Lev Tolsztoj (1828-1910) orosz író monumentális főművének fő témája persze az Oroszország elleni francia támadás (1812), s ennek történelmi előzményei, majd utóélete. De van számtalan melléktémája is.

A regény főhőse Pjotr Bezuhov gróf, eredetileg vagyontalan, cím nélküli ember, az ország egyik leggazdagabb emberének, Kirill Bezuhov grófnak az egyik törvénytelen fia, aki az apja által neki folyósított zsebpénzből él. Pjotr nyugatos ember, külföldön - Franciaországban - tanult, magát Pierre-nek szólíttatja, s - ahogy az egész orosz arisztokrácia akkor - szívesebben beszél franciául, mint oroszul. Nyugaton a francia forradalom és Napoleon lelkes híve lett, majd be is lépett egy szabadkőműves páholyba, nagyon szeretne jelentős társadalmi és pollitikai változásokat Oroszországban.

Élete hatalmas fordulatot vesz azonban. Apja, halála előtt nemsokkal, váratlanul elismeri őt törvényes fiának, sőt őt mevezi meg örökösének is. Így Pierre hirtelen az ország 100 leggazdagabb emberének egyike lesz, birtokainak éves tiszta jövedelme 500 ezer rubel (ez mai vásárlóértéken kb. 20 millió dollár), plusz hivatalosan megörökli a grófi címet.

Oroszországban összesen kb. 300 grófi család volt. Ez volt a második legmagasabb nemesi cím, nála magasabb csak a hercegi volt, ilyen kb. 40 család volt. A hercegi családok szinte mind az első cári dinasztia (Rjurik) mellégágaiból jöttek, ill. egyes meghódított területek felső arisztokrata családjaiból: a korabeli orosz szokás mindig elismerte a meghódított területek rangjait, így voltak lengyel, grúz, litván, tatár, kalmük, stb. hercegek is - az 1812-es háború egyik hőse, Bagration herceg pl. grúz volt, a Bagration-dinasztia volt Grúzia királyi dinasztiája, mely Grúzia Oroszországhoz csatolása után természetesen elvesztette a királyi címét, de az át lett "váltva" orosz hercegi címre. (A cári család tagjai külön kategóriát képeztek, ők "nagyherceg" címet viseltek, ez nem volt azonban adományozható cím, csak beleszületni lehetett és nem lehetett továbbörökíteni se.)

A vagyon természetesen nem függött a címtől, Bezuhovék gazdagabbak voltak sok hercegi családnál. Többek között Pierre Bezuhov legjobb barátja Andrej Bolkonszkij herceg persze szintén gazdag családjánál is, ő a regény kettes számú főszereplője.

Pierre Bezuhov kitalált személy természetesen, de nagyrészt ez önéletrajzi alak, Tolsztoj saját magáról mintázta: ő is gróf volt, bár kisebb volt a vagyona, mint a leírt hősé, s ő is reformer alkat volt, bár ő sose volt nyugatos, nem volt szabadkőműves, inkább a miszticizmus és az anarchizmus keverékében hitt. Fiatalabb korában előbb szerencsejáték-függőségben, majd súlyos depresszióban szenvedett, végül az írói karrierje mentette meg őt az összeomlástól.

Pierre a hirtelen kapott vagyonnal immár a gyakorlatban is képes lépéseket tenni. Megélhetési gondja persze adddig se volt, apja évi 10 ezer rubelt folyósított neki zsebpénzként (mai vásárlóértéken ez 400 ezer dollár!), abból fényesen megélt arisztokrata szinten, de ez kevés volt nagyszabású terveihez. Most viszont úgy érezte, valóban képes komoly változtatásokat tenni. Álma: a valóságba is átvinni a szabadkőműves ideálokat az emberek egyenlőségéről.

S itt kezdődnek a bajok. Mivel Pierre nem nőtt fel földesúrként, kb. semmit se ért az egész gazdálkodáshoz. Összehívja birtokai intézőit (mai szóval: az ügyvezető igazgatókat), akik mind ravasz szakemberek, s persze jócskán lopnak is a rájuk bízott birtokok hasznából, így gyorsan átlátnak a naív és fiatal új főnökön. Eleinte megpróbálják elmagyarázni neki, hogy nem lehet semmit se reformálni, mert minden szétesik, s csak rosszabb lesz az eredmény, majd egyszerűen átverik Pierre-t: különböző látványos előadásokat szerveznek ki, hogy lássa, milyen sok a javulás a jobbágyok sorsában. A végén Pierre is érzi: eredeti terve a jobbágyok felszabadításáról katasztrófa lenne, s megelégszik ideiglenesen csak sorsuk javításával. Iskolákat, kórházakat hozat létre, csökkenti a terheket.

A valóságban a jobágyok sorsa rosszabb lesz, mert tőlük veszik el az intézők a "jóléti" intézkedésekre szükséges pénzeket. A fiatal földesúr hobbiját, hogy "jót" tegyen, is a parasztok fizetik meg. Rosszabb, mint egy "normál" földesúr, aki csak a szokásos tizedet és robotot kéri, de nem avatkozik bele a jobbágyok megszokott életébe. Oroszországban a jobbágyság alatt is megmaradt az eredeti szláv faluközösség mint intézmény, ez intézett mindent, ami nem tartozott a földesúr hatáskörébe, s ez volt a megszokott rend, s ebbe avatkozott bele a "hóbortos reformer" földesúr. (Aztán Leninék is erre hivatkoztak, azt állítva, a termelőszövetkezetek tulajdonképpen az eredeti faluközösségek visszaállítása.)

Pierre komolyan el is hiszi az egészet: "Milyen könnyűszerrel, milyen kevés erőfeszítéssel milyen sok jót lehet tenni" - jelenti ki büszkén.

Barátja, Bolkonszkij herceg világosítja fel végül: "Én házat építek, kertet telepítek, te meg kórházat építesz. Ez is, az is kellemes időtöltésül szolgálhat." - mondja, majd elmondja cinikus, de realista elméletét a parasztokról: a gazdag ember dolga a gondolkodás, ha ezt nem teszi, akkor szétesik, elveszti önmagát, majd öngyilkosságba menekül, míg a szegény ember dolga a fizikai munka, s ő is megsemmisül, ha nem ezt teszi, mert akkor elissza magát, majd megbetegszik és meghal. Tehát ha Pierre könnyíti a jobbágyok dolgát, akkor rosszat tesz nekik, hiszen idejük marad gondolkodni, amire viszont nincs pénzük. Most boldogok, mint az állatok, hiszen dolgoznak, élnek, de mi lesz, ha megkapják a gazdagok jogait a gazdagok lehetőségei nélkül? Az lesz, hogy frusztráltak lesznek, ingerlékenyek, kegyetlenek, egyre jobban eldurvulnak, képtelenek lesznek uralkodni magukon, ami miatt egyre szerencsétlenebben érzik majd magukat.

Pierre ezt harsányan ellenzi, erkölcsileg elfogadhatatlannak tartja, hogy lennének gazdagságra és gondolkodásra, valamint szegénységre és munkára rendelt emberek, de végül kiábrándul a szabadkőműves eszményekből. Családot alapít, s arra jut, a közvetlen környzetében kell jót cselekedni, nem hatalmas világmegváltó tervekkel fellépni.

Annak idején megkérdeztem belarusz nemzetiségű orosztanárnőmet, melyik film jobb, a Háború és béke amerikai vagy szovjet változata. Gondolkodás nélkül mondta "az amerikai", majd érezve, hogy ez így kevés "mármint mint film, szebb és látványosabb, csodás díszletek, jobb a forgatókönyv, csak egy baj van vele: semmi köze az eredeti regényhez, szóval ha azt kérdezed, melyik adja vissza a könyvet hitelesen, akkor persze a mi verziónk".

Régi ismerős a blog.hu világából: az identitászavaros, magyarellenes, ultraliberális blogger. Egykor mint Csehszlovák Kém nikk szerepelt. Eredeti neve - ha jól emlékszem, de lehet, hogy tévedek - Büdös Borzond.

