Bár 99 % az esélye, hogy nem fogok szavazni ősszel, megnéztem az ellenzéki előválasztási vitát. Egyébként ha a választás napján Budapesten lennék, szavazhatnék, mert jogilag ma is budapesti lakos vagyok, bár ténylegesen nem élek ott 12 éve. Mondtam, hogy egyébként a szülővárosom Budapest?

Nagy próbatétel volt az anyag meghallgatása. Kb. mint az amerikai választások a legtöbb esetben, azaz gyakorlatilag mindenben egyetértenek a felek.

A jelöltek: Télinapforduló Geri, Kálmán Szolga, s Kempelenfarkasiusz Gábor, legalábbis így jegyezhetőek meg legjobban a jelöltek nevei.

Vicces, hogy az első előválasztáson még moderátorként résztvevő ex-műsorvezető a második előválasztáson már jelölt. S mi lett közben Fodor Gáborék emberével, ő hová tűnt?

Hiányoltam a kétfarkúakat. Sok poénra volt ugyanis lehetőség a sok bizseregtető közhely közepette.

Mire is számítanak az egyes jelöltek a valóságban:

• Karácsony: azokra akik úgy általában ellenzékiek, de nem kedvelik Gyurcsányt se,
• Kálmán: természetesen a hagyományos régivágású ballib törzstáborra, valamint azokta az ellenzékiekre, akik szerint egy erős vezető kell Orbán ellen,
• Kerpel-Fronius: azokra, akik szerint Karácsony egy balek, Gyurcsány meg egy szektavezér, s azokra, akik nem határozottan ellenzékiek, de a Fideszt se szeretik.

Egyébként az egész ügy mögött szóba se kerül maga a város, az egyetlen cél a valamikori jövőbeli kormányváltás előkészítése. Ebben Puzsérnek teljesen igaza van. Ha ugyanis a városról lenne szó, nyilvánvaló, hogy Tarlós az ideális jelölt.

Maga a választás erőpróba lesz a lakosok számára. Sikerült-e a liberális propagandának teljesen meghülyíteni a többséget vagy sem.

Miért jellemzően nemzetellenes a magyar baloldal, s miért nem az a szlovák vagy a román baloldal?

Több oka van, de a következőket emelném ki:

• csak Magyarországon lett az a jelenség, hogy a baloldalt nagyon nagy arányban kisebbségiek - zsidók és németek - dominálták a kezdetekben, ezért számukra nyilván nem volt érdekes a magyar nacionalizmus semmilyen formában,
• Magyarországon Trianon előtt a kisebbségektől való félelem fontosabb volt az elnyomásnál, az alsóbbosztálybeli magyar inkább volt szolidáris a magyar elnyomójával, mint az idegen alsóbbosztálybelivel, így amikor megszűnt a kisebbségi probléma Trianonban, a helyzet torzult a lelkekben,
• a magyar baloldal sokkal liberálisabb a más kelet-európai baloldaloknál, a magyar baloldal de facto klasszikus jobboldali liberális, míg a magyar jobboldal de facto harmadikutas, balos, emiatt a magyar baloldal hagyományosan elitista, sose populista, az elit pedig nyugatos.

Ez Puzsér egyik beszélgetésének hatására jutott eszembe, ahol - tévesen - azt a magyarázatot adják, hogy a liberalizmus és a nacionalizmus csak Magyaroszágon szakított egymással, pedig ez nagyon nem igaz: a szakítás mindenhol meglett a XIX. sz. második felében. Egyébként a beszélgetés érdekes, ezt leszámítva nemigen hangzanak el egyéb hibás állítások. A másik, ami miatt írok erről az a higetetlen hisztizés, ami a mai magyar ballib törzsközönségben uralkodik a magyar focicsapat sikerei miatt.

Egész Kelet-Európában megpróbálták eladni ezt a kamut, hogy a munka az dicsőség, de a tőkés meg mégis munka nélkül jogosult mindenre. Szóval a dolgozó dolgozzon jól, igyekezzen, segítse minden módon a "munkaadóját" - már ez a szó is abszurd, a helyes szó: munkáltató -, s ha nem így tesz, akkor erkölcstelen. Közben a vállalkozó-munkáltató meg valamiféle emberfeletti szent, akinek minden jár, mert ő kockáztat, fantáziadús, s mindent ő mozgat, ezzel jólétet árasztva szerte.

Fokozott gazemberváltozata ennek az, amikor még önálló és kreatív tevékenységnek is hazudják a szimpla alkalmazotti munkaviszonyt. Lásd, a boldog dolgozó még örül is, hogy dolgozhat jóakaratú munkáltatójának, s az igazi jó dolgozó magánélete részének tekinti munkaviszonyát is. Egyesen hálatlan alak az a dolgozó, aki nem lelkes.

Szerencsére ezt a liberális maszlagot egyre kevésbé veszik be az emberek.

A dolgozó csicskás. A legnagyobb csicskás meg az, aki engedi, hogy bebeszéljék neki mindezt, komolyan veszi, hogy ő a "kreatív" munkája révén megvalósítja magát.

Aki meg ezt nem engedi, az csak egy öntudatos proletár.

A liberális mese szerint a kapitalizmus a jólét és a szabadság alapja, mert végre az állam megszabadul felesleges szerepétől, a szabad polgárok meg egymással versengve javítják a környezetet, ezzel egyszerre az optimális gazdasági eredményeket elérve és növelve közvetve mindenki életszínvonalát.

A valóságban a kapitalizmus kezdete minden országban az, hogy az állam átadja gazdasági hatalmát egyes hozzá hű magánembereknek. Majd ez a magánhatalmat támogatja minden eszközzel, míg az meg nem erősödik kellő módon, hogy képes legyen immár önmaga is ráerőltetni másokra akaratát.

Közben a cél minden verseny kiiktatása persze. Versengő piac egyébként is csak mikroszinten van, mondjuk kis boltok közt. De a nagytőke sose így működik.

Az eredmény: kialakul egy olyan gazdasági hatalom, mely kívül kerül minden állampolgári kontrollon.

Az irányított kapitalizmus, s annak mai legfőbb modellje, a kínai modell ennél jóval enyhébb. Egyébként a modell nem is kínai, mert nem ott találták ki. Kína csak 30 éve vette át, eredetileg Japánból, Koreából, Szingapúrból, Tajvanról származik (bár tény: ez utóbbi 2 de etnikailag kínai). Itt az állam szerepe megmarad, így a kontroll lehetősége is.

Az eredeti nyugati modell rég befuccsolt, már nyugaton se forszírozzák. A nyugati jóléti állami modell is már komoly váltás az eredetihez képest, csak ehhez szükséges elem a folytonos profitkivonás más országokból, ami egyre kevésbé működik. Innen a válság.

Mi lett volna, ha Magyarországon találtak volna olyan földgázkincset, mint amit Norvégiában 50 éve, amiből az ország felemelkedett mára a legmagasabb életszínvonalú országok közé?

Lett volna sok vita. Jöttek volna független szakértők, nemzetközi szakemberek, meg civilek. Hamarosan konszenzus született volna, hogy az állam rossz gazda, azaz nem lehet állami tulajdon se a földgáz, se annak kitermelése, hanem oda kell adni az egészet a lehető leggyorsabban egy külföldi befektetőnek az ár századáért. S azok a kevesek, akik megjegyezték volna, hogy ez abszurd ötlet? Róluk ki lett volna jelentve, hogy szalonképtelenek, meg fasiszták és sztálinisták, meg kódolt antiszemiták, s nem értik mi egy modern fejlett piacgazdaság.

Az igazi vezér olyan címet adat magának rendszere által, mely igyekszik nem beépülni a hierarchiába.

Aki nem érti ezt, az egyre hosszabb és bonyultabb címeket ad a vezetőknek, abban a hitben. hogy a több szó többet ad. Pedig nem, az igazi nagyság nem több szó, hanem más, kivül van.

A kommunista rendszer elvben sose volt vezérelvű, s amikor a gyakorlatban azzá vált, akkor se akarta ezt nyíltan kimutatni. A kommunista vezérek tisztsége olyan hosszú volt, hogy fél percig tartott a kimondása. A klasszikus példa mondjuk Brezsnyev volt: a Szovjetúnió Legfelsőbb Tanácsak elnökségének elnöke és a Szovjetúnió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára. De Castro esete is hasonló: főparancsnok, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, az Államtanács és a Minisztertanács elnöke.

A nácik és a fasiszták jobban értették ezt. Hitler nem halmozott címeket, ő volt a Vezér, s kész.

Isaac Asimov jól értette ezt, az Alapítvány-sorozatban a legnagyobb hatalmú egyén címe Első Polgár.

A magyar politika tér kitisztult az EP-választásokkal, ismét csak a népi-urbánus ellentéte mentén működik.

Ennek azonnal jele a Budapest főpolgármesterének ellenzéki jelöltségében bekövetkező azonnali drasztikus változás.

A ballib agytröszt egyszerűen megunta csicskásainak idétlenkedését, pl. mindenféle Télinapforduló Gerik marháskodását. Irányított, de mégis független emberek helyett most hithű pártkatonákra van szükség. Erre meg is jött a választói felhatalmazás a DK kiütéses diadalával az ellenzéki térfélen belül. Szóval most dobják Gerit, helyette igazi keménykötéses versenyzőt, az agytröszt egyik tagját, Olgát vetik be.

Persze, akárkit vetnek be, esélytelen lesz Tarlóssal szemben. Túl sokan emlékeznek még a ballibek polgármesterkedésére Budapesten. Hiába 60 %-ban ellenzéki Budapest, az ellenzéki érzelműek nagy része se akarja vissza Demszkyt.

Ki akarná ismét visszahozni azt? A ballib kampány hatástalan, a választópolgárok nem valamiféle ideális állapothoz képest ítélnek, hanem a létező alternatívához képest, az pedig a Demszky-féle rombolás.

Végülis ki akarná csak azért megbuktatni a jól dolgozó Tarlóst, hogy ezzel megbüntesse Orbánt?

Nem tudjuk még mi lesz a vége, de az az erős érzésem van, hogy Orbán stratégiai hiba elkövetésére készül.

Rövidtávú taktikai okból arra készül, hogy visszavezesse a Fideszt a Liberális Néppártba (EPP).

Valószínűleg erre a következő érvek lesznek felhozva:

• így tudja a Fidesz segíteni majd az EPP-ben belüli konzervatív kisebbséget a liberális többség ellenében,
• nagyobb lesz a Fidesz hatása a legnagyobb európai frakció tagjaként.

Mindkét érv téves:

• egyetlen európai frakció se elég erős, szóval mindegy, ki melyikben tag,
• az EPP azon statusquo oszlopa, mely ellen állítólag harcol a Fidesz, abszurdum tehát ott tagoskodni,
• az EPP egészében liberális, vagy olyan típusú, mint az SZDSZ volt, vagy olyan típusú, mint ami a Fidesz volt 2009 előtt.

Ha a Fidesz vissza akar térni 2009 előtti önmagához, ez recept a biztos kudarcra már 2022-ben. Ez ugyanaz a vonal, amit a Jobbik próbált "néppártosodása" következményeként: azaz zsákutca. S semmi értelme.

Én biztosan nem szavaznék soha egy 2009 előtti típusú Fideszre.

Ritkaság: egy hiteles film.

Ami meglepett az új Chernobyl című filmsorozatban: jól lett ábrázolva a 80-as évek szovjet valósága, mind a tárgyi, mind az emberi elem tekintetében. Ez ritkaság nyugati filmekben. S ezen az se segített volna önmagában, hogy a filmet a volt Szovjetúnióban forgatták, a statiszták pedig ex-szovjetek emiatt.

Szóval jól lett megcsinálva. S a színészek is jól alakítják szerepüket. Abszolút hitelesen adják vissza a korabeli szovjet embertípusokat. Annak ellenére, hogy egyes főszerepek nem lett jól megírva, pl. Scserbina karaktere nagyon-nagyon karikatúraszerű lett.

A legjobb színész persze Emily Watson, aki annyira zseniális színésznő, hogy gyakorlatilag bármit képes eljátszani.

Ez a későszovjet kor sajátos volt. Egyrészt volt a hivatalos ateista, materialista tanítás. Másrészt meg hatalmas erejű volt a lappangó vallásosság. S ez a kereszténység elnyomottsága miatt sokszor vad, ezoterikus alakban jött elé.

Benne éltem ebben a környezetben 1980-1985 közt.

Azaz nem csak az számított, hogy az átlag orosz ember antiindividualista, s képes magát feláldozni a közösért, de az a naív hit is, hogy a lélek az anyag felett áll még a hétköznapokban is. Az emberek eldarálták a kötelező tanítást, hogy a lét határozza meg a tudatot, meg az alap adja a felépítményt, meg hogy a tudat az anyag legfelsőbb szervezettségi foka, de mindebben annyira nem hitt senki, hogy még a hivatalos propaganda is használta az antimaterialista nézeteket.

Én egyébként nem voltam kitéve a csernobili sugárzásnak, abban az időben, amikor megtörtént, éppen Kubában voltam.

Csak az első 3 részt láttam, szóval az utolsó 2-re nem vonatkozik ez az írás.

A helység nevének helyes ejtése oroszul kb. "csjernóbül", ukránul pedig "csornóbül".

A tömegember a rendszer éltető eleme. Ő mindig korrekt, azt mondja, amit éppen "szabad" az éppen hatályos közvélemény szerint, azt nézi, olvassa, ami éppen népszerű, élteti az éppen aktuális arany középutat, elítéli a "szélsőséget". Sosincs saját véleménye, sőt csúnyán néz arra, akinek ilyen van. Ha valamely pártnak híve a tömegember, akkor egyetért az illető párt minden szavával, vagy - ha picit okosabb - kiemel az adott párt szövegéből 2-3 kevésbé fontos pontot, s ezekkel látványosan nem ért egyet, majd veri a mellét, hogy ő milyen független.

A tömegemberre az ideális rendszer a liberális demokrácia természetesen.

A kisember nem tömegember. A kisember felismeri saját elnyomottságát, bár nem harcol ellene. A kisember rendszerkritikus, akkor is, ha nem folytat semmilyen politikai tevékenységet.

A dunai baleset kapcsán ismét beigazolódott, az ember a halál esetében másképp reagál, mint más balszerencsés esetnél.

Amikor azt halljuk, valaki halálos betegséget kap vagy szörnyű módon hal meg, az érzés egyszerre rossz és jó bennünk. Miért jó? Mert reménykedünk, minket nem fog ugyanez elérni. Mindig megvan mindenkiben egy kicsi öröm, hogy "nem velem történt", bármennyire is rejtjük illendőségből. S jó eséllyel igazunk is lehet, hiszen lehet, hogy nem kapunk halálos betegséget, vagy nem a legrosszabb típusú halálos betegségben fogunk szenvedni, s az is lehet, hogy hirtelen halunk meg, vagy csendesen, különösebb szörnyűség nélkül.

De egy valamitől nem lehet elmenekülni, az maga a halál. Ha a legszebb, legkényelmesebb módon is, ha a lehető legtávolabbi időben is, ez mindenkinek a sorsa. Itt nincs kibúvó, nÍncs hely örömre.

Mikor érzünk hasonlót? Minden olyan esetben, amikor valamit személyesen, egyedül kell átélnünk, s nincs segítség kívülről. Pl. egy kellemetlen orvosi manipulációra várva. De ilyen egy tapasztalatlan fiú első valódi szexuális tevékenysége, vagy akár egy szigorú vizsgára való várakozás is.

Visszaolvasva mit írtam a magyar EP-választásról pár nappal a választás napja előtt, egyetlen dologban tévedtem: én a Momentum kiesésére számítottam. Azon az alapon, hogy a DK elszívja a Momentum táborát, s ezzel a legerősebb ellenzéki párt lesz.

A DK valóban a legerősebb ellenzéki párt lett, de sokkal inkább az MSZP kárára. Tudtam, hogy a DK le fogja győzni az MSZP-t, de hogy ennyire, arra álmomban se gondoltam. Ez csak azt fogja jelenteni: az MSZP megsemmisülése gyorsabb lesz.

Tulajdonképpen a magyar választási eredmény kiváló. Az egyetlen dolog, aminek nagyon nem örülök, az az erős Momentum. Minden mással elégedett vagyok.

Miért örülök az erős DK-nak és nem örülök az erős Momentunak, mikor ez a két párt gyakorlatilag ugyanazt mondja? Azért mert míg a DK vállalhatatlan a nagy többség számára, azaz sose lesz képes hatalomra kerülni, plusz olyan módon viselkedik, ami a "baloldali" tábor jelentős számára is elfogadhatatlan, addig a Momentum inovatívabban, kevésbé leleplezhetően képviseli a nyugatos, liberális eszmevilágot, így képes lehet szavazótáborát növelni a jövőben.

Ami a legfontosabb következtetés szerintem: Magyarországon esélytelen a baloldal, mármint a szó valós értelmében. Magyarországon a választóvonal nem bal-jobb, hanem liberális-nemzeti, vagy mondhatjuk úgy is, hogy urbánus-népi. Az LMP kudarca bizonyítja ezt, de még az MSZP kudarca is: az LMP sokáig próbálta vinni a ténylegesen baloldali vonalat, s az MSZP-ben is volt egy erősen kisebbségi rész, mely hajlandó lett volna nyitni ebbe az irányba. Most mindez csúnyán megbukott. S ha az LMP fel is támad, mert pl. visszatér a schifferi gyökerekhez, akkor is örökre kispárt marad, melyet mindkét oldal erősen kékelkedve figyel, de különösen a liberális oldal, mely számára az eredeti baloldali eszme leginkább a nemzeti oldal valamilyen álcázott verziója.

Egy szóval: az úgynevezett "baloldalon" belül a tényeges baloldal kiütéses vereséget szenvedett a (neo)liberális erőktől. (Tegyük hozzá: a "neo" előtag valójában felesleges, kicsit olyan ez, mint a kommunistáknál a "sztálinizmus" szó, csak álcának kell.)

Szóval visszatér a hagyományos liberális-nemzeti eloszlás Magyarországra, immár nyíltan. A Momentum nyíltan, bevallottan liberális párt, egyfajta új SZDSZ, de tanulva az SZDSZ legdurvább hibáiból, nélkülözi az SZDSZ legvadabb jellemzőit, leginkább a dühöngő magyarellenességét, pl. látványosan nem uszítanak a határontúli magyarok ellen. A DK pedig marad a hagyományos magyar ballib párt, azaz magát baloldalinak hazudó, valójában ultraliberális szervezet.

A Fidesz most duplán ünnepelhet. Először is megerősítette pozícióját, másodszor pedig ellenféle végre a hagyományos ballib oldal ismét. Eltűnt a veszélye mind egy újbalos, mind egy alternatív jobbos projektnek.

Magyarország sajátos hely az EU-ban: nem érte el se a zöld hullám, se az újbalos hullám, s mindkettő kudarcának az oka a Kelet-Európán belül Magyarországon legerősebb ballib szellemiség.

Ami egész Európát illeti, a helyzet nagyszerű. A 6 legfontosabb tagállamból - ezekben él a lakosság 70 %-a - 4-ben rendszerkritikus párt nyert (Anglia, Franciaország, Lengyelország, Olaszország), csak 2-ben nyertek a brüsszelita erők (Németország, Spanyolország).

Az EP-ben a status quo kemény magja, a két fő liberális párt elvesztette többségét, kénytelenek lesznek magukhoz venni vagy a nevükben is liberálisokat és/vagy a zöldeket. A folyamatok jó irányt mutatnak: egyre csökken a liberalizmus élettere.

Bár ez keveseket érdelel, elmondom: a bulgáriai EP-választás katasztrofális eredményeket hozott. A rendszerhű erők nagyon nyertek, sőt több fanatikusan brüsszelita képviselő is bekerült (egyik a szocialisták listáján, másik a kormányzó GERB listáján, harmadik pedig egy önálló liberális-konzervatív listán). A rendszerkritikus erőkből 1 jutott be, 2 darab képviselővel, az összesen 17-ből. S még ha ide is számítjuk az egyik rendszekritikus szocialista képviselőt, ez nagyon rossz eredmény. Mint minden hasonló esetben, Bulgária mindig késéssel követi az európai folyamatokat.

Bulgáriában nehezebb választani az EP-választáson, mint Magyarországon.

Először is háromszor annyi a jelölt: 27.

Aztán kevés a tisztán értelmezhető, világos értékeket képviselő párt.

Gyakorlatilag csak 2 csoport van, mely tisztán tud választani magának: a törökök és más muszlimok, valamint a határozottan nyugatos értékrendű választók.

Az előbbiek kb. a lakosság 15 %-a. Két párt küzd ezért a rétegért, de a kisebbik (mely a nagyból szakadt ki személyi ellentétek miatt) esélytelen. A nagyobbik párt - Mozgalom a Jogokért és Szabadságokért - hivatalosan liberális párt, tagja is az ALDE-nek, de a valóságban ez egy kisebbségi párt, mely csak azért lett ALDE-tag, mert ott még nem volt bolgár tagpárt. A párt etnikai jellege miatt a liberális bolgárok se szavaznak rá, bár magában a pártban vannak bolgárok, jellemzően dísznek, mert a bolgár alkotmány tiltja az etnikai-vallási alapú pártokat.

Ami a határozottan nyugatos értékrendű választókat illeti, ez a nagyvárosi értelmiség és reprivatizációból lett újgazdag réteg egy részének kispártja. Ez egy 5-10 % közti réteg potenciálisan. Mostanra sikerült egy viszonylag egységes szervezetet létrehozniuk Demokratikus Bulgária név alatt, miután évekig részekre esve vegetáltak. Magyar szemmel kb. azt lehet mondani, olyan ez a párt, mintha az SZDSZ vagy a DK lenne, de annak kultúrpolitikai programja nélkül. Azaz Brüsszel, a NATO, az EU, és általában a nyugat lelkes támogatása, oroszellenesség, de viszont a heves antinacionalizmus, a keresztényellenesség és a homoklobbi programja nélkül, s persze a határontúli bolgárokat se gyűlölik.

Van nagyjából még két, egyenként 15-20 %-os csoport a bolgár lakosságban, mely hagyományosan szavaz így vagy úgy, azonban náluk már nehezebb a választás.

Az egyik csoport a jobboldali, a másik a baloldali. Jobboldali alatt az értendő, aki nem szereti a volt kommunista rendet, s annak utódjait, de nyugat felé sem lelkes, bár nem is nyugatellenes, s ugyanez a viszonya az oroszokhoz. Baloldal alatt meg ugyanez, csak fordítva, azaz jellemzően a volt kommunista rend pozitívumait látja inkább, de szintén se nem nyugatellenes, se nem nyugatpárti.

A jobboldaliak pártja jelenleg a GERB, a jelenlegi fő kormánypárt. Azaz ez az a párt, mert nyugatpárti ugyan, de a Demokratikus Bulgária nyugatpártiságát és oroszellenességét túlzásnak tartja.

Jellemző elem: az egyik választási vitában (az összeset néztem) a Demokratikus Bulgária képviselője azt mondta a GERB-ről: ugyanolyan idegen test az Európai Néppártban, mint a Fidesz, de mivel ravaszabban politizál, így még nem lett kizárva, de ideje lenne kizárni, mert nem eléggé "európai".

Érdekes módon a Fidesz és Orbán állandó téma a bolgár kampányban. 1990 óta követem az összes bolgár kampányt, sose volt még ez, hogy magyar ügyek folyamatosan napirenden lettek volna.

A baloldaliak pártja a BSZP (Bolgár Szocialista Párt), s mint szavazótábor alapvetően 3 fő részből állnak:

• a régi rendszer hívei, akik reflexből az utódpártra szavaznak,
• konzervatív újbalosok, azaz olyanok, akik balrább állnak gazdaságpolitikailag a nyugati szocdem fősodortól, s kultúrpolitikai kérdésekben meg egyenesen az ellenkezőjét vallják a nyugati balos fősodorhoz képest,
• erősen liberális nyugatpártiak, akik - jellemzően származási okokból - nem fértek be a Demokratikus Bulgária féle pártokba, ezek azok, akik kb. mindenben ugyanazt vallják, mint a magyar ballibek, ők vannak a legkevesebben a szocialisták között, de nekik van a legtöbb anyagi lehetőségük is.

A BSZP utolsó pár éve arról szólt, hogy a konzervatív újbalos vezetés igyekezett likvidálni a pártban a liberálisokat. Ez csak félig sikerült azonban, aminek az az eredménye, hogy a szocialisták kampánya zavaros.

A választási vitákban is többször felmerült az ellenfelek részéről ez, pár példa:

• hogyan lehet a párt európai csúcsjelöltje az a Frans Timmermans, akinek véleménye mind a migrációról, mind a családjogi kérdésekről (genderológia, homokos kérdés, stb.) pont az ellenkezője, mint a BSZP elnökéé,
• mi a párt tényleges álláspontja Oroszországról, mikor egyes képviselői megszavazzák az oroszellenes szankciókat, mások meg harcolnak ellenük,
• hogyan lehet, hogy a párt egy része követi a nyugati fő álláspontot a magyar és a lengyel kormányzat elítélésében, míg másik része alig leplezve drukkol ezeknek a kormányoknak, s az összefogást hirdeti a V4-es államokkal.

A lakosság 35-40 %-a viszont még nehezebben tud pártot választani. Ez alapvetően a rendszerkritikus rész és a protestszavazók. Legnagyobb részük a nacionalista táborból választ, kisebb részük a pár létező, BSZP-n kívüli balos pártból.

A BSZP vezetésének célja volt ennek a tábornak a magához vonzása, de ez nem sikerült. A fő ok az, amit már írtam: a konzervatív újbalos szocilalista vezetés nem volt képes teljesen likvidálni a pártban a liberálisokat, a liberálisok fő ember, az Európai Szocialista Párt elnöke, Szergej Sztanisev az utolsó pillanatban felküzdötte magát a pártlista 5. helyére. Ezzel a BSZP a rendszerkrikus szavazók számára megszűnt mint alternatíva.

A rendszerkritikus pártok közben szidják egymást, sokszor többet kampányolva egymás ellen, mint a 3 nagy párt ellen.

A két legerősebben kampányoló párt szabályosan lejáratja egymást. Az egyik ilyen párt - Volja - vezetője az egyik leggazdagabb ember az országban, ez önmagában hatalmas támadási felületet ad, a párt fő kampányképe az, melyen a pártvezér éppen kezet fog Marine Le Pennel. A másik ilyen párt - VMRO, azaz Belső-Macedóniai Forradalmi Szervezet - listavezetője pedig harci pózban áll a plakátokon.

Valószínűleg az eredmény az lesz, hogy rekordszámú szavazat lesz elveszve, mert a sok kis párt kioltja egymást, egyik se éri el a bejutási kűszöböt.

Kizárásos alapon.

Fogom az összes jelölt listáját. A mostani magyar EP-választáson ez könnyű feladta, alig 9 jelölt akad.

S kezdem kihúzni róla az egyes jelölteket a következők szerint.

Először is törlöm az összes komolytalan és esélytelen jelöltet. Figyelem: ha valaki annyira tetszik, hogy esélytelenül is támogatni szeretném, akkor az persze kivétel ezen szabály alól. Jelenleg nincs olyan, aki annyira tetszene, hogy esélytelenülis szeretném támogatni.

Ezzel ki is töröltem az MKKP-t és a Munkáspártot. Maradt 7 jelölt.

Aztán törlöm azokat, akiknek alapeszméjével nem tudok egyetérteni.

Ezzel töröltem is a Mi Hazánkat, az MSZP-t, a DK-t, s a Momentumot. Az első ultranacionalista, rasszista, a többi 3 ultraliberális - ez az okom törlésükre.

Maradt 3 jelölt.

A harmadik lépésben törlöm azokat, melyek zavarosak vagy hiteltelenek. Azaz nem lehet megállapítani mit is képviselnek valójában. Azaz törlöm a Jobbikot.

Maradt 2 jelölt. Az LMP és a Fidesz.

Ezután ezek közül kiválasztom azt, aki kevesebb fontos kérdésben beszél marhaságot. Ez a Fidesz.

Átnéztem az utóbbi 9 év ballib gazdaságpolitikai érveit Orbán ellen.

Nos, ezeket találtam:

• Orbán kommunista, mert:
  • nem ad mindent át a szabad piacnak, miközben a szabad piac ideális működése a jólét alapja, hiszen a szabad piac láthatatlan keze a legbölcsebb lény az egész világegyetemben,
  • növeli a béreket, ezzel munkanélküliséget idézve elő, csődbe víve a vállalkozásokat, hiszen azok képtelenek kitermelni ezt a csillagászati bérszintet, plusz inflációt kelt,
  • korlátozza a tőkét, pedig az csak korlátok nélkül képes a társadalom javára működni;
• Orbán neoliberális, mert:
  • mindent átad a szabad piacnak, miközben a szabad piac működését enyhítenie kellene a kormányzatnak, ezért is nyomorog 5 millió ember, sírnak éhesen a kisdiákok, s vándorol ki az ország,
  • nem növeli a béreket nyugati szintre, ezzel kedvezve a gonosz nyugati befektetőknek, Orbán az ő cinkosuk,
  • nem korlátozza a tőkét, ő a tőke csicskása, pedig a tőke csak korlátok között képes a társadalom javára működni.

Előzetes elemzés a magyar EP-eredményekről, kevesebb mint 1 héttel a választás napja előtt. Utólag könnyű lesz elemzni, de most ez még valós kihívás.

A nagy nyertes a DK (Dobrev Klára párt) lesz. Nekik ugyanis fő céljuk legyőzni az MSZP-t, azaz a legnagyobb ballib párttá lenni, erre pedig reális esélyük van. Sőt: nemcsak a legnagyobb ballib párt lehetnek, hanem egyenesen a legnagyobb ellenzéki párt is a Jobbik összeomlása miatt.

Tegyük hozzá, a DK nyerése a Fidesz számára is kiváló hír. Orbán számára az ideális ellenfél Gyurcsány. Vele szemben a Fideszt nem kedvelők körében is állja a versenyt.

A Momentum megy a szemétdombra. A fiúk fellázadtak apáik ellen, de az apák most hazaküldik a szófogadatlan kölyköket. A Momentum ökörködő vezősége, mely alig 2 év alatt többet változtatott álláspontján, mint Orbán 30 év alatt, nem bírta a verseny Gyurcsány profi csapatával szemben. Az utolsó ajánlat feléjük: legyenek a DK ifjúsági szervezete, s ebben a csapdába be is lépett a Momentum amatőr és dilettáns vezetése.

Az MSZP összeomlik, hiszen ha nem lesz továbbra a legerősebb a ballib táboron belül, az minden eddigi erőfeszítést értelmetlenné tesz. Ami biztos: a 2022-es választáson már nem lesz az indulók közt MSZP nevű párt. Egy részt lenyel a DK, egy másik rész meg része lehet valamilyen ezután induló újbalos miniprojektnek.

A sikeresen néppártosodott ballibásodott Jobbik pedig ugyanígy: szétesik, miután nem lesz meg fő céljuk, a legerősebb ellenzéki párt státusza. Sőt, úgy néz ki, már a második ellenzéki helyre is esélytelenek. Hiába szereznek most még 1 mandátumot, jó esetben 2-t is (bár ez egyre kevésbé valószínű), ez olyan megalázó vereség lesz, amiből már nem lehet felállni.

Az LMP viszont éppen kudarca miatt éledhet újjá, Esélyes, hogy visszatérnek a schifferi modelhez - "se nem ballib, se nem Fidesz" - a mostani kudarc után. Még az is lehet, hogy magukhoz vonzzák a széteső MSZP egy részét. Mint a ballib törzstábor által kiemelten gyűlölt párt, még arra is esélyesek, hogy egyes szerveződő új mozgalmakat magukhoz kössenek.

Kövért tartom az egyetlen Fidesz-vezérnek Orbán mellett, akinek vannak fontos, önálló gondolatai.

Ezt most ismét bizonyította a homoklobbi elleni megszólalásával.

Valójában persze semmi különlegeset nem mondott. A vicces az, hogy manapság ilyen triviális igazságok nyílt kimondásával hősnek lehet lenni, dehát ez van, a liberális elnyomás mára olyan lett, hogy még egy egyszerű igazság kimondása is ellenzékiségnek számít a világhatalmi erőkkel szemben.

Pedig a dolog egyszerű: a homokosság betegség, s propagandája társadalomrombolás.

A Facebooknak van egy nagyon jó tulajdonsága.

Pontosabban a Facebook által működtetett kőkemény cenzúrának. Meg kell nézni, mi miatt tiltanak le embereket, törölnek teljes profilokat, véleményeket. Csupa olyan téma, ami nyilván fontos a Facebook mögött álló háttérhatalmista struktúrának.

Saját és velem nagyjából hasonló elveket valló ismerőseim tapasztalatai alapján az eddigi fő témák, amiért tiltás jár, ha az ember nem a "helyes" véleményt írja:

• migráció - a korlátlan migráció a háttérhatalom elemi érdeke, mind gazdasági, mind mélyebb ideológiai okokból,
• iszlám - az iszlám rövid távon segíti a háttérhatalmat,
• feminizmus - a családok nagy szálka a háttérhatalom szemében, még a legliberálisabb, legnyugatibb társadalmakban is családpárti a lakosság nagy többsége, ami súlyos zavart okoz a liberális elvek működésében, gazdaságilag is,
• homoklobbi - mint az előbbi mond, a homokosság propagálása fontos eszköz a családok, a gyermekek ellen.

Most, a múlt héten, váratlanul egy teljes új téma miatt kaptam 30-napos kitiltást. Kritizáltam a római pápát!

Még egy érv arra, hogy valójában kinek is az érdekeit védi a jelenlegi római pápa szerepát játszó argentín sómen a Vatikánban.

Akiben felmerül: hogyan tudok most írni, ha egyszer le vagyok tiltva, nos, meg lehet ezt oldani, de - érthető okokból - ezt nem írhatom le nyilvánosan.

Hatalmas ballib győzelem! Zorbán megbukott!

Végülis nem fogadták Zorbánt a Fehér Házban. Ott ácsorgott szégyenszenre az épület előtt egy órán keresztül, vasalatlan nadrágban, szotyizva. Aztán megszánták: a takarítót helyettesító diákmunkás kiment hozzá, de ő is csak azért, hogy alaposan beolvasson neki, mert leépítette a sajtószabadságot, meg a jogállamot. (Maga a takarító tiltakozásból aznap nem ment be dolgozni. Ugyanis demokrata.)

Helyette MZP mehetett be, akinek tiszteletére Trump eltáncolta az amerikai himnuszt, 21 ágyulövés leadása közben. Majd kikérték MZP tanácsát, mi legyen az USA politikája a következő évtizedben. A bátor MZP közismert egyéniség Amerikában. Most is, amikor a Trump fogadta őt, az emberek Amerikaszerte azt kérdezgették "ki az a furcsa frizurás bohóc Hódmezővásárhely világhírű polgármestere mellett?".

A rezsim médiái persze mindezt elhallgatják. Plusz Zorbán vidéken betiltotta a zinternetet, hogy ne olvashassák ott a büdös bunkók a bátor ellenzéki földalatti médiákat.

http://bircahang.org/csopaki-vanessza-ket-nap-pragaban/

Olvastam sok cikket a Bangóné féle patkányozásról. Alapvetően műbotránynak látok, a téma maga nem is érdekes.

Viszont sehol se láttam a mélyokot leírva.

Magyarországon van nagyjából 3 stabil szavazótábor:

• 10-15 % mindig baloldali (ezt alatt nem a valódi baloldalt értem, hanem az a ballib szellemiséget, amit Magyarországon baloldalnak szokás nevezni),
• 10-15 % mindig jobboldlali (ezt alatt nem a valódi jobboldalt értem, hanem az a szellemiséget, mely a ballibekkel szemben áll),
• 30-40 % nemszavazó.

A maradék 30-50 % az, mely minden választást eldönt. Ezek mindig az éppen kisebbik rosszra szavaznak, ill. időnként valamely új erőre szavaznak, innen lett a MIÉP, a Jobbik, az LMP, de még a Momentum is, bár ez utóbbi gyorsan megbukott.

Jelenleg a "baloldal" feladta a harcot, nulla esélyük van a nemszavazók többségének megnyerésére, még egy jelentős kisebbséget se tudnak megnyerni ebből a cspoortból.

Ami marad: a belvillongások.

A 10-15 % mindig "baloldali" szavazók körében van egy keménymag, mely mostanában mindig arra a ballib pártra szavaz, mely éppen a leghangosabban "ellenzéki". Ebben a műfajban alapvetően a DK a nyerő játékos, minden téren teljesítik a radikális ballib keménymag igényeit, pl. az egyetlen ballib szervezet, mely máig nyomja a határontúli magyarok elleni kampányt.

Az MSZP veszélyt érez, hogy ezúttal a DK lenyomhatja őket az EP-választáson. Erre jött Bangóné a kőkemény, előre megtervezett szövege. Most a keménymag felfigyelt: esetleg nem is akkor "Fidesz-bérenc" ez az MSZP… Ennyi az egész.

Esélyem volt közelről megtapasztalni mi is a lassan újprotestáns szektává avanzsáló katolicizmus szellemisége.

A római pápa tőlem párszáz méterre járt. Közelebb csak azért nem mentem, nehogy úgy tűnjön, agyatlan híveinek egyike vagyok.

A római pápa éppen végigköpi a Balkánt. Sátáni kacajjal rombol.

A szakralitás keletről fújdogál, készül leváltani a felvilágosodást. Ezt dühöngéssel konstatálja a nyugati elit. Ezért is lett kiküldve Francisco Conchita Borgia Wurst, a Tűzmelegföld Szócsöve, hogy leokádja a balkáni földeket, ahol egykor maga Pál apostol hirdette az igét. Most viszont itt a csicskás ateista hirdeti a romlottságot, agitálva a homoklobbiért, az iszlamizmusért, a háttérhatalmi békéért.

