A legnépszerűbb tudatlan liberális érv a cölibátusra: az Egyház kapzsi, s ha nincs gyerek, akkor a pap vagyona az Egyházra száll.

Na most, ez 2 okból is baromság:

• egyrészt a pap által kezelt egyházi vagyon az Egyházé, nem az övé, azaz azt nem örökli senki, mint ahogy a villamost se örökli a villamamosvezető gyereke,
• másrészt a pap személyes vagyona nem száll az Egyházra, ezt igenis öröklik az örökösei, örökösök pedig nem csak a meghalt személy gyerekei lehetnek.

A cölibátus egyetlen oka: a papnak ne legyenek családi problémái, élhessenek teljesen a hivatásának.

A dolog negatív oldala persze az, hogy nagyon kevés ember képes teljesen a hivatásának élni, s szinte mindenki akar családot.

A korai Egyházban kialakult: legyen kétféle pap, "fehér" és "fekete", az előbbi a világi pap, aki házas, családos ember, az utóbbi meg a világtól elvonult, cölibátusban élő ember.

A katolicizmus a XI. században megszüntette a "fehér" papságot, azóta náluk általánosan kötelező a cölibátus. Viszont ez a katolicizmusban is csak a latin rítusra igaz, a többire nem (jelenleg a katolicizmus 95 %-a latin rítusú).

Az ortodoxia megmaradt az eredeti megoldásnál: "fehér" és "fekete" papság.

Az ortodoxiában szinte kötelező elvárás. hogy a pap válasszon, s ha nem akar családot, akkor ne akarjon világi pap lenni. Történelmileg ennek az az oka, hogy a pap felesége hagyományosan egyházközségi gondnok, házvezető szerepet lát el, amiért nem kap fizetést, a férje tartja el őt.

Jelenleg az ortodoxiában szinte csak idős világi papoknál fordul elő, hogy nincs feleségük: mert az meghalt.

Persze lehet érvelni a cölibátus mellett és ellen is.

Ami biztos: teljesen abszurd, hogy valaki egy szervezet tagja lesz, majd utólag elkezd küzdeni a vállalt követelmények ellen.

Az aktuális magyar műbotrány kapcsán napokig ment a ballib eszmecsere.

Szerencsére a Soros Magyar Hangjának szerkesztősége megadta a végső választ: aki nem ballib, az nem újságíró.

Az újdonsült ballibek fő értéke, hogy nem kamuznak: ők nyíltan kimondják! Érthető, hiszen így igyekeznek leplezni "sötét" múltjukat.

Imádom, amikor a ballibek önmagukat hergelik.

A Saolin-fivérek - kínai-magyar sportolók - országot váltanak, eddig anyjuk országának zászlaja alatt voltak, most apjuk országzászlója alatt lesznek. Mi ebben a hír?

A ballib hörgés vicces, egyrészt miért költ Zorbán sportra, másrészt miért nem költ sporra. A végén majdnem odáig jutottak, hogy Saolinék Zorbán diktatúrája elleni tiltakozásként váltanak országot.

Pedig közismert, Kína állami politikájának része kínai származású külföldi sportolók megvásárlása. Számtalan ilyen eset van.

Egyébként ezzel semmi gond. Kína legalább csak kínai származásúakat vesz. Sok nyugati ország meg bárkit. Sőt nem csak nyugaton, Azerbajdzsán és Katar is szívesen űzi ezt. Egy időben a teljes azeri súlyemelőcsapat bolgárokból állt, egyszerűen évi 1 millió dolláros fizetéssel csábítottak el több bolgár súlyemelőt.

Egyébként Saolinék engem nem érdekelnek, azt se tudom pontosan mi a versenyszámuk. A téli sportokhoz még kevesebbet értek, mint a nyáraikhoz, pedig a nyáraiakban se vagyok profi.

Az USA lassan kezd kihátrálni Kijev és Varsó mögül.

Tegnap este nem erősítették meg az ukrán-lengyel híreket. Aztán éjszaka elkezdték terjeszteni a híreket, hogy a hibás Ukrajna: ukrán rakéták csapódtak Lengyelországban.

Azóta a lengyelek is kezdenek enyhülni. Óvatosan csökkentik a hangerőt, igazodnak Amerikához.

Kijev magára maradt. Ráégett a provokáció. Szóval nagy ukrán öngól volt.

Az ukrán hunta arra számított, képes lesz bevonni a NATO-t nyíltan a háborúba, de legalábbis megállítani a zajló titkos amerikai-orosz tárgyalásokat.

Most viszont csak erősödni fognak a zajló titkos amerikai-orosz tárgyalások.

Az úgy kezdődött, hogy az emberes illusztrációkon emberek voltak, persze rajzolt emberek, de valós emberi kinézettel.

A progresszívisták körében felmerült: a rajzok kirekesztőek, mert nem sokszínűek.

A fehér bőrszín persze valóban probléma, hiszen olyan társadalmakban, ahol a lakosság nem csak fehér, semmi ok a nem-fehéreket nem reprezentálni. Talán a vallási szekták léptek először, a Jehova Tanúi kiadványaiban már a 70-es években elég jól reprezentálva volt az amerikai valóság: szóval a többségi fehérek mellett lettek négerek, sárgák, s a fehéren belül is alverziók, lásd "barnák".

Mellékesen: plusz, az amerikai közhiedelem szerint a fehér latin-amerikaiak nem fehérek, hanem "latinok".

Aztán egyre fejlődött a progresszív eszme, s már nem a bőrszín lett a baj, hanem a sztereotípiák: miért van toll az indiánon, miért mosolyog mindig a vietnámi, aki mellesleg csakis háromszögletű sapkát hord, miért van minden japánon kimonó, miért komor, szemüveges, szőke minden német, miért kosárlabdázik minden néger, stb.

Ez is megoldható.

A végső szint azonban: miért van mindenkinek határozottan férfi vagy nő kinézete? Hol a többi 70 nem?

A különféle illusztrációkat használó cégek számára lett ez a legnagyobb probléma. A vallási csoportok simán ragaszkodhatnak a normalitáshoz "mert Isten ezt parancsolta" alapon, de egy cég esetében száz szempont merül fel. A végén még valami bojkott lesz a cég ellen, mert "kirekesztő"!

A jellemző menekülő út: pálcikaemberek használata, olyan kisgyerek szintű rajzok. Ami azonban rendkívül bosszantó, ráadásul valóságidegen. Plusz a célt se éri el, mert egyszerűen unalmas. Márpedig az elődás alapszabálya az unalom kerülése. Apám egy időben vendégoktató volt a budapesti Külkereskedelmi Főiskolán, valami tőzsdügyi izét tanított (még a 70-es évekből ebből doktorált, pedig akkor ez a téma teljesen valóságidegen volt Magyarországon), ő mondta, 15 percenként kell mondani valami vicceset vagy legalább furcsát, mert különben a hallgatók elalszanak.

2007 óta több multicégnél dolgoztam, mindenhol jellemző eszköz a prezentáció. Akár az új alkalmazottak képzése során, akár később bármilyen előadáson. S amikor előjönnek a pálcikaemberek, a figyelem is lankad.

Szóval marhára meglepődtem, hogy új munkahelyemen hirtelen észleltem a korábbi trendet, azaz emberszerű emberek vannak a rajzokon. Atya Isten, ez valami fasiszta cég???

