A ballib agytröszt egyre ügyesebben dolgozik, ezt el kell ismerni. E folyamat vége MZP.
A 90-es évek elején minden nem ballib még nácinak számított. Akkoriban a ballibek teljhatalommal rendelkeztek, így joggal bízhattak abban, sikerül átprogramozni a magyar népet a ballibaizmus előtti feltétel nélküli behódolásra. Olyan, ma a ballibek által manapság teljesen szalonképes embereknek minősített személyek, mint mondjuk Bod-Péter Ákos és Jeszenszky Géza, simán hétpróbás fasisztáknak minősültek. Bod-Péter Ákosnak még az antiszemita státuszt is sikerült akkor elnyernie, erre azzal lett érdemes, hogy egyszemélyben döntött 1992-ben mint az MNB elnöke az akkor kibocsátott forint érmékkel kapcsolatban, pedig hallgatnia kellett volna a "független" szakértőkre, akik mást javasoltak. Aki fiatal és nem élt akkor, annak gyorsan el is magyarázom:
a politikus politikai döntést hoz, a szakértőket nem bírálhatja felül,
aki szerint nem létezik független szakértelem, az hülye,
a "bankár" szó a "zsidó" kódolt verziója,
eleve az antiszemita Csurka is azt mondta "a szakértelem olcsó bolsevista trükk",
tehát a banki független szakértőket azért nem hallgatja meg Bod, mert azok zsidók, azaz Bod gyűlöli a zsidókat.
Elmebeteg szöveg, ugye? De akkoriban ezt teljesen komolyan hangoztatták a ballib megmondóemberek. S az ország egy jelentős része be is vette ezt a marhaságot.
íme egy zsidóellenes érme
Ezekkel az abszurditásokkal elértek a ballibek, hogy azokkal is megutáltatták magukat, akik alapból pozitívan viszonyultak hozzájuk.
A ballibek azonban nem tanultak ebből. Ragaszkodtak elképzeléseikhez, melyek lényege kb. Rákosi elmélete volt, miszerint a magyar nép fasiszta, vagy ahogy az agyalágyult kanadai blogger Ákos Kertész mondta, "a magyar genetikusan alattvaló", ami azt jelenti: nem hajlandó önkéntesen tisztelegni a Kertész-féléknek, hanem "hibásan" szavaz.
2010 után kezdtek rádöbbenni a ballibek, ez sehová se vezet. Előbb meg lett bocsátva a Jobbiknak, pedig korábban aláírásgyűjtás volt az 1947. évi békeszerződés alapján való betiltására. Aztán hirtelen megszűntek fasisztának lenni a Bod-Péter Ákos és Jeszenszky Géza félék.
Én azt hiszem, MZP a folyamat vége. Egyenesen vezérré lett ütve egy külsős ember, akinek egyes kérdésekben olyan a véleménye, ami miatt 25 éve még antifasiszta tünti szerveződött volna.
Az autóhirdetések trükkjei közismertek. Bulgáriában minden második használtkocsi hirdetés úgy szól, kicsit eltúlozva, hogy előző és eddig egyetlen tulajdonosa 70-éves német özvegy nyugdíjas tanárnő volt, aki gyakorlatilag nem is használta kocsit, kivéve persze, hogy mindig lelkiismeretesen időben elvitte szervizbe a szervizkönyve naprakészen tartása céljából. Ezért van az autó kiváló állapotban, alig 30 ezer km-es órával, annak ellenére, hogy kora 12 év.
Nem gondoltam volna, hogy a kutyahirdetésekben is hasonló a helyzet.
Tavaly elhatároztuk, ismét lesz kutyánk. Két macska és két papagáj már volt. S ezúttal legyen a kutya kisméretű, korábban szibériai höszkink volt, majd egy keverékünk (apa: rotvájler, anya: höszki).
Először beszereztünk egy minicsit (chihuahua), ami egy ősi azték kutyafajta. Aztán arra gondoltunk, ne legyen egyedül, kell egy társ is. Rossz a tapasztalatunk az egyedüli kutyával, a rotvájler-höszki keverékünk pl. nem volt hajlandó ember nélkül a lakásban maradni: amint az utolsó ember is elhagyta a lakást, a kutya ugatni-vonyítani kezdett, s ezt nem hagyta abba ember érkezéséig. Ráadásul a kutya - vicces módon - mindkét szülője "nyelvét" kiválóan beszélte, szóval 1 per rotvájler típusú ugatás után jött 1 perc höszki típusú vonyítás, s így váltogatva a végtelenségig.
Tehát megelőzendő az ugató csi jelenséget (hiába törpekutya, a hangja erős), új kutyát választottunk mellé. Először jorkit - jorksíri terrier - választottunk, de aztán látva a magas árakat, jobban átgondoltunk, így a pomit (pomerán, pomerániai törpe spicc) választottuk. Találtunk is egy szimpatikusan kinéző kutyát a neten, a tulaj elküldte a kutya apjának képét is: színtiszta pomi.
Akkor még nem gondoltam végig, miért nincs kép az anyáról. De elmentünk a kutyáért, meg is szokta 2 nap alatt az új környezetet. Én kifejezetten jó kapcsolatot alakítottam ki a kutyával, pl. minden este alaposan megtisztítja a nyelvével mindkét fülemet, de már az is megesett, hogy videokonferencia alatt az ölembe ugrott és bekapcsolódott a konferenciába.
Lassan azért kezdett világossá válni: ez a kutya nem igazi pomi. Átnézve a fajtajellemzőket, ráébredtünk: ez egy pomcsi, azaz pomi és csi keveréke, azaz az anya egy csi lehetett. Szóval kaptunk pomcsit pomi áron.
Dehát végülis nem gond, nem vagyunk fajtamániások, a kutya pedig nagyon kedves. Szóval bár nem 70-éves német özvegy nyugdíjas tanárnő az előző tulaj, a kocsi tényleg kiváló állapotú.
Pár éve történt. Vita a korkülönbségről a párkapcsolatban.
Azt mondja egy haver, ő megunta a feleségét szexuálisan, nem élvezi, sőt eleve nehéz az egész, magyarul: szugerálnia kell magát előzőleg, hogy képes legyen szexre. De ha lenne egy fiatal nő, akkor az milyen jó is lenne!
S a haver lépett, lett új felesége, a gyerekei korosztályából. Nem volt nehéz, a haver pénzes volt, szóval könnyű volt beszervezni a feleségjelöltet.
Én mondtam neki, ebből baj lesz, minden erkölcsi szempontot félretéve is. Lehet, hogy egy új nő képes lesz őt felizgatni, de ez ideiglenes jelenség, mert amint megszokja, vissza fog jönni a régi probléma, de immár egy olyan nő lesz a partnere, aki nem lesz megértő vele szemben.
Persze igazam lett. Fél év az új házasságban, s a haver mondta, mekkora hülyeséget csinált. S ez még a Viagra kora előtt volt, azaz nem is létezett gyors megoldás. A haver egyenesen elkezdett rettegni a szextől, ami csak tovább növelte a problémát.
Bár most ez a gyors megoldás még veszélyesebb: a Viagra és társai huzamosan használva egészségkárodást okoznak.
Nyilván persze egyéni kérdés: van aki gyereket csinál 70 évesen, s van aki 18 évesen is már impotens.
De azt hiszem, a kis korkülönbség ideális. S szellemileg is. Én beleőrülnék, ha a saját feleségemnek el kellene magyaráznom, mi volt mondjuk 1980-ban, mert csak a történelemkönyvekből tudhatná.
Egyszer a nagyobbik fiam - aki 1988-ban született - megkérdezte tőlem még kamaszkorában ki a fene volt az a Lenin. Hogyan bírnék ki egy vele hasonló korosztályú nőt, aki ilyen kérdést tesz fel. Baromi nehéz olyan emberrel beszélgetni, akinek minden második szót el kell magyarázni.
Személyesen a kérdés engem sose érintett: nekem a feleségem a múzsám, így a barátom elsősorban. Minden más - szex és egyebek - csak bónusz.
2010 vége óta a ballib nyilvánosság erre vár: legyen meg a tökéletes Antiorbán, aki vezeti majd a népet és Orbánt eltakarítja. Ahogy korábban neveztem: a ballib Szupermen.
Az érdekesség kedvéért lássuk az eddigieket! Az ínyencek kedvéért adok linkeket is, ahol ez lehetséges.
2010: Juhász Péter. Fő érdeme, hogy bárhol is jelenik meg vezető szerepben, az a szervezet rövid időn belül összeomlik. Ahol korábban sikeresnek mondható, 20-30 ezres tüntetések is szerveződtek, ott Juhász működése eredményeképpen ezek létszáma 100 fő alá csökken. A végén a sajátjai is megelégelték ezt, s lapátra tették. Ma Juhász mint videoblogger segíti, akaratán kívül, a Fideszt. Érdekesség: még a ballib előválasztás második fordulója előtt beállt MZP mögé, azaz Gyurcsányné ellenében foglalt állást.
2012: a fénykorában 30-fős Hallgatói Hálózat nevű szélsőséges ballib diákszervezet tündöklése, bennük bízott a ballib nyilvánosság, hogy ezek a lánglelkű diákok megdöntik Zorbánt. Tevékenységük kimerült végül abban, hogy pár napig egy előadóteremben laktak az ELTE-n, az ELTE vezetőségének hallgatólagos engedélyével. Mára csak egy blog maradt belőlük, az se túl aktív, utolsó cikkük 7 évvel ezelőtti!
2012-ben még Bajnai Gordon messiás is fellépett. Bajnai a kezdetekben rendkívül sikeres volt, 15 %-ra mérték a közvéleménykutatók, de ezt pár hónapnyi szívós munkával sikerült levinnie 1 % környékére. Bajnai jelenleg csak interjúkat ad néha, teljesen visszavonult, de támogatja MZP-t.
2013: a fő játékos az Éhségmenet volt, melyben többek között ballib multimilliomosk is részt vettek, bizonyára éhezni szerettek volna, fogyókúrás céllal. Az esemény, a hatalmas szervezés ellenére, ezer embert se tudott mozgósítani. Az utolsó aktív ismertebb személyiségük Komjáthi Imre jelenlegi MSZP-alelnök, aki a múlt hónapban hatalmasat bukott a ballib előválasztáson, azaz a sajátjai se veszik őt komolyan.
2013 másik messiása Dopeman, aki olyan bátor volt, hogy megküzdött egy saját maga által készített hungarocell-szoborral! Sorsa rendkívül "szomorú": lassan kiábrándult a ballib szellemiségből, mára a mérvadó ballib körök fideszes videóbloggerként tartják őt számon.
https://www.youtube.com/watch?v=4XngqbJUc7w
legutóbb MZP-paródiával borzalta a ballib kedélyeket Dopeman
2014: az internetadó elleni tüntetés szervezői voltak a kollektív messiás. Aztán amikor Orbánék visszavonták a tervezetet, a tovább tüntetni akarók a korábbi huszadára estek vissza, s az egész véget is ért nyom nélkül.
Ugyanekkor meglett a nagy "civil" messiás is, Tétényi Éva esztergomi polgármester is, aki városa Fidesz-szervezetének fő ellenfele volt. Ő nem volt hajlandó azonban hűséget fogadni a ballib agytrösztnek, így gyorsan ki lett dobva: nem volt akkor még ugyanis elég a Fideszt nem kedvelni ám. Jelenleg az ATV egyes műsoraiban szokott szerepelni mint ballib civil. A mai események folyamatában beállt MZP mögé.
2015: váratlanul egy volt fideszes lett a messiás, nem is akárki, hanem maga Simicska Lajos. Azzal szédítette évekig a ballib nyilvánosságot, hogy súlyosan terhelő adatai vannak Orbánról. Lassan kiderült, nincsenek ilyen adatai. A 2018-as választások után gyorsan ki is vonult a közéletből.
Megjelent ugyanebben az évben mellékszereplőként egy kisebb fajsúlyú volt fideszes is Szabó Gábor – a neten mint Tuareg ismert - személyében, aki sátortáborozni kezdett a Parlament előtt, időnként egyhetes fogyókúrákkal ütve el ott az időt. Őt gyorsan dobták a ballibek, mert lassan odáig radikalizálódott, hogy a nagytekintélyű ballib politikusokat és megmondóembereket is Orbán-csicskásoknak mondta. Jelenleg apró netes szektavezérként létezik, időnként beszédeket mond híveinek a Facebook-on, immár a felesége profilján, mert a sajátját letiltotta a Facebook erőszakpropaganda miatt. A legújabb időkben MZP támogatója lett.
Nála fontosabb volt azonban Sándor Mária, aki hihetetlen hangszínben előadva nyomta a ballib propagandát. De ő is elkövette azt a hatalmas hibát, hogy próbált önálló is lenni. Emiatt a támogatás elmaradt mögüle. Már nem aktív a közéletben, visszatért eredeti munkájához (ápolónő).
2016 sztárjai többen voltak. Egyrészt ez a Pumukli-féle Tanítanék. Hetekig szervezett tüntetésükre 8 ezer ember ment el. Mára Pukli István – ez Pumukli igazi neve – árulónak számít a ballib oldalon, mert elhagyta saját szervezetét, azt nem akarva átadni a ballib vezetésnek, ezzel a szervezetet gyakorlatilag kivégezte, majd pedig saját pártot alapított, mely nem volt hajlandó összefogni a többi ballibbel. Pártja egyetlen tevékenysége ezután a blogírás maradt, de 4 éve azt se csinálják már. Tulajdonképpen Pumukliék amolyan korai MZP-izét akartak előadni "Zorbán-ellenes igazi jobboldal" szöveggel, de erre 2016-ban még nem volt piaci igény.
Aztán ott voltak a Ligetvédők. Eredeti programjuk: leállítani a Városliget megszépüléset, többek között megvédeni olyan “természeti értékeket”, mint a volt Közlekedési Múzeum melletti lebetonozott, koszos parkoló. (A helyet történetesen kiválóan ismerem személyesen is: 2006-2007-ben oda jártam a kutyáimat sétáltatni.) Annyira kínos volt egész tevékenységük, hogy már kezdetben se támogatta őket a ballib megmondóemberek egy jelentős hányada. Mára maradtak tízen, ismeretlen helyen, nem tudni mit csinálnak.
S még Hosszú Kattinka is megvolt ebben az évben, akit akaratán kívül valakik kikiáltottak ballib felkelőnek. Mára csúnya orbánista árulónak számít a ballib médiákban, aki megérdemli, hogy sportteljesítménye csökkent: ez az isteni bosszú, amiért "lefeküdt" a "diktátornak".
2017 sztárja a Momentum volt, aki megverte Zorbánt olimpiai ügyben. 2018-ra kifulladtak, a parlamentbe már nem tudtak bejutni. Az idei ballib előválasztásban ők érték el a utolsó helyet, szóval azóta tovább zuhantak. Annyi eszük azért volt, hogy gyorsan beálltak MZP mögé, de már a hattyúdalukat élik: Gyurcsány és MZP fogják eldönteni, hány képviselőjük lesz jövőre.
2018 volt MZP megjelenésének éve is, de ekkor még nem volt kikiáltva messiásnak, csak példának. Akkor még nem érett meg a ballib agytröszt arra a felismerésre, hogy saját berkeikből származó emberrel semmi esélyük.
2019-ben váratalanul kiderül: Gyurcsány a ballib tábor vezetője. (Az EP-választások eredménye.) Így elmaradt a messiáskeresés. Innentől elindul az "összefogás" narratíva, melynek eredménye a múlt héten lett meg, a győztes pedig MZP.
Most ő tehát a megváltó, s immár hivatalosan is. 12 évnyi ballib keresés véget ért. S aki most szidja a megváltót, az Zorbán embere, szóval nem szidják, persze a ballibek által el elmebetegeknek tekintett radikál-ballibeket leszámítva, lásd Amerikai Népszava blog.
Annyit mindenképpen el kell ismerni: ezúttal volt annyi eszük, hogy többéves "civilezés" után tényleg egy civilt választottak, ez alatt olyan embert értve, aki nem tartozik köreikbe,
Afféle tanácsnak szánom ezt a Fidesz propagadistáinak. Úgy érzem ugyanis, kizökkentek helyzetükből az MZP-jelenség miatt.
Ha ugyanis nem korrigálnak, nyereséget fognak ajándékozni a ballib ellenzéknek jövő tavasszal.
Jelenleg a Fidesz-taktika az MZP elleni szövegelés és a csodavárás. Ez utóbbi azt jelenti: arra számítanak, hogy a ballibek összevesznek a következő hónapokban. Ez azonban nem valószínű, a fő személyek jó pozícióban vannak, nincs miért botrányt robbantaniuk, a kevésbé fontos személyek pedig nem tudnak komoly botrányt indítani. Szóval ha össze is vesznek, az majd a választások után lesz.
A ballib tábor perifériáján - ezek azok, akik nem elkötelezett ballib szavazók, de inkább arra hajlanak, hogy a ballibek a kisebb rossz a Fideszhez képest - hamarosan csend lesz, s ez jó. Megvolt a győzelem - mert az, hogy MZP legyőzte Gyurcsánynét az bizony éppen ennek a tábornak a győzelme -, de még sok idő van a választásokig, el fog illanni a mámor. Ez ellen egy módon lehet tenni: ha beindul valamiféle MZP-re összpontosított kampány. Ennek ugyanis ellenhatása lenne. Régi "titok" a lejáratási kampánytechnikai tudományból: a legkönnyebben úgy lehet egy ellenfelet diszkreditálni, ha kellemetlen támogatókat szerzünk neki, akik aztán éjjel-nappal dicsérik őt, ez azonnal eltántorítja a támogatók távolabbi részét. Ezt sokan tudják, de ennek fordítottja is igaz: ha valakit az ellenfele nagyon támad, annak növekszik támogatottsága ugyanebben a táborban.
Egyébként bevallom: egy jövő évi ballib győzelem izgalmas és érdekes lenne. Akkora rombolás következne be ugyanis, hogy aztán 20 évig esélytelenek lennének a ballibek ismét. Csak hát kár az országért...
Azaz mégis csak az lenne a jobb, ha nem az történne, amit a címben vizionálok.
Annak idején, még a kommunizmusban, alapvető elméleti kérdés volt, melyik ketrec jobb, a szűkebb vagy a tágabb.
Nyilván ha csak a szimpla élet a kérdés, a tágabb a jobb. Hiszen nagyobb a mozgástér. Azonban magasabb szinten nézve a nagyobb, de korlátozott mozgástér legitimálja a ketrecet, míg a szűk mozgástér nyilvánvalóvá teszi: ez itt egy ketrec, semmi egyéb.
A kemény mellékhatás a jövőre nézve pedig az: az egyik egy tiszta helyzet, a másik meg egy súlyosan ködösített.
Persze akkoriban idealizáltuk a nyugati liberális demokráciákat, azt hirdetve, ott nincs is ketrec. Pedig volt, csak jóval szélesebb volt, sokszorosan szélesebb, mint a miénk.
Én komolyan hittem, hogy a kádárizmus egy jobbfajta kommunizmus. Hiszen az embert békén hagyta a hatalom, ha az nem támadta nyíltan a rendszert, a magánélet szent volt, a fiataloknak az is szabadon engedve volt, hogy nyugati hippiknek öltözzenek, még a KISZ-be se kellett kötelezően belépni (legalábbis Budapesten, a 70-es és 80-as években). Milyen jó is ez így!
Amikor viszont megismerkedtem a 80-as években a szovjet és a bolgár ifjúság életével, kezdtem kételkedni. Bár magam sose voltam se a szovjet, se a bolgár Komszomol tagja, időnként eljártam gyűlésekre. Akkora élmény volt ugyanis, hogy ezt nem lehetett kihagyni: mintha statiszták játszanának szerepeket egy abszurd színdarabban, vagy még inkább: mintha egy bábszínház lenne az egész. Jönnek a fiatalok, felmondják szó szerint a szerepet, s vége. Senki se próbál bármi értelmeset mondani, mindenki ragaszkodik a leírt szöveghez 100 %-ban, semmi egyéni, minden a hivatalos recept szerint. Baromi nevetséges, de egy jó oldalát már akkor észrevettem: az egésznek a komolyan nem vétele a mellékhatás.
Megkérdezni egy szovjet/bolgár komszomolistától, hogy pl. "te miért ezt és ezt mondtad a gyűlésen?" értetlen reakciót eredményezett volna, kb. mint a gyilkos szerepét játszó színésztől megkérdezni miért gyilkolt a filmben - a válasz kb. az lett volna "te hülye vagy? ez egy film, nem a valóság! szerinted tényleg meghalt a színész, aki az áldozatom szerepét játszotta?".
A magyar verzióban viszont a mellékhatás az lett: úgy csinálunk, mintha szabadok lennénk, de persze mi is tudjuk, hogy nem vagyunk azok, így "óvatosak" vagyunk. Az eredmény: öncenzúra. Nos, öncenzúra pl. a bolgár fiataloknál nem létezett: mondták 100 %-ban a kötelező szöveget minden hivatalos alkalomkor, s magánbeszélgetésben meg bármit, a kettő sose keveredett.
A mai nyugaton tapasztalható valami hasonló. Ahol egy korábbi diktatórikus, szinte mindent korlátozó rendszerből lett a mai, ott ma is szabadabbak az emberek. A jó példa Spanyolország,, ahol Franco alatt nagyon korlátozott volt a szólásszabadság. Ennek emléke máig hat, s az emberek olyanokat képesek ma is nyíltan kimondani, amit sok más nyugati nem merne mondani. Ahol ugyanis korábban is liberális demokrácia volt, mely alatt a szólásszabadság folyamatosan szűkült, az emberek tudják maguktól mi az, amit "nem szabad" mondani. Egy spanyol pl. nyíltan kimondja azt is, ha támogatja a migrációt és azt is, ha ellenzi, míg egy német csak akkor, ha támogatja: az ellenzés tabusítva van, ez nyíltan nem mondható ki, csak egy erős "vörös farok" keretében, felvízezve a mondandót.
Ma ott szabadabb a szellem nyugaton, ahol van emlék egy korábbi, erősen diktatórikus rendszerről.
Egyre népszerűbb Korea, most éppen a Squid Game sorozat miatt, de a fiatalok között megjelent egy k-pop kedvelő réteg is.
Nekem viszont Korea 2 okból tetszik. Az egyik nagyon triviális: szerintem a legszebb nem-fehér nők a koreaiak. Annak idején, az 1985-1986-os tanévben volt is egy koreai évfolyamtársam, amolyan tipikus koreai lány. Persze beszélni vele képtelenség volt, az észak-koreaiak nem csak a nyugatiaktól tartózkodtak, hanem tőlünk szovjet blokkbeliektől is. De mindenesetre a mi kampuszunkban tanuló kb. 200 hallgatólány közül a legszebb 5-ben benne volt.
A másik ok a nyelv. Most erről írnék, bár nem is tudok koreaiaul, tudásom kimerül 50 szóban, mindig terveztem tovább menni, azaz megtanulni legalább közepes szinten, de ez eddig sose valósult meg (bár ma is tervezem még). Viszont annyit azért elértem, hogy tudok - lassan - olvasni koreaiul, s tanulmányoztam a nyelv hangzását és történetét. Alapvetően minden nyelvnél a hangzás az, ami a legjobban érdekel, itt lehet egyedi vonásokat megtalálni.
Máig nincs elfogadott elmélet mely más nyelvvel rokon a koreai. Egyébként elmélet sok van, még olyan is, mely szerint a magyarral (az uráli nyelvekkel) rokon.
A koreai nagyon érdekes, mert egyes dolgokban hasonlít a régiója - Kelet-Ázsia - nyelveire, más dolgokban viszont egész más. Európai füllel, szájjal nézve ami hatalmas könnyebbség:
hiányzik belőle a hanglejtés, mármint mint jelentésmegkülönböztető jellemző, azaz ellentétben a kínaival vagy a vietnámival (Kelet-Ázsiai legnagyobb nyelvei az anyanyelvi beszélők száma szerint: kínai - 1,3 milliárd, japán - 130 millió, koreai - 80 millió, vietnámi - 75 millió) csak kiegészítő jellemző a hanglejtés,
az írás abc-alapú: míg a kínai írás megtanulásához évek kellenek, a japánhoz meg hónapok, addig a koreaihoz pár óra - elvileg használatosak ugyan kínai írásjelek is, de ezek szerepe kiegészítő, s ez a szerep is egyre csökkenő.
De mik a legérdekesebb, magyar - sőt európai - szemszögből szokatlan hangtani jelenségek?
Nem létezik a koreaiban jelentésmegkülönböztető zöngésség/zöngetlenség! A magyarban az összes szonoráns (azaz a magánhangzók, s minden olyan mássalhangzó, mely akadálymentesen képződik, ezek a magyarban: l, m, n, ny, r) zöngés kivétel nélkül. Míg az obsztruensek (ahol akadály kézpődik, ez az összes többi magyar mássalhangzó) lehet zöngés és zöngétlen is, kivéve a h és a j hangot, ezek is lehetnek zöngések és zöngétlenek, de itt ennek nincs jelentésmegkülönböztető szerepe, a zöngésség/zöngétlenség a magyar h és j esetében hangkörnyezet-függő (pontosabban szó szerint ez csak a h-ra igaz, a szonoráns magyar j egyes esetekben teljesen megváltozva obsztruenssé válik, vesd összes "jó" és "kapj").
A koreaiban a kép sokkal egyszerűbb: egyszerűen minden szonoráns zöngés, s minden obstruens zöngétlen. Hangkörnyezet-függően az obsztruensek zöngésedhetnek, de ez szigorúan kötött, így az írás se jelöli. Tehát a koreai írásban ugyanaz a betű jelöli a g/k, b/p, d/t, cs/dzs hangpárokat. Ahogy a magyar zöngés h-t és a magyar zöngétlen h-t azonosan írjuk, mert szükségtelen különbséget tenni köztük, hiszen magánhangzók között mindig zöngés, máshol meg mindig zöngétlen, másképp nem is tudja ejteni egy magyar anyanyelvi beszélő, sőt, egy átlag magyar nem-nyelvész észre se veszi a kettő közti különbséget. Pedig a kettő bizony különbözik - ezt az úgynevezett vécépapír-teszttel lehet bizonyítani, ez egy vicces, de működő módszer, ha az embernek nem áll rendelkezésére hangelemzési technika: szóval tegyünk egy kis darab vécépapírt a szánk elé, s mondjuk azt, hogy "hol", majd azt, hogy "ahol" - az előbbi esetben a papír alig fog elmozdulni, míg az utóbbiban kicsit el fog libbenni a szánktól, ennek oka, hogy az előbbi esetben a "h" zöngétlen, míg az utóbbi esetben zöngés, márpedig a zöngésség kicsit nagyobb légáramot produkál.
Szóval a koreai számára érdektelen a zöngésség/zöngétlenség, de minden esetben, nem ahogy a magyarban, ahol a "h" esetében csupán. Az, hogy mikor "k" és mikor "g" az csak hangkörnyezet kérdése:
szóvégen nem lehet zöngésség: ez egyes európai nyelvekben is így van (a magyarban pont nem), pl. a szláv nyelvekben minden szövegi obsztruens zöngétlen, azaz pl. csak "k" lehet szóvégen, de "g" soha, s ez a szóvégi ejtés is befejezetlen obsruens ejtés, azaz a hang végső "csattanó" része hiányzik - ez ismert jelenség az amerikai angolban is egyébként, egy amerikai angol számára a magyar akcentus emiatt fülsértő, durva, mert a magyarban ez a jelenség hiányzik, nincsenek a magyarban csattanó rész nélküli zárhangok,
zöngés hangok között nem lehet zöngétlen, azaz ilyen helyzetben pl. csak "g" lehet, soha "k",
szó kezdetén is csak "k" lehet, viszont ilyenkor a koreaiak egy kis hehezetet - plusz légáramot -is adnak hozzá, nagyjából ahogy az angolok ejtik a szókezdő p/t/k hangokat magánhangzó előtt, ez viszont európai füllel amolyan félzöngésedésnek hallatszik, pedig nem az, csak a hehezet eredményez egy európai fül számára k és g köztinek tűnő hangot.
A történetbe erősen belezavar a hivatalos dél-koreai latin-betűs átírás, ez ugyanis a g/k betűt egyszer g-nek, egyszer k-nak írja: g-nek szó elején és zöngések közt, máskor pedig k-nak. A koreai írásban viszont mindez egyetlen betű: ㄱ. A háromféle ejtés semmilyen gondot nem okoz, mert mindegyik ejtés szigorúan hangkörnyezethez kötött: egy koreai másképp nem is képes ejteni adott helyzetben. (A hivatalos észak-koreai latin-betűs átírásban egyébként a ㄱ az mindig k, ez logikusabb, de az észak-koreai átírásnak az ország teljes elzártsága miatt nulla körüli hatása van.) A helyzetet bonyolítja, hogy a dél-koreai átírás is következetlen, egyes neveknél nem tartja be saját szabályait, lásd a "Kim" vezetéknév marad így, nem lesz "Gim", pedig elvileg így kellene a szabályai szerint.
Egy példa a zöngésség/zöngétlenség esetlességére, vegyük az észak-koreai vezér nevét: 김정은 - felbontva: ez a vezetéknév K`im (a ` jellel akarom érzékeltetni az enyhe hehezetet), s a keresztnév pedig Cs`ong Ün (ez most az én átírásom, a valóságban az "o" az egy "o", "a" és "ö" közti hang, az "ng" az veláris "n", az "ü" pedig kb. mint a román â). Szóval ha az észak-koreai vezér a haverünk és keresztnevén szólítjuk, akkor "Cs`ong Ün" lesz, de ha hivatalosan beszélünk hozzá és a teljes nevét használják, akkor immár "K`im Dzsong Ün" lesz, a "cs" zöngésedik, mert két zöngés hang közé került.
Ami nagy nehézség a koreaiban, hogy míg zöngésség terén nem érdekelt, addig más téren igen. A mássalhangzók felosztódnak hehezet és hangszál-feszesség szerint. Míg az előbb említett enyhe hehezet és a "csattánsmentes" ejtés nem bírnak jelentésmegkülönböztető szereppel, addig az erős hehezet és a feszesség nagyon is. Ezért ezekre viszont külön betűk vannak a koreaiban. Maradva a "k" példánál:
a már említett ㄱ - laza (nem feszes) és erős hehezet nélküli,
a laza (nem feszes) és erős hehezetes "k" hang írása viszont ㅋ - a koreai írás szuper logikus (ezért is imádom), egy plusz vízszintes vonal jelzi, hogy erős hehezet van, a latinbetűs átírásban ennek jelzése: kh,
s van a feszes ejtés, erős hehezet nélkül, ez ㄲ - azaz az "alapbetű" megduplázása, a latinbetűs átírásban ennek jelzése, mint várható: kk.
A latinbetűs átírás sok félreértésre ad okot. A már említett g-nek írt nem g esetén kívül íme a duplázás, mely nem jelent hosszú mássalhangzót, hanem megfeszített hangszállakkal való ejtést, mintha suttogni próbálnánk, de normál hangerővel beszélve. A másik a "ph" írás: ezt az európai ember hajlamos - a középkori latinra asszociálva - "f"-nek ejteni, pedig ez csak egy hehezetes "p", szóval ejtése "ph". Szóval Észak-Korea fővárosa nem "Fenjan", hanem "Phenjan", ez gyakori hiba magyaroknál, de más európaiaknál is. Valójában Észak-Korea fővárosának neve egyébként 평양 - Phjongjang, a "Phenjan" egy korábbi, más nyelven keresztüli átvétel maradványa a magyarban.
A más nyelven keresztüli átvitel mindig plusz torzító tényező. Ennek talán legismertebb esete a jelenlegi észak-koreai vezér nagyapájának elterjedt magyar neve "Kim Ir Szen" alakban. A név koreiaul 김일성 - használva az eddigi átírásomat ez "K`im Il Szong" vagy "K`im Il Zong", valahol a kettő között. Mint a legtöbb kelet-ázsiai nyelvben, a koreaiban is ugyanaz a fonéma a "r" és az "l" - egyetlen betű jelöli őket, a ㄹ - önállóan és szó elején ejtése magyar "r", közepén angolos "r", máshol meg "l". Azaz a betű átírása valóban "r", de ebben a helyzetben ez nem r, hanem tisztán a magyar l-hez nagyon hasonlító hang. Az "n" és "ng" eltérés oka teljesen átírásfüggő: ez a veláris "n" hang, ezt már a "Phenjan" esetében láttuk. Az "e" és a "o" eltérése szintén átírási kérdés, a koreaiㅓmagánghangzó nincs meg a magyarban, ma ezt o-val szokás átírni, míg az oroszban korábban е-vel írták át, s a Rákosi-kori magyar médiák az orosz átírás alapján alkották meg a magyar verziót.
De egy modernebb témát is behozva. Valójában a Gangnam Style dalban szereplő Gangnam 강남 is "K`ang Nam", ez egy szöuli kerület neve.
Érdemes meghallgatni a dalt nem az eredeti verziójában, hanem a későbbi változatot, ahol a férfi énekes immár egy dél-koreai szupersztár énekesnővel együtt énekel: a nő tisztább kiejtésében sokkal jobban észlelhető, hogy nincs semmilyen "g" hang a szó elején.
S ha már Szöul, ez is egy erős magyarítás. Ha Rákosiék átírását használnánk, akkor Szeur lenne. Eredetiben egyébként 서울 - ez kb. Szoul valójában.
Én azt hittem végig, Gyurcsányné 51-52 % körül szerez, s nyer.
Nekem kifejezett meglepetés, hogy a ballibek végül a legoptimálisabb lehetőséget választottak: azaz egy friss ember az élen, aki nem köthető a Gyurcsány-Bajnai féle szakértői ballib országrontáshoz, viszont mögötte a ballib tábor vezető - és hamarosan egyetlen - pártja.
Ballib szempontból nyerő megoldás: most az egyetlen réteg, mely kedvetlen és szomorú az a DK-tábor legfanatikusabb része, de őket még simán meg lehet győzni tavaszig. Pedig most még az a vélemény is jelen van - nem is keveseknél -, hogy MZP egyenesen fasiszta.
Íme pár ilyen hiszterizált vélemény:
De ezek semlegesítve lesznek. Csak ki kell mondani: aki MZP-t szija, az Zorbán embere, ennek csodahatása lesz.
Ami biztos: hacsak nem követ el valamife rendkívüli marhaságot MZP, ez lesz az első valóban tétválasztás hosszú idő óta.
Persze a választás lényege marad:
ballibek: a nyugat éljenzése, önfeladás, idegen és káros értékek átvétele, szellemi nyomorúság, fenntarthatatlan társadalom,
A ballib édes élet: megélni napi 1 cikk írásából egy blogon. Nem valamiféle oknyomozó, alapos elemző cikkből, hanem szimpla pársoros véleménycikkből (a Kolozsszaros Blogon a cikkek 95 %-a nem éri el 1 darab A4-es lap terjedelmét).
Ugyanis hatalmasak a blog költségei: portál működési költsége, a könyvelők, az adók, járulékok, programozás, dizájn. Mivel magam is fenntartom saját médiámat, elmondhatom, ez a szöveg teljesen komolytalan. A ballibbant bloggerek havi 3 millió Ft-ot követelnek, miközben a teljes éves működési költség is ennek töredéke. A programozás kb. semmi, maga a platform szoftvere pl. ingyenes, s van egy rakás ingyenes sablon és a segédalkalmazás hozzá, de a fizetősek se kerülnek 20 ezer Ft-nál többe (20 ezer nem 1 hónapra, hanem örökre!) - ezeket képes kezelni egy alapképességű felhasználó. Dizájn? Megcsinálja bárki saját magának. Könyvelők meg mire pontosan? Na és milyen adók? Mióta kell adózni blogkészítésért?
Ezek az emberek tényleg a valóságon ennyire kívül élnek? Vagy ennyire lenézik saját olvasóikat?
A Mérce örömujjong, cikke címe: Végnapjait éli az „európai értelemben vett konzervativizmus”?.
Pedig a hír jó, s nem csak a fanatikus ballibbant Mérce-olvasóknak, hanem nekünk, kisembereknek is.
Az úgynevezett európai konzervatívizmus ugyanis pontosan ugyanazt élte át, mint a progresszív kereszténység: a lassú öngyilkosság folyamatát. A folyamatos önfeladás ugyanis mindig egy célhoz vezet: nem maradnak hívek. Hiszen az ellenoldal hívei számára önfeladással se kell a nekik nem szimpatikus eszme, de az eredeti hívek is elpártolnak lassan.
Mára az európai értelemben vett konzervatívok és az európai értelemben vett progresszívok között mikroszkóppal kell keresni az eltéréseket. A jellemző az, hogy 10 kérdésből 9-ben teljes az egyetértés, a tizedekben pedig kicsit másképp fogalmazzák meg ugyanazt, amiről aztán ádáz viták zajlanak, hadd higgye azt az átlagember, ez valami fontos elvi kérdés.
Mondom ez úgy, hogy én személyesen a hagyományos konzervatívizmust se támogatom, ugyanis futóhomokra épült marhaság, téves gondolatokkal. De arra legalább azt lehetett mondani: kisebb rossz. A mai konzervatívizmus viszont szimplán rossz.
Egy kortárs argentín filozófus mondta: a hét legrosszabb időszaka a vasárnap délután. Ilyenkor ugyanis a kisember már a másnap reggeli munkára gondol. S ez még azoknak is teher, még annak a kisebbségnek is, aki történetesen szereti a munkáját. A munkáját nem kedvelő többségnek pedig még inkább.
Bevallom én is így éreztem mindig, amikor munkaviszonyban álltam. A munkaviszony hiánya pedig nem megoldás.
Pár éve úgy alakult, hogy több műszakos, heti hét napos munkaidőbeosztásba kerültem. Azt hittem, ez borzasztó lesz, de aztán nagy meglepetésre kiderült: megszűnt a vasárnap délután effektus. Sőt, ez más napon se jelentkezett.
Ugyanis a változó műszakok annyira sokszínűvé tették az időt, hogy az ember képtelen hozzászokni a munkaiszonyhoz. A hét bármely szakasza lehet jó vagy rossz.
A vasárnap délután immár sikeresen levetkőzte csúnya kardigánját. Kardigán, mert ez az a ruhadarab, melyet a nők akkor viselnek, ha a szexisséget távolra akarják űzni.
Mintha hírzárlat lenne. A ballib előválasztás második fordulójáról sokkal kevesebb a hír, mint az elsőről.
Nehezebb így jósolni, de igyekszem azért.
Ami biztosan látható: a ballib agytröszt nyíltan lázad Soros ellen, képtelen lenyelni a nekik nyugatról kiválasztott MZP-t. MZP ugyanis nem politikai okokból elfogadhatatlan a ballib keménymagnak, hiszen MZP hithű ballib, a baj vele a származása: egyszerűen nem az ő köreikből származik, nem az ő kutyájuk kölyke.
Kicsit olyan ez, mint 30 éve Orbán esete. Hiába volt Orbán 100 %-ban politikailag azonos az agytröszttel, hiába mondta Orbán tök ugyanazt, mint ők, akkor is ő csak amolyan megtűrt vidéki szegény rokon maradt. Nem véletlen, hogy a fanatikus ballib kommentelők egyik fő érve MZP ellen, hogy Orbánra emlékezteti őket.
Pedig az agytröszt viselkedése teljesen abszurd. MZP-nek nincsenek saját emberei, a DK dominálja a térfelet. Még ha ő is lenne a kormányfő, nem lenne semmilyen saját mozgástére. Szóval csak egy jelkép lenne. De úgy tűnik, még ez is elfogadhatatlan számukra.
Szóval a ballib agytröszt mindenképpen nyerne: Dobrevvel és MZP-vel is. Míg az antigyurcsányista ballibek számára Dobrev egyértelmű vereség lenne. Sőt, ha Gyurcsányné nyerne most, talán már most szakadna az egész nagy csapat. Én még azt se zárnám ki, hogy MZP kiszállna az egészből.
Persze nekünk kisembereknek egyeznek érdekeink most a ballib agytrösztével: tavasszal Dobrev könnyebb ellenfél lesz, mint MZP.
Jézus természetesen nem volt baloldali. S mikrohullámú sütőt se használt.
Valamint jobboldali se volt.
Baloldal és jobboldal nem létezett a polgári kor, a kapitalizmus előtt. Abszurdum tehát ókori baloldalról és jobboldalról halandzsázni. A baloldal/jobboldal a tőke-munka viszonyban értelmezhető csak: a jobboldal a tőke, a baloldal a munka oldalán áll.
Még átvitt értelemben, jelképesen se mondható el Jézusról, hogy baloldali/jobboldali volt. Jézus határozottan nem foglalt állást kora társadalmi kérdéseiben se. A kereszténységnek egyszerűen nincs államtana. "Az én országom nem ebből a világból való. Ha ebből a világból volna országom, harcra kelnének szolgáim, hogy ne kerüljek a zsidók kezére. De az én országom nem innen való." - János evangéliuma 18. fejezet.
De kora rabszolgatartó társadalma ellen se szólított fel harcra Jézus. Csupán mind a rabszolgatulajdonosokat, mind a rabszolgákat egymás tiszteletére hívta fel. Lásd: "Szolgák, engedelmeskedjetek földi uratoknak, félő tisztelettel és egyszerű szívvel, akárcsak Krisztusnak. (...) Gazdák, ti is így viselkedjetek velük szemben. Hagyjátok abba a fenyegetőzést, hiszen tudjátok, hogy nekik is, akárcsak nektek, Uruk van a mennyben, akinél nincs személyválogatás." - Efezusiaknak írt levél 6. fejezet.
A "Jézus komcsi volt", sőt a "Jézus volt az első kommunista" szöveg ősrégi hazug propaganda. Átéltem ezt Kubában, amikor 1984-ben Castróék úgy döntettek, dobják az addigi ateista propagandát, s inkább nyitnak a latin-amerikai katolikus baloldal irányában. Míg 1983-ban a karácsonyfa még szinte antikommunizmusnak minősült, csak templomok belterében lehetett ilyet látni Havannában, 1984 decemberében már egyes állami intézményekben is volt karácsonyfa. Egyébként Castróék lépése hatalmas siker lett: az addig a kubai rendszert kedvelő, de az iránt annak ateizmusa miatt mégis tartozkodóan viselkedő latin-amerikai baloldal így immár lelkifurdalás nélkül beállhatott Kuba hívei közé. Latin-Amerikában ma is teljesen átlagos jelenség a gazdaságilag marxista, de Marx materializmusát elutasító baloldal: Hugo Chávez venezuelai vezető annak idején a Bibliát többször idézte, mint Marxot, s magát mindvégig hívő katolikusnak vallotta, sőt valószínűleg ezt komolyan is gondolta.
Baloldalinak és kereszténynek lenni egyszerre persze lehet, ezzel semmi gond. Ahogy jobboldalinak és kereszténynek lenni is. De Jézusból nem következik se a baloldal, se a jobboldal.
Most, hogy MZP csatlakozott KariGeri(nctelen) 99 Mozgalmához, a szervezet átnevezte magát 100 Mozgalommá, hiszen immár 99 helyett 100 híve van a neves mozgalomnak, melynek eddig egyetlen tevékenysége saját megalakulása volt.
Pedig Kari csak követte szolgai módon a nyugati trendet, melynek lényege: a társadalmi elit legfelsőbb része az elnyomott többség képviselőjének hazudja magát, azaz a felső 1 %, de még pontosabban a felső 0,1, sőt 0,01 % azt mondja, ő fog fellépni a 99+ % érdekében. Erről volt Debreczeni Józsefnek egy rendkívül jó paródiája, melyet még 1989-ben írt, amikor még nem ment el teljesen az esze: sajnos sehol se találom az írást, címe "A Reformkecske", de -emlékezetből - arról szólt, hogy a káposztamezőt csődbe vivő kecske egy nap kijelenti, megreformálta magát, s ezentúl egy igazi szakértő reformkecske kell a káposztagazdaságnak, aki hamarosan fel fogja virágoztatni a korábbi átkos kecske által csődbe vitt káposztamezőt, így bizalmat kér e hatalmas feladathoz az állatoktól. Debreczeni ezt annak idején az MSZMP MSZP-vé alakulásáról döntő kongresszusa alkalmára írta, de most is alkalmazható.
Egyébként régi technika: az ellenállás megtörésének legjobb módja azt kisajátítani. Az ellenfél soraiba beépülni mindig jó megoldás. A kereskedelem is sokat tanult ebből: a legjobb reklám az, ami nem tűnik reklámnak, hanem spontán vásárlói véleménynek.
De pár éve mesélte ugyanezt egy cseh ismerősöm. Elment egy mulatóba, ahol a műsor egy része amatőr sztriptíz volt: a közönség bátor hölgyei adtak elő sztriptízt. Nem valami orgia, hanem visszafogott erotika, még teljes meztelenség se volt, bugyiban maradtak a hölgyek. De amikor a haverom egy hónapban kétszer is elment ugyanabba a mulatóba, egy furcsa jelenséget tapasztalt: mindkét alkalommal ugyanaz az amatőr "vendég" középkorú hölgy volt az első jelentkező. Nyilvánvalóan se amatőr, se vendég nem volt, hanem a mulató alkalmazottja, hiszen mégse kockáztathatja meg a mulató, hogy esetleg egy adott este egyetlen hölgy se jelentkezik, így mindenképpen kell egy álvendég. Ráaásul ha már van egy jelentkező, szinte biztosan lesz ebből felbátorodó valódi vendég jelentkező is. Különösen jó, hogy az alkalmazott középkorú - ez fontos eleme a szervezésnek -, ilyenkor ugyanis a fiatal vendéghölgyek azt mondják "ha ez az öreg csaj ilyen bátor, akkor én miért ne lennék az?".
Valahogy ilyen ez a háttérhatalom által irányított "amatőr sztriptíz" is. Azzal az eltéréssel, hogy míg a prágai mulatóban végülis tényleg vetlőző táncot lejt egy-egy hölgy, a hazugság csak annak amatőr és spontán jellege, addig a háttérhatalom sztriptízbárjában az ígért vetkőzés helyett végül a vendégek erotikus női táncikálás helyett egy a színpadon télikabátban beszédet mondó komor férfit kapnak. Ahogy a 70-es évekbeli szovjet viccben:
Nyílt pártnapot hirdet a kerületi pártszervezet “A nép és a Párt egysége” címmel. Senki nem jön le a pártnapra. Következő héten a pártházban “A szerelem három formája” címmel hirdetnek előadást. Teltház van. Az előadó elkezd beszélni: – A szerelem három formája ismeretes. Az első a patológikus szerelem, ez csúnya dolog, nem is fogunk róla többet beszélni. A második a normál szerelem, erre sem fecséreljük az időt, hiszen Önök mind tökéletesen tudják, hogy mi a normális szerelem. Van azonban a szerelemnek egy harmadik formája is: amit a nép érez a Párt iránt. Most bővebben szólnék erről.
Indulása - 2002 eleje - óta hallgatom, persze már régóta nem minden nap, Bolgár Gyuri bácsi betelefonálós műsorát.
Bolgár bácsi élő ballib ikonember, s ebből a műsorából hibátlanul megismerhető a ballib agytröszt mindenkori kötelező, egyetlenül helyes és abszolút igaz véleménye. A ballib értelmiség alsó szegmense innen tudja meg miről mit illendő gondolni. (Az értelmiség alsó szegmensén azt értem, aki önállóan még nem képes gondolkodni, de érdeklődő típus, azaz követi a dolgok folyását a világban, szóval közéleti médiákat már fogyaszt, de eszmei könyveket azért még nem olvas.)
Bolgár bácsi vérprofi, képes magát semlegesnek leplezve abszolút párthű lenni, s tehetséges manipulátor. Ha belépne egy mlm-piramisjátékba, hónapok alatt a csúcsra érne, ebben biztos vagyok. Ha pedig amerikai lenne, valószínűleg már ő lenne az egyik vezető műsorvezető valamelyik nagy liberális tv-csatornánál, évi tízmilliós dolláros nagyságrendű fizetéssel.
Hasonló profi a magyar jobboldalon nincs. A magyar jobboldali sztár újságírók ugyanis valójában mind publicisták, közírók, megmondóemberek. Igazi, klasszikus újságíró egy sincs. Talán a Hír Tv-s Dobos Mariann az a jobboldalon, aki félig-meddig sikeresen próbálja utánozni Bolgár bácsit, de Mariann azért egyelőre még csak második vonalbeli, s ő is sokszor átesik a megmondóember szerepbe. A magyar jobboldali élvonalbeliek pedig képtelen a Bolgár-technikára, mondjuk a jobboldali főújságíró Bayer Zsolt egyáltalán nem újságíró: ő elfogult közíró, aki képtelen nem őszinte lenni, még ideiglenesen és taktikai céllal se. Ráadásul Bayer érzelmileg féktelen, sokszor láttam: egyenesen életeleme saját maga hergelése, sokszor apróságok miatt is. Bayer viselkedése egy művészhez, véleményvezérhez illik, de ez újságírónál vagy politikusnál hiányosság.
Dobos Mariann
A lényegnél maradva: Bolgár bácsi technikáját tanítani lehetne. Még a hümmögése, sőt a hallgatása is mindig releváns.
Várható volt Karácsony visszalépése után a gyurcsányista fanatikusok pánikrohama a műsorban, akik szidják MZP-t és istenítik Gyurcsánynét. A műsor azonban MZP-párti betelefonálókkal indított, akik a vörös fonál felmondása után ("a kiváló szakember, nyelveket beszélő, százdiplomás, csodás nő alkalmas lenne, de...") hitet tettek MZP mellett. Gyuri bácsi elégedetten hümmögte végig az MZP-dicshimnuszokat.
Aztán jöttek a gyurcsányista nyugdíjas kommandósok, velük Bolgár bácsi azonnal óvatos, de határozott vitába szállt - egyik erőssége az, hogy ő képes konkrét állítások megtétele nélkül, csak kérdésekkel és hanglejtéssel vitázni. S mindenkivel megígértette, hogy ha "véletlenül mégis" legyőzné MZP a kiváló Klára asszonyt, akkor is, ugye, majd leszavaz a kedves hallgató a jobboldali, de demokrata MZP-re tavasszal a szörnyű Zorbán ellenében. Egy keménykötésű DK-nyugdíjas bácsi egyenesen odáig vetemedett, hogy megvádolta Bolgár bácsit antigyurcsányista előítéletekkel! Ez már kicsit meredekebb menet volt, de Bolgár bácsi még ezt a túlhabzó DK-st is sikeresen pacifikálta 7-8 perc alatt.
Szóval érdekesnek ígérkezik a ballib előválasztás második fordulója. Ott fent már eldöntötték, MZP legyen a hivatalos vezér, de Gyurcsány meg még mindig próbálja győzködni a vezetőséget: a felesége lenne az igazi megbízható káder. Bolgár Gyuri bácsi pedig Gyurcsánytól nem fogad el parancsot, ő magasabbra van bekötve, s tudja a dolgát. Fentről leszóltak a magyar ballib holdudvarnak: srácok, ennyi volt, buktatok, most azon fogtok dolgozni, hogy nyugat-európai jobboldalt kell kiépíteni. A srácok meg lázadoznak még, kissé nyűgösek is, hiszen miféle dolog az, hogy a "nagycsaládos keresztény csaladápa" szóösszetétel ezentúl nem szidás, hanem dicséret... mikor tegnap még az volt az ukáz, hogy ez fasizmus.
Közismert, hogy a magyar jobboldal baloldalibb a magyar baloldalnál, s a magyar baloldal pedig egyenesen klasszikusan jobboldali. Így alakult ki a rendszerváltozás idején. Sajátos magyar jelenség ez.
Az alapokok:
az MSZMP utódpártja ultraliberális lett, de ezt úgy próbálták eladni, hogy ők maradtak így is a baloldalon, lassam tehát ki lett jelentve, hogy liberalizmus=baloldal - ezt persze segítette az a nemzetközi folyamat is, mely során a klasszikus európai középbal összeomlott, feladta utolsó megmaradt alapjait is és besimult a liberalizmusba,
a klasszikus jobboldali SZDSZ az MSZP-vel szövetkezett, identitárius-kulturális alapon, pedig valójában akkor tisztán eszmeileg közelebb állt az SZDSZ-hez az MDF fősodra, de viszont személyi-származási-identitásos alapon mégis csak az MSZP technokratái voltak a legközelebb az SZDSZ vezetőihez és holdudvarához,
a magyar antikapitalizmus a jobboldalon jelent meg, lásd az MDF népi frakciója, s különösen aztán a MIÉP.
De vannak ennek azért régi előzményei is, lásd Horthy alatti népi mozgalom, mely egyértelműen antikapitalista volt, de egyben antiprogresszívista is, s magától teljesen idegennek tekintette a kevés polgári demokratát.
Az érdekesség: a magyar folyamatok megjelentek mára nyugaton is, de még mindig nem ennyire kifejezően.
A nagyurak úri kedve már csak ilyen a celebvilágban: hirtelen emelnek fel és hirtelen taszítanak le embereket.
KariGeri mint a nyugodt erő lett felépítve. Ez alapvetően egy nyerő módszer. A legelső választáson, 1990-ben az MDF is azzal tudta legyőzni az SZDSZ-t, hogy az SZDSZ túl radikális, bajt akar keverni, mindent el akar törölni a régi rendszerből, míg az MDF megfontolt, hidegfejű, s nyugalmat épít.
Csakhát ez nem az igazi választás, hanem a ballib keménymag belső választása. Ide biztosan nem kell határozatlan, tépelődő PhD-hallgató kinézetű ember, akinek ráadásul még kiforrt elvei sincsenek, pl. máig képtelen ledönteni, baloldali-e vagy sem. Akkor már inkább a magát határozottan nem baloldalinak mondó MZP vagy a kőkemény liberális Gyurcsányné, gondolták ott fent.
Szóval felfújták a lufit, most meg leeresztették. Polgármestersége is véget fog érni mostani mandátumával.
Ez a szabványkép is lassan el fog tűnni a ballib médiákból:
Gyerekkorom egyik kedvence volt Asimov. Egyszer még dolgozatot is írtam Asimovról, amikor szovjet iskolába jártam.
A tanárnőm sajnos kénytelen volt visszadobni dolgozatomat, mert beleírtam, hogy 3 éves korában Asimov a Szovjetunióból elmenekült az USA-ba. A tanárnő elmagyarázta, hogy ilyen mondat nem írható le, hiszen "miért menekült volna valaki a jóból a rosszba", szóval legközelebb írjam így: “Asimov Oroszországban született, majd az USA-ba került”, aztán mosolygott, jelezve, hogy ezt persze ő maga is ostobaságnak tartja, de ez a szabály.
Gyerekkoromban minden nyáron elolvastam az Alapítvány-trilógiát. Akkor még csak három könyv volt az egész. Aztán a szerző írt hozzá 2 könyv folytatást, így lett 5 rész. Aztán már - de ezek messze nem azonos minőségűek - lett összesen immár 7 rész, azaz plusz 2 előtörténet, ami már izzadságszagú, mert semmi szükség rá a sztorihoz. Szóval számomra az Alapítvány 5 részes, ez az az 5 rész, mely tényleg releváns. Hozzáteszem, ma már a hivatalos "alapítványisták" egyenesen 18 részről hadoválnak, mert Asimov más műveit is belekeverték, ami abszurd persze.
A lényeg: az 5 részt elfogadom, jónak tartom, s az eredeti 3 részt pedig jól ismerem, mert sokszor olvastam.
Érthető tehát, hogy várakoztam a megfilmesítésre, s azt rögtön meg is néztem. Sorozat készült a műből, ezen a héten lesz a negyedik rész az összes tíz részből.
Nos, egyrészt bűnrossz a film. Ha nem ismerném a sztorit, abbahagytam volna a 15. percben a nézést, mert gyakorlatilag semmi se érthető belőle. Technikailag is silány, a dolgok nagy része "XY visszaemlékezik" módszerrel van megoldva, aminek okát persze értem - túl nagy az anyag -, de ez így nem film.
A nagy röhej persze az ideológia. Lám, ma már klasszikus sci-fit se lehet csinálni, a Párt utasítasáinak figyelembe nem vételével. Annak idején, 1982-ban a szovjet gimnáziumban még csak egy mondattal volt baj, de azt mondjuk senki nem mondta, miért nem írtam bele, hogy Asimov hithű kommunista családból származik, Lenin is párszor vendégeskedett náluk, a nagybátyja vöröskatona volt, s egyik unokatestvére pedig hősi halált halt a náci Németország agressziója után a belarusz fronton. Mert kb. ez kellett volna, hogy legyen az akkori követelmény a mai hollywoodi mérce szerint.
Szóval itt a filmesített Alapítványban a fő szereplők valahogy néger nők lettek, pedig eredetileg fehér férfiak voltak még a könyvben. Miért? Semmi értelme ennek. Harry Seldon kénytelen volt férfi maradni, annyira nem lehetett a sztorit átcsinálni. S persze az egyik fő színésznő úgynevezett "transznemű". A mai angol nyelvben a transzbetegeket tisztelni kell még nyelvileg is, pl. kizárólag fejedelmi többesszámmal szabad őket illetni, azaz "he" vagy "she" helyett "they". Ez is azt jelzi, ők a modern liberális társadalom főnemesei.
Még hátra van 7 rész a sorozatból. Csodálkoznék, ha nem lenne ezek során szerelmes pár férfi egymásba, nem lesz legalább 4-5 leszbikus csók és homokos szex aktus. Az igazi persze egy négyes házasság lenne gyíkember, kutya, kisfiú és leszbi között, de talán már túl progresszív, ez majd csak a Párt 2032-es kongresszusa után várható.
Azért az eléggé meglepő, hogy a szovjet cenzúra megengedőbb volt a hollywoodinál. Ha annak idején 1982-ban azt mondták volna nekem, hogy 30-40 évvel később Amerikában keményebb politikai nyomás lesz a művészetre, mint akkor a Szovjetunióban, biztosan nem hittem volna el.
Bemegyek a rendőrségre, feljelentést teszek a szomszédom ellen, hogy túl zajos.
Ha a rendőrség elutasítja feljelentésemet, akkor megállapítom: a rendőrség nem teszi a dolgát, ez nyilvánvaló, hisz nem foglalkozik jogsérelmem kérdésével. Így aztán én és a többi lakos átvesszük a rendőrség jogkörét, kimondjuk, nincs rendőrség. A kompromisszum jegyében azt továbbra is megengedjük, a rendőrség ezentúl is büntesse a gyorshajtókat, de az én ügyemmel kapcsolatban egyszerűen megsemmisítjük jogköreit.
