Megint egy kemény agymenés a KISZ-ről, ezúttal Reichsführer János demagóg szájából:

Sajnos egyre kevesebb az olyan ember, aki ezt a időszakot átélte, így egyre többen hisznek el bármit a Kádár-rendszerről.

Én átéltem, a rendszer bukásakor 22 éves voltam. Szóval kötelességem a tájékoztatás.

A 2 legfontosabb:

• gyakorlatilag kötelező volt a KISZ-tagság, egyedül a kevés egyházi gimnáziumban nem volt KISZ-szervezet - persze az tény, hogy a kötelezőség ereje csökkent, a 70-es években még nehéz volt kimaradni, a 80-as években könnyebb, de ez is szinte csak Budapestre volt igaz, ahol nagyobb lazaság volt, szóval a diákok 85-90 %-a tag volt még a 80-as évek közepén is, miközben a munkába álló KISZ-korú fiataloknál simán ki lehetett maradni, ez valamiért nem volt fontos a hatalom számára, pedig a hivatalos ideológia szerint ennek kellett volna igazán fontosnak lennie,
• a "KISZ-titkár" nem egységes fogalom, kétféle KISZ-titkár volt.

Mivel utóbbi a fontosabb, ezt érdemes megvilágítani.

Tehát volt a "normál" és a "függetlenített" KISZ-titkár. A normál eset: adott egy KISZ-alapszervezet és annak van vezetője, aki ezt a tevékenységét társadalmi munkában végzi. A függetlenített pedig az, akinek az a foglalkozása, hogy KISZ-titkár, ezért pénzt kap, s egész nap ezt csinálja.

Természetesen a KISZ-titkárok 95 %-a az előbbi volt. Függetlenített KISZ-titkár csak nagy felsőoktatási intézményekben és nagy cégeknél volt, azaz ahol a szervezet létszáma magas.

Középiskolákban és kisebb cégeknél sose volt függetlenített KISZ-titkár, mert nem lett volna egésznapos munkája az illetőnek. Saját családi történet, első munkahelyén, 1962-1965 között, egy külkereskedelmi vállalatnál apám volt a KISZ-titkár (annak ellenére, hogy akkor még nem is volt magyar állampolgár, de a magyar állampolgárság csak az MSZMP-tagsághoz volt kötelező, a KISZ-hez nem), de mivel ez egy közepes méretű cég volt, így ez társadalmi munka volt.

Érdekesség: apám a mostani Four Seasons Hotel Gresham Palace Budapest épületében dolgozott, ez a rendszerváltozás előtt irodaházként működött, több közepes méretű állami cégnek ott volt az irodája. Egyébként anyám is ott dolgozott. Ott ismerkedtek össze annak idején.

A KISZ-titkárság nem vezetett karrierhez akkoriban. A karrierhez 2 út volt:

• függetlenített titkárnak lenni valahol, majd bekerülni a KISZ-apparátusba,
• eleve elmenni dolgozni a KISZ-hez: voltak kerületi, járási, városi, megyei, stb. szervezetek.

A KISZ apparátusa úgy működött, mint minden normál párt ifjúsági szervezete nyugaton: azaz káderkiválasztási mechanizmusként. Aki magasra tudott kerülni a KISZ apparátusában, azt előbb-utóbb átvette az MSZMP apparátusa.

A KISZ-nek létezése során 8 vezetője volt. Ezek közül 6 később legalább kormánytag lett, de páran még magasabban végezték: a Titkárság vagy a PB tagjaiként. Csak az utolsó 2 KISZ KB első titkár - Hámori és Nagy - nem jutott el ide, mert őket elsodorta a rendszerváltozás, politikai pályájuk vége az lett, hogy az MSZP mezei parlamenti képviselői lettek, s ott már nem tudtak magasabbra emelkedni, Horn ugyanis nem kedvelte a KISZ-kádereket, így amikor kormányra került, zsákutcába küldte őket.

Mai szemmel persze sajátos, hogy a kormánytagság nem a legfelsőbb szint, de akkor ez így volt. A miniszterek végrehajtók voltak, magasabb szintű döntéseket alkalmaztak a gyakorlatban, felettes szervük az MSZMP KB Titkársága volt, mely az elvi szakdöntéseket hozta, a Titkárság felett a hatalom koordinációját, a politikai elvi döntéseket pedig a PB végezte. Szóval minden akkori miniszternek volt több főnöke is, az illetékes Titkárság-tag és a PB.

De hogyan lett valakiből "normál" alapszervezeti KISZ-titkár. Alapvetően 3 módon:

• ha az alapszervezetben jó baráti társaság volt, akkor a hangadóból csináltak titkárt,
• ha nem volt annyira összetartó közösség, akkor jellemzően a legjobb tanulót választották meg, szinte "büntetésből",
• ha meg végképp nem volt semmilyen szervezeti erő, akkor a felettesek megmondták ki legyen az.

Ami pedig az apparátust illeti, oda úgy lehetett bekerülni, ahogy ma is minden hasonló esetben: ismeretséggel, jó kapcsolati hálóval, rokonokkal.

Egy időben büszke voltam rá, hogy én nem voltam KISZ-tag, pedig amikor KISZ-korú lettem, az még 1981 volt, szóval messze a rendszerváltozástól. De aztán rájöttem: én is csak protekciós alapon tudtam kimaradni: ha nem lett volna apám közepes szintű hatalmi pozíciója a rendszerben, simán kényszerítettek volna, hogy lépjek be.

Nehéz döntés volt, de belenéztem.

10 percet bírtam belőle. De ez elég volt: ez a Heti Hetes új verziója!

A műsorvezető Pankotai Vasággyal40kilós Liliput, aki felnőtt létére még gyerek. Részt vesz az egész világegyetemre mérges Fajkasházi Trubadúr, dühös, hogy le se szarja senki, még a sajátjai se. Aztán a feltörekvő demagóg Morgányi, annak idején hisztérikus főcenzor az azóta szerencsésen megszűnt Népszabadságban. Tulajdonképpen az egyetlen normális ember a társaságban a volt miniszter Kuncze, ő legalább nem csinál magából bohócot, persze ő is marhaságokat beszél.

Az ukrán őrület új fokozata:

- ki kell vezetni a cirill ábécét, helyette latin kell, mert így lehet elhatárolódni Oroszországtól.

Bulgáriában ez rögeszmés téma. Hogy érzékeltessem: ez kb. olyan, mint Magyarországon azt javasolni, legyen új neve Budapestnek, mert folyton keverik Bukaresttel.

A bolgár lélek azért is tekinti ezt alapkérdésnek, mert a cirill Bulgáriából ment Oroszországba, s nem fordítva.

