Népszerű ballib hit: a boldog ország az, ahol a polgár olyan jólétben, biztonságban, kiszámítható jövőképpel él, hogy még azt se tudja, kik országa vezetői.

Egyrészt persze az az abszurditás ellenkezik a másik ballib eszmével, mely szerint az öntudatos, aktív polgárok a társadalom alapja, hiszen hogyan lehetne valaki aktív országa közügyeiben, ha közben azt se tudja kik országa választott vezetői.

Másrészt viszont - s ez a nagyobb, azonnal nem felismerhető, legalábbis liberális alapállásból egyáltalán nem értelmezhető szempont - az ország politikai vezetőinek nem ismerése azt jelzi. ez a vezetőréteg hatalomnélküli bábsereglet, gyakorlatilag semmi se függ tőle.

A felvilágosodás feltalálta a királymentes királyság hazug intézményét, hivatalos nevén a parlamentáris monarchiát: ami azt jelenti, köztársaság van, de hazudjuk azt monarchiának. Szóval az állam élén ott van valaki, akinek a vécéremenéshez is előzetes engedély kell, s egyetlen funkciója, hogy időnként mosolyog az erkélyről. Továbbá szerepel a helyi bulvármédiákban mint állandó hős. De ezt mindenki tudja.

Az viszont kevesen látják át, hogy már maga a polgári állam, a liberális demokrácia is egy kamuállam, pont ahogy a parlamentáris monarchia kamumonarchia.

Ha ugyanis egy állam kiszervezi maga alól az állami funkciókat - amire még büszke is (lásd "kis állam") -, mert majd a piac intézi a dolgokat, az azt jelenti, ez az állam immár nem valódi állam, csak annak látszata. S mi zajlik a kiszervezett funkciókkal? Nos, azok felett immár semmilyen kontrollja nincs a társadalomnak.

Kicsit olyan ez, mint a kommunista népi demokrácia: van parlament, van kormány, vannak minisztériumok, vannak helyi tanácsok, de mindezek lényegtelenek, hiszen a valós hatalom a Párt kezében van: a parlament felett a KB - Központi Bizottság - van, a kormány felett a KB Titkársága, a minisztériumok felett a KB osztályai, s helyi tanácsok felett a helyi pártszervezetek, s a teljes egész felett meg a PB (Politikai Bizottság).

Gyerekkorom legnagyobb részében és egész kamaszkoromban, sőt fiatal felnőtt életem első 2 évében is a magyar kormányfőt úgy hívták, hogy Lázár György. Nevét külföldön gyakorlatilag senki se ismerte, de Magyarországon se volt a legismertebb ember. Miért? Mert mindenki tudta, az igazi főnök neve Kádár János.

Végülis tehát az eredeti mondásban van igazság csak éppen nem abban az értelemben, ahogy ezt állítják: a fejlett liberális demokráciákban felesleges tudni ki a kormányfő, hiszen mindegy ki az, az igazi hatalom nem az ő kezében van.

Csak a helyzet annayiban rosszabb a népi demokráciához képest, hogy míg a népi demokráciákban nem volt tilos kimondani kié az igazi hatalom (ez az akkori magyar alkotmányban is nyíltan benne volt! - lásd 3. §.), addig a liberális demokráciákban tabu erről beszélni, s aki ezt megszegi, azt kb. laposföldhívő konteósnak minősítik.

Azért szeretem az intelligens és őszinte ellenfeleket hallgatni, mert mindig az érdekelt elsősorban, vajon mi is van a lelkükben. Vallom ugyanis, nagyon kevés az olyan ember, aki tudatosan rosszat akar, ez szinte sose fordul elő, érzelmi túlfűtöttség állapotán kívül, amikor a vak bosszú az egyetlen motiváló erő. Olyan a valós életben nemigen van ugyanis, hogy "elhatároztam, megpróbálok gazember lenni" ("I am determined to prove a villain"), ahogy ezt a a jövendő III. Richard mondja Shakespeare-nél.

Íme egy interjú az ex-püspök Beer Miklóssal, aki talán a legferencistább a magyar katolikus főpapságból. Eléggé őszintén beszél a volt püspök, sok minden megtudható szövegéből. Kicsit hevesebb lelkületű keresztényeknek nem javaslom a teljes anyagot azonban, mert esetleg heves dührohamot okoz náluk. De íme, az autizmus kevés pozitívumainak egyike: képesek vagyunk a legidegesítőbb dolgokat is figyelmesen végighallgatni, lelki sérülés elszenvedése nélkül, szenvtelenül konstatálva a tényeket. Máskor nagy baj, hogy kizárjuk magunkat a világból, de ilyenkor kifejezetten hasznos, hogy képesek vagyunk magunkat semleges megfigyelővé tenni a világgal szemben.

Letisztítva az udvarias félrebeszéléstől íme ki is derülnek a ferencizmus legbelső mozgatórugói:

• szép dolog volt a mi eredeti tanításunk, de mivel senki se tartja be, sőt komolyan se veszik, így a csatát elbuktuk, ma már a dédnagymama cserépedénye a nappali polcára való dísznek, a konyhában nem használjuk,
• persze dicséretes, ha valaki saját magára nézve betartja ma is a szép régi tanítást, időnként sóhajtozva megcsodáljuk mi is a cserépedényt azért, hogy be szép is volt az, de meglepődünk, ha a szomszéd most is hasonlóban főz,
• de legalább mentsünk a menthetőt, ne haragítsuk magukra a világot elavult tanításunkkal, hisz elszáguldott mellettünk az idő, hanem inkább mondjuk mindig azt, amit a világ éppen hallani akar, mondjuk azt, hogy a duplán bevont alumínium edény is cserépedény "szellemi" értelemben, sőt az igazi cserép a nem-cserép,
• eleve azt mondta Isten, a szeretet a legfőbb parancsolat, igaz, hogy azt sose mondta, hogy szeressük a rosszat, sőt az ellenkezőjét mondta, de mi csináljunk úgy, mintha ezt mondta volna, ezzel tapsviharunk lesz mindenkinél, aki eddig az ellenségünknek tekintett minket, szeressük a rosszul főző embert, dicsérjük meg a rossz főztét,
• s a legfontosabb: aki ragaszkodik mégis az eredeti tanításhoz, azt átkozzuk (a szeretet jegyében persze), hogy gyűlölködő ember.

Tulajdonképpen tiszta eszmerendszer, világosak az alapjai. Egyetlen dolog nem világos: mire jó ez az egész? Ez kb. olyan, mintha alakítanánk egy bélyeggyűjtő klubot, mely rendszeresen összeülne és foglalkozna sok mindennel, de bélyegekkel soha.

Ha nagyon rosszindulatú lennék, azt mondanám: elment egy Ferenc álnevű fiatal papnak, lassan kiábrándult, de már beleragadt a szerepbe, máshoz nem is ért, szóval akkor legalább igyekszik saját cinikus világképéhez igazítani a papságot, hogy megnyugodjon lelkiismerete. S - hozzáteszem - ez még az enyhébb magyarázat.

A termékeny kommunista blogger Kabai Domokos Lajos - akit egyébként ajánlok olvasni - azt panaszolja, hogy a magyar liberálisok elbitorolták a baloldaliságot.

Pedig Magyarországon a "baloldal" szó csakis a liberalizmust jelenti hosszú ideje. Az antikapitalizmus és rendszerkritikusság viszont az esetek 95 %-ában jobboldali jelenség.

Amit a szerző baloldalnak nevez, az Magyarországon "szélsőbal" név alatt fut.

Persze a nyugati baloldal is liberálissá züllött évtizedek óta, de azért mégse olyan mértékben, mint a magyar baloldal, mely sose volt más mint liberális.

Sokszor mondtam, ha a nyugati politikai terminológia lenne használatban Magyarországon, akkor az MSZP, s annak mai élő utóda, a DK klasszikus liberális jobboldali pártoknak neveznék magukat. Csak azért nem teszik ezt, mert Magyarországon a "jobboldal" szó már foglalt, s mást jelent. Nyugaton eredetileg a baloldal az antikapitalista, s a jobboldal meg a prokapitalista. Magyarországon viszont ez nem így van: a baloldal az igazán prokapitalista. S ha nem is antikapitalista a jobboldal, mindenképpen kevésbé prokapitalista a baloldalnál.

Sokat mondó tény: a rendszerváltozás utáni első jelentős rendszerkritikus erő a MIÉP volt. S máig ha rendszerkritikus valaki, a liberálisok szinte reflexszerűen nem baloldalinak, hanem szélsőjobbnak fogják beskatulyázni.

S máig így van ez a magyar baloldalon. Az összes olyan új erő, mely magát a ballibaizmussal szemben álló baloldalnak határozta meg az vagy gyorsan összeomlott - lásd 4K Párt -, vagy beolvadt a ballibaizmusba - lásd LMP.

A cikkben említett Böröcz József meg ritka madár, jelentős gondolkodó, ez tény, de talán nem véletlen, hogy a magyar baloldali szalonból ki van tiltva, egyetlen egyszer kapott elismerést a ballib lobbitól: amikor visszaadta egy kitüntetését Orbánnak. S amit Böröcz mond, azt sokkal nagyobb mértékben meg lehet találni a jobboldali gondolkodók között, sokszor kísértetiesen igyanazt mondja, mint a kedvenc fideszes megmondóemberem, Bogár László.

Jó mulatság volt a római pápa magyarországi látogatása kapcsán az Amerikai Magyar Népszava blogot olvasni, persze a fanatikus kommentelők néha még a szerzőnél is elmeháborodattabb jeleket produkálnak.

Megjegyzés: magáról a látogatásról akartam írni, de aztán mégse írtam. Arra jutottam: hiba lenne megsérteni a katolikus hívőket, márpedig az őszinte cikkhez szükséges lett volna a megsértésük.

Szóval adott egy ember, aki egyrészt keresztény cionista, másrészt fanatikus antikatolikus, de mégis a legfontosabb a politika hite: a ballibaizmus olyan szélsőséges alakja, melyhez képest sok esetben még a Gyurcsány-család is kriptofideszes szagú.

De most jön a baj! A jelenlegi római pápa nem szereti Zorbánt. Most, ugye, elvileg mind a római pápa, mind Zorbán a Sátán egy-egy alakja, de facto ikertestvérek. Maga az Amerika Népszava bloggere vezette le pár éve - mind a 30 híve lelkes tapsvihara közepette -, hogy a Katolikus Egyház az egész világon fasizmust épít, s ennek fő eszköze az EU-ban Zorbán! Dehát most ez csúszós lejtő.

Mert így Bartus mester vagy "pápista eretnek" lesz vagy zorbánista. Valamit tenni kell. Azt azért mégse lehet, hogy egy platformra kerüljön a pápaócsáróló, zorbánfasiszta Bayer Zsolttal! Meg aztán hátha a I. Szent Ferenc római pápa csatlakozik a ballib összefogdosáshoz, s megdönti a "diktatúrát"!

Nehéz napok ezek. Ha a mester nő lenne, egy tisztasági betét segítene, bár az se, korban már túl lenne ezen nőként is.

Mi legyen? Megvan! A Vatikán ugyan továbbra is fasizmust épít, s a katolicizmus továbbra se kereszténység, de isteni csoda folytán most éppen a keresztény Ferenc a római pápa! Ő mára már paradicsomot teremtett volna, de a fasiszta vatikániak lefogják a kezét. Ugyanezek a sötét vatikáni fasiszták kényszerítették őt, hogy találkozzon Zorbánnal. Persze Ferenc ügyes volt: udvariasan ugyan, de jól beolvasott a fasiszta Magyarország vezetésének!

A keresztény cionizmus most nem tudott képbe jönni. Az is vicces pillanat volt pár éve, amikor a Mester nem tudott mit kezdeni Netanjahu Zorbán-pártolásával. Óvatosan elkezdte szidni ekkor Izrael vezetését, mire azonban rajongóinak fele (a zsidó felük) látványosan ott hagyta a blog kommentszekcióját.

Időközben a ballib jelöltek száma 1-gyel csökkent.

Élőben nem néztem a vitát, de pár nappal később sikerült végignéznem. Íme mit láttam.

Először is, ez nem vita volt, gyakorlatilag ugyanazt mondták, kicsit másképp.

Messze a legbutább Márki-Zay, ez most éles helyzetben kiderült, pedig a pálya nehéz volt, Fekete-Győr méltó ellenfele volt a butaságban.

Stílusban ő az, aki úgy beszél, mintha felolvasó gép lenne. Emiatt gyakorlatilag elalvásra hív fel, nagyon nehéz követni, még akkor is, ha mond valami értelmeset.

Fekete-Győr egyszer csúnyán felsült a Partizán-nagyinterjújában, abból láthatóan tanult, így most sikerült elkerülnie a legbutább címet, azt nagylelkűen átadva Márki-Zajnak.

Fekete-Győr sokat halandzsázott emellett. Mészáros rossz nagytőkés, mert szerinte "bűnöző", viszont a cseh nagytőkés az jó, mert "versenyképes". Ősi 90-es évek kezdeti SZDSZ-es baromságok. A pszichológusa felkészítette őt, tartsa a fejét mereven és a kezeit mozgassa, ez határozottság érzetét kelti. De így is, szánalmas jelenség, az ember szinte drukkol neki, fejezzen már be legalább egy értelmes mondatot!

Ami mindenki egyesít: jogállam építése a jogállamiság megsértésével. A törvény nem számít, mert "gúzsba köt". Vicces. Ebben Karácsony volt a legközelebb a valósághoz, láthatóan ő az egyetlen, aki beszélt már alkotmányjogásszal, így láthatóan csak amolyan "ünnepélyes" szinten tekinti alkotmányellenesnek az alkotmányt, minden alkalommal elterelte az ügyet az "elszámoltatás" felé. Magyarul: Karácsony az egyetlen, aki ha esetleg - ne adj Isten - kormányfő lenne, joggal hivatkozhatna arra majd, hogy ő nem ígérte az alkotmány azonnali eltörlését.

Karácsony láthatóan a "nyugodt erő" szerepét játssza. Mindenképpen a legenyhébb volt. Ez még bajt okozhat neki, a ballib keménymag szavazók körében. Úgy tűnik, ő már az igazi választásra keszül, annyira biztos, hogy ő lesz a nyertes, ezzel magyarázható, hogy ő volt a legenyhébb a "diktatúra" ostorozásában.

Jakab ismét bizonyítja, ő tényleg semmihez se ért. Még Márki-Zay is ért valamihez, míg Jakab csak ahhoz, hogyan kell agresszív stílusban beszélni. Egyszerűen mást nem lehet mondani róla, nincs mit.

Profiságban természetesen Dobrev a nyerő. Ő az, aki képes abszolút nyugati politikusként viselkedni (ez nálam nem dicséret!): bármikor bármiről képes kerek mondatokat mondani, nem lehet semmivel zavarba hozni, használja a női érzelmi erőt, de nem túlozza el, a legnagyobb butaságot is képes szakmai szövegbe csomagolni, s sose teljesen kategórikus, mindig hagy magának kiutat. Mindezek miatt a legveszélyesebb is. Szerencsére a férje miatt esélytelen.

Gyerek és kora kamaszkorom - sőt későbbi kamaszkoromban is, de akkor már ennyire kizárólagosan - fő hobbija a földrajz volt.

Az intelligens aspergeresek egyik jellemzője, hogy van valami mániákus kedvenc témájuk. Ismertem olyat, aki fejből ismerte az összes vasútvonalat Európában, egy másik az összes nagy csatát tudta hadvezérekkel együtt, de egy focirajongó aspergerest is ismertem, ő meg minden focicsapatot ismert, de nem ám úgy, hogy tudta pl. ki játszik a Real Madridban - ilyet egy normál focirajongó is simán teljesít -, hanem pl. harmadosztályú falusi olasz csapatok témában is naprakész volt.

Én ilyen voltam a földrajzban, elsősorban politikai földrajzban, de a természeti földrajzban is elég "jól" álltam.

Azóta szerencsére javult állapotom, sikerült az agyamból kilapátolni a teljesen feleslegesen megjegyzett adathalmaz egy jelentős részét, de azért ma is képes vagyok még teljesen abszurd kérdésekre választ adni kapásból.

Miért mondom, hogy "felesleges"? Mert ha az ember felesleges adatokat tud kapásból, nem marad agyi kapacitása a dolgok magyarázatára, a lényeg átlátására. Persze, nyilván kellemes, ha az embernek nem kell uténi néznie mindennek, de ebben nagyon fontos határt húzni: egyes adatokat nem szabad megjegyezni, csak azt kell tudni, az adott adatokat hol lehet megnézni. Ma is néha ha érdekes adatokat látok, különösen ha szép táblázatban, nagy a kísértés, hogy azokat megjegyezzem, s erővel kell saját magamra parancsolnom "nehogy megjegyezd!".

Nyilván kamaszként ezt még nem így gondoltam, sőt marha büszke voltam magamra, hogy tudok feleleges dolgokat. S még enyhén le is néztem azokat, akik mindezt nem tudják.

Amikor Kubában éltem 1980-1986 között, ez 6 oda- és 6 visszautat jelentett (a magyar kiküldötteknek fizetve volt az első kutazás, az utolsó hazautazás, s minden nyáron az oda-vissza út). A 6 hazautazásból 1 észak felé volt (Montréal), 1 hajóval, 1 kelet felé, de leszállással San Juanban. Viszont 3 közvetlen Havanna-Madrid járat volt, cikkem szempontjából ezek az érdekesek.

Ezek a járatok ideális időben indultak akkor, azaz késő délután, teljes világosságban telt el tehát az első kb. 2 óra, pont az az időszak, amikor van mit nézni az ablakon keresztül. Utána ugyanis órákig nincs semmi, csak a tenger - egészen pontosan 5 óra csak az "üres" tenger, nincs mit nézni, aztán a gép elrepül az Azori-szk-től kissé északra (aki a jobboldali ablaksornál ül, az láthatja a fényeket), majd irány szinte egyenesen nyugat-kelet vonalban az európai szárazföld, ezt jellemzőn Porto (Portugália) térségében éri el a gép, majd onnan még 1 óra Madrid.

Ilyenkor a probléma a fáradtság. Hiszen ekkor az utasoknak a belső órájuk szerint kb. 23 óra, éjfél van, miközben a földön meg éppen kora reggel. Egyszer kicseleztem a rendszert: az utazás előtti éjszakán nem feküdtem le aludni, így másnap délután már mélyen tudtam aludni a gépen, így amikor leszállt a gép Madridban az utasok belső órája szerint hajnali 1-kor, ami azonban helyben reggel 7 volt, mindenki támolygott a fáradtságtól, kivéve engem, aki 6 óra alvás után szintén reggel ébredtem. Amikor Havannában beszálláskor elmondtam több embernek, hogy én már átálltam a madridi időre, nagy röhögés volt a válasz, de aztán leszálláskor már senki se nevetett rajtam, amikor a sok alig mozgó, leragadó szemű ember látta, én pont olyan friss vagyok, mint a helyiek. Olyan is akadt, aki bevallotta, legközelebb követni fogja hasznos példámat.

De visszatérve a repülés első 2 órájára. Nos, ez a közvetlen Havanna-Madrid járatnál úgy ment, hogy a gép Havannából enyhén északkeletre ment, kirepülve Kuba-szigetről ("Kuba" az egyben az ország, az egész szigetcsoport, de csak a legnagyobb sziget neve is), majd délkeletre haladva, végig a kubai partoktól nem messze repül. Ennek pontos okát nem tudom, mert egyébként a legideálisabb vonal az enyhe ellipszis alakú útvonal (a bolygó gömbölyű, emiatt), gondolom, itt a cél a földi kapcsolat fenntartása a lehető leghosszabb ideig. Szóval a gép nem egyenesen északkeletre repült, ezt az irányt csak Kuba-sziget keleti részén vette fel, ahonnan belépés a Bahama-szk. légterébe, majd valahol a Bahamák és a Turks- és Caicos-szk. között kilépés a nyílt Atlanti-óceánra, ahol kezdődik az már említett 5 órányi "üres tenger".

A közhidelemmel ellentétben Kubához a legközelebb nem Haiti van, hanem a Bahama-szk. A Bahama-szk.-hez tartozó kis Cay Lobos sz. és a Kubához tartozó párszor nagyobb Cayo Cruz sz. között a távolság alig 20 km. Mindkét sziget lakatlan, azaz nincs állandó lakossága, de a kubai sziget ma turistagettó, azaz szállodák és strandok működnek rajta, állítólag az egyik legjobb búvár célpont Kubában, személyesen sose jártam ott. Ma már száraz lábbal is el lehet jutni Cayo Cruzra, mert 25 éve híd épült, mely összeköti a fő szigettel. A Cay Lobos szigeten meg semmi sincs, csak egy elhagyott világítótorony.

De maradva a témánál, szóval Kuba északkeleti részénél a repülő hirtelen irányt vált, s elkezd északkeletre haladni, végleg hátra hagyva Kubát.

Itt jön egy nagyon látványos sziget. A Bahama-szigetek legdélibb szigete, a Great Inagua-sz. Az érdekessége: a sziget 20-25 %-át egy édesvízű tó teszi ki. Az egész Karib-térség szegény az édesvízben, így ez a sziget még inkább érdekes. (Mielőtt valaki belekötne: tudom, hogy a szűken vett Karib-térségnek nem része a Lucayai-szigetcsoport, hanem csak a Nagy- és a Kis-Antillák, de tágabb értelemben bele szokás számolni.)

Térképen sokszor néztem, így amikor először láttam "élőben" is 1981-ben, nagy élmény volt. Aztán a következő évben valaki kinéz az ablakon, s azt mondja "a Turks- és Caicos-szk.". A Turks- és Caicos-szk. közismertek, azok is ismerik, akik nem kedvelik a földrajzot, mert ez az egyik nagy ofsór központ. Én meg megingattam a fejemet, majd miután kérdőre vontak, elmondtam, az kicsit keletebbre van, s repülőgép jobb oldalához érdemes fáradni, onnan lesz látható. Meglepő tekintetet kaptam "te ismered fejből a térképet?", mire álszerényen azt mondtam "igen".

A Turks- és Caicos-szk. sztorija is érdekes. Ősi brit szokás, hogy a gyarmataik felett valahogy ki kell bulizni, hogy azok függetlensége után is maradjanak a brit érdekek. Itt ez nyíltan és durván zajlott. A Turks- és Caicos-szk. ugyanis földrajzilag a Lucayai-szigetcsoport szerves része, s a Lucayai-szigetcsoport az a XVII. sz. óta brit gyarmat "Bahama-szk." név alatt (csak a szigetcsoport legdélkeletibb tengerpadjai maradtak spanyol tulajdonban, ezek ma Dominikához tartoznak). De amikor a XX. sz. 50-es éveiben nyilvánvaló lett, hogy a Bahama-szk. független állam lesz, a britek gyorsan leválasztották róla annak délkeleti részét, a terület kb. 5 %-át, s abból külön gyarmatot joztak létre. Így amikor a Bahamák 1973-ben független állam lettek, a Turks- és Caicos-szk. maradt brit. A terület azóta abból él, hogy ide lehet problémamentesen átutalni a máshonnan ellopott, ill. "adóoptimalizált" pénzeket.

Kicsit bulváros lesz, de vicces, így meg kell írni.

A Riposzttól vettem át a videót, de megvágtam és a hangot kicseréltem, mert csak a kép fontos, annak is csak egy része.

Az identitászavaros - mert képtelen eldönteni, hogy zsidó-e vagy nyilas - Jákob fűrer kőkemény testőrei vérebnek vélnek egy kisméretű kutyát, s megküzdenek vele.

Persze amilyen a gazda, olyanok a csicskásai. Sörgősen kényszerkezelésre, s ha ez nem sikeres, likvidálásra szoruló társaság ez.

S az ember belegondol: ezeknek a mocskoknak van valami esélyük megnyerni a jövő évi választást...

Ami a Balkánon a csalga - lásd bővebben róla itt - az Latin-Amerikában a reguetón - angol verzióban: reggaeton -, egy sajátos modern latin-amerikai zenei stílus, a szülőhazája Puerto Rico.

Ahogy a balkáni csalga esetében, zeneileg meglehetősen primitív: gyakorlatilag egyetlen rövid motívum ismétlése, elektronikusan modulálva, melyre ráépül egy ahhoz harmonikusan nem kapcsolódó másik motívum, szintén ismételve. Az eredmény egy könnyen megjegyezhető, utánozható zene. S a legfontosabb: minderre ráépül egy rap stílusban előadott, rendkívül egyszerű szöveg. A téma szinte minden esetben a szex és a szerelem.

Ahogy a balkáni csalga - más nevén popfolk vagy turbófolk - esetében is, a reguetónhoz sem lehet semlegesen viszonyulni: a spanyol nyelvű országokban csak rajongó és gyűlölő tábor van, nagyjából fele-fele arányban. A rajongók szerint ez csak egy érzelmekre ható, szórakoztató zene, nem kell benne semmit se keresni, s eleve sznobizmus mást kutatni egy könnyűzenei műfajban. A gyülőlők szerint viszont ez egy lebutított, primitív zene, miközben az igazi zenének valamiféle üzeneteket kellene közvetítenie, s nem azt, hogy "a női test szexis", hisz ezt úgyis tudja mindenki.

A reguetón érdekessége, egyetlen ember találta ki, ez elég nagy ritkaság zenei műfajoknál, hogy tudni lehet ki a műfaj konkrét szerzője. Nos, itt az alapító atya egy Ramón Luis Ayala nevű, de Daddy Yankee álnevű puertoricói zenész.

