Lukácsi-Vetkőző Katalin szakított a kereszténységgel.
Önmagában nem probléma, sőt jó hír: jó dolog, ha nincsenek olyan keresztények, akik nincsenek meggyőződve a kereszténységben.
Nekem is volt valláskeresési életszakaszom. Szóval a dolog vallási oldala teljesen korrekt.
Az ügy közéleti része viszont röhejes. Kattinka eddig abból élt, hogy ő a KDNP volt tagja, aki azért lépett ki, mert a KDNP nem "igazi" keresztény. S ebből az alapállásból leckéztetett másokat, milyen az igazi kereszténység. Pl. hogy az igazi keresztény kimegy a "prájdra" és mindenben támogatja a homoklobbit, mert hogy ha Jézus ma élne, ő is kimenne felvonulni: persze tényleg kimenne, pofán baszni a résztvevőket.
Most legalább utólag kiderült: Kattinka semmilyen formában nem képviselte a kereszténységet. Sőt nem is tudta mi az.
Egyébként - csak szólok -, a judaizmusban is csak a neológus irányzat megengedő a szexuális kisebbségek életmódja iránt. Ő meg nem oda tért be, aminek oka: a neológ betérőket nem fogadják el általánosan.
A műsor megnézése előtt arra számítottam, az interjúvoló szokása szerint gerinctelen lesz. De Gulyásgyú Balázs kellemes meglepetést okozott: az egyetlen "idősebbtestvérezés" mellett feltette a kemény kérdéseket, sőt amikor Kattinka antikatolikus szónoklatba kezdett, jelezte egyet nem értését. Balázs tud rendesen is műsort készíteni, ha akar.
A nő persze egy hányinger, bármint nem nőként, hanem emberként. Én nem hiszem el neki, hogy komolyan csinálja, amit csinál. Szerintem ez csak celebkedésének újabb lépcsőfoka, semmi egyéb. A kedvenc kommentem, amit valaki írt a videóhoz:
Viszont erős sajnálatot érzek. Az újlipótvárosi EMIH-irányzatú zsinagóga lelkes közössége felé, hogy egy zavaros fejű kullancsot kaptak a nyakukba. Majd utólag "átkeresztelik" Taubéről Tickre...
Az azért csodás, amikor a szakértő nem ért semmihez.
Flekk Zoli állítólag jogász. De most 2 pontban is téved.
Egyrészt, az alkotmány szerint a köztársasági elnök bárkit megbízhat kormányalakítással, nincs szabály, mely kötelezné, hogy ez a győztes párt által megnevezett személy legyen.
kihúztam a nem releváns részeket
Látszólag ez abszurdum, miért bízhat meg bárkit az elnök? De valójában teljesen logikus. Két okból is:
egyrészt, hiába bíz meg bárkit az elnök, annak az embernek kell legalább 100 szavazat a parlamentben a kormányfővé váláshoz, szóval az elnök eleve olyat bíz meg, akinek erre esélye van,
másrészt, ha esetleg csak időt akarna húzni az elnök, ez is sikertelen lenne, mert kb. fél óra alatt meghiúsíthatja ezt a parlament azzal, hogy azonnal saját jelöltet állít, akit meg is választ 100 szavazattal.
Azaz nem kell semmilyen jogállam-felfüggesztés, zsarolás, elég szavaznia a nyertes pártnak.
Röhejes az egész, az ilyesmit a jogász szakon az első évben tanítják, lásd Alkotmányog I.
Egyébként a 4-féle többség egyike ez az eset. A magyar alkotmányjogban 4-féle többség van:
az alapszabály: jelenlévő képviselők többsége, azaz mimimum 51 szavazat,
az első minősített többség: az összes képviselők többsége, azaz mimimum 100 szavazat,
a második minősített többség: a jelenlévő képviselők kétharmada, azaz mimimum 67 szavazat,
a harmadik minősített többség: az összes képviselők kétharmada, azaz mimimum 133 szavazat.
Kényes téma: a II. vatikáni zsinat sok tekintetben a későbbi katolikus eretnekmozgalmak - pl. a ferencizmus - ősatyja.
Az örök kérdés a keresztény teológiában: mi a kereszténység viszonya a judaizmushoz.
A jelentősebb keresztény felekezetek 3 fő irányt alakítottak ki az idők során e kérdésben:
a hagyományos álláspont - ez a történelmi alap, vallják a katolikusok, ortodoxok, más ókorban külön vált felekezetek - szerint Jézussal a zsidók szerepe megszűnt, immár nincs kiválasztott nép, hanem az Egyház a "kiválasztott", s a hívők a tagjai Isten népének: a zsidók Jézus óta egy idegen vallás, semmi több,
a korai protestáns álláspont - ma ez a jellemző kálvinista, lutheránus, anglikán nézet - szerint az eredeti szövetség a zsidókkal megmaradt, azt Jézus egyszerűen kiszélesítette mindenki más számára: a zsidók részei ennek ma is, de az igazi Izrael már nem ők, hanem az Egyház,
a kései protestáns álláspont - ma ez a baptisták, metodisták, pünkösdisták, evangéliumiak, stb. jellemző nézete - szerint párhuzamosan futnak a szövetségek, azaz az ószövetség ma is hatályos, s rajta keresztül is elérhető Isten, csak a végső időkben fognak a zsidók megkeresztelkedni.
A hagyományos álláspont a II. vh. után kezdett politikailag kellemetlen lenni a katolicizmus számára, hiszen sokan azt mondták róla: ez az antiszemitizmus vallási megalapozása, meg hogy a Vatikán bűnös, hogy nem segített eleget az üldözött zsidóknak a háború alatt. Így megszületett a vatikáni zsinaton a Nostra aetate nevű dolgozat, mely igyekszik a helyzetet megmagyarázni. Önmagában maga a dokumentum nem is tartalmazott semmi problémásat, hiszen csak annyit mond, hogy az antiszemitizmus nem fogadható el, s hogy más vallásokban is lehetnek helyes elemek.
Azonban ennek a szellemisége vezetett oda, hogy II. János Pál eretnekgyanús nyilatkozatot tett 1987-ben: a zsidókat mint "idősebb testvéreinket" említette, ami nyilvánvalóan hibás állítás. Miért? Mert ez Krisztus lealacsonyítása, mintha tanításunk alapja a zsidók lennének és nem Jézus. A zsidók testvéreink, mint ahogy minden ember, de semmiképpen se "idősebb" testvéreink, hiszen nem vagyunk a hatalmuk alatt.
Hozzá kell tenni, a protestáns oldalon a dolgok súlyosabbak, ma már az újprotestánsok zöme keresztény-cionista, ami a "több szövetség" elmélet négyzetre emelése.
Erre válaszként több közel-keleti felekezet nyilatkozatot fogadott el a keresztény-cionizmus ellen, mely kimondja: a keresztény hitnek semmi köze a mai izraeli állam támogatásához.
Zsidó oldalról a helyzet egyértelmű: bevallják azt amit hisznek, nem alakoskodnak. A zsidó álláspont szerint Jézus az I. sz. sok hamis zsidó messiásának egyike volt, egy zsidó nő és egy római katona törvénytelen fia.
rendkívül érdekes: egy kanadai-zsidó blogger izraeli zsidókat kérdez Jézusról
A világ egyetlen országa, ahol korlátlanul lehet pénzt nyomtatni és ez nem okoz inflációt: az USA.