A cirill ábécében Oroszország szerepe annyi, hogy a XVIII. sz. elején az addig rendkívül díszes cirill betűket egyszerűsítették, hogy könnyebb legyen a nyomtatás, így a cirill betűk kinézete hasonló lett a latin betűkéhez.

Egyes orosz egyszerűsített alakok nem is terjedtek el teljesen, ezért van az, hogy egyes betűket kicsit másképp írnak Bulgáriában és Oroszországban. Sajnos ez mára szinte elfelejtődött, mert a számítógépes szabványok teljesen az orosz verzióra vannak optimalizálva. Külön plugin kell honlapokon, hogy megjelenjen a bolgár verzió is.

Amint ismertté válnak a nevek, jönnek a problémák, szólt a jóslat.

S igen, ez így van. Most látjuk Brüsszel Péter pornószínésznős ügyét.

A felmérések szerint a férfiak 78 %-a szereti a pornót. Igenám, de ez nem jelenti azt, hogy ez a hatalmas többség minden helyzetben pozitívnak értékeli a pornózást. A jellemző magatartás: legyenek pornószínésznők, de ne az én feleségem és lányom legyenek azok.

Én ebben nagyon szerencsés vagyok, a pornót nem szerető 22 %-ba tartozom. Engem az egész kifejezetten taszít. Nagyon sok keresztény férfinek ez problémát okoz: bár a pornó egyértelműen a 7. parancsolat megszegése, képtelen nem fogyasztani pornót.

Itt is ez van: pornóst kb. senki se akar politikusnak.

Brüsszel Péter lehetetlen célt tűzött maga elé:

• egyrészt ne legyen bázisdemokrácia, azaz a helyi szervezetek ne dönthessenek a képviselőkről - ami érthető, így az ellenséges pártok könnyedén beavatkozhatnak,
• másrészt ne legyenek már ismert emberek, mert ezeknek van politikai múltjuk - ez is érthető, hiszen ez támadási felületet ad;

viszont ennek a következménye az, hogy hozzá nem értők lesznek politikusok, s ráadásul minden emberért felel a főnök egyszemélyben.

A normál pártépítés 2 módja ismert:

• lassú építkezés, azaz önkormányzati tisztségekkel sikeresen bemutatkozott emberek kerülnek az országos politikába,
• celebekre építkezés, aza húzónevekkel támogatás szerzése, de ez csak a kezdetben működik;

ilyesmitől csak rendkívüli helyzetekben lehet eltekinteni: lásd a magyar rendszerváltozást. Akkor az MSZP kivételével egyetlen pártnak se volt teljesítménye, az emberek teljesen a médiák alapján szavaztak: azaz aki cikkeket írt vagy megszólalt a tv-ben, az nyert.

A Fidesz az SZDSZ árnyékában volt 1990-ben, ahogy az MDF súlya is a KDNP ellen hatott, de mégis bekerült akkor a parlamentbe mind a Fidesz, mind a KDNP, mert akadtak ismert embereik, akikről az emberek tudomást szerezhettek.

Minden új párt elbukik, ha nem képes a kezdeti lelkesedést átváltani a szervezkedés szürke napjaivá.

Bulgáriában - ahol eddig kb. 5-6 "Tisza-párt" volt eddig - egyetlen ilyen pártnak sikerült eddig tartósan megmaradnia, ez Bojko Boriszov pártja, a GERB. Ugyanis ő is messiásként indult, de egy idő után rálépett a pártszervezés rögös útjára.

Persze teljesen jó, hogy Brüsszel Péter már most balekoskodik. Csak így tovább!

Szerintem most már folyamatosan csökkenni fog a támogatottsága jövő tavaszig.

Két neves ballib megmondóember - Iványi Mikulás és Libeeró Kamupüspök - nem értik a keresztet.

Nem csoda, hiszen ehhez kereszténynek kell lenni, márpedig ők nem azok.

Még az az ostoba és hazug közhely is elhangzik, hogy "a hitnek nem a külsőségekben kéne megjelennie". Persze aki ilyet mond, az sose vonatkoztatja ezt arra, ami neki fontos, mert abban harcosan kiáll a "felesleges" külsőségek mellett.

Én egyébként nem tettem volna oda keresztet, mert felesleges. De így, hogy a hétpróbás libbantak harcolnak ellene, már kezd nagyon tetszeni ez a kereszt ott.

Rövid lesz.

Így néz ki az ellenség, íme 3 ellenség egyszerre:

Ritka pillanat, hogy ilyen nyíltan látni őket. Gágognak ezerrel és mocskos pofájukat nem szégyellik.

Amikor megindult Bulgáriában a harc 2020 nyarán Bojko Boriszov kormányzata ellen, a fő jelszó az volt, hogy a nép Boriszov "maffiaszerű" és "korrupciós" modellje ellen lázad.

Az eredeti terv szerint: Boriszov megbukik, a korrupt embereket bebörtönzik, s "normális ország" lesz, meg jönnek a "szakértők".

Az első meglepetés Boriszov lemondása után jött, ugyanis a lemondást követő első választást - 2021 áprilisában - megnyerte Boriszov pártja. Már ekkor kiderült: a Boriszov elleni tüntetések nem élvezik a többség bizalmát.

A második meglepetés: a 2021 áprilisában rendezett választáson a tömegtüntetéseket szervező legaktívabb erő alig 4,7 %-ot kapott, azaz éppen bejutott - Bulgáriában a küszöb 4 % -, hatodik párt lett. Helyette egy Boriszov-ellenes, de a tüntetésekben egyáltalán nem aktív új párt lett a második párt 17 %-kal. Azaz még egy pofon: a nép Boriszov-ellenes része se támogatja masszívan a tömegtüntések szervezőit.

Aztán jött még 6 parlamenti választás, az utolsó tavaly októberben. Az összesen 7 választás - 3 és fél év alatt! -eredménye: vagy egyáltalán nem tudott kormány alakulni, vagy igen, de az is gyorsan bukott - a mostani is erősen bukásesélyes, jelenleg csak az euró bevezetése tartja össze az egészet, ugyanis a bolgár elit nyugatos része az eurózónás tagságot tekinti fő célnak, s van egy bizonyos félelem, hogy ha még idén megbukik a kormány, akkor Frankfurt visszavonja a jövő január 1-re meghirdetett tagságot.

