A NATO nevű agresszív sóhivatal felszólítja Oroszországot, ne támadja meg Ukrajnát. Kiáll a NATO főelnöke, valami skandináv fasz, s nevetési ingerét visszatartva a kamerába szónokol.

Ez kb. olyan, mintha felszólítanám Gyurcsány Ferencet, ne hekkelje meg a honlapomat, mert ha mégis, beláthatatlan következményei lesznek.

Szóval ilyen a hazug propaganda. Oroszországnak esze ágában sincs támadni, erre semmi oka. Minden épeszű ember tudja: felesleges egy éppen összeomlóban lévő ellenséget megtámadni, ez hatalmas anyagi áldozatokkal járna, s semmi értelme. Az orosz taktika Ukrajnával szemben a kivárás. Hiszen csak várni kell: az ukrán lakosság oroszellenes része is lassan kezd rádöbbenni, a nyugat csak elvenni akar tőlük, nem adni bármit is. Még pár év, s Ukrajnában a nyugatellenes hangulat lesz a vezető elem. Az orosz cél pedig nem egy oroszpárti Ukrajna, hiszen egy nyugatellenes Ukrajna teljesen elegendő.

Most hirtelen, hogy meghalt tragikus módon Kóbor János, visszamenőleg mindenki Omega-rajongó lett.

Én maradnék az igazságnál: sose voltam Omega-rajongó. Sose jártam Omega-koncerten. S összesen egy darab Omega-lemezem volt (a Gammapolis), az is csak azért, mert valaki ajándékba adta nekem.

Egyébként az Omega ellensége se voltam, tetszett pár számuk, de semmi különös. Úgy vagyok az Omegával, mint a paprikás krumplival: végülis szeretem, de azért nem a kedvencem.

Valójában nem is érdekelt a zene akkoriban. Ennek fő oka: 10 éves gyerekként elhurcoltak az Erkel Színházba egy operára, ahol halálra untam magamat, s ez a sokkoló élmény megutáltatta velem a zenét hosszú időre. Kamaszkoromban aztán csak 2 esetben esett meg, hogy valamilyen zene tényleg megtetszett: ez az elekronikus zene (elsősorban a Kraftwerk és Jean Michel Jarre), s a hagyományosabb stílusból az Electric Light Orchestra.

A magyar zenéből csak Szűcs Judit tetszett, de valójában ott se a zene, hanem a nő: egyszerűen szexuálisan vonzott Judit. Tulajdonképpen ma öregen is vonz, bár kicsit túlzónak érzem arcplasztikáját. Sose értettem: amikor hatalmas kínálat van jó kozmetikai szerekből, miért torzítják el egyes nők az arcukat különféle agresszív szerekkel, melyek hatására az arcuk teljesen kisimul ugyan, de elkezdenek műanyag robotemberre hasonlítani. Az én múzsám - bár évtizeddel fiatalabb Juditnál - is használ 10-féle kozmetikai szert, de annyi esze van, hogy nem akar magába fecskendezni semmilyen ilyen agresszív izét.

Viszont - visszatérve a témára - tény az Omega akkori hatalmas társadalmi hatása. A 70-es években amikor a fiatalok 2 ellenséges táborra oszlottak (csövesek és digók), az előbbiek ikonja az Omega volt, míg utóbbiaké a Neoton. Emlékszem, a lehető legnagyobb sértés, amit egy omegásnak mondani lehetett, az volt, hogy megvádolják, hogy Neotont hallgat.

Egyébként a görög omega valójában ómega, a görög betű hosszú ó, nem rövid o. Legalábbis az ógörögben, a modern görögben mind az ω, mind ο ugyanazt a hangot jelöli. A szakértők szerint az ω valamikor a középkor elején vesztette el hosszúságát, azóta a két betű ugyanazt a hangot jelöli. A mai görög helyesírás pont ezért iszonyatos: az összes ógörög betűt és betűkapcsolatot megtartotta, de a kiejtés rengeteget változott (egyszerűsödött), emiatt a mai görög írás tele van j/ly típusú nehézségekkel, egy iskolázatlan görög ember gyakorlatilag egy mondatot se tud leírni egy rakás helyesírási hiba nélkül. Pl. a normál rövid "i" hang 6-féleképpen írható le - η, ι, υ, ει, οι, υι -, s semmilyen támpont nincs, hogy az adott szóban melyik a helyes, szimplán egy mód létezik: meg kell tanulni.

Bulgáriában az Omega nagyon ismert együttes volt, s a Gyöngyhajú lány című daluk a legkedveltebb. Olyannyira, hogy ma is megesik, hogy próbálják énekelni. Íme egy mai bolgár tehetségkutató műsorban a fiatal versenyző próbálkozása:

Az "igazi konzervatívok" sorsa, hogy előbb-utóbb átveszik a legradikálisabb ballib értékeket.

Soros Magyar Hangjának munkatársai ezúttal MZP jobbkezével, Katikával találkoznak.

Az "igazi katolikus" Kati elmagyarázza mint egy szigorú osztályfőnök: nincs csodálatosabb dolog a világon mint a Mikulás homokos szerelme. Adás után még rátesz egy lapáttal, Facebook-oldalán megírja, a homoklobbi szimpla említése azonos a zsidózással, az igazi kereszténység pedig befogadó, nem gyűlölködő - nyilván minig azt kell csak befogadni, amit az éppen hatályos liberális irányelv szerint meg kell tapsolni.

Egy időben az adás alatt Dévényi azért feszengeni kezd, valahogy megérzi: gáz, hogy a legvadabb liberális szövegeket nyomják az "igazi jobboldaliak", kicsit korrigálni próbál, kijelentve: ő persze maximálisan homoklobbista, két kézzel és két lábbal (meg, gondolom, a seggével) kiáll a homokosok mellett, de... - itt halkul a hangja - néha, persze csak nagyon ritkán, azért van egy olyan zavaros kóbor érzése, hogy a homoklobbi túlságosan és idegesítő módon nyomul, akkor is, amikor nem szerencsés ez. Katika haragosan gyorsan ledorongolja Dévényit, aki elpirulva szabadkozik, hogy ő nem fasiszta, s csak nagyon-nagyon ritkán érez így.

Bevallom, egyik kedvenc szórakozásom Soros Magyar Hangjának követése. Bármilyen rossz is kedvem - s ez bizony megesett mostanában kórházi tartózkodásom alatt gyakran -, az anyagaik olvasása, nézése mindig javítja kedvemet: ahogy ezek a szánalmas gerinctelen Soros-bohócok folyamatosan járatják le magukat az egy hatalmas felvidító élmény.

Azt kell mondanom, ha ezen szemét gyülevész banda és Gyurcsány között kell választani, százszor Gyurcsányt választom, ő legalább őszinte, s nem gazudja magát se "igazi kereszténynek", se "igazi konzervatívnak".

Késő kamaszkorban és fiatal felnőttként sem voltam sose tipikus bulizó, de azért megjártam pár bulit. Íme visszaemlékezésem a különböző típusú résztvevőkről. A mával semmi összehasonlítása alapom nincs - buliba átlag 10-évenként járok, utoljára 2010-ben voltam -, így ezt meghagyom az olvasóknak.

Íme a 8 főtípus.

A csajozós. Ő azért jött, hogy lányt találjon magának. Keveset eszik, mérsékelt az alkohollal, hiszen józan akar maradni a sikeres teljesítéshez. Folyamatosan társalog, s nagyon akar táncolni.

A hálózatépítő. Ő ismerkedni akar, mindenkivel, bárkivel. Egy-egy emberrel kevés időt tölt el, mert mindenkivel akar beszélni.

