Az egyik legszokatlanabb XX. századi kémtörténet Glenn Michael Southeré.

Souther 1957-ben született az USA-ban, érettségi után, 18 éves korában azonnal az amerikai haditengerészethez ment dolgozni, ahol katonai fényképész lett.

Ebben a minőségében az olasz partoknál szolgált, Hozzáférése volt igen fontos anyagokhoz, fényképészként egyik feladata az amerikai kém-műholdak fényképeinek feldolgozása volt. Alig 5 év szolgálat után teljesen kiábrándult hazája politikájából, miután hozzáférése lett egyes amerikai katonapolitikai háttéranyagokhoz. Már régóta Souther kedvence Majakovszkij, orosz költő volt, így kezdett el érdeklődni az orosz kultúra, majd a szovjet politika iránt. Lassan a szovjet politikai meggyőződéses híve lett.

Ezek után egy szép napon, 1980-ban kimenője alatt besétált a római szovjet követségre, s ott bejelentette: kéri a szovjet állampolgárságot, valamint a letelepedés lehetőségét a Szovjetúnióban. A szovjet titkosszolgák először biztosra vették, az egész az amerikai kollégáik tréfája, s Southert erős visszafogottsággal fogadták, A moszkvai vezetőség - a KBG I. ügyosztálya, azaz a hírszerzés - álláspontja is az volt, Souther valószínűleg a CIA vagy az MI (az amerikai katonai hírszerzés), esetleg az ONI (az amerikai hadiflotta hírszerzése) embere, aki tesztelni próbálja a szovjet titkosszolgálatok éberségét. A szovjet KGB-rezidens Rómában, Borisz Szolomatyin őrnagy (később: tábornok vezérőrnagyi rangban, hatalmas karrierjét részben éppen Southernek köszönheti) azonban a kezdettől fogva hitt Southernek, Szolomatyin magát kiváló emberismerőnek tartotta, aki képes felismerni az őszinte embert, s nem teljesítette a parancsot, hogy ne foglalkozzon többet az amerikai "provokátorral". Szolomatyin meggyőzte Southert, hogy maradjon inkább jelenlegi pozíciójában, adjon át információkat neki az amerikai haderő titkos anyagaiból, mert így sokkal jobban tudja segíteni a "szocializmus ügyét", mintha egyszerűen elköltözne Moszkvába. Souther elfogadta a javaslatot, s azonnak munkához is látott. Miután kiderült, hogy az általa átadott információ valós és hatalmas értékű,  a moszkvai KGB-vezetőség felismerte, hogy Szolomatyinnak volt igaza, s Szolomatyin hivatalosan is meg lett bízva az amerikai informátorral való kapcsolat tartásával. Különösen az döbbentette meg a moszkvai vezetőséget, hogy Souther határozottan visszautasított bármiféle pénzügyi ellenszolgáltatást, ez pedig ritka dolog volt a 80-as években: a szovjet titkosszolgálatok legtöbb beszervezett nyugati ügynöke egyszerűen pénzért árulta el hazáját, bármiféle ideológiai meggyőződés nélkül.

1982-ben Souther leszerelt a hadseregtől, de kiváló szolgálata miatt azonnal munkát kapott civilként az amerikai haditengerészet észak-atlanti hírszerzési központjában Virginiában, így ezentúl még titkosabb anyaghoz tudott hozzáférni, melyeket szintén továbbított a szovjet szervek felé. Többek között az Európába telepített összes amerikai atomrakéta pontos helyét és célpontját tőle tudta meg a szovjet vezetés. Közben Souther levelező tagozaton orosz nyelv és irodalom szakra kezdett járni az egyik amerikai egyetemen, ez azonban nem keltett feltünést, sőt ezt a főnökei pozitívan is értékelték: nyilván azért jár Souther egyetemre ilyen szakon, hogy még jobban tudja majd segíteni nyelvtudásával hazája titkosszolgálatát. Még az sem okozott gondot, hogy olasz nemzetiségű felesége - akivel Souther kapcsolata megromlott - jelentette férjéről, hogy szovjet kém. Mivel erre azonban nem volt semmilyen bizonyíték, az FBI lezárta a nyomozást azzal, hogy a vád hamis, a feleség bosszújáról van csupán szó, aki férje hűtlensége miatt találta ki az egészet.

Souther két évfolyamtársával egyetemi tanulmánya alatt

1985-ben azonban Souther ismét az amerikai hatóságok szeme elé került. Ez volt az az időszak, amikor több szovjet kémet is sikerült leleplezni az USA-ban, ami miatt minden korábbi gyanúsítottat újra elővettek. Souther biztos volt benne, hogy előbb-utóbb le fogják leplezni, ezért 1986 júniusában olaszországi nyaralása során bement ismét a római szovjet követségre, ahol bejelentette: lelepezték, ezért kéri kimentését. Szolomatyin kiállított neki szovjet útlevelet "Mihail Orlov" névre - a nevet maga Souther találta ki -, s másnap el is utazott Moszkvába.

már a Szovjetúnióban, főnekei tanácsára levágta a szakállát

Ugyanabban az évben októberben hivatalosan is megkapta a szovjet állampolgárságot, s immár valóban Mihail Orlov lett. Érdemei miatt a KGB hírszerzési osztálya azonnal alkalmazta is őt, rögtön őrnagyi rangot kapva (hatalmas ugrás volt ez, az amerikai hadseregben a legmagasabb rangja őrmester volt) - attól fogva az amerikai hírszerzési adatok elemzése lett munkája. Hamarosan elvette feleségül egyik orosz kolléganőjét - aki angol nyelvet tanított a KGB Akadémiáján -, s kislányuk is született, 1988-ban - Alekszandra Orlova.

orosz feleségével

Souther a Szovjetúnióban élve is érdeklődött a politika iránt, s kritikusan szemlélte Gorbacsov peresztrojkáját, negatív véleménye volt róla, kollégái későbbi elbeszelése szerint Souther-Orlov azt mondta: "a szovjet vezetés az országot a mocsárba viszi".

halálhíre a New York Times-ban

1989-ben Souther Moszkva környéki nyaralója garázsában öngyilkos lett. Legalábbis ez a hivatalos verzió. A nemhivatalos verzió kicsit más: eszerint a rendszer végét érezve Southern megkérte a vezetőséget, hogy a bevett módszer szerint kapjon új személyazonosságot, ugyanis azt hitte, hogy a kommunizmus utáni szovjet vezetőség ki fogja adni a nyugatnak mindazokat a nyugatiakat, akik a szovjetek részére kémkedtek. Az új személyazonosság megadásának szovjet titkosszolgálati módja pedig pontosan ez volt: megrendezett öngyilkosság, ünnepélyes temetés, majd a személy kinézetének műtéti úton való megváltoztatása, aztán új név alatt más fontos munkára irányítás. Egyes jelentések 2010-ből beszámoltak arról, hogy Kanadában az orosz követségen dolgozik egy 50 év körüli orosz diplomata, akinek  a szemei erősen emlékeztetnek Southerére...

sírja Moszkvában