Mivel az eredeti tüntetésszervezők elsüllyedtek a semmiben - a 3. választáson 2021 novemberében már be se jutottak -, gyorsan megalakult egy új erő a köztársasági elnök segítségével, a PP nevű párt (PP = Продължаваме промяната = Folytatjuk a változást), mely a 4. választáson - 2022 októbere - jó eredményt ért el, bár megint Boriszov nyerte ezt a választást is. A PP fő öndefiníciója, hogy "korrupcióellenes".

Ez persze marhaság, mert a "korrupcióellenes" az nem egy politikai eszme. Viszont a szó súlya hatalmas, hiszen ilyen öndefinícióval nem lehet aztán semmilyen korrupciós gyanúba keveredni.

Most emiatt nagy a vidámság. Egymás után derülnek ki korrupciógyanús ügyek, a PP egyes emberei körül, elsősorban az önkormányzatoknál megválasztott embereik közül. Emiatt a helyzet oda jutott, hogy a párt két társelnöke közül az egyik a napokban kénytelen volt lemondani és kivonulni a közéletből.

Most a bolgár politikai élet 3 táborra oszlik:

• a Boriszov-pártiak és ezek valamilyen szintű szövetségesei,
• a "korrupcióellenesek",
• a nacionalisták, szuverenisták.

Boriszovnak nincs miért félnie, mert a "korrupcióellenes" és a szuverenista tábor egymást jobban utálja, mint Boriszovot:

• a "korrupcióellenesek" szerint a szuverenisták a Kreml hosszú keze, míg Boriszov nem eléggé nyugatos és korrupt,
• a szuverenisták szerint mind a "korrupcióellenesek", mind Boriszov a nyugat lakájai, bolgárellenesek, nincs köztük lényegi eltérés,
• Boriszovék pedig mind a 2 táborral képesek együttműködni konkrét ügyek mentén.

Jelenleg is ez van: a jelenlegi kormány Boriszové - annyi az engedmény, hogy nem ő a kormányfő: kb. mintha Magyarországon Szíjjártó lenne a kormányfő, de a valóságban a döntéseket továbbra is Orbán hozná -, s ez a kormány folyamatosan és sikeresen zsarolja a "korrupcióelleneseket" azzal, hogy "ha nem támogattok minket, akkor Putyin mellett vagytok".

Hozzá kell tenni, a magyar baloldali sajtó szeret egyenlőségjelet tenni Orbán és Boriszov közé, ez azonban teljesen téves: a vezetési stílus valóban hasonló, de a politikai vonal nagyon más - Boriszov az Európai Liberális Néppárt hű tagja, emiatt is a "korrupcióellenesek" nem tudtak a Néppárthoz csatlakozni, hanem a Renew Europe ultraliberálisokhoz léptek be.

Valójában az egyes nagy európai pártcsaládok rendkívül heterogének, minden országban kicsit eltérőek. Valójában Boriszov pártja és a "korrupcióellenesek" iránya szinte azonos, dehát nem lehetnek azonos európai pártszövetségben, ennyi az egész. 

Talán úgy lehet elmondani ezt, hogy az EP-ben lévő bolgár pártok sok esetben kényszer miatt vannak itt vagy ott:

• a Néppártban van Boriszov és a "korrupcióellenesek" egyik része (ők ugyanis pártszövetség), alapvetően ezek a Néppárt jobboldalán vannak,
• a Renew Europe-ban van a mostanában éppen szétesésben lévő török párt, teljesen pragmatikus okokból - ez tűnik "centrumnak" -, s a a "korrupcióellenesek" másik része,
• a szocialisták persze a szocialista csoportban vannak, abszolút történelmi okokból, de teljesen kilógnak onnan, mert pl. a genderizmust, a homokos jogokat határozottan ellenzik,
• az egyik Boriszov-ellenes párt - az ITN -, mely 2021-ben egyszer választást is nyert, a konzervatívoknál van, csak azért, mert nem akartak ugyanoda csatlakozni, ahol Boriszov van,
• az egyetlen, aki a helyén van: az Újjászületés Párt, a szuverenistáknál van, de lehetnének a patriótáknál is, az ok csak annyi, hogy jobbak a kapcsolataik az AFD-fel, mint Le Penékkel, de valójában az utóbbiakkal sincsenek rossz viszonyban.

A jelenlegi kormányzatban a GERB, a szocialisták, s az ITN van jelen - ebből is látható Boriszov ereje, volt ellenzékének egy részét semlegesítette -, de kívülről a török párt is támo

A polgári demokráciában raboskodó kisember nehezen menekül.

Az anyagi gondok, terhek visszahúzzák az embert a polgári mocsárba. Ez alól 2 módon lehet szabadulni:

• nagyon sok pénzt felhalmozva,
• visszavonulva a társadalomból marginalizálódni.

Az utóbbira nagyon kevesek képesek. Kőkemény hit és elszántság kell a marginális életvitelhez. Én kevés embert ismerek, aki erre képes, s még náluk is időnként feljön a panasz, hogy képtelenek elvonatkoztatni a társadalomtól.

Persze a legnépszerűbb verzió a "sok pénzt csinálok, aztán visszavonulok" opció, de ennek valószínűsége kb. az ismert bankrablói életcélé, az "egyszer nagy zsákmányom lesz, majd nyugdíjba megyek" verzióé, azaz nulla körüli.

Amit én eddig tapasztaltam az ezt választó embereknél, az 3 jellemző kimenet:

• ha sikerül, akkor az "ideiglenes" pénzcsinálás elemészti az embert, állandóvá lesz, teljesen megváltoztatja, a végén sose lesz vég, azaz sose vonul vissza,
• ha meg a pénzcsinálás próbálása sikertelen, akkor az ember sose éri el a kellő pénzmennyiséget, így duplán frusztrált lesz,
• ha meg a kettő között van: akkor az ember sose tud kilépni a rendszerből.

S a fiatalabb nemzedék esetében a helyzet rosszabb. A mai 20-40 éves nemzedék - ami nagyjából az én gyerekeim korosztálya - jóval nehezebben viseli a helyzetet.

Nyilván ez nem egy reprezentatív felmérés, de saját ismeretségi köröm alapján állítom: a 40 alattiak között 3-4-szeresen több a szenvedélybeteg, alkoholista, drogos, öngyilkos, depressziós, mint a 40 felettiek között.

Talán még sokan emlékeznek: 2008-2012 mekkora hiszti ment a Kuruc Infó létezése miatt. Mind a Gyurcsány-, mind az Orbán-kormány megpróbálta bezáratni.

Én magam sose kedveltem őket, nagyon távol áll tőlem a tulajdonos Novák Előd stílusa és eszmeisége. De magam is aláírtam akkor petíciót az ellenük szervezett kampány ellen.

Akkor ez hatalmas liberális hecckampány volt, a feketöves liberális megmondóemberek a Jobbikot is be akarták tiltani, mégpedig - ez nem vicc! - az 1947-es párizsi békeszerződés alapján.

Nem gondoltam volna, hogy hasonló megismétlődhet Bulgáriában.

A bolgár médiahelyzet az, hogy központosítva van szinte minden: a nagy nyomtatott lapok és a 3 fő tv-csatorna pár tulajdonos kezében van. Ezen kívül van nagyon sok kis média, jellemzően politikamentes. Alig pár kisebb kábéltévé van, ahol megtalálható rendszerkritikus vélemény.

Ha nem lenne internet, nulla körüli lenne a sajtószabadság. Bulgáriában internet mint széles körben használt eszköz kb. 2010 óta van, előtte szinte csak eleve internet-hobbistáknak volt hozzáférésük, de jelenleg már 10 háztartásból 9-nek van saját hozzáférése, azaz gyakorlatilag nincs ember internet nélkül.

A használatot két dolog segítette elő: egyrészt az okostelefonok, másrészt az okostévék, azaz ma már az is használja a netet, akinek nincs számítógépe.

Gyakorlatilag így az internet berobbant a politikai tartalmakat illetően. S itt pont az ellenkezője a helyzet, mint a hagyományos médiáknál: azzal sokkal több a rendszerkritikus irányultságú.

A bolgár jobboldal hosszú ideje próbál valamit tenni ezzel a helyzettel, valahogy harcolni azzal, hogy sok a bolgár ellenzéki média a neten. Emlékeztetek mindenkit: Bulgáriában - ellentétben Magyarországgal - a jobboldal az, mely a nyugat bizalmát élvezi, nem a baloldal.

A napokban erős déjà-vu érzésem volt: az egyik fő bolgár jobboldali agytröszt, az Atlanti Tanács több helyen is feljelentést tett az egyik bolgár honlap és YT-csatorna, a pogled.info ellen.

A vád lényege: olyan orosz hírforrásokból fordítottak le anyagokat, melyek tiltva vannak az EU-ban.

Ez tény: az EU betiltotta több orosz média sugárzását az EU területén, ezek: 1. csatorna, Cargrad, Izvesztyija, NTV, REN, RIA, Rosszija 24, Rosszijszkaja Gazeta, RT, RTR, Szputnyik.

Persze az érvelés vicces: az abszurd EU-tilalom a sugárzásról szól, nem az olvasásról és a fordításról.

Egyébként a felsoroltak egy része a neten simán elérhető, van pár, melyhez VPN kell.

A mostani feljelentés azt is tartalmazza, az illető szerkesztőség államellenes tevékenységet valósít meg mindezzel.

Azt is ígéri a bolgár Atlanti Tanács, ez csak az első lépés, mert az összes "Kreml-közeli" bolgár média le lesz vadászva.

Én arra tippelek: semmi se fog történni. Ha mégis, megoldják pár nap alatt. Annak idején, a Novák Előd is egy hét alatt talált biztos szervert, Kaliforniában, ahol az amerikai törvények nem teszik lehetővé honlapok letiltását.

A YT általi letiltás már nagyobb baj, de remélhetőleg ez elkerülhető, míg Amerikában Trump a főnök.

Sokakat ugyan nem érdekel, de azért van 2-3 ember olvasóim között, aki tud bolgárul, szóval a legismertebb bolgár videócsatornák, melyeket szoktam követni, kiválasztottam 8-at:

• glas.bg - ezt egy ex-jobboldali sztárújságíró csinálja, aki kb. 15 éve átállt
• Karbovszki - egykor médiaszemélyiség volt a hivatalos médiákban, pár éve kirúgták
• Narodna szila (Népi erő) - két fiatal történész csinálja
• Nikolaj Vitanov - bolgár sztármatematikus közéleti csatornája
• Otvad zaglavijata (A címek mögött) - a néni nyugdíjas atomfizikus, egy időben szélsőjobbos parlamenti képviselő volt
• pogled.info - erről szól a cikk: egykor szocialisták voltak, kiábrándultak a szocialista pártból
• Racionalna szaprotiva (Racionális ellenállás) - fiatal politológus srác
• Smoke screen - egy független könyvkiadó tulajdonosa, egyben politológus

A tengerentúli nagyurak már bánják, hogy létrehozták az internetet: ellenük fordult.

Nekem régi álmom: az N-nap után az egyik első rendelkezés az euroatlantizmus bűnös eszmévé nyilvánítása lesz, s minden ilyen szervezet be lesz tiltva, vagyonelkobzással, a vezetők internálásával.

Van egy kissé butuska dél-koreai nyelvészeti csatorna. Annyit csinálnak, hogy különböző országokból származó, Dél-Koreában élő embereket trombitálnak össze, aztán rácsodálkoznak a nyelvekre. Nagyon amatőr, sokszor félrevezető is, de annyi haszna azért van, hogy elterel egyes tévhiteket.

Most azonban érdekes téma merült fel: a görög mitológiai nevek ejtése szlávok által:

A téma engem sok ideje érdekel. Eléggé zavaró, hogy ugyanazokat a neveket egyes nyelvek egész másképp ejtenek. Mint egyszerre több nyelvben élő ember sokszor szembesültem azzal, hogy valamilyen ógörög istenség nevét csak egy bizonyos nyelven tudtam, s találgatnom kellett, hogy másik nyelven hogyan van az ejtés.

Ugyanis több modell van.

Itt a görög csaj ejtése mutatja az egyiket, ez a folytonosság modell. Azaz a mai görögök úgy olvassák az ógörög neveket, ahogy az ma olvasandó, azaz nem használják az eredeti ejtést. Ennek oka: ez ugyanaz a nyelv, természetellenes lenne régi kiejtést használni. A klasszikus ejtést csak akkor használják, ha direkt demonstrálni akarják az eredeti ejtést.

Egyébként az olaszok ugyanígy tesznek a latinnal, sőt ma ez a katolikus egyházi norma: amikor pl. a római pápa latinul szól, azt olasz ejtéssel teszi. Lásd a "pater noster qui es in caelis" utolsó szava kb. "csélisz".

A mai zsidók ugyanígy állnak a bibliai héberhez: a mai ejtés szerint olvassák. Lásd a Biblia első szava: "kezdetkor" vagy "kezdetben" - az eredetiben: בְּרֵאשִׁית - ez kb. "börésít", a "t" hang az eredeti ejtésben kb. angol "th", de ez a hang a héberből kihalt, így ma simán "t" az ejtés, kihaltak a hosszú magánhangzók is, így "í" helyett "i" van, ahogy a "svá" is - én "ö"-velk írom, de ez pontatlan - ma már "e", így a mai ejtése "beresit".

A másik modell a görög nevek átírása latinra, majd annak ejtáése az adott nyelv szerint. Így lesz a Ζεύς-ból Zeus, majd angolul kb. "zjusz". Az eredeti ejtés kb. "zdeusz", a mai görögben meg "zevsz".

Már az ókorban szokás volt a végződések átírása. Ahol a görögben -osz végződés volt, az a rómaiak átírták -us alakra. Ennek oka: hogy a szó ragozható legyen normál latin módon. Pl.: az Οὐρανός nem Uranos lett, hanem Uranus.

Ennek mellékhatása: újlatin nyelvekben eleve át lett írva a latin végződés a helyi nyelv szerint, így immár dupla átírás zajlott, lásd spanyolul és olaszul az Uranus alakból lett Urano.

Ugyanez a modellt kezdték alkalmazni a germán nyelvek is, sok esetben egyszerűen levették a szó végződését. S ugyanez a modell latin nevekre is. Lásd németül: a Neptunus az Neptun, angolul pedig Neptune.

A szláv alakok két módon jöttek létre:

• egyrészt német hatás, ez inkább a cseheknél, lengyeleknél,
• másrészt közvetlen görög hatás: ez a Balkánon, majd onnan az oroszoknál.

A szlávok számára felfoghatatlan volt miért végződik egy női istenség neve mássalhangzóra, így az ilyen esetek zömében hozzá lett a névhez téve valami nőnemű végződés. Ahogy a fenti videóban is látható, így lett pl. Ἄρτεμις-ből nem Artemisz, hanem Artemida.

A XIX. sz. második felében sok országban nagy divat lett a klasszikus nyelvek ismerete, ez már amolyan kiemelt műveltségi teszt lett, így beindult az ógörög és a latin - kisebb mértékben az óhéber - iránti érdeklődés.

Megjelent az igény a "helyes", azaz az eredeti kiejtésre is.

Így kialakult az a sajátos helyzet, hogy van egy általános kiejtés normál beszédben és egy művelt ejtés is, szűk körben.

A magyar helyzet az, hogy a XIX. sz. végén és a XX. sz. elején egyre népszerűbb lett az eredetihez való igazodás, de csak a görög esetében. A latin esetében maradt - a katolikus hagyomány miatt - a németes ejtés, s ma már az olasz ejtés az egyházi életben. A görög esetében viszont ma már általános az eredeti görög többé-kevésbé utánzása. Így ma sok ógörög név magyar ejtése közelebb áll az eredetihez, mint ahogy azt a mai görögök ejtik.

A latin esetében is csak kivételesen maradtak meg egyes magyaros alakok, ezek már rögzült nevek, lásd Merkúr és Mars bolygók, ezek valójában Mercurius és Mars ("marsz") lenne, vagy pl. "plátói szerelem", de ezek már nem tudnak változni.

Többször is elmondtam: gázosnak tartom azt, amit Mező Gábor csinál. Ugyanis magát kutatónak állítja be, közben szélsőségesen elfogult és meg se próbál nem az lenni. Ez pedig így értelmetlen.

De íme egy kivétel. Ezt a műsorát többször is megnéztem az elmúlt év során. Miért? Mert ez jó műsorszám. Itt nem próbál se kutatást, se oknyomozást, se más dokumentalisztikát előadni. Itt elmondja indulatosan a véleményét és kész.

A műfaj neve: publicisztika, akkor is, ha ez videó, nem írott szöveg:

S persze szinte minden szavával egyet lehet érteni. Ennyire jól én nem tudtam volna megfogalmazni, hogy mi volt a baj az egész Heti Hetes szellemiséggel.

Figyelemreméltó előadás:

Hosszú, de nem unalmas.

A lényegi elem: míg sok más országban a kommunista rendszer bukása össznépi kívánság volt, addig Magyarországon az emberek részt se vettek az egészben, csak úgy tudomást vettek róla, hogy "hát akkor most olyan lesz, mint Ausztriában", de nem voltak lelkes szereplők a folyamatban.

Teljesen így van. Én nagyon lelkes voltam, hogy rendszerváltozás zajlik, egyszerre 2 pártba is beléptem, sokakat agitáltam is, s már akkor csodálkozva láttam: a téma kb. senkit se érdekel.

Íme emlékeim a többségi reakciókról, melyeket kaptam, kiválasztottam a 8 legemlékezetesebbet:

egy - "Ez az egész csak egy trükk. A komcsik csapdája. Megnézik ki ellenzéki, s amikor visszajönnek 1 év múlva, megbosszulják."

kettő - "Te hülye vagy! Elmész szavazni? Az eredmény már kész, ott fent döntik el. A szavazatokat kidobják."

három - "Nekem mindegy melyik ingyenélő van fent, mindenki egyforma. Nem megyek szavazni."

négy - "Már minden el lett döntve, Moszkva és Washington megegyeztek. Antall lesz a kormányfő, Pozsgay az elnök." (ezt 1 évvel a választás előtt mondva)

öt - "Rákosi-kor lesz: visszajönnek a zsidók."

hat - "Szavazok az MDF-re, csak hogy ne a zsidók nyerjenek. Persze esélytelen, ők mindig nyernek."

hét - "Nehogy elmenj a falurombolás elleni tüntetésre. Mindenkit azonosítani fognak."

nyolc - "Az MSZP fog nyerni, bárhogy is szavazunk. A német nagytőke áll a köpönyeget váltó komcsik mögött."

Érdekes az előadás egyébként is, nem csak a rendszerváltozásos rész, de én csak erről írtam most.

Az mindenképpen meglepő, hogy ugyanaz a liberális elit, mely büszkén hirdette, hogy az 1989-1990-es rendszerváltozást jogállami módon kell levezényelni, s ez be is lett tartva, az most esküszik, hogy most a tervezett 2026-os rendszerváltozást a jogállamiság figyelmen kívül hagyásával kell megcsinálni.

Radikális alakban ezt elmondja a futóbolond MZP, szerinte a Fideszt be kell tiltani, majd ezáltal a megválasztott képviselőiket meg kell fosztani mandátumoktól:

Halmai Gábor óvatosabb: ő azért ért is a témához, nem csak halandzsázik, mint MZP. Így elmondja: a jelenlegi alkotmány jogállami módon lett meghozva, így nem lehet jogállami módon lesöpörni. Azaz vagy ellenzéki kétharmad kell vagy nem lehet megváltoztatni. Az egyetlen kiskapu a "jogi enklávé", azaz az új alkotmányozás valamiféle alkotmányozó gyűlésen keresztül zajlik.

Mulatságos:

• 1989-ben vajon miért kellett betartani a jogot, mikor az akkori parlament valójában, ténylegesen egy Kádár által 1985-ben kinevezett parlament volt, míg a jelenlegi alkotmányt meg egy teljesen legitím választáson megválasztott parlament fogadta el: senki se magyarázta még el, hogyan lehet a két dolgot egymással egyeztetni,
• egyszer fetisisztikus legitizmus, máskor meg szabad gyakorlat, miért?
• 1944-ben az új hatalom pl. teljesen forradalmi módon lett meg: a szovjet megszállás alatti Debrecenben egy összegyűlt testület kimondta, mostantól ők a hatóság és pont, mindenki más meg jogilag nincs - ez a modell követhető lehetett volna 1989-ben is, de mindenki büszkén hangoztatta, hogy ez nem így van, s a jogot kell követni, akkor is, ha annak legitimitása nulla,
• a jogfetisizmus akkora méreteket öltött akkor, hogy ennek alapján mondta ki Sólyommadár AB-je, hogy a múlt bűnei elévültek, mert letelt az idő,
• fentiek persze elfogadhatóak esetleg, de akkor most mi van máshogy?

Persze Halmai megoldása is marhaság.

Egyrészt persze jogilag, hiszen a jelenlegi alkotmány szerint nincs alkotmányozó gyűlés.

De főleg gyakorlatilag. Hiszen ha van alkotmányozó gyűlés és az szabadon választott, akkor abban se lesz megfelelő többsége a halmaiknak.

A lányka kommunista és feminista és LMBTQP-aktivista. Magyar, de Ausztriában él, így el van szokva a magyar dolgoktól.

Így nyíltan bevallja, amit nála tapasztaltabb magyar liberálisok soha: hogy a LMBTQP-aktivisták iskolákba vezénylése alapvető része a társadalomépítési programnak.

S egy nyelvészeti észrevétel: vajon ki találta ki, hogy az értelmiségiség jele a hibás hangsúly?

Télinapforduló Geri vastapsot kapott Sátán európai központjában.

Semmi gond nem lenne, ha csak azért tapsolták volna meg, mert ő egy ellenzéki magyar politikus. Az ilyesmi teljesen normális magatartás.

Ellenben őt egyetlen okból ünnepelték ilyen vadul: mert úgynevezett "prájdot" szervezett, ami az LMBTQP-lobbi fő ünnepe.

Jól látható: ez ma EUrópa alapértéke.

Azt hiszem egy út maradt: aktívan dolgozni az EU szétveréséért.

Vicces: hogyan lett egy államközi, ideológiailag semleges, a gazdasági együttműködés és a béke céljából létrehozott szervezetből egy szűk ideológia totalitárius szervévé az EU.

Amikor az MSZP már de facto megszűnt, legalábbis semmi esélye részt venni aktív szereplőként a politikai életben, hirtelen néppárti lett.

Szóval az MSZP-s határozottan az emberek oldalára áll a bankok ellenében!

Igyekeztem elképzelni, vajon ugyanez az elvtárs mit mondana, ha pártja még működne!

Először is elmondaná, a szabad polgárok felelősen döntöttek úgy, hogy devizahitelt vettek fel, nem háríthatják másra a felelősséget. Miért írta alá?

Aztán beszélne a szabad piac láthatatlan kezéről, s annak nagyszerű tevékenységéről. Mert a piac mindent megold, az állam pedig rossz gazda!

Végül kijelentené, igazságtalan lenne a devizahitelesek kárpótlása, mert ez azt jelentené, hogy az egész ország fizetné meg pár tízezer ember felelőtlenségét. Lásd, a zoligarchák milliárdos devizahitelét fogja fizetni a munkanélküli mozgássérült.

Íme kommentek:

• "Ez már mindennek a teteje!"
• "ÁVH, ötvenes évek, Szibéria!"
• "Már a tudományos kutatás szabadságára is köpnek!"
• "Sötét középkor! Máglyák és boszorkányüldözés!"
• "Az ELTE egyik oktatója posztolt a közösségi médiában a pride-ról negatívan. Szánalmas, hogy tehet egy egyetemi oktató ilyet! Miért nem rúgják ki az ilyen szélőséges nézeteket vallókat azonnal?"

s még sok más, de ennyi elég.

Mi az ok: az. hogy lezajlott a munkahelyi fegyelmi a három pázmányos homoklobbista tanárral szemben. Az ítélet: részt kell venniük a katolikus egyház tanításáról szóló képzésen.

Persze látható, ügyesen írtam fel az 5 kommentet, az utolsó jelzi: azok, akik fel vannak háborodva, hogy homofób elveket valló munkáltató - hiszen ez egy bevallottan katolikus egyetem - hogyan meri fegyelmezni a homokpárti dolgozóját, ezzel együtt követelik annak kirúgását, aki homofób véleményt fogalmazott meg. Azaz az ismert kettős mérce.

Ahogy ezt megírta a Rövid ballib értelmező szótár: "Tanszabadság - liberális világnézet terjesztése iskolában", azaz tanszabadság csak akkor van, ha valaki a liberális nézeteit akarja hirdetni, míg minden más esetben meg "gyűlöletbeszéd" fennforgás van, ami azonnal tiltandó.

A lényeg itt:

• ha egy nézet nekik kedves, annak univerzális joga van terjednie, semmi korlát nem fogadható el,
• ha viszont egy nézet nekik ellenszenves, annak semmilyen formában nincs létjogosultsága.

Pedig nagyon egyszerű a dolog: akinek nem tetszik egy munkáltató tevékenysége, ideológiája, az ne dolgozzon ott. A katolicizmust elutasító ember minek megy katolikus egyetemre tanárnak?

Ez olyan, mint elmenni egy kínai büfébe, majd ott hangosan szidni a kínai konyhát.

Vicces adás:

Ismét kiderül: a kommunista diktatúráért Zorbán gimnáziumi párttitkár, Kövér László a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága Társadalomtudományi Intézetének dolgozója, s Pintér Sándor MSZMP-tag a hibás, míg az MSZP-nek semmi köze hozzá.

Csodálkozom, ez a Mesterházy miért nem képes hatalmas karriert befutni. Hiszen teljesen européer alak: bármire tud választ adni gondolkodás nélkül, mindent kimagyaráz, s mindig szabványos liberális mondatokat hangoztat, közben a hangja sose remeg meg. Az ilyenekből nyugaton már rég EU-biztos vagy NATO-főtitkár lenne vagy más dúsgazdag gyerekkúró civil szervezet vezére lenne.