Az alkoholista. Ő inni jött. A lányok nem érdeklik. Egy ideig beszélget, aztán elalszik, rosszabb esetben hányással kombinálva.

A verekedős. Ő is iszik, de agresszív lesz, majd beleköt valakibe. Általában előbb-utóbb kidobja a buliról a házigazda.

A panaszkodós. Ő talál magának beszélgetőpartnert, akinek aztán igyekszik hosszasan mesélni problémáit.

A kritikus. Elmondja, a buli nem jó, az étel rossz, a csajok csúnyák, a zene szar, majd hozzáteszi, ő tud egy jobb bulit, s igyekszik oda csábítani valakit magával.

Az előadóművész. Ő azt hiszi, a buli színház, ő pedig szerepelni fog fontos szerepben. Táncol vagy énekel, de már olyat is láttam egyszer, hogy egy ilyen emberke a verseit olvasta fel.

A bölcs. Tartózkodik mindentől, esetleg iszik valamennyit, majd beszélni kezd, jellemzően a zenétől távolabb, hogy jobban hallható legyen. Érezteti, hogy ő az ivó és táncoló pórnép felett van. Van a természettudományos változat, ő pl. kimegy az erkélyre, majd felsorolja a látható csillagképeket (ez személyes tapasztalat). S van a társadalomtudományos verzió: ő vagy politizál vagy a lét általános rejtélyeit magyarázza. A bölcs nagy problémája: közönsége gyér, mert csak bóbiskoló alkoholisták hajlandók jelen lenni, s a legjobb esetben olyan lányok, akiknek senki se akart udvarolni, de ők meg mérgesek lesznek, amikor észlelik, a bölcs nem udvarol, hanem előadást tart, plusz lehetnek más bölcsek is, akik viszont félbe akarják szakítani, hogy belekezdjenek saját témájukba.

Nem véletlenül, hogy a bölcset hagytam a végére, mivel magam is ez a típus voltam.

A "korrupcióellenes" jövendő bolgár kormány megoldhatatlan problémája az USA és az EU felől jövő nyomás Észak-Macedónia ügyében.

Nyugati érdek ugyanis, hogy a nyugat-Balkán három NATO-tagállama, mely nem része az EU-nak még, legyenek az EU-tagjai. Amerikai szempontból ez rendkívül fontos az orosz hatás visszaszorítása miatt (Albánia esetében ez nem tényező, a másik kettő esetében igen, hiszen ezek szláv, ortodox államok).

Bulgária viszont megvétózta Észak-Macedónia EU-tagsági tárgyalási folyamatát. Bolgár belpolitikai szempontból egyetlen bolgár kormány se tehet mást. Az ok: a "történelemlopás".

Szóval minden bolgár vezetés emiatt erős külföldi támadás alatt áll.

A XX. században létrejött macedón nép (ha nagylelkűek akarunk lenne, mondhatunk XIX. sz. végét is, akkoriak az első nyomok) - mint ez a fiatal népekre jellemző - nem elégedett meg a valós történelmével, hanem kitalált magának ősi kamutörténelmet is. Ez azonban kisebb részben ellenkezett a görög, nagyobb részben a bolgár nép valódi történelmével. Ez az ügy gyökere máig.

A macedón önképnek jelenleg 2 fő verziója van egy délibábos és egy fokozottan délibábos:

• a délibábos: amikor a szlávok bevándoroltak az V. században a Balkánra, a mai Macedónia területén kialakult egy önálló szláv-macedón identitás, mely asszimilálta a helyben talált lakosságot is (trákokat, illíreket, görögöket, ómacedónokat), ez létezik azóta máig, folyamatosan, függetlenül attól, hogy önálló macedón államiság a XX. sz. előtt csak rövid ideig létezett: a VII. században, s a X. század vége és XI. sz. eleje között,
• a fokozottan délibábos: a mai macedón identitás azonos az ókori macedón identitással, a macedón nép tehát nem 1500 éves (ahogy ezt az előbbi verzió állítja), hanem legalább 3000 éves, az V. században egyszerűen csak nyelvváltás zajlott a szláv betelepülés hatására: a lakosság eredeti ómacedón nyelvét szlávra cserélte.

a tényekhez persze egyiknek sincs köze.

A fokozottan délibábos verzióról Macedónia hivatalosan kénytelen volt lemondani a görög-macedón egyezmény miatt, ezen egyezmény miatt történt az ország átnevezése is Észak-Macedóniára. Persze nemhivatalosan ma is ebben hisz a hazafias macedónok nagy része.

Aki nem ismeri a Balkán történelmét, annak a valódi történelem röviden: Macedónia semmiben sem különbözött a Balkán déli részétől, önálló identitás nem volt. Az ómacedónok göröggé asszimilálódása 500 évvel a szláv migráció előtt befejeződött, ahogy a trákoké és az illíreké is (a trák nyelv utolsó nyoma a i. sz. II. sz.) - kivétel csupán a Macedóniától nyugatra lévő hegyvidék a mai Albánia területén, ahol az illírek megmaradtak, s valószínűleg az ő egyenesági utódaik a mai albánok. Amikor jött a nagy szláv népvándorlás, a szlávok beáramoltak a Balkánra északról az V. és VI. században, az egész félszigetet elözönlötték, csak az Adriai-tenger partvidéke és a legdélibb részek maradtak nem szlávok. A Balkán középső részén keleten ebből lett a szerb, nyugaton a horvát és a montenegrói állam. Délebbre - amikor bejöttek a Balkánra az óbolgárok - lett a bolgár állam. Semmilyen adat nincs, hogy Macedónia - mely bolgár lett - bármilyen eltérő, sajátos, külön identitással rendelkezett volna bármikor a XX. sz. előtt. Sőt maga a gondolat, hogy létezne macedón nép mint önálló sose sehol nem fordult elő a XIX. sz. 90-es évei előtt.

Szóval gyakorlatilag a macedónok által hirdetett teljes macedón történelem a bolgár történelem részleges és ferdített verziója. Egyes bolgár személyiségeket macedónnak neveznek, eseményeket átneveznek. Alapvetően humorosan is felfogható, de vannak sértő elemek is.

A népszerű vicc szerint amikor leszáll a Holdra az első macedón űrhajós, egy könnycseppet ejtve azt mondja "Hold, Hold, te ősi macedón föld!".

A németek azt mondják: ezek gyerekes dolgok, mindenki mondja amit akar, ez nem lehet politikai kérdés. Amikor erre azt válaszolta egy bolgár történész, ha ez így van, miért büntetik a németek a holokauszttagadást, hiszen ezek gyerekes dolgok, az értelmes emberek úgyse tagadják, aki meg hülye, az maradjon hülye, a németek persze megsértődtek az "az más" óvodás érvvel.

A legutóbbi - november 14. - bolgár választásokon nyertes párt önmeghatározása: "korrupcióellenes". De a nemzetközi - köztük a magyar - sajtóban is így nevezik őket.

Persze maga a szó is abszurd. Hogyan is lehetne a központi témája egy pártnak a korrupcióellenesség? Kb. mintha egy étterem azzal hirdetné magát, hogy "barátságos". Az ember viszont jó konyhát vár el egy étteremtől, esetleg rendes kiszolgálást, de valószínűleg nem jutna eszébe, hogy barátkozni akarna ott. Semmi értelme a szónak tehát. Amikor ilyen demagóg szövegek hangzanak el, érdemes mindig a dolgok mögé nézni. De erről már írtam, most inkább magáról a korrupcióellenes harcról.