S meg is lett szervezve neki egy háttérhatalmista rendezvény Szófia központjában, szerencsére csekély részvétellel.

Jó jel persze, hogy a háttérhatalom békéért imádkozik urához, Sátánhoz. Ez azt jelenti, gyengék.

Nos, kedves tűzföldi sómen és bandája, nem adunk nektek és gazdáitoknak békét, nem egyezünk ki döntlenben, csakis a feltétel nélküli kapitulációt fogadjuk el. Ez van, pont, szemét eretnekek.

Ami jó hír: az általában gyáván viselkedő bolgár ortodox főpapság bojkottálta a közös imát, azt mondták, a római pápát vendégnek tekintik, de nem partnernek. Le a kalappal!

Bulgáriában sokkal több a kamupárt, mint Magyarországon, pedig nincs állami kampánytámogatás. Sőt, 10 ezer leva (= kb. 1,6 millió Ft) fizetendő be pártonként a váűlasztási részvétehez, s ez az összeg csak akkor jár vissza, ha az illető párt elérte az éppen meglévő bejutási küszöb legalább egynegyedét (ez 1 % parlamenti választás esetében, az EP-választás esetében kicsit több, 1,5 % körüli).

Egyébként ezen összeg befizetése mellett a részvétel feltétele csupán 7 ezer aláírás megléte. Ill. pártok esetében követelmény a jogi személyiség megléte, valamint az, hogy ne legyen az illető párt ellen olyan jogerős ítélet, melyet a párt nem teljesített (pl. pénzbüntetésre ítélték a pártot, de azt nem fizette be).

Szóval a gyakorlatban nagyon könnyű részt venni a választásokon.

Az eredmény: nagyon sok párt van minden választáson. A 90-es években jellemzően 100-nál több volt, mára mérséklődött ez.

De ha azt nézzük, hogy míg a mostani EP-választáson Magyyarországon alig 9 párt fog részt venni, míg Bulgáriában 21 párt és 6 független jelölt, azaz összesen 27 résztvevő, akkor látható: 3-szor annyi a szereplők száma!

De vajon miért vesznek részt teljesen esélytekenek választásokon, amiből még pénzügyi hasznuk sincs? Az okok sokfélék:

• exhibicionizmus: a kevés ingyenes szereplés az állami tv-ben a kampány során megér 1,6 millió Ft-ot sokaknak, akiknek szimplán szereplési viszketegségük van, vagy gyakorló elmebetegek,
• aljas politikai cél: egyesek a ellenfél megosztására hoznak létre olyan pártokat, melyek összekeverhetők valódi pártokkal (megesett már hogy emiatt nem lett meg egy párt többsége, híveinek egy része 2 erősen hasonló nevű pártra szavazott),
• szimpla bűnözés: a hivatalos jelöltség immunitást ad a jogrend alól, ha pl. valaki ellen éppen büntetőeljárás van folyamatban (a jelenlegi választáson 2 ilyen eset van),
• s természetesen létezik a valós politikai cél is: magukat esélytelennek gondoló pártok is elindulnak, azzal a szándékkal, hogy majd valamikor a jövőben esélyesek legyenek.

A jelenlegi 27 résztvevő csportosítása nagy vonalakban ez politikailag:

• jobbközép (liberális-konzervatív) - 4 darab párt:
  • a jelenlegi fő kormánypárt (GERB), ez kb. a Fidesz első kormányázásának vonalát viszi;
  • 3 kisebb volt parlamenti párt:
    • a volt bolgár cár volt pártja, mely minden idők legnagyobb bolgár pártösszeomlását volt képes produkálni, 4 ciklus alatt 43 %-ról 1 % alá esett, fénykorában nemzeti-liberálisnak mondta magát, jelenleg teljesen esélytelen, valós támogatottság nélküli, fantompártszerű képződmény, mely össze-vissza beszél, a választási kampány időszakát leszámítva nem lehet hallani róla,
    • a 90-es évek volt nagy antikommunista ellenzéki blokkjának fő maradványa, ez ma is egy 2-3 %-os támogatottsággal rendelkező parlamenten kívüli kispárt, olyan kb. mintha Magyarországon az SZDSZ megmaradt volna, de a progresszív irány helyett inkább a konzervatív irányba ment volna el,
    • a volt Agrárpárt - mely formailag a kommunizmus alatt is működött - egyik kisebb, fantompártszerű volt része,
      a választási kampány időszakát leszámítva nem lehet hallani róla;
• balközép - 4 darab párt:
  • a jelenlegi fő ellenzéki szocialista párt, mely a magyar MSZP testvérpártja létére euroszkeptikusabb, nacionalistább, kevésbé liberális, mint az MSZP,
  • 3 korábban belőle kiszakadt párt: az egyik inkább jobbra áll tőle, a másik kettő balrább, ezek mind leginkább értelmiségi minipártok;
• nacionalisták - 8 darab párt:
  • 3 jelenlegi parlamenti párt: közülük 3 koalícióban jutott be a parlamentbe, de mára összevesztek, személyi kérdésekben,
  • még 1 jelenlegi parlamenti párt, melyet egy bolgár milliárdos alapított:
  • 1 új kispárt (az egyik parlamentiből lett), 1 volt parlamenti párt, pluisz 1 független jelölt (volt parlamenti kpviselő), ez utóbbit személyesen is ismerem 35 éve;
• agrárpárt: 1 független jelölt (volt parlamenti klpviselő);
• protesztpárt: 1 párt, az egyik a sok volt protesztpárt küzül, mely egyszer elérte az 1 %-ot, ezért állami finanszírozást kapott;
• török-muszlim párt - 2 párt: az egyik parlamenti, a másik abból lett, az előbbi volt kirúgott elnöke alapította;
• abszolút kamupárt - 2 darab: mindkettő az igazságszolgáltatás kijátszása céljára lett;
• esélyesen kamupárt - 5 darab: zöldpárt, még 2 párt, 1 baloldali független jelölt, 1 teljesen ismeretlen jelölt (sose hallottam róla, pedig figyelem a bolgár politikát).

Kik esélyesek arra, hogy mandátumot szerezzenek. Bulgáriának 17 mandátuma van csak, így 1 mandátumhoz majdnem 6 % szavazat szükséges, azaz nehezebb a bejutás az EP-be, mint Magyarországról.