Az egyetlen, amiben az egész értékes: Mesterházy kimondja azt, amit az MSZP-sek mindig el szoktak sumákolni - hogy eleve az MSZP-ben az uralkodó gondolat a liberalizmus volt - ő ezt "neoliberalizmusnak" nevezi, de olyan nincs -, s nem a szocializmus.

Érdekes ember a hithű liberális.

Először letiltotta a 444 a kommentelést, a múlt hét óta a HVG is.

Ezen felháborodva liberálisok csináltak kommentelést a cikkekhez a Reddit segítségével, lásd itt.

Gondoltam a múlt héten: írok oda. Összesen 5 kommentet írtam.

Kevesebb mint 24 óra kellett, hogy kitiltsanak.

Azaz nem az a baj, hogy nem szabad kommentelni a HVG-n, hanem az, hogy nekik nem szabad.

Vicces emberek... pontosabban véglények, hiszen ez ma az "ember" bevett liberális szinonímája...

Az átpolitizáltság nem csak kelet-európai szokás.

A napokban néztem videókat arab néptáncról, annak modernizált verzióiról.

A téma eleve érdekes: az arab világban máig az arab zene uralkodik, a könnyűzenében is, a nyugati zene befolyása minimális - ilyen talán még csak Latin-Amerikában van, ahol a "nemzetközi" - értsd angolszász - könnyűzene második helyezett csak.

Szóval íme egy hagyományos palesztín tánc, modern előadásban:

A legjobban a következő kommenten nevettem: "s ezek fogják felszabadítani Jeruzsálemet???" - értsd, mit táncikálnak itt ezek a naplopók, ahelyett, hogy egész nap gyakorlatoznának a zsidók Palesztínából való kiűzése céljából. A közhangulat elég normális: a nagy többség nem ért egyet vele.

Aki meglepődik, hogyan lehetséges egy ilyen öltözékű csaj ilyen mozgással arab környezetben, a válasz: a táncosnő palesztín keresztény, szóval nem érvényes rá a muszlim dresszkód. (A női nézők zöme láthatóan muszlim, ők tartják a muszlim szabályokat.)

Nem szoktam idegen cikkekről írni, de most kivételt teszek.

Az egyik független amerikai ortodox honlapon jelent meg nemrég egy baptistából előbb anglikánná lett, majd 2012-től ortodox szerző írása: Praxis Nation: Tech Bros Discover Vitalism.

Igen érdekes, most a vitalizmust látja megvalósulni napjainkban.

Ez egy amerikai ortodox szerzetes, Seraphim Rose meglátása még 1982-ből. Seraphim Rose szín amerikai (eredeti neve: Eugene Dennis Rose), eredetileg protestáns és gyakorló homoszexuális, valamint súlyos kábítószerhasználó, aki megtért 18 évesen, belépett az ortodox egyházba, majd pap lett. Kicsit kemény a stílusa, érthető korábbi élete miatt: aki nagyon mélyből jön, az hajlamos saját előélete miatt nagyon mérges lenni arra, aminek maga is részese volt. De nagyszerű ember, sokaknak segített.

A Szovjetunióban szamizdatként terjedtek a művei a 70-es és 80-as években, hatalmas hatást kiváltva. Gondolatai szinte azonosak azzal, amit Alekszandr Szolzsenyicin vallott, csak míg Szolzsenyicin ezt világi oldalról nézte, addig Seraphim atya egyházi nézőpontból.

Szolzsenyicint ezért is dobták nyugaton nagyon gyorsan: az kiderült, hogy antikommunista és szovjetellenes, ezekért tapsot is kapott (meg Nobel-díjat), de nagy lett a hápogás, amikor elég gyorsan kiderült, hogy ő úgy antikommunista és szovjetellenes, hogy közben antiliberális és nyugatellenes is. Miután elmondta nagy beszédét a Harvardon 1978-ban, soha többet nem hívták sehová.

Az a két mondata, mely különösen felháborodást okozott: "Egész eddigi életemet egy kommunista rezsim alatt töltöttem, s elmondhatom, hogy bármilyen objektív jogi mérce nélküli társadalom valóban szörnyű. De egy olyan társadalom, amelynek nincs más mércéje, mint a jogi, ugyanúgy méltatlan az emberhez.". De sok más mondata is volt, ami nagyon nem tetszett nyugaton akkor. (A neten megnézhető, azaz elolvasható a teljes beszéd.)

Ma már mindez nagyon népszerű eszme - a mai nagy orosz kortárs filozófus Alekszandr Dugin tulajdonképpen ugyanezt vallja -, de akkor ez még furcsának hatott. Még az is közös bennük, hogy mindketten a neves francia tradicionalista - előbb katolikus, majd muszlim - René Guénon hatására találták meg a hitet. Csak míg előéletében Seraphim atya drogos homokos volt, addig Dugin amolyan sajátos náci-kommunista keverékeszmében hitt ("nemzeti bolsevizmus").

Itt, a cikkben hivatkozott mű teljes egészében meghallgatható a neten hangoskönyvben, pl. itt a szintén amerikai Orthodox Reactionary csatornáján, de írott alakban is megvan sok helyen a neten.

A lényeg: Sátán aknamunkája 4 szakaszban zajlik:

• a felvilágosodás (forradalom)
• a realizmus (ateizmus),
• a vitalizmus,
• a nihilizmus.

A felvilágosodást nyilván nem kell magyarázni. Ennek lényege: az igazság elvetése, azaz a jó és a rossz objektív jellegének tagadása.

A realizmus lényege: minden magasabb rendű, szellemi elutasítása, mindennek a felváltása racionalitással, természettudományokkal.

A vitalizmus annak eredménye, hogy kiderül: az embernek nem elég a realizmus, mégiscsak kell szellemi élmény. Így új szellemi tudomány jön létre, persze immár teljesen nem-természetfeletti alapon. Ez az álezotéria, a neobabonaság, a new age kora.

A szerző úgy látja, hogy most értük el ennek csúcsát.

Idézem szó szerint - saját fordítás -: "A Nyugat nagy része megbetegedett és elsorvadt a liberalizmus és a realizmus szüntelen támadásai alatt. S most, ahogy Seraphim ezt előre látta, a valami jobb iránti vágy elkezdte emészteni a nyugati emberek lelkét. Nem mások, mint a Big Tech szubkultúra vezetői váltak a vitalizmus mozgalom élharcosává nyugaton. Nem említik a szót konkrétan a dokumentumaikban (kivéve egyszer, azonban mellékesen), de kimondott céljaik nagyon jól illeszkednek a vitalizmus Seraphim által leírt jellemzőihez.".

Alapvetően egyetértek, bár szerintem ez már hosszabb ideje megy, mint ahogy a szerző érzékeli. Most csak erősebb a propagandája ennek.

A Brian életében van a jelenet, hogy a Júdea Népe Front kritizálja a Júdeai Népfrontot és a Júdeai Népi Frontot.

Magyarul azért is híres, mert a magyar szinkronban az egyik legendás magyar szinkronfordítási hibát tartalmazza: a fordító láthatóan nem volt túl magas szinten az eredeti nyelvben, így szótárt használt, s elnézte a sort, így lett a magyar szinkronban "szakadár" ("splitter") helyett "köpködő" ("spitter").

A Brian életének 40. évfordulóján, 2009-ben volt egy interjú John Cleese-zel (a filmben: a Júdea Népe Front vezére), aki elmondja, az egymással harcoló zsidó felszabadítási mozgalmak ötlete a 70-es évek Angliájából eredt, ahol hetente alakult egy forradalmi baloldali mozgalom, 10 taggal, majd aztán a következő héten pártszakadás lett, s végül tucatnyi teljesen ugyanazt akaró szervezet küzdött egymással.

Valami ilyesmi ez a Szikra. Középosztálybeli munkakerülő fiatalok szervezete, akik megunták a drogozást és a csoportszexet, ezért inkább munkásfelkelősdit játszanak a nappaliban. Közös bennük: munkást eddig egyszer láttak életükben, amikor az anyukájuk kihívott egy vízvezetékszerelőt megjavítani a csöpögő csapot.

Egyébként maga a film persze problémás, az üzenete ateista, annak a lájtos verziójából - lásd "Jézus jót akart, de a csúnya követők meghamisították" -, de mindenképpen jól van megcsinálva. Nyilván úgy kell nézni mint ateista alkotást, s érdemes észrevenni: az 70-es években még az ateisták se mertek nyíltan támadni, a filmben ki van hangsúlyozva, hogy Jézus pozitív hős és nem azonos Briannel, a keresztrefeszítés parodizálása is úgy van bemutatva, hogy Jézus nincs jelen.

A bölcsészek kedvence a vallásilag semleges latin nyelvlecke jelenet, ami nyelvileg teljesen korrekt (a szakértő maga John Cleese volt, aki a színészi pálya előtt latin szakon végzett):

A napokban véletlenül rábukkantam a tökéletes Facebook-jelvényre. Nem az ismerősöm, ezért telt ilyen sok időbe. Íme:

Kifejezi egyben: az illető tökéletes européer.

Egy ideje egyébként tanulmányozom a zászlós profilképeket, s rájöttem: négy nagy csoport létezik. Íme a 4 kombináció:

Ha ezeket látjuk az illető profilján, 99+ %-os pontossággal behatárolható ideológiai-politikai nézete. Íme:

• A: keresztény-konzervatív,
• B: rendszerkritikus jobbos,
• C: EU- és NATO-konform ember,
• D: balos progresszív.

Mondanom se kell, sose eszembe nem jutna ilyen primitív módon reklámozni nézeteimet. De jó móka.

Van ez a Megbuggyanitty Béla nevű feketöves ballibbant.

Annyira feketeöves, hogy még a magyarellenes Kolozsszaros Bloggal is sikerült összevesznie. Mert Megbuggyanitty még nekik is kissé túlzás volt.

A magát a világ legokosabb emberének hallucináló Megbuggyanitty életét annak szentelte, hogy küzdjön minden magyar nemzeti eszme ellen.

Persze ebben semmi gond, nem új dolog, ez volt az SZDSZ alapvető létezési elve. De sajnos a bácsi iszonyúan buta is.

Csak egy dolgot említenék: "a magyar az egyetlen európai nép, mely jött máshonnan". Bár az tény, hogy az indoeurópai népek zömükben a ma még Dél-Ukrajnának nevezett térségből jöttek - legalábbis ez a szakmai konszenzus -, azaz Európából, bőven akad kivétel. Pl. a germán népek is valahonnan Nyugat-Ázsiából jöttek, a Kaszpi-tenger környékéről, nem beszélve a bolgárokról, ami azért elég közismert.

A modernitás társadalomképe meritokratikus, azaz az egyén érdemeitől függ annak társadalmi helyzete, s az érdemek mérésének objektív módja van: a pénz. Minél gazdagabb valaki, annál megbecsültebb.

Ennek következménye: a vagyonosság a követendő cél az egyén számára, így lehet igazán szabad és megbecsült ember. Aki ezt eléri, az boldog.

A probléma fizikai: a teljes összvagyon mennyisége korlátos, így mindig csak egy törpe kisebbség lehet boldog. A nagy többség boldogtalan marad.

A hármas jelszó - szabadság, egyenlőség, testvériség - egy-egy eleme mentén akarja a problémát megoldani a modernitás 3 nagy eszméje: a liberalizmus, a szocializmus, s a nacionalizmus.

A liberalizmus azt vallja, elegendő a szabadság, azaz a jog, hogy mindenkinek szabad meggazdagodnia. Onnantól már rajta múlik, eléggé okos, ravasz, dolgos, ügyes-e, hogy ezt eléri. De boldogtalanságra nincs ok, hiszen az alap mindenkinek adott.

A gond az, hogy a nagy többség képtelen elérni ezt a célt, s az ok sokszor szimpla balszerencse. Hiszen valójában a vagyon elérésében a legfontosabb nem az okosság, ravaszság, dolgosság, ügyesség, hanem a szerencse.

Emiatt a nagy többség nem érzi magát jól, s nem vígasztalja, hogy elvileg lehetne gazdag, ha mégse az a valóságban.

A szocializmus megoldás rendkívül egyszerű: legyünk egyenlőek úgy, hogy tiltsuk be a gazdagságot, azaz ha senki se gazdag, akkor senki se fog boldogtalan lenne.

A gond az, hogy az ember nem arra vágyik, hogy egyenlően szegény legyen a szomszédjával, ráadásul egy ilyen társadalom egyre jobban zuhan, mert egy idő után senki se csinál semmit. Ahogy ezt láttuk a szovjet típusú rendszerekben.

A nacionalizmus megoldása már valóságszerűbb. Azt mondja, vagyunk "mi", az erősek, s "ők", a gyengék, nekünk természetes jogunk a többieket kizsákmányolni.

A gond itt az, hogy egyrészt nehezen biztosítható hosszú távon, hogy az "ők" ne lázadjanak fel, másrészt erkölcsileg erősen problémás az emberek nemzetiségi, etnikai alapú diszkriminációja.