A világ legkényelmesebb dolga nemzeti/vallási kisebbségi pártnak lenni.

Bármit is tesz vagy nem tesz a párt, a szavazatai biztosítottak, hiszen a narratíva az, hogy a "mi" közösségünk tagjai kötelesek a mi jelöltjeimkre szavazni hiszen ellenkező esetben "ők" nyernek, azaz a mi közösségünk képviselet nélkül marad. de legalábbis gyengül.

Bulgária posztkommunista történetének összesen 2 pártja van, mely 1990-2021 között minden egyes választáson sikeresen bejutott a parlamentbe: az egyik - ennek történelmi okai vannak - a volt kommunista állampárt utódpártja, a másik pedig a törökök/muszlimok pártja, a Mozgalom a Jogokért és Szabságokért.

Egyetlen veszély lehet egy kisebbségi pártra: szakad a párt.

A bolgár alkotmány tilt egyébként minden kisebbségi alapú pártot, így a Mozgalom a Jogokért és Szabságokért hivatalosan nem kisebbségi párt. Persze ténylegesen az: bolgár keresztény szavazói gyakorlatilag nincsenek, csak a párt vezetőségében vannak dísznek keresztény bolgárok, s fordítva: a muszlim szavazatok 90+ %-a erre a pártra megy.

A nem-kisebbségi hivatalos jelleg abban is megnyilvánul, hogy a párt egyetlen jelképe se tartalmaz török/muszlim jelképet, s minden hivatalos tevékenység kizárólag bolgár nyelven zajlik.

Most zajlik a népszámlálás Bulgáriában. Ennek keretében jelent meg a következő röplap, s itt is teljesen hiányoznak bármilyen kisebbségi jelképek, de már az is bizonyos felháborodást okozott, hogy a röplap szövege török nyelvű:

Maga a párt egyébként hivatalosan liberális, ennek azonban szinte semmi jelentősége nincs. Azért lett liberális, mert létrehozása pillanatában a liberális tűnt a centrumpoziciónak a posztkommunisták és az antikommunisták között.

Csodálkozva olvasom, nézem a számtalan elemzést a németországi választásokról.

Miről elemeznek ezek?

Adott egy rakásnyi liberális párt, melyek között mikrokszkóppal keresendőek az eltérések. Ezek aztán állítólag ádáz küzdelmet folytatnak. Ki az aki mindezt komolyan veszi? Eleve aztán úgyis mindenki koalícióra lép egymással.

Csak 2 olyan párt indult, aki kilóg a teljes összefogásból: az AfD és a Linke.

Szóval a német választások elemzése 1 mondatban: a liberálisok 83 %-os többséget értek el.

A napokban néztem reklámokat, bolgár és magyar csatornákon. (A kettő tök ugyanaz, mindkét országban a reklámok 90 %-a nyugati import, jó esetben tisztességesen lokalizálva.) Általában nem szoktam ilyet tenni, normál élő tv-t ritkán nézek, filmeket meg soha, márpedig azok megszakításaiban van a legtöbb reklám.

A reklám a liberális világnézet kvintesszenciája. Nyilván nem maga a reklám, hanem az a szerkesztett valóság, melyet a reklámok világa felhasznál háttérnek.

Ebben a világban nincsenek normális emberek, csak nagyon boldogok és nagyon szomorúak. A kettő között az átmenet pedig mint egy bábjátékban vagy szappanoperában: azaz indokolatlan és azonnali, jellemzően az ember boldogtalan, míg nem jut a imádott termékhez, majd teljesen boldog lesz, amint hozzájutott. De mindez annyira gyerekes, hogy teljesen ártalmatlan, hiszen nyilván nem létezik olyan ember, aki komolyan veszi, hogy a Coca-Cola ivása vidám mosolyogva ugrálást eredményez. Az ilyen reklámok nem okoznak semmilyen kárt, hiszen mintha rájuk lenne írva nagy betűkkel "csak reklám, nem valóság!".

A baj az reklámbeli átlagember mint példakép. Először is felszínes marhaságoktól szinte transzba esik, pl. mert hófehér lett a fehér ing. De ez igazi baj a rohanás, a stresszes élet mint normálisnak való bemutatása: az ideális ember ezek szerint egész nap dolgozik, nincs ideje semmire, reggeltől estig rohan, nem eszik rendesen, s ráadásul baromi büszke magára, hogy ilyen aktív tagja a társadalomnak. Aki nem így él, az nyilván egy nyomorult haszontalan parazita a társadalom nyakán.

Gyakorlatilag a reklámokkal lett behozva a hollywoodi álomember, akinek a munkáján kívül nincs élete. Persze a hollywoodi verzióban az álomember el is éri álmalt, felfigyelnek rá, hogy milyen szorgos, kiemelik, majd milliomos lesz, persze milliomosként is dolgozik, de immár sok pénzért. Aki pedig csak dolgozik, de sose lesz milliomos, az vessen magára: nyilván csak ő a hibás ezért. Hiszen csak szorgalmasabban kellett volna dolgoznia, nagyobb átéléssel, s milliomos lett volna!

Nem beszélve az egész ideológia hamisságáról (valójában éppen azok a leggazdagabbak nyugaton, akik semmit se dolgoznak), abszurdan káros mindez. S sajnos a fiatal nemzedék egy jelentős része komolyan veszi mindezt.

Tudatosan harcolok mindez ellen személyes életemben is. Pl. néha céltalanul üldögélek, nézek magam elé. Hosszasan olvasok csupa olyasmit, aminek semmi gyakorlati haszna. Antipörgök.

A háttérhatalmista erők gyakran leleplezik magukat.

Íme a Time "100 legbefolyásosabb szeméyisége" lista a tavalyi évre.

Ez a lista olyan, hogy 2 féle módon lehet felkerülni: ha az illető rendkívül pozitív és ha rendkívül negatív az összeállítók szemszögéből. A lista egyetlen szerepe: ki fontos az összeállítóknak, akik a nemzetközi hatalom egyik kirakata. Magyarul: kiket akarnak nagyon felemelni ezek, ill. kiktől rettegnek igazán.

Magyar szereplője a listának egy senki által nem ismert személy, Rédai Dorottya, a CEU alkalmazottja, aki azzal érdemelte ki a világ tavalyi 100 legbefolyásosabb személyisége közé kerülést, hogy ő "a bátorság jelképe", hisz felvette a harcot Orbán Viktor egyik kedvenc gyűlöletcélja, a homokos közösség nevében. Ez a bátor jelképességet pedig úgy érte le, hogy ő volt a Meseország mindenkié című mesekönyv projektkoordinátora!

S most ne is azt nézzük, hogy ez marhaság. Nem a szerző, nem a kiadó a legbefolyásosabb, hanem a projektkoordinátor! Ez kb. olyan, mintha a legjobb étel díját nem a szakács vagy a szakácsot alkalmazó étterem vezetője kapná, hanem az étterem marketingese.

De az igazi érdekesség nem ez. Tavaly minden ballib média azt harsogta, mindenki hülye, aki eleve foglalkozik ezzel az üggyel, hiszen ez csak egy mesekönyv gyerekeknek, így aki mást mond, az kb. laposföldhívő elmebajos.

Nos, most maga a szent Time cáfolta meg ezt.

Sikerült megnézném a második ballib elővitát is.

Ami biztos volt: ha nyernének az összefogott ballibek, összevesznének - persze akkor is, ha veszítenének jövőre. Tulajdonképpen az egyetlen esély, hogy nem vesznek összes az, ha közel holtversenyt érnek el, mondjuk a Fidesznek lesz 100-102 mandátuma, nekik meg 97-99.

Most azonban úgy néz ki, már a választások előtt összeveszhetnek.

A Jobbik ma már minipárt, szervezeteinek nagy része nem létezik, tagjainak legnagyobb része szétszéledt, a párt kamuhírnevét csak a DK tartja fenn. Most ez nyilvánvaló lesz. De ez nem is gond, Jakab az, aki presztízsveszteség nélkül legkönnyebben kihátrálhat a harcból.

Ugyanez igaz Fekete-Győrre is, lassan megbékél a DK ifjúsági szervezetének szerepkörével.

Márki-Zay ellenben nem veszthet. Ez teljes összeomlást jelentene számára. Saját szervezete látványosan kudarcot vallott, ő maga ma már csak a nem elkötelezett ballibekre számíthat és a bohóc Jakakbból kiábárándult jobbikosokra. Karácsony lesz az utolsó szalmaszál számára, arra hivatkozva még feladhatja, hogy beáll Karácsony mögé. De amennyiben Dobrev nyer, ez lesz a végpont Márki-Zay számára.

Az egyetlen módja annak, hogy ne legyen szétesés már az igazi választás előtt az, ha Karácsony nyer. Ezt ugyanis mindenki más képes lesz elfogadni.

A DK viszont biztosra megy: bármi lesz, ők nyernek a végén. Ha Karácsony nyer most, ő lesz a hibás. De ha Dobrev nyer, akkor is Karácsony lesz a hibás a végső kudarcért. Jól látszik: Gyurcsány Ferenc és felesége az igazi profik ebben a társaságban, olyan helyzetbe tették magukat, ahol képtelenek veszteni.

A mostani vitán a felek tanultek az előző vitából: igyekeztek jobban különbözni egymástól. Én leginkább Jakabnál éreztem, hogy próbál valami keveset visszahozni a Jobbik eredeti szövegéből. Azt hiszem, már késő, a jobboldalú kiábrándultat jobban adja Márki-Zay.

Tippem: kiesik Fekete-Győr és Jakab az első három közül. Látva a képeken a hatalmas mennyiségű nyugdíjas szavazót, azt se tudom kizárni, hogy Gyurcsányné már az első körben megnyer mindent. Ha ez tényleg megvalósul - s ennek esélye nagy, miután Karácsony nyíltan humbugnak nevezte Dobrev feles többséggel való alkotmányozását, ez feldühíti a keménymag szavazókat -, szerintem Márki-Zay borítani fog mindent, s önállóan elindul az igazi választáson.

Életemben először 1986 őszén kerültem Bulgáriába.

Bár előtte éltem már 3 helyen - Magyarország, Peru, Kuba -, ez így is kultúrsokkot okozott. Annak ellenére, hogy félig bolgár vagyok, így nyilván ismertem a bolgár szokások egy jelentős részét (elsősorban az ételeket, meg a valláshoz kapcsolódó dolgokat, pl. már kisgyerekként tudtam, hogy Húsvét kétszer van minden évben), de mivel sose éltem Bulgáriában egy napot se 1986 ősze előtt, nekem is akadt pár dolog, ami erősen meglepett, amikor először Bulgáriába kerültem.

Kiemelnék 8 jellemző dolgot.

Egy. Az "egyesített" fürdőszoba, azaz nincs külön zuhanyfülke. A legtöbb bolgár panel lakásban (s Szófiában a lakások 90 %-a panel volt akkor) az alapfelszereltség azt jelentette, hogy a fürdőszobában volt zuhany, mosdó, vécé, csempe alul, a falak kimeszelve, s a alul minden egyben, azaz a zuhanyból lefolyó víz a központi lefolyóba ment. Magyarországon ez teljesen ismeretlen jelenség. Bulgáriában viszont ez a normál állapot, bármi más - zuhanyfülke, kád, stb. - utólagos betétele már erős feljavításnak számított. Ma már az új építésű lakásoknál ez nem szokás.

Azt lehetne hinni, ez a megoldás nem higiénikus, valójában azonban éppen ellenkezőleg: így sokkal kevésbé jelenik meg penész, mert a nedvesség jobban felszárad. Emiatt mi pl. a jelenlegi lakásunkban direkt nem változtattunk az eredeti állapoton, csupán új mosdót, vécét, zuhanyt tetettünk bele, s újracsempéztettük az egészet:

Kettő. A születésnapos ajándékoz, s nem neki ajándékoznak. Ez alapvetően muszlim szokás: a muszlim ember nem maradhat adós másoknak, így ajándékot csak közeli rokontól fogad el, ezzel jelzi, hogy szabad ember. Idegentől ajándékot csak szociálisan alul lévő ember, azaz szegény ember fogadhat el, de ezzel lekötelezi magát. A szabad ember másnak adhat, sőt ez a "zakat" nevű kötelezettség - mindenki akinek van felesleges, köteles adni a szegényeknek, ez muszlim vallási parancsolat.

Normál esetben ez azt jelenti, a születésnapos valamilyen édességgel megkínálja a többieket. Tehát pl. munkahelyen nem a kollágák vesznek közösen tortát a születésnaposnak, hanem ő rendel tortát, s ebből ad minden kollégájának.

Három. A fiatalok magázódnak kezdetben egymás közt (ez azóta megszűnt). Magyarországon ez teljesen ismeretlen volt a 80-as években: a huszonévesek, sőt a harmincasok is mind tegeződtek teljesen automatikusan, külön "pertu" megállapodás nélkül.

Viszont a kezdetben magázódó bolgár fiatalok aztán tegeződni kezdenek, külön megállapodás nélkül. Nagyjából a második, harmadik találkozáskor.

Négy. Postaláda a villamoson (ez is megszűnt). A legegyszerűbb módja a levélfeladásnak a villamos első ajtaja mellett lévő postaládába bedobás volt, a villamosok postaládját minden nap 2-3-szer űrítette a posta.

Öt. A tv-ben az idegen filmek zöme hangalámondásos, ez Magyarországon csak videókazettákon volt szokás.

Hat. Kötelező Komszomol-tagnak lenni, Magyarországon már a 70-es években se volt mindenki KISZ-tag (nyilván ez is megszűnt 1989-ben). Bulgáriában ilyen lazaság nem létezett. Az egyetemi felvételhez kötelező volt a Komszomol jellemzése, ilyet pedig csak tagnak adtak. Már az is veszélyes volt, ha valaki kihagyott egy taggyűlést. S már egyetemi diákként se lehetett lazítani, mert minden tanévben az új beiratkozáshoz is kellett Komszomol-papír. Az egész diákság fellélegzett 1989 novemberében a rendszer bukásakor emiatt.

Bár én mint külföldi mentesültem ez alól, személyesen élményeim vannak minderről. Így többek között Komszomol-gyűlésen is jártam többször (elkísérve múzsámat), ami szürreális élmény volt: mindenki tudta, hogy marhaság, de mindenki játszotta a kiosztott szerepet.

Amikor a múzsám elkezdett passzív és enyhén szarkasztikus lenni az ilyen gyűléseken, gyorsan meg is kapta kolléganőitől a szemrehányást, hogy "neked könnyű, külföldi a párod, bármikor elmehetsz, de mi kénytelenek vagyunk úgy tenni, mintha komolyan vennénk".

Hét. Szokatlan ételek, szokatlan ételkombinációk. Még nekem is, aki ismertem eleve a legtöbb bolgár ételt. Hármat említenék:

• Magyarországon is ismert a pacal, de a magyar verzió pörkölt, míg a bolgár leves,
• a magyarok is sok kenyeret esznek, de a bolgárok még többet,
• a franciasaláta Magyarországon leginkább köret, míg Bulgáriában szendvicskrém.

Nyolc. A lányok öltözködése. Budapesten megszoktam az egyetemen (bölcsészkar), hogy a diáklányok nagy része slampos, nincs sminkelve, kócos, fiúnak öltözik, s krumpliszsáknak kinéző táskája van. Aztán amikor Szófiában egyetemre kezdtem járni, meglepett az eltérés: a lányok fele titkárnőnek van öltözve, a másik fele diszkó énekesnőnek (ez ugye a 80-as évek vége volt), de mindenki csillog. Időnként rám is szóltak "mit bámulsz, mint egy ponty?".

A Szófiai Egyetemen beszélgettem egyszer egy spanyol vendégtanárral. Ő is említette ezt, milyen furcsa volt eleinte megszokni, hogy itt a diáklányok úgy néznek ki, mintha éppen randevúra mennének, pedig valójában csak előadásra érkeztek.

Ballibantak vitáznak az alkotmányról.

Mintha joghoz egyáltalán nem értő emberek beszélnének.

Az első fő érv: a megválasztott hatalom nem rendelkezik teljhatalommal. Vicces érv, mikor éppen a liberálisok papolnak egész nap arról, hogy hatalomszétválasztás kell, önálló hatalmak, fékek és ellensúlyok. Itt viszont arra hivatkoznak, hogy a választáson majd feles többséget szerző ballibek nem fognak tudni teljeskörűen kormányozni, mert nem lesz teljhatalmuk. Nevetséges inkoherencia.

A másik fő érv: a jelenlegi alkotmányt is sérti a Fidesz, mert az tiltja a totális hatalomgyakorlást, az önkényuralmat. Egyrészt ez megint ellentmond ez előbbi pontnak, másrészt nyilvánvaló, hogy már egy a ballibek által megnyert választás - melyet, emlékeztetek, a Fidesz szabályai alatt rendeztek - önmagában igazolná, hogy nem volt totális hatalomgyakorlás, hiszen miféle totális hatalomgyakorlás az, mely szabadon megengedi saját maga leváltását?

Az ínyenc momentum: Róna elkapta MZP hülyeségét, s mond pár értelmetlen mondatot arról, hogy nem alkotmányozhat a parlament, mert a megalkott alkotmányban nincs leírva a már létező parlament. Nos, ha ez így lenne, akkor a világ összes alkotmányozása érvénytelen.

Elhangzik persze egy csomó igaz, de teljesen irreleváns érv is, pl. miért lehet alkotmányozni népszavazás nélkül. A gond az, hogy ezek az érvek igazak a korábbi alkotmányra is. Azaz nem használhatóak a jelenlegi alkotmánnyal szemben.

Vörös ellentmond saját magának. Azt mondja egyszer, az alkotmány sokszori változtatása érv annak hibássága mellett, majd 1 órával később azt mondja, simán lehet esküt tenni úgy általában az alkotmányra.

MZP "informáltságára" egyébként jellemző: többszor állítja, az USA alkotmánya módosításához népszavazás szükséges. A valóságban: az USA-ban az alkotmánymódosítás több lépcsőben, szövetségi és tagállami szinten zajlik, minden esetben választott szerveken keresztül, s nem szükséges hozzá népszavazás. MZP-t a felületessége zavarhatta meg: az USA alkotmányában valóban szerepel a lehetőség ilyen népszavazásra (V. cikkely: "The Congress, whenever two thirds of both Houses shall deem it necessary, shall propose Amendments to this Constitution, or, on the Application of the Legislatures of two thirds of the several States, shall call a Convention for proposing Amendments, which, in either Case, shall be valid to all Intents and Purposes, as Part of this Constitution, when ratified by the Legislatures of three fourths of the several States, or by Conventions in three fourths thereof, as the one or the other Mode of Ratification may be proposed by the Congress; Provided that no Amendment which may be made prior to the Year One thousand eight hundred and eight shall in any Manner affect the first and fourth Clauses in the Ninth Section of the first Article; and that no State, without its Consent, shall be deprived of its equal Suffrage in the Senate."), de csak mint alternatíva a normál parlamentáris módszer mellett, s az USA eddigi 232 éves történetében még soha nem alkalmazták ezt a népszavazásos módszert.

Idén Bulgáriában most lesz novemberben a harmadik parlamenti választás 2021-ben. Ilyen még sose fordult elő.

Az ok három részre osztható.

Egyrészt Bulgáriában szinte teljesen arányos a választási rendszer. Márpedig nehéz így egyetlen pártnak többséget szereznie. Összehasonlításként: a magyar választásokon 1990 óta 1-szer fordult elő, hogy egy párt önállóan megszerezte a szavazatok több mint felét: ez 2010-ben volt 53 %-os eredménnyel - a többi választáson a nyertes mindig 50 % alatt maradt - a nyertes párt 1990-ben 25 %-ot, 1994-ben 33 %-ot, 1998-ban 32 %-ot (1998-ban ez az MSZP volt!), 2002-ben 42 %-ot. 2006-ban 43 %-ot, 2014-ben 45 %-ot, 2018-ban 49 %-ot kapott.

Ha Magyarországon a bolgár választási rendszer lenne, se az 1990-es, se az 1998-as, se a 2002-es kormánykoalíció nem lett volna képes megalakulni abban a formában, ahogy az megalakult. A többi választáson pedig megalult volna az ismert kormány, de éppenhogy feles többséggel. A 2018-as választások után pl. a Fidesznek nem 68 %-a lett volna a parlamentben, hanem 53 %-a.

Az arányos választási rendszer mellékhatása: sok párt van, senki se akar koalíciót, hiszen mindenki tudja, a parlamenti küszöb elérése már ad mandátumokat, s azok száma arányos lesz.

Másrészt, alig létezik koalíciós kultúra Bulgáriában. Még egymáshoz közeli pártok is nehezen képesek koalíciót kötni.

Harmadrészt, mi zajlik le, ha protesztpárt kerül a rendszerbe, mely eleve ellenzék akar lenni, de mégis nagy párt lesz belőle.

De lehetne még egy negyedik okot is megjelölni: ez az ügyvivő kormány mint intézmény létezése. Magyarországon ha egy párt nyer, legyőzve a korábbi kormánypártot, a nyertes kénytelen kormányra kerülni, ellenkező esetben marad a volt kormánypárt, s új választások lesznek kiírva. Bulgáriában viszont ilyen esetben ügyvivő kormány alakul, azaz hiányzik a volt kormánypárt eltávolítása miatti kormánykényszer.

Az áprilisi és júliusi választások óta mi is történt? A volt kormánypárt, a GERB természetesen átadta a kormányzást, azóta ügyvivő kormány van.

Továbbá, a júliusban nyertes protestpárt (ITN - Szlavi Trifonov párja) gyakorlatilag direkt nem csinált kormányt, lehetséges partnereinek teljesíthetetlen feltételeket szabott. Ennek célja két dolog lehet:

• új választások kikényszerítése, melyen még nagyobb támogatást kaphatnak,
• a rendszer teljes szabotálásának igénye.

Valószínűleg elszámolták magukat, a legutóbbi közvéleménykutatások szerinte az ITN szavazóinak kb. 40 %-a már nem szavazna rájuk. A protest túl erősre sikerült, s ez már nem hat mozgosítóerőként.

A régi pártok (melyek az április választások előtt is bent voltak a parlamentben) viszont erősödtek. A GERB párt és a szocialisták is erősödtek pár százalékot, a török párt pedig természetesen mindig kb. ugyanolyan eredményt ér el, rá nem hatnak a politikai fejlemények.

A három új párt közül az ITN-ről már írtam. A legkisebb új párt, a nevét háromhavonta változtató, jelenleg éppen "Állj fel, Bulgária! Mi jövünk!" névre hallgató párt esélyes, hogy már be se fog jutni a parlamentbe.

Eddig úgy tűnt, a nagy nyertes a Demokratikus Bulgária nevű konzervatív-liberális párt lehet, ők fogják megkapni a másik két új pártból kiábrándultak szavazatait. Nekem ez a párt személyesen ellenszenves (ők a leginkább nyugatpárti erő), de el kell ismernem, legalább rendelkeznek koherens programmal, s nem beszélnek nyilvánvaló marhaságokat.

Azonban a köztársasági elnök közben lépett egy nagyot: az ügyvívő kormánya két minisztere pártot alapított, ennek neve - a furcsa bolgár pártnevek hagyományát követve - "Folytatjuk a változást!", egy óvodás gyerekrajz stílusú pártjelképpel. A párt fő eszméje, hogy ők fiatal sikeres szakemberek, akik felül állnak minden oldalon, mert jobboldali eszközökkel baloldali célokat valósítanak meg. Ez persze marhaság, de a tájékozatlan átlagember számára jól hangzik. S mivel az egész új párt kisugárzása olyan, mint a Demokratikus Bulgáriáé, így gyakorlatilag az ő szavazóik részét veszik el.

A köztársasági elnök motivációja az lehet, hogy az idei elnökválasztáson - mely egyszerre lesz a parlamenti választással - a Demokratikus Bulgária nem támogatja őt, persze másképp ez nem is lehetne, a magát igazi jobboldalnak tekintő Demokratikus Bulgária nem támogathat egy olyan embert, akit eredetileg a szocialisták jelöltek, ez szimpla presztízskérdés.

A helyzet érdekessége: mára a köztársasági elnök és a szocialista pártvezetés közti viszony rendkívül hűvös lett. Én azt se zárnám ki, hogy a szocialisták új jelöltet indítanak, de ha ezt nem is teszik meg, nem fognak lelkesen kampányolni korábbi jelöltjük mellett.

Tehát előreláthatólag be fog kerülni az új parlamentbe a 3 "régi" párt, s az újak közül biztosan az ITN és a Demokratikus Bulgária. Továbbá szinte biztos az új "elnöki" párt bejutása.

Íme az első választás előtt írt cikkem az egyes akkori pártokról.

Népszerű ballib hit: a boldog ország az, ahol a polgár olyan jólétben, biztonságban, kiszámítható jövőképpel él, hogy még azt se tudja, kik országa vezetői.

Egyrészt persze az az abszurditás ellenkezik a másik ballib eszmével, mely szerint az öntudatos, aktív polgárok a társadalom alapja, hiszen hogyan lehetne valaki aktív országa közügyeiben, ha közben azt se tudja kik országa választott vezetői.

Másrészt viszont - s ez a nagyobb, azonnal nem felismerhető, legalábbis liberális alapállásból egyáltalán nem értelmezhető szempont - az ország politikai vezetőinek nem ismerése azt jelzi. ez a vezetőréteg hatalomnélküli bábsereglet, gyakorlatilag semmi se függ tőle.

A felvilágosodás feltalálta a királymentes királyság hazug intézményét, hivatalos nevén a parlamentáris monarchiát: ami azt jelenti, köztársaság van, de hazudjuk azt monarchiának. Szóval az állam élén ott van valaki, akinek a vécéremenéshez is előzetes engedély kell, s egyetlen funkciója, hogy időnként mosolyog az erkélyről. Továbbá szerepel a helyi bulvármédiákban mint állandó hős. De ezt mindenki tudja.

Az viszont kevesen látják át, hogy már maga a polgári állam, a liberális demokrácia is egy kamuállam, pont ahogy a parlamentáris monarchia kamumonarchia.

Ha ugyanis egy állam kiszervezi maga alól az állami funkciókat - amire még büszke is (lásd "kis állam") -, mert majd a piac intézi a dolgokat, az azt jelenti, ez az állam immár nem valódi állam, csak annak látszata. S mi zajlik a kiszervezett funkciókkal? Nos, azok felett immár semmilyen kontrollja nincs a társadalomnak.

Kicsit olyan ez, mint a kommunista népi demokrácia: van parlament, van kormány, vannak minisztériumok, vannak helyi tanácsok, de mindezek lényegtelenek, hiszen a valós hatalom a Párt kezében van: a parlament felett a KB - Központi Bizottság - van, a kormány felett a KB Titkársága, a minisztériumok felett a KB osztályai, s helyi tanácsok felett a helyi pártszervezetek, s a teljes egész felett meg a PB (Politikai Bizottság).

Gyerekkorom legnagyobb részében és egész kamaszkoromban, sőt fiatal felnőtt életem első 2 évében is a magyar kormányfőt úgy hívták, hogy Lázár György. Nevét külföldön gyakorlatilag senki se ismerte, de Magyarországon se volt a legismertebb ember. Miért? Mert mindenki tudta, az igazi főnök neve Kádár János.

Végülis tehát az eredeti mondásban van igazság csak éppen nem abban az értelemben, ahogy ezt állítják: a fejlett liberális demokráciákban felesleges tudni ki a kormányfő, hiszen mindegy ki az, az igazi hatalom nem az ő kezében van.

Csak a helyzet annayiban rosszabb a népi demokráciához képest, hogy míg a népi demokráciákban nem volt tilos kimondani kié az igazi hatalom (ez az akkori magyar alkotmányban is nyíltan benne volt! - lásd 3. §.), addig a liberális demokráciákban tabu erről beszélni, s aki ezt megszegi, azt kb. laposföldhívő konteósnak minősítik.

Azért szeretem az intelligens és őszinte ellenfeleket hallgatni, mert mindig az érdekelt elsősorban, vajon mi is van a lelkükben. Vallom ugyanis, nagyon kevés az olyan ember, aki tudatosan rosszat akar, ez szinte sose fordul elő, érzelmi túlfűtöttség állapotán kívül, amikor a vak bosszú az egyetlen motiváló erő. Olyan a valós életben nemigen van ugyanis, hogy "elhatároztam, megpróbálok gazember lenni" ("I am determined to prove a villain"), ahogy ezt a a jövendő III. Richard mondja Shakespeare-nél.

Íme egy interjú az ex-püspök Beer Miklóssal, aki talán a legferencistább a magyar katolikus főpapságból. Eléggé őszintén beszél a volt püspök, sok minden megtudható szövegéből. Kicsit hevesebb lelkületű keresztényeknek nem javaslom a teljes anyagot azonban, mert esetleg heves dührohamot okoz náluk. De íme, az autizmus kevés pozitívumainak egyike: képesek vagyunk a legidegesítőbb dolgokat is figyelmesen végighallgatni, lelki sérülés elszenvedése nélkül, szenvtelenül konstatálva a tényeket. Máskor nagy baj, hogy kizárjuk magunkat a világból, de ilyenkor kifejezetten hasznos, hogy képesek vagyunk magunkat semleges megfigyelővé tenni a világgal szemben.

Letisztítva az udvarias félrebeszéléstől íme ki is derülnek a ferencizmus legbelső mozgatórugói:

• szép dolog volt a mi eredeti tanításunk, de mivel senki se tartja be, sőt komolyan se veszik, így a csatát elbuktuk, ma már a dédnagymama cserépedénye a nappali polcára való dísznek, a konyhában nem használjuk,
• persze dicséretes, ha valaki saját magára nézve betartja ma is a szép régi tanítást, időnként sóhajtozva megcsodáljuk mi is a cserépedényt azért, hogy be szép is volt az, de meglepődünk, ha a szomszéd most is hasonlóban főz,
• de legalább mentsünk a menthetőt, ne haragítsuk magukra a világot elavult tanításunkkal, hisz elszáguldott mellettünk az idő, hanem inkább mondjuk mindig azt, amit a világ éppen hallani akar, mondjuk azt, hogy a duplán bevont alumínium edény is cserépedény "szellemi" értelemben, sőt az igazi cserép a nem-cserép,
• eleve azt mondta Isten, a szeretet a legfőbb parancsolat, igaz, hogy azt sose mondta, hogy szeressük a rosszat, sőt az ellenkezőjét mondta, de mi csináljunk úgy, mintha ezt mondta volna, ezzel tapsviharunk lesz mindenkinél, aki eddig az ellenségünknek tekintett minket, szeressük a rosszul főző embert, dicsérjük meg a rossz főztét,
• s a legfontosabb: aki ragaszkodik mégis az eredeti tanításhoz, azt átkozzuk (a szeretet jegyében persze), hogy gyűlölködő ember.

Tulajdonképpen tiszta eszmerendszer, világosak az alapjai. Egyetlen dolog nem világos: mire jó ez az egész? Ez kb. olyan, mintha alakítanánk egy bélyeggyűjtő klubot, mely rendszeresen összeülne és foglalkozna sok mindennel, de bélyegekkel soha.

Ha nagyon rosszindulatú lennék, azt mondanám: elment egy Ferenc álnevű fiatal papnak, lassan kiábrándult, de már beleragadt a szerepbe, máshoz nem is ért, szóval akkor legalább igyekszik saját cinikus világképéhez igazítani a papságot, hogy megnyugodjon lelkiismerete. S - hozzáteszem - ez még az enyhébb magyarázat.

A termékeny kommunista blogger Kabai Domokos Lajos - akit egyébként ajánlok olvasni - azt panaszolja, hogy a magyar liberálisok elbitorolták a baloldaliságot.

Pedig Magyarországon a "baloldal" szó csakis a liberalizmust jelenti hosszú ideje. Az antikapitalizmus és rendszerkritikusság viszont az esetek 95 %-ában jobboldali jelenség.

Amit a szerző baloldalnak nevez, az Magyarországon "szélsőbal" név alatt fut.

Persze a nyugati baloldal is liberálissá züllött évtizedek óta, de azért mégse olyan mértékben, mint a magyar baloldal, mely sose volt más mint liberális.

Sokszor mondtam, ha a nyugati politikai terminológia lenne használatban Magyarországon, akkor az MSZP, s annak mai élő utóda, a DK klasszikus liberális jobboldali pártoknak neveznék magukat. Csak azért nem teszik ezt, mert Magyarországon a "jobboldal" szó már foglalt, s mást jelent. Nyugaton eredetileg a baloldal az antikapitalista, s a jobboldal meg a prokapitalista. Magyarországon viszont ez nem így van: a baloldal az igazán prokapitalista. S ha nem is antikapitalista a jobboldal, mindenképpen kevésbé prokapitalista a baloldalnál.

Sokat mondó tény: a rendszerváltozás utáni első jelentős rendszerkritikus erő a MIÉP volt. S máig ha rendszerkritikus valaki, a liberálisok szinte reflexszerűen nem baloldalinak, hanem szélsőjobbnak fogják beskatulyázni.

S máig így van ez a magyar baloldalon. Az összes olyan új erő, mely magát a ballibaizmussal szemben álló baloldalnak határozta meg az vagy gyorsan összeomlott - lásd 4K Párt -, vagy beolvadt a ballibaizmusba - lásd LMP.

A cikkben említett Böröcz József meg ritka madár, jelentős gondolkodó, ez tény, de talán nem véletlen, hogy a magyar baloldali szalonból ki van tiltva, egyetlen egyszer kapott elismerést a ballib lobbitól: amikor visszaadta egy kitüntetését Orbánnak. S amit Böröcz mond, azt sokkal nagyobb mértékben meg lehet találni a jobboldali gondolkodók között, sokszor kísértetiesen igyanazt mondja, mint a kedvenc fideszes megmondóemberem, Bogár László.

Jó mulatság volt a római pápa magyarországi látogatása kapcsán az Amerikai Magyar Népszava blogot olvasni, persze a fanatikus kommentelők néha még a szerzőnél is elmeháborodattabb jeleket produkálnak.

Megjegyzés: magáról a látogatásról akartam írni, de aztán mégse írtam. Arra jutottam: hiba lenne megsérteni a katolikus hívőket, márpedig az őszinte cikkhez szükséges lett volna a megsértésük.

Szóval adott egy ember, aki egyrészt keresztény cionista, másrészt fanatikus antikatolikus, de mégis a legfontosabb a politika hite: a ballibaizmus olyan szélsőséges alakja, melyhez képest sok esetben még a Gyurcsány-család is kriptofideszes szagú.

De most jön a baj! A jelenlegi római pápa nem szereti Zorbánt. Most, ugye, elvileg mind a római pápa, mind Zorbán a Sátán egy-egy alakja, de facto ikertestvérek. Maga az Amerika Népszava bloggere vezette le pár éve - mind a 30 híve lelkes tapsvihara közepette -, hogy a Katolikus Egyház az egész világon fasizmust épít, s ennek fő eszköze az EU-ban Zorbán! Dehát most ez csúszós lejtő.

Mert így Bartus mester vagy "pápista eretnek" lesz vagy zorbánista. Valamit tenni kell. Azt azért mégse lehet, hogy egy platformra kerüljön a pápaócsáróló, zorbánfasiszta Bayer Zsolttal! Meg aztán hátha a I. Szent Ferenc római pápa csatlakozik a ballib összefogdosáshoz, s megdönti a "diktatúrát"!

Nehéz napok ezek. Ha a mester nő lenne, egy tisztasági betét segítene, bár az se, korban már túl lenne ezen nőként is.

Mi legyen? Megvan! A Vatikán ugyan továbbra is fasizmust épít, s a katolicizmus továbbra se kereszténység, de isteni csoda folytán most éppen a keresztény Ferenc a római pápa! Ő mára már paradicsomot teremtett volna, de a fasiszta vatikániak lefogják a kezét. Ugyanezek a sötét vatikáni fasiszták kényszerítették őt, hogy találkozzon Zorbánnal. Persze Ferenc ügyes volt: udvariasan ugyan, de jól beolvasott a fasiszta Magyarország vezetésének!

A keresztény cionizmus most nem tudott képbe jönni. Az is vicces pillanat volt pár éve, amikor a Mester nem tudott mit kezdeni Netanjahu Zorbán-pártolásával. Óvatosan elkezdte szidni ekkor Izrael vezetését, mire azonban rajongóinak fele (a zsidó felük) látványosan ott hagyta a blog kommentszekcióját.

Időközben a ballib jelöltek száma 1-gyel csökkent.

Élőben nem néztem a vitát, de pár nappal később sikerült végignéznem. Íme mit láttam.

Először is, ez nem vita volt, gyakorlatilag ugyanazt mondták, kicsit másképp.

Messze a legbutább Márki-Zay, ez most éles helyzetben kiderült, pedig a pálya nehéz volt, Fekete-Győr méltó ellenfele volt a butaságban.

Stílusban ő az, aki úgy beszél, mintha felolvasó gép lenne. Emiatt gyakorlatilag elalvásra hív fel, nagyon nehéz követni, még akkor is, ha mond valami értelmeset.

Fekete-Győr egyszer csúnyán felsült a Partizán-nagyinterjújában, abból láthatóan tanult, így most sikerült elkerülnie a legbutább címet, azt nagylelkűen átadva Márki-Zajnak.

Fekete-Győr sokat halandzsázott emellett. Mészáros rossz nagytőkés, mert szerinte "bűnöző", viszont a cseh nagytőkés az jó, mert "versenyképes". Ősi 90-es évek kezdeti SZDSZ-es baromságok. A pszichológusa felkészítette őt, tartsa a fejét mereven és a kezeit mozgassa, ez határozottság érzetét kelti. De így is, szánalmas jelenség, az ember szinte drukkol neki, fejezzen már be legalább egy értelmes mondatot!

Ami mindenki egyesít: jogállam építése a jogállamiság megsértésével. A törvény nem számít, mert "gúzsba köt". Vicces. Ebben Karácsony volt a legközelebb a valósághoz, láthatóan ő az egyetlen, aki beszélt már alkotmányjogásszal, így láthatóan csak amolyan "ünnepélyes" szinten tekinti alkotmányellenesnek az alkotmányt, minden alkalommal elterelte az ügyet az "elszámoltatás" felé. Magyarul: Karácsony az egyetlen, aki ha esetleg - ne adj Isten - kormányfő lenne, joggal hivatkozhatna arra majd, hogy ő nem ígérte az alkotmány azonnali eltörlését.

Karácsony láthatóan a "nyugodt erő" szerepét játssza. Mindenképpen a legenyhébb volt. Ez még bajt okozhat neki, a ballib keménymag szavazók körében. Úgy tűnik, ő már az igazi választásra keszül, annyira biztos, hogy ő lesz a nyertes, ezzel magyarázható, hogy ő volt a legenyhébb a "diktatúra" ostorozásában.

Jakab ismét bizonyítja, ő tényleg semmihez se ért. Még Márki-Zay is ért valamihez, míg Jakab csak ahhoz, hogyan kell agresszív stílusban beszélni. Egyszerűen mást nem lehet mondani róla, nincs mit.

Profiságban természetesen Dobrev a nyerő. Ő az, aki képes abszolút nyugati politikusként viselkedni (ez nálam nem dicséret!): bármikor bármiről képes kerek mondatokat mondani, nem lehet semmivel zavarba hozni, használja a női érzelmi erőt, de nem túlozza el, a legnagyobb butaságot is képes szakmai szövegbe csomagolni, s sose teljesen kategórikus, mindig hagy magának kiutat. Mindezek miatt a legveszélyesebb is. Szerencsére a férje miatt esélytelen.

Gyerek és kora kamaszkorom - sőt későbbi kamaszkoromban is, de akkor már ennyire kizárólagosan - fő hobbija a földrajz volt.

Az intelligens aspergeresek egyik jellemzője, hogy van valami mániákus kedvenc témájuk. Ismertem olyat, aki fejből ismerte az összes vasútvonalat Európában, egy másik az összes nagy csatát tudta hadvezérekkel együtt, de egy focirajongó aspergerest is ismertem, ő meg minden focicsapatot ismert, de nem ám úgy, hogy tudta pl. ki játszik a Real Madridban - ilyet egy normál focirajongó is simán teljesít -, hanem pl. harmadosztályú falusi olasz csapatok témában is naprakész volt.

Én ilyen voltam a földrajzban, elsősorban politikai földrajzban, de a természeti földrajzban is elég "jól" álltam.

Azóta szerencsére javult állapotom, sikerült az agyamból kilapátolni a teljesen feleslegesen megjegyzett adathalmaz egy jelentős részét, de azért ma is képes vagyok még teljesen abszurd kérdésekre választ adni kapásból.

Miért mondom, hogy "felesleges"? Mert ha az ember felesleges adatokat tud kapásból, nem marad agyi kapacitása a dolgok magyarázatára, a lényeg átlátására. Persze, nyilván kellemes, ha az embernek nem kell uténi néznie mindennek, de ebben nagyon fontos határt húzni: egyes adatokat nem szabad megjegyezni, csak azt kell tudni, az adott adatokat hol lehet megnézni. Ma is néha ha érdekes adatokat látok, különösen ha szép táblázatban, nagy a kísértés, hogy azokat megjegyezzem, s erővel kell saját magamra parancsolnom "nehogy megjegyezd!".

Nyilván kamaszként ezt még nem így gondoltam, sőt marha büszke voltam magamra, hogy tudok feleleges dolgokat. S még enyhén le is néztem azokat, akik mindezt nem tudják.

Amikor Kubában éltem 1980-1986 között, ez 6 oda- és 6 visszautat jelentett (a magyar kiküldötteknek fizetve volt az első kutazás, az utolsó hazautazás, s minden nyáron az oda-vissza út). A 6 hazautazásból 1 észak felé volt (Montréal), 1 hajóval, 1 kelet felé, de leszállással San Juanban. Viszont 3 közvetlen Havanna-Madrid járat volt, cikkem szempontjából ezek az érdekesek.

Ezek a járatok ideális időben indultak akkor, azaz késő délután, teljes világosságban telt el tehát az első kb. 2 óra, pont az az időszak, amikor van mit nézni az ablakon keresztül. Utána ugyanis órákig nincs semmi, csak a tenger - egészen pontosan 5 óra csak az "üres" tenger, nincs mit nézni, aztán a gép elrepül az Azori-szk-től kissé északra (aki a jobboldali ablaksornál ül, az láthatja a fényeket), majd irány szinte egyenesen nyugat-kelet vonalban az európai szárazföld, ezt jellemzőn Porto (Portugália) térségében éri el a gép, majd onnan még 1 óra Madrid.

Ilyenkor a probléma a fáradtság. Hiszen ekkor az utasoknak a belső órájuk szerint kb. 23 óra, éjfél van, miközben a földön meg éppen kora reggel. Egyszer kicseleztem a rendszert: az utazás előtti éjszakán nem feküdtem le aludni, így másnap délután már mélyen tudtam aludni a gépen, így amikor leszállt a gép Madridban az utasok belső órája szerint hajnali 1-kor, ami azonban helyben reggel 7 volt, mindenki támolygott a fáradtságtól, kivéve engem, aki 6 óra alvás után szintén reggel ébredtem. Amikor Havannában beszálláskor elmondtam több embernek, hogy én már átálltam a madridi időre, nagy röhögés volt a válasz, de aztán leszálláskor már senki se nevetett rajtam, amikor a sok alig mozgó, leragadó szemű ember látta, én pont olyan friss vagyok, mint a helyiek. Olyan is akadt, aki bevallotta, legközelebb követni fogja hasznos példámat.

De visszatérve a repülés első 2 órájára. Nos, ez a közvetlen Havanna-Madrid járatnál úgy ment, hogy a gép Havannából enyhén északkeletre ment, kirepülve Kuba-szigetről ("Kuba" az egyben az ország, az egész szigetcsoport, de csak a legnagyobb sziget neve is), majd délkeletre haladva, végig a kubai partoktól nem messze repül. Ennek pontos okát nem tudom, mert egyébként a legideálisabb vonal az enyhe ellipszis alakú útvonal (a bolygó gömbölyű, emiatt), gondolom, itt a cél a földi kapcsolat fenntartása a lehető leghosszabb ideig. Szóval a gép nem egyenesen északkeletre repült, ezt az irányt csak Kuba-sziget keleti részén vette fel, ahonnan belépés a Bahama-szk. légterébe, majd valahol a Bahamák és a Turks- és Caicos-szk. között kilépés a nyílt Atlanti-óceánra, ahol kezdődik az már említett 5 órányi "üres tenger".

A közhidelemmel ellentétben Kubához a legközelebb nem Haiti van, hanem a Bahama-szk. A Bahama-szk.-hez tartozó kis Cay Lobos sz. és a Kubához tartozó párszor nagyobb Cayo Cruz sz. között a távolság alig 20 km. Mindkét sziget lakatlan, azaz nincs állandó lakossága, de a kubai sziget ma turistagettó, azaz szállodák és strandok működnek rajta, állítólag az egyik legjobb búvár célpont Kubában, személyesen sose jártam ott. Ma már száraz lábbal is el lehet jutni Cayo Cruzra, mert 25 éve híd épült, mely összeköti a fő szigettel. A Cay Lobos szigeten meg semmi sincs, csak egy elhagyott világítótorony.

De maradva a témánál, szóval Kuba északkeleti részénél a repülő hirtelen irányt vált, s elkezd északkeletre haladni, végleg hátra hagyva Kubát.

Itt jön egy nagyon látványos sziget. A Bahama-szigetek legdélibb szigete, a Great Inagua-sz. Az érdekessége: a sziget 20-25 %-át egy édesvízű tó teszi ki. Az egész Karib-térség szegény az édesvízben, így ez a sziget még inkább érdekes. (Mielőtt valaki belekötne: tudom, hogy a szűken vett Karib-térségnek nem része a Lucayai-szigetcsoport, hanem csak a Nagy- és a Kis-Antillák, de tágabb értelemben bele szokás számolni.)

Térképen sokszor néztem, így amikor először láttam "élőben" is 1981-ben, nagy élmény volt. Aztán a következő évben valaki kinéz az ablakon, s azt mondja "a Turks- és Caicos-szk.". A Turks- és Caicos-szk. közismertek, azok is ismerik, akik nem kedvelik a földrajzot, mert ez az egyik nagy ofsór központ. Én meg megingattam a fejemet, majd miután kérdőre vontak, elmondtam, az kicsit keletebbre van, s repülőgép jobb oldalához érdemes fáradni, onnan lesz látható. Meglepő tekintetet kaptam "te ismered fejből a térképet?", mire álszerényen azt mondtam "igen".

A Turks- és Caicos-szk. sztorija is érdekes. Ősi brit szokás, hogy a gyarmataik felett valahogy ki kell bulizni, hogy azok függetlensége után is maradjanak a brit érdekek. Itt ez nyíltan és durván zajlott. A Turks- és Caicos-szk. ugyanis földrajzilag a Lucayai-szigetcsoport szerves része, s a Lucayai-szigetcsoport az a XVII. sz. óta brit gyarmat "Bahama-szk." név alatt (csak a szigetcsoport legdélkeletibb tengerpadjai maradtak spanyol tulajdonban, ezek ma Dominikához tartoznak). De amikor a XX. sz. 50-es éveiben nyilvánvaló lett, hogy a Bahama-szk. független állam lesz, a britek gyorsan leválasztották róla annak délkeleti részét, a terület kb. 5 %-át, s abból külön gyarmatot joztak létre. Így amikor a Bahamák 1973-ben független állam lettek, a Turks- és Caicos-szk. maradt brit. A terület azóta abból él, hogy ide lehet problémamentesen átutalni a máshonnan ellopott, ill. "adóoptimalizált" pénzeket.

Kicsit bulváros lesz, de vicces, így meg kell írni.

A Riposzttól vettem át a videót, de megvágtam és a hangot kicseréltem, mert csak a kép fontos, annak is csak egy része.

Az identitászavaros - mert képtelen eldönteni, hogy zsidó-e vagy nyilas - Jákob fűrer kőkemény testőrei vérebnek vélnek egy kisméretű kutyát, s megküzdenek vele.

Persze amilyen a gazda, olyanok a csicskásai. Sörgősen kényszerkezelésre, s ha ez nem sikeres, likvidálásra szoruló társaság ez.

S az ember belegondol: ezeknek a mocskoknak van valami esélyük megnyerni a jövő évi választást...

Ami a Balkánon a csalga - lásd bővebben róla itt - az Latin-Amerikában a reguetón - angol verzióban: reggaeton -, egy sajátos modern latin-amerikai zenei stílus, a szülőhazája Puerto Rico.

Ahogy a balkáni csalga esetében, zeneileg meglehetősen primitív: gyakorlatilag egyetlen rövid motívum ismétlése, elektronikusan modulálva, melyre ráépül egy ahhoz harmonikusan nem kapcsolódó másik motívum, szintén ismételve. Az eredmény egy könnyen megjegyezhető, utánozható zene. S a legfontosabb: minderre ráépül egy rap stílusban előadott, rendkívül egyszerű szöveg. A téma szinte minden esetben a szex és a szerelem.

Ahogy a balkáni csalga - más nevén popfolk vagy turbófolk - esetében is, a reguetónhoz sem lehet semlegesen viszonyulni: a spanyol nyelvű országokban csak rajongó és gyűlölő tábor van, nagyjából fele-fele arányban. A rajongók szerint ez csak egy érzelmekre ható, szórakoztató zene, nem kell benne semmit se keresni, s eleve sznobizmus mást kutatni egy könnyűzenei műfajban. A gyülőlők szerint viszont ez egy lebutított, primitív zene, miközben az igazi zenének valamiféle üzeneteket kellene közvetítenie, s nem azt, hogy "a női test szexis", hisz ezt úgyis tudja mindenki.

A reguetón érdekessége, egyetlen ember találta ki, ez elég nagy ritkaság zenei műfajoknál, hogy tudni lehet ki a műfaj konkrét szerzője. Nos, itt az alapító atya egy Ramón Luis Ayala nevű, de Daddy Yankee álnevű puertoricói zenész.

A nagy sikerét a következő szám hozta meg majdnem 20 éve. Szinte szürreális, amikor az ember először látja/hallja, különösen ha érti a szöveget is:

A szöveg öszegezve ugyanis kb. az, hogy a csajok állandóan bulizni akarnak, ezért beindítják a motort, de a motorhoz benzin kell. A refrén: "Ő szereti a benzint. / Adj nekem még benzint! / Mennyire imádja a benzint! / Adj nekem még benzint!".

A reguetón persze kiválóan alkalmas a parodizálásra. Nem máshol, hanem az Eurovíziós Fesztiválóan 2008-ban adták elő az első ilyen paródiát. Sajnos akkor ez teljes értetlenségbe fulladt, az európaiak - a spanyolok és a portugálok kivételével - meg se értették mi ez az egész. Spanyolországban persze hatalmas siker volt a paródia, ez volt az egyetlen eset, hogy a dalfesztiválra Spanyolország egy humoristát küldött - egyszerűen a spanyol közönségszavazatakkal ő nyerte meg az indulás jogát.

Persze az Eurovíziós Dalfesztivál az eredeti szöveget letiltotta, azt meg kellett részben változtatni. Íme az eredeti verzió - mely csak spanyol, a fesztiválon angol szöveg is volt -, amivel megnyerte a humorista a spanyol válogatást, a spanyol helyi Eurovízió-válogatás döntéjében:

Természetesen a táncosnők se profi táncosok, hanem a humorista ismerősei.

Az igazi trollkodás az volt, hogy az Eurovíziós Dalfesztivál a spanyol humorista által kitalált reguetón énekes kamu életrajza volt fent. Ami ismét nem érthető a spanyol nyelvterületen kívül: a spanyolországi énekes mind beszédben, mind énekben tipikus latin-amerikai kiejtést használ.

Még korábban elkészítettem a szöveg szószerinti fordítását. Íme:

"Kutyálj*, kutyálj!

A csiki-csiki nagyszerű
Táncolják Kínában és Alcorcónban*
Adj csiki-csikit ennek a kreol lánynak
Mert a csiki-csiki megőrjíti

Táncolja José Luis*
Táncolja Hugo Chávez*
Táncolja Mariano*
Tudod, kedvesem

Táncolják a testvérek
Táncolja a bátyám
Táncolja a mulatt csajom
Kezében a harisnyanadrágjával

S a csiki-csikit így kell táncolni:
Első: a break tánc
Második: a keresztezés
Harmadik: a Michael Jackson
Negyedik: a Robocop

Táncold a csiki-csikit
Táncold a csiki-csikit
Tácolják a heavy metálosok
S szintén a különcök

Táncolják a börtönben
Táncolják a suliban
Táncolja az anyám
S szintén a nagyanyám

Táncolja a pumatigris
Csíkos öltönyében
S János Károly* szól neki:
“Miért nem hallgatsz el?”*

Damián atya ravatalozójában
Csiki-csikit kezdtek játszani és a halott elkezdett táncolni,
Táncolni, táncolni, táncolni”

• Kutyálj - ez ma magyarul inkább "twerkelj" lenne
• Alcorcón – spanyol város, Madrid aglomerációjában
• José Luis – José Luis Rodríguez Zapatero, spanyol szocialista politikus, akkoriban Spanyolország miniszterelnöke
• Mariano – Mariano Rajoy, spanyol konzervatív politikus, akkoriban a legnagyobb spanyol ellenzéki párt vezetője
• Hugo Chávez – Venezuela akkori elnöke
• János Károly – I. János Károly, akkori spanyol király
• “Miért nem hallgatsz el?” – a 2007-es, Chilében rendezett spanyol-latinamerikai konferencián, miután Hugo Chávez venezuelai elnök hosszú perceken keresztül sértegette Spanyolországot, az egyébként hidegvérű I. János Király kilépve a diplomatikus stílusból, hangosan félbeszakította Chávezt a “Miért nem hallgatsz el?” mondattal, majd mérgesen elhagyta a tanácskozás helyszínét.

Viszont pár éve egy 92 éves spanyol humorista még viccesebb dolgot csinált: elmondta, hogyan kell 30 mp alatt reguetón számot csinálni:

Röviden leírom:

• egy ritmus kiválasztása,
• szövegírás: mivel minden szám ugyanarról szól, a szókészlet véges, ezzel a szónégyzettel több ezer dal írható, pl. anyu (szleng: itt "csaj" jelentésben) + én tudok + beindítani téged + hajnalig + félelem nélkül,
• latinosítás: egy egyszerű trükk, minden r-ből l-t csinálni (valójában ez csak a Puerto Ricóban beszélt spanyolra igaz),
• autotune segítségével, hogy a hangod olyan legyen, mint Cheré,
• kész is a nyári sláger.

A kész mű szövege gyors fordításban:

Be akarlak indítani, bébi
Be akarlak indítani, bébi
Be akarlak indítani, bébi
Bébim, kicsim

Én szeretem a taka-takát
Ő szereti a taka-takát
S én vagyok az apuci, aki rád támad
S te vagy az apuci, aki engem letámad

Anyu, szóval veszélyben huncut leszel
Vedd le azt az öved, s gyere a nyugágyamhoz
Nincs szükségem Instagramra a flörtöléshez
Inkább pihenés és egy szék kell nelem, s brutális rap számot csinálok neked

Látod hogy dobog a szívem
Ez azért van, mert felmegyek a Sintrón* tetejére
Már 90 vagyok, és az öv nem tart össze
De ettől még tverkelhetek neked
Mi tetszik a szép apucinak?

Felejtsd el Ibizát, felejtsd el New Yorkot
A buli fővárosa Benidorm
Felejtsd el Ibizát, felejtsd el New Yorkot
A buli fővárosa Benidorm
Persze, hogy igen, édesem!

• fogalmam sincs mi az a Sintrón, rákeresve valami gyógyszert találtam, szóval ezt a sort nem értem

Napok óta képtelen vagyok abbahagyni a ballib összefogdosás klipjének nézését, naponta átlag 5-ször megnézem. De mindig találok benne valami új röhögni valót.

