Megjelent a Határátkelőben.
A bolgároknál a rokonság fontosabb, mint a magyaroknál, az emberek jobban és pontosabban számon tartják rokonaikat. Ez a nyelvben is érezhető, míg magyarul pl. csak nagybácsi és nagynéni van, bolgárul külön szó van az apai és az anyai ágai nagybácsira, nagynénire. Ugyanígy pl. az apósra és az anyósra is két-két szó van: a feleség szüleire és a férj szüleire más-más szó van, s ez még inkább igaz a magyar sógor/sógornő szó esetében, ez sokféle lehet bolgárul a pontos rokoni kapcsolat függvényében, pl. külön szó a férj lánytestvérének a férje és a feleség fiútestvére, miközben magyarul mindkettő egyszerűen “sógor”.
A kommunizmusig a nagycsalád szerepe nagyon fontos volt, íratlan szabály volt egymás segítésének kötelezettsége. Akkor a kapcsolatokat szorosan tartotta a rokonság, Ma már ez megszűnt, legfeljebb az állás keresésében maradt meg: pl. nagyon csúnya dolog, ha valaki nem segít a rokonának ebben, akkor is, ha esetleg az illetőt nem is látta évek óta és alig ismerik egymást.
Kihat a családi szokásokra a vallás is. A valláshoz való viszony más, mint Magyarországon. Míg a magyar népszámláláson a lakosság 27 %-a nem válaszolt a vallási hovatartozást firtató kérdésre, Bulgáriában csak 7 % tagadta meg a választ. Ugyanígy: míg Magyarországon a lakosság 25 %-a ateistának vagy felekezeten kívülinek mondta magát, Bulgária esetében ez az arány alig 5 %.
Természetesen a magát hívőnek mondó többségnél az esetek zömében ez nem jelenti a vallás rendszeres gyakorlását. Azonban az alapvető szokásokra erősen hatnak az adott vallás szokásai. (Bulgária lakosságának 76 %-a ortodox, 10 %-a muszlim, 1-1 %-a katolikus és protestáns, s kevesebb mint 1 % más vallású, elsősorban ókeleti keresztény és zsidó.) Én természetesen csak az ortodox szokásokat ismerem közelről – lévén magam is ilyen vallású vagyok -, azaz csak ezekről tudok beszámolni. Alapvetően a születés, házasság, halál körüli eseményeket a vonatkozó ortodox szokások határozzák meg, ezeket azok is betartják, akik egyébként sosem járnak templomba.
Külföldiek számára a legmegdöbbentőbb bolgár szokás a halottak fényképeinek kiragasztása a falra, pl. bejárati ajtóra, bérházakban a kapura, a hirdetőoszlopokra. Ez jellemzően a halál után, majd az azt követő 40. napon történik, egyesek megismétlik az 1., 5., 10. és a további évfordulókon is. A halott hozzátartozói jellemzően A/5-ös formátumú halotti jelentéseket nyomtatnak, ezeken mindig szerepel a halott fényképe, pontos neve, az, hogy mikor halt meg, hány évesen, mennyi idő telt el halála óta, valamint sok esetben a jelentés tartalmazza a gyászoló hozzátartozók rokoni fokát is, néha valamilyen versike is van a lapon. Ezekből a gyászolók 100-200 példányt is csinálnak, majd szinte szórólapszerűen felragasztják olyan helyekre, ahol a halott élete során gyakran tartózkodott, így értesítve a szomszédokat, távoli ismerősöket a halálhírről. Így szinte nincs a nagyvárosokban olyan hely, ahol ne ütköznénk halotti jelentésekbe.
A halott temetésekor, majd a róla való megemlékezéskor halotti ételt szokás készíteni és körbekínálni. Ezen ételek legfontosabb eleme az édes főtt búza, melyet jellemzően porcukorral szokás megszórni. Ha bolgár ortodox templomba megyünk és egy vadidegen a kezünkbe nyom egy papírtányért rajta főtt búzával, nagy tahóságnak számít visszautasítani, ugyanis ezzel egy halott emlékét sértjük meg. Sok esetben a főtt búza mellé kalács, sütemény, cukorka, bor is jár. A modernitás ide is betört, láttam már ortodox gyászmisén főtt búzát gumimackó-cukorkákkal keverve, porcukorral meghintve. Ha a gyászolók nem fogyasztották el az egész mennyiséget, nem szokás hazavinni, így mindenképpen megkínálják az arra járó idegeneket is.
Az egyik furcsa, nem vallási szokás, az érettségizett fiatalok ünneplése, magyarul ballagás. A magyarországi ballagásnál ez Bulgáriában sokkal fontosabb ünnep, az ünneplésre sok család többet költ, mint egy esküvőre: drága ruhákat vesznek, ékszereket ajándékoznak, minőségi kocsit bérelnek, s valamilyen drágább étteremben, bárban, szállodában megy a buli. A ballagás kissé groteszk eleme, amikor a ballagók kocsikkal vonulnak fel a városban, óriási dudálással, sok ballagó – különösen a lányok - életveszélyes állapotban: pl. félig kilógva az autó ablakában ülnek lenge öltözékben. A bolgár médiákban sok kritikus hang is elhangzik ezekkel kapcsolatban, sok média nemes egyszerűséggel “kurvák felvonulásának” nevezi a ballagást.
Ami a kívülállókat illeti, az átlagember ugyanolyan zárkózott, mint Magyarországon. Magyar szemmel furcsa, hogy az először megismerkedő fiatalok kezdetben gyakran és jellemzően magázzák egymást, bár aztán gyorsan és automatikusan áttérnek a tegeződésre. (Munkahelyekre ez nem áll, ott az azonnali tegeződés a jellemző szokás.)
Ami a külföldieket illeti, az átlagbolgár barátságos az idegenek iránt. Ez alól kivétel lehet és tartózkodó hozzáállást idézhet elő, ha a külföldi nagyon más, jellemzően színesbőrű vagy láthatóan muszlim vallású, de ez is csak a kezdetekben jelentkezik. Nyilván itt is vannak meggyőződéses rasszisták, de abszolút kisebbségben vannak. Ami tény viszont: az iszlám vallás sok emberben félelmet kelt, azokban is, akik egyébként nem vetik meg a muzulmánokat, ennek történelmi okai vannak. A bolgár ember egyébként nagyon nem nacionalista, sőt inkább amolyan ellentétes nacionalizmusban szenved, azaz szerinte minden jobb, ami külföldi.
Ha egy külföldi bolgárul igyekszik beszélni, nagy tiszteletet arat le már magával az igyekezettel. Amikor pár éve az akkori szófiai amerikai nagykövetről kiderült, hogy megtanult bolgárul, sőt bolgár irodalmat olvas eredetiben, érezhetően jobbak lettek a róla szóló vélemények még az Amerika-kritikus médiákban is.
A munkahelyeken abszolút nem számít a dolgozó nemzetisége. Több külföldi ismerősöm alapján mondom ezt, nem saját magam alapján, mivel én – lévén bolgár származású – nem minősülök “igazi” külföldinek.
A gyerekeknek nincs hatásuk a felnőttek kapcsolataira. A gyerek iskolatársainak szülei jellemzően vadidegenek, semmi sem tudható róluk.
Alapvetően a bolgár ember erősen individualista, nem oszt meg dolgokat, gondolatokat másokkal. Ami pedig a pénzügyi, anyagi kérdéseket illeti, ezeket még rokonok előtt is titkolni szokás. A félévezredes török elnyomás alatt a bolgár ember megtanulta, hogy a legjobb megoldás rejtegetni a kis vagyont is, mert ha látszik a pénz, akkor esetleg jön a hatóság és jól megadóztatja az óvatlan embert. Ennek következménye máig az, hogy mindenki igyekszik magát a valósnál szegényebbnek beállítani, s alapvetően a panaszkodás az alaphozzáállás “ha nem panaszkodom, azt hiszik, hogy jól élek, s kirabolnak” logika mentén. Amikor az átlagmagyar vesz egy új drága fényképezőgépet részletre, azt fogja hazudni, hogy készpénzért vette, míg az átlagbolgár meg akkor is azt fogja hazudni, hogy részletre vette (sőt: használtan vette részletre!), ha a valóságban vadonatújan vette készpénzért, s mindenképpen panaszkodni kezd, hogy most éhezni fog a hónap végéig, mert nem maradt semmi pénze.
Óriási változásokat hozott a kommunizmus bukása a 80-as évek végén a párkapcsolatokban. Korábban a házasság nélküli együttélés súlyosan antiszociális magatartásnak minősült, az ilyen kapcsolatokból származó gyerekeket pedig megvetés érte (hivatalosan nem, de az emberek részéről igen). A 90-es évektől ez az ellenkező végletbe fordult: ma már a házasság számít extravagáns magatartásnak, a párok többsége házasság nélkül él együtt, s egyre több az ilyen kapcsolatból származó gyerek.
Bolgár szokás, hogy amikor valakinek születésnapja, névnapja van, ő is köteles köszönteni a többieket. Még munkahelyeken is szinte kötelező, hogy az ünnepelt csokoládébonbonokkal felszerelkezve megy munkába az ünnepnapon, s végigkínálja a kollégáit. Ajándékot viszont csak a legközelebbi barátaitól, rokonaitól kap, az átlag munkahelyi kolléga nem vesz semmilyen ajándékot, csak átadja jókívánságait, amikor az ünnepelt megkínálja őt.
A legnagyobb népi családi ünnepekről is pár szót.
Karácsony Szentestéje december 24-én, amikor kizárólag vegetáriánus vacsorát szokás enni. Virágvasárnap (a keleti naptár szerint), amikor halat szokás enni. Húsvét (a keleti naptár szerint), amikor hímes tojást és kalácsot szokás fogyasztani. A bolgár kalács jóval nagyobb a magyar változatánál, cukrosabb és belseje, textúrája is nehezebb.
Szintén ünneplik, különösen vidéken, a Trifon napot (február 1. vagy 14.), ez a szőlészek napja, így a borivás kapcsolódik hozzá. Manapság sokan a 20 éve megjelent Valentin-nappal együtt ünneplik.
A négy legnagyobb névnap: János-nap (január 7.), György-nap (május 6.), Péter-nap (június 29.) és Dömötör-nap (október 26.) – ezeket különösen nagy alapossággal ünneplik, ha van a családban ilyen nevű személy (általában van, mert ezek a legnépszerűbb 10 bolgár férfinév között vannak).
A nem-vallási eredetű ünepek közül messze a legfontosabb a Nőnap (március 8.). Bár csak a kommunizmus alatt jelent meg ez az ünnep az országban, a rendszer bukása nem sodorta magával. Mivel Bulgáriában nincs Anyák napja, így a Nőnap átvette az Anyák napja jellemzőit is. A 90-es években próbálták a Nőnapot eltörölni, arra hivatakozva, hogy kommunista szokás és helyette március 25-ét népszerűsíteni (Szűz Mária Örömhíre), azonban ez a próbálkozás nem sikerült, maradt a Nőnap. Jobb is, hogy nem lett Szűz Mária Örömhíréből egy kereskedelmi ünnep fabrikálva!