Valahogy "szakértő" lett az Új Egyenlőségnél, s íme nyilatkozik.

Persze a srác, ahogy mindig, hazudik. Egyébként vicces gyerek: szabályosan megbetegszik amikor bármilyen jó dolog történik Magyarországgal. Most a srác dührohamot kapott: Szlovákiában nem az európai, hanem a "mucsai" jelölt nyerte az elnökválasztást, ez nem illik bele narratívájába, mely szerint Csehország és Szlovákia nyugat-európai országok, míg Magyarország közép-ázsiai ország.

Annyira idegesítő a srác, hogy még a műsorvezető is érezhetően felhúzza kissé magát, s Borzondtól konkrétumokat kér, melyeket persze nem kap meg.

Borzond annyit képes mondani, hogy Szlovákiában sajnos nem-európai, populista módszerekkel választást lehet nyerni, s erre a bizonyíték, hogy nem-európai, populista jelölt nyert. Tankönyvi példája a circulus vitiosus érvelési hibának.

A srác beképzelt sznob is. Régi sztorim vele, hogy Index címlapos cikkében azt írta "qui prodest?", idézve a latin mondást. Persze az ilyesmikre ugrani szoktam, szóval azonnal megjegyeztem, ez így értelmetlen, amit leírt, annak jelentése kb. "melyik használ?" vagy "aki használ?", miközben ő azt akarta írni, hogy "kinek használ?", ami viszont "cui prodest?".

Pedig nem is akartam belekötni, csak segítő szándékkal írtam, meg szeretem a klasszikus nyelveket népszerűsíteni.

A klasszikus latin sajátossága:

• a vonatkozó és a kérdő névmás szinte mindig azonos, azaz magyarul azonos a "kinek" és az "akinek", egyetlen kivétel az egyes szám alanyesete: a kérdő az quis/quid, a vonatkozó meg qui/quae/quod,
• van viszont egy mellléknévi kérdő névmás, ez mindig azonos a vonatkozó névmással: a különbség értékeltető úgy, hogy quis? = "ki?" általában, viszont qui? = "közülük (férfiakból) ki?".

Viszont a prosum szó (jelentése: "használ", mellesleg innen a "profit" szó) dativust igényel, mellesleg ahogyan ez magyarul is van, magyarul is "használ valakinek/valaminek". Azaz a qui alanyeset nem jó, ez így értelmetlen.

A dativus alak a cui, azaz cui prodest (kinek használ).

Persze sokan keverik a kettőt, nem először látom a qui és a cui keverését. Pedig még a klasszikus ejtés se azonos. A legtöbb latinista szerint a qui az "kwí", míg a cui az "kúj". A rómaiak nem voltak hülyék, nem véletlenül írták a kettőt különbözőképpen.

Persze a srác törölte hozzászólásaimat. De mindegy, ez csak egy extra adat volt a "szakértőről".

A Medián előrejelzése:

Ha az az eredmény igaz, ez a következő mandátumarányt jelenti:

• Fidesz: 11,
• Tisza: 6,
• DK: 2,
• Kétfarkú: 1,
• Momentum: 1.

Viszont ezek közül csak az első 3 biztos, a többi hibahatáron belül van. A hangulatot érezve (távolból ez még jobban is jön át), szerintem az eredmény kicsit más lesz. A Momentum nem tudja mit csináljon, le fog esni, a DK viszont tudja mit csináljon és csinálni is fogja, fel fog menni. S a Mi Hazánk is fel fog menni picit, éppen a bejutás fölé.

Szerintem tehát:

• Fidesz: 11-12,
• Tisza: 5-6,
• DK: 3-4,
• Mi Hazánk: 1-2,
• Kétfarkú: 1.

Alapvetően pozitív. Hiszen ez feles Fidesz-többség, bónuszként meg megszűnik a Momentum, az MSZP, s a Párbeszéd.

Nagyjából 60 %-át meghallgattam - átugortam az unalmas, ismétlős részeket.

Meg kell mondanom: baromire ügyes.

Talpramagyar Péter kiválóan adja azt, amit megkíván a pártatlan és jobbhíján-ballib réteg: alapvetően fideszes mondanivaló gondosan összekeverve ballib hívószavakkal. Akit a legjobban taszít: a ballib keménymag, dehát éppen ez a fő cél, hogy ők taszítva legyenek. Még a fideszes keménymagot is picit kevésbé taszítja az egész előadás.

Talpramagyar néha olyanokat mond, amitől minden magára valamit adó belpesti értelmiségi hátán feláll a szőr, s azonnal petíciót indít a "barna eső" ellen, majd 800-fős gigatüntit hoz össze.

Kb. felmondja a 2022 előtti Puzsér szövegét (talán ezért is ő lett választva "beszélgetőpartnernek"), bár nála nacionalistább és EU-szkeptikusabb kiszólásokkal.

Puzsér bele is próbált kötni, de Talpramagyar nem hagyta, túlbeszélte Puzsért, ami kemény teljesítmény, s Puzsér meg is adta magát, egyik sablonját se tudta elmondani, se a "Szent István a NATO-t választotta", se az "az oroszok lerohanják a világot" címűt.

Aztán a végére egyértelműen kiderült: nem őszinte ember saját elvekkel, hanem azt mondja, amit a célközönsége elvár tőle. Itt Puzsér megfogta őt a Pálffy-sztorival. Puzsér korrekten elmondta, Pálffy nem védte a pedofíliát, mire Talpramagyar meg elmondta, hogy igenis védte, miközben tudja, hogy nem igaz a vád.

Ahogy mondtam: egy erősen feljavított MZP-t készített el nekünk Soros gazda.

Amikor a vicc valósággá válik.

2007-2011 között írtam több cikket az úgynevezett antiglobalista mozgalom ellen. Véleményem most nem teljesen azonos, mint akkor, de kb. 90 %-ban ma is ugyanazt gondolom a témáról. (A cikk dátuma nem valós, honlapunkon a 2012 előtti cikkek mind 2012-re vannak datálva.)

Egyik írásomban felvázoltam a tipikus antiglobalista aktivista nyaralását. Íme a részlet: "Egyszer még ellentüntetést is szervezett ellenünk pár, a globalisták és a szabadkőművesek által felbérelt gyanús alak. Az egyik azzal vádolt minket, hogy mi a kubai rendszer hívei vagyunk. Ezt nem értettem. Én januárban Kubában üdültem 3 hetet, s mindent nagyon jónak láttam, amikor naponta többször elsétáltam ötcsillagos szállodám és a tengerpart között. Szép volt a svédasztal, sok pia volt, s a lányok is marha olcsók voltak, szóval nem értem miért ijesztgetnek folyton ezzel a Kubával minket! Hát persze, hogy híve vagyok a kubai rendszernek, nem is tagadom!"

Álmomban se gondoltam volna, hogy ez a valóságban is lezajlik. S mégis! Rubint Réka Kubában nyaralt, s csupa szépet és jót látott, probléma egy szál se.

Hihetetlen butaság...

"Fideszes" cikk a Mércében: kényszersorozásnak nevezik az újabb ukrajnai mobilizációt. Szentségtörés ez a ballib oldalon.

A ballib szabály szerint ugyanis csakis ujjongani szabad mindenért ami ukrán.

Orbán azzal szerezte a legnagyobb szörnyülködést 2022-es választási győzelmi beszédével, hogy benne gúnyos szövegkörnyezetben említette a kijevi teljhatalmú NATO-főkormányzó Zeli nevét. Napokig ment akkor az átkozódás az általam legtöbbet hallgatott magyar rádióban, a Klub Rádióban.

A propaganda által sugallt képpel ellentétben egyébként az ukránok nagy többsége nem fanatikus elmebeteg, akinek legnagyobb vágya életét adni Amerikáért.

Jelenleg is van több ukrán kollégám, de munkahelyen kívül is ismerek ilyeneket. Lehet, hogy ez csak véletlen, de egyikük se elmebeteg. Nem azt mondom, hogy a többség oroszpárti, mert ez nem igaz, ez kb. egyharmad arány, a többség a "hiba volt az egész, az oroszok és mi is hibáztunk, meg kell állapodni" nézeten van.

