A bajnaisták bűncselekményre buzdítanak.

"jogon kívüli eszközzel, a folyamatosság megszakításával hatályon kívül kell léptetni a NER illegitim intézményi megoldásait egy új alkotmányos forradalom révén"

forrás: http://szigetvariviktor.blog.hu/2015/04/03/az_alkotmanyossag_helyreallitasa_es_a_kormanyzokepesseg_megteremtese

BTK:

254. § (1) Aki olyan cselekményt követ el, amely közvetlenül arra irányul, hogy Magyarország alkotmányos rendjét erőszakkal vagy ezzel fenyegetve megváltoztassa, bűntett miatt öt évtől húsz évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Aki az alkotmányos rend erőszakos megváltoztatására irányuló előkészületet követ el, egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő

Mit jelent baloldalinak lenni ballibául?

Alapvető személyi követelmény először is sok pénzt keresni: az igazi baloldali az átlagnál minimum 5-10-szer többet keres. Az ötös szórzószám alapvető belépési küszöb, ez alatt az ember buta proli lehet csak (aki, mint tudjuk, automatikusan jobboldali), de nem igazi baloldali.

Fontos ezen kívül a munka/alkalmazott és a tőke/munkaadó viszonyában mindig a tőke oldalán állni. Az igazi baloldali szerint a tőke érdeke minden esetben egyezik az ország érdekével, így azt bármilyen módon korlátozni korporatív-fasiszta demagógia, de a legjobb esetben is undorító szélsőbalos populizmus.

A fogyasztóvédelem szintén gyanús fasiszta-demagóg-populista dolog az igazi baloldali szempontjából. Nehogymár a buta proli fogyasztó legyen fontosabb a gazdaságot növelő szolgáltatónál!

A szakszervezet buta, büdös prolik demagóg bűnbandája az igazi baloldali szerint. Eleve a szakszervezeti aktivisták lusta naplopók, akikre semmi szükség. Hiszen a jóságos vállalkozó eleve jót akar az alkalmazottainak, szóval minek ide szakszervezet?

Az igazi baloldali továbbá éles szemmel képes azonnal különbséget tenni a jó és a rossz hagyományok között. Zászlót, címert, himnuszt gyalázni pl. jó hagyomány, viszont kiállni a keresztény értékek mellett rossz hagyomány.

Fontos annak tudása is, hogy mikor kötelező szalonképesnek lenni és mikor lehet ettől eltekinteni. Ha pl. a gonosz Orbán a téma, akkor lehet bátran cigányozni, ez ilyenkor demokratikus, civil magatartás. Ha viszont valamelyik balliba ikont – pl. „Árpi bácsit” - a legkisebb támadás éri, azonnal és felháborodottan vissza kell határozottan utasítani a fasiszta, antiszemita szagú inszinuációt.

S természetesen nagyon fontos a külpolitikai éleslátás. Bármilyen esemény is történik a világban, az igazi baloldali köteles először megnézni, hogy arról mi az álláspontja a washingtoni kormányzatnak, majd ezzel összehangoltan hangoztatni véleményt. Az igazi baloldali minden ezzel ellentétes vélekedést köteles hamis, fizetett, ellenséges propagandának nyilvánítani.

Szóval nem nehéz manapság baloldalinak lenni, a fentiek elsajátíthatók egy 5-napos tanfolyamon. Hétfőn reggel még ostoba, jobboldali fasiszta-demagóg-populisták voltunk, de péntek estére már haladó, mindentudó, igazi civil baloldalinak lehetünk. Csak akarni kell!

Zuhan a Fidesz.

S még jobban zuhannak a ballibek. 

A ballib mítosz: a magyarok többsége hülye orbánista, ezért vannak ilyen választási eredmények. A valóság: fanatikus orbánista kevés van. Ha csak ezek szavaznának, a Fidesz sose nyerne semmilyen választást. A magyarok többsége kiválóan tudja, hogy a fideszes érdekkör egy korrupt maffia, mely semmivel sem jobb a ballib korrupt maffiánál, de a Fidesz még így is valami újat mutat fel a politikájában, ami elfogadhatóbb, mint a csődöt mondott receptet ismételgető ballibek. 

Ennyi az egész. S most látható is ez világosan. A Fidesz népszerűségének csökkenése NEM hoz támogatást a ballibeknek, hanem ez plusz támogatást ad főleg a Jobbiknak és kisebb mértékben az LMP-nek.

A veszprémi választásoknál kiderült: a ballib jelölt UGYANANNYI szavazatot kapott idén, mint tavaly, s csak azért nyert, mert a Fidesz-támogatók egy része nem ment el szavazni.

Éles helyzetben (pl. parlamenti választások) a ballibek harmadikok lennének, s az 1.-2. helyre meg a Fidesz és a Jobbik kerülne, s ma már abszolút nem biztos, hogy a Fidesz lenne az 1. és a Jobbik a 2.!

Azaz nem arról van szó, hogy a nép a nyugati modellt akarja (ezt képviselik a ballibek), hanem arról: a 3 nem-nyugati párt (Fidesz, Jobbik, LMP) között megy a valódi verseny.

A nyugati modell, a vad vadliberalizmus már ki lett próbálva, ez van 1990 óta, s nem jöt be. S miért erőltetsük a kipróbált rosszat? – mondja a magyar választók zöme.

A dollár árfolyama 300 Ft alá esett.

Tehát éljen Orbán!

Мost, hogy már majdnem egy hónap eltelt Borisz Nyemcov orosz politikus meggyilkolása óta, a helyzet kezd tisztázódni az eset körül.

A kérdések azonnal felmerülte: kinek az érdekes ez a gyilkosság. Gyakorlatilag csak a lengyel és balti hisztérikus oroszellenes héják hitték el azonnal, hogy a gyilkosság az orosz vezetés érdekeit szolgálja. Meg persze a magyar ballib kommenthuszárok, akik mindent elhisznek, ami szerint a „diktátor” Orbán ellen felhasználható valamilyen módon.

A másik fontos elem az ügyben, melyről kevés hangzik el, a zsidó szál. Lássuk ezért ezt részletesebben!

A nemzetközi háttérhatalom kétségbeesetten szemléli hónapok óta, hogy az ukrajnai fronton a zsidóság zöme látványosan Putyint támogatja. Az oroszországi zsidóság gyakorlatilag teljes egységben sorakozott fel Putyin mögött.

Ráadásul ezúttal Izrael Állam látványosan nem állt be automatikusan az USA mögé, ahogy ez mindig lenni szokott, hanem kifejezetten egyenlő távolságot igyekszik tartani, s az Oroszország elleni szankciókban sem kívánt semmilyen formában részt venni.

Ukrajnában vért izzadtak a nyugati liberális médiák, hogy sikerüljön rasszizmust, ezen belül antiszemitizmust rábizonyítani az orosz szabadságharcosokra, akik felkeltek a kijevi hunta ellen. Valljuk be: a feladat valóban nehezített fokú volt, tekintve, hogy kissé bonyolult feladat a horogkeresztes zászlók alatt harcoló galíciai szabadcsapatokat európai, liberális, szabadságszerető hősöknek bellítani, s közben az ELLENÜK harcolókat meg megátalkodott gonosz náciknak.

Eleve nehezen volt beadható a zsidóságnak, hogy a II. világháborús ukrán náci segédcsapatokat jelenleg hősöknek tekintők a jók, míg az azokat ellenzők a rosszak.

Az Európai Parlament első orosz anyanyelvű tagja, Lettország képviselője, Tatyana Zsdanok szintén zsidó nemzetiségű. Nehéz antiszemitának beállítani az orosz kisebbségeket a volt szovjet tagállamokban, miután pl. Lettországban ez a kisebbség képes volt nem egy oroszt, hanem egy zsidót küldeni képviselőként az Európai Parlamentbe.

