Megint egy kemény agymenés a KISZ-ről, ezúttal Reichsführer János demagóg szájából:
Sajnos egyre kevesebb az olyan ember, aki ezt a időszakot átélte, így egyre többen hisznek el bármit a Kádár-rendszerről.
Én átéltem, a rendszer bukásakor 22 éves voltam. Szóval kötelességem a tájékoztatás.
A 2 legfontosabb:
- gyakorlatilag kötelező volt a KISZ-tagság, egyedül a kevés egyházi gimnáziumban nem volt KISZ-szervezet - persze az tény, hogy a kötelezőség ereje csökkent, a 70-es években még nehéz volt kimaradni, a 80-as években könnyebb, de ez is szinte csak Budapestre volt igaz, ahol nagyobb lazaság volt, szóval a diákok 85-90 %-a tag volt még a 80-as évek közepén is, miközben a munkába álló KISZ-korú fiataloknál simán ki lehetett maradni, ez valamiért nem volt fontos a hatalom számára, pedig a hivatalos ideológia szerint ennek kellett volna igazán fontosnak lennie,
- a "KISZ-titkár" nem egységes fogalom, kétféle KISZ-titkár volt.
Mivel utóbbi a fontosabb, ezt érdemes megvilágítani.
Tehát volt a "normál" és a "függetlenített" KISZ-titkár. A normál eset: adott egy KISZ-alapszervezet és annak van vezetője, aki ezt a tevékenységét társadalmi munkában végzi. A függetlenített pedig az, akinek az a foglalkozása, hogy KISZ-titkár, ezért pénzt kap, s egész nap ezt csinálja.
Természetesen a KISZ-titkárok 95 %-a az előbbi volt. Függetlenített KISZ-titkár csak nagy felsőoktatási intézményekben és nagy cégeknél volt, azaz ahol a szervezet létszáma magas.
Középiskolákban és kisebb cégeknél sose volt függetlenített KISZ-titkár, mert nem lett volna egésznapos munkája az illetőnek. Saját családi történet, első munkahelyén, 1962-1965 között, egy külkereskedelmi vállalatnál apám volt a KISZ-titkár (annak ellenére, hogy akkor még nem is volt magyar állampolgár, de a magyar állampolgárság csak az MSZMP-tagsághoz volt kötelező, a KISZ-hez nem), de mivel ez egy közepes méretű cég volt, így ez társadalmi munka volt.
Érdekesség: apám a mostani Four Seasons Hotel Gresham Palace Budapest épületében dolgozott, ez a rendszerváltozás előtt irodaházként működött, több közepes méretű állami cégnek ott volt az irodája. Egyébként anyám is ott dolgozott. Ott ismerkedtek össze annak idején.
A KISZ-titkárság nem vezetett karrierhez akkoriban. A karrierhez 2 út volt:
- függetlenített titkárnak lenni valahol, majd bekerülni a KISZ-apparátusba,
- eleve elmenni dolgozni a KISZ-hez: voltak kerületi, járási, városi, megyei, stb. szervezetek.
A KISZ apparátusa úgy működött, mint minden normál párt ifjúsági szervezete nyugaton: azaz káderkiválasztási mechanizmusként. Aki magasra tudott kerülni a KISZ apparátusában, azt előbb-utóbb átvette az MSZMP apparátusa.
A KISZ-nek létezése során 8 vezetője volt. Ezek közül 6 később legalább kormánytag lett, de páran még magasabban végezték: a Titkárság vagy a PB tagjaiként. Csak az utolsó 2 KISZ KB első titkár - Hámori és Nagy - nem jutott el ide, mert őket elsodorta a rendszerváltozás, politikai pályájuk vége az lett, hogy az MSZP mezei parlamenti képviselői lettek, s ott már nem tudtak magasabbra emelkedni, Horn ugyanis nem kedvelte a KISZ-kádereket, így amikor kormányra került, zsákutcába küldte őket.
Mai szemmel persze sajátos, hogy a kormánytagság nem a legfelsőbb szint, de akkor ez így volt. A miniszterek végrehajtók voltak, magasabb szintű döntéseket alkalmaztak a gyakorlatban, felettes szervük az MSZMP KB Titkársága volt, mely az elvi szakdöntéseket hozta, a Titkárság felett a hatalom koordinációját, a politikai elvi döntéseket pedig a PB végezte. Szóval minden akkori miniszternek volt több főnöke is, az illetékes Titkárság-tag és a PB.
De hogyan lett valakiből "normál" alapszervezeti KISZ-titkár. Alapvetően 3 módon:
- ha az alapszervezetben jó baráti társaság volt, akkor a hangadóból csináltak titkárt,
- ha nem volt annyira összetartó közösség, akkor jellemzően a legjobb tanulót választották meg, szinte "büntetésből",
- ha meg végképp nem volt semmilyen szervezeti erő, akkor a felettesek megmondták ki legyen az.
Ami pedig az apparátust illeti, oda úgy lehetett bekerülni, ahogy ma is minden hasonló esetben: ismeretséggel, jó kapcsolati hálóval, rokonokkal.
Egy időben büszke voltam rá, hogy én nem voltam KISZ-tag, pedig amikor KISZ-korú lettem, az még 1981 volt, szóval messze a rendszerváltozástól. De aztán rájöttem: én is csak protekciós alapon tudtam kimaradni: ha nem lett volna apám közepes szintű hatalmi pozíciója a rendszerben, simán kényszerítettek volna, hogy lépjek be.