Szóval a "korrupcióellenes" narratíva meséje szerint van egy adott ország, ahol iszonyú a korrupció. Emiatt aztán torzulnak a "piaci" viszonyok, ami miatt pedig rosszul él a lakosság. Aztán egy nap megjelennek felvilágosult, liberális, nagyon okos emberek - akiket persze mind valamelyik amerikai egyetemen képeztek ki, ahol vörös CIA-diplomával végeztek -, ők halkan, de határozottan elmondják, hogy véget kell vetni a korrupciónak. S akkor beindul a békeharc, pontosabban a korrupció elleni küzdelem. S láss csodát, csökken a korrupció! Amint tartósan alacsony szintet ér el, csodásan rendeződni kezdenek a piaci viszonyok, a szabad piac addig gúzsba kötött láthatatlan keze meg vidáman táncolni kezd, s a lakosság pedig egyre nagyobb jómódban él!

A gond ezzel az, hogy soha, sehol, semmilyen módon nem létezett semmi ilyesmi. A korrupció sose ok, hanem mindig következmény. A perifériás társadalmak jelensége a nagyobb korrupció, ez egy eszköz ahhoz, hogy a fejlettebb világhoz közeledjenek ezen társadalmai elitjei. S a korrupció meg akkor csökken, amikor az adott állam fejlettebbé válik.

Azaz a jómód csökkenti a korrupciót, s nem a korrupció csökkentése hoz jómódot.

Aki nem érdeklődik a történelem iránt, annak ez talán meglepő, de a XVIII-XIX. századi Nyugat-Európában a "skandináv korrupció" volt a minta. Az itáliai és franciaországi közvélemény az iszonyú svéd korrupcióról értekezett. Mai szemmel vicces, közismert, hogy Európában ma a legalacsonyabbv korrupció Skandináviában van. De 200 éve - amikor az akkori Svédország szegényebb volt az akkori Magyarországnál! - ez pont nem így volt, akkor a svédeket tekintették a legkorruptabb népnek.

Vajon harcoltak a svédek a korrupció ellen? Volt korrupcióellenes kormánypártjuk? Nem, egyszerűen csak a XX. sz. során a gazdag államok közé emelkedtek, s a korrupció nagy része magától elhalt.

Talán hasznos lesz annak, aki nem élte át.

Személyes tapasztalatom a kovid betegség lefolyásáról. A betegséget október 21-én kaptam meg.

1. hét: Ez az enyhe bevezető szakasz. Mintha egy nátha lenne, semmi különös: köhögés, láz, gyengeség. A sajátos: a lázat képtelenség levinni tartósan. A másik furcsa: teljes étvágytalanság, napokig csak joghurtot ettem, abból is keveset.

2. hét: Bevittek a kórházba. A legkeményebb rész, tulajdonképpen ekkor derül ki, ki mennyire képes vagy nem képes a betegséget átélni. Ilyenkor már jön a tüdőgyulladás, ami mindenkinál különböző fokú légzési zavart okoz. Az ember képtelen felállni, egész idő alatt feküdni akar. Én a kettes számú súlyossági fokon voltam, azaz nem szükséges lélegeztetőgép, de kell a nagy oxigénmaszk.

3. hét: Nálam ekkor derült ki: nem fogok belehalni. A szervezetem jól reagált az oxigénre, folyamatosan nőtt a tüdő működése. Az embernek már rendesen működik az agya, jönnek egyes vágyak, de a fizikai mozgás nagyon nehézkes és fárasztó. Ez volt az első pillanat, hogy éhséget éreztem.

4. hét: Az állapot sokkal jobb, az ember kedve a körülményekhez képest jó, de a mozgás nagyon kellemetlen. Többször meggondoltam elmenjek-e a 20 méterre lévő vécébe, s a vécébemenésre fel kellett lelkileg készülni. Ha nem figyelek oda a lélegzésre, baj van. Egyszerűen nem megy elég oxigén a tüdőbe, hogy az ember képes legyen járni, pihenni kell 5-10 méterenként, s még így is szédülés van.

5. hét: Ekkor engedtek ki a kórházból. Nincs maga a betegség, de a nyomai igen: fekve minden rendben, ülve az oxigénmennyiség 80 %-a jön a tüdőbe, állva és különösen menve a fele. Szóval ha az ember megy, időnként elsötétül előtte minden, de immár nincs teljes léghiány.

6. hét: Ülve is minden rendben, az alvás már teljesen rendben van. A mozgás javult, de egy rövid séta is fárasztó, teljes légszomj helyett immár "csak" zihálás és izzadás.

7. hét: Jelenleg itt tartok. Ha nem csinálok semmit, semmi gond, de minden tevékenység a szokásosnál sokkal jobban kifáraszt. A légszomj már sose erős, nincs szédülés, se elsötétedés, viszont csak lassan tudok menni, s időnként pihenni kell. De immár a tüdőm teljesen aktív, pl. képes vagyok nagy lélegzetet venni, s nem kell immár odafigyelni tudatosan a lélegzésre.

Tegnap már mentem az utcán kb. 1 km-t, persze lassan, de nem okozott problémát, persze fárasztó volt, de tudtam kb. rendesen lélegezni.

Valószínűleg kell még 2-3 hét a betegség előtti állapothoz való visszatéréshez. Ami még megoldandó: tudjak járni fáradás nélkül.

Azért van egy kis pozitív oldala is az egésznek: súlyom 17 kg-mal csökkent a betegség előttihöz képest.

A kommunizmus bukásának egyik mellékjelensége volt a különféle nyugati mlm-piramisjátékok elterjedése Kelet-Európában, a legnagyobb szereplők az Amway, a Forever Living voltak.

Magyarország még ma is jelentős kelet-európai mlm-központ, sok tízezer ember veszít még ma is sok pénzt azzal, hogy részt vesz az átverő cégek tevékenységében.

Ezzel szemben drasztikus, hogy Bulgária az ellenkező véglet. Alig vannak mlm-cégek, s a legnagyobbak között is vannak olyanok, melyek romániai vagy görögországi központjukon keresztül működnek csak, azaz nem éri meg nekik külön bulgáriai lerakatot létrehozni, továbbá a résztvevők száma minimális.

Az ok az, hogy Bulgáriában a kommunizmus bukása után az emberek megismerték az mlm-nél sokkal durvább direkt piramisjátékot, s ez akkora negatív tapasztalatot adott, hogy máig kitart: bármi hozzá hasonlatoshoz mindenki alapból negatívan viszonyul.

A magyar átmenethez képest a bolgár kaotikus volt. Míg Magyarországon teljesen szervezetten, az apolitikus kisember számára szinte láthatatlanul ment minden, Bulgáriában szinte teljes káosz volt: sokszor minden szabály nélkül, teljes kiszámíthatatlanul zajlottak az események. Egyenesen vadnyugati, pontosabban vadkeleti elemekkel. Ennek talán egy apró jele: a villamosmegállóban megjelenik egy találékony ember, s alumínumkeretes bódét épít, majd ott eladni kezd valamit: természetesen közterületen, bármilyen engedély nélkül, s bejegyzett cég nélkül, de a hatóság nem mer fellépni, nem is akar, a rendőr se csinál semmit. Egyedül az örző-védőktól kell tartani az élelmes villamosmegállói vállalkozónak: nekik kénytelen "adózni", "biztosítást", magyarul védelmi pénzt fizetni, különben esetleg egy éjszaka eltűnik az egész építmény. Bulgáriában ez az időszak 1989-1997 között volt, nyilván egyre kisebb mértékkel, a kőkemény rész nagyjából 1991-1994 között. (1991-ig még valahogy működött a régi rendszer gyakorlati hatalomgyakorlása, 1994-től meg lassan elkeződött az új rend konszolidációja.) 1997 óta ez mind eltűnt, a káosz immár csak a magas szinteken maradt meg: azaz a gazdag üzletemberek világában, ahogy ez nyugaton is szokásos, de az ennél alacsonyabb szinteken immár az élet szabályok mentén zajlik.

