Robert Grosseteste (1175-1253) angol teológus és filozófus írása: Minden dolgok egyetlen formája.

Isten minden dolog alapja, s az első forma. A dolgok úgy képesek valamely formát felvenni, hogy van ehhez egy örök, változatlan forma. Semmi se tudja felvenni azt, ami nincs meg benne. A forma az ami miatt valami az ami. Mivel Isten saját magától az ami, s semmi sincs benne, ami ne ő maga lenne, így formája azonos vele.

Maga a puszta forma mint olyan már Isten. Mint ahogy a cipész tudatában megvan az elkészítendő cipő annak tényleges elkészítése előtt. Ilyen módon van meg minden dolog formaként Istenben, s ez a forma örök, míg a ténylegesen létrehozott dolog múlandó.

A Fidesz-Néppárt viadal kapcsán érdemes aláhúzni a konzervatív téma fontosságát.

Először is, én kb. 10 éve nem vagyok konzervatív. Konzervatív korszakom 1999-2008 között volt nagyjából (nyilván se a kezdet, se a vég nem éles szakadás). Amikor konzervatív voltam, Magyarországon nem a Fideszre szavaztam, hanem az MDF-re, mely sokkal hitelesebben, pontosabban képviselte a modern konzervatív eszmét.

Hozzáteszem, a Fidesz "polgár" szövege nem kevésbé taszított annak idején, mint a ballibek "Európa" szövege. Pedig akkor még elvileg egyet kellett volna értenem ezzel.

Érdemes a történelmi alapokra röviden kitérni. A konzetvatívizmus mint eszme eleve nem egy fő eszmeáramlat. A 3 modern fő eszmeáramlat elsősorban a liberalizmus, valamint majd az annak ellenében megszületett két ellenválasz: a szocializmus/kommunizmus (marxizmus) és a liberalizmustól immár elszakadt nacionalizmus (melynek szélsőséges alakja a fajelméleti alapú náci eszme).

A konzervatívizmus ezekhez képes másodlagos jelenség. Már a modern konzervatívizmus alapítójának tekintett Edmund Burke (1729-1797) ír politikus és filozófus munkássága is arról szólt, hogy hogyan kell megvalósítani a liberalizmus céljait, de azt a liberális fősodorral szemben szerves módon, szélsőségek nélkül kell megtenni. Burke fő mondanivalója, hogy az angol polgári forradalom ráépítve a korábbiakra, lassan, nem rombolva tette meg mindazt, amit a száz évvel későbbi francia polgári forradalom hirtelen, mindent eltörölve tűzött ki, s az előbbi a helyes út. Persze valószínűleg tényleg az angol út a kisebbik rossz a franciához képest. viszont a kettő között csak módszertani eltérés van, nem lényegi. Távlatokban nézve pedig valószínűleg a francia megoldás szimplán őszintébb az angolnál. Mert egy egyszerű példát véve: nem jobb a monarchiát egyszerűen megszűntetni, mint azt formailag fenntartva kiüresíteni, valamiféle, a múzeum és a cirkusz közé eső izévé téve?

Szóval a modern konzervatív eszme csak egy reakció a liberalizmusra. Önálló mondanivalójuk a konzervatívoknak nincs, ugyanazt akarják, mint a liberálisok, csak szeretnének közben úgy tenni, mintha picit mást akarnának.

Mára teljesen világos, hogy a középjobb és a középbal között semmi lényegi eltérés, s mindkettő ugyanazt akarja, amit a liberálisok.

A Néppárt tipikus kereszténydemokrata, konzervatív szövetség, azaz ugyanazt akarják, mint a liberálisok. Ennyi az egész.

A Fidesz pedig valahol középúton áll. Egy lábbal még a liberális-konzervatív múltban, eggyel meg már az újjobb populista jövőben. Ennyi az egész. Ami konzervatív a Fideszben, az rossz. Ami pedig populista benne, az jó.

Azon meg jót mulattam, hogy Manfred Weber az ultraliberális Néppárt-vezér képes Budapestre zarándokolni, könyörögve Orbánnak. Magyarország 1956-ban rendelkezett utoljára ilyen nemzetközi politikacsináló szereppel, mint amivel ma. Ez a szerencsétlen, nyomorult Néppárt olyan agyilag másodlagos frissességű elmékkel rendelkezik, hogy nem veszik észre: bármit is tesznek, mennek a történelem szemétdombjára. Kb. mintha 56-ban könyörgött volna Hruscsov Nagy Imrének, röhej!

Van egy ballib mítosz a Fideszről.

Állítólag maga az MSZMP csinálta a Fideszt, erre a fő bizonyíték, hogy a Kádár-kor utolsó belügyminiszterének a veje (Stumpf István jelenlegi alkotmánybíró) volt Orbán egyik legközelebbi haverja a 80-as évek végén.

Stumpf egyébként csak azért nem lett annak ideján Fidesz-tag, mert a Fidesz első alapszabálya tiltotta volt MSZMP-tagok belépését, márpedig Stumpf MSZMP-tag volt.

A valóságban a Fidesz ellenzéki ifjúsági szervezetként alakult, a KISZ ellentétjeként. Aztán a vezetés eldöntötte, nem akar az SZDSZ ifjúsági szervezete lenni, így önálló párt lett, de alapvetően mégis a Demokratikus Ellenzék ifjú nemzedékét jelentette.

Semmi pártállami segítség nem volt. Az MSZMP kezdetben ellenezte a többpártrendszert, majd amikor beleegyezett, sokkal inkább volt hajlandó eltűrni az MDF-féle harmadikutas, nacionalista vonalat, míg a nyugatpárti, liberális vonalt, melyet az SZDSZ és a Fidesz jelentett. A segítség a Fidesznek főleg Amerikából jött, elsősorban Sorostól és a budapesti amerikai követségtől.

Komolyan elhihető, hogy Kádár direkt liberális ellenzéki szervezetek létrehozásával foglalkozott?

Hosszú évek óta tudom: a politikust legjobban akkor lehet megismerni, amikor nem politizál.

Ami nem csak magánéletet jelent, hanem olyan alkalmakat is, amikor nem kifejezetten politikai beszédet mond, pl. kis közönség előtt szólal meg és nagyobb keretben beszél, mint az éppen aktuális politikai helyzet.

Annak idején, a 90-es évek végén, akkor döntöttem el, hogy nem lépek közelebbi kapcsolatban a MIÉP-pel, miután személyesen hallgattam meg Csurka Istvánt egy 80-fős közönség részeként.

Hasonló élményem volt két bolgár párttal is még 1990-ben, de később, 1991-ben is.

Pont 20 éve, 1999-ben döntöttem el, nem akarok egyetlen pártba se belépni, aktivista lenni, sőt törzsszavazó se lenni. Azóta soha, sehol, semmilyen formában sincs kedvenc pártom, viszont mindig elmegyek szavazni és mindig van véleményem.

Szóval a napokban megnéztem az Új Egyenlőség műsorát a YT-on, melyben az MSZP és a Párbeszéd elnöke szerepelt. Röviden: Berci buta mint a szar, Geri meg egy intelligens gazember. Az előbbinek fogalma sincs miről van szó, csak rutinos profi politikusként ismételgeti a semmit, utóbbi viszont tökéletesen érti miről van szó, de mivel érdekei mást mutatnak, így inkább idomul a semmihez.

