A magyar médiákban nem volt hír. Persze érthető, Magyarországot nem érinti. Bulgáriát érinti, így a bolgár médiák foglalkoztak a hírrel.

A Világban a világ országait felosztja jövedelmi-vagyoni helyzet alapján 4 kategóriába:

• "magas" - ez az átlagos európai szint (Magyarország is itt van),
• "magas-közép" - ez a legszegényebb európai országok szintje (pl. Albánia, Örményország, Ukrajna),
• "alacsony-közép" - az a szegényebb, de mégse koldusszintű országok (pl. India, Libanon, Tunézia),
• "alacsony" - ez a nyomorszint (pl. Afrika nagy része);

s évente hírt a a változásról.

Idén 8 ország változtatott kategóriát:

A 2 és fél évnyi szankciók Oroszország ellen nyilván működnek, hiszen az ország átment idén a magas-közép csoportból a magasba.

Az európai rész itt van térképen:

Egy felmérés a kijevi gyerekkórházat ért támadás kapcsán.

Egy bolgár média megkérdezte az embereket, mi a véleményük:

32 % szerint ez orosz támadás volt, 49 % szerint ukrán. 11 % szerint mindkét fél hibás, így mindegy ki tette.

Jól tükrözi ez a folyamatos nyugati propagandától való undort.

Közben mértékadó orosz források is megírták: orosz támadás volt, persze nem direkt, hanem a minden háborúban előforduló eltévedt rakéta esete. (A rakéta az egyik legdrágább konvencionális orosz rakétatípus, darabja kb. 12 millió dollár, ilyet sose lőnének ki nem-katonai célpontra.)

Csak hát már annyi az euroatlantista propaganda, hogy az emberek akkor se hisznek neki, amikor véletlenül igazat mond.

Az oroszok egyik szövege ez, amikor valaki rádöbben valamire, amit rajta kívül eddig is tudott mindenki, de ő csak most tudta meg: "jó reggelt!". Na most, teljesen ez az élmény érte el Halmai Gábor feketeöves ballib megmondóembert.

Élvezet látni nem csak azt, hogy a ballib elit egyes tagjai pont az ellenkezőjét mondják ma, mint 25-35 éve - ezzel semmi gond, csak nagyon ostoba emberek mondják mindig ugyanazt -, de hogy képesek azt is meglátni, mennyire abszurd volt az az egész szellemi építmény, melynek nevében akkor ezt mondták.

Ráadásul itt nem arról van szó, hogy az alapértékek változtak, mert az a könnyebb eset. Hanem itt azonos alapértékek megvallása mellett ment végbe a rácsodálkozás. Hiszen Halmai akkor is nyugatos, polgári, liberális - magyar szóval "baloldali", de az a valóságban klasszikus jobboldal - volt, ma is az.

Emlékszem a 90-es évek elején - amikor tök ugyanabban hittem, mint Halmai - az egyik engem már akkor is idegesítő - bár akkor még nem tudtam megmagyarázni, miért idegesít - liberális mondás az volt, hogy "bezzeg, a boldog nyugaton az átlagember azt se tudja ki a kormányfő, hiszen életére sehogy se hat ki a politika", s különösen az zavart, hogy ez egyszerre ment az "öntudatos polgár" szólammal. Na most, a kettő természetesen teljesen kizárja egymást.

Persze az akkor ballib narratívába pont bele is illett. Hiszen van a "polgár", aki nem is foglalkozik a politikával - ami persze marhaság: az ókor óta tudjuk, a polgár fő jellemzője, hogy politizál - , viszont ott vannak a "szakemberek", aki okosan irányítanak, hatalmas szaktudásuk alapján.

Ez a marhaság sajnos hosszú évekre megfertőzte a közéletet, még ma is van, aki hisz "szakértői kormányban", "ideológiamentes politikában", s más hasonló hazug és ostoba mesékben.

Halmai képes olyanokat mondani, hogy "túl gyorsan erőltetett liberalizmus"! S nyíltan elmondja: a koncepció az volt, hogy meg lesznek teremtve a liberális mechanizmusok, azokat az emberek megszokják, "beélik" azokat, s kész is a polgári társadalom!

Alapvetően teljesen azonos ez a marxista messianizmussal, a módszer és keret azonos, csak a célok különböznek.

S itt el is mondja, ez nem működhetett:

• "Az úgynevezett láthatatlan alkotmány koncepciója próbálta a hiányokat pótolni. Akkor, mivel még nem volt alkotmányos tradíció, nem volt alkotmányos kultúra, az Alkotmánybíróság magára vállalta azt a feladatot, hogy kialakítja ezt egyfajta elitista aktivizmussal.",
• "az Alkotmánybíróság kialakította az alkotmányos kultúrát, és ez majd meg fogja védeni az alkotmányosságot. Szerintem ez naivitás volt, mert az alkotmányos kultúra nem tudott kialakulni két évtized alatt",
• "olykor a parlament, nem akart-e túlságosan gyorsan haladni bizonyos liberális értékek érvényesítésében, vagy olyan döntések meghozatalában, ami nem élvezte a lakosság többségének támogatását",
• "a választópolgár meg azt gondolta, hogy itt van egy magát liberálisnak mondó elit intézmény, ülnek valahol fönt az elefántcsonttoronyban, és eldöntik helyettem, hogy mi legyen",
• "azt érezhette a választópolgárok többsége, hogy az ő szava itt nem számít. Valaki az elitből ezt eldönti helyette, akkor is, ha mindenki tudta, hogy a többség ellene van".

Kemény: a liberális főember rájön, hogy létezik valóság...

Meghalt egy 90-es évekbeli nagy magyar ballib ikonember.

Én egyszer találkoztam vele személyesen is. 1998-ban. Bejött a bankba, ahol dolgoztam.

Ugyanis ott volt számlája. Nem kell semmi rosszra gondolni, a bankfiók a Kossuth téren volt, ő meg parlamenti képviselő volt, szóval minden valószínűség szerint szimpla pragmatizmusból nyitott számlát a munkahelyéhez közel.

Nekem baromira nem tetszett. Egyrészt azzal a megjátszott alázattal viselkedett, mely sok celeb magatartása, aki valahol szégyelli celebségét, s ezt ezért színpadiasan próbálja kompenzálni, de látszik, hogy közben nem őszinte a viselkedése.

Másrészt azonnal körberajongta őt a bankfiókunk vezetősége, s rajta meg látszott mennyire élvezi ezt.

Tulajdonképpen ma visszagondolva, ő az első fecskék egyike volt a magyar evangélikusoknál, egy olyan folyamat részeként, mely ma már homokmeneten vonaglani vágyó evangélikus "papokban" kulminált. Ő még ilyet nem tett volna, ezt mindenképpen meg kell említeni, de az ateizmus magvainak elvetésében komoly szerepet vállalt.

Nyugodjon békében, Isten bocsássa meg bűneit!

A "kijevi csirke" műbotrány. Bár meg vagyok kissé lepve, hogy az euroatlantista HVG "kijevi" és nem "kijivi" szót használ...

Az, hogy az ilyen műbotrányok amerikai kitervezői nem értik miről van szó az persze teljesen érthető. Hiszen nyilván azt se tudják Kijev az dél-amerikai vagy afrikai város. De hogy kelet-európai médiák mindezt átveszik kritikátlanul az teljesen abszurd.

Az amerikai agy praktikus. Én egyébként alapvetően szeretem az amerikaiakat: persze vannak idegesítő vonásaik (dehát kinek ne lennének?), de meg lehet látni bennük a pozitív dolgokat is. Persze az amerikai társadalom szerkezete borzasztó: egy alsó 10-20 %-nyi teljesen tudatlan alakokból álló réteg, egy 0,1 %-s művelt elit, s köztük az átlagamerikai, aki nagyon korlátozottan művelt, de jellemzően képes gyakorlatias lenne, így valamennyire eligazodni a világban.

Meg fogja kérdezni valaki: mik az amerikai pozitív vonások? Alapvetően a nyíltság. Pl. ha segítséget kérek egy amerikaitól, nyíltan meg fogja mondani fog-e segíteni, s ha igen, konkrétan hogyan. Ha meg egy kelet-európait kérek, az akkor is segítséget fog ígérni, ha előre tudja, hogy nem fog segíteni.

Na most, az ilyen műbotrányok az átlagra vannak kalibrálva. Hiszen az alsó réteg eleve meg se érti miről van szó, az elit meg tudja, hogy hülyeség, szóval a lakosság 80-90 %-a a célcsoport.

Az üzenet: íme, az oroszok egy ukrán étellel viccelődnek.

A valóság: egy orosz számára a kijevi csirke kb. annyira idegen, mint egy magyar számára a kolozsvári káposzta, azaz sehogy se. S ez teljesen független minden politikai állásponttól. Aki nacionalista orosz, az persze eleve azt vallja, hogy az ukrán az egy részidentitás az orosz népen belül. De aki nem nacionalista orosz - s ez a nagy többség Oroszországban - és azt vallja, az ukrán az egy önálló nép, az is azt mondja, a két nép egykor egy volt, s egymástól való elválásuk alig párszáz évvel ezelőtt ment végbe, így tele vannak közös hagyományokkal - eleve ez a teljesen semleges tudományos nézet is.

Szóval bárhogy is nézi egy orosz, a "kijevi" az nem idegen, akkor se, ha az most egy másik ország.

Eleve a kijevi csirke mint étel olyan keleti-szláv konyhai hagyományokon alapszik, melyek jelen voltak mind az orosz, mind az ukrán nyelvterületen. Az étel egyszerre orosz és ukrán, a kettőből bármelyik kizárása abszurdum.

Mint amikor a háború kitörése után egy amerikai média a következő képpel akarta illusztrálni az ukránok igazát:

A kép nagyot ment aztán az orosz interneten, csak épp pont ellenkező hatással: "tényleg ennyire nem ismerik az amerikaiak az orosz történelmet?".

Ugyanis a XV. sz. előtt egyszerűen egységes keleti-szláv nemzet volt, magyarul "rutén" vagy "óorosz" névvel szokás nevezni. Az egyetlen ettől különálló keleti szláv nép a ruszin volt, mely egyszerűen földrajzi és politikai okokból külön volt a többi keleti szlávtól: hiszen a ruszinok a Kárpátokon túl voltak (mármint Moszkvából/Kijevből nézve). Oroszul az egységes állam neve Русь (Rusz), míg a modern orosz állam meg Россия (Rosszija).

Utólagosan azt mondani, hogy Kijev az ukrán volt már a X-XI. században az kb. olyan, mint amikor egy időben a szlovák nacionalisták Thököly rövidéletű államát, Felső-Magyarországot XVII. századi szlovák királyságnak kezdték hirdetni.

Lázban égnek a kubai médiák: megy a "nem a terrorizmusra!" kampány.

Persze nagyrészt demagógia: Kuba problémái nem abból voltak és vannak, hogy az USA-ból szponzorált terrorista tevékenység volt és van az országban. Másrészt persze van benne igazság magv: hiszen tényleg mindig voltak olyan, az USA-ból finanszírozott, radikálisabb kubai ellenzékiek, akik a terror eszközéhez nyúltak.

Ez a kampány régóta megy, de már akkor se vették komolyan a kubai kisemberek, amikor ott éltem a 80-as években. Nem is értettem miért.

Annak idején beszéltem erről a magyar követség egyik idősebb korú kubai alkalmazottjával. Az illető egyáltalán nem volt ellenzéki, sőt eredetileg a rendszer lelkes híve volt, csak idővel inkább amolyan semleges álláspontra mérséklődött lelkesedése, bár az alaptézis mellett végig kitartorr, hogy igenis abban igaza volt Castróéknak, hogy meg kellett dönteni az amerikai félgyarmati rendszert. (Ez egyébként népszerű nézet Kubában és az USA-i kubaiak körében: hogy Castróék forradalma kezdetben pozitív volt, mert nemzeti célokért küzdött, aztán torzult el, 1960-1961-ben, amikor az országból kommunista diktatúrát csináltak.)

Ő elnevette magát, majd halkan azt mondta "dehát ők ugyanezt csinálták Batista alatt, most meg pofáznak?". Számomra újdonság volt ez akkor, csak később olvastam utána: hiszen a hivatalos narratíva az volt, hogy 1956 decemberében beindult a forradalom fegyveres szakasza, mely egészen 1959 januárjáig tartott (maga Batista elnök már 1958. december 31-én elmenekült Kubából Dominikába, majd onnan Portugáliába), mely alatt a hős forradalmárok a hegyekben harcoltak a hadsereggel. Kiderült: volt bizony városi gerillaharc is, azaz egyes egységek robbantgattak a városokban időnként, ezzel támogatva a katonai egységek harcát. Tény: kevés áldozata lett ennek, azaz sose volt totális terrorizmus, de hát ez a mostani helyzetre is igaz.

Dehát ahogy ez szokott lenni: az ellenség terrorizmusa szörnyű bűn, míg a miénk nemes szabadságharc.

A magát baloldalinak hallucináló, valójában színliberális képviselő cikket írt.

Felvázolja a lehetőséget a baloldal előtt, íme, az opciók, bár mindegyikről azonnal kiderül, nem alkalmazható Magyarországon:

• "Lehet követni a lengyel Lewica példáját, amely összetereli a baloldali formációkat egy szövetségbe, hogy egy nyugatos, de a rendszerkritikus oldalhajója legyen a Tusk-kormányzatnak." - Magyarországon nincs mit összeterelni,
• "Ott a populista antiglobalizációs Fico-féle út, bár ezt elég erősen foglalják Orbánék Magyarországon" - magyarázni se kell miért marhaság, ő maga is megírja,
• "Sahra Wagenknecht vagy a cseh-morva kommunista utódpárt egyesek szerint békepárti, mások szerint putyinista útját is" - ez kb. az, amit a korai LMP csinált, ezzel gyorsan ki is érdemelte a közellenség szerepét a "baloldali" táborban, mellesleg maga Jámbor éppen azokhoz csatlakozott, akik ezek ellenében jöttek létre,
• "Lehet erős nyugatos szocdem pártokat csinálni, bár ehhez évtizedes beágyazottság és a megújulás képessége kell" - megint nem opció, Magyarországon nincsenek szocdemek 80 éve, s ma már nyugaton se nagyon vannak,
• "Ott vannak a balkáni harmadikutas pártok, mint a horvát Možemo! vagy a szlovén Lewica" - teljesen idegen konstrukció ez Magyarországon, ez a Varufakisz-féle eszmeiség, ami Magyarországon fasisztagyanúsnak számít mértékadó "baloldali" körökben: akinek már Schiffer is túl sok, annak a turbósított verzió Varufakisz végképp kiveri a biztosítékot,

A végkövetketetése: "a baloldal akkor tud erős lenni, ha a globalizációs kérdéskörben erős értékalapú álláspontot képvisel, populista, és messziről meg tudod mondani, melyik szavazói csoportok azok, akik rájuk szavaznak, illetve van erős karizmatikus, vagy szimbolikusan fontos vezetője". Na most, van egy rossz hírem számára: a magyar baloldalnak van erős értékalapú álláspontú üzenete a globalizmus és a populizmus terén - ez pedig az, hogy a populizmus csúnya, rossz, demegóg dolog, míg a globalizmus pedig megtapsolandó, csodás valami.

A srác valahogy fáziskésésben van a valósággal.

Nem írtam róla, mert annyi a témám, hogy válogatnom kell közülük: így is - sokan figyelmeztettek már - belecsúszok abba a hibába, hogy nincs időm szerkeszteni és korrektúrázni, így gyakran abszurd hibákkal teszek közzé cikkeket. De a Népszava YT-csatornáján volt egy ilyen videó, nagyon érdekes, ahol az egyik újkommunista aktivista - Éber Márk Áron, aki egyébként szerzőként értékes dolgokat szokott produkálni, szóval nem egy barom - nyíltan a Népszava szerkesztőjének arcába mondja, kb. így: "már miért támogatna egy újbalos egy olyan médiát, ahová a Lengyel László és Bokros Lajos félék írnak?". Ezen jót mulattam, mert abszolút kifejezi a lényeget.

Szóval ahhoz, hogy legyen sikeres magyar baloldal előbb sikeres magyar jobboldal kell. A magyar jobboldal pedig maximálisan sikeres volt, 1990-2010 között minden komoly erő ezt vallotta, persze nem "jobboldal", hanem "szakmaiság", "európaiság", "atlantizmus" nevek alatt. A 2010 utáni Fidesz ez ellen lett.

Aki a 2010 utáni Fidesz ellen van, az valójában éppenhogy klasszikus jobboldali! Hiszen az 1990-2010 közti konszenzust akarja visszaállítani. Ezt eddig a ballibek "baloldali értékek" néven emlegették, most Talpramagyar Péter meg kifejezetten más szavakat használ, de a lényeg ugyanaz: ez természetesen klasszikus, polgári, nyugatos, liberális értékrend, amit a politológia "jobboldal" néven ismer.

Lehet persze szavakkal dobálózni, de egy dolog alapvető: az ami valóban baloldal az Magyarországon sose volt képviselve a magukat baloldal néven nevezők által, s maga a szerző is része ezeknek. Kicsit visszás helyzet ez: mint amikor Soros gazda délelőtt keres pártízmilliót spekulációból, majd délután cikket ír, milyen rossz ez a korlátlan tőzsdei spekuláció.

Ez van: Zorbán elszigetelődött! Senki se hajlandó szóba állni vele, csak Putyin, a kínai pártfőtitkár, meg közép-ázsiai muszlim diktátorok!

Aztán lett az EP harmadik legerősebb frakciójuk. Pedig nem lehetett volna, hiszen a ballib szakértők elmagyarázták nagy részletességgel, mindent alaposan alátámasztva:

• ez európai nácik utálják egymást, nem képesek együttműködni, hiszen vannak rossz, oroszpárti nácik és jó, ukránpárti nácik,
• ha véletlenül sikerül is ideiglenesen a frakcióalapítás, alig lesznek tagjai, a legkisebb lesz,
• ami biztos: Le Pen pártját Zorbán nem fogja beengedni, mert ők többen vannak a fideszeseknél, márpedig Zorbán saját magának akarja a frakcióvezetői pozíciót, ebből sose enged, mert reszket a hatalomért a kolostormalac!

Egy ideje figyelem a dolgokban fantáziát látó ballib csodavállalkozót. Nem tudom eldönteni, nincs ki egy kereke vagy csak unalmában trollkodik.

De végülis mindegy. Az érdekes, hogy a magát megmondóemberré magasztaló csodaember folyamatosan hülyeségeket beszél, tévesen jósol, majd mindennek ellenére növekszik rajongótábora. Ez amolyan Talpramagyar-jelenség kicsiben.

Közvetlen a talpramagyarizmus megjelenése előtt "orbánbuktató" országos tüntetéshullámot szervezett, az eredmény: kb. 25 ember összejött az ország 8 pontján.

Aztán megígérte, az EU ellenőröket fog küldeni a választásra,

Majd az újabb ígéret: az EU ki fogja zárni Magyarországot júniusban.

Aztán azt: a megválasztott fideszes képviselőket az EP nem fogja "leigazolni". (Persze a valóságban nem is létezik "leigazolási" eljárás, de a tények nemigen számítanak.)

A legújabb: a NATO kizárja Magyarországot.

Egyébként ez utóbbinak én örülnék, de sajnos semmi esélye.

Szóval az összes ígérete, jóslata totális tévedés lett. S mégis: fanatikus tábora van.

A legviccesebb: kreált mesterséges intelligenciával két bábot, s velük olvastatja fel a szövegeket:

A legkevésbé ismert világrész: Óceánia. Már volt ilyen cikkem, de most kicsit más szemszögből, mivel a hírekben nemrég sokat szerepelt a térségbeli Új-Kaledónia.

Nyilván - mint minden kontinens esetében - itt is vitás, hol vannak a határok. A legszélesebb értelmezésben minden Óceánia, ami a Csendes-óceánban van. Én azonban a szűkebb definíciót használom, azaz kivettem Ecuador, Chile, Japán olyan szigeteit, melyek közel vannak az anyaországhoz. Szintén sokan Indonézia keleti részeit és Kelet-Timort is ide számítják, ezeket is kivettem.

S van 3 egyértelműen óceániai ország - a három legnagyobb, azaz Ausztrália, Pápua Új-Guinea, Új-Zéland -, ezeket azért vettem ki, mert túl ismertek, én meg csak a kevésbé ismertekkel akarok foglalkozni.

Ami a világbanki besorolást illeti, itt az egyes kategóriák a lakosság anyagi helyzetét jelentik: a "magas" - ez az átlagos európai szint (Magyarország is itt van), a "magas-közép" pl. a legszegényebb európai országok szintje (pl. Albánia, Örményország, Ukrajna), az "alacsony-közép" az a szegényebb, de mégse koldusszintű országok (pl. India, Libanon, Tunézia), az "alacsony" pedig a nyomorszint (pl. Afrika nagy része).

Igen, a ballib propaganda által fertőzött olvasókban mindig döbbenetet vált ki, hogy az összes nemzetközi statisztika szerint Magyarország gazdag ország. Pedig ez a tényhelyzet.

Ami a földrajzi állapotot illeti, alapvetően itt 3 modell van:

• egyetlen nagy sziget önmagában, ill. egy kiemelkedően nagy sziget sok kicsivel,
• egy vagy több szigetcsoport, kiemelkedően nagy fő sziget nélkül, egymáshoz közel,
• egy vagy több sziget(csoport), kiemelkedően nagy fő sziget nélkül, egymástól messze.

Ez utóbbi a legfurcsább: ezek így kis területű országok, hatalmas távolságokkal az egyes részei között. A legextrémebb eset Kiribati, mely az egyetlen ország a világon, melynek törzsterülete megtalálható a Föld mind a 4 részében - észak, dél, kelet, nyugat -, miközben az ország alig 811 km², a távolság a két egymástól legtávolibb szigete között viszont 3700 km.

Az USA egykor hatalmas gyarmatbirodalommal rendelkezett a térségben. Mikronézia egészen a XIX. sz. végéig spanyol terület volt, ezeket Spanyolország részben elvesztette a spanyol-amerikai háborúban (1898), részben kényszerűen eladta 1899-ben Németországnak. A németeknek eladott terület az I. vh. után Japáné lett, majd a II. vh. után az USA-é.

Aztán a XX. sz. vége felé az USA szabadulni akart mikronéziai területeitől, egyedül a Mariana-szk. legdélibb szigetét, Guamot akarta megtartani, mivel ott hatalmas katonai támaszpont működtetett. Az eredeti tervek szerint egy új független szövetségi állam alakult volna Mikronézia néven, de végül megtagadta a csatlakozást Palau és a Marshall-szk., így ezek önálló országok lettek, sőt az Északi-Mariana-szk. a függetlenség ellen szavaztak, így maradt amerikai szuverenitás alatt mint társult állam, Puerto Rico mintájára.

A tényleges helyzetet nézve a 3 említett független ország - Marshall-szk., Mikronézia, Palau - mintha szintén társult államok lennének. Nincs se önálló kül-, se védelmi politikájuk, az USA-dollár a pénzemük. Továbbá szinte teljes az integráció:  teljesen szabad a mozgás az USA és a 3 ország között, olyan vízummentesség van, melyet az USA-ban egyedül még egyetlen más ország, Kanada állampolgárai élveznek (tehát előzetes internetes bejelentkezésre sincs szükség a beutazáshoz, ahogy ez a magyar állampolgároknak kell), valamint ez a 3 ország az egyetlen, melynek állampolgárai zöld kártya nélkül, korlátlanul élhetnek, dolgozhatnak az USA területén.

A spanyol gyarmati örökség mára egyetlen maradványa egyes helynevek és az emberek nevei, sokan ma is spanyolos nevet használnak. Miközben a spanyol nyelv itt ma nem létezik egyáltalán.

A többi amerikai területet az USA a XIX. sz. közepén szerezte meg, ezek közül Hawaii ma már amerikai szövetségi állam, a többi lakatlan: egykor a foszfátkincsük miatt lettek megszállva az USA által, ma már természetvédelmi területek. (A Hawaii-szk. egyk szigete, a lakatlan Midway nem része Hawaii államnak, ezt direkt kivették az államból, mert itt hatalmas katonai támaszpont van.)

Az egyetlen kakukktojás Amerikai Szamoa. A Szamoa-szigetek a XIX. végén fel lettek osztva Németország és az USA között, a német rész az I. vh. után Új-Zélandé lett, majd 1962-ben független országgé vált. Az amerikai rész máig az USA-é, belső autonómiával rendelkezik, de nincs társult állam státusza. Lakosai nem amerikai állampolgárok, de szabadon költözhetnek az USA-ba (s ez nem viszonzott: amerikai állampolgároknak engedély kell a helyi hatóságoktól a letelepedésre).

Óceánia legnagyobb része persze brit volt eredetileg. De a britek gyorsan rájöttek: elég a gazdasági függőség, felesleges pénzt költeni távoli szigetek irányítására, így a XX. sz. második felében minden gyarmatukról lemondtak, egy kivétellel, ez a Pitcairn-szk., ami egyszerűen életképtelen lenne független államként. Az összes többi vagy független lett - Fidzsi, Kiribati, Nauru, Salamon-szk., Tonga, Tuvalu -, vagy át lettek adva Új-Zélandnak: Cook-szk., Niue, Tokelau.

Ez utóbbi 3 érdekes eset. A Cook-szk. és Niue Új-Zéland társult államaik jogilag, de az új-zélandi társult államiság státusza egészen más, mint az amerikaié. Ez ugyanis Új-Zélandon a formális függetlenséget leszámítva teljes autonómiát jelent, az új-zélandi hatóságoknak semmibe sincs beleszólásuk, ezek a területek a külügyeiket is önállóan irányítják, nem beszélve a belső jogrendről, pl. míg Új-Zélandon létezik egynemű házasság, addig a Cook-szigeteken nemhogy nincs ilyesmi, de maga az aktív homoszexualitás is bűncselekmény. Tulajdonképpen csak azért nem akarnak a helyiek jogilag függetlenséget, mert akkor ugrana a segély Új-Zélandról, meg az új-zélandi állampolgárság, mellyel korlátlanul lehet dolgozni nemcsak Új-Zélandon, de Ausztráliában is.

A harmadik új-zélandi terület, Tokelau vicces eset. Új-Zéland évizedek óta igyekszik a területnek legalább autonómiát adni, de ez minden népszavazáson elbukik: a tokelaui lakosok ugyanis ragaszkodnak a gyarmati státuszhoz, attól félve, hogy ha ezt elvesztik, le fog csökkenni az Új-Zélandról kapott segélyek összege. A lakosság számát tekintve – alig több ezer főnél – ez valós félelem, nem lenne képes a terület önellátásra.

A franciák nem a brit módon gondolkodtak, számukra presztízskérdés a gyarmatbirodalom megtartása. Így 5 darab óceániai gyarmatukból csak az egyiket engedték el, az Új-Hebridákat, ez eleve közös brit-francia gyarmat volt, ma független állam Vanuatu néven.

A másik 4 máig francia. Ezek közül a lakatlan Clipperton-sz. persze nem rendelkezik jelentőséggel. Hivatalosan engedély kell a látogatáshoz, a valóságban nincs aki ezt ellenőrizné, viszont gyakorlatilag képtelenség megközelíteni: se leszállásra alkalmas repülősáv, se kikötő. Amolyan természetvédelmi területként működik. Időnként partra szállnak eltévedt halászok meg gazdag természetfotósok, majd mennek is el.

A másik 3 francia területen viszont súlyos problémákat okozott a múltban az etnikai viszály. Ugyanis a térség jó éghajlata vonzotta az európai telepeseket. Míg Francia Polinéziában és Wallis-Futunán sikerült elérni egyensúlyt (sokszor vicces kompromisszukkal: a francia közjog Francia Polinéziát egyenesen "országnak" ismeri el Franciaországon belül, Wallis-Futunán pedig az egyébként harcosan republikánus francia közjog hivatalosan elismeri a 3 fő sziget királyát, akik a helyi kormányzat tagjainak felét nevezik ki), addig Új-Kaledóniában az őslakosok nemzeti érzése sokkal erősebb, a francia állampolgárség adta előnyök nem képesek kompenzálni a függetlenség hiányát.

Új-Kaledónián a fő baj az etnikai arány: túl sok idegen telepedett be, jelenleg az őslakos arány 40 %, az európai arány 30 %, a többi pedig vegyes és külföldi. Az őslakos érv pedig az, hogy aki nem őshonos, az ne szavazhasson, hiszen miért döntenének a függetlenségről idegen betelepülők. Így ott a megoldhatatlan kérdés: kinek legyen joga szavazni a függetlenségről.

A francia állam pár éve kompromisszumot javasolt: a nem helyben születettek ne szavazhassanak, mindenki más igen. Azonban így se jött össze a függetlenségpárti többség, hiszen a helyben született nem-őslakosok vagy kevertek zöme a függetlenség ellen szavaz. A 2020-as népszavazáson végül 47 % szavazott a függetlenségre, 53 % ellene. Azóta az őslakosok bojkottálnak, szeretnék a szavazati jogot vér szerinti alapra korlátozni, azaz a helyben született idegenek ne szavazhassanak, ez viszont már teljesen szembemegy a francia alkotmányos elvekkel.

Tulajdonképpen ez az egyetlen megmaradt francia de-facto gyarmat, ahol ma is komoly elszakadási mozgalom van.

A foci EB kapcsán figyeltem ezt meg. Különösen az albán játékosok neve miatt (ami a svájci válogatottat is jelenti, lévén tele albánokkal).

A lényeg: az albán ábécében lévő "gj" és "q" betűk ejtése nagyon nem az, aminek a tankönyvek szerint lennie kellene, egyszerűen az albánok már nem úgy ejtik saját nevüket, ahogy "kellene". Sőt a horvát neveknél is hasonló jelenség van, a horvát "đ" és "ć" betűk ejtésével.

A tankönyve norma szerint az albán "gj" és "q" ejtése "gy" és "ty", míg a horvát "đ" és "ć" ejtése "lágy dzs" és "lágy cs". Ezzel szemben én mindkét esetben "dzs" és "cs" hangot hallok. Azaz a horvátoknál egyesült a "dž" és a "đ", valamint a "č" és a "ć", az albánoknál meg a "xh" és a "gj", valamint a "ç" és a "q".

Utána nézve arra jutottam, nem én hallok rosszul, hanem ez egy tényleges jelenség.

Az albánoknál a jelenség oka, hogy az észak-albán nyevjárásban eleve nem létezett ez a különbség, ez csak a dél-albánban volt meg. S hiába épült az albán irodalmi nyelv a dél-albánra, az észak-albánok - ahová Koszovó is tartozik - egyszerűen többen vannak, s mára "győztek".

A bosnyák-horvát-montenegrói-szerb nyelv esetében pedig ez egy lassan terjedő nyelvjárási jelenség. Boszniában és Horvátországban mára győzött, Szerbiában és Montenegróban még küzdenek ellene, de ott is terjed. Állítólag pl. egyre több szerb gyerek nem tudja mikor kell "č"-t és mikor "ć"-t írni (cirill betűkkel: ч és ћ), mert azonosan ejti őket.

Valami hasonló mint ami a magyar "ly" esete lehetett a XVI-XVIII. században, amikor lassan az egész magyar nyelvterületen megszűnt az "ly", s csak a palóc nyelvjárásban maradt meg.

