Mintha hírzárlat lenne. A ballib előválasztás második fordulójáról sokkal kevesebb a hír, mint az elsőről.

Nehezebb így jósolni, de igyekszem azért.

Ami biztosan látható: a ballib agytröszt nyíltan lázad Soros ellen, képtelen lenyelni a nekik nyugatról kiválasztott MZP-t. MZP ugyanis nem politikai okokból elfogadhatatlan a ballib keménymagnak, hiszen MZP hithű ballib, a baj vele a származása: egyszerűen nem az ő köreikből származik, nem az ő kutyájuk kölyke.

Kicsit olyan ez, mint 30 éve Orbán esete. Hiába volt Orbán 100 %-ban politikailag azonos az agytröszttel, hiába mondta Orbán tök ugyanazt, mint ők, akkor is ő csak amolyan megtűrt vidéki szegény rokon maradt. Nem véletlen, hogy a fanatikus ballib kommentelők egyik fő érve MZP ellen, hogy Orbánra emlékezteti őket.

Pedig az agytröszt viselkedése teljesen abszurd. MZP-nek nincsenek saját emberei, a DK dominálja a térfelet. Még ha ő is lenne a kormányfő, nem lenne semmilyen saját mozgástére. Szóval csak egy jelkép lenne. De úgy tűnik, még ez is elfogadhatatlan számukra.

Szóval a ballib agytröszt mindenképpen nyerne: Dobrevvel és MZP-vel is. Míg az antigyurcsányista ballibek számára Dobrev egyértelmű vereség lenne. Sőt, ha Gyurcsányné nyerne most, talán már most szakadna az egész nagy csapat. Én még azt se zárnám ki, hogy MZP kiszállna az egészből.

Persze nekünk kisembereknek egyeznek érdekeink most a ballib agytrösztével: tavasszal Dobrev könnyebb ellenfél lesz, mint MZP.

Jézus természetesen nem volt baloldali. S mikrohullámú sütőt se használt.

Valamint jobboldali se volt.

Baloldal és jobboldal nem létezett a polgári kor, a kapitalizmus előtt. Abszurdum tehát ókori baloldalról és jobboldalról halandzsázni. A baloldal/jobboldal a tőke-munka viszonyban értelmezhető csak: a jobboldal a tőke, a baloldal a munka oldalán áll.

Még átvitt értelemben, jelképesen se mondható el Jézusról, hogy baloldali/jobboldali volt. Jézus határozottan nem foglalt állást kora társadalmi kérdéseiben se. A kereszténységnek egyszerűen nincs államtana. "Az én országom nem ebből a világból való. Ha ebből a világból volna országom, harcra kelnének szolgáim, hogy ne kerüljek a zsidók kezére. De az én országom nem innen való." - János evangéliuma 18. fejezet.

De kora rabszolgatartó társadalma ellen se szólított fel harcra Jézus. Csupán mind a rabszolgatulajdonosokat, mind a rabszolgákat egymás tiszteletére hívta fel. Lásd: "Szolgák, engedelmeskedjetek földi uratoknak, félő tisztelettel és egyszerű szívvel, akárcsak Krisztusnak. (...) Gazdák, ti is így viselkedjetek velük szemben. Hagyjátok abba a fenyegetőzést, hiszen tudjátok, hogy nekik is, akárcsak nektek, Uruk van a mennyben, akinél nincs személyválogatás." - Efezusiaknak írt levél 6. fejezet.

A "Jézus komcsi volt", sőt a "Jézus volt az első kommunista" szöveg ősrégi hazug propaganda. Átéltem ezt Kubában, amikor 1984-ben Castróék úgy döntettek, dobják az addigi ateista propagandát, s inkább nyitnak a latin-amerikai katolikus baloldal irányában. Míg 1983-ban a karácsonyfa még szinte antikommunizmusnak minősült, csak templomok belterében lehetett ilyet látni Havannában, 1984 decemberében már egyes állami intézményekben is volt karácsonyfa. Egyébként Castróék lépése hatalmas siker lett: az addig a kubai rendszert kedvelő, de az iránt annak ateizmusa miatt mégis tartozkodóan viselkedő latin-amerikai baloldal így immár lelkifurdalás nélkül beállhatott Kuba hívei közé. Latin-Amerikában ma is teljesen átlagos jelenség a gazdaságilag marxista, de Marx materializmusát elutasító baloldal: Hugo Chávez venezuelai vezető annak idején a Bibliát többször idézte, mint Marxot, s magát mindvégig hívő katolikusnak vallotta, sőt valószínűleg ezt komolyan is gondolta.

Baloldalinak és kereszténynek lenni egyszerre persze lehet, ezzel semmi gond. Ahogy jobboldalinak és kereszténynek lenni is. De Jézusból nem következik se a baloldal, se a jobboldal.

Most, hogy MZP csatlakozott KariGeri(nctelen) 99 Mozgalmához, a szervezet átnevezte magát 100 Mozgalommá, hiszen immár 99 helyett 100 híve van a neves mozgalomnak, melynek eddig egyetlen tevékenysége saját megalakulása volt.

Pedig Kari csak követte szolgai módon a nyugati trendet, melynek lényege: a társadalmi elit legfelsőbb része az elnyomott többség képviselőjének hazudja magát, azaz a felső 1 %, de még pontosabban a felső 0,1, sőt 0,01 % azt mondja, ő fog fellépni a 99+ % érdekében. Erről volt Debreczeni Józsefnek egy rendkívül jó paródiája, melyet még 1989-ben írt, amikor még nem ment el teljesen az esze: sajnos sehol se találom az írást, címe "A Reformkecske", de -emlékezetből - arról szólt, hogy a káposztamezőt csődbe vivő kecske egy nap kijelenti, megreformálta magát, s ezentúl egy igazi szakértő reformkecske kell a káposztagazdaságnak, aki hamarosan fel fogja virágoztatni a korábbi átkos kecske által csődbe vitt káposztamezőt, így bizalmat kér e hatalmas feladathoz az állatoktól. Debreczeni ezt annak idején az MSZMP MSZP-vé alakulásáról döntő kongresszusa alkalmára írta, de most is alkalmazható.

Egyébként régi technika: az ellenállás megtörésének legjobb módja azt kisajátítani. Az ellenfél soraiba beépülni mindig jó megoldás. A kereskedelem is sokat tanult ebből: a legjobb reklám az, ami nem tűnik reklámnak, hanem spontán vásárlói véleménynek.

De pár éve mesélte ugyanezt egy cseh ismerősöm. Elment egy mulatóba, ahol a műsor egy része amatőr sztriptíz volt: a közönség bátor hölgyei adtak elő sztriptízt. Nem valami orgia, hanem visszafogott erotika, még teljes meztelenség se volt, bugyiban maradtak a hölgyek. De amikor a haverom egy hónapban kétszer is elment ugyanabba a mulatóba, egy furcsa jelenséget tapasztalt: mindkét alkalommal ugyanaz az amatőr "vendég" középkorú hölgy volt az első jelentkező. Nyilvánvalóan se amatőr, se vendég nem volt, hanem a mulató alkalmazottja, hiszen mégse kockáztathatja meg a mulató, hogy esetleg egy adott este egyetlen hölgy se jelentkezik, így mindenképpen kell egy álvendég. Ráaásul ha már van egy jelentkező, szinte biztosan lesz ebből felbátorodó valódi vendég jelentkező is. Különösen jó, hogy az alkalmazott középkorú - ez fontos eleme a szervezésnek -, ilyenkor ugyanis a fiatal vendéghölgyek azt mondják "ha ez az öreg csaj ilyen bátor, akkor én miért ne lennék az?".

Valahogy ilyen ez a háttérhatalom által irányított "amatőr sztriptíz" is. Azzal az eltéréssel, hogy míg a prágai mulatóban végülis tényleg vetlőző táncot lejt egy-egy hölgy, a hazugság csak annak amatőr és spontán jellege, addig a háttérhatalom sztriptízbárjában az ígért vetkőzés helyett végül a vendégek erotikus női táncikálás helyett egy a színpadon télikabátban beszédet mondó komor férfit kapnak. Ahogy a 70-es évekbeli szovjet viccben:

Nyílt pártnapot hirdet a kerületi pártszervezet “A nép és a Párt egysége” címmel. Senki nem jön le a pártnapra.
Következő héten a pártházban “A szerelem három formája” címmel hirdetnek előadást. Teltház van. Az előadó elkezd beszélni:
– A szerelem három formája ismeretes. Az első a patológikus szerelem, ez csúnya dolog, nem is fogunk róla többet beszélni. A második a normál szerelem, erre sem fecséreljük az időt, hiszen Önök mind tökéletesen tudják, hogy mi a normális szerelem. Van azonban a szerelemnek egy harmadik formája is: amit a nép érez a Párt iránt. Most bővebben szólnék erről.

Nagyon vártam a Karácsony lemondása utáni Drága Bolgár Úr műsort.

Indulása - 2002 eleje - óta hallgatom, persze már régóta nem minden nap, Bolgár Gyuri bácsi betelefonálós műsorát.

Bolgár bácsi élő ballib ikonember, s ebből a műsorából hibátlanul megismerhető a ballib agytröszt mindenkori kötelező, egyetlenül helyes és abszolút igaz véleménye. A ballib értelmiség alsó szegmense innen tudja meg miről mit illendő gondolni. (Az értelmiség alsó szegmensén azt értem, aki önállóan még nem képes gondolkodni, de érdeklődő típus, azaz követi a dolgok folyását a világban, szóval közéleti médiákat már fogyaszt, de eszmei könyveket azért még nem olvas.)