Ráadásul az a sajátos helyzet is van az USA-ban, hogy az amerikai jegybank nem állami intézmény.
Olyan persze máshol is van, hogy a jegybank nem teljesen állami, azaz a tulajdonának egy része magánkézben van, pl. a japán törvények szerint a Japán Nemzeti Bankban az államnak csak abszolút részvénytöbbsége kell, hogy legyen, de nem kell, hogy 100 %-ban az övé legyen.
Az USA-ban viszont ilyen sincs, az államnak 0 a részesedése az amerikai jegybankban, jogosultsága kimerül a bankvezetőség kinevezésében. Így az USA-ban a jegybank tényleg teljesen független a kormányzattól.
Ha nem lenne az a helyzet, hogy az amerikai dollár a világ fő tartalékvalutája, már összeomlott volna az ország. Hiszen csak azért lehet korlátlanul dollárt nyomtatni, mert azt elfogadják mindenhol a világon. A valóságban az USA teljes vagyona - állami és magán - kb. 10 %-a a forgalomban lévő dollármennyiségnek. Ha tehát megszűnne a dollár mint tartalékvaluta, a pénz értéke azonnal a tizedére esne.
Az amerikai politika fő célja tehát ennek a helyzetnek a fenntartása.
A fő ellenség tehát:
azok az országok, melyek pénzneme nagymértékben tartalékvalutaként funkcionál,
minden megállapodás, melynek elszámolási egysége nem az amerikai dollár.
Aki nem kérdőjelezi meg az amerikai dollár szerepét, annak szinte minden megengedett.
Szerintem ez áll az amerikai-orosz viszony romlása mögött. Az Orosz Nemzeti Bank nagyon megnövelte készletét aranyban és kínai jüanban, azaz csökkent a dollár szerepe, s közben egyre erősebb a BRICS-valuta bevezetésének tervezete.
Trump egész Ukrajnát is átadta volna, ha ezekről lemond Oroszország, de az oroszok erre nem hajlandóak. Nyilván nem, hiszen nem orosz érdek az amerikai pénzügyi monopólium fennmaradása.
Agymosás - rajtunk kívül bárki más által folytatott kampány.
Teljesen helytálló. Most a mértékadó Sík Endre is igazolja ezt:
Természetesen mindez marhaság.
Liberális hallucináció, hogy van egyrészt a csúnya propaganda, másrészt a független tájékoztatás.
A valóságban nem létezik függetlenség, s minden propaganda. Hiszen minden megállapítás mögött van valamilyen eszmei alap, s az adott megállapítás célja az adott eszmei alap elfogadásának segítése. Akkor is így van, ha nincs mögöttes szándék.
Izrael témáról beszélgetnek zsidók, s - teljesen hihetetlen, de - objektív, tényeken alapuló adás lett:
Pedig egyébként nagyon nem kedvelem ezt a Zentait, ez az ember fanatikus euroatlantista. De úgy látszik, hogy Izrael-kérdésben képes nagyrészt objektív lenni.
Aztán csináltak egy elfogultabb beszélgetést is, de mondjuk egy főrabbitól el se várnám, hogy ne legyen szubjektív:
Tulajdonképpen csak egyetlen dolog lepett meg: nem tudja egyik résztvevő se, hogy Magyarország régesrég elismerte a palesztín államot, így nincs miért elismernie most.
E témában sok a tudatlanság. Keverik sokan a kormányelismeréssel, pedig az egész más ügy.
A kormányelismerés eleve negatív folyamat, azaz csak akkor kell szólni, ha valaki nem ismer el egy adott kormányt, ellenkező esetben a szimpla hallgatás elismerést jelent.
Pl. vannak országok, melyek nem ismerik el a jelenlegi belarusz hatalmat, mert a legutóbbi belarusz választást nem tekintik legitímnek. Természetesen eközben Belaruszt mint országot elismerik.
Eleve kormányt nem elismerni csak elismert országban lehet!
A kérdés jellemzően csak akkor szokott felmerülni, ha mondjuk háború vagy polgárháború alatt egy országot több kormány akarja képviselni egyszerre, ilyenkor a külföldi fél dönt, melyiket támogatja. Pl. a spanyol polgárháború (1936-1939) alatt két kormányzat működött: a jogfolytonos köztársasági kormányzat Madridban és az ez ellen fellázadó nacionalista kormányzaté Salamancában, majd amikor az utóbbiak nyertek, egy kormányzat maradt, Madridban, a köztársasági kormányzat emigrációba vonult. Magyarország a kezdetektől a spanyol nacionalisták mellé állt, így már 1936-ban őket ismerte el, így pl. a budapesti spanyol követség is nekik lett átadva.
Az országelismerés mindig egyszeri folyamat, azaz nem lehet visszavonni. Persze a gyakorlatban megesik a visszavonás, de ez elvileg nem lehetséges.
Palesztína esetében Magyarország részéről a következő 3 lépésben zajlott:
1975 szeptembere: Magyarország elismeri a Palesztínai Felszabadítási Szervezetet mint a palesztín nép egyetlen legitím képviselőjét, a PFSZ irodát nyit Budapesten, diplomáciai mentesség nélkül,
1982 februárja: Magyarország diplomáciai mentességet ad a budapesti PFSZ-irodának,
1988 novembere: Magyarország elismeri Palesztínát mint országot, a volt PFSZ-iroda azóta rendes nagykövetség.
Ami pedig a kormányzatot illeti, Magyarország csak a Ramallahban lévő palesztín kormányt ismeri el, a gázait nem - a kettő de facto egymástól külön működik, az előbbi a PFSZ, az utóbbi a Hamasz irányítása alatt.
Persze minden abszolút jelképes. Valójában palesztín állam nem létezik, a palesztín kormányzat csak egyfajta autonóm szerv, izraeli főhatalom alatt.
Az egész mostani viszály arról szól: hogyan legyen az elvi palesztín állam tényleges. A zsidó radikálisok szerint sehogy, mert a palesztínok nem léteznek. A palesztín radikálisok szerint meg úgy, hogy Izrael megszűnik.
Volt 2 év is 5-éves kubai iskolai pályafutásom (1980-1985) alatt, amikor keletnémet osztálytársaim akadtak.
Az egyik srác - nálam 1 évvel fiatalabb - igazi mintagyerek volt, pl. folyamatosan ismételgette a hivatalos propagandát, szemrebbenés nélkül.
Kiderült aztán, az apja a havannai keletnémet nagykövetség pártitkára, ezzel nagyjából a harmadik legfontosabb ember volt ott. Eleve sajátos volt, hogy volt ember, aki csak párttitkár volt. Nálunk - a magyar követségen - ilyesmi nem létezett, persze nálunk is volt párttitkár, de társadalmi munkában végezte az egyik kiküldött, akinek volt más, fő munkája is. A párttitkársága azt jelentette, havonta egyszer egy délután gyűlést tartott a párttagoknak.
Persze, hozzá kell tenni, a keletnémet jelenlét sokkal nagyobb volt Kubában, mint a miénk. A magyar kiküldöttek száma nagyjából 80 fő volt, ebbe beleszámolva mindenkit, azaz diplomatát, külkerest, kisegítő személyzetet, vállalati képviselőt is. Ezzel szemben az NDK kb. 600 kiküldöttel volt jelen Kubában, ezzel második helyet elérve: csak a Szovjetuniónak volt ennél több (nekik kb. 20 ezer fő).