A nagy sikerét a következő szám hozta meg majdnem 20 éve. Szinte szürreális, amikor az ember először látja/hallja, különösen ha érti a szöveget is:

A szöveg öszegezve ugyanis kb. az, hogy a csajok állandóan bulizni akarnak, ezért beindítják a motort, de a motorhoz benzin kell. A refrén: "Ő szereti a benzint. / Adj nekem még benzint! / Mennyire imádja a benzint! / Adj nekem még benzint!".

A reguetón persze kiválóan alkalmas a parodizálásra. Nem máshol, hanem az Eurovíziós Fesztiválóan 2008-ban adták elő az első ilyen paródiát. Sajnos akkor ez teljes értetlenségbe fulladt, az európaiak - a spanyolok és a portugálok kivételével - meg se értették mi ez az egész. Spanyolországban persze hatalmas siker volt a paródia, ez volt az egyetlen eset, hogy a dalfesztiválra Spanyolország egy humoristát küldött - egyszerűen a spanyol közönségszavazatakkal ő nyerte meg az indulás jogát.

Persze az Eurovíziós Dalfesztivál az eredeti szöveget letiltotta, azt meg kellett részben változtatni. Íme az eredeti verzió - mely csak spanyol, a fesztiválon angol szöveg is volt -, amivel megnyerte a humorista a spanyol válogatást, a spanyol helyi Eurovízió-válogatás döntéjében:

Természetesen a táncosnők se profi táncosok, hanem a humorista ismerősei.

Az igazi trollkodás az volt, hogy az Eurovíziós Dalfesztivál a spanyol humorista által kitalált reguetón énekes kamu életrajza volt fent. Ami ismét nem érthető a spanyol nyelvterületen kívül: a spanyolországi énekes mind beszédben, mind énekben tipikus latin-amerikai kiejtést használ.

Még korábban elkészítettem a szöveg szószerinti fordítását. Íme:

"Kutyálj*, kutyálj!

A csiki-csiki nagyszerű
Táncolják Kínában és Alcorcónban*
Adj csiki-csikit ennek a kreol lánynak
Mert a csiki-csiki megőrjíti

Táncolja José Luis*
Táncolja Hugo Chávez*
Táncolja Mariano*
Tudod, kedvesem

Táncolják a testvérek
Táncolja a bátyám
Táncolja a mulatt csajom
Kezében a harisnyanadrágjával

S a csiki-csikit így kell táncolni:
Első: a break tánc
Második: a keresztezés
Harmadik: a Michael Jackson
Negyedik: a Robocop

Táncold a csiki-csikit
Táncold a csiki-csikit
Tácolják a heavy metálosok
S szintén a különcök

Táncolják a börtönben
Táncolják a suliban
Táncolja az anyám
S szintén a nagyanyám

Táncolja a pumatigris
Csíkos öltönyében
S János Károly* szól neki:
“Miért nem hallgatsz el?”*

Damián atya ravatalozójában
Csiki-csikit kezdtek játszani és a halott elkezdett táncolni,
Táncolni, táncolni, táncolni”

• Kutyálj - ez ma magyarul inkább "twerkelj" lenne
• Alcorcón – spanyol város, Madrid aglomerációjában
• José Luis – José Luis Rodríguez Zapatero, spanyol szocialista politikus, akkoriban Spanyolország miniszterelnöke
• Mariano – Mariano Rajoy, spanyol konzervatív politikus, akkoriban a legnagyobb spanyol ellenzéki párt vezetője
• Hugo Chávez – Venezuela akkori elnöke
• János Károly – I. János Károly, akkori spanyol király
• “Miért nem hallgatsz el?” – a 2007-es, Chilében rendezett spanyol-latinamerikai konferencián, miután Hugo Chávez venezuelai elnök hosszú perceken keresztül sértegette Spanyolországot, az egyébként hidegvérű I. János Király kilépve a diplomatikus stílusból, hangosan félbeszakította Chávezt a “Miért nem hallgatsz el?” mondattal, majd mérgesen elhagyta a tanácskozás helyszínét.

Viszont pár éve egy 92 éves spanyol humorista még viccesebb dolgot csinált: elmondta, hogyan kell 30 mp alatt reguetón számot csinálni:

Röviden leírom:

• egy ritmus kiválasztása,
• szövegírás: mivel minden szám ugyanarról szól, a szókészlet véges, ezzel a szónégyzettel több ezer dal írható, pl. anyu (szleng: itt "csaj" jelentésben) + én tudok + beindítani téged + hajnalig + félelem nélkül,
• latinosítás: egy egyszerű trükk, minden r-ből l-t csinálni (valójában ez csak a Puerto Ricóban beszélt spanyolra igaz),
• autotune segítségével, hogy a hangod olyan legyen, mint Cheré,
• kész is a nyári sláger.

A kész mű szövege gyors fordításban:

Be akarlak indítani, bébi
Be akarlak indítani, bébi
Be akarlak indítani, bébi
Bébim, kicsim

Én szeretem a taka-takát
Ő szereti a taka-takát
S én vagyok az apuci, aki rád támad
S te vagy az apuci, aki engem letámad

Anyu, szóval veszélyben huncut leszel
Vedd le azt az öved, s gyere a nyugágyamhoz
Nincs szükségem Instagramra a flörtöléshez
Inkább pihenés és egy szék kell nelem, s brutális rap számot csinálok neked

Látod hogy dobog a szívem
Ez azért van, mert felmegyek a Sintrón* tetejére
Már 90 vagyok, és az öv nem tart össze
De ettől még tverkelhetek neked
Mi tetszik a szép apucinak?

Felejtsd el Ibizát, felejtsd el New Yorkot
A buli fővárosa Benidorm
Felejtsd el Ibizát, felejtsd el New Yorkot
A buli fővárosa Benidorm
Persze, hogy igen, édesem!

• fogalmam sincs mi az a Sintrón, rákeresve valami gyógyszert találtam, szóval ezt a sort nem értem

Napok óta képtelen vagyok abbahagyni a ballib összefogdosás klipjének nézését, naponta átlag 5-ször megnézem. De mindig találok benne valami új röhögni valót.

Az alapötlet szerintem az lehetett: a kényszeres aláírók most megzenésítve írják alá tök ugyanazt, amit mindig immár 30 éve: hogy Európa, Európa! és kussoljanak a bunkó mucsamagyarok, meg jöjjenek végre a ballibbant kamufüggtelen szakértők. Szóval én el is neveztem magamban a művet: a Kényszeres Aláírók Gágogni Hívnak.

A mű első felében szolíd dallam alatt debilen mosolyogva sétálnak emberek ide-oda, persze kizárólag a ballib kiválasztottak klubjának tagjai, miután egy a "rabszolgatörvény" által elnyomott kamutakarítónő mérgesen takarít, gondolom ő képviseli az egész társulatból az egyetlen embert, aki valaha dolgozott életében. Aztán a társaság egyik része bedrogozik, ok nélkül ugrál fel-alá, majd egy aktivista hangosbeszélőn üvöltésbe kezd. Arra tippelek, hogy az aktivista a 2018-as Gulyás Marci, de a 2021-es Gulyásnak már akadt annyi esze, hogy nem vállalta saját maga eljátszását.

Aztán hepiend: miután az aktivista ráolvasta Zorbán szemére bátran minden bűnét - amitől Zorbán nyilván azóta retteg -, általános jó hangulat uralkodik el az egész társaságon. Gondolom, mindenki örül, hogy vége a forgatásnak, s lehet menni a pezsgős-kaviáros svédasztalhoz.

Komolyan mondom, ehhez képest Gurcsány 2006-os Igen! Igen! dala egy remekmű volt. Azon is lehetett nevetni - lásd az "Én nem ígérem, hogy a gond mind kikerül, de figyelek rád, és ami fontos, sikerül" gyöngyszemet belőle -, de ennyit azért nem.

Amit nem értek: miért bojkottálta Lukácsi Katalin a neves eseményt. Pl. - ahogy ezt szokta -szolídan vetkőzhetett volna a háttérben így tiltakozva a "diktatúra" ellen. Rettegek is emiatt, nehogy a végén kiderüljön, hogy a Zorbán kilóra megvette a Katit, s majd legközelebb egy fideszes gyűlésen fogjuk látni őt teljesen felöltözve, így téve hitet a zorbánizmus mellett!

Reméljük a következő verzió már kreatívabb lesz. Pl. megjelenhetne benne egy Gyurcsánynét éljenző kiábrándult fideszes, meg Ritfalvi Perinta, amint felkoncol egy papnak öltözött statisztát.

A másik: amióta megszületett a Wag the Dog című film 25 éve, ezt a műfajt nagyon óvatosan kell kezelni, mert nagyon könnyen röhejbe fullad. Ahogy most is.

A 6 jelölt rövid jellemzése. Mint az iskolában.

Fekete-Győr azaz Mindenfeketeéletszámít-Győr - ő az a tanuló típus, aki azt hiszi halandzsázással minden megoldható. Pedig nem eléggé intelligens ahhoz se, hogy tudja, hogyan halandzsázzon egy adott konkrét helyzetben.

Gyurcsányné azaz az Okos és Nyelveket Beszélő Szakember Nő - ő ért mindent, de tudja, nem ez a fontos, hanem a tanárnak kell mindig megfelelni.

Jakab azaz Jákob fűrer - ő az a tanuló típus, aki megver mindenkit, aki nem fogad neki szót. Komolyan hiszi, hogy tudás semmihez se kell, minden csakis az agresszívitáson múlik.

Karácsony azaz KariGeri(nctelen) - ő a kitünő tanuló, aki képes bármit bemagolni, de semmit se ért.

Márki-Zaj azaz a félnótás - azt hiszi, amit nem tud, az nem is fontos. Semmilyen új tudást nem hajlandó befogadni, sőt megsértődik, ha bárki tudást akar átadni neki.

Pálinkás azaz a szórakozott professzor - akkora balek, hogy még azt is őszintén bevallja, amit meg se kérdeztek tőle. Persze ő már tanulóként is tanár volt.

Hogyan változott a történelem során az egyes kontinensek súlya lakosságuk szerint.

Figyelembe kell persze venni az egyes földrészek nagyságát is. Ha Európa 1 rész, akkor a többi földrész:

• Afrika: 3 rész,
• Amerika: 4 rész,
• Ázsia: 4,5 rész,
• Óceánia: 1 rész.

Óceánia kihagyható az elemzésből, mindig jelentéktelen volt, lakosságának aránya 1 % alatt volt, s az előrejelzések szerint 2100-ra éppen eléri stabilan az 1 %-ot, s ennél több nemigen várható.

Ázsia mindig az első volt, csak az változik, mennyivel első. Ázsia fő "titka" a rizs. Mint ismert, a világ 3 nagy élelmezési zónára osztható: búza, kukorica, rizs, s az utóbbi adja a legjobb termésarányt. A búza termésaránya csak a XIX. században lett magas, ma 1:40 körüli, de ma is elmarad mind a kukricáétól, mind a rizsétől, míg voltak időszakokok, amikor 1:3 volt az átlag. Míg a rizsé már az ókorban is nagyobb volt, mint ma a modern búzáé.

Az előrelzések szerint Ázsia lakosságaránya e század második felében fog az 50 % alá esni, de ennek egyetlen oka, hogy míg Ázsia 2050 körül el fogja érni a csúcspontját, addig Afrika esetében ez csak a XXII. sz. közepén várható. (Míg Európa már a XX. sz. második felében elérte lakosságcsúcsát.)

Amerika esetében a legfeltűnőbb: 350 év kellett a "felfedezés" okozta lakosságvesztés gyógyításához. Csak a XVIII. században sikerült újra elérni a XVI. sz. eleji népességszámot.

Afrika a legnagyobb növekedő. Még a XX. sz. közepén is azonos lakosságszáma volt, mint Európának, ma viszont már majdnem a duplája, s 2100-re a 8-szorosa várható! Az ok: a drasztikusan javuló egészségügy, az alacsony urbanizáció, s a szegénység. 2100 utánra nincsenek megbízható előrejelzések, de valószínű, hogy 2120 körülre több afrikai, mint ázsiai lesz.

Európa meg tulajdonképpen visszatér oda, ahol volt: a legkisebb kontinens a 4 közül (Óceániát nem számítva). Európa tulajdonképpen a XVI. és a XX: sz. között egy kivételes emelkedést mutatott, ennek oka: a gyarmatosítás, a műszaki fejlődés, de ennek hatása a XX. sz. közepén elmúlt.

Ha fajilag vetjük fel a kérdést, 2100-ben minden harmadik ember a Földön Afrikában élő néger lesz.

Ami a városokat illeti, az előrejelzések szerint 2100-ben egyetlen európai vagy amerikai város se lesz a 10 legnépesebb város között. Jelenleg a legnagyobb 10-ben 1 európai (Moszkva), s 3 amerikai város (Mexikó, New York, São Paulo) van.

2100-ben a 3 legnagyobb város Fekete-Afrikában lesz.

Még a precovid kor élménye: hosszú zakatolás a villamoson, 20 megállót is utaztam akkoriban szinte napi szinten.

Ilyenkor az utasok nagy többsége munkába menő kisember. Ülnek, s néznek maguk elé unottan. Ráadásul ez már a B csapat, az értelmiségiek, pontosabban az irodai munkásság. Az A csapat, a fizikai dolgozók elfárasztják izmaikat, nincs idejük gondolkodni se, így kisebbnek érzik a problémát.

Furcsa, de ez van, az elnyomottabb kevésbé elnyomottnak érzi magát. De ez nem egyedi jelenség. Amikor a középkori Európában mindenki gabonakását, krumplit és kenyeret evett, s olcsó fröccsöt ivott hozzá, ünnepeken fogyasztva csak húst, gyümölcsöt, rendes bort és sört, kevésbé érezte magát az átlagember rosszul, mint amikor a XIX. században megjelent a nagy bőség, csak éppen a legtöbbeknek nem volt rá pénzük. A relatív negatívum mindig rosszabb az abszolút negatívumnál.

Szóval az irodai dolgozó nem fárasztja ki magát fizikailag, marad ereje gondolkodni. Így még jobban átlátja: amit csinál, annak szinte semmi értelme, s az egész életvitele abszurd.

Az egyik ok, amiért elkezdtem állandóan kocsival járni munkahelyre ez volt: meg akartam magamat kímélni az életgyűlölő kisemberek látványától. Nem, nem hibáztatni akarom őket, jogosan van bennük ez az érzée, de azt vettem észre, rám is kezd átragadni. Ami pedig kezdte rontani ihletemet. A rossz oldala: így kevesebb impulzust kapok a kisemberektől.

Mi történik az ember halálakor?

Az evilágból való kilépés véglegesedése azzal jár, hogy az egyén egy teljesen sötét kockába kerül, mely azonban végtelen méretű. A halott teljesen élőnek érzi magának, viszont minden testi igénye hiányzik.

Maga körül ebban az állapotban az ember csak a sötétséget látja, de ez nem félelmetes sötétség. Egyedül maga alatt lát fényt: ez olyan mint egy társasjáték kartonja. Azon aztán látja teljes evilági életét, annak minden elemével.

A halott lassan ráébred az az élet egészen más volt. Lassan elvész a gondolati kapcsolat is a "társasjátékkal". A halott agya kitisztul.

Ami aztán jön, az már e tiszta állapot elérése után következik. Nyilván maga a kitisztulás időtartama különböző, egyénfüggő.

Van egy makacs mítosz arról, hogy az indiánok ki lettek irtva. Ezért most pár adat.

A teljes amerikai kontinens lakossága 1500-ban 50 millió körül lehetett, ebből 25 millió az azték birodalom (a mai Mexikó középső része), 10-10 millió az inka birodalom (a mai Peru, Nyugat-Ecuador, Bolívia, Észak-Chile területén) és a több tucatnyi maja állam (a mai Guatemala, Honduras, Salvador, Belize, s Mexikó déli és keleti része), s 5 millió minden más, ez utóbbi a "vadon" élő, azaz az államiságot el nem érő társadalmakban élő indiánok.

Jelenleg a teljes amerikai kontinens lakossága kb. 1 milliárd fő, azaz pont a húszszorosa.

Azt hiszem, elég végignézni átlagos latin-amerikaikat, hogy az ember észrevegye bennük az indián elemet, de íme az adatok.

Amerikában jelenleg 40 ország van, ebből 35 "helyi", 5 pedig európai ország, melynek területe van az amerikai kontinensen. Az utóbbi 5 közül 2 azonnal kizárható:

• Dánia: hiszen amerikai területe (Grönland) történelmileg és kulturálisan teljesen eltér Amerikától, többek között sose éltek itt indiánok,
• Portugália: csupán földrajzi érdekesség, hogy az Azori-szk. két legnyugatibb szigete Amerikához tartozik, de ez mind történelmi, mind kulturális értelemben Európa.

Az egyes régiók nagyon különbözőek etnikailag és történelmileg is, így érdemes őket külön kezelni.

A legegyszerűbb a Karib-térség esete, ez ma kb. 45 millió fő, azaz az összamerikai lakosság 4 %-a. Ez az európaiak által legkorábban felfedezett terület. Eleve gyéren lakott volt, alacsony szintű társadalmi szervezettségben élő népekkel. S ez a terület, ahol valóban volt őslakos-irtás. Még nem voltak hatályban az indiánokat védő spanyol törvények (ezeket 1542-ben hozta meg a spanyol király), így a spanyol telepesek gyakorlatilag fogyóeszközként tekintettek az őslakosokra. Természetesen itt is a természetes halál volt a fő halálozási ok, nem a kegyetlenkedés, de az indiánokra erőszakolt kényszermunka tovább növelte az egyébként is magas halálozási arányt. Végülis éppen az indiánok kihalása szülte meg az ötletet, hogy néger rabszolgák legyenek betelepítve a helyükre.

A legnagyobb karibi szigeten - Kubában - 50 év alatt kb. 300 ezer indiánból 3 ezer maradt meg az indián törvények bevezetésekor. Ma persze turistáknak mutogatni szoktak kubai indián falvakat, de ezek amolyan skanzenek valójában (pl. Baracoa városban, Guantánamo megyében), nagyjából mintha Magyarországon valaki besenyő településeket kezdene reklámozni.

Ma a Karib-térség gyakorlatilag indiánmentes zóna. Ténylegesen csak genetikai maradványok vannak, se indián, se kevert fajú közösségek nincsenek. Az indiánok száma jellemzően nulla itt, s ha több ennél, akkor is messze 1 % alatti, ami szintén jellemzően kevert népesség.

Az egyetlen kivétel Dominica (a Közösség, nem a Köztársaság), ahol valami csoda folytán fennmaradt az ország keleti partvidékén egy indián törzs, ma az összlakosság kb. 3-5 %-át teszik ki.

A kontinentális Közép-Amerikában egészen más a helyzet. A lakosság kb. 170 millió fő. Az egyes országokban a helyzet:

• Belize - indián lakosság: 18 % - kevert indián-fehér lakosság: 53 %,
• Costa Rica - indián lakosság: 3 % - kevert indián-fehér lakosság: 15 %,
• Guatemala - indián lakosság: 44 % - kevert indián-fehér lakosság: 52 %,
• Honduras - indián lakosság: 6 % - kevert indián-fehér lakosság: 87 %,
• Mexikó - indián lakosság: 30 % - kevert indián-fehér lakosság: 60 %,
• Nicaragua - indián lakosság: 5 % - kevert indián-fehér lakosság: 69 %,
• Panama - indián lakosság: 12 % - kevert indián-fehér lakosság: 65 %,
• Salvador - indián lakosság: 2 % - kevert indián-fehér lakosság: 85 %.

Tehát az egyetlen ország a régióban, ahol az indiánok és a meszticek együtt nem alkotnak többséget Costa Rica. Az oka ennek: ez volt a leggyérebben lakott térség a régióban, s a hatalmas mértékű spanyol bevándorlásban így az őslakos arány jelentéktelen lett a régió többi országához képest.

Észak-Amerikában - lakossága 365 millió - az számok jelentéktelenek. Az USA-ban az indián arány 1 %, Kanadában 3 %, plusz 2 % mesztic.

Dél-Amerika - lakossága 420 millió - 3 régióra osztható:

• ahol gyakorlatilag nincs se indián, se mesztic: ez a 3 Guayana és Uruguay (terméeszetesen ide tartozik a Falkland-szk. is, mely lakatlan volt az európai gyarmatosítás kezdetén),
• ahol jelentős indián és mesztic kisebbség van: Argentína (2 % indián, 8 % kevert) és Brazília (2 % indián, 12 % kevert),
• ahol a többség indián és mesztic: az összes többi ország.

Argentína és Brazília esetéhez hozzá kell tenni az indián és a mesztic lakosság nem egyenlően elosztva él az országban. Brazíliában északnyugaton van a legtöbb indián, s ott valamint északkeleten a legtöbb mesztic. Argentínában pedig délen és északnyugaton él ez a lakosság a legnagyobb arányban.

Ma tehát az amerikai kontinensen összesen kb. 350 millió indián és fehér-indián keverék ember él. Az összlakosság harmada.

Afganisztán és az USA ottani veresége kapcsán a fősodrú liberális narratíva az, hogy a nagylelkű USA mindent megtett, de a bunkómucsai afgánok nem voltak hajlandók segíteni saját magukon, így nem volt mit tenni. S ha követett is el hibát a nagy USA - áldott legyen a neve! -, azt a rohadék Trump követte el, miközben a demokrata Biden hatalmas profi, hibátlan szent ember. Igaz, időnként elalszik tárgyalás közben, de ezt is azért, hogy álmában terveket dolgozzon ki a világ érdekében!

Igenám, de a radikális iszlamisták libbantak nem elégedettek. Hiszen az egyeneságú fejlődés nem mehet visszafelé! Meg hogy hogy nem akarják az emberek a jót? Miért nem védik meg a progressziót? S a nyugat meg hogyan képes aludni ezalatt?

Bevallom, nekem egyre szimpatikusabbak a talibánok. Valahogy úgy vagyok velük, mint a budapesti augusztus 20-i díszmenet vidámparki stílusú dekorációival: első látásra az ember megdöbben, miféle baromság ez, aztán amikor meghallja a ballib megmondóemberek folyamatos öklendezését, hirtelen úgy látja, nem is olyan rondák azok a dekorációk...

Egy tíz nappal ezelőtti cikk. Szánalmas, de őszinte, szóval figyelemre érdemes.

Szóval a neves ballib megmondóember Radnóti Sándor azt mondja, hogy ők a civilizáció, s az ellenvélemény a barbárság.

A barbárság törzsterületén irtózatos az elnyomás állítólag. Ez magyarra fordítva azt takarja: ott nem tehetnek meg bármint a liberális nagyurak és filantróger gazemberek.

Liberális, nyugati gőg ez, semmi más.

Pedig a nyugati szemétcivilizáció elleni ellenállás nem barbarság, szimplán egészséges önvédelem.

De nyugodtan nevezzenek minket a liberálisok barbároknak, semmi gond. Vállaljuk büszkén, hogy liberális értelemben barbárok vagyunk.

Ami pedig a radnótikat illeti, egy egészséges társadalomban nemhogy ők a megmondóemberek, hanem legfejebb egy megtűrt törpe kisebbség.

Melyek azok a területek, melyek "gyarmatgyanúsak"?

Alapvetően ez 2 kategória:

• melyeket az azt birtokló állam speciális státuszúként kezel, azaz a jogrend ott nem azonos azzal, ami az állam "normál" részén,
• ahol nincs ugyan speciális státusz, de területileg jelentős távolságra fekszik az ország fő területétől (itt eleve nem veszem figyelembe azokat az eseteket, ahol ez a távolság arányosan kicsi).

Íme a teljes lista:

• Angola:
  • Cabinda;
• Ausztrália:
  • Ashmore- és Cartier-szk.,
  • Heard-sz. és McDonald-szk.,
  • Karácsony-sz.,
  • Korall-tengeri-szk.,
  • Kókusz-szk.,
  • Norfolk-sz.;
• Azerbajdzsán:
  • Nahicsevan;
• Brunei:
  • Temburong;
• Chile:
  • Húsvét-szk.;
• Dánia:
  • Feröer-szk.,
  • Grönland;
• Egyesült Királyság:
  • Akrotíri és Dekélia,
  • Anguilla,
  • Bermuda,
  • Brit Antarktiszi Terület,
  • Brit Indiai Óceáni-szk.,
  • Brit Virgin-szk.,
  • Dél-Georgia és Déli-Sandwich-szk.,
  • Falkland-szk.,
  • Gibraltár,
  • Guernsey,
  • Jersey,
  • Kajmán-szk.,
  • Man-sz.,
  • Montserrat,
  • Pitcairn-szk.,
  • Szent Ilona, Ascension és Tristan da Cunha,
  • Turks- és Caicos-szk.;
• Finnország:
  • Åland-szk.,
• Franciaország:
  • Cliperton-sz.,
  • Francia Déli és Antarktiszi Terület,
  • Francia Guiana,
  • Francia Polinézia,
  • Guadeloupe,
  • Martinique,
  • Mayotte,
  • Réunion,
  • Saint Barthélemy,
  • Saint Martin,
  • Saint Pierre és Miquelon,
  • Új-Kaledónia,
  • Wallis és Futuna;
• Hollandia:
  • Aruba,
  • Bonaire,
  • Curaçao,
  • Saba,
  • Sint Eustatius,
  • Sint Maarten;
• Horvátország:
  • Dubrovnik-Neretva;
• Kelet-Timor:
  • Oecusse;
• Norvégia:
  • Bouvet-sz.,
  • Jan Mayen.szk.,
  • Svalbard;
• Oroszország:
  • Kalinyingrád;
• Portugália:
  • Azori-szk.,
  • Madeira;
• Spanyolország:
  • Ceuta,
  • Kanári-szk.,
  • Melilla;
• USA:
  • Alaszka,
  • Amerikai Szamoa,
  • Amerikai Virgin-szk.,
  • Baker-sz,,
  • Északi-Mariana-szk.,
  • Guam,
  • Hawaii,
  • Howland-sz.,
  • Jarvis-sz.,
  • Johnston-atoll,
  • Kingman-zátony,
  • Midway-szk.,
  • Navassa-sz.,
  • Palmyra-atoll,
  • Puerto Rico,
  • Wake-sz.;
• Új-Zéland:
  • Cook-szk.,
  • Niue,
  • Tokelau.

A listámon nem szerepelnek azok a határmenti kisebb exklávék, melyek történelmi okokból kerültek nem messze az anyaországtól. Ilyenek vannak a belga-holland, a német-svájci, a spanyol-francia, az olasz-svájci határon, valamint Omán és az Egyesült Arab Emirátusok határán. (Korábban 100 feletti ilyen eset volt az indiai-bangladesi határon, ezeket pár éve mind megszüntették.) A nagyobb hasonló eseteket viszont beletettem a listába.

A listáról zárjuk ki először azokat, melyek nyilvánvalóan nem gyarmatok, hiszen nincs és sose volt állandó lakosságuk. Ezek:

• Ausztrália:
  • Ashmore- és Cartier-szk.,
  • Heard-sz. és McDonald-szk.,
  • Korall-tengeri-szk.;
• Egyesült Királyság:
  • Brit Antarktiszi Terület,
  • Dél-Georgia és Déli-Sandwich-szk.;
• Franciaország:
  • Cliperton-sz.,
  • Francia Déli és Antarktiszi Terület;
• Norvégia:
  • Bouvet-sz.,
  • Jan Mayen.szk.;
• USA:
  • Baker-sz,,
  • Howland-sz.,
  • Jarvis-sz.,
  • Johnston-atoll,
  • Kingman-zátony,
  • Midway-szk.,
  • Navassa-sz.,
  • Palmyra-atoll,
  • Wake-sz..

Most zárjuk ki azokat a közeli exklávékat, ahol történelmi okokból az illető terület kissé távol maradt a fő területtől:

• Angola:
  • Cabinda: 40 km-re található a fő angolai területtől, a felsoroltak közül az egyetlen, ahol létezik szeperatista mozgalom, mely szeretne elszakadni Angolától. 1956-ig Cabinda önálló portugál gyarmat volt, azaz önálló identitása volt, s ez megmaradt a függetlenség után is. Tehát ez eddig az egyetlen gyarmatgyanús.;
• Azerbajdzsán:
  • Nahicseván: A határok megállapítása a szovjet időkben történt, amikor ennek nem volt még gyakorlati jelentősége, így Szovjet Azerbajdzsán 2 részre volt osztva, a nyugati Nahicseván, a keleti a fő rész, köztük örmény területtel. Ma Azerbajdzsán legfejlettebb része Nahicseván, a csak Nahicseván miatt létezik közös azeri-török határ. A lakosság 99 %-ban azeri. Az utóbbi 30 évben Azerbajdzsán két része között szárazföldi úton csak Iránon keresztül lehetett eljutni, a szovjetkori utak az azeri-örmány viszály miatt le voltak zárva. A tavalyi azeri-örmány háborúban aratott azeri győzelem egyik eredménye: az egyik tranzinút megnyílt örmény területen keresztül, orosz ellenőrzés alatt használható ez az útvonal.;
• Brunei:
  • Temburong; Brunei a világ második leggazdagabb országa, nincs elszakadási vágy. Temburong 25 km-mel keletebbre fekszik a fő brunei területtől, a lakosság ugyanaz - sőt a lakosság a két rész közti malájziai területen is ugyanaz. Pár év óta híd létezik a két brunei területrész között a tenger felett, így ma már át lehet haladni köztük határellenőrzés nélkül szárazföldi úton is.;
• Horvátország:
  • Dubrovnik-Neretva: Ez az eset az 1699-es karlócai béke eredménye máig. Az akkori Raguzai Köztársaság nem akart közös határt a vele viszályban lévő Velencei Köztársasággal, mely akkor birtokolta az észak-dalmáciai partvidéket és a közeli szigeteket. Így kettejük között egy kis területrész - Popovo Polje és Neum - a törökökhöz került mint egyfajta ütközőzóna. Később a terület osztrák, majd osztrák-magyar, majd jugoszláv lett, de státusza sose változott meg: sose lett Horvátországhoz csatolva, maradt boszniai terület, bár a lakosság 99 %-a horvát. Ez nem is okozott semmilyen gondot egészen Jugoszlávia széteséséig, akkor azonban hirtelen itt két országhatár keletkezett, s a független Horvátország két részre "szakadt" a kis boszniai területsáv miatt. A horvátok 30 éve hidat akarnak építeni a boszniai területrész kikerülése céljából, a híd építése 3 éve kezdődött, idén szerkezetkész lett, jövőre várható a végleges befejezése. Évtizedes viták folytak erről, a boszniai kormányzat kifogásolta, hogy a horvátok "bezárják" őket a híddal.;
• Kelet-Timor:
  • Oecusse: Itt a kérdés alapja, hogy Timor-sziget egy része holland volt, más része portugál, s a portugál rész két egymással nem kapcsolódó területből állt. A portugál részt megöröklő Kelet-Timor így ma két részből áll. Az egész sziget teljesen vegyes etnikai értelemben.
• Oroszország:
  • Kalinyingrádi terület: A volt Kelet-Poroszország északi része, mely nem a vele fizikailag határos szovjet köztársasághoz, hanem az orosz köztársasághoz lett csatolva a II. vh. után. Ennek eredménye: ma 800 km-re van Oroszország fő részétől. Etnikailag ez egy teljesen orosz terület.
• USA:
  • Alaszka: Ez közismert, megvette az USA Oroszországtól 1867-ben.

Most azokat vegyük ki, ahol a terület távoli, de a lakosság etnikailag nem rendelkezik önálló nemzeti öntudattal, nem létezik semmilyen komoly igény arra, hogy önálló állam legyen.

• Egyesült Királyság:
  • Anguilla: Arról híres, hogy ellenkezett, amikor a britek függetlenséget akartak adni nekik.,
  • Falkland-szk.: Közismert eset. A lakosság arra büszke, hogy brit.,
  • Gibraltár: Az előzőhöz hasonló, bár itt létezik helyi identitás, az csak a briten belüli refionális öntudat.,
  • Guernsey: Gyakorlatilag Anglia része. Történelmi és jogi okokból nem lett hivatalosan csatlakoztatva hozzá.,
  • Jersey: Ugyanaz mint Guernsey.,
  • Man-sz: Ugyanaz mint Guernsey.,
  • Szent Ilona, Ascension és Tristan da Cunha: Pár ezer fős telepes lakosság 3 egymástól távoli szigeten. Gazdaságilag is képtelen lenne a terület önfenntartásra, de igény sincs rá, a lakosság britnek tekinti magát.;
• Finnország:
  • Åland-szk.: A lakosság egyszerűen svéd anyanyelvű finnként határozza meg magát.;
• Franciaország:
  • Saint Barthélemy - Francia telepes sziget. Az egyetlen francia sziget a Karib-térségben, ahol a lakosság zöme nem rabszolgák leszármazottja. Élvezik a francia státuszt, annak negatív oldaláról pedig lemondtak, 2012-ben az EU-ból is kiléptek,,
  • Saint Pierre és Miquelon - Az utolsó észak-amerikai francia "gyarmat". Lakossága fehér telepesek utódai. Gyakorlatilag két lábon állnak: élvezik egyszerre Kanada és Franciország rendjét.;
• Norvégia:
  • Svalbard: Önfenntartásra képtelen norvég terület.;
• Portugália:
  • Azori-szk.: Felfedezése előtt lakatlan volt. Ma jelentős adóügyi kedvezményeket élvez.,
  • Madeira; Ugyanaz, mint az Azori-szk.;
• Spanyolország:
  • Ceuta: A három utolsó afrikai spanyol egyike. Ma már a lakosság jelentős része arab, de az arab lakosság is azért van ott, mert az Észak-Afrikához képes rendkívül magas spanyol életszínvonalat szeretné.,
  • Kanári-szk.: Hasonló, mint a 2 portugál terület esete, de itt létezett eredeti őslakosság, azonban kihalt, s a mai lakosság spanyol telepesek utódai.,
  • Melilla: Ugyanaz mint Ceuta.;
• USA:
  • Hawaii: Eredetileg kényszercsatlakoztatva az USA-hoz, az eredeti kultúra azonban marginális lett, s ma már a lakosság zöme is új betelepülőkből áll.

Méret miatt kizárható területek, olyanok, melyek rendkívül kis lakossággal rendelkeznek, az anyaország nélkül nem tudnának létezni. Valamint olyan területek, melyek gazdasági vagy politikai érdekből választotték a függetlenség elutasítását:

• Ausztrália:
  • Karácsony-sz.: Kétezer fő lakosság.,
  • Kókusz-szk.: Ezer fő alatti lakosság,
  • Norfolk-sz.: Kétezer fő lakosság, az egyetlen mely nagyobb autonómiát szeretne.
• Dánia:
  • Feröer-szk. - A függetlenség komoly esély, eddig gazdasági okokból utasította el a többség.,
  • Grönland - Itt napirenden van a független államiság.;
• Egyesült Királyság:
  • Bermuda - Itt komolyan felmerült a függetlenség ötlete, de ezt eddig a többség mindig elutasította. A fő érv: olcsóbb, ha Anglia fizeti a kül- és hadügyeket.,
  • Brit Virgin-szk.: Az egyik "adóoptimalizációs" sziget. Abból él, hogy máshonnan elvonnak pénzeket az adózás elől. Ehhez nagyobb, biztosabb hátteret ad egy fejlett állam szuverenitása, mely ráadásul gyakorlatilag teljes autonómiát adott.
  • Kajmán-szk.: Ugyanaz, mint a Brit Virgin-szk. esete.,
  • Montserrat: Egy természeti katasztrófa áll a függetlenség útjában. Brit segélyezés nélkül összeomlott volt a terület, a pár évvel ezelőtti hatalmas vulkánkitörés miatt, máig lakhatalan a sziget fele.,
  • Pitcairn-szk.: Az 50-fős lakosság nyilván nem lenne képes önálló államot működtetni.,
  • Turks- és Caicos-szk.: Ugayanaz, mint a Brit Virgin-szk. esete.;
• Franciaország:
  • Francia Guiana - Alapvetően itt a lakosság francia identitású. S a gazdasági előnyök is a függetlenség gondolata ellen hatnak.,
  • Guadeloupe - Mint Francia Guiana esete.,
  • Martinique - Mint Francia Guiana esete. De az összes francia amerikai terület közül itt a legerősebb a függetlenség támogatottsága, viszont itt is kisebbségben van ez az álláspont.,
  • Mayotte - Elutasított a függetlenséget, a Franciaországgal való teljes integrációt választotta,
  • Réunion - Mint Francia Guiana esete.,
  • Saint Martin - Mint Francia Guiana esete.;
• Hollandia:
  • Aruba - A már letárgyalt függetlenségét mondta vissza, pénzügyi okokból. Megelégedett az autonómiával.,
  • Bonaire - Még az autonóm státuszt sem akarta.,
  • Curaçao - Elutasított a függetlenséget, az autonómiát választotta.,
  • Saba - Még az autonóm státuszt sem akarta.,
  • Sint Eustatius - Még az autonóm státuszt sem akarta.,
  • Sint Maarten - Elutasított a függetlenséget, az autonómiát választotta.;
• Új-Zéland:
  • Cook-szk. - Teljesen autonóm, a teljes függetlenséget nem akarja, az új-zélandi állampolgárság megtartása miatt.,
  • Niue - Teljesen autonóm, a teljes függetlenséget nem akarja, az új-zélandi állampolgárság megtartása miatt.,
  • Tokelau - Elutasította az autonómiát is, nemhogy a függetlenséget.

Még hátra van pár kizárandó eset:

• Egyesült Királyság:
  • Akrotíri és Dekélia - Ez de facto egy nagyra nőtt támaszpont, mint terület nem vehető figyelembe. Ha megszűnne atámaszpont, Ciprus része lenne, ami ma is de facto szemszögből..
  • Brit Indiai Óceáni-szk. - Ez is de facto egy nagyra nőtt támaszpont, a specialitása, hogy az őslakosság el lett üldözve. Ha megszűnne a támaszpont, a terület ismét Maurituis része lenne.;
• USA:
  • Amerikai Szamoa - Elutasítja a függetlenséget,,
  • Amerikai Virgin-szk. - Minimális függetlenségi támogatás van, itt az autonómia státuszát érintik csak a viták.,
  • Északi-Mariana-szk. - Többször el lett utasítva a függetlenség, a jelenlegi társult állam státusz nagy támogatást élvez.,
  • Guam - A cél a társult állami státusz elérése.,
  • Puerto Rico - A teljes integráció hívei vannak a legtöbben, azaz legyen a terület teljesjogú USA-állam.,

Mi az ami maradt? Összesen 3 terület, mely Franciaországhoz tartozik:

• Francia Polinézia,
• Új-Kaledónia,
• Wallis és Futuna.

Továbbá a Húsvét-szk.

Ezek azok, melyekben jelentős a függetlenség támogatottsága. S ez sikeres is lett volna, ha nem lenne mindegyikben jelentős betelepült francia lakosság, mely érthetően függetlenség-ellenes. Nem véletlen, hogy ez az a 3 terület, melyet a francia hivatalos politika is "speciálisnak" tekint. Wallis és Futunán a francia közigazgatás elismeri a helyi 3 törzsi királyságot, Francia Polinéziában a helyi zászló a franciával együtt hivatalos, Új-Keledóniában pedig a legutóbbi függetlenségi népszavazáson 53:47 arányban lett elutasítva a függetlenség (az 54-tagú helyi parlametben pedig 26:25 az arány a függetlenségpártiak javára).

A Húsvét-szk. egy olyan terület, mely az országa többi részétől több ezer km-re van, etnikailag teljesen különbözik tőle.

Az írásmód mélysége azt jelenti: mennyire szoros a kapcsolat egy nyelv beszélt és írott alakja között.

Ha a kapcsolat kisfokú, az azt jelenti, az írás és a beszéd között a kapcsolatos semmilyen vagy felületes, ill. a kapcsolat nem egyértelmű. Az írás nem jelzi a kiejtést, vagy csak nagyon részlegesen jelzi. Ide tartozik:

• minden logografikus típusú írás, hiszen ennek az írástípusnak éppen az a fő jellegzetessége, hogy az egyes írásjelek jelentéstartalommal rendelkező elemeket jeleznek, nem hangokat - ilyen pl. a kínai írás, részben a japán írás, de ilyen volt az ősi egyiptomi és az eredeti maja írás (a mai egyiptomit - a kopt nyelvet - és a mai maját már nem így írják),
• minden szótagíró típusú nyelv, mert bár az írás és a beszéd között van egyértelmű kapcsolat, az nem hangokat, hanem hangkapcsolatokat jelöl - ilyen pl. részben a japán írás,
• minden mássalhangzóírás (abdzsad), hiszen csak a magánhangzókat vagy nem vagy nem teljesen jelöli., pl. a héber és az arab.
• s végül minden magánhangzójelölős mássalhangzóírás (abugida) és abc-típusú betűírás is, ahol elvileg minden hang jelölve van, de a kapcsolat esetleges, lásd az angol vagy a francia írás.

A legjobb példa erre az angol. Miért tartozik ide:

• a betűknek csak egy kis része jelez egyértelműen egy adott hangot: pl. ilyen a b és az f betű,
• egyetlen hang sem jelezhető egyértelműen egy-egy adott betűvel,
• önmagában egy-egy angol betű egy rakás hangot jelölhet, még egy sor betűkombináció esetében se lehet biztosra menni,
• a helyesírás bonyolultsága olyan fokú mindezek miatt, hogy több idő kell annak megtanulásához, mint egy jól megszerkesztett abugida-írás, sőt egy szótagírás esetében - a japán írásban ha nem számoljuk a kínai eredetű kandzsikat, kb. 70 jel van, s ezek egyetértelműen jelölnek hangot vagy hangkapcsolatot (a japán írás könnyű lenne, ha nem lennének kandzsik benne)!

Ha a kapcsolat közepes, az azt jelenti, az írás és a beszéd között erős a kapcsolat, de sok a kivétel és a :

• minden magánhangzójelölős mássalhangzóírás (abugida), ahol a kapcsolat erős az írás és a beszéd között, de nem teljes, viszont az esetek többségében megbízható, pl. hindi,
• minden abc-típusú betűírás ahol a kapcsolatos erős írás és beszéd között, de nem teljes, viszont az esetek többségében megbízható, pl. orosz.

Az orosz jó példa. Az egyes betűk jelzik nagyjából milyen hangról van szó, de a pontos ejtés csak a környező betűkkel együtt tudható biztosan. Pl. az orosz д betű lehet "d" vagy "gy", ez csak a következő betűből tudható meg. Ezen kívül egyes esetekben az írás történelmi elvű.

Ha a kapcsolat erős, az azt jelenti, az írás és a beszéd között erős a kapcsolat, a fonéma=betű elv a legtöbb esetben érvényesül, persze lehetnek kivételek, de ezek száma véges:

• a gyakoribb típus, amikor a szóelemek elemzésén alapul az írás, azaz az egyes szóelemek azok alapalakjukban érvényes kiejtés szerint írandó akkor is, ha az adott szóban az ejtés más, lásd ilyen a magyar írás, "barátság", mert a "barát" és -ság/ség elemekből áll, miközben a kiejtés "baráccság",
• a ritkább típus, amikor a tényleges ejtés számít, ilyen pl. a horvát, lásd "Zagreb" (Zágráb), de ha hozzátesszük a -čanin képzőt (mely lakost jelent), akkor az összetett szóban immár "zagrepčanin" lesz, mert a zöngétlen č hatására a b zöngétlenedik.

A magyar írás miben sérti meg a fonéma=betű elvet? Íme:

• a már említett szóelemző írásmód,
• a j fonémát 2 betű jelzi: j és ly,
• idegen szavakban felesleges plusz betűk önálló hangérték nélkül: q, w, x, y, ráadásul az utóbbi lehet "i" és "j" is,
• korábbi helyesírások használata nevekben, lásd Kossuth, ejtve "kosut",
• a "h" egyes esetekben néma, lásd "cseh",
• egyes idegen szavakban a "h" írása "ch" alakban, pl. technika,
• a rövid/hosszú magán- és mássalhangzók nem mindig pontos használata, lásd "egy" ejtve "eggy", "búcsú" ejtve "bucsu", "akkumulátor" ejtve "akumulátor", "unió" ejtve "únió", stb.,
• s természetesen minden kettős betű, lásd "község", nem tudható, ez "zs" vagy "z" és "s".

Ez egy térkép, de nem én készítettem, pl. nem is értek egyet több kategorizációval, mondjuk a spanyolt szerintem nincs miért a közepes kategóriába sorolni:

Puzsér azon panaszkodik, hogy minden beteljesül, mert a neki oly kedves liberalizmus immár csak olyan dolgokat képes produkálni, melyek ellen ő is évek óta küzd.

Puzsér olyan, mint az egyszeri marxista, aki küzd Lenin, Sztálin, Mao, Che Guevara, Pol Pot, s még minden további marxista nagyember ellen, s ezt mindig az "igazi" marxizmus nevében teszi.

Puzsér egy olyan sose létezett liberalizmusért lelkesedik, mely a szellem terén képes vezetni. Csak hát ilyen liberalizmus soha - se a gyakorlatban, se az elméletben - nem létezett. A liberalizmus alapaxiómája a racionalitás és az anyag, nem a szellem.

Rétvári Bence azt mondja ünnepi beszédében, hogy a marxista, kommunista eszmének nincs helye sehol a világban.

Marhaság, röviden fogalmazva.

Egyrészt az indoklás is abszurd. Hogy emberi áldozatokhoz vezetett. Nos, ezen az alapon a hadiipart és a késgyártást is be kell tiltani, sőt azokat hamarabb! Másrészt mert demokráciaellenes, keresztényellenes, zsidóellenes.

Nos, a zsidóellenesség teljes fantázia. Maga Marx is zsidó származású volt. De a szovjet állam alapítói között is többszörösen felül voltak reprezentálva a zsidók. A keresztényellenesség se igaz, a marxizmus tulajdonképpen eredetileg egyfajta ateista keresztény üdvtörténetnek indult, s ez aztán a gyakorlatban is folytatódott: a szovjet eszme gyakorlata zavarbaejtő módon utánozott keresztény intézményeket, hagyományokat. Hogy üldözte a hatalmon lévő kommunizmus a kereszténységet? Ez tény, de úgy, ahogy bármely más eszmét. A keresztényellenesség egyszerűen nem volt alapja a marxista tanításnak és gyakorlatnak.

Hogy demokráciaellenes? Nos, ez tény. Dehát ezzel mi a gond? Úgy kellene tenni, mintha a polgári társadalom lenne a világ csúcsa, mely ellen nem szabad szólni se?

De ami a legjobban zavar a beszédben: a büdös liberális szag, ami árad belőle. Ilyeneket 20-30 éve még neves ballib megmondóemberek hangoztattak, lásd "küzdjünk az ordas eszmék ellen".

Persze, nem vagyok hülye, tudom, hogy a beszéd a választási kampány része, s nem szabad komolyan venni. De akkor is: alá kell húzni, ez téveszmés gondolkodás.

1941 júliusa, a mai Belarusz keleti része.

Matthias Niedermüller SS-hauptsturmführer nagy állatbarát volt. Most a frontszolgálata során is csak az állatok tudták igazán felvidítani a szürke háborús hétköznapok terhe alól.

Nagyon megörült ma, mert egy rendkívül szép lovat zsákmányolt az osztaga.

Matthias állt az udvarban, megsimogatta a ló nyakát, majd azt mondta: - Gyönyörű állat!

Aztán, mintha ez a mondat valamiféle vezényszó lett volna, a közeli erdőből lövés jött, eltalálta a lovat, az összebicsaklott. Nyilvánvalóan nem a ló volt a célpont, hanem az ember. De a ló pár perc alatt kiszenvedett, s már csak a hullája feküdt a földön.

Matthias a következő napokban úgy érezte, immár teljes erkölcsi felhatalmazása van a partizángyanús elemek likvidálására.

A kevés lehetséges szórakozások egyike Kubában a 80-as években a mozizás volt. A kubai kommunista cenzúra a magyarnál jóval engedékenyebb volt, három kategórián - kemény horror, pornó, Kubát érintő antikommunista tematika - kívül minden engedélyezett volt, sőt az állam azonnal behozott minden új amerikai filmet az országba, természetesen illegálisan, az amerikai embargó miatt: de ez amerikai embargó könnyedén meg volt kerülhető Panamán keresztül, ráadásul akkor még létezett a Panamai Csatorna Övezet is, mely egyenesen vámmentes kereskedelmet biztosított.

A mozizást nagyon támogatta a kubai állam. Ez abból is látható volt, hogy a mozik a kórházakkal azonos védelmet élveztek az áramszünet alól - Kubában egyébként folyamatos áramszünet volt, jellemzően 2-óránként volt áram, aztán 2 óra áramszünet volt. Tehát a mozikban mindig volt áram.

A normál mozi nyitvatartás délután 14 órától volt hajnali 2-ig. S ez szó szerint folyamatos üzemmódot jelentett: azaz filmhíradó, film, majd ugyanez végig bármilyen szünet nélkül. A villany se lett soha felgyújtvam cxsak hajnali 2-kor, záráskor. S a mozijegy érvényes volt egész napra, azaz akár többször is végig lehetett nézni a filmet. Továbbá: a moziterembe bármikor be lehetett menni, nem csak a film kezdetekor.

Ismeretlen jelenség Kubában a helyjegy, azaz bárki bárhová ülhet a terembem, ahol van szabad hely.

Volt aki nem is a film miatt ment be a moziba, hanem a meleg elől menekült be a klímaberendezéssel hűtött terembe. A hűtés kubai szokás szerint 16-18 fokot jelentett, szóval érdemes volt meleg ruhát vinni a mozizáshoz.

A mozitermek utolsó sora - hallgatólagosan - szerelmespároknak volt fenntartva. Udvariatlanságnak számított, ha egyedülálló ember vagy nem-pár ide ül. Minden ellenkező híresztelés ellenére, a kubai lányok szégyellősek, s amit megengedtek a mozi békés sötétjében a párjuknak, azt nem engedték volna meg egy parkban ülve a nappali világosságban, szóval ezért egyes párok szintén nem a film miatt mentek moziba.

A legtöbb havannai mozi rendkívül modern, szép épület volt, a 40-es és 50-es években épültek, kb. abban a stílusban, mint a budapesti Uránia mozi, azaz kiváló hangosítás, kényelmes ülőhelyek, s belsőépítészetileg is nagyon szép.

Ami visszás volt: a hatalmas üres előterek. Ezek ugyanis még a régi rendszerre lettek tervezve, azaz boltok, étel- és italárusok részére. A kommunista Kubában viszont már nem volt mit árusítani, így üres pultokat látott az ember bemenetkor.

Ahol laktam, a legközelebbi mozi a Trianón nevet viselte, utalva a párizsi palotára. A "Trianón" ejtése spanyolul ahogy franciául, azaz a hangsúly az utolsó szótagon. A spanyol helyesírás mindig jelöli a hangsúlyt, de ennek módja első hallásra kicsit bonyolult:

• ha a hangsúly nem az utolsó vagy utolsó előtti szótagon van, akkor a hangsúlyos szótag magánhangzóján ékezet van, tehát pl. az "América" szóban a hangsúly hátulról a harmadik szótagon van;
• ha a hangsúly az utolsó vagy utolsó előtti szótagon van:
  • ha a szó magánhangzóra vagy n-re vagy s-re végződik, az ékezet csak akkor van kitéve, ha a hangsúly az utolsó szótagon van, tehát pl. a "Cuba" szóban a hangsúly az utolsó előtti szótagon van, a "Perú" szóban viszont az utolsó szótagon,
  • ha a szó nem magánhangzóra vagy n-re vagy s-re végződik, az ékezet csak akkor van kitéve, ha a hangsúly az utolsó előtti szótagon van, tehát pl. "Fidel" - a hangsúly az utolsó szótagon van, de "Chávez", mert a hangsúly az utolsó előtti szótagpn van;
• ha a szó egy szótagból áll, akkor az nyilván hangsúlyos, de a fenti szabályok nem érvényesek: csak akkor van kitéve az ékezet, ha ennek jelentéskülönböztető szerepe van;
• a fentiekbe belezavarhatnak még a nem-kettőshangzó összetorlódott magánhangzók, ezt nem részletezném, a lényeg: az ékezet ott olyankor is kell, amikor az általánosan szabályok szerint nem kellene ékezet, lásd "Hungría" (=Magyarország), azért van az i-n ékezett, hogy jelezze, ez nem "ia" kettőshangzó, hanem hangsúlyos i és hangsúlytalan a.

Ebben a moziban én összesen kb. 100-szor jártam. Egy időben annyira megszoktam a folyamatos vetítést, hogy bementem bármikor, elkezdtem nézni a filmet mondjuk a közepén, majd jött a híradó, aztán megnéztem a film elejét is: néha vicces volt, ahogy aztán fejben összeállt az egész film.

Ez a mozi havannai mércével kicsi volt, "alig" 1000 férőhellyel. Volt Havanna legbelsőbb központjában egy 6500 férőhelyes mozi is. Ahhoz hasonlót azóta se láttam.

Amikor jogász hallgató voltam 20+ éve, sajátos vizsgán vettem részt. A nagytudású professzor szokása az volt, ő se nem irat írásbelit, se nem vizsgáztat egyenként szóban. Azt találta ki, egyszerre vizsgáztat 10-emberenként szóban.

Bement tehát a 10 ember, húztak tételt, majd előadták saját tételüket kis felkészülés után. Egy hosszú asztalnál ülve, egyszerre, azaz egymás után. Aztán a prof feltett pontosító kérdéseket minden tételhez, jellemzően 10 körüli kérdést. Ha ezekre nem tudott választ adni maga a tételt elmondó, bárki más válaszolhatott.

A rendszer súlyosan kitolt azokkal, akik mázlisták voltak, mert olyan tételt húztak, amit jól tudtak, de mást meg nem tudtak jól. Viszont segítette azokat, akik a saját tételüket nem tudták jól, de volt általános fogalmuk az anyagról.

Ez római jog vizsga volt. A római jog vizsgákon a tételek kb. úgy oszlanak meg, hogy egynegyed-egynegyed részt ölel fel a 4 fő rész: történeti rész, személyi és öröklési jog, dologi jog, eljárási jog és kötelmi jog - ezt most növekvő nehézség szerint soroltam fel. S ez a nehézség komolyan értendő: a kötelmi jog pl. nem szimplán nehezebb, hanem sokszorosabban nehezebb, mint a történeti rész.

A történész kolléga örült kezdetben, mert történeti tételt húzott: "Kivonulás a Szent Hegyre". Bele is kezdett lelkesen, hogy 495-ben a plebeiusok kimentek, meg miért, meg kiment a konzul kérlelni őket jöjjenek vissza. A második mondatnál le lett állítva "maga ezt nyilvánvalóan kiválóan tudja, nincs miért folytatni". S jöttek a kérdések az egész ügy hátteréről, következményeiről. A kolléga itt már kezdett erősen halkulni.

Én meg úgy voltam ezekkel, hogy szerettem a lényeget nézni. Vagy készítettem puskákat, vagy használtam mások puskáit - a puska értelme ez: a lényeg összefoglalása. Egyik kedvenc puskakészítőm azóta ballib megmondóember lett, neve Lattmann Tamás, politikai szereplése gyalázatos, de puskakészítőként joghallgató korában rendkívüli tehetség volt, ezt el kell ismerni.

Szóval általában jó voltam abban, hogy átláttam a nagy képet, annak fő vonalait, így ha nem is voltam jó egyes részletekben, azt is tudtam, mely részleteket nem tudok rendesen. Hagyományos vizsgán ezzel lehetett jeles is az eredmény meg bukás is, viszont a fent leírt megoldás esetében ez biztos siker volt.

Ez már a 90-es évek vége volt, megszűnt a marxista szellemiségű római történelem a maga számtalan marhaságával, hogy pl. gazdag patríciusok osztályharca a szegény plebeiusokkal. Marx egész egyszerűen anakronisztikus volt. Erről azért pár szót.

A patricius-plebeius ellentét nem osztályellentét, s még kevésbé volt vagyoni alapú ellentét. Minden erőltetés, hogy tőkés-bérmunkás ellentét legyen belőle csinálva teljesen abszurd.

A valóságban ezek leszármazási kategóriák. Az ókori Rómát 3 törzs alapította (latinok, szabinok, etruszkok), mindegyik törzs 10-10 curiából áll, a curiák meg nemzetségekből, azok pedig családokból. A curia volt a fő egység, mert a korai római fő hatalmi szervben, a comitia curiatában minden curia 1-1 szavazattal rendelkezett. S itt jön a patriciusok szerepe: csak ők voltak a curiák teljesjogú tagjai, mindenki más vagy részt se vehetett vagy részt vehetett, de nem vehetett részt a döntésben (ez vitás kérdés).

S kik voltak a patriciusok? Azok a nemzetségfők, akik megalapították Rómát, s ezek vérszerinti férfi leszármazottai. Az ugyan igaz volt, hogy a kezdeti pillanatban ezek a leggazdagabbak is voltak, de ez nagyon hamar megváltozhatott. Hiszen aki ma gazdag, az elszegényedhet, különösen az utódai 2-3 nemzedékkel később. Ez még mai így van, de különösen abban a korban, amikor a gazdagság alapja a mezőgazdaság volt, pár évnyi rossz terméssel már koldussorba lehetett jutni.

S kik voltak a plebeiusok? Kétféle lehetett az eredetük:

• aki az alapításkor nem volt nemzetségfő, ill. ennek leszármazottja,
• aki az alapításkor ott se volt, azaz későbbi bevándorló, ill. ennek leszármazottja.

Gyakorlatilag tehát a patricius nem vagyonos ember, hanem őshonos vezető szerepű állampolgár leszármazottja, míg a plebeius meg nem szegény, hanem mindenki más, aki ugyan szabad ember, de nem tartozik az előbbi csoporthoz.

S mivel hamarosan lett a plebeiusok között egy elit réteg, jellemzően kereskedelemből meggazdagodottak (a kereskedelem akkor is több hasznot tudott hozni, mint a mezőgazdasági termelés), így lettek Rómában olyan szupergazdag emberek, akik vagyonuk ellenére nem részesültek a politikai hatalomból, miközben meg akadtak politikai hatalommal remdelkező szegények csak mert valamelyik "alapító atya" vérszerinti leszármazottai voltak.

Tulajdonképpen éppen ez adta a korai Róma fő társadalmi problémáját. Az egyre erősebb plebeius elit "rendszerváltozást" követelt, de legalábbis önmaga beemelését az államelitbe, míg a patriciusok meg harcoltak a hagyományokért, s berzenkedtek, hogy mindenféle alacsony származású "újgazdagok" hatalomhoz juthassanak.

E probléma megoldása már a római királyság alatt megkezdődött, az i. e. VII. században. A comitia curiatától lassan minden hatalom el lett véve - bár sose lett megszüntetve, a rómiak hagyománytiszteletét mutatja, hogy semmit se szüntettek meg, csak kiüresítettek. Ennek vicces jele: a királyság meg lett szüntetve Rómában i. e. 509-ben, de a király tisztség megmaradt még 8 évszázadon keresztül, csak éppen semmilyen funkciója nem volt immár az államszervezetben - kb. mintha ma kimondanánk, ezentúl a magyar köztársasági elnök egyetlen feladata minden december 31-én este beszédet mondani a tv-ben, de tiltakoznánk minden javaslat ellen, mely meg akarná szüntetni ezt a tisztséget, bár nyilvánvalóan teljesen felesleges, s arra hivatkoznánk, hogy ősi szokás a köztársasági elnöki szilveszteri beszéd, így ha nem lenne elnök, társadalmunk egyik alapja összeomlana, hiszen hogyan lennénk képesek szilveszteri tv-beszéd nélkül létezni?

Szóval a comitia curiata szerepe át lett adva lassan a comitia centuriatának, ahol immár minden szabad római férfi szavazhatott. S a centuriák beosztása immár nem leszármazási, hanem vagyoni helyzet alapján zajlott. Jött a házassági tilalom megszüntetése, majd az összes vezető tisztség megnyitása a plebeiusok ellen. Aztán immár szenátor is lehetett plebeius, pedig éppen a szenátori tisztség volt a patricius státusz fő jele. A patricius-plebeius megkülönböztetés utolsó maradványai is meg lettek szüntetve az i. e. III. sz. elején. Talán éppen a tökéletesen hatalommentes "király" tisztség maradt a legkésőbbig patriciusi priviégium.

Sőt olyan időszak is akadt, amikor a plebeiusok ideiglenesen több hatalmat kaptak - a néptribün tisztséget egy időben csak plebeiusok tölthették be, akkor is, amikor ez a tisztség bár főhatalmat adott, nem csupán a plebeiusok fő képviseletét jelentette.

A legjellemzőbb dolog két különböző nyelv beszélői között a nem-értés. Nem közvetlen értelemben, hanem kiejtésileg.

A magyar nem érti miért mondja egy orosz "ti" helyett, hogy "tyi", pedig hát nyilvánvaló mi a különbség a kettő között! A cseh nem érti miért mondja szinte az egész világ a cseh ř-t "rzs" alakban, miközben hát nyilvánvaló, hogy a ř az nem rž. Az amerikai is nevet a latin-amerikain, hogy az "i"-t mond, mikor "ɪ"-t kellene - hiszen nyilvánvaló, hogy ezek nem ugyanazok.

Az ilyen kérdéseket korán feltettem magamnak, gyerekkorom soknyelvű környezete miatt. Amit megfigyeltem: az emberek a saját nyelvükben képtelenek észrevenni az ilyen "furcsaságokat". S ez minden nyelvű embereknél így van.

Az eszperantó nevű nyelvparódia leglelkesebb propagandátorainak gyöngyszeme: az eszperantóban a hangok nem hatnak egymásra. Amikor először hallottam ezt, még el is gondolkoztam, lehetséges-e ez. Persze nem, ez marhaság. Kölcsönhatás mindig van, s éppen az a idegennyelv tanulás egyik nehézsége, hogy a kölcsönhatás nem azonos minden nyelvben.

Most szeretném azokat a magyar mássalhangzókat bemutatni, ahol "furcsaság" van, de amelyet magyar anyanyelvű ember sose vesz észre, kivéve persze, ha nyelvészetet tanul.

Igyekszem nem tudományoskodni, ill. megmagyarázom közérthetően a szakszavakat.

Először azokat, ahol a "furcsaság" kötelező, azaz mindenki így ejti.

Orrhangok labiodentalizációja. A három magyar "szabványos" orrhang - m, n, ny - közül az első kettőre hat. Az "m" bilabiális (azaz a képzés az alsó és a felső ajkak összeérintésével történik), míg az "n" alveoláris (azaz a a képzés a felső fogínnyel és a nyelvvel történik). Viszont amikor ez a 2 hang "v" vagy "f" elé kerül, az ejtés szinte képtelen feladat az m/n és a v/f különbözősége miatt, így az emberi hangképző szervek a dolgot leegyszerűsítik, az "m" ejtése "hátra" tolódik, a "n" ejtése pedig "előre".

A megoldás tehát m = ɱ és n = ɱ - azaz mind az "m", mind az "n" hekyett "ɱ" lesz, ami egy labiodentális orrhang (labiodentális = a képzés a felső fogsorral és az alsó ajakkal történik).

Szerencsére ez minden nyelvben ugyanígy van, legalábbis én nem tudok nyelvről, melyben ne így lenne. Így ez nem okoz gyakorlati problémát a nyelvek között.

Az egyetlen gond a helyesírás: mivel az ejtés azonos, így az olyan szavakban, ahol "m" vagy "n" van v/f előtt, a kiejtésből nem lehet megállapítani a helyesírást. Ennek következménye: a kevéssé iskolázott emberek keverik a m/n betűt ilyen esetben. Lásd komfort/konfort.

Orrhangok palatizációja. Ez a magyarul egyedül az "n"-t érinti, mivel csak ennek van palatális "verziója". (Lásd: palatális m nincs a magyarban.) Palatális = a képzés a szájpadlás tetejével és a nyelvvel történik.

Na most, ha "n" kerül a palatális "gy", "ny", "ty" elé, akkor abból "ny" lesz. Lásd "angyal" ejtése "anygyal". Ez eléggé általános jelenség más nyelvekben is, persze ahol léteznek ezek a hangok.

Orrhangok velarizációja. Veláris =  a képzés a hátsó szájpadlással és a nyelvvel történik. Ez történik az "n" hanggal a veláris g/k előtt. Lásd, a "hang" szóban az "n" egész más, mint a "nem" szóban.

Ez viszont nem feltlétlenül van így mindenhol. Pl. az oroszban ez nem létezik. Magyar füllel az orosz ejtés ezért olyan, mintha az oroszok szótagolnának ebben az esetben, vagy valamilyen sajátos gégezárat tennének be az n és a g/k közé.

Az egyetlen megmaradt ly esete. A magyar ly hang kihalt, mára csak egyes nyelvjárásokban ejtik. De máig mindenki ejti a köznyelvben is egy esetben: ha az "l" gy/ny/ty elé kerül.

Szóval ha valaki kérdezi, hogyan kellett eredetileg ejteni az ly-t, a válasz lásd pl. a "hölgy" szót, az ottani "l" máig ly-ejtésű.

S most a legfurcsább eset, a magyar "j" viselkedése. Itt valójában teljes a káosz. Amit a magyar ember j-nek képzel, az sokszor nem is az. Íme az esetek:

• a "j" zöngés palatális közelítőhang alapesetben: pl. "jó",
• a "j" azonban réshang lesz, ha zöngés mássalhangzó után kerül, ha utána szünet vagy zöngés mássalhangzó következik, ez a hang a legtöbb nyelvben a "h" részének számít,
• ha pedig zöngétlen mássalhangzó után kerül, s utána szünet vagy zöngétlen mássalhangzó következik, akkor még zöngétlenedik is, ez a hang a legtöbb nyelvben szintén a "h" részének számít.

Tehát egy idegen számára abszolút nem logikus hogyan lehet a magyuarban a j-ből h.

A "h" esete ehhez kissé hasonló:

• "normál" esetben zöngétlen közelítőhang gégehang, pl. "hónap",
• magánhangzók között zöngésedik, pl. "ehet",
• ha azonban szótag végére kerül, zöngétlen réshanggá lesz:
  • mély magánhangzó után: veláris, pl. "doh",
  • magas magánhangzó után: palatális, pl. "ihlet".

Mondjuk egy német vagy egy cseh számára rendkívüli meglepő, hogy egy magyar képes ugyan cseh/német "ch" hangot ejteni, de csak magánhangzó után. Lásd a "technika" szóban a "ch" nem gond egy magyar számár, de a "München" szóban már komoly megpróbáltatás, az átlag "münhen" vagy "münken" alakban ejti. Pedig a jelenség magyarázata ez a magyar sajátosság.

S most a nem kötelező ejtések. Ahol nem minden magyar ejt ugyanúgy.

Az "n" orrhang prepalatizációja. Prepalatális = a képzés a fogmederrel és a szájpadlással történik. Ha az "n" dzs/cs elé kerül, egyesik az n-t prepalatiálisan ejtik, ez amolyan "majdnem ny". Azt mondanám saját, nem-reprezentatív megfigyelésem alapján: minél magasabb a stílus, annál kisebb mértékű ez az ejtés. Mondjuk "halandzsa" - magasabb stílusban tiszta "n" hallatszik, alacsonyabb stílusban prepalatális "majdnem ny".

Egyébként ha megnyitunk egy vonatkozó könyvet, ott azt látjuk: a prepalatális ejtés az egyetlen. Csakhogy én ezt nem így hallom. Persze, lehet, hogy én tévedek.

A "v" approximantizációja. A "normál" magyar "v" réshang, ez azt jelenti a hang a lágáram részleges zárásával halad ki a tüdőből a szájüregen keresztül. Réshangok a magyarban: f/v, s/zs, sz/z. Ezek közül a "v" eleve sajátos pl. zöngésedési szemszögből. S talán ennek kapcsolódó jelensége, hogy egyesek közelítőhangként ejtik a v-t (közelítőhang = approximáns = a légáramban nincs semmilyen zár, az folyamatos, a beszédszervek csak megközelítik egymást).

Viszont ez az ejtés stigmatizált, azaz magas stílusban sose hallható. Népiesen ezt úgy nevezik "úgy beszél, mintha részeg lenne". Én viszont gyakran így ejtem. Saját magam elemzése közben döbbentem rá a megoldásra: ez gyerekkori spanyol hatás. A spanyolban ugyanis a "normál b" majdnem így ejtendő, csak kicsit még előrébb, magyar füllel mintha egy furcsa "b" és "v" közti, "részegen" ejtett hang lenne.

Spanyolban ilyen még a "d" és a "g" normál ejtése is, azaz közelítőhangként vannak ejtve, s ez is nagyon hatott rám. Amint elkezdek gyorsabban beszélni magyarul, azonnal elkezdek így ejteni. Ami szar dolog, mert mnagyarul ez műveletlenségnek számít. Amikor kell, odafigyelek, hogy "csattanjon" a hang: lényegében ez az eltérés, a magyar b/d/g "csattan", azaz zárhang (= teljes akadály van a szájban, ami felpattan), míg spanyolul folyamatos légáram van a legtöbb esetben (tulajdonképpen mindig kivéve mondat legelején, orrhang után, valamint nagyon tagolt ejtásben szó elején is). Praktikusan: egy normális folyó spanyol gyors beszédben csak orrhang után van magyar típusú b/d/g hang.

S végül a magyar nyelvészek egyik kedvenc vitája a kettő közül: a "gy" és a "ty" milyen hang. (A másik kedvenc vita: létezik-e a magyarban "dz" hang.) A vita lényege: megfigyelhető, a magyarok egy része nem ejti mindig zárhangként a gy/ty-t, hanem "tiszta csattanás" helyett egy kis mellékzörej is van. Szóvégén mindig van mellékzörej is, ami viszont azt jelenti, ez már nem zárhang, hanem zár-réshang. De sok ejtésben ez van a szó első magánhangzója előtti helyzetben is.

Könnyen felfogható: nézzük a "magyar", "hogy", s "gyors" szavakat. A "magyar" szóban egyértelműen zárhang van, tisztán csattan és kész. A "hogy" szóban csak nagyon tagolt ejtésben, talán versszavaláskor hallatszik zárhang, egyébként ez abszolút zár-réshang: mintha lenne benne egy kis "dzs" elem is enyhén. (Érdemes összevetni a "hogy" és "hogyan" szavakat, ég és föld!) A "gyors" szóban viszont már elmondható: választékos ejtésben mindig zárhang, de gyors beszédben azonnal átmegy zár-réshangba.

Bár behatóan nem foglalkoztam a kérdéssel, szerintem a magyar kiejtés valahol éppen átmenet lehet a régióban. Ugyanis hiába nem rokon a magyar nyelv a szomszédos nyelvekkel, kölcsönös hatás mindenképpen van. A magyartól északra van "gy" és "ty" zárhang (pl. szlovák, cseh, ukrán, ruszin). Délre viszont (szerb, horvát) nincs, ott a gy helyett palatizált dzs van, a ty helyett meg palatizált cs, azaz zár-réshangok. (Az ingadozást jól jelzi: magyarul egyszer "Milosevity", másszor "Milosevics" van írva.)

Magamat megfigyelve: zár-réshang gy/ty-t csak szóvégen mondok.

*

Az egyes használt fogalmak összesítve. A hangok meghatározásához két szempont szükséges: a képzés módját és a képzés helyének megadása.

A képzés módja szerint vannak, a 7 fő kategóriq (ezeket lehet még alkategóriákra is osztani):

• obsztruensek - akadályba ütközik a légáram a szájban:
  • réshangok (frikatívák) – az akadály a szájban van és részleges,
  • zár-réshangok (affrikáták) – az akadály kezdetben teljes, majd részlegessé válik,
  • zárhangok (okkluzívák) – az akadály a szájban van és teljes;
• szonoránsok - nem ütközik akadályba a légáram a szájban:
  • közelítőhangok (approximánsok) – a hangképző szervek csak megközelítik egymást vagy csak kis erővel érintik egymást,
  • orrhangok (nazálisok) – a légáram akadályozva van a szájban, de távozik az orron keresztül,
  • oldalhangok (laterálisok) – a légáram a nyelv mentén halad, de a nyelv akadályozza azt,
  • pergőhangok (tremulánsok) – a légáram rezegtetésel képződött hangok.

A magyarban van mind a 7 kategóriában hang.

A képzés helye szerint vannak, a 10 fő kategória (ezeket lehet még alkategóriákra is osztani)::

• bilabiális (ajakhangok) – a képzés az alsó és a felső ajkakkal történik,
• labiodentális (fog-ajakhangok) – a képzés a felső fogsorral és az alsó ajakkal történik,
• dentális (foghangok) – a képzés a felső fogsorral és a nyelvvel történik,
• alveoláris (fogíny-hangok) – a képzés a felső fogínnyel és a nyelvvel történik,
• posztalveo-palatális vagy posztalveoláris (fogíny-szájpadlás hangok) – a képzés a felső fogínnyel és a szájpadlással történik,
• prepalatális (fogmeder-hangok) – a képzés a fogmederrel és a szájpadlással történik,
• palatális (szájpadlás-hangok) – a képzés a szájpadlás tetejével és a nyelvvel történik,
• veláris (hátsó szájpadlás hangok) – a képzés a hátsó szájpadlással és a nyelvvel történik,
• uvuláris (nyelvcsap-hangok) – a képzés a nyevcsappal történik,
• laringeális (gége-hangok) – a képzés a gégével történik.

A magyarban uvuláris hang nincs, a többi kategóriában van magyar hang. (Uvuláris zárhang van pl. az arabban, nagyon jellemző, ez a ق betűvel jelölt hang, melyet latin átírásban q-val szoktak írni - ezért van az, hogy angolul Irak az nem Irac vagy Irak, hanem Iraq. Amikor parodizálni akarják az arab beszédet, nagyon szeretnek a humoristák ezzel a hanggal viccelődni. Ez ugyanaz, mint a héberben a ק, de a mai zsidók nem ejtik már így, európai hatásra: a modern héber nyelvet ugyanis szláv és germán anyanyelvű zsidók élesztették újra, ez hatalmas hatást tett a nyelvre, pl. az ilyen nagyon "idegen" hangok megszűntek egyszerűen: a mai zsidók tehát azonosan ejtik a ק és כ betűt, eredetileg csak az utóbbi volt azonos a normál magyar k-val, de ma ugyanígy ejtik az előzőt is, viszont a helyesírás megmaradt, ez olyan náluk, mint nálunk a j és az ly. )

Egyszer majd keresztezem a 2 táblázatot, s leírom mi hogy van érthető nyelven.

Lukácsi Katalin ballib megmondóember és celeb beáll a templom előterébe, s ott úgy tesz, mintha egy homoklobbista magazint olvasna. Ezúttal ruhában, amit nem igazán értek, hiszen biztosan nagyobb lett volna a hatás, ha most is levetkőzött volna, mint pár hónapja, amikor halott zsidókat gyalázott.

A gond Lukácsival, hogy kereszténynek hazudja magát. Ha lenne gerince, s nyíltan vállalná, hogy meggyőződéses ateista, semmi gond nem lenne vele. Persze igaza akkor se lenne, de legalább koherens lenne a viselkedése.

Van ugyanis a liberális hozzállás. Azt mondja, a homokosság oké, a pedóság meg nem az, mivel felnőttek szabadon tehetnek bármit egymással, viszont egy gyerek még nem döntésképes. Persze marhaság, de belsőleg koherensen logikus álláspont.

Van aztán a keresztény álláspont. Ez azt mondja, van jó szex és rossz szex, van helyes és helytelen nemi vonzalom. S a rossz, helytelen vonzalom akkor is rossz, ha abban önkéntesen, egyertértő módon felnőtt emberek vesznek részt. Lehet ez nem elfogadni, de ez is belsőleg logikusan koherens állapot.

Mit mond azonban az álkereszténység, pl. a Lukácsi-típusú? Valami olyan halandzsa érvelést, hogy a "szeretet" mindent felülír, de gyorsan kiderül, mégse ír felül mindent, csak azt, amit az illető álkeresztény pozitívumként szeretne hirdetni. Lám, Lukácsi támogatja a homokosságot, de ellenzi a pedóságot. Pedig egy pedó netalán nem érez szeretetet? De igen. Ha viszont így van, akkor nem lehet, hogy a pedó viszony egy "egész és teljes embert felölelő társkapcsolat, mint amelyre Isten vágyik az emberekkel"? De ugyanez elmondható egy zoofilre, egy szadistára, bárki másra: ha megcsalom a feleségemet, mert szertetet érzek egy másik nő iránt is, esetleg az is ilyen mindent eltötlő égi szeretet?

Persze tudom, Lukácsi Katit nem szabad komolyan venni. Valós motivációja a feltünési viszketegség és a munkakerülés. Szeretné most kampényidőszakban valahogy fenntartani nevét, hátha aztán felteszik valamelyik listára.