Ez Sándor Zsuzsa néni agymenése kapcsán jutott eszembe.
Szinte kordokumentum ez, egy hiteltelen akarnok interjúja.
Kb. Kádár-kori antikommunista ellenállónak állítja be magát az interjúalany. De eleve a egész egy folytonos bizonyítványmagyarázás.
Gulyás előtt viszont le a kalappal, gyakorlatilag szinte az összes kínálkodó kemény kérdést felteszi.
Sajnos aki ma 40 évesnél fiatalabb, az nem is érti mi a bajom ezzel az emberrel és szövegével.
Már megírtam, de annak idején számomra az egyik meghatározó pont, ami a ballib tábor elhagyására késztett éppen a Farkasházy által vezetett mozgalom volt. Nem az egyetlen meghatározó pont, de mondjuk az 5 pontból az egyik.
Egy dolog van, aminek nagyon örülök: ez a társaság háromszorosan visszakapta, mint a Lúdas Matyiban. Bár harmincszorosan kellett volna.
Sokan nem értik, hogyan is nyerhetett Gyurcsányné az előgágogáson. Pedig nincs itt semmi csodálkozni való.
Gyurcsányné képes ugyanis a legkiválóbban képviselni és jelképezni a szélsőkommunistából a függetlenszakértőségen át ultraliberálissá vedlett magyar ballibaista szellemiséget. Erre mind származásilag, mind személyileg, mind szakmailag 100 %-os telitalálat ő.
Lássunk ennek összetevőit, nem fontossági sorrendben:
zsidó származás, azaz a holokauszt miatt a magyarokra haragos vonal,
fanatikus szovjetimádó kommunizmus a múltban,
fényes karrier minden rendszerben, már Kádár alatt is, a nagyapa a legmagasabb szintig jutott,
a következő nemzedék immár a kommunizmusból kiábrándult, már a 70-es években liberális technokrata típus,
apai ágon meg ott az állambiztonsági szál, mely Bulgáriában szinte ugyanazt a szerepet játszotta a rendszerváltozásban, mint Magyarországon a technokraták: belőlük lett az új nagypolgárság,
a mostani nemzedék pedig immár a nyugatimádó, minden porcikájában liberális és progresszívista sikerember, a sok nyelven kiválóan kommunikáló nagy világszakértő, aki mindent tud, de mégis marad ideje könnyet hullajtani az elesettekért, ez benne van a naplójában is napi feladatként, minden hétköznap 9:50 és 10:00 között.
Ki lenne hát nála alkalmasabb? Én nem látok ilyet.
A kemény mag szavazótábor csak végső kényszerből szavazna a parasztivadék Karira, vagy a klerikális MZP-re, ők csak útitársak lehetnek, megtűrtek a fényes ballib kompániában, de vezetők soha.
Egy igazi keménymagos libbantnak nagyon-nagyon kell utálnia Orbánt, hogy képes legyen az "Orbán-utánzat" MZP-re szavazni. De akkor is azzal a hátsó gondolattal, hogy ez csak ideiglenes taktikai állapot, s csak ki kell várni a "mi igazi emberünk" eljövetelét.
Szóval Gyurcsányék nem anomália a ballib táborban, hanem ők a tábor lelke. A magyar lakosság liberális részének igenis ez kell, s nem valamiféle "harmadik erő", mely egyedül Puzsér és a hozzá hasonlók vad fantáziájában létezik.
Annak idején, úgy 20 éve, amikor a Hit Gyülekezete még a ballib oldalon politizált, volt egy karikatúra valamelyik fideszes médiában Németh Sándorról, a felirat "őrült jó a műsor" szöveggel. Valahová el is mentettem, de mivel már egy külső 5 TB-os merevlemez az archívumom, nem biztos, hogy meg is találom. De rászánok majd a cikk végén a keresésre 20 percet. Ha nem, leírom a kép tartalmát emlékezetből.
Ez egy külön sztori egyébként. Számítógépes pályafutásomat 1984-ben kezdtem még egy Spectrum ZX+ géppel (akkor a PC-k még baromi drágák voltak), aztán az első PC-m 1992-ben lett. Akkor szembesültem azzal, hogy arvhiválni kellene a dolgaimat. Először lett egy nagy doboz floppim, aztán betelt, lett a végén 7-8 doboz. Aztán lett CD-íróm, minden felment 5 CD-re. Aztán lett doboznyi CD-m, majd több doboznyi. Aztán jött a DVD-író. Kezdetben egy kis mappányi, aztán ebből is lett sok mappányi. Persze valamennyi adat mindig elveszett, az átmásoláskor mindig kiderült, valamelyik hordozó nem működött. Átlagban az adatok 1 %-ának ez lett a sorsa. Ez persze ritkán okoz fájdalmat, de megesik ez is: volt pl. egy 2007-ben készített videóm, melynek a közepe olvashatatlan. Az elejét és a véget végül levarázsoltam, de a többit nem tudtam.
Aztán meguntam a sok DVD-vel való bohóckodást, megvettem a most is használt külső merevlemezt, mely 5 TB képességű, de már 85 %-ban tele van. Szerintem jövőre veszek még egy ilyet. Remélem, a doboznyi külső merevlemez időszak már nem fog bekövetkezni.
Mondjuk jó lenne a fájlokat valahogy katalogizálni is, de erre sose maradt időm és energiám.
A lényeg, ez a most megkeresendő kép jutott eszembe olvasgatva a ballib törzskommentelők szövegeit különböző helyeken.
A két tábor: a gyurcsányista és az antigyurcsányista, ez utóbbi két alcsoportra oszlik. A kép kb. ez:
gyurcsányisták: Dobrev az egyedül alkalmas jelölt, MZP kriptofideszes, Kari pedig puhapöcs, mert nem hajlandó feles többséggel alkotmányozni, s elszámoltatás meg börtönbe utalás pedig várhatóan majd kitünteti Orbánt,
antigyurcsányisták:
light antigyurcsányisták: Dobrev alkalmas minden szakmai, politikai és emberi szemszögből, de taktikailag nem, mivel nem nyerhetők meg vele a semleges szavazók, azaz csak emiatt nem szabad őt indítani Orbán ellen, helyette az integratívabb MZP vagy Kari a megoldás,
hard antigyurcsányisták: Dobrev alkalmatlan, ő a 2010 előtti világ élő jelképe, márpedig Orbánt éppenhogy a 2010 előtti világgal szembeni elégedetlenség segítette hatalomba.
Pontos számításokat nem végeztem, de így ránézésre az arány a fenti nézetek között 4:3:3.
Szóval most ezek szidják egymást, mint a bokrot. Nagyokat lehet nevetni. Tényleg őrült jó a műsor!
Az MDNP a legjobb példa arra a tévképzetre, ami most a Jobbikkal zajlik.
Annak idején, még a 90-es évek közepén, az MDNP volt az a párt, mely kiszakadt az MDF-ből annak "jobbratolódása" miatti tiltakozásból. Hatalmas tapsvihart kapott ezért a ballib médiáktól, ami akkor különösen nagy jelentőséggel bírt, hiszen akkoriban más média nem is igen volt. Szóval az összes MDNP-s állandóan futtatva volt, mindenhol megjelentek. Mintha valamiféle komoly, jelentős párt lennének.
A ballib szavazótábor komolyan el is hitte, az MDNP-vel számolni kell. Beszélgetve egy ballib törzszavazó rokonommal az 1998-as választások előtt még olyat is hallottam, hogy az MDNP esetleg lehetne az MSZP koalíciós partnere is. Én csak visszakérdeztem "ismersz legalább egy MDNP-szavazót?", amire mély csend lett a válasz. Az MDNP összes éljenzője ugyanis ballib szavazó volt, aki egyrészt örült a jobboldal szakadásának, másrészt azonban ő maga sose szavazna jobboldali pártra, még a "szimpatikus" MDNP-re se.
Aztán jöttek a választások, az MDNP harmadannyi szavazatot szerzett, mint Thürmer Munkáspártja, s feleannyit, mint az éppen szétesőben lévő KDNP.
Valami ilyesmi a Jobbik most. Ki lett kiáltva a ballibeknél a "jó jobboldali" pártnak, de persze azért egy ballib se szavazna rájuk. S lassan kiderül: a párt egyre inkább csak a ballib médiamunkások fantáziájában létezik.
Csak az fogja most megmenteni a Jobbikot, hogy "összefog", azaz nem fogja magát jövőre megmérettetni.
Más téma, de valami ilyesmi még a modern, az idő szavának igent mondó vallás is. Minden ateista ütemesen tapsol neki, de hívei nincsenek. Az ateistának a modernista vallás is vallás, azaz kidobandó, a hívőnek meg nem kell a magát eláruló, önfeladó vallás.
Nem teljesen jó példa, de hasonló kicsit Iványiék egyháza: a támogatók 95 %-a ateista, aki mosolyog Iványi vallási hitén, s kizárólag Iványi politikai szereplése miatt ajánlja fel adószázakát neki. Sőt, mélyen megrökönyödne Iványiék egyes vallási hittételein, ha azokat megismerné.
A tanulság: ha csak az ellenség tapsol neked, akkor valami nagy baj van.
Gyurcsányék terve eredetileg csak a 2022-es választásokra volt tervezve, de most már a ballib előválasztáson sikerült megvalósítani legnagyobb részében.
Érdemes összevetni egy ballib intézet (Republikon) elemzését az előválasztási eredményekkel. Kb. fél óra munka, de megéri, mert látványosak a következtetések.
Formailag ugyanis az eredmény a következő:
DK: 33,
Jobbik: 28,
MSZP: 17,
Momentum: 16,
Párbeszéd: 7,
LMP: 5.
