Néztem a Biden-Trump vita kb. felét. Aztán meguntam, meg kezdtem sajnálni Bident: a szegény idős bácsit nem hagyták békésen aludni a tv előtt, hanem kiparancsolták a színpadra!
Az egésznek tényleg olyan érzése volt, mint a népszerű "rossz diák vizsgázik" paródiáknak. Láthatóan Biden versszerűen betanult hosszú bekezdéseket, majd ezeket - néha kicsit elakadva - előadta. Azt elfelejtették megmondani neki, hogy nincs közönség, így az elején azért üdvözölte a nemlétező közönséget.
Nem igazán érthető a ballib öröm a brit Munkáspárt győzelme kapcsán. A Munkáspárt a múlt heti parlamenti választáson 63 %-os parlamenti többséget szerzett, mindezt a szavazatok 34 %-ával. S ennek a ballibek örülnek, akik diktatúrának nevezik az aránytalan választási rendszert? Ki érti ezt...
Egyébként ha Magyarországon a brit választási rendszer szerint lettek volna a 2022-es választások, a Fidesznek nem 68 %-a, hanem 82 %-a lett volna.
Egyébként a téma engem sehogy se érint, se a brit Munkáspártot, se a brit Konzervatív Pártot nem tekintem pozitívumnak. Nekem teljesen mindegy, hogy a brit liberálisok milyen szervezetekbe tömörülnek, majd küzdenek egymással.
Van remény. Még nyugaton is.
Egy bátor keresztény ember meg merte tenni azt, amit kellett: megrongált egy templomban (!) kiállított ateista "alkotást". Mindezt Ausztriában! Persze az álkeresztények, az ateisták és a progresszívek hőzöngenek most, de ez jó jel, csak azt jelzi: minden rendben van.
A baj nem a keresztényellenes gyalázkodás, azt megszoktuk. A baj, hogy ezt egy templomban tették meg. Mert ha egy homokklubban, feminista klubban, liberális pártszékházban, más perverz helyen tették volna, akkor minden rendben: ott nyugodtan tessék "átértelmezni" Szűz Máriát.
Egyébként Szűz Mária szülését ábrázolni nem káromlás. Csak épp ez kb. olyan, mint Adolf Hitlert nevezni ki a festők jelképének - tényleg festő volt, mégis: nem ez az üzenet, nem erről ismert a Fűrer.
Vannak ugyanis dolgok, melyek önmagukban nem jelentenek problémát, de ha adott környezetbe helyezzük őket, ott már igen.
Mondok egy nagyon profán példát. Szeretem ha a nők csillognak, pl. az ilyen testhez álló, bőr vagy bőrutánzó nadrágokat, cicanadrágokat, különösen ha feszül a nő seggén. De ha mondjuk temetésre megyek, akkor elvárnám, hogy az így öltözött nő vegyen fel egy kicsit hosszabb pulóvert, mely takarja a seggét. Miért? Mert a temetés nem a női csillogásról szól, az üzenet ilyenkor a megemlékezés a halottról, nem a női seggek bámulása. Miközben semmi gond a női szépséggel egyébként.
Ez csak amolyan érdekesség, reális hatás nélkül. Mégis engem érdekel mint a térség ismerőjét.
Puerto Rico egy sajátos hely. Spanyolország 2 utolsó amerikai gyarmatának egyike volt - Kuba volt a másik - egészen 1898-ig. Aztán az USA gyakorlatilag meghódította a két területet, de míg Kuba független állam lett 1902-ben (persze komoly és súlyos amerikai befolyással az ország életében egészen Castróék sikeres forradalmáig, de jogilag független), addig Puerto Rico maradt amerikai terület mind a mai napig.
A sajátos az, hogy tulajdonképpen sose lett tisztázva mi is Puerto Rico státusza. Egyrészt a szuverenitás az USA-é, a helyiek automatikusan amerikai állampolgárok, másrészt hivatalosan el van ismerve, hogy Puerto Rico önálló "nemzet", nem része az amerikai nemzetnek. Mindebből számtalan furcsa dolog következik, pl. ha egy puertoricói Puerto Ricóban él, akkor nem szavazhat az amerikai elnökválasztáson és nem is fizet szövetségi adókat, ha viszont az USA rendes területére költözik - amire korlátlan joga van, hiszen amerikai állampolgár -, akkor már szavazhat, de adót is kell fizetnie.
Hivatalosan még olyan is létezik, hogy puertoricói állampolgárság, azonban - számtalan vicces eset után - ki lett mondva: ez elvileg létezik, de nem lehetséges megszerezni úgy, hogy közben nem szerezzük meg az amerikait is.
Az amerikai közjog bekebelezett és bekebelezetlen területekre osztja az USA szuverenitása alatti területeket. Bekebelezett az 50 szövetségi állam, a főváros, s a Palmyra-atoll - ezekben a teljes amerikai alkotmányos jogrend automatikusan hatályos. S bekebelezetlen minden más - ez 13 terület: 10 a Csendes-óceánban és 3 a Karib-tengerben, ezek közül 8 lakatlan -, ahol csak az alapjogok hatályosak, de itt az amerikai jogrend nem hatályos automatikusan.
A valóságban Puerto Rico rendelkezik mindazokkal a jogokkal, melyekkel egy normál amerikai szövetségi állam, de azokon felül még egyes plusz jogokkal is. Talán a legfontosabb a kulturális, identitásbeli önállóság: Puerto Rico pl. önállóan vesz részt nemzetközi sportversenyeken, s nem mint az USA része (lásd most az olimpiát, önálló csapata van Puerto Ricónak, a puertoricói zászló alatt, s ha egy sportoló győz, a puertoricói himnuszt játsszák).
A helyiek súlyosan megosztottak a státusz kérdésében. Alapvetően a puertoricói jobboldal szeretné Puerto Ricót az USA 51. államává tenni, azaz teljes integrációt elérni. Az érv: így befolyásuk lesz a puertoricóiaknak az amerikai szövetségi ügyekben. Ezzel szemben a baloldal inkább a "minden maradjon ahogy van" állásponton van, azaz se teljes amerikai integráció, se függetlenség. Az érv: a teljes integráció hatása Puerto Rico saját kultúrájának elvesztéséhez vezetne.
Pár százalékon vannak az ezektől eltérő álláspontok. Az egykor erős kommunisták hagyományosan függetlenségpártiak voltak, de mára megszűntek mint önálló erő. Megjelent pár új szélsőbalos nacionalista erő azóta, jellemzően 2-3 %-os támogatottsággal, pár éve szenzáció volt, amikor egy választáson 14 %-ot szereztek.
Ami teljesen váratlan: immár létezik spanyolpárti párt is: a cél Puerto Rico "újraegyesítése" Spanyolországgal. Természetesen ez inkább amolyan hobbimozgalom, valószínűleg a támogatottsága még a függetlenség támogatását se éri el. Mégis meglepő, hogy ilyen létrejöhetett.
Arra hivatkoznak: a Karib-térségben most is van több európai sziget: brit, francia, holland szigetek, s mindegyik sikeres, ráadásul a Spanyolországhoz való integráció természetes a nyelvi azonosság miatt.
A kólcenteres munka sajátossága a nyelvi kérdés.
Ez persze csak ott releváns, ahol a kólcenter "külső", azaz ügyfelek, külső emberek telefonálnak be, küldenek ímélt, csetelnek. Van ugyanis "belső" kólcenter is, ahová ügyfelek nem tudnak telefonálni, ímélezni, csetelni, mert az egység csakis az adott cég munkatársait szolgálja ki.
(Most itt végig csak "szolgáltató" típusú kólcenterekről írok. Vannak "eladó" típusúak is, olyanban sose dolgoztam, s senkinek nem is javaslom, mert nagyon szar munka.)
Az utóbbi eset nem érdekes, hiszen ilyen helyeken a bejelentők eleve moderálják magukat, nem beszélnek természetes módon, hiszen az emberek 99 %-a udvarias, amikor a saját cége másik munkatársával beszél.
Az igazi magatartás vizsgálatához igazi ügyfél kell. Azaz olyan, aki úgy érzi, neki "jogai" vannak, s követelhet, hiszen - halivúdiul mondva - belőle él a cég. (Pedig nem, nem belőle él. Egyszer egy halivúdi hangulatú ügyfél megpróbált ellenem érvelni azzal, hogy tőle kapom a fizetésemet, de én elmagyaráztam neki udvariasan, hogy téved - persze dühöngött.)
Most nem az általános magatartásról lesz szó, csak annak nyelvi jellegéről. Azaz hogyan viszonyulnak az emberek a nem-anyanyelvi vagy nem-sztendert kiejtéshez.
Az egyik véglet a minden elfogadása. Az angol nyelvű ügyfelekre abszolút igaz. Tudatában vannak, hogy a jelenlegi nemzetközi nyelv az angol, így sokfelé sokféle hibás módon beszélik, ezen kívül az angol anyanyelvűek között is több szabvány van. Így az angolnyelvű ügyfél eleve "furcsa" kiejtésre számít, s akkor lepődik meg, ha az ügyintéző vele azonos módon beszél.
Egyes butább angolnyelvű ügyfelek komolyan hiszik, hogy az egész világ angolul beszél, csak mindenhol más-más kiejtéssel. Az angolajkú világban legendás a kanadaiak híre, ők messze a legbutábbak, ezt minden eddigi kólcenteres tapasztalatom megerősítette eddig, egyszer egy kollégám 30 percig magyarázta egy kanadainak, hogy Kanadának van országhívó száma, mégpedig az "1" - azaz azonos az USA-ével és pár más észak- és közép-amerikai országéval - a kanadai ügyfél nem hitte el, s váltig hajtogatta, Kanadának nincs országkódja!
Ehhez közeli élményem volt pár éve egy magyar ügyféllel az UTC azaz GMT - greenwichi idő - fogalmával kapcsolatban. Az ügyfél panasza az volt, miért írja a telefonja nyári időszámítás alatt, hogy UTC+2, mikor Magyarországon továbbra is csak 1 órával van több, mint Londonban, azaz hibás a készülék, hiszen helyesen UTC+1 lenne.
Sokáig magyaráztam: a GMT nem a mindenkori idő ami Greenwichben van, hanem egy egyezményes adat, azaz amikor Angliában nyári időszámítás van, akkor Greenwichben nem GMT van, hanem GMT+1.
Viszont a magyar ügyfél szintjét mutatja: pár perc után elhitte nekem, hogy nem úgy van, ahogy eddig hitte! Sőt, a végén megköszönte, hogy felvilágosítottam egy ügyben, amiben eddig tévedésben volt.
De visszatérve, a másik véglet nyelvileg az, ahol a kérdésnek súlyos politikai vonzata van. Rendszerint múltbéli ügyek miatt.
Minden nyelvészeti ésszerűség szerint a bosnyák-horvát-montenegrói-szerb egyetlen nyelv, még nyelvjárási eltérések se nagyon vannak. A szóhasználatban vannak eltérések (pl. a szerb jobban kedveli az idegen szavakat, míg a horvát mindent szlávosítani igyekszik, lásd hónapok nevei: a szerbek a latin hónapneveket használják, míg a horvátok az ősszlávokat). Meg vannak egyes nyelvtani sajátosságok, melyek megint mindkét nyelvben megvannak, de az egyik egy adott verziót használ gyakrabban, míg a másik másikat (pl. a horvátban a művelt nyelvhasználat előírja szükség esetében a főnévi igenév használatát, míg a szerbben nincs ilyen, a művelt nyelvhasználatban is lehet a "da" kötőszót használni igével a főnévi igenév helyett). A kiejtésben is eltérés, hogy az ősszláv "jat" háromféle lehetséges kiejtése közül a horvátban csak az "ije" számít művelt ejtésnek, minden más nyelvjárásinak, addig a szerb mind a három lehetősége - "e", "ije", "i" - elfogadja helyesnek, bár a fő szerb verzió az "e": de míg a horvátok számára ez politikai kérdés is, az "e" ejtés "szerbes" hangulatú, mert gyakorlatilag minden horvát az "ije" ejtést alkalmazza, egy kis kisebbséggel, akik az "i" ejtést, addig a szerbek számára nincs ebben politikai kérdés, a boszniai szerbek is "ije"-kiejtésűek, sőt délnyugat-Szerbiában is sokan így beszélnek.
Kólcenterek esetében az ideális az anyanyelvi beszélő. De itt jön a baj. Bulgáriában sokkal több a szerb anyanyelvi beszélő, mint a horvát. Eleve a legtöbb bosnyák-horvát-montenegrói-szerb kólcenteres Bulgáriában szerbiai bolgár (Szerbia keleti határvidékén, az 1919-ben elvesztett bolgár területeken, van egy 20-25 ezres bolgár kisebbség). Ezek az emberek természetesen nem is ismerik a horvát nyelvet.
S nem egyszer voltak konfliktusok, amikor a horvát ügyfél beszólt "maga hogy mer szerbül beszélni velem? horvát ügyintézőt akarok!".
Ugyanez alacsonyabb fokon a román és a spanyol vonalon. Itt nincs ellenségesség, hanem egyfajta lenézés van. Elég sok román nyelvű kólcenteres van Moldáviából, személyes tapasztalatom szerint a bulgáriai kólcenterekben több a moldáviai, mint a romániai. Ezek természetesen anyanyelvi beszélők, mégis van egyfajta lenézés. Meg is kérdeztem egy velem hasonló korú román kolléganőt mi a probléma lényege.
Elmagyarázta: az irodalmi románban lágyított mássalhangzók csak "i" előtt és szóvégen fordulnak elő, minden más előfordulás amolyan "parasztosnak" számít, így nem beszél iskolázott ember, viszont Moldáviában a legtöbb ember pontosan így beszél, mert ilyen az ottani nyelvjárás (s nem csak az ország Moldáviában, hanem a régió Moldávia Romániában lévő részében is). Ezen kívül a moldáviaiak használnak egyes sajátos szláv, melyek Romániában nem léteznek (a román nyelvújítás során egy csomó szláv szót lecseréltek latin szavakra, s ez kevésbé hatott Moldáviában, plusz ott volt jelentős szovjet hatás is 50 éven keresztül).
Szóval amikor az átlag román betelefonál, olyan "itt valami parasztok dolgoznak" alapélménye keletkezik.
A spanyolok esetében ilyen nincs persze, minden spanyol anyanyelvű tisztában van a nagyjából 8 fő spanyol szabvánnyal. Viszont megesett, hogy a spanyolországi ügyfél megjegyzi "a cég nem akarja megfizetni a spanyolokat, olcsóbb latin-amerikaiakkal dolgoztat".
A magyarok esetében a probléma jellemzően a hibás, idegen kiejtés esetében jelentkezik, mégpedig a 2 véglet alakjában:
Magyar nyelvjárási kérdés egyedül az idősebb nemzedékbeli székelyek esetében fordul elő, akik még úgy nőttek fel, hogy nem nézhettek magyarországi tv-t, így nem hatott rájuk a budapesti nyelv, azaz megmaradt autentikus székely beszédük.
Pár éve volt egy ilyen kollégám. Valami olyan székely faluból, ahol az egyetlen román a rendőr volt, s a falu lakosságának 80 %-a nem is tudott románul. A srác autentikus székely kiejtéssel beszélt.
Tulajdonképpen csak egyszer kapott visszajelzést, az se volt negatív. Valaki egyszer megkérdezte tőle "mikor költözött az ügyfélszolgálat Romániába?".
Ami az orosz-ukrán kérdést illeti, lehet, hogy meglepő, de sose volt baj. Egy kollégám tőlem hallótávolságban ült, s rendszert csinált belőle, hogy minden ukrajnai hívást ukránul vett fel - aztán a hívások 90 %-a oroszul folytatódott. Mesélte, ilyenkor rendszerint rövid csend után az ügyfél azt mondta neki "lehetne oroszul? ezt nem tudom rendesen elmagyarázni ukránul". Ennek oka persze az, hogy az ukrán nemzettudatnak nem kötelező eleme az ukrán anyanyelvi beszéd.
Pedig ez a Lakner az értelmesebb ballib megmondóemberek közé tartozik. S mégis baromságokat beszél most.
Minden kutatás mutatja, a magyar társadalom zöme baloldali. De ehhez nem is kell kutatás, minden ezt jelzi: az átlag magyar, ha gazdag embert lát, az első gondolata nem az, hogy "micsoda ügyes, dolgos ember, aki sikeresen elérte ahol most van", hanem "honnan lopott, kik a haverjai?".
Na most, az emberek nem hülyék. Nem azt nézik ki minek mondja magát, hanem ki mit csinál.
A magyar baloldalra - amióta létezik, a rendszerváltozás óta - sose a baloldali értékek voltak a jellemzőek. Hanem éppen a klasszikus jobboldali értékek, lásd pl.:
S ez már 1990-ben megkezdődött, még ellenzékből. Az MSZP nagy titka akkor az volt - s ez maximálisan sikeres is lett, hiszen ez 1994-ben abszolút többséget eredményezett -, hogy a Kádár-nosztalgiát összekapcsolta a "szakmaisággal", s valami olyan üzenet lett, hogy ezek az Antallék nem modernek és nem szakemberek, ezért nem hoztak azonnal osztrák életszínvonalat a népnek, de most jövünk mi, akik értünk mindenhez! S ekkortól lett az, hogy a "baloldal" az valamiféle modernséget és szakmaiságot jelent, nem társadalmi értékválasztást.
Csakhát természetesen a baloldal nem ezt jelenti, hanem az előbb leírtak pontosan ellenkezőjét, azaz:
Elég csak arra gondolni, hogy ha veszünk egy magyar szupergazdagot vagy sikeres, nemzetközileg elismert szakembert, milyen az esélye, hogy az baloldali vagy jobboldali? Olyan 80 % az esély, hogy baloldali, s ez már 14 év Fidesz-kormány után, 2010-ben inkább 90 % lehetett az esély.
Szóval ezek után teljesen abszurd a lakneri gondolat, hogy nem-baloldaliak fosztogatnak baloldali értékeket.
Reméljük, a liberális értelmiség petíciót indít az ártatlan férfi érdekében. Talán gigatünti is lehet.
A zorbánista hatóság által üldözött férfi nem tett semmi mást, csak segített a saját teste és élete felett rendelkező öngyilkos nőnek. Most pedig hosszú börtönnel fenyegeti őt Zorbán ezért!
Felháborító. Remélem, Karsai Dániel is kiáll az ügyben.
Annak idején szovjet vicc volt:
A szociális hálók idegesek, immár kérik a felhasználók segítségét is a "szélsőségesek", azaz a kötelező liberalizmustól eltérés kiszűrésére:
Nekem automatikusan be van állítva, hogy minden új cikk felkerül a Facebookra (meg pár más hasonlóra is, a Twittert megszüntettem, mert Musk bácsi túl pénzéhes lett és pénzt kezdett kérni az automatikus posztolásért).
Átlag minden hetedik-nyolcadik cikket le is szedi a FB automatikus moderátor robotja. Én meg mindet megreklamálom valami találomszerű indokkal. S az esetek 90 %-ában nekem ad igazat a rendszer.
Sokat segít, hogy dolgoztam ilyen helyen, ismerem belülről a rendszert. A rendszer pedig az, hogy a dolgozók maximálisan ki vannak zsákmányolva, nagyon magas a "target", azaz egy-egy ügyre 10 másodperc alatti idő van. Ami azt jelenti: ha a dolgozó komolyan megnézne mindent, kirúgnák, hiszen nem lenne képes megcsinálni az elvárt számú moderálást.
Az eredmény: ha nincs valami ordító szabálytalanság a posztban, akkor átengedik, míg ha van valami szabályos, de félreérthető, akkor meg letiltják.
Bulgáriában több ilyen moderáló állás is van. Ma már van olyan is, ahol a kezdőfizetés havi 4100 leva bruttó, ez nettóban és forintban kb. 650 ezer Ft, ami magyar vásárlóértéen 730-740 ezer Ft. De mégis: folyamatosan keresnek embereket, mert hatalmas a felmondási arány. Viszonylag kevés ember akar ugyanis olyan munkát, ahol 3 műszakban olyan a munkavégzés, hogy gyakorlatilag a teljes munkaidő egésze aktív munkavégzés, mintha futószalagon dolgozna egy gyárban.
Megvan az új bolgár pátriárka.
Az előző - Neofit - meghalt idén márciusban.
A kérdés persze inkább jelképes. Az ortodoxiában az egyházfő státusza nem olyan, mint a katolicizmusban - azaz nem abszolút uralkodó, hanem első az egyenlőek között. Mégis fontos ez a jelkép.
Az ortodoxiára persze sehol se jellemző a nyugatosság, még a legnyugatosabb ortodox részegyház - a finn - is messze nem nyugatos a nyugati fősodor szemszögéből.
Mégis vannak mozgolódások. Van egy erős - ha nem is létszámban, de hangerőben - kisebbség, mely "modernizálni" akar, én is ismerek személyesen ilyen embert, aki bár vallásilag teljesen ortodox, azaz az etikai kulcskérdésekben elutasítja a nyugati álláspontot (tehát nem akar homokos "jogokat", ellenzi az abortuszt, támogatja a hagyományos családmodelt), de politikai kérdésekben abszolút nyugatos, azaz euroatlantista, a liberális demokráciát tartja az ideális rendszernek, s pl. a konkrét napi ügyekben harcosan ukránpárti.
A bolgár egyházban van egy sajátos választási mechanizmus, mely valahogy megmaradt még a XIX. századból, abból az időszakból, amikor már volt önálló bolgár egyház, de önálló bolgár állam még nem volt. Így akkor az egyházi vezetés egyfajta politikai szerepet is játszott - teljesen hivatalosan, ez az oszmán-török kisebbségi politika alapvető eleme volt -, ami miatt az egyházi vezetőkre politikai vezetőkként is tekintettek. Így az lett a szokás, hogy az egyházfőt nem az egyház vezetősége választja meg, hanem amolyan "kongresszus", melyen fele-fele arányban delegáltak vesznek részt: papok és egyszerű hívek.
Az egyházvezetés szerepe csak annyi, hogy meghatározza ki választható meg, majd ad egy listát az alkalmasokról, s ezek közül választ a "kongresszus". A jelenlegi szabály szerint az választható meg, aki legalább 50 éves és legalább 5 éve metropolita-érsek.
Más ortodox részegyházakban ilyen nincs. Ott az egyházfő halála vagy lemondása - ez utóbbi nem szokás, alapvetően halálig szokás a poszton lenni - esetében egyszerűen összeül az egyház legfelsőbb szerve, s saját tagjaiból megválaszt valakit.
A félreértések elkerülése végett egy kis pontosítás: az "érsek" és a "metropolita" használata nem egységes az ortodoxiában, s egyáltalán nem egyezik a katolikus szokással. (A katolikus alapverzió szerint az egyházmegye vezetője a püspök, több egyházmegye főegyházmegyét alkot, melynek vezetője az érsek, s a főegyházmegyék összesége felett pedig a római pápa áll.) Az ortodox részegyházakban 3 modell létezik:
Az ortodoxiában fontos elv minden szinten az "első az egyenlőek között", azaz a felettes szint sose főnök: tehát az adott püspökök felett lévő metropolita nem teljhatalmú vezér, hanem első a püspökök között, ahogy a legfelső szinten is: a pátriárka nem teljhatalmú vezér, hanem első a metropoliták között.
(Egyes részegyházakban az egyházfő rangja nem pátriárka, ennek oka történelmi. De a nem pátriárka rangú egyházfők nem kevesebbek a pátriárka rangúaknál.)
A most megválasztott Daniil a negyedik modernkori bolgár pátriárka és a 29. bolgár pátriárka a középkoriakat is számítva. (A bolgár egyházfő 1953 óta viseli a "pátriárka" rangot, előtte pedig 918-1393 között, a török uralom alatt a hatóságok minden pátriárkai tisztséget megszüntettek az egyetlen konstantinápolyit leszámítva, innen a sok századnyi "lyuk".)
Daniil viszonylag fiatal ember, éppen hogy teljesítette a "legalább 50 éves" feltételt, mellesleg ex-kolléga, eredetileg bölcsés szakos hallgató volt, onnan ment el szerzetesnek, majd kezdett teológiai tanulmányokba.
Az euroatlantisták tajtékzanak. Daniil úgy volt eddig ismert mint a legoroszpártibb bolgár érsek-metropolita. Egyrészt kritizálta a konstantinápolyi pátrirkát, amiért az elismerte a független ukrán egyházat, másrészt sose ítélte el az orosz támadást Ukrajna ellen, ill. csak akkor, ha párhuzamot vont a nyugati beatkozással Ukrajnában. Az orosz támadás után pl. a következő rész szerepelt körlevelében:
"Agresszióval vádoljuk azt az országot, amelynek hadserege egy másik ország területére lépett és ott olyan katonai akciókat hajtott végre, amelyek emberáldozatokhoz és pusztuláshoz vezettek. De minek is nevezhetjük a felforgató tevékenység finanszírozását és végrehajtását, valamint egy harmadik fél által végrehajtott puccsot Ukrajnában, amelyben az elkövető ország szándékosan gyilkosságokat, ártatlan emberáldozatokat provokált?"
Az idei magyar homokvonaglás kereteiben belül volt egy előadás, ez az álkeresztény vonal. Véletlenül találtam rá, a YT feldobta nekem:
Figyelmesen meghallgattam (nézni nem volt erőm, de háttéranyagként meghallgattam), s van egy kérdés, ami nem hagy nyugton.
Elmagyarázom.
Ha jól veszem ki, itt olyan emberek problémáiról van szó, akik szeretnének keresztény közösségi életet élni, de közben nem szeretnék megtartani a keresztény közösség élet szabályait. S nem csak azért nem akarják megtartani a közösségi szabályokat, mert azok őket személyesen érintik, hanem azért is, mert azokat eleve téveseknek hiszik.
Dehát akkor mi is derül ki ebből? Az, hogy ezeknek az embereknek nem keresztény közösség kell, hanem közösség. Ezzel semmi gond, jó és hasznos dolog közösséghez tartozni, én kifejezetten sajnálom, hogy autista mivoltam miatt sose éreztem szükségletet közösségi létre, mert nyilván jó lehet: az ember támogatást kap fizikai és lelki értelemben is.
Próbálom elképzelni: eljárok pl. a vegatáriánus klubba, ott jók a tagok. Csak éppen idővel rájövök, szerintem hülyeség a vegetarianizmus. Miközben az ottani társaságot továbbra is élvezem. Elkezdek panaszkodni, miért nem fogadja el a vegetáriánus klub a húsevést? Nem inkább azt teszem, hogy az ott megismert haverokkal a klubon kívül is szervezek közös programokat, így megmarad a kellemes társaság is, de nem nyom tovább a vegetáriánus eszme?
Szóval nem értem: mi akadályozza meg a kereszténységet elutasító ex-keresztény homokosokat, hogy saját klubokba tömörüljenek, s ott jól érezzék magukat?
Bulgária egyik sajátossága a kevés víz. A talajvíz is kevés, sokkal kevesebb forrás van, mint Magyarországon, s nagy folyók sincsenek.
Íme egy erősen sematikus térkép minden nagyobb bulgáriai folyóról:
Igazi nagy folyó 1 van: a Duna, mely azonban Bulgáriában mindig határfolyó. Eredetileg a Duna végig határfolyó volt, de Románia sikeresen megszerezte a terület egy részét, így ma Észak-Dobrudzsa román.
Az összes többi folyó méret szerint 3 kategóriába osztható, magyar párhuzammal:
A három nagy azonban kifolyik az országból. A Meszta és a Sztruma Görögországban folytatódik (a Meszta görög neve Nesztos, a Sztruma görög neve Sztrimonasz) és a Égei-tengerbe torkollik. A Marica pedig görög és török területen megy tovább, megint az Égei-tengerig, a görög-török kontinentális határ 90 %-a a Marica középvonalában húzódik (a Marica görög neve Evrosz, török neve pedig Meriç).
Eredetileg egyébként mind a 3 folyó torkolata bolgár területen volt, de Bulgária elveszti 1919-ben az Égei-tengeri tengerpartját a "bolgár Trianon" (Neuilly-sur-Seine-i békeszerződés) következtében, majd azt megpróbálja ugyan visszaszerezni később, de ez alig 3 évig tart (1941-1944).
Szófiában sokáig vízhiány volt. A Szófián áthaladó vizek Rákos-patak méretűek, íme az egyik szófiai patak:
Szófiának a fő ivóvízforrása a Szófia mellett elhaladó Iszkar folyón kialakított víztározó, íme a víztározó délkeleti része:
A kommunista idők kezdetén volt egy gigantikus terv az Iszkar és a Sztruma kiszélesítésére, s a két folyó összekötésére, hogy hajózható útvonal legyen a Duna és az Égei-tenger között. Aztán a terv el lett hagyva, miután Görögországban a kommunistáknak nem sikerült hatalomra kerülniük a II. vh. után. Ha a terv megvalósult volna, az Iszkar-víztározó a mostani sokszorosa lett volna, s kikötőként is funkcionált volna.
Az átlag bolgár folyók így néznek ki, ez a Jantra:
Sok háziállatom egyike Bohljumir, a szárazföldi csiga. Tudományosan nevén Lissachatina fulica, arról híres, hogy ez a létező legnagyobb csigafajta.
A népszerű nézet szerint a csigák a legostobább állatok a világon, a bogarak alatt vannak, éppen csak kicsivel a növények felett. A csigákat háziállatként tartóknak gyakori tanács: a csiga-terráriumba kissé ferdén tedd bele a vizes edényt, mert a csiga olyan buta, hogy belemászik és megfullad benne.
Látszólag tehát ez egy nagyon ostoba lény, érzések nélkül, s semmit se csinál biológiai ösztönei kiélésén kívül.
A napokban elhatároztam, a csiga terráriumát kissé átépítem, alapos tisztítást is csinálok. Az alaptalajt persze nem vettem ki, csak átforgattam - sose szabad az alaptalajt lecserélni, mert értékes baktériumok vannak benne, én pl. apró bogarakat is tettem bele az első berendezéskor, 1 mm-es ászkarákokat, ezek segítenek, hogy a talaj biológialag aktív maradjon, magyarul ne penészedjen, rohadjon, stb. De áthelyeztem egyes tárgyakat, meg tettem bele plusz növényt (persze csak olyat szabad, ami nem veszélyes a csigára, viszont nem is kedveli, azaz nem eszi meg).
Az átrendezés másfél órája alatt a csigát áttettem egy másik terráriumba - van még két terráriumom, melyekben csak növényeket tartok. Aztán visszatettem a csigát a helyére.
Ekkor jött a meglepetés: a csiga elbújt, azonnal bemászott az egyik "óvóhelyre" és ott maradt.
Meg is ijedtem, nehogy valami baj történt, másnap erőszakkal kivettem a csigát helyéről, az étele elé tettem. Mire ő nézegette kicsit az ételt, majd megfordult és visszamászott az óvóhelyére.
Meg is kérdeztem egy nálam jártasabb csigás embert. (Szinte hihetetlen, de kifejezetten magas a csigát háziállatként tartó emberek száma.) Ő azt mondta: a csiga nem annyira buta, amennyire hisszük, s egyszerűen lelkileg kellemetlenül érzi magát a változások miatt, így 3-4 nap kell neki, míg az új környezetet elfogadja. S legközelebb sose csináljak drasztikus változtatást egyszerre.
Kiskamasz koromban a 70-es éveben azon elmélkedtem, milyen jó is lenne valamilyen tv-adás, ahonnan lehívható lenne minden film, könyv, zene. Gyorsan arra jutottam, ez képtelenség.
Az internetet nem tudtam elképzelni. Mindvégig valami központi könyvtár lebegett a képzeletemben, Merész sci-fi művekben is ilyesmi volt jellemzően.
Pedig abszolút szükség volt az internetre. Nélküle minden borzasztó nehéz volt: a könyvekért el kellett menni fizikailag a könyvtárba, a filmeket csak akkor lehetett nézni, amikor leadták őket, stb. Amikor megjelentek a hang- és képrögzítő készülékek, az előbbiek minőségileg nem voltak jók, a jók meg túl drágák voltak, a első képmagnók pedig nagyon drágák voltak. Ráadásul a mágnesszalagos rögzítés súlyos problémákat okozott, alig pár év alatt a hang/kép tönkrement.
Az első videómagnóm 1984-ben lett, Betamax, ami 1986-ra irreleváns lett, mert a VHS legyőzte a Betamaxot. VHS rendszerűt 1990-ben vettem, amikor a nagyobbik fiam kisgyerekként nézni akart rajzfilmeket. Az utolsó elromlott videómagnómat 2004-ben dobtam ki, s onnan már nem vettem újat. Mert már nem kellett semmire.
Kamerára csak nagyon későn lett pénzem. A YT-on a legnézettebb videóm Szófia 2000-es lefilmezése:
A szerzőijogi maffiát szerencsére lassan teljesen lenyomja a népharag.
A magyar torrentoldalakon nem igazán vagyok aktív. Tulajdonképpen eddig csak magyar könyveket szedtem le onnan. Filmet ugyanis könnyebben, gyorsabban le tudok tölteni bolgár torrentről. Idegen nyelvű könyvek esetében pedig az orosz torrentoldalak legyőzhetetlenek - plusz az orosz VK, ellentétben a FB-kal, nem tiltja a szerzőijog-sértést, így ott is van sok tízezer orosz- és angolnyelvű könyv.
Összesen 5 nyelv van, amin tudok kielégítő szinten olvasni - magyar, bolgár, spanyol, angol, orosz -, ezek közül nem is kell mindenhez torrent, csak nem szabad Google-keresőt használni, mert az kiszűri a "jogsértő" találatokat.
A magyar ncore-on volt évek óta tagságom. De olyan keveset használtam, hogy megszűnt tagságom. Valaki ismét meghívott tagnak az idei év elején. S akkor rájöttem: van valami, amit sose kerestem az oldalon. Rákerestem hát: színházi előadások. S megdöbbentem: kb. 500 színdarab van fent, magyar tv-csatornák felvételei színelőadásokról.
Valójában itt még a szerzői jog se sérül. Viszont hatalmas kincs.
Majdnem mindet le is töltöttem, kb. 250 GB összméretben, csak pár nagyon modernista izét nem szedtem le, ilyen buziskodásokat, ultraliberális "átértelmezéseket", magyarellenes Alföldi-rendezéseket, ezek nem érdekelnek.
De pl. a Szatmárnémeti Színház magyar tagozatának előadásai - soha az életben nem tudnék ilyesmihez hozzájutni internet nélkül.
Mi is a mai modern liberális progresszívitás ideáltípusa?
Nehéz követni, mert folyamatosan változik. Aki a tavalyi ideált követi, az esetleg ma már fasizmus, szóval nagyon oda kell figyelni! Pl. pár éve sárga csillagot feltenni a ruhára még progresszív dolog volt, mert antifasizmus, viszont ma már fasizmus, hiszen az izraeli imperializmus melletti kiállást jelzi. Ahogy a palesztín kendő is: ma antimperializmust jelez, míg korábban kódolt antiszemitizmust jelképezett.
Sikerült összeszednem 12 ismérvet:
1. Nem szabad gyakran mosakodni, mert ez a természet kímélését jelzi.
2. Vegánnak kell lenni, mert így zöld.
3. Biciklizni kell, mert küzdelem a globális melegedés ellen.
4. Házasság: ez érzékeny kérdés, mert míg heteroszexuálisoknak tilos a házasság, addig homoszexuálisoknál kötelező.
5. Család esetében hasonló: heteroszex párok mondják azt, ők tudatosan nem vállalnak gyereket, mert így küzdenek a túlnépesedés ellen, míg a homoszexek viszont fogadjanak örökbe a lehető legtöbb gyereket. Időnként persze a nők essenek teherbe, hogy élhessenek szabad abortusz jogaikkal!
6. Kinézet: megint nehéz téma. Ha nő az illető, akkor ne legyen csinos és ne öltözzön szépen, ne sminkeljen, lehetleg legyen kócos, torzonborz, szakadt, mert ellenkező esetben a patriarchális elnyomás áldozata. Ha viszont férfiről van szó, ő sminkeljen, csillogjon-villogjon, mert így fejezi ki szabadon választott identitását.
7. Azonban bármi is a ruházat, kötelező elem rajta: a szivárványos sáv, a béke jel, s a palesztín kendő.
8. Zászlólengetés: itt 3 zászló közül lehet választani, a szivárványos, az ukrán, s a palesztín között, érdemes ezeket cserélgetni, hogy egyik se maradjon ki.
9. A "jó napot, szervusz" köszöntés helyett "slavaukraini" kötelező, korábban "free tibet" volt, de ez közben ki lett vezetve.
10. Fontos a helyes megértése a tolerancia fogalmának: ami nem egyezik minden részletében a modern progresszív liberális elvekkel, azt nem szabad tolerálni semmilyen alakban.
11. Alapvető a valóság tagadása. A valóságot fasiszták találták ki ugyanis.
12. Összegezve, a fő parancsolat: minden erővel kerülni kell azt, hogy az emberek esetleg normálisaknak gondoljanak minket!
Az oroszellenes hisztéria akkora, hogy immár elérte a Wikipédia személyes adatait is.
Emberek adatainál az a szokás volt divatban a Wikipédiában, hogy pl. születési helyeknél mindig az adott hely születéskori hivatalos neve szerepel, pl. ha valaki Pozsonyban született Trianon előtt, akkor "Pozsony", ha meg utána, akkor "Bratislava" - ez egy semleges gyakorlat. Ugyanez az országok esetében is, azaz az az országnév szerepel, ami a születés időpontjában volt és kész, nincs átírva se a mai országra, se bármilyen mai szempont alapján visszavetítve a múltra. Pl. az USA első elnöke, George Washington nem az USA-ban született, hiszen születése idejében ilyen nem volt, hanem "Brit Amerika" gyarmaton.
Direkt kiválasztottam egy releváns magyar és egy bolgár személyiséget:
Szerintem ez egy elég jó, enciklopédikus gyakorlat. Meg hasznos is.
De azért nem szabad a semlegességet túlzásba vinni ám!
Kormányellenes, de igencsak hasznos cikk.
Tulajdonképpen azt mondja el, amit Csurka 30 éve, hogy a "szakmaiság egy bolsevik trükk". Csak ezt ballib oldaltól most.
Ősi ballib tabu megtörésének lehetünk szemtanúi.
Az egyik liberális alapállítás az ugyanis, hogy az "izmusok", az ideológiák rossz dolgok, helyettük létezik valamiféle józan és tudományos világnézet, mely nem eszméket gyárt, melyekhez aztán igyekszik hozzáilleszteni a tényeket, hanem fordítva: a tények semleges nézése alapján alakítja ki az eszmét, s ez az eszme pedig a felvilágosodás, a nyitottság, a tudományosság, melyek összegzése a liberalizmus. Szóval a liberalizmus valójában nem is ideológia, hanem egyszerűen a tényszerűség maga. (Ennek kifejtése a legjobban Karl Popper főművében található meg.)
A Mérce szerzője keményen cáfolja a liberalizmus fenti alaptételét. S teljesen mindegy, hogy ezt valahonnan a ballibaizmus széléről, a ballibség és az újbalololdal határvidékéről teszi, attól még igaza van. A szerző határozottan leírja: nem létezik semlegesség, szakmaiság, minden ideológia. Íme két mondata:
- nincs mit hozzátenni: mindez teljesen így van.
Jól ismert liberális módszer ez: adni egy abszurd definíciót x-ről, majd minden nekik nem tetsző emberre alkalmazni a mércét, kijelentve, az illető nem képes megugrani a mércét. Persze, hogy nem, hiszen hamis a mérce.