Múlt heti cikk, lényeges eleme csak maga a hangulat: "Egyre több felhasználó hagyja ott a Twittert, amióta Musk megvette a céget".

Jól jellemzi a liberalizmus fő baját: miért nem lehetséges liberális demokrácia, elméletileg se. De persze az egész piaci rendszer abszurditását.

Egyrészt a piaci szereplők döntenek egy nem piaci kérdésről, hiszen a szociális hálók - melyek közt az első 10 közt van a Twitter, de pl. az USA-ban ennél előkelebb helyezésen van - mégiscsak a felhasználóktól függnek, nem a hirdetőktől. Ugyanis ott ahol nincs felhasználó, oda hirdető se megy. Viszont a hirdetők ezután olyan helyzetet érnek el, hogy ha a cég nem azt teszi, amit a hirdetők akarnak, akkor vége a bulinak. Tulajdonképpen ez ugyanaz, amiről magyar viszonylatban a ballibek panaszkodnak, csak sokkal nagyobb mértékben: a magyar nagy cégek sokkal inkább támogatnak fideszes médiákat, mint ballibeket (s persze ez épp fordítva volt 2010 előtt).

A folyamat pedig öngeneráló: amint megindul a hullám, az is kénytelen csatlakozni, aki nem akart, nehogy kimaradjon a haladók táborából. S jönnek is közben a különböző "civilek", akik listázzák a renitenseket. A végén immár szimpla üzleti érdek csatlakozni.

De mi is ez végsősoron: pár száz cégtulajdonos eldönti mi a jó és mi a rossz, s aki ezt nem fogadja el, az megnézheti magát.

Végül immár a felhasználók is alkalmazkodnak. Mert nincs más reális lehetőségük.

A végső kimenetel jellemzően: a renitens cégtulaj beáll a sorba. Itt a konkrét probléma: Musk nem hajlandó alkalmzni a bevett liberális cenzúrát. Még pár hét és beadja a derekát.

A végeredmény: mint a parlamenti választás Kádár alatt. Se értelme nincs, se valós tartalma.

Aktív politikai tevékenységem (úgy értem, a valós életben) régóta nincs.

Utolsó párttagságom megszűnt 1993-ben, párttag-jelöltségem meg 1999-ben. Politikai gyűlésen meg Magyarországon utoljára 1988-ban jártam (a neves "falurombolás" elleni megmozduláson), Bulgáriában meg 1991-ben egy "alternatív" ortodox gyűlésen. Ez utóbbit utólag rendkívül sajnálom, dehát nincs miért meghazudtolnom múltamat.

Ha persze pontosak akarunk lenni, voltam egy 1996-os bulgáriai tüntetésen a volt bolgár cár hazalátogatása kapcsán, majd Budapesten a 2006-os Gyurcsány-elleni tüntetésen is, de mindkettőn csak inkább bámészkodóként, nem valódi tüntetőként, s mindkettőről eloldalogtam: az előbbiről még a fele előtt, miután hallottam több résztvevő válogatottan primitív marhaságát, az utóbbi esetben meg eleve csak a tüntetők pereméig jutottam, de már ők visszariasztottak.

Amit viszont mindig megláttam, mi a titka az erőszakos megmozdulásnak.

Egyrészt a kritikus és aktív tömeg, másrészt a motivált vezetés.

A tömeg semmit se ér, ha csak "demonstrál", elégedetlen úgy általában, s csak ködös távlati céljai vannak. Ez pont olyan, mint a kövér ember, aki "majd valamikor" le akar fogyni, az ilyen sose fog lefogyni. Az olyan viszont tényleg lefogy, aki nem mindent akar egyszerre, "valamikor", hanem e hónap végén 3 kilóval kevesebb akar lenni.

S ha van is tömeg, de nincs vezetés, semmi se lesz. Lehet spontán vezetés is akár, de az legyen az adott alkalomra összpontosított, ne a világot akarja megváltani, hanem az adott célt.

Személyesen tapasztaltam mindezt 1990 nyarán a bolgár tengerparton. Ráadásul egy teljesen politikamentes eseményen.

Zenei fesztivált szervezett a 90-es évek egyik nagy bolgár szórakoztatásipari főembere 1990 nyarán az egyik tengerparti üdülőhelyen. Hangzatos szövegekkel. Aztán kiderült: 45 perc az egész előadás, ráadásul iszonyú rosszan megszervezve, az elején káosz, aztán rossz hangosítás. A 45 perc végén mindenki azt hitte, ez csak szünet, majd jön a második rész. Hatalmas csalódás. Az emberek indultak haza, mire egy kis csoport akcióba lépett: felugrottak a színpadra, az egy darab idő biztonsági őrt elsöpörték, majd berohantak az öltözőbe. A szervezők megpróbáltak ellenkezni, egyszer arra hivatkoztak, ez bűncselekmény, mert most már ez magánterület-sértés, jön mindjárt a rendőrség, majd arra, a pénz már el lett szállítva, nem tudnak visszaadni semmit.

A kis csoport lendülete is kezdett megtörni, mire akadt egy ember, egyetlen ember, aki hangosan kijelentette, mindez marhaság, s igenis jogunk van a pénzünkre, s a rendőrséget meg mi fogjuk kihívni csalás miatt. Megindult pár ember, majd látva őket még sokan. Már olyanok is, akik addig a színpadra se mertek felmenni. Már 60-70 ember állt az öltözőben szemben a 7-8 fős szervezői csapattal.

Ezt látva, a helyszínről kimenő emberek zöme is visszafordult. A végén már a nézők kb. 80 %-a bent volt a helyszínen.

A főszervező remegni kezdett, majd azt mondta már, legyen valami szervezett mód, s egyenként mindenkinek visszafizeti a belépési díjat. Akadt egy éppen szabadságon lévő rendőr, azt mondta, ő majd sorba terel mindenkit.

Minden le is zajlott 2 óra alatt nagyjából.

Az egész kulcsa egyetlen ember volt, aki a színpadi öltöző előtt nem fordult vissza, majd ezzel magával ragadott másokat is. A főszervező meg okos ember volt, amikor arra került sor, hogy ennek az embernek adja vissza a jegyárat, ránézett és keserűen elmosolyodott mintha azt mondaná "miattad van az egész cirkusz".

2022. november 2-án Bulgária csatlakozott a Háromhatalmi egyezményhez. Persze most a hivatalos neve Katonai segítségnyújtás Ukrajnának, de a lényeg ugyanaz.

Az eredeti csatlakozás 1941. március 1-jén volt egyébként.

A háború után aztán a bolgár események a magyaroknál keményebbek voltak. Többet között a Háromhatalmi egyezményhez csatlakozást 1941-ben támogató összes bolgár politikust halálra ítélték, s az esetek 90+ %-ában ez végre is lett hajtva 1945 elején. S persze minden közeli családtagjuk ki lett telepítve, teljes vagyonelkobzással.

Nekem ez jutott eszembe.

Néha igaza van a rendbontónak. Amikor látványosan bontja a liberális konszenzust és rendet.

Az utóbbi évek taktikája immár nem a kereszténység nyílt támadása, erről ugyanis rájöttek, hogy ez csak ellenreakciót szül. Lásd amikor a Lidl leradírozta egy görög fetasajt csomagolásáról a keresztet, ez pár éve volt.

