Nézve a következő adást jutott eszembe:

- a lényeg: mikor antikapitalista a modern baloldal?

Mert az nem kérdés, hogy eredetében a baloldal antikapitalista.

Persze mindig sajátos módon. Már a hivatalos szovjet vonal is aláhúzta, hogy a liberalizmus, a polgári eszme jó dolog! A hagyományos marxista történelemszemlélet is ezt mondta: a történelem osztályharcok sorozata. Azaz a feudalizmus bevezetése is forradalmi tett volt az azt megelőző rabszolgatartó társadalomhoz képest, s ugyanígy a polgári átalakulás is pozitív forradalmi tett a korábbi feudalizmushoz képest.

Persze ez a szemlélet abszurd: a világ nagy részen sose volt rabszolgatartó társadalom, s feudalizmus pedig szinte csak Nyugat-Európában, ahogy őskori kommunizmus se létezett, dehát a tények sose zavarták a nagy marxista gondolkodókat.

Szóval a szovjet kommunista narratíva az volt - s ez történetesen igaz is -, hogy a kommunista átalakulás nem a polgári rend ellen van, hanem annak folytatása, befejezése, lásd a polgári rend megadta a jogegyenlőséget az embereknek, de nem adott vagyoni egyenlőséget, s ez utóbbit a kommunista rend fogja megadni.

Persze a valódi események érdekesen alakultak. A marxista baloldal vesztett minden téren. Nyugaton lassan liberálissá lett, ennek egyik mellékága a woke és antifa mozgalom is, melyek már egyáltalán nem akarnak kommunizmust, hanem marginális kisebbségek képviseletéért küzdenek a polgári demokrácián belül. Keleten pedig - ez leginkább Kína - a kommunista átalakulás el lett napolva a késő jövőbe, most a kapitalizmust építik állami kontroll mellett.

Mikor fordul elő, hogy egy magát baloldalinak mondó - a valóságban teljesen liberális - párt hirtelen a kapitalizmus ellen kezd beszélni? Tapasztalatom: amikor a párt immár minden befolyását elvesztette az adott társadalomra.

Ez itt is látható: az immár 1 %-ért küzdő MSZP hirtelen milyen bátran antikapitalista lett!

Tipikus esetet ír le a 444:

- a lényeg: bojkott a szaúdiak ellen, mert nem viselkednek a brit szokások szerint.

Sokat hallottam Európán kívüliektől ezt: a nyugat kitalál dolgokat, bevezeti őket, majd mindenkit meg akar büntetni, aki még nem tesz ugyanígy. Tulajdonképpen a XIX. századi gyarmatosító politika folytatása, csak most már az "emberi jogokra" hivatkozva.

Egy cikk kapcsán a Népszavában, a cikk idézi Eszterházyt: "[...] éles társadalmi-politikai változások idején (mint például az 1989–90-es magyar rendszerváltáskor) látványosan megugrik az átalakuló, az „átvedlő” polgárok száma. Ilyenkor az ember hirtelen, egy csapásra 180 fokos fordulatot vesz nézeteiben, világlátásában, egész magatartásában. Ahogyan Esterházy Péter írta, túl nagy (volt) a tolongás a Damaszkuszba vezető úton. A tömeges megtérés látványa gyanúsnak tűnik sokak számára.".

Na most, Eszterházyt nem tartom nagyra. Íróként egy nulla, írásai az olvashatatlanság határán vannak, egyetlen művét olvastam végig, nagy időpazarlás volt, mivel a mű nem szól semmiről, szó szerint semmi értelme. Pedig én szeretem az abszurd stílust, de Eszterházy nem abszurd, hanem csak szimplán szar. De ez nem számít, a fő bajom nem az vele, hogy rossz író volt - ez sokakkal megesik -, hanem megmondóemberi tevékenysége, melynek lényege a mindenkit lenézés és a pökhendiség.

Ez a damaszkuszi utas szöveg is valami ilyesmi, s persze maga a megállapítás mélyen hazug. Miért?

1989-1990-ben valójában nem volt semmilyen tömeges megtérés, átfordulás. Se pálfordulás, se köpönyegforgatás nem zajlott. Annyi történt, hogy egy diktatúra lassan kimúlt, s vele együtt követelményrendszere is. Ami azt okozta, hogy aki addig kényszerűen betartotta a követelményeket, az hirtelen felszabadult azok alól, s immár szabadabb lett. Semmi más.

Márpedig a követelményeket be kellett tartani még 1988-ban is, hiába magyarázzák utólag, hogy a Kádár-rendszer mennyire szabados volt. Igen, szabadabb volt pl. a bolgár rendszerhez képest, de egyáltalán nem volt szabad. S az ember amennyivel kevésbé volt a rendszerben marginális, annál több követelmény vonatkozott rá.

Amikor hirtelen kiderült 1989-ben, hogy a rendszer tényleg felszámolja saját magát - moszkvai ukáz alapján -, az emberek többsége annyit érzett, hogy akkor immár nem kell a szabályokat tartani. Ennyi az egész. S semmilyen damaszkuszi út.

Az ugyanis nem pálfordulás, sem köpönyegforgatás, hogy valaki már nem teljesíti az időközben megszűnt szabályokat. Nem az egyén változott meg, hanem a követelmények feléje.

Lásd párttagság. A csúcson 850 ezer párttag volt. Ebből 780 ezer nem csatlakozott se a Munkáspárthoz, se az MSZP-hez 1989-ben, azaz egyik utódpárthoz se. Miért? Mert eleve csak kényszer miatt voltak párttagok korábban.

Ezt is népszerű manapság tagadni, leginkább ballib oldalon, pedig tény: egy sor területen és sok beosztásban igenis kötelező volt a párttagság.

A gyónáshoz nekem személyes speciális viszonyom van, de ez túl intím, így nem beszélnék róla. Így marad az általános elv.