Mert azt legalább észre kellene venniük az álbaloldali ballibeknek, hogy a baloldaliság nem azt jelenti, hogy kimondjuk a szót, hanem konkrét dolgokat. Pl. a Fidesz baloldali intézkedéseit jobbos szemszögből kritizálni biztosan NEM baloldaliság.

Az MSZP, a legjobb jóakarattal is számolva, 1991-től egy jobboldali liberális párt, s a nemzetközi nagytőke kedvenc magyar pártja. S ezen az nem tud változtatni, hogy tavaly óta megpróbálnak egyes ügyekben baloldali érveket hangoztatni.

Egyébként jó is ez. A volt állampártok sorsa a megszűnés vagy a hiteles működés lett mindenhol. Lássuk:

• Szovjetúnió: az állampárt be lett tiltva 1991-ben (a mai orosz kommunista párt NEM utódpárt, hanem új alapítás),
• Lengyelország: az állampárt feloszlatta magát 1991-ben, majd a tagjaiból szervezett új párt gyakorlatilag ismét feloszlatta magát 1999-ben, aztán az abból szerveződött új párt pedig 2015-ben megsemmisült, miután kiesett a parlamentből,
• Romániában ez még 1989-ben lezajlott,
• Csehszlovákia:
  • Csehországban a párt maradt kommunista, ma is létező, kis parlamenti párt.
  • Szlovákiában létezett kis pártként 2004-es megszűnéséig,
• NDK: feloszlás 1989-ben, a tagokból szervezett új párt ma is létezik (Die Linke), viszont az ma is szélsőbalos.

A teljesség kedvéért a 2 volt európai, de szovjet tömbön kívüli ország adatai is, bár az ott más helyzet volt:

• Albánia: feloszlás 1991-ben. A tagokból szervezett új párt ma is erős párt.
• Jugoszláviában a feloszlás 1990-ben volt, a szervezett 6 új párt (minden új államban 1-1) ma is létezik, különböző pozíciókkal, de mindenhol voltak már kormányon (a legerősebbek jelenleg Macedóniában és Montenegróban).

Ami a lényeg: az a helyzet, hogy a párt megmaradt, átnevezve magát, ideológiát váltva, majd máig fontos tényező csak Bulgáriában és Magyarországon van. S ezek közül is csak a magyar párt az, mely egyértelműen és határozottan liberális. Ma a ballibaizmus csak Magyarországon erős tényező még.

Egyébként meg sok sikert kívánok Gerinek, valószínűleg sikerülni fog neki lerombolni akaratát kívül az MSZP-t. Az intellgigens szélhámosok se képesek ugyanis a történelem menetén változtatni.

Egy másik videót viszont egyetértőleg ajánlok. Nem véletlen, Tölgyessy volt annak idején az emberarcú SZDSZ,

Az olasz Anselmus (Anselmo) számít a skolaszti(ci)zmus egyik megalapítójának. E a mű 1078-ban keletkezett.

A téma: a létezés alapja és a Szentháromság.

Minden dolog azért valami, mert más dolgokhoz képes nagyobb, kisebb vagy azzal egyenlő, a mérce maga azonban ugyanaz. A mérce saját maga miatt az, ami. Például a jóság: semmi jó se lehet jóságban nagyobb vagy egyenlő magával a jósággal, maga a mérce a legnagyobb ahhoz képest, amit mérnek. A lehető legnagyobb jóság tehát szükségszerűen azonos magával a jósággal. A "legnagyobb" természetesen sose fizikailag értendő, méretként, hanem átvitt értelemben, azaz mint "a legnagyobb mértékben az, ami".

Maga a létezés is ilyen dolog, a létezésnek is megvan a maga mércéje. Ami létezik, az két módon lehet:

• valami máson keresztül, ami lehet egy vagy több dolog - ez nyilván kisebb dolog hozzájuk képest,
• saját maga által - ez nyilván a nagyobb, amihez képest minden kisebb.

Hány dolog van saját maga által?

• Ha több és ezek nem egyenlőek, akkor a kisebbek a legnagyobb alapján vannak.
• Ha több és egyenlőek, akkor viszont:
  • lényegük alapja vagy rajtuk kívül van, ez esetben ez a külső nagyobb náluk, azaz mégse maguktól vannak,
  • vagy pedig lényegük magukban van, ez esetben viszont ez a lényeg egy mindegyikükben.

Azaz szükségszerűen van egyetlen legnagyobb lényeg. De hogyan van ez:

• saját magát nem képes létrehozni,
• másból nem lehet, hiszen az a más kisebb nála,
• semmiből se lehet, mert a semmi nem lehet valami.

A megoldás: a legnagyobb lényeg azonos magával a létezéssel.

De honnan van a létezés? Csakis a semmiből lehet saját maga által, de ez ellentmond az előbbieknek. Mi a megoldás? Ha valami valami másból van, akkor ez a valami más az oka. De hogyan lehetne a létezés oka a nemlét? Ehhez meg kell vizsgálni a "semmi" szót, mely:

• vagy nem jelent semmit - ez nyilván kizárható, hiszen értelmetlen,
• vagy jelent valamit, aminek jelentése lehet:
  • a dolog nem is jött létre, ez kizárható, hiszen létrejött,
  • minden hiányából lett, ez abszurdum,
  • a valami lett, de nincs semmi, amiből lett, pl. az ok nélkül szomorú emberre mondják "semmi miatt szomorú", ez az egyetlen értelmes verzió esetünkben, de itt is úgy, hogy a "semmi" csakis a létrehozott dolog vonatkozásában értendő, nem a létrehozót illetően, hiszen a "semmi" is meg kellett, hogy legyen a létrehozó értelmében.

Hogyan történik a létrehozás? Ahogy a művész létrehozza a művét, azaz előtte megvan képként gondolataiban. Az eltérés, hogy míg az emberi művész csak olyan képes elgondolni, amivel már - legalábbis részeiben - találkozott, addig a legnagyobb lényegnél nem lehet korlát.

A lét kimondja saját magát, ami lényege egyben. Rajta kívül minden más általa van. Szükségszerűen egy és örökkévaló.

A legfelső lényeg szükségszerűen egyszerű, nem lehetnek részei tehát, hiszen függne tőlük. Nem lehet se részleges, se térben, időben korlátozott. De hogyan lehet nem részlegesen egyszerre jelen mindenben, minden időben? Nyilván itt is a nyelvi meghatározással van gond: maga a tér és az idő is már valami, az is mondható, hogy sehol és semmikor van, de mégis pontosabban fejezi ki a helyzetet a "mindenhol és mindig" szó, hiszen szabad a hely és az idő korlátaitól, nem térben és időben van, hanem együtt a térrel és az idővel.

Járulékosan se mondható róla el semmi, hiszen ha ez lehetséges lenne, önmagától különbözne időnként. Nyilván olyasmi elmondható róla, ami nem változtat rajta, azaz bármi viszonylagos.

De milyen a lényege? Sajátságos és egyetlen mindenképpen, hiszen az egyetlen, mely önmagától van, tehát se nem általános, se nem egyedi. Ha általános lenne, akkor meglenne más dolgokban, ha pedig egyedi lenne, akkor részese lenne valami általánosnak. A nyelv szegénysége ez, de mégis nevezhető lényegnek, hiszen létezik, sőt a leginkább létező.

A legfelső lényeg egyszerű, abszolút, tökéletes, továbbá egyetlen. Rajta kívül minden más tulajdonképpen nincs is bizonyos értelemben.

A minden mást létrehozó kimondásnak azonosnak kell lenni magával a leghfelső lényeggel, mert:

• a kimondás, a szó nem lehet teremtmény, hiszen minden cselekvés későbbi a cselekvőnél,
• mivel a legfelsőbb lényeg egyszerű, benne nem különülhet el a kimondás és az onmaga elgondolása

Hozzáteszem: az első megállapítás nem igaz szerintem, hiszen nyilván elképzelhető lenne egyfajta kétlépcsős teremtés, egyes korai gnosztikus-keresztény eretnekségek pontosan ezt valloták.

Mi a kapcsolat a Szó és a teremtett világ között? Teljes hasonlóság nem lehetséges, hiszen ez azt jelentené, a Szó nem tökéletes, de ha semmilyen hasonlóság se lenne, akkor meg nem létezhetne a teremtett világ. Azaz bizonyos hasonlóság van, s annak foka magasabb az élő teremtményeknél, mint életteleneknél, s az élőkőn belül az érző életnél, s azon belül pedig az értelemnél.

Kényszer-e a teremtés? Nem, nem lehet az, de ebben az esetben hogyan lehet a Szó eredmény nélkül? Úgy, hogy a kimondás és az önmaga elgondolása ugyanaz, tehát a Szó és a Teremtő egyszerre örök, azonos módon, mégpedig önmaga kimondása és a Szó kimondása azonosak, mert a Teremtő önmaga kimondása már a Szón keresztül van. Ez a kimondás azonos a teremtéssel, bár az nem örök - ennek magyarázata, hogy a teremtés anyagi megvalósulása nem azonos annak elgondolásával.

A következőkben a szerző a Szentháromságot magyarázza, arra jut, hogy a Teremtő (Atya) az emlékezés, a Szó (Fiú) a megismerés, ezek egylényegűek, különbségük abban jelentkezik, hogy az előbbiből van az utóbbi, s velük egylényegű a Szeretet (Szentlélek), mely az előbbiek szeretete egymás és maguk iránt.

Arra a kérdésre, hogy miért nem lenne helyes az Anya/Lány elnevezés esetleg, mikor Istennek nyilvánvalóan nincsen neme, a válasz az: mert az apai elem elsőbb, így helyesebb azt használni.

A szerző nem tudja megmagyarázni azt a kérdést, miért nem Atya a Fiú és a Szentlélek is, s miért egyek, mikor nem egyek - itt marad a hitbéli igazság, hiszen ez túlmegy az emberi eszme képességein. Nem vagyunk képesek mindent megérteni Istenről, de legjobban úgy tudjuk megközelíteni, ha a hozzá legközelebbi teremtmény - az emberi ész - alapján próbáljuk megfogalmazni róla való elmélkedésünket.

A lélek halhatatlansága következik a fentiekből. Mivel a legnagyobb cél a legnagyobb lényeg megértése, ami azonos Isten szeretetével, így logikus, ha teremtett lélek jutalmat vagy büntetést kap, ennek feltétlenül örökké valónak kell lennie, hiszen más nem illene az örök Istenhez: azaz vagy örök boldogság vagy örök kárhozat.

A magyar családtámogatási rendszer ellen az egyik legfrissebb ballib érv, hogy nem jó, mert éppen a legszegényebbeket nem segíti.

Ami persze alapvetően igaz: valóban alig segíti azt az adójóváírás, aki nem keres eleget ahhoz, hogy sokat kelljen adóznia. S természetesen valóban nem segíti azt a hitelátvállalás, aki eleve képtelen hitelt felvenni.

Azaz teljesen igaz: a lakosság kb. felét nem segíti az egész, vagy csak olyan minimális mértékben segíti, hogy annak semmi jelentősége.

A lakosság gazdagságát 2 szám mutatja a legjobban: a megtakarítás és a vagyon mennyisége, ez a 2 szám fontosabb, mint a jövedelem mértéke. Magyarországon megtakarítása kb. az emberek 30 %-ának van, ez sokkal rosszabb a nyugati aránynál, ahol ez 50 % körül van átlagban egész Nyugat-Európát nézve, viszont Kelet-Európában a magyar arány teljenes átlagos szintű. Ami a vagyont illeti, ott viszont Kelet-Európa - sokak számára furcsa módon - jobban áll a nyugatnál. Míg a nyugati átlagember vagyona átlagosan magasabb ugyan, kb. 250 ezer euró, ez nyugaton úgy oszlik el, hogy az emberek 50 %-ának nulla vagy negatív vagyona van, míg Kelet-Európában az átlagvagyon 85 ezer euró, de a lakosság alig 20 %-a vagyontalan. Ennek az oka az, hogy Kelet-Európában ma is nagy a saját lakásban élő emberek aránya.

A magyar családsegítő program azokat segíti, akiknek van megtakarításuk vagy van magas jövedelmük vagy van már vagyonuk. Azaz ez nem szegényeket segítő program valóban,

A szegényeket nem is segítné ilyesmi, hiszen aki nem tud hitelt törleszteni, azt a könnyített hitel csak még inkább romba dönti.

Szóval a magyar családprogram az alsó középosztályt segíti. Ez igaz.

A ballib szövegekben ez felső középosztályt segítő programnak van mondva. Ami ökörség, hiszen ha valóban akkora lenne a magyar felső középosztály, mint amennyi a potenciális segélyezett, akkor Magyarország lenne a világ leggazdagabb országa. Ugyanis ekkora nagy felső középosztály sehol a világon nincs.

Fredegius, angol szerzetes (meghalt 843-ban) rövid írása, eredeti címe: De substantia nihili et tenebrarum.

Valami-e a semmi?

Aminek van neve, az valami. Mivel van “semmi” szó, így az nem lehet nem valami. Isten nem teremtett semmit név nélkül, s jelentés nélküli neveket se teremtett.

Isten maga is igazolja ezt, hiszen a semmiből teremtett.

Ugyanez igaz a sötétségre. Amiről állítani tudunk valamit, az már valami, valamilyen értelemben. Lásd “sötétség borította a mélységeket, s Isten lelke lebegett a vizek fölött“. Továbbá: “Ha tehát a világosság, amely benned van, sötétség, mekkora lesz maga a sötétség?” – a nagyság járulékos tulajdonság, csakis valamely lényeghez tartozhat.

A liberálisok kiútja

Hatékonyság és termelékenység

Cselédség

Még valamennyire szimpatikusnak is tartottam eddig a kétfarkú kutyákat, szeretem a humort. Bár egyes számaik erőltettek voltak már, mégis alapvetően jó humort műveltek. A jó politkai humort akkor is szeretem, ha céljaival nem értek egyet. Erre példának egy Putyin elleni orosz liberális vicc, nyilván nem értek egyet a vicc mondanivalójával, de elismerem, ez egy jó, szellemes vicc:

- Mi Putyin új terve az orosz onkológiai kórházak eredményességének javítására?
- Minden beteg kezére ráhúznak egy András-keresztes karszalagot.
- S aki nem gyógyul meg tőle?
- Az CIA-ügynök, s nem is kár érte.

De visszatérve a kétfarkúakra, külön hasznos volt, hogy nem fogtak összes a ballibekkel a tavalyi választásokra. Ez növelte hitelességüket.

Most azonban Orbán családsegítő programja kihozta a kétfarkúakból is a hisztit. Az azért mégse tűrhető, hogy valaki segíteni akarja saját nemzete fennmaradását!

A demográfia a háttérhatalom egyik fő vesszőparipája. Együtt nyomják évtizedek óta az éghajlatmelegedéssel együtt - mindkettő teljesen alaptalan hisztéria a valóságban. Így semmi se képes jobban kiverni a biztosítékot ultraliberális körökben, mint az, amikor egy ország lépéseket tesz lakosságszáma csökkenése ellen.

Pedig minden közösség esetében az elsőrendű szempont az önfennmaradás.

A főnököt sose szabad komolyan venni. Se rettegni nem kell tőle, se tapsolni neki.

S alapvetően 2 típusú főnök van:

• aki a magasabb vezetőség oldalán állva harcol a beosztottjai ellen,
• aki a beosztottjai oldalán állva harcol a magasabb vezetőség ellen.

Ha a kettes típus, akkor érdemes őt támogatni. Ha meg az egyes típus, akkor ignorálni kell, szükség esetén szabotálni őt.

A Freedom House nem a demokráciát, hanem a liberális demokráciát méri.

A legérdekesebb adatsor Oroszország esetében található meg. A kommunista években Oroszország értékelése a FH listáján 6 és 7 között ingadozott (csak a 70-es évek elejétől néztem meg az adatokat, a korábbi adatokat irrelevánsnak gondolom jelen cikk szempontjából) - tudni kell, hogy a FH-nál az 1-es a legjobb szám, a 7-es a legrosszabb.

1987-ben lett Oroszország adata 5,5, majd 1990-ben 4,5, ezzel először kerülve át a "nem szabad" csoportból a "részben szabad" csoportba. Az orosz liberális kormányzás időszakában (1990-1999) a szám 3 és 4,5 között mozgott, a legjobb eredmény az 1991-es: 3. A putyini korszak 4,5-tel nyitott, majd 2004-re 5,5-re lett lerontva, ekkor lett Oroszország ismét "nem szabad", azóta lassan csökken, a legfrissebb adat immár 6,5, ami alig marad el a lehető legrosszabb 7-től.

Gyakorlatilag párhuzam látható a FH számadata és az orosz állam helyzete között, csak éppen a józan ésszel fordított arányban. Amikor az ország éppen szétesett, a központi kormányzat tényleges hatalma Moszkva határáig se terjedt ki, s gyakorlatilag az egész államot különféle egymással is harcoló oligarchák és maffiavezérek uralták, egyes megyék saját pénzt nyomtattak, fontos katonai egységek meg saját fegyvereik eladogatásával kerülték el a éhhalált, valamint a kormány még saját embereinek se tudott bért fizetni, nos ekkor volt Oroszországnak a legjobb a pontszáma. Akkor ezen az alapon a világ legdemokratikusabb állama Szomália: ott a kormányzat a saját épületének távolabbi helyiségeit se képes befolyása alatt tartani, csak ha előtte egyezséget köt az éppen ott tartózkodó katonai egység tagjaival.

Amikor még Jelcin kicsit javított a helyzeten, ami nem volt jelentős javulást, kb. annyit jelentett, hogy elkezdtek fizetést kapni a katonák, már lement a pontszám, amjd amikor az orosz állam szembeszállva a nyugati igényekkel, fegyvetesen lépett fel a kaukázusi iszlamista terrorizmussal, még esett egy kicsit, függetlenül attól, hogy egyébként ezt a harcot Jelcin elvesztette. Igen, olyan rettenetesen "erős" volt az akkori orosz hadsereg, hogy képtelen volt leverni párezer főnyi, rosszul kiképzett hegyi partizáncsoportot, de ez már FH-szempontból állami erőszaknak számított.

A jelcini liberális kormányzás vége után a pontozók kezdtek pánikba esni. Ahogy kezdett visszállni a normál államiság Oroszországban, pl. az oligarchák hatalma le lett törve, a maffiák pedig vissza lettek szorítva arra a területre, ami nyugaton is az övék (prostitúció, narkókereskedelem, stb.), az már kiverte a Freedom House-nál a biztosítékot: 2004-től Oroszország már "nem szabad", egyre rosszabbodó pontszámmal. Az ukajnai puccs elleni szembeszállás mínusz fél pont volt, a nyugati szankciók hatástalansága még mínusz fél pontot hozott.

Továbbá megfigyelhető, hogy a jogállamiságot a FH igencsak szelektíven nézi. Amikor puccs zajlik, de nyugatbarát erők által, az a jogállamiság erősödése, amikor viszont demokratikus úton nyernek a szuverenista erők, akkor az a jogállamiság gyengülése. Lásd, Jelcin 1993-es puccsát, emlékeztetőleg: Jelcin elnök ekkor tankokkal lövette a demokratikusan megválasztott parlamentet, mivel az nem fogadott szót neki, a halottak száma 200 körül volt, mindez a nyugat elismerő tapsa mellett - nos ez a "bátor reformok" része volt. Ellenben Putyin sokadszori megválasztása demokratikus választáson, egy puskalövés nélkül - ez pedig a diktatúra rettenetes nyomulása.

Most Oroszország 6,5 pont, ami fél ponttal marad el a lehető legrosszabb eredménytől. Aki ismeri kicsit is az orosz helyzetet, az nagyot nevet azon, hogy a FH szerint Oroszország alig fél ponttal jobb, mint Észak-Korea és azonos helyzetű Kubával! Persze mindez valóban helyes értékelés, ha a nyugati érdekeknek való szófogadás mértéke az adatpontok alapja. Csakhát akkor nevezzük FH KFJSZN (ki fogad jobban szót nekünk) indexnek…

A sikeres Audi-sztrájk hatalmas bukás a ballibeknek, de ezt úgy tűnik, csak Bauer Tamás volt képes eddig átlátni a ballib megmondóemberek közül.

Mi ugyanis a következmény?

Egyrészt, az Audi példáját más cégek is követni fogják. Senki se akar sztrájkot, se tömeges felmondást. Mivel a haszon úgyis hatalmas minden kelet-európai leányvállalatnál az anyacégek központjához képest, simán belefér a béremelés. Kinek segít ez elsősorban? A kormánynak, mert javulni fog az átlagbéradat, pont az az adat, mellyel folyamatosan érvelnek a ballib médiák, hogy íme, pár százalékkal a szlovák, cseh, lengyel szint alatt van, s alig pár százalékkal haladja meg a román szintet.

Másrészt, a kormányzat mindezt ingyen kapja, nem kerül pénzébe. Sőt a nagyobb adóösszeg miatt még nyer is rajta. A plusz pénz pedig fordítható béremelésre az állami szektorban.

Harmadrészt, a ballibek alapvető tézisei dőlnek meg:

• nem igaz, hogy a "termelékenység" növekedésével növelhető csak a munkabér,
• nem igaz, hogy a "szabad piac" határozza meg a béreket,
• nem igaz, hogy helytelen az erős állami beavatkozás a gazdaságba,
  s ezek pedig az 1990 utáni liberális konszenzus alapdogmái, melyhez még az első Fidesz-kormány is hithűen ragaszkodott.

Ez utóbbit maguk a ballibek is érzik, ezért kampányolni kezdtek már olyan témákkal, melyek 10 éve még kb. kódolt antiszemitizmusnak számítottak, lásd az MSZP törvényjavaslatot nyújt be arról, hogy Orbán mondja fel a bankokkal kötött devizahitelegyeszséget.

Csakhát ez nem fog sikerülni, hirtelen átállni antiliberális álláspontra nem fog menni a ballib pártoknak, különösen nem úgy, hogy saját holdudvaruk ellenzi ezt minden erővel. Kicsit olyan ez, mint a Jobbik próbálkozása átállni antiszemita álláspontról filoszemitára, miközben a legfőbb embereik még a náci jelképekről se képesek lemondani.