Amikor 1986-1992 és 1993-1997 között Bulgáriában éltem, 1991-ben kénytelen voltam céget bejegyezni, mert számlát kellett kiadnom pár alkalommal. Nos, simán nem adtam be semmilyen adóbevallást, s kész (először be akartam adni, elkezdtem kitölteni a bevallást, de rájöttem, könyvelő nélkül nem boldogulok, arra meg nem akartam költeni, így hagytam az egészet ahogy van). S semmi nem történt. Ugyanezt megtenni 1998-ban már kockázatos lépés lett volna.

Szóval ebben az időszakban jöttek a piramisjátékok. Egy korombeli volt Komszomol-aktivista, jogász szakon végzett srác maximalizálta a hangulatot. Szófia központjában kibérelt egy szép épületet, majd még egyet, egy volt élelmiszerboltot, ezeket luxus módon berendezte. Ehhez a kezdőtőkéje onnan volt, hogy jogtanácsosként segítette az egyik legnagyobb örző-védő cég (=gyakorlatilag bünőző csoport) tulajának működését: a bolgár örző-védősök azt se tudták mennyi 2+2, szóval hozzájuk képest egy tapasztalat nélküli jogász valóságos géniusznak nézhetett ki, így bizonyára hasznos tanácsokat adott neki, amiért szép honoráriumot kapott.

Szóval meglett a "befektetési alap", a neve meg minden igényt kielégített: East-West International Holding Group - persze maga a név is már átverés, mert se csoport, se holding nem volt, a nemzetköziség is hiányzott, a tulaj 99 %-ban a srác volt. S jöttek a hirdetések mindenhol, meg a még hatásosabb: a suttogó propaganda. A srác abszolút ráérzett a közhangulatra: elterjesztette saját magáról, hogy nemzetközi drogkereskedő, ezért kell neki a sok pénz, s ezért képes kedvező kamatot fizetni. Mert tényleg komoly kamatot fizetett: 1992-ben a bulgáriai infláció 85 % volt, ő pedig havi 10 % kamatot adott, ami évesítve 300 % feletti kamat volt, azaz az infláció 4-szerese. Aki persze ért a pénzügyekhez alapszinten, az tudta, ez abszurdum, ekkora haszna még egy tényleges drogkereskedőnek sincs (ott szintenként 100 % körüli a haszon), dehát szinte senki se értette akkor a pénzügyekhez az országban.

Voltak persze emberek, akik szóltak: mindez átverés. De le lettek dorongolva azzal, hogy irigyek, a konkurrencia emberei, vagy egyszerűen csak nem akarják, hogy a kisember végre pénzhez jusson. Szóval tömeghisztéria lett. Én magam ismertem közvetve embert, aki eladta a lakását, hogy "részvényt" vehessen a pénzen. A cég, hogy a lehető legkevesebbet kelljen kifizetnie a "részvényeseknek", azt az ügyes lépést is megtette, hogy annak aki nem készpénzben vette fel a kamatot, hanem újabb részvényben, annak 10 % bónuszt adott.

Nagyjából másfél évig működött a cég. Aztán egy nap a cég teljes készpénz készletének 95 %-át átulta a tulaj több svájci számlára, majd másnap ő is eltűnt. A "részvények" árfolyama persze 24 órán belül 0 lett. Sok dühös ember megtámadta a cég központját, de ott semmit se találtak: csak meglepett - többnyire szintén átvert - alkalmazottakat és berendezési tárgyakat. Hamarosan kiderült: semmilyen aktívái nincsenek a cégnek, sose kötött egyetlen üzletet se, semmilyen befektetések nem voltak. A hivatalos nyomozási adat szerint az okozott kár 1,5 milliárd leva (akkor ez kb. 30 millió USA-dollárnak felelt meg), bár a valóságban ennek a többszöröse lehetett, mert sokаn már be se kelentették kárigényüket, utólag szégyelve, hogy ekkora barmok voltak, hogy belementek egy ilyen átverésbe.

Az eset pozitív hozadéka: azóta Bulgáriában képtelenség bármi hasonlót csinálni, mindenkinek az East-West neve ugrik be azonnal.

De mi lett a sráccal végül? Semmi. Pár évvel később letartóztatják Franciaországban, egy ottani botránya miatt. Végül kiadják Bulgáriának Interpol-körözés alapján. Bulgáriában előzetes letartóztatásba helyezik, majd évekig megy ellene a per. A per vége: felmentik minden vád alól. Kiderül: ténylegesen tehetséges jogász a srác, minden úgy lett megcsinálva általa, hogy képtelenség bármivel is megvádolni. 2005-ban azt is megteszi, hogy az Emberi Jogok Európai Bíróságán beperli Bulgáriát indokolatlanul hosszú előzetes letartóztatása miatt, s ezt is megnyeri, a Bíróság elmarasztalja Bulgáriát. Jelenleg már 55 éves, s visszatért eredeti szaktudása gyakorlásához: jogtanácsos egy szófiai banknál. А "befektetők" pénze sose lett meg.

Mint nyíltan és büszkén homofób kérdezem: honnan veszik a ballib médiák, hogy a gyermekvédelmi népszavazás kérdései homofóbok? Nekem semmi kifogásom nem lenne, ha azok lennének, dehát nem azok.

Pedig átolvastam a kérdéseket többször is.

Az első kérdés: Támogatja-e Ön, hogy kiskorú gyermekeknek köznevelési intézményben a szülő hozzájárulása nélkül szexuális irányultságokat bemutató foglalkozást tartsanak?. Ez eleve mindenféle szexet kizár, abból kiindulva, nem dolga a kiskorúaknak ezzel a témával foglalkoztatni.

A második kérdés: Támogatja-e Ön, hogy kiskorú gyermekek számára nemi átalakító kezeléseket népszerűsítsenek?. Ugyanaz. Nem gyerekeknek való téma. Ahogy mondjuk a nemi erőszakot se mutatják be gyerekeknek, pedig az is létező dolog.

A harmadik kérdés: Támogatja-e Ön, hogy kiskorú gyermekeknek fejlődésüket befolyásoló szexuális médiatartalmakat korlátozások nélkül mutassanak be?. Ebben is konszenzus volt eddig, mi a gond?

A negyedik kérdés: Támogatja-e Ön, hogy kiskorú gyermekeknek a nem megváltoztatását bemutató médiatartalmakat jelenítsenek meg?.

Hol tehát a homofóbia? Melyre persze szükség lenne, hiszen minden normális társadalom homofób.

Ideje kimondani, beleüvölteni a nyugat mocskos pofájába: nem tiszteljük értékeiteket, sőt azokat leszarjuk, s semmi se áll távolabb tűlünk, mint értékrendetek elfogadása.

Amit a mai nyugat képvisel az alapjaiban hibás, téves, romlott.

Bár a konzervatívizmust alapjaiban elhibázott eszmének tartom - hiszen a konzervatívizmus egy folyamatos változó, cseppfolyós valami, melynek egyetlen gondolata, hogy egyetért a liberalizmussal, csak valahogy lassabb haladásért könyörög -, de egy dologban igazuk van. Abban hogy az amit ma az EU és csatolt sóhivatalai európai értékekként hirdetnek, az még 50 éve se számított annak.

A lengyel vezetés ügyes vitamódszere Brüsszelben éppen erre alapszik: a lengyelek folyamatosan azt kérik a brüsszelitáktól, mutassanak már fel olyan EU-alapokmányokat, melyek szerint a genderizmus, a feminizmus, az abortusz-kultusz, a homoklobbizmus, a családellenesség alapvető értékei az EU-nak.

S valóban, ilyenek nincsenek. A korai EU még a hagyományos görög-római és zsidó-keresztény alapokat tekintette hagyományos értékekként, akkor is, ha ezekhez harmadikként oda volt téve a felvilágosodás mocskos kloákája.

Megjelent a blog.hu-n a tökéletes magyarellenes cikk, egyfajta belsőliberális-zsidó jajjkiáltás. Nem közszereplő írta, nyilván közszereplő ilyet meg se engedhetett volna magának.

A cikk apropója Kövér László megnyilatkozása, melyben - teljesen helyesen - azt mondta, hogy „a magyar politikai osztály egyik része önrendelkező államban és öntudatos nemzetben gondolkodik, ilyenben hisz, és ilyenért dolgozik, míg a politika másik része pedig az önfeladó állam és önmarcangoló nemzet politikai hagyományának jegyében cselekszik”. Kövér gyakorlatilag a kuruc-labanc ellentétet vázolta fel, ami szimpla tény: a magyar elit egy része mindig az ellenállásban, a másik mindig a behódolásban látta a megoldást.

Vincent bloggernek azonban kevés az ügy kapcsán elindult ballib hisztéria. Szerinte Kövér itt igaz magyar fasisztákról és zsidókról értekezett, kódoltan. Azt persze még ő is hozzáteszi, vannak nem-zsidó zsidók, azaz olyanok, akik semmilyen zsidó szemszögből nem zsidók, de mégis zsidók a kövéri narratívában, mert színmagyar létükre az önfeladó állam és önmarcangoló nemzet politikai hagyományában gondolkodnak. S persze akadnak fajzsidók is a másik oldalon, lásd Köves Slomót.

Persze Vincent blogger csak egy szélsőséges fasz, állítólag valami szakmailag sikertelen, ettől depressziós matematikus rejlik a nikk mögött. A saját politikai tábora se vállal vele nyíltan közösséget. Sokszor elmondta, hogy kb. ami Magyarországon érték, azt mind zsidók hozták létre, s a magyarok meg nagyjából egy haszontalan, felesleges, zavaró elem csupán az országban.

Most a hivatalos ballib tábor persze ilyeneket nem mond - valahogy kényelmetlen is lenne a Jobbik miatt... -, de a mélyben ez a hangulat nagyon is megvan. Nagyon is. Az elvakult hívek kommentjei, bejegyzései rendszerint jobban tükrözik a valóságot, mint a hivatalos szint.

Az országot pedig éppen az ilyen vincentektől kell megmenteni: elsősorban mindent el kell követni, hogy az általuk preferált politikai erők semmiképpen se jussanak hatalomra.

Példa arra, amikor a nacionalizmus és a történelmi vita két fél között a nevető harmadikat segíti.

Mind a mai Lengyelország, mind a mai Belarusz példamutató ország, mindkettő tüske a háttérhatalom szemében. Belarusz immár majdnem 30 éve áll ellen a nyugati, liberális agressziónak, ugyanez igaz 5 éve Lengyelországra is.

Mi sem lenne természetesebb, mint együttműködni. De nem. A történelmi viszály ezt lehetetlenné teszi. Lengyelország beállt a Belarusz elleni liberális hecckampányba, melynek célja, hogy a belarusz nép veszítse el szuverenitását, s az ország kerüljön Brüsszel, a CIA, s a Soros Alapítvány által verbuvált hazaárulók kezébe. Abszurd lépés, mert ha ez sikerülne, Lengyelország csak kapna egy plusz ellenséget a keleti határán is, mely pont ugyanazt kérné számon a lengyeleken, amit most Brüsszel.

A belaruszok pedig komolyan azt hiszik, a lengyelek a liberális EU fő mozgatóereje. Pedig hát semmi se áll távolabb a valóságtól.

Miközben az értékrend terén a két ország vezetése szinte teljesen ugyanazt vallja.

Eléggé értelmes anyag a Partizánon, xsak a ballib vörös farkot kell levágni róla.

A szerző végkövetkeztetése: Magyarországon 2 tábor van, mindkettú "neoliberális", de míg az egyik őszintén, örömmel az, addig a másik húzódozva az - az egyik büszkén hirdeti ezeket az értékeket, míg a másik rejtteten, azaz szavakban beszél ellene, de tetteiben támogatja.

Lehet persze így is magyarázni, de eléggé kicsavart logika. Maga a szerző is elmondja, a Fidesz sikerének egyik titka, hogy a ballibek akaratlanul segítik: amikor pl. azzal támadják, miért nem teljes erővel "európai" - értsd "neoliberális" - értékrendet hirdet és folytat, hiszen ezzel legitimálják a Fidesz egész propagandáját.

Ebből született a legújabb ballib taktika: egyszerre kell támadni a Fideszt, hogy "neoliberális" és hogy nem eléggé az.

Az én értelmezésem egészen más. Eleve "neoliberalizmus" nem létezik, gazdasági liberalizmus van. A "neoliberalizmus" szó létezésének egyetlen valós oka: a gazdasági liberalizmust ellenző balosok így nem sértik meg a liberálisokat.

A liberális fősodrot valóban örömmel támogatják a ballibek, ezért az teljesen helytálló elemzés a Partizán részéről, hogy a ballibek nem baloldaliak.

Ami viszont a Fideszt illeti, én nem "szóban ellenzi, tettekben támogatja" magatartásként értelmezem politikáját, hanem a lehetőségeken belüli óvatos küzdelemként.

Az a vád abszurd, hogy valaki nem igazi ellenző, mert nem harcol teljes erőből. Katonai stratégiai alapismeret, hogy a túlerővel szemben nem állunk ki nyílt csatára, mert ez öngyilkosság. Ajánlott olvasmány: 2500 éve megírták mindezt.

Persze a végére ott van egy jogos kérdés, ami motoszkál az emberben: a "neoliberalizmust" ennyire gyülölő Partizán miért áll ki teljes erőfeszítéssel a büszkén és örömmel "neoliberálisok" mellett?

Életemben először nem mentem el szavazni. Kórházi tartózkodásom alatt volt a bolgár parlamenti választás egyetlen és az elnökválasztás két fordulója. Gyakorlatiag "átaludtam" az egészet.

A jelenlegi köztársasági elnök totális győzelmet aratott. Az ő közreműködésével létrehozott új párt - a “Folytatjuk a változást!” - megnyerte a választásokat. S immár van elegendő számú koalíciós partnere is.

A bolgár átlagszavazó rendkívül naív.  A nyertes párt fő eszméje, hogy ők fiatal sikeres szakemberek, akik felül állnak minden oldalon, mert jobboldali eszközökkel baloldali célokat valósítanak meg. Ez persze marhaság, de a tájékozatlan átlagember számára jól hangzik. S az emberek be is vették ezt.

Ami várható: az új kormány mindenben utánozni fogja a nyugatot. Aztán mivel ez nem fog sehová se vezetni, 2-3 év alatt totálisan leamortizálják magukat.