Bolgár bácsi vérprofi, képes magát semlegesnek leplezve abszolút párthű lenni, s tehetséges manipulátor. Ha belépne egy mlm-piramisjátékba, hónapok alatt a csúcsra érne, ebben biztos vagyok. Ha pedig amerikai lenne, valószínűleg már ő lenne az egyik vezető műsorvezető valamelyik nagy liberális tv-csatornánál, évi tízmilliós dolláros nagyságrendű fizetéssel.

Hasonló profi a magyar jobboldalon nincs. A magyar jobboldali sztár újságírók ugyanis valójában mind publicisták, közírók, megmondóemberek. Igazi, klasszikus újságíró egy sincs. Talán a Hír Tv-s Dobos Mariann az a jobboldalon, aki félig-meddig sikeresen próbálja utánozni Bolgár bácsit, de Mariann azért egyelőre még csak második vonalbeli, s ő is sokszor átesik a megmondóember szerepbe. A magyar jobboldali élvonalbeliek pedig képtelen a Bolgár-technikára, mondjuk a jobboldali főújságíró Bayer Zsolt egyáltalán nem újságíró: ő elfogult közíró, aki képtelen nem őszinte lenni, még ideiglenesen és taktikai céllal se. Ráadásul Bayer érzelmileg féktelen, sokszor láttam: egyenesen életeleme saját maga hergelése, sokszor apróságok miatt is. Bayer viselkedése egy művészhez, véleményvezérhez illik, de ez újságírónál vagy politikusnál hiányosság.

A lényegnél maradva: Bolgár bácsi technikáját tanítani lehetne. Még a hümmögése, sőt a hallgatása is mindig releváns.

Várható volt Karácsony visszalépése után a gyurcsányista fanatikusok pánikrohama a műsorban, akik szidják MZP-t és istenítik Gyurcsánynét. A műsor azonban MZP-párti betelefonálókkal indított, akik a vörös fonál felmondása után ("a kiváló szakember, nyelveket beszélő, százdiplomás, csodás nő alkalmas lenne, de...") hitet tettek MZP mellett. Gyuri bácsi elégedetten hümmögte végig az MZP-dicshimnuszokat.

Aztán jöttek a gyurcsányista nyugdíjas kommandósok, velük Bolgár bácsi azonnal óvatos, de határozott vitába szállt - egyik erőssége az, hogy ő képes konkrét állítások megtétele nélkül, csak kérdésekkel és hanglejtéssel vitázni. S mindenkivel megígértette, hogy ha "véletlenül mégis" legyőzné MZP a kiváló Klára asszonyt, akkor is, ugye, majd leszavaz a kedves hallgató a jobboldali, de demokrata MZP-re tavasszal a szörnyű Zorbán ellenében. Egy keménykötésű DK-nyugdíjas bácsi egyenesen odáig vetemedett, hogy megvádolta Bolgár bácsit antigyurcsányista előítéletekkel! Ez már kicsit meredekebb menet volt, de Bolgár bácsi még ezt a túlhabzó DK-st is sikeresen pacifikálta 7-8 perc alatt.

Szóval érdekesnek ígérkezik a ballib előválasztás második fordulója. Ott fent már eldöntötték, MZP legyen a hivatalos vezér, de Gyurcsány meg még mindig próbálja győzködni a vezetőséget: a felesége lenne az igazi megbízható káder. Bolgár Gyuri bácsi pedig Gyurcsánytól nem fogad el parancsot, ő magasabbra van bekötve, s tudja a dolgát. Fentről leszóltak a magyar ballib holdudvarnak: srácok, ennyi volt, buktatok, most azon fogtok dolgozni, hogy nyugat-európai jobboldalt kell kiépíteni. A srácok meg lázadoznak még, kissé nyűgösek is, hiszen miféle dolog az, hogy a "nagycsaládos keresztény csaladápa" szóösszetétel ezentúl nem szidás, hanem dicséret... mikor tegnap még az volt az ukáz, hogy ez fasizmus.

Közismert, hogy a magyar jobboldal baloldalibb a magyar baloldalnál, s a magyar baloldal pedig egyenesen klasszikusan jobboldali. Így alakult ki a rendszerváltozás idején. Sajátos magyar jelenség ez.

Az alapokok:

• az MSZMP utódpártja ultraliberális lett, de ezt úgy próbálták eladni, hogy ők maradtak így is a baloldalon, lassam tehát ki lett jelentve, hogy liberalizmus=baloldal - ezt persze segítette az a nemzetközi folyamat is, mely során a klasszikus európai középbal összeomlott, feladta utolsó megmaradt alapjait is és besimult a liberalizmusba,
• a klasszikus jobboldali SZDSZ az MSZP-vel szövetkezett, identitárius-kulturális alapon, pedig valójában akkor tisztán eszmeileg közelebb állt az SZDSZ-hez az MDF fősodra, de viszont személyi-származási-identitásos alapon mégis csak az MSZP technokratái voltak a legközelebb az SZDSZ vezetőihez és holdudvarához,
• a magyar antikapitalizmus a jobboldalon jelent meg, lásd az MDF népi frakciója, s különösen aztán a MIÉP.

De vannak ennek azért régi előzményei is, lásd Horthy alatti népi mozgalom, mely egyértelműen antikapitalista volt, de egyben antiprogresszívista is, s magától teljesen idegennek tekintette a kevés polgári demokratát.

Az érdekesség: a magyar folyamatok megjelentek mára nyugaton is, de még mindig nem ennyire kifejezően.

A nagyurak úri kedve már csak ilyen a celebvilágban: hirtelen emelnek fel és hirtelen taszítanak le embereket.

KariGeri mint a nyugodt erő lett felépítve. Ez alapvetően egy nyerő módszer. A legelső választáson, 1990-ben az MDF is azzal tudta legyőzni az SZDSZ-t, hogy az SZDSZ túl radikális, bajt akar keverni, mindent el akar törölni a régi rendszerből, míg az MDF megfontolt, hidegfejű, s nyugalmat épít.

Csakhát ez nem az igazi választás, hanem a ballib keménymag belső választása. Ide biztosan nem kell határozatlan, tépelődő PhD-hallgató kinézetű ember, akinek ráadásul még kiforrt elvei sincsenek, pl. máig képtelen ledönteni, baloldali-e vagy sem. Akkor már inkább a magát határozottan nem baloldalinak mondó MZP vagy a kőkemény liberális Gyurcsányné, gondolták ott fent.

Szóval felfújták a lufit, most meg leeresztették. Polgármestersége is véget fog érni mostani mandátumával.

Ez a szabványkép is lassan el fog tűnni a ballib médiákból:

Gyerekkorom egyik kedvence volt Asimov. Egyszer még dolgozatot is írtam Asimovról, amikor szovjet iskolába jártam.

A tanárnőm sajnos kénytelen volt visszadobni dolgozatomat, mert beleírtam, hogy 3 éves korában Asimov a Szovjetunióból elmenekült az USA-ba. A tanárnő elmagyarázta, hogy ilyen mondat nem írható le, hiszen "miért menekült volna valaki a jóból a rosszba", szóval legközelebb írjam így: “Asimov Oroszországban született, majd az USA-ba került”, aztán mosolygott, jelezve, hogy ezt persze ő maga is ostobaságnak tartja, de ez a szabály.

Gyerekkoromban minden nyáron elolvastam az Alapítvány-trilógiát. Akkor még csak három könyv volt az egész. Aztán a szerző írt hozzá 2 könyv folytatást, így lett 5 rész. Aztán már - de ezek messze nem azonos minőségűek - lett összesen immár 7 rész, azaz plusz 2 előtörténet, ami már izzadságszagú, mert semmi szükség rá a sztorihoz. Szóval számomra az Alapítvány 5 részes, ez az az 5 rész, mely tényleg releváns. Hozzáteszem, ma már a hivatalos "alapítványisták" egyenesen 18 részről hadoválnak, mert Asimov más műveit is belekeverték, ami abszurd persze.

A lényeg: az 5 részt elfogadom, jónak tartom, s az eredeti 3 részt pedig jól ismerem, mert sokszor olvastam.

Érthető tehát, hogy várakoztam a megfilmesítésre, s azt rögtön meg is néztem. Sorozat készült a műből, ezen a héten lesz a negyedik rész az összes tíz részből.

Nos, egyrészt bűnrossz a film. Ha nem ismerném a sztorit, abbahagytam volna a 15. percben a nézést, mert gyakorlatilag semmi se érthető belőle. Technikailag is silány, a dolgok nagy része "XY visszaemlékezik" módszerrel van megoldva, aminek okát persze értem - túl nagy az anyag -, de ez így nem film.

A nagy röhej persze az ideológia. Lám, ma már klasszikus sci-fit se lehet csinálni, a Párt utasítasáinak figyelembe nem vételével. Annak idején, 1982-ban a szovjet gimnáziumban még csak egy mondattal volt baj, de azt mondjuk senki nem mondta, miért nem írtam bele, hogy Asimov hithű kommunista családból származik, Lenin is párszor vendégeskedett náluk, a nagybátyja vöröskatona volt, s egyik unokatestvére pedig hősi halált halt a náci Németország agressziója után a belarusz fronton. Mert kb. ez kellett volna, hogy legyen az akkori követelmény a mai hollywoodi mérce szerint.

Szóval itt a filmesített Alapítványban a fő szereplők valahogy néger nők lettek, pedig eredetileg fehér férfiak voltak még a könyvben. Miért? Semmi értelme ennek. Harry Seldon kénytelen volt férfi maradni, annyira nem lehetett a sztorit átcsinálni. S persze az egyik fő színésznő úgynevezett "transznemű". A mai angol nyelvben a transzbetegeket tisztelni kell még nyelvileg is, pl. kizárólag fejedelmi többesszámmal szabad őket illetni, azaz "he" vagy "she" helyett "they". Ez is azt jelzi, ők a modern liberális társadalom főnemesei.

Még hátra van 7 rész a sorozatból. Csodálkoznék, ha nem lenne ezek során szerelmes pár férfi egymásba, nem lesz legalább 4-5 leszbikus csók és homokos szex aktus. Az igazi persze egy négyes házasság lenne gyíkember, kutya, kisfiú és leszbi között, de talán már túl progresszív, ez majd csak a Párt 2032-es kongresszusa után várható.

Azért az eléggé meglepő, hogy a szovjet cenzúra megengedőbb volt a hollywoodinál. Ha annak idején 1982-ban azt mondták volna nekem, hogy 30-40 évvel később Amerikában keményebb politikai nyomás lesz a művészetre, mint akkor a Szovjetunióban, biztosan nem hittem volna el.

Íme mestertervem.

Bemegyek a rendőrségre, feljelentést teszek a szomszédom ellen, hogy túl zajos.

Ha a rendőrség elutasítja feljelentésemet, akkor megállapítom: a rendőrség nem teszi a dolgát, ez nyilvánvaló, hisz nem foglalkozik jogsérelmem kérdésével. Így aztán én és a többi lakos átvesszük a rendőrség jogkörét, kimondjuk, nincs rendőrség. A kompromisszum jegyében azt továbbra is megengedjük, a rendőrség ezentúl is büntesse a gyorshajtókat, de az én ügyemmel kapcsolatban egyszerűen megsemmisítjük jogköreit.

Ez Sándor Zsuzsa néni agymenése kapcsán jutott eszembe.

Szinte kordokumentum ez, egy hiteltelen akarnok interjúja.

Kb. Kádár-kori antikommunista ellenállónak állítja be magát az interjúalany. De eleve a egész egy folytonos bizonyítványmagyarázás.

Gulyás előtt viszont le a kalappal, gyakorlatilag szinte az összes kínálkodó kemény kérdést felteszi.

Sajnos aki ma 40 évesnél fiatalabb, az nem is érti mi a bajom ezzel az emberrel és szövegével.

Már megírtam, de annak idején számomra az egyik meghatározó pont, ami a ballib tábor elhagyására késztett éppen a Farkasházy által vezetett mozgalom volt. Nem az egyetlen meghatározó pont, de mondjuk az 5 pontból az egyik.

Egy dolog van, aminek nagyon örülök: ez a társaság háromszorosan visszakapta, mint a Lúdas Matyiban. Bár harmincszorosan kellett volna.

Sokan nem értik, hogyan is nyerhetett Gyurcsányné az előgágogáson. Pedig nincs itt semmi csodálkozni való.

Gyurcsányné képes ugyanis a legkiválóbban képviselni és jelképezni a szélsőkommunistából a függetlenszakértőségen át ultraliberálissá vedlett magyar ballibaista szellemiséget. Erre mind származásilag, mind személyileg, mind szakmailag 100 %-os telitalálat ő.

Lássunk ennek összetevőit, nem fontossági sorrendben:

• zsidó származás, azaz a holokauszt miatt a magyarokra haragos vonal,
• fanatikus szovjetimádó kommunizmus a múltban,
• fényes karrier minden rendszerben, már Kádár alatt is, a nagyapa a legmagasabb szintig jutott,
• a következő nemzedék immár a kommunizmusból kiábrándult, már a 70-es években liberális technokrata típus,
• apai ágon meg ott az állambiztonsági szál, mely Bulgáriában szinte ugyanazt a szerepet játszotta a rendszerváltozásban, mint Magyarországon a technokraták: belőlük lett az új nagypolgárság,
• a mostani nemzedék pedig immár a nyugatimádó, minden porcikájában liberális és progresszívista sikerember, a sok nyelven kiválóan kommunikáló nagy világszakértő, aki mindent tud, de mégis marad ideje könnyet hullajtani az elesettekért, ez benne van a naplójában is napi feladatként, minden hétköznap 9:50 és 10:00 között.

Ki lenne hát nála alkalmasabb? Én nem látok ilyet.

A kemény mag szavazótábor csak végső kényszerből szavazna a parasztivadék Karira, vagy a klerikális MZP-re, ők csak útitársak lehetnek, megtűrtek a fényes ballib kompániában, de vezetők soha.

Egy igazi keménymagos libbantnak nagyon-nagyon kell utálnia Orbánt, hogy képes legyen az "Orbán-utánzat" MZP-re szavazni. De akkor is azzal a hátsó gondolattal, hogy ez csak ideiglenes taktikai állapot, s csak ki kell várni a "mi igazi emberünk" eljövetelét.

Szóval Gyurcsányék nem anomália a ballib táborban, hanem ők a tábor lelke. A magyar lakosság liberális részének igenis ez kell, s nem valamiféle "harmadik erő", mely egyedül Puzsér és a hozzá hasonlók vad fantáziájában létezik.

Annak idején, úgy 20 éve, amikor a Hit Gyülekezete még a ballib oldalon politizált, volt egy karikatúra valamelyik fideszes médiában Németh Sándorról, a felirat "őrült jó a műsor" szöveggel. Valahová el is mentettem, de mivel már egy külső 5 TB-os merevlemez az archívumom, nem biztos, hogy meg is találom. De rászánok majd a cikk végén a keresésre 20 percet. Ha nem, leírom a kép tartalmát emlékezetből.

Ez egy külön sztori egyébként. Számítógépes pályafutásomat 1984-ben kezdtem még egy Spectrum ZX+ géppel (akkor a PC-k még baromi drágák voltak), aztán az első PC-m 1992-ben lett. Akkor szembesültem azzal, hogy arvhiválni kellene a dolgaimat. Először lett egy nagy doboz floppim, aztán betelt, lett a végén 7-8 doboz. Aztán lett CD-íróm, minden felment 5 CD-re. Aztán lett doboznyi CD-m, majd több doboznyi. Aztán jött a DVD-író. Kezdetben egy kis mappányi, aztán ebből is lett sok mappányi. Persze valamennyi adat mindig elveszett, az átmásoláskor mindig kiderült, valamelyik hordozó nem működött. Átlagban az adatok 1 %-ának ez lett a sorsa. Ez persze ritkán okoz fájdalmat, de megesik ez is: volt pl. egy 2007-ben készített videóm, melynek a közepe olvashatatlan. Az elejét és a véget végül levarázsoltam, de a többit nem tudtam.

Aztán meguntam a sok DVD-vel való bohóckodást, megvettem a most is használt külső merevlemezt, mely 5 TB képességű, de már 85 %-ban tele van. Szerintem jövőre veszek még egy ilyet. Remélem, a doboznyi külső merevlemez időszak már nem fog bekövetkezni.

Mondjuk jó lenne a fájlokat valahogy katalogizálni is, de erre sose maradt időm és energiám.

A lényeg, ez a most megkeresendő kép jutott eszembe olvasgatva a ballib törzskommentelők szövegeit különböző helyeken.

A két tábor: a gyurcsányista és az antigyurcsányista, ez utóbbi két alcsoportra oszlik. A kép kb. ez:

• gyurcsányisták: Dobrev az egyedül alkalmas jelölt, MZP kriptofideszes, Kari pedig puhapöcs, mert nem hajlandó feles többséggel alkotmányozni, s elszámoltatás meg börtönbe utalás pedig várhatóan majd kitünteti Orbánt,
• antigyurcsányisták:
  • light antigyurcsányisták: Dobrev alkalmas minden szakmai, politikai és emberi szemszögből, de taktikailag nem, mivel nem nyerhetők meg vele a semleges szavazók, azaz csak emiatt nem szabad őt indítani Orbán ellen, helyette az integratívabb MZP vagy Kari a megoldás,
  • hard antigyurcsányisták: Dobrev alkalmatlan, ő a 2010 előtti világ élő jelképe, márpedig Orbánt éppenhogy a 2010 előtti világgal szembeni elégedetlenség segítette hatalomba.

Pontos számításokat nem végeztem, de így ránézésre az arány a fenti nézetek között 4:3:3.

Szóval most ezek szidják egymást, mint a bokrot. Nagyokat lehet nevetni. Tényleg őrült jó a műsor!

Na, megvan a kép:

Az MDNP a legjobb példa arra a tévképzetre, ami most a Jobbikkal zajlik.

Annak idején, még a 90-es évek közepén, az MDNP volt az a párt, mely kiszakadt az MDF-ből annak "jobbratolódása" miatti tiltakozásból. Hatalmas tapsvihart kapott ezért a ballib médiáktól, ami akkor különösen nagy jelentőséggel bírt, hiszen akkoriban más média nem is igen volt. Szóval az összes MDNP-s állandóan futtatva volt, mindenhol megjelentek. Mintha valamiféle komoly, jelentős párt lennének.

A ballib szavazótábor komolyan el is hitte, az MDNP-vel számolni kell. Beszélgetve egy ballib törzszavazó rokonommal az 1998-as választások előtt még olyat is hallottam, hogy az MDNP esetleg lehetne az MSZP koalíciós partnere is. Én csak visszakérdeztem "ismersz legalább egy MDNP-szavazót?", amire mély csend lett a válasz. Az MDNP összes éljenzője ugyanis ballib szavazó volt, aki egyrészt örült a jobboldal szakadásának, másrészt azonban ő maga sose szavazna jobboldali pártra, még a "szimpatikus" MDNP-re se.

Aztán jöttek a választások, az MDNP harmadannyi szavazatot szerzett, mint Thürmer Munkáspártja, s feleannyit, mint az éppen szétesőben lévő KDNP.

Valami ilyesmi a Jobbik most. Ki lett kiáltva a ballibeknél a "jó jobboldali" pártnak, de persze azért egy ballib se szavazna rájuk. S lassan kiderül: a párt egyre inkább csak a ballib médiamunkások fantáziájában létezik.

Csak az fogja most megmenteni a Jobbikot, hogy "összefog", azaz nem fogja magát jövőre megmérettetni.

Más téma, de valami ilyesmi még a modern, az idő szavának igent mondó vallás is. Minden ateista ütemesen tapsol neki, de hívei nincsenek. Az ateistának a modernista vallás is vallás, azaz kidobandó, a hívőnek meg nem kell a magát eláruló, önfeladó vallás.

Nem teljesen jó példa, de hasonló kicsit Iványiék egyháza: a támogatók 95 %-a ateista, aki mosolyog Iványi vallási hitén, s kizárólag Iványi politikai szereplése miatt ajánlja fel adószázakát neki. Sőt, mélyen megrökönyödne Iványiék egyes vallási hittételein, ha azokat megismerné.

A tanulság: ha csak az ellenség tapsol neked, akkor valami nagy baj van.

Gyurcsányék terve eredetileg csak a 2022-es választásokra volt tervezve, de most már a ballib előválasztáson sikerült megvalósítani legnagyobb részében.

Érdemes összevetni egy ballib intézet (Republikon) elemzését az előválasztási eredményekkel. Kb. fél óra munka, de megéri, mert látványosak a következtetések.

Formailag ugyanis az eredmény a következő:

• DK: 33,
• Jobbik: 28,
• MSZP: 17,
• Momentum: 16,
• Párbeszéd: 7,
• LMP: 5.

De ha ehhez hozzátesszük a Republikon adatait, mely lényegében három csoportra osztja a 106 választókerület:

• megnyerhetőre (azaz ahol a ballib jelölt biztosan, de legalábbis nahgy valószínűséggel nyertes): ez 52 körzet,
• vesztesre (azaz ahol a fideszes jelölt biztosan, de legalábbis valószínűleg nyerni fog): ez 34 körzet.
• s kiszámíthatatlanra (azaz ahol mind a ballib, mind a fideszes nyerhet): ez 20 körzet.

Így a kép egészen más már:

• DK: 16 megnyerhető, 11 vesztes, 6 bizonytalan,
• Jobbik: 13 megnyerhető, 10 vesztes, 5 bizonytalan,
• MSZP: 9 megnyerhető, 4 vesztes, 4 bizonytalan,
• Momentum: 7 megnyerhető, 5 vesztes, 4 bizonytalan,
• Párbeszéd: 5 megnyerhető, 1 vesztes, 1 bizonytalan,
• LMP: 2 megnyerhető, 3 vesztes, 0 bizonytalan.

Az LMP ezzel végleg kivégezve, nincs meg az önálló frakcióhoz való létszám se. A Párbeszédnek éppen megvan, viszont itt tudni kell: olyanok is nyertek a Párbeszéd színeiben, akik valójában nem is tartoznak a párthoz, csak "nem volt kit mást választani" alapon kerültek oda (lásd Márki-Zayt példának erre, de nem ő az egyetlen).

A Jobbik és a Momentum rossz miniszterelnökjelölti szereplésükkel el lettek ásva, mindegy a jelöltjeik eredménye. Marad a kijelölt út: a Jobbik lesz a DK vidéki segédcsapata, a Momentum meg az ifjúsági szervezete.

Érdekes módon, a DK-n kívül a MSZP az egyetlen párt, mely rendkívül jó esélyeket kapott. Valami terve lehet Gyurcsánynak az MSZP-vel szerintem...

Olyan senkiföldje több is van a világon, ahol két ország határvitája miatt egy adott terület ideiglenesen senkié. Lásd a ciprusi vagy a koreai demilitaruzált övezetet. De ezek mind 2 ország vitája, másnak nincs itt beleszólása. Egyik fél se mondott le az adott területről, csak a vita felfüggesztése miatt ott egyik se gyakorol szuverenitást, ideiglenesen.

Kicsit más, de hasonló az egyiptomi-szudáni és a szerb-horvát határszakasz egy része, ahol taktikai okokból mindkét fél ugyanazt a terület a másikénak tekinti. De ez is csak 2 ország vitája, oda harmadik fél behatolását a vitázó felek megakadályozzák. Amikor egy cseh mikroállam-építő pár éve ki akarta használni a szerb-horvát vitát, s ott Liberland néven államot kiáltott ki, a horvát hatóság letartóztatta őt, pedig az illető terület a horvát jog szerint nem Horvátország része.

Igazi senkiföldje az Antartktisz is esetleg, de ott is megakadályoznák az antarktiszi egyezmény aláírói szuverenitás gyakorlását. Plusz eleve alkalmatlan a terület államalapításra, állandó lakosság létesítésére.

Egyetlen olyan terület van jelenleg, mely tényleg senkiföldje. Ez a jelenlegi marokkói és mauritániai határ közti terület az Atlanti-óceán partján. A történet alapja a volt spanyol gyarmat, Spanyol Szahara más néven Nyugat-Szahara.

Spanyol Szahara volt az utolsó spanyol gyarmat, Spanyolország 1975-ben mondott le róla, átadva annak északi részét Marokkónak, déli részét pedig Mauritániának. A területen működő önálló szeperatista mozgalom, a Polisario Front ki lett hagyva az egyeszségből. Így a Polisario által tervezett Szaharai Arab Demokratikus Köztársaság nevű állam ki lett ugyan kiáltva, de sose lett belőle tényleges ország. Ennek az államnak a tényleges székhelye máig Algériában van.

Szóval a Polisario partizánharcot kezdett Marokkó és Mauritánia ellen. Mauritánia ezt meg is unta, lemondott nyugat-szaharai területéről. Marokkó ekkor elfoglalta a marokkói részt is, majd gyakorlatilag legyőzte a Polisariót a terület legnagyobb részén.

Azóta a helyzet az, hogy Marokkó hivatalosan az egész Nyugat-Szaharát saját részének tekinti, de ténylegesen csak a terület nyugati kétharmadát ellenőrzi. A keleti - gyéren lakott - rész a Polisario ellenőrzése alatt áll, a két rész között pedig Marokkó falat épített.

Ami a nyugat-szaharai eredeti lakosságot illeti, annak nagyobb része elfogadta a marokkói uralmat, a kisebb - Polisariót támogató - rész pedig legnagyobbrészt algériai menekülttáborokban él, valamint pár ezer ember (a maximális becslések szerint 30 ezer) pedig a Nyugat-Szahara Polisario által ellenőrzött keleti részén: elsősorban annak az északi, az algériai határ menti részén. Eleve Nyugat-Szaharát úgy kell elképzelni, hogy az óceán partján van a lakosság nagy része, minden más sivatag, s a sivatagban vannak egyes oázisok. Szóval a Polisario által ellenőrzött nyugat-szaharai terület déli felén összesen 1 darab lakott oázis van Agounit néven, párszáz lakossal, minden más csak katonai ellenőrzőpont.

De a legérdekesebb Nyugat-Szahara délnyugati, tengerparti csücske. Ennek nagy része egy kb. 60 km hosszú félsziget, a Ras Nouadhibou félsziget (spanyol neve a gyarmati időkben Cabo Blanco volt). A gyarmati időkben a félsziget kb. fele-fele arányban fel volt osztva hosszában a spanyolok és a franciák között: a volt francia rész ma Mauritánia része, s nem csak szimplán része, hanem egyik legfontosabb része, itt található Mauritánia második legnagyobb városa több mint 100 ezer lakossal.

A volt spanyol rész viszont a híres senkiföldje. Hivatalosan persze mind Marokkó, mind a Polisario Front sajátjának tekinti, de egyik se gyakorol ott tényleges joghatóságot. A Polisario csak akkor jelenik meg ott, amikor éppen zavarni szeretné Marokkót, a marokkói hatóság meg csak akkor, amikor éppen el szeretné távolítani a zavaró Polisario-egységeket.

A gyakorlatban a senkiföldje északi részén egy forgalmas nemzetközi út halad. Itt "nemhivatalos" marokkói-mauritániai határátkelőhely is működik. A marokkói fal egyetlen áteresztő pontja itt van, Guerguerat településnél. Itt az ember kiléphet Marokkóból (ill. persze beléphet), majd átmegy a semmibe, következik 10-11 km a senkiföldjén, aztán belép Mauritániába. Időnként a Polisario megjelenik a helyszínen és leállítja a forgalmat, amire jönnek a marokkóiak és visszaállítják: de gyakorlatilag ez egy biztonságos útvonal, még rendszeres buszjárat is működik. Ezen a részen állandó lakosság nincs is.