Amikor szóba került a pályaválasztás, a srác azonnal mondta, hogy ő katonatiszt akar lenni. Egyszer sikerült elkapnom őt egy lazább pillanatában: megkérdeztem minek akar katona lenni, s csodák csodájára értelmes választ adott: mert az NDK-hadseregben egész nap lehet sportolni, ő pedig olyan állást akar, ahol egész nap sportolhat, s ezért pénzt kap.
Sajátos volt, hogy a gyerek legjobb haverja egy másik keletnémet volt, aki viszont folyamatosan - persze halkan - panaszkodott a rendszerre. Valószínűleg a sport hozta őket össze, mert ő is szeretett sportolni.
Egyébként Havannában működött keletnémet iskola, a követséghez rendelve. De nem volt kötelező oda járni: a keletnémet szülő mondhatta azt, hogy szeretné, ha gyereke megtanulni maximális szinten egy másik nyelvet, s ez elfogadott indok volt, hogy a gyerek ne a saját iskolába járjon, hanem vagy a szovjet iskolába vagy egy kubai iskolába. Akadtak ilyenek, bár a keletnémet gyerekek 90+ %-a keletnémetbe járt.
Aztán sokáig nem volt vele kapcsolatom, az említett sráccal. Már 2010 lehetett, azaz 19 évvel az NDK megszűnése után, hogy rábukkantam egy orosz szociális hálóban.
Megdöbbenten láttam, munkahelynek az van beírva, hogy Bundeswehr! Rá is kérdeztem, s megerősítette, hogy igen, 26 éve a hadseregben van, ebből az első 6 az NDK-hadsereg, majd jelentkezett az átvilágítási eljárásra az NDK megszűnésekor, s át is ment rajta, így az utóbbi 20 évben már a volt másik hadseregben van. Kérdeztem nem volt-e politikai probléma, azt mondta, nem, őt eleve nem érdekli az egész, sportolni akart mind a 2 helyen, az meg nem izgatja éppen mit kell mondani, azt mondja, amit kell és pont, akkor "szocializmus építése", most meg "demokratikus jogállam", őt valójában egyik se érdekli.
S apáddal mi lett? - kérdeztem. Mire elmondta, neki nehezebb sors jutott, nem vette át a (nyugat)német külügy a múltja miatt, szóval elvesztette a munkahelyét az egyesüléskor, s elment egy iskolába a volt Nyugat-Berlinben orosz nyelvet tanítani, de azóta már nyugdíjas.
S valóban, ez zajlott. A keletnémet diplomaták 99 %-a ki lett szórva a rendszerből az egyesüléskor, míg más területeken esélye volt a keletnémet tisztségviselőnek, hogy átvegye őt a nyugati szerv. Hiszen az egyesülés valójában azt jelentette: az NDK-t magába olvasztja az NSZK, ezt csak udvariasságból nevezték "egyesülésnek".
Mesélik, a volt keletnémet állambiztonságiaknak (Stasi) volt esélyük átmenni az új rendszerbe: a két nyugatnémet titkosszolgálat - BFV és BND - bizonyos Stasi-szakembereknek felajánlotta a munka folytatását immár "demokratikus" módon. Viszont a német Külügy nagyon nem akart volt keletnémet diplomatákat a rendszerében. Szóval pechje volt a haver apjának, hogy nem volt Stasi-tiszt, csak mezei párttitkár.
a világ csodája: a keletnémet címer, valakinek eszébe jutott, hogy kevés a paraszt az NDK-ben, így sarló-kalapács helyett körző-kalapács lett a címerben
Ilyen az amikor a bölcsész elkezd gondolkodni, nem zavartatva magát a valóság által.
Íme két teljesen abszurd gondolat a cikkből:
"(...) az elnyomott, kizsákmányolt osztály tagjai, akik munkáltatójukon keresztül a cégtulajdonosok javát gyarapítják, elhiszik, hogy a rendszer az ő érdekükben is működik. Ezért támogatnak akár az elnyomásukat biztosító politikai erőket, rendszereket – nevesül a kapitalizmust –, és ezért nem ismerik fel sokszor a cégek által gyakorolt elnyomást és kizsákmányolást. Ugyanez a hamis tudat járulhat hozzá ahhoz, hogy a dolgozókat a mesterségesen megteremtett versenyhelyzet útján egymás ellen játsszák ki a munkáltatók akár a célszámokkal (...)";
"(...) főleg az irodai munkakörökben épp csak mutatóba találni szakszervezeti jelenlétet (...)".
A szerző még sose láthatott multi-irodát.
Mint e téren tapasztalt ember, megjegyeznék pár dolgot:
nincs semmilyen hamis tudat, a munkavállalók 90+ %-a tisztában van vele, hogy a munkáltató érdeke nem egyezik az ő személyes érdekével,
az emberek nem elnyomást éreznek, hanem munkahelyi alárendeltséget, ami nem is kerülhető ki,
az emberek nem egymással versenyeznek,
a szakszervezet felesleges, multi-irodákban kb. semmi haszna nem lenne.
Móricka lehet, hogy azt képzeli, hogy az állásinterjún megkérdezik az embereket "te mennyiért vállalod?", de a valóság egészen más. Alapvetően adott egy projekt, egy bizonyos tevékenység. Erre van egy keretösszeg, mely mindent tartalmaz. A keretben benne van a dolgozók foglalkoztatásának költsége is.
Na most, ez utóbbi egyetlen dologtól függ: az adott országban, régióban ugyanezen a területen mennyi az átlagos jövedelem. Minden munkáltató arra törekszik, hogy az átlagnál kicsit többet adjon, de ne sokkal többet: ugyanis így a legolcsóbb biztos embert találni.
Verseny egyedül, tehát, a munkáltatók között van.
Ha meg mindez már túl drága, akkor a multi abba az országba nem megy, s pont.
Olyan módszer, amit a szerző hisz, hogy azonos munkáért verseny van az emberek között a valóságban nem létezik. Ennek semmi értelme nem lenne: egymás ellen fordítani azonos munkakörű embereket, csak hogy valaki kicsivel olcsóbb legyen.
Annak idején komoly ablak volt a világra a Kádár-rendszerben az 1972-1985 között megjelent Galaktika folyóirat.
Hivatalosan egyébként 1995-ig jelent meg, de az 1986-1995 közti időszak már árnyéka volt az eredeti lapnak. Szóval csak az első 60 szám tekinthető autentikusnak. Az eredeti 60 első szán A5-méretben volt, innen ismerhető fel.
Évente 4 vagy 5 alkalommal jelent meg, az ár kezdetben 12 Ft volt, a legvégén 25 Ft, ez mai vásárlóértéken nagyjából 800 Ft volt.
Mai mércével szinte hihetetlen, de a 60 ezer példányban megjelenő lapot szétkapkodták azonnal, 1 héttel a kiadás után már csak antikváriumban volt fellelhető. Én, amikor Kubában éltem, szerződést kötöttem egy haverral, hogy amikor nem vagyok Magyarországon, akkor mindig megveszi 2 példányban, egyet nekem, s kifizetem aztán, amikor az országban vagyok.
Megjelent még 9 darab Metagalaktika nevű különkiadás is, 1978-1985 között.
A nagy igény miatt én alig a 33. számnál vettem észre, hogy van a folyóirat, ez 1979-ben volt. Onnantól igyekeztem megszerezni az összes korábbi számot, de ez csak 85 %-ban sikerült. Kádár alatt az antikváriumok - sajátos módon - nem drágábban, hanem olcsóbban árulták a régi könyveket. Így 1-3 Ft körüli áron vettem meg a régi számokat. De akadt pár szám, melyet sose tudtam megtalálni.