Biztos bejutók minden elemzés és jóslás szerint:

• a GERB és a BSZP, mindkettő közel azonos 35 % körüli eredménnyel,
• a nagyobbik török-muszlim párt (Mozgalom a Jogokért és Szabadságokért), 10-15 % között.

Valószínű bejutók még (a jóslatok egy része megadja nekik a küszöb átlépését), esetleg 5-6 % körüli végeredménnyel:

• a 3-tagú nacionalista parlamenti koalíció egyik tagja, a VMRO-BND (= Belső-Macedóniai Forradalmi Szervezet - Bolgár Nemzeti Mozgalom), ők maradtak ki a legjobban a 3 párt viszályából, ez segített nekik nagyobb népszerűségre,
• az említett bolgár milliárdos nacionalista-populista pártja, név szeret Volja (= Akarat),
• Demokratikus Bulgária párt, az említett jobbközép pártok egyike.

Van még 3-4 párt, mely esélyes az 1 % elérésére, mindenki más jóval az 1 % alatt van, azaz teljesen esélytelen.

Az idők szava érdekes jelenség. Az induló pártok legnagyobb része valamilyen módon támogatja az európai populista hullámot, akár annak jobbos (Le Pen - Salvini - Kaczyński - Orbán), akár annak balos (Öt Csillag - Sziriza - Podemos - Linke) vonalát, akár egyszerre a kettőt.

A populizmust elvben elítélő pártok is - többek között a GERB és a BSZP -jellemzően tartózkodnak a keleti-európai populizmus, pl. Kaczyński és Orbán elítélésétől, inkább arra szoktak összpontosítani, amiben egyetértenek velük.

Akik határozottan viszik a nyugati fősodrot e tekintetben, azaz harcolni akarnak a "demagóg" populizmus és az EU-t "romboló" erők ellen, az a Demokratikus Bulgária párt és a török-muszlim párt.

Orbán személye Bulgáriában közismert, s amolyan kelet-európai hősnek számít, aki fellázadt a nyugati agyurak ellen: a bolgár politikusok mindig megjegyzik, mekkora baj, hogy nincs bolgár Orbán, s sokan aspirálnak is a "bolgár Orbán" tisztségre. Ha Orbán Bulgáriában indulna választáson, a magyarországi 50 % helyett simán 80 %-ot kapna.

Azt hiszem a modernitás politikai irányzatainak leírására se 1, de 2 tengely se elegendő.

Az egytengelyes megoldás csak a gazdaságpolitikai irányt nézi: azaz a jobboldal a tőke oldalának támogatását jelenti, míg a baloldal a munka oldalának támogatását.

A kéttengelyes modell ehhez hozzáteszi a az autoritárius/demokratikus tengelyt is. Azaz a politikai rendszerben a kormányzati hatalom mennyire függ a népszuverenistól.

Szükséges azonban egy harmadik tengely is: progresszív/tradicionalista vonalon is.

Direkt nem használom se a liberális,, se a konzervatív szót, ezek ugyanis egynél több dolgot is jelenthetnek. A baloldal/jobboldal szóval is gond van, mert itt se egyértelmű a szóhasználat, ezért ezt is magyarázóan fogom használni.

Így tehát a következő opciók lehetségesek:

• gazdaságpolitikai baloldal, demokratikus, progresszív: a mai újbalos mozgalmak sorolhatók ide, pl. a spanyol Podemos vagy a német Linke jó példa, vagy a görög Sziriza annak hatalomra kerülése előtt (mert kormányon jobboldali programot valósítottak meg), Magyarországon az LMP annak schifferi korszakában ide illik (a mai LMP iránya számomra kifürkészhetetlen),
• gazdaságpolitikai baloldal, demokratikus, tradicionalista: a mai neokommunisták azon kisebb része, mely nem támogatja a társadalmi progressziót, mondjuk az Orosz Kommunista Párt vagy a Cseh-Morva Kommunista Párt,
• gazdaságpolitikai baloldal, autoritárius, progresszív: elutasítja tehát a magántulajdont, a polgári demokráciát (azt áldemokráciának tartja), s a kulturális hagyományokat is rabigának tekinti, jó példa erre a korai szovjet rendszer a 30-as évekig, mindenben újítani akart, beleértva a magánéletet is, ilyen pl. a jelenlegi kubai rendszer is az ezredforduló óta,
• gazdaságpolitikai baloldal, autoritárius, tradicionalista:
  elutasítja tehát a magántulajdont, a polgári demokráciát (azt áldemokráciának tartja), a kulturális hagyományokat viszont nem kívánja eltörölni, de legalábbi csak részben, ennek tipikus példája a szovjet rendszer a 30-as évektől, miután szakított a korai szovjet rendszer hagyományellenességével sok téren, a magánéleti kérdésekben: pl. válásellenes, szabad szex ellenes, homofób lett, azaz a kifejezetten nem politikai jellegű hagyományokat nem akarja megváltoztatni,
• gazdaságpolitikai jobboldal, demokratikus, progresszív: gyakorlatilag ez ma a nyugati világ fősodra, függetlenül, hogy az illető párt magát jobboldalinak vagy baloldalinak nevezi, akik magukat ballibeknek nevezi Magyarországon ezen a vonalon vannak, jó példa rá a francia Micron elnök mozgalma, s annak magyar másolója, a Momentum, de a többi magyar ballib is - bevallottan vagy tagadva - ide tartozik a legjobban,
• gazdaságpolitikai jobboldal, demokratikus, tradicionalista: ez azt amit röviden kereszténydemokráciának, konzervatívizmusnak szoktak nevezni, bár a mai kereszténydemokraták, konzervatvok ma már progresszív és nem tradicionalista, talán jó példa lehet erre az amerikai republikánusok jobboldali, keresztény fundamentalista szárnya, Magyarországon talán az első Fidesz-kormány, majd az MDF annak végső szakaszában próbált valami ilyesmit,
• gazdaságpolitikai jobboldal, autoritárius, progresszív: erre nem tudok jó példát mondani, talán ha annak idején a nácik népi szárnya nyert volna, az lett volna valami ilyesmi, bár ők ehhez túl balosok voltak, szóval ide nem tudok igazi jó példát felhozni,
• gazdaságpolitikai jobboldal, autoritárius, tradicionalista: mai példa nemigen van erre, történelmileg talán Pinochet rendszere a legtalálóbb példa.

Azt hiszem, ez így pontosabb, de aláhúzom, ez se alkalmas a premoderm, se a modernitást meghaladni kívánó eszmékre.