Lásd pl. "Semjén álkeresztény", mert olyan meghatározása van adva a kereszténységnek, melyet Jézus Krisztuson kívül senki se tud teljesíteni, sőt talán még ő se.
A ballib blogger itt italálja: az igazi jó politikus nem hátrál, nem tárgyal, hanem parancsokat osztogat, agresszívan megy előre, s mindenkit pofánver, aki ellentmond neki, s ha pedig nem így tesz, akkor "gerinctelen" meg "szélkakas".
A valóságban még a 3 világhatalom - USA, Kína, Oroszország - vezetői se engedhetnek meg maguknak ilyen magatartást. Ők is pl. tárgyalnak, kétértelműen beszélnek, kötnek kompromisszumokat, azaz "szélkakaskodnak".
A konkrét hivatkozás pedig teljesen hamis: hogy Orbán milyen gerinctelen, hogy nem vétózta meg Rutte NATO-főtitkári kinevezését. Valójában ez egy teljesen jó megoldás: Magyarország ezzel kiharcolt magának egy olyan státuszt a NATO-n belül, melyet Ceaușescu Romániája élvezett a Varsó Szerződésen belül, azaz Románia nem kilépve a VSZ-ból nyíltan kimondta egyet nem értését a közös kül- és hadügypolitikával.
Alapvetően hasznos dolog, hogy az álarcok lehulltak.
Ma már Amerika nyíltan kiáll a homoklobbi mellett, s nyíltan támogatja a homoklobbit támogató helyi erőket.
Ezzel a képlet egyszerűsödik: euroatlantizmus = perverzió.
Nekünk ez nagyszerű dolog. Csak azok fájlalhatják ezt, akik szerint létezik normális nyugat, s különbség van a nyugat és a romboló progresszívizmus között.
Mi tudjuk, nincs ilyen különbség: a "normális nyugat" kifejezés oximoron. De így egyre többen tudják meg ezt.
Egy vicces momentum: pár DK-nyugdíjasnéni még mindig képtelen elfeledni a Nagy Római Macskabaszót:
Látható, hogy a Talpramagyart mozgató erők nem hülyék: a talpramagyaristák látványosan nem vettek részt az idei homokmeneten.
Most 2024 van. 45 éve 1979 volt.
Persze aprókat füllenteni nem gond, de ekkorát hazudni azért kissé fájdalmas.
A HVG kezdeteire jól emlékszem, bár csak 12 éves voltam. Apám rendszeresen olvasta, a legelső számtól. Sőt, az előzményét is.
A Kádár-rendszer sajátossága volt ugyanis a "bizalmas kiadvány". Azaz nem volt titkos, nem aláírás ellenében, számozottan terjesztették, de a könyvtárakban/újságárusoknál se árulták. Ezek amolyan belső kiadványok voltak, melyek azonban elég széles körben terjedtek.
Az egyik ilyen lap a Világgazdaság volt, mely sok nyugati anyagot közölt, meg olyan cikkeket is, melyek nem egyeztek teljesen a hivatalos irányvonallal. Tulajdonképpen a későbbi SZDSZ-es és reformkommunista MSZP-es gazdasági-pénzügyi szakemberek egyik legális műhelye volt. Minden nem jelenhetett meg persze itt se, de jóval több, mint a normál sajtóban.
Én is gyakran láttam a Villággazdaságot, apám a 70-es évek második felében már benne volt a körben, melynek "járt". Bár bevallom, nemigen olvastam, pont ez a gazdasági-pénzügyi tematika akkoriban nem izgatott erősen.
A szerkesztőség aztán 1979-ben elérte: lehessen egy kivonatolt, jobban megszűrt Világgazdaság verzió, hetente egyszer, de immár nyilvános lapként. Na, ez lett a Heti Világgazdaság, rövidítve HVG. Plusz nagy újdonsága volt a lapnak a fűzött formátum és a jó nyomdai minőség, gyakorlatilag az amerikai Newsweek lett leutánozva külsőben.
Egyébként érdekes lap volt, akkor szenzáció, mert népszerű stílusban írtak, elsősorban gazdasági kérdésekről.
Kérdés: 1979-1989 között pontosan mitől is volt független a HVG? Mert tényszerűen legfeljebb az olvasóktól volt független.
A HVG a Magyar Kereskedelmi Kamara lapja volt, az meg a kormány felügyelete alatt állt, végsősoron az MSZMP KB gazdasági osztályának alárendelve.
Kádár alatt természetesen egyetlen lap se létezett, mely független lett volna a Párttól. Ill. voltak egyes kivételek, engedélyezett társadalmi szervezetek és egyházak lapjai, ezek azonban nem közölhettek semmit, aminek bármilyen politikai jelentősége lett volna. Pl. a Magyar Horgász című havilap - ezt időnként olvastam - teljesen szabadon írhatott horgászati kérdésekről.
Persze - mint mondtam - tény, a HVG-ben több szabadság volt, mint más lapokban, sok más lappal összevetve kifejezetten érdekes volt. De hogy független lett volna az egy méretes hazugság.
Lehet, hogy a HVG kampánya azoknak a szól, akiknek nincs már semmi ismeretük a Kádár-rendszerről, s beveszik a szemérmetlen hazudozást?
Az új modern ukrán nemzetépítés módszere a kőkemény múlthamisítás.
A fő csapás persze a kamudomor-mítosz terjesztése.
De a második kedvenc a szovjet múlt utólagos megváltoztatása, a Szovjetunió valamiféle ultranacionalista orosz állammá hallucinálása visszamenőlegesen.
A magyar nyilvánosságba is eljutott ez, lásd:
Teljes őrület ez az elmélet. Ami biztosan sose volt a szovjet gyakorlatban, hogy az orosz nemzetiség előnyt jelentett.
A kezdeti időszakban egyenesen hátrányt jelentett orosznak lenni, majd az egész kérdés jelentőségét vesztette.
A későszovjet időkben természetesen volt oroszosítás, amnek oka az egsyégesítés volt, nem valamiféle orosz nacionalista program.
Alapvetően ekkor már volt diszkrimáció is, a vezetők kiválasztásában. Azt lehet mondani, 3 csoport volt a szovjet gyakorlatban:
s persze a"gyanús" se tilalmat jelentett, hanem csak azt, az ilyen nemzetiségű embernek többet kellett teljesítenie.
Annak idején, a 80-as évek közepén pletyka volt, hogy 1985-ben Moszkvában két ember között választott a vezetőség, Alijev (mai írással: Əliyev) és Gorbacsov között, mindkét ember Andropov embere volt, de végül a vezetés azért választotta Gorbacsovot, mert ő orosz, míg Alijev azeri.
Ami viszont biztos: az ukránok mindig a "jók" között voltak, soha ukrán ember karrierje nem szenvedett csorbát a nemzetisége miatt.