Ma a taktika a kisajátítás.

Pár éve észrevehető, a kereskedelemben Karácsony nem december végén van, hanem szeptember és október közt kezdődő valamiféle többhónapos ünnep. A liberális hagyományok szerint ilyenkor mindenki köteles felesleges dolgokat vásárolva sorba állni, ok nélkül mosolyogni, majd ünnepelni a Szivárvány Jézuska nevű akcióhős debilkedését.

Szivárvány Jézuska halivúdi lakos, reggelente drogozik, aztán filantrógerkedik, majd este beszédeket mond. Szivárvány Jézuska mindig jókedvű, mindenkire mosolyog, egyedül akkor lesz kissé mérges, ha valaki Jézus tanítását emlegeti, ez ugyanis intolerancia.

Persze semmi gond, hogy a libbantak kitaláltak maguknak egy új ünnepet, legyünk tényleg toleránsak. Csak jobb lett volna, ha liberális-ateista akcióhőseik mondjuk a "prájd" alatt osztanának gyerekkúrás közben ajándékokat, s nem a mi ünnepünket utánoznák, azt parodizálva.

Szóval a válasz a "nálunk már Karácsony van" októberi plakátra: "nálunk viszont, baszdmeg, még nincs". Egyszer rá is írtam egy bolti plakátra. Persze a liberális prájdfa földhöz vágása jóval merészebb tett.

Tegnap volt 33 éve, hogy megbukott a bolgár kommunizmus. Bulgáriában ez ugyanis egyetlen dátumhoz köthető: 1989. november 10-én kora délután volt a párton belüli puccs Todor Zsivkov ellen.

Én akkor is Szófiában éltem, otthon voltam, s a hírt délután 16 óra körül hallottam meg a Szabad Európa Rádió bolgár adásából. Aztán megjött a múzsám, ő is mondta. Majd este 19-kor már a normál bolgár tv is bemondta, persze akkor még a kommunista nyelvezeten, de ez nem számított. Az új hatalom képtelen volt már megtartani az eseményekt kontroll alatt, alig pár nap alatt összeomlott minden: az emberek tömegesen úgy érezték, már nem kell komolyan venni az állami vezetést.

Теljesen egyéni szemmel nézve mi változott azóta, kiemeltem 8 látványos jellemzőt, politikamentesen:

• a lakosság harmada eltűnt, elsősorban kivándorlás, másodsorban a kevesebb születés miatt, ennek érezhető pozitív eleme, hogy kisebb a zsúfoltság a tömegközlekedésben,
• ennek következménye: a gyerekek száma drasztikusan lecsökkent, ma a háztömböm melletti játszótéren sokkal gyakoribb a kutyás gazda, mint a gyerekes szülő,
• az összesített városkép maradt ami volt, azaz szürke, de akkor a lakónegyedekben alig volt valami a lakásokon kívül, míg aztán minden tele lett kis üzletekkel,
• akkor a lakosság szinte semmit se tudott a nyugatról, hatalmas tévhitek voltak (mind negatívak, mind pozitívak, de elsősorban pozitívak), ennek oka a Magyarországhoz képes nagyobb elzártság (pl. Magyarországon 3-évente egyszer szinte mindenki utazhatott nyugatra, míg Bulgáriában ilyen nem létezett), ezzel szemben ma a kis falvakban is ismert a nyugati élet, szinte nincs ember, akinek ne élne rokona nyugaton,
• az ostoba kommunista jelszavak helyén megjelentek a köztereken az ostoba reklámok,
• az 5-6 éves szovjet kocsik helyett a 8-10 éves nyugati kocsik lettek jellemzőek az utcákon,
• egyes szolgáltatások normálisakká, mindennapivá váltak mára, ma már pl. nem kell protekció a fodrászhoz, nem kell könyörögni a taxisnak, hogy vigyen el minket, s nem kiváltság mondjuk magánünnepséget rendezni étteremben,
• ezt már sejtettem: a háziállatok tartása drasztikusan megnőtt, korábban egy nagy "bérházban" akadt 1-2 kutyás család, ma ahol lakom az egy 8-lakásos épület, s 4 lakásban van ebből kutya.

Az életszínvonal persze megnőtt. 2015-ben lett ismét elérve az 1989-es életszínvonal, azóta ez ismét lassan nő. Magyarországgal ellentétben Bulgáriában kétszer is lezuhant az életszínvonal. Magyarországon egyetlen zuhanás volt, 1990-1995 között, azóta vagy stagnálás vagy lassú növekedés, míg Bulgáriában 1990-1992 között volt egy a magyarországinál jóval keményebb zuhanás, majd egy még nagyobb zuhanás 1995-1997 között.

A különbségre jellemző még az árfolyam is. 1989-ben 1 bolgár leva 13 forintot ért, a 1997-es mélyponton ez már 1 leva = 0,10 forint lett. Pedig közben a forint is sokat vesztett értékéből. S az árfolyam ma is alig 1 leva = 0,21 forint, a forint utóbbi hónapokban való esése mellett is (a félreértések elkerülése végett, ma nominálisan 1 leva = 210 forint, de ennek oka, hogy 3 nulla le lett vágva a levából 1999-ben).

Hogy érzékeltessem az esést, ha hasonló mértékű zuhanás zajlott volna le Magyarországon, ma 1 euró nem 410-420 forint körül lenne, hanem 14-15 ezer forint körül.

Az anarchista szélsőbal jellemzően a kommunista szélsőbalnál is hülyébb. A kommunisták legalább látják a valóságot, amiből persze téves következtetéseket vonnak le, de ez mégiscsak több az anarchizmusnál, melynek már a valóságlátással is baja van.

Hiszen a kommunizmus - s ez történetéből jól látható - már kezdetben az elméletben, majd később is a gyakorlati megvalósítás során felismerte: önkéntesség kizárva, csak totális erőszak útján lehetséges az eszme sikere. Ezért marhaság a reformkommunizmus, mely elítéli Sztálint - miközben valójában éppen Sztálin volt a hű marxista, nem a reformerek.

Ahogy a liberalizmus is: nem hisz semmilyen önkéntességben, de most nem ez a témám.

Szóval abszurd cikk a Mércében.

Annak idején sokat vitáztam a ma már halott ZeitGeist Mozgalom pár aktivistájával. Ők amolyan ateo-techno-anarcho-kommunizmusban hittek. S bár akkor részben még liberális érveket is felhoztam, melyekben ma már nem hiszek, akkori fő megállapításaimat ma is igazaknak tekintem.

Aki nem emlékszik, a ZeitGeist Mozgalom 2007-ben indult Amerikában, egy ostoba, hibákkal teli, de rendkívül hatásosan megcsinált filmmel - mely milliókat megmozgatott, leginkább olyanokat, akik nem rendelkeztek semmilyen ismeretekkel a témában. A ZG Mozgalom Magyarországon is megjelent, a csúcsponton talán 10 ezer körüli hívük volt, aztán az egész persze megszűnt rendkívül gyorsan (már a magyar honlap se létezik évek óta), szinte azonnal miután páran kipróbáltak néhány ötletet a gyakorlatban is.

A probléma amit senki se tud megoldani: na és mi lesz az olyan munkákkal, melyeket senki se akar megcsinálni önként? Hiszen olyan ember mindig akad, aki szeretne csillagász, orvos, színész, író, mérnök, stb. lenni, de kukás, takarító, csatornatisztító, kólcenteres, építőipari segédmunkás, stb. hobbija senki épeszű embernek nincs. De még a kedvelt munkák között is akadnak részfeladatok, melyeket senki se akar önként megcsinálni. Mondjuk nem biztos, hogy a filozófus önként értékelni akarná 200 diák jellemzően hülyeséggel teli esszéjét, pedig egy egyetemen ez egy alapfeladat. Na most, ezzel akkor mi a teendő?

A liberalizmus válasza: aki nem kap jobb munkát, az kénytelen rosszat vállalni, mert különben nem lesz pénze és éhenhal. A kommunizmus válasza: aki nem megy a szar munkára, az megy a börtönbe, s mivel hozzá képest mégis kisebb rossz a szar munka, szóval van aki elvégezze azt.

A ZG válasza az volt "majd megcsinálják a gépek", s sose ismerték el, hogy van, amihez ember kell.

A premodern társadalom válasza meg az volt: rabszolgák vagy kötött státuszú szolgák vannak a társadalomban, s nekik ez a feladatuk, pont. Ha megtagadják, akkor egyrészt éhenhalnak, másrészt a büntetőjog foglalkozik velük.

Az anarchizmus válasza: ilyen helyzet nem létezik, ami persze szabad szemmel látható abszurdum.

A legjobban a nem-idegenforgalmi videókból ismerhető meg egy idegen hely. Bevallom, az ihletet kubaiaktól kaptam, akik videóznak Kuba-szerte minden olyat, amit a normál turista sose néz meg.

Ma ez a vidék - ahol a kutyákat sétáltatjuk - Szófia központjának külső részéhez tartozik, azaz nem külváros. Budapestiül mondjuk Zugló lenne a párhuzam.

Szófia 24 kerületre oszlik, ez az egyik, a neve Ilinden. Egyébként az egyik legkisebb kerület.

Azonban ez a vidék alig száz éves. Az I. vh. előtt nem volt semmilyen lakosság, kukoricamezők voltak a területen. Aztán a XIX. század végén a belga Solvay cég - ma is létezik, íme a honlapjuk - megveszi a mai Ilinden kerület északnyugati csücskét, s ott felépíti az első szófiai cukorgyárat. Akkor ez Szófia határán kívül volt, pont alkalmas helyen, hiszen a gyár mellett megy el mind a Szerbia felé menő főút, mind az Thesszaloniki felé menő főút.

Maga a gyár beszünteti működését a kommunista időszak alatt, az épületek nagyrészt megsemmisülnek, ami megmaradt, az ma műemlék, jellemzően bozasztó állapotban. Maga a belga Solvay cég egyébként visszajön Bulgáriába a kommunizmus bukása után, de ezt az objektumát nem kéri vissza, túl rossz állapotban van már, hogy meg lehessen menteni gazdaságosan. Ehelyett a Solvay északkelet-Bulgáriában vesz meg egy volt állami cukorgyárat, ez működik ma is.

Viszont a szófiai cukorgyár működése alatt a környéken kialakul egy lakónegyed (neve magyarul "Cukorgyár negyed", ma is így hívják), ahol először a gyár munkásai bérelnek lakást, majd normál szófiai lakónegyed lesz belőle.

A kommunizmus alatt egész Szófia minden irányból körbeépült panel lakótelepekkel, így ma már Ilinden a városközpont külső része, innen a városhatár kb. 6-7 km-re van. Ilinden és a városhatár közt van éppen a legnagyobb szófiai panel lakótelep, közel 120 ezer fő lakossággal.

Ami érdekes: van itt minden, százéves épületek, ezek az eredetiek, aztán volt egy kora-kommunista panelezés az 50-es években, 4-emeletes panelek, majd a 70-es években pár 8-emeletes panel, de sose volt teljes letarolás, így minden együtt látható. Plusz színes elem az EU-s szigetelési program, melyben egyes házak részt vettek, míg mások nem. Így ma totális káosz az egész kerület, szuper rendes ház, mellette életveszélyes állapotú, de mégis valahogy emberi léptékű az egész. A teljes letarolás elmaradása miatt megmaradtak az eredeti utcák, nem jelent meg az embertelen panelkáosz sártenger. Persze szinte minden közterület elhanyagolt, de Szófiában ez a norma, nagyon-nagyon kevés közterület van normális állapotban.

Mi itt 2009 óta lakunk.

Jó hírek Szent Perintától, úgy tűnik szakít a kereszténységgel hivatalosan is, s nyíltan ateista lesz.

Ez nagyszerű, mert ezzel tisztul a helyzet.

Lássuk a fő mondandókat! Csak 4 pontot választottam ki.

egyes - "az embert az teszi a leginkább boldogtalanná, ha nem lehet önmaga" - tipikus materialista, humanista erkölcs. Nos, semmi gond ezzel, csak ez mélyen nem keresztény nézet. De még a normális ateisták is egyetértenek itt a keresztény erkölccsel. Hiszen csak elmebetegek gondolják, hogy az "önmagának levés" abszolút, korlátlan érték. Még a liberalizmus sem állítja, hogy létezne korlátlan boldogság joga, ők is azt mondják, igenis vannak "hibás" egyének, s igenis szükséges a kényszeres szocializáció.

kettes - "minden olyan kormányzat és minden olyan vallás, ami rákényszeríti az embereket arra, hogy minden egyes nap önhazugságokban éljenek, társadalomromboló és lélekgyilkos" - szinte ugyanaz, mint az előző. Valójában tehát minden nevelés gyilkolja a lelket, minden törvény is ezt teszi? Megint olyasmi, amit a vallástalanok zöme se hisz. Ez radikális hedonizmus. Itt a vita csak az, hogy kinek van joga erre a kényszerítésre, a vallásnak vagy az államnak, de gyakorlatilag mindenki egyetért, hogy önmagában semmi gond a kényszerítésben.

Dosztojevszkij neves kérdésére "ha nincs Isten, akkor mindent szabad?" ez a válasz. Hiszen ha nincs külső erő, mely késztet az erkölcsre, akkor lehet belső erő: a közösség többségi akarata. Ami azonban ugyanúgy "lélekgyilkos", hiszen egyeseket arra kényszerít, hogy ne legyenek "önmaguk".

Azaz az önmagunknak levésnek mindig vannak korlátai, a vita csak az, hogy ezek mik legyenek. De a perintaista korlátlanság egyszerűen nem létezik, a legszélsőgesebb anarchista eszmék se hisznek ebben, a hagyományos baloldali anarchizmus a közösségi büntetésben látja a megoldást, míg a jobboldali anarchizmus meg csak a kérdés nem-állami megoldását utasítja el. Az ősember idejében a megoldás a baloldalihoz állt közelebb: az antiszociális egyént egyszerűen elűzték, ami akkor persze gyakorlatilag halálra ítéléssel volt egyenértékű.

"Minden olyan hatalom, ami a totalitarizmusba hajlik" - nos, ez viszont már ateizmus. Nincs ugyanis totalitáriusabb hatalom, mint Isten, hiszen ott nincs szavazás, hanem Isten megmondja mi a jó és mi nem az, s ezzel csak egyetérteni lehet. Azaz lehet nem egyetérteni, csak éppen az nem mentesít a következmények alól.

"Mintha az élet örökké tartana és lenne holnap. Pedig csak a ma van. Az itt és most." - igen, ez az ateista, materialista világnézet. Teljesen koherens persze, de vajon hiheti-e ezt egy keresztény? Miféle keresztény az, aki nem hisz az örökkévalóságban?

A lényeg: jó dolog, hogy mindig kiderülnek a dolgok. A vallásreformerekről előbb-utóbb mindig kiderül, hogy vallásellenesek.

Az egy héttel ezelőtti brazil választások kapcsán jól látható: az ottani helyzet értelmezhetetlen mind a magyar baloldal, mind a magyar jobboldal számára.

Alapvetően nem csak Brazíliára, de egész Latin-Amerikára igaz: a baloldal nacionalista, míg a kifejezetten kommunisták is, míg a jobboldal meg jellemzően az USA talpnyalója.

Plusz Brazíliában van egy sajátos vallási kérdés is: a katolikusok jellemzően balosok, míg a protestánsok jobbosok.

Ennek az is a következménye, hogy a baloldal progresszívista ugyan, de mérsékelten.

Mondjuk magyar párhuzammal azt mondanám: a brazil baloldal az kb. olyan, mint az eredeti LMP volt Magyarországon még Schiffer alatt: azaz hazafias, antikapitalista, mérsékelten progresszívista. A ballib öröm tehát alaptalan, a brazil baloldal nagyon messze van tőlük.

A brazil jobboldalra nemigen van magyar párhuzam, mert az meg olyan mint a Fidesz és a ballibek sajátos keveréke: ötvözi a Fidesz antiprogresszívizmusát és nacionalizmusát a ballibek ultraliberális és globalista gazdaságpolitikájával.

Azt hiszem világos miért nem voltam soha Bolsonaro-drukker.

Lukácsi Kati, ballib vetkőzőművész és ateista hitszónok letargiában volt hónapokig, képtelen volt feldolgozni, hogy a CIA és Soros gazda buktak az április magyar választásokon.

Kati annyira el volt keseredve, hogy fél évig nem ment be egy stúdióba be, pedig korábban ebből élt.

Most úgy tűnik feldolgozta bánatát. Valószínűleg az is motiválhatja, hogy az álkeresztény-homoklobbista fronton azóta akadt egy nála is butább és agresszívabb vetélytársa Perinta személyében. Így most megjelent Kati, megpróbálja behozni a lemaradását.

Remélhetőleg lesz alkalom, hogy valami ellen "tiltakozva" megint sztriptízt mutasson be, el kell ismerni, hogy ebben a műfajban Kati született tehetség.

Eddig 2 dologból élt meg: abból, hogy kilépett a KDNP-ből és abból, hogy MZP lesz a kormányfő. Ma már mindkettő csak ásítást kelt, szóval valami más kell.

A műfelháborodás a kezdeti elem, erre a nők általában képesek. Kati műfelháborodik tehát, hogy a Fidesz visszahozza a középkort. Valójában miről van szó? Ez pont ugyanaz mint a felháborodás nemműködő alkotmányos elvek kapcsán. Kedvencem a "lakhatáshoz való jog" nevű gumicsont, ami semmit nem takar, de lehet róla a végtelenségig vitázni. Ez pont ugyanez, eddig is mindenki elsősorban maga gondoskodott saját jólétéről, de nem volt szabad ezt nyíltan kimondani. Most ki lesz mondva, ennyi a változás, azaz semmi.

Lásd még a "nem adó, hanem járulék" álvitát is, hasonló téma.

A többi vendég hasonló marhaságokat mond, de Kati ezt sírósan adja elő.

Vidám műsor.

Hatalmas a felháborodás az ATV stúdiójában: már a ballib közvéleménykutatók szerint se azt gondolja a magyarok többsége, amit pedig gondolnia kellene a ballib megmondóemberek szerint.

Szerencsére jelen van Tarjányi bizonytalanságkamuzási szakember, aki gyorsan elmagyarázza: a baj oka az, hogy a magyar kormányzat nem követi a német és lengyel példát, s nem tilt be minden médiát, mely mást mond a "helyes" véleményhez képest.

Erre már Brezsnyevék is rájöttek: el kell zárni mindenkit minden ellenvéleménytől, s akkor az emberek zöme majd el is hiszi, hogy nincs ellenvélemény. Ott még a külföldi rádióadókat is zavarták.

Csodálkozom, hogy a németek és lengyelek még nem üzemeltettek be rádiózavaró tornyokat.

Az értéktelen díjak nagy sorozatában egyik a Szaharov-díj. Jelentősége kb. mint az Oszkár-díjé vagy az irodalmi és béke Nobel-díjé: semmi.

Aki nem hiszi, az mondjuk nézze végig az 1901-től kiadott irodalmi Nobel-díjasok listáját. A lista kb. 15-20 %-a olyan ember, akit ténylegesen is ismer egy irodalomkedvelő ember, a maradékot vagy csak irodalomtörténészek ismerik vagy ők se. A békedíjasok listája ennél is nevetségesebb, a díjazottak 90 %-áróol senki sose hallott a téma kutatóit leszámítva.

Ami éppen divat, annak találnak egy képviselőt, s azt jól megdíjazzák. Ha senkit se találnak, akkor valami sóhivatalt illetnek díjjal.

Néha az egész annyira izzadságszagú, hogy magukat se veszik komolyan a szivárványos skandináv zsűrizők. Lásd Barack Obama díját a semmiért 2009-ben.

Az egész kb. olyan mint a magyar "rangos" ballib díjak rendszere. Ballibbantak mindenféle nemlétező fantomegyletekbe tömörülnek, aztén ezek egymást megdíjazzák évente párszor, magukat megtapsolva. Amolyan "Gömbölyös Pulicer" típusú marháskodások.

Kb. mint amikor Brezsnyev elvtárs négyszer is megítélte saját magának a Szovjetunió Hőse díjat. A korabeli szovjet vicc szerint ezt azzal érdemelte ki Brezsnyev elvtárs a negyedik alkalommal, hogy kis gyakorlás után, de képes volt hibátlanul kimondani a "Szovjetunió Hőse" szóösszetételt (Brezsnyev már nagyon beteg volt, közismerten hibásan beszélt, gyakorlatilag alig lehetett érteni beszédeit).

Idén nagy volt a baj a Szaharov-díj bizottságában. Nyilván ukránnak kellett adni a díjat, hisz még az Eurovízió vezetősége is ukránt nevezett ki győztesnek az idei évre. Dehát kinek? Az azért mégse szokás, hogy háború alatt díjaznak. Meg csak nem adhatják a díjat az Azov Ezrednek vagy a CIA kijevi kirendeltségének. De még az Ukrán Hadseregnek se. Szóval Zelenszkij a CIA szupermene kiesett. Akkor a fejére csapott a Bizottság "kapja az ukrán nép!".

Így is lett, bármennyire is bizarr.

A világ legelső demokráciáiban merült fel először: ha demokrácia van - a szó eredeti jelentése az: a polgárok többsége dönt -, akkor lehetséges-e ez alól kivételt tenni. A korai athéni rendszerben a végletekig vitték a demokratikus elvet: még a hadvezéreket is demokratikusan választották, sőt időnként nem is szavaztak, hanem sorsoltak - az összes teljes jogú athéni polgár közül megnézték ki megfelelő egészségügyi és életkori szemszögből, majd közülük sorsoltak kik legyenek most éppen a tábornokok.

Persze hamarosan ezen változtattak, mert felismerték a "tábornok" az olyan, mint az "asztalos", azaz nem pusztán egy tisztség, hanem szaktudás is kell hozzá. Azaz nem választani kell, hanem kinevezni: onnantól persze megint a többség döntött, de immár nem lehetett bárkiből tábornok, csak a közismerten alkalmas emberekből lett kiválasztva kik legyenek azok.

A modern polgári demokráciában - mely egyébként a klasszikus görög rendszerosztályozás szerint nem demokrácia, hanem oligarchia - a kép sokkal egyszerűbb. Ha a liberális elit képes uralni a közvéleményt, akkor legyen demokratikus elv, ha viszont ez az elit nem képes éppen akaratát rákényszeríteni a társadalmi, akkor a "szakmaiság" lesz azonnal a vezérlőelv.

Erről mondta Csurka "a szakmaiság bolsevista trükk", persze "bolsevik" helyett "liberális" lett volna a helyes szó.

Ugyanez egyébként az alapelvek kérdése is a liberalizmusban. Minden a népakarat döntése, ha az elit képes a népakaratot irányítani, de ha éppen nem, akkor hirtelen "elidegeníthetetlen alapelv" lesz az adott kérdésből, melyről nemhogy szavazni, de még gondolkodni se szabad.

A legtöbb ország esetében triviális kérdés mi a fővárosa: az a település, melyet az alkotmány annak nevez, s ahol a legfelsőbb államigazgatás székel.

A kérdést jellemzően csak az szokta bonyolítani, hogy a legfelsőbb államigazgatás esetleg egynél több városban van, de ebből csak egyet nevez az alkotmány fővárosnak. Jó példa Németország, ahol az alkotmánybíróság Karlsruhében van, de a német alkotmány szerint Karlsruhe nem főváros mégse, csak Berlin az.

További eset: amikor a fővárost áthelyezik új helyre, de a folyamat nem ment végbe teljesen. Így aztán de facto 2 főváros van, egy jogi és egy tényleges. Lásd Elefántcsontpartot.

Aztán vannak történelmi jogok is. Ilyen volt Németország a német újraegyesülés előtt, ahol Bonn csak ideiglenes főváros volt.

A legabszurdabb eset azonban Hollandia, ahol a főváros Amsterdam, miközben nem ott van a legfelsőbb államigazgatás, hanem Hágában. A hollandok nem ismerik a "főváros" szó jelentését.

Epikurosz ateista érvelése ez:

Röviden magyarul a lényeg:

• ha létezik Isten és létezik a világban rossz, akkor:
  • vagy Isten nem mindenható,
  • vagy Isten nem mindentudó,
  • vagy Isten nem jó,
• azaz a vallások istenképe hamis, tehát Isten nincs.

Valójában az i. e. IV. sz. végén létrejött epikureizmust már annak idején megcáfolták. Mégpedig az első cáfolat a szintén az i. e. IV. sz. végén létrejött sztoicizmus találmánya.

Az alapcáfolat: nem igaz, hogy "a világban létezik rossz", mert csak jó és hiányos jó van. Rossz mint önálló létező nem lehetséges, hiszen a jó Isten nem teremthet rosszat. Miközben a sztoicizmus valójában nem is hit vallásszerű istenségben, a sztoicizmus istene valójában nem egy teremtő Isten, hanem maga a természet belső logikája, mozgatóereje, melyről még abszurdabb feltételezni, hogy rossz lenne.

Ami pedig a rossznak hitt hiányos jót jelenti, annak magyarázata lehet:

• a rossz látszólagos, azaz valójában egy nagyobb jó része, az ember egyszerűen ezt képtelen felismerni,
• a rossz látszólagos, mert valójában semleges, azaz lehet jó is és rossz, csak éppen ezt nem ismerjük fel, ismét hiányos tudásunk miatt,
• a rossz egyszerűen szükségszerű része a jónak.

A kereszténység egyébként a 4 fő hellenista filozófiai irányzatból - cinizmus, epikureizmus, szkepticizmus, sztoicizmus - erkölcsi értelemben a legtöbbet a sztoicizmusból vett át, bár a metafizikai alapokban a kereszténység egy korábbi eszme újjáéledésére alapozott leginkább, a platonizmusra annak újplatonista alakjában.

Az érdekes elem még az epikuroszi paradonban az, hogy azért se lehet rossz, mert:

• ha a rossz célja az ember szabad akaratának próbára tétele (azaz választási lehetőség a rossz és a jó között), akkor erre semmi szüksége egy mindentudó Istennek, hiszen ő előre tudja ki hogy fog választani, azaz ha ez mégis szükséges, akkor Isten nem mindentudó,
• de ha mégis kell ez a szabad akarat, akkor semmi se akadályozta meg volna Istent, hogy rossz nélküli világot teremtsen.

Itt a válasz a második kérdésre egyszerű: a rossz nem önálló létező, csak hiányos jó. A hiányos jó oka pedig az, hogy a teremtmények nem rendelkeznek isteni mindentudással. Azaz a hiányos jó nem Isten mindentudásának hiányát bizonyítja, hanem a teremtmények tökéletlenségét, lásd bűnbeesés.

Az első kérdés nehezebb. Erről már írtam: ez az isteni mindentudás és a szabad akarat látszólagos ütközése. A megoldás bonyolultabb, s 2 féle lehet:

• Isten a világon, téren és időn kívül van (valójában nem is létezik a szó világi értelmében), így a dolgokat kívülről látja, ezért a kérdés nem is szorul további magyarázatra,
• a másik elmélet viszont további magyarázatot próbál adni, lényege: Isten mindentudása 3 típusú:
  • kötelező tudás: ami így és csak így lehet, Isten így csinálta meg, s ő maga se változtathat rajta, lásd mondjuk: "a háromszögnek három oldala van", vagy "minden puli egyben kutya", azaz nem vethető fel tud-e Isten olyan pulit teremteni, mely nem kutya, ez nem érv mindenhatósága ellen, mert Isten eleve így teremtette meg a puli fogalmát,
  • lehetséges tudás: Isten tudja, hogy a szabad akarattal nem rendelkező teremtmények sorsa mi lesz, lásd "X vulkán ki fog törni ekkor és ekkor", egyszerűen az Isten alkotta természeti törvények miatt, miközben Isten alkothatott volna más törvényeket is,
  • s e kettő között a köztes tudás: Isten teremtményei szabad akaratának gyakorlása, Isten tudja, hogy az adott egyén adott helyzetben mit fog tenni, de a helyzetek száma hatalmas, s maga az egyén dönt nagyrészt a körülményekről is, Isten pedig minden olyan körülményről is tud, mely sose válik valóra, pl. "ha X elmegy síelni Svájcba, s szerdán reggel 7-kor kel és zöld pulóvert vesz fel, akkor müzlit fog reggelizni", miközben X sose megy Svájcba síelni ténylegesen, de ha menne, akkor se ekkor kelne, sőt nincs zöld pulóvere.

