A bunkóság oldalfüggetlen.
Két eset a múlt hétről.
Ballib vitafórumon valaki megemlítette, hogy nem tud megosztani a Facebook-on egy tüntetésről szóló felhívást. Én viccből megemlítettem, hogy ennek az az oka, hogy Orbán letiltotta a neki kellemetlen események megosztását. Volt, aki ezt komolyan vette.
Aztán egy fideszes fórumon megemlítettem, hogy a Magyar Nemzet egyik cikkében súlyos tárgyi hiba van. Erre többen rámtámadtak, hogy “liberális” vagyok.
A közelgő veszprémi rendkívüli választások téte óriási. Nem a Fidesz kétharmadjáról van szó, ez lényegtelen kérdés. A választások igazi tétje szellemi.
Valójában mindegy ki szerez mandátumot, a Fidesz, a Jobbik, az LMP, vagy valamelyik kamuszagú párt. Ez nem számít. Az egyetlen fontos tényező: a ballib erők veszítsenek Veszprémben. Egy ballib nyerés ugyanis azt jelentené: Obama és Soros szerzett mandátumot, s a választók bedőltek az USA irányította háborús uszító propagandának.
A ballib győzelem Veszprémben azt jelentené, hogy a magyar közvélemény megismétli az 1914-es közhangulatot, amikor a lakosság zöme a háborút akarta és üdvözölte.
Látható, hogy ezen a héten megkezdődött a nemzetközi háttérhatalom Fidesz 2. kódnevű, akciója is, ez a magyarázata a Simicska-ügynek. De mivel itt egy új friss eseményről van szó, még nem valószínű ennek megjelenése ezen a választáson.
A XX. századi magyar történelem egyik tragikus pillanata Horthy sikertelen kiugrási kísérlete 1944 októberében, Természetesen egy sikeres kiugrás sem tudta volna semmissé tenni Horthy bűneit, melyek között a legsúlyosabb félmillió magyar állampolgár kiszolgáltatása volt egy idegen állam részére, de egy sikeres kiugrás megmentett volna sok emberéletet és nem következett volna be mindaz a mértéktelen anyagi kár sem, ami végül megtörtént.
Most hasonló helyzet előtt állunk. A hanyatló liberalizmus véres háborúra készül, az USA vezetésével. Láthatjuk: az USA hatalmas támaszponttá kívánja fejleszteni egy független állam, Ukrajna területét. A cél a keresztény Oroszország letörése.
A helyzet most kedvezőbb a kiugráshoz. A mai Hitler nem Berlinben van, hanem Washingtonban, az országban nincsenek egyelőre megszálló csapatok. S az akkori nyilasok mai verzói (nem ideológiailag, hanem mentalitásban), a ballibek sem rendelkeznek fegyveres paramilitáris alakulatokkal.
Tehát készen kell állni: amint a NATO amerikai unszolásra háborút hirdet, vagy ha a NATO-akció meghiúsul (egyes tagállamok megvétózzák azt), s helyette csak az USA indít háborút, készen kell állni az ország azonnali kiugrására a kamu Nobel-békedíjas Obama kalandor, agresszív, területrabló, nyersanyaglopó háborújából.
Van egy adottság: Magyarország a világ második ötödében van, azaz a szerényen gazdag országok között. Ha most Mo-nak lenne a világ legmagasabb növekedési üteme, AKKOR IS még legalább 30 évig érdemes lenne a világ első ötödébe költözni, mert ott még 30 évig magasabb lenne az életszínvonal.
Azaz a jövedelemkülönbség mindenképpen tény lenne. Ez teljesen független tehát a gazdaságpolitikától.
Más részről pedig a Nyugat jelenleg elszívja Magyarország. – és a többi perfiféria állam – pénzét, azzal finanszírozza saját zuhanó jóléti modelljét, így jelenleg ezen esély sincs változtatni.
Az eredmény: mindegy ki van kormányon Magyarországon, a gazdasági kényszeren változtatni jelenleg nem lehet.
Az esély az, ha az EU-ban nyernek sorra a rendszerkritikus erők.Ez elindíhat egy folyamatot, mely megtörheti az átkot.
Ezért hülye pl. a Jobbik, mely ki akar lépni az EU-ból. Nem kilépni kell. hanem bent maradva erősíteni a rendszerkritikus erőket. A Fidesz irányvonala jelenleg a helyes irányba mutat. bár a fideszesek sem veszi észre, hogy az új baloldal nem az ellenségük, hanem a szövetségesük. Ennek oka a magyar baloldalfóbia, ami ökörség. Lám, a magyar ballibek jobban átlátják ezt: érzik,hogy az európai új baloldal sokban hasonlít a Fideszhez s ezért utálják őket. Pl. a görög Sziriza ellen Mo-n a legrosszabbakat a ballib sajtóban lehet olvasni.
A találkozó mindkét fél szempontjából teljes siker lett, mindkét főszereplő elérte azt amit akart.
Orbán nyíltan Merkel szemébe mondta, hogy a demokrácia nem csak liberális lehet, s erre Merkeltől nem érkezett komoly ellenkezés, azaz Orbán szabad kezet kapott a vezető EU-hatalomtól.
Merkel pedig kiemelte, hogy Németország számára életbevágó kérdés a magyar kormány támogatása a német nagytőke magyarországi érdekeltségei iránt, s erre Orbán biztosította a német vezetőt, nincs miért aggódnia, a német nagytőke érdekeit a magyar kormány maximálisan védeni fogja a jövőben is.
Emellett mindketten egyetértettek napjaink külpolitikai kulcskérdésében: egyik ország sem támogatja az USA igyekezetét az Oroszország elleni szankciók fokozását illetően.
A magyar ballibek pedig ismét szánalmasan leszerepeltek.
Egy tömegdemokráciában a politizáláshoz pénz kell, sok pénz.
Ha egy politikus a gazdagok érdekeit kívánja képviselni, nincs gond, hiszen a gazdagok bőven finanszírozni fogják a politizálás költségét. Ugyanez történik, ha a politikus idegen érdekeket kíván képviselni, ez esetben is meg fogja kapni a pénzt az illető külföldi államtól.
De mi történik, ha egy politikai erő nem óhajtja képviselni sem egy fizetőképes külföldi állam, sem a pénzügyileg erős réteg érdekeit?
Pénzt kell szereznie. Hiszen kivételes eseteket leszámítva, senki sem fogja megismerni őt, ha nincs pénze.
Alapvetően háromféle politikusi típus létezik.
Az első típus a pénzéhes típus. Ő azért lesz politikus, hogy abból anyagi hasznot szerezzen.
A második típus a hataloméhes típus. Ő szeret uralkodni, ez a fő motivációja.
A harmadik típus a messiás típus. Ő bele szeretne kerülni a jövő történelemkönyveibe.
Lássuk az egyes típusok hasznát és káros oldalát.
Stabil, rendezett viszonyok között az első két típus az ideális.
A pénzéhes politikus korruptabb országokban már hivatali ideje alatt sok pénzt halmoz fel, míg kevésbé korrupt államokban ezt kénytelen a hivatali ideje utáni időre halasztani, akkor viszont masszívan bepótolja az „elvesztegetett” időt.
Történelmileg sorsdöntő korban viszont a harmadik típusra van szükség, hiszen ennek a típusnak vannak új eszméi, gondolatai, míg a másik két típus inkább csak egy tisztviselő, egy végrehajtó.
A messiás típus azonban mindig kockázatot rejt magában: ugyanis nagyon jót és nagyon rosszat is képes magával és ötleteivel hozni.
Népszerű tézis a mai kelet-európai marxisták között, hogy a kommunista rendszer nem azért bukott meg, mert az alapjai fenntarthatatlanok voltak, hanem azért, mert a rendszert belülről elárulta a vezetés egy része. A nézet kb. a következő: a kommunista nomenklatúra megirigyelte a nyugati tőkések életszínvonalát, ezért alkut kötött a nyugattal: a szabad elvonulásért és sok pénzért cserébe feladja a rendszert, az országokat pedig átadta a nyugati nagytőkének. Ebben nem csak marxisták hisznek, ez a nézet népszerű a szélsőjobbosok között is, sőt ma már más politikai eszmék hívei körében is.
Oroszországban ez a tézis még azok között is népszerű, akik egyébként nem szimpatizálnak a kommunista eszmével és semmiképpen sem szeretnének újra kommunista diktatúrát az országban. Viszont szerintük is az USA beszervezte Gorbacsovot, vagy megvették őt pénzért – azaz az általános nézet az, hogy Gorbacsov tudatosan árulta el a rendszert.
Szerintem ez abszurd nézet: aki annak idején figyelemmel kísérte Gorbacsov kaotikus kapkodását, az nem hiheti komolyan, hogy itt egy terv részletei bontakoztak volna ki. Szerintem Gorbacsov szimplán egy naiv balek volt, akit átvertek a nyugatiak.
A marxizmus mai hívei a fenti elméletet azzal egészítik ki, hogy a kommunista nomenklatúra két részből állt: az igazi hívő kommunistákból és az érdekből közéjük beférkőzött liberálisokból, akik lassan átvették a hatalmat, majd végül megbuktatták a rendszert.
A mai magyar „jobboldali” történelemszemlélet egységes, homogén tömbként kezeli a volt kommunista nonemklatúrát, ami persze nem igaz. Valóban létezett igaz hívő rész és technokrata rész, mely csak formailag hitt a rendszerben, a valóságban nem. De abszurd a tézis, hogy ez utóbbiak bármit is meg tudtak volna buktatni.
A bukás mindenhol a Gorbacsov által elindított káosz eredménye volt, még olyan országokra is kihatott ez, ahol a kommunista diktatúra teljesen független volt a Szovjetúniótól (pl. Albánia, Angola, Etiópia).
Mi a jobb: az elvhűség vagy az ellenkezője?
A 80-as évek elején Roland édesanyja a magyar követségen dolgozott, alacsonyrangú állásban. Csak ketten voltak, nem volt se testvér, se apa (az apa meghalt).
Roland nem volt baráti kapcsolatban a többi magyarral. A helyi KISZ-vezetővel meg kifejezetten utálták egymást: míg a KISZ-titkár komolyan hitt a kommunista eszmében, addig Roland egy újprotestáns felekezet híve volt és csak kényszerből volt KISZ-tag, anyja miatt.
Szóval bosszúból a követségi KISZ-szervezet nem a szokásos, semmitmondó jellemzést készítette Rolandról, hanem megírta az igazat, ahogy elvileg el kellett volna járni minden jellemzés esetében. Ennek akkor jelentősége volt az egyetemi felvételihez.
A KISZ-szervezet a szabályt tartotta be: írt egy igazi jellemzést. Most mellékes kérdés, hogy mellőzte az elvhűséget a haverok jellemzésénél. Az igaz jellemzésbe persze belekerült minden negatívum is.
Roland anyja panaszt tett a jellemzés miatt a pártitkárnál. A párttitkár tipikus későkádári technokrata volt, azaz egy szót sem hitt a hivatalos ideológiából (később az illető miniszterhelyettes lett a Horn-kormány alatt). Amint meglátta a jellemzést, égtelen dühre gerjedt, s hívatta a KISZ-titkárt. Amikor a KISZ-titkár megtagadta, hogy megváltoztassa a jellemzést, azaz írjon helyette egy szokásos, szemmitmondó sablonszöveget, a párttitkár megjegyezte, hogy 24 órát ad az új jelentés megírására, ellenkező esetben hamis vádakkal befeketíti a KISZ-est.
Másnapra meglett az új jellemzés a semmitmondó, sablon tartalommal.
A bolgár kommunista filmművészetnek – különösebb az enyhébb Zsivkov-korban – már része lehetett egyfajta rendszerkritikai hang is. Olyan film, mint a magyar Tanú, nem készült Bulgáriában, illetve készült, de csak a rendszer bukása után mutatták be.
Annak idején, amikor 1988-ban bemutatták Bulgáriában a Tanút, hatalmas botrány lett belőle, pedig csak egy egyetemi filmklubban volt a vetítés, nem normál moziban. S 3 hét után abba is hagyatta az egyetemi vezetés a film vetítését. Hiába hivatkozott az egyetemi Komszomol-bizottság – mely szorgalmazta a film vetítését! – a film végén a Marx-idézetre, mindenki átlátott a szitán, nyilvánvaló volt, hogy a Marx-idézet csak a kötelező „vörös farok” a filmben.
A fiatalabbaknak, aki nem tudják mi a vörös farok. Nos, a vörös farok azt jelentette, hogy pl. az ember a kommunista diktatúra alatt cikket írt, kritikus hangvétellel valamilyen jelenség ellen, majd abba beletesz valahová egy Marx- vagy Lenin-idézetet, hogy így bizonyítsa, a cikk marxista szellemiségben, építő szándékkal kritikus, s nem népellenes, ellenforradalmi módon. Persze minden olvasó tudta, hogy a cikknek ezt a részét nem kell komolyan venni, sőt el se kell olvasni, ez csak a rendszer miatti „farok”.
Szóval, visszatérve a téméra, Todor Zsivkov úgy enyhített a sztálini kor totális kontrollján a művészet felett, hogy megfogalmazta az úgynevezett „két igazság” tézisét. Azaz van egy nagy igazság, ez Marx és Lenin igazsága a kommununizmus elkerülhetetlen győzelméről, ez társadalmunk kétségbevonhatatlan alapja. S van egy kis igazság is, azaz a kommunizmus építése közben előforduló burzsoá maradványjelenségek elleni jogos kritika.
Magyarul ez azt jelentette: a művész nem köteles foglalkozni a „nagy igazsággal”, azaz dicsérni a marxizmust és a rendszert, hanem foglalkozhat a „kis igazsággal” is, tehát kritizálhat szabadon, persze a „szabadon” szót nem abszolút értelemben figyelembe véve természetesen, hiszen voltak mindigis „szent tehenek”.
Ez a zsivkovi tézis hatalmas felemelkedést hozott pl. a filmművészetben. Az addigi boldog traktorista lányról vagy a mosolyogva tervet teljesítő esztergályosról szóló sületlenségek helyett sorra születettek a hivatalos marxista ideológiától tökéletes mentes produkciók, melyek kipellengérezték a rendszer abszurd jelenségeit.
A kicsit merészebb filmek kötelező eleme volt az általam Vörös Farok elvtársnak nevezett karakter, azaz jellemzően egy idős bácsi, aki 1944 előtt már párttag volt, sőt esetleg partizán is volt, ma már egyszerű nyugdíjas, aki a filmben határozottan a kritizált jelenség ellen lép fel és azt mondja „nem ezért harcoltunk!” vagy valami hasonlót. A rendező ezzel biztosította be magát: ő a „nagy igazság” nevében kritizál, nem annak ellenében.
Az öt legjobb film tavalyról
Ez nem a tavaly készült öt legjobb film listája. Ez a ÁLTALAM tavaly megnézett legjobb öt film.
Az első félórában szinte érthetetlen a film, mert egyszerre több helyszínen és idősíkon zajlik az egymástól látszólag teljesen különálló cselekmény, csak a végére áll össze: minden valójában összefügg.
Reklám:
Ez tulajdonképpen egy brit minisorozat egyik része (a sorozat többi részét is érdemes megnézni, az egyik részben pl. a brit miniszterelnök egy sertéssel közösül!), de valójában a sorozat egymással össze nem függő részeket tartalmaz. A film lényege: hogyan válik a fogyasztói társadalom elleni lázadás a fogyasztói társadalom reklámjává.
Reklám:
Az eredendő, javíthatatlan gonoszság története. A tizenéves kamasz a családot, a pszichológust, a vele egykorú barátnőt is megtéveszti, amikor minden gátlás nélkül halad célja felé.
Reklám:
A tönkrement vidéki fölműves család a fővárosba költözik, egy nyomornegyedbe. A családfő végül munkát talál biztonsági őrként. Kiderül: a főnöke csak azért vette fel állásba, hogy leplezni tudja egy korábbi bűncselekményét. A főhős rájön, hogy itt a nagy lehetőség kiszabadítani családját a nyomorból: de ehhez azonban életét kell adnia.
Reklám:
A posztkommunista Szerbiában egy pornórendező a már mindent megunt nyugati vevőknek a valóságot akarja lefilmezni. A minderről semmit sem tudó volt pornószínész – a főszereplő – akaratlanul részese lesz ennek, valójában maga az állítólagos filmforgatás az igazi film. A rendező válogatott perverziókat talál ki, többek között egy forradalmian új műfajt: az újszülött pornót. A pornószínészt bedrogozzák, manipulálják, s kényszerítik a részvételre mindebben, felesége, öccse, s kisgyereke is részesei lesznek a valóságfilmnek. Amikor végül a főszereplő kijózanodva rájön mi történt, bosszúból megöli a rendezőt, majd öngyilkosságot követ el feleségével és a gyerekével együtt, mert nem képesek tovább élni a történtek tudatával. Ez a film vége: de kiderül, az eddig rendezőnek hitt férfi is csak egy szereplő volt, az igazi rendező megjelenik, s valójában az álrendező megölése és a családi öngyilkosság is le lett filmezve az igazi rendező által. A film utolsó pillanatában a rendező utasítást ad egy színésznek, hogy közösüljön az öngyilkos család holttesteivel.
Reklám:
A filmterjesztők készítettek a filmből egy „light” verziót, a durvább részeket kivágva, mivel több országban is bemutatásra alkalmatlannak minősítették a produkciót, többek között a pedofil szexre utalás és a túlságosan igazinak tűnő erőszak miatt. Mindenképpen azonban az eredetit érdemes megnézni.
Azt hiszem, kezdem megérteni Marx elidegenedés-elméletét.
Bontsunk pezsgőt, megalakult a 250. magyar ballib egységszervezet!
Az ember csodálkozik: ezek az emberek tényleg elhiszik, hogy az eszméjük népszerű, s csak egy új vezetőség kell, mely elintézi, hogy a nép ismét a levitézlett, országrontó, ballib eszmeiségre fog szavazni?
(forrás: Facebook)
Végülis mindegy. Majd csinálnak ők is egy 800-fős “tömeggyűlést”, esetleg picit “alkotmányoznak” is, aztán meg megszűnnek, csak előtte még gyorsan 3 ellenséges frakcióra szakadnak, melyek “kiderítik” egymásról, hogy Orbán ügynökei.
Ritkán szoktak tetszeni a nagyon felkapott filmek. Most is ez történt.
Megnéztem a Birdman című, agyondicsért alkotást.
Egyébként szeretem a művészfilmeket, de ennek egyszerűen se füle, se farka. A film története egy mondatban: a megkeseredett színész a színházi kellék helyett tévedésből valódi pisztollyal lő a színpadi előadáson és lelövi saját orrát, aztán pedig madárként elrepül a kórházi szobából. Ez eltart majdnem 2 óráig.
Van benne pár hatásos jelenet, meg szépek egyes képek, különösen a film utolsó félórájában, de az egész nem áll össze. Végig azt éreztem: ez egy művészfilm paródiája.
Szinte biztos, hogy majd kap legalább 5-6 Oszkár-díjat. Az ostoba hollywoodi ízlés az ilyesmiket el szokta halmozni díjakkal.
A tegnapi görögországi választásokon hatalmas népi győzelem született.
Az előzetes eredmény szerint 7 párt került be a görög parlamentbe. A status quo pártjai közül bekerült 4 párt, ezek közül a legjobb eredményt (a második helyet) a középjobb-liberális Új Demokrácia párt érte el, míg a három kicsi középbal-liberális párt éppencsak bekerült a parlamentbe.
A statusquo ellenzői közül bekerült egy kis szélsőjobbos és egy kis szélsőbalos párt. Valamint a választások győztese, az újbalos Sziriza.
Ez az eredmény minden valószínűség szerint hatalmas reformfolyamatot fog elindítani egész Európában.
Ami a magyar hatást illeti, ez az eredmény egy újabb csattanós pofon a magyar ballibek pofájába.
A ballib oldal szélsőségesei követik a fideszes oldal szélsőségeseinek 2006-os receptjét.
A számtalan húsztagú ballib “egységszervezet” között a legviccesebb az ex-SZDSZ-es hátterű Ország Gyűlése Mozgalom. Ez a szervezet meghirdette a puccsot immár teljesen nyíltan. Pl. alkotmányozni fognak nemsokára.
2006-ban Budapest központjában laktam, s személyesen emlékszem több ilyen alkotmányozásra. Nem messze – három saroknyira – laktam a Városligetről, így gyakran jártam a kutyákkal sétálni a ligetbe, s az akkori alkotmányozó mozgalmárok egyik kedvenc helyszíne éppen a Városliget Dózsa György út felőli parkolója volt. Így két alkalommal is szemtanúja voltak ilyen alkotmányozásnak.
Az alkotmányozás menete kb. ez volt:
Mondtam is egyszer a feleségemnek: mintha Che Guevara fideszes/jobbikos verzióját látna az ember akció közben.
A mai radikális ballibek alaposan tanulmányozták az értékes 2006-os tapasztalatokat, s igyekeznek mindent átemelni a gyakorlatba.
Aki szeret sokat nevetni, annak ajánlom a fenti szervezet honlapját és FB-profilját, különösen a rajongói kommentekre hívnám fel a figyelmet.
*
A legviccesebb talán 6-pontos akcióprogramjuk, hozzátéve megjegyzéseimet:
1. Hatályba lépteti korábbi, 25 éven át konszenzussal létező Alkotmányunkat, annak Fideszhatalom előtti állapotában: ez 2010 áprilisi állapotot jelent.
Az alkotmányos fetisizmus egyik túltengő jele ez. Arra a kérdésre, hogy ennek mi a jelentősége senki se tudna válaszolni
2. Hatályba lépteti az ugyanakkori választási jogszabályainkat.
Magyarul: hatályba léptetni azt a választási jogszabályt, mellyel a Fidesz 2010-ben kétharmadot szerzett. Ezt nem igazán gondolták át a mozgalmárok…
3. Ezen sarkalatos törvényeink bármikori megváltoztatását feles részvételű, kétharmados többségű népszavazáshoz köti: ne lehessen később sem bármilyen országvezetés játszótere alkotmányos berendezkedésünk.
Magyarul: bebetonozmi mindent a 2010. április állapot szerint. Elmebetegek ezek?
4. Kimondja az Országgyűlés feloszlatását.
Ezentúl ha kimegy tüntetni pár ezer ember (a mozgalmárok szerint: 100 ezer), fel kell oszlania az Országgyűlésnek? Ezt komolyan gondolják?
5. 2015 szeptember 15-ére szabad választásokat ír ki.
Ezentúl évente lesz választás, minden tüntetés után? Na és mi lesz, tessék mondani, ha a Fidesz megnyeri a választásokat szeptemberben? Akkor ismét kimegy 100 ezer ember “alkotmányozni”?
6. Felállítja a konszenzusos 10 fős átmeneti kormányt.
Tehát a mozgalmárok kinevezik a kormányt, ha nem az nyert, akit ők szeretnének?
*
Sok más vicces anyag is van a honlapon. Ezekhez jó mulatást kívánok mindenkinek!
(forrás: http://tuaregblog.blogspot.hu)
A fanatikus politikai rajongó képtelen a tényeket önmagukban elfogadni. A kedvenc politikai erőnek kedvező híreket fel kell nagyítani, a negatívakat meg vagy el kell hallgatni vagy félre kell magyarázni.
Nagyon sok ideig abban hittem őszintén, hogy a ballib hívek műveltségben és intelligenciában egyfajta magasabb minőséget képviselnek, azaz jobban képesek a tények befogadására, az értelmes vitára és a demagógiamentességre.
A fanatikus különösen akkor mutatja ki butaságát, amikor kedvenc pártja veszített éppen. 2002-ben, a választások után jól lehetett érzékelni a fanatikus fideszesek abszurd állításait, kezdve attól, hogy a (fideszes vezetésű) Belügyminisztérium elcsalta a választásokat, egészen az olyan vicces kijelentésekig, hogy „az én miniszterelnököm továbbra is Orbán Viktor”, s Mádl Ferenc árulónak nevezéséig, amiért – alkotmányos kötelességét teljesítve – Medgyessy Pétert kérte fel kormányalakításra. Hozzáteszem: mindezt persze sosem fideszes vezetők, közírók mondták/írták, hanem egyszerű fanatikus hívek.
2010-ben sikerült megtapasztalnom: a ballib fanatikusok EGY AZ EGYBEN ugyanazt teszik. Ez ki is gyógyított abból a tévhitből, hogy a ballib hívek értelmesebben lennének. Nem, nem azok.
Mit jelent, ha az eddig nyugodt, mértékletes, beszámítható embernek tűnt Facebook-ismerősöd hirtelen elkezd „motiváló” képeket és „magvas” „bölcsességeket” közzétenni profiljában? Nem, nem a bölcsésségeket közzétevő tizenéves lány ismerőseidről van szó, akiknél ez még elmegy, hanem komoly emberekről.
Pl. letölti egy, a lenyugvó nap előtt álló ártatlan kismacska képét a Google képkereső segítségével, majd megnyitja a Paint alkalmazást és ráír egy „bölcs” gondolatot, pl. azt, hogy „A közelség zaja távolian dübörög, miközben az életed pillangóként lassan elfolyik…” – esküszöm, ezt most találtam ki, nem vettem igénybe se a népszerű Coelho-generátort, se más hasonló alkalmazást, melyek között a legnépszerűbb még az EU külügyi állásfoglaló generátora és az összeesküvés elmélet generáló, valamint persze a magyar ballib generátor.
Mivel már többször találkoztam a jelenséggel, íme a leggyakoribb okok miért kezdhetett az ismerős ebbe a furcsa tevékenységbe:
A hét végén Görögországban parlamenti választások lesznek. Ezeken áttörés várható, a közvéleménykutatók az újbaloldali, antiliberális, rendszerkritikus Sziriza győzelme várható.
Magyar fideszes kommentelők komcsizzák a Szirizát, s nem örülnek ennek. Rövidlátás ez és teljesen téves helyzetértékelés.
A magyar ballib kommentelők ezúttal helyesen ítélik meg a helyzetet: ők tudják, hogy a Sziriza győzelmének nem kell örülniük, ez ugyanis nem a magyar értelemben vett „baloldal” győzelme lesz, hanem pont ellenkezőleg: annak mindenben az ellenkezője.
Egy folyamat fog most beindulni. Eddig csak az új EU-tagállamokban esett meg rendszerkritikus baloldali vagy rendszerkritikus jobboldali politikusok hatalomra kerülése. Most ez meg fog történni egy régi tagállamban is, ez pedig az EU átakulásának kezdetét jelentheti.
Februárban országos népszavazás lesz Szlovákiában, melynek célja a homoklobbi gyomorforgató tevékenységének korlátozása.
Szlovákia – a magyar és a lengyel példát követve – már tavalyelőtt beemelte alkotmányába a házasság intézményének védelmét. Azonban szlovák családvédő és keresztény civilek ezt kevésnek találták, s alaáírásgyűjtésbe kezdtek.
A szlovák társadalom erejét mutatja, hogy pár hét alatt meglett a szükséges számú aláírás: a szlovák szabályok szerint a választásra jogosultak 10 %-ának aláírása szükséges országos népszavazás kiírásához.
A nemzetközi homoklobbi pánikban van: mivel jól tudja, hogy a nagy többség ellenzi törekvéseit, így egyetlen reményük a népszavazás érvénytelensége. A szlovák szabályok szerint a népszavazás érvénytelen, ha nem vesz részt rajta a választópolgárok legalább 50 %-a.
A népszavazás napja: február 7.
Hajrá Szlovákia, hajrá szlovákok!
A jelmagyarázat:
Közülük kettő olyan, amit a legtöbb keresztény elutasít.
A harmadik egy általánosan elismert produkció. Mel Gibson mestermunkája. Erről nem is írnék, mert a film közismert. Széles körben bemutatták, ráadásul azon kevés Jézus-film egyike, mely hatalmas anyagi nyereséget is hozott a film készítőinek. Hozzáteszem: az anyagi siker fő oka végülis a film elleni masszív kampány volt, ami miatt azok is elmentek megnézni, akiknek egyébként sosem mennének megnézni ilyen filmet. Az ellenkampány elsősorban az USA-ban zajlott, az egyik amerikai zsidó szervezet vádolta meg a filmet antiszemitizmussal (természetesen a vád teljesen alaptalan), s ez a vád terjedt aztán tovább. Egyes keresztényellenes és liberális körök Magyarországon is megkísérelték ezeket a hamis vádakat elterjeszteni (Magyarországon ezt nem zsidó szervezetek csinálták, hanem szimplán politikai alapon egyes fanatikus liberálisok), azonban véleményük nem érdekelt senkit a pár ezer fős hisztérikus ballib értelmiségen kívül, sőt még e körön belül is akadt, aki e vádakkal nem értett egyet.
A másik film a Brian élete, ami valójában nem Jézus-film, hanem a korról készült paródia. Egyes keresztények és zsidók sértőnek érzik a filmet, szerintem ez indokolatlan. Még a film legdurvább része – a keresztrefeszítési jelenet – sem értelmezhető gúnynak.
A kedvenc részem az ex-leprás jelenete, akit Jézus meggyógyított, így most már nem tud kéregetni:
Itt van magyar szinkronnal is ugyanaz a jelenet:
A vallási fanatizmuson kívül a film szatírát állít sok másról. Az egyik a latint tanulók kedvenc jelenete, a másik a politikai frakciózásról. Nem adok linket, ezek közismertek.
A másik kedvenc filmem ismét valódi Jézus-film, ez az a film, mely ellen sok keresztény tüntetni szokott, bár sosem értettem miért.
A kedvencem, amikor az öreg Jézus találkozik a feltámadott Jézusról prédikáló Pállal:
(Magyarul itt 56:00-tól.)
Sokan gondolják ezt istenkáromlásnak, de ez esetben csak a felszínt látják.
Meghalt Andrassew Iván, az egyik liberális ikonember.
Egy időben még vitázgattam is vele a neten, személyesen nem ismertem.
Ő még a keményvonalas, fanatikus liberális nemzedék frontharcosa volt, aki abban hitt, hogy a cél szentesíti az eszközöket, azaz a liberális értékrend terjesztéséhez minden eszköz megengedett: az antidemokratizmus, a cenzúra, a pluralizmus és a másság elnyomása.
Sajnos képtelen vagyok elfelejteni Andrassew életének mélypontját, mert közvetlenül is érintett voltam benne. Ez az 1999-es év, amikor az Internettó nevű akkoriban legnépszerűbb magyar honlap agóniájának közvetlen szereplői lettünk mind a kettőn: ő mint a honlap utolsó főszerkesztője, én meg mint az egyik legaktívabb hozzászóló. Andrassew a hirtelen kapott teljhatalmat igazi diktátorként kezdte használni: az akkoriban legnépszerűbb magyar netes vitafórumot gyakorlatilag kivégezte azzal, hogy minden neki nem tetsző hozzászólást rendszeresen törölt, olyan módon, hogy arra még a NolBlog és a blog.hu mai legcenzorabb mentalitású blogírói sem mernének vetemedni.
Ne feledjük: akkoriban még nem létezett a mai blogvilág, azaz akkoriban még a fórumok voltak a legnagyobb színterei a demokratikus és szabad véleménynyilvánításnak. Ma már a fórumok jelentéktelenné válták (lásd az Index főoldalát, ahonnan NINCS közvetlen link ma már az Index fórumára), de ez akkor nem így volt. Így a legnagyobb vitafórum elleni támadás súlyos csapás volt a szólásszabadságra.
Andrassew alig párhónapos tevékenysége bemutatta milyen lenne az internet, ha az liberális megmondóemberek irányítása alatt állna. Tulajdonképpen ezzel hasznos tevékenységet tett: sokakat kijózanított. Rám is hatott ez: bár liberális nem vagyok nagyjából 1995 óta, sokáig még azt hittem, a liberálisok toleránsabb emberek akkor is, ha nincs igazuk. A fenti internettós szerkesztői ámokfutás volt az egyik hatás, mely meggyőzött: tévedek.
Andrassew álma egy olyan Magyarország volt, ahol az átlagember liberális értékrendű, s az ország Nyugat-Európa szerves része. Hitte, hogy ez a természetes fejlődés rendje, s valójában minden ember ezt szeretné, ha kellő ismeretekkel rendelkezne. Népszerű liberális tévhit ez, mely szerint a liberalizmus nem egy eszmerendszer, hanem a „természetes jó” szinonímája.
Hála Istennek, Andrassew álma nem valósult meg.
Egyszer egyébként azt írta nekem, hogy az egyik nagyszülője bolgár vagy bolgár származású volt.
Most már nem számít semmi. Nyugodjon békében.
Sokan tudják: nagy filmnéző vagyok. Hetente 30-40 filmet töltök le. A teljesen végignézett filmeket értékelni is szoktam egy 0-tól 100-ig terjedő skálán.
Elsősorban igyekszem olyan filmeket nézni, melyek nem érhetők el könnyen.
Nos, tegnap megnéztem a Buhera Mátrix című 2007-es magyar produkciót.
Vannak rossz filmek, melyek annyira rosszak, hogy már viccesek. A Buhera Mátrix nem ilyen, ez szimplán rossz, semmi egyéb.
Pocsék forgatókönyv, tehetségtelen színészek, álművészi mondanivaló.
A felénél már erősen viszketni kezdtem, de eldöntöttem: esélyt adok a filmnek, végignézem. De minden ment tovább: kínos közhelyek sorozata, melyeket csak helyzetkomikumok szakítanak meg. Az ember megsajnálja a szegény gyerekszínészeket, akiknek ilyen ökörségek lettek a szájukba adva. Még a film ismeretterjesztő szempontból értelmes részletei is olyan szánalmas és hamis módon vannak bemutatva, hogy a néző képtelen azokat felfogni.
Igazi liberális hitvallású a film, a lényeg: minden egyformán szar, az egész világ, s semminek nincs értelme, a legjobb azonnal meghalni. A film ráhány az emberiségre, s levizel mindent ami mozog.
Skálámon 19 pontot adtam a filmnek. Azért ilyen „sokat”, mert szerepel a filmben Mucsi Zoltán is, aki még itt is kitűnően játszik. Tulajdonképpen ez is az egész szerencsétlenkedés egyetlen pozitívuma.