar, a rendőr se csinál semmit. Egyedül az örző-védőktól kell tartani az élelmes villamosmegállói vállalkozónak: nekik kénytelen "adózni", "biztosítást", magyarul védelmi pénzt fizetni, különben esetleg egy éjszaka eltűnik az egész építmény. Bulgáriában ez az időszak 1989-1997 között volt, nyilván egyre kisebb mértékkel, a kőkemény rész nagyjából 1991-1994 között. (1991-ig még valahogy működött a régi rendszer gyakorlati hatalomgyakorlása, 1994-től meg lassan elkeződött az új rend konszolidációja.) 1997 óta ez mind eltűnt, a káosz immár csak a magas szinteken maradt meg: azaz a gazdag üzletemberek világában, ahogy ez nyugaton is szokásos, de az ennél alacsonyabb szinteken immár az élet szabályok mentén zajlik.

Amikor 1986-1992 és 1993-1997 között Bulgáriában éltem, 1991-ben kénytelen voltam céget bejegyezni, mert számlát kellett kiadnom pár alkalommal. Nos, simán nem adtam be semmilyen adóbevallást, s kész (először be akartam adni, elkezdtem kitölteni a bevallást, de rájöttem, könyvelő nélkül nem boldogulok, arra meg nem akartam költeni, így hagytam az egészet ahogy van). S semmi nem történt. Ugyanezt megtenni 1998-ban már kockázatos lépés lett volna.

Szóval ebben az időszakban jöttek a piramisjátékok. Egy korombeli volt Komszomol-aktivista, jogász szakon végzett srác maximalizálta a hangulatot. Szófia központjában kibérelt egy szép épületet, majd még egyet, egy volt élelmiszerboltot, ezeket luxus módon berendezte. Ehhez a kezdőtőkéje onnan volt, hogy jogtanácsosként segítette az egyik legnagyobb örző-védő cég (=gyakorlatilag bünőző csoport) tulajának működését: a bolgár örző-védősök azt se tudták mennyi 2+2, szóval hozzájuk képest egy tapasztalat nélküli jogász valóságos géniusznak nézhetett ki, így bizonyára hasznos tanácsokat adott neki, amiért szép honoráriumot kapott.

Szóval meglett a "befektetési alap", a neve meg minden igényt kielégített: East-West International Holding Group - persze maga a név is már átverés, mert se csoport, se holding nem volt, a nemzetköziség is hiányzott, a tulaj 99 %-ban a srác volt. S jöttek a hirdetések mindenhol, meg a még hatásosabb: a suttogó propaganda. A srác abszolút ráérzett a közhangulatra: elterjesztette saját magáról, hogy nemzetközi drogkereskedő, ezért kell neki a sok pénz, s ezért képes kedvező kamatot fizetni. Mert tényleg komoly kamatot fizetett: 1992-ben a bulgáriai infláció 85 % volt, ő pedig havi 10 % kamatot adott, ami évesítve 300 % feletti kamat volt, azaz az infláció 4-szerese. Aki persze ért a pénzügyekhez alapszinten, az tudta, ez abszurdum, ekkora haszna még egy tényleges drogkereskedőnek sincs (ott szintenként 100 % körüli a haszon), dehát szinte senki se értette akkor a pénzügyekhez az országban.

Voltak persze emberek, akik szóltak: mindez átverés. De le lettek dorongolva azzal, hogy irigyek, a konkurrencia emberei, vagy egyszerűen csak nem akarják, hogy a kisember végre pénzhez jusson. Szóval tömeghisztéria lett. Én magam ismertem közvetve embert, aki eladta a lakását, hogy "részvényt" vehessen a pénzen. A cég, hogy a lehető legkevesebbet kelljen kifizetnie a "részvényeseknek", azt az ügyes lépést is megtette, hogy annak aki nem készpénzben vette fel a kamatot, hanem újabb részvényben, annak 10 % bónuszt adott.

Nagyjából másfél évig működött a cég. Aztán egy nap a cég teljes készpénz készletének 95 %-át átulta a tulaj több svájci számlára, majd másnap ő is eltűnt. A "részvények" árfolyama persze 24 órán belül 0 lett. Sok dühös ember megtámadta a cég központját, de ott semmit se találtak: csak meglepett - többnyire szintén átvert - alkalmazottakat és berendezési tárgyakat. Hamarosan kiderült: semmilyen aktívái nincsenek a cégnek, sose kötött egyetlen üzletet se, semmilyen befektetések nem voltak. A hivatalos nyomozási adat szerint az okozott kár 1,5 milliárd leva (akkor ez kb. 30 millió USA-dollárnak felelt meg), bár a valóságban ennek a többszöröse lehetett, mert sokаn már be se kelentették kárigényüket, utólag szégyelve, hogy ekkora barmok voltak, hogy belementek egy ilyen átverésbe.

Az eset pozitív hozadéka: azóta Bulgáriában képtelenség bármi hasonlót csinálni, mindenkinek az East-West neve ugrik be azonnal.

De mi lett a sráccal végül? Semmi. Pár évvel később letartóztatják Franciaországban, egy ottani botránya miatt. Végül kiadják Bulgáriának Interpol-körözés alapján. Bulgáriában előzetes letartóztatásba helyezik, majd évekig megy ellene a per. A per vége: felmentik minden vád alól. Kiderül: ténylegesen tehetséges jogász a srác, minden úgy lett megcsinálva általa, hogy képtelenség bármivel is megvádolni. 2005-ban azt is megteszi, hogy az Emberi Jogok Európai Bíróságán beperli Bulgáriát indokolatlanul hosszú előzetes letartóztatása miatt, s ezt is megnyeri, a Bíróság elmarasztalja Bulgáriát. Jelenleg már 55 éves, s visszatért eredeti szaktudása gyakorlásához: jogtanácsos egy szófiai banknál. А "befektetők" pénze sose lett meg.

Mint nyíltan és büszkén homofób kérdezem: honnan veszik a ballib médiák, hogy a gyermekvédelmi népszavazás kérdései homofóbok? Nekem semmi kifogásom nem lenne, ha azok lennének, dehát nem azok.

Pedig átolvastam a kérdéseket többször is.

Az első kérdés: Támogatja-e Ön, hogy kiskorú gyermekeknek köznevelési intézményben a szülő hozzájárulása nélkül szexuális irányultságokat bemutató foglalkozást tartsanak?. Ez eleve mindenféle szexet kizár, abból kiindulva, nem dolga a kiskorúaknak ezzel a témával foglalkoztatni.

A második kérdés: Támogatja-e Ön, hogy kiskorú gyermekek számára nemi átalakító kezeléseket népszerűsítsenek?. Ugyanaz. Nem gyerekeknek való téma. Ahogy mondjuk a nemi erőszakot se mutatják be gyerekeknek, pedig az is létező dolog.

A harmadik kérdés: Támogatja-e Ön, hogy kiskorú gyermekeknek fejlődésüket befolyásoló szexuális médiatartalmakat korlátozások nélkül mutassanak be?. Ebben is konszenzus volt eddig, mi a gond?

A negyedik kérdés: Támogatja-e Ön, hogy kiskorú gyermekeknek a nem megváltoztatását bemutató médiatartalmakat jelenítsenek meg?.

Hol tehát a homofóbia? Melyre persze szükség lenne, hiszen minden normális társadalom homofób.

Ideje kimondani, beleüvölteni a nyugat mocskos pofájába: nem tiszteljük értékeiteket, sőt azokat leszarjuk, s semmi se áll távolabb tűlünk, mint értékrendetek elfogadása.

Amit a mai nyugat képvisel az alapjaiban hibás, téves, romlott.

Bár a konzervatívizmust alapjaiban elhibázott eszmének tartom - hiszen a konzervatívizmus egy folyamatos változó, cseppfolyós valami, melynek egyetlen gondolata, hogy egyetért a liberalizmussal, csak valahogy lassabb haladásért könyörög -, de egy dologban igazuk van. Abban hogy az amit ma az EU és csatolt sóhivatalai európai értékekként hirdetnek, az még 50 éve se számított annak.

A lengyel vezetés ügyes vitamódszere Brüsszelben éppen erre alapszik: a lengyelek folyamatosan azt kérik a brüsszelitáktól, mutassanak már fel olyan EU-alapokmányokat, melyek szerint a genderizmus, a feminizmus, az abortusz-kultusz, a homoklobbizmus, a családellenesség alapvető értékei az EU-nak.

S valóban, ilyenek nincsenek. A korai EU még a hagyományos görög-római és zsidó-keresztény alapokat tekintette hagyományos értékekként, akkor is, ha ezekhez harmadikként oda volt téve a felvilágosodás mocskos kloákája.

Megjelent a blog.hu-n a tökéletes magyarellenes cikk, egyfajta belsőliberális-zsidó jajjkiáltás. Nem közszereplő írta, nyilván közszereplő ilyet meg se engedhetett volna magának.

A cikk apropója Kövér László megnyilatkozása, melyben - teljesen helyesen - azt mondta, hogy „a magyar politikai osztály egyik része önrendelkező államban és öntudatos nemzetben gondolkodik, ilyenben hisz, és ilyenért dolgozik, míg a politika másik része pedig az önfeladó állam és önmarcangoló nemzet politikai hagyományának jegyében cselekszik”. Kövér gyakorlatilag a kuruc-labanc ellentétet vázolta fel, ami szimpla tény: a magyar elit egy része mindig az ellenállásban, a másik mindig a behódolásban látta a megoldást.

Vincent bloggernek azonban kevés az ügy kapcsán elindult ballib hisztéria. Szerinte Kövér itt igaz magyar fasisztákról és zsidókról értekezett, kódoltan. Azt persze még ő is hozzáteszi, vannak nem-zsidó zsidók, azaz olyanok, akik semmilyen zsidó szemszögből nem zsidók, de mégis zsidók a kövéri narratívában, mert színmagyar létükre az önfeladó állam és önmarcangoló nemzet politikai hagyományában gondolkodnak. S persze akadnak fajzsidók is a másik oldalon, lásd Köves Slomót.

Persze Vincent blogger csak egy szélsőséges fasz, állítólag valami szakmailag sikertelen, ettől depressziós matematikus rejlik a nikk mögött. A saját politikai tábora se vállal vele nyíltan közösséget. Sokszor elmondta, hogy kb. ami Magyarországon érték, azt mind zsidók hozták létre, s a magyarok meg nagyjából egy haszontalan, felesleges, zavaró elem csupán az országban.

Most a hivatalos ballib tábor persze ilyeneket nem mond - valahogy kényelmetlen is lenne a Jobbik miatt... -, de a mélyben ez a hangulat nagyon is megvan. Nagyon is. Az elvakult hívek kommentjei, bejegyzései rendszerint jobban tükrözik a valóságot, mint a hivatalos szint.

Az országot pedig éppen az ilyen vincentektől kell megmenteni: elsősorban mindent el kell követni, hogy az általuk preferált politikai erők semmiképpen se jussanak hatalomra.

Példa arra, amikor a nacionalizmus és a történelmi vita két fél között a nevető harmadikat segíti.

Mind a mai Lengyelország, mind a mai Belarusz példamutató ország, mindkettő tüske a háttérhatalom szemében. Belarusz immár majdnem 30 éve áll ellen a nyugati, liberális agressziónak, ugyanez igaz 5 éve Lengyelországra is.

Mi sem lenne természetesebb, mint együttműködni. De nem. A történelmi viszály ezt lehetetlenné teszi. Lengyelország beállt a Belarusz elleni liberális hecckampányba, melynek célja, hogy a belarusz nép veszítse el szuverenitását, s az ország kerüljön Brüsszel, a CIA, s a Soros Alapítvány által verbuvált hazaárulók kezébe. Abszurd lépés, mert ha ez sikerülne, Lengyelország csak kapna egy plusz ellenséget a keleti határán is, mely pont ugyanazt kérné számon a lengyeleken, amit most Brüsszel.

A belaruszok pedig komolyan azt hiszik, a lengyelek a liberális EU fő mozgatóereje. Pedig hát semmi se áll távolabb a valóságtól.

Miközben az értékrend terén a két ország vezetése szinte teljesen ugyanazt vallja.

Eléggé értelmes anyag a Partizánon, xsak a ballib vörös farkot kell levágni róla.

A szerző végkövetkeztetése: Magyarországon 2 tábor van, mindkettú "neoliberális", de míg az egyik őszintén, örömmel az, addig a másik húzódozva az - az egyik büszkén hirdeti ezeket az értékeket, míg a másik rejtteten, azaz szavakban beszél ellene, de tetteiben támogatja.

Lehet persze így is magyarázni, de eléggé kicsavart logika. Maga a szerző is elmondja, a Fidesz sikerének egyik titka, hogy a ballibek akaratlanul segítik: amikor pl. azzal támadják, miért nem teljes erővel "európai" - értsd "neoliberális" - értékrendet hirdet és folytat, hiszen ezzel legitimálják a Fidesz egész propagandáját.

Ebből született a legújabb ballib taktika: egyszerre kell támadni a Fideszt, hogy "neoliberális" és hogy nem eléggé az.

Az én értelmezésem egészen más. Eleve "neoliberalizmus" nem létezik, gazdasági liberalizmus van. A "neoliberalizmus" szó létezésének egyetlen valós oka: a gazdasági liberalizmust ellenző balosok így nem sértik meg a liberálisokat.

A liberális fősodrot valóban örömmel támogatják a ballibek, ezért az teljesen helytálló elemzés a Partizán részéről, hogy a ballibek nem baloldaliak.

Ami viszont a Fideszt illeti, én nem "szóban ellenzi, tettekben támogatja" magatartásként értelmezem politikáját, hanem a lehetőségeken belüli óvatos küzdelemként.

Az a vád abszurd, hogy valaki nem igazi ellenző, mert nem harcol teljes erőből. Katonai stratégiai alapismeret, hogy a túlerővel szemben nem állunk ki nyílt csatára, mert ez öngyilkosság. Ajánlott olvasmány: 2500 éve megírták mindezt.

Persze a végére ott van egy jogos kérdés, ami motoszkál az emberben: a "neoliberalizmust" ennyire gyülölő Partizán miért áll ki teljes erőfeszítéssel a büszkén és örömmel "neoliberálisok" mellett?

Életemben először nem mentem el szavazni. Kórházi tartózkodásom alatt volt a bolgár parlamenti választás egyetlen és az elnökválasztás két fordulója. Gyakorlatiag "átaludtam" az egészet.

A jelenlegi köztársasági elnök totális győzelmet aratott. Az ő közreműködésével létrehozott új párt - a “Folytatjuk a változást!” - megnyerte a választásokat. S immár van elegendő számú koalíciós partnere is.

A bolgár átlagszavazó rendkívül naív.  A nyertes párt fő eszméje, hogy ők fiatal sikeres szakemberek, akik felül állnak minden oldalon, mert jobboldali eszközökkel baloldali célokat valósítanak meg. Ez persze marhaság, de a tájékozatlan átlagember számára jól hangzik. S az emberek be is vették ezt.

Ami várható: az új kormány mindenben utánozni fogja a nyugatot. Aztán mivel ez nem fog sehová se vezetni, 2-3 év alatt totálisan leamortizálják magukat.

Pluszban az elnöknek sikerült csapást mérnie a szocialistákra (akik segítségével elnök lett 5 éve). A szocialista párt szinte biztosan új, "európaibb" vezetést fog választani - eddig nagy fejfájást okoztak a bolgár szocialisták Brüsszelben, hogy kulcskérdésekben - homokosok, genderizmus, feminizmus - nem támogatták a EU-s konszenzust.

Ellenzéknek itt lesz a volt kormányfő, Bojko Boriszov pártja, mely azonban nem képez valós alternatívát, a GERB párt - minden magyar ballib sajtóhír ellenére - sose volt Fidesz. Lett egy kis új ellenzéki párt is, a nacionalista Újjászületés - mondanak is időnként értelmes dolgokat, de sok marhaságot is, egyik fő üzenetük az oltásellenesség.

Szóval indul a nagy bolgár liberális kísérlet.

Amikor Bulgária felszabadult a nagyjából 500 éves török uralom alól 1878-ban, volt egy jelentős réteg, mely gazdagodni szeretett volna, nyugat-európai mintákat másolva.

Eleve a felszabadult Bulgária mindent valahonnan máshonnan vett át. Az első bolgár alkotmány - 1879 - pl. 99 %-ban a korabeli belga alkotmány fordítása. A polgári törvénykönyv nagyrészt az olasz és francia Ptk. átvétele. De magyar kapocs is van: az első bolgár Btk-t Budapesten tanult bolgár joghallgatók írták meg, s gyakorlatilag így a magyar 1878. évi V. tv. - az első magyar Btk. - fordítása lett.

A másik nagy minta persze Oroszország volt, az azonos vallás és a közeli nyelvrokonság miatt. Az orosz hatás azonban elsősorban ez is maradt: azaz kulturális. A Bulgáriát 1878-1879 között irányító orosz katonai igazgatás se akart orosz politikai mintákat Bulgáriában - sőt, éppen az orosz katonai igazgatás támogatta a belga alkotmány bolgárosítását -, ennek fő oka, hogy az orosz elit reformista része Bulgáriát amolyan mintaországként tekintette, ahol ki lehet próbálni kicsiben az orosz alkotmányos monarchiát.

Bolgár polgárság egyszerűen nem létezett. S ami ki is alakult, erősen paraszti jellegű volt még az I. vh. idejéig.

Az 500 év török hatalom pedig kialakított sajátos túlélési technikákat. Egyesek nem túl szépek, de tény, segítettek annak idején. A legfontosabbak:

• a hatalom felfogása mint idegen, ellenséges test,
• szkepticizmus minden iránt, még a nyilvánvalót se szabad teljesen elhinni,
• nem létezik önzetlenség, minden önzetlennek tűnő magatartás csak jól rejtett önzés,
• az őszinteség drága luxus, a kisember számára létszükség a hazudozás.

Amikor tehát megindulnak nyugat felé a gazdagodni vágyó kereskedők és mások, rácsodálkozna az ottani dolgokra, de mindig marad egy érzés bennük, hogy a nyugatiak nem elég okosak, s az ottani dolgokat át lehet venni ugyan, de mindig kijavítva a hibákat.

A tipikus leírása ennek Aleko Konsztantinov (1863-1897) bolgár író Baj Ganjo (Ganjo bácsi/báty) elbeszélés-ciklusa. Amikor pl. Bécsben jár Ganjo Balkanszki - ez teljes neve -, eszébe jut, jó lenne megfürödni, így ellátogat a bécsi közfürdőbe. Először meg van döbbenve, miért ilyen drága a belépőjegy, de bent még inkább felháborodik, amikor egy öltözőt mutatnak neki, ahol elhelyezheti tulajdonát, s fürdőruhát vehet fel. Ganjo azonnal átlátja az aljas "trükköt": az öltöző nyilván arra van, hogy míg ő fürdik, kirabolják! A fürdő alkalmazottainak udvariassága is gyanút kelt Ganjóban, nyilván hátsó szándékot rejt ez is! Szóval ő nem ül fel az "átverésnek", tehát az öltöző kihagyásával a medencéhez megy, ott a fal mellett átöltözik, majd még fel is háborodik, hogy "ezeknek a hülye németeknek nem jutott eszükbe egy szöget verni a falba, ahová felkaszthatná a fürdőző a ruháját és a zsákját".

Valami ilyen találkozásnak lehetett az eredménye a bolgár krenvirska nevű termék. A Németországba elvetődött balkáni utazó meglátta a hot dogot. Tetszett is neki, de "logikátlansága" is azonnal feltűnt: hiszen azonnal meg kell enni, mert ha az ember beteszi a táskájába, kifolyik a mustár, a kecsup, plusz bepiszkolódik az egész étel, pl. összekeveredik a táskában lévő dohánnyal.

Gyorsan meg is született a kijavított balkáni hotdog: a virslit enyhén bele kell sütni a kiflibe, hogy a tészta teljesen lezárja azt mindenhonnan. Így az ember egyszerre többet vehet, nem romlik meg 2-3 napig, s friss az íz.

Amikor már volt étvágyam a kórházban, jellemzően ezt kértem a családtagoktól, akik látogattak: hozzanak krenvirskát. Abban a legyengült állapotban egy darab is teljesen jóllaktat, különösen, ha az ember megette a kórházi ételt is.

Egyébként a bolgár kórházakban persze van napi 3 étel is, azaz külső étel nem is szükséges. S a kórházi étel színvonala sokat javult, mióta megszűntek a kórházi konyhák, s központosítottan szállítják az ételt, normál étkeztető cégektől.

Szóval simán ki lehetne bírni a kórházi kaján is, dehát azért örömet okoz a külső étel.

A fő bajom az ital volt: mint cukorbeteget letiltottak a tejről, ami számomra létszükség. Szerencsére amint már tudtam mozogni lassan, a kávéautomata kisegített: volt tej is, s kakaó is benne.