A senkiföldje déli részén, Cabo Blanco nyugati felén viszont laknak emberek, pár ezren. Bár ezt a területet is mind Marokkó, mind a Polisario Front magáének tekinti, egyik sincs ott jelen. Az ott élő párezer ember berber halászok, akik minden állami fennhatóságtól mentesen élnek pont ugyanúgy, ahogy mindigis. Mivel a terület fontos Mauritánia számára - hiszen az ország második legnagyobb városától alig párszáz méterre kezdődik -, a mauritániai rendőrség megfigyelés alatt tartja, nehogy valamiféle rendbontás átmenjen a határon.

A gyakorlatban ez egy nemhivatalos megállapodás eredménye. Mauritánia számára a terület rendkívül fontos, nem csak ez az ország második legnagyobb városa, de legnagyobb kikötője is, így érdekeit veszélyeztetné bármilyen harc a határ másik oldalon. Mivel se Marokkó, se a Polisario Front nem szeretne rossz viszont Mauritániával, így hallgatólagosan megállapodtak: itt csak jelképesen fognak harcolni egymással, azaz sehogy - ezért van egyedül mauritániai hatósági ellenőrzés a területen, az is csak minimális szinten.

A terület déli csücskén található La Güera volt spanyol város, ma már csak romváros. Az emberi tevékenység minimálisra csökkenésének mellékhatása: a tengerparton spontán módon természetvédelmi terület alakult ki, az egyetlen hely a világon, ahol a súlyosan veszélyeztett státuszú mediterrán fókák csoportosan szabadon élnek.

Jelenleg nemzetközi jogilag az a helyzet, hogy az országok 70 %-a "rendezetlen státuszúnak" tekinti Nyugat-Szaharát, azaz nem fogadja el se Marokkó, se a Polisario álláspontját. Valójában ezen országok nagy része nemhivatalosan a marokkói álláspontot tekinti mérvadónak. Magyarország is köztük van. Az országok kb. 30 %-a pedig a Polisario-álláspontot osztja, azaz elismeri államként a Szaharai Arab Demokratikus Köztársaságot. Az egyetlen nagy kivétel az USA, mely hivatalosan is elismeri a marokkói álláspontot, ez Trump elnök lépése volt 2020-ban, állítólag a marokkói király ezt kérte Trumptól, cserébe azért, hogy Marokkó diplomáciai kapcsolatot létesítsen Izraellel.

Érdekes, hogy bár a kommunista rendszer szemszögéből Marokkó ellenségesnek számított, a Szovjetúnió és csatlósai sose ismerték el a Szaharai Arab Demokratikus Köztársaságot, ahogy Kína se. A Szaharai Arab Demokratikus Köztársaságot csak egyes kommunista, de a szovjet külpolitikától független vonalat követő országok ismerték el: Afganisztán, Albánia, Dél-Jemen, Észak-Korea, Jugoszlávia, Kambodzsa, Kuba, Laosz, Vietnám.

A világ legkényelmesebb dolga nemzeti/vallási kisebbségi pártnak lenni.

Bármit is tesz vagy nem tesz a párt, a szavazatai biztosítottak, hiszen a narratíva az, hogy a "mi" közösségünk tagjai kötelesek a mi jelöltjeimkre szavazni hiszen ellenkező esetben "ők" nyernek, azaz a mi közösségünk képviselet nélkül marad. de legalábbis gyengül.

Bulgária posztkommunista történetének összesen 2 pártja van, mely 1990-2021 között minden egyes választáson sikeresen bejutott a parlamentbe: az egyik - ennek történelmi okai vannak - a volt kommunista állampárt utódpártja, a másik pedig a törökök/muszlimok pártja, a Mozgalom a Jogokért és Szabságokért.

Egyetlen veszély lehet egy kisebbségi pártra: szakad a párt.

A bolgár alkotmány tilt egyébként minden kisebbségi alapú pártot, így a Mozgalom a Jogokért és Szabságokért hivatalosan nem kisebbségi párt. Persze ténylegesen az: bolgár keresztény szavazói gyakorlatilag nincsenek, csak a párt vezetőségében vannak dísznek keresztény bolgárok, s fordítva: a muszlim szavazatok 90+ %-a erre a pártra megy.

A nem-kisebbségi hivatalos jelleg abban is megnyilvánul, hogy a párt egyetlen jelképe se tartalmaz török/muszlim jelképet, s minden hivatalos tevékenység kizárólag bolgár nyelven zajlik.

Most zajlik a népszámlálás Bulgáriában. Ennek keretében jelent meg a következő röplap, s itt is teljesen hiányoznak bármilyen kisebbségi jelképek, de már az is bizonyos felháborodást okozott, hogy a röplap szövege török nyelvű:

Maga a párt egyébként hivatalosan liberális, ennek azonban szinte semmi jelentősége nincs. Azért lett liberális, mert létrehozása pillanatában a liberális tűnt a centrumpoziciónak a posztkommunisták és az antikommunisták között.

Csodálkozva olvasom, nézem a számtalan elemzést a németországi választásokról.

Miről elemeznek ezek?

Adott egy rakásnyi liberális párt, melyek között mikrokszkóppal keresendőek az eltérések. Ezek aztán állítólag ádáz küzdelmet folytatnak. Ki az aki mindezt komolyan veszi? Eleve aztán úgyis mindenki koalícióra lép egymással.

Csak 2 olyan párt indult, aki kilóg a teljes összefogásból: az AfD és a Linke.

Szóval a német választások elemzése 1 mondatban: a liberálisok 83 %-os többséget értek el.

A napokban néztem reklámokat, bolgár és magyar csatornákon. (A kettő tök ugyanaz, mindkét országban a reklámok 90 %-a nyugati import, jó esetben tisztességesen lokalizálva.) Általában nem szoktam ilyet tenni, normál élő tv-t ritkán nézek, filmeket meg soha, márpedig azok megszakításaiban van a legtöbb reklám.

A reklám a liberális világnézet kvintesszenciája. Nyilván nem maga a reklám, hanem az a szerkesztett valóság, melyet a reklámok világa felhasznál háttérnek.

Ebben a világban nincsenek normális emberek, csak nagyon boldogok és nagyon szomorúak. A kettő között az átmenet pedig mint egy bábjátékban vagy szappanoperában: azaz indokolatlan és azonnali, jellemzően az ember boldogtalan, míg nem jut a imádott termékhez, majd teljesen boldog lesz, amint hozzájutott. De mindez annyira gyerekes, hogy teljesen ártalmatlan, hiszen nyilván nem létezik olyan ember, aki komolyan veszi, hogy a Coca-Cola ivása vidám mosolyogva ugrálást eredményez. Az ilyen reklámok nem okoznak semmilyen kárt, hiszen mintha rájuk lenne írva nagy betűkkel "csak reklám, nem valóság!".

A baj az reklámbeli átlagember mint példakép. Először is felszínes marhaságoktól szinte transzba esik, pl. mert hófehér lett a fehér ing. De ez igazi baj a rohanás, a stresszes élet mint normálisnak való bemutatása: az ideális ember ezek szerint egész nap dolgozik, nincs ideje semmire, reggeltől estig rohan, nem eszik rendesen, s ráadásul baromi büszke magára, hogy ilyen aktív tagja a társadalomnak. Aki nem így él, az nyilván egy nyomorult haszontalan parazita a társadalom nyakán.

Gyakorlatilag a reklámokkal lett behozva a hollywoodi álomember, akinek a munkáján kívül nincs élete. Persze a hollywoodi verzióban az álomember el is éri álmalt, felfigyelnek rá, hogy milyen szorgos, kiemelik, majd milliomos lesz, persze milliomosként is dolgozik, de immár sok pénzért. Aki pedig csak dolgozik, de sose lesz milliomos, az vessen magára: nyilván csak ő a hibás ezért. Hiszen csak szorgalmasabban kellett volna dolgoznia, nagyobb átéléssel, s milliomos lett volna!

Nem beszélve az egész ideológia hamisságáról (valójában éppen azok a leggazdagabbak nyugaton, akik semmit se dolgoznak), abszurdan káros mindez. S sajnos a fiatal nemzedék egy jelentős része komolyan veszi mindezt.

Tudatosan harcolok mindez ellen személyes életemben is. Pl. néha céltalanul üldögélek, nézek magam elé. Hosszasan olvasok csupa olyasmit, aminek semmi gyakorlati haszna. Antipörgök.

A háttérhatalmista erők gyakran leleplezik magukat.

Íme a Time "100 legbefolyásosabb szeméyisége" lista a tavalyi évre.

Ez a lista olyan, hogy 2 féle módon lehet felkerülni: ha az illető rendkívül pozitív és ha rendkívül negatív az összeállítók szemszögéből. A lista egyetlen szerepe: ki fontos az összeállítóknak, akik a nemzetközi hatalom egyik kirakata. Magyarul: kiket akarnak nagyon felemelni ezek, ill. kiktől rettegnek igazán.

Magyar szereplője a listának egy senki által nem ismert személy, Rédai Dorottya, a CEU alkalmazottja, aki azzal érdemelte ki a világ tavalyi 100 legbefolyásosabb személyisége közé kerülést, hogy ő "a bátorság jelképe", hisz felvette a harcot Orbán Viktor egyik kedvenc gyűlöletcélja, a homokos közösség nevében. Ez a bátor jelképességet pedig úgy érte le, hogy ő volt a Meseország mindenkié című mesekönyv projektkoordinátora!