Az alapötlet szerintem az lehetett: a kényszeres aláírók most megzenésítve írják alá tök ugyanazt, amit mindig immár 30 éve: hogy Európa, Európa! és kussoljanak a bunkó mucsamagyarok, meg jöjjenek végre a ballibbant kamufüggtelen szakértők. Szóval én el is neveztem magamban a művet: a Kényszeres Aláírók Gágogni Hívnak.

A mű első felében szolíd dallam alatt debilen mosolyogva sétálnak emberek ide-oda, persze kizárólag a ballib kiválasztottak klubjának tagjai, miután egy a "rabszolgatörvény" által elnyomott kamutakarítónő mérgesen takarít, gondolom ő képviseli az egész társulatból az egyetlen embert, aki valaha dolgozott életében. Aztán a társaság egyik része bedrogozik, ok nélkül ugrál fel-alá, majd egy aktivista hangosbeszélőn üvöltésbe kezd. Arra tippelek, hogy az aktivista a 2018-as Gulyás Marci, de a 2021-es Gulyásnak már akadt annyi esze, hogy nem vállalta saját maga eljátszását.

Aztán hepiend: miután az aktivista ráolvasta Zorbán szemére bátran minden bűnét - amitől Zorbán nyilván azóta retteg -, általános jó hangulat uralkodik el az egész társaságon. Gondolom, mindenki örül, hogy vége a forgatásnak, s lehet menni a pezsgős-kaviáros svédasztalhoz.

Komolyan mondom, ehhez képest Gurcsány 2006-os Igen! Igen! dala egy remekmű volt. Azon is lehetett nevetni - lásd az "Én nem ígérem, hogy a gond mind kikerül, de figyelek rád, és ami fontos, sikerül" gyöngyszemet belőle -, de ennyit azért nem.

Amit nem értek: miért bojkottálta Lukácsi Katalin a neves eseményt. Pl. - ahogy ezt szokta -szolídan vetkőzhetett volna a háttérben így tiltakozva a "diktatúra" ellen. Rettegek is emiatt, nehogy a végén kiderüljön, hogy a Zorbán kilóra megvette a Katit, s majd legközelebb egy fideszes gyűlésen fogjuk látni őt teljesen felöltözve, így téve hitet a zorbánizmus mellett!

Reméljük a következő verzió már kreatívabb lesz. Pl. megjelenhetne benne egy Gyurcsánynét éljenző kiábrándult fideszes, meg Ritfalvi Perinta, amint felkoncol egy papnak öltözött statisztát.

A másik: amióta megszületett a Wag the Dog című film 25 éve, ezt a műfajt nagyon óvatosan kell kezelni, mert nagyon könnyen röhejbe fullad. Ahogy most is.

A 6 jelölt rövid jellemzése. Mint az iskolában.

Fekete-Győr azaz Mindenfeketeéletszámít-Győr - ő az a tanuló típus, aki azt hiszi halandzsázással minden megoldható. Pedig nem eléggé intelligens ahhoz se, hogy tudja, hogyan halandzsázzon egy adott konkrét helyzetben.

Gyurcsányné azaz az Okos és Nyelveket Beszélő Szakember Nő - ő ért mindent, de tudja, nem ez a fontos, hanem a tanárnak kell mindig megfelelni.

Jakab azaz Jákob fűrer - ő az a tanuló típus, aki megver mindenkit, aki nem fogad neki szót. Komolyan hiszi, hogy tudás semmihez se kell, minden csakis az agresszívitáson múlik.

Karácsony azaz KariGeri(nctelen) - ő a kitünő tanuló, aki képes bármit bemagolni, de semmit se ért.

Márki-Zaj azaz a félnótás - azt hiszi, amit nem tud, az nem is fontos. Semmilyen új tudást nem hajlandó befogadni, sőt megsértődik, ha bárki tudást akar átadni neki.

Pálinkás azaz a szórakozott professzor - akkora balek, hogy még azt is őszintén bevallja, amit meg se kérdeztek tőle. Persze ő már tanulóként is tanár volt.

Hogyan változott a történelem során az egyes kontinensek súlya lakosságuk szerint.

Figyelembe kell persze venni az egyes földrészek nagyságát is. Ha Európa 1 rész, akkor a többi földrész:

• Afrika: 3 rész,
• Amerika: 4 rész,
• Ázsia: 4,5 rész,
• Óceánia: 1 rész.

Óceánia kihagyható az elemzésből, mindig jelentéktelen volt, lakosságának aránya 1 % alatt volt, s az előrejelzések szerint 2100-ra éppen eléri stabilan az 1 %-ot, s ennél több nemigen várható.

Ázsia mindig az első volt, csak az változik, mennyivel első. Ázsia fő "titka" a rizs. Mint ismert, a világ 3 nagy élelmezési zónára osztható: búza, kukorica, rizs, s az utóbbi adja a legjobb termésarányt. A búza termésaránya csak a XIX. században lett magas, ma 1:40 körüli, de ma is elmarad mind a kukricáétól, mind a rizsétől, míg voltak időszakokok, amikor 1:3 volt az átlag. Míg a rizsé már az ókorban is nagyobb volt, mint ma a modern búzáé.

Az előrelzések szerint Ázsia lakosságaránya e század második felében fog az 50 % alá esni, de ennek egyetlen oka, hogy míg Ázsia 2050 körül el fogja érni a csúcspontját, addig Afrika esetében ez csak a XXII. sz. közepén várható. (Míg Európa már a XX. sz. második felében elérte lakosságcsúcsát.)

Amerika esetében a legfeltűnőbb: 350 év kellett a "felfedezés" okozta lakosságvesztés gyógyításához. Csak a XVIII. században sikerült újra elérni a XVI. sz. eleji népességszámot.

Afrika a legnagyobb növekedő. Még a XX. sz. közepén is azonos lakosságszáma volt, mint Európának, ma viszont már majdnem a duplája, s 2100-re a 8-szorosa várható! Az ok: a drasztikusan javuló egészségügy, az alacsony urbanizáció, s a szegénység. 2100 utánra nincsenek megbízható előrejelzések, de valószínű, hogy 2120 körülre több afrikai, mint ázsiai lesz.

Európa meg tulajdonképpen visszatér oda, ahol volt: a legkisebb kontinens a 4 közül (Óceániát nem számítva). Európa tulajdonképpen a XVI. és a XX: sz. között egy kivételes emelkedést mutatott, ennek oka: a gyarmatosítás, a műszaki fejlődés, de ennek hatása a XX. sz. közepén elmúlt.

Ha fajilag vetjük fel a kérdést, 2100-ben minden harmadik ember a Földön Afrikában élő néger lesz.

Ami a városokat illeti, az előrejelzések szerint 2100-ben egyetlen európai vagy amerikai város se lesz a 10 legnépesebb város között. Jelenleg a legnagyobb 10-ben 1 európai (Moszkva), s 3 amerikai város (Mexikó, New York, São Paulo) van.

2100-ben a 3 legnagyobb város Fekete-Afrikában lesz.

Még a precovid kor élménye: hosszú zakatolás a villamoson, 20 megállót is utaztam akkoriban szinte napi szinten.

Ilyenkor az utasok nagy többsége munkába menő kisember. Ülnek, s néznek maguk elé unottan. Ráadásul ez már a B csapat, az értelmiségiek, pontosabban az irodai munkásság. Az A csapat, a fizikai dolgozók elfárasztják izmaikat, nincs idejük gondolkodni se, így kisebbnek érzik a problémát.

Furcsa, de ez van, az elnyomottabb kevésbé elnyomottnak érzi magát. De ez nem egyedi jelenség. Amikor a középkori Európában mindenki gabonakását, krumplit és kenyeret evett, s olcsó fröccsöt ivott hozzá, ünnepeken fogyasztva csak húst, gyümölcsöt, rendes bort és sört, kevésbé érezte magát az átlagember rosszul, mint amikor a XIX. században megjelent a nagy bőség, csak éppen a legtöbbeknek nem volt rá pénzük. A relatív negatívum mindig rosszabb az abszolút negatívumnál.

Szóval az irodai dolgozó nem fárasztja ki magát fizikailag, marad ereje gondolkodni. Így még jobban átlátja: amit csinál, annak szinte semmi értelme, s az egész életvitele abszurd.

Az egyik ok, amiért elkezdtem állandóan kocsival járni munkahelyre ez volt: meg akartam magamat kímélni az életgyűlölő kisemberek látványától. Nem, nem hibáztatni akarom őket, jogosan van bennük ez az érzée, de azt vettem észre, rám is kezd átragadni. Ami pedig kezdte rontani ihletemet. A rossz oldala: így kevesebb impulzust kapok a kisemberektől.

Mi történik az ember halálakor?

Az evilágból való kilépés véglegesedése azzal jár, hogy az egyén egy teljesen sötét kockába kerül, mely azonban végtelen méretű. A halott teljesen élőnek érzi magának, viszont minden testi igénye hiányzik.

Maga körül ebban az állapotban az ember csak a sötétséget látja, de ez nem félelmetes sötétség. Egyedül maga alatt lát fényt: ez olyan mint egy társasjáték kartonja. Azon aztán látja teljes evilági életét, annak minden elemével.

A halott lassan ráébred az az élet egészen más volt. Lassan elvész a gondolati kapcsolat is a "társasjátékkal". A halott agya kitisztul.

Ami aztán jön, az már e tiszta állapot elérése után következik. Nyilván maga a kitisztulás időtartama különböző, egyénfüggő.

Van egy makacs mítosz arról, hogy az indiánok ki lettek irtva. Ezért most pár adat.

A teljes amerikai kontinens lakossága 1500-ban 50 millió körül lehetett, ebből 25 millió az azték birodalom (a mai Mexikó középső része), 10-10 millió az inka birodalom (a mai Peru, Nyugat-Ecuador, Bolívia, Észak-Chile területén) és a több tucatnyi maja állam (a mai Guatemala, Honduras, Salvador, Belize, s Mexikó déli és keleti része), s 5 millió minden más, ez utóbbi a "vadon" élő, azaz az államiságot el nem érő társadalmakban élő indiánok.

Jelenleg a teljes amerikai kontinens lakossága kb. 1 milliárd fő, azaz pont a húszszorosa.

Azt hiszem, elég végignézni átlagos latin-amerikaikat, hogy az ember észrevegye bennük az indián elemet, de íme az adatok.

Amerikában jelenleg 40 ország van, ebből 35 "helyi", 5 pedig európai ország, melynek területe van az amerikai kontinensen. Az utóbbi 5 közül 2 azonnal kizárható:

• Dánia: hiszen amerikai területe (Grönland) történelmileg és kulturálisan teljesen eltér Amerikától, többek között sose éltek itt indiánok,
• Portugália: csupán földrajzi érdekesség, hogy az Azori-szk. két legnyugatibb szigete Amerikához tartozik, de ez mind történelmi, mind kulturális értelemben Európa.

Az egyes régiók nagyon különbözőek etnikailag és történelmileg is, így érdemes őket külön kezelni.