Pluszban az elnöknek sikerült csapást mérnie a szocialistákra (akik segítségével elnök lett 5 éve). A szocialista párt szinte biztosan új, "európaibb" vezetést fog választani - eddig nagy fejfájást okoztak a bolgár szocialisták Brüsszelben, hogy kulcskérdésekben - homokosok, genderizmus, feminizmus - nem támogatták a EU-s konszenzust.

Ellenzéknek itt lesz a volt kormányfő, Bojko Boriszov pártja, mely azonban nem képez valós alternatívát, a GERB párt - minden magyar ballib sajtóhír ellenére - sose volt Fidesz. Lett egy kis új ellenzéki párt is, a nacionalista Újjászületés - mondanak is időnként értelmes dolgokat, de sok marhaságot is, egyik fő üzenetük az oltásellenesség.

Szóval indul a nagy bolgár liberális kísérlet.

Amikor Bulgária felszabadult a nagyjából 500 éves török uralom alól 1878-ban, volt egy jelentős réteg, mely gazdagodni szeretett volna, nyugat-európai mintákat másolva.

Eleve a felszabadult Bulgária mindent valahonnan máshonnan vett át. Az első bolgár alkotmány - 1879 - pl. 99 %-ban a korabeli belga alkotmány fordítása. A polgári törvénykönyv nagyrészt az olasz és francia Ptk. átvétele. De magyar kapocs is van: az első bolgár Btk-t Budapesten tanult bolgár joghallgatók írták meg, s gyakorlatilag így a magyar 1878. évi V. tv. - az első magyar Btk. - fordítása lett.

A másik nagy minta persze Oroszország volt, az azonos vallás és a közeli nyelvrokonság miatt. Az orosz hatás azonban elsősorban ez is maradt: azaz kulturális. A Bulgáriát 1878-1879 között irányító orosz katonai igazgatás se akart orosz politikai mintákat Bulgáriában - sőt, éppen az orosz katonai igazgatás támogatta a belga alkotmány bolgárosítását -, ennek fő oka, hogy az orosz elit reformista része Bulgáriát amolyan mintaországként tekintette, ahol ki lehet próbálni kicsiben az orosz alkotmányos monarchiát.

Bolgár polgárság egyszerűen nem létezett. S ami ki is alakult, erősen paraszti jellegű volt még az I. vh. idejéig.

Az 500 év török hatalom pedig kialakított sajátos túlélési technikákat. Egyesek nem túl szépek, de tény, segítettek annak idején. A legfontosabbak:

• a hatalom felfogása mint idegen, ellenséges test,
• szkepticizmus minden iránt, még a nyilvánvalót se szabad teljesen elhinni,
• nem létezik önzetlenség, minden önzetlennek tűnő magatartás csak jól rejtett önzés,
• az őszinteség drága luxus, a kisember számára létszükség a hazudozás.

Amikor tehát megindulnak nyugat felé a gazdagodni vágyó kereskedők és mások, rácsodálkozna az ottani dolgokra, de mindig marad egy érzés bennük, hogy a nyugatiak nem elég okosak, s az ottani dolgokat át lehet venni ugyan, de mindig kijavítva a hibákat.

A tipikus leírása ennek Aleko Konsztantinov (1863-1897) bolgár író Baj Ganjo (Ganjo bácsi/báty) elbeszélés-ciklusa. Amikor pl. Bécsben jár Ganjo Balkanszki - ez teljes neve -, eszébe jut, jó lenne megfürödni, így ellátogat a bécsi közfürdőbe. Először meg van döbbenve, miért ilyen drága a belépőjegy, de bent még inkább felháborodik, amikor egy öltözőt mutatnak neki, ahol elhelyezheti tulajdonát, s fürdőruhát vehet fel. Ganjo azonnal átlátja az aljas "trükköt": az öltöző nyilván arra van, hogy míg ő fürdik, kirabolják! A fürdő alkalmazottainak udvariassága is gyanút kelt Ganjóban, nyilván hátsó szándékot rejt ez is! Szóval ő nem ül fel az "átverésnek", tehát az öltöző kihagyásával a medencéhez megy, ott a fal mellett átöltözik, majd még fel is háborodik, hogy "ezeknek a hülye németeknek nem jutott eszükbe egy szöget verni a falba, ahová felkaszthatná a fürdőző a ruháját és a zsákját".

Valami ilyen találkozásnak lehetett az eredménye a bolgár krenvirska nevű termék. A Németországba elvetődött balkáni utazó meglátta a hot dogot. Tetszett is neki, de "logikátlansága" is azonnal feltűnt: hiszen azonnal meg kell enni, mert ha az ember beteszi a táskájába, kifolyik a mustár, a kecsup, plusz bepiszkolódik az egész étel, pl. összekeveredik a táskában lévő dohánnyal.

Gyorsan meg is született a kijavított balkáni hotdog: a virslit enyhén bele kell sütni a kiflibe, hogy a tészta teljesen lezárja azt mindenhonnan. Így az ember egyszerre többet vehet, nem romlik meg 2-3 napig, s friss az íz.

Amikor már volt étvágyam a kórházban, jellemzően ezt kértem a családtagoktól, akik látogattak: hozzanak krenvirskát. Abban a legyengült állapotban egy darab is teljesen jóllaktat, különösen, ha az ember megette a kórházi ételt is.

Egyébként a bolgár kórházakban persze van napi 3 étel is, azaz külső étel nem is szükséges. S a kórházi étel színvonala sokat javult, mióta megszűntek a kórházi konyhák, s központosítottan szállítják az ételt, normál étkeztető cégektől.

Szóval simán ki lehetne bírni a kórházi kaján is, dehát azért örömet okoz a külső étel.

A fő bajom az ital volt: mint cukorbeteget letiltottak a tejről, ami számomra létszükség. Szerencsére amint már tudtam mozogni lassan, a kávéautomata kisegített: volt tej is, s kakaó is benne.

Egyik kórházi szobatársam sikerember volt. Már 2.0-ás verzió.

A bolgár sikerember kezdete a 90-es évek eleje, amikor ravaszabb egyének hirtelen vagyonokat halmoztak fel, jellemzően tisztán bűnözői tevékenységből. Aztán ez a réteg szétesett: maradtak szimpla bűnözők egyesek, mások feltörtek, s akadtak okosabbak is. A lent maradókat és a feltörekvőket likvidálták az évtized végéig náluk erősebbek. Az okosabbak megelégedtek szép nagy vagyonukkal, nem akartak vezető szerepre törni. Ők máig vígan megvannak. Jellemzően közepes nagyságú vállalkozók, pl. van pár éttermük, mulatójuk, zenés szórakozóhelyük, de ismerek személyesen egy italgyárost és egy zenei producert is.

A szobatárs ez a típus volt. Már 50 éves, de ma is látszik rajta, hogy fiatalon simán akár fél kézzel elvert egyszerre több embert. Valószínűleg örző-védős lehetett, kinézetre ma is leverne egy nem csúcskategóriás fiatal utcai harcost.

2.0-ás verzió, mert már használja a modern technikát is. A 90-es évekbeli ősverzió még informatikust alkamazott a tv bekapcsolásához is.

Egyábként az őszinte sikeremberekkel kevés bajom van. Volt egy ilyen ismerősöm 25 éve, kb. az volt az életfilozófiája "nekem van, mert ügyesen elvettem, amit lehetett, mások nem mertek elvenni vagy nem voltak elég ügyesek ehhez, ezért nekik nincs, ez legyen az ő problémájuk". Ez amolyan becsületes tolvajkódex, végülis a polgári demokrácia egyik alaposzlopa.