A mostani ukrán intézkedés, hogy katonaköteles férfiaknak nem intéz ezentúl az ukrán követség/konzulátus ügyet valójában kontraproduktív. Ismerős mondta, eddig nem tervezte, hogy orosz állampolgár lesz, de most rá lesz kényszerítve, hiszen érvényes papírok nélkül marad hamarosan, az orosz követség viszont mindenkit vár, 2-3 hónap az ügyintézés az állampolgárság megkapásához.

Már hallottam ukrántól a régi latin-amerikai Kennedy-viccet. Kennedy híres mondása 1961-ből: "Ask not what your country can do for you, ask what you can do for your country!" - ennek a latin-amerikai paródiája, hogy "Ask not what your country can do for you, ask what your country can do for America!". Ez mutatja a hangulatot.

Dübörög a kampány Bulgáriában. Itt se szimpla EP-választás lesz, arra az emberek negyede szokott elmenni, hanem dupla választás lesz, lesz parlamenti választás is. Szóval meglesz a 45-50 % részvétel is akár.

De a lényeg: közéleti műsorban kétszer is elhangzott az, amit én évek óta mondok.

Az egyik bolgár szakszervezet vezetője élő adásban képes volt elmondani, a korrupció témája kamu. Szó szerint azt mondta, nyugaton nagyobb a korrupció, mint Bulgáriában, csak ott legalizálva lett, míg Kelet-Európa még nem dolgozta ki a korrupció legalizálásának módszereit.

Bulgáriában a szakszervezetek ereje kb., mint Magyarországon: az aktív munkaerő kb. 15 %-a szakszervezeti tag. (Eddig 8 munkahelyem volt Bulgáriában, a közös pont: egyikben se működött szakszervezet.) Amivel jobb a helyzet, mint Magyarországon: csak 2 szakszervezet van, nem mint Magyarországon, ahol számuk csillagászati. Alapvetően úgy lett ez, hogy a rendszerváltozáskor egyrészt maradt a volt kommunista állampárti szakszervezet továbbélése, másrészt alakult egy antikommunista ellenzéki szakszervezet, ezek mindent lefedtek, majd mindkettő elvesztette eredeti politikai irányát, így ma van 2 szakszervezet, mindkettő teljesen politikamentes, s jellemzően együtt is működnek egymással. (Eredeti politikai irányuk annyira eltűnt, hogy pl. az egyik mostani új baloldali párt vezetője eddig az eredetileg jobboldali szakszervezet vezetőségi tagja volt.) Így kicsit erősebbek, mint a magyar szakszervezetek, mert legalább képesek azonos dolgokat képviselni.

Aztán pár nappal később egy közéleti tv-műsorban (én szinte csak ilyeneket és vetélkedőket nézek tv-ben) egy neves politikai elemző meg egyenesen azt mondta: azért mondják az emberek, hogy erős a korrupció, mert minden médiából azt hallják, hogy erős a korrupció, de a konkrét kérdésre "maga mikor lett korrupció áldozata?" a válasz az, hogy "soha", azaz a folyamat mesterséges és öngerjesztő.

Abszolút meg tudom ezt erősíteni. Minden statisztika szerint Bulgária az EU legkorruptabb országa. Az ország 15 éve EU-tag, s én itt éltem ebből 14 és fél éven keresztül. Hogy lehet, hogy nem látok korrupciót személyesen ennyi idő alatt, viszont folyamatosan találkozom korrupcióról panaszkodó emberekkel? Ami viszont érdekes: a korrupcióról panaszkodó emberek se láttak személyesen korrupciót, de biztosak benne, mert az "unokatestvérem szomszédja mondta, hogy azt hallotta".

Az persze biztos, hogy ha lenne egy cégem, mely állami/önkormányzati megrendelésekre pályázna, akkor lenne "korrupció", azaz ismernem kellene az adott döntéshozót vagy annak munkatársát, s viszonozni kellene a pályázat megnyerését, dehát komolyan hiszi bárki, hogy ez nyugaton ne így lenne?

Pánikolnak a hiszterolibbantak, összeomlik a világ!

A kisember viszont ásít. Amikor éber, akkor meg tapsol: jó dolog ez az összeomlás, bárcsak gyorsabb lenne!

Ugyanis itt nem a világ rohan összeomlásba, csak a felvilágosult polgári-liberális rendszer. A röhej az, hogy ezt még a kutató saját számai is igazolják, ezeket tisztességesen el is mondja, csak a következtetést nem vonja le.

Alapvetően ez a baloldal problémája: mind a marxisták, mind a progresszívek - itt a kutató az utóbbi csoporthoz tartozik - elemeiben felismerik a problémát, de teljesen abszurd megoldást kínálnak. Meg akarják menteni azt, ami a bajok oka, s ezzel együtt valahogy megoldani a bajokat.

Pedig a megoldás nyilvánvaló: az alapokot kell megoldani, nem a következményeket. Vissza kell térni a szakralitás normalitásáig. Addig meg csak jó hír ez az "összeomlás".

Bónusz: Para-Kovács külön vicces, megpróbál orbánozni, pedig itt tényleg semmi köze ennek a témához.

Leromboltak Budapesten egy ballib, magyargyalázó műalkotást.

Alapvetően a műalkotásokkal kapcsolatban az az álláspontom, hogy elvévülést kell számítani. Azaz lehet bármekkora marhaság, akkor is maradjon inkább, ha már sok ideje ott van ahol, legalább így koremlék.

Ha viszont valami friss, akkor ez az érv nem létezik, ilyenkor igenis az emberek véleménye dönt.

S persze minden egészséges közösség fellép saját gyalázása ellen. Azaz emelem nemlétezó kalapomat a ballib emlékmű lerombolói előtt.

Egyébként a ballibbant kerületi polgármester direkt azért tette oda a szobrot, hogy az le legyen majd rombolva a "nácik" által. De ez csak mellékszál.

Egy pillanatra tessék elképzelni: bárhol az USA-n kívül azt mondaná a kormányzat egy idegen cégnek "add át magadat helyi tulajdonosnak, különben betiltunk!".

Ha ez Oroszország lenne, akkor azonnali szankciókat fogadna el az EU és a NATO. Ha Magyarország, akkor meg összeülne az EP és megszólalna a budapesti amerikai nagykövet, aggodalmát kifejezve a szabadságjogok lábbal tiprása miatt.

A ballib médiák meg arról cikkeznének, helyi zoligarchák el akarják lopni sikeres külföldi vállalkozók cégeit.

De az USA esetében semmi gond.

S mielőtt vád érne, a kérdésben semmi elfogultságom nincs. Igen, a TikTok részére dolgoztam 2020 szeptembere és 2022 októbere között, de talán pont ezért van az egész szociális háló iránt az átlagnál negatívabb hozzáállásom: szerintem a TitTok egy marhaság. Én magam pl. a munkaviszonyom megszűnése után letöröltem telefonomról az alkalmazást, mert nem látom semmi értelmét használatának.

De ennek semmi köze a kérdéshez. A dohányzást, a balettet, az alkoholivást, a ritmikus gimnasztikát, s a vadnyugati filmeket is marhaságnak tartom, mégis kiállnék, ha ezeket bárki be akarná tiltani.

Az pedig igazi maffiamódszer, hogy "add át, különben kinyírunk".

Persze az USA-nak szabad. Még szabad. Amint tovább csökken a Szabadkőműves Mintaállam hatalma, mások fognak ugyanígy neki dirigálni. Akkor majd persze óbégatnak, de ez kellemes nóta lesz a kisemberek fülének.

Nem egy amerikai ortodox-keresztény honlapon egy listát tettek közzé. Állítólag az amerikai nemzetbiztonsági szervezetek a következő típusú szervezeteket és egyéneket kezelik potenciálisan gyanúsként:

Magyarul:

• Homoszexuális-ellenes,
• Bevándorlás-ellenes
• Muszlimellenes
• Fajgyűlölő
• Bárki, akinek elege van a fősodrú eszmékből
• Szélsőjobbos
• Antiglobalista
• Összeesküvéselmélet-hívő
• Vallásos fundamentalista
• Abortuszellenes aktivista
• Keresztény nacionalista
• Neo-konföderácionista
• Fehér-felsőbbségrendűség hívő

A fő baj itt: a legtöbb megnevezés abszolút gumikategória, bármit lehet érteni alatta. Talán csak az "abortuszellenes aktivista" és a "fehér-felsőbbségrendűség hívő" egzakt meghatározás, minden más számtalan értelmezésnek ad teret.

Persze érdekes a lista, azt jelzi, hogyan definiálja magát a hatalom. Kb. így:

• a meglévő rend támogatása (ez persze természetes dolog),
• kritikus nézetek elvetése, a hivatalos ideológia igenlése,
• szekularizmus, nemzetekfelettiség, emberek keveredése,
• az abortusz alapjogként meghatározása.

Afrikai cikkem után íme a többi is, de már csak a "problémás" neveket leírva.

Ázsia:

• Abu-Dzabi - nagyon örültem, amikor pár éve Orbánék lefejezték a Földrajzinév Bizottság nevű dilettáns sóhivatalt, sok marhaságokat találtak ki, ugyanis sajnos ostobaságuk szorgalommal párosult, na ez az egyik őrült ötletük: na most itt az arab ﺽ betű a kérdés, mely klasszikusan torokból ejtett "d", van ahol ma is ez és van ahol "z" lett (a helyiek ejtése a konkrét esetben inkább "z"), számomra rejtély ez a magyar "dz" átírás honnan lett,
• Phenjan - ez a leggyakrabban magyarul hibásan ejtett ázsiai városnév, sokan abban a szent hitben vannak, hogy ez amolyan középkori latin-görög "ph", melyet "f"-nek kell mondani, miközben nem, a helyes ejtés "ph", ahogy le van írva, szóval "phenjan", esetleg "penjan", ha a magyarban szokatlan "ph" kombinációt mellőzni akarjuk,
• Phnompen - tök ugyanaz az eset, mint a Phenjan, ez nem "fnompen",
• Szrí Dzsajavardhanapura Kótté - ez a kedvencem, ezzel lehet legjobban felvágni társaságban "na ki tudja mi Srí Lanka fővárosa?" alapon, sajnos itt a magyar átírás teljes káosz, hiszen semmi értelme annak, hogy ugyanaz a szó az ország nevében "s", a főváros nevében meg "sz", egyébként mind a "s", mind az "sz" jó, az eredeti hang a kettő között van, nekem inkább "s"-hez közelít, úgy hangzik, ahogy a modernkori oroszban az "щ" betűt ejtik nagyjából a 70-es évek óta, szóval én magyarul "Srí" alakban mondom inkább,
• Timpu - angol írással ez Thimphu, ami megfelel az ejtésnek is, azaz "thimphu", magyarul nem szokás az indiai hehezetes hangokat ejteni soha, még akkor se, ha - angol hatásra - leírjuk őket, lásd írva Gandhi, de ejtve "gandi", pedig az eredeti ejtés "gandhi", tulajdonképpen itt a magyar írással az a baj, hogy következetlen, egyszer "h"-t ír, máskor meg nem,
• Vientián - itt sokáig magyarul a francia verzió "Vientiane" volt divatban, a Vientián jobb, mert nem lehet félreejteni;

Európa:

• Chinvali - ez a tipikus félreértős név, a "ch" ejtése ugyanis "ch", azaz nem "h", nem "cs", nem "k", vagy más, a helyi név egyébként Chinval, de magyarul az orosz Chinvali -Цхинвали - verzió terjedt el,
• Helsinki - itt korábban gyakori volt a "helzinki" ejtés, szerencsére kihalóban van,
• Nicosia - ez csak az érdekesség kedvéért, az a ritka eset, hogy egy név annak idegen verziójában terjed el, ez egy latinosított görög név, miközben a helyi név egészen más - a normál ejtés a hagyományos magyar latin-ejtéshez alkalmazkodik,
• Stockholm - ez is csak az érdekesség kedvéért említem, a magyar "stokholm" ejtés német hatás, az eredetiben "sztokholm",
• Vaduz - itt néha ingadozás van a "vaduz" és a "vaduc" között, természetesen az utóbbi a helyes.

A többi kontinensen nemigen tudok prolémás nevet mondani.

A Kubával kapcsolatos cikkeim kapcsán felmerült mi a regionális elhelyezkedése az országnak régiós szinten. Hiszen így a legértelmesebb a helyzet megvilágítása.

Nos, az amerikai kontinensen 35 ország + sok egyéb függő terület van. Ezek közül 2 - az USA és Kanada - eleve kiveendő, hiszen ezek a gazdag magállami szféra részei. Szintén figyelmen kívül hagyható minden gyarmat, külbirtok, országrész, hiszen ezek szintje teljesen mesterséges - lásd nyilván jó az élet a Kajmán-szigeteken, hiszen ömlik oda a pénz számolatlanul vagy a Falkland-szigeteken magasabb az életszínvonal, mint Londonban, mert ott az egészet gyakolatilag finanszírozza a brit hadsereg.

Szóval csak 33 független államot érdemes nézni. A legjobb úgy elképzelni ha Európához viszonyítunk. 4 csoportot alakítottam ki.

Gazdagnak azt tekintem, ami eléri a nyugat-európai szintet. Ez egyetlen ország: Uruguay. Természetesen a nyugat-európai szegényebb országok szintjét éri csak el, de így is bátran gazdagnak mondható. Mondjuk azt: ez a spanyol életszínvonal.

Közepesnek azt tekintem, ahol az életszínvonal olyan, mint ami az EU-tag kelet-európai országokra jellemző. Mondjuk: magyar életszínvonal. Ide tartozik a kontinensen: Belize, Costa Rica, Mexikó, a szigetvilágban pedig Barbados, Grenada, St. Kitts-Nevis, St. Lucia, Trinidad-Tobago.

Szegénynek azt, ami a kelet-európai EU-tag szint alatt van, mondjuk ez az albán szint. Ezek: Antigua-Barbuda, Bahama-szigetek, Brazília, Chile, Dominica, Dominika, Ecuador, Guatemala, Guyana, Jamaika, Kolumbia, Nicaragua, Panama, Paraguay, Peru, St. Vincent. Ezek közül meglepetés Chile, mely egyébként feljebb szokott lenni, de az utóbbi években válságban van.

S végül a nagyon szegények. Ezek az előbbi szint alatt vannak jelentősen. Mondjuk ez a mai ukrán vagy moldáv szint. Ezek: Argentína, Bolívia, Haiti, Honduras, Kuba, Salvador, Suriname, Venezuela. Az utolsó helyen természetesen Kuba van.

Argentína szinte sose szokott ebben a csoportban lenni, ez abszolút kivételes. Argentína 100 éve még Uruguay mellett volt, de aztán is a második csoportban. A legújabb válság levitte ide.

Kuba is mindig ebben a második csoportban volt. De, hála a forradalomnak, szívós munkával sikerült elérni a negyedik csoportot.

Kivételesen nem írok semmit. De egy videóajánlás.

Anna nevű ex-kollégám ad interjút, sok adat van benne Bulgáriáról is:

Kolozsszarosék blogjának nemrégi cikke csak egy szempontból érdekes. Hogy mennyire megváltozott a narratíva iránya.

Az egyik, egyébként teljesen bekattant agyú blogger háborús kiáltványt írt, kb. MZP 2022-es stílusban, mely követeli a bekapcsolódást a valószínűleg nemsokára aktív szakaszába lépő világháborút.

Mennyi hosszú ideig, évekig volt az a kötelező ballib narratíva, hogy a gonosz Horthy mekkora gazember volt, hogy nem maradt ki a II. világháborúból! Miközben erre semmi esély nem volt az adott körülmények között, de ki volt nevetve mindenki, aki ezt hangoztatta.

Most itt kiderül, nem lehet kimaradni az ukrajnai háborúból, sőt ez valamiféle rosszak és jók harca, s nem maradhatunk ki, mert erkölcsi kötelességünk a jók mellett fegyvert fogni.

Pedig most ki lehet maradni, az adott körülmények ezt lehetővé fogják tenni. Persze a ballibek háborúzni akarnak, de ez már más kérdés.

Orbánnak meg esélye lesz bebizonyítani, tanult Horthy hibájával, s ezúttal alaposan megszervezi a kiugrást.

Európában az indo-európai nyelvcsalád terjedésének jellemzője, hogy a később jöttek legyőzték a korábbiakat.

Az általános feltételezés szerint az indo-európai őshaza a Fekete- és a Kaszpi-tenger közti térség, innen terjedt a nyelv északnyugatra és délkeletre, ahonnan lettek a nyelvcsalád európai és ázsiai ágai. Kb. 2000 év alatt az indo-európai meghódította egész Európát, 3 térség kivételével:

• Baszkföld (baszk nyelv),
• az Észak-Kaukázus, ahol megmaradtak az észak-kaukázusi nyelvek (lásd abház, avar, csecsen, cserkesz, ingus, stb.),
• Kelet-Skandinávia és a mai európai Oroszország északkeleti része (finnugor nyelvek).

Mindenhol máshol lezajlott az őslakosság asszimilációja, először nyelvileg, majd etnikailag is. Érdekes pl. Kréta-sziget esete: a krétai őslakosság még sokáig nevezte magát "igazi krétainak", bár már az i. e. XIV. századtól görög uralom volt, s az eredeti krétai nyelv is lassan kihalt, utolsó nyomai az i. e. III. sz. , de csak a római uralom idején, az i. e. I. századtól szűnt meg vélgleg ez a sajátos önmeghatározás.

Európa indo-európai inváziója azonban hullámokban zajlott. S a legelső ágak később kihaltak vagy marginalizálódtak. Az egykor hatalmas anatóliai ág mára eltűnt. A szintén hatalmas trák-illír ág egykor az egész Balkánt lefedte, sőt Kelet-Európa más részeiben is jelen volt, ma egyetlen maradványa az albán nyelv. Az egykor nagy balti ágból 2 kis nyelv maradt: a lett és a litván. A kelta ág - mely egykor egész Nyugat-Európát dominálta - kihalása napjainkban fejeződik be.

A később lett germán, itáliai és szláv ág szinte mindent legyőzött.

A kelta azért érdekes, mert a folyamat napjainkban zajlik.

Egyrészt létezik 2 kihalt kelta nyelv, melyet megpróbálnak újraéleszteni: a cornwalli és a manxi. A cornwalli esetében 150 éve, a manxi esetében 50 éve halt meg az utolsó anyanyelvi beszélő, ma már csak olyanok vannak, akik angol anyanyelvűek, de valamennyire értenek cornwalli/manxi nyelven, ez azonban az illető kulturához tartozó emberek 2-3 %-a csak és számuk csökken.

Amióta divat lett az ősi kulturák védelme, persze vannak már aktivisták, akik a nyelv visszállításán dolgoznak, a nyelvet tanítják több iskolában is, de ez jellemzően nem több, mint Magyarországon a néptánc szakkör: a lelkes táncosok persze beöltöznek népviseletbe, de aztán a fellépés után átöltöznek "normál" módra, itt is ez van: lelkes aktivisták összejönnek, beszélnek a kihalt nyelven, dalokat énekelnek, felolvasnak verseket, majd hazamennek és beszélnek angolul.

Bár közismert Franciaország egységesítő, kisebbségellenes politikája, ott a helyzet kicsit jobb. Bár ma már nincs ember, aki csak breton anyanyelvű lenne, mindenki kétnyelvű, de vannak máig falvak Bretanniában, ahol máig beszélnek emberek bretonul, viszont szinte csak idősek, a nyelv ismerete a korral fordítottan arányosan csökken. Ma még Bretannia lakosságának 5 %-a beszél bretonul, de - ha minden úgy megy, ahogy az előbb említett 2 nyelvnél -, akkor ez 0 lesz 100 éven belül.

Ezzel teljesen azonos a skót nyelv helyzete. Mindenki vagy csak angolul tud vagy angol-skót kétnyelvű, ez utóbbi nagyjából a lakosság 2 %-a. Egyedül a Hebrida-szigeteken (Észak-Skóciában) vannak még falvak, ahol a lakosság nagyrésze beszél skótul.

Saját élményem erről egyik multis munkahelyemről. Ahogy ez szokás, a munka kezdetén felkészító csapat érkezett hozzánk, s éppen Skóciából jöttek. Kommunikálni velük nehéz volt, a csapat legtöbb tagja csakis az angol skót nyelvjárását beszélte, ami az egyik legnehezebb angol nyelvjárás, az észak-amerikai néger angollal vetekszik. Úgy általában a harmadát értettem annak, amit mondtak, de a nálam angolul jobban tudók se többet, mint a felét. Az egyik emberrel sikerült közelebbi kapcsolatba kerülni: kiderült róla, ő nagy skót nacionalista, szóval gyorsan teszteltem is vele a helyzetet. A srác őszinte volt, elmondta, a lakosság 1 %-a tud valamit skótul értelmezhető szinten, azaz képes rendesen kommunikálni, mindenki más vagy semmit se tud vagy pár szót, itt önkritikusan megemlítette saját magát is, elmondta, ő tanulta a nyelvet, kb. 100 szót ismer, pl. a számokat 1-10 között, büszkén el is számolt nekem skótul. Majd azzal fejezte be "nem leszünk soha angolok, skótok vagyunk, de angolul vagyunk skótok".

Az ír helyzete a skótéhoz hasonló, picit jobb. Egyrészt kötelező tárgy az iskolákban és kötelezően kétnyelvű feliratok vannak a hivatalos intéményekben, államilag finanszírozzák az ír nyelv terjesztését, másrészt vannak az ország nyugati részén falvak, ahl a lakosság fele beszél ma is beszél írül. Egynyelvű ír persze ma már ott se létezik, s a nyelvhasználat erősen folklorizált. De itt a kihalás üteme lassabb. A nemzeti büszkeség azonban itt se segít: az angolnyelvűség nem számít problémának az ír nacionalizmus számára.

Érdekes módon, a legéletképesebb kelta nyev a velszi, pedig Wales a legtöbb ideje van angol uralom alatt. Ennek okaként azt szokták mondani, hogy kevés volt a lakosság keveredése, a nagyvárosokon kívül sok faluban megmaradt az eredeti lakosság. A többi kelta néphez képest hatalmas számadat: a velsziek 20 %-a tud velsziül, persze a nagy többség kettős angol-velszi anyanyelvű, de még akadnak idősebb egynyelvűek is. A fontos itt: a falvakban a gyerekeket is megtanítják a nyelvre, azaz a nyelv átadása lezajlik.

Szóval ha minden marad ahogy eddig, 100 év múlva az egyetlen élő, bár erősen marginális, kelta nyelv a velszi lesz.

Ujjongás a ballibeknél.

A Fidesz 34 %-on. Ha ez az eredmény igaz, akkor a Fidesznek 9 EP-képviselője lesz, míg az ellenzéknek 12.

A dolognak van egy szépséghibája: ez a Závecz kutatása. Ez az a Závecz, mely 2022-ben 39 %-ot jósolt a Fidesznek, az egyesült ballib ellenzéknek meg 36 %-ot! Miközben a legpontosabb jóslatot adó Medián ugyanakkor készült kutatása 50/40 %-ot adott. (A valós választási eredmény végül 54/34 % lett, amit még a fideszes Századvég kutató se talált el, ők is csak 49/44 %-ot jósoltak.)

Az újabb verzió még abszurdabb:

Ebből valószínűleg csak a Jobbik, a Mi Hazánk, az MKKKP, s az új Tisza Párt adata valós. De azt épeszű ember tudja, hogy 3 %-os LMP-ben még Ungár Péter se hisz. S a Momentum pezsgőt rendelne, ha tényleg 7 %-uk lenne.

Komolyan azt mondja a Závecz, hogy a Tisza Párt csak a nem-szavazók táborából és a Fidesz-kiábrándultakból áll? S hogy közben a Momentum nem vesztett szavazókat, a DK meg még meg is erősödött? Nem végeztem kutatást, de csak saját ismerőseim köre alapján mondhatom: átlag 10 Talpramagyar-rajongó ismerősömből kb. vagy 8-9 ballib-összefogdosás szavazó vagy kétfarkúkutyás, s talán 1-2 olyan akad, aki amolyan "befogott orrú" fideszes szavazó.

Szóval én a ballibek helyében nem örülnék, míg nem látom a Medián kutatását. Az valószínűleg reális képet fog adni. A Medián sok munkát végez nem-politikai szereplőknek is, így ügyel hírnevére, nem engedheti meg magának kamufelmérések kiadását. Szóval nem egy Publicus, aki 47/47 %-ot "mért" a két oldalnak a 2022-es választások előtt egy héttel.

A magyar ballib messiások sorsa sanyarú.

2010 óta több is akadt. A legtöbb pár hónapig tartott, a legjobbak 1 évig:

• 2010-2011: Juhi Peti,
• 2012: HaHa,
• 2012-2013: Bajnai, Éhségmenet,
• 2014: internetadóellenesek, Tétényi Éva,
• 2015: Simicska, Sándor Mária,
• 2016: Pumukli,
• 2017: Momentum,
• 2018-2019: Ligetdrogozók, rabszolgatörvényezők,
• 2020: jé, ebben az évben nem volt messiás!,
• 2021-2022: MZP,
• 2023: Hatházi,
• 2024: Talpramagyar Peti.

A Szalon szabályai rendkívül szigorúak. Amikor egy messiás mandátuma lejár, két lehetőség közül választhat:

• eltűnik a fenében (lásd Sándor Mária vagy Pumukli),
• beáll tapsolónak a következő messiás táborába (ez a legtipikusabb magatartás).

Esetleg lehet még diszkréten kussolni is. Van egy dolog, amit azonban nem szabad semmiképpen: aktívan kampányolni az éppen hivatalban lévő messiás ellen.

Hatházi Mákos ezt teszi éppen. Komolyan elhitte, hogy saját érdemei miatt lett messiás. Pedig nem, őt ugyanaz a hullám vitte fel, mint Nagy-Trágár Blankát és Pankotai Lilikét, csak persze náluk ő azért komolyabb ember, de maga a tömeg ugyanaz.

Lilike is megpróbált tényező lenni most, csatlakozni akart Talpramagyarhoz, az meg gyorsan hazazavarta őt, s Lilike felfogta: neki már nem osztanak lapot, így eloldalgott. Azóta nem hallani róla. Mákos azonban azt hitte, ő valós tényező, s "akadékoskodik", nem tapsol lelkesen Talpramagyarnak. Ilyeneket képes közölni:

S meglepődik a reakciókon: lelkes tábora nem tapsol már neki! A legjobb reakció az "Ákos, most nem ez a tét", "Most össze kell fognunk a Zorbán ellen", aztán van keményebb reakció is "ne irígykedj, Ákos, neked nem sikerült, ne akadályozz mást, neki sikerülhet", de a legsúlyosabb reakció is már létezik, mely szerint a Mákos valójában a Zorbán ügynöke, ezért dolgozik Talpramagyar ellen!

Mákos valóságérzéke hiányos. Nem veszi észre magát: mint amikor a családi körben éljenzett éneklő, zenélő kisgyerek szembesül a zeneiskolában azzal, hogy valójában tehetsége teljesen átlagos. Nem veszi észre, hogy ő nem Bartus blogger, aki bármit megengedhet magának, hiszen úgyse veszi őt komolyan senki 100-fős fanatikus kommentelőtáborán kívül:

Mákos! Te egy unalmas senki vagy, feladatod nem az, hogy egyénieskedj, hanem hogy kövesd szó szerint a gazdáid mindenkori ukázait.

Van erről egy régi szovjet vicc. Nagyezsda Krupszkaja, aki Lenin felesége volt 1898-tól egészen Lenin haláláig, egy időben ellenkezését fejezte ki Sztálin elvtárs egyes lépései ellen, ezért 1932-ben, amikor Krupszkaja megint ellenkezett valamilyen kérdés ügyében Sztálinnal szemben, Sztálin hivatta őt és ezt mondta neki: "Krupszkaja elvtársnő, ha tovább ellenzékiskedsz itt, akkor leváltalak Lenin elvtárs özvegyének tisztségéről".

Szóval, Mákos, szedd össze magad, kezdj ütemesen tapsolni Talpramagyarnak, különben ki leszel nevezve fideszesnek!

Ez a videó igazi gyöngyszem:

Azt hittem, Donáth Messiás Annácska felülmúlhatatan, kiderült: tévedtem. Rikácsoló buta liba alig vesz levegőt, hogy eldarálja a sablonjait. Közben egyetlen kérdésre se ad választ.

Tulajdonképpen a lényeg: bekattant Kattinka, hogy meg kell ismerkednie hamarosan a munka világával a júniusa bukás után. Persze azért nem eszik ilyen forrón a kását, dolgoznia június után se kell, Soros gazda nem fogja az út szélén hagyni, majd kap valami kamuállást valami kamuszervezetnél, pl. médiakoordinátor lesz a Le a 2022-es választási eredményekkel! civil szervezetnél.

Az ideális persze az lenne, ha már holnap lebombáznák az Európai Parlament épületét, majd a képviselőket többéves átnevelőtáborba küldenék, pl. egy ruandai szeméttelepre, de első lépésként az is jó, hogy ez a lib(b)a(nt) nem lesz képviselő.

Most megy a 2024-es sznúker világbajnokság. Ami arról híres, hogy az egyetlen sport, amiről van valamilyen értelmezhető szintű tudásom, mert egyébként nagyon nem érdekel a sport.

Alapvetően ez egy angol játék. A XIX. század végén találták ki Indiában unatkozó angol katonatisztek. Egy nap rájöttek, a normál billiárd minden verziója (nyolcas biliárd, kilences biliárd, karambol biliárd) már unalmas nekik, így kitaláltak egy nehezebb verziót: nagyobb asztal, kisebb golyók, több golyó, bonyolultabb szabályok. Nem véletlen, hogy amióta van sznúker világbajnokság (1927 óta, 2 megszakítással: 1941-1945 és 1958-1963) egyetlen egyszer fordult elő, hogy nem brit vagy legalábbis brit ex-gyarmati játékos lett a viláhbajnok, ez épp tavaly volt.

S már a világbajnokság első napján tanulságos esemény zajlott.

A sznúker világbajnokság jelenlegi formátuma: 32 játékos vesz részt kieséses szakaszokban. A 32 játékosból 16 automatikusan kap meghívást, ez a mindenkori világranglista első 16 helyezettje, a többi 16 helyet pedig a világbajnokságot megelőző selejtezőkön lehet megszerezni. Aztán az első körben a sorsolás úgy megy, hogy mindig egy világranglistás és egy selejtezőkön bejutott kerüljön szembe egymással.

A tavalyi világbajnok a világranglista első helyén állt éppen, így meghívásos játékos, vele szemben egy a ranglista 31. helyén lévő játszott. Az első kör 19-frémes, azaz az jut tovább a második körbe, aki megnyer 10 frémet.

A tavalyi világbajnok, Luca Brecel magabiztosan vezetett 9:6 frém aránnyal, azaz már csak egy kellett neki. A 16. frémben is erősen vezetésre állt 55:1 pontaránnyal. A srácon látszott: már azt latolgatja, ki lesz az ellenfele a második körben.

Túlságosan elbízta magát. Aztán amikor a "pókot" használta - ez az egyik megengedett segédeszköz lövéseknél -, láthatóan nem összpontosított eléggé és hibásan lőtt/lökött (nem tudom magyar sznúker nyelven mi a használt szó). Persze sokkal nehezebb lőni segédeszközzel, ez tény, hiszen ilyenkor nincs rendes kéztámasztás.

Nem aggódott eleinte túlságosan, hiszen egy ilyen hiba nem számít 9:6-nál. Az ellenfele megnyerte a frémet azonban, ekkor már látszott Brecel arcán: érzi, hogy nem lett volna szabad ilyen könnyelműen viselkednie.

S ettől kezdve az egyébként jól játszó Brecel - persze ezen a szinten eleve nincsenek rossz játékosok, ezek a legjobbak legjobbjai - balszerencsés lett. Folyamatosan nehéz helyzetbe keveredett, az ellenfele viszont nem. 9:7 után 9:8 lett, majd 9:9, aztán a 19. frémet is nyerte az ellenfele, s Brecel kiesett.

Az utolsó frémet feltette az Eurosport a YT-csatornájára, itt már Brecel igazi hibát is vét a hatalmas lelki nyomás miatt:

Akadt olyan komment is, hogy direkt vesztett, ez valami fogadási csalás. Szerintem kizárt: annyit nem tudnak fizetni neki, hogy megérje anyagilag. Meg látszott is rajta.

A mút hét végén voltak a regionális választások Baszkföldön.

Spanyolország de facto egy föderatív állam, hivatalosan ez azonban nincs kimondva. A Franco utáni rendszerben létrejöttek az egyes autonóm régiók, a baszk és katalán szeparatizmus kezelésére, lassan azonban minden egyes régió autonóm lett, az etnikailag spanyolok is. Szóval de iure ez egy egységes nemzetállam, de facto viszont szövetségi állam - sajátos megoldás, melyre így mindenki hivatkozhat.

Szóval jelenleg az ország teljes területe "autonóm": 17 autonóm régió ("közösség") és 2 autonóm város, utóbbiak azért nem régiók, mert túl kicsik, ezek az egykor nagy észak-afrikai kontinentális spanyol terület két megmaradt része, két kb. 100 ezer lakosú város.

A spanyol modell fontos része, hogy nemzetiségi jogok vannak, nemzeti jogok nincsenek, azaz egyetlen spanyol nemzet van, mely soknemzetiségű, s a szuverenitás az egész nemzetet illeti, nem annak részeit. Tulajdonképpen ugyanaz a modell, amit Magyarország próbált vinni 1867 után. De a gyakorlatban ez itt se működik: ez egyeseknek túl sok jog, másoknak meg túl kevés. Az ország egységét leginkább az tartja össze, hogy képtelenség lenne a szétesést megoldani a sok összefonódás miatt, s mindenképpen gazdasági katasztrófa lenne a vége.

A mostani baszkföldi választás eredménye:

Magyarázat. Első látásra furcsa, hogy van párt mely 2,03 % szavazattal 1 mandátumot kap, míg másik meg 2,25 %-kal 0 mandátumot. Ennek oka a választási rendszer: Baszkföld 3 megyéből áll, s ha valaki bármelyikben eléri a 3 %-os küszöböt, akkor mandátum jár neki, akkor is ha az egész régió szintjén 3 % alatt marad.

A sajátosság itt, hogy nem az oldaliság számít, hanem a baszk nacionalizmushoz való viszony. Ha oldalt nézünk, akkor a hagyományos fogalmakkal így lehet az egyes erőket leírni:

• EAJ-PNV: középjobb,
• EH Bildu: középbal,
• PSE-EE/PSOE: középbal,
• PP: középjobb,
• SUMAR: szélsőbal,
• VOX: szélsőjobb.

A baszk nacionalizmushoz való viszony viszont ez:

• baszk nacionalizmus és függetlenségpártiság: Bildu,
• baszk nacionalizmus és regionalizmuspártiság: PNV,
• spanyol egység és baszk regionalizmuspártiság: PSE, Sumar,
• spanyol nacionalizmus és baszk regionalizmuspártiság: PP,
• spanyol nacionalizmus és baszk kulturális autonómiapártiság: Vox.

Látható, csak a Vox ellenzi a baszk nacionalizmust minden alakjában, de még ők is kulturálisan baszkpártiak. A Vox baszkföldi szervezetét egyébként egy színbaszk nő vezeti.

A függetlenséghez való viszony nagy választóvonal, így bár most ismét komoly nacionalista győzelem született (72 %), a két baszk nacionalista párt - a PNV és a Bildu - összeférhetetlen egymással, mivel az egyik támogatja, a másik ellenzi a baszk függetlenséget. A Bildu esetében külön "baj", hogy gyakorlatilag a már megszűnt terrorista szervezetből, az ETA-ból nőtt ki, persze többszörös áttételeken keresztül, amivel szalonképtelennek számít a többiek szemében.

A baszkföldi kormányzat marad a mostani: a PNV és a PSE koalíciója. Ami középjobb és középbal párt koalíciója, viszont a baszk nacionalizmus ügyében mégis közel állnak egymáshoz, gyakorlatilag a statusquót támogatják.

A Bildu vezére jelképesen mindig kétszer mond el mindent, spanyolul és baszkul:

Brüsszeli határozattervezet szerint Magyarország választási autokrácia.

A szó persze eredetiben nem jelent semmit, hiszen az autokrácia jelentése azonos a monarchiáéval, azaz "egyetlen személy abszolút hatalma". Na most mit jelent, hogy ez "választási"? Azt, hogy ezt a egyetlen személyt választják. Ami önellentmondás, hiszen ha választják, akkor a hatalma nem abszolút.

Persze a szó modern, européer jelentése más. Kb. azt jelenti "nem a mi emberünk, de nem sikerül leváltani, pedig próbáltuk".

Mélyebben nézve, arról van szó, hogy adott egy liberális demokrácia, melyben a hatalmon lévő vezető nem a liberális-demokratikus elvek szerint gyakorolja hatalmát. Azaz formálisan nem sérti meg a rendszer szabályait, de azokat valójában a rendszer ellen használja.

Nyilván minden rendszer elsősorban saját maga fennmaradását védi. Itt is erről van szó: a liberális demokrácia nyilván nem akar elfogadni semmilyen szabadságot, mely a rendszer ellen irányul.

Ezzel végülis semmi baj: minden rendszer ilyen. A gond egyedül a hamis narratíva, mely szerint a liberális demokrácia azonos a szabadsággal, míg minden más meg szörnyűség.

Pedig nem ez a helyzet, a liberális demokrácia egy a sokféle lehetőségek közül: van akinek jó és van akinek nem, bizonyos érdekeket hatékonyan kiszolgál, más érdekek érvényesítését pedig tiltja.

Logikus az új divat: élőben közvetítve meghalni.

Az élő pornó már unalmas. Valami extrémebb kell. Pl. gyerekpornó, de arra születni kell: egyszerűen nem érdekes az emberek nagy többségének, mert képtelenek szexuális élményt látni egy gyerekben. Vagy állatkínzás, annak szélesebb vevőköre van, a szenvedés és a halál mindenkiből valamiféle borzongást vált ki: nemrég tartóztattak le Kambodzsában egy bandát, mely majmokat kínzott és lassan ölt onlájn, fizetős amerikai nézőknek.

A dolog nem új, létezik legális alakban: az állatsegélyezők egy része pont ezt csinálja - kutyákat, macskákat abuzál, majd látványosan "megmenti" őket, pénzt gyűjtve az "állatmentő" tevékenységre. Írtam már erről.

Karsai csapata hasonlót talált ki: ő onlájn szeretne meghalni. Sajátos exhibicionizmus.

Karsai nagyon mélyre zuhant. Pedig eredetileg ő a ballib megmondóemberek egyik pozitívabb figurája volt. Többek között ő volt az, aki a 2022-es országgyűlési választások előtt ki merte mondani nyilvánosan, hogy a feles alkotmányozás ötlete baromság, s az Orbánék által elfogadott Alaptörvány legitím alkotmány, melyet persze ő is ellenez, de nem lehet elleni jogi alapon érvelni érvénytelenségre hivatkozva.

Szóval egy értelmes ember volt eredetileg. Nem értek hozzá, lehet, hogy a betegségének a mellékhatása az elhülyülés?

Kuba egyik sajátossága, hogy alig van veszélyes állat.

Pontosabban szárazföldön egyetlen állatfaj se létezik, mely azonnali halálos veszélyt jelentene emberre. Még mérges kígyók sincsenek Kubában, sem bármilyen halálosan mérgező rovar. Kizárólag vízi állatok között vannak ilyenek: krokodilok és egyes halfajok, elsősorban a cápa természetesen.

Történelmileg a krokodil volt az egyetlen valóban veszélyes állat - a kubai kajmán -, de ennek az állatnak a kiirtását már a kőkori szinten élő őslakos indiánok megkezdték, majd a spanyol korban ez nagy erőkkel folytatódott. Jelenleg az összes kubai krokodil zárt területeken lakik, számuk 2-3 ezer, fokozottan védett faj - az egyik ilyen krokodilrezervátum kedvelt idegenforgalmi célpont.

Az egyetlen mód állattól meghalni Kubában jelenleg: beúszni a tengerbe, átmenni az utolsó korallzátonyon, majd találkozni éppen éhes cápával.

Az ország legnagyobb részén többszörös ilyen korallzátony van, a parttól 100-300 méterre van a külső része. A zátonyon belül a víz 0-20 méter mélység között változik, s teljesen veszélytelen, míg azon túl hatalmas mélységek vannak, sok esetben több km mélység. A cápa akkor se tudna bejönni a zátony mögé, ha ezt szeretné.

Tipikus partszakasz, ez Varadero üdülőhely középső része, jól látható a színárnyalatokból hol van a zátonysor vége:

Van persze olyan partszakasz, ahol nincs zátony, kevés az ilyen rész, de van, s az ilyen helyeken persze életveszély beúszni. Ilyen pl. a Havannai-öböl bejárata:

Batista diktatúrája alatt a nagyon kellemetlen ellenzéki aktivistákat az öböl bejáratánál lévő várban tartották fogva, s időnként párat szimplán becsúsztattak a vízbe. Élve, hiszen nem kellett aggódni az illetőek megöléséért, a cápák ezt megoldották ingyenesen. Aztán a Forradalom győzelme után Che Guevara lett a felelős ezért a területért, s ő is folytatta a jól bevált módszert.

Egy időben próbáltam búvárkodni, jártam párszor a külső zátonyon több helyen is: már csak a ránézés a mélységre is kellemetlen élmény.

De vissza az állatokhoz. Ami sajátos: minden rovar óriási. Veszélytelen, de óriási. A csótányok 4-szer nagyobbak, mint Magyarországon, a különböző pincebogarak is.

Az európai gyarmatosítás az állatok között is katasztrófát okozott. Egyrészt jöttek a kutyák és a macskák, melyek eredetileg nem léteztek itt, majd - s ez még rosszabb - az európai patkányok, különösen a fekete és a barna patkány. Az európai patkányfajok itt sikeresen megnőttek az eredeti duplájára.

A legnagyobb, felfedezés előtti, kubai állat a hutia volt, ez egy rágcsaló, de sokkal békésebb a patkánynál. Nagyjából félúton van méretben az európai patkány és a világ legnagyobb rágcsálója, a dél-amerikai kapibára között. A második legnagyobb állat a szolenod volt (megnéztem, a hivatalos magyar név "patkányvakond"). A hutia úgy náz ki, mintha kereszteznénk a mókust a tengerimalaccsal, a szolenod meg mintha elefántormánya nőtt volna a patkánynak.

A szolenodot az európai patkányok és macskák majdnem teljesen kiirtották, ma már kiemelten védett állat, nagyon kevés van belőle. A hutia populáció nagy része is eltűnt, de itt egyes alfajok megszokták az ellenséges idegen állatokat és túlélték az inváziót. Egyes részeken annyi maradt, hogy védekeznek ellenük.

Ami érdekes: bár kinézetre inkább patkányok, rendkívül békések, olyan tengerimalacos a viselkedésük, így van aki házi hobbiállatként tartja: a hutiák alkalmasak erre, képesek megismerni gazdájukat, s háziállatként viselkedni. Raádásul nem terjesztenek betegségeket, mert nem dögevők, hanem növényevők.

Ami viszont a behozott európai patkányokat illeti, ez máig hatalmas probléma. Nagyobbak is, agresszívabbak is, mint Európában. Ha az ember nem védekezik ellenük, akkor ők támadnak. Amikor beköltöztünk lakásunkba Havannában 1980 augusztusában, egészen novemberig nem volt kutyánk, így ez alatt a 3 hónap alatt folyamatosan sétálgattak ide-oda a patkányok a kertben. A kutya megjelenése ezen drasztikusan változtatott: a patkányok értelmes állatok, nem mennek oda, ahol veszély van, s így kutyás házba se járnak be, szóval decemberre minden patkány eltűnt.

Problémásak, mármint nyelvileg és magyarul.

Afrikában 60 főváros van - 55 ország, de ezek közül 3-nek 2-2 fővárosa van, 1-nek pedig 3.

Ahol a név magyarosított, ott nincs természetesen semmilyen probléma, ill. azok, melyeknél a név szimplán a magyar helyesírás szerint olvasandó, ezek:

• Addisz-Abeba,
• Algír (itt sokan máig a francia "alzsír" verziót használják),
• Antananarivo,
• Aszmara,
• Bamako,
• Dakar,
• Dzsibuti,
• Dodoma,
• Fokváros,
• Harare (itt ingadozik a magyar ejtés "harare" és "háráre" között),
• Kairó,
• Kampala,
• Kartúm,
• Kigali,
• Lobamba,
• Luanda,
• Malabo,
• Maputo (itt egyébként a helyi ejtés "maputu", de magyarul évszázados szokás a portugál neveket spanyolul ejteni),
• Mbabane,
• Monrovia,
• Moroni,
• Nairobi,
• Porto-Novo,
• Pretoria,
• Rabat,
• Tripoli,
• Tunisz,

(azt nem írtam le, ahol az o-ból ó lesz a magyar ejtésben, ez szóvégi helyzetben mindig így van, de sok más esetben is);

Ahol a név idegen ugyan, de nincs gond, mert az általános szokások szerint kitalálható az ejtés az angol alapján, mely ma már a legismertebb idegen nyelv, ezek:

• Abidjan,
• Abuja,
• Accra,
• Bissau,
• Brazzaville,
• Conakry,
• Cotonou,
• Freetown,
• Hargeysa,
• Kinshasa,
• Libreville,
• Lilongwe,
• Lomé,
• Lusaka,
• Maseru,
• Mogadishu,
• N’Djamena,
• Niamey,
• Port Louis,
• Praia,
• São Tomé,
• Victoria,
• Yaoundé,
• Yamoussoukro.

S végül a 8 főváros, mely "problémás", legalábbis tapasztalataim szerint:

• Bangui - mély rejtély, pedig ez francia alapú, szóval az egyetlen opció a "bangi",
• Banjul - itt "banzsul"/"bandzsul" ingadozás szokott lenni, pedig ez angol alapú, szóval "bandzsul",
• Bloemfontein - kemény dió, hiszen kevesen ismerik a holland/afrikaans ejtést, szóval itt minden verzió hallható, a megoldás: "blumfontejn",
• Gaborone - itt sokan nem ejtik az "e"-t, abban a hiszemben, hogy ez valami angol/francia "néma e", pedig nem, az ejtés "gaborone",
• Gitega - hasonló az előbbihez, itt sokan valami dzs/zs hangra gyanakodnak, pedig az ejtés "gitega",
• Nouakchott - itt annyi, hogy ez a "ch" nem "cs", hanem "s", mert francia alapú, szóval "nuaksott",
• Ouagadougou - na, ezt még én se tudom rendesen kimondani, kb. "vagadugu", a leggyakoribb magyar ejtés - "ugadugu" - hibás,
• Windhoek - mint a Bloemfontein, a megoldás "vindhuk".