De ha ehhez hozzátesszük a Republikon adatait, mely lényegében három csoportra osztja a 106 választókerület:
megnyerhetőre (azaz ahol a ballib jelölt biztosan, de legalábbis nahgy valószínűséggel nyertes): ez 52 körzet,
vesztesre (azaz ahol a fideszes jelölt biztosan, de legalábbis valószínűleg nyerni fog): ez 34 körzet.
s kiszámíthatatlanra (azaz ahol mind a ballib, mind a fideszes nyerhet): ez 20 körzet.
Az LMP ezzel végleg kivégezve, nincs meg az önálló frakcióhoz való létszám se. A Párbeszédnek éppen megvan, viszont itt tudni kell: olyanok is nyertek a Párbeszéd színeiben, akik valójában nem is tartoznak a párthoz, csak "nem volt kit mást választani" alapon kerültek oda (lásd Márki-Zayt példának erre, de nem ő az egyetlen).
A Jobbik és a Momentum rossz miniszterelnökjelölti szereplésükkel el lettek ásva, mindegy a jelöltjeik eredménye. Marad a kijelölt út: a Jobbik lesz a DK vidéki segédcsapata, a Momentum meg az ifjúsági szervezete.
Érdekes módon, a DK-n kívül a MSZP az egyetlen párt, mely rendkívül jó esélyeket kapott. Valami terve lehet Gyurcsánynak az MSZP-vel szerintem...
Olyan senkiföldje több is van a világon, ahol két ország határvitája miatt egy adott terület ideiglenesen senkié. Lásd a ciprusi vagy a koreai demilitaruzált övezetet. De ezek mind 2 ország vitája, másnak nincs itt beleszólása. Egyik fél se mondott le az adott területről, csak a vita felfüggesztése miatt ott egyik se gyakorol szuverenitást, ideiglenesen.
Kicsit más, de hasonló az egyiptomi-szudáni és a szerb-horvát határszakasz egy része, ahol taktikai okokból mindkét fél ugyanazt a terület a másikénak tekinti. De ez is csak 2 ország vitája, oda harmadik fél behatolását a vitázó felek megakadályozzák. Amikor egy cseh mikroállam-építő pár éve ki akarta használni a szerb-horvát vitát, s ott Liberland néven államot kiáltott ki, a horvát hatóság letartóztatta őt, pedig az illető terület a horvát jog szerint nem Horvátország része.
Igazi senkiföldje az Antartktisz is esetleg, de ott is megakadályoznák az antarktiszi egyezmény aláírói szuverenitás gyakorlását. Plusz eleve alkalmatlan a terület államalapításra, állandó lakosság létesítésére.
Egyetlen olyan terület van jelenleg, mely tényleg senkiföldje. Ez a jelenlegi marokkói és mauritániai határ közti terület az Atlanti-óceán partján. A történet alapja a volt spanyol gyarmat, Spanyol Szahara más néven Nyugat-Szahara.
Spanyol Szahara volt az utolsó spanyol gyarmat, Spanyolország 1975-ben mondott le róla, átadva annak északi részét Marokkónak, déli részét pedig Mauritániának. A területen működő önálló szeperatista mozgalom, a Polisario Front ki lett hagyva az egyeszségből. Így a Polisario által tervezett Szaharai Arab Demokratikus Köztársaság nevű állam ki lett ugyan kiáltva, de sose lett belőle tényleges ország. Ennek az államnak a tényleges székhelye máig Algériában van.
Szóval a Polisario partizánharcot kezdett Marokkó és Mauritánia ellen. Mauritánia ezt meg is unta, lemondott nyugat-szaharai területéről. Marokkó ekkor elfoglalta a marokkói részt is, majd gyakorlatilag legyőzte a Polisariót a terület legnagyobb részén.
Azóta a helyzet az, hogy Marokkó hivatalosan az egész Nyugat-Szaharát saját részének tekinti, de ténylegesen csak a terület nyugati kétharmadát ellenőrzi. A keleti - gyéren lakott - rész a Polisario ellenőrzése alatt áll, a két rész között pedig Marokkó falat épített.
a nagy marokkói fal, a kínai után a leghosszabb a világon - néhol dupla és tripla kivitelezésben, a nyugati/északi oldalon aknamezővel
Ami a nyugat-szaharai eredeti lakosságot illeti, annak nagyobb része elfogadta a marokkói uralmat, a kisebb - Polisariót támogató - rész pedig legnagyobbrészt algériai menekülttáborokban él, valamint pár ezer ember (a maximális becslések szerint 30 ezer) pedig a Nyugat-Szahara Polisario által ellenőrzött keleti részén: elsősorban annak az északi, az algériai határ menti részén. Eleve Nyugat-Szaharát úgy kell elképzelni, hogy az óceán partján van a lakosság nagy része, minden más sivatag, s a sivatagban vannak egyes oázisok. Szóval a Polisario által ellenőrzött nyugat-szaharai terület déli felén összesen 1 darab lakott oázis van Agounit néven, párszáz lakossal, minden más csak katonai ellenőrzőpont.
piros - Nyugat-Szahara marrokkói ellenőrzés alatti területe, zöld - Nyugat-Szahara Polisario ellenőrzése alatti területe, fehér - ütközőzóna és senkiföldje
De a legérdekesebb Nyugat-Szahara délnyugati, tengerparti csücske. Ennek nagy része egy kb. 60 km hosszú félsziget, a Ras Nouadhibou félsziget (spanyol neve a gyarmati időkben Cabo Blanco volt). A gyarmati időkben a félsziget kb. fele-fele arányban fel volt osztva hosszában a spanyolok és a franciák között: a volt francia rész ma Mauritánia része, s nem csak szimplán része, hanem egyik legfontosabb része, itt található Mauritánia második legnagyobb városa több mint 100 ezer lakossal.
A volt spanyol rész viszont a híres senkiföldje. Hivatalosan persze mind Marokkó, mind a Polisario Front sajátjának tekinti, de egyik se gyakorol ott tényleges joghatóságot. A Polisario csak akkor jelenik meg ott, amikor éppen zavarni szeretné Marokkót, a marokkói hatóság meg csak akkor, amikor éppen el szeretné távolítani a zavaró Polisario-egységeket.
A gyakorlatban a senkiföldje északi részén egy forgalmas nemzetközi út halad. Itt "nemhivatalos" marokkói-mauritániai határátkelőhely is működik. A marokkói fal egyetlen áteresztő pontja itt van, Guerguerat településnél. Itt az ember kiléphet Marokkóból (ill. persze beléphet), majd átmegy a semmibe, következik 10-11 km a senkiföldjén, aztán belép Mauritániába. Időnként a Polisario megjelenik a helyszínen és leállítja a forgalmat, amire jönnek a marokkóiak és visszaállítják: de gyakorlatilag ez egy biztonságos útvonal, még rendszeres buszjárat is működik. Ezen a részen állandó lakosság nincs is.
A senkiföldje déli részén, Cabo Blanco nyugati felén viszont laknak emberek, pár ezren. Bár ezt a területet is mind Marokkó, mind a Polisario Front magáének tekinti, egyik sincs ott jelen. Az ott élő párezer ember berber halászok, akik minden állami fennhatóságtól mentesen élnek pont ugyanúgy, ahogy mindigis. Mivel a terület fontos Mauritánia számára - hiszen az ország második legnagyobb városától alig párszáz méterre kezdődik -, a mauritániai rendőrség megfigyelés alatt tartja, nehogy valamiféle rendbontás átmenjen a határon.
íme műholdas képen
A gyakorlatban ez egy nemhivatalos megállapodás eredménye. Mauritánia számára a terület rendkívül fontos, nem csak ez az ország második legnagyobb városa, de legnagyobb kikötője is, így érdekeit veszélyeztetné bármilyen harc a határ másik oldalon. Mivel se Marokkó, se a Polisario Front nem szeretne rossz viszont Mauritániával, így hallgatólagosan megállapodtak: itt csak jelképesen fognak harcolni egymással, azaz sehogy - ezért van egyedül mauritániai hatósági ellenőrzés a területen, az is csak minimális szinten.
mauritániai határátkelőhely a semmi felé La Güerától keletre
A terület déli csücskén található La Güera volt spanyol város, ma már csak romváros. Az emberi tevékenység minimálisra csökkenésének mellékhatása: a tengerparton spontán módon természetvédelmi terület alakult ki, az egyetlen hely a világon, ahol a súlyosan veszélyeztett státuszú mediterrán fókák csoportosan szabadon élnek.
egy emberke levideózta magát az áthaladáskor - engem leginkább az döbbentett meg milyen jó minőségű, kátyumentes az út a marokkói szakaszon
Jelenleg nemzetközi jogilag az a helyzet, hogy az országok 70 %-a "rendezetlen státuszúnak" tekinti Nyugat-Szaharát, azaz nem fogadja el se Marokkó, se a Polisario álláspontját. Valójában ezen országok nagy része nemhivatalosan a marokkói álláspontot tekinti mérvadónak. Magyarország is köztük van. Az országok kb. 30 %-a pedig a Polisario-álláspontot osztja, azaz elismeri államként a Szaharai Arab Demokratikus Köztársaságot. Az egyetlen nagy kivétel az USA, mely hivatalosan is elismeri a marokkói álláspontot, ez Trump elnök lépése volt 2020-ban, állítólag a marokkói király ezt kérte Trumptól, cserébe azért, hogy Marokkó diplomáciai kapcsolatot létesítsen Izraellel.
Érdekes, hogy bár a kommunista rendszer szemszögéből Marokkó ellenségesnek számított, a Szovjetúnió és csatlósai sose ismerték el a Szaharai Arab Demokratikus Köztársaságot, ahogy Kína se. A Szaharai Arab Demokratikus Köztársaságot csak egyes kommunista, de a szovjet külpolitikától független vonalat követő országok ismerték el: Afganisztán, Albánia, Dél-Jemen, Észak-Korea, Jugoszlávia, Kambodzsa, Kuba, Laosz, Vietnám.