A bajom azokkal van, akik kilépnek szerepükből. Hirtelen szponzorálni kezdenek pl. valamit, ami teljesen kívül esik érdekkörükön. Ezt mindig gyomorforgatónak tartottam. Az ilyen ember nem él hiteles életet: a tolvajlás az élete alapja, de valahol úgy érzi, ez nem jó, viszont nincs mersze változtatni se, ezért valami mellékest talál, ahol elmondhatja, ő segít az embereken, nem csak a legújabb BMW-jén és a luxuskurváján jár az esze egész nap.

Emlékszem, az egyik ilyen gazember a saját költségén Bibliát adott ki rajzokkal, gyerekeknek. Volt annyira pofátlan, hogy előszót írt a Bibliához, melyben kifejtette, mennyire is fontos, hogy a gyerekek megismerkedjenek Isten tanításával.

Amikor megláttam a kiadványt egy standon, s megláttam a benne lévő mocskot, önkéntelenül azt mondtam:

- Szar.

Mire egy jó hallású ember beszólt nekem:

- Mi van, komcsi, nem tetszik a Biblia?

Ránéztem az emberre, megállapítva, hogy értelmi szintje túl alacsony, így csak annyit mondtam:

- Mi rohadt komcsik gyűlöljük a Bibliát.

Ő csak nézett, de nem értette.

Ezért utálom jobban a filantrógereket, mint a szimpla önző, harácsoló tolvajokat.

Na és az én szobatársam? Végülis semmi panaszom, persze egész idő alatt nem sokat beszéltem vele.

Éppen fekszem a kórházi ágyamban. Éjszaka van, felébredek. Önkéntelen is átnézek a szomszéd betegre. S mit látok: a laptopján pornót néz.

Meglepő. Vannak emberek, akikben valamilyen ősi primitív életerő dobog.

Nyilván itt van egy objektív elem is: sose szerettem a pornót, kamaszkoromban egyenesen homokosnak minősítettek egyesek emiatt. Az ízléses erotikát mindig szerettem egyébként, de annak a lágy területeit, mint amilyen a sztriptíz és a vízfetisizmus, melyeket szinte se tesz bele a pornó műfajba.

De én még enni se vagyok képes a betegség miatt, míg a velem azonos napon behozott szobatárs esze meg már a szexen jár.

Az ősi balkáni erő, mely az embereket legyőzhetetlenné teszi. Nem szervezkedik, nem tűz ki célokat, mélyen egyéni, s amit a fejébe vesz, abból nem ad.

Mondanom sem kell, őt 14 nap alatt kezelték ki, míg engem 24 nap alatt. Hiányozhat belőlem az ősi életerő.

A Balkánon az - egyházi alapú - népi hagyomány szerint nem RIP-elünk valaki halálakor.

A RIP stádium ugyanis későbbi, az éppen meghalt még nem ott van. Ő meghalt, Isten meg fogja őt ítélni, csak aztán jöhet a RIP. Tehát a kívánság a friss halottnak, hogy Isten bocsánatos legyen vele szemben,

Az "Isten bocsássa meg" előnye, hogy bárkire mondható, legnagyobb ellenségünkre is, így nem követel meg hazugságot.

Egyébként érdekes, hogy a mai Magyaroeszágon akkora az angol hatás, hogy a RIP immár "rest in peace". Pedig a RIP évszázados dolog a magyar kultúrában, csak éppen mint a latin "requiescat in pace" rövidítése.

A mi rokonságunkban is akadt egy halott a kovid-járványban, mégpedig az apósom. Sose szerettem, sose volt vele jó kapcsolatom. Az utóbi 20 évben persze már megszoktuk egymást, de semmi több ennél. Kezdetben pedig kifejezetten ellenséges volt a viszony. Ő mindig valaki mást akart legnagyobb lánya férjének: idősebb, komolyabb, stabilabb embert. A helyzetet az is súlyosbította, hogy minden viszályban a lánya az én oldalamra állt.

Amikor megtudtam halálhírét, kórházban voltam. S furcsa módon még meg is gyászoltam.

Az ember nehezen lélegezve botorkál a kórházban. Ami jó jel, mert már képes botorkálni, azaz fel tudott állni az ágyból.

Szóval odamegy az ember az italautomatához, mert kakaót szeretne inni. De a betűk és számok kicsik, plusz az ember is szédült. Ilyenkor segít a modern technológia. Nemhiába van a botorkáló embernek ezereurós telefonja. Előkapja hát, aktiválva a nagyító alkalmazást.

Igenám, de ekkor nem nagyítás következik, hanem megjelenik egy reklám. Rajta széles mosollyal Mr. Michael Szar, aki elmondja, ő dúsgazdag ember, lám ezt bizonyítja a saját repülője is, mely mögötte van. Ez egy sejtetően homoerotikus momentum, Mr. Szar mintha arról álmodna, egy nap a repülője hegyes vége a seggét fogja kényeztetni. De - folytatja Mr. Szar - ő filantróger is, nem csak dúsgazdag, plusz segít másoknak is dúsggazdaggá válni, ezért csekély évi 99 dollárrért előfizetést ajánl.

Botorkáló ember persze nem találja hol lehet a reklámot leállítani, hiszen ha azt látná, az egész nagyítás se kellene. Próbálja ki- és bekapcsolni az alkalmazást, de mindig csak Mr. Szar jelenik meg nagyítás helyett.

Azóta. Idegesítő alklmazás eltávolítása, s olyan telepítése, mely reklámmentes. Michael Szar valódi vezetlékneve pedig agyból kitörölve.

Visszatértem, bár erőm még nem jött vissza.

Mindenesetre legalább életben maradtam, ezt 24 napos kórházi tartózkodásom segítte elő.

Ez a kovid tulajdonképpen egy erős tüdőgyulladás, súlyos mellékhatásokkal.

Nagyjából a kórházi életem 4-5. napján még a halál tűnt esélyesebbnek, valahol a 6. napon történt az átbillenés.

A fő baj: a kigyógyulás után is maradnak a mellékhatások hetekig.

Annyira rossz az egész betegség, hogy komolyan arra gondol az ember, jobb lenne most inkább meghalni gyorsan. Mármint a betegség kezdeti, súlyosabb szakaszában.

Ami viszont meglepett: nagyon sok üzenetet kaptam. Olyanoktól is, akik sose kommenteltek nálam. Úgy tűnik, a sose kommentelők száma a 100-szorosa a kommentelőkének.

Ami még meglepett: az üzenetek 99 %-a abszolút pozitív volt. S a maradék 1 % se volt tisztán negatív, senki se kívánta halálomat.

Mindenkinek köszönet, most így, mert nem tudtam mindenkinek személy választ adni.

Irtózatosan gyenge vagyok, de már otthon vagyok és tudok írni.

Azért írom ezt, mert gyakran tapasztalatom, hatalmas tévhitek léteznek a témában.

Ha csak a valós dokrinális eltéréseket nézzük, akkor a kereszténységben elég logikusan levezethetők a különböző felekezetek.

Az alap közös: a cél az ember üdvözülése, azaz mentesüláse a bűntől és annak következményeitől.

De mi a bűn? Ebben is egyetértés van: az isteni renddel szembemenő magatartás.

A különbség ott kezdődik: mi Ádám bűnének hatása. A két szélső álláspont az ortodox és a protestáns, míg a katolikus nézet valahol a kettő között van:

• protestantizmus: Ádám bűne megrontott minden embert, emiatt az ember teljesen képtelen még arra is, hogy bűnös állapotát felismerje,
• ortodoxia: Ádám bűne nem rontott meg senkit, csupán következményét örökli minden ember, de az ember képes ennek felismerésére,
• katolicizmus: Ádám bűne megrontott minden embert, de az ember mint isteni teremtmény sose képes teljesen elszakadni Istentől, ezért képes bűnös állapota felismerésére.

Hogyan is küzdhető le a bűnös állapot. Isten kegyelme által. De mi a kegyelem szerepe? Ez teljesen függ az előzőektől:

• protestantizmus: az isteni kegyelem a döntő,
• ortodoxia és katolicizmus: az isteni kegyelem a kezdet, de az egyén akarata nélkül nem működik.

A protestáns nézet következménye a predestináció (előre meghatározottság), azaz Isten előre meghatározza ki lesz üdvözülve és ki nem. Hiszen ha az egyén akarat nem számít, akkor Isten dönt. Ha pedig Isten dönt, akkor előre dönt. A legkövetkezetesebb a kálvinizmus, annak ellentéte az arminiánus nézet (mely bizonyos tekintetben egyezik a katolikus állásponttal), a köztük van a lutheránus nézet:

• kálvinizmus: Isten előre dönt ki fog üdvözülni és ki nem, ez független az egyéntől, annyira, hogy az üdvözülésre kiválasztott ember ennek nem képes ellenállni, röviden: nem azért lesz valaki üdvözülve, mert hisz, hanem azért hisz, mert üdvözülésre lett kiválasztva,
• armianizmus: Isten nem dönt, hanem egyszerűen előre látja az egyének szabad akaratát, röviden: Isten mindenkinek megadja a kegyelmet, de azzal nem mindenki él,
• lutheranizmus: Isten előre dönt, de az ember szabad akarata megmarad, ellen képes állni.

(A kálvizmus legfőbb kifejeződése természetesen a református egyházban van. Az lutheranizmus az evangélikus egyházban. Az arminianizmus legjellemzőbb kifejeződése pedig a metodizmus. Egyes protestánsok ki szeretnék békíteni az ellentéteket, így nem sorolhatók egyértelműen egyik csoportba se. De elmondható: a modern protestantizmus leginkább kálvinista.)

Az arminiánus nézet gyakorlat azonos ebben a katolikussal, mely csakis jövőlátásként ismeri el a predestinációt. Az ortodox nézet pedig egyenesen értelmetlennek tekinti a predestináció tant, hiszen Isten nyilván ismeri a jövőt, de semmi ok ezt predestinációnak nevezni, mikor az egyén akaratán múlik minden a kezdeti isteni kegyelem után.

A fentiek miatt maga az üdvözülés elképzelhető mint folyamat és mint egyszeri, végleges esemény:

• a katolikusok és az ortodoxok számára (de a lutheránusok is ide sorolhatók) ez egy folyamat, nincs olyan, hogy akkor "most kész vagyok",
• míg a kálvinisták és az arminiánusok szemére ez egy csodaszerű pillanat, kb. "egyszer hívő, mindig hívő, ezáltal üdvözült".

Az előbbieknél a keresztelés tulajdonképpen a folyamat eleje, míg az utóbbiaknál a vége.

Az egymás hagyományait nem ismerők között ezért vicces félreértések szoktak lenni. A protestánsok egyik kedvenc témája az "újjászületés", Amerikában egyesen megkérdezik "te újjászületett keresztény vagy?", amit egy átlag katolikus vagy ortodox meg se ért, hiszen nem létezik ez a koncepció. A másik vicces elem, amikor - ez is amerikai szokás - megkérdezik "a te egyházad a Biblián alapszik?", erre a katolikus/ortodox válasz "nem, a Bibliám alapszik az Egyházon".

Időközben megtámadott minket is a kovid,

Ezért ideiglenesen a meszokotthoz képes kevesebb új cikk lesz.

A covid mellékhatása Angliában: drasztikusan növekedett a kidobott háziállatok száma.

Íme a liberális társadalomban szokásos állattartás. Két szélsőség van:

• akik embernek képzelik az állatokat, jogokat akarnak adni nekik.
• akik az állatokat bútornak vagy bőröndnek képzelik, így "leselejtezik" őket, ha már nem kellenek.

A hagyományos premodern társadalmakban az állat mindig haszonállat volt (csak a legfelsőbb rétegek tartottak szimpla szórakozásból állatot). S teljesen abszurdnak tűnt volna, hogy valaki "megunja" az állatját.

Én persze szubjektív vagyok, mert állatbarát vagyok. De hangsúlyozom, bajom nem a nyíltan állatgyűlölőkkel van - az ő álláspontjuk tiszta: nem akarnak állatot, így nincs is nekik -, hanem a kamu-állatbarátokkal, akik képtelenek a állatot a helyén kezelni.

Valóban látványos, hogy kb. - óvatos számítások szerint - 15-ször több ember volt a fideszes tüntin, mint a balliben. Látványos, de kevés az információtartalma.

De óvva intenék mindenkit attól, hogy ez alapján tét nélkülinek gondolja a jövő tavaszi választásokat. Én még emlékszem, amikor a MIÉP 200 ezres gyűlést szervezett, majd nem jutott be a parlamentbe.

Eleve a két tüntetés körülményei nagyon mások:

• a fideszes tüntetés hosszú idő óta az első volt,
• a ballib tüntetés pedig 2 héttel zajlott egy másik tüntetés után, hiszen a ballib előválasztás ennek is tekinthető.

Nem volt azonos a motiváció ereje tehát. A számok csak akkor adnának reális képet, ha azonos lenne a motiváció.

Szépen végighallgattam mindkét beszédet: a fideszest és a ballibet is. Volt bivalytürelmem, már mondtam, az asperger pozitív mellékhatása, hogy az ember képes hosszasan hallgatni, nézni érzelmek nélkül olyat is, amibe az átlag egészséges ember beleőrül.

Persze először a ballib beszédeket néztem meg, bár időben azok voltak később. Ennek oka: mindig szeretek arra összpontosítani, ami távolabb áll tőlem.

Tisztán szakmai alapon - azaz beszédtechnológiailag - Orbán beszédére kevés rosszat lehet mondani: kis csúsztatás - de ez tartalmi elem - volt ugyan benne, de jól felépített és érezhetően őszinte beszéd hangzott el. Ezzel szemben a ballib felszólalók képtelenek jól és hitelesen beszélni, valószínűleg maguk se hiszik, amit mondanak - olyan izzadságszag volt érezhető "na mit udvarias és hasznos mondani most?" alapon. MZP-t az mentette csak meg, hogy hárman még nála is rosszabban adtak elő. Az egyetlen kivétel természetesen Jordán Tamás, aki tényleg ért a beszédmondáshoz - persze furcsa is lenne, ha egy tehetséges színész, mint ő, képtelen lenne ezt teljesíteni. Bevallom: a ballib beszédeket szinte háttérzeneként hallgattam, csak Jordánra figyeltem fel erősebben.

Tartalmilag nem lehet semmi jót mondani a ballib beszédekről. Kb. az volt a mondanivaló, hogy a rossz Zorbán ellen össze kell fogni, mert Zorbán rossz és össze kell fogni ellen, mert Európa, Európa! Ami ezen kívül volt, az láthatóan a ballib táboron belüli egyeztetések apró jelei: lásd itt elsősorban, hogy a DK, úgy tűnik, fel akarja adni határontúliellenes szövegét, ezt Dobrev rövid trianonozása jelezte. Tulajdonképpen ez volt az egyetlen rész, ami meglepett.