Ami érdekes, ez van a macedónban is. Ami ott politikai kérdés is persze (ott minden politikai kérdés).

A délszláv nyelvek felosztásában az egyik kérdés: mi lett az ősszláv "lágy d" és "lágy t" hanggal: van egy határvonal, melytől keletre "zsd" és "st" lett, nyugatra meg "lágy dzs" és "lágy cs". Persze nem csak ez határozza meg melyik nyelvjárás keleti, melyik nyugati. 200 éve azon vitatkoznak a bolgár és a szerb nyelvészek, hogy a bolgár-szerb határvidéki nyelvjárás (torlak) az bolgár vagy szerb, s a szerbek egyik érve, hogy ez szerb nyelvjárás, hiszen "zsd" és "st" helyett "lágy dzs" és "lágy cs" van benne. De itt ez tisztán tudományos kérdés, nem politikai, hiszen senki se tagadja, hogy a torlak nyelvjárást beszélők 90 %-a szerb identitású, függetlenül a nyelvtől.

A macedón esetben viszont a helyzet más. Amikor a macedón nyelv ki lett alakítva 1944-ben, az igény az volt, hogy ki legyen izzadva valami, ami egyértelműen se nem bolgár, se nem szerb. Szóval meg lett találva a sztenderd bolgártól és sztenderd bosnyák-horvát-montenegrói-szerbtől legjobban eltérő nyelvjárás, ami a mai Észak-Macedónia délnyugati részén beszélt.

Alapvetőne a délszláv nyelvek délnyugati régiójának sajátossága, hogy az említett ősszláv "lágy d" és "lágy t" hangokból "lágy g" és "lágy k" lett. A macedón ábécé megalkotásakor 1945-ben gyorsan ki is lett találva ezekre két külön betű: a "ѓ" és a "ќ".

A macedón nacionalizmus egyik érve volt: ahol "lágy g" és "lágy k" van, az macedón nyelv, tehát Észak-Görögországban, s délnyugat-Bulgáriában is. Azonban a nyelvek változnak, s nem lehet felülről parancsolni nekik. S mára az a helyzet, hogy az észak-macedóniai macedón identitású emberek zöme se beszél már az irodalmi norma szerint, s pontosan ugyanaz zajlik, ami az albánoknál és a szerbeknél.

Még az egyébként abszurdan részrehajló macedón Wikipédia is elismeri kissé szégyellősen, bár nem kibontva az egész témát:

Egyébként a magyarban is van egy kissé hasonló jelenség: az eredetileg teljesen zárhang "gy" és "ty" affrikátaként ejtése. Ezt el kell azért magyarázni, mert így nem érthető annak, aki nem ismeri a témát. Az affrikáta, másként zár-réshang azt jelenti: a légáram jön ki a tüdőből, majd teljes akadályba ütközik, ami azonnal részlegessé válik, majd megszűnik - mondjuk tipikusan ilyen magyar hang a "c". Ezzel szemben a zárhang azt jelenti: a légáram jön ki a tüdőből, majd teljes akadályba ütközik, majd ez megszűnik - mondjuk tipikusan ilyen magyar hang a "p". A különbség könnyedén felfogható: a zárhangoknál van egy ilyen "felpattanó" elem, mintha kupakot vennénk le egy jól lezárt üvegről, míg a zár-réshangoknál ez az elem hiányzik.

Na most, a "gy" és a "ty" esetében idővel lkialakult, hogy egyes helyzetekben affrikátaként ejtjük:

• a szó első magánhangzója előtt és szóvégen a zárhang ejtés jellemző,
• mindenhol máshol meg a zár-réshang ejtés;

persze ez csak a magyarok zömének ejtése, nem teljeskörű, de nagyjából ez a gyakorlat, persze nagyon kiművelt, mesterkélt ejtés esetében mindig zárhang is lehet. De jól megfigyelhető, hogy normál esetben bizony jelentős eltérés van mondjuk a "gyár" és az "agysebész" szavak között, az előbbi esetben van "felpattanás" a "gy" után, az utóbbiban nincs.

Viszont ennek a magyar jelenségnek nincs jelentősége a nyelvészeten kívül. Az átlagember észre se veszi.

Kemény keresztényellenes hecckampány a HVG-n. Egy az egyben átvettek egy cikket a Soros Alapítvány által pénzelt orosznyelvű oroszellenes lett lapból, a Novaja Gazetából.

Ilarion metropolita tiszteletben álló személy, 2022 óta az Orosz Egyház budapesti egyházmegyéjének a feje.

Érdekes volt utánanézni az "áldozat" vallomásának. A srác a szöveget betanulta, időnként puskázik közben, zavarosan beszél:

Tulajdonképpen az derül ki: a srác megzsarolta a metropolitát, s mivel az nem teljesítette a követelést, most bosszút áll rajta. Erre következtetnek a legtöbben.

A ballib törzskommentelő pont olyan, mint a konteó-hívő.

A konteók fő baja: mindent mindig egy okra akarnak visszavezetni. Miközben nagyon kevés az olyan dolog a világban, aminek csak egy oka van.

Ez persze itt keveredik a fanatikus antiorbánizmussal, aminek lényege: sose szabad elismerni semmi jót Orbánnal kapcsolatban, minden egyes tettét és szavát negatív kontextusba kell állítani.

Az eredmény pedig a nevetségesség.

S persze teljesen kontraproduktív az egész. Sőt gyerekes.

Példa a múlt hétről éppen akad.

Zorbán elmegy Kijevbe:

• Zorbán megadta magát,
• Brüsszel megfenyegette, ha nem megy, elveszik tőle a soros elnökséget,
• Európa hőse, Zelenszkij magához rendelte.

Pár nappal később meglepetés, Zorbán elmegy Moszkvába is. Persze, hiszen Putyin magához rendelte a pincsijét, de még a legkeményebb kommentelők is érzik, itt valami nem stimmel a narratívában.

Tipikus eset a magyar baloldalon: teljes összefonódás a baloldali politika és a szupergazdagok között.

Bajnai egy neves angol cég első embere lett. Ez a pozíció olyan, hogy a fizetés kb. annyi havonta, amennyit egy helyi átlagember évente keres. Jó esetben. Mert rosszabb esetben ez csak az alapfizetés, s még egyszer-kétszer ugyanennyi a bónusz.

Persze önmagában semmi baj. Ezek a spekulációs befektető cégek hatalmas profitot termelnek tulajdonosaiknak, szóval elvárható, hogy jó béreket adjanak, különösen a vezető beosztású alkalmazottaknak.

Nem az alkalmazott a hibás, ő csak kihasznál egy rossz rendszert, mely képes erre a teljesítményre. Én persze nem tenném, de én sajátos eset vagyok, viszont nem szeretnék senkit erkölcsileg elítélni, mert ez tipikus rendszerhiba, nem egyéni bűn.

A röhej valójában az, hogy a magyar ballib tábor számára ez valamiféle dicséretes teljesítmény.

Természetesen antinacionalista vagyok.

Miért? Mert a nacionalizmus egy liberális, felvilágosodáskori eszme. Alapvető célja az volt Nyugat-Európában - ahol az eszme létrejött -, hogy leváltsa a vallást, azt először a magánszférába utalja, majd teljesen kiiktassa. A nacionalizmus így egy kvázi-vallás lett, mely leváltotta a kereszténységet. Aztán persze dobva lett az eszme 100-150 évvel később, amikor már nem kellett. Előbb eldobták a progresszív liberálisok, majd - ez már mai jelenség - a konzervatív liberálisok is.

S nem vagyok a nemzeti eszme ellensége. Ellentmondás? Nem az, hiszen nemzet volt a nacionalizmus előtt is. A nemzet egy természetes egység, védelme indokolt. Amihez azonban nem kell nacionalizmus.

Olvasva ballib törzskommentelőket, iszonyú ostobaság derül ki a témában.