Egyébként meg ez a ballib szóbeli váltás csak saját maguk alatt vágja az alapot. Nehézkes lesz ezután elmagyarázni, miért baj, hogy pl. Orbán "sanyargatta" a jóságos bankokat, vette vissza a manyup-cápák rabolt pénzét, stb. Olyan narratíva ugyanis nemigen van, mely szerint Orbán egyszer azért fújj csúnya diktátor, mert lefekszik a nyugatnak, másszor meg azért, mert nem fogad szót neki.

Amit Varga István mondott a fideszes médiákról az sajnos teljesen igaz. Különösen a nyomtatott és az onlájn médiákra, jelentősen kisebb mértékben a tv-csatornákra.

A fideszes médiák zöme pártsajtó, ezért is rosszak. Pártsajtót olvasni ugyanis unalmas. Az ember úgy érzi mintha állandóan a választási kampány utolsó hetében lenne, s választási röplapot olvasna.

A ballibek ezt egyszerűen tényleg jobban csinálják. Az ugyanis nem pártsajtó.

Amit a legtöbben nem vesznek észre, nem csak két lehetőség van: pártsajtó és független sajtó. Ez utóbbi természetesen nem létezik, olyan ez mint Nietzschénél a jó, a jó "mi" vagyunk, a rossz meg "ők", itt ugyanaz: a független az ami tetszik "nekünk".

De nem erről van szó. A pártmédia az olyan, mely kimond egy központi álláspontot, majd azt több cikkben leírja, igazolva azt. Ilyen volt minden média Kádár alatt: csak egy dologra voltak jó, megismerni mi az éppen aktuális véleménye a hatalomnak.

De milyen a jó média? Nem független, hiszen - mint láttuk - olyan nincs, viszont ott nem az álláspont közös, hanem csak a cél, az általános irány az.

Tessék megnézni a jobb fajta ballib médiákat: a fő irányban nincs ellentmondás (lásd Orbán uralma katasztrofális, stb.), de a kritika nagyon sokrétű mégis, az egyes cikkek egymással nem értenek egyet sok kérdésben. Ilyet én a fideszes írott médiákban csak nagyon ritkán látok, s akkor is csak harmadrendű kérdésben (friss példák erre: Nagy Imre vagy Ady megítélése).

Én azt javasolnám a fideszes médiáknak, ha másnak nem, hát higgyenek saját fideszes kommentelőiknek: sokkal értelmesebben védik Orbánt, mint a profi kormánypárti újságírók.

Szóval azt hiszem, ezt akarta elmondani Varga.

5 fő modern, materialista elmélet létezik a témáról, ezek rövid összefoglalása.

Annak mentén vannak az egyes elméletek, hogy ha materialisták vagyunk, azaz a világ anyagi, akkor mivel magyarázható a tudat, melyet nyilvánvalóan nem anyagi jelenségként élünk meg.

• Eliminatívizmus (reduktív fizikalizmus): a tudat csupán mellékterméke az agy működésének, a valóságban nem létezik tudat. Következmény: a fizikailag nem leírható tudatállapotok szimplán tévesek.

• Agy-tudat egyezés elmélet: az agy működésével párhuzamos a tudat működése, a két terület közt megfelelés van. Következmény: megfelelő tudás megléte esetében az agy fizikai befolyásolásával bármilyen tudatállapot elérhető.

• Parallelizmus (nem-reduktív fizikalizmus): az agy egyszerre eredményez fizikai és tudatbeli jelenségeket, ezek között nincs közvetlen összefüggés, nem hatnak egymásra, azaz a tudat függ ugyan az agytól, de csak fizikai alapon nem írható le. Következmény: az agy és a tudat kapcsolatának problémája valójában nem is létezik.

• Fukcionalizmus: a tudat az agy működésének módja, a kapcsolat agy és tudat között nem szükségszerú. Következmény: lehet emberi tudatot építeni ember nélkül is.

• Nyelvi dualizmus: nem létezik tudat mint önálló valami, egyszerűen az ember kétféle nyelvezetet használ ugyanannak a leírására. Következmény: a tudat nyelvfüggő.

A római állam - a kereszténység hiavatalossá tételéig - alapvetően toleráns volt vallásilag. Csak akkor léptek fel, ha a vallás burka alatt politikai veszélyt szimatoltak. Egyébként simán bevettek minden új vallást az elismert vallások közé. A druidizmus mögött is azt látták, hogy ez a szellemi alapja az ellenállásnak Angliában, ezért üldözték.

A zsidó vallást is elfogadták, pedig a zsidók nyíltan megtagadták a császárkultuszt, csak mivel a zsidók nem térítettek, a római állam a kérdést lényegtelennek tekintette. 

A kereszténységet se vallási okok miatt üldözte a római állam, hanem mert politikai veszélyt látott benne. A keresztények bojkottáltak a római állam alapját képező kultuszt, ez - mai szóval - hazaárulásnak minősült.

Érdekes cikk jelent meg a Kettős Mércén. Kicsit olyan a cikk, mint amikor a kisgyerek rácsodálkozik arra, amit eddig rajta kívül már mindenki tudott.

Mind a konzervatívizmus, mind a szocializmus liberálissá züllött a II. vh. utáni nyugaton, ez a folyamat már telibe találta a szovjet uralom alól felszabaduló Kelet-Európát, s a dolgok természetéből eredően sokkal károsabban érintette a baloldalt, hiszen a kelet-európai ex-kommunista elit úgyis távolodni akart az eredeti baloldali értékektől (azok túlságosan hasonlítottak a szovjet eszmére), így kapóra jött számára, hogy "baloldal" címke alatt büntetlenül ultraliberális lehet.

A kelet-európai baloldallal minden esetben ez történt, hiszen az egyetlen Csehország kivételével, a baloldal fő ereje mindenhol a volt kommunista állampárt volt. Ez is az oka annak, hogy a kelet-európai bal mindig liberálisabb a nyugat-európai baloldalnál.

A későbbi nyugati továbbliberalizálódás a baloldalon még nagyobb öröm volt a kelet-európai ex-kommunista baloldal számára.

Aztán a XXI. sz. első évtizedében beindult ellenfolyamat hatalmas csapás lett ugyanezen réteg számára. A magyar "baloldali" elit példája a legkíválóbb, narratívája végtelenül egyszerű ugyanis:

nincs más út, mint a liberális, nyugati demokrácia = a rendszerkritikusság a liberális elvek alapján felépülő rendszer ellenében tabu = antidemokratizmus, antiliberalizmus, fasizmus, antiszemitizmus

teljesen "logikusan" ki is jött, hogy aki nem tapsol a meglévő rendnek, az biztosan náci, meg nem szereti a zsidókat.

Az újbal így nem tudott hatni, hiszen szövege - a liberális fülek szempontjából - kvázi náci propaganda volt.

Így aztán minden rendszerkrikusság Kelet-Európában jobboldali eszme, bármit is jelentsen ez, hiszen a valóságban Kelet-Európában, de különösen Magyarországon: baloldal = liberális, jobboldal = bármilyen kritika.

S pánik van a "baloldalon", hiszen nemhogy keleten nem jönnek a dolgok a "rendes" kerékvágásba vissza, nyugaton is nő "populizmus", ezzel a szóval nevezik a liberálisok nem csak a valódi populizmust, hanem minden kritikus eszmét is.

Egyes ravaszabb magyar liberális aktivisták kezdenek rájönni egy ideje, valahogy be kellene csatornázni az újbalt az Orbán-ellenesség alá. Éppen a Kettős Mérce nevű média ebben vezető szerepet jétszik, de nehogy elhiggyük egy percre is, amit magukról mondanak, s amit terjesztenek róluk egyes fideszes médiák is: hogy ők valamiféle szélsőbalosok. Dehogy azok, ezek az emberek mind társadalmilag, mind gondolataikban ultraliberálisok, csak picit ravaszabbak, mint a hagyományos ballib megmondóemberek.

Sokatmondó tény már maga az, hogy az a kevés újbalos, aki létezik Magyarországon látványosan nem mondja magát újbalosnak, s látványosan nem közösködik az előbbiekkel. Rettegnek, nehogy bárki is liberálisnak nézze őket - joggal.

Aztán jönnek páran az álbalos társaságból, s magukra csodálkoznak... röhejes. A valóságot a szerző is érti, ez kiderül cikkéből: nyugaton is a jobboldal hamarabb lázadt fel.

Pedig a recept egyszerű, csak 3 pont:

• aki liberálisul gágog, azt akkor is liberálisnak fogják nézni, ha baloldalira festi magát,
• aki folyton össze akar fogni liberálisokkal, azt akkor is
  liberálisnak fogják nézni, ha baloldalira festi magát,
• aki folyton az újbalt a liberálisokkal összekötő kulturális célokról beszél, s alig szól az őket elválasztó gazdasági célokról, azt akkor is liberálisnak fogják nézni, ha baloldalira festi magát.

Csak tessék megnézi, hogy a szóban forgó cikket a média honlapján mi övezi. Egyik oldalról hosszú és unalmas leírás egy kb. 100 embert mozgósító esemény kapcsán, a kitörés napjáról, benne többször említve Orbánt, mint a nácikat, ez régi kedvenc témája a ballib eszmeiségnek. Másik oldalról ujjongás, hogy milyen sokan vesznek részt a ballib előválasztáson.

Egyébként meg én örülnék egy magyar újbaloldalnak, még annak csendes, langyos, Botka-féle próbálkozását is támogattam. S az egyetlen hitelesnek tűnően újbalos magyar Új Egyenlőség tevékenységét is szimpátiával követem. Pedig nem is vagyok újbalos...

A kérdés nem politikai, hanem erkölcsi.

Az ember akkor se áll Sorosék, a CIA, Brüsszel, s az elnyomás oldalára, ha éppen egy sok mindenben hibás ember a célpontjuk, mint amilyen Maduro elnök.

Erkölcsi kötelességünk kiállni Maduro mellett, mert ő országa népe választottja, s védi is hazáját az arra vérszomjasan támadó amerikai liberális gyarmatosítók, valamint azok belföldi csicskás hazaárulói ellenében.

Az meg tény, hogy Maduro neve ellenére nem olyan érett politikus, mint Chávez volt. (Spanyolul maduro = érett.) Sok hibát vétett. De ez nem ok arra, hogy hazája irányítását átvegyék a New York-i tőkealapok.

Orbán hatalmas külpolitikai hibát követett el azzal, hogy beállt a sorba a Venezuelát gyarmatosítani kívánó mocskos erők mögé.

A 24.hu is átállt a totális cenzúrára. Ebben persze semmi furcsa, hiszen ez egy liberális média.

De a hazugság nem feltétlenül szükséges.

Mi is a valódi ok? Egy technikai sajátosság. Ha valaki egyes cikkek alatt FB-kommentelést vezet be, akkor nem tud kitiltást alkalmazni egyes FB-profilokkal szemben, erre csak a FB maga képes. Míg ha a cikkek alatt nem lehet kommentelni, csak az adott média FB-oldalán, akkor semmi akadálya bármely FB-profil kitiltásának.

A 24.hu csak egy meglévő magyar ballib trendet követ. Két másik ultraliberális magyar média, a Népszava és a Kettős Mérce már tavaly óta ugyanezt a megoldást alkalmazza.

Rettegnek az ellenvéleménytől, semmi más.

Ezen a héten a HVG ultraliberális hetilap 2 figyelemre méltó cikket is közölt. Mindkettő egy-egy hépróbás ballib megmondóembertől.

Az egyiket már említettem FB-profilunkon, ez Bérparázó-Kovács Imre magyarellenes, fajgyűlölő cikke, mely levezeti, csak azért nem teljes csőd a magyar nép, mert időnként betelepülnek okos idegenek a mongolidióta magyarok közé, s bár amint integrálódnak, rájuk is hat a súlyos magyarkór, de szerencsére van pár év betelepülésük és elmagyarosodásuk közt, mely alatt felvirágoztatják az országot. Ha mindez nem lenne, már minden szétesett volna. Időnként persze születnek nagy magyarok - gondolom Bér-Parázó itt Sorosra és Gyurcsányra gondol -, de azokra a buta, alsórendű magyar nem hallgat, helyette inkább krumplit és zsíroskenyeret majszolva lop, meg gyűlölködik kint a mezőn.

Bérparázó-Kovács gyakorlatilag továbbviszi cikkében Akosh Kertes kanadai blogger pár évvel ezelőtti veretes magyarellenes gondolatait, s amit még Kertes nem mert leírni, azt Parázó bátran kimondja most.

Az a jó az ilyen cikkekben, hogy megmutatja, a ballib agytröszt cseppet sem tanul és semmit se képes felejteni, ma is visszavágyik a 90-es évek ballib szellemi diktatúrába, s őszintén vall minden akkori ostoba dogmát. A teljes mű itt https://hvg.hu/itthon/20190131_ParaKovacs_Magyar_nyar élvezhető.

A másik cikk fontosabb, s tanulság arra, miért nem szabad meggondolatlan ötleteket felvetni. A KDNP szeretné korlátozni a telejósos átveréseket, de ez a téma nem egyszerű. Ezért is nem szabad egyszerűen kezelni. A csaló ugyanis ügyes. Hiába tiltjuk meg a kuruzslást, azaz a gyógyítást diplomához (hagyományos egyetemi orvoslás, pszichológia, vagy termászetgyógyászat) kötjük, a vallásszabadság érvével simán lehet szellemi útmutatás címszó alatt folytatni, s ha még ezt is egyházakra korlátoznánk, akkor is lehetne sima tanácsadásként eladni. Én amellett vagyok, hogy nagyobb a kár, ha mindezt korlátozzuk, szóval a jósos csalás szerintem az az ár, amit meg kell fizetni a lelkiismereti szabadságért.

A cikk https://hvg.hu/elet/20190201_Tota_W_Ami_nincs érvelése természetesen ateista baromság, abból is a legsötétebb. Logikáját véghezvíve ugyanis a normál orvosi hivatást is be kellene tiltani, hiszen az se tudományos, mert nincsenek 100 %-os bizonyítékai. Sőt mindezt tovább víve, a természettudomány is tiltandó, hiszen képtelen saját maga alapjait bizonyítani független módon.

Már mondtam többször, az európai pártcsaládok nagyon heterogének. A magyar közvélemény tudatában van ennek hosszú ideje a Néppárt esetében, melyben együtt ülnek ultraliberálisok és populisták. De kevésbé más pártcsaládok esetében, talán csak a szlovák Fico szocdem pátjának esete ismert még, mely ugyanúgy kilóg az európai szocialistáktól, ahogy a Fidesz a Néppártból.

Az egyes pártcsaládhoz tartozás sokszor szinte a véletlenen múlik. Az adott ország belpolitikai helyzete is lehet az ok. Lásd, az ultraliberális Bokros EP-képviselő korában a populista-konzervatív frakcióban ült, csak mert különben a Néppártba kellett volna beülnie, mely már foglalt volt a Fidesz által - ugyanabban a frakcióban ült tehát, melyben a Fidesz lengyel szövetségese, a PiS, mely viszont azért nem ülhetett a Néppártban, mert ott már fő belföldi ellefele, a PO volt, a Fidesz fő lengyel ellenfele. Vicces, ugye? De ez a helyzet.

A bolgár szocialisták esetében most kezd a helyzet izgalmas lenni. De ennek megértéséhez kell tudni az előzményeket.

Eredetében ez a párt ugyanaz, mint a magyar MSZP, azaz a volt kommunista állampárt utódpártja, de a rendszerváltozás óta története egészen más, íme a főbb eltérések a magyar helyzethez képest:

• a bolgár szocialisták az első szabad választást - 1990 - megnyerték,
• a bolgár szocialisták sosem szakítottak, legalábbis részben, a kommunizmussal, mindig maradt a pártban kommunista rész is,
• a bolgár szocialisták számára a nacionalizmus sose volt szitokszó,
• a bolgár szocialisták egészén 1997-ig ellenezték a NATO-tagságát, szemben az MSZP-vel, mely Magyarországon elsőként vetette fel a NATO-tagság ötletét -

összegezve, s magyarra fordítva, a BSZP kb. olyan, mintha Magyarországon az MSZP megnyerte volna az 1990-es választást, sose vált volna ki belőle a Munkáspárt, s megtartotta volna azt a korai sajátosságát, hogy az MDF-SZDSZ közti ellentétben határozottan az MDF oldalára állt, továbbá ellenezte volna az NATO-tagságot.

1997-es hatalmas bukásuk után a bolgár szocialisták nagy fordulatot vettek: igyekeztek alkalmazkodni a nyugati középbalhoz, azaz feladva a marxizmus minden nyomát, elfogadva a nyugati integráció szervezeteit (ami az ideológialag problémamentes EU mellett a NATO-t is jelentette), elfogadva a nyugati polgári baloldal nézetazonosságát a liberális oldallal kulturális kérdésekben, stb. Mégis mindig valahogy kilógtak a sorból egyes ügyekben. Sokatmondó adat: míg az MSZP-t a Szocintern 1996-ban fogadta el teljesjogú tagnak, a BSZP-t csak 2003-ban.

Ami a nacionalizmushoz való viszont illeti, a BSZP mindig pengeélen táncolt ebben a kérdésben. A belpolitikai helyzet is segített. Mivel a szocialisták többször is koalícióban voltak az elvileg liberális, a valóságban etnikai-vallási török kisebbségi párttal, ez hivatkozási alapnak jó volt, hogy lám, nem nacionalisták, hisz ezt a törökök is igazolják. A valóságban a pártban mindig volt egy olyan, nem is gyenge vonal, mely antiszekuláris és nacionalista volt. Ami mondjuk Szili Katalin volt az MSZP számára, az a BSZP számára ennek a sokszorosa volt: tessék elképzelni egy olyan MSZP-t, melynek egyik programpontja a hittan bezevezetése az iskolákban, valamint a határontúli magyar kisebbségek fokozottabb támogatása!

Mindez megmaradt részben még a BSZP legnyugatosabb időszakában is, 2001-től, amikor a párt elnöke Szergej Sztanisev lett (aki 2005-2009 között miniszterelnök is volt). Ami az oroszellenességét illeti, Sztanisev se követte a nyugati trendet, erre neki ráadásul még személyes oka is van, édesanyja oroszajkú ukrajnai zsidó. De ezt a kérdést leszámítva, nagy vonalakban szót fogadott a nyugati követelményeknek.

A BSZP számára hatalmas csapás volt 2014, amikor megpróbáltak lépni mind a második bolgár atomerőmű (kb. Paks 2 bolgár változata), mind a Déli Áramlat - orosz gázvezeték építése - ügyében, ennek eredménye az lett, hogy nyugatról gyakorlatilag megdöntötték a BSZP támogatását is élvező kormányt.

Úgy tűnik, a párt ebből azt a következtetést vonta le, ezentúl nyugatosodni kell még jobban. Ez Sztanisev esetében hatalmas karriert is jelentett: 2011-től folyamatosan ő az Európai Szocialista Párt elnöke.

De mindez a BSZP-ban nem hozott teljes fordulatot, a nyugattal szemben renitens részek lassan többséggé lettek. S ma már nem is annyira marxista vonalon, hanem populista értékek mentén. 2016-ban Kornelija Ninova lett a párt elnöke, aki nyíltan szembement a nyugati szocialista tabukkal. Tessék elképzelni a következőt: Orbán kormánya építi a határkerítést a Szerbiával közös határon, mire a szocialista ellenzék vezére felszólal a parlamentben, kifogásolva, miért ilyen alacsony a kerítés és miért épül ilyen lassan. Ugye, hihetetlen? Bulgáriában pedig pontosan ez történt meg a valóságban.

Tavalyelőtt óta a középjobb GERB van kormányon, a fő ellenzék a BSZP. S mik az ellenzék fő támadási pontjai azóta a kormánnyal szemben:

• a kormány dolgozzon az oroszellenes szankciók megszűnése érdekében (hozzá kell tenni, ezzel nyitott kapukat döngetnek, a GERB se lelkes híve az oroszellenes szankcióknak),
• ne legyen ratifikálva az Isztanbuli Egyezmény, annak genderista jellege miatt, a kormány védje meg a hagyományos családi értékeket,
• a kormány ne támogassa az ENSZ migrációs egyezményét, álljon ellen a gazdasági menekültek kényszertelepítésének.

Nem vicc, ez a szocialista ellenzék fő tevékenysége Bulgáriában, akkor is, ha magyar füllel, ez furcsán hangzik.

Most a harc az EP-választáson dől el. Maga az eredmény mindegy, ami megint vicces, mert a lényeg, ki lesz a listán rajta. A nyugatos, Sztanisev-tábor emberei vagy a Ninova-féle vezetés emberei.

Az ellentét éppen a "magyar kérdés" kapcsán is meglátszódott tavaly, a Sarghentini-szavazáson. A BSZP-nek 4 képviselője van az Európai Parlamentben: maga Sztanisev az egyik, ő megszavazta Magyarország elítélését, egy másik képviselő egyértelműen az ellenoldal embere, ő nemmel szavazott, а 2 további képviselő nem szavazott (bár egyikük egyértelműen Sztanisev támogatója, de nem szeretne a másik oldallal se szakítani).

a két főhős

II. sz. végi írás a kereszténység védelmében, eredeti címe Apologeticus pro Christianis, szerző: Quintus Septimius Florens Tertullianus (155-240). Különösen érdekes, mert a kereszténység még nem volt államvallás, s az egyik keresztényüldözés idején keletkezett a mű, amikor már a Római Birodalom lakosságának nagy része keresztény volt.

Az írás a pogány rómaikhoz szól.

Az első kérdés: hogyan lehet az ismeretlent utálni, ez még akkor is abszurdum, ha az az ismeretlen esetleg tényleg utálatra érdemes. Az ilyen hozzáállás valójában az utáló gyengeségét jelzi, hiszen ha félünk megismerni valamit, akkor attól félünk, elveszítjük utálatunkat.

