A középkori viták még egy népszerű problémája: a fogalmak milyensége. Ez más, mint amit az előző cikkben leírtam.
A kérdés: hogyan, milyen fogalmakkal írható le Isten. Alapvetően 3 elmélet született, időbeli sorrendben: hasonlóság, kétértelműség, egyértelműség.
A hasonlóság elmélet azt mondja: Istenről elmondható mindaz, ami a teremtett világról, de figyelembe kell venni, hogy ezek más fogalmak, viszont hasonlók. Azaz pl. "az Isten jó" és "az ember jó" mondatban a két "jó" egymáshoz hasonló, de nem azonos. Nyilván az emberi "jó" az isteni "jó" tükröződése, hiszen Isten a teremtő, de nem lehet azonos a két dolog, mivel a teremtetlen Isten se azonos a teremtett világgal. Az hogy mi az azonosság tartalma nem fogalmazható meg racionális módon: racionálisan csak közelíteni tudunk a megoldáshoz, de csakis hit által fogható fel milyen Isten.
A kétértelműség elmélet azt mondja: Istenről nem mondható el semmi, hiszen emberi ésszel nem érhető fel. Fogalmaink emberi fogalmak, így csak a teremtett világra használhatók. Azaz pl. "az Isten jó" egy hibás mondat, hiszen a "jó" a teremtett világra lehet igaz, helyesen: "Isten nem jó és nem rossz". Valójában Isten se nem jó, se nem rossz, felette áll a fogalmaknