Amikor Bulgária felszabadult a nagyjából 500 éves török uralom alól 1878-ban, volt egy jelentős réteg, mely gazdagodni szeretett volna, nyugat-európai mintákat másolva.
Eleve a felszabadult Bulgária mindent valahonnan máshonnan vett át. Az első bolgár alkotmány - 1879 - pl. 99 %-ban a korabeli belga alkotmány fordítása. A polgári törvénykönyv nagyrészt az olasz és francia Ptk. átvétele. De magyar kapocs is van: az első bolgár Btk-t Budapesten tanult bolgár joghallgatók írták meg, s gyakorlatilag így a magyar 1878. évi V. tv. - az első magyar Btk. - fordítása lett.
A másik nagy minta persze Oroszország volt, az azonos vallás és a közeli nyelvrokonság miatt. Az orosz hatás azonban elsősorban ez is maradt: azaz kulturális. A Bulgáriát 1878-1879 között irányító orosz katonai igazgatás se akart orosz politikai mintákat Bulgáriában - sőt, éppen az orosz katonai igazgatás támogatta a belga alkotmány bolgárosítását -, ennek fő oka, hogy az orosz elit reformista része Bulgáriát amolyan mintaországként tekintette, ahol ki lehet próbálni kicsiben az orosz alkotmányos monarchiát.
Bolgár polgárság egyszerűen nem létezett. S ami ki is alakult, erősen paraszti jellegű volt még az I. vh. idejéig.
Az 500 év török hatalom pedig kialakított sajátos túlélési technikákat. Egyesek nem túl szépek, de tény, segítettek annak idején. A legfontosabbak:
a hatalom felfogása mint idegen, ellenséges test,
szkepticizmus minden iránt, még a nyilvánvalót se szabad teljesen elhinni,
nem létezik önzetlenség, minden önzetlennek tűnő magatartás csak jól rejtett önzés,
az őszinteség drága luxus, a kisember számára létszükség a hazudozás.
Amikor tehát megindulnak nyugat felé a gazdagodni vágyó kereskedők és mások, rácsodálkozna az ottani dolgokra, de mindig marad egy érzés bennük, hogy a nyugatiak nem elég okosak, s az ottani dolgokat át lehet venni ugyan, de mindig kijavítva a hibákat.
A tipikus leírása ennek Aleko Konsztantinov (1863-1897) bolgár író Baj Ganjo (Ganjo bácsi/báty) elbeszélés-ciklusa. Amikor pl. Bécsben jár Ganjo Balkanszki - ez teljes neve -, eszébe jut, jó lenne megfürödni, így ellátogat a bécsi közfürdőbe. Először meg van döbbenve, miért ilyen drága a belépőjegy, de bent még inkább felháborodik, amikor egy öltözőt mutatnak neki, ahol elhelyezheti tulajdonát, s fürdőruhát vehet fel. Ganjo azonnal átlátja az aljas "trükköt": az öltöző nyilván arra van, hogy míg ő fürdik, kirabolják! A fürdő alkalmazottainak udvariassága is gyanút kelt Ganjóban, nyilván hátsó szándékot rejt ez is! Szóval ő nem ül fel az "átverésnek", tehát az öltöző kihagyásával a medencéhez megy, ott a fal mellett átöltözik, majd még fel is háborodik, hogy "ezeknek a hülye németeknek nem jutott eszükbe egy szöget verni a falba, ahová felkaszthatná a fürdőző a ruháját és a zsákját".
Valami ilyen találkozásnak lehetett az eredménye a bolgár krenvirska nevű termék. A Németországba elvetődött balkáni utazó meglátta a hot dogot. Tetszett is neki, de "logikátlansága" is azonnal feltűnt: hiszen azonnal meg kell enni, mert ha az ember beteszi a táskájába, kifolyik a mustár, a kecsup, plusz bepiszkolódik az egész étel, pl. összekeveredik a táskában lévő dohánnyal.
Gyorsan meg is született a kijavított balkáni hotdog: a virslit enyhén bele kell sütni a kiflibe, hogy a tészta teljesen lezárja azt mindenhonnan. Így az ember egyszerre többet vehet, nem romlik meg 2-3 napig, s friss az íz.
íme a krenvirska (=virslike) - átlagosan 1 leva (175 Ft) körüli áron kapható
Amikor már volt étvágyam a kórházban, jellemzően ezt kértem a családtagoktól, akik látogattak: hozzanak krenvirskát. Abban a legyengült állapotban egy darab is teljesen jóllaktat, különösen, ha az ember megette a kórházi ételt is.
Egyébként a bolgár kórházakban persze van napi 3 étel is, azaz külső étel nem is szükséges. S a kórházi étel színvonala sokat javult, mióta megszűntek a kórházi konyhák, s központosítottan szállítják az ételt, normál étkeztető cégektől.
Szóval simán ki lehetne bírni a kórházi kaján is, dehát azért örömet okoz a külső étel.
kórházi kaja, ebben egy sült csirkecomb volt főtt krumplival (alul a tabletem van)
A fő bajom az ital volt: mint cukorbeteget letiltottak a tejről, ami számomra létszükség. Szerencsére amint már tudtam mozogni lassan, a kávéautomata kisegített: volt tej is, s kakaó is benne.
Egyik kórházi szobatársam sikerember volt. Már 2.0-ás verzió.
A bolgár sikerember kezdete a 90-es évek eleje, amikor ravaszabb egyének hirtelen vagyonokat halmoztak fel, jellemzően tisztán bűnözői tevékenységből. Aztán ez a réteg szétesett: maradtak szimpla bűnözők egyesek, mások feltörtek, s akadtak okosabbak is. A lent maradókat és a feltörekvőket likvidálták az évtized végéig náluk erősebbek. Az okosabbak megelégedtek szép nagy vagyonukkal, nem akartak vezető szerepre törni. Ők máig vígan megvannak. Jellemzően közepes nagyságú vállalkozók, pl. van pár éttermük, mulatójuk, zenés szórakozóhelyük, de ismerek személyesen egy italgyárost és egy zenei producert is.
A szobatárs ez a típus volt. Már 50 éves, de ma is látszik rajta, hogy fiatalon simán akár fél kézzel elvert egyszerre több embert. Valószínűleg örző-védős lehetett, kinézetre ma is leverne egy nem csúcskategóriás fiatal utcai harcost.
2.0-ás verzió, mert már használja a modern technikát is. A 90-es évekbeli ősverzió még informatikust alkamazott a tv bekapcsolásához is.
Egyábként az őszinte sikeremberekkel kevés bajom van. Volt egy ilyen ismerősöm 25 éve, kb. az volt az életfilozófiája "nekem van, mert ügyesen elvettem, amit lehetett, mások nem mertek elvenni vagy nem voltak elég ügyesek ehhez, ezért nekik nincs, ez legyen az ő problémájuk". Ez amolyan becsületes tolvajkódex, végülis a polgári demokrácia egyik alaposzlopa.
A bajom azokkal van, akik kilépnek szerepükből. Hirtelen szponzorálni kezdenek pl. valamit, ami teljesen kívül esik érdekkörükön. Ezt mindig gyomorforgatónak tartottam. Az ilyen ember nem él hiteles életet: a tolvajlás az élete alapja, de valahol úgy érzi, ez nem jó, viszont nincs mersze változtatni se, ezért valami mellékest talál, ahol elmondhatja, ő segít az embereken, nem csak a legújabb BMW-jén és a luxuskurváján jár az esze egész nap.
Emlékszem, az egyik ilyen gazember a saját költségén Bibliát adott ki rajzokkal, gyerekeknek. Volt annyira pofátlan, hogy előszót írt a Bibliához, melyben kifejtette, mennyire is fontos, hogy a gyerekek megismerkedjenek Isten tanításával.
Amikor megláttam a kiadványt egy standon, s megláttam a benne lévő mocskot, önkéntelenül azt mondtam:
- Szar.
Mire egy jó hallású ember beszólt nekem:
- Mi van, komcsi, nem tetszik a Biblia?
Ránéztem az emberre, megállapítva, hogy értelmi szintje túl alacsony, így csak annyit mondtam:
- Mi rohadt komcsik gyűlöljük a Bibliát.
Ő csak nézett, de nem értette.
Ezért utálom jobban a filantrógereket, mint a szimpla önző, harácsoló tolvajokat.
Na és az én szobatársam? Végülis semmi panaszom, persze egész idő alatt nem sokat beszéltem vele.
Éppen fekszem a kórházi ágyamban. Éjszaka van, felébredek. Önkéntelen is átnézek a szomszéd betegre. S mit látok: a laptopján pornót néz.
Meglepő. Vannak emberek, akikben valamilyen ősi primitív életerő dobog.
Nyilván itt van egy objektív elem is: sose szerettem a pornót, kamaszkoromban egyenesen homokosnak minősítettek egyesek emiatt. Az ízléses erotikát mindig szerettem egyébként, de annak a lágy területeit, mint amilyen a sztriptíz és a vízfetisizmus, melyeket szinte se tesz bele a pornó műfajba.
De én még enni se vagyok képes a betegség miatt, míg a velem azonos napon behozott szobatárs esze meg már a szexen jár.
Az ősi balkáni erő, mely az embereket legyőzhetetlenné teszi. Nem szervezkedik, nem tűz ki célokat, mélyen egyéni, s amit a fejébe vesz, abból nem ad.
Mondanom sem kell, őt 14 nap alatt kezelték ki, míg engem 24 nap alatt. Hiányozhat belőlem az ősi életerő.
A Balkánon az - egyházi alapú - népi hagyomány szerint nem RIP-elünk valaki halálakor.
A RIP stádium ugyanis későbbi, az éppen meghalt még nem ott van. Ő meghalt, Isten meg fogja őt ítélni, csak aztán jöhet a RIP. Tehát a kívánság a friss halottnak, hogy Isten bocsánatos legyen vele szemben,
Az "Isten bocsássa meg" előnye, hogy bárkire mondható, legnagyobb ellenségünkre is, így nem követel meg hazugságot.
Egyébként érdekes, hogy a mai Magyaroeszágon akkora az angol hatás, hogy a RIP immár "rest in peace". Pedig a RIP évszázados dolog a magyar kultúrában, csak éppen mint a latin "requiescat in pace" rövidítése.
A mi rokonságunkban is akadt egy halott a kovid-járványban, mégpedig az apósom. Sose szerettem, sose volt vele jó kapcsolatom. Az utóbi 20 évben persze már megszoktuk egymást, de semmi több ennél. Kezdetben pedig kifejezetten ellenséges volt a viszony. Ő mindig valaki mást akart legnagyobb lánya férjének: idősebb, komolyabb, stabilabb embert. A helyzetet az is súlyosbította, hogy minden viszályban a lánya az én oldalamra állt.
Amikor megtudtam halálhírét, kórházban voltam. S furcsa módon még meg is gyászoltam.
Az ember nehezen lélegezve botorkál a kórházban. Ami jó jel, mert már képes botorkálni, azaz fel tudott állni az ágyból.
Szóval odamegy az ember az italautomatához, mert kakaót szeretne inni. De a betűk és számok kicsik, plusz az ember is szédült. Ilyenkor segít a modern technológia. Nemhiába van a botorkáló embernek ezereurós telefonja. Előkapja hát, aktiválva a nagyító alkalmazást.
Igenám, de ekkor nem nagyítás következik, hanem megjelenik egy reklám. Rajta széles mosollyal Mr. Michael Szar, aki elmondja, ő dúsgazdag ember, lám ezt bizonyítja a saját repülője is, mely mögötte van. Ez egy sejtetően homoerotikus momentum, Mr. Szar mintha arról álmodna, egy nap a repülője hegyes vége a seggét fogja kényeztetni. De - folytatja Mr. Szar - ő filantróger is, nem csak dúsgazdag, plusz segít másoknak is dúsggazdaggá válni, ezért csekély évi 99 dollárrért előfizetést ajánl.
Botorkáló ember persze nem találja hol lehet a reklámot leállítani, hiszen ha azt látná, az egész nagyítás se kellene. Próbálja ki- és bekapcsolni az alkalmazást, de mindig csak Mr. Szar jelenik meg nagyítás helyett.
Azóta. Idegesítő alklmazás eltávolítása, s olyan telepítése, mely reklámmentes. Michael Szar valódi vezetlékneve pedig agyból kitörölve.
Mindenesetre legalább életben maradtam, ezt 24 napos kórházi tartózkodásom segítte elő.
Ez a kovid tulajdonképpen egy erős tüdőgyulladás, súlyos mellékhatásokkal.
Nagyjából a kórházi életem 4-5. napján még a halál tűnt esélyesebbnek, valahol a 6. napon történt az átbillenés.
A fő baj: a kigyógyulás után is maradnak a mellékhatások hetekig.
már az étbillenés után, előtte nyilván eszembe se jutott fényképezni
Annyira rossz az egész betegség, hogy komolyan arra gondol az ember, jobb lenne most inkább meghalni gyorsan. Mármint a betegség kezdeti, súlyosabb szakaszában.
Ami viszont meglepett: nagyon sok üzenetet kaptam. Olyanoktól is, akik sose kommenteltek nálam. Úgy tűnik, a sose kommentelők száma a 100-szorosa a kommentelőkének.
Ami még meglepett: az üzenetek 99 %-a abszolút pozitív volt. S a maradék 1 % se volt tisztán negatív, senki se kívánta halálomat.
Mindenkinek köszönet, most így, mert nem tudtam mindenkinek személy választ adni.
Irtózatosan gyenge vagyok, de már otthon vagyok és tudok írni.
Azért írom ezt, mert gyakran tapasztalatom, hatalmas tévhitek léteznek a témában.
Ha csak a valós dokrinális eltéréseket nézzük, akkor a kereszténységben elég logikusan levezethetők a különböző felekezetek.
Az alap közös: a cél az ember üdvözülése, azaz mentesüláse a bűntől és annak következményeitől.
De mi a bűn? Ebben is egyetértés van: az isteni renddel szembemenő magatartás.
A különbség ott kezdődik: mi Ádám bűnének hatása. A két szélső álláspont az ortodox és a protestáns, míg a katolikus nézet valahol a kettő között van:
protestantizmus: Ádám bűne megrontott minden embert, emiatt az ember teljesen képtelen még arra is, hogy bűnös állapotát felismerje,
ortodoxia: Ádám bűne nem rontott meg senkit, csupán következményét örökli minden ember, de az ember képes ennek felismerésére,
katolicizmus: Ádám bűne megrontott minden embert, de az ember mint isteni teremtmény sose képes teljesen elszakadni Istentől, ezért képes bűnös állapota felismerésére.
Hogyan is küzdhető le a bűnös állapot. Isten kegyelme által. De mi a kegyelem szerepe? Ez teljesen függ az előzőektől:
protestantizmus: az isteni kegyelem a döntő,
ortodoxia és katolicizmus: az isteni kegyelem a kezdet, de az egyén akarata nélkül nem működik.
A protestáns nézet következménye a predestináció (előre meghatározottság), azaz Isten előre meghatározza ki lesz üdvözülve és ki nem. Hiszen ha az egyén akarat nem számít, akkor Isten dönt. Ha pedig Isten dönt, akkor előre dönt. A legkövetkezetesebb a kálvinizmus, annak ellentéte az arminiánus nézet (mely bizonyos tekintetben egyezik a katolikus állásponttal), a köztük van a lutheránus nézet:
kálvinizmus: Isten előre dönt ki fog üdvözülni és ki nem, ez független az egyéntől, annyira, hogy az üdvözülésre kiválasztott ember ennek nem képes ellenállni, röviden: nem azért lesz valaki üdvözülve, mert hisz, hanem azért hisz, mert üdvözülésre lett kiválasztva,
armianizmus: Isten nem dönt, hanem egyszerűen előre látja az egyének szabad akaratát, röviden: Isten mindenkinek megadja a kegyelmet, de azzal nem mindenki él,
lutheranizmus: Isten előre dönt, de az ember szabad akarata megmarad, ellen képes állni.
(A kálvizmus legfőbb kifejeződése természetesen a református egyházban van. Az lutheranizmus az evangélikus egyházban. Az arminianizmus legjellemzőbb kifejeződése pedig a metodizmus. Egyes protestánsok ki szeretnék békíteni az ellentéteket, így nem sorolhatók egyértelműen egyik csoportba se. De elmondható: a modern protestantizmus leginkább kálvinista.)
Az arminiánus nézet gyakorlat azonos ebben a katolikussal, mely csakis jövőlátásként ismeri el a predestinációt. Az ortodox nézet pedig egyenesen értelmetlennek tekinti a predestináció tant, hiszen Isten nyilván ismeri a jövőt, de semmi ok ezt predestinációnak nevezni, mikor az egyén akaratán múlik minden a kezdeti isteni kegyelem után.
A fentiek miatt maga az üdvözülés elképzelhető mint folyamat és mint egyszeri, végleges esemény:
a katolikusok és az ortodoxok számára (de a lutheránusok is ide sorolhatók) ez egy folyamat, nincs olyan, hogy akkor "most kész vagyok",
míg a kálvinisták és az arminiánusok szemére ez egy csodaszerű pillanat, kb. "egyszer hívő, mindig hívő, ezáltal üdvözült".
Az előbbieknél a keresztelés tulajdonképpen a folyamat eleje, míg az utóbbiaknál a vége.
Az egymás hagyományait nem ismerők között ezért vicces félreértések szoktak lenni. A protestánsok egyik kedvenc témája az "újjászületés", Amerikában egyesen megkérdezik "te újjászületett keresztény vagy?", amit egy átlag katolikus vagy ortodox meg se ért, hiszen nem létezik ez a koncepció. A másik vicces elem, amikor - ez is amerikai szokás - megkérdezik "a te egyházad a Biblián alapszik?", erre a katolikus/ortodox válasz "nem, a Bibliám alapszik az Egyházon".
A covid mellékhatása Angliában: drasztikusan növekedett a kidobott háziállatok száma.
Íme a liberális társadalomban szokásos állattartás. Két szélsőség van:
akik embernek képzelik az állatokat, jogokat akarnak adni nekik.
akik az állatokat bútornak vagy bőröndnek képzelik, így "leselejtezik" őket, ha már nem kellenek.
A hagyományos premodern társadalmakban az állat mindig haszonállat volt (csak a legfelsőbb rétegek tartottak szimpla szórakozásból állatot). S teljesen abszurdnak tűnt volna, hogy valaki "megunja" az állatját.
Én persze szubjektív vagyok, mert állatbarát vagyok. De hangsúlyozom, bajom nem a nyíltan állatgyűlölőkkel van - az ő álláspontjuk tiszta: nem akarnak állatot, így nincs is nekik -, hanem a kamu-állatbarátokkal, akik képtelenek a állatot a helyén kezelni.
Valóban látványos, hogy kb. - óvatos számítások szerint - 15-ször több ember volt a fideszes tüntin, mint a balliben. Látványos, de kevés az információtartalma.
De óvva intenék mindenkit attól, hogy ez alapján tét nélkülinek gondolja a jövő tavaszi választásokat. Én még emlékszem, amikor a MIÉP 200 ezres gyűlést szervezett, majd nem jutott be a parlamentbe.
Eleve a két tüntetés körülményei nagyon mások:
a fideszes tüntetés hosszú idő óta az első volt,
a ballib tüntetés pedig 2 héttel zajlott egy másik tüntetés után, hiszen a ballib előválasztás ennek is tekinthető.
Nem volt azonos a motiváció ereje tehát. A számok csak akkor adnának reális képet, ha azonos lenne a motiváció.
Szépen végighallgattam mindkét beszédet: a fideszest és a ballibet is. Volt bivalytürelmem, már mondtam, az asperger pozitív mellékhatása, hogy az ember képes hosszasan hallgatni, nézni érzelmek nélkül olyat is, amibe az átlag egészséges ember beleőrül.
Persze először a ballib beszédeket néztem meg, bár időben azok voltak később. Ennek oka: mindig szeretek arra összpontosítani, ami távolabb áll tőlem.
Tisztán szakmai alapon - azaz beszédtechnológiailag - Orbán beszédére kevés rosszat lehet mondani: kis csúsztatás - de ez tartalmi elem - volt ugyan benne, de jól felépített és érezhetően őszinte beszéd hangzott el. Ezzel szemben a ballib felszólalók képtelenek jól és hitelesen beszélni, valószínűleg maguk se hiszik, amit mondanak - olyan izzadságszag volt érezhető "na mit udvarias és hasznos mondani most?" alapon. MZP-t az mentette csak meg, hogy hárman még nála is rosszabban adtak elő. Az egyetlen kivétel természetesen Jordán Tamás, aki tényleg ért a beszédmondáshoz - persze furcsa is lenne, ha egy tehetséges színész, mint ő, képtelen lenne ezt teljesíteni. Bevallom: a ballib beszédeket szinte háttérzeneként hallgattam, csak Jordánra figyeltem fel erősebben.
Tartalmilag nem lehet semmi jót mondani a ballib beszédekről. Kb. az volt a mondanivaló, hogy a rossz Zorbán ellen össze kell fogni, mert Zorbán rossz és össze kell fogni ellen, mert Európa, Európa! Ami ezen kívül volt, az láthatóan a ballib táboron belüli egyeztetések apró jelei: lásd itt elsősorban, hogy a DK, úgy tűnik, fel akarja adni határontúliellenes szövegét, ezt Dobrev rövid trianonozása jelezte. Tulajdonképpen ez volt az egyetlen rész, ami meglepett.
A ballib agytröszt egyre ügyesebben dolgozik, ezt el kell ismerni. E folyamat vége MZP.
A 90-es évek elején minden nem ballib még nácinak számított. Akkoriban a ballibek teljhatalommal rendelkeztek, így joggal bízhattak abban, sikerül átprogramozni a magyar népet a ballibaizmus előtti feltétel nélküli behódolásra. Olyan, ma a ballibek által manapság teljesen szalonképes embereknek minősített személyek, mint mondjuk Bod-Péter Ákos és Jeszenszky Géza, simán hétpróbás fasisztáknak minősültek. Bod-Péter Ákosnak még az antiszemita státuszt is sikerült akkor elnyernie, erre azzal lett érdemes, hogy egyszemélyben döntött 1992-ben mint az MNB elnöke az akkor kibocsátott forint érmékkel kapcsolatban, pedig hallgatnia kellett volna a "független" szakértőkre, akik mást javasoltak. Aki fiatal és nem élt akkor, annak gyorsan el is magyarázom:
a politikus politikai döntést hoz, a szakértőket nem bírálhatja felül,
aki szerint nem létezik független szakértelem, az hülye,
a "bankár" szó a "zsidó" kódolt verziója,
eleve az antiszemita Csurka is azt mondta "a szakértelem olcsó bolsevista trükk",
tehát a banki független szakértőket azért nem hallgatja meg Bod, mert azok zsidók, azaz Bod gyűlöli a zsidókat.
Elmebeteg szöveg, ugye? De akkoriban ezt teljesen komolyan hangoztatták a ballib megmondóemberek. S az ország egy jelentős része be is vette ezt a marhaságot.
íme egy zsidóellenes érme
Ezekkel az abszurditásokkal elértek a ballibek, hogy azokkal is megutáltatták magukat, akik alapból pozitívan viszonyultak hozzájuk.
A ballibek azonban nem tanultak ebből. Ragaszkodtak elképzeléseikhez, melyek lényege kb. Rákosi elmélete volt, miszerint a magyar nép fasiszta, vagy ahogy az agyalágyult kanadai blogger Ákos Kertész mondta, "a magyar genetikusan alattvaló", ami azt jelenti: nem hajlandó önkéntesen tisztelegni a Kertész-féléknek, hanem "hibásan" szavaz.
2010 után kezdtek rádöbbenni a ballibek, ez sehová se vezet. Előbb meg lett bocsátva a Jobbiknak, pedig korábban aláírásgyűjtás volt az 1947. évi békeszerződés alapján való betiltására. Aztán hirtelen megszűntek fasisztának lenni a Bod-Péter Ákos és Jeszenszky Géza félék.
Én azt hiszem, MZP a folyamat vége. Egyenesen vezérré lett ütve egy külsős ember, akinek egyes kérdésekben olyan a véleménye, ami miatt 25 éve még antifasiszta tünti szerveződött volna.
Az autóhirdetések trükkjei közismertek. Bulgáriában minden második használtkocsi hirdetés úgy szól, kicsit eltúlozva, hogy előző és eddig egyetlen tulajdonosa 70-éves német özvegy nyugdíjas tanárnő volt, aki gyakorlatilag nem is használta kocsit, kivéve persze, hogy mindig lelkiismeretesen időben elvitte szervizbe a szervizkönyve naprakészen tartása céljából. Ezért van az autó kiváló állapotban, alig 30 ezer km-es órával, annak ellenére, hogy kora 12 év.
Nem gondoltam volna, hogy a kutyahirdetésekben is hasonló a helyzet.
Tavaly elhatároztuk, ismét lesz kutyánk. Két macska és két papagáj már volt. S ezúttal legyen a kutya kisméretű, korábban szibériai höszkink volt, majd egy keverékünk (apa: rotvájler, anya: höszki).
Először beszereztünk egy minicsit (chihuahua), ami egy ősi azték kutyafajta. Aztán arra gondoltunk, ne legyen egyedül, kell egy társ is. Rossz a tapasztalatunk az egyedüli kutyával, a rotvájler-höszki keverékünk pl. nem volt hajlandó ember nélkül a lakásban maradni: amint az utolsó ember is elhagyta a lakást, a kutya ugatni-vonyítani kezdett, s ezt nem hagyta abba ember érkezéséig. Ráadásul a kutya - vicces módon - mindkét szülője "nyelvét" kiválóan beszélte, szóval 1 per rotvájler típusú ugatás után jött 1 perc höszki típusú vonyítás, s így váltogatva a végtelenségig.
Tehát megelőzendő az ugató csi jelenséget (hiába törpekutya, a hangja erős), új kutyát választottunk mellé. Először jorkit - jorksíri terrier - választottunk, de aztán látva a magas árakat, jobban átgondoltunk, így a pomit (pomerán, pomerániai törpe spicc) választottuk. Találtunk is egy szimpatikusan kinéző kutyát a neten, a tulaj elküldte a kutya apjának képét is: színtiszta pomi.
Akkor még nem gondoltam végig, miért nincs kép az anyáról. De elmentünk a kutyáért, meg is szokta 2 nap alatt az új környezetet. Én kifejezetten jó kapcsolatot alakítottam ki a kutyával, pl. minden este alaposan megtisztítja a nyelvével mindkét fülemet, de már az is megesett, hogy videokonferencia alatt az ölembe ugrott és bekapcsolódott a konferenciába.
Lassan azért kezdett világossá válni: ez a kutya nem igazi pomi. Átnézve a fajtajellemzőket, ráébredtünk: ez egy pomcsi, azaz pomi és csi keveréke, azaz az anya egy csi lehetett. Szóval kaptunk pomcsit pomi áron.
Dehát végülis nem gond, nem vagyunk fajtamániások, a kutya pedig nagyon kedves. Szóval bár nem 70-éves német özvegy nyugdíjas tanárnő az előző tulaj, a kocsi tényleg kiváló állapotú.
Pár éve történt. Vita a korkülönbségről a párkapcsolatban.
Azt mondja egy haver, ő megunta a feleségét szexuálisan, nem élvezi, sőt eleve nehéz az egész, magyarul: szugerálnia kell magát előzőleg, hogy képes legyen szexre. De ha lenne egy fiatal nő, akkor az milyen jó is lenne!
S a haver lépett, lett új felesége, a gyerekei korosztályából. Nem volt nehéz, a haver pénzes volt, szóval könnyű volt beszervezni a feleségjelöltet.
Én mondtam neki, ebből baj lesz, minden erkölcsi szempontot félretéve is. Lehet, hogy egy új nő képes lesz őt felizgatni, de ez ideiglenes jelenség, mert amint megszokja, vissza fog jönni a régi probléma, de immár egy olyan nő lesz a partnere, aki nem lesz megértő vele szemben.
Persze igazam lett. Fél év az új házasságban, s a haver mondta, mekkora hülyeséget csinált. S ez még a Viagra kora előtt volt, azaz nem is létezett gyors megoldás. A haver egyenesen elkezdett rettegni a szextől, ami csak tovább növelte a problémát.
Bár most ez a gyors megoldás még veszélyesebb: a Viagra és társai huzamosan használva egészségkárodást okoznak.
Nyilván persze egyéni kérdés: van aki gyereket csinál 70 évesen, s van aki 18 évesen is már impotens.
De azt hiszem, a kis korkülönbség ideális. S szellemileg is. Én beleőrülnék, ha a saját feleségemnek el kellene magyaráznom, mi volt mondjuk 1980-ban, mert csak a történelemkönyvekből tudhatná.
Egyszer a nagyobbik fiam - aki 1988-ban született - megkérdezte tőlem még kamaszkorában ki a fene volt az a Lenin. Hogyan bírnék ki egy vele hasonló korosztályú nőt, aki ilyen kérdést tesz fel. Baromi nehéz olyan emberrel beszélgetni, akinek minden második szót el kell magyarázni.
Személyesen a kérdés engem sose érintett: nekem a feleségem a múzsám, így a barátom elsősorban. Minden más - szex és egyebek - csak bónusz.
2010 vége óta a ballib nyilvánosság erre vár: legyen meg a tökéletes Antiorbán, aki vezeti majd a népet és Orbánt eltakarítja. Ahogy korábban neveztem: a ballib Szupermen.
Az érdekesség kedvéért lássuk az eddigieket! Az ínyencek kedvéért adok linkeket is, ahol ez lehetséges.
2010: Juhász Péter. Fő érdeme, hogy bárhol is jelenik meg vezető szerepben, az a szervezet rövid időn belül összeomlik. Ahol korábban sikeresnek mondható, 20-30 ezres tüntetések is szerveződtek, ott Juhász működése eredményeképpen ezek létszáma 100 fő alá csökken. A végén a sajátjai is megelégelték ezt, s lapátra tették. Ma Juhász mint videoblogger segíti, akaratán kívül, a Fideszt. Érdekesség: még a ballib előválasztás második fordulója előtt beállt MZP mögé, azaz Gyurcsányné ellenében foglalt állást.
2012: a fénykorában 30-fős Hallgatói Hálózat nevű szélsőséges ballib diákszervezet tündöklése, bennük bízott a ballib nyilvánosság, hogy ezek a lánglelkű diákok megdöntik Zorbánt. Tevékenységük kimerült végül abban, hogy pár napig egy előadóteremben laktak az ELTE-n, az ELTE vezetőségének hallgatólagos engedélyével. Mára csak egy blog maradt belőlük, az se túl aktív, utolsó cikkük 7 évvel ezelőtti!
2012-ben még Bajnai Gordon messiás is fellépett. Bajnai a kezdetekben rendkívül sikeres volt, 15 %-ra mérték a közvéleménykutatók, de ezt pár hónapnyi szívós munkával sikerült levinnie 1 % környékére. Bajnai jelenleg csak interjúkat ad néha, teljesen visszavonult, de támogatja MZP-t.
2013: a fő játékos az Éhségmenet volt, melyben többek között ballib multimilliomosk is részt vettek, bizonyára éhezni szerettek volna, fogyókúrás céllal. Az esemény, a hatalmas szervezés ellenére, ezer embert se tudott mozgósítani. Az utolsó aktív ismertebb személyiségük Komjáthi Imre jelenlegi MSZP-alelnök, aki a múlt hónapban hatalmasat bukott a ballib előválasztáson, azaz a sajátjai se veszik őt komolyan.
2013 másik messiása Dopeman, aki olyan bátor volt, hogy megküzdött egy saját maga által készített hungarocell-szoborral! Sorsa rendkívül "szomorú": lassan kiábrándult a ballib szellemiségből, mára a mérvadó ballib körök fideszes videóbloggerként tartják őt számon.
https://www.youtube.com/watch?v=4XngqbJUc7w
legutóbb MZP-paródiával borzalta a ballib kedélyeket Dopeman
2014: az internetadó elleni tüntetés szervezői voltak a kollektív messiás. Aztán amikor Orbánék visszavonták a tervezetet, a tovább tüntetni akarók a korábbi huszadára estek vissza, s az egész véget is ért nyom nélkül.
Ugyanekkor meglett a nagy "civil" messiás is, Tétényi Éva esztergomi polgármester is, aki városa Fidesz-szervezetének fő ellenfele volt. Ő nem volt hajlandó azonban hűséget fogadni a ballib agytrösztnek, így gyorsan ki lett dobva: nem volt akkor még ugyanis elég a Fideszt nem kedvelni ám. Jelenleg az ATV egyes műsoraiban szokott szerepelni mint ballib civil. A mai események folyamatában beállt MZP mögé.
2015: váratlanul egy volt fideszes lett a messiás, nem is akárki, hanem maga Simicska Lajos. Azzal szédítette évekig a ballib nyilvánosságot, hogy súlyosan terhelő adatai vannak Orbánról. Lassan kiderült, nincsenek ilyen adatai. A 2018-as választások után gyorsan ki is vonult a közéletből.
Megjelent ugyanebben az évben mellékszereplőként egy kisebb fajsúlyú volt fideszes is Szabó Gábor – a neten mint Tuareg ismert - személyében, aki sátortáborozni kezdett a Parlament előtt, időnként egyhetes fogyókúrákkal ütve el ott az időt. Őt gyorsan dobták a ballibek, mert lassan odáig radikalizálódott, hogy a nagytekintélyű ballib politikusokat és megmondóembereket is Orbán-csicskásoknak mondta. Jelenleg apró netes szektavezérként létezik, időnként beszédeket mond híveinek a Facebook-on, immár a felesége profilján, mert a sajátját letiltotta a Facebook erőszakpropaganda miatt. A legújabb időkben MZP támogatója lett.
Nála fontosabb volt azonban Sándor Mária, aki hihetetlen hangszínben előadva nyomta a ballib propagandát. De ő is elkövette azt a hatalmas hibát, hogy próbált önálló is lenni. Emiatt a támogatás elmaradt mögüle. Már nem aktív a közéletben, visszatért eredeti munkájához (ápolónő).
2016 sztárjai többen voltak. Egyrészt ez a Pumukli-féle Tanítanék. Hetekig szervezett tüntetésükre 8 ezer ember ment el. Mára Pukli István – ez Pumukli igazi neve – árulónak számít a ballib oldalon, mert elhagyta saját szervezetét, azt nem akarva átadni a ballib vezetésnek, ezzel a szervezetet gyakorlatilag kivégezte, majd pedig saját pártot alapított, mely nem volt hajlandó összefogni a többi ballibbel. Pártja egyetlen tevékenysége ezután a blogírás maradt, de 4 éve azt se csinálják már. Tulajdonképpen Pumukliék amolyan korai MZP-izét akartak előadni "Zorbán-ellenes igazi jobboldal" szöveggel, de erre 2016-ban még nem volt piaci igény.
Aztán ott voltak a Ligetvédők. Eredeti programjuk: leállítani a Városliget megszépüléset, többek között megvédeni olyan “természeti értékeket”, mint a volt Közlekedési Múzeum melletti lebetonozott, koszos parkoló. (A helyet történetesen kiválóan ismerem személyesen is: 2006-2007-ben oda jártam a kutyáimat sétáltatni.) Annyira kínos volt egész tevékenységük, hogy már kezdetben se támogatta őket a ballib megmondóemberek egy jelentős hányada. Mára maradtak tízen, ismeretlen helyen, nem tudni mit csinálnak.
S még Hosszú Kattinka is megvolt ebben az évben, akit akaratán kívül valakik kikiáltottak ballib felkelőnek. Mára csúnya orbánista árulónak számít a ballib médiákban, aki megérdemli, hogy sportteljesítménye csökkent: ez az isteni bosszú, amiért "lefeküdt" a "diktátornak".
2017 sztárja a Momentum volt, aki megverte Zorbánt olimpiai ügyben. 2018-ra kifulladtak, a parlamentbe már nem tudtak bejutni. Az idei ballib előválasztásban ők érték el a utolsó helyet, szóval azóta tovább zuhantak. Annyi eszük azért volt, hogy gyorsan beálltak MZP mögé, de már a hattyúdalukat élik: Gyurcsány és MZP fogják eldönteni, hány képviselőjük lesz jövőre.
2018 volt MZP megjelenésének éve is, de ekkor még nem volt kikiáltva messiásnak, csak példának. Akkor még nem érett meg a ballib agytröszt arra a felismerésre, hogy saját berkeikből származó emberrel semmi esélyük.
2019-ben váratalanul kiderül: Gyurcsány a ballib tábor vezetője. (Az EP-választások eredménye.) Így elmaradt a messiáskeresés. Innentől elindul az "összefogás" narratíva, melynek eredménye a múlt héten lett meg, a győztes pedig MZP.
Most ő tehát a megváltó, s immár hivatalosan is. 12 évnyi ballib keresés véget ért. S aki most szidja a megváltót, az Zorbán embere, szóval nem szidják, persze a ballibek által el elmebetegeknek tekintett radikál-ballibeket leszámítva, lásd Amerikai Népszava blog.
Annyit mindenképpen el kell ismerni: ezúttal volt annyi eszük, hogy többéves "civilezés" után tényleg egy civilt választottak, ez alatt olyan embert értve, aki nem tartozik köreikbe,
Afféle tanácsnak szánom ezt a Fidesz propagadistáinak. Úgy érzem ugyanis, kizökkentek helyzetükből az MZP-jelenség miatt.
Ha ugyanis nem korrigálnak, nyereséget fognak ajándékozni a ballib ellenzéknek jövő tavasszal.
Jelenleg a Fidesz-taktika az MZP elleni szövegelés és a csodavárás. Ez utóbbi azt jelenti: arra számítanak, hogy a ballibek összevesznek a következő hónapokban. Ez azonban nem valószínű, a fő személyek jó pozícióban vannak, nincs miért botrányt robbantaniuk, a kevésbé fontos személyek pedig nem tudnak komoly botrányt indítani. Szóval ha össze is vesznek, az majd a választások után lesz.
A ballib tábor perifériáján - ezek azok, akik nem elkötelezett ballib szavazók, de inkább arra hajlanak, hogy a ballibek a kisebb rossz a Fideszhez képest - hamarosan csend lesz, s ez jó. Megvolt a győzelem - mert az, hogy MZP legyőzte Gyurcsánynét az bizony éppen ennek a tábornak a győzelme -, de még sok idő van a választásokig, el fog illanni a mámor. Ez ellen egy módon lehet tenni: ha beindul valamiféle MZP-re összpontosított kampány. Ennek ugyanis ellenhatása lenne. Régi "titok" a lejáratási kampánytechnikai tudományból: a legkönnyebben úgy lehet egy ellenfelet diszkreditálni, ha kellemetlen támogatókat szerzünk neki, akik aztán éjjel-nappal dicsérik őt, ez azonnal eltántorítja a támogatók távolabbi részét. Ezt sokan tudják, de ennek fordítottja is igaz: ha valakit az ellenfele nagyon támad, annak növekszik támogatottsága ugyanebben a táborban.
Egyébként bevallom: egy jövő évi ballib győzelem izgalmas és érdekes lenne. Akkora rombolás következne be ugyanis, hogy aztán 20 évig esélytelenek lennének a ballibek ismét. Csak hát kár az országért...
Azaz mégis csak az lenne a jobb, ha nem az történne, amit a címben vizionálok.
Annak idején, még a kommunizmusban, alapvető elméleti kérdés volt, melyik ketrec jobb, a szűkebb vagy a tágabb.
Nyilván ha csak a szimpla élet a kérdés, a tágabb a jobb. Hiszen nagyobb a mozgástér. Azonban magasabb szinten nézve a nagyobb, de korlátozott mozgástér legitimálja a ketrecet, míg a szűk mozgástér nyilvánvalóvá teszi: ez itt egy ketrec, semmi egyéb.
A kemény mellékhatás a jövőre nézve pedig az: az egyik egy tiszta helyzet, a másik meg egy súlyosan ködösített.
Persze akkoriban idealizáltuk a nyugati liberális demokráciákat, azt hirdetve, ott nincs is ketrec. Pedig volt, csak jóval szélesebb volt, sokszorosan szélesebb, mint a miénk.
Én komolyan hittem, hogy a kádárizmus egy jobbfajta kommunizmus. Hiszen az embert békén hagyta a hatalom, ha az nem támadta nyíltan a rendszert, a magánélet szent volt, a fiataloknak az is szabadon engedve volt, hogy nyugati hippiknek öltözzenek, még a KISZ-be se kellett kötelezően belépni (legalábbis Budapesten, a 70-es és 80-as években). Milyen jó is ez így!
Amikor viszont megismerkedtem a 80-as években a szovjet és a bolgár ifjúság életével, kezdtem kételkedni. Bár magam sose voltam se a szovjet, se a bolgár Komszomol tagja, időnként eljártam gyűlésekre. Akkora élmény volt ugyanis, hogy ezt nem lehetett kihagyni: mintha statiszták játszanának szerepeket egy abszurd színdarabban, vagy még inkább: mintha egy bábszínház lenne az egész. Jönnek a fiatalok, felmondják szó szerint a szerepet, s vége. Senki se próbál bármi értelmeset mondani, mindenki ragaszkodik a leírt szöveghez 100 %-ban, semmi egyéni, minden a hivatalos recept szerint. Baromi nevetséges, de egy jó oldalát már akkor észrevettem: az egésznek a komolyan nem vétele a mellékhatás.
Megkérdezni egy szovjet/bolgár komszomolistától, hogy pl. "te miért ezt és ezt mondtad a gyűlésen?" értetlen reakciót eredményezett volna, kb. mint a gyilkos szerepét játszó színésztől megkérdezni miért gyilkolt a filmben - a válasz kb. az lett volna "te hülye vagy? ez egy film, nem a valóság! szerinted tényleg meghalt a színész, aki az áldozatom szerepét játszotta?".
A magyar verzióban viszont a mellékhatás az lett: úgy csinálunk, mintha szabadok lennénk, de persze mi is tudjuk, hogy nem vagyunk azok, így "óvatosak" vagyunk. Az eredmény: öncenzúra. Nos, öncenzúra pl. a bolgár fiataloknál nem létezett: mondták 100 %-ban a kötelező szöveget minden hivatalos alkalomkor, s magánbeszélgetésben meg bármit, a kettő sose keveredett.
A mai nyugaton tapasztalható valami hasonló. Ahol egy korábbi diktatórikus, szinte mindent korlátozó rendszerből lett a mai, ott ma is szabadabbak az emberek. A jó példa Spanyolország,, ahol Franco alatt nagyon korlátozott volt a szólásszabadság. Ennek emléke máig hat, s az emberek olyanokat képesek ma is nyíltan kimondani, amit sok más nyugati nem merne mondani. Ahol ugyanis korábban is liberális demokrácia volt, mely alatt a szólásszabadság folyamatosan szűkült, az emberek tudják maguktól mi az, amit "nem szabad" mondani. Egy spanyol pl. nyíltan kimondja azt is, ha támogatja a migrációt és azt is, ha ellenzi, míg egy német csak akkor, ha támogatja: az ellenzés tabusítva van, ez nyíltan nem mondható ki, csak egy erős "vörös farok" keretében, felvízezve a mondandót.
Ma ott szabadabb a szellem nyugaton, ahol van emlék egy korábbi, erősen diktatórikus rendszerről.
Egyre népszerűbb Korea, most éppen a Squid Game sorozat miatt, de a fiatalok között megjelent egy k-pop kedvelő réteg is.
Nekem viszont Korea 2 okból tetszik. Az egyik nagyon triviális: szerintem a legszebb nem-fehér nők a koreaiak. Annak idején, az 1985-1986-os tanévben volt is egy koreai évfolyamtársam, amolyan tipikus koreai lány. Persze beszélni vele képtelenség volt, az észak-koreaiak nem csak a nyugatiaktól tartózkodtak, hanem tőlünk szovjet blokkbeliektől is. De mindenesetre a mi kampuszunkban tanuló kb. 200 hallgatólány közül a legszebb 5-ben benne volt.
A másik ok a nyelv. Most erről írnék, bár nem is tudok koreaiaul, tudásom kimerül 50 szóban, mindig terveztem tovább menni, azaz megtanulni legalább közepes szinten, de ez eddig sose valósult meg (bár ma is tervezem még). Viszont annyit azért elértem, hogy tudok - lassan - olvasni koreaiul, s tanulmányoztam a nyelv hangzását és történetét. Alapvetően minden nyelvnél a hangzás az, ami a legjobban érdekel, itt lehet egyedi vonásokat megtalálni.
Máig nincs elfogadott elmélet mely más nyelvvel rokon a koreai. Egyébként elmélet sok van, még olyan is, mely szerint a magyarral (az uráli nyelvekkel) rokon.
A koreai nagyon érdekes, mert egyes dolgokban hasonlít a régiója - Kelet-Ázsia - nyelveire, más dolgokban viszont egész más. Európai füllel, szájjal nézve ami hatalmas könnyebbség:
hiányzik belőle a hanglejtés, mármint mint jelentésmegkülönböztető jellemző, azaz ellentétben a kínaival vagy a vietnámival (Kelet-Ázsiai legnagyobb nyelvei az anyanyelvi beszélők száma szerint: kínai - 1,3 milliárd, japán - 130 millió, koreai - 80 millió, vietnámi - 75 millió) csak kiegészítő jellemző a hanglejtés,
az írás abc-alapú: míg a kínai írás megtanulásához évek kellenek, a japánhoz meg hónapok, addig a koreaihoz pár óra - elvileg használatosak ugyan kínai írásjelek is, de ezek szerepe kiegészítő, s ez a szerep is egyre csökkenő.
De mik a legérdekesebb, magyar - sőt európai - szemszögből szokatlan hangtani jelenségek?
Nem létezik a koreaiban jelentésmegkülönböztető zöngésség/zöngetlenség! A magyarban az összes szonoráns (azaz a magánhangzók, s minden olyan mássalhangzó, mely akadálymentesen képződik, ezek a magyarban: l, m, n, ny, r) zöngés kivétel nélkül. Míg az obsztruensek (ahol akadály kézpődik, ez az összes többi magyar mássalhangzó) lehet zöngés és zöngétlen is, kivéve a h és a j hangot, ezek is lehetnek zöngések és zöngétlenek, de itt ennek nincs jelentésmegkülönböztető szerepe, a zöngésség/zöngétlenség a magyar h és j esetében hangkörnyezet-függő (pontosabban szó szerint ez csak a h-ra igaz, a szonoráns magyar j egyes esetekben teljesen megváltozva obsztruenssé válik, vesd összes "jó" és "kapj").
A koreaiban a kép sokkal egyszerűbb: egyszerűen minden szonoráns zöngés, s minden obstruens zöngétlen. Hangkörnyezet-függően az obsztruensek zöngésedhetnek, de ez szigorúan kötött, így az írás se jelöli. Tehát a koreai írásban ugyanaz a betű jelöli a g/k, b/p, d/t, cs/dzs hangpárokat. Ahogy a magyar zöngés h-t és a magyar zöngétlen h-t azonosan írjuk, mert szükségtelen különbséget tenni köztük, hiszen magánhangzók között mindig zöngés, máshol meg mindig zöngétlen, másképp nem is tudja ejteni egy magyar anyanyelvi beszélő, sőt, egy átlag magyar nem-nyelvész észre se veszi a kettő közti különbséget. Pedig a kettő bizony különbözik - ezt az úgynevezett vécépapír-teszttel lehet bizonyítani, ez egy vicces, de működő módszer, ha az embernek nem áll rendelkezésére hangelemzési technika: szóval tegyünk egy kis darab vécépapírt a szánk elé, s mondjuk azt, hogy "hol", majd azt, hogy "ahol" - az előbbi esetben a papír alig fog elmozdulni, míg az utóbbiban kicsit el fog libbenni a szánktól, ennek oka, hogy az előbbi esetben a "h" zöngétlen, míg az utóbbi esetben zöngés, márpedig a zöngésség kicsit nagyobb légáramot produkál.
Szóval a koreai számára érdektelen a zöngésség/zöngétlenség, de minden esetben, nem ahogy a magyarban, ahol a "h" esetében csupán. Az, hogy mikor "k" és mikor "g" az csak hangkörnyezet kérdése:
szóvégen nem lehet zöngésség: ez egyes európai nyelvekben is így van (a magyarban pont nem), pl. a szláv nyelvekben minden szövegi obsztruens zöngétlen, azaz pl. csak "k" lehet szóvégen, de "g" soha, s ez a szóvégi ejtés is befejezetlen obsruens ejtés, azaz a hang végső "csattanó" része hiányzik - ez ismert jelenség az amerikai angolban is egyébként, egy amerikai angol számára a magyar akcentus emiatt fülsértő, durva, mert a magyarban ez a jelenség hiányzik, nincsenek a magyarban csattanó rész nélküli zárhangok,
zöngés hangok között nem lehet zöngétlen, azaz ilyen helyzetben pl. csak "g" lehet, soha "k",
szó kezdetén is csak "k" lehet, viszont ilyenkor a koreaiak egy kis hehezetet - plusz légáramot -is adnak hozzá, nagyjából ahogy az angolok ejtik a szókezdő p/t/k hangokat magánhangzó előtt, ez viszont európai füllel amolyan félzöngésedésnek hallatszik, pedig nem az, csak a hehezet eredményez egy európai fül számára k és g köztinek tűnő hangot.
A történetbe erősen belezavar a hivatalos dél-koreai latin-betűs átírás, ez ugyanis a g/k betűt egyszer g-nek, egyszer k-nak írja: g-nek szó elején és zöngések közt, máskor pedig k-nak. A koreai írásban viszont mindez egyetlen betű: ㄱ. A háromféle ejtés semmilyen gondot nem okoz, mert mindegyik ejtés szigorúan hangkörnyezethez kötött: egy koreai másképp nem is képes ejteni adott helyzetben. (A hivatalos észak-koreai latin-betűs átírásban egyébként a ㄱ az mindig k, ez logikusabb, de az észak-koreai átírásnak az ország teljes elzártsága miatt nulla körüli hatása van.) A helyzetet bonyolítja, hogy a dél-koreai átírás is következetlen, egyes neveknél nem tartja be saját szabályait, lásd a "Kim" vezetéknév marad így, nem lesz "Gim", pedig elvileg így kellene a szabályai szerint.
Egy példa a zöngésség/zöngétlenség esetlességére, vegyük az észak-koreai vezér nevét: 김정은 - felbontva: ez a vezetéknév K`im (a ` jellel akarom érzékeltetni az enyhe hehezetet), s a keresztnév pedig Cs`ong Ün (ez most az én átírásom, a valóságban az "o" az egy "o", "a" és "ö" közti hang, az "ng" az veláris "n", az "ü" pedig kb. mint a román â). Szóval ha az észak-koreai vezér a haverünk és keresztnevén szólítjuk, akkor "Cs`ong Ün" lesz, de ha hivatalosan beszélünk hozzá és a teljes nevét használják, akkor immár "K`im Dzsong Ün" lesz, a "cs" zöngésedik, mert két zöngés hang közé került.
Ami nagy nehézség a koreaiban, hogy míg zöngésség terén nem érdekelt, addig más téren igen. A mássalhangzók felosztódnak hehezet és hangszál-feszesség szerint. Míg az előbb említett enyhe hehezet és a "csattánsmentes" ejtés nem bírnak jelentésmegkülönböztető szereppel, addig az erős hehezet és a feszesség nagyon is. Ezért ezekre viszont külön betűk vannak a koreaiban. Maradva a "k" példánál:
a már említett ㄱ - laza (nem feszes) és erős hehezet nélküli,
a laza (nem feszes) és erős hehezetes "k" hang írása viszont ㅋ - a koreai írás szuper logikus (ezért is imádom), egy plusz vízszintes vonal jelzi, hogy erős hehezet van, a latinbetűs átírásban ennek jelzése: kh,
s van a feszes ejtés, erős hehezet nélkül, ez ㄲ - azaz az "alapbetű" megduplázása, a latinbetűs átírásban ennek jelzése, mint várható: kk.
A latinbetűs átírás sok félreértésre ad okot. A már említett g-nek írt nem g esetén kívül íme a duplázás, mely nem jelent hosszú mássalhangzót, hanem megfeszített hangszállakkal való ejtést, mintha suttogni próbálnánk, de normál hangerővel beszélve. A másik a "ph" írás: ezt az európai ember hajlamos - a középkori latinra asszociálva - "f"-nek ejteni, pedig ez csak egy hehezetes "p", szóval ejtése "ph". Szóval Észak-Korea fővárosa nem "Fenjan", hanem "Phenjan", ez gyakori hiba magyaroknál, de más európaiaknál is. Valójában Észak-Korea fővárosának neve egyébként 평양 - Phjongjang, a "Phenjan" egy korábbi, más nyelven keresztüli átvétel maradványa a magyarban.
A más nyelven keresztüli átvitel mindig plusz torzító tényező. Ennek talán legismertebb esete a jelenlegi észak-koreai vezér nagyapájának elterjedt magyar neve "Kim Ir Szen" alakban. A név koreiaul 김일성 - használva az eddigi átírásomat ez "K`im Il Szong" vagy "K`im Il Zong", valahol a kettő között. Mint a legtöbb kelet-ázsiai nyelvben, a koreaiban is ugyanaz a fonéma a "r" és az "l" - egyetlen betű jelöli őket, a ㄹ - önállóan és szó elején ejtése magyar "r", közepén angolos "r", máshol meg "l". Azaz a betű átírása valóban "r", de ebben a helyzetben ez nem r, hanem tisztán a magyar l-hez nagyon hasonlító hang. Az "n" és "ng" eltérés oka teljesen átírásfüggő: ez a veláris "n" hang, ezt már a "Phenjan" esetében láttuk. Az "e" és a "o" eltérése szintén átírási kérdés, a koreaiㅓmagánghangzó nincs meg a magyarban, ma ezt o-val szokás átírni, míg az oroszban korábban е-vel írták át, s a Rákosi-kori magyar médiák az orosz átírás alapján alkották meg a magyar verziót.
De egy modernebb témát is behozva. Valójában a Gangnam Style dalban szereplő Gangnam 강남 is "K`ang Nam", ez egy szöuli kerület neve.
Érdemes meghallgatni a dalt nem az eredeti verziójában, hanem a későbbi változatot, ahol a férfi énekes immár egy dél-koreai szupersztár énekesnővel együtt énekel: a nő tisztább kiejtésében sokkal jobban észlelhető, hogy nincs semmilyen "g" hang a szó elején.
S ha már Szöul, ez is egy erős magyarítás. Ha Rákosiék átírását használnánk, akkor Szeur lenne. Eredetiben egyébként 서울 - ez kb. Szoul valójában.
Én azt hittem végig, Gyurcsányné 51-52 % körül szerez, s nyer.
Nekem kifejezett meglepetés, hogy a ballibek végül a legoptimálisabb lehetőséget választottak: azaz egy friss ember az élen, aki nem köthető a Gyurcsány-Bajnai féle szakértői ballib országrontáshoz, viszont mögötte a ballib tábor vezető - és hamarosan egyetlen - pártja.
Ballib szempontból nyerő megoldás: most az egyetlen réteg, mely kedvetlen és szomorú az a DK-tábor legfanatikusabb része, de őket még simán meg lehet győzni tavaszig. Pedig most még az a vélemény is jelen van - nem is keveseknél -, hogy MZP egyenesen fasiszta.
Íme pár ilyen hiszterizált vélemény:
De ezek semlegesítve lesznek. Csak ki kell mondani: aki MZP-t szija, az Zorbán embere, ennek csodahatása lesz.
Ami biztos: hacsak nem követ el valamife rendkívüli marhaságot MZP, ez lesz az első valóban tétválasztás hosszú idő óta.
Persze a választás lényege marad:
ballibek: a nyugat éljenzése, önfeladás, idegen és káros értékek átvétele, szellemi nyomorúság, fenntarthatatlan társadalom,
A ballib édes élet: megélni napi 1 cikk írásából egy blogon. Nem valamiféle oknyomozó, alapos elemző cikkből, hanem szimpla pársoros véleménycikkből (a Kolozsszaros Blogon a cikkek 95 %-a nem éri el 1 darab A4-es lap terjedelmét).
Ugyanis hatalmasak a blog költségei: portál működési költsége, a könyvelők, az adók, járulékok, programozás, dizájn. Mivel magam is fenntartom saját médiámat, elmondhatom, ez a szöveg teljesen komolytalan. A ballibbant bloggerek havi 3 millió Ft-ot követelnek, miközben a teljes éves működési költség is ennek töredéke. A programozás kb. semmi, maga a platform szoftvere pl. ingyenes, s van egy rakás ingyenes sablon és a segédalkalmazás hozzá, de a fizetősek se kerülnek 20 ezer Ft-nál többe (20 ezer nem 1 hónapra, hanem örökre!) - ezeket képes kezelni egy alapképességű felhasználó. Dizájn? Megcsinálja bárki saját magának. Könyvelők meg mire pontosan? Na és milyen adók? Mióta kell adózni blogkészítésért?
Ezek az emberek tényleg a valóságon ennyire kívül élnek? Vagy ennyire lenézik saját olvasóikat?
A Mérce örömujjong, cikke címe: Végnapjait éli az „európai értelemben vett konzervativizmus”?.
Pedig a hír jó, s nem csak a fanatikus ballibbant Mérce-olvasóknak, hanem nekünk, kisembereknek is.
Az úgynevezett európai konzervatívizmus ugyanis pontosan ugyanazt élte át, mint a progresszív kereszténység: a lassú öngyilkosság folyamatát. A folyamatos önfeladás ugyanis mindig egy célhoz vezet: nem maradnak hívek. Hiszen az ellenoldal hívei számára önfeladással se kell a nekik nem szimpatikus eszme, de az eredeti hívek is elpártolnak lassan.
Mára az európai értelemben vett konzervatívok és az európai értelemben vett progresszívok között mikroszkóppal kell keresni az eltéréseket. A jellemző az, hogy 10 kérdésből 9-ben teljes az egyetértés, a tizedekben pedig kicsit másképp fogalmazzák meg ugyanazt, amiről aztán ádáz viták zajlanak, hadd higgye azt az átlagember, ez valami fontos elvi kérdés.
Mondom ez úgy, hogy én személyesen a hagyományos konzervatívizmust se támogatom, ugyanis futóhomokra épült marhaság, téves gondolatokkal. De arra legalább azt lehetett mondani: kisebb rossz. A mai konzervatívizmus viszont szimplán rossz.
Egy kortárs argentín filozófus mondta: a hét legrosszabb időszaka a vasárnap délután. Ilyenkor ugyanis a kisember már a másnap reggeli munkára gondol. S ez még azoknak is teher, még annak a kisebbségnek is, aki történetesen szereti a munkáját. A munkáját nem kedvelő többségnek pedig még inkább.
Bevallom én is így éreztem mindig, amikor munkaviszonyban álltam. A munkaviszony hiánya pedig nem megoldás.
Pár éve úgy alakult, hogy több műszakos, heti hét napos munkaidőbeosztásba kerültem. Azt hittem, ez borzasztó lesz, de aztán nagy meglepetésre kiderült: megszűnt a vasárnap délután effektus. Sőt, ez más napon se jelentkezett.
Ugyanis a változó műszakok annyira sokszínűvé tették az időt, hogy az ember képtelen hozzászokni a munkaiszonyhoz. A hét bármely szakasza lehet jó vagy rossz.
A vasárnap délután immár sikeresen levetkőzte csúnya kardigánját. Kardigán, mert ez az a ruhadarab, melyet a nők akkor viselnek, ha a szexisséget távolra akarják űzni.
Mintha hírzárlat lenne. A ballib előválasztás második fordulójáról sokkal kevesebb a hír, mint az elsőről.
Nehezebb így jósolni, de igyekszem azért.
Ami biztosan látható: a ballib agytröszt nyíltan lázad Soros ellen, képtelen lenyelni a nekik nyugatról kiválasztott MZP-t. MZP ugyanis nem politikai okokból elfogadhatatlan a ballib keménymagnak, hiszen MZP hithű ballib, a baj vele a származása: egyszerűen nem az ő köreikből származik, nem az ő kutyájuk kölyke.
Kicsit olyan ez, mint 30 éve Orbán esete. Hiába volt Orbán 100 %-ban politikailag azonos az agytröszttel, hiába mondta Orbán tök ugyanazt, mint ők, akkor is ő csak amolyan megtűrt vidéki szegény rokon maradt. Nem véletlen, hogy a fanatikus ballib kommentelők egyik fő érve MZP ellen, hogy Orbánra emlékezteti őket.
Pedig az agytröszt viselkedése teljesen abszurd. MZP-nek nincsenek saját emberei, a DK dominálja a térfelet. Még ha ő is lenne a kormányfő, nem lenne semmilyen saját mozgástére. Szóval csak egy jelkép lenne. De úgy tűnik, még ez is elfogadhatatlan számukra.
Szóval a ballib agytröszt mindenképpen nyerne: Dobrevvel és MZP-vel is. Míg az antigyurcsányista ballibek számára Dobrev egyértelmű vereség lenne. Sőt, ha Gyurcsányné nyerne most, talán már most szakadna az egész nagy csapat. Én még azt se zárnám ki, hogy MZP kiszállna az egészből.
Persze nekünk kisembereknek egyeznek érdekeink most a ballib agytrösztével: tavasszal Dobrev könnyebb ellenfél lesz, mint MZP.
Jézus természetesen nem volt baloldali. S mikrohullámú sütőt se használt.
Valamint jobboldali se volt.
Baloldal és jobboldal nem létezett a polgári kor, a kapitalizmus előtt. Abszurdum tehát ókori baloldalról és jobboldalról halandzsázni. A baloldal/jobboldal a tőke-munka viszonyban értelmezhető csak: a jobboldal a tőke, a baloldal a munka oldalán áll.
Még átvitt értelemben, jelképesen se mondható el Jézusról, hogy baloldali/jobboldali volt. Jézus határozottan nem foglalt állást kora társadalmi kérdéseiben se. A kereszténységnek egyszerűen nincs államtana. "Az én országom nem ebből a világból való. Ha ebből a világból volna országom, harcra kelnének szolgáim, hogy ne kerüljek a zsidók kezére. De az én országom nem innen való." - János evangéliuma 18. fejezet.
De kora rabszolgatartó társadalma ellen se szólított fel harcra Jézus. Csupán mind a rabszolgatulajdonosokat, mind a rabszolgákat egymás tiszteletére hívta fel. Lásd: "Szolgák, engedelmeskedjetek földi uratoknak, félő tisztelettel és egyszerű szívvel, akárcsak Krisztusnak. (...) Gazdák, ti is így viselkedjetek velük szemben. Hagyjátok abba a fenyegetőzést, hiszen tudjátok, hogy nekik is, akárcsak nektek, Uruk van a mennyben, akinél nincs személyválogatás." - Efezusiaknak írt levél 6. fejezet.
A "Jézus komcsi volt", sőt a "Jézus volt az első kommunista" szöveg ősrégi hazug propaganda. Átéltem ezt Kubában, amikor 1984-ben Castróék úgy döntettek, dobják az addigi ateista propagandát, s inkább nyitnak a latin-amerikai katolikus baloldal irányában. Míg 1983-ban a karácsonyfa még szinte antikommunizmusnak minősült, csak templomok belterében lehetett ilyet látni Havannában, 1984 decemberében már egyes állami intézményekben is volt karácsonyfa. Egyébként Castróék lépése hatalmas siker lett: az addig a kubai rendszert kedvelő, de az iránt annak ateizmusa miatt mégis tartozkodóan viselkedő latin-amerikai baloldal így immár lelkifurdalás nélkül beállhatott Kuba hívei közé. Latin-Amerikában ma is teljesen átlagos jelenség a gazdaságilag marxista, de Marx materializmusát elutasító baloldal: Hugo Chávez venezuelai vezető annak idején a Bibliát többször idézte, mint Marxot, s magát mindvégig hívő katolikusnak vallotta, sőt valószínűleg ezt komolyan is gondolta.
Baloldalinak és kereszténynek lenni egyszerre persze lehet, ezzel semmi gond. Ahogy jobboldalinak és kereszténynek lenni is. De Jézusból nem következik se a baloldal, se a jobboldal.
Most, hogy MZP csatlakozott KariGeri(nctelen) 99 Mozgalmához, a szervezet átnevezte magát 100 Mozgalommá, hiszen immár 99 helyett 100 híve van a neves mozgalomnak, melynek eddig egyetlen tevékenysége saját megalakulása volt.
Pedig Kari csak követte szolgai módon a nyugati trendet, melynek lényege: a társadalmi elit legfelsőbb része az elnyomott többség képviselőjének hazudja magát, azaz a felső 1 %, de még pontosabban a felső 0,1, sőt 0,01 % azt mondja, ő fog fellépni a 99+ % érdekében. Erről volt Debreczeni Józsefnek egy rendkívül jó paródiája, melyet még 1989-ben írt, amikor még nem ment el teljesen az esze: sajnos sehol se találom az írást, címe "A Reformkecske", de -emlékezetből - arról szólt, hogy a káposztamezőt csődbe vivő kecske egy nap kijelenti, megreformálta magát, s ezentúl egy igazi szakértő reformkecske kell a káposztagazdaságnak, aki hamarosan fel fogja virágoztatni a korábbi átkos kecske által csődbe vitt káposztamezőt, így bizalmat kér e hatalmas feladathoz az állatoktól. Debreczeni ezt annak idején az MSZMP MSZP-vé alakulásáról döntő kongresszusa alkalmára írta, de most is alkalmazható.
Egyébként régi technika: az ellenállás megtörésének legjobb módja azt kisajátítani. Az ellenfél soraiba beépülni mindig jó megoldás. A kereskedelem is sokat tanult ebből: a legjobb reklám az, ami nem tűnik reklámnak, hanem spontán vásárlói véleménynek.
De pár éve mesélte ugyanezt egy cseh ismerősöm. Elment egy mulatóba, ahol a műsor egy része amatőr sztriptíz volt: a közönség bátor hölgyei adtak elő sztriptízt. Nem valami orgia, hanem visszafogott erotika, még teljes meztelenség se volt, bugyiban maradtak a hölgyek. De amikor a haverom egy hónapban kétszer is elment ugyanabba a mulatóba, egy furcsa jelenséget tapasztalt: mindkét alkalommal ugyanaz az amatőr "vendég" középkorú hölgy volt az első jelentkező. Nyilvánvalóan se amatőr, se vendég nem volt, hanem a mulató alkalmazottja, hiszen mégse kockáztathatja meg a mulató, hogy esetleg egy adott este egyetlen hölgy se jelentkezik, így mindenképpen kell egy álvendég. Ráaásul ha már van egy jelentkező, szinte biztosan lesz ebből felbátorodó valódi vendég jelentkező is. Különösen jó, hogy az alkalmazott középkorú - ez fontos eleme a szervezésnek -, ilyenkor ugyanis a fiatal vendéghölgyek azt mondják "ha ez az öreg csaj ilyen bátor, akkor én miért ne lennék az?".
Valahogy ilyen ez a háttérhatalom által irányított "amatőr sztriptíz" is. Azzal az eltéréssel, hogy míg a prágai mulatóban végülis tényleg vetlőző táncot lejt egy-egy hölgy, a hazugság csak annak amatőr és spontán jellege, addig a háttérhatalom sztriptízbárjában az ígért vetkőzés helyett végül a vendégek erotikus női táncikálás helyett egy a színpadon télikabátban beszédet mondó komor férfit kapnak. Ahogy a 70-es évekbeli szovjet viccben:
Nyílt pártnapot hirdet a kerületi pártszervezet “A nép és a Párt egysége” címmel. Senki nem jön le a pártnapra. Következő héten a pártházban “A szerelem három formája” címmel hirdetnek előadást. Teltház van. Az előadó elkezd beszélni: – A szerelem három formája ismeretes. Az első a patológikus szerelem, ez csúnya dolog, nem is fogunk róla többet beszélni. A második a normál szerelem, erre sem fecséreljük az időt, hiszen Önök mind tökéletesen tudják, hogy mi a normális szerelem. Van azonban a szerelemnek egy harmadik formája is: amit a nép érez a Párt iránt. Most bővebben szólnék erről.
