A koronavírus egyik sajnálatos mellékhatása, hogy az egészségügyi dolgozók minden erejüket a vírusra összpontosítják, így sajnos nem marad idejük az enyhe esetek, pl. a szimpla futóbolondok szakszerű kezelésére.

Valószínűleg ez lehet az oka, hogy a munkanélküli blogger Bartus immár sokadik cikkét írja, melyben egyre súlyosbodó hallucinációiról számol be. Most éppen katonai huntát álmodik.

A Kolozsszaros Blog csak akasztani szeretne, ez régi vágyuk, de amióta csatlakozott a szerkesztőséghez Pufajkás Anna, ez egyre gyakoribb.

...persze csak saját, perverz szempontjából nézve...

Béndek Péter egykor egy reménykeltő filozófus volt. Akár még alkothatott is volna valami közepesen jelentőset, mert a képessége megvolt hozzá, ezt kár lenne tagadni. Péter nem a tipikus egybites ballib megmondóember, aki saját magának is hazudik.

Péter egykor az Orbán-kormány fizetett alkalmazottja volt mint tanácsadó, persze még az első, erősen liberális Orbán-kormány alatt.

Szóval mevezett személy megírta ezredik orbánozós cikkét, dögunalom, de egyik önkommentje rendkívül érdekes, sajnos nem én vettem észre, hanem Tölgyfa kommentelő hívta fel rá a figyelmemet.

Így igaz, Péter. A liberalizmus nem állja meg a valóság tesztjét, legnagyobb ellenfele nem az ellenséges eszmék, hanem a tények. A liberalizmus egyenlet esélye tehát a nyilvánosság teljes leuralása. A liberálisoknak ezért is elnyomás a mai magyar helyzet, hogy csak a médiák fele az övéké. Nekik csak az elfogadható, ha a 95 % az övék, ahogy ez volt a 90-es években. Csak az "szalonképes", ha minden ellenvélemény tiltva van.

A neves orosz kortárs filozófus, Alexandr Dugin mesélte: szervezni akart egy kötetlen beszélgetéssorozatot, abban a formátumban, hogy 3 neves liberális megmondóember és 3 populista megmondóember vitázna egymással nyilvánosan, a közönség meg fele-fele lenne, azaz mindkét fél meghívhat 50-50 embernyi nézőt. A liberálisok azt mondták, ez nem fogadható el. Dugin azt mondta, akkor 75 néző legyen liberális a 100-ból. Így se volt jó. Kiderült: a liberálisok szerint csak 100-ból 100 volt az egyetlen elfogadható verzió. Azt mondták nagyjából, hogy az ő véleményük szakmai, semleges, tudományos, s nem fogadható el, ha "sarlatánok" véleményezhetik őket.

S mindez Oroszországban, ahol kevesebb a liberális, mint Magyarországon. Ott kb. a lakosség 10 %-a liberális, nyugatpárti, oroszellenes nézetű. (Azért nincsenek bent az orosz liberálisok az orosz parlamentben, mert kb. 3, egymást személyes okokból utáló szervezetre oszlanak, így nem tudja egyik se megugrania a parlamenti küszöböt.)

Az a baj, Péter, hogy az internetet be kellene először tiltanotok, s ezt a szellemet már nem tudjátok visszagyömöszölni a lámpába...

Három fontos pozitívuma is van a mostani járványhelyzetnek.

Az első: a liberális demokrácia ismét igazolta, nem működőképes rendszer. A gyenge államhatalom nem képes gyorsan, hatékonyan intézkedni. A következtetés: gyenge éjjeliőr állam helyett bivalyerős államra van szükség.

Másodszor: a liberális demokrácia gazdaságilag is igazolta, alapjai tévesek. A kevesek gazdagodására, mindenben profitot kereső, szabad piaci elvekre alapuló rend emberellenes. A legkisebb vészhelyzetben minden összeomlik, s - furcsa módon - az állam kezd el intézkedni, nem a szabad piac láthatatlan keze. A következtetés: piacgazdaság helyett tervgazdálkodásra van szükség. Ne tessék a szótól megijedni, a tervgazdálkodás nem feltétlen a szovjet rendszert jelenti, ahol ez azt takarta, hogy kevés állami cég kevés és rossz minőségű terméket gyártott, majd ezekért sorba kellett állni. A mai kínai modell is tervgazdálkodás: magas minőségű, bőséges termelés, magántőke részvételével, de a stratégiai döntésekben és az gazdaság általános kérdéseiben a piacnak és a magántőkének kuss van, ez ugyanis az állam kizárólagos feladata. Szakítani kell teljesen azzal a téveszmével, hogy a gazdaság kívül áll a népszuverenitáson. A nagytőke szarvát le kell törni, a hisztiző filantrógereket pedig átnevelő táborokba kell utalni.

A harmadik: a marhaság narratívájának vége. Amikor ostoba skandináv, Sorosba szerelmes kamaszok elmebaja miatt "vészhelyzet" van kihirdetve - tessék utána nézni, az EU tavaly november 19-én tényleg vészhelyzetet hirdetett ki Gréta Thorzonborz sugalmazására, s ez nem vicc! -, akkor vajon mi van, ha tényleg vészhelyzet van, akkor mit kell kihidetni?

A Liberális Néppárt nevű sóhivatal sikeresen megtalálta napjaink fő problémáját. Mint kiderült: az igazi veszély az, hogy a magyar kormány rendkívüli állapotot vezetett be a járványhelyzet miatt.

Egy tucatnyi homokkonzervatív, keresztényellenes-demokrata, ultraliberális minipárt üvölt már megint. Persze a valódi okuk a féktelen ordításra más dolog: a liberális demokrácia ismét bizonyította, alkalmatlan egy egyszerű járványügyi helyzet kezelésére is.

S mi lesz, ha ezek a sóhivatali munkatársak azt is megtudják, hogy Zorbán lerohasztotta az amerikai, a brit, az olasz és a francia egészségügyet???

A magyar ballib megmondóemberek csalódottak. Már megint be lett vezetve a "diktatúra", s még mindig semmi nyoma: többek között töretlen a szólás- és sajtószabadság.

Pedig de jó lenne mártírnak lenni... Persze nem igazi mártírnak, az veszélyes, hanem csak legalább pár órácskára élvezni a mártírságot. Erre Zorbán diktátor már megint nem viselkedik európai módon: még egy rendes diktatúrát se képes rendesen működtetni.

Szóval a ballib megmondóemberek szabadon beszélnek, írnak, publikálnak, s semmi ellenintézkedés se éri őket. Pedig folytonosan magyarázzák, hogyan fog a hatalom százféle módon visszaélni a rendkívüli állapottal, az viszont már megint nem hajlandó szót fogadni a mindentudó szakembereknek.

Már könyörögnek, kedves Zorbán diktátor, tessék legalább egy icipicit represszálni minket, de a csúnya diktátor már megint nem fogad szót...

A Kötöttfogás legfrisszebb adásáról jutott mindez eszembe.

Jared Diamond amerikai történész és ornitológus munkássága igen érdekes. Több könyvét is olvastam. Egyébként legtöbb műve magyarul is megjelent.

Ami számomra a legérdekesebb nála az az ősközösségi társadalmak működésének leírása, továbbá az egyes emberi civilizációk közti eltérések okainak magyarázása. Most ez utóbbit vázolnám.

Diamond azt mondja, egyenes vonalú következtetések láncolata alakítható ki. Az képes más felett győzni, aki erősebb állammal rendelkezik. Azaz előszöris kell állam. A világ nagy részén viszont az európai gyarmatosítás előtt nem voltak államok, gyengék se. Miért nem lett mindenhol állam, miért maradt meg a Föld legnagyobb részén a XV. századig - sőt van, ahol későbbig - az ősközösségi társadalom, s ahol nem, ott miért csak nomád társadalmak lettek, továbbá ahol lettek államok, mi az oka ezek fejlettségi elmaradásának.

Az államiság feltétele az ősközösségi vagy nomád életmóddal való felhagyás. Mik azok a tényezők, melyek gátolják a nomadizmussal való szakítást:

• túlságosan gazdag a természet, így nem szükséges a közösség élelmezéséhez más, mint a vadászat, halászat, gyűjtögetés,
• nincsenek meg a természeti feltételek ahhoz, hogy kialakuljon a mezőgazdaság.

Ha a természet nagyon gazdag, lásd trópusokat, az emberek könnyedén jutnak élelemhez. Egyszerűen nem éri meg elkezdeni mezőgazdasággal foglalkozni. Viszont ez az életmód csak kislétszámú közösségeknek alkalmas, a vadászó-gyüjtögető életmód mellett átlagosan 1 km² kell emberenként a közösség hosszútávú fennmaradásához.

Így persze el lehet élni szinte végtelen ideig (míg ki nem merül a természet), de ebből sose lesz nagy közösség, azaz állam se. Hiszen sose lesz elegendő többlet, hogy a közösség képes legyen eltartani nem-produktív tagjait. Egy átlagos ősközösségi társadalomban jellemzően mindenki mindenhez ért, mindenki mindent csinál, s a vezető pozíciója is ilyen, ő csupán a legtapasztaltabb tagja a közösségnek, s a mindig meglévő "pap" - vallási személy - se egy önálló valaki. Más pedig nincs, egyszerűen nincs elég forrás ahhoz, hogy ki tudjanak alakulni szakemberek bármely területen. Hiszen aki nem ért mindenhez, az meghal.

Mik a természeti feltételek a mezőgazdasághoz? Ha nincsenek olyan növények, melyek alkalmasak a tömeges háziasított termesztéshez, vagy ha vannak, de kevés, s ezek nem elegendőek az élelmezéshez, akkor nem képes kialakulni fejlett mezőgazdaság. Ebben az esetben a mezőgazdaság vagy létre se jön, vagy szimpla kiegészítés lesz a "normál" élelmezéshez, azaz a vadászat, halászat, gyűjtögetés kelléke lesz.

A szerző megnézi melyek a világ azon régiói, ahol végülis kialakult a mezőgazdaság, ezek:

• függetlenül kialakuló mezőgazdaság (időrendi sorrendben):
  • Nyugat-Ázsia,
  • Kelet-Ázsia,
  • Közép-Amerika,
  • Dél-Amerika nyugati partvidéke,
  • Észak-Amerika keleti parvidéke;
• a előbbi régiókból való átvétel alapján:
  • India,
  • Új.Guinea,
  • Egyiptom,
  • Etiópia,
  • Európa,
  • Szahel-övezet,
  • Nyugat-Afrika.

Még manapság is az emberek táplálékának fele gabonából áll, még inkább így volt ez korábban. A gabonát kigészítik a hüvelyes növények.

Búza, rizs, kukorica, árpa, cirok - ez az az 5 gabonafajta, mely hagyományosan az emberi táplálék felét fedezte. Ezek közül a búza és az árpa hazája Nyugat-Ázsia, a rizs hazája Kelet-Ázsia, a kukorica hazája Közép-Amerika, a cirok hazája a Szahel-övezet (ez ugyanaz a cirok, melyet Magyarországon hagyományosan seprükészítésre használtak, Magyarországon nem terjedt el soha élelemként való alkalmazása). Minden más gabonaféle az említett 5-höz képest kiegészítő jelentőséggel bírt csak.

Ami a hüvelyeseket illeti, a legnagyobb változatosság Nyugat-Ázsiában volt (lencse, zöldborsó, csicseriborsó).

A többi létfontosságú tápláléknövények közül Dél-Amerikában terjedt el a krumpli és a manióka, Közép-Amerikában az édesburgonya, Kelet-Ázsiában a jamgyökér és a banán (főzőbanán).

Az állattenyésztés a következő fontos lépés, ehhez azonban már meglévő letepeledett életmód szükséges, s szinte mindig már meglévő növénytermésztést feltételez - abszolút ritkaság, hogy egy civilizáció tenyészt állatot, de nem termeszt növényeket, a szerző csak egy ilyen esetet említ meg, a dél-nyugat afrikai busmanokat. A tenyésztésre alkalmas állatfajok száma véges, s ismét földrajzilag egyenlőtlen módon terjedtek el a világon.

A szerző 14 élelmiszer céllal tartott állatot sorol fel (plusz van még 2 háziállat, a kutya és a macska, de ezeket szinte egyetlen emberi civilizáció se tartotta élelmiszer céllal, s ahol ették őket, ott is kivételes volt ez, lásd kutyahús evése Kelet-Ázsiában és Közép-Amerikában).

Az 5 fő háziállat közül 4 nyugat-ázsiai (tehén, juh, disznó, kecske), 1 (ló) pedig kelet-ázsiai. A 9 kisebb fontosságú háziállat közül nyugat-ázsiai az egypúpú teve, a kétpúpú teve, a szamár, kelet-ázsiai pedig a jak, a vízibivaly, a banteng, s a gaur. Csak 2 állatfaj származik máshonnan: a rénszarvas Észak-Európából és Észak-Ázsiából, s a láma Dél-Amerikából.

A másik fontos tényező az egyes emberi civilizációk fő kiterjedésének iránya. Ahol a fő irány észak-dél, ott az éghajlat változatossága miatt nem tudnak gyorsan terjedni se a növények, se az állatok. Ugyanez igaz ott is, ahol az irány nyugat-kelet, de közben jelentős természeti akadályok vannak.

Tehát a legalkalmasabb terület a Földön a növények és állatok terjedésére a nyugatról az Atlanti-óceán, keletrúl Tibet, délrúl a Szahara és az Indiai-óceán, északról pedig az eurázsiai tundra által határolt terület. Mind a táplálékkövények esetében, s még inkább az élelmiszerállatok esetébn ez az a terület, ahol a legnagyobb gazdaságot adta a természet.

Afrika déli részére csak a 2 ezer éve oda vándorló bantu népek vitték el a mezőgazdaságot, Amerika pedig esélyt se kapott természeti körülményei miatt az óvilághoz hasonló fejlődésre. Ausztrália még drasztikusabb példa: oda csak az európai gyarmatosítók juttatták el 300 éve a mezőgazdaságot.

Az államiség fejlettségének jele az írásbeliség. A kezdeti írásbeliség mindig elsősorban adminisztratív célokat szolgált. Ehhez kapcsolódik a technológiai újítás. Ritkaság, hogy nagy felfedezést több helyen egymástól függetlenül tesznek, a jellemzőbb az egy - maximum néhány - helyen való feltalálás, majd az átvétel mások által. Ezért itt is létfontosságú - mint a mezőgazdaságnál - a lehetőség a terjedésre.

A mezőgazdaság egyik negatívuma a betegségek terjedése (az emberekkel együtt élő állatok járványokat terjesztenek), de ez pozitívum is, hiszen az emberek így természetes immunitást szereznek sok betegség ellen.

A romantikus elképzelésekkel ellentétben, hogy az ősemberek békés lények, a valóság az, hogy ez csak a közösségen belüli állapatokra igaz, míg az egyes közösségek közt sokkal inkább állandó háború áll fenn, békekötésekkel megszakítva.

A kis törzs (nagycsalád) természetes egység, minden emberi civilizációra igaz. Ezekből az egységekből áll fel a nagyobb törzs (párszáz fős létszámig), de ez már nem feltétlen jelenség, bár az esetek többségében megjelenik. Ami ennél nagyobb egység az már inkább ritkaság, mint szabály. Az előállam (törzsi állam) átmenet a törzs és az igazi állam között, itt már van valódi vezetőség, rétegződés, de még nincs bürokrácia.

Az állam (már a törzs előállam is) sose úgy jön létre, hogy összefognak az emberek, felismerve érdekeiket - ahogy ezt a romantikusok elképzelték -, hanem mindig erőszak miatt: ez az erőszak vagy belső, egy törzs képes a többi szomszédos törzset maga alá vetni, s ha eközben ad is valamit cserébe, az alávetettek elfogadják az új helyzetet, vagy pedig olyan külső támadás jelentkezik, mely több törzset rákényszerít közös fellépésre.

Mindezek alapján magyarázatot nyer az, hogy Eurázsia nyertes lett a civilizációk harcában, mind a nyugat-ázsiai modell alapján (melyet többek között Európa vett átt), mind a kelet-ázsiai modell alapján. Ezzel szemben totális vereséget szenvedett Amerika és Ausztrália. Míg Afrika (mármint a Szahara alatti rész) és Új-Guinea a kettő között van.

A szorbok a legnyugatibb és legkisebb szláv nép. Maradványai az egykor egész Kelet-Németországot lakó szláv törzseknek, akiket aztán a germán törzsek keletebbre szorítottak, ill. asszimiláltak.

Jelenleg kb. 60 ezer szorb él mind a mai napig eredeti szülőhelyén, Németország szászországi tartományának keleti részén. Önálló identitásuk mind a mai napig megmaradt, viszont ma már a szorbok kivétel nélkül kettős szorb-német anyanyelvűek, s egyre nagyobb mértékben a német nyelvtudásuk az erősebb.

A helyzetet nehezíti, hogy két szorb nyelv van, felsőszorb és alsószerb, mely két rokon, de egymástól különböző szláv nyelv, alapszinten persze kölcsön9sen érthetőek, de mégse annyira, hogy ezt 2 nyelvjárásnak lehetne mondani. A felsőszorb a cseh nyelvhez áll közelebb, az alsószorb a lengyelhez.

A hívő szorbok többsége katolikus, egy kisebb rész luteránus.

Modern történelmük szerencsésen alakult: meglepőnek mondható módon sem a náci, sem a kommunista uralom nem üldözte őket, sőt kifejezett támogatást kaptak mindkét egyébként elnyomó rezsimtől. Míg a nácik szláv nyelvű “ősi germán” törzsként tekintettek rájuk, addig a keletnémet kormányzat pedig mint a “nagy orosz nép” kicsi, helyi szláv rokonaira. A támogatás ellenére a szorbok életképessége kérdéses, egyszerűen túl kevesen vannak ahhoz, hogy ellen tudjanak állni a német környezethez való természetes asszimilációnak.

Érdekesség, hogy Szászország német szövetségi állam miniszterelnöke és a német felsőház elnöke egy időben Stanisław Tilich (németül: Stanislaw Tilich) szorb nemzetiségű politikus volt.

Egy beszélgetés, ahol kizárólag a gazdaságpolitikai szempontok merülnek fel. A magyar ballibaizmus abszurditása feketén-fehéren.

Lássuk két ember beszélgetését: két egykor a ballibek szélén evickelő ember, akik közül az egyik - Gulyás - már belépett a ballib fősodorba, de ezt nem meri bevalani, s a másik, akik máig maradt a ballib tengerek legszélső szélén (szinte már a "fasiszta" áramlatok mellett), ma is kitagadva a fősodor által.

Ajánlom mindenkinek a megnézését, de leírnám a lényeget, kigészítve persze saját gondolataimmal.

A kezdet nem érdekes, ez a vörös farok: Orbán liberalizmusa. Amit a szégyenlősebbek neolibetalizmusnak becéznek, le a kalappal Pogátsa előtt, hogy meri kimondani "neo" előtag nélkül.

Sokszor írtam már erről. A magyar ballib kritika máig nem tudja eldönteni, Orbán "fasiszta"-e vagy "kommunista", hiszen egyszer fasiszta, mert "neoliberális", hiszen egykulcsos adó, munkaügy igazítása a tőkés érdekekhez, másszor meg kommunista, hiszen gátolja a szabad piac láthatatlan kezének világjobbító munkáját. Egyszer a kapitalizmus legteljesebb kiterjesztése a bűne, máskor meg gátolása.

Az persze mindenképpen üdvözlendő, hogy a ballib narratívába, még ha csak marginálisan is, kezd becsorogni az előbbi verzió is. Hiszen 2010 előtt jobb esetben hülyeségnek, rosszabb esetben kódolt antiszemitizmusnak számított a kapitalizmus jóságának bármilyen kétségbe vonása. A rendszerváltozáskor megindult magyar baloldal mindvégig gyakorlatilag minden baloldali értéket tagadott, s minden vitás, baloldal-jobboldal közti eldöntendő gazdaságpolitikai kérdésben fanatikus módon állt ki a jobboldali opció mellett. Hogy akkor miért lett baloldal? Erről is írtam már sokat: alapvetően történelmi okokból, nagyon röviden 3 ok van erre:

• a rendszerváltozásben meghatározó szerepet játszó, az egykori kommunista állampártban már a 70-es évektől meglévő reformisták színtiszta liberálisok voltak, akik csak kényszerből mondták magukat kommunistáknak - s hát ez a kényszer megszűnt a rendszerváltozáskor, de jónak hangzott úgy beállítani ezt, hogy "baloldaliak maradtunk",
• a rendszerváltozásben szintén meghatározó szerepet játszó másik tényező, a nyugatos, urbánus értelmiség csak hű maradt magához,
• mivel a magyar rendszerváltozásban nem létezett valódi kommunista-antikommunista ellentét (hiszen, mint mondtam, a vezető kommunisták zöme eleve csak kényszerkommunista liberális volt, a maradék más meg marginalizálódott), így a magyar rendszerváltozás nagy sajátossága,hogy már a legeléjén is a nemzeti contra liberális volt az igazi választóvonal.

Pogátsa persze mindezt jól látja, ő maga is évek óta harcol azért, hogy legyen végre vége a ballibaizmusnak, s legyen végre különbség téve baloldali és liberális közé, továbbá legyen aláhúzva, a gazdasági liberalizmus és a kulturális liberalizmus az két teljesen különböző dolog.

Jön aztán Gulyás, aki visszazökkenti az egészet a "Fidesz a baloldal ellen" hamis narratívába. Gulyás panaszkodik, hogy a "jobboldali kormány" kénytelen lesz helyes intézkedéseket bevezetni, ezzel ismét lehetlenné téve a "baloldali alternatívát", pedig a "jobboldal" a felelős. Ez persze koncentrált marhaság. Gulyás, ha jól emlékszem, a magyar ellenzék Fidesz elleni összefogásának az élharcosa, ő ezt az ellenzéket - legalábbis a Jobbik nélküli részét - tekinti baloldalnak. Ez lenne a baloldali alternatíva? S komolyan a Fidesz lenne a felelős a világ állapotáért? Szóval itt látványosan elbeszél egymás mellett a két ember.

Pogátsa elmondja gyorsan a ballib mantrát: a Fidesz propagandája kiváló, ezért tud sokakat átverni. De utána azért rátér a valóságra is: Magyarországon éppen a "baloldal" - Pogátsa kimondja: "az úgynevezett baloldal" - mindig amikor hatalmon volt határozottan jobboldali, liberális politikát folytatott, sőt kifejezetten büszkén hirdette ezt.

Sokszor elmondtam: a magyar "baloldal" nemzetközi összehasonlításban nem baloldali, még a Tony Blair féle "harmadik út" nevű liberális fordulatot átvevő nyugati szocdemekhez képest is jobbosok.

Mellékes elem: sajnos Pogátsa is átvette az értelmetlen "oligarcha" szót mint a nagytőkés szinonímáját, ez abszurdum. Szögezzük le: az oligracha nem azonos a nagytőkéssel, s Magyarországon vannak nagytőkések, de nincsenek oligarchák, sose voltak.

Pogátsa szabatosan előadja, az egyik legszentebb ballib tabu, hogy az állami költségvetés olyan, mint egy családé egyszerűen hülyeség. Igen, s ehhez kell hozzátenni, Matolcsy MNB-elnök hatalmas sikere pont abból ered, hogy nem követte a legtöbb szent pénzügyi tabut. Mennyit is röhögtek és röhögnek rajta a ballib "szakértők", az unortodoxián, s lám, ugyanezt mondja Pogátsa, aki ki nem mondva ugyan, de marhaságnak tekinti ezt a ballib alaptételt. Érzékelteti, a jegybanki függetlenség nevű tabu szintén marhaság. Természetesen így van: a közeljövő egyik fontos feladati a nemzeti bankok "függetlenségének" likvidálása, ugyanis ez egy teljesen értelmetlen, indokolatlan, káros elv. Magyarország - ki nem mondva - már lépegetni kezdett ezen az úton.

Amit Pogátsa se ért: ha a magyarok zöme baloldali, miért szavaznak a jobboldalra? Részben érti: mert a baloldal nem igazi baloldali. De a válasz másik része - ezt már nem meri kimondani -, hogy mert a Fidesz baloldalibb a "baloldalnál".

Mit is akarnak a partizánok végülis? Hatalomba segíteni a baloldali értékek győzelme céljából az álbaloldalt, mely nem követi a baloldali értékeket? Ez valami vicc?

A magyar ballib internetnek pár mély bugyra van, most kiderült kik a legelvadultabbak, legmélyebbek. Nos az eredmény (ábécé sorrendben): Erzsi Macska, Huppa, Kolozsváros. Sose hittem volna, hogy a egyébként gyomorforgató Örülünk Vincent vagy a még undorítóbb Nyugati Fény nem fog bekerülni, de tény: nem kerültek be, sőt még az Amerikai Magyar Népszava blog is szimplán csak elmebeteg, de saját magához képest semmi újat nem produkál, pl. azzal semmiképpen se vádolható az egyébként beszámíthatatlan Bartus, hogy tapsolna a járványnak. S a meggyődésesen magyarellenes Határátkelő blog is csak a szokásos szintjét hozza, hogy "magyar fújj, nyugat jó".

Hatalmas a düh a bloggerek és még inkább a kommentelők között az említett, elvadulásban érmes blogok között.

Erzsi Macska név alatt egy fanatikus DK-s aktivista rejlik, Homonnay Gergely, aki annyira DK-s, hogy hozzá képest valószínűleg még Gyurcsány is enyhén fideszes. Ezzel mindent elmondtam róla. Terve ugyanaz, mint egy amerikai neonáci szervezeté: fertőzötteket agitálni, hogy menjenek zsidók közé, csak "Erzsi" nem zsidókat, hanem fideszeseket akar betegíteni.

A Huppát egy Török Mónika nevű ultraballib blogger alapította, az illető másfél éve öngyilkos lett a Fidesz újabb választási győzelme miatt, ebből is látható, erősen labilis egyéniség. Viszont valamit alá kell húzni: Mónika kiállt vitázni bárkivel, bátor ember volt, nem rejtőzött cenzori pajzs mögé. Hülyeségeket beszélt folyamatosan, de abszolút hitelesen, őszintén. Követői sokkal rosszabbak nála: gyáva szarok. Mostanában gyűlöletet okádnak, drukkolva a vírusnak.

Az én személyesen kedvencem persze a Kolozsváros, az egyik főember ott egy ordító hattyú, vicces srác, plusz van pár erdélyi magyar, aki szeretne román lenni, de most nem csak róluk van szó. Valami Vogon nevű ember éppen leírja: mennyire bízott, hogy a járvány elsöpri Orbánt, mert a - ballib fantáziák szerint - afrikai szintű magyar egészségügy összeomlik. De jött az idióta EU, milliárdokat adott Orbánnak az egészségügyre, ezt a pénzt pertsze mind ellopták Orbán "oligarchái", de valahogy mégis maradt belőle, így most a magyar egészségügy mégse omlik össze. Közben pedig Orbán bevezeti ismét a fasiszta diktatúrát, mindent betilt, majd belekezd a nyugdíjasok kiirtásába. S a genetikailag selejtes magyar nép midezt nem veszi észre, sőt megdicséri Orbánt a járvány kezelése miatt. S emiatt most zokog minden demokrata (ez alatt értve a Kolozs-Szaros szerzőit és a törzskommentelőket), nem marad más, mint mind a 100 igaz demokratának összefogni, harcolni Mordorral, s sajnos sokáig nem süt ki Soros gazda ragyogó Napja...

Szeretném megjegyezni, mindez nem egy paródia, hanem egy valódi cikk. A kommentek szintje hasonló. Megjelenik régi kedvencem is, Forradalmár Zoli, akit még Hontalan Andris is kitiltott a HVG kommentszekciójából.

Komolyan mondom: ha ezek az emberek nem léteznének, a Fidesz kampánystábjának kellene őket kitalálnia. Náluk jobb agitáció a Fidesz mellett ugyanis nem létezik.

A magyar ballib agytröszt egyik sajátos tevékenysége a nyílt levél írás, melyet egyes keménykötéses VIP-ballibek írnak alá.

Ezek a nyílt levelek egyébként marhaságok egytől egyig, de egy célra jók: a legelső aláírók neve jelzi ki éppen a nagy név a ballib megmondóemberek között.

Bevallom, most kissé csodálkozva olvasom az eheti műbotrány miatti aláírásgyüjtést. Egy sor kényszeres nyilatkozataláírót nem látok benne. Kezdek aggódni... P. Szűcs Julianna, Kálmán László, Kulka János, Vásárhelyi Mária, Nádasdy Ádám, Mihancsik Zsófia, Ungváry Rudolf, Tamás Gáspár Miklós, Lángh Júlia, Donáth László, Bojtár Endre, Bolgár György, Bálint György, Bauer Tamás, Arató András, hol vagytok, a járvány miatt nem tudtátok aláírni, vagy... nem is merem kimondani, fasizálódtatatok, s nem értetek egyet a kiáltvánnyal???

A munkanélküli blogger Bartus mester ma ismét nem kapta meg időben a veszettség elleni beöntést...

A magyar közvéleményben ma már nem téma ez - a 2015-ös migránsválság óta -, de korábban olyan jelentősége volt, mintha ez valamiféle magyar sorskérdés lenne: a palesztínkérdés. Tessék csak emlékezni, amikor a magyar nemzeti eszme egyik jelképe a palesztín kendő volt!

Érdemes ezért most elővenni, amikor már nincs sok magyar belpolitikai jelentősége.

2015 előtt a kérdés tiszta volt:

• a "baloldal" a zsidó ultranacionalista álláspontot ismételgette, azaz nincs Palesztína, nem léteznek palesztínok, az a föld a zsidók szent földje, s mindenki fasiszta antiszemita, aki mást állít,
• a "jobboldal" az arab ultranacionalista álláspontot ismételgette, azaz a zsidók megszállók, betolakodók, menjenek haza, Palesztína csak a palesztínoké, a zsidó az csak egy vallás, nincs ilyen nép, s az Izrael nevű állam egy mesterséges tákolmány, melyet csak a nemzetközi zsidó lobbi tart fent.

Aztán 2015-ban csoda történt:

• a "jobboldal" legnagyobb része semleges lett, egy kisebb rész zsidópárti lett, sőt egyesek egyenesen átvették a zsidó ultranacionalista narratívát, mely szerint a koszos arab terroristákat el kell üldözni a szent zsidó államból,
• a "baloldal" kezdte magát kényelmetlenül érezni, hogy egyetért Orbánnal ebben a kérdésben, ezért óvatosan nyitni kezdett a Nyugat-Európában, az ottani baloldalon eleve domináns Izrael-kritikus, palesztínpárti szöveg iránt (nyilván ez alól kivétel a zsidó származású magyar ballib megmondóemberek, dehát ez végülis érthető, nem akarják a zsidó Ipper Pál Kádár-kori Izrael-ellenes uszítását megismételni).

Szeretném az egyes vonatkozó kérdéseket egyenként elővenni. 8 kérdést választottam ki, melyet relevánsnak tartok:

• a zsidó jelenlét kérdése,
• az arab jelenlét kérdése,
• történelmi jogok,
• a palesztín nép,
• zsidó hódítók,
• a britek cinkossága,
• arab agresszió, a zsidó Dávid és az arab Góliát,
• a jelen.

A zsidó jelenlét folytonossága?

Az utolsó zsidó államiság a térségben az i. e. I. századig tartott, amikor a Római Birodalom meghódította a térséget. Először a zsidó állam Róma vazallusa volt, majd az i. sz. I. sz. elején hivatalosan is római provincia lett. Ez a lakosság összetételén nem változtatott, nem történt betelepítés a területre. A lakosság legnagyobb részt zsidó volt, görög, szamaritánus, s beduin kisebbséggel. (A szamaritánusok a zsidók legközelebbi rokonnépe, a két nép az i. e. VI. században vált szét, a Szentföld perzsa meghódítása idején, amikor a babilóniai rabságba nem elhurcoltakból lettek a szamaritánusok, akik aztán konfliktusba kerültek a babilóniai rabságból 60 évvel később vissztérőkkel. A szamaritánusok máig kéteznek, jelenlegi létszámuk kb. 2 ezer fő.)

A kereszténység megalakulása annyit változtatott a helyzeten, hogy a zsidó lakosság egy kisebb része kereszténnyé lett, ezzel elvesztve a zsidó nemzetiségét is (ez összetartozott, még ma is így van ez többnyire), de egészen a II. sz. közepéig egyetértelműem zsidó volt a lakossága nagy többsége.

A első nagy változást az utolsó Róma elleni zsidó felkelés elbukása (135) hozta. A felkelésben és az azt követő megtorlásban több százezer zsidó meghalt, mások pedig elvándoroltak, ez a legnagyobb zsidó kivándorlás a területről. A zsidók még mindig relatív többségben maradtak, de immár csak a lakosság kb. felét alkották. A hiányzó lakosság helyére görög telepesek érkeztek. Rajtuk kívül voltak még szamaritánusok, beduinok, s pár ezer latin-nyelvű római telepes.

Amikor a Római Birodalom legalizálta a kereszténységet 311-ben, majd államvallásnak is nyilvánította 380-ban, a nem-keresztény lakosság jelentős része is keresztény lett. A IV. század végére a zsidó lakosság immár nem volt többségben, de mindvégig létezett.

A VII. században megtörtént arab hódítás okozta a legnagyobb változást. A beduin, görög, szamaritánus, zsidó lakosság legnagyobb része áttért az iszlámra, s lassan arabbá asszimilálódott.

Amikor a törökök meghódítják a XVI. sz. elején a területet, a lakosság 90 %-a muszlim arab, 5 % keresztény (nagyrészt arabok, kisebb részben görögök), s 5 % zsidó.

A későbbi történet már a cionista betelepülésé a XIX. sz. végétől.

Az arab jelenlét mint hódítás?

Fentiekből következik, az arab jelenlét az arab hódítással indul, viszont nem mondható el, hogy a mai arabok a hódítók utódai. Az arab lakosság legnagyobb részben az eredeti lakosság utódai, akik lassan átvették az arab nyelvet és kultúrát, asszimilálódtak az arabokhoz. Pont ugyanúgy, ahogy ez történt Észak-Afrika arab meghódításakor: egy vékony arab vezető réteg alatt az eredetileg berber lakosság nagyobb rásze arabbá asszimilálódott. Jó példa erre a mai Marokkó, ahol a lakosság kétharmada berber származású arabnak tartja magát, egyharmada pedig berbernek.

Történelmi jog?

Mind a palesztín, mind a zsidó narratíva történelmi jogokra hivatkozik. A palesztín oldal egyenesen humoros történeti mítoszokat talált ki, mely szerint tulajdonképpen minden őslakos palesztín, leszámítva a XIX. sz. végétől elkezdődött zsidó betelepülési hullámok résztvevőit. A palesztínok egyenesen a zsidó előtti összes helyi népet is a saját elődjüknek tekintik, akikkel természetesen a valóságban semmilyen identitásbeli folytonosság nem létezik - kb. mintha ma egy magyar azt állítaná, a gepidák magyarok voltak. A cél: ezzel akarnak a zsidóknál korábbi palesztínai jelenlétet igazolni. A zsidó történelem szerint az i. e. XII. században érkeztek a területre a zsidók, s ez igazolni látszik a független történelem is. Erre a palesztín válasz, hogy magukat valahogy azonosítani akarják az i. e. XII. század előtti lakossággal.

A valóságban a helyi, zsidók előtti őslakosság ugyanúgy megvan a mai palesztínok, mint a zsidók ősei között is, de identistábelileg egyikkel sem folytonos. Ami tény: a zsidó identitás folyamatos megléte sokkal régebbi a területen, mint a palesztín (arab) identitásl, csakhogy ennek semmi jelentősége nincs. Hiszen eleve nem létezik olyasmi, hogy történelmi jog. A terület azé, aki azt képes benépesíteni és megtartani.

Kitalált nép a palesztín?

Kezdjük azzal: minden nép "kitalált", hisz egyet se teremtett Isten. A népek kialakulnak, elhalnak.

A zsidó narratíva arra hivatkozik, hogy míg zsidók vannak immár 3 ezer éve, addig 100 éve még senki se hallott palesztín népről. Ez persze igaz, de a dolog nem ilyen egyszerű.

A terület a XVI. századtól az I. vh. végéig török terület volt. A török állam vallási alapon állt, nem ismerte a nemzetiségi eltéréseket. A török birodalom arab alattvalói közt a nacionalizmus a XIX. sz. közepe táján kezdett jelentkezni, ekkor kezdtek fellépni nemzeti alapon mint arabok a törökök ellen. E harc központja egyébként nem Palesztína, hanem Egyiptom volt, mely sikeresen ki is vívott egyfajta speciális, autonóm jogállást az oszmán birodalmon belül.

A közel-keleti, oszmán uralom alatti arabok identitása ekkor még egységes volt, nem létezett külön jordán, libanoni, palesztín, sőt a mai dél-szíriai területeken szír identitás sem. Nyelvileg is közösség volt: azonos arab nyelvjárást használt ez a lakosság, sőt máig ez a helyzet.

A külön identitások kialakulása az I. vh. után indult meg, amikor a régiót felosztották az egyes európai hatalmak között. Törökország elvesztette minden területét a térségben: a mai Libanon és Szíria francia irányítás alá került, míg a mai Izrael és Jordánia pedig brit irányítás alá.

A palesztín identitás kezdete az a pillanat (1921), amikor a britek elkezdik külön kezelni a mai Jordánia és a mai Izrael területét. Ekkor kezdődik el az önálló palesztín identitás, melynek azonban szükséges van még 2 nemzedéknyi időre, hogy megerősödjön. Gyakorlatilag a döntő pillanat a zsidó állam megalapítása a térségben, ez az ami végleg összekovácsolja az új identitást mint közös ellenség ellen.

Azaz a palesztín nép egy létező, fiatal nép. Kezdete 100 éve lehetett, stabilizálódása még kevesebb ideje. Dehát ki mondta, hogy nem lehetnek friss, új népek? Továbbá az arab identitás itt legalább 1400 éves.

Erőszakos hódítás?

A modernkori zsidó betelepülés a Szentföldre a XIX. sz. 80-as éveiben kezdődött. Ekkor, mint már mondtam, a terület egy muszlim állam, az Oszmán Birodalom része volt. A zsidó telepesek semmit se hódítottak meg erőszakosan, az állami hatóságok jóváhagyásával telepedtek le, s az egyes területeket, ahol lettek a zsidó kolóniák, szabályosan megvették azok törvényes tulajdonosaitól - a német-zsidó Maurice Hirsch vasútépítő nagyvállalkozó és francia-zsidó Edmond Rothschild bankár hoztak létre erre a célra egy pénzügyi alapot. (Hirsch egyébként élete egy részében Magyarországon élt, ott is halt meg.)

Egyszerűen minden alapot nélkülöz az a palesztín mítosz, mely ezt a kezdeti zsidó betelepülést Amerika meghódításához akarja hasonlítani.

Érdemes hozzátenni. Mindezen betelepítések annyit változtattak a terület demográfiai helyzetén, hogy az oszmán uralom végére kb. 10 % lett a zsidó arány, miközben az arab arány 85 % körüli volt. A zsidó alapok által megvásárolt terület kb. a később brit Palesztína mandátumterület teljes területének 2 %-át tette ki az oszmán uralom végén.

A britek szerepe

A mítosz szerint az 1917-ben a brit kormány által kiadott Balfour-nyilatkozat (mely támogatta a cionisták törekvéseit) után a területet megkapó Nagy-Britannia aktívan támogatta a zsidó betelepülést.

Először is, a brit kormány aláhúzta, a térségbeli többi nép jogait szem előtt tartja eközben. Szerződést kötve közben Husszein bin Alival is, a hasemita dinasztia fejével. (Hasemita = arab dinasztia, mely Mohamed próféta egyenes ágú leszármazottaiból áll. Ma ők adják a kordániai királyi családot, de korábban ugyanez a dinasztia uralkodott Irakban és Szaúd-Arábiában is.)

Valójában a palesztín öngyilkos politika érte el azt, hogy a britek végül a zsidó oldalra álljanak. A palesztín politikai elit az I. vh. óta folyamatosan a dupla vagy semmi játékot játssza, s mindig a semmit nyeri el. A már említett Husszein bin Ali kezdte ezt el: miután a britek nem teljesítették ígéretüket, hogy egységes arab országot kap, benne Palesztínával, bojkottált minden további egyeszséget.

A britek hivatalosan átvették Palesztína irányítását 1920-ban. Amikor a britek helyi képviselőkből álló tanácsadó testületet hoztak létre 1922-ben, a palesztínok ezt bojkottálták, arra hivatkozva, hogy a számarányukhoz képest kevés helyet kaptak a testületben. Így minden képviselet nélkül maradtak. Majd a különböző palesztín főemberek egymással viszályban építettek ki kapcsolatokat a brit hatóságokkal, ezzel gyengítve saját magukat.

A zsidó bevándorlás folytatódott. A II. vh. kezdetéig kb. 300 ezer zsidó vándorolt be Palesztínába legálisan, s kb. 100 ezer illegálisan. De még így is 75 % körüli maradt az arab lakosság aránya. A növekvő zsidó betelepülésre a palesztínok két felkelés kirobbantásával válaszoltak a brit irányírás ellen, mindkettőt leverték a britek, a helyi zsidók pedig segítették a brit hatóságokat, ezzel növelve saját súlyukat.

A végső palesztín hiba pedig természetesen az 1947-es ENSZ-határozat elutasítása volt Palesztína felosztásáról egy zsidó és egy arab államra. A palesztínok az egészét akarták, de erre nem volt erejük. Pedig még ekkor is kisebbségben voltak a zsidók a területen, a II. ch. utáni masszív zsidó bevándorlás után is - a zsidó arány kb. 35 % volt 1947-ben, sőt a mind az ENSZ által kijelölt arab államban, mind a kijelölt zsidó államban arab többség lett volna!

Arab agresszió? Dávid és Góliát

A zsidó mítosz szerint a fiatal zsidó államot megtámadta az arab államok közössége, a palesztín lakosság aktív részvételével. Valamiféle Dávid-Góliát harc, melyből a bátor Dávid került ki győztesen, majd az agresszióban vétkes palesztín lakosság elmenekült. A valóságban az Izrael ellen támadó arab államok nem vetettek be komoly erőket, s semmilyen közös parancsnokság nem működött köztük, sokszor a haditerveket se egyeztették: jobban tartottak egymástól az egyes résztvevők, mint amilyen fontosnak látták a közös ellenség elleni harcot. Egyesek köztük a briteket se akarták magukra haragítani. Továbbá: a palesztín elit egy része kifejezetten nem támogatta az egész akciót, attól félve, hogy arab győzelem esetén, valamelyik arab állam fennhatósága alá kerülnek - elsősorban Jordániától féltek --, azaz nem lesz meg az általuk kívánt független arab Palesztína.

A történelem nagyrészt igazolta is ezeket a palesztín félelmeket. Amikor 1948-1967 között a palesztín területek része arab irányítás (Egyiptom, Jordánia) alatt állt, ezek az országok nem tettek semmit ott palesztín államiság kialakítása irányába. Egyoiptom ugyan létrehozott a saját irányítása alatti palesztín területen egy palesztín hatóságot, az azonban erősen jelképes hatáskörrel remdelkezett, s még ezt a szervet is megszüntették 1959-ben.

Viszont az arab államok által indított agresszió szabad kezet adott a zsidó vezetésnek: immár szabadon megszeghették az ENSZ-határozatot - hiszen azt az arabok korábban utasították el -, előnyösebb határokat alakítva ki. Továbbá megoldották a zsidó kisebbségi problémát: a háború alatt az arab lakosság zömét elüldözték, - természetesen nem önként távoztak, ez színtiszta etnikai tisztogatás volt -, így a háború után a korábbi 40 % zsidó arány a kijelölt zsidó államon belül immár 65 %-ra javult, ráadásul nagyobb területen.

A jelen

A jelenleg izraeli kontroll alatt álló területen a lakosság 66 %-a zsidó, 33 %-a arab. S bár a zsidó arány csökkenése nem várható - ennek oka a bevándorlás és a nagycsaládos ultraortodox zsidók -, ekkora kisebbséggel, ráadásul ellenséges kisebbséggel hosszú távon nem lehet egyetlen országot se irányítani. Izrael elemi érdeke, hogy valahogy megszabaduljon az arab lakosságtól, de közben biztonsága is fenntartható legyen - ez együtt megvalósíthatatlan. A másik út: közös zsidó-palesztín államiság létrehozása, de ez valószínűleg sose működne, plusz elfogadhatatlan ideológiailag mindkét fél számára.

A palesztín fél pedig ismét dupla vagy semmit játszik. De ezúttal az idő sokkal inkább nekik dolgozik.

Végül pár térkép:

Az ember igazi jelleme ritkán nyilvánul meg. S igazi alatt nem azt értem, hogy valaki mit hisz őszintén magáról. Sok ember - sőt a nagy többség - teljesen őszinte saját magával, mégis téved saját jellemét illetően.

De van két eset, amikor az ember jelleme kitárul saját maga és mások előtt is, ez a halálos veszély és az ahhoz közel álló pánikhangulat.

Ilyenkor az ember azt teszi, ami belsejéből fakad, s nem képes másképp cselekedni. Megesik, hogy a bátor ember ilyenkor gyávaként menekül, s az ellenkezője is: a lényegtelen kisember hőssé válik.

A magyar ballib megmondóemberek nem szolgáltattak meglepetéssel. Egyetlen szempontjuk továbbra is: hogyan lehetne a járványból, s leginkább az általa eredményezett, sok esetben indokolatlan pánikhangulatból politikai tőkét kovácsolni. Szerencsére ők még ehhez se értenek, olyanok mint az egyszeri ügyfél, aki sok hollywoodi film alapján elhitte, vernie kell az asztalt, majd minden kívánsága teljesül. Csak hát a világ nem így működik, s ahogy az udavarias panasztevő ügyfél is nagyobb sikerre számíthat, ugyanez igaz a kormánykritika esetében is vészhelyzet hangulatban.

Az agresszív ballib propaganda napjainkban folyamatosan kapkod, ellentmond saját magának, egymással ellentétes intézkedéseket "követel". A legvadabbak nem is a hagyományos ballib megmondóemberek, pl. a fanatikus DK-s blog, a Nyugati Fény kifejezetten mérsékelt pár "igazikonzervatív" hisztérikával ősszehasonlítva, lásd Hatházi Mákos vagy Vihar Berni ámokfutását a Facebookon. De mondjuk a HVG-s Hontalan András is kifejezetten mérsékelt ezekhez képes, ami azért kellemes meglepetés mindenképpen.

Most éppen a rendkívüli állapottól rettegnek, ami szerintük a diktatúra bevezetését jelenti. Na most, még ha tényleg azt is jelentené, én úgy tudom, hogy Magyarországon 2010 nyara óta fasiszta diktatúra van (ezt írják a ballib médiák immár majdnem 10 éve...), szóval a mostani lenne kb. a kétszázadik bevezetése a diktatúrának.

Nem ismerik a farkast kiáltó juhászgyerek meséjét... Mondok valamit: ha Orbán TÉNYLEG diktatúrát vezetne be bármikor a jövőben, azt valószínűleg senki se venné észre, s el se hinné, mert már mindenki megszokta, hogy a ballib vészmaradak hetente diktatúráról beszélnek.

Ezt már eljátszották egyszer az antiszemitizmussal a 90-es években. Mindenre rámondták, hogy antiszemitizmus, addig, hogy aztán a tényleges antiszemitizmusra már senki rá se hederített.

A legalja persze most is a legalját adja. Halálos fenyegetések, lámpavas, bosszú, forradalom. Kedvencem ismét "Abramovics voltam és vagyok" blogger, aki máshol "Ritter" néven kommentel. Gyűlöletbeszéde olyan abszurd, hogy az ember már inkább mulat rajta, mintsem hogy komolyan vegye.

A magyar ballibant álcivilek kedvenc életmódja: írni naponta 1 cikket, tele orbánozással, semmi mély tartalom nélkül, majd ezért felvenni havi több százezres fizetést.

S ha nincs pénz, hisztizni kell. Mert a ballib blogger szent előjoga a luxusélet a nulla teljesítményért.

A Kolozsszaros blog újabb mélyrepülése. Mi kisemberek meg örülünk: ez a szemét banda hisztizik, ami gyönyörű muzsika füleinknek.

Érdekes fejlemény. A valóság szempontjából teljesen vagy mérsékelten felesleges munkahelyek hazavihetők, míg a valóban fontosak nem.

A kólcenter például hazavihető, szóval én mint kólcenteres otthon vagyok, de pl. a sógorom munkája nem vihető haza, ő ugyanis egy tejtermékeket gyártó cégnél kiszállító, magyarul kamionsofőr. Na most, melyik a fontosabb? - de ez csak költői kérdés persze.

S most jön be a valóság egy másik oldala is: Kelet-Európa iszonyúan gazdag világviszonylatból nézve. Alig akad ember, akinek ne lenne otthon megfelelő infrastruktúrája az otthoni munkához. Internethozzáférés nélküli ember nem létezik, s a legszegényebb kollégák szegénysége is csak annyit jelent: 4-5 éves, használtan vett laptopuk van.

A cég, ahol dolgozom csak részben van Kelet-Európában. Nagy része a cégnek Indiában és a Fülöp-szigeteken van, persze máshol is vannak részlegek, de az a 2 a legszegényebb országbeli részleg, s persze a legtöbb dolgozó is ott van.

Ebben a 2 országban az internet nem úgy van, mint nálunk, bárhol Kelet-Európában. Indiában a lakosság 2 %-a rendelkezik szélessávú hozzáféréssel, míg a Fülöp-szigeteken 3 %. Ezzel szemben az internet ellátottság szempontjából legfejletlenebb kelet-európai országban, Albániában is 11 % az elterjedtség. (Bulgária adata: 25 %, Magyarország adata: 31 %. Kelet-Európában az első helyen Belarusz van 33 %-kal.)

Mobilhálózaton keresztüli net persze mindenhol van a világon (egyetlen országot, Észak-Koreát leszámítva). Még az egyik leginkább internetszegény országban, Kubában is van a lakosság 40 %-ának mobil nethozzáférése. Azonban a mobilhálózat a fejlett világon kívül a legnagyobb részt olyan sebességű, hogy nem ad lehetőséget normál, élvezhető netezésre, otthoni munka pedig biztosan képtelenség ilyen módon.

S azt nem is tettem hozzá, hogy a harmadik világban az átlagember nethozzáférési eszköze valamilyen olcsóbb okostelefon. Szó sincs arról, ahogy nálunk: hogy a legújabb modellek között válogatunk, meg modern laptopunk, asztali gépünk van.

A járvány miatti pánik hatásai sokfélék lehetnek. Ami biztos: a világrendszer meg fog változni. A kérdés: mennyire és milyen irányban.

Ez a kérdés is felmerült a Kötöttfogás legújabb adásában.

Dévényi úgy tesz, mintha nem értené. Lukácsi adja magát: hitet tesz gazdái mellett, hogy ügyük örök és lebonthatatlan. Pörzse nem mer megszólalni, mert nem tudja, most éppen korábban nyilas vagy új, liberális énjét kell elővennie. Csintalan, aki mindig megjátssza az idiótát, most nem bírja, így tesz egy bátortalan, értelmes megjegyzést.

Puzsér az, aki kifejti részletesebben. Ő az az ember, aki érti, de mégis csodára vár. A Puzsér-féle világképben van egy olyan jó liberalizmus, mely valami természetfeletti módon nem úgy viselkedik, ahogy a liberalizmus. Puzsér olyan mint azok a kommunisták, akik azt állítják, a kommunizmus alapelvei kiválóak, Marx nem tévedett (esetleg apróságokban tévedett, de az alapokban nem), s mindig sajátos külső okok miatt nem valósult meg az "igazi" kommunizmus. Szerintük se a szovjet rendszer, se a kínai, se a kubai, se a Rákosi-féle, se a Kádár-féle nem volt jó, sőt rossz volt, de majd mindjárt lesz valami egész más, az igazi kommunizmus. Puzsér ugyanez liberálisban: semmi se volt eddig jó, rossz mind a konzervatív, mind a progresszív verzió, de most majd minden letisztul, s eljön a jó liberalizmus.

Közben pedig részletesen elmondja, mik a liberalizmus alapvető hibái! Elmondja, a politikára rátelepedett a gazdaság. Ami színigazság, dehát éppenhogy liberális alapelv a miniatűr állam, mert a piac mindent megold. Elmondja, a pénzből pénzcsinálás nem vezet sehová, mert a valóságtól való elszakadásnak nagy ára van, amit előbb-utóbb meg kell fizetni. Dehát éppenhogy az anyagi siker az egyetlen érték a liberalizmusban.

Szóval Puzsér olyan vegetáriánus, akinek vegetáriánizmusa nem vezet a húsevés kizárásához.

Úgy tűnik, az ellenzéknek nem telik PR-tanácsadókra.

Pedig mindenki tudja, külső veszély, ellenséges támadás, katasztrófa, baleset esetében mindig a kormány támogatottsága növekszik, s az ellenzék ilyenkor úgy tud a legtöbbet kihozni a tematizálásból, ha beáll a kormány mellé, majd értelmes tanácsokat fogalmaz meg.

A "miért nem zárta be az iskolákat? miért zárta be az iskolákat" típusú szövegekkel csak nevetségessé válik az ellenzék.

A Fidesz legjobb propagandistájának a magát félhülyének eladó Hatházi Mákos tűnik, aki még büszke is rá, hogy idióta.

Csak nehogy valaha is ismét hatalomra kerüljön ez a banda...

Lelki gyógyszer péntek, 13-ra.

Amikor néha rossz volt a kedvem (szerencsére ez azért nem túl gyakori), az Amerikai Népszava blogot néztem, mindig lehetett nagyokat röhögni mind a demagóg cikkeken, mind a kb. 10 darab törzskommentelő viszkető marhaságain - kedvencem a magát zsidónak hallucináló "abramovics voltam és vagyok" nikk, aki remélem sokig él még, mert butasága és rosszindalata olyan fokú, hogy sokat segít azoknak, akik ellen harcol.

Sajnos azonban az egész elmebeteg blog ellaposult, mindig ugyanaz, semmi újdonság soha. Úgy vagyok vele mint a népzenével, az elején még jó, de amikor századszor jön ugyanaz a ritmus, már ásít az ember.

Egy időben jó volt még röhögésre az Örülünk Vincent és a Határátkelő blog, de ezek még gyorsabban laposodtak le.

Szerencsére azonban megszületett a Kolozsváros című blog! Itt alig van nap, amikor nem jelenik me valami új, minden korábbinál hatalmasabb butaság. A blog profilja 5 témát ölel fel:

• szimpla orbánozás: ez nem igazán érdekes, már sokan művelik ezt a műfajt,
• nyálas baromságok valami Luca nevű senki által nem ismert, de a blog által valami okból imádott, elhalálozott fanatikus magyargyűlölő emlékére, amolyan Diána, a szívek hercegnője stílusban,
• egy Benekuttyi vagy mi is a neve tudálékos, magát Nobel-díjasnak hívő díszbarom , a valóságban csak Dan Brown utánzata, marhaságai,
• Pufajkás Anna írásai arról, hogy milyen jó nyugaton és milyen rossz máshol,
• a fő bloggerek drogos hatás alatti, önkorbácsoló írásai.

Bevallom, nekem ez utóbbi a kedvencem! S a törzskommenteklőknek is - - akiket a bloggerek válogattak ki nagy gonddal, egytől egyik címeres idióta vagy gyűlölködő gazember - ez tetszik a legjobban.

Fő téma: a legutóbbi gigagtüntin miért csak harmincan/kétszázan/háromezren voltunk? Ilyenkor a törzskommentelők magyarellenes révületben rendre kifejtik, a szemétdombra való a magyar nép, hogy nem hajlandó többszázezres létszámba azonnal lebontani a "diktatúrát", meglincselni minden fideszest, majd a Duna jegén kinevezni az európai szakértői kormányt.

Amikor az egész kommunista tábor még létezett Európában, a központi moszkvai irányítás nem csak a politikában számított, hanem kihatott a hétköznapi politikamentes ügyekre is.

Amikor 1986 őszén először kimentem Bulgáriába tartósan, semmi különbség nem volt a magyar és a bolgár nyitvatartási szokások között: a hivatalos intézmények 8-kor nyitottak, a munkahelyek is, a boltok és étkezőhelyek meg egészen korán, 6-kor, legkésőbb 7-kor.

Oroszország északi ország, északi szokás szerint az emberek korán kezdik a munkát, de korán is fejezik be. Az értelmiségi munkahelyeken a munkanap kezdete 8 óra, a gyárakban jellemzően 6 óra, a munkaidő hossza pedig 8 vagy 9 óra (ez utóbbi, ha van benne 1 óra szünet is). Az átlag értelmiségi - értsd nem fizikai munkavégzéssel járó - munkahelyen az emberek 8-17 között dolgoznak, ebédszünettel 12-13 között.

Ez a beosztás teljesen természetes volt pl. az NDK-ban, Lengyelországban, Csehszlovákiában, azaz az eleve északai országokban. Sőt, a nem-északi Magyarországon is, mely eleve a német modellt követte, azaz nem hozott változást az orosz modell bevezetése.

Bulgária viszont déli ország. Sőt ex-mediterrán ország, hiszen bár 1919-ben Bulgária elvesztette Égei-tengeri partját (ideiglenesen visszaszerezte 1941-1944 között), az emlék máig él.

Szóval Bulgária számára abszolút furcsa volt az orosz munkaidő modell.

S a kommunizmus bukása után alig 2-3 évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy megszűnjön az orosz módszer. Egyre későbbre tolódott a nyitvatartás kezdete és vége is. Szinte csak az állami intézményekben maradt meg a 8 órai munkakezdés, méshol 9-re, sőt 10-re változott.

Még a direkt hosszan nyitvatartó helyeken is érezhető ez. Talán a legnagyobb eltérés az ugyanazon hálózathoz tartozó gyorséttermeken látható. Budapesten a McDonaldsok jellemzően 6-kor nyitnak, s 7-kor mér vannak bent szép számban vásárlók, Szófiában a McDonald`s létesítményei 7:30-kor vagy egyenesen 8-kor szoktak nyitni, s az első fél órában, órában nagyon kevés a vásárló.

A bolgár életszínvonalról. Mely sose volt a magyar szint felett. S mely talán csak a 80-as évek elején járt közel a magyar szinthez. Ill. most ismét közeledik hozzá, jelenleg nagyjából a magyar szint 85 %-án áll.

A kis dolgokon mérhető le leginkább az életszínvonal változása.

Számok helyett a gyakorlat.

Olyasmit kell figyelembe venni, ami nem technikafüggő. Szóval pl. nem szabad a mobiltelefon- vagy a nethasználatot nézni, ezek ugyanis semmit se árulnak el a valós helyzetről.

S olyat se szabad választani, mely kulturálisan terhelt. Pl. a bolgár kávézókban mindig van ember, a legrosszabb időkben is volt. Bemegy az ember e legolcsóbb, műanyag pohárban önkiszolgálós kávét áruló helyre, rendel egy kávét a pultnál, majd leül, s ül mellette 3 órát. Magyarországon ugyanez egyszerűen nem szokás, azaz ebből nem vonható le semmi.

Vagy az öltözködés. A bolgár nő, legalábbis bizonyos korig, igyekszik jól kinézni. A pénz nem akadály. Ha kell, olcsót vesz, ami azonban hatásos. S elvan a legolcsóbb sminkkel is. Magyarországon ez is kicsit másképp van.

Én most 3 területet választottam ki, mely szerintem mérhető benyomást ad: a gyorséttermeket, a nemzetközi buszt, s az apró bűnözést.

Az összehasonlítás időtartama 25 év, azaz 1995 és 2020.

1995-ben Bulgáriában a gyorséttermek folyamatosan üresek voltak, alig pár asztalnál ült ember, s jellemzően bűnözők. Normál ember csak ünnepi alkalommal ment be.

Ma a gyorséttermek tömve vannak, sok a fiatal, a gyerek, s még nyugdíjas is akad. Ami nagy szó, a bolgár átlagnyugdíjas jóval szegényebb a magyar társánál. Persze a nyugdíjas most se gyakori jelenség, de azért akad, akkor is, ha mindig a lgolcsóbbat rendeli.

A nemzetközi járatokon buszozó ember sose szegény, legalábbis relatívan nem, hiszen az igazán szegény ember nem utazik sehová. Szóval aki külföldre megy busszal, az tipikus átlagember, aki gazdagabb a szegénynél, de mégis szűkös anyagiakban, hiszen különben nem az utazásnak ezt a legkényelmetlenebb módját választaná.

1995-ben az átlag bolgár buszozó - pl. a Szófia-Budapest-Prága járaton - a bokrokban pisilt, de ha be is ment egy benzinkút ingyenes vécéjébe, ott semmit se vett. Ezek az emberek akkor fillérre beosztott pénzzel mentek, nem engedhettek meg maguknak semmi extrát. Szóval az úti élelem az otthonról csomagolt kaja volt kizárólag.

Ma ugyanez egészen más. Manapság a buszozók fele simán vásárol magának szendvicset, csokit, kávét, sört, stb. útközben a benzinkúton.

Ami pedig az apró bűnözést illeti, drasztikus a változás. 1995-ben Bulgáriában rosszabb volt a helyzet, mint egy magyarországi cigánytelepen. Az autóról lelopták az ablaktörlőt, betörték az ablakot egy üres zacskó miatt is. Manapság a bűnözés normál nyugati szinten van, csak akkor törnek fel egy autót, ha abban tényleg jól látható érték van.

A magyarok esetében is van ilyen emelkedés, de kevésbé látványos, mert az eredeti 1995-ös helyzet nem volt annyira lent, mint a bolgároknál. A 4 visegrádi ország közös jellemzője (s ide vehető még Szlovénia is), hogy a kommunizmus bukása nem hozott olyan drasztikus életszínvonal csökkenést, mint a többi európai ex-kommunista államban.

A magyar életszínvonalnak kb. a 85 %-án áll most a bolgár.

A múlt héten Pogátsa nem értette (bár szerintem, ő érti, csak úgy kell tennie, mintha nem), ezen a héten egy másik mércés szerző megint nem érti, s mivel az ő gondolatmélysége jóval sekélyesebb, mint Pogátsáé, nála elhiszem, ő tényleg nem érti.

Szóval antiglobalista mozgalom sirató cikk a Mércében. Ugyanaz a Balázs Gábor írta, aki ugyanott a múlt hónapban antiszemita szagú, marhaságokkal teli írást jelentetett meg "A cionizmus vége" címmel. (Érdekes lenne ezt a témát is elővenni, hogy a magyar ballibek széle hogyan igyekszik behozni a nyugati balos antiszemita eszméket a magyar nyilvánosságba, de most ezt kihagynám, most nem ez a témám.) Szóval egy kifejezetten buta szerző írásáról beszélünk, de mégis érdekes a jelenség miatt.

Számtalan kritikát írtam az antiglobalizmus ellen. S bár ezek nagyobb részét még liberális-konzervatív szellemiségben írtam - íme egy példa -, az alapgondolattal máig egyetértek: az antiglobalista mozgalmárság egy mélyen negatív jelenség. Tartalmi és külső okokból is. A külső ok nyilvánvaló: ez a mozgalom alapvetően gazdag magállami, luxusban élő fiatalokból áll, akik megunták a drogozást, s éppen lázadni akarnának maguk se tudják mi ellen. A tartalmi ok pedig szintén könnyen kitalálható: ez a mozgalom gyakorlatilag segíti azokat, akik ellen állítólag harcol.

Először az alapfogalmak. Az antiglobalista mogalmár agya a világot rendkívül szűken szemléli, számára minden felosztható 3 részre:

• a jók: ezek ők természetesen,
• a rosszak egyik csoportja: ezek a "neoliberálisok",
• a rosszak másik csoportja: ezek a "fasiszták".

Abban vitáznak az antiglobalisták: a két gonosz közt van-e szövetség. A egyik narratíva szerint a fasiszták és a neoliberálisok titkos szövetségben állnak. A násik narratíva szerint nem, ők egymás igazi ellenségei, viszont egymás közti harcuk mellékhatása, hogy a "jók" megsemmisülnek. Hogy valami jót is mondjak a szerzőről, ő legalább nem az első, gyerekes verzió híve.

Szóval a szerző a "fasiszták" szemére veti, azok felhasználják az antiglobalista érveket saját érdekükben. A valóságban a "fasiszta" eszme a régibb, s persze ebben a kontextusban a klasszikus marxizmus is "fasiszta".

Itt megállnék, ugyanis ki kell ábrándítanom fideszes olvasóimat, aki e tekintetben a hamis fideszes narratívát hiszik, mely szerint ezek az emberek mind komcsik. Pár éve egy ténylegesen kommunista ismerősöm küldött egy mémet a témáról, be is teszem ide, mert elég jól reprezentálja a valós helyzetet:

Szóval: a mai "progresszívek" határozottan nem marxisták. S mindegy, hogy az ember marxista vagy antimarxista, ez szimpla tény. Akkor se azok, ha marxista jelképeket használnak, lásd Che Guevara póló. Én személyesen utálom Che Guevarát (azon kevesek közé tartozom, aki beszélt olyan emberrel, aki személyesen ismerte őt), de egy valamit biztosan állítok: ha ma élne Che, sortüzet vezényelne a mai Che-pólós progresszívek ellen.

A szerző közben a "neoliberálisokat" is szidja. Őket azért, mert beépítették saját narratívájukba az antiglobalizmus fontos elemeit, elsősorban látványos külsőségeket. Lásd, ma minden magára valamit adó multi zöld, szivárványos, multikulti, szociálisan érzékeny, védi a tibeti pandák és az amazonaszi fák emberi jogait, stb.

Dehát ennek maga az antiglobalizmus ágyazott meg. Előszöris azzal, hogy az egész egy magállami középosztálybeli mozgalom. Másodszor meg azzal, hogy nem a rendszer alapjait kritizálták maguk sem. A képzeletbeli világpolgárság pl. egy lázálom, a szegénységturizmustól orgazmust kapó elkényeztetett nyugati nagykamasz számomra még egy nyíltan kizsákmányoló cégvezernél is gusztustalanabb jelenség.

Orosz milliomosok és milliárdosok között létezik egy fontos nevelési probléma: a túlságos jólétben felnőtt új nemzedék képtelen az életre. Van ugyanis egy olyan szintje az anyagi különbségeknek, mely megrontja a gazdagabbat. Ez lassan elvezet az öngyilkossághoz. Az orosz elit - mely szinte minden esetben szürke átlagemberként kezdte életet, sokszor nélkülözve, majd jó helyen jó időben sikeresen sokat lopott - felismeri ezt a problémát, legalábbis azok, akiknek megmaradt a józan ész csírája az aranyvécéik ellenére. S népszerű módszer a kezelhetetlen kamaszok nevelésére, hogy elraboltatják őket egy erre szakosodott céggel, mindenüket elveszik, majd meg is verik őket, s nem engedik őket haza pér napig. A terápia hasznos jellemzően: pár nap után a hülyegyerekből normális ember válik, miután megtapasztalja, milyen más is lehetne az élete.

Ehhez képest a nyugati antiglobalista mozgalmárnál a "Diana a szívek hercegnője" magatartást látom, aki csütörtökön, 10:15 és 10:25 között árvákat simogat zokogva, az előre elkészített menetrend szerint. Ahogy a mai nemzedék új, aljasabb "hercegnői", mindenféle Meghan, Gighan, Terrhan, s a többi hamis celeb, akik már nem elégednek meg az ingyenélésért a milliókkal, hanem milliárdokat akarnak.

Az antiglobalizmus ugyanabban bukott bele, amibe a liberalizmis két nagy történelmi ellensége: a fasizmus (mámint az igazi) és a marxizmus (ismét az igazi): a rendszert adottságnak vették, nem szakadtak el annak kereteitől. A fasizmus a primitívebb. A darvinizmussal gazdagította a liberális eredetű nacionalizmust, ezzel harcolva a liberalizmus ellen… abszurd és inkorens vállalkozás. A marxizmus valamivel értelmesebb ehhez képest, de ott is megvolt a téves alap, hogy a kommunizmus valahogy ráépül a liberalizmusra, kijavítva annak hibáit.

Az antiglobalizmus hozzájuk képest is szemét. Sose lehetett több, mint a nagyurak segédereje.

Nőnap alkalmából a feminista hazugságokról.

A magyar nézők számára is ismert angol Piers Morgan tv-s személyiség műbotránya az év elejéről. (Valószínűleg onnan ismert, hogy különböző angol, Magyarországon is sugárzott tehetségkutató vetélkedőkben volt zsűritag.)

A történet lényege: a Morgan vezette egyik műsorban a szép, 40 éves körüli - azaz Morgannál kb. 15 évvel fiatalabb - időjárásbemondó hölgy szeret látványosan, nőiesen öltözködni. Ezt Morgan élő adásban észre is veszi.

A feminista narratíva szerint ez zaklatás azonban. Szóval a kívánt magatartás: tegyünk úgy, mintha nem vennénk észre a női szépséget. Magyarul: hazudjunk.

A dolog hazugságát erősíti, hogy maga a tv-műsor látványosan számít a női résztvevők szépségére. Íme egy másik adás, ahol látható: az operatőr direkt úgy fényképez, hogy jól látható az időjárásbemondó külseje, a rendező még direkt végig is sétáltatja a stúdióban:

Azaz mindenki tudja, figyelemfelkeltő elem ez, de ezt nem szabad kimondani nyíltan, mert az már zaklatás. Szóval a hölgy szeret nőiesen öltözködni (megnéztem más adásokat is, ritkán van unalmas öltözékben), a műsor ezt tudatosan ki is használja, a közönségnek - elsősorban a férfiaknak - ez tetszik. Viszont úgy kell tenni, mintha mindezt senki se venné észre.

Ennek mi is az értelme? Nem világos. Ill. dehogyis nem. A cél, hogy a férfiak szokjanak le arról, hogy férfiak.

A Morgan-korosztálybeli, azaz idősebb Bircánénak - micsoda "véletlen" - van teljesen ugyanolyan nadrágja, mint amiből kiindult a tv-s műbotrány, meg olyan is, ami a videóban szerepel.

S nyilván nem dugjuk a fejünket a homokba, hanem tudjuk: ez nőies. Én pl. kedvelem a nőies nőket, bármennyire is fasiszta érzés ez feminista szemszögből.

Kiváló cikk jelent meg a Mércében Pogátsa Zoltántól.

Főbb megállapításait igyekszem összegezni először. Ezek nagy része olyan eretnek gondolat, mely 20 éve még egyedül a Magyar Fórumban jelenhetett volna meg. Szerintem a 8 legfontosabb megállapítás:

1. A nyugat által megállapított egyetlen igaz gazdaságpolitikát nem alkalmazta sem a nyugat soha a saját felemelkedése során, sem azóta a pár frissen kiemelkedett államok egyike se. Sőt, ahol volt sikeres felzárkózás, ott mindenhol éppen az "egyetlen igaz" módszer ellenkezőjét alkalmazták.
2. A magyar liberális elit sose volt képes vitára, ezért választotta a "független szakértőség" álcáát. Ennek az elitnek társadalmi támogatottsága nincs a valóságban. S ez az elit teljesen azonos a későkádári technokrata nomenklatúrával.
3. Húsz év kellett ahhoz, hogy kiderüljön mindenki számára: az "egyetlen igaz" politika nem működik. Pogátsa nem beszél más oszágokról, s nem bontja ki ezt, én hozzátenném: máig az a ballib mítosz, hogy ez a politika valójában éppen mostanában hozta volna meg gyümölcseit, ha nem kett volna Orbán győzelme 2010-ben, erre hozzák fel a hamis érvet, mely szerint a régió már nagy mértékben elkezdett felzárkózni, csak Magyarország maradt le. S persze innen a Bajnai-kultusz, amit csak az gyengít, hogy mára Gyurcsány lett az ellenzék vezére, márpedig közismert a Gyurcsány és Bajnai közti személyes utálat.
4. Pogátsa egész odáig meg, még a szent korrupciós narratívát is megkérdőjelezi. Nagy bátorság! Nehéz lesz ezután az Új Egynelőség stúdiójába behívni ballib megmondóembereket…
5. Ami még nagyon fontos: Pogátsa elmondja, az magyar "baloldali" és "jobboldali" gazdaságpolitika azonos volt teljes mértékben, csak az utóbbi időben - már 2010 után - lett egy jelentősen különböző másik gazdaságpolitika, ami nevezhető "jobboldalinak", mivel a Fidesz képviseli. (Persze a "baloldali" és " jobboldali" szónak ebben a valóságban semmi értelme.)
6. Az új fideszes gazdasági kurzus fő képviselői, ez a következő megjegyzés, sokkal közelebb állnak a baloldali ideológusokhoz, mint az elméletileg "baloldali", akarom mondani "független" szakértők.
7. Az aktuális politikai helyzetet elemezve, Pogátsa megállapítja, a DK és a Momentum ugyanazt képviselik, az ellentét köztük nemzedéki csupán
8. A magyar elit két táborra oszlik, s mindenki vagy ki van szorítva, vagy kénytelen beállni valamelyik tábor segéderejének.

Gyakorlatilag minden egyes mondat a legtisztább igazság. Írtam ugyanerről több tucat cikket.

Persze kellett a cikkbe vörös farok, hgy megjelentethető legyen egy elkötelezetten ballib médiában. Itt ez csak pár mondat arról, hogy a "neoliberális Fidesz" ellen miért nem tiltakoznak a nyugatellenes fideszes megmondóemberek, külön kiemelve Bogár Lászlót.

Egy bekezdésen komolyan elmosolyodtam. Amikor a szerző leírja őszinte bánatát, hogy Magyarországon minden rendszerkritika automatikusan fideszes, mivel a ballib oldal képtelen bármilyen kritikára a mai világban uralkodó liberális fősodorral szemben, sőt minden ilyen kritikát azonnal fideszes propagandának minősít.

Érthető itt Pogátsa személyes fájdalma: ő végülis a ballibeket szeretné jó útra téríteni, de azok nem hagyják, számukra Pogátsa szövege Fidesz-szagú, a Fidesz viszont elfogadhatatlan az ő számára kultúrpolitikai okokból. Pogátsa Szirizát vagy Podemost, végső esetben Linkét szeretne: kulturálisan ballib, gazdaságilag ballibellenes üzenetet. Magyarországon ez azonban képtelenség. Részben én magam is hasonló helyzetben vagyok: kulturálisan közel állok a magát jobboldalnak nevező magyar áramlathoz (leszámítva a nacionalista eszmét), s gazdaságilag meg még most se állok közel senkihez, pedig a Fidesz határozottan jó úton kezd ebben haladni 2010 óta, de nekem még így is túl liberális a Fidesz, tulajdonképpen caak azért preferálom a Fideszt, mert a másik oldal még távolibb számomra.

Egy dologban téved Pogátsa: az etnizálást alapvetőnek tekinti, miközben éppen a mostani Fideszben jelent meg először az az álláspont, hogy kötelességünk kibékülni szomszédainkkal, s ez még akkor is igaz, ha egészben ma is erős a hagyományos, buta, nacionalista narratíva.

Pogátsa, a baloldali olvasat a magyar "baloldalon" fasizmusnak számít, nem veszed észre? Dehogynem. Ha nem látnád ezt, nem írtad volna meg ezt a cikket se.

Olyan hisztériát keltettek az érdekeltek, mintha pestisjárvány lenne a XIV. században. Viszont a médiák úgy tesznek, mintha valami ilyesmi zajlana.

Pedig semmi különös nem történt: egy átlagos influenzajárvány zajlik, amiből minden évben van több.

Ráadásul a koronavírus járvány nem különösen halálos. Az elterjedéséhez képest a halálozás abszolút mérsékelt arányú.

Az az érzésem, hogy valaki nagyon retteg Kína fejlődése miatt, s ezt szeretné megállítani ezzel a hisztérikus médiakampánnyal.