A lényeg: a kereszténység számára Epikurosz paradoxonja nem jelent problémát.

A Soros Magyar Hangja nevű média kezdi feleveníteni a legbutább ballib mítoszokat. Most a témájuk: a fideszes tábor egy szekta, Orbán guru, s az egész valójában nem politikai, hanem vallásos hit. A témáról cikkek és videók is születtek.

A videó különösen érdekes, mert a meghívott szakember finoman ellentmond a prekoncepciónak, a műsorvezető mégis köti az ebet a karóhoz, folyton nyomja a magáét. Már mondtam, Gulyás az új Kálmán Olga, s ez csak egyre erősödik.

Pedig hát az egész olyan egyszerű, hogy a hülye is érti. S a meghívott szakértő is utalgat rá. De egy egész másik műsorban őszinte ballib megmondóemberek nyíltan is kimondják miről van szó. Ezt tényleg ajánlom:

A lényege teljesen sallangmentesen leírva, abszolút semleges nézőpontból:

• a magyar emberek többsége baloldali, mármint a szó eredeti értelmében,
• amíg az MSZP-t hitte a magyar többség ennek a baloldalnak a képviselőséjének, addig rá szavaztak, azonban Bokros, majd Gyurcsány, végül Bajnai után ugyanez a többség leírta az MSZP-t, innentől a kisember számára a hivatalos baloldal számára nem baloldali, hanem elitista,
• ugyanezt a Fidesz ügyesen felismerte, s 2006-os bukása után az emberek felé fordult, egyesítve a nemzeti érzést a baloldali értékekkel,
• nagyon kevés a fanatikus hívő bármely oldalon, persze vannak ilyenek is, de nem ők döntik el a választásokat, a Fidesz se nyerne, ha csak a fanatikusaira számíthatna,
• az állami médiák fideszes dominanciája nem jelentős tényező, nem ezen múlik a választás,
• a Fideszt nem kedvelő választók is kisebb rossznak tekintik a Fideszt.

A ballib világban csak akkor lehet megélni a semmiből, ha az ember már a belső kör tagja. Oda bekerülni azonban rendkívül nehéz feladat.

Külső ember orbánozhat dupla hangerővel, éjjel-nappal, akkor is csak megveregetik a vállát pár napig, behívják pár libbant műsorba, majd dobják mint a túl koszos konyharuhát, melyet már nem érdemes kimosni, egyszerűbb fillérekért újat venni.

Az összetartás csak a belső kör tagjaira vonatkozik ugyanis. Ők bármit tehetnek, kapják a milliókat. Ők csak egy módon eshetnek ki onnan: ha hirtelen önálló véleményük lesz, mely történetesen éppen nem egyezik a Párt vonalával.

Lilike sorsa mint Blankáé lesz. Nagy-Trágár Blanka 2 hétig szerepelt minden létező ballib stúdióban, majd amikor komolyan azt hitte, hogy tényező lett és emiatt elindult egy választáson, a teljes ballib sereg kivonta mögüle a támogatást. Most már Blanka az olasz pornóiparban dolgozik. Lili csúnyácskább, neki valószínűleg ez a menekülő útvonal se nyílik majd meg.

Mivel azt mondta a szemorvos, pihentessen az új szememet, pár napig a korábbihoz képest sokkal kevesebbet olvastam és néztem számítógépet. Mi marad ilyenkor? Hát a tévénézés, az közepes távolság, kevésbé fárasztó.

A bolgár tévézés azonos a magyarral. Talán csak az egyetlen sajátosság, hogy itt léteznek párttévék is, ezek jellemzően kis nézettségű csatornák. Ill. még egy sajátosság: itt az állami csatornák nézettsége sokkal nagyobb, mint Magyarországon. Ezeket eltekintve a helyzet azonos: van pár közéleti csatorna, de a legnagyobb csatornák a bulvártartalmúak, a magyar RTL és TV2 modellje alapján. Azaz folyamatosan közepesen régi akciófilmek, sóműsorok, bulváros beszélgetések, vetélkedők, stb.

Szóval most néztem pár napig ilyeneket. A legnézettebb bolgár csatornát figyeltem elsősorban, ez a btv nevű, ami az amerikai CME tulajdona (alapította Ronald Lauder, a neves kozmetikai milliárdosnő fia és Mark Palmer, volt amerikai nagykövet Budapesten). A CME Magyarországról ki lett rúgva még 1997-ben, ez figyelemreméltó sztori volt annak idején, lényege, hogy Horn és Orbán megállapodtak az SZDSZ háta mögött, így az RTL és a TV2 kapott frekvenviaengedélyt, a SZDSZ-közeli TV3 meg nem, pedig - mint később kiderült - ők jobb ajánlatot tettek az RTL-nél. Ez akkor közös érdek volt az MSZP és a Fidesz számára, egyrészt az MSZP nem akart még egy hatalmas nézettségű fórumot ajándékozni kényszerű koalíciós partnerének, az SZDSZ-nek, másrészt a Fidesznek akkor már az MSZP volt a kisebb rossz az SZDSZ-hez képest. Szóval a TV3 maradt kisnézettségű kábelcsatorna, majd meg is szűnt pár évvel később.

A politikai műsorok persze agymosóak, talán kevésbé kicsit, mint Magyarországon, de legalább olyan rosszak. Talán csak az jobb, hogy a bolgár médiahelyzet sose volt olyan kiegyensúlyozatlan, mint Magyarországon 1990-2010 között, így valamivel plurálisabb a hangvétel. De hátul ugyanúgy megy a kritikátlan euroatlantista-progresszív halandzsa, csak finomabban.

Miért lett plurálisabb a bolgár médiaközeg? A fő ok - bármennyire is meglepő - a kommunisták! A bolgár komcsik ugyanis megreformálásuk után is sokáig ellenségei maradtak a hivatalos euroatlantista vonalnak, majd pedig amikor ezt végül elfogadták, mindig maradt bennük valami tartózkodás, szkepszis. Ellentétben magyar elvtársaikkal, akik szinte azonnal a nyugat lelkes hívei lettek, a bolgárok más utat választottak. S mivel az ex-komcsik hatása Bulgáriában is nyomasztó maradt a kommunizmus után, ez a hatás segítette a pluralizmust: olyan eszmék, melyek Magyarországon csak 2010 után lettek "szalonképesek", Bulgáriában mindig léteztek a médiatérben.

De a politikai adás kevés, minden a szórakozás. Én mondjuk nem szórakoztam, inkább röhögtem a szánalomtól. Eddig ugyanis ezen a csatornán szinte csak a LÖIM bolgár adását néztem, most meg hirtelen mindent.

Amitől erősen viszketni kezdtem, az a reality só típusú zenei vetélkedők. A legnépszerűbb jelenleg a The Voice bolgár verziója, ez korábban a magyar TV2-n is ment Magyarország hangja néven. Nos, itt máig megy, s abszolút a legnézettebb.

A menet: válogatások hosszú menete a versenyzőkből ki jobb énekes.