S most ne is azt nézzük, hogy ez marhaság. Nem a szerző, nem a kiadó a legbefolyásosabb, hanem a projektkoordinátor! Ez kb. olyan, mintha a legjobb étel díját nem a szakács vagy a szakácsot alkalmazó étterem vezetője kapná, hanem az étterem marketingese.

De az igazi érdekesség nem ez. Tavaly minden ballib média azt harsogta, mindenki hülye, aki eleve foglalkozik ezzel az üggyel, hiszen ez csak egy mesekönyv gyerekeknek, így aki mást mond, az kb. laposföldhívő elmebajos.

Nos, most maga a szent Time cáfolta meg ezt.

Sikerült megnézném a második ballib elővitát is.

Ami biztos volt: ha nyernének az összefogott ballibek, összevesznének - persze akkor is, ha veszítenének jövőre. Tulajdonképpen az egyetlen esély, hogy nem vesznek összes az, ha közel holtversenyt érnek el, mondjuk a Fidesznek lesz 100-102 mandátuma, nekik meg 97-99.

Most azonban úgy néz ki, már a választások előtt összeveszhetnek.

A Jobbik ma már minipárt, szervezeteinek nagy része nem létezik, tagjainak legnagyobb része szétszéledt, a párt kamuhírnevét csak a DK tartja fenn. Most ez nyilvánvaló lesz. De ez nem is gond, Jakab az, aki presztízsveszteség nélkül legkönnyebben kihátrálhat a harcból.

Ugyanez igaz Fekete-Győrre is, lassan megbékél a DK ifjúsági szervezetének szerepkörével.

Márki-Zay ellenben nem veszthet. Ez teljes összeomlást jelentene számára. Saját szervezete látványosan kudarcot vallott, ő maga ma már csak a nem elkötelezett ballibekre számíthat és a bohóc Jakakbból kiábárándult jobbikosokra. Karácsony lesz az utolsó szalmaszál számára, arra hivatkozva még feladhatja, hogy beáll Karácsony mögé. De amennyiben Dobrev nyer, ez lesz a végpont Márki-Zay számára.

Az egyetlen módja annak, hogy ne legyen szétesés már az igazi választás előtt az, ha Karácsony nyer. Ezt ugyanis mindenki más képes lesz elfogadni.

A DK viszont biztosra megy: bármi lesz, ők nyernek a végén. Ha Karácsony nyer most, ő lesz a hibás. De ha Dobrev nyer, akkor is Karácsony lesz a hibás a végső kudarcért. Jól látszik: Gyurcsány Ferenc és felesége az igazi profik ebben a társaságban, olyan helyzetbe tették magukat, ahol képtelenek veszteni.

A mostani vitán a felek tanultek az előző vitából: igyekeztek jobban különbözni egymástól. Én leginkább Jakabnál éreztem, hogy próbál valami keveset visszahozni a Jobbik eredeti szövegéből. Azt hiszem, már késő, a jobboldalú kiábrándultat jobban adja Márki-Zay.

Tippem: kiesik Fekete-Győr és Jakab az első három közül. Látva a képeken a hatalmas mennyiségű nyugdíjas szavazót, azt se tudom kizárni, hogy Gyurcsányné már az első körben megnyer mindent. Ha ez tényleg megvalósul - s ennek esélye nagy, miután Karácsony nyíltan humbugnak nevezte Dobrev feles többséggel való alkotmányozását, ez feldühíti a keménymag szavazókat -, szerintem Márki-Zay borítani fog mindent, s önállóan elindul az igazi választáson.

Életemben először 1986 őszén kerültem Bulgáriába.

Bár előtte éltem már 3 helyen - Magyarország, Peru, Kuba -, ez így is kultúrsokkot okozott. Annak ellenére, hogy félig bolgár vagyok, így nyilván ismertem a bolgár szokások egy jelentős részét (elsősorban az ételeket, meg a valláshoz kapcsolódó dolgokat, pl. már kisgyerekként tudtam, hogy Húsvét kétszer van minden évben), de mivel sose éltem Bulgáriában egy napot se 1986 ősze előtt, nekem is akadt pár dolog, ami erősen meglepett, amikor először Bulgáriába kerültem.

Kiemelnék 8 jellemző dolgot.

Egy. Az "egyesített" fürdőszoba, azaz nincs külön zuhanyfülke. A legtöbb bolgár panel lakásban (s Szófiában a lakások 90 %-a panel volt akkor) az alapfelszereltség azt jelentette, hogy a fürdőszobában volt zuhany, mosdó, vécé, csempe alul, a falak kimeszelve, s a alul minden egyben, azaz a zuhanyból lefolyó víz a központi lefolyóba ment. Magyarországon ez teljesen ismeretlen jelenség. Bulgáriában viszont ez a normál állapot, bármi más - zuhanyfülke, kád, stb. - utólagos betétele már erős feljavításnak számított. Ma már az új építésű lakásoknál ez nem szokás.

Azt lehetne hinni, ez a megoldás nem higiénikus, valójában azonban éppen ellenkezőleg: így sokkal kevésbé jelenik meg penész, mert a nedvesség jobban felszárad. Emiatt mi pl. a jelenlegi lakásunkban direkt nem változtattunk az eredeti állapoton, csupán új mosdót, vécét, zuhanyt tetettünk bele, s újracsempéztettük az egészet:

Kettő. A születésnapos ajándékoz, s nem neki ajándékoznak. Ez alapvetően muszlim szokás: a muszlim ember nem maradhat adós másoknak, így ajándékot csak közeli rokontól fogad el, ezzel jelzi, hogy szabad ember. Idegentől ajándékot csak szociálisan alul lévő ember, azaz szegény ember fogadhat el, de ezzel lekötelezi magát. A szabad ember másnak adhat, sőt ez a "zakat" nevű kötelezettség - mindenki akinek van felesleges, köteles adni a szegényeknek, ez muszlim vallási parancsolat.

Normál esetben ez azt jelenti, a születésnapos valamilyen édességgel megkínálja a többieket. Tehát pl. munkahelyen nem a kollágák vesznek közösen tortát a születésnaposnak, hanem ő rendel tortát, s ebből ad minden kollégájának.

Három. A fiatalok magázódnak kezdetben egymás közt (ez azóta megszűnt). Magyarországon ez teljesen ismeretlen volt a 80-as években: a huszonévesek, sőt a harmincasok is mind tegeződtek teljesen automatikusan, külön "pertu" megállapodás nélkül.

Viszont a kezdetben magázódó bolgár fiatalok aztán tegeződni kezdenek, külön megállapodás nélkül. Nagyjából a második, harmadik találkozáskor.

Négy. Postaláda a villamoson (ez is megszűnt). A legegyszerűbb módja a levélfeladásnak a villamos első ajtaja mellett lévő postaládába bedobás volt, a villamosok postaládját minden nap 2-3-szer űrítette a posta.

Öt. A tv-ben az idegen filmek zöme hangalámondásos, ez Magyarországon csak videókazettákon volt szokás.

Hat. Kötelező Komszomol-tagnak lenni, Magyarországon már a 70-es években se volt mindenki KISZ-tag (nyilván ez is megszűnt 1989-ben). Bulgáriában ilyen lazaság nem létezett. Az egyetemi felvételhez kötelező volt a Komszomol jellemzése, ilyet pedig csak tagnak adtak. Már az is veszélyes volt, ha valaki kihagyott egy taggyűlést. S már egyetemi diákként se lehetett lazítani, mert minden tanévben az új beiratkozáshoz is kellett Komszomol-papír. Az egész diákság fellélegzett 1989 novemberében a rendszer bukásakor emiatt.

Bár én mint külföldi mentesültem ez alól, személyesen élményeim vannak minderről. Így többek között Komszomol-gyűlésen is jártam többször (elkísérve múzsámat), ami szürreális élmény volt: mindenki tudta, hogy marhaság, de mindenki játszotta a kiosztott szerepet.

Amikor a múzsám elkezdett passzív és enyhén szarkasztikus lenni az ilyen gyűléseken, gyorsan meg is kapta kolléganőitől a szemrehányást, hogy "neked könnyű, külföldi a párod, bármikor elmehetsz, de mi kénytelenek vagyunk úgy tenni, mintha komolyan vennénk".

Hét. Szokatlan ételek, szokatlan ételkombinációk. Még nekem is, aki ismertem eleve a legtöbb bolgár ételt. Hármat említenék:

• Magyarországon is ismert a pacal, de a magyar verzió pörkölt, míg a bolgár leves,
• a magyarok is sok kenyeret esznek, de a bolgárok még többet,
• a franciasaláta Magyarországon leginkább köret, míg Bulgáriában szendvicskrém.

Nyolc. A lányok öltözködése. Budapesten megszoktam az egyetemen (bölcsészkar), hogy a diáklányok nagy része slampos, nincs sminkelve, kócos, fiúnak öltözik, s krumpliszsáknak kinéző táskája van. Aztán amikor Szófiában egyetemre kezdtem járni, meglepett az eltérés: a lányok fele titkárnőnek van öltözve, a másik fele diszkó énekesnőnek (ez ugye a 80-as évek vége volt), de mindenki csillog. Időnként rám is szóltak "mit bámulsz, mint egy ponty?".

A Szófiai Egyetemen beszélgettem egyszer egy spanyol vendégtanárral. Ő is említette ezt, milyen furcsa volt eleinte megszokni, hogy itt a diáklányok úgy néznek ki, mintha éppen randevúra mennének, pedig valójában csak előadásra érkeztek.

Ballibantak vitáznak az alkotmányról.

Mintha joghoz egyáltalán nem értő emberek beszélnének.

Az első fő érv: a megválasztott hatalom nem rendelkezik teljhatalommal. Vicces érv, mikor éppen a liberálisok papolnak egész nap arról, hogy hatalomszétválasztás kell, önálló hatalmak, fékek és ellensúlyok. Itt viszont arra hivatkoznak, hogy a választáson majd feles többséget szerző ballibek nem fognak tudni teljeskörűen kormányozni, mert nem lesz teljhatalmuk. Nevetséges inkoherencia.

A másik fő érv: a jelenlegi alkotmányt is sérti a Fidesz, mert az tiltja a totális hatalomgyakorlást, az önkényuralmat. Egyrészt ez megint ellentmond ez előbbi pontnak, másrészt nyilvánvaló, hogy már egy a ballibek által megnyert választás - melyet, emlékeztetek, a Fidesz szabályai alatt rendeztek - önmagában igazolná, hogy nem volt totális hatalomgyakorlás, hiszen miféle totális hatalomgyakorlás az, mely szabadon megengedi saját maga leváltását?

Az ínyenc momentum: Róna elkapta MZP hülyeségét, s mond pár értelmetlen mondatot arról, hogy nem alkotmányozhat a parlament, mert a megalkott alkotmányban nincs leírva a már létező parlament. Nos, ha ez így lenne, akkor a világ összes alkotmányozása érvénytelen.

Elhangzik persze egy csomó igaz, de teljesen irreleváns érv is, pl. miért lehet alkotmányozni népszavazás nélkül. A gond az, hogy ezek az érvek igazak a korábbi alkotmányra is. Azaz nem használhatóak a jelenlegi alkotmánnyal szemben.

Vörös ellentmond saját magának. Azt mondja egyszer, az alkotmány sokszori változtatása érv annak hibássága mellett, majd 1 órával később azt mondja, simán lehet esküt tenni úgy általában az alkotmányra.

MZP "informáltságára" egyébként jellemző: többszor állítja, az USA alkotmánya módosításához népszavazás szükséges. A valóságban: az USA-ban az alkotmánymódosítás több lépcsőben, szövetségi és tagállami szinten zajlik, minden esetben választott szerveken keresztül, s nem szükséges hozzá népszavazás. MZP-t a felületessége zavarhatta meg: az USA alkotmányában valóban szerepel a lehetőség ilyen népszavazásra (V. cikkely: "The Congress, whenever two thirds of both Houses shall deem it necessary, shall propose Amendments to this Constitution, or, on the Application of the Legislatures of two thirds of the several States, shall call a Convention for proposing Amendments, which, in either Case, shall be valid to all Intents and Purposes, as Part of this Constitution, when ratified by the Legislatures of three fourths of the several States, or by Conventions in three fourths thereof, as the one or the other Mode of Ratification may be proposed by the Congress; Provided that no Amendment which may be made prior to the Year One thousand eight hundred and eight shall in any Manner affect the first and fourth Clauses in the Ninth Section of the first Article; and that no State, without its Consent, shall be deprived of its equal Suffrage in the Senate."), de csak mint alternatíva a normál parlamentáris módszer mellett, s az USA eddigi 232 éves történetében még soha nem alkalmazták ezt a népszavazásos módszert.

Idén Bulgáriában most lesz novemberben a harmadik parlamenti választás 2021-ben. Ilyen még sose fordult elő.

Az ok három részre osztható.

Egyrészt Bulgáriában szinte teljesen arányos a választási rendszer. Márpedig nehéz így egyetlen pártnak többséget szereznie. Összehasonlításként: a magyar választásokon 1990 óta 1-szer fordult elő, hogy egy párt önállóan megszerezte a szavazatok több mint felét: ez 2010-ben volt 53 %-os eredménnyel - a többi választáson a nyertes mindig 50 % alatt maradt - a nyertes párt 1990-ben 25 %-ot, 1994-ben 33 %-ot, 1998-ban 32 %-ot (1998-ban ez az MSZP volt!), 2002-ben 42 %-ot. 2006-ban 43 %-ot, 2014-ben 45 %-ot, 2018-ban 49 %-ot kapott.

Ha Magyarországon a bolgár választási rendszer lenne, se az 1990-es, se az 1998-as, se a 2002-es kormánykoalíció nem lett volna képes megalakulni abban a formában, ahogy az megalakult. A többi választáson pedig megalult volna az ismert kormány, de éppenhogy feles többséggel. A 2018-as választások után pl. a Fidesznek nem 68 %-a lett volna a parlamentben, hanem 53 %-a.

Az arányos választási rendszer mellékhatása: sok párt van, senki se akar koalíciót, hiszen mindenki tudja, a parlamenti küszöb elérése már ad mandátumokat, s azok száma arányos lesz.

Másrészt, alig létezik koalíciós kultúra Bulgáriában. Még egymáshoz közeli pártok is nehezen képesek koalíciót kötni.

Harmadrészt, mi zajlik le, ha protesztpárt kerül a rendszerbe, mely eleve ellenzék akar lenni, de mégis nagy párt lesz belőle.

De lehetne még egy negyedik okot is megjelölni: ez az ügyvivő kormány mint intézmény létezése. Magyarországon ha egy párt nyer, legyőzve a korábbi kormánypártot, a nyertes kénytelen kormányra kerülni, ellenkező esetben marad a volt kormánypárt, s új választások lesznek kiírva. Bulgáriában viszont ilyen esetben ügyvivő kormány alakul, azaz hiányzik a volt kormánypárt eltávolítása miatti kormánykényszer.

Az áprilisi és júliusi választások óta mi is történt? A volt kormánypárt, a GERB természetesen átadta a kormányzást, azóta ügyvivő kormány van.

Továbbá, a júliusban nyertes protestpárt (ITN - Szlavi Trifonov párja) gyakorlatilag direkt nem csinált kormányt, lehetséges partnereinek teljesíthetetlen feltételeket szabott. Ennek célja két dolog lehet:

• új választások kikényszerítése, melyen még nagyobb támogatást kaphatnak,
• a rendszer teljes szabotálásának igénye.

Valószínűleg elszámolták magukat, a legutóbbi közvéleménykutatások szerinte az ITN szavazóinak kb. 40 %-a már nem szavazna rájuk. A protest túl erősre sikerült, s ez már nem hat mozgosítóerőként.

A régi pártok (melyek az április választások előtt is bent voltak a parlamentben) viszont erősödtek. A GERB párt és a szocialisták is erősödtek pár százalékot, a török párt pedig természetesen mindig kb. ugyanolyan eredményt ér el, rá nem hatnak a politikai fejlemények.

A három új párt közül az ITN-ről már írtam. A legkisebb új párt, a nevét háromhavonta változtató, jelenleg éppen "Állj fel, Bulgária! Mi jövünk!" névre hallgató párt esélyes, hogy már be se fog jutni a parlamentbe.

Eddig úgy tűnt, a nagy nyertes a Demokratikus Bulgária nevű konzervatív-liberális párt lehet, ők fogják megkapni a másik két új pártból kiábrándultak szavazatait. Nekem ez a párt személyesen ellenszenves (ők a leginkább nyugatpárti erő), de el kell ismernem, legalább rendelkeznek koherens programmal, s nem beszélnek nyilvánvaló marhaságokat.

Azonban a köztársasági elnök közben lépett egy nagyot: az ügyvívő kormánya két minisztere pártot alapított, ennek neve - a furcsa bolgár pártnevek hagyományát követve - "Folytatjuk a változást!", egy óvodás gyerekrajz stílusú pártjelképpel. A párt fő eszméje, hogy ők fiatal sikeres szakemberek, akik felül állnak minden oldalon, mert jobboldali eszközökkel baloldali célokat valósítanak meg. Ez persze marhaság, de a tájékozatlan átlagember számára jól hangzik. S mivel az egész új párt kisugárzása olyan, mint a Demokratikus Bulgáriáé, így gyakorlatilag az ő szavazóik részét veszik el.

A köztársasági elnök motivációja az lehet, hogy az idei elnökválasztáson - mely egyszerre lesz a parlamenti választással - a Demokratikus Bulgária nem támogatja őt, persze másképp ez nem is lehetne, a magát igazi jobboldalnak tekintő Demokratikus Bulgária nem támogathat egy olyan embert, akit eredetileg a szocialisták jelöltek, ez szimpla presztízskérdés.

A helyzet érdekessége: mára a köztársasági elnök és a szocialista pártvezetés közti viszony rendkívül hűvös lett. Én azt se zárnám ki, hogy a szocialisták új jelöltet indítanak, de ha ezt nem is teszik meg, nem fognak lelkesen kampányolni korábbi jelöltjük mellett.

Tehát előreláthatólag be fog kerülni az új parlamentbe a 3 "régi" párt, s az újak közül biztosan az ITN és a Demokratikus Bulgária. Továbbá szinte biztos az új "elnöki" párt bejutása.

Íme az első választás előtt írt cikkem az egyes akkori pártokról.

Népszerű ballib hit: a boldog ország az, ahol a polgár olyan jólétben, biztonságban, kiszámítható jövőképpel él, hogy még azt se tudja, kik országa vezetői.

Egyrészt persze az az abszurditás ellenkezik a másik ballib eszmével, mely szerint az öntudatos, aktív polgárok a társadalom alapja, hiszen hogyan lehetne valaki aktív országa közügyeiben, ha közben azt se tudja kik országa választott vezetői.

Másrészt viszont - s ez a nagyobb, azonnal nem felismerhető, legalábbis liberális alapállásból egyáltalán nem értelmezhető szempont - az ország politikai vezetőinek nem ismerése azt jelzi. ez a vezetőréteg hatalomnélküli bábsereglet, gyakorlatilag semmi se függ tőle.

A felvilágosodás feltalálta a királymentes királyság hazug intézményét, hivatalos nevén a parlamentáris monarchiát: ami azt jelenti, köztársaság van, de hazudjuk azt monarchiának. Szóval az állam élén ott van valaki, akinek a vécéremenéshez is előzetes engedély kell, s egyetlen funkciója, hogy időnként mosolyog az erkélyről. Továbbá szerepel a helyi bulvármédiákban mint állandó hős. De ezt mindenki tudja.

Az viszont kevesen látják át, hogy már maga a polgári állam, a liberális demokrácia is egy kamuállam, pont ahogy a parlamentáris monarchia kamumonarchia.

Ha ugyanis egy állam kiszervezi maga alól az állami funkciókat - amire még büszke is (lásd "kis állam") -, mert majd a piac intézi a dolgokat, az azt jelenti, ez az állam immár nem valódi állam, csak annak látszata. S mi zajlik a kiszervezett funkciókkal? Nos, azok felett immár semmilyen kontrollja nincs a társadalomnak.

Kicsit olyan ez, mint a kommunista népi demokrácia: van parlament, van kormány, vannak minisztériumok, vannak helyi tanácsok, de mindezek lényegtelenek, hiszen a valós hatalom a Párt kezében van: a parlament felett a KB - Központi Bizottság - van, a kormány felett a KB Titkársága, a minisztériumok felett a KB osztályai, s helyi tanácsok felett a helyi pártszervezetek, s a teljes egész felett meg a PB (Politikai Bizottság).

Gyerekkorom legnagyobb részében és egész kamaszkoromban, sőt fiatal felnőtt életem első 2 évében is a magyar kormányfőt úgy hívták, hogy Lázár György. Nevét külföldön gyakorlatilag senki se ismerte, de Magyarországon se volt a legismertebb ember. Miért? Mert mindenki tudta, az igazi főnök neve Kádár János.

Végülis tehát az eredeti mondásban van igazság csak éppen nem abban az értelemben, ahogy ezt állítják: a fejlett liberális demokráciákban felesleges tudni ki a kormányfő, hiszen mindegy ki az, az igazi hatalom nem az ő kezében van.

Csak a helyzet annayiban rosszabb a népi demokráciához képest, hogy míg a népi demokráciákban nem volt tilos kimondani kié az igazi hatalom (ez az akkori magyar alkotmányban is nyíltan benne volt! - lásd 3. §.), addig a liberális demokráciákban tabu erről beszélni, s aki ezt megszegi, azt kb. laposföldhívő konteósnak minősítik.

Azért szeretem az intelligens és őszinte ellenfeleket hallgatni, mert mindig az érdekelt elsősorban, vajon mi is van a lelkükben. Vallom ugyanis, nagyon kevés az olyan ember, aki tudatosan rosszat akar, ez szinte sose fordul elő, érzelmi túlfűtöttség állapotán kívül, amikor a vak bosszú az egyetlen motiváló erő. Olyan a valós életben nemigen van ugyanis, hogy "elhatároztam, megpróbálok gazember lenni" ("I am determined to prove a villain"), ahogy ezt a a jövendő III. Richard mondja Shakespeare-nél.

Íme egy interjú az ex-püspök Beer Miklóssal, aki talán a legferencistább a magyar katolikus főpapságból. Eléggé őszintén beszél a volt püspök, sok minden megtudható szövegéből. Kicsit hevesebb lelkületű keresztényeknek nem javaslom a teljes anyagot azonban, mert esetleg heves dührohamot okoz náluk. De íme, az autizmus kevés pozitívumainak egyike: képesek vagyunk a legidegesítőbb dolgokat is figyelmesen végighallgatni, lelki sérülés elszenvedése nélkül, szenvtelenül konstatálva a tényeket. Máskor nagy baj, hogy kizárjuk magunkat a világból, de ilyenkor kifejezetten hasznos, hogy képesek vagyunk magunkat semleges megfigyelővé tenni a világgal szemben.

Letisztítva az udvarias félrebeszéléstől íme ki is derülnek a ferencizmus legbelső mozgatórugói:

• szép dolog volt a mi eredeti tanításunk, de mivel senki se tartja be, sőt komolyan se veszik, így a csatát elbuktuk, ma már a dédnagymama cserépedénye a nappali polcára való dísznek, a konyhában nem használjuk,
• persze dicséretes, ha valaki saját magára nézve betartja ma is a szép régi tanítást, időnként sóhajtozva megcsodáljuk mi is a cserépedényt azért, hogy be szép is volt az, de meglepődünk, ha a szomszéd most is hasonlóban főz,
• de legalább mentsünk a menthetőt, ne haragítsuk magukra a világot elavult tanításunkkal, hisz elszáguldott mellettünk az idő, hanem inkább mondjuk mindig azt, amit a világ éppen hallani akar, mondjuk azt, hogy a duplán bevont alumínium edény is cserépedény "szellemi" értelemben, sőt az igazi cserép a nem-cserép,
• eleve azt mondta Isten, a szeretet a legfőbb parancsolat, igaz, hogy azt sose mondta, hogy szeressük a rosszat, sőt az ellenkezőjét mondta, de mi csináljunk úgy, mintha ezt mondta volna, ezzel tapsviharunk lesz mindenkinél, aki eddig az ellenségünknek tekintett minket, szeressük a rosszul főző embert, dicsérjük meg a rossz főztét,
• s a legfontosabb: aki ragaszkodik mégis az eredeti tanításhoz, azt átkozzuk (a szeretet jegyében persze), hogy gyűlölködő ember.

Tulajdonképpen tiszta eszmerendszer, világosak az alapjai. Egyetlen dolog nem világos: mire jó ez az egész? Ez kb. olyan, mintha alakítanánk egy bélyeggyűjtő klubot, mely rendszeresen összeülne és foglalkozna sok mindennel, de bélyegekkel soha.

Ha nagyon rosszindulatú lennék, azt mondanám: elment egy Ferenc álnevű fiatal papnak, lassan kiábrándult, de már beleragadt a szerepbe, máshoz nem is ért, szóval akkor legalább igyekszik saját cinikus világképéhez igazítani a papságot, hogy megnyugodjon lelkiismerete. S - hozzáteszem - ez még az enyhébb magyarázat.

A termékeny kommunista blogger Kabai Domokos Lajos - akit egyébként ajánlok olvasni - azt panaszolja, hogy a magyar liberálisok elbitorolták a baloldaliságot.

Pedig Magyarországon a "baloldal" szó csakis a liberalizmust jelenti hosszú ideje. Az antikapitalizmus és rendszerkritikusság viszont az esetek 95 %-ában jobboldali jelenség.

Amit a szerző baloldalnak nevez, az Magyarországon "szélsőbal" név alatt fut.

Persze a nyugati baloldal is liberálissá züllött évtizedek óta, de azért mégse olyan mértékben, mint a magyar baloldal, mely sose volt más mint liberális.

Sokszor mondtam, ha a nyugati politikai terminológia lenne használatban Magyarországon, akkor az MSZP, s annak mai élő utóda, a DK klasszikus liberális jobboldali pártoknak neveznék magukat. Csak azért nem teszik ezt, mert Magyarországon a "jobboldal" szó már foglalt, s mást jelent. Nyugaton eredetileg a baloldal az antikapitalista, s a jobboldal meg a prokapitalista. Magyarországon viszont ez nem így van: a baloldal az igazán prokapitalista. S ha nem is antikapitalista a jobboldal, mindenképpen kevésbé prokapitalista a baloldalnál.

Sokat mondó tény: a rendszerváltozás utáni első jelentős rendszerkritikus erő a MIÉP volt. S máig ha rendszerkritikus valaki, a liberálisok szinte reflexszerűen nem baloldalinak, hanem szélsőjobbnak fogják beskatulyázni.

S máig így van ez a magyar baloldalon. Az összes olyan új erő, mely magát a ballibaizmussal szemben álló baloldalnak határozta meg az vagy gyorsan összeomlott - lásd 4K Párt -, vagy beolvadt a ballibaizmusba - lásd LMP.

A cikkben említett Böröcz József meg ritka madár, jelentős gondolkodó, ez tény, de talán nem véletlen, hogy a magyar baloldali szalonból ki van tiltva, egyetlen egyszer kapott elismerést a ballib lobbitól: amikor visszaadta egy kitüntetését Orbánnak. S amit Böröcz mond, azt sokkal nagyobb mértékben meg lehet találni a jobboldali gondolkodók között, sokszor kísértetiesen igyanazt mondja, mint a kedvenc fideszes megmondóemberem, Bogár László.