A legegyszerűbb a Karib-térség esete, ez ma kb. 45 millió fő, azaz az összamerikai lakosság 4 %-a. Ez az európaiak által legkorábban felfedezett terület. Eleve gyéren lakott volt, alacsony szintű társadalmi szervezettségben élő népekkel. S ez a terület, ahol valóban volt őslakos-irtás. Még nem voltak hatályban az indiánokat védő spanyol törvények (ezeket 1542-ben hozta meg a spanyol király), így a spanyol telepesek gyakorlatilag fogyóeszközként tekintettek az őslakosokra. Természetesen itt is a természetes halál volt a fő halálozási ok, nem a kegyetlenkedés, de az indiánokra erőszakolt kényszermunka tovább növelte az egyébként is magas halálozási arányt. Végülis éppen az indiánok kihalása szülte meg az ötletet, hogy néger rabszolgák legyenek betelepítve a helyükre.

A legnagyobb karibi szigeten - Kubában - 50 év alatt kb. 300 ezer indiánból 3 ezer maradt meg az indián törvények bevezetésekor. Ma persze turistáknak mutogatni szoktak kubai indián falvakat, de ezek amolyan skanzenek valójában (pl. Baracoa városban, Guantánamo megyében), nagyjából mintha Magyarországon valaki besenyő településeket kezdene reklámozni.

Ma a Karib-térség gyakorlatilag indiánmentes zóna. Ténylegesen csak genetikai maradványok vannak, se indián, se kevert fajú közösségek nincsenek. Az indiánok száma jellemzően nulla itt, s ha több ennél, akkor is messze 1 % alatti, ami szintén jellemzően kevert népesség.

Az egyetlen kivétel Dominica (a Közösség, nem a Köztársaság), ahol valami csoda folytán fennmaradt az ország keleti partvidékén egy indián törzs, ma az összlakosság kb. 3-5 %-át teszik ki.

A kontinentális Közép-Amerikában egészen más a helyzet. A lakosság kb. 170 millió fő. Az egyes országokban a helyzet:

• Belize - indián lakosság: 18 % - kevert indián-fehér lakosság: 53 %,
• Costa Rica - indián lakosság: 3 % - kevert indián-fehér lakosság: 15 %,
• Guatemala - indián lakosság: 44 % - kevert indián-fehér lakosság: 52 %,
• Honduras - indián lakosság: 6 % - kevert indián-fehér lakosság: 87 %,
• Mexikó - indián lakosság: 30 % - kevert indián-fehér lakosság: 60 %,
• Nicaragua - indián lakosság: 5 % - kevert indián-fehér lakosság: 69 %,
• Panama - indián lakosság: 12 % - kevert indián-fehér lakosság: 65 %,
• Salvador - indián lakosság: 2 % - kevert indián-fehér lakosság: 85 %.

Tehát az egyetlen ország a régióban, ahol az indiánok és a meszticek együtt nem alkotnak többséget Costa Rica. Az oka ennek: ez volt a leggyérebben lakott térség a régióban, s a hatalmas mértékű spanyol bevándorlásban így az őslakos arány jelentéktelen lett a régió többi országához képest.

Észak-Amerikában - lakossága 365 millió - az számok jelentéktelenek. Az USA-ban az indián arány 1 %, Kanadában 3 %, plusz 2 % mesztic.

Dél-Amerika - lakossága 420 millió - 3 régióra osztható:

• ahol gyakorlatilag nincs se indián, se mesztic: ez a 3 Guayana és Uruguay (terméeszetesen ide tartozik a Falkland-szk. is, mely lakatlan volt az európai gyarmatosítás kezdetén),
• ahol jelentős indián és mesztic kisebbség van: Argentína (2 % indián, 8 % kevert) és Brazília (2 % indián, 12 % kevert),
• ahol a többség indián és mesztic: az összes többi ország.

Argentína és Brazília esetéhez hozzá kell tenni az indián és a mesztic lakosság nem egyenlően elosztva él az országban. Brazíliában északnyugaton van a legtöbb indián, s ott valamint északkeleten a legtöbb mesztic. Argentínában pedig délen és északnyugaton él ez a lakosság a legnagyobb arányban.

Ma tehát az amerikai kontinensen összesen kb. 350 millió indián és fehér-indián keverék ember él. Az összlakosság harmada.

Afganisztán és az USA ottani veresége kapcsán a fősodrú liberális narratíva az, hogy a nagylelkű USA mindent megtett, de a bunkómucsai afgánok nem voltak hajlandók segíteni saját magukon, így nem volt mit tenni. S ha követett is el hibát a nagy USA - áldott legyen a neve! -, azt a rohadék Trump követte el, miközben a demokrata Biden hatalmas profi, hibátlan szent ember. Igaz, időnként elalszik tárgyalás közben, de ezt is azért, hogy álmában terveket dolgozzon ki a világ érdekében!

Igenám, de a radikális iszlamisták libbantak nem elégedettek. Hiszen az egyeneságú fejlődés nem mehet visszafelé! Meg hogy hogy nem akarják az emberek a jót? Miért nem védik meg a progressziót? S a nyugat meg hogyan képes aludni ezalatt?

Bevallom, nekem egyre szimpatikusabbak a talibánok. Valahogy úgy vagyok velük, mint a budapesti augusztus 20-i díszmenet vidámparki stílusú dekorációival: első látásra az ember megdöbben, miféle baromság ez, aztán amikor meghallja a ballib megmondóemberek folyamatos öklendezését, hirtelen úgy látja, nem is olyan rondák azok a dekorációk...

Egy tíz nappal ezelőtti cikk. Szánalmas, de őszinte, szóval figyelemre érdemes.

Szóval a neves ballib megmondóember Radnóti Sándor azt mondja, hogy ők a civilizáció, s az ellenvélemény a barbárság.

A barbárság törzsterületén irtózatos az elnyomás állítólag. Ez magyarra fordítva azt takarja: ott nem tehetnek meg bármint a liberális nagyurak és filantróger gazemberek.

Liberális, nyugati gőg ez, semmi más.

Pedig a nyugati szemétcivilizáció elleni ellenállás nem barbarság, szimplán egészséges önvédelem.

De nyugodtan nevezzenek minket a liberálisok barbároknak, semmi gond. Vállaljuk büszkén, hogy liberális értelemben barbárok vagyunk.

Ami pedig a radnótikat illeti, egy egészséges társadalomban nemhogy ők a megmondóemberek, hanem legfejebb egy megtűrt törpe kisebbség.

Melyek azok a területek, melyek "gyarmatgyanúsak"?

Alapvetően ez 2 kategória:

• melyeket az azt birtokló állam speciális státuszúként kezel, azaz a jogrend ott nem azonos azzal, ami az állam "normál" részén,
• ahol nincs ugyan speciális státusz, de területileg jelentős távolságra fekszik az ország fő területétől (itt eleve nem veszem figyelembe azokat az eseteket, ahol ez a távolság arányosan kicsi).

Íme a teljes lista:

• Angola:
  • Cabinda;
• Ausztrália:
  • Ashmore- és Cartier-szk.,
  • Heard-sz. és McDonald-szk.,
  • Karácsony-sz.,
  • Korall-tengeri-szk.,
  • Kókusz-szk.,
  • Norfolk-sz.;
• Azerbajdzsán:
  • Nahicsevan;
• Brunei:
  • Temburong;
• Chile:
  • Húsvét-szk.;
• Dánia:
  • Feröer-szk.,
  • Grönland;
• Egyesült Királyság:
  • Akrotíri és Dekélia,
  • Anguilla,
  • Bermuda,
  • Brit Antarktiszi Terület,
  • Brit Indiai Óceáni-szk.,
  • Brit Virgin-szk.,
  • Dél-Georgia és Déli-Sandwich-szk.,
  • Falkland-szk.,
  • Gibraltár,
  • Guernsey,
  • Jersey,
  • Kajmán-szk.,
  • Man-sz.,
  • Montserrat,
  • Pitcairn-szk.,
  • Szent Ilona, Ascension és Tristan da Cunha,
  • Turks- és Caicos-szk.;
• Finnország:
  • Åland-szk.,
• Franciaország:
  • Cliperton-sz.,
  • Francia Déli és Antarktiszi Terület,
  • Francia Guiana,
  • Francia Polinézia,
  • Guadeloupe,
  • Martinique,
  • Mayotte,
  • Réunion,
  • Saint Barthélemy,
  • Saint Martin,
  • Saint Pierre és Miquelon,
  • Új-Kaledónia,
  • Wallis és Futuna;
• Hollandia:
  • Aruba,
  • Bonaire,
  • Curaçao,
  • Saba,
  • Sint Eustatius,
  • Sint Maarten;
• Horvátország:
  • Dubrovnik-Neretva;
• Kelet-Timor:
  • Oecusse;
• Norvégia:
  • Bouvet-sz.,
  • Jan Mayen.szk.,
  • Svalbard;
• Oroszország:
  • Kalinyingrád;
• Portugália:
  • Azori-szk.,
  • Madeira;
• Spanyolország:
  • Ceuta,
  • Kanári-szk.,
  • Melilla;
• USA:
  • Alaszka,
  • Amerikai Szamoa,
  • Amerikai Virgin-szk.,
  • Baker-sz,,
  • Északi-Mariana-szk.,
  • Guam,
  • Hawaii,
  • Howland-sz.,
  • Jarvis-sz.,
  • Johnston-atoll,
  • Kingman-zátony,
  • Midway-szk.,
  • Navassa-sz.,
  • Palmyra-atoll,
  • Puerto Rico,
  • Wake-sz.;
• Új-Zéland:
  • Cook-szk.,
  • Niue,
  • Tokelau.

A listámon nem szerepelnek azok a határmenti kisebb exklávék, melyek történelmi okokból kerültek nem messze az anyaországtól. Ilyenek vannak a belga-holland, a német-svájci, a spanyol-francia, az olasz-svájci határon, valamint Omán és az Egyesült Arab Emirátusok határán. (Korábban 100 feletti ilyen eset volt az indiai-bangladesi határon, ezeket pár éve mind megszüntették.) A nagyobb hasonló eseteket viszont beletettem a listába.

A listáról zárjuk ki először azokat, melyek nyilvánvalóan nem gyarmatok, hiszen nincs és sose volt állandó lakosságuk. Ezek:

• Ausztrália:
  • Ashmore- és Cartier-szk.,
  • Heard-sz. és McDonald-szk.,
  • Korall-tengeri-szk.;
• Egyesült Királyság:
  • Brit Antarktiszi Terület,
  • Dél-Georgia és Déli-Sandwich-szk.;
• Franciaország:
  • Cliperton-sz.,
  • Francia Déli és Antarktiszi Terület;
• Norvégia:
  • Bouvet-sz.,
  • Jan Mayen.szk.;
• USA:
  • Baker-sz,,
  • Howland-sz.,
  • Jarvis-sz.,
  • Johnston-atoll,
  • Kingman-zátony,
  • Midway-szk.,
  • Navassa-sz.,
  • Palmyra-atoll,
  • Wake-sz..