Ezek után a liberális agytröszt meg is szülte a nagy tervet: meg kell ölni egy híres zsidót, majd a felelősséget Oroszországra tolni. Itt jött képbe Borisz Nyemcov, aki bár mindig orosznak vallotta magát, kétségtelenül félig zsidó származású (Nyemcov apja orosz, anyja pedig zsidó). Mivel Nyemcov az utóbbi időben idejét a Putyin elleni harc helyett elsősorban a huszonéves új barátnőjének szentelte, feláldozható, lecserélhető bábunak minősült. A terv megvalósítása már gyerekjáték ezek után: találni kell egy „magányos” „fanatikust”, aki végrehajtja a gyilkosságot, majd jöhet a médiakampány: Putyin antiszemita, ezért ölette meg a bátor zsidó ellenzékit.

Egy új vicc is született az esetről:

Merkel és Obama beszélgetnek:

- Borzasztó nehéz megszokni ezeket az időzóna különbségeket. A múltkor felhívtam a japán miniszterelnököt és csak később döbbentem rá, hogy hajnalban ugrasztottam ki az ágyból - mondja Merkel.

-Ó, ez velem is megesett - mondja Obama -, a múltkor felhívtam Putyint és határozottan felszólítottam, tegyen meg minden Nyemcov gyilkosának felkutatásában, s csak később döbbentem rá, akkor még hátra volt 3 óra Nyemcov életéből!

A nyugat azonban ismét túlhajtotta az ügyet. A trükk nem jött be. Még a liberálisok egy része sem hitte el komolyan, hogy Putyin áll a gyilkosság mögött. A magyar ballibek természetesen azonnal elhitték, ők egy 20-fős „tömegtüntetést” is összedobtak a budapesti orosz követségnél, majd a Terror Házánal próbáltak szánalmas provokációt szervezni kivezényelt, Soros-ösztöndíjas egyetemi hallgatók részvételével. Dehát kit érdekel a budapesti gágogás? Amióta hazapaterolták André Veesenmayar Badfriendet, már Washington is levette kezüket a Körúton belüli, hiperaktív gágogócsapatról.

A nemzetközi háttérhatalom újabb látványos kudarcának lehetünk tehát ismét tanúi. A liberális propagandabuborék kipukkadt. S egyre több a rés a fronton, a minap az egyik megbízhatóan liberális média, a Forbes közölt cikket, mely arról számol be, hogy a független közvélemény-kutatások MEGERŐSÍTIK a tavalyi krími népszavazás eredményeit.

Ritka a jó ballib kezdményezés, de ez az.

Ne gyűlöljük se a zsidót, se a homokost, se a nácit!

Így igaz.

Ezzel a címmel jelent meg a Krím Oroszországba való visszacsatlakozásának 1. évfordulójára egy új, orosz dokumentumfilm.

A film, bár két óránál is hosszabb, nagyon érdekes, mindenkinek ajánlom. Pl. itt nézhető meg. Jelenleg csak oroszul érhető még el, de a napokban biztosan meglesz a felirat is a főbb nyelveken.

Pár érdekesség a filmből.

A filmben Putyin elmondja: az orosz állami vezetésben az a döntés született, hogy csak abban az esetben avatkozik be Oroszország az eseményekbe, amennyiben erre nyilvánvaló többségi igény és komoly szándék jelentkezik Krím lakossága részéről. Titkos felmérés készült, ez azt mutatta ki: a lakosság 75 %-a támogatja a csatlakozást Oroszországhoz, azaz az igény megvolt. A komoly szándék pedig a Krím ukrán szempontból is legitím hatóságainak magatartását jelentette a kijevi puccs után, valamint az ezután spontán módon megszerveződő népi önkéntes milíciákat.

Mivel a krími parlamentben a legutolsó, ukrán szempontból is legitím választásokon az oroszpárti pártok 93 helyet szereztek meg az összes 100-ból (ebből 80 mandátuma volt Janukovic s ukrán elnök pártjának, s 5 mandátuma a szintén oroszpárti kommunistáknak), eleve nem volt kétséges mit fognak cselekedni a helyi hatóságok. A helyi hatóságok természetesen nem ismerték el a kijevi puccsot, s nem teljesítették a puccs után hatalomra került hatóságok intézkedéseit, továbbra is Janukovicsot ismerték el elnöknek. Mint a filmből kiderül: Janukovics maga is a Krímben tartózkódott pár napig, miután elmenekült Kijevből. Oroszországba csak azután távozott, miután a Krímben az Ukrajnától való elszakadás vált céllá.

A Krím elszakadását Janukovics nem fogadta el, ezért döntött végül amellett, hogy önkéntes száműzetésbe vonul Oroszországba. Ő a maga részéről csak védelmet kért saját maga és családja számára Putyintól, de határozottan megtagadta a fegyveres ellenállást a puccsistákkal szemben. Azt mondta "nem írok alá olyan parancsot, mely ukrán állampolgárok megölésére vonatkozik", ezzel saját lelkiismeretét akarta tisztán tartani, persze kérdéses, hogy ez felelős magatartás volt-e a konkrét esetben: megteheti-e egy államfő, hogy nem alkalmaz erőszakot puccsisták ellen.

De ez már mindegy volt a Krím szempontjából: a krímiek már eldöntötték, a továbbiakban nem kívánnak részt venni semmilyen formában Ukrajna életében. Már nem a kijevi puccsisták hatalmának legitimitása lett a fő kérdés, hanem a Krím elszakadásának gyors elérése.

A krími rendőrség szintén a krími hatóságoknak engedelmeskedett, pl. a szimferopoli nemzetközi repülőtér elfoglalása az önkéntes népfelkelők által erőszak nélkül zajlott: a repülőteret örző rendőrök egyszerűen beengedték a felkelő csapatokat. Ez a repülőtér stratégiai fontosságú volt, ugyanis ez maradt az egyetlen lehetőség az ukrán hadsereg számára, hogy komoly erőket küldjön a félszigetre.

Maga a Krímen állomásozó ukrán haderő nagy része is átállt a krími hatóságok oldalára, többek között az ukrán haditengerészet főparancsnoka, Berezovszkij ellentengernagy is. A 20 ezer ukrán katonából 18 ezer állt át az orosz oldalra, mindegyik átállt megtartva rangját folytathatta karrierjét az orosz hadseregben.

Oroszország egyetlen katonát sem küldött a Krímbe az események során. A krími orosz katonai támaszponton eleve volt 15 ezer orosz katona (legálisan, egy korábbi orosz-ukrán egyezmény értelmében). Ez a katonaság ténylegesen bevatkozott pár olyan alkalommal, amikor vérontás veszélye állt fent. E bevatkozás következtében az összes Krímen állomásozó, de Kijevhez hű katona bántódás nélkül hagyta el a félszigetet. Az orosz katonák mindkét felet korlátozták: egyrészt nem engedték, hogy a Kijevhez hű erők megpróbálják visszafoglalni a Krímhez hű erők pozícióit, más részről azt sem engedték meg, hogy egyes radikális Krím-párti felkelők bosszút álljanak a Kijevhez hű erőkön. Az eredmény: az összes halálos áldozat az egész akció során 5 fő volt.

A orosz katonaság szerepe az volt, hogy elvágta az összeköttetést a krími ukrán laktanyák és Kijev között. Valódi csata egyetlen esetben zajlott: a feodoszijai ukrán támaszponton, ahol a NATO által kiképzett katonák voltak, azonban itt sem volt halálos áldozat.

Az amerikai haderő - ugyanúgy, mint a 2008-as grúz-orosz háború idején - távol tartotta magát a nyílt bevatakozástól. Az egyik amerikai hadihajó ugyan megközelítette a Krímet az események során, de mindvégig nemzetközi vízeken maradt, majd pedig - miután az oroszok telepítették a Krímbe partivédelemi rakétarendszerüket - elhagyta a Fekete-tengert.