Ma már azonban egy számom sincs meg, mindet elajándékoztam. Amióta ugyanis van digitalizáció, mind a 60 számot le tudtam tölteni, plusz a 9 Metagalaktika-számot is. Így feleslegessé vált fizikailag tartani a lapszámokat. A teljes gyűjtemény együtt alig fél GB.
A korra az is jellemző, hogy még a legostobább gyerekek is olvastak rendszeresen.
Nagyjából a XX. sz. 60-as éveiig a legnépszerűbb aranyérme az úgynevezett Napoleon-arany volt. Nem a "fő" Napoleon, azaz I. Napoleon érméje, hanem kissé hibbant unokaöccséé, III. Napoleoné (hatalmon: 1848-1870 között, az első 4 évben még elnökként, aztán mint császár).
A lényeg: az ő arcával díszitett 20 frankos aranypénzből majdnem negyed milliárd (!) darab készült. Az érme egész Európában elterjedt, gyakorlatilag ez lett a biztos értékmegőrzés eszköze. Egy érme egyötöd uncia színaranyat tartalmazott, akkor ez éppen 20 frankot jelentett.
A nyugat-európai ember úgy hitte, a vagyon megőrzésének legbiztosabb eszköze a föld- és ingatlantulajdon. A kelet-európai ember másképp tudta: mindig jöhet pl. kommunizmus vagy a török vagy bármi más, s simán elveszi az ilyen tulajdont, s akkor volt vagyon, nincs vagyon.
A balkáni ember különösen óvatos. Ha tehát bármilyen megtakarítása akad, annak harmadát el kell helyezni olyan módon, hogy az megfeleljen a következő 3 feltételnek:
ne legyen látható a külvilág számára, azaz legyen könnyedén elrejthető,
legyen maximálisan likvid, azaz gyorsan más értékre átváltható legyen,
értéke ne essen, hanem maradjon meg - persze az jó, ha növekszik, de nem ez a lényeg.
A Napoleon-érme az ideális. Értéke nagy, de nem túl nagy, hiszen "csak" 1/5 uncia arany, ennek most a piaci értéke kb. a legnagyobb euró bankjegy - 500 euró - értékével azonos. S strapabíró: el lehet ásni, vízbe lehet tenni, el lehet dugni kályhában, stb.
Az ismerős bolgár családban a valaha gazdag ember a "szabályoknak" megfelelően cselekedett, vagyona harmadát érmékben tartogatta. Aztán jött 1945, mindenét elvették saját lakásán kívül, amiben lakott: a bankszámlája és az ingatlanvagyona eltűnt gyorsan, de maradtak az érmék. Így sose volt igazán kétségbe esve.
Tulajdonképpen egyetlen módon bukhatott volna le: ha a hatóság gyanút fog, elkapja, majd addig veri, míg nem mondja meg, hol van a rejtekhelye.
De ő erre is gondolt. Még 1943-ban arra jutott, hogy ezt a háborút nem Hitler kancellár fogja nyerni, szóval ebből baj lehet. Így segített két illegális kommunistának pénzzel. Aztán persze a kommunisták meghálálták, 1945-ban igazolták, hogy az illető "kommunista-segítő". Kapott így egy papírt, hogy ő "antifasiszta", így innentől személye sérthetetlen lett a hatóságok számára: az okleveles antifasisztát ugyanis akkor se szabad agyonverni, ha osztályidegen.
Amikor a 70-es években meghalt idősen, utódai keresni kezdték az érméket. Máig keresik, mert sose talált meg senki semmit.
Nekem 1990-ben mesélték el a rokonai.
Egyébként ma már a Napoleon-arany jelentősége csökkent. Az amerikai Bivaly-érme és a Sas-érme népszerűbb, ahogy a brit Sovereign-érme is (ez utóbbiból mára már nagyobb mennyiséget készítettek, mint a Napoleonból). Első helyen pedig a dél-afrikai Krugerrand van, mely 1 uncia aranyat tartalmaz, ezt veszik manapság azok, akik nagyobb összeget akarnak aranyba fektetni likvid módon.
A Krugerrand története érdekes. 1967-ben a dél-afrikai kormány, még az apartheid idején, arra találta ki, hogy ezzel is lyukat vájjon a szankciók falán. Aztán amikor az apartheid megbukott 1991-ben, majd 1994-től az őslakosok vették át a hatalmat, az immár többségében néger ANC-kormányzat úgy döntött, hogy hiába a Krugerrand apartheid-íze, ez egy jól bevált pénz, így azóta is gyártja a Dél-Afrikai Nemzeti Bank, az eredeti mintával:
A nagy bolgár tűrőképesség oka: a 90-es évek. Akkor annyira rossz volt a helyzet, hogy ahhoz képest minden jónak tűnik.
Én részben átéltem: 1990-1992 és 1993-1997 között Bulgáriában éltem.
Bár Magyarországon is ugyanaz a rendszerváltozás volt, Bulgáriában a folyamat sokkal rosszabb volt, s ami hasonló volt, az is sokkal negatívabb jelenségeket produkált.
Pl. az infláció. Magyarországon is rekordinfláció volt, de mértéke csak 1990-1996 között haladta meg a 20 %-ot, s a rekord csak 28 % volt (1995-ben).
Amikor magyarok mesélik bolgároknak a szörnyű Bokros-csomagot, a bolgárok mosolyognak: 28 % éves infláció az semmi! Bulgáriában 1990-1996 között sose volt az éves infláció 60 % alatt, s a két rekordévben pedig 334 % és 1061 % volt (ezek: 1991 és 1996).
Aztán az állami tulajdon szétrablása. Míg Magyarországon kb. a vagyon harmadát lopták szét, Bulgáriában ez az arány 90 % körül lett.
Aztán a munkanélküliség és a munkajog. Magyarországon a munkajog nagyrészt megmaradt, s bár százezrek vesztették el munkájukat, maradt is sok ember a munka világában, a régi szabályok mellett.
Bulgáriában ezzel szemben kb. semmi se maradt. Egy időben a munkajog presztízse oda fajult, hogy a magán munkáltatók kijelentették nyíltan: a munkajog csak az állami cégekre vonatkozik, rájuk nem. Azaz nincs betegszabadság, nincs éves szabadság, nincs szabályzott munkaidő.
Abban az időszakban még az a sajátos szokás is elterjedt, hogy a munkáltató nem árulta el a fizetést, hanem "nem fogsz csalódni" volt az állítás. A munkaidő ugyanígy ment: akkor van vége, ha a főnök "elengedi" az embereket.
Mindehhez képest a mai állapot paradicsomi. Ma van munkaidő, szabadság, szerződés. A régi időkből csak annyi maradt, hogy kétféle munkabér van: a tényleges és a papír szerinti, azaz a munkaszerződés kisebb összegről szól, dehát ez Magyarországon se ritkaság.
Én szerencsére sikeresen kihúztam mindez alól magamat: az említett időszakban összesen 3 hónap munkaviszonyom volt.
S persze a bűnözés. Magyarországon a szervezett bűnözés korlátozva volt a felsőbb gazdasági körökre és az éjszakai életre, míg Bulgáriában még az utcai újságárusok is védelmi pénzt fizettek a maffiáknak. A bolgár maffia sikeresen felküzdötte magát a pénzügyi szektorba is - Magyarországon ilyen sose történt.
Közben minden társadalmi szokás leomlása. S ezzel együtt a hatalmas kitántorgás külföldre. Magyarországon egyik se következett be.
A bulgáriaihoz hasonló mértékű káosz csak 2 másik ex-kommunista országban zajlott le: Albániában, ahol egy időben pénzügyi piramisok irányították a gazdaságot, s a volt Szovjetunió, ahol szintén minden összeomlott hihetetlen szintre. Lásd ez utóbbira az I. csecsen háborút, amit a központi hatalom azért vesztett el, mert egyszerűen el lett lopva a katonák felszerelése és utánpótlása.
Az orosz vallási élet egyik sajátossága a messianizmus sajátos, furcsa értelmezése.
Nem a Harmadik Róma elméletre utalok, az régi és közismert. Hanem valami újra, a "szovjet rabság" elméletre.
Hozzáteszem, ez nem hivatalos egyházi tanítás, s sokan nem is hiszik, de akadnak jelentős számban hívei is.
A párhuzam itt a zsidókkal történt két rabság: az asszír és a babilóniai. Emlékeztető:
az i. e. X. sz. 30-as éveiben a zsidó állam végleg ketté szakad: az északi Izraelre és a déli Júdeára, a 12 zsidó törzsből 10 marad északon, míg délen csak 2: Júda és Benjámin törzse,
mindkét zsidó állam folyamatosan gyengül, a Biblia szerint a zsidó királyok gonoszsága és a nép hithagyása miatt Isten nem védi meg kiválasztott népét, ezért az ellenséges államok képesek a zsidókat leigázni,
az asszírok elfoglalják Izraelt az i. e. VIII. sz. végén, majd több hullámban kitelepítenek minden zsidót, helyükre idegeneket telepítve be (ez bevett módszer volt az Asszír Birodalomban),
a kitelepítettek sose térnek haza, nagyrészt beolvadnak idegen népekbe, innen az "elveszett 10 törzs" név,
a babilóniaiak elfoglalják az i. e. VI. sz. elején Júdeát, innen is mindenkit kitelepítenek, elsősorban magába a fővárosba Babilónba, azaz a mai Irak területére,
itt viszont a kitelepítettek hazatérnek, legalábbis nagy részük, ugyanis a perzsák megdöntik Babilónt az i. e. VI. sz. végén, s engedélyt adnak a zsidóknak a hazatérésre, így alakul ki ismét zsidó állam, bár az perzsa főhatalom alatt működik, azaz amolyan - mai szóval - autonóm régió.
Utóbbi esetében nagyjából 70 év van a kitelepítés és a visszatelepülés engedélyezése között, szinte azonos a Szovjetunió létezésével (de iure 1922-1991).
Szóval az elmélet szerint Isten megbüntette a Harmadik Rómát, mert annak uralkodói és népe hűtlen lett Istenhez, nyugatosodott a kereszténységhez ragaszkodás helyett. Ezért leckét kapott Oroszország, mint egykor Júdea: idegen uralom alá került 70 évre, idegen, nyugati értékrendű, marxista-ateista hatalomé lett az ország: ez a szovjet hatalom!
Persze 2017-ből, amikor még szabad volt viccelni ilyesmivel.
A kabarétréfa lényege: az ukrán nemzeti politikus - részben ukrán népviseletet hord - olyan pozíciót pályáz meg, megyei kormányzó akar lenni, ahol már számot kell adni az ukrántudásról, így elmegy a nyelvtanárhoz, hogy egy nap alatt megtanulja a nyelvet. Közben kiderül: még a betűket se ismeri rendesen.
Az a vicc, hogy nem vicc. Minden ködösítés ellenére, az átlag ukrán politikus nem tud ukránul.
működik az automata fordítás is, nem is rosszul
Egyszerűen így alakult a helyzet történelmileg. A nyugat-ukrán elit egészen a XVII. századig lengyelül beszélt, a kelet-ukrán meg oroszul, majd a XVII. századtól mindenki oroszul.
Az ukrán nyelv csak a falvakban volt meg mint élő nyelv.
Kicsit olyan ez, mint az ír nyelv Írországban, bár annál jobb azért:
Írországban a falvakban is kiszorította az írt az angol nyelv, egyedül Nyugat-Írországban maradt meg egy sáv, ahol maradt az ír napi használatban,
az ír és az angol nem hasonlítanak egymásra - nagyon távoli rokonok -, míg az orosz és az ukrán igen, közeli rokonok, így az is megérti az ukránt nagy vonalakban, aki nem tud semmit ukránul.
Szóval olyan, mint Írországban, ahol a lakosság alig 3 %-a ír anyanyelvű, s még 22 % tud írül beszélni második nyelvként, azaz 75 %-a egy szót se tud írül Ukrajnában sose volt. Az ország nyugati részén az ukrán nyelv mindig többségi volt, a középső részen az orosz-ukrán kétnyelvűség volt jellemző, míg Kelet-Ukrajnában, a Krímben és a Budzsákban mindig az orosz volt a fő nyelv, de ukránul ott is értett mindenki.
Ukrajnában sokkal inkább amolyan szociolektus helyzet volt: azaz az ukrán ember otthon ukránul vagy kevert nyelven beszél, de amint "fontos" ügy merül fel, oroszra vált.
Saját élményem, amikor Epson ügyfélszolgálatos voltam. Közel ült hozzám a két darab ukrán kolléga. Az egyik mindig ukránul vette fel a telefont, majd az esetek 90 %-ában oroszul folytatta, mert az ügyfél megkérdezte "lehetne inkább oroszul?".
Most persze politikai okokból nem szabad politikusnak oroszul beszélnie. Pedig sokan nem tudnak másképp szépen beszélni.
Maga az elnök, Zelenszkij is orosz anyanyelvű. Az ukrajnai zsidók hagyományosan jiddis anyanyelvűek voltak, de a XIX. sz. során sokan nyelvileg asszimilálódtak, s sose az ukránokhoz, hanem mindig az oroszokhoz, szóval ma szinte minden ukrajnai zsidó orosz anyanyelvű. A jiddis szinte teljesen kihalt arrafelé, szinte kizárólag Hitlernek "köszönhetően": az egykori jiddis nyelvű zsidó törzsterület a mai Belarusztól Odesszáig terjedt, s ezen a területen a világháború alatt a németek és az ukrán Waffen SS csapatok gyakorlatilag minden zsidót likvidáltak.
A II. világháború előtt Minszkban pl. még zsidó többség volt. De Odesszában is relatív zsidó többség volt a német támadás előtt: 35 % zsidó volt, míg orosz és ukrán csak 30-30 %. (Az orosz zsidó viccekben máig az "odesszai zsidó" az egyik karakter.)
Szóval ma a jiddis beszédterülete az USA: aki időben kivándorolt a világháború előtt, azokból maradt egy jiddis közösség arrafelé. Máshol ez ritkaság.
De a fő téma: az orosz Ukrajnában. Teljesen mesterséges ez a mostani harc az orosz nyelv ellen. Ráadásul az orosz használata nem politikai alapú: sok oroszellenes ukrán is oroszul beszél, mert azt vallja, az ukrán nép kétnyelvű.
Arra nézve, hogy egy párt milyen, sose a kinyilvánított eszmét kell nézni.
A legfontosabb szempont az amit tesz. Illetve ha még nem tesz semmit, akkor a támogatói kört kell nézni.
Látványos: a ballib szalon 90 %-a beállt Brüsszel Péter mögé, csak egy radikális gyurcsányista csoport áll még ellen. De a ballib szalon nagy megmondói szinte mind átálltak.
Azaz rossz szó, hogy "átálltak", mert semmilyen köpönyegforgatás nem zajlott, sőt semmilyen tisztes véleményváltozás se. Azt mondják, amit eddig, csak felismerték: immár nem a "baloldal", hanem a Tisza képviseli értékrendjüket.
Látványos a másik oldal magatartása is. Az eddig magukat centrumnak hívők, akik elutasították a létező baloldalt, ma egyesülnek a korábbi ballib szalonnal. Zsupér Fingájában ballib megmondóemberek, Soros Magyar Hangjában meg együtt a kiábrándult fideszes és a nem-kiábrándult ballib, s vita köztük nincs.
Azaz a ballib oldal összefogott, minden eddiginél erősebben.
Olyan erősen, hogy most először - 2010 óta először - még reális esélyük is van a győzelemre.
Ahogy ezt korábban jósoltam: ez a lengyel modell megismétlésének próbálkozása.
A háborús uszítók ismét létrehozták az Antantot: agresszív brit-francia-német összeesküvés a liberalizmusért.
Nagyon tele lehet a gatya a libbantaknál. Ami persze jó jel, de egyben veszélyes is. A nagyurak inkább világháborút robbantanának ki, mintsem megadnák magukat békésen!
A képlet világos: nyílt támadásra a válasz a korlátozott atomcsapás.
Miért csak korlátozott? Mert a keresztény elvek ezt követelik meg.
Lásd: "(...)Ábrahám közelebb lépett, és megszólalt: „Valóban el akarod pusztítani az igazakat is a gonoszokkal? Talán ötven igaz is akad a városban. Igazán a vesztüket akarod, nem kegyelmezel meg inkább a helységnek az ötven igazért, aki ott lakik? Távol legyen tőled, hogy az igazakat megöld a gonoszokkal együtt, s így egyenlő legyen a sorsuk az igazaknak meg a gonoszoknak. Távol legyen ez tőled. Az egész föld bírája nem járna el igazságosan.” Az Úr így válaszolt: „Ha ötven igazat találok Szodoma városában, értük megkegyelmezek az egész helységnek.” Ábrahám folytatta és így szólt: „Vettem magamnak a bátorságot, hogy beszéljek Urammal, pedig csak por és hamu vagyok. Lehet, hogy öt még hiányzik az ötven igazhoz. Az öt miatt elpusztítod az egész várost?” Így válaszolt: „Nem pusztítom el, ha csak negyvenöt igazat találok benne.” Erre ő folytatta beszédét: „De lehet, hogy csak negyven van.” Ezt felelte: „Negyven miatt sem fogom megtenni.” Ő újra szólt: „Ne haragudj, Uram, ha beszélek, de lehet, hogy csak harmincan lesznek.” Ezt válaszolta: „Ha harmincat találok, hát nem teszem meg.”Aztán újra szólt: „Nos, ha már egyszer bátorkodtam Urammal beszélni: lehet, hogy csak húszat találsz.” Így felelt: „Húsz miatt sem pusztítom el.”Ő folytatta: „Ne haragudj rám, Uram, ha még egyszer szólok: lehet, hogy csak tízen vannak.”Ezt válaszolta: „Tíz miatt sem pusztítom el.”"
Én azonban mégis arra tippelek: a 3 agresszív nyugat-európai katonaállam nem lesz képes meggyőzni az USA-t, nélküle pedig nem mernek háborúba indulni.
Én sose hallottam erről az együttesről. Ami nem jelent semmit, mert alapvetően gyűlölöm a modern zenét.
S most se néztem utána mit is zenélnek. Kinézet alapján valami drogosoknak szánt silány szarságot adnak elő, s erre nagyon nem vagyok kíváncsi. A palesztínkendőzést meg ugyanolyan baromságnak tartom, mint a szivárvány zászló lengetését, a Che Guevara pólót, a tibetizászlózást, a szlavaukrajinyizést, s az ukránzászlózást - hülye divatnak. Ezzel nem akarom azt mondani, hogy ne lenne okuk a palesztínoknak küzdeni az elnyomás ellen, csak azt mondom, hogy a palesztín jelképek univerzálissá tétele jellemzően csak ostoba divatmajomkodás.
Mindenesetre ez egy jó példa arra, hogy a demokrácia és a józan ész nem egyeztethető össze egymással.
Ugyanis a józan ész azt mondja: nem kell senkit se kitiltani sehonnan, főleg nem azért, mert részt akar venni egy drogos fesztiválon hasonszőrű majmokkal együtt: miért ne vehetne részt?
De mivel demokrácia van, így ki kell őket tiltani, mert jönne különben az antiszemitázás, hogy "a Zorbán engedi az antiszemitákat zenélni".
Van egyébként modern zene, mely harcos politikai üzenettel él, mégse szánalmas.
Annak idején, a dél-afrikai rendszerváltozás előtt a "szabadságot Mandelának" az valami olyan volt, mint manapság a "szlavaukrajinyi", elhangzott ha kell, ha nem, naponta 20-szor.
S akadt azért egy apartheid-ellenes dal, mely képes volt ezt nem erőltetett alakban közvetíteni:
ehhez karibinek kell lenni, hogy a politikai dal ne legyen erőltetett
Valami rejtélyes okból elterjedt, hogy Magyarországon a választási rendszer nem igazságos, mert a választói akarat torzul amiatt, hogy a Fidesz megszüntette a kétfordulós rendszert, s helyette egyetlen fordulóban választódnak meg az egyéni körzetek képviselői.
Nos, a valóság az, hogy éppen a kétfordulós rendszer a ritka. A világban és Európában is. Jelenleg az EU-ban csak 3 ország van, ahol az egyéni képviselőket két fordulóban választják meg:
Franciaországban és Litvániában,
Csehországban is, de ott csak a felsőházban.
Az összes többi EU-tagállam szörnyű diktatúra tehát.
Nekem a fideszes vezetőségből a három kedvencem egyike.
Ráadásul ő - ellentétben a másik kettővel - valóban hívő keresztény ember.
Valamennyire ismerem is, találkoztam vele 3-szor.
Ami érezhető benne az a hit. Emiatt képes kiállni és ellenséges környezeteben is bármire válaszolni, mindenféle idegeskedés nélkül.
Itt is látható, mindkét videóban: az ellenséges újságírók képtelenek bármit elérni, még csak ki se tudják zökkenteni. Mert hívő ember, erős támasza van, s ez magabiztosságot ad.
Amikor pár éve megtámadták kamu plágium vádakkal doktorija kapcsán megint ez volt: kicsúszott a legrafináltabb trükkökből is.
A másság sokféle lehet. Szinte mindenkinek van valami fétise.
A helyzet azonban az, hogy a fétisek 99+ %-a teljesen ártalmatlan dolog. Azaz nem gusztustalan, nem rettentő, csak furcsa. Heteroszexuális férfiak között a leggyakoribb fétis a magassarkú cipőhöz vonzódás, azaz különleges szexuális izgalmat okoz nekik, ha a nő magassarkút visel. Szintén gyakori az ápolónő fétis, azaz nő legyen ápolónőnek öltözve.
Direkt két olyat soroltam fel, ami nekem teljesen idegen dolog. Nekem az ápolónőről az jut eszembe, hogy mindjárt kapok valami injekciót vagy elkezdik babrálni a fogaimat, s ellenhatás van: azaz megszűnik minden szexuális izgalom. A magassarkút se szeretem, szerint eltorzítja a női lábat.
De kamaszkoromtól imádom a szemüveges nőket, a cicanadrágot és a szűk bőrnadrágot nőkön, meg vonzanak a vizes ruhák nők. Ezek mindegyike valamiféle fétis, de egyik se számít társadalmilag undorítónak. Most éppen rá akarom beszélni feleségemet: csináltasson nullás szemüveget, mert meg lett műtve mindkét szeme, így nem kell már neki szemüveg, pedig jól áll neki.
A baj azokkal van, akik olyan fétisizmusban szenvednek, ami társadalmilag elutasított. Ez probléma. Önmagában persze ez se probléma, ha az illető képes magán uralkodni.
Az állat elleni szadizmus ritka dolog, de sajnos előfordul. Nehezen érthető, hogyan lehet szexuális örömöt átélni állatkínzásból és állatölésből, de bizony vannak ilyenek.
Amikor elmentem dolgozni a TikTok-hoz cenzori állásba, sokan szóltak: borzasztó dolgokat fogok látni. Aztán mégse, kevés borzasztó dolgot láttam, s állatkínzás, állatölés alig volt.
Ami volt állatölés, az nem szadista anyag volt, hanem normál levágás, szakszerűen, alapvetően 2 típus:
hagyományos "magyar" disznóvágás,
muszlim kecskelevágás;
egyik se túl kellemes látvány, de szadista cél egyik esetben se volt. A muszlimok még imádkoznak is a kecske levágása után.
Amit láttam a legközelebb a szadizmushoz az egyetlen videó volt: a hülyegyerek fogja a tengerimalacát és lehúzza a vécén, nem kínozza, csak beledobja a vécébe, az állat 4-5 másodpercig küzd, hogy kimásszon, majd persze leviszi a vízáram, s vége. Ez persze tiltott videó, állatkínzásnak számít, de egy állatkínzás-fétisisztának ez semmi. Itt a hülyegyerek se szadista akart lenni, hanem valami nagyon "merészet" mutatni. Persze nem csak a videója lett letiltva, hanem ilyenkor "root" tiltás van: azaz a teljes regisztrációja törlődik, minden korábbi szabályos videójával együtt, s ha újra regisztrál ugyanarról a telefonról, azonos IP-címről, az is törlődik.
Szóval szerencsém volt, 25 hónapnyi cenzori munkásságom alatt egyszer se találkoztam igazi állatkínzó videóval. Ez jó jel, azt mutatja, a jelenség ritka.
Egy időben én is majdnem segédkeztem az ilyen "állatos anyagok" elleni harcban, de végül visszaléptem, mert arra jutottam: inkább megfosztom magamat az "élménytől", akkor is, ha a cél nemes.
Valójában mindez az állatfétises ügy a liberális demokrácia és a polgári szabadságjogok szerves része, csak ezt nem meri senki kimondani. Pedig bizony az: ahol szabad az abortusz és az eutanázia, ott miért ne lenne szabad állatokat kínozni? Szóval az egyetlen megoldás atomfegyver bevetése Brüsszel ellen.
A cikk egy dologban pontatlan: nem csak macskákat kínoznak és ölnek ebben a szerencsére ritka iparágban:
Érdekes eset, amikor van egy ország, mely magát valamely nép nemzetállamának tekinti, mégis az adott nemzet tagjai zöme más országban él.
Jelenleg 14 vagy 16 ilyen ország van:
Albánia - a négy szomszédos államban (Észak-Macedónia, Görögország, Koszovó, Montenegró) együttvéve több albán van, mint Albániában,
Azerbajdzsán - csak Iránban másfélszer több azeri van, mint Azerbajdzsánban - az ok történelmi: egykor egész Azerbajdzsán perzsa volt, azonban az 5. orosz-perzsa háború (1826–1828) során Oroszország meghódította Azerbajdzsán északi részét, aztán ebből lett a szovjet korban Szovjet Azerbajdzsán, ami aztán 1992-től független állam "Azerbajdzsán" néven, bár voltak tervek, hogy a név legyen inkább "Észak-Azerbajdzsán", de ezt elvetették, nehogy Irán ezt területi igényként értelmezze - az északiak és a déliek tökéletesen értik egymást, viszont az olvasás problémás: északon latin ábécével írnak, míg délen arab ábécével, s az átlag északi nem ismeri az arab betűket,
Botswana - a brit gyarmati politika eredménye, mely sose nézte az etnikai határokat, szóval Dél-Afrika és Botswana is brit gyarmat volt, de a határ úgy lett meghúzva, hogy a tswana nép nagyobb része Dél-Afrikába került, nem Botswanába,
Dél-Oszétia - ez a szovjet határmegvonás eredménye: Oszétia 2 részre lett osztva, a szovjet korban észak Oroszország része lett, dél pedig Grúzia része, sokszorosan több oszét van északon - a helyzet a gyakorlatban megoldódott, a határ ma jelképes, Dél-Oszétia formailag független állam, a valóságban mintha Oroszország része lenne,
Eritrea - az ősi Akszúmi Királyság fő népe a tigrinya volt, a királyság mai területe megoszlik a tigrinya többségű Eritrea és Etiópia között, az utóbbiban valamivel több a tigrinya nemzetiségű,
Izrael - ez nyilvánvaló eset, a zsidók zöme nem vándorolt be Izraelbe,
Kelet-Timor - itt ez a timori nép esete, annak idején Timor fel lett osztva egy holland és egy portugál részre, a holland részből lett az Indonézián belüli Nyugat-Timor, míg a portugálból a mai Kelet-Timor,
Lesotho - ugyanaz, mint Botswana esete,
Mongólia - egykor egész Mongólia Kína része volt, az északi rész - orosz segítséggel - kimondta elszakadását Kínától 1911-ben, ebből lett a mai független mongol állam, míg a nagyobb és népesebb déli rész Belső-Mongólia néven ma is kínai tartomány - a nyelv azonos, az írás eltér: északon a cirill ábécét használják, délen a mongol ábécét, bár pár éve északon is elkezdték tanítani az iskolákban a hagyományos mongol írást, pl. az új tugrik bankjegyeken már szerepel a felirat mindkét írással,
Niue - szimpla gazdasági ok, a lakosság zöme kivándorolt Ausztráliába és Új-Zélandra,
Örményország - történelmi ok: egykor Örményország sokkal nagyobb volt, mint ma, így sok az ebből megmaradt közösség, ezen kívül jelentős kivándorlás nyugatra és Oroszországba,
Szamoa - Niue esetével azonos, itt az USA-ba is ment jelentős kitántorgás,
Szváziföld - mint Botswana és Lesotho,
Tadzsikisztán - Azerbajdzsán esetéhez hasonló, a tadzsik törzsterület északi részét meghódították az oroszok 1864-1868 között, míg a nagyobb déli rész brit uralom alatt volt, ma pedig Afganisztán része - Afganisztán lakosságának negyede tadzsik - egyébként a tadzsikok eleve egy perzsa nép, a perzsa nép három részének (fárszi - dari - tadzsik) egyike - itt is sajátos, hogy a tadzsikisztáni tadzsikok cirill ábécével írnak, míg az afganisztániak arab ábécével - egyébként szóban szabadon kommunikálnak egymással a 3 résznép tagjai.
Még ide számítható, bár határeset:
Írország: itt kérdés, hogy a sok ír származású ember a világban írnek tekinthető-e,
Olaszország - ugyanaz, mint az írek esete.
1000 mongol tugrik bankjegy: ez előoldalon hagyományos mongol írás, a hátoldalon mongol-cirill írás
Érdekes adatokra bukkantam Kubával kapcsolatban. Ma van ugyanis Kuba két nemzeti ünnepének egyike: 1953. július 26-án támadta meg Fidel Castro csapata a Moncada-laktanyát - ez volt a fegyveres harc kezdete Batista kormányzata ellen.
Maga a támadás egyébként kudarc lett, katonai szempontból. Castro 150 harcosából a fele meghalt a helyszínen, miközben ők alig 20 katonát öltek meg (nagy részük kórházban fekvő katona volt). Viszont politikailag hatalmas győzelem lett. Egyrészt mert Castroék addig ismeretlen mozgalma hirtelen nemzetközi hírnévre tett szert. Másrészt pedig Batista elnök hibájából: Batista azt hitte, a helyzetet biztosan uralja, így kegyesen viselkedett, senkit se ítéltetett halálra, sőt az életfogytiglanra ítélt Fidel Castrót alig 2 év börtön után amnesztiában részesítette. Így 1955-ben a már nemzetközi hírű Fidel szabadra került, külföldre távozott, majd megszervezte az újabb fegyveres harcot, mely aztán 1958. végén meg is döntötte Batistát.
Szóval az adatok. 1955-ben Kuba az amerikai életszínvonal 18 %-án állt. Összehasonlításként: ugyanekkor Mexikó szintje 28 % volt.
Most, 2025-ben, azaz 70 évvel később: Kuba - 13 %, Mexikó - 29 %.
Azaz fejlődni a térségen, felzárkózni képtelenség az USA hatalmas vagyonszívó hatása miatt. Vagy szinten lehet maradni, vagy lejjebb esni.
A kubai vezetés az utóbbit választotta.
Persze vannak eredmények azért. A korábbinál sokkal nagyobb egyenlőség lett Kubában, a mélyszegénység megszűnt ahogy a gazdagok is, mindenki nagyjából egyformán szegény, a helyi módosabb emberek is messze el vannak maradva az amerikai gazdagoktól.
Kérdés: ez így kinek jó? Senkinek, ez a valószínű válasz.
a pornó csúnya dolog, nem tudtuk, hogy emberünk pornós, a legközelebb jobban utána nézünk aktivistáinknak, bocs,
a pornó nem tiltott dolog, nem szándékunk a pornósokat kirekeszteni sorainkból, ők is emberek, saját testükkel rendelkeztek szabadon.
Ők azonban inkább a demagógiát választották: hogy Szabó Tünde fideszes országgyűlési képviselő, korábban helyettes államtitkár is szerepelt meztelenül a Playboyban.
Ezzel azt állítják: azonos a pornó és az erotika.
Pedig nem az, ezt még a TikTok is értette, amikor cenzorként ott dolgoztam. Íme:
pornó, hard: nemi közösülés végrehajtása, önkielégítés gyakorlása - minden formában tilos,
pornó, szoft: nemi közösülés, önkielégítés szimulálása, vagy olyan meztelen test mutatása, ahol a nemi szervek hangsúlyosan láthatóak - szabad, de kizárólag oktatási céllal,
erotika, hard: meztelen test mutatása, ahol a nemi szervek látszanak, de nincsenek kihangsúlyozva - művészi kontextusban szabad, továbbá minden olyan kontextusban, ahol norma a meztelenség - 18 éven alul ilyen kontextusban is tilos, kivéve ha a meztelenség 1 éven aluli gyereké,
erotika, szoft: meztelen test mutatása, a nemi szervek nem látszanak - korlátlanul szabad 18 év felett és 1 év alatt, valamint férfineműeknek korlátlanul, s szabad 18 éven alul is, csakis kontextusban.
Ezek voltak a szabályok. Na most, a Réka az hard pornó, a Tünde meg erotika: egyes képein hard, egyeseken meg szoft.
Szoft erotikus képeket én is készítettem sokat egyébként, nem látok ebben gondot. Nem más, mint a művészi akt.
Mellékesen: amikor ott dolgoztam a TikToknál, az éppen a woke őrület csúcsa volt, így sok baj volt abból, hogy egyes nőnek kinéző emberek magukat férfinek vallották, s erre hivatkozva követelték, mutathassák meg a mellüket (hiszen férfi esetében a mell az nem nemi szerv, azaz szabadon mutatható).
Sokat elmélkedett a vezetőség: hogyan lehet megoldani a "problémát", hogy nehogy "transzfób" legyen a cég. Végül - váratlanul - győzött a józan ész: a transzneműek esetében a kinézet számít! Szóval Krisztina továbbra se teheti fel a melleit, akkor se, ha ő hivatalosan Krisztián!
Válogatott marhaságok hangoztak el a palágykomoróci templomra festett magyarellenes felirat kapcsán.
A dilletáns főszakértő Rácz megállapítja: "Azok a betűk, amelyek a latin és a cirill ábécében egyaránt megvannak, teljesen jó írásképpel kerültek fel a falra is. Viszont azok a betűk, amelyek csak a cirill ábécében vannak meg ("д", "я", "ж") sokkal csúnyábban vannak írva… és nem igazán értem, hogy miért. Nehezen hihető, hogy egy magyarellenes, ukrán nacionalista épp a saját nyelvén ne tudna rendesen graffitizni, sőt, csak bizonyos betűket tudna helyesen leírni, másokat meg nem… olyan, mintha ezt a szöveget egy, nem cirill betűs nyelvi hátterű ember fújta volna fel a falra. A latin betűk jók, de a cirillek nagyon nem."
Egy őt idéző másik makákó igyekszik még rátenni egy lapáttal: ""Я" (ja) betű: túl szabályos és egy kissé szögletes, mintha valaki másolta volna, nem pedig természetes mozdulattal írta. "і" (i) betű: a pont túl hangsúlyos, amit a cirillt rutinszerűen használó írók általában nem így írnak graffiti esetén. "В" (v) betű: kissé idegen formájú, nem teljesen olyan, mint amit gyakorlott kézírás mutatna. A betűk eltérő mérete, arányai és távolságai is arra utalnak, hogy az író nem gyakorlott a cirill írásban.".
Íme a felirat kinagyítva:
Nos, olyan országban lakom, ahol cirill a hivatalos ábécé, s sokszor láttam graffitit cirill betűkkel.
A lényeg: az összes betű teljesen rendben van. Az az érv, hogy a Я betű túl szabályos pedig éppenhogy nem igaz, itt éppenhogy nem az, gyakorlatilag egy kör van rajzolva két lábbal, ami minden csak nem szabályos. A normál írásmód: kör egyenes vonallal, belőle ferde vonal balra.
Eleve nevetséges kézírásra hivatkozni. De elárulom a megoldást: aki festékszóróval visz fel egy feliratot egy függőleges felületre, az nem kézzel ír. Gyakorlott graffitisnek kell lenni, hogy az ember képes legyen szépen írni egy falra. Tessék megpróbálni!
Szóval az egyetlen következtetés a feliratból: olyan ember csinálta, aki nem szokott gyakran falakra írni. Minden más baromság.
Flekk, a jogászok réme