A rossz hívei nem büszkélkednek, jellemzően maguk se védelmezik. Mi lehet tehát az ok, ha egy állítólagos rossz embereket vonz magához tömegesen. Miféle rossz az, melyből hiányoznak a rossz jellemzői, mint pl. a szégyen és a félelem?

Felmerül a kérdés: ha a keresztények bűnözők, miért nem úgy bánik velük a hatalom, mint a többi bűnözővel? Miért van hatályban Traianus rendelete, hogy a bevalottan keresztényeket meg kell büntetni, de nem szükséges keresni a keresztényeket egyébként? Ez abszurd hozzállás lenne minden más bűnözővel szemben, miféle bűn azt, amit csak akkor kell büntetni, ha az elkövető bevallja, s miféle bűn az, aminek határozott tagadása a büntetés elengedésével jár?

Hogy lehet továbbá, hogy a kereszténységről szóló rémhírek sosem a keresztényektől származnak? Hihető-e, hogy nem akad senki, aki visszariadna az állítólagos keresztény szertartásoktól, mint ami a kisdedek megölése, vérük felitatása kenyérrel, majd annak elfogyasztása? (A zsidó vérvádak eredete ez: a kora leresztény kor, amikor fantasztikus vérvádakkal illeték a keresztényeket.) A szerző megjegyzi: vérdáldozatok voltak több kultúrában és ma is – mármint a II. sz. végén – vannak, ezeket sokan nem tekintik üldözendőnek. A szerző hozzáteszi: ezzel szemben a keresztény szabályok még az állati vér fogyasztását is undorítónak tekintik, továbbá gyilkosságnak számít az abortusz.

Ami a keresztények ateizmusát illeti (nem tisztelik a római isteneket), a szerző megjegyzi: a nemlétező isteneket nincs miért tisztelni, nagy részük eleve volt ember, akiből emberek csináltak istenséget. Ezzel szemben a keresztények az egyetlen igaz, teremtő Istent ismnerik el, akinek létezése szükségszerű. Ha lennének is ennek az Istennek isteni segítői, miért a segítőket kellene imádni, de eleve minek kellenének segítők egy tökéletes Istennek? Ha pedig istenségnek lenni valamiféle jutalom a kiváló emberek számára, akkor egy sor kiváló ember miért nem nyerte el ezt a tiszteletet?

De miért nem tisztelik a keresztények a szerintük nem létező isteneket szimplán azért, hogy ezzel megtiszteljék azon polgártársaikat, akik szerint ezek az istenek léteznek? De hisz a pogány rómaiak se tisztelnek minden egyes istent. Sőt, egyesek kifejezetten viccelődnek egyes istenekkel.

A szerző megemlít több álhírt is a keresztények istenéről: állítólag szamárfej (amit a zsidóktól vettek át, ez persze szintén nem igaz), mások szerint napkorong vagy kereszt. Tertullianus megjegyzi: nem a keresztet imádják a keresztények, hanem az általa jelképezett Istent, aki a semmiből teremtette meg a mindenséget, aki egyszerre ismert és ismeretlen. Az emberi lélek keresztény természetes módon, s ezt megérzi.

A szerző beszámol a kereszténység eredetéről. A keresztény szentírások alapja a zsidó szentírás, melyet Mózes gyűjtött össze, régebben, mint a Trójai háború. Jézus idején azonban a zsidók helytelen útra tértek. A világ teremtése Isten szava, értelme és hatalma segítségével történt, olyan módon, mint ahogy a Nap sugara származik a Napból, a Nap nem változik, de a sugara különáll hozzá képest, bár lényege azonos. Mindez az idő előtt történt, hiszen maga az idő is Isten teremtménye.

Ami a szellemi lényeket illeti, azok ismertek máshonnan is, pl. a Platón által említett démon, s valószínűleg ilyenek lehetnek a római istenségek is. S ha ez így van, mi ok van nem tisztelni azt az erőt, melyből ezek a szellemi lények származnak. Ha szükséges is lenne e szellemi lények számára, hogy imádjuk őket, mi okuk lennne imádatot követelni az emberektől erőszakosan?

Rómának miért kellene istenei tisztelete, mikor a legtöbb római isten későbbi Róma alapításánál? A korai római vallás sokkal egyszerűbb volt még. Egyesek kinevetik a keresztényeket, miért nem áldoznak látszólag a római isteneknek, miközben magukban megtarthatják saját ellenvéleményüket. Mintha a hazugság lenne a helyes viselkedés. Valójában a császár istenítése éppen érdeke ellen van: halandót istennek neveznim ha nem más, legalábbis balszerencsés dolog.

A keresztények állítólag nem tisztelik a császárokat, mivel nem istenítik őket. De hiszen a különböző császári szobrok mind a császár parancsára lettek felállítva, hogyan lenne képes az ami a császár alatt van megvédeni a császárt. A keresztények éppenhogy tisztelik a császárt, hiszen az egyetlen Istenhez imádkoznak a császár jólétéért, mert vallják: minden hatalom Istentől származik. Azaz nem beszélhetünk arról, hogy a keresztények az állam ellenségei lennének.

A keresztény közösség életéről beszámolva a szerző megjegyzi, mindenki adót fizet, összege annyi, amennyit mindenki fizetni akar, az ünnepeken minden közös, egyedül a nőközösség tilos, a keresztények nem utasítanak el semmit a hétköznapi letből, de mértékletesek.

A Szentírás minden bölcsesség forrása. Amit a igazságkereső filozófusok megtaláltak, az is mind onnan van. Azonban a filozófia önmagábabn nem megbízható, mert számtalan zavaros, ellentmondásos megállapítást tesz. Az igaz utat csak Jézus, valamimt apostalainak szava, továbbá az újszövetségi szentírás adja.

Hogy lehet, hogy az emberek elfogadják pl. Püthagórasz nézeteit a lélekvándorlásról, mely szerint emberek állatokban képesek újjászületni, de kinevetuik azt, aki emberként való újjászületésről tanít?  Pedig az igazi újjászületés az, amikor az ember az marad, ami volt. Ha Isten képes volt az embert megteremteni, miért ne lenne képes ugyanazt az embert újrateremteni, immár örök életre?

Hogy lehet továbbá, hogy egyes eszméket tiszteletreméltóknak tekint a közvélemény, ha azt költők és filozófusok mondják, de képtelenségeknek, ha azokat a keresztények hirdetik? De ha képtelenségek is lennének a keresztémy tanítások, nem ártanak senkinek, mire tehát az üldözés?

A keresztények szűmára az üdlözés nem jelent semmi jót, de tűtmek Jézuséft. Azt vallják, az igazságtalanság ártatlanságuk bizonyítéka.

A ballibek nem értik miért nem lett Finkelstein üzlettársának interjújából botrány.

Pedig minden teljesen világos- Soros kártékony tevékenysége tény. Ő régiónk fő háttérhatalmista bábmestere. Mindez tény.

Azaz a kampány alapja igaz.

Az kétségtelenül túlzás és NEM igaz,hogy MINDEN mögött ő áll. 

Azaz ez csúsztatás, nem hazugság.

A kampányhoz egyértelmű üzenet kell. Az nyilván nem lenne sikeres üzenet, hogy "Soros a felelős problémáink 39 %-áért", s jobb az, hogy "Állítsuk meg Sorost!".

Ilyen egyszerű ez.