Putyin is azt vallja azonban a filmben: a kijevi puccs mögött az USA állt.

A film végső mondanivalója: hogyan képes győzni a demokrácia és az igazság a hazugság és a gonoszság ellen, ha erre megvan a megfelelő elhatározottság és erő.

Arra a kérdésre, hogy megérte-e mindez a későbbi oroszellenes szankciókat, melyek kétségtelenül negatívan hatottak az orosz gazdaságra, Putyin nyíltan kimondja a film végén: aki mindent alárendel a pénznek, az előbb-utóbb mindenét elveszti, azaz fel se merült, hogy gazdasági okok miatt cserben kellett volna hagyni a krímieket és átadni őket a NATO által fizetett galíciai neonácik és a kijevista csőcselék tombolásának. Ez nagyobb polgárháborúhoz vezetett volna, mint ami később Donbasszban zajlott.

A hanyatló liberalizmus erői, élükön az USA-val történelmi vereséget szenvedtek a Krímben. Az utóbbi években minden egyes amerikai elnök megpróbált csapást mérni Oroszországra. Kezdte ezt idősebb Bush a csecsen iszlamiszták támogatásával, majd jött Clinton Koszovóval, aztán fiatalabb Bush Dél-Oszétia megtámadásával, most pedig a Nobel-háborúdíjas Obama az ukrajnai puccsal. S mindegyikük akciója súlyos vereséggel végződött.

Oroszországra a monarchia visszaállítása vár, még ebben az évtizedben.

Minden híresztelés ellenére Putyinból sosem lesz cár, a parlamentáris monarchia lesz visszálítva, valószínáleg még 2018-ban. S természetesen az orosz legitím uralkodócsalád lesz meghívva a trónra. 

A bonyodalom ez ügyben az, hogy az orosz uralkodócsalád két frakcióra oszlik jelenleg. Mivel Putyin mindkét frakcióval jóban van, a dolog nem egyszerű. Szerencsére az egyik frakció vezetője egy gyermektelen 89 éves ember, szóval valószínűleg az idő fogja az egészet megoldani. A másik ágon viszont vannak gyerekek is.

1918-ban a véreskezű Lenin parancsára II. Nyikolaj cárral együtt összes gyereke is le lett gyilkolva. A trónöröklési listán következő Mihail nagyherceget (Nyikolaj öccsét) szintén megölték a kommunisták.

Így a trónörökös II. Nyikolaj unokatestvére lett, Kirill nagyherceg, akinek sikerült még időben elmenekülnie Finnországba, majd onnan Németországba.

Kirill egyetlen fia, Vlagyimir nagyherceg már Finnországban született. Apja 1938-as halálakor így ő lett az új trónörökös. 1930-ban Németországból Franciaországba költözött. Miután a németek megszállták Franciaországot, Hitler 1941-ben felszólította Vlagyimir nagyherceget adjon ki nyilatkozatot, melyben felszólítja az összes orosz hazafit, hogy támogassa a német erőket Sztálin ellen. A nagyherceg ekkor kijelentette, hogy bár természetesen nem ismeri el a kommunista rendszert Oroszországban, ennek ellenére hazaárulás lenne támogatni egy Oroszországot leigázni akaró idegen államot, s megtagadta a nyilatkozat kiadását. A németek bosszúból internálták a nagyherceget. 1945-ben ismét menekülnie kellett a nagyhercegnek, immár attól félt, hogy a szovjet csapatok kapják el őt. Végül sikerült eljutnia Ausztria amerikai megszállási övezetébe, majd onnan letepeledési engedélyt kapnia Spanyolországtól. Ezután haláláig (1992) Spanyolországban élt.

1992-ben kezdődött a vita, hogy ki a törvényes trónörökös. Míg Vlagyimir hívei elismerték Vlagyimir egyetlen gyermekének, Marija nagyhercegnőnek a jogát, a család egyes tagjai azon az állásponton voltak, hogy Marija nem törvényes trónörökös, ez a frakció 1992-től a jelenleg 89 éves Dmitrij nagyherceget tekinti a törvényes örökösnek, Dmitrij nagyherceg II. Nyikolaj cár negyedunokatestvére.

Mindkét frakció főemberei gyakran járnak Oroszországba, bár a Marija-csoportnak jelentősen nagyobb a támogatottsága mind Oroszországban, mind az orosz emigrációban.

Itt Dmitrij nagyherceg olaszországi lakásában tavaly éppen támogatását fejezi ki a Krím visszatéréséről az egyik orosz tévécsatornának: 

Itt pedig a jelenleg 61 éves Marija nagyhercegnő éppen Moszkvában kitüntetéseket ad át krími aktivistáknak, akik szegítették a Krím visszatérését, szintén tavalyi esemény:

Marija nagyhercegnő spanyolul ad interjút:

1998-ban a cári család újratemetése. Jelcin elismeri a saját felelősségét is: ő volt az, aki 1977-ben jekatyerinburgi párttitkárként leromboltatta a cári család kivégzésének helyét:

A gyilkosság helyén jelenleg katedrális áll, melynek építése 2003-ban fejeződött be:

A katedrális honlapja.

Március 8. egy eredetileg kommunista ünnep lassan megszelídült, s elveszítette eredeti politikai tartalmát.

Hozzáteszem: ez az ünnepnap ma is szinte ismeretlen a ex-kommunista államokon kívül.

Íme a megszelídülés és ideológiavesztés története pár szovjet képeslapban.

 *

Lenin ideje és Sztálin első időszaka, itt még ez kifejezetten nem a nők napja, hanem a MUNKÁSnők napja:

“Munkásnők az Összorországi Kommunista Párt zászlaja alatt – Éljen március 8., a munkásnők nemzetközi napja!”

*

A győztes sztálini időszak:

“Éljen március 8, a nemzetközi kommunista nőnap! – Üdvözlet a szovjet nőknek, szocialista hazánk boldog lányainak!”

 *

A poszsztálini időszak kezdete, már közvetlen ideológiai szöveg nélkül :

“Dicsőség a szovjet nőknek!”

 *

A Brezsnyev-kor, a képen Tyereskova, az első űrhajósnő:

“Boldog március 8-t”

 *

80-as évek, már semmi ideológia:

“Köszöntelek március 8. alkalmából!”

***

S két vicces videó, melyet a napokban találtam.

Ugyanaz az orosz háborús népdal kétféle módon felhasználva.

Utálom a flesmobokat, de ez a moszkvai verzió még nekem is tetszett. Népdalt adnak elő egy moszkvai áruházban a flesmobozók:

Ugyanaz a dal, szintén mai változat, ukránul, erős propagandaelemekkel:

A kelet-európai liberális genetikusan marxista, így nem csoda, hogy egy ősi marxista mosakodási technikát alkalmaz.

Ősi szokás a kommunizmus összes hibáját azzal elintézni, hogy "dehát, az nem volt igazi kommunizmus!". Peches valami a marxizmus, valaki mindig meghamisítja! Meghamisította a gonosz Sztálin, Mao, sőt Lenin is. Nem csodálkoznék, ha kiderülne: már maga Marx is letért a helyes útról, s meghamisította saját magát. Szóval minden rossz, ami bármikor történt és történik marxista irányítás alatt, azért a marxista eszme nem felelős semmilyen formában, ez ugyanis mind marxizmust meghamisítók gonosztette, melyhez az angyalian tiszta, parta vetődött bálnát mentő és kisgyereket simogató igazi marxizmusnak semmi köze.

Manapság, amikor a liberalizmus agonizál, egyre gyakrabban hallatszik ugyanez liberális alakban. Amikor a liberalizmus nem működik, akkor azt mondják "ó, az nem az igazi liberalizmus, több liberalizmus kell!".

Ennek a technikának mellékváltozata a kapitalizmussal kapcsolatos. Ebben a kapitalizmust annak egy egyedi, helyben és időben korlátozott alakjával, a jóléti szocdem kapitalizmussal azonosítják, s minden más kapitalizmusra meg rámondják "az nem igazi kapitalizmus".

Ez teljesen félrevezető.

Itt az idő felismerni: a fejlett nyugat a speciális helyzete miatt lett gazdag, s nem a "liberalizmus" miatt. Jó helyen voltak, jó időben, ennyi az egész.

Ezt ismételni próbálni abszurdum. Ez kb. olyan, mintha úgy próbálnánk elérni lottón a dzsekpotot, hogy megkeressük hol lett feladva az előző heti nyertes szelvény, s mi ugyanott adnánk fel. Majd miután nem nyertünk, azt mondanák nekünk: bennünk a hiba, mert a nyertes sárga sapkával a fején töltötte ki a szelvényét délután, mi pedig sapka nélkül délelőtt voltunk a lottózóban.

Ezek egy nem-reprezentatív felmérés eredményei.

A kérdés az volt, mi jut eszébe a kérdezettnek a szépről és a csúnyáról, ha ezt aláhúzottan nem esztétikai, hanem erkölcsi értelemben értjük.

Kicsit megmanipuláltam a válaszokat, hogy ellentétpárok jelenjenek meg, azaz a leggyakoribb válaszokból direkt azokat emeltem ki, melyek egymással ellentétbe hozhatók.

• Szép dolog az ember, kezében nejlonzacskóval, abban tejjel, kenyérrel és más, apró, kívülről nem azonosítható élelmiszerrel. Csúnya dolog a szemétbe kidobott élelmiszer.
• 
  
• Szép dolog a megterített asztal étellel. Csúnya dolog a hányó részeg.
• 
  
• Szép dolog a gyerekkel játszó kölyökkutya. Csúnya dolog a kidobott háziállat.
  
• Szép dolog a győztes katona. Csúnya dolog a civil elleni háborús bűncselekmény.
  
• Szép dolog a kilőtt ellenséges tank. Csúnya dolog a romba döntött ház. 
• 
  
• Szép dolog a berendezett lakás. Csúnya dolog a földrengésben félig leomlott ház.
  
• Szép dolog a csecsemő szülei kezében. Csúnya dolog a perverz, büszke homokos.
  
• Szép dolog az újságot olvasó utas a közlekedési eszközön. Csúnya dolog ugyanott a zsebtolvaj.
  

S még fel lehetne hozni sok párhuzamot.

A hasonló esetek megvitatásában és értékelésében súlyos demagógia a jog és a politika összekeverése. Ez a két dolog teljesen külön van egymástól.

A jogi oldal egyértelmű: Ságvári idegen ügynök volt, hazaáruló, háborús időben a hazája ellenségét segítette, rendőrt gyilkolt. Bűnös.

A politikai megítélés viszont teljesen szubjektív, ehhez a következő kérdésekre kell válaszolni:

• megengedhető-e, ha egy állampolgár fegyveresen saját hazája ellen fordul, amikor az neki nem tetsző politikát folytat?
• megengedhető-e, ha egy állampolgár háború alatt saját hazája ellenségét segíti, mert azt gondolja, az ellenségnek van igaza?
• szabad-e a haza fegyveres alkalmazottját megölni politikai okokból?
  

E kérdésekre kell választ adni, a válasz pedig mindig szubjektív lesz.

Objektív mérce NEM LÉTEZIK

Egyetlen jogrend nem engedheti a saját maga elleni támadást. Ezzel kimondaná ugyanis saját bukását. A kérdés tehát sosem jogi, hanem társadalmi.

Ha valaki jogellenesen lép fel egy jogrend ellen, az mindig bűncselekmény. Akkor is, ha esetleg egyetértünk az elkövető céljaival.

Mi történik azzal, aki jogellenesen lép fel:

• - tettét nem fogadja el senki, negatív hős lesz,
• - tette később legitimálódik, pozitív hőssé válik.

Leegyszerűsítve: ha valaki jogellenes, de győzni tud, akkor új jogrendet képes kialakítani, s már ő lesz az, aki megmondhatja mi jogos és mi nem. Egy nem-magyar példával: George Washington hazaáruló volt és terrorista, de nyert, s immár azok lettek a hazaárulók, akik a korábbi jogrendet védték továbbra is a Washington által kialakított új renddel szemben.

Ságvári nem ítálhető meg objektív módon, megítélése politikai kérdés.

Aki elítéli egy fegyveres tisztviselő megölését, annak Ságvári negatív hős. Aki ezt elfogadhatónak tartja bizonyos esetekben, bizonyos körülmények köz9tt, annak Ságvári lehet pozitív hős is, ha úgy véli, ezek a körülmények fennálltak a konkrét esetben.

Aki szerint háborúban egy állampolgár nem segítheti az ellenséget, akkor se, ha nem ért egyet országa politikájával, annak Ságvári negatív hős. Aki azt gondolja, hogy a rossz célokért küzdő haza ellenségének segítése elfogadható, annak Ságvári pozitív hős lehet.

Indítható-e fegyveres harc a nekünk nem tetsző hatalom ellen? Igen vagy nem a válasz, s Ságvári megítélése is ettől függ.

Lehet mindkét álláspont mellett kiálli, ezzel semmi gond. De súlyos demagógia az egyik álláspont mellett úgy érvelni, hogy azt jogilag igaznak mondjuk, míg a másikat nem. Így legfeljebb egy következetes legitimista tehet, akinek a hatályos jog az egyetlen hivatkozási pontja. De a legtöbb ember, aki így tesz, egyáltalán nem legitimista, mert ez az érvelést nem alkalmazza következetesen.

Direkt nem írom le, hogy én hogyan ítélem meg Ságvárit, mert nem ez a lényeg.

A ballib jelölt nyerésének oka a választók masszív távolmaradása az urnáktól. Most alig 45 % ment el szavazni,míg tavaly ugyanott 64 % szavazott. Azaz 19 % otthon maradt.

Ami az egyes pártokat illeti, az LMP, a Fidesz és a Jobbik szavazóinak a fele otthon maradt, míg a ballib szavazótábor elment szavazni ugyanolyan számban, mint tavaly.

Azaz: a ballib tábor nem növekedett semmit, maradt azonos, a jelölt “függetlensége” nem hozott plusz szavazatokat. Egyszerűen a ballib pártok jobb kampányt csináltak, jobban mobilizálták SAJÁT táborukat, ennyi az egész. A többi három párt szavazóinak a fele pedig egyszerűen nem ment el szavazni. Tulajdonképpen ezzel nyert a győztes.

Valójában a ballibek csak a Fidesz új választási törvénye miatt tudtak nyerni. Ha lett volna második forduló (ahogy ez az előző választási tv. szerint lett volna), azt szinte biztosan elvesztették volna. Ezzal a ballibek tőrt döftek a saját hátukba, hiszen ezek után nem lehet többé se választási csalásról, se diktatúráról beszélni.

A ballib öröm egyébként is alaptalan. Az USA rájött: a “baloldal” támogatásával Orbán nem győzhető le, így most lovat váltottak. Ennek jele a masszívan baloldallenes, sőt szélsőjobbos szövegeket halandzsázó Kész nyomása is, annak kikényszerített támogatattása a ballibek részéről, meg persze a csődött mondott André Veesenmayer Badfriend expressz hazapaterolása is.

Azt kell mondanom, az háttérhatalom új taktikája profi. Magyarországon 3 jobboldali párt lesz a 3 fő politikai szereplő. A Fidesz, a Jobbik, s a Fidesz II., más néven Soros-Simicska párt, melynek első parlamenti képviselője Kész Zoltán.

Nem hinném, hogy képes lenne Orbán megküzdeni sikeresen mindezzel. 2018 a bukás éve lesz. Ha valóban államférfi, a maradék 3 évét arra fogja felhasználni, hogy tartóssá tegyen egyes elért eredményeket. A helyzet mindenesetre bonyolult. Kérdés: érdemes-e ilyenkor kockáztatni vagy sem. Ez olyan helyzet, melyhez hasonlóban Horthy volt uralma utolsó 2 évében. Nehéz ügy…

A 2018-as valószínű kimenet, ha addig nem történik drasztikus változás egy Fidesz II. vezette kormány, melynek tagja lesz a 10 %-os ballib tábor is. Ellenzékben marad a Fidesz I., a Jobbik, s az LMP.

Putyin oroszországi elnök magyarországi hivatalos látogatása hatalmas sikernek bizonyult. A magyar külpolitika 70 év óta először sikerágazat.

Magyarország végre nem vakon halad a csordával, hanem igyekszik önállóan saját érdekeit érvényesíteni a nemzetközi színtéren. 

Az a tény, hogy a NATO- és EU-tag Magyarország meg merte hívni Putyin elnököt hivatalos látogatásra az egész kontinensen, sőt azon túl is hatalmas pozitív reakciókat szült, a népek mindenhol tisztelettel említik Magyarország nevét. Természesetes fogvicsorgatás is hallatszik a háborús uszítók táborából, de pont ez a tény jelzi, hogy Magyarország helyes úton jár.

Magyarország most nyitott egy másik ajtót is, növekedett így a mozgástére.

Putyin pedig megtörte az oroszellenes atlanti falat, abba hatalmas réset vágott. Hatalmas siker ez az orosz nép számára is.

Gágognak, de a hangszín folyton változik.

Pár évvel ezelőtti ballib rögeszmékből sorolnék fel párat:

• A rohadék Antall tönkrevágta a kiváló magyar-orosz gazdasági kapcsolatokat az MDF választási kampányával, különösen a Товарищи, конец! plakáttal.
• A szovjet hadsereg nem elfoglalta Magyarországot a II. vh. végén, hanem felszabadította azt.
• Nem szabad átnevezni a Moszkva teret, mert az oroszok halálosan megsértődnek és elzárják a gázt.
• A II. világháborús szövetséges győzelem nem szimplán az egyik fél győzelme volt a másik felett, hanem valamiféle szent győzelem a rossz erői felett a jó erői által.
• A  magyarországi szovjet katonai emlékművek szentek és sérthetetlenek.
• Az ország érdeke a keleti kapcsolatok fejlesztése.
• A szélsőjobbal nincs párbeszéd.
• A szélsőballal nem értünk egyet, de megértjük őket.
• 1956-ot diffenciáltan kell szemlélni.
• A kommunistázás civilizálatlan, csúnya dolog.
• Magyarországnak érdeke mindenkivel jóban lenni, nem szabad túlságosan belemenni egyetlen szövetségbe se.
• Magyarország világháborús részvétele szörnyű bűn volt.

Vicces ezek ismeretében a mai intenzív gágogás, mely – tisztelet a kivételnek – elhatalmasodott minden ballib megmondóemberen és fanatikus balliba-fogyókúramenetes hívőn.

Ha jól számolom, jövő ilyenkor a ballib agytröszt követelni fogja a Szabadság-téri szovjet emlékmű azonnali lebontását és helyére Horthy-szobor elhelyezését “a hálás budapesti zsidóktól” felirattal…

A lengyelek halálosan megsértődtek Magyarországra.

Kopasz Éva miniszterelnök hisztizett Orbánnak, a lengyel ellenzék meg egyenesen bojkottálta őt. 

Végre egy jó hír! A lengyel háborús héjákkal barátságban lenni nem tanácsos. Különösen nem háborúszagú időkben…

Az esemény Sztarij Multan faluban (a jelenlegi Kirov megye területén található, az európai Oroszország középső keleti részén) történt.  A lakosság  kétharmada udmurt, a többi orosz.

1892-ben egy 16-éves lány egy férfit talál a földön fekve a falu határában. Először részegnek gondolja, ott hagyja, majd mikor a nap folyamán ismét meglátja a férfit ugyanabban a testhelyzetben, gyanússá válik számára és hozzányúl a testhez: ekkor derül ki, a férfi halott, sőt a feje le van vágva és hasa ki van belezve.

A rendőrség kiszáll a helyszínre, s hamarosan ki is derítik az áldozat személyazonosságát: Konon Matyunyin helyi lakos, orosz nemzetiségű, nincstelen időszaki agrármunkás.

Az udmurtok mind keresztények voltak, de ezzel együtt erősen ápolták családi hagyományaikat is, melyek egy részének voltak erős vallási elemei is és ezek nemigen voltak nevezhetőnek kereszténynek. Gyakorlatilag ez egyfajta szinkretikus keresztény-pogány hit volt, melyben megfért egymás mellett Szűz Mária ikonja és a pogány bálvány, valamint az ezek előtt bemutatott áldozat.

A Szovjetúnió megszűnése óta egyébként erősődik az újpogány reneszánsz az udmurtoknál, ma már formális felekezetként is létezik az udmurt pogány vallás.

mai udmurt újpogányok

Tudni kell, hogy az orosz átlagember jellemzően mélyen lenézte az udmurtokat és a többi hasonló “civilizálatlan” népet, ez így volt később, a szovjet korban is. Csak manapság, 15-20 éve van ebben változás, ma megindult egyfajta érdeklődés e népek iránt, sokan értéknek kezdték tekinteni Oroszország soknemzetiségű mivoltát. Talán ezt az USA és az indián őslakosok viszonyával lehetne párhuzamba hozni, azzal a különbséggel, hogy az USA-ban nagyobb mértéket ért el az őslakosok nyelvének, kultúrájának megsemmisítése.

De térjünk vissza az esetre! Mivel a rendőrség nem találta ki lehetett a gyilkos, hamarosan a helyi pletykákra terelődött a hangsúlyt. Ezek biztosra vették: a közismerten antialkoholista – ez ritkaságnak számított akkoriban, így ezt mindenki tudta – Matyunyint az udmurt öregek leitatták, majd véráldozatot mutattak be vele pogány isteneik előtt.

A vádnak közvetlen bizonyítéka nem volt, közvetett viszont több is.

A vád egyik tanúja egy helyi orosz fiú volt, aki értett udmurtul is és egy ízben kihallgatta pár udmurt férfi beszélgetését arról, hogy az istenek a vidéket megbüntették annak bűnei miatt, s ezért volt éhínség és járványok a korábbi években, s itt az ideje tenni valamit, ki kell engesztelni a felsőbb erőket.

A rendőrség emellett talált pár udmurt öregnél véres bálványokat. Ők ugyan azt állították, hogy az libavér, de a korabeli orvostudománynak nem volt eszköze megállapítani a száradt vérről, az emberből származik-e vagy sem.

A vád tehát gyorsan ki is alakította a történet saját verzióját: a pogány udmurt közösség vezetői emberáldozatot mutattak be, mivel 40 évenként egyszer állítólag nem elég a pogány isteneknek az állatvér, hanem embervért akarnak – ezt a vád egyik néprajzkutató tanúja állította. Ezért az egyik udmurt öreg, aki civilben mészáros volt, megölte az áldozatot, majd a közösség feláldozta a fejét, a belsőségeit és a vérét a bálványoknak.

Így vádat emeltek 11 udmurt öreg ellen, közülük 1 meg is halt a vizsgálati fogságban, 3 emberről pedig végül az  ügyész ejtette a vádat, így 7  vádlott maradt.

Mind az elsőfokú, mind a másodfokú bíróság bűnösnek mondja ki a vádlottakat, s 10 év kényszermunkára ítéli őket. A fordulat ezutánkövetkezik be. A másodfokú ítélet után az orosz sajtó részletesen beszámol az esetről, így az ismertté válik az egész országban. Anatolij Konyi, neves orosz jogász és Vlagyimir Korolenko, orosz újságíró kampányt indítanak az üggyel kapcsolatban, rámutatva a vád hiányosságaira és ellentmondásaira. A harmadfokú bíróság jogerősen felmenti mind a 7 vádlottat az összes vád alól, 1896-ban.

a felső sorban: az orosz védők, alul a 7 udmurt vádlott

40 évvel később Tyimofej Vaszjukin, a Sztarij Multannal szomszédos falu lakosa bevallotta halálos ágyán a papnak elmondott gyónásában, hogy ő ölte meg az áldozatot, a kibelezés és fejlevágás célja az volt, hogy rituális gyilkosságnak tűnjön az egész. Vaszjukin terve az volt, hogy ezzel az udmurtok ellen hangolódjon a helyi közvélemény, aminek hatására azok kénytelenek lettek volna elhagyni a falut, ami azt eredményezte volna,hogy földjeiket olcsón kényszerültek volna eladni. Vaszjukin ezt azután tervelte ki, hogy földet szeretett volna vásárolni a faluban, de a helyiek vissszutasították vételi ajánlatát.

Korolenko szobra jelenleg a helyszínen

Itt a Birca éve.

A sok jókívánságot köszönöm ebből az alkalomból!

Az egyes uráli nyelvek státuszáról

Ami a nyelv társadalmi státuszát illeti, érdekes itt az Ethnologue nevű nyelvészeti honlap felosztását használni az egyes nyelvek státuszát illetően, ugyanis ez az információ segít az egyéni nyelvhasználat megértésében is. Nos, az Ethnologue a nyelvhasználatot illetően 13 kategóriát sorol fel, 0-10 skálát használva:

• 0 – “nemzetközi nyelv” – olyan nyelv, mely széleskörű használatban van különböző nyelvű emberek között kereskedelmi, politikai kapcsolatokban,
• 1 – “nemzeti nyelv” – olyan nyelv, mely széleskörű használatban van egy adott országban országos szinten, a politikai, üzleti életben, az oktatásban, a médiákban,
• 2 – “regionális nyelv” – olyan nyelv, mely széleskörű használatban van egy adott országban, az illető ország egy bizonyos régiójában a politikai, üzleti életben, az oktatásban, a médiákban,
• 3 – “széleskörűen használt nyelv” – olyan nyelv, mely széleskörű használatban van emberek közötti az üzleti életben és/vagy a médiákban,
• 4 – “oktatási nyelv” – olyan nyelv, mely széleskörű használatban az oktatásban,
• 5 – “fejlődő nyelv” – olyan nyelv, melynek létezik sztendertizált normája és irodalma,
• 6a – “erőteljes nyelv” – olyan nyelv, mely széleskörű használatban van emberek között, minden nemzedékben,
• 6b – “veszélyeztetett nyelv” – olyan nyelv, mely széleskörű használatban van emberek között, minden nemzedékben, azonban csökkenő mértékben a fiatalabbak között,
• 7 – “változó nyelv” – olyan nyelv, mely széleskörű használatban van emberek között, azonban a fiatal szülők már nem adják át a nyelvet saját gyerekeiknek,
• 8a – “félholt nyelv” – olyan nyelv, melyet csak a nagyszülői korosztály használ egymás között,
• 8b – “majdnem kihalt nyelv” – olyan nyelv, melyet csak a nagyszülői korosztály használ egymás között, csökkenő mértékben,
• 9 – “alvó nyelv ” – olyan nyelv, melyet egy adott közösség identitása egyik jelképének tekint, azonban a nyelvet a közösség egyetlen tagja sem beszéli a jelképes használaton túl,
• 10 – “kihalt nyelv” – olyan nyelv, mely nincs senki által használatban.

Ez jól bemutatja az egyes fokozatokat. A teljesértékű nyelv használatban van az élet minden terén, a közösség minden tagja által. Aztán lassan szorul ez vissza, végül csak családi nyelvként, majd már csak az identitás távoli emlékévé válik, s végül teljesen kihal.

Jelenleg uráli anyanyelvű ember a világban összesen 21 millió van. A magyar túlsúlyát mutatja, hogy ezek 65 %-a magyar anyanyelvű.

Az uráli nyelvcsalád felosztása kisebb nyelvcsaládokra:

• balti-finn: észt, finn, izsóri, karéliai, lív, lüd, vepsze, vót, võro,
• déli szamojéd: szölkup,
• északi szamojéd: enyec, nganaszán, nyenyec.
• lapp: 9 külön nyelv (déli lapp, északi lapp, inari, kildini, kolta, lulei, pitei, ter, ume),
• permi: komi (2 irodalmi nyelv), udmurt,
• magyar: a magyarnak nincs közeli rokona, itt csak a magyar van,
• obi-ugor: hanti, manysi,
• volgai: mari (2 irodalmi nyelv), modvin (2 irodalmi nyelv).

A beszélők számát illetően a 32 élő uráli nyelv megoszlása a következő:

• 1 millió felett: 3,
• 500 ezer és egymillió között: 1,
• 100-500 ezer között: 3,
• 50-100 ezer között: 2,
• 10-50 ezer között: 4
• 10 ezer alatt: 19.

Státuszukat illetően a legtöbb uráli nyelv a kihalás szélén van. Kevés az anyanyelvi beszélő, azok is nagy területen élnek, s a nyelv nem adódik át aktívan a következő nemzedéknek. Ez – országtól függően – az orosz, az észt, a finn, a svéd, a norvég, a lett nyelv átvételét jelenti.

A hivatalos státuszt illetően 3 nyelv államnyelv (észt, finn, magyar).

Ezen kívül a karéliai, a komi, a mari, a morvin, az udmurt az illető autonóm területek (köztársaságok) hivatalos nyelve az orosszal párhuzamosan, azonban ez minden esetben az orosz erős túlsúlyát jelenti. Itt – a karéliait leszámítva – nincs veszély, hogy az illető nyelv el fog tűnni, azonban a kétnyelvűség vált már szabvánnyá és ez egyre erősödik. A hivatalos nyelvi státusz pedig abszolút jelképes, minden oroszul történik valójában, talán ezt az ír nyelv helyzetével lehetne párhuzamba hozni Írországban: azaz az ír hivatalos nyelv, vannak rajta feliratok, oktatják is az iskolákban, de valójában minden érdemi tevékenység angolul zajlik. A különbség csak az: míg az írek zöme nem tud semmit írül, a komik/mordvinok/marik/udmurtok zöme még beszéli a nyelvet és használja is esetenként családi nyelvként az orosszal párhuzamosan. A nyenyec, a hanti, a manysi szintén hivatalos nyelv az adott régióban, (autonóm területek), de itt még a jelképesnél is jelképesebb e nyelvek szerepe. Ami a lappot illeti, a lapp nyelvek egy része hivatalos státusszal rendelkezik Norvégiában, Svédországban, Finnországban, ez azonban csak az északi lapp esetében mondható többnek a jelképes nyilatkozatnál.

Az egyes nemzetiségek zászlói. Először a hivatalos, államilag is használt zászlók (az észtet, a finnt és a magyart kihagytam, azok úgyis közismertek):

Jugria (hantik és manysik)

Karélia

Komi

Lapplandia

Mari

Mordovia

2 nyenyec zászló

Udmurtia

S a nem-hivatalos, de széleskörben használt zászlók:

2 izsór zászló

lívek

lüdök

nganaszánok

szölkupok

vepszék

võrok

vótok

A magyarhoz legközelebb a manysi nyelv áll. Az alig 10 ezres anyanyelvi közösség képes volt kitermelni magából egy nemzetközi hírű költőt. Juvan Sesztalovot, művei magyarra is le lettek fordítva, lásd pl. itt. Hozzáteszem: maga Sesztalov is kettős, manysi-orosz anyanyelvű volt, s valójában oroszul jóval többet írt, mint manysiul.

Sesztalov életrajza érdekes. Nagyapja sámán volt, apja pedig hithű marxista, aki kolhozokba kívánta szervezni a rénszarvastenyésztő, félnomád manysikat. Maga Juvan kommunistaként kezdte életét, majd a 80-as években hirtelen ellenzéki kezdett lenni, nem is annyira a politikai rendszer ellenzéke lett, hanem áltudományosnak mondott nézeteket kezdett terjeszteni. Egyik rögeszméje az volt, hogy a manysik a sumérok egyetlen megmaradt maradéka, s a manysi nyelv – meg persze a manysiból származó többi uráli nyelv is – valójában sumér nyelv.

A Szovjetúnió megszűnése után Sesztalov folytatta élete fő tevékenységét: a manysi és a hanti kultúra ápolását, ezért kitüntetéseket is kapott, de emellett váratlan dolgokba is belekezdett, az említett sumerológiai elméletek mellett, többek között visszatért nagyapja hagyományához, s sámánként is működni kezdett. 74 évesen halt meg, 2011-ben.

Tegnap sikeresen lezajlott a párszáz fős balliba utcabál Budapesten.

Megtudtuk belőle: a magyar homokosok nem szeretik Putyint. Dehát ezt eddig is tudtuk... Újdonság: a magyar homokosok kiállnak a galíciai neonácik mellett, ez első hallásra kicsit furcsa...

(index.hu)

Gyakori keresztényellenes liberális-ateista érv a krisztusi szeretetre hivatkozni olyan esetekben, amikor ez az elv nem alkalmazható.

Jézus az emberek iránti szeretetetről beszélt, nem az emberek rossz cselekedetei iránti szeretetről. Szeressük a gyilkost, a homoszexuálist, a pedofilt, a rablót, az erkölcstelent, a gonoszt, de gyűlölnünk kell a gyilkosságot, a homoszexuálitást, a pedofiliát, a rablást, az erkölcstelenséget, a gonoszságot. A kettő egymással együtt jár.

Hiszen mi egy gyilkos vagy egy homoszexuális iránti igazi szeretet? Az, ha elfogadjuk őt bűnével együtt? Nem, semmiképpen, hiszen így a bűnt éljenezzük, ami súlyos bűn önmagában is. A szeretet a bűnöst illeti, s e szeretet célja, hogy a bűnös hagyjon fel bűnével. 

Azt is mondta Isten, hogy ne válaszoljunk rosszal a rosszra, s nyújtsuk oda másik orcánkat is, ha egyik orcánkat megütik. Jelenti-e azt, hogy nem szabad védekezni, hanem tűrni kell mindent? 

Lássuk mi a célja annak a parancsolatnak, hogy ne válaszoljunk rosszal a rosszra! A cél: a rossz körforgásának megszüntetése, azaz ha a rosszra jóval válaszolunk, ezzel a rossz cselekedet elkövetőjét arra késztetjük, hogy lássa be, hogy rosszat tett. De vajon megszünteti-e a rossz kötforgását, ha valaki direkt hagyja magát, hogy rosszat cselekedjenek vele, szinte célpontként áll ki, azt sugallva “pofozzatok bátran, cselekedjetek rosszat velem!”? Nem, ez nemhogy csökkentené a rosszat, hanem még növeli is.

Igen, van helyzet, amikor a keresztény kénytelen akár agresszív is lenni. Akkor, amikor ezzel tudja megállítani a rossz körforgását.

Ukrajna, amióta független lett 23 éve, egyensúlyozott a nyugat és Oroszország között. Tavaly ezt a nyugat megelégelte, úgy gondolta, az egészet megszerzi magának, így megtámadta Ukrajnát (lásd Majdan-puccs). A nyugat egyszerűen magának akarta az egészet, azt hitte, ez lehetséges. Nos, ez nem jött össze. Nyugat-Európa már egyezkedne az oroszokkal, mert belátta a hibát. Az USA még erősködik, de valójában ők sem akarnak közvetlenül szerepet vállalni.

Gyakorlatilag Obama megismételte Bush 2008-as grúziai kalandor akcióját (lásd grúz agresszió a független Dél-Oszétia ellen), nagyobb mértékben. Ezért a baj is nagyobb. De Oroszországot legyőzni nem lehet, ezt Obama is tudja. Gyakorlatilag az egész egy erőpróba Washington részéről, meddig engedi Moszkva az amerikai nyomulást.

Moszkva világossá tette: ha a NATO felfegyverzi az ukrán hadsereget, ő is fel fogja a partizánokat. S ezt a fegyverkezési csatát a NATO nem tudja megnyerni. (S eleve a NATO nem egységes a kérdésben, míg Oroszországban nincs vita erről!) Ráadásul ott az emberi tényező: a partizánok önkéntesek, s erősen motiváltak, a kényszersorozott ukrán kiskatonák meg nem igazán akarnak harcolni, egy sor esetben az első lövésnél tömeges dezertálás volt. Emiatt az ukrán vezetés kénytelen a neonáci galíciai önkéntesekre alapozni, ők valóban képesek keményen harcolni, de ez viszont politikailag nagyon kínos, főleg a németek számára, akik sosem fognak nácikat támogatni, történelmi okokból.

Washington leginkább arra számított, hogy Putyin helyzete meggyengül Oroszországban az életszínvonal esése miatt (ez kb. 30 %-kal esett a konfliktus óta!). Csak pont az ellenkezője történt: a két fő orosz ellenzéki párt beállt Putyin mögé, sőt a harmadik legkisebb ellenzéki erő, a nyugatpárti liberálisok is megosztódtak, egy rész pl. TÁMOGATTA a krími népszavazást, arra hivatkozva, hogy ez a liberális önrendelkezési elv alkalmazása volt. Volt is erről egy orosz vicc: a liberálisok köznapi megnevezése “ötödik hadoszlop”, majd a krími ügyben Putyin mellé állt liberálisokat a nép elkezdte viccesen “négy és feledik hadoszlopnak” hívni. A nacionalista ellenzék (ők a második legnagyobb ellenzéki párt) időnként támadja Putyint, de az ellenkező oldalról, azaz azért, mert szerintük Putyin túl KEVESET avatkozik be Ukrajnában és nem segíti jobban a partizánokat.

A csatának vége van: Obama követte Napoleont és Hitlert az Oroszország ellen háborút vesztett agresszorok sorában. Most már csak menekülni akar Obama, nagyobb arcvesztés nélkül.

Leviatán (Левиафан) a címe a tavalyi év egyik leghíresebb orosz filmjének.

A film művészileg tökéletes, a színészi játék kiváló. Tulajdonképpen a film fő üzenete nem idegen cseppet sem az orosz hagyományoktól: a kisember harca a hatalom ellen, mely harc a kisember totális vereségével végződik. 