Most zárjuk ki azokat a közeli exklávékat, ahol történelmi okokból az illető terület kissé távol maradt a fő területtől:

• Angola:
  • Cabinda: 40 km-re található a fő angolai területtől, a felsoroltak közül az egyetlen, ahol létezik szeperatista mozgalom, mely szeretne elszakadni Angolától. 1956-ig Cabinda önálló portugál gyarmat volt, azaz önálló identitása volt, s ez megmaradt a függetlenség után is. Tehát ez eddig az egyetlen gyarmatgyanús.;
• Azerbajdzsán:
  • Nahicseván: A határok megállapítása a szovjet időkben történt, amikor ennek nem volt még gyakorlati jelentősége, így Szovjet Azerbajdzsán 2 részre volt osztva, a nyugati Nahicseván, a keleti a fő rész, köztük örmény területtel. Ma Azerbajdzsán legfejlettebb része Nahicseván, a csak Nahicseván miatt létezik közös azeri-török határ. A lakosság 99 %-ban azeri. Az utóbbi 30 évben Azerbajdzsán két része között szárazföldi úton csak Iránon keresztül lehetett eljutni, a szovjetkori utak az azeri-örmány viszály miatt le voltak zárva. A tavalyi azeri-örmány háborúban aratott azeri győzelem egyik eredménye: az egyik tranzinút megnyílt örmény területen keresztül, orosz ellenőrzés alatt használható ez az útvonal.;
• Brunei:
  • Temburong; Brunei a világ második leggazdagabb országa, nincs elszakadási vágy. Temburong 25 km-mel keletebbre fekszik a fő brunei területtől, a lakosság ugyanaz - sőt a lakosság a két rész közti malájziai területen is ugyanaz. Pár év óta híd létezik a két brunei területrész között a tenger felett, így ma már át lehet haladni köztük határellenőrzés nélkül szárazföldi úton is.;
• Horvátország:
  • Dubrovnik-Neretva: Ez az eset az 1699-es karlócai béke eredménye máig. Az akkori Raguzai Köztársaság nem akart közös határt a vele viszályban lévő Velencei Köztársasággal, mely akkor birtokolta az észak-dalmáciai partvidéket és a közeli szigeteket. Így kettejük között egy kis területrész - Popovo Polje és Neum - a törökökhöz került mint egyfajta ütközőzóna. Később a terület osztrák, majd osztrák-magyar, majd jugoszláv lett, de státusza sose változott meg: sose lett Horvátországhoz csatolva, maradt boszniai terület, bár a lakosság 99 %-a horvát. Ez nem is okozott semmilyen gondot egészen Jugoszlávia széteséséig, akkor azonban hirtelen itt két országhatár keletkezett, s a független Horvátország két részre "szakadt" a kis boszniai területsáv miatt. A horvátok 30 éve hidat akarnak építeni a boszniai területrész kikerülése céljából, a híd építése 3 éve kezdődött, idén szerkezetkész lett, jövőre várható a végleges befejezése. Évtizedes viták folytak erről, a boszniai kormányzat kifogásolta, hogy a horvátok "bezárják" őket a híddal.;
• Kelet-Timor:
  • Oecusse: Itt a kérdés alapja, hogy Timor-sziget egy része holland volt, más része portugál, s a portugál rész két egymással nem kapcsolódó területből állt. A portugál részt megöröklő Kelet-Timor így ma két részből áll. Az egész sziget teljesen vegyes etnikai értelemben.
• Oroszország:
  • Kalinyingrádi terület: A volt Kelet-Poroszország északi része, mely nem a vele fizikailag határos szovjet köztársasághoz, hanem az orosz köztársasághoz lett csatolva a II. vh. után. Ennek eredménye: ma 800 km-re van Oroszország fő részétől. Etnikailag ez egy teljesen orosz terület.
• USA:
  • Alaszka: Ez közismert, megvette az USA Oroszországtól 1867-ben.

Most azokat vegyük ki, ahol a terület távoli, de a lakosság etnikailag nem rendelkezik önálló nemzeti öntudattal, nem létezik semmilyen komoly igény arra, hogy önálló állam legyen.

• Egyesült Királyság:
  • Anguilla: Arról híres, hogy ellenkezett, amikor a britek függetlenséget akartak adni nekik.,
  • Falkland-szk.: Közismert eset. A lakosság arra büszke, hogy brit.,
  • Gibraltár: Az előzőhöz hasonló, bár itt létezik helyi identitás, az csak a briten belüli refionális öntudat.,
  • Guernsey: Gyakorlatilag Anglia része. Történelmi és jogi okokból nem lett hivatalosan csatlakoztatva hozzá.,
  • Jersey: Ugyanaz mint Guernsey.,
  • Man-sz: Ugyanaz mint Guernsey.,
  • Szent Ilona, Ascension és Tristan da Cunha: Pár ezer fős telepes lakosság 3 egymástól távoli szigeten. Gazdaságilag is képtelen lenne a terület önfenntartásra, de igény sincs rá, a lakosság britnek tekinti magát.;
• Finnország:
  • Åland-szk.: A lakosság egyszerűen svéd anyanyelvű finnként határozza meg magát.;
• Franciaország:
  • Saint Barthélemy - Francia telepes sziget. Az egyetlen francia sziget a Karib-térségben, ahol a lakosság zöme nem rabszolgák leszármazottja. Élvezik a francia státuszt, annak negatív oldaláról pedig lemondtak, 2012-ben az EU-ból is kiléptek,,
  • Saint Pierre és Miquelon - Az utolsó észak-amerikai francia "gyarmat". Lakossága fehér telepesek utódai. Gyakorlatilag két lábon állnak: élvezik egyszerre Kanada és Franciország rendjét.;
• Norvégia:
  • Svalbard: Önfenntartásra képtelen norvég terület.;
• Portugália:
  • Azori-szk.: Felfedezése előtt lakatlan volt. Ma jelentős adóügyi kedvezményeket élvez.,
  • Madeira; Ugyanaz, mint az Azori-szk.;
• Spanyolország:
  • Ceuta: A három utolsó afrikai spanyol egyike. Ma már a lakosság jelentős része arab, de az arab lakosság is azért van ott, mert az Észak-Afrikához képes rendkívül magas spanyol életszínvonalat szeretné.,
  • Kanári-szk.: Hasonló, mint a 2 portugál terület esete, de itt létezett eredeti őslakosság, azonban kihalt, s a mai lakosság spanyol telepesek utódai.,
  • Melilla: Ugyanaz mint Ceuta.;
• USA:
  • Hawaii: Eredetileg kényszercsatlakoztatva az USA-hoz, az eredeti kultúra azonban marginális lett, s ma már a lakosság zöme is új betelepülőkből áll.

Méret miatt kizárható területek, olyanok, melyek rendkívül kis lakossággal rendelkeznek, az anyaország nélkül nem tudnának létezni. Valamint olyan területek, melyek gazdasági vagy politikai érdekből választotték a függetlenség elutasítását:

• Ausztrália:
  • Karácsony-sz.: Kétezer fő lakosság.,
  • Kókusz-szk.: Ezer fő alatti lakosság,
  • Norfolk-sz.: Kétezer fő lakosság, az egyetlen mely nagyobb autonómiát szeretne.
• Dánia:
  • Feröer-szk. - A függetlenség komoly esély, eddig gazdasági okokból utasította el a többség.,
  • Grönland - Itt napirenden van a független államiság.;
• Egyesült Királyság:
  • Bermuda - Itt komolyan felmerült a függetlenség ötlete, de ezt eddig a többség mindig elutasította. A fő érv: olcsóbb, ha Anglia fizeti a kül- és hadügyeket.,
  • Brit Virgin-szk.: Az egyik "adóoptimalizációs" sziget. Abból él, hogy máshonnan elvonnak pénzeket az adózás elől. Ehhez nagyobb, biztosabb hátteret ad egy fejlett állam szuverenitása, mely ráadásul gyakorlatilag teljes autonómiát adott.
  • Kajmán-szk.: Ugyanaz, mint a Brit Virgin-szk. esete.,
  • Montserrat: Egy természeti katasztrófa áll a függetlenség útjában. Brit segélyezés nélkül összeomlott volt a terület, a pár évvel ezelőtti hatalmas vulkánkitörés miatt, máig lakhatalan a sziget fele.,
  • Pitcairn-szk.: Az 50-fős lakosság nyilván nem lenne képes önálló államot működtetni.,
  • Turks- és Caicos-szk.: Ugayanaz, mint a Brit Virgin-szk. esete.;
• Franciaország:
  • Francia Guiana - Alapvetően itt a lakosság francia identitású. S a gazdasági előnyök is a függetlenség gondolata ellen hatnak.,
  • Guadeloupe - Mint Francia Guiana esete.,
  • Martinique - Mint Francia Guiana esete. De az összes francia amerikai terület közül itt a legerősebb a függetlenség támogatottsága, viszont itt is kisebbségben van ez az álláspont.,
  • Mayotte - Elutasított a függetlenséget, a Franciaországgal való teljes integrációt választotta,
  • Réunion - Mint Francia Guiana esete.,
  • Saint Martin - Mint Francia Guiana esete.;
• Hollandia:
  • Aruba - A már letárgyalt függetlenségét mondta vissza, pénzügyi okokból. Megelégedett az autonómiával.,
  • Bonaire - Még az autonóm státuszt sem akarta.,
  • Curaçao - Elutasított a függetlenséget, az autonómiát választotta.,
  • Saba - Még az autonóm státuszt sem akarta.,
  • Sint Eustatius - Még az autonóm státuszt sem akarta.,
  • Sint Maarten - Elutasított a függetlenséget, az autonómiát választotta.;
• Új-Zéland:
  • Cook-szk. - Teljesen autonóm, a teljes függetlenséget nem akarja, az új-zélandi állampolgárság megtartása miatt.,
  • Niue - Teljesen autonóm, a teljes függetlenséget nem akarja, az új-zélandi állampolgárság megtartása miatt.,
  • Tokelau - Elutasította az autonómiát is, nemhogy a függetlenséget.

Még hátra van pár kizárandó eset:

• Egyesült Királyság:
  • Akrotíri és Dekélia - Ez de facto egy nagyra nőtt támaszpont, mint terület nem vehető figyelembe. Ha megszűnne atámaszpont, Ciprus része lenne, ami ma is de facto szemszögből..
  • Brit Indiai Óceáni-szk. - Ez is de facto egy nagyra nőtt támaszpont, a specialitása, hogy az őslakosság el lett üldözve. Ha megszűnne a támaszpont, a terület ismét Maurituis része lenne.;
• USA:
  • Amerikai Szamoa - Elutasítja a függetlenséget,,
  • Amerikai Virgin-szk. - Minimális függetlenségi támogatás van, itt az autonómia státuszát érintik csak a viták.,
  • Északi-Mariana-szk. - Többször el lett utasítva a függetlenség, a jelenlegi társult állam státusz nagy támogatást élvez.,
  • Guam - A cél a társult állami státusz elérése.,
  • Puerto Rico - A teljes integráció hívei vannak a legtöbben, azaz legyen a terület teljesjogú USA-állam.,

Mi az ami maradt? Összesen 3 terület, mely Franciaországhoz tartozik:

• Francia Polinézia,
• Új-Kaledónia,
• Wallis és Futuna.

Továbbá a Húsvét-szk.

Ezek azok, melyekben jelentős a függetlenség támogatottsága. S ez sikeres is lett volna, ha nem lenne mindegyikben jelentős betelepült francia lakosság, mely érthetően függetlenség-ellenes. Nem véletlen, hogy ez az a 3 terület, melyet a francia hivatalos politika is "speciálisnak" tekint. Wallis és Futunán a francia közigazgatás elismeri a helyi 3 törzsi királyságot, Francia Polinéziában a helyi zászló a franciával együtt hivatalos, Új-Keledóniában pedig a legutóbbi függetlenségi népszavazáson 53:47 arányban lett elutasítva a függetlenség (az 54-tagú helyi parlametben pedig 26:25 az arány a függetlenségpártiak javára).

A Húsvét-szk. egy olyan terület, mely az országa többi részétől több ezer km-re van, etnikailag teljesen különbözik tőle.