Önmagában semmi baj, de az egész nevetségességig víve. Íme a 8 röhejes elem:

• a zsűritagok úgy viselkednek mintha be lennének drogozva, indokolatlanul felugrálnak, táncolnak,
• plusz a zsűritag nők kb. cirkuszi bohócnak vannak öltözve, úgy is mozognak, gesztikulálnak (hangsúlyozom, bohócöltözet, nem extravagáns stílus, én imádom az extravagáns nőket),
• minden versenyzőről kiderül, hogy hatalmas egyéniség, kivételes tehetség, s világhírű szintű előadó,
• a műsorvezetés mindent eltúloz, minden "fantasztikus", a "közönség tombol", akkor is amikor egyébként mindenki nyugodtan ül a helyén diszkréten tapsolva,
• mindenki ismer minden dalt, a tök ismeretleneket is, olyan szinten, hogy tökéletesen ismerik a szövegüket is,
• a meghívott díszvendégek "fenomenálisak", "megismételhetetlenek", "nagybetűs művészek", kb. mint Szent Árpi Bácsi a magyar ballib mondavilágban,
• a normális viselkedésű versenyző hátrányban van a problémással szemben, láthatóan sokkal fontosabb a reklámérték a zenetudásnál,
• amikor kirúgnak egy versenyzőt, az mindig "nehéz döntés", "hatalmas veszteség".

Azt hiszem, Puzsér népszerűségének nagy titka, hogy annak idején - celeb karrierje kezdetén - direkt nem tartotta be ezeket a szabályokat.

S persze zeneileg abszurd az egész. Bár nem vagyok a modern zene híve, meg zenész se vagyok, énekelni nem tudok, de azért elemi hallásom van, képes vagyok megállapítani ki csinál valamit jól és ki nem, s bizony sokszor a rosszul éneklő ember jut tovább. Egyszerűen teljesen világos, hogy marketing szempontok alapján van megállapítva kinek kell tovább jutnia.

Az Index pár napja cikket írt a poena cullei - zsákbüntetés - nevű ókori kivégzési módról, azt a legszörnyűbbnbek nevezve.

Ez egyrészt nyilván nem igaz. A kivégzések szörnyűségének fokmérője az időtartam és a fájdalom. A megfulladás általi halál pedig nyilvánvalóan egyik tekintetben se rekorder.

Másrészt az ilyen cikkek sose térnek ki a miértre. A modern korban a halálbüntetés egyetlen célja az elítélt likvidálésa, s ez minél gyorsabb, annál hatásosabbnak számít. Ahol ma is van halálbüntetés, a kivégzendő ember jellemzően másodpercek alatt meghal.

Az eredeti verzióban az elítéltet bevarrták egy zsákba 4 élő állattal együtt: majom, kutya, kígyó, kakas. A középkorban az állatokat már inkább kihagyták, az emberek ugyanis visszásnak érezték az ártatlan állatok büntetését.

Az ok valójában a halálhoz való viszony. Szadisták voltak akkoriban az emberek?

Nem. Abban a korban a természetes halál rendkívül gyakori volt, így az emberek nem érezték büntetésnek azt, aki valaki csak úgy meghal. A hangsúly így nem az élet elvesztésére, hanem annak módjára irányult: a bűnhődés a szenvedés, nem maga a halál.

Pl. manapság a világ legsötétebb helyein is 10 % alatti a csecsemőhalálozás, míg az ókorban az akkori fejlett társadalmakban is 30-35 % körüli volt. Akkor egy sor betegség halállal járt, ma ezek száma nagyságrenddel kevesebb. Ma egyszerűen a halál sokkal ritkább. A hatalmas afrikai népességnövekedés fő oka is ez: az emberek még úgy szaporodnak, mintha nagy lenne a halálozás, miközben ma már a legrosszabb helyeken is életben marad a született gyerekek 90 %-a.

Na, túlestem rajta, legalábbis félig.

Megvolt a műtétem.

Sokat olvastam róla előzőleg, s minden szöveg azt mondta, hogy gyors és fájdalommentes. Nos, ezt túlzásnak tartottam, míg át nem éltem, de tényleg igaznak bizonyult.

A műtőasztalra lefekvéstől az onnan felállásig 6 - hat - perc telt el. S egyetlen egyszer éreztem, kb. fél másodpercig így kis nyomást, fájdalom egy szál se.

A dolog menete a műtőasztalon kb. ez:

• szem kipöckölése valami gumi karikával (hogy ne lehessen pislogni), de abszolút nem kellemetlen érzés, nem szorít, az érzés kb. mintha odatartanám a szememet valamihez,
• cseppentés a szembe (érzéstelenítő),
• cső ráirányítása a szemre (lézer - ez részekre töri az eredeti szemlencsét) - na, innentől teljesen megszűnik a normál látás, csak 3 forgó színes gömböt láttam homályosan, mintha diszkóban lennék,
• folyadék a szembe (a szemlencsedarabok lemosása),
• robotkar odanyúl a szemhez és rányom (ez a mesterséges szemlencse betétele) - ez a pillanat, amikor nyomás érzés van, de nem erősebb, mint amikor az ember kézzel megtörli a szemét,
• szemtapasz feltétele (1 napig kell hordani) - mivel ez 3-4 másodperc, tudtam már látni, s azonnal észrevettem: minden homály eltűnt.

Új világ nyílt ki előttem, pl. eddig azt hittem, a kdvenc kutyám szürkés-bézs színű. Kiderült, a szürke árnyalat az én rossz szemem eredménye, aranybarna-bézs valójában. Ja, s már látom, hogy a közlekedési lámpa mikor zöld és mikor piros, eddig mindkettő szürkésnek látszott.

Most meg kell szokni a normális látást újra, most hogy írok, pl. még kicsit remegnek a betűk. De a legfontosabb: képes vagyok fehér alapon fekete betűket olvasni, ez eddig meghaladta a képességeimet: fehér köd volt csak előttem ilyen esetekben.

1680 leva (= 862 euró) volt egyébként a költség. Itt sajnos nincs erre állami finanszírozás, szóval zsebből megy. Magyarországon ingyenes, csak persze van másfél éves várólista.

Hanarosan - pár hónapon belül - a másik szememet is megcsináltatom, mert most látom milyen jó ez így. A bal szememen "csak" olyan 20 %-os a hályog, dehát jobb, ha 0. (A jobb szememen 80 % volt.)

Az egyetlen fájdalom a műtét előtt volt. Meg kell ugyanis keresni a vénát, beleszúrnak tűt, hátha szükség lesz rá - ez nálam rendkívül bonyolult feladat, mert egyrészt vastag a bőröm, másrészt enyhe vérszegénységben szenvedek (tudom, hogy viccesen hangzik, hogy egy 120 kilós ember vérszegény, de van ilyen), így most is 15 percig tartott a vénám megtalálása, persze 4-5 szúrás után.

A mesterséges szemlencse azonosan viselkedik az eredetivel, azaz nem okoz se viszketést, se idegentest-érzést.

Közben vicces volt a "kommentelés", mert két sebész volt jelen, az idősebb kb. velem egykorú láthatóan betanította a fiatalabbat, s magyarázott neki, ami nekem is hasznos volt, pl. "látod, tipikus cukorbeteg-hályog, nem olyan, mint az öregkori". A plusz vicces elem: az idősebb orvos neve Dr. Marinov volt.

Szóval mindenkinek ajánlom, akinek hasonló baja van.