A történet nagyjából a bibliai Jób történetének modern változata. Egy vidéki orosz kisvárosban a helyi korrupt polgármester gyakorlatilag élet-halál ura. A polgármester többek között kedvet kap a főszereplő telkére is. Azt meg is szerzi teljesen hamis papírok alapján, ráadésul jóval a piaci ár alatt. A főszereplő hiába fordul bírósághoz, a bíróság is a polgármester kezében van. Miután a főszereplő nem nyugszik bele, hamis vádakkal (a helyi rendőrség és ügyészség vezetői a polgármester haverjai) börtönbe juttatják. A polgármester csak egyetlen alkalommal inog meg, amikor megjelenik a főszereplő moszkvai ügyvéd barátja a színen, ugyanis azt hiszi róla, valami fontos személy embere lehet az illető. Miután azonban kiderül, hogy ez nincs így, az ügyvédet megfélemlítik, s az visszamegy Moszkvába, cserben hagyva ügyfelét.

Mellékszálként mindeközben kiderül: a főszereplőn kívül mindenki gazember. Az ügyvéd valójában a főszereplő feleségének a szeretője, s célja a nőt elszöktetni. A nő pedig, miután az ügyvéd elmenekül és elhagyja őt, öngyilkos lesz. A család két legjobb barátja sem segít. Amikor a főszereplő börtönbe kerül, befogadják annak fiát, de ezt is csak az állami támogatás miatt.

Az egyházközségi pap nem segít, hanem ehelyett szidja a főszereplőt, hogy nem jár eleget templomba. A püspök pedig korrupt, s a polgármester cimborája.

A főszereplők és a rendező

A főszereplő mindvégig azt hiszi, a telke azért kell a polgármesternek, hogy azon szállodát építsen. A film végén azonban kiderül: a telek valójában az Egyháznak kellett, új templom építése céljából.

A film végén az új templomban mise után a püspök szentbeszédet mond, melyben ostorozza az egyházellenes erőket, s megemlíti, hogy szerencsére vannak jó emberek is, aki buzgón adományoznak Isten ügye számára, a polgármesterre utalva.

A helyzet az, hogy a film összes eleme valósághű, azaz mindez valóban megesik Oroszországban, de így együtt az egész mégis hazug. Különösen az tűnt abszurdnak, hogy a filmben két alkalommal is említésre kerül a Pussy Riot nevű orosz együttes akciója: három buta liba keresztényellenes gyűlöletbűncselekménye egy moszkvai teplomban, melyért kettőjüket a hármuk közül börtönbüntetésre ítéltek, s ez az említés az adott környezetben kifejezetten pozitív.

Oroszország nem ilyen.

Hozzá kell tenni még valamit: a filmet az orosz Kulturális Minisztérium filmalapja finanszírozta. Ekkora hihetetlenül kőkemény diktatúra uralkodik Putyin országában: az állam ilyen filmeket finanszíroz…

Orosz nyelvű reklám:

Angol nyelvű reklám:

A magyar ballibek, mivel érzik, nem tudnak megfelelő belföldi támogatást szerezni, igyekeznek külföldi hatalmakat feltétlen odaadással udvarolni, így igyekezve a hatalmat megkaparintani. Ennek része a gusztustalan oroszellenes propaganda, s az USA háborús terveinek teljes támogatása. 

Nem számít a háborús veszély, a magyar ballibnek ez nem gond, hiszen a hatalomra jutás megér minden háborút, mivel a “diktatúrát” bármi áron meg kell dönteni.

Egy embert mindenképpen kiemelnék a ballib gyűlölködők köréből: Bajnait. Ez az ember azon kevesek egyike, aki levonta a tanulságot, s visszalépett a politikából. Ez mindenképpen erős egyéni jellemre utal: nem mindenki képes beismerni hibáját és levonni a következtetést. Politikusként nem tudom őt tisztelni, hiszen az utóbbi 3 évét végighazudta és végigszerencsétlenkedte, de emberként igenis tiszteletreméltó a tette. Az emberi nagyságot pedig mindig el kell ismerni, ez nem politikafüggő.

Most, hogy beindult az új Fidesz 2. akció, a magyar ballibek meg fogják kétszerezni erőfeszítéseiket, szeretnék ugyanis elérni, Obama ne Simicskát válassza, hanem őket.

Az egykor méltán híres szovjet színészóriás, Klim Vosztokogorszkij, akinek máig emékezetesek alakításai, többek között amikor bátor kazah sztahanovistát játszott, aki szembeszállt a korrupt tsz-elnökkel, ezúttal filmet rendezett Kajlov, dupla bíborszívű sarlókalapács díjas szovjet hősről.

Krisztijan Kajlov Odesszában született, 1963-ban. Édesapja buzgó pártaktivista volt és önkéntes rendőr, tagja volt a helyi vadásztársaságnak is. A kis Krisztijan többször elkísérte édesapját vadászatra, így már zsenge gyerekkorában ráérzett a kiontott vér örömére.

A fiatalemberré cseperedett Krisztijan először a Trofim Liszenko Agártudományi Főiskolába akar beiratkozni, a tehenészeti szakra, de élete hirtelen fordulatot vesz. Meglátja a tévében, hogy az Afganisztánban harcoló hősi szovjet csapatok ellen erősödik az afgán iszlámfundamentalista-antikommunista-népellenes terroristák barbár aktivitása. Krisztijan mélyen felháborodik, hogy a gonosz terroristák gyilkolják az afgán népnek önzetlenül haladást hozó szovjet harcosokat, így elhatározza, életét a terrorizmus elleni harcnak szenteli. Ezért jelentkezik a KGB Vörös Vikunya elit egységénél. Krisztijan sikeresen elvégzi az embert próbáló, kőkemény képzést, melynek részeként többek között mínusz 50 fokban meztelenül kell megverekedni egy emberevő vakonddal.

Krisztijant azonnal el is küldik Kabulba, ahol feladata az egyik, a CIA által pénzelt afgán terrorszervezet vezetőjének, Oszama Bin Ladennek a megölése. Ezt a feladatot sajnos nem sikerül teljesíteni, de ehelyett sikeresen likvidál több száz egyéb terroristát, köztük vérszomjas kisgyerekeket.

A sok siker láttán, a vezetőség kitünteti és előlépteti Kajlovot, aki ezen túl jutalomként hazamehet eltávozásra. Otthon, Odesszában, Kajlov megismerkedik a csodaszép Tányával, aki egy munkásétkezdében dolgozik mint mosogatólány. Hamarosan megházasodnak, s Tánya terhes lesz.

Tánya kérleli Krisztijant, hogy lépjen ki a Vörös Vikunya egységből, s találjon magának valami polgári foglalkozást otthon, hiszen most már családja van, s arra kellene elsősorban gondolnia. Krisztijan ekkor előadást tart Tányának, melyben kifejti, hogy ha ő és más hősök nem mennek Afganisztánba mindenkit kiirtani, akkor azok fognak eljönni, hiszen közismert, hogy minden afgán terrorista legszentebb vágya odesszai kismamák és óvodások gyilkolása, meg egyébként is a haza és a marxizmus-leninizmus ügye mindenek felett van, na és otthon nincs lehetőség háztetőkről emberre vadászni, ami egy kiváló mulatság.

Krisztijan visszamegy tehát Kabulba. Ott megöl még száz-százötven gonosz, vérszomjas terroristát. Végül leszerel az aktív szolgálatból, a KGB áthelyezi őt a Sérült Hősöket Segítő Osztályhoz. Az egyik sérült hős Krisztijant, akinek közben szakálla nő, iszlám fundamentalistának hiszi, s lepuffantja.

Krisztijan Kajlov temetése a Lenin-mauzóleum előtt történik, azon többezer hőstársa jelenik meg. Egyes, meg nem erősített hírek szerint maga Lenin elvtárs is felült a temetési menet során a koporsójában és tisztelgett.

Odesszában az egyik közterület Kajlov nevét kapja, s szobrot kap a város főterén, valamint elrendelik, hogy ezentúl minden évben minden odesszai iskolában Kajlov halála napján emléknap lesz tartva.

Klim Vosztokogorszkij filmje hatalmas siker a Szovjetúnóban.