A szovjet rendszer a politikai hűségen és megbízhatóságon alapult, a nemzetiség sokadik szempont volt.
Végig néztem kb. 10 elemző műsort a magyar választásról. Olyan 8:2 arányban ballib:fideszes megosztásban.
Nagyrészt süketelés. Meg nem süketelés, de olyasmi, amit meg lehetett volna mondani évekkel ezelőtt is.
Meglepő, de az egyetlen értelmes és egyben új gondolatot az egyik ballib elemzőtől hallottam. Ruff Bálinttól az egyik Partizán-műsorban - hozzáteszem, Ruff azért nem fősodrú ballib, kissé balra áll a megszokotthoz képest, pl. utálja Gyurcsányt.
Amit mondott és ami érdekes tény: "megszűnt a ballib szalon hatalma", azaz immár nem képesek a "mértékadó" ballib értelmiségiek eldönteni milyen legyen a Fidesz "baloldali" ellenzéke, hiszen Talpramagyar Péter úgy lett az ellenzék veszére, hogy látványosan és direkt nem fogadott szót az "értelmiségnek".
Szerintem jó hír ez, akkor is, ha ez mindenképpen nehezebb helyzetet teremt a Fidesz számára.
Megnyugodtam. Bár minket keresztényeket nem kerget pánikba az atomháború, nincs miért félnünk a haláltól, mégis szomorú esemény ez, amit jobb lenne elkerülni. Én elsősorban a sok feleslegesen meghaló állatot sajnálnám.
De most megjött a jó hír a NATO-tól: fokozott atomkészültség van elrendelve.
Ez egyértelmű jelzés Oroszországnak: ne tessék atomfegyvereken gondolkozni, mert mi se fogunk, sőt nem fogunk támadni semmilyen módon NATO-szinten.
Normál esetben ugyanis, ha valaki tényleg készül háborúzni, akkor ezt nem trombitálják ki, hanem csinálják.
Mint amikor elmegy a milliomos koldust simogatni.
Sok munkahelyen megfigyeltem: az átlagnál jobb kinézetű nők rendszeresen kiválasztanak maguknak egy csúnya lányt, s aztán azt pártfogolják. Hasznos, mert így még jobban látszik, hogy ők jól néznek ki.
Kedvenc ateista aktivistánk ebben is remekel. Kitesz egy posztot egy iszonyúan csúnya nőről, majd elmagyarázza, ő valójában szép, s mindenki hülye, aki nem ért egyet ezzel.
Azonnal felmerül a kérdés: ha ez a szép, akkor miért nem követi példáját a posztoló:
Pont ugyanaz a szemforgatás, mint a munkahelyen. A posztoló azt akarja mondani "nézd csak, ugye én sokkal jobban nézek ki, pedig 20 évvel idősebb vagyok nála!".
Az európai szépségideál a szőke nő világos szemmel.
Igazán kivétel ez alól csak ott van, ahol nagyon sok a szőke világos szemű ember. Ott a nem-szőke egzotikusnak számít, emiatt szebbnek.
Az európai statisztikák szerint a legtöbb szőke ember Európában Finnországban van - 80 % -, a legkevesebb Örményországban - 3 % -, míg a világos szem legmagasabb aránya Izlandon van - 74 % -, a legkisebb pedig ismét Örményországban, ahol ismét 3 %.
Az Európán kívüli világban mind a szőke arány, mind a világos szem aránya 10 % alatti, kivéve persze az olyan régiókat, ahová jelentős európai bevándorlás ment. Alapvetően a nem-fehér fajoknál nagyon ritka jelenség ez, egyetlen sajátos kivétellel: az ausztráliai és melanéziai egyébként sötét bőrű embereknél 15 % körüli a szőke haj és a világos szem aránya.
Viszont Európán kívül egyáltalán nem a szőke-világos kombináció a szépségideál. Indiában és Latin-Amerikában a fehér bőr mindenképpen szépségideál, sőt minél fehérebb, annál jobb, de a sötét haj és szem kombinációval.
Viszont az Európán belüli régiókban és az Európához közeli régiókban (lásd arab országok), ahol a szőke-világos ritka, ott jellemzően ez az ideális. Azaz van egy bizonyos távolság, ameddig hat az európai képzet.
A Balkánon, különösen annak délkeleti részén, a szőke-világos kombináció ritka, így a szépségideál a skandináv nő. Sok, ennek az ideálnak nem megfelelő nő kényszert érez a szőkítésre:
A fideszes influenszer azt találta mondani: "A Karsai Dániel kapja be… Azért, mert az életről egyedül a jóistennek van joga rendelkezni. A Karsai Dániel annyira, annyira izél, tehát hogyha olyan állapotban érzi magát, vegyen be két doboz Xanaxot, azt viszontlátásra.".
Óriási hiba, mert nem ajánlunk nyugtatót haldoklónak. Ezzel a egész egyébként helyes üzenet elvesztette erejét.
Aki a liberalizmussal csatázni akar, annak fokozott óvatosságra van szüksége. Mert az ellenség túlerőben van, s minden apró hibánkra azonnal lecsap. Olyan ez, mint amikor a cigány elmegy dolgozni: jobban kell dolgoznia a többieknél, mert mindenki eleve negatívan áll hozzá.
Az ellenség pedig tapasztalt, magasan fizetett harcosokból áll, akik tudják hogyan lehet a másik oldalt kihozni sodrából, felbőszíteni. Kötelező olvasmány: Szrdzsa Popovics szerb ultraliberális provokátor Útmutató a forradalomhoz című műve, meg annak klasszikus előde, az amerikai kommunista Saul Alinsky Szabályzat radikálisoknak: Gyakorlatias alapok realista radikálisoknak műve. Ezeket ismerni kell, s óvatosnak kell lenni.
Tudom, nekem könnyű. Az autizmus egyik pozitívuma, hogy átlag összesen kb. 2-szer évente leszünk mérgesek. De a keresztény, antiliberális harcosnak tréningeznie kell magát. Tapasztalat kell.
A karsaista halálszekta keményen támad minden fronton. Hatalmas erőkkel küzdenek Krisztus és az élet ellen. Ha leállunk velük vitázni, óvatosan kell szavainkat megválasztani. Karsai mögött ott áll Soros, s ügyesen manipulálnak azzal, hogy jelképük egy haldokló ember: s az átlagember nem szeret haldoklókkal vitázni. Miközben minenki érzi: ez egy trükk. Na, ezt kell helyesen lereagálni: rá kell mutatni a karsaisták kártékonyságára, de közben nem szabad személyében témadni a haldoklót.
Elismerem: a feladat nehéz.
Egyébként a karsaizmus nem új dolog. A mai liberálisok e tekintetben nem érzik visszásnak, hogy a legvadabb eutanáci forrásokból merítenek:
