Azt hiszem a modernitás politikai irányzatainak leírására se 1, de 2 tengely se elegendő.

Az egytengelyes megoldás csak a gazdaságpolitikai irányt nézi: azaz a jobboldal a tőke oldalának támogatását jelenti, míg a baloldal a munka oldalának támogatását.

A kéttengelyes modell ehhez hozzáteszi a az autoritárius/demokratikus tengelyt is. Azaz a politikai rendszerben a kormányzati hatalom mennyire függ a népszuverenistól.

Szükséges azonban egy harmadik tengely is: progresszív/tradicionalista vonalon is.

Direkt nem használom se a liberális,, se a konzervatív szót, ezek ugyanis egynél több dolgot is jelenthetnek. A baloldal/jobboldal szóval is gond van, mert itt se egyértelmű a szóhasználat, ezért ezt is magyarázóan fogom használni.

Így tehát a következő opciók lehetségesek:

• gazdaságpolitikai baloldal, demokratikus, progresszív: a mai újbalos mozgalmak sorolhatók ide, pl. a spanyol Podemos vagy a német Linke jó példa, vagy a görög Sziriza annak hatalomra kerülése előtt (mert kormányon jobboldali programot valósítottak meg), Magyarországon az LMP annak schifferi korszakában ide illik (a mai LMP iránya számomra kifürkészhetetlen),
• gazdaságpolitikai baloldal, demokratikus, tradicionalista: a mai neokommunisták azon kisebb része, mely nem támogatja a társadalmi progressziót, mondjuk az Orosz Kommunista Párt vagy a Cseh-Morva Kommunista Párt,
• gazdaságpolitikai baloldal, autoritárius, progresszív: elutasítja tehát a magántulajdont, a polgári demokráciát (azt áldemokráciának tartja), s a kulturális hagyományokat is rabigának tekinti, jó példa erre a korai szovjet rendszer a 30-as évekig, mindenben újítani akart, beleértva a magánéletet is, ilyen pl. a jelenlegi kubai rendszer is az ezredforduló óta,
• gazdaságpolitikai baloldal, autoritárius, tradicionalista:
  elutasítja tehát a magántulajdont, a polgári demokráciát (azt áldemokráciának tartja), a kulturális hagyományokat viszont nem kívánja eltörölni, de legalábbi csak részben, ennek tipikus példája a szovjet rendszer a 30-as évektől, miután szakított a korai szovjet rendszer hagyományellenességével sok téren, a magánéleti kérdésekben: pl. válásellenes, szabad szex ellenes, homofób lett, azaz a kifejezetten nem politikai jellegű hagyományokat nem akarja megváltoztatni,
• gazdaságpolitikai jobboldal, demokratikus, progresszív: gyakorlatilag ez ma a nyugati világ fősodra, függetlenül, hogy az illető párt magát jobboldalinak vagy baloldalinak nevezi, akik magukat ballibeknek nevezi Magyarországon ezen a vonalon vannak, jó példa rá a francia Micron elnök mozgalma, s annak magyar másolója, a Momentum, de a többi magyar ballib is - bevallottan vagy tagadva - ide tartozik a legjobban,
• gazdaságpolitikai jobboldal, demokratikus, tradicionalista: ez azt amit röviden kereszténydemokráciának, konzervatívizmusnak szoktak nevezni, bár a mai kereszténydemokraták, konzervatvok ma már progresszív és nem tradicionalista, talán jó példa lehet erre az amerikai republikánusok jobboldali, keresztény fundamentalista szárnya, Magyarországon talán az első Fidesz-kormány, majd az MDF annak végső szakaszában próbált valami ilyesmit,
• gazdaságpolitikai jobboldal, autoritárius, progresszív: erre nem tudok jó példát mondani, talán ha annak idején a nácik népi szárnya nyert volna, az lett volna valami ilyesmi, bár ők ehhez túl balosok voltak, szóval ide nem tudok igazi jó példát felhozni,
• gazdaságpolitikai jobboldal, autoritárius, tradicionalista: mai példa nemigen van erre, történelmileg talán Pinochet rendszere a legtalálóbb példa.

Azt hiszem, ez így pontosabb, de aláhúzom, ez se alkalmas a premoderm, se a modernitást meghaladni kívánó eszmékre.

Van pár magyar ellenzéki ember, akik szinte mindig helyesen látja a helyzetet, bár ezt téves narratíva keretében teszi. Az egyik kedvenvem TGM, a másik Béndek Péter.

Az egyik marxista, azon belül nyugati neomarxista, a másik hagyományos jobboldali liberális-konzervatív. Már többször írtam mindkettőjükről.

Most Béndek zseniális új cikke ihletett meg. Abszolút helyes elemzés, persze a szerző céljait teljes mértékben elutasítom. Nem ismertetem a rövid cikkket, csak inkább hozzáfűzök.

A szerző elkeseredetten veszi észre, hogy az ellenzék gondolkozó része milyen irányt vett. Béndek azért jobb TGM-nél ebben a viszonylatban, mert ő nagy mértékben mentes a kulturális progresszivízmustól - ezt tévesen kulturális marxizmusnak szokták nevezni -, így ez nem befolyásolja elemzései értékelését.

Magam is sokan kritizáltam a "baloldalt", hogy jobboldali. Figyelem: a szó eredeti értelmében a baloldal/jobboldal gazdaságpolitikát jelent a modernitáson belül, azaz a jobboldal a tőke oldalának támogatását jelenti, míg a baloldal a munka oldalának támogatását, s semmi egyebet. Ezen belül, pontosan e mellett minkettő lehet még 2 tengely mentén megosztható: demokrata/antidemokrata és progresszív/tradicionalista. Szerintem ez a 6 típusjellemző alkotja meg a teljes képet. De erről írok még részletesebben legközelebb.

Az első halvány fecske Botka volt 2017-ben, aki megpróbált óvatosan balra nyitni. Saját tábora hurrogta le szinte azonnal, a "baloldal" mögött álló nemzetközi tényezők erős tapsolása mellett. Gyakorlatilag a teljes magyar ballib megmondóembersereg Botka ellen foglalt állást.

A csúnya választási vereség azonban nem lehetett tovább vinni a diktátumot. Nem lehetett immár megállítani azokat, akik felvetették, a "ballib" szó egy hazugság, mert nem lehet az ember egyszerre baloldali és jobboldali, s nem lehet jobboldali politikát vivő baloldal, továbbá Orbán nem azért népszerű, mert valamiféle titokzatos erők ezt így rendelték, hanem mert a komoly politikai erők közül a Fidesz politikája a leginkább balos, márpedig a magyar nép erősen balos.

Tehát megérett a paradigmaváltás. Korábban a ballib konszenzus 2 egymásnak ellentmondó pontban kritizálta Orbánt:

• kommunista, azaz balos, hiszen nem enged utat a szabad piacnak, hanem államosít, bevatkozik a gazdaságba, miközben a "modern baloldal" piacpárti,
• jobboldali, mert feudális.

Természetesen mindkét érv baromság. Egyrészt a modern baloldal nem piacpárti, hiszen ha az lenne, akkor jobboldlai lenni, ami önelletmondás, ez kb. olyan, mintha a húsevőket modern vegetáriánusoknak neveznénk. Másrészt, ami feudális az eleve kívül van a modernitáson, s nem nevezhető se balnak, se jobbnak.

A ballib oldal lázadói hatására a ballin konszenzus összeomlott, s bár a ballib megmondóemberek seregletének egy komoly része ma is rosszallással figyeli ezt, ma kezd megjelenni az új narratíva:

• a Fidesz neoliberális, azaz jobboldali, tehát csak látszólag baloldali,
• igenis el kell különíteni a liberalizmust a baloldaltól, a kettő ellentétes.

Az előbbi érvben még van is valami igazság, a Fidesz valóban nem baloldali, hanem a liberális rendszeren belül egy másik modellt épít, ami ugyanolyan liberális modell, mint amit a hagyományos ballib eszmeiség akar, csak annak másik verziója: a fejlesztő nemzeti kapitalizmus modellje szemben az idegen tőkén alapuló globális kapitalizmuséval. Az utóbbi érv meg nyilván evidencia, nincs mit elemezni rajta.

Én természetesen nem hiszem el a ballibeknek, hogy valóban megváltoztak volna, azaz mindezt csakis taktikai félrebeszélésnek hiszem, de ennek ellenére mindez nagyon pozitív fejlemény. S Béndek cikke bizonyítja: így is rettegést vált ki a meggyőzéses liberálisokból, hogy ez a narratívaváltás megkezdődött. Ha ugyanis kieresztették a szellemet a palackból, azt már nem lehet visszaterelni.

Béndek azt mondja: "A kapitalizmus elleni látens küzdelem a tolvajok oldalán [ez a Fideszt jelenti], az implicit bírálat a progresszív oldalon és az explicit marhaságok a romantikus kommunista portálokon mind a működő társadalmak modus vivendijét, a kapitalizmust ássák alá" ami teljesen igaz. S tegyük hozzá: nagyon pozitív folyamat, persze Béndek szemszögéből ez szörnyű negatívum.

Ugyanis ha folytatják ezt a vonalat a ballibek, azzal megszűnnek ballibek lenni, azaz saját magukat likvidálják. Ezért is volt a pánik Botka ellen 2 éve: semmitől se féltek jobban a nemzetközi nagyurak, mint attól, hogy az ellenzékben is lesz egy Orbán...

Alapvetően a következő 4 megoldás áll a liberalizmus gazdasági rendje, a kapitalizmus előtt:

• Az újragyarmatosítás, azaz a magállamok megpróbálják ismét felerősíteni a profitszívást a világból, majd ebből a pénzből tovább biztosítani a jólét növekedését a magállamokban, ez tulajdonképpen a szocdem jóléti államiség visszahozása, ill. bevezetése ott is, ahol sose volt (pl. USA). Ez a megoldás már egyszer bejött, a XIX. sz. végén, de ehhez valószínűleg háborúra lesz szükség, aminek a kimenete kétes, ráadásul ma már az USA-elit egy része se akarja ezt.
• Kompromisszum, a kínai modell átvétele, azaz egyeszség kötése az állammal, a profit felének átengedésével - látszódnak ebben az irányban érdekes jelek, de nem hiszem, hogy a mai világelit zöme hajlandó lenne kiadni kezéből a politikai irányítást, plusz még a vagyon felét is odaadni.
• Korporatív állam, a sci-fi antiutópiák kedvenc verziója, azaz világállam kiépítése, benne a politika teljes alávetése nagy cégeknek. Ez valószínűtlen, mert Kína és Oroszország előzetes legyőzése kell hozzá, azaz olyan erő, mely ha meglenne, simán működhetne az egyszerűbb első verzió is.
• Lassú zuhanás, tétova kapkodás - ez a legvalószínűbb, most éppen ezt a modelt viszi Brüsszel.

Mi kisemberek a legutóbbit preferáljuk. Várjuk a liberális rendszer rohadását, s időnként bele is rúgunk, hogy sietessük. Ugyanis hatalmasat hibáztak a nagyurak a félperiféria népeivel, adut adtak a kezünkbe azzal, hogy túl sokat síboltak tőlünk. A mohóság sose jó módszer, de ők komolyan elhitték, sikeresen átnevelnek majd minket. Mi viszont nem nevelődtünk át, s a szabad piac láthatatlan kezét nem csókoljuk meg, hanem ráköpünk, sőt beleharapunk. Bocs, rablóbefektető és filantlopó gazember nagyurak, nem tudtuk, hogy láthatatlan a mocskos kezetek...

http://bircahang.org/utmutato-az-esz-szamara/

A Pesti Srácok cikke Marxról tipikus magyar jobboldali tévedés, ez ihletett meg.

Hozzáteszem: 10 éve még egyetértettem volna a cikk szerzőjével. Azóta azonban tovább gondoltam a témát, s álláspontom megváltozott.

Marx 3 dolog egyszerre: filozófia, közgazdaságtan, politika.

A filozófiája jelentéktelen, s alapvetően téves.

A politikája elavult, már akkor az volt, s tévedésekkel teli,

Viszont a közgazdaságtana máig a legjobb leírása a kapitalizmusnak. Minden más próbálkozás sokkal több hiányossággal rendelkezik.

Ez utóbbi miatt nagy hatású máig Marx életműve. S a legutóbbi világválságok pluszban is igazolják Marx meglátásait.

Szóval nem érdemes az egészet egybemosva eldobni.

A Fidesz máig szenved attól, hogy részben tartja a liberális-konzervatív hagyományt. Ezért is nem vagyok fideszes.

Miért jellemző az információs buborék leginkább a liberális szavazókra?

Az ok a liberális lélek. A ballibek meg vannak győződve, eszméjük örök igazság, s minden más vélemény nem csupán ellentétes vélemény, hanem hazugság, álhír, hazug propaganda is.

Így tehát a következtetés: nincs is szükség ezek megismerésére, hiszen semmi haszon nem származhat hazugságok ismeretéből. S ebből jön a buborékban élés mint helyes életmód.

Ez az oka annak, hogy sokkal kevesebb liberális szavazó olvas, néz más irányú médiákat, mint amennyi más irányú szavazó liberális médiákat.

A Sztálin-kori antiszemitizmus egy hatalmas mítosz.

Sztálin állama másodikként ismerte el Izraelt, rögtön az USA után. S mindig voltak zsidók a szovjet vezetésben.

Az tény, ogy egy rakás Lenin-korabeli zsidó kommunista vezért likvidált Sztálin, csak hát nem az illetők nemzetisége miatt volt ez. Lenin idejében a zsidók a vezetés harmadát tették ki, azaz eleve felülreprezentáltak voltak. (Ennek oka, hogy az oroszországi kommunisták zöme városi értelmiségi volt, s a zsidók is ebben a rétegben voltak a legnagyobb számban.)

Sztálin ugyanígy likvidálta a más nemzetiségűeket is, ha azokat veszélyesnek tartotta, s a veszélytelennek tartott, hozzá hű zsidókat meg nem bántotta.

A szovjet antiszemitizmus jóval Sztálin halála után jelent meg. S persze akkor se jelentett többet mint karrierbeli diszkriminációt hivatalos szinten. Természetesen népi antiszemitizmus mindig volt - talán ma a leggyengébb ez, de ma is létezik -, de az akkor is volt, amikor tilos volt.

Szóval Sztálin sose folytatott antiszemita politikát, végig voltak közeli körében zsidók.

Sztálint a nemzetiség nem érdekelte, sose ilyen alapon cselekedett. Kivéve a II. vh. idejét, amikor egyes népeket nácikollaboráns-gyanúsnak minősített, s ellenük kollektív büntetést alkalmazott, de ezek közé nem tartoztak a zsidók.

A valóságban Brezsnyev alatt kezdődött a zsidók diszkriminálása az SZU-ban, egyes területeken a zsidó nemzetiség negatívumnak kezdett számítani, pl. a hadseregben, a legfelsőbb pártvezetésben. A zsidók számára csak a tudományos karrier maradt meg nyitva.

Tegyük hozzá: a 60-as évek végétől már minden nem szláv ellen volt ilyesmi. Különösen a legmagasabb pozíciót illetően. Közismert Aliyev esete, a későbbi független Azerbajdzsán "alapítója", akit mindenki alkalmasnak tartott utódnak Brezsnyev után, de mivel azeri és muszlim volt, nem lehetett belőle soha első ember. (Pedig egyébként nyertek volna vele, Aliyev a kínai típusú utat akarta a gorbacsovi helyett.)

Megnéztem az Új Egyenlőség szervezésében lebonyolított ellenzéki választási vitaestet.

Vicces volt. Mindenki orbánozott, s felmondta a hatályos háttérhatalmista propagandát. Párszor kifejezetten sajnáltam a résztevőket, hogy így égetik magukat.

Csak Dobrev Klárát nem sajnáltam, ő őszinte, egy fanatikus, aki komolyan el is mindazt a marhaságot, amit mond.

Talán csak Vágó Gábor mutatott egyedül emberi arcot, párszor mondott saját, önálló gondolatot is, de még neki is csak részben sikerült függetlenedni a ballib gágogástól.

A legszánalmasabb persze a jobbikos felszólaló volt, annyira jelentéktelen volt, hogy már el is felejtetem a nevét. Szegény srác, vért izzadott, hogy valahogy elmagyarázza, ő nem ballib, annak ellenére nem az, hogy a ballib frázisokat szavalja hiba nélkül.

Amit pozitívnek látok: még a legliberálisabb DK is kénytelen ma már, legalábbis szavakban, megkérdőjelezni olyan liberális tabukat, melyek legkisebb kétségbe vonása 20 éve még kódolt antiszemitizmusnak minősült.

Van egy mítosz, hogy felvilágosodás és liberalizmus nélkül nincs tudományos-technikai fejlődés. Ennek enyhített verziója szerint mindig van fejlődés, de üteme a felvilágosodás és liberalizmus miatt lett gyors.

Ebből egy szó se igaz azonban. Alapvetően a technikai fejlődés üteme ilyen: nagy ugrásokkal nő, egyre kisebb szünetekkel köztük. Minden társadalmi rendszerben, azoktól függetlenül.

Erre pár példa:

• 1 millió év kellett a tűzcsináláshoz, előtte az emberek csak a kész tüzet hordták,
• aztán kellett félmillió év az első csinált eszközökhöz, előtte csak a készen talált tárgyakkal dolgoztak az emberek,
• kellett 50 ezer év az állatok honosításához, az edénygyártásig, a ruhakészítéshez, előtte csak vadászat volt, kész edények használata, szimpla bőrök használata,
• kellett 10 ezer év a mezőgazdasághoz, előtte csak szedegették a vad termést,
• kellett 5 ezer év a bronzhoz, majd csak 2 ezer a vashoz, majd még 1 ezer az üveghez.

Lehetne nagyon sok további példát felsorolni még. A modern kort illetően pl. gondoljunk csak arra, hogy alig 70 év a különbség az elektromágneses erő és a rádióaktivítás első gyakorlati felhasználása között.

Az Olga jelenség eltűnésével az ATV sokat javult. Olga persze vicces volt, ő még régivágásű ballib megmondóemberek egyike, akinek mindig igaza van, s mindenki fasiszta, aki más mond, mint ő.

Olgát azért volt érdekes nézni, amiért annak idején a Pravda vezércikkét olvasni: megtudhatta az ember mi az éppen hatályos egyetlen igaz álláspont.

Krug Emília már hasonlít egy valódi újságíróra. Bár ballib elfogultsága ugyanúgy tény (de, szeretném aláhúzni, ez önmagában nem baj), mégis, akkor is keményen kérdez, amikor számára szimpatikus szereplőt interjúvol.

Hozzáteszem: nőként is pozitív jelenség, elsősorban amiatt, hogy nem próbál meg titkárnőnek öltözni.

De a legjobban akkor kezdtem el kedvelni, amikor az elmebeteget évek őket sikeresen alakító Bartus letámadta őt blogjában. Rögtön sokkal szimpatikusabb lett Emília!

Most, hogy közeledik a keleti számítás szerinti Húsvét, ill. a nyugati számítás szerint el is múlt, érdemes emlékeztetni Jézus példájára.

Alapvetően két kézzel helyes szembesülni a hétköznapokkal keresztényként, ahogy ezt Jézus is tette:

• egyik kezünk toleránsan simogat, halk szóval békegalambot ereszt,
• másik kezünk odacsap, háromszoros bosszúval, szegecselt acélostorral.

A példa megfontolandó, s mindig a két pont együtt veendő fogyelembe.

Vita volt pár hete egy fideszes és egy ballib politikusnő között.

Nehéz hibás álláspontot védeni.

Különösen hiteltelen, amikior egy családos, heteroszexuális nő akar családellenes politikai filozófiát védeni.

http://bircahang.org/krisztus-tanito/

Amikor a hülyeség kölcsönös.

Az egyik oldal prostituáltnak kiált ki egy nőt, mert kilátszik a bugyija csücske rövid szoknyája miatt.

A másik oldal erre ingert érez, mivel is lehetne a hülyeséget sokszorozni, s gyorsan rá is jön: a rövid szoknyája miatt kilátszó bugyijú nő távolról történő, nyilvános lefényképezését szemerémsértő, perverz lesifotózásnak minősíti.

Most komolyan: mindkét oldal azt szeretné, ha minden nő burkában járna, s csak így lehetne őket fényképezni?

A materializmus fő gondja a XX. századi csillagászattól jött.

A klasszikus materializmus örök anyagról és örökm világról beszélt. Ez így koherens is. Belekötni nem lehet.

S az idealizmus is koherens, azt mondja, van puszta örök létező, mely létrehozza a világot, az anyagot.

Sőt, a materializmus nyerő ebben az esetben, Ockham elve alapján mondhatja Istent felesleges elemnek.

A modern tudomány megjelenésével a kép tiszta lett: a keresztények hittek a teremtett, időben véges világban, míg a szcientisták, ateisták a végtelen világban. Mindkettő koherens.

A materializmus a XX. sz. elején került bajba, amikor a természettudományok elkezdtek világkeletkezésről beszélni. Ez nagy probléma, hiszen már így magyarázni kell mégis hogyan lett a semmiből valami.

A materializmus nem tud ezzel máig megküzdeni: egyszerre hirdetni a keletkezést és az oknélküliséget.

A Qubit cikket írt a szimuláció témáról.

Ma ez nagy divat, kb. mint 100 éve a relatvitás, vagy 200 éve a több dimenzió.

A gond az, hogy a kérdésnek nincs semmilyen gyakorlati jelentősége. A szimulációban élőnek ugyanis mindegy, hogy szimulációban él-e.

Mert mit változtat bármin is, hogy ez a világ szimuláció-e. Eleve mi a különbség a szimuláció és a valóság közt? Szerintem minden szimuláció, ami nem örök létező, s azt ami nem örök létező az mind az örök létező általi szimuláció. Ezt más szóval úgy mondják: Isten megteremtette a világot.

Szóval nyilván a világ teremtve lett, azaz szimuláció, ez a teremtés módszere. De nem mindegy ez minden gyakorlati szempontból?

Sok vallás és filozófia eljutott ide. A keleti és a nyugati gondolkodás csak abban tér el, hogy a keleti arra hajlik, hogy maga a szimuláció is része Istennek, míg a nyugati arra, hogy a szimuláció Istenen kívüli. Azaz panteizmus és semmiből teremtés. De a benne élő szempontjából ez mindegy.

Szóval tessék oszolni, nincs itt semmi látnivaló.

A vitázós kedvű formátus lelkész ismét vitázik, az index.hu szervezésében.

Mivel ugyanő már egyszer előadta ugyanezeket az érveit, s erről írtam is, nem ismételném magamat, csak az eltéréseket írnám le.

Ezúttal vitapartnere nem az enyhén infantilis, kevés releváns tudással rendelkező, tudatlanságát trágársággal pótló Erdélyi Ágoston ateista blogger, hanem a nehézkategóriás Orosz László. Ez a vita minőségén sokat emelt, a református pap végig kénytelen volt érvelni a nagytudású ateista vitapartnerével szemben.

Amit leírtam múltkor mint gyenge érvet, nevezetesen azt írtam, hogy Nagy Gergely 4 érve közül 3-at egy tapasztaltabb ateista simán cáfolna, nevezetesen a finomhangulás érvét, az objektív erkölcs érvét, s a Jézus-érvét, nos, ezeket Orosz le söpri magabiztosan.

A lelkész fő jó érve, a metafizikai érv viszont cáfolhatatlan, Orosz bicskája is beletört. Egyrészt próbált csúsztatni, másrészt megkérdőjelezni az érv értelmét, ezzel önmagát azonban ellentmondásba víve. Hiszem ha nem kell okság, akkor miért kellene bármi másban is, márpedig ez az érvelés minden tudományos gondolkodás alól is kihúzza a talajt.

http://bircahang.org/az-intelligens-autista-es-a-pszichologiai-trukkok/

http://bircahang.org/muveszetek/

Mivel régi ismerősöm az illető, megnéztem legújabb videóját. Hozzéteszem: feleslegesen elvesztegetett 2 óra volt ez, abszolút banális volt a vitának hazudott baromkodás. De ha már megnéztem, írok róla. Viszont másnak nem ajánlom.

Ezen az új videón egy református teológussal "vitázik" a magát magyar Dawkinsnak képzelő blogger.

Meg kell mondanom, a református teológus csalódást okozott. Több érve nem volt a helyén, s nem használta ki egyszer se az alkalmat ateista vitapartnere szétzúzására. Ami döbbenetes: ezzel a kifejezetten rossz teljesítménnyel is égenjáró csillagnak hatott a teológus az ateista prófétához képest.

Mellékes, de valamiféle szent hagyomány a magyar ateista megmondóembereknél, hogy állandó trágárkodás szükséges?

A teológus először is számtalan magaslabdát adott, amiket egy jobb ateista azonnal lecsapott volna. Kezdve ott, hogy először azzal a megdöbbentő állítással állt elő, hogy képes bizonyítani Istent. Aztán persze kiderült: ő is csak révezető érvekre gondol, nem valós bizonyítékoka.

De ez hagyján, ezek után felsorolt 4 alapérvet. melyek közül a 4-es számú - a Jézus-érv - azonnal lesöpörhető, de a 3-as számú - az erkölcs érv - is szétzúzható egy tapasztaltabb ateista által. A 2-es érv a finomhangolásról szintén nem erős érv, bár jobb. Tulajdonképpen egyedül az 1-es érv - a matematikai-fizikai - számítható erős érvnek. Az, hogy nem volt képes ellenérvelni egyikre se az ateista vitapartner nem a református vitapartner érdeme, tegyük hozzá. Ill. az igazság kedvéért tegyük hozzá: a finomhangolás ellen próbált érvelni, de gyorsan belezavarodott.

De lássuk a másik 3 érvre az ateista ellenérveit! Az 1-es érv ellen nem mondott semmi értelmeset, ill. amit mondott, azzal ellenfelét támogatta meg, észre se véve ezt. A 3. érv esetében kiderült: az ateista vitázó nem érti az "objektív erkölcs" kifejezést. A 4. érvnél meg egyenesen félrebeszélt, a témához nem kapcsolódó bibliai leírt eseteket emlegetett.

Az ateista vitázó 2 darab érvet hoz fel saját maga mellett: a vallás nem más, mint a nem ismert természeti törvények pótléka, továbbá Isten fogalma önellentmondó.

Az előbbi teljesen abszurd állítás, csak arra kell gondolni, hogy nem csak a "sötét középkorban" - ami a valóságban sose léetzett -, de a jóval korábbi korokban se azzal foglalkozott a kereszténység, hogy villámokat, földrengést, stb. magyarázzon, hanem metafizikai kérdésekkel foglalkozott, lásd a legkorábbi keresztény teológiát, filozófiát ezzel kapcsolatban.

Ami pedig az önellentmondó Istent illeti, persze, hogy az, ha valaki direkt olyan definíciót ad, mely önellentmondást tartalmaz. Amikor erre a református vitázó rámutatott, az ateista vitázó a saját bűnével vádolta meg vitapartnerét, hogy ő adott rossz definíciót! Tegyük hozzá: még ha az ateista definícióját el is fogadjuk, akkor sincs ellentmondás, a mindentudás és a mindenhatóség nem zárja ki egymást, bárhogy is értelmezzük a mindenhatóságot.

Tegyük hozzá, a református vitázó mindvégig higgadt, nyugodt, magabiztos volt, de jegyezzük meg, ez nem volt túl nehéz, mivel vitapartnere egyszer se volt képes megszorongatni őt.

Ami az ateista vitázót illeti, képtelen volt saját gondolatait szabatosan megfogalmazni, évszázadok óta elvetett ateista érveket se tudott rendesen előadni, majd saját zavarát heveny csúsztatással és demagógiával, mindezt folyamatos trágárkodással fűszerezve, kompenzálta.

Hosszasan lehetne sorolni az ateista fél gyöngyszemeit, lásd "az ősrobbanás az űrben volt", a "transzcendens" és a "semmi" szó nem értése, a "mindenhatóság" félremagyarázása, s mint már említtetem, nem érti az "objektív erkölcs" jelentését.

A református fél a vita közepére láthatóan elunta magát, kb. mint amikor valakinek a játékpartnere olyan gyenge, hogy már nem élvezet a győzelem ellene, így meg se próbálta szabatosan elmagyarázni az alapokat se, hiszen érezte, ehhez a vitapartnerhez elég egy felületes magyarázat is, lásd azt a részt, amikor nem ad rendes választ a létező rossz problémájára.

Az előbbiek hatására az ateista vitapartner fokozza a trágár stílust, elkezd immár szabályosan félrebeszélni. Üres, bizonyítás nélküli állításokat sorjáz, lásd nincs nyoma Istennek a világban, az ateizmus nagyobb boldogságot eredményez, stb. Ezután jön a személyeskedés, lásd aki velem egyetért, az gondolkodó lény, míg aki nem, az csak betanult szövegeket biflázza agyatlanul. Valamint az örök ateista módszer: a Biblia szövegének szószerinti értelmezése.

Focinyelven ez a meccse 10:0 a református csapat részére, ebből 8 gól úgy született, hogy az ateista csapat elfeledkezett a védekezésről. A meccs maga viszont ötödosztályú szint, olyan, melyre csak a játékosok rokonai mennek el.

Ezt a cikket olvasva, eszembe jutott a régi zsidó vicc:

Kohn és Grün elhatározzák, megkeresztelkednek. Először Kohn teszi meg, várja őt Grün a templom előtt. Nemsokára kijön a templomból Kohn és Grünhöz fordul:

- Van hozzád egy kérdésem, Grün. Miért feszítettétek meg Jézus urunkat?

Sok mindenben tisztelem a latin-amerikai baloldalt, egészen mások, mint az, amit baloldalnak hívnak Európában. De az utóbbi időkben elhatalmasodik rajta is a kultúridiótizmus. Aminek a cikkben leírt eset kiváló példája.

További mondatok helyett egy kép, íme így néz ki egy spanyolok által leigázott mexikói őslakos, természetes az őslakos feleségével együtt:

Azt mondják, nem lehet az álmot és a valóságot megkülönböztetni. Ez régi filozófiai kérdés. Talán legkorábban a kínaiak vetették.

S alapvetően igaz is, de van egy specifikus terület, melyben a különbség tapintható.

Az ébrenlet egyik sajátossága, hogy fizikai képtelenségek nem hajthatók végre, pl. nem tudunk lebegni, miközben álmában szinte minden embernek van olyan esete, hogy könnyedén képes pl. lebegni. Fordítva pedig az álmok egyik sajátossága, hogy könnyű feladatok sokszor abszurd módon megnehezednek, pl. a sarkon befordulva, majd visszamenve a sarkon már nem találjuk azt a boltot, mely elvileg 20 méterre volt mögöttünk. A valóság álmodás alatt úgy képes változni, ahogy sose ébrenlét alatt. Ha ébrenlét alatt a sarkon befordulva, majd visszamenve a sarkon megint körülnézünk, a változások mértéke kicsi lesz, s minden változás logikus lesz, nem fogunk cseppet se meglepődni. Ezzel szemben álomban ugyanez lehet teljesen drasztikus változás is.

Az olvasó is megpróbálhatja ezt. De sokat kell hozzá gyakorolni. Egyfajta részleges tudatosságot kell kialakítani az álmainkban. Ez fordítva megvan: hiszen ébren mindannyiunk képesek vagyunk visszaemlékezni álmainkra, legalábbis a nagy többség képes erre, legalább az ébredés utáni percekben. Na most, ez el kell érni fordítva is: azaz álmunkban emlékezzünk vissza az ébrenlétünkre. Tudattalanul erre is képes mindenki, hiszen az álomban jellemzően olyasmik vannak, amik kapcsolatban állnak az ébrenlét alatt tapasztaltakkal. De ha ezt tudatosítjuk, elérjük, hogy álom alatt ugyanúgy emlékezzünk az ébrenlétre, ahogy ez fordítva megvan. Persze ezt elérve, nem fogjuk tudni, most éppen ébren emlékszünk az álomra, vagy álmodva az ébrenlétre, de ez nem is baj.

Sajnos ez azonban nem mindig hasznos: az álmok legnagyobb részében nincs ilyen szituáció. Továbbá, ha pedig van is ilyen szituáció, továbbra se fogjuk tudni, mi az álom és mi az ébrenlét, melyik az "igazi" - szerintem ez utóbbi kérdés eleve értelmetlen, mert mind a kettő "igazi" -, de legalább azt fogjuk tudni, a kettő közül melyikhez tartozik az éppen szóbanforgó állapot.