Újabb DK-s demagógia a pedofil hiszti meglovagolása mentén: "A DK gyermekvédelmi programjának része az is, hogy a törvény mindenki számára írja elő a kiskorúakat érintő szexuális és más bűncselekmények esetében a feljelentési kötelezettséget, így az az egyházi személyeknek is. A párt szerint véget kell vetni annak, hogy egy pap a gyónási titokra hivatkozva ma törvényesen eltitkolhatja, ha a tudomására jutott gyermekbántalmazás, például egy pedofil bűntett.".

Egyrészt az egész a valóságon kívül van, hiszen nehezen elképzelhető, hogy valaki mélyen hívő ember és emellett aktív pedofil, így nulla körüli lehet a pedofil cselekedetet meggyónó emberek száma. Az egész DK-s koncepció nem érti mi a gyónás. Tulajdonképpen az egyetlen cél, hogy egy mondatban szerepelhessen a "pedofil" és a "pap" szó.

Másrészt az elvi rész, ami fontosabb. Ha ütközik az egyházi és a világi törvény, akkor mindig az egyházinak van elsőbbsége, legalábbis a hívő ember számára. Azaz bármit is ír elő az állam pl. a gyónásról, azt hívő keresztény nem fogja betartani.

S igazi vicc: mivel a nem-betartást az állam nem képes bizonyítani, hiszen nincs módszer bizonyítani, hogy egy pap nem tartotta be a törvényt, így az egész vita csak egy DK-s hisztizés.

Persze hisztinek jó, hiszen erősíti a kevés megmaradt DK-s tábort. Ott a "pap" ugyanolyan hívószó, mint a "határontúli", mindig képes felhergelni az átlag DK-s rajongót.

Az irodalmi Nobel egy politikai díj, nem irodalmi elismerés. Mint a halivúdi Oszkár.

Csak meg kell nézni az eddigi díjazottak listáját. Nagy részüket még az irodalommal szakmai szinten foglalkozó emberek se ismerik.

Szóval a díjnak nincs jelentősége, ez egy protokoll elismerés a saját kutya kölykeinek.

Mondjuk a Sátántangó legalább tényleg jó mű, ezt el kell ismerni. De sose kapta volna meg ezt a díjat a szerző, ha nem lenne a Nobel Bizottság kutyájának kölyke.

Október 10. Kubában kivételes ünnep: ez az egyetlen pirosbetűs ünnep, mely ma is az, de a kommunista időszak előtt is az volt.

Viszont sem akkor nem ez volt a fő nemzeti ünnep, sem most nem az. Most nemzeti ünnep az kétszer is van: július 26. és január 1., az előbbi Castróék mozgalmának kezdete 1953-ban, az utóbbi a mozgalom 1959-es győzelmének a napja. Castróék előtt pedig a fő nemzeti ünnep május 20. volt, Kuba 1902-es függetlenségének a napja, ezt ma meg se említik, a hivatalos narratíva szerint ugyanis az nem volt igazi függetlenség, így nem kell ünnepelni.

Október 10. viszont az 1868-1878-as spanyol-kubai háború kitörésének évfordulója. Valójában ez polgárháború volt, hiszen az egyik oldalon a magukat immár kubaiaknak tartók voltak, míg a másikon a Kubában élő magukat spanyoloknak tekintők, persze maguk mögött a spanyol állam erejével.

Tulajdonképpen olyan hogy kubai nép csak a XIX. sz. folyamán lett. A század elején még mindenki spanyol volt, Kubában élő spanyol, míg a század végén már szinte mindenki nem spanyolnak, hanem kubainak tekintette magát.

A spanyol rendszerben Kuba valójában nem volt soha jogilag gyarmat, hanem az ország része volt.

Azonban az 1820-as évekre lassan kialakult az érdekellentét az egész Spanyol Birodalom és Kuba között, ezzel megszületett a kubai nacionalizmus, mely így szeparatizmus is volt. Ez az eszme folyamatosan erősödött, s az 1860-as évekre már többségi lett. Három fő tényező lett:

• a kubai elit rájött, nem érdemes a hatalmat megosztania a spanyol állammal, jobb, ha csak ők irányítanak,
• a francia felvilágosodás hatása az értelmiségben: független köztársaságot akartak a spanyol monarchia helyett,
• a gazdasági érdek: Kuba jobban képes kereskedni a világgal, ha nem része Spanyolországnak.

Az 1868-1878-as spanyol-kubai háborút persze végül a spanyolok nyerték meg, de maga a kubai vereség csak növelte a vágyat a függetlenségre. Ez végül az USA beavatkozásával történt meg, 1898-ban az USA hazat üzent Spanyolországnak, egy amerikai hadihajó elsüllyesztése miatt a havannai kikötőben - ma már szinte biztos tény, hogy a hadihajót maga az USA süllyesztette el, hogy legyen ürügye -, ezt a háborút megnyerte az USA, ami után Spanyolország lemondott 4 területéről, közülük az egyik Kuba volt. Az USA így megszerezte Kubát, de Kuba 1902-ben hivatalosan független ország lett.

Lassan kezd világos lenni: folyómederben még Bulgáriában se lehet építkezni.

Bulgária igazi problémája a kommunizmus bukása után nem a korrupció volt, valójában - minden ellenkező híresztelés ellenére - a bolgár korrupció semmivel se nagyobb, mint nyugaton. A fő probléma az lett, hogy megvalósult 1990-től az ultraliberális álom, a gyenge állam.

Így nem az van, hogy valakit le kell fizetni az állami hatóságnál, hogy az aztán kedvezzen nekünk. Nem, erre semmi szükség, nem kell senkit lefizetni. A megoldás: csinálsz amit akarsz, aztán évekig pereskedsz, s a végén mindenki megszokja a kész helyzetet, azaz az állam nem tartatja be a saját jogszabályait.

Ez még ma is működik, de ma már azért van állami hatalom, szóval legalábbis veszélyes csak úgy bármit cselekedni, mert esélyes, hogy az állam végül fellép, de a 90-es években tényleg teljesen veszélytelen volt bármilyen jogszabályt megsérteni.

Ez is most ilyen eset. A rendszerváltozás után beindult a hatalmas építkezési hullám a tengerparton. Mivel egyszerűen fizikailag nincs elég hely építkezésre, a jó helyek meg drágák, így elkezdődött az építkezésre alkalmatlan területek építési területté változtatása. Ennek extrém verziója: folyómedrek befedése, a folyók csövekbe való átirányításával. Ez működő megoldás sokáig, hiszen olyan sok víz csak átlag 10-15 évente esik, hogy a csövek képtelenek felfogni és elvezetni a vizet a tengerbe, az meg hosszú táv. Rövid távon viszont így extra profitot lehet elérni, még nyugati balekok is befektetnek ilyen ingatlanokba.

Itt most Neszebar külterületén, az Elenite nevű külterületi lakóparkban zajlottak az események Az Elenite nevű külterületi lakópark - szállodák is vannak benne - is folyómederre épült. Ez a Google-térképen is jól látható: a folyótorkolatra épült az egész lakónegyed:

Aki elárulja a baloldalt, az előbb-utóbb jobboldali lesz. Ahogy ez fordítva is igaz.

Sőt, aki eleve azzal indul, hogy ő harmadik erő, az is kiköt aztán a 2 tábor valamelyikénél.

Lehet bármilyen változás személyekben, a táborok elve szilárdan marad. Ez a magyar politika sajátossága.

Minden cselekedet és történés ezt igazolja.

A legfrissebb: a "harmadikoldalas" Zsupér-féle Finga helyet adott Pankotai Liliputnak (alias "Vasággyal 40 kilós gyereklány"), aki neves baloldali megmondóemberként kezdte karrierjét:

Ex-Gyurcsányné Klára láthatóan nem érti mi zajlik körülötte.

Nemrég még azt tervezték, körülöttük alakul meg a Zorbánt leváltó BEP - Ballib Egységes Párt -, s nyilván a Klára lesz a fővezér. Most meg hirtelen a dolgok úgy alakultak, hogy az 5 %-ért küzdenek egyedül. Nagyon gyors változás.

Pedig ők ugyanazt mondták mindig: a legtisztább européer és ballib eszmét, melynek eddig mindig volt közönsége. Szóval most nem értik: miért nem működik? Még a legmegbízhatóbb ballib megmondóemberek 90+ %-a is átállt a Tiszához - dehát miért?

Mint amikor a gazdag hülyegyerek először találkozik átlagemberekkel.

Idén október 5-én volt a 60. évfordulója annak, hogy a kubai vezetés nyíltan elismerte: az ország kommunista.

Kuba az egyik olyan ország, ahol a Szovjetuniótól függetlenül lett kommunista rendszer.

1965. október 5-én lett az összes kubai politikai párt betiltva, kivéve egyet, a Kubai Szocialista Forradadalom Egyesült Pártját, mely ezen a napon átnevezte magát Kubai Kommunista Párttá.

Egyébént létezett már korábban is Kubai Kommunista Párt, még 1925-től, de az, a kubai forradalom 1959-es győzelme után be lett integrálva a győztes forradalmi mozgalomba. Érdekesség: a kezdetekben a kubai kommunisták ellenezték a forradalmat, csak a végső szakaszba álltak át, az ok: Castróék mozgalmát a kommunisták kezdetben polgári erőnek tekintették, így marxista alapról nem támogatták.

Az események sorozata:

• 1959. január 1.: győz a forradalom, a kubai elnök (Batista) elmenekül az országból, aminek hatására a teljes megmaradt állami apparátus átáll,
• 1961. április 16.: Castro bejelenti, hogy a forradalom irányvonala szocialista,
• 1962. március 26.: a forradalmat támogató szervezetek egyesüléséből megalakul a Kubai Szocialista Forradalom Egyesült Pártja,
• 1965. október 5.: Castro bejelenti, hogy a forradalom célja marxista-leninista, a Kubai Szocialista Forradalom Egyesült Pártja átnevezi magát Kubai Kommunista Párttá, minden más párt betiltásra kerül,
• 1976. április 15.: az új kubai alkotmány kimondja, a Kubai Kommunista Párt az ország vezető ereje,
• 2002. január 1.: alkotmánymódosítás kimondja, Kuba szocialista rendszere örökös és megváltoztathatatlan.

Persze minden egyes lépésnek volt előzménye.

Az 1961-es szocializmus bejelentés előzménye a sikertelen Disznó-öbölbeli akció, amikor kubai ellenzékiek a CIA segítségével partra szálltak Kubában, a hatalom megdöntése céljából. Az akció azonban totális kudarccal végződött, a CIA nem adott teljes körű segítséget diplomáciai okokból, a harcosok pedig felkészületlenek voltak, hozzáértésüket lelkességgel igyekeztek pótolni. Továbbá, a titkosság se volt magas fokú, mert szovjet hírszerzés megtudta az akció előkészületeit, s az infót továbbította Havannába. Ezen kívül Kennedy leállította az előzetesen ígért légi támogatást, nem akarván az USA teljeskörű részvételét. Így a kubai vezetéshez hű erők 3 nap alatt likvidálták az egész akciót. Hírértékben pedig mindez csak erősítette a kubai vezetés legitimációját.

Az 1965-ös kommunizmus nyilatkozat előzménye pedig Che Guevara távozása Kubából. Che Guevara addig a kettes számú vezető volt, tehát Fidel testvérét is megelőzte. A Szovjetunió viszont nem volt hajlandó teljes támogatást adni Kubának, míg Che benne van a vezetésnek. Ennek oka Che szovjetellenessége: Che balról támadta a szovjet rendszert, azaz hogy az nem eléggé kommunista. Miután Che lemondott, majd távozott az országból, immár megnyílt a lehetőség a teljeskörű kubai-szovjet barátság előtt. A jelképes pártátnevezés biztosította a szovjet elvtársakat: ezentúl Kuba a "helyes", szovjet úton fog haladni, nem Che délibábos, trockista ízű útján.

2002 előzménye pedig nyilvánvaló: a szovjet kommunizmus vége. Castróék el akarták kerülni, hogy a szovjet összeomlás hasonló eredményt érjen el Kubában is, s ezt sikeresen el is érték: a szovjet reformok, majd az összeomlás nem okoztak soha hasonlót Kubában. Ennek megkoronázása lett az "örökké szocializmus" alkotmányos szöveg.

Panaszkodik a Mérce:

Pedig a jelenség nem új.

A világkommunizmus összeomlása (1988-1992) óta egyértelmű a helyzet. A szélsőbal (ami alatt a rendszerkritikus baloldal értendő) narratíváját lassan átvette a nyugati elit, miután ez a értékrend nem kapcsolódott immár az ellenséges hatalom Szovjetunióhoz. A woke mozgalom felívelésekor a 2010-es években a nagytőke immár teljesen átvette a szélsőbalos jelszavakat.

Én magam ezt személyesen is láttam. 2015-2017 között a Coca-Colánál dolgoztam, pont a woke egyik csúcsidőszakában, majd 2020-2022-ben a TikToknál, ez a kései woke időszak volt. Ott folyamatos tapasztalat volt, hogy a világ akkor második legnagyobb márkaneve - csak az Apple előzte meg -, a Coca-Cola hogyan nyomta folyamatosan ezt a narratívát. Folyamatosan ment a mélyzöld marhaság, globális felmelegedés elleni kamuharc, szegénysimogatás, genderológia, homoszexuális lobbitevékenység.

A vicces az volt, amikor a cég túlfeszítette a húrt, s nem belemélyedve a woke eszmébe, azt felületesen alkalmazva követett el bakikat. Az egyik híres eset egy aztán gyorsan vissza is vont reklámkampány volt, tartalma kb. ez:

• bús indiánok élnek a nyomorban, szarban és sárban, Mexikóban,
• megérkeznek az indián faluba a woke amerikai fiatalok, köztük homokos párok is,
• az amerikaiak kólát osztanak az indiánoknak,
• végre minden indián boldog!

Aztán a cég bocsánatot is kért, hogy a XIX. századi gyarmatosító narratívát adta elő új köntösben: mennek a bátor fehér telepesek a nyomorban élő tudatlan bennszülöttekhez, s elviszik nekik a felvilágosodás szent lángját üveggyöngyök alakjában.

De ez az eset is igazolja, a nemzetközi nagytőke átvette a szélsőbal eszközeit.

S ezt a liberális nyilvánosság is így látja: a szélsőbal a "miénk", akkor is ha kissé kellemetlen rokon, de mégis a mi kutyánk kölyke, míg a szélsőjobb az egyértelmű ellenség, vele szemben mindenki köteles összefogni.

Ezek után a Mérce min csodálkozik? Hiszen minden rájuk is igaz. Az állítólag szélsőbalos Jámbor - volt szerkesztőjük - vajon hogyan lett parlamenti képviselő, ha nem a liberális médiák és szavazók teljes támogatásával?

Szóval ez egy műfelháborodás most.

Szimpla tény: a rendszerkritikusság a jobboldalon van, azaz a szélsőjobb az.

Úgy döntöttem, a Puzsérek körüli új szalont elnevezem újlibeknek.

Vicces, szolidaritási tüntetés egy régi ballib mellett - igaz, átállt az újakhoz -, mert ki lett hallgatva. Közismert, tanúkihallgatás csak kőkemény diktatúrákban szokott lenni.

Valószínűleg szimpla kapkodás, meg ürügy. Az eredeti megbékélés tüntit ugyanis a hívek 90+ %-a kritizálta: egyrészt nem akarnak megbékélni az ellenséggel, másrészt a meghirdetett 3 fideszes résztvevő miatt (Böjte Csaba, Kassai Lajos, Skrabski Fruzsina), akik közül csak Kassait hajlandók elfogadni az átlagpuzséristák, de még őt is csak bizonyos távolságtartással. Böjte személye ellen hatalmas felháborodás ment, Puzsér nem érti, hogy a ballibek és az újlibek kedvenc papja Iványi, legfeljebb még Libeeró Miklós, de nem Böjte atya. Puzsér mint istenhívő nem képes megérteni, még ő se lesz képes az ateista rajongókkal elfogadtatni, hogy a vallás nem középkori tudatlan sötétség.

A liberális világhatalom egyik kedvenc módszere ez: ismeretlen embereket híressé kikiáltani.

Ilyenkor sajnos az átlagember reakciója az, hogy szégyellni kezdi magát "de műveletlen vagyok, hogy sose hallottam róla", így lassan az ismeretlen "híresség" tényleg híres lesz, legalábbis ideiglenesen.

Olyan ez kicsit, mint a közvéleménykutatás üzletág: jól meg kell fizetni a "neves" intézetet, s kapunk is értékelhető százalékot, mellyel már el tudunk indulni felfelé, s egy idő után, tényleg meglesz a kamuszázalékunk.

Egyszerű emberi lelki mechanizmus ez: az átlagember nem szeretne az átlagtól eltérni, így csak akkor mer bármit nyíltan bevallani, ha az átlagosnak számít.

Mint a kognitív disszonanciára alapuló reklámok: ha elérjük, hogy a vevő elhiszi, hogy valamit tudnia kellene, akkor inkább úgy tesz, mintha tudná az adott dolgot, pedig a valóságban fogalma sincs róla.