Egyrészt kitaláltak 2 szót a polgárra: a citoyen-polgárt és a burzsoá-polgárt, miközben az egyik neve magyarul "állampolgár", a másik pedig magyarul "tőkés", s semmi szükség polgározásra.

Másrészt kitalálták a jó és a rossz nacionalizmust: az előbbi "polgári", az utóbbi "etnikai alapú". Miközben polgári, értsd állampolgári alapú nacionalizmus a világ legritkább dolga, ilyen csak kivételes esetekben alakult ki, pl. Svájcban.

Most azt olvasom: Ukrajnának szent joga van határaira, mert csak, míg más országok esetében a régi határok, elvesztett területek sajnálása elavult, abszurd, rossz dolog. S aki pedig nem akar állig felfegyverkezni Ukrajna mellé állva, az adja át területe egy részét, hiszen ha nem támogatja Ukrajna jogát vélt területe megvédésére, akkor sajátjára sincs joga.

Soros gazda hiába adta ki az ukázt, hogy a Gyurcsányok vonuljanak vissza, mert most a Talpramagyarok ideje van. A régivágású magyar ballibek azonban még Soros ellen is képesek fordulni, ha alapértékeik védelméről van szó.

Márpedig Talpramagyar Péter nem az ő ebük kölyke, így elfogadhatatlan számukra, bármit is gágog. Ez alapérték, amiből nem engednek.

S most nem a gyakorló elmebajost játszó Bartus mesterre gondolok, ő nem vehető komolyan eleve. De íme Vásárhelyi "Petíció" Mária agymenése:

A nő szerencsére őszinte. Így simán elárulja magát.

A kedvenc részem az, hogy "sajnos nálunk nincs erős, jómódú polgárság, felső-középosztály, ezért gyenge a baloldal". S fel se tűnik senkinek ez mennyire abszurd.

Persze a szavak jelentése idővel változhat, a politikai ideológiák is lassan módosulnak. De a fogalmak alapja nem változik. Márpedig olyan világ egyszerűen nem létezik, ahol a "baloldal" szó jelentése a társadalom leggazdagabbjainak képviseletét jelentené.

Nem lehet megbízni a zemberekben!

Nem akarják az Igazságbeszéd-mondót, sőt csúnyán elárulták őt! De még olyan gonoszok is, hogy a Nyelveket Beszélő, Okos, Szakember, Européer Nőt - akit tilos Gyurcsánynének nevezni - se akarják! Felháborító!

Van ez a sajátos típusú "zenekar".

Valós hívei nincsenek, ugyanis az emberek egyöntetűen arra jutnak, ez a zene egyszerűen rossz, tehetségtelen, izzadságszagú.

Viszont akadnak emberek, akik egyetértenek a társaság által hirdetett politikai állásponttal, így csak emiatt - továbbra is tudatában, hogy a zene minősíthetetlenül szar - úgy tesznek, mintha tetszene nekik a zene.

Egyes progresszív körökben egyenesen kötelező úgy tenne, mintha jó lenne ez a produkció.

Ebből aztán kiválóan megélnek a "művészek". Mindig azt mondják, amit a Párt éppen hallani akar, mindig mindenben egyetértenek a hivatalos nyugati fősodorral. Alapvetően kőkeményen küzdenek a normalitás ellen, annak minden formájában.

Az orosz nép gyorsan felismerte a jelenség gyökerét és lépett. Csak ki kellett várni, hogy a csoport túlmenjen a törvényes határon, majd már könnyű volt lesújtani rájuk. Ez 2012-ben jött el, amikor az együttes tagjai megszentségtelenítettek egy templomot, ezzel elkövetve a vallási alapú gyűlölködés bűncselekményét. Azóta az együttes halkabb, óvatosabb: hatott a rövididejű börtönbüntetés.

Persze nyugaton kaptak kb. 100-150 díjat, abból a típusból, amit tucatra osztogatnak a liberális megmondóemberek egymás között. Ez Magyarországon is ismert ballib hagyomány: háromtagú "zsűrik" időnként "összeülnek", aztán egymásnak ítélnek mindenféle értéktelen, de a liberális médiák által felmagasztalt kamudíjakat, pl. Minőségi Gágogás díj, Tolerasztia díj, Kutyát Se Érdeklő Halandzsázásért díj, meg persze a Pulicer és társai, a Kuvaszcer és a Németjuhászcer.

Ezek a díjak persze hasznosak: az egyszerű orosz ember ezekből tudja, hogy akinek ilyen díja van, az a haza aktív ellensége.

Egyébként igazi bátorság ahhoz kellene, hogy valaki aki pl. egyetért Pussy Riot politikai nézeteivel, ki merje mondani "ez nem értékes művészet". Én igyekszem e szerint élni: sose mondom jónak azt, amit jónak kellene mondanom más ok miatt. Ez az igazi független, értelmiségi hozzáállás.

Néztem a Biden-Trump vita kb. felét. Aztán meguntam, meg kezdtem sajnálni Bident: a szegény idős bácsit nem hagyták békésen aludni a tv előtt, hanem kiparancsolták a színpadra!

Az egésznek tényleg olyan érzése volt, mint a népszerű "rossz diák vizsgázik" paródiáknak. Láthatóan Biden versszerűen betanult hosszú bekezdéseket, majd ezeket - néha kicsit elakadva - előadta. Azt elfelejtették megmondani neki, hogy nincs közönség, így az elején azért üdvözölte a nemlétező közönséget.

Nem igazán érthető a ballib öröm a brit Munkáspárt győzelme kapcsán. A Munkáspárt a múlt heti parlamenti választáson 63 %-os parlamenti többséget szerzett, mindezt a szavazatok 34 %-ával. S ennek a ballibek örülnek, akik diktatúrának nevezik az aránytalan választási rendszert? Ki érti ezt...

Egyébként ha Magyarországon a brit választási rendszer szerint lettek volna a 2022-es választások, a Fidesznek nem 68 %-a, hanem 82 %-a lett volna.

Egyébként a téma engem sehogy se érint, se a brit Munkáspártot, se a brit Konzervatív Pártot nem tekintem pozitívumnak. Nekem teljesen mindegy, hogy a brit liberálisok milyen szervezetekbe tömörülnek, majd küzdenek egymással.

Van remény. Még nyugaton is.

Egy bátor keresztény ember meg merte tenni azt, amit kellett: megrongált egy templomban (!) kiállított ateista "alkotást". Mindezt Ausztriában! Persze az álkeresztények, az ateisták és a progresszívek hőzöngenek most, de ez jó jel, csak azt jelzi: minden rendben van.

A baj nem a keresztényellenes gyalázkodás, azt megszoktuk. A baj, hogy ezt egy templomban tették meg. Mert ha egy homokklubban, feminista klubban, liberális pártszékházban, más perverz helyen tették volna, akkor minden rendben: ott nyugodtan tessék "átértelmezni" Szűz Máriát.

Egyébként Szűz Mária szülését ábrázolni nem káromlás. Csak épp ez kb. olyan, mint Adolf Hitlert nevezni ki a festők jelképének - tényleg festő volt, mégis: nem ez az üzenet, nem erről ismert a Fűrer.

Vannak ugyanis dolgok, melyek önmagukban nem jelentenek problémát, de ha adott környezetbe helyezzük őket, ott már igen.

Mondok egy nagyon profán példát. Szeretem ha a nők csillognak, pl. az ilyen testhez álló, bőr vagy bőrutánzó nadrágokat, cicanadrágokat, különösen ha feszül a nő seggén. De ha mondjuk temetésre megyek, akkor elvárnám, hogy az így öltözött nő vegyen fel egy kicsit hosszabb pulóvert, mely takarja a seggét. Miért? Mert a temetés nem a női csillogásról szól, az üzenet ilyenkor a megemlékezés a halottról, nem a női seggek bámulása. Miközben semmi gond a női szépséggel egyébként.

Ez csak amolyan érdekesség, reális hatás nélkül. Mégis engem érdekel mint a térség ismerőjét.

Puerto Rico egy sajátos hely. Spanyolország 2 utolsó amerikai gyarmatának egyike volt - Kuba volt a másik - egészen 1898-ig. Aztán az USA gyakorlatilag meghódította a két területet, de míg Kuba független állam lett 1902-ben (persze komoly és súlyos amerikai befolyással az ország életében egészen Castróék sikeres forradalmáig, de jogilag független), addig Puerto Rico maradt amerikai terület mind a mai napig.

A sajátos az, hogy tulajdonképpen sose lett tisztázva mi is Puerto Rico státusza. Egyrészt a szuverenitás az USA-é, a helyiek automatikusan amerikai állampolgárok, másrészt hivatalosan el van ismerve, hogy Puerto Rico önálló "nemzet", nem része az amerikai nemzetnek. Mindebből számtalan furcsa dolog következik, pl. ha egy puertoricói Puerto Ricóban él, akkor nem szavazhat az amerikai elnökválasztáson és nem is fizet szövetségi adókat, ha viszont az USA rendes területére költözik - amire korlátlan joga van, hiszen amerikai állampolgár -, akkor már szavazhat, de adót is kell fizetnie.

Hivatalosan még olyan is létezik, hogy puertoricói állampolgárság, azonban - számtalan vicces eset után - ki lett mondva: ez elvileg létezik, de nem lehetséges megszerezni úgy, hogy közben nem szerezzük meg az amerikait is.

Az amerikai közjog bekebelezett és bekebelezetlen területekre osztja az USA szuverenitása alatti területeket. Bekebelezett az 50 szövetségi állam, a főváros, s a Palmyra-atoll - ezekben a teljes amerikai alkotmányos jogrend automatikusan hatályos. S bekebelezetlen minden más - ez 13 terület: 10 a Csendes-óceánban és 3 a Karib-tengerben, ezek közül 8 lakatlan -, ahol csak az alapjogok hatályosak, de itt az amerikai jogrend nem hatályos automatikusan.

A valóságban Puerto Rico rendelkezik mindazokkal a jogokkal, melyekkel egy normál amerikai szövetségi állam, de azokon felül még egyes plusz jogokkal is. Talán a legfontosabb a kulturális, identitásbeli önállóság: Puerto Rico pl. önállóan vesz részt nemzetközi sportversenyeken, s nem mint az USA része (lásd most az olimpiát, önálló csapata van Puerto Ricónak, a puertoricói zászló alatt, s ha egy sportoló győz, a puertoricói himnuszt játsszák).

A helyiek súlyosan megosztottak a státusz kérdésében. Alapvetően a puertoricói jobboldal szeretné Puerto Ricót az USA 51. államává tenni, azaz teljes integrációt elérni. Az érv: így befolyásuk lesz a puertoricóiaknak az amerikai szövetségi ügyekben. Ezzel szemben a baloldal inkább a "minden maradjon ahogy van" állásponton van, azaz se teljes amerikai integráció, se függetlenség. Az érv: a teljes integráció hatása Puerto Rico saját kultúrájának elvesztéséhez vezetne.

Pár százalékon vannak az ezektől eltérő álláspontok. Az egykor erős kommunisták hagyományosan függetlenségpártiak voltak, de mára megszűntek mint önálló erő. Megjelent pár új szélsőbalos nacionalista erő azóta, jellemzően 2-3 %-os támogatottsággal, pár éve szenzáció volt, amikor egy választáson 14 %-ot szereztek.

Ami teljesen váratlan: immár létezik spanyolpárti párt is: a cél Puerto Rico "újraegyesítése" Spanyolországgal. Természetesen ez inkább amolyan hobbimozgalom, valószínűleg a támogatottsága még a függetlenség támogatását se éri el. Mégis meglepő, hogy ilyen létrejöhetett.

Arra hivatkoznak: a Karib-térségben most is van több európai sziget: brit, francia, holland szigetek, s mindegyik sikeres, ráadásul a Spanyolországhoz való integráció természetes a nyelvi azonosság miatt.

A kólcenteres munka sajátossága a nyelvi kérdés.

Ez persze csak ott releváns, ahol a kólcenter "külső", azaz ügyfelek, külső emberek telefonálnak be, küldenek ímélt, csetelnek. Van ugyanis "belső" kólcenter is, ahová ügyfelek nem tudnak telefonálni, ímélezni, csetelni, mert az egység csakis az adott cég munkatársait szolgálja ki.

(Most itt végig csak "szolgáltató" típusú kólcenterekről írok. Vannak "eladó" típusúak is, olyanban sose dolgoztam, s senkinek nem is javaslom, mert nagyon szar munka.)

Az utóbbi eset nem érdekes, hiszen ilyen helyeken a bejelentők eleve moderálják magukat, nem beszélnek természetes módon, hiszen az emberek 99 %-a udvarias, amikor a saját cége másik munkatársával beszél.

Az igazi magatartás vizsgálatához igazi ügyfél kell. Azaz olyan, aki úgy érzi, neki "jogai" vannak, s követelhet, hiszen - halivúdiul mondva - belőle él a cég. (Pedig nem, nem belőle él. Egyszer egy halivúdi hangulatú ügyfél megpróbált ellenem érvelni azzal, hogy tőle kapom a fizetésemet, de én elmagyaráztam neki udvariasan, hogy téved - persze dühöngött.)

Most nem az általános magatartásról lesz szó, csak annak nyelvi jellegéről. Azaz hogyan viszonyulnak az emberek a nem-anyanyelvi vagy nem-sztendert kiejtéshez.

Az egyik véglet a minden elfogadása. Az angol nyelvű ügyfelekre abszolút igaz. Tudatában vannak, hogy a jelenlegi nemzetközi nyelv az angol, így sokfelé sokféle hibás módon beszélik, ezen kívül az angol anyanyelvűek között is több szabvány van. Így az angolnyelvű ügyfél eleve "furcsa" kiejtésre számít, s akkor lepődik meg, ha az ügyintéző vele azonos módon beszél.

Egyes butább angolnyelvű ügyfelek komolyan hiszik, hogy az egész világ angolul beszél, csak mindenhol más-más kiejtéssel. Az angolajkú világban legendás a kanadaiak híre, ők messze a legbutábbak, ezt minden eddigi kólcenteres tapasztalatom megerősítette eddig, egyszer egy kollégám 30 percig magyarázta egy kanadainak, hogy Kanadának van országhívó száma, mégpedig az "1" - azaz azonos az USA-ével és pár más észak- és közép-amerikai országéval - a kanadai ügyfél nem hitte el, s váltig hajtogatta, Kanadának nincs országkódja!

Ehhez közeli élményem volt pár éve egy magyar ügyféllel az UTC azaz GMT - greenwichi idő - fogalmával kapcsolatban. Az ügyfél panasza az volt, miért írja a telefonja nyári időszámítás alatt, hogy UTC+2, mikor Magyarországon továbbra is csak 1 órával van több, mint Londonban, azaz hibás a készülék, hiszen helyesen UTC+1 lenne.

Sokáig magyaráztam: a GMT nem a mindenkori idő ami Greenwichben van, hanem egy egyezményes adat, azaz amikor Angliában nyári időszámítás van, akkor Greenwichben nem GMT van, hanem GMT+1.

Viszont a magyar ügyfél szintjét mutatja: pár perc után elhitte nekem, hogy nem úgy van, ahogy eddig hitte! Sőt, a végén megköszönte, hogy felvilágosítottam egy ügyben, amiben eddig tévedésben volt.

De visszatérve, a másik véglet nyelvileg az, ahol a kérdésnek súlyos politikai vonzata van. Rendszerint múltbéli ügyek miatt.

Minden nyelvészeti ésszerűség szerint a bosnyák-horvát-montenegrói-szerb egyetlen nyelv, még nyelvjárási eltérések se nagyon vannak. A szóhasználatban vannak eltérések (pl. a szerb jobban kedveli az idegen szavakat, míg a horvát mindent szlávosítani igyekszik, lásd hónapok nevei: a szerbek a latin hónapneveket használják, míg a horvátok az ősszlávokat). Meg vannak egyes nyelvtani sajátosságok, melyek megint mindkét nyelvben megvannak, de az egyik egy adott verziót használ gyakrabban, míg a másik másikat (pl. a horvátban a művelt nyelvhasználat előírja szükség esetében a főnévi igenév használatát, míg a szerbben nincs ilyen, a művelt nyelvhasználatban is lehet a "da" kötőszót használni igével a főnévi igenév helyett). A kiejtésben is eltérés, hogy az ősszláv "jat" háromféle lehetséges kiejtése közül a horvátban csak az "ije" számít művelt ejtésnek, minden más nyelvjárásinak, addig a szerb mind a három lehetősége - "e", "ije", "i" - elfogadja helyesnek, bár a fő szerb verzió az "e": de míg a horvátok számára ez politikai kérdés is, az "e" ejtés "szerbes" hangulatú, mert gyakorlatilag minden horvát az "ije" ejtést alkalmazza, egy kis kisebbséggel, akik az "i" ejtést, addig a szerbek számára nincs ebben politikai kérdés, a boszniai szerbek is "ije"-kiejtésűek, sőt délnyugat-Szerbiában is sokan így beszélnek.

Kólcenterek esetében az ideális az anyanyelvi beszélő. De itt jön a baj. Bulgáriában sokkal több a szerb anyanyelvi beszélő, mint a horvát. Eleve a legtöbb bosnyák-horvát-montenegrói-szerb kólcenteres Bulgáriában szerbiai bolgár (Szerbia keleti határvidékén, az 1919-ben elvesztett bolgár területeken, van egy 20-25 ezres bolgár kisebbség). Ezek az emberek természetesen nem is ismerik a horvát nyelvet.

S nem egyszer voltak konfliktusok, amikor a horvát ügyfél beszólt "maga hogy mer szerbül beszélni velem? horvát ügyintézőt akarok!".

Ugyanez alacsonyabb fokon a román és a spanyol vonalon. Itt nincs ellenségesség, hanem egyfajta lenézés van. Elég sok román nyelvű kólcenteres van Moldáviából, személyes tapasztalatom szerint a bulgáriai kólcenterekben több a moldáviai, mint a romániai. Ezek természetesen anyanyelvi beszélők, mégis van egyfajta lenézés. Meg is kérdeztem egy velem hasonló korú román kolléganőt mi a probléma lényege.

Elmagyarázta: az irodalmi románban lágyított mássalhangzók csak "i" előtt és szóvégen fordulnak elő, minden más előfordulás amolyan "parasztosnak" számít, így nem beszél iskolázott ember, viszont Moldáviában a legtöbb ember pontosan így beszél, mert ilyen az ottani nyelvjárás (s nem csak az ország Moldáviában, hanem a régió Moldávia Romániában lévő részében is). Ezen kívül a moldáviaiak használnak egyes sajátos szláv, melyek Romániában nem léteznek (a román nyelvújítás során egy csomó szláv szót lecseréltek latin szavakra, s ez kevésbé hatott Moldáviában, plusz ott volt jelentős szovjet hatás is 50 éven keresztül).

Szóval amikor az átlag román betelefonál, olyan "itt valami parasztok dolgoznak" alapélménye keletkezik.

A spanyolok esetében ilyen nincs persze, minden spanyol anyanyelvű tisztában van a nagyjából 8 fő spanyol szabvánnyal. Viszont megesett, hogy a spanyolországi ügyfél megjegyzi "a cég nem akarja megfizetni a spanyolokat, olcsóbb latin-amerikaiakkal dolgoztat".

A magyarok esetében a probléma jellemzően a hibás, idegen kiejtés esetében jelentkezik, mégpedig a 2 véglet alakjában:

• "mi van, a cégnek nincs pénze megfizetni magyarokat?",
• "hű de jó, hogy maga megtanult magyarul!".

Magyar nyelvjárási kérdés egyedül az idősebb nemzedékbeli székelyek esetében fordul elő, akik még úgy nőttek fel, hogy nem nézhettek magyarországi tv-t, így nem hatott rájuk a budapesti nyelv, azaz megmaradt autentikus székely beszédük.

Pár éve volt egy ilyen kollégám. Valami olyan székely faluból, ahol az egyetlen román a rendőr volt, s a falu lakosságának 80 %-a nem is tudott románul. A srác autentikus székely kiejtéssel beszélt.

Tulajdonképpen csak egyszer kapott visszajelzést, az se volt negatív. Valaki egyszer megkérdezte tőle "mikor költözött az ügyfélszolgálat Romániába?".

Ami az orosz-ukrán kérdést illeti, lehet, hogy meglepő, de sose volt baj. Egy kollégám tőlem hallótávolságban ült, s rendszert csinált belőle, hogy minden ukrajnai hívást ukránul vett fel - aztán a hívások 90 %-a oroszul folytatódott. Mesélte, ilyenkor rendszerint rövid csend után az ügyfél azt mondta neki "lehetne oroszul? ezt nem tudom rendesen elmagyarázni ukránul". Ennek oka persze az, hogy az ukrán nemzettudatnak nem kötelező eleme az ukrán anyanyelvi beszéd.

Pedig ez a Lakner az értelmesebb ballib megmondóemberek közé tartozik. S mégis baromságokat beszél most.

Minden kutatás mutatja, a magyar társadalom zöme baloldali. De ehhez nem is kell kutatás, minden ezt jelzi: az átlag magyar, ha gazdag embert lát, az első gondolata nem az, hogy "micsoda ügyes, dolgos ember, aki sikeresen elérte ahol most van", hanem "honnan lopott, kik a haverjai?".

Na most, az emberek nem hülyék. Nem azt nézik ki minek mondja magát, hanem ki mit csinál.

A magyar baloldalra - amióta létezik, a rendszerváltozás óta - sose a baloldali értékek voltak a jellemzőek. Hanem éppen a klasszikus jobboldali értékek, lásd pl.:

• legyen kis állam,
• a piac megold mindent,
• a verseny megold mindent,
• egyenlőség helyett esélyegyenlőség kell,
• az államnak nincs pénze.

S ez már 1990-ben megkezdődött, még ellenzékből. Az MSZP nagy titka akkor az volt - s ez maximálisan sikeres is lett, hiszen ez 1994-ben abszolút többséget eredményezett -, hogy a Kádár-nosztalgiát összekapcsolta a "szakmaisággal", s valami olyan üzenet lett, hogy ezek az Antallék nem modernek és nem szakemberek, ezért nem hoztak azonnal osztrák életszínvonalat a népnek, de most jövünk mi, akik értünk mindenhez! S ekkortól lett az, hogy a "baloldal" az valamiféle modernséget és szakmaiságot jelent, nem társadalmi értékválasztást.

Csakhát természetesen a baloldal nem ezt jelenti, hanem az előbb leírtak pontosan ellenkezőjét, azaz:

• legyen erős állam,
• a piac sok dolgot nem old meg,
• a verseny csak egyes területeken megoldás,
• egyenlőségre legalább törekedni kell, az esélyegyenlőség kevés,
• az államnak van pénze, mert az állam nem olyan, mint egy háztartás.

Elég csak arra gondolni, hogy ha veszünk egy magyar szupergazdagot vagy sikeres, nemzetközileg elismert szakembert, milyen az esélye, hogy az baloldali vagy jobboldali? Olyan 80 % az esély, hogy baloldali, s ez már 14 év Fidesz-kormány után, 2010-ben inkább 90 % lehetett az esély.

Szóval ezek után teljesen abszurd a lakneri gondolat, hogy nem-baloldaliak fosztogatnak baloldali értékeket.

Reméljük, a liberális értelmiség petíciót indít az ártatlan férfi érdekében. Talán gigatünti is lehet.

A zorbánista hatóság által üldözött férfi nem tett semmi mást, csak segített a saját teste és élete felett rendelkező öngyilkos nőnek. Most pedig hosszú börtönnel fenyegeti őt Zorbán ezért!

Felháborító. Remélem, Karsai Dániel is kiáll az ügyben.