Idén elmaradt a nagy lumpenbaloldali ünnep, az antifasizmus elleni harc nevű utcai verekedés.
Bár minden meg lett szervezve, Olaszországban még magyar diplomáciai képviseletet is megpróbált letámadni a Soros-baloldal, minden hiába: nem sikerült a Kitörés-napon elegendő számú nácit lelni.
Az antifák órákig bolyongtak Budapesten utcáin, végül dologtalanul voltak kénytelenek nyugovóra térni ötcsillagos szállodáikba.
Bosszúsak a Soros Alapítvány központjában. Eldöntötték, jövőre az antifák mellett fákat is fognak delegálni Budapestre.
Megnyugtató hír tegnap estéről, a Nemzetközi Bálint Nap előestéjéről: Balog püspök helytállt.
Nehéz helyzetben volt, de a gerinces emberek ilyenkor is tudják helyüket.
Persze, egy hívőnek mindig könnyebb, hiszen tudja, van egy felsőbb hatalom, melynek érdekében érdemes akár hűtlennek is lenni kisebb erőkhöz.
Persze ez a kisebb erő nem kicsi, egyenesen a CEU bűzpincéjéből fújtak a szelek, erre lehet következtetni az eddigiek alapján.
Nem reformátusként köszönöm a nem lemondást. Bátor, gerinces lépés volt. Nem szabad meghajlítani a derekat az ateista ballib támadás miatt. Köszönöm a bátor kiállást!
Egyébként Balogot ismerem személyesen. Persze nem szeretnék nagyzolni, ez az ismeretség egy óra hosszú megbeszélést jelent 2003-ban, amikor ő Mádl Ferenc tanácsadója volt. De azt észrevettem: kívülről lágynak tűnik, valójában kemény ember. Ez most is igazolást nyert.
Multis karrieremből tudom - s ez immár több mint 16 éves -, hogy a legkisebb baj a nagyfőnökökkel van, ennél nagyobb a kollégákkal, s a legnagyobb a kisfőnökökkel.
A nagyfőnökökkel miért nincs baj? Egyrészt mert szinte sose ereszkednek le az egyszerű dolgozók közé, másrészt halvány fogalmuk sincs a munkáról - így velük a konfliktus esélye kb. nulla.
A szimpla kolléga már nagyobb veszélyforrás. Szerencsére nem vagyok nő, így ez se szokott érinti. Ugyanis megfigyeltem, a multi munkahelyeken a kolléga-konfiktusok az esetek 90 %-ban két nő között szoktak lenni, a férfiak jellemzően képesek kívül maradni az egészen.
A kisfőnök viszont baj vagy áldás. Ha normális, akkor minden szuper. Ha elmebeteg, akkor viszont érdemes azonnal más munkahelyet keresni, mert a helyzet sose fog rendbe jönni.
Alapvetően 4 típus van a kisfőnökből: 2 pozitív és 2 negatív.
A 2 pozitív típus:
a trükkös - egyszerűen ki akarja játszani a rendszert, semmi kedve dolgozni, ezért felküzdötte magát valamilyen kisebb főnöki pozícióba, mert azt hitte, akkor nem kell dolgoznia, leszarja mi van, így az alatta levőket se zaklatja,
a depressziós - az ő célja is a semmittevés, de ő ezt nem is titkolja, nagyszerű főnök, mert szolidáris az alatta levőkkel, akikről eleve feltételezi, hogy ők se akarnak dolgozni.
Ami meglepő: a kapitalizmus képtelen a fentiket kiszűrni. 2007-ben az akkori szófiai kisfőnököm ma már egy hatalmas nyugati multi bulgáriai országos igazgatója. A srác annak idején a fél napját az akkor népszerű Honfoglaló játék angol verziójával töltötte el, a nap többé részében meg szabadidős programokat egyeztetett, az egyik hobbija ugyanis a kugli volt, így igyekezett minden érdeklődött közös kuglizásra beszervezni.
De mi a 2 negatív típus:
a laza - ugyanis jellemzően gonosz, ő nem akar csinálni semmit, de eredményt akar az alatta levőktől, így azokat keményen terrorizálja, ő tehát az ideális nyugati embertípus,
a komoly - humoros alak, de mégse lehet nevetni rajta, ő az, aki komolyan elhiszi a cég szövegét, lelkesen hisz mindenben, minden szabályt betart és betartat, teljesen függetlenül attól, a szabályok értelmesek-e.
Természetesen a "komoly" a legrosszabb kisfőnök. S fokozottan rossz, ha nő. A nők ugyanis fokozott teljesítési kényszert éreznek, így kellemetlenebbek a férfiaknál.
A három momentumos grácia - Donáth Annácska, Csehszlovák Kattinka, Ukrán Annácska - esetében ezt érzem: ha ők lennének a közvetlen főnökeim, gyorsan munkahelyet váltanék. (Az igazság kedvéért megjegyzem: Ukrán Annácska azért mindenképpen fékezettebb habzású, nem akkora méretes hülye liba, mint a másik kettő, néha majdnem normálisnak néz ki.)
Most a libasereglet azt érezte, ütni kell a pedofil műbotrányt, s persze megint eltúloznak mindent: addig verik, míg szét nem esik, s be nem temeti saját magukat.
A fő követelés: legyen közvetlen elnökválasztás. Na most, ha Zorbán nagyon ki akar szúrni a ballibekkel, akkor teljesíti a követelést. Nem kerül semmibe, csak egy ötperces szavazás kell hozzá. S ha megtörténne, jönne a totális ballib összeomlás. Hiszen egyrészt a Fidesz jelöltje nyerne, csak immár egy szinte népszavazással, plusz bónuszként jól összevesznének egymással a ballibek ki legyen a közös jelöltjük.
Volt már ilyen. 2015-ben a migránsválság közepén. A ballibek követelték - megtámogatva minden élő és mozgó "független" nyugati média által -, engedje Zorbán a "menekülteket" ki az országból, tudván, ezt nem teheti meg egy sor szerződés miatt. Aztán Zorbán egy nap gondolt egyet, majd megszegve a szerződéseket, megengedte a "menekültek" kimenését nyugatra. Volt nagy meglepetés, a liberális kampány órák alatt össze is omlott.
Valami hasonló élményt követel szerintem Donáth Annácska.
A ballib elit persze igyekszik segíteni: Arató ballib milliárdos-médiamogul meg is szólalt:
Ezt imádom a mértékadó ballib értelmiségben: sose értik meddig lehet húzni a húrt, s mikor kell leállni. Mivel mindig túlhergelik magukat, az eredmény mindig az, hogy a nyerő helyzetet is képesek pillanatok alatt csúfos vereséggé változtatni.
Csodálkozom: ezek az emberek miért nem költenek egy kis pénzt PR-szakértőre?
Az orkrán nép fel lett cukkolva. Ez persze részben mentséget ad nekik.
De mégis: a hőbörgő agresszív alakokat akkor is le kell állítani, ha van mentségük viselkedésükre.
Szóval az orkránok túl magasra nőttek. Azt hiszik, az egész világon parancsolgathatnak.
Jó lesz majd enyhe visszavágásuk kisebbre. Szerintem ettől lenyugszanak.
A napokban észleltem, a vízicsigás akváriumomban túl nagyra nőtt a két eredetileg apró mohatörzsem. Nosza, kicsit ritkítottam őket, persze a gyökereket nem sértve. Sokkal jobb lett.
Rabszolgatartóval először 2007-ben találkoztam. Persze rabszolgái nem voltak, de a mentalitása rabszolgatartói volt.
Ez volt legelső multi munkahelyem. Szófiában. 4 hónappal azután, hogy oda költöztem Budapestről.
A 4 hónap alatt először megpróbáltam pókerezésből megélni, de kiderült: elég jó játékos vagyok, de annyira azért nem jó mégse. Aztán fordító is próbáltam lenni, ott meg kiderült: nincs elegendő megbízás.
Szóval jelentkeztem hirdetésre, a legegyszerűbbet választva, azaz "nulla szaktudás, magyar nyelvtudás kell".
Ez volt az outsorcing üzletág bulgáriai robbanásának a kezdete. Korábban csak Krakkóba és Budapestre mentek a nagy outsourcing cégek. 2006 végétől kezdett felzárkózni hozzájuk Szófia. Szófia titka az volt, mint a másik 2 városé: azaz képzett, de olcsó munkaerő, alacsony rezsi, EU-tagság, jó közlekedés, fejlett internet, de ehhez jött Bulgária esetében még a magyarnál és lengyelnél is alacsonyabb adószint.
Alapvetően az outsourcing üzletág 2 területet foglal el:
klasszikus ügyfélszolgálat, magyarul kólcenter,
részmunkák kihelyezése, ennek hivatalos neve shared services center, valami könnyen betanítható részfeladat kiadása a nyugati magállamokból.
A cél minden esetben azonos: a kiadások csökkentése. A nyugati munkahelyek megszüntetése, helyettük jóval olcsóbb kelet-európai munkahelyek létesítése.
Párszor, kezdődő projektekben ezt személyesen is láthattam. A ma már önálló cégként nem létező PartyPoker ügyfélszolgálata eredetileg a cég központjában, Gibraltárban volt, kb. 200 ember dolgozott ott, az egyszerű alkalmazottak kezdőfizetése bruttó 2200 gibraltári font volt (ez kb. 1 millió Ft). Aztán 1 évvel később - én 2009-2014 között dolgoztam a cégnél) már csak 20-an maradtak a gibraltári irodában, Szófiában pedig lett 350 alkalmazott, a kezdőfizetés átlag 1200 leva volt (240 ezer Ft).
De most első ilyen munkahelyemről van szó, 2007-ből.
Ahogy ez szokás, volt pár hét tréning. Ami azt jelenti: a nulláról indulva elmondják gyorsan mit kell csinálni.
Nagyon naív ember hiszi csak, hogy amikor a nagy nyugati cégek ügyfélszolgálatait felkeresi, ott szakemberekkel lép majd kapcsolatba. A valóság: ezeken a helyeken nem dolgoznak soha szakemberek, hiszen túl drága lenne szakembereket megfizetni, hanem ott betanított dolgozók vannak, akik jellemzően alig értenek az adott területhez. Megint egy PartyPoker-példa: amikor tréningen voltam ott 2009-ben, akadt több kolléga is, aki még a póker szabályait se ismerte a tréning első napján, de ettől függetlenül 4 héttel később már tanácsokat adott játékosoknak. Egy lelkiismeretes kólcenteres dolgozó, aki igyekszik a munkát komolyan venni, jellemzően pár hónap után ér el egyfajta kezdő szakértői szintre, a munkatapasztalat hatására. Aki pedig nem veszi az egészet komolyan, az évek után is előre megírt szövegek (scriptek) alapján "szakért", úgy hogy nem is érti mit kérdeznek tőle.
De ismét 2007. Szóval megvolt a tréning, volt vizsga (ez is egy vicc volt: akinek nem sikerült elsőre saját erőből, annak volt pótvizsga, melyen a vizsgáztató megmondta a válaszokat a vizsgázóknak). Aztán hozzánk látogatott a nagy ünnep, a tényleges munkakezdés - multinyelven: go live day - előtti napon az egyik nagyember az amerikai központból. Olyan karikatúraszerű redneck fazon volt, kicsit emlékeztetett külsőben a demagóg progresszív filmesre, Michael Moore-ra.
A nagyember nagyon nagy ember volt, nagyjából a cég negyedik lépcsőfokáról, ami egy 100 ezer alkalmazotttal rendelkező világcégnél hatalmas pozíció. Ez a szint akkor olyan évi 250 ezer dolláros fizetést jelenthetett, míg mi 500-700 dollár között kerestünk, szóval olyan 1:35 volt az arány.
Ez már olyan arány, amikor a jó ember is lenézi a másikat. Nem tudom jó ember volt-e, ez sose derült ki, de láthatóan igyekezett kedélyes lenni, olyan "Lenin elvtárs viccelődik a Putyilov-gyár munkásaival" stílusban. Aztán a nagyember beszédet mondott. Gyorsan kiderült: halvány fogalma sincs mit is fogunk csinálni, de még alapszinten se.
Én akkor még bőven liberális voltam. Nem progresszív-liberális, azzal szakítottam 1993 körül, hanem olyan konzervatív-liberális típus. Szóval csepet se voltam rendszerkritikus. Azaz hittem a polgári értékrendben, a liberális demokráciában, a kereszténydemokráciában, a kapitalizmusban. Akik ismertek már akkor, tudják rólam, hogy még Ayn Randnak is híve voltam - szégyellem, de így volt -, s az ő ihletésére hangoztattam az "a kapitalizmus problémáira a több kapitalizmus a megoldás" mondást.
Gyorsan átfutott a fejemben: ez pont akkora marha, mint a párttitkár vagy szakszervezetis volt a kádárista vállalatoknál - semmit nem ért, de tud halandzsázni.
Zsolt nevű kollégám, aki mellettem ült, meg is jegyezte - a magyar nyelv nagy előnye, hogy lehet beszélni, s szinte senki se érti - nem is halkan: "ez a fasz fingot se ért".
Nem mondom, hogy ettől változott meg a gondolkodásom, mert az hosszabb folyamat volt, de segített ez a jelenet is.
Mindenesetre megsajnáltam az emberkét. Élete abból áll, hogy járja a részlegeket és nevetségessé teszi magát ezrek előtt. Persze, jól megfizetik ezért, dehát akkor is szar helyzet.
Érdekes volt nézni a Novák Kati elleni tüntetést szombaton Novák lemondása után.
Donáth Annácska érdektelen volt, ő mindig ripacskodik. De a többiek dühe igazi volt ezúttal: Zorbán már megint elvette a játékukat, lemondatta Novákot, most törölni kell a jól kidolgozott tüntetési műsorrendet.
Már hiányoltam a dühödt krisztustagadó Hodász jelenlétét, de most megjelent. Elkezdett valamit hadoválni saját áldozatiságáról, de gyorsan észlelte, ő mint ex-keresztény még így is túl keresztény ennek a "tömegnek", szóval rövidre zárta, majd elpucolt.
Ami megnyugtatott: elhangzott a "nem hagyjuk!" skandálás. Ami ballibául azt jelenti: "hát, ennek vége, buktunk megint".
Egyébként véleményem nem változott: Orbán hibázott. Nem kellett volna se Novákot, se Vargát lemondatni. A biztos gyors kis győzelmet választotta, pedig nem kellett volna: minimális volt a kockázat és nagy az esély a nagyobb győzelemre.
Külön vicc: a ballibek közvetlen elnökválasztást akarnak. Még emlékszem, 20 éve a közvetlen elnökválasztás a Ballib Szalon szerint még a diktatúra egyik jellemzője volt.
A ballib keménymag közben kezd eszmélni. Már megjelent a konteó: Zorbán szivárogtatta ki az egész ügyet, mert le akarta így váltani a két engedetlen nőt...
Ki lesz kinevezve új köztársasági elnöknek? Ha megint nő, akkor van tippem.
Az igazi újságíró csak olyat kérdez, amit szabad, s csak olyantól, akit előzetesen engedélyezett egy Soros által finanszírozott független tényfeltáró bizottság.
Minden más magatartás a demokrácia és a jogállamiság megsértése, meg fasizmus persze.
S aki ezt elköveti, az nem újságíró, hanem propagandista.
Vannak ilyen listák arról melyek a legjobb útlevelek.
Jellemzően az 1. hely a szingapúri útlevél, mely 192 helyre ad szabad beutazási lehetőséget. Az utolsó helyen - 104. hely - meg Afganisztán, alig 28 szabad beutazási lehetőséggel. (Egy helyezésen több útlevél is van.)
A magyar útlevél 9. hely 187 szabad beutazással., a bolgár útlevél 16. helyezés 176 szabad beutazással. (A 11 ország, ahol a magyar útlevél jobb a bolgárnál: Bhután, Bolívia, Burkina Faso, Dél-Afrika, Kamerun, Kongói D. K., Egyenlítői Guinea, Eswatini, Nigéria, Thaiföld, USA.)
Az ilyen listáknál a gond azonban az, hogy nem azonos a mérce. Egyrészt mennyi az útlevelek száma?
A logikus az lenne: amennyi ország annyi útlevél, de nem ilyen egyszerű. Egyrészt az országok száma 201 (mindent beleértve, azaz a 7 nemzetközileg nem elismertet is), másrészt van még 3 entitás, mely de facto nem működik országként, de széles körben elismert útlevelet bocsát ki, ezek Máltai Lovagend, Nyugat-Szahara, Palesztína.
A helyzet azonban még bonyolultabb: 4 ország kiad több útlevelet is. Kínában 3 van: a hongkongiak és a makaóiak külön útlevelet kapnak. Anglia meg egyenesen káosz: 12 brit külbirtok saját útlvelet ad ki, plusz létezik még 3-féle "gyarmati" brit útlevél. S még jön Észtország és Lettország, ahol létezik útlevél letelepedett külföldiek számára: ezek azok a volt szovjet állampolgárok, akik Észtországban/Lettországban laktak az ország függetlenségének visszaszerzésekor, de az ész/latt törvények szerint nem voltak jogsultak normál állampolgárságra.
Szóval az ország által kiadott útlevelek száma 219.
Ami a beutazási helyeket illeti, helyzet még bonyolultabb: hiszen nyilván külön kell számolni azokat a területeket, melyek egy adott ország részei, de vízumpolitikájuk önálló.
Adódnak kifejezetten mókás helyzetek is, mint pl..:
az országot nem ismerik el, de az útlevelét igen: pl. ez Magyarország esete a tajvani útelvéllel,
az országot annyira nem ismerik el, hogy még a pecsétje is érvénytelenné tesz minden útlevelet, pl. Libanonba nem lehet semmilyen útlevéllel se belépni, ha abban izraeli pecsét van,
nyilvánvalóan az illegális migráció kiszűrésére hozott szabályok: pl. brazil útlevéllel vízumementesen lehet utazni Franciaországba, kivéve Franciaország Brazíliával határos megyéjét (Guyane) - hiszen oda egy szegény ember is eljut, azaz potenciális illegális migráns, míg akinek pénze van repülőre Franciaország más részébe utazni, az nem gond, az normál turista.
A magyar vízumpolitika az egyes "sajátos" útlevelekkel kapcsolatosan:
útlevél elismerve és vízummentesség: a 2 speciális kínai útlevél, az észt és lett "idegen" útlevél, az összes speciális brit útlevél, Koszovó, Tajvan, Máltai Lovagrend,
útlevél elismerve és vízum kell: Palesztína,
útlevél nem elismerve: Abházia, Dél-Oszétia, Észak-Ciprus, Nyugat-Szahara, Szomáliföld, Transznisztria.
A gyakorlatban a nem elismertek nagy része nem találkozik problémával. Az összes abház, dél-oszét és transznisztriai jogosult alanyi jogon orosz állampolgárságra, a transznisztriaiak moldávra is. (Nekem is van személyes ismerősöm, transznisztriai, aki Szófiában dolgozik, neki 5 azaz öt útlevele van: a transznisztriai mellett moldáv, orosz, román, s pár éve bolgár is.) Az észak-ciprusiak jogosultak ciprusira, de a török megszerzése is formalitás csak. A nyugat-szaharaiaknak szinte mindnek van algériai állampolgársága is, a szerencsésebbeknek spanyol is. Tulajdonképpen csak a szomáliföldi útlevél problémás ténylegesen.
Kedvenc ukrán filozófiatörténészem vadonatúj előadása:
A félreértések elkerülése végett: ő nem oroszpárti, nem tradicionalista, hanem katolikus, nyugatpárti, modernista, konzervatív-liberális, aki egy lassan eltűnő nyugatot sír vissza. Abszolút nyugatpárti, az újkori nyugati értékrendet tekinti követendőnek, aminek alapjául a nyugati kereszténységet állítja, s éppen azért nyugatkritikus most, mert a nyugatban a nyugati értékrend elárulását látja.
Alaptézisei, hogy a nyugati gondolkodás 3 alapja lassan elpárolog:
az igazságközpontúság helyére a relativizmus került, azaz nincs fix pont, minden viszonylagos és esetleges,
az igazságosság helyére a pragmatizmus, az instrumentalizmus lépett, azaz nincsenek nagy igazságok, csak jól vagy rosszul műödő eszközök vannak,
az isteni kegyelem elvét felváltotta a szekuláris humanizmus, mely éretlen kamaszok módjára viselkedő vezérek dühöngését jelenti minden másság, elsősorban a saját múlt, ellen.
Szerinte a hiba kezdete a kommunizmus feletti nyugati győzelemből - az első hidegháborúból - levont téves következtetések. Pont ahogy Anglia és Franciaország nem vette észre az I. vh.-ban történt győzelmük után, hogy valójában vesztettek, ugyanez zajlott le a kollektív nyugattal a 90-es évek elején.
Baumejszter a várható ukrajnai orosz győzelmet egyébként ugyanúgy nézi, mint az angol-francia győzelmet, azaz látszatnak: azaz ahogy annak idején valójában az USA nyert, most pedig az igai nyertesek a kollektív dél: India, Kína, s az iszlám.
A mondandója aktuálpolitikailag: a nyugat elvárja Ukrajnától a nyugatiságot, miközben ő maga lemondott erről az értékrendről. De a nyugatnak így kellemes: az utolsó ukránig harcolhat azért mi nincs is.
Mert a nyugat szembe megy a nyugati értékrenddel, tiltja a szólásszabadságot, s mára egy olyan elitet termelt el, mely az öngyűlöletre épül.
Persze igaza van. Csak én mindenben nem látok, vele ellentétben, problémát. Szerintem ez az egész, egyszer volt nagyszerű nyugat sose létezett.
A ballib álomvilágban egész Kelet-Európa már nyugati szinten él, Románia egyenesen mindenkit előz, hatalmas a fejlődés. Csak Zorbánisztán szegényedik! Mert a diktatúra akadályozza a kapitalizmust, a versenyt, s akkora a korrupció, hogy már mozdulni se lehet valaki lefizetése nélkül.
Bulgária volt csak mögöttünk. De idén jött a hír a ballib álomvilágból: immár Bulgária is fénysebességgel robog!
De mi is a valóság!
A magyar nettó medián bér 2024 januárjában 386 ezer Ft volt. Ugyanez Bulgáriában 1160 leva, ez a mai árfolyamon 231 ezer Ft. Ez a magyar szint 60 %-a. De persze így ez nem hasonlítható össze, az árszintet is nézni kell. A bolgár leva vásárlóértéke kb. 25 %-kal magasabb, azaz ez a 231 ezer Ft a valóságban 289 ezer Ft-ot ér magyar szemmel nézve, azaz az elmaradás kisebb: a bolgár szint a magyar szint kb. 75 %-a.
Bolgár sajátosság a hatalmas, Magyarországnál nagyobb, helyi egyenlőtlenség. Szófia kiemelkedően gazdag, az országos átlag 140 %-án áll, míg vannak régiók, melyek az országos átlag 60 %-át se érik el.
Szóval a szófiai életszínvonal kicsit magasabb a magyar átlagnál, kb. a magyar átlag 105 %-a.
Magyarországon is kiemelkedik Budapest, bár nem annyira, a budapesti bérszint az országos 123 %-a. Azaz a szófiai szint a budapesti 85 %-a.
A bolgár árak különösen a lakásáraknál alacsonyabbak, sokszor a magyar árak 50-60 %-a van, a bérleti díjak esetében is 70-80 % az arány. A szolgáltatások szinte mind is így vannak: 70-90 %. A élelmiszereknél már kisebb az eltérés, jellemzően a magyar szint 90 %-a van.
A rezsit illetően íme a saját számaim (kisméretű 3-szobás lakás a központ külső periféráján, mondjuk budapestiül: "Zugló"):
a lakás saját tulajdon, azaz 0 a költség, bérelve kb. 800 leva lenne (159 ezer Ft),
közös költség: 10 leva (2 ezer Ft)
ingatlanadó, szemétdíj: 232 leva évente (azaz havi 4 ezer Ft)
internet + tv: 39 leva (8 ezer Ft)
központi fűtés + meleg víz: 191 leva (38 ezer Ft)
hideg víz: 26 leva (5 ezer Ft)
áram: 33 leva (7 ezer Ft)
otthoni telefon + feleség mobiltelefona: 37 leva (7 ezer Ft)
Összesen: 71 ezer Ft/hó. Ez 230 ezer Ft/hó lenne, ha bérelni kellene, ami szinte azonos a jelenlegi bolgár nettó médián bérrel. Azt hiszem ez mutatja a legjobban a tényleges szintet az országban.
Nyilván lehet olcsóbban élni, mint mi. Pl. nem szükséges a lehető leggyorsabb netet használni, nem kell az egész lakást éjjel-nappal fűteni, nem kell egy csomó áramfogyasztó hobbi se (lásd terrárium, akvárium, rakás informatikai eszköz), de a költségek akkor se csökkennének a fentiek 80 %-ánál kisebbre.
Ha adott egy gyermektelen pár saját tulajdonú lakás nélkül, ahol mindkét ember médián, akkor az egyik fizetés elmegy teljesen a lakásra és annak költségeire. Ez persze csökkenthető valamennyire: nagyon kis lakásban kell lakni, nagyon rossz helyen, de jelentősen olcsóbb akkor se lesz, esetleg akkor meg fog maradni az egyik fizetés 30 %-a.
S nehogy bárki is félre értsen: nem panaszkodom. A magyar médián bér feletti a bérem. Munkám kevés. Nem fizetek se lakásbérletet, se lakástörlesztést. Szóval benne vagyok a helyi felső 10 %-ban.
Szent Perinta, a dühödt keresztényellenesek élő ikonja fel van háborodva: törölték hozzászólását.
Furcsa ezt az tőle hallani, aki még a semleges kommenteket is törli saját oldaláról.
Persze jó, hogy Perinta is beállt a műbotrányba. Még az kellene, hogy Vásárhelyi Mária petíciót indítson, majd Noár koncertet adjon. Akkor teljesen biztos lenne az újabb ballib pofáraesés.
Ez a műsor általában nem izgalmas, de most a műsorvezető Ungár feltesz egy igencsak érdekes kérdést:
kb. az első félóra érdekes
A lényeg: vajon mi lehet annak az oka, hogy míg a régió többi ex-kommunista országában a jobboldal volt a nyugati integráció lelkes híve és a baloldal meg legalábbis óvatos, addig Magyarországon ez pont fordítva zajlott.
Most azt hagyjuk, a baloldal igazi baloldal-e és a jobboldal igazi jobboldal-e, nevezzük balnak és jobbnak azt, ami magát annak mondja/mondta.
Lakner nem válaszol rendesen, elkeni a kérdést, keményen csúsztat is. Ungár láthatóan megpróbálja ezt felfűzni az MSZP 1989-1991 közti belső vitájára a népiek és a liberálisok között, mely az utóbbiak totális győzelmével végződött. Lakner igyekszik az egészet leszűkíteni a gazdaságpolitikára, ami persze szintén nem érdektelen, de nem ez a lényeg.
A lényeg nem hangzik így el: Magyarországon nem a bal-jobb az igazi ellentét, hanem a kuruc-labanc. A baloldal a labanc, a jobboldal a kuruc. S amikor megjelenik idegen eszme bármely oldalon, az gyorsan elpárolog.
Az antalli eszme éppen jobboldali labancság megpróbálása volt, ahogy a Fidesz is ezt tette középső szakaszában - mindkettő eltűnt. Ahogy a baloldali kurucság se tudott soha sikeres lenni: ezért vesztett Pozsgay annak idején, s ezért lett vége a schifferi LMP-nek is.
S persze most hiába próbál Ungár újraschifferizálódni, ez a vonat már elment. De nem ez a lényeg, csak úgy eszembe jutott.
A lényeg: így lett a baloldal szó a liberalizmus és nyugatpártiság szinonímája.
A ballibaizmus egyik kettős mércéje a nemi orientációs kisebbségek terén nagyon működik. Egyrészt önfeledten éljenezni kell a homokságot, másrészt már csak a "pedó" szó kimondásáért is halálbüntetés jár.
Érzik, hogy zuhannak, így minden fűszálba belekapaszkodnak.
Az ostobaság fő jele: mindig ugyanazt csinálni, majd arra számítani, az eredmény más lesz.
Vicces nézni hogyan hergelik magukat a ballib politikusok és megmondóemberek. Komolyan azt hiszik, megtalálták az év témáját. Szerintem nagy lebőgés lesz az egésznek a vége.
Érdemes figyelni a hergelés menetét: gyerekeket hamis nyilatkozatokra kényszerített pedofil főnöke érdekében - pedofil cselekmény segítője - pedofil bűntárs - gyerekek közé engedték a pedofil segítőt - a pedofília segítése azonos a pedofíliával - pedofilsimogató.
A kétfarkúak átcsábították magukhoz az egyik élő ballib szentet, Törley Katalint, aki sikertelenül próbált tavaly pedagógusmajdant szervezni.
Most áll a bál. A ballib keménymag egyik fele püföli a másikat, ugyanis az egyik tábor szerint az MKKP fideszes, hiszen megbontja az ellenzéki "egységet", míg a másik szerint íme itt az új hiteles ballib arc, a szoknyás Hadházy.
Remélhetőleg hosszasan ütik egymást, lefaragva egymásról így pár százalékot az idei választásokig.
Palotás elvtárs, a dolgokban "fantáziát" látó sztárvállalkozó végre megtalálta azt a közeget. melyben otthosan érezheti magát:
S ez - nem vicc - a rendszerváltó-alkotmányozók elmebeteg-gyanús társasága, akik szerint - többek között - Magyarország egy "magánállam", mely a New York-i tőzsdén van bejegyezve. De van sok más "értékes" tanításuk is, pl. szerintük az alkotmányozás úgy zajlik, hogy 100 ezren összegyűlnek ordítani a Kossuth téren, ami után az ENSZ leváltja Orbánt, ideiglenes kormányt nevez ki, majd a Szent Korona és a Turul Madár lesznek a visszaállított Magyar Köztársaság vezetői.
Egy valamit azért el kell ismerni: Palotásnak sikerült olyan közönséget találnia, melyhez képest Nobel-díjas professzornak néz ki. Pedig egyébként a pali segghülye. De rendelkezik a jó hely- és közegmegválasztás képességével.
A rendszerváltó-alkotmányozók jelenlegi főguruját, Bertalant egyébként érdemes követni. A srác annyira vicces, hogy ha kamionsofőrködés helyett fellépne pl. a Dumaszínházban, sokkal többet kereshetne, mint jelenlegi szakmájával:
Egy olyan agresszív nyugati szövetségi rendszer kényszertagja Magyarország, mellyel szinte semmi se köti össze, de kilépni belőle nem lehet. Közben ez az egyesült nyugat érezve saját csődjét, világháborúra készül - kétségbe vannak esve, hogy emberellenes polgári-liberális értékrendjük vesztésre áll.
Az államférfi ilyenkor köteles óvatos lenni. Alaposan fontolóra kell venni a lépéseket.
Horthynak annak idején ez nem sikerült, elszámolta magát, hibásan értékelte a körülményeket.
Könnyű nekem elemzőként, semmi se függ tőlem.
Amiben reménykedem: Hothy kudarcából tanulva képes lesz Orbán elkerülni a csapdát, s a kiugrás a kellő módon, a kellő pillanatban lesz végrehajtva.
Itt meg nálunk a Balkánon a helyzet könnyebb: amint a dolgok élessé válnak, senki se lesz a környéken, aki a harcmezőre akarna lépni idegen, emberellenes angolszász érdekek miatt.
Annak idején számos vicc volt a szólásszabadságról a kommunista országokban, pl.:
- Mi a szólásszadság marxista definíciója?
- A szólásszabadság a tudomásul vett csendben maradási kényszer.
A rendszer lényege az volt: egyet kell érteni a hatalommal. A Kádár-rendszer egyik nagy eredménye lett, hogy kései szakaszában sok területen már elfogadta a csendes semlegességet is, azaz nem követelte meg a nyílt egyetértést.
A kései liberalizmus viszont ellenkező irányban fejlődik. Ma már kötelező nyilvánosan egyetérteni.
Amikor olyan nyugati cégnél dolgoztam, mely sok országban működik, jól megismert német kolléga mondta: meg van döbbenve mekkora a szabadság nálunk Kelet-Európában, mert náluk, amikor pl. homokmenet van, nem lehet azt mondani, hogy "nem megyek, mert nem támogatom", hanem csakis valami kamubetegségre való hivatkozással lehet kimaradni, s még ez is kissé gyanús, az ilyen kolléga előtt mindenképpen lezárul a karrier a cégben. Mivel a kolléga pont ex-keletnémet volt, hozzá is tette, ilyet a szüleitől hallott: hogy vagy beléptél a Pártba (SED) vagy maradtál utolsó rangú alkalmazott nyugdíjig, csak ma nem a Pártba kell belépni, hanem imádni kell pl. a migránsokat és a homokosokat. Persze megteheted, hogy nem csinálod, börtönbe nem zárnak, de jól megnézheted magad - pont mint az NDK-s időkben.
Itt egy teljesen politikamentes amerikai sorozat, a The White Lotus címűről van szó. Abban is egy teljesen politikamentes szerepről. A szerb Milos Bikovics viszont nem állt ki az ukrán oldalon az orosz-ukrán háborúban, ez olyan, mint megtagadni Németországban elmenni a gyerekkúró-vonaglásra. Súlyos bűn.
Egyébként ismerem jól a színészt, több orosz filmben is játszott. Az első, részben űrben felvett filmben - Вызов Kihívás - is ő volt a férfi főszereplő, bár az űrben ő nem járt, oda csak a női főszereplő és a rendező-operatőr utazott.
a Kihívásban a női főszereplővel
egyenes adás a két civil űrhajós indulásáról, maga a fellövés 03:09:47-től
megérkezés az űrállomásra
Én a magam részéről régen eldöntöttem: mivel sajnos kénytelen vagyok dolgozni, minden munkahelyi karrierlehetőséget elutasítok, hogy szabad maradhassak.
Spanyolországban mindig mindenki németül szól hozzám.
Hisz látják: kövér, kékszemű ember, láthatóan nem helyi típus, viszont nem szőke és nincs amerikainak se öltözve, szóval nem angolszász vagy szláv, tehát nyilván német turista.
Aztán meglepődnek.
Ha feleségestül vagyok, akkor persze rájönnek: "aha, német, de a felesége spanyol, az megtanította a nyelvre", mert hisz a feleségem tényleg simán beillik helyinek, ráadásul képes idegen akcentus nélkül spanyolul beszélni.
A 90-es évek végén még nem dúlta fel az internet a médiapiacot Spanyolországban sem, így ha az ember közéleti információkat akart, ment az újságoshoz. Olyan volt a hozzáállásom, mint a Men in black filmben a főhősök egyike, aki csak bulvárt olvas, komoly lapot nem.
Én bulvárt nem olvastam, de "komoly" lapot se. Szóval rendszeresen bementem az újságoshoz, s kiválasztottam az aktuális szélsőbalos és szélsőjobbos lapokat.
Azok nem mai típusú szélsőbal és szélsőjobb voltak még, hanem még az igazi kőkemény verzió. Az nem a mai Sumar párt volt, ahol a legvadabb szöveg az, hogy imádjuk a menekülteket, de gyűlöljük a turistákat, hanem az az igazi Lenin-kalapácsos szózuhatag, hogy pl. azonnal likvidálni ki a "fasiszta" monarchiát. Ahogy az ellenoldal se a mai Vox volt, hanem az eredeti kemény francóista szövegből is a legvadabb, hogy pl. a spanyol király zsidó-szabadkőműves áruló és a szeparatisták fő támasza. (Érdekes: a két oldal kevés dologban értett egyet, de ezek egyike az volt, hogy ki kell kiáltani a köztársaságot a királyság helyett.)
Az újságos mindig furcsán nézett. Mert olyat látott, aki az egyik lapot veszi, olyat is, aki a másikat, de hogy valaki a kettőt egyszerre! S még német turista is.
A kubai kommunista államiság sok dologban különbözött a szovjet modelltől. Még a lakáspolitikában is.
Az új hatalom kb. így kezdte a tulajviszonyok átalakítását:
1959:
minden tulajdonosa által bérbe adott mezőgazdasági föld államosítása,
1960:
a teljes bank, cukoripar, olajipar államosítása,
minden kubai kézben lévő nagyvállalat államosítása,
minden bérlakás államosítása, majd a tulajdon átadása a bérlőnek,
1961:
minden külföldi vagy külföldre költözött kubai tulajdonának államosítása,
minden 390 hektárnál nagyobb, tulajdonosa által művelt földterület államosítása,
minden szórakoztatóipari, egészségügyi és oktatási intézmény államosítása,
1962:
minden kubai kézben lévő közepes vállalat államosítása,
a kubai peso amerikai dollárhoz rögzítésének és szabad átváltásának megszüntetése,
a szabad pénzutalás megszüntetése külföldre,
1963:
minden 65 hektárnál nagyobb, tulajdonosa által művelt földterület államosítása,
1968:
minden 29 hektárnál nagyobb, tulajdonosa által művelt földterület államosítása,
minden kisvállalkozás államosítása,
a lakóingatlanok adásvételének betiltása.
Ami azonban látványosan kimaradt: a tulajdonosuk áltak lakott lakások államosítása. Azaz bármilyen nagy is volt egy lakóingatlan, azt nem vették el tulajdonosától, ha az ténylegesen benne lakott az ingatlanban.
A nagy ingatlanok tulajdonosai pofára estek jellemzően. A legtöbben elmenekültek az országból még 1959-ban, arra számítva, Castróék úgyse lesznek hatalmon pár hónapnál tovább, így maradtak az USA-ban, várakozva. A realistábbak inkább gyorsan eladták amit lehetett, s azt kivitték az országból, ez 1962-ig még valamennyire lehetséges volt. Aki ezt lekéste, az vagy ment az USA-ba tudomásul véve, hogy pechje volt, vagy maradt Kubában az ingatlan miatt.
1968-2011 között tilos volt az ingatlanok forgalmazása, azaz lakást csak cserélni lehetett, eladni vagy venni nem.
A 2011-es reformok szerint már lehetséges ismét az ingatlanok adásvétele, de 2 fontos feltétellel:
családonként nem lehet 2 ingatlannál többje senkinek,
ingatlant csak Kubában élő kubai állampolgár vagy ott állandó tartózkodási engedéllyel rendelkező külföldi vehet.
Ha nem lenne a fenti korlátozás, ma Kuba ingatlan-aránybánya lehetne. Jelenleg 30-40 ezer amerikai dollár körüli áron vehetők egész normális lakások, jó helyeken - ami kubai szemmel csillagászati összeg, ennyi pénzt egy átlag kubai 80 év alatt keres meg, de még magyar szemmel is rendkívül olcsó, amerikai szemmel meg egyenesen nevetségesen olcsó: egy floridai garázs árán Kubában házat lehet venni.
A napokban láttam: 60 m2-es, háromszobás lakás Havanna új központjában az alább bejelölt házban 40 ezer USD. Ismerős a hely, innen 8 sarokra laktam a 80-as években:
Egyébként a net tele van kubai ingatlanhirdetéssel. Ezek közös jellemzője: mind átverés. Ugyanis tulajdont ígérnek, de helyette zavaros zsebszerződést adnak, azaz a tulaj papíron kubai lesz, aki "megígéri" a vevőnek, hogy majd ha lehet átadja neki az ingatlant, viszont a garancia, hogy ezt be is tartja kb. nulla.
Kiválasztottam a 8 legsajátosabbat, melyeken a magyarok meg szoktak lepődni.
Alapvetően a kubai szokások sajátos keverék az amerikai (USA) és spanyol szokások között.
A szentestei vacsora
A keresztény országokban keleten jellemzően vegetáriánus a vacsora (vallásfüggetlenül: a keleti katolikusok is ezt követik, nem csak az ortodoxok), nyugaton meg jellemzően vagy hal vagy szárnyas.
Ezzel szemben Kubában sült disznóhús sült banánnal. Az ideális, ha egész disznót meg tud sütni a család nyílt tűzön, de ez manapság Kubában nagyon keveseknek áll lehetőségében. Mindenesetre, he legalább egy szelet disznóhús nem jut személyenként, azt a kubai ember nyomornak éli meg.
Egyábként a kubaiak számára legjobb húsnak a marha számít, de ez alól kivétel a Szenteste.
Az élet legfontosabb napja
Országonként más és más, hogy mi a legfontosabb ünnep. Van ahol a halál (pl. Mexikóban), van ahol a születés, házasság, érettségi ballagás, diplomázás, első gyerek születése, stb. Kubában a 15. születésnap betöltése ez. Különösen lányoknak, de fiúknak is, bár utóbbi esetben kisebb díszletekkel.
Különösen sokkoló, hogy míg ez hatalmas ünnep, addig a házasság nem az egyáltalán, jellemzően még étteremben összegyűlés sincs: a vendégek elmennek a házasságkötő teremhez, aztán gratulálnak, majd mindenki megy haza.
A magánszféra nem tisztelete
A vadidegennel is úgy megy a beszélgetés, hogy 30-40 cm-re állnak közel hozzá. A vendégségbe meghívott ember simán kinyítja a szekrényt, belenéz, kérdéseket tesz fel. S az alig megismert ember is képes olyan intím kérdéseket feltenni, amikor Magyarországon még a közeli haverok se mernek felvetni.
Telefonálás
A kubai ember nem mutatkozik be, amikor valakit felhív, hanem - hacsak nem ismeri fel hangról - megkérdezi "ki az?", s csak ha az az, akit hívni akart, mondja meg, hogy ő ki.
Kiabálás
A kiabálás nem jelent haragot, veszekedést. Ez a normál hangszint. Miközben a halk beszéd ellenségesnek, legalábbis udvariatlannak számít.
Késés
Teljesen normális dolog elkésni bárhonnan. Sőt, vendégség esetében egyenesen udvariatlanság nem késni, mert ilyenkor a házigazda még nincs kész, hiszen ő a vendégek késésére számít.
Hosszú ujj
Az öltözködési szokások nem vesznek tudomást az éghajlatról, így az éttermekben nem lehet férfivendég az esti időszakban rövidujjú felsőben. Szintén kizárt a papucs vagy a szandál. Sok kubai napközben is hosszúujjú inget visel, ha hivatalosan akar kinézni.
Nők esetében kevésbé szigorú a szabály, de a strandruhás nőket nem szeretik jobb helyeken.
Cukormánia
Kuba történetében fordulópont a XIX. sz. kezdete. Ekkor indult Kuba kb. 70 évig tartó virágkora, hirtelen meggazdagodása. Az ok egy külső esemémy: a XIX. sz. első évtizedében Haitin győzött a néger rabszolgák felkelése, Haiti lett az amerikai kontinens első független néger állama. A függetlenségi harcok alatt azonban összeomlott Haiti gazdasága, az addig a világ cukortermelésének jelentős részét adó haiti ültetvények 90+ %-a fizikailag megsemmisült. A hatalmas űrt gyorsan betöltötte Kuba: mindenhová cukornád lett telepítve, a tudás is meglett: a haiti rabszolgaelit nagy része Kubába menekült, ugyanis a néger felkelők a rabszolgaelitet még a fehér ültetvényeseknél is jobban utálták. Szóval Kuba lett hirtelen a világ cukornád-központja, volt, hogy Kuba adta a világ cukorjának ötödét!
Érdekesség: máig meg lehet állapítani a kubai négerek között ki "normál" rabszolga leszármazott, azaz a spanyolok által Afrikából vett ember utóda, s ki a haiti menekültek utódja: az előbbieknek spanyol vezetéknevük van, az utóbbiaknak francia (a néger rabszolgák mindig az első tulajdonosuk nevét kapták).
A lényeg: Kuba a cukor országa lett, ezen semmilyen rendszer nem tudott változtatni, a kommunista sem. Az eredmény: kialakult a mértéktelen cukorfogyasztás.
A kubai ember pl. keserűnek mondja a tejet és a joghurtot, csak úgy fogyasztja ezeket, ha 5-6 kanál cukror tesz bele poharanként. A "cukormentes kávé" ismeretlen fogalom, szinte mindenki eleve cukorral együtt főzi a kávét, majd még tesz minden csészébe 3-4 kanál cukrot. Kubaiul a gyümölcssaláta is édesség, vastagon megszórják cukorral.
Aki azt mondja Magyarországon hatalmasak az árkok, az nem hallott más országokról.
Görögországban a kampányokban szabályosan szidják egymást a jelöltek.
De Bulgáriában még a Magyarországon teljesen politikamentesnek számító dolgok is politikaiak.
Magyarországon amikor egy képviseleti szerv megválasztásra kerül, teljesen természetes, hogy az elnököt a legnagyobb párt adja, az alelnököket meg a többi párt. Kialakult, hogy így van, nincs is vita, a dolog gyakorlatilag automatikus.
Ahogy Budapesten van Fővárosi Közgyűlés, úgy Szófiában is. (Az apró eltérés: Bulgáriában nem az egyes településeknek van közgyűlésük, hanem a járásoknak, márpedig Bulgáriában a Fővárosi Járásban nem csak Szófia város van, hanem még 3 más város és 34 falu is (ezek összalakossága a teljes járás lakosságánk 5 %-a).)
A legutolsó szófiai közgyűlés-választás tavaly október 29-én, azaz immár több 3 hónapja volt. Viszont azóta se kezdte meg munkáját a közgyűlés. Aminek oka: nem kezdhető meg a munka a vezetőség megválasztása nélkül. Szóval azóta a közgyűlés az első ülését tartja, immár 2 és fél hónapon keresztül, mert az első ülésen kell megválasztani a vezetőséget.
Persze fizikailag nem üléseznek állandóan, de jogilag ez úgy van, hogy szavaznak a vezetőségről, majd ez sikertelen, ami után több nap szünet következik. Az alkotmányjogászok szerint az első ülés tarthat akár a következő választásig is, 4 éven keresztül, ennek jogi akadálya nincs.
A helyzet oka: egyik párt se hajlandó koalícióra lépni egymással. A közvetlenül megválasztott polgármester mögött álló koalíciónak csak 23 mandátuma van, miközben a közgyűlési többséghez 31 kell. Az országos parlamentben ellenzékben lévő pártok 19 mandátumára nem számíthat. De a polgármester mögötti koalícióval országosan közösen kormányzó erő - GERB - 14 mandátumára se. Ez utóbbi eleve kellemetlen lenne nekik: nem elég az országos közös kormányzás Bojko Boriszov pártjával, még Szófiában is, a legerősebb várukban is?
Hiszen itt a fő baj: a Bojko Boriszov és a török párt ellen alakult "korrupcióellenes" erő országosan Bojko Boriszov pártjával és a török párttal együtt kormányoz. Már ez nehezen magyarázható meg, a "korrupcióellenesek" szavazótábora már most csökkenésben van. Ez kb. olyan - bár persze a párhuzam nem tökéletes -, mintha Magyarországon Hadházy Ákos és MZP közös mozgalma kormányra kerülne a Fidesz szavazataival! Vajon mi lenne Magyarországon ilyen esetben? A Fidesz tábora röhögne, a Hadházy-MZP tábor meg átkozódna és folyamatosan olvadna. Nos, Bulgáriában pontosan ez zajlik.
S ha még a fővárosban is koalíció lenne köztük - ami pedig a "korrupcióellenesek" fő erődítménye - az végképp tönkrevágná őket. Így 3 hónapja kapkodnak, csodában reménykedve. A leglogikusabb az lenne: beletörődni, hogy nem ők adják az elnöki pozíciót, de ez meg hatalmas presztízsveszteség lenne.
PP (= Folytatjuk a változást) tavalyelőtt alakult kifejezetten a GERB ellen, ehhez képest ma közösen kormányoznak országos szinten,
DB (= Demokratikus Bulgária) a volt nagy rendszerváltozáskori antikommunista párt, az SZDSZ (a név véletlen egyezés a magyarral) mára megmaradt legnagyobb darabkája,
SZSZ (= Kék Szófia) - egy kis civil szervezet, alapvetően abból a táborból, ahol a DB van, csak fiatalabb nemzedék,
GERB-SZDSZ: 14 - középjobb:
GERB (= Polgárok Bulgária Európai Fejlődéséért) - Bojko Boriszov volt kormányfő pártja,
SZDSZ (= Demokratikus Erők Szövetsége) - a volt nagy rendszerváltozáskori antikommunista párt, az SZDSZ hivatalos jogutódja, de ténylegesen csak egy kis megmaradt darabkája,
BSZP (= Bolgár Szocialista Párt): 9 - hivatalosan az MSZP bolgár testvérpártja, a valóságban konzervatív, mérsékelten nacionalista, középbal párt,
KOD (= Konzervatív Jobboldali Egyesülés): 3 - a volt nagy rendszerváltozáskori antikommunista párt, az SZDSZ egy másik kis megmaradt darabkája,
ITN (= Van ilyen nép): 3 - bolgár tv-sztár zenész pártja, nehezen besorolható, most inkább amolyan mérsékelt nacionalista,
VMRO (= Belső-Macedóniai Forradalmi Szervezet): 1 - mérsékelten rendszerkritikus, nacionalista párt, a Vazrazsdane belőlük szakadt ki, de mára sokkal erősebb lett,
Felháborító Zorbán diktatúrája: nem elég, hogy nem engedi az államilag finanszírozott öngyilkosságot, de még elveszi a nők alapvető jogát is, hogy ne szülhessenek!
Ez akkora botrány, hogy még az emberiségellenes Társaság a Szabadságjogokért is kénytelen volt megszólalni az ügyben.
Persze reálisan mérlegelve, jó is, hogy ez a fajta nem szaporodik.
Népszerű és sajnos gyakran használt demagóg érvelés ez:
Lényege: köze van a gyerekek szexualizálásának a pedofíliához.
Nos, a gyerekek szexualizálása éppenhogy teljesen ellentétes a pedofíliával!
Most arra nem térnék ki jó-e a gyerekek szexualizálása. Saját tapasztalatom sajnos nincs, mert úgy alakult, hogy csak fiaim vannak, nincs lányom, így nem volt alkalmam felnőni lassan nővé váló gyerekkel. De ha lett volna, semmi bajom nem lett volna azzal, ha a kislányom idő előtt nő akar lenni, pl. igyekszik jól kinézni. Mondjuk semmi bajt nem látok azokban a 7-8 éves kislányokban a strandon, akik kétrészes fürdőruhát hordanak, miközben még semmi nyoma melleknek, melyeket el kellene rejteni. Az is teljesen természetes, hogy kislányok ékszereket csinálnak maguknak.
Persze vannak túlzások is, lásd amerikai gyerek-szépségversenyek.
De a pedofília vád teljesen abszurd. Egy pedofilt semmi se taszít jobban, mint egy nőnek megcsinált kislány. A pedofilnek gyereknek kinéző gyerek kell, azaz gyerekruha, gyerek külső, semmi nőies, semmi smink, semmi olyan női dolog, mi felnőtt férfi szemszögéből "érdekes". (Most itt heteroszex férfi pedofilról írok, de ugyanez van más esetekben is.)
A ballib mitológia alapköve persze maga a "balliberális", röviden "ballib" szó.
A valóságban a szó értelmetlen, hiszen a liberalizmus a lehető legjobboldalibb eszme, azaz a "balliberális" az valami "négyzetalakú kör" kategória.
A bal/jobb elhatárolás ugyanis modern koncepció, hagyományosan ez a kapitalizmushoz való viszonyon alapszik. Aki baloldali, az ellenzi a kapitalizmust, de legalább kritikus vele szemben. Aki meg jobboldali, az pedig a kapitalizmust ideális rendszernek tekinti, de legalábbis azt mondja, minden más rendszer rosszabb nála.
Olyan persze lehet, hogy a haladáshoz való viszony alapján valaki progresszív vagy hagyományhű, de ez már egy másik skála. A progresszív liberális nem lesz baloldali csak mert progresszív, ahogy pl. a hivatalos szovjet kommunizmus se lett jobboldali csak mert antiprogresszív volt.
A konkrét magyar esetben a "ballib" szó kitalálásának egyetlen célja volt, gyakorlati: így lehetett összebékíteni a 90-es évek elején a liberálissá lett volt reformkommunistákat és a már korábban liberálissá lett volt antikommunistákat, lásd "mi mind balliberálisok vagyunk", hiszen kiderült, közös ellenség akadt: azok, akik így a "jobboldal" nevet kapták, pedig mindig balrább álltak a ballibeknél.
Így lett aztán az a furcsa helyzet, hogy Magyarországon a "baloldal" szót nyugatos, kapitalizmuspárti, liberálist jelent, míg a "jobboldal" szuverenista, nacionalista, ha nem is antikapitalistát, de harmadikutast.
A mitológiát persze építeni is kell. A volt kommunistákat pl. 2 részre kellett osztani: azokra, akik csatlakoztak a ballib táborhoz, s azokra akik a jobboldalra mentek. Az előbbieket dicsérni kellett éjjel-nappal, míg az utóbbiakat szidni.
A dolog odáig ment, hogy még a kádárista hatalmi gépezet legfelsőbb tagjai is "jók" lettek, ha aztán ballibek lettek, míg a kádárista hatalom legalacsonyabb rangú tagjai viszont "rosszak" lettek, ha a másik oldalra álltak. Jó példa: a jó demokrata Horn Gyula és a gonosz komcsi idősebb Orbán, aki pedig csak egy jelentéktelen alapszervezeti párttitkár volt.
De ha kell, kitaláltak múltat az ellenoldal neves embereinek is.
Így pl. ma már tény a ballib oldalon, hogy Kövér László MSZMP-tag volt. Miközben sose volt az. (Eleve a Fidesz alapszabálya 1998-ig tiltotta volt MSZMP-tagok belépését.)
S most ismét előjött a Bayer-ügy kapcsán, hogy Bayer pártpropagadista volt a Népszabadságban, szóval biztos MSZMP-tag volt. Miközben 1993-1998 között volt a Népszabadság munkatársa, azaz évekkel az MSZMP megszűnése után.