A Times világ 100 legbefolyásosabb feltörekvő tehetségének listája pontosan ilyen valami. Volt már rajta olyan rég elfeledett ember, mint Fekete-Győr András és Csehszlovák Kattinka is, ma ki merné őket rátenni bármilyen listára, senki.

Szóval semmi különös, a valóság maradt a régi, ez csak a liberális médiagépezet rendes működése.

Furcsa ez a magatartás-változás.

Ugyanaz az elit, mely 1989-1990-ben elutasított minden igazságtételt, s megbékélésre szólított, most más dalt énekel, persze elég hamisan:

Mi változott? Nem az esetleg, hogy most ők nem érintettek...

Az antiszemitizmus azt jelenti, hogy ellenzed Sorost - írja meg egészen nyíltan a HVG.

Szó szerint: "A magyar miniszterelnök politikája tudatosan ellentmondásos. Kívülre úgy jelenik meg, mint a zsidó élet megingathatatlan támogatója, viszont főleg Soros Györgyöt kikiáltotta az ország ellenségének. Ily módon nagyon is célzottan régi antiszemita közhelyeket hoz működésbe.".

Mikor még élt, hasonlókat vezetett le TGM is. Ő ezt teljesen őszintén meg is magyarázta. Most nem találom a cikkét, de kb. a következő volt a gondolatmenet:

• a premodern Európában a zsidóság idegen test volt, sose volt több megtűrt elemnél, mivel nem tudott beilleszkedni a premodern európai keresztény rendszer egyik részébe se, azaz kb. olyanok voltak, mint a nomádok egy letelepedett társadalomban (lásd a cigánykérdést erről),
• a modernitásért való küzdelemben ezért a zsidók mindig a modernitás mellett léptek fel, a premodern értékek ellen, hiszen ez személyes érdekük is volt,
• bár az antiszemitizmus örökli a premodern antijudaizmust, de alapvetően más: immár nem a zsidók mint idegenek ellen uszít (az antijudaizmus befogadta gond nélkül a kereszténnyé lett zsidókat, sőt volt nem egy kereszténnyé lett zsidó a vezető antijudaisták közt, lásd a spanyol főinkvizitort, Tomás de Torquemadát, aki kitalálta a zsidók Spanyolországból kiutasításának ötletét 1492-ben), hanem bennük a modernizáló elitet látja, azaz tisztán ideológiai alapú, tehát a náci antiszemitizmus inkább torzulás ehhez képest, mert nem fogadta el keresztény vallású zsidókat,
• tehát egy zsidó is lehet antiszemita, ha ellenzi a modernizmust, pl. az ultraortodox zsidók antiszemiták, de Netanjahu is az, hiszen "populista", azaz olyan erőkkel áll szövetségben, akik nyíltan vagy rejtve, de a modernizmus ellenségei.

Nyilván mindez baromság, de eszembe jutott a cikket olvasva. Tipikus példája ez a szómágiának:

Mindenképpen csavarosabb szómágia, mint a hagyományos ballib magyarázat, mely szerint a Zorbán a lelke mélyén antiszemita, de ezt filoszemitizmussal leplezi.

Pár napja halt meg a mormon elnök. 101 évesen, félig magatehetetlen állapotban. Ő volt a 17. mormon elnök időrendben.

A mormonokhoz képest a posztsztálini szovjet vezetőség fiatalokból állt.

Hogy ne lehessen semmilyen hatalmi harc, vetélkedés, a mormonok már az első utódláskor megegyeztek, mindig a rangidős apostol lesz a következő elnök. Ezt a második elnök harcolta ki annak idején, 1844-ben, az alapító Joseph Smith halálakor. Akkor ez még nem volt egyértelmű szabály, egyházszakadás is történt akkoriban emiatt, de a legnagyobb egyházuk azóta is ezt az íratlan szabályt tartja.

Amikor egy szervezetben ilyen rendszer alakul ki, hogy mindig a rangidős az utód, az eredmény az, hogy előbb-utóbb aggastyánokból lesznek vezetők.

A mormonoknál a legfelsőbb vezetőség alatti vezetői szintek még érdem alapján kerülnek kialakításra, de a legfelső szinten ez már ki van zárva a rendszer logikája miatt.

A mormon egyház legfelsőbb vezetése az Első Elnökség és a Tizenkettők Kvóruma, ez összesen 15 ember, ők az "apostolok". A legfontosabb adat: mikor lett valaki apostol, ez határozza meg az apostoli rangidősséget. Jelenleg alig 2 ember van, aki 70 év alatti és apostol.

Amikor egy elnök meghal, az Első Elnökség megszűnik, a teljes hatalom a Tizenkettőkre árad át, s abban tag a tizenkét rangidős apostol. Akik hivatalosan Isten ihletésére választanak új elnököt, de a valóságban mindig a rangidőben első apostolt választják meg, ez alól eddig sose volt kivétel.

Tehát nem az van, ami pl. a katolicizmusban, hogy a felső vezetés bárkit választhat, s ez rendszeresen meg is történik. Sőt a gyakorlatban a katolikusok nem is szoktak 80 évnél idősebbet római pápának választani, bár ezt semmi se tiltja.

Most a rangidős mormon apostol 41 éve apostol, életkora 93 év, s ő lesz így a következő elnök. Ha elél 101 éves korig ő is, az utóda egy másik, akkor 93 éves ember lesz, ez már előre tudható.

A rendszer logikája: amint valaki esélyes lesz az elnökségre, már 90 éves, de a legjobb esetben is 80 feletti. Így a szervezet előbb-utóbb aggastyánklubbá alakul.

A mormon hagyomány nem szereti a nőtlen vezetőket, így ha egy vezető beosztásúnak meghal a felesége, mindenképpen új házasságot köt. Ilyenkor a második feleség jellemzően jóval fiatalabb. Lásd a most elhunyt elnököt, s nála 26 évvel fiatalabb második feleségét:

Kubai fórumon olvastam: Kuba aranykora a 70-es és 80-as évek.

Furcsa, de a magyarázatok értelmesek. A fő okok 2 csoportra oszthatóak.

Egyrészt ekkor még nem volt minden elrohadva az országban. A forradalom győzelme előtt épült infrastruktúra még működött, a házak még nem voltak szétesve - a forradalom győzelme után semmi se épült, a pénzek Fidel megalomán külpolitikájára mentek el.

Másrészt ekkor még jöttek a segélyek a Szovjetunióból. A szovjetek gyakorlatilag pótolták mindazt, amit Kuba nem költött magára: élelmiszer, gyógyszer, üzemanyag.

Jegyrendszer akkor is volt, ma is van. Viszont akkor a jegyrendszer alapján tényleg kiosztották a járó élelmiszereket, míg ma sok esetben "jár, de nem jut" a rendszer lényege, azaz az emberek nem kapnak a legtöbb jegyre semmit.

Másrészt, a mostani rendszer sokkal szabadabb: a kubaiak szabadon utazhatnak és szabadon lehet valutájuk, akkor ez elképzelhetetlen volt. De hiába a szabadság, ha az embereknek nincs pénzük rá.

Aki ma nem számíthat külföldi rokon segélyezésére - s ez a többség - annak most sokkal rosszabb, mint egykor volt, amikor legalább a jegyrendszer biztosan működött.

Így mára az a kor legendává lett, hogy "az is rossz volt, de legalább ki lehetett bírni".

Alapvetően jó cikk a Telexen a ganderi repülőtérről.

A cikk is leírja,  Gander repülőtere egykor hatalmas fontosságú repülőtér volt, abban az időben, amikor a repülőgépek még nem tudtak egyvágtában átkelni nagy távokon, ilyenkor több leszálló hely is volt Európa és Amerika "között", pl. az Azori-szk., Írország, s Gander. Ma már Gandernek csak egy kis repülőtére van, kevés légitársaság használja, hiszen okafogyott lett.

Annak idején Kuba esetében fontos volt egészén a világkommunizmus bukásáig. Kuba el volt szigetelve a világtól, egy időben még a latin-amerikai országok is ignorálták a kubai rendszert, egyedül Mexikó nem szakította meg soha a kapcsolatokat.

Ennek része az is volt, hogy Kubába nehéz volt elutazni. A közelben csak Mexikóból volt állandó, közvetlen járat.

De a kommunista táborból nézve Mexikó nem volt megoldás, hiszen az messzebb van Kubánál.

Akkoriban Európából csak a keletnémet, a szovjet, s a csehszlovák légitársaság üzemeltetett állandó járatot Havannába, s egyedüli nyugatiként a spanyol Iberia.

A spanyol-kubai viszony ugyanis sose volt megszakadva. Tehát akkor se, amikor Havannában Fidel volt a vezér, Madridban meg Franco. Meg is kérdezték egyszer Francót, mi az oka, hogy egyetlen kommunista országgal se tart fenn kapcsolatot, de Kubával mégis teljes nagykövetségi szintű a viszony, amire azt mondta "rendes ember akkor se tagadja meg a fiát, ha az bűnöző lett".

A hatalmas mennyiségű kelet-európai kiküldött zöme természetesen Moszkván, Prágán, Kelet-Berlinen keresztül utazott Kubába. A szovjet Aeroflotnak volt egyedül közvetlen járata, de nem minden nap, a legtöbb esetben ott is olyan gép ment, melynek le kellett szállnia: ez vagy az írországi Shannon volt vagy a kanadai Gander. A keletnémet és csehszlovák gépek pedig mindig csakis Ganderben szálltak le.

S így Gander volt a legegyszerűbb lyuk a Falon: aki disszidálni akart, az elutazott Kubába, s közben meg Ganderben menedékjogot kért. Ez közismert volt. A keletnémet hatóságok ezért Kubát nyugatként kezelték, azaz nem utazhatott bárki Kubába.

Szinte nem volt járat, melyről valaki ne szökött volna meg.

A cikk állítása, hogy ezt Kanada nem akarta, egyszerűen nem igaz:

Nemhogy szigorítás nem volt, de egyenesen várták az embereket. Volt egy ajtó a tranzit váróteremben, rajta angolul és franciául, hogy "bevándorlás", s mögüle vidám zene szólt. Az ajtó jellemzően nyitva is volt, annyit lehetett látni, hogy mögötte van egyenruhás kanadai.

Aki disszidálni akart, az átment az ajtón és kész. Akkoriban - ez a 80-as évek első fele - mindenki megkapta a politikai menekült státuszt, aki kommunista államból jött. A státusz megkapása fontos kedvezmény volt, mert ez nem csak azt jelentette, hogy az illető maradhatott az országban, de ezen kívül kapott pénzt is tartózkodása első évére, a kanadai munkanélküli segéllyel azonos összegben, s ingyenes orvosi ellátásra volt jogosult, plusz az állam biztosított neki szállást bizonyos ideig.

Csak az nem kapta meg, aki nem igényelte. Akadt ugyanis olyan, aki az USA-ba akart tovább menni, így csak ideiglenes védelmet kért. A keletnémetek esetében pedig okafogyott volt a menedékjog, hiszen ők automatikusan nyugatnémeteknek minősültek a nyugatnémet jog szerint, így csak a kanadai nyugatnémet követségre kellett szólniuk.

Én magam kétszer láttam az ajtót: 1984. és 1985. augusztusában.

Egyszer láttam embert bemenni rajta. Groteszk látvány volt: az emberen - olyan 40 éves körüli - egy hátizsák volt, azon pedig a keletnémet címer hatalmas méretben. Már beszálláskor megnéztem az embert magamnak a címere miatt, de így hogy disszidált lett teljes a kép.

Alapvetően téves beállítani úgy, mintha az antifa egy politikai mozgalom lenne.

Ez tipikusan egy olyan mozgalom, ahol a politika csak ürügy.

Az átlagos antifa-aktivista kicsoda? Alapvetően jómódú középosztálybeli család sarja, aki azonban lázadni akar. A szülei ellen nem mer lázadni, mert akkor le fog állni a pénzhozam, amiből él, ugyanis az aktivista nem dolgozik, saját jövedelme nincs. Így olyan dolog ellen lázad, ami számára veszélytelen, nem teszi kockára megélhetését. Tulajdonképpen lehetne futballhuligán is, de őt nem érdekli a sport, így inkább politizál.

A 70-es és 80-as években szkínhed lett volna és valami fajelméleti szélsőjobbos eszme híve, de az ma már nem divat, ezt a szülei nemzedéke csinálta, így mást kell találni. Jó megoldás az antiglobalista harcos "szakma", ott lehet drogozni, törni-zúzni, járókelőt verni egyszerre, de ez is ma már kissé elavult, olyan ezredfordulós íze van.

Szóval marad a szélsőbal, azon belül a fasizmus elleni küzdelem: ebben az a jó, hogy mindent fasizmusnak lehet nevezni, azaz bármi ellen lehet antifáskodni.

Ha az ember gyávább típus, azaz személyesen nem akar verekedni, akkor lehet még antifa megmondóember. Magyarországon ez a jellemzőbb, de egyébként ugyanaz a szociális típus. Lásd Jámbor András, jómódú középosztálybeli antifát - tipikus mintapéldány.

A hét elején még minden hithű ballib állította, itt a végső csapás: a Fidesz elbukta a 2026-os választást. Semjén miatt.

Azóta valami nagyon megváltozott. Még a legradikálisabban ballib Amerikai Népszava blog is megvédte Semjént!

Mi történhetett? Szerintem valaki utána járt az ügynek, s kiderült, minél több az adat, annál valószínűtlenebb Semjén érintettsége.

Plusz Semjén minden személyes ismerője - mármint a ballib oldalon - elmondta: szerinte kizárt Semjén bűnössége, még az egyébként konteós Reichert is ezt mondta a Soros Magyar Hangjától, de a vezető ballib ex-politikus Horn Gábor is ezt hangsúlyozta.

Ennek egyébként az oka Semjén jelleme. Mivel én is ismerem személyesen - bár utoljára 20 éve találkoztam vele -, ezt megerősíthetem. Ez az ember szinte két külön lény: az egyik a politikus, a másik a magánember. Politikusként vadul érvel, támad, ellenséges, míg magánemberként meg rendkívül barátságos, nyitott az ellenvéleményre, udvarias, az én ízlésemnek még túl udvarias is. Emiatt mindenki tudja róla, hogy őszinte ember, ő az a típus, aki kizárólag valamely magasabb szellemi okból képes hazudni, de sose magánérdekből. Hite teljesen őszinte, emiatt képtelen saját érdekből hazudni. Ráadásul mindenki tudja, sose használta ki helyzetét személyes haszonszerzés céljából - még a legvadabb ballibek se vádolták őt soha korrupcióval -, s két hobbija van: az egyik keresztény hite, a másik a vadászat. S persze az is közismert, hogy abszolút monogám típus.

Én persze azért azon meglepődtem, hogy még az egyébként elmebeteg-gyanús Amerikai Népszava is megvédte őt. Ez azért jelent valamit. Azt, hogy kármentés folyik: az okosabbak rájöttek, a vád hamis, így érdemes még időben kiszállni.

Nincs ugyanis semmi rosszabb annál, mint valakit hamisan vádolni. A jó megoldás a lebegtetés, a sejtetés. De ezt a DK-s Arató elrontotta azzal, hogy kimondta Semjén nevét. Így esélyt adott a nyílt válaszra, védekezésre.

A magyar Reddit-szekta ki is van borulva a történteken... szerintük az ellenzék túl lagymatag, hogy nem használta ki az ügyet. Íme tegnapi Reddit-karikatúra, szerintük semmi se dőlt meg, ők ugyanis "kiolvasták" a Zorbán nézéséből, hogy Semjén pedó:

Mi is a papság szerepe a ballibek, pl. az ilyen Hatházi Mákos típusú bohócok szerint?

Először is a pap kussoljon, mert az állam el van választva az egyháztól.

Eleve szégyellje magát erősen, mert pedofil fideszes, pedofideszes.

Aztán, ha mégis megszólal, ezt csakis azért teheti, hogy nyilvánosan egyetértsen a ballibekkel.

Pl. üvöltheti azt, hogy szlavaukrajinyi, meg támogathatja a gyerekbaszókat, az igaziakat. Az ő gyerekmolesztálásuk ugyanis demokratikus, nem fasiszta, mint a papok kitalált bűne.

A pap megszidása után zarándoklat a Bajza utcai Nahalnij-szemétdombhoz, ahol a résztvevők kifejezték mély együttérzésüket az elhunyt orosz bűnöző és gazdái iránt:

Erről a kérdésről nem tudtam találni sok más infót, de elhiszem neki:

A kérdés lényege: 2025. szeptember 1-től a keleti katolikus részegyházak szabadon dönthetnek, hogy a 381-ben elfogadott niceai-konstantinápolyi hitvallás melyik verzióját használják: az eredetit vagy a későbbit, melyet a római pápa hagyott jóvá 1014-ben.

A két verzió közti különbség 1-3 szó - nyelvtől függően, a latin verzióban 1 szó -, ez a hitvallás 8. bekezdésének tartalma. Az eredeti: "Hiszek a Szentlélekben, Urunkban és éltetőnkben, aki az Atyától származik. Akit épp úgy imádunk és dicsőítünk, mint az Atyát és a Fiút. Ő szólt a próféták szavával.", a XI. századi új verzió pedig: "Hiszek a Szentlélekben, Urunkban és éltetőnkben, aki az Atyától és a Fiútól származik. Akit épp úgy imádunk és dicsőítünk, mint az Atyát és a Fiút. Ő szólt a próféták szavával.".

A kérdés azért érdekes, mert 1054-ben a nagy egyházszakadás formális oka ez volt:

• a római pápa kiközösítette a konstantinápolyi pátriárkát, mert az nem fogadta el az új verziót,
• a konstantinápolyi pátriárka kiközösítette a római pápát, mert az egyetemes zsinat összehívása nélkül változtatott a szövegen.

Mint látható, a valós háttérbeli ok a hatalom volt Egyházban:

• a nyugatiak szerint a római pápa az Egyház feje és uralkodója, s az egyetemes zsinat felett áll,
• a keletiek szerint a római pápa az Egyház feje és első az egyenlő egyházvezetők között, s az egyetemes zsinat hatalma rá ugyanúgy kiterjed, mint mindenkire.

Magát a teológiai vitát egyébként tulajdonképpen gyorsan elrendezték mindkét oldalon:

• nyugaton azt mondták a teológusok, hogy az új verzió csak pontosítás, így nem tekinthető eretnekségnek a régihez való ragaszkodás,
• keleten azt mondták a teológusok, hogy az új verzió nem eretnekség, csak zavarkeltő módosítás, mely a kérdés 2 elemét - származás és hatás - egybevonja.

Eddig azonban a római pápa ragaszkodott a katolikus új verzióhoz a saját egyházán belül, s az eredeti verziót csak ortodoxokkal való közös imádságokon használta, udvarias gesztusként (pl. XVI. Benedek ezt többször megtette).

Pár éve hallottam, hogy a keleti-szír rítusú keleti katolikusok áttértek a katolikus verzióról az ortodoxra, azt gondoltam, ez egyedi eset, de ezek szerint nem. Most immár a bizánci rítusúak, sőt bárki alkalmazhatja az ortodox verziót.

Jelenleg 23 keleti-katolikus részegyház létezik:

• 1 örmény rítusú,
• 3 kopt rítusú,
• 3 nyugati-szír rítusú,
• 2 keleti-szír rítusú,
• 14 bizánci rítusú - ezeket nevezi a magyar szokás "görögkatolikusoknak".

A hír engem meglepett, nem is tudom mi lehet a mögöttes ok.

Egyik "kedvenc" homoklobbista-álkeresztény, perintista-sátánista blogom majdnem két éve jósolta meg a magyar katolicizmus végét. Az ok: a Magyar Katolikus Egyház vezetősége 2023. decemberében elhatárolódott a Római Katolikus Egyház Hittani Dikasztériumának, Ferenc "római pápa" által jóváhagyott dokumentumával, melyben felhívnak a homokos "párok" megszentelésére.

Íme:

Aztán mi lett? Nem szűntek meg a magyar katolikusok. Viszont a blog kimúlt, ez a cikk után már csak egy cikk jelent meg, aztán semmi. Szóval a blog szűnt meg...

Ami egyszer bejött, az megint be fog - gondolják a ballib mesterterv szerzői.

S ez az okoskodás nem is alaptalan. A múltkori "pedofil" ügyet a Fidesz elbukta rossz kommunikációval. Most ugyanerre készül?

Mert most sikerült egy új ilyen ügyet találni. Persze szinte biztos, hogy az ügy megint pedofil, de rá lehet húzni. A politikai harcban nem számít mi igaz, hanem az, melyik narratíva sikeres.

A gépezet már működik, a suttogó propaganda már meg is nevezte kik az új pedofilok: a heteroszex pedó Rogán, a homoszex pedó pedig Semjén. Nem baj, hogy nem igaz - Rogánt nem ismerem, nem tudok nyilatkozni, de Semjén esetében biztosan nem igaz a vád.

Ha van esze a kormányzatnak, kiemelt gyorsasággal kiderítteti mi is a valóság. Minden más megoldás ugyanis hatalmas segítség a liberálisoknak.

A DK-t köszönet illeti, hogy igyekszik segíteni. Hétfőn a parlamentben néven nevezték Semjént, így ő meg tudta védeni magát. De ez nem elég.

Lám, a szörnyek megint kint jártak a Hősök terén, s immár azt követelik, csak a liberálisok kampányolhassanak, hiszen a nemzeti oldal kampánya az "gyűlölködés".

Alapvető jogelv: a kényszer nem kötelez.

A magánjogban ez általános alapelv, a nemzetközi jogban persze nem, hiszen a legtöbb nemzetközi szerződés eleve kényszer alapú, így csak annyit jelez: minden szerződés ideiglenes, addig tart, míg a felek kénytelenek betartani vagy míg érdekük betartani.

Magyarország - és az egész ex-kommunista Kelet-Európa - nemzetközi szövetségi helyzete kényszer. Egyetlen alapja: annak idején ezt a területet Gorbacsov átadta a nyugatnak egyfajta ajándékként. A lakosság akarata semmilyen szempontból nem játszott szerepet. Aki nem integrálódott a nyugatba, az ezt véres háborúval tudta csak elérni: Szerbia. Persze egy kivétel van, ez Belarusz, mely teljesen békésen sikeresen elkerülte a gyarmati státuszt, dehát kivételek mindig akadnak.

Most a nyugat világhatalmi státusza lazul, gyengül. Semmi árulás nincs abban, hogy ezt pl. Magyarország igyekszik kihasználni. Ill. ez persze árulás a szó szoros értelmében, dehát mi rossz van egy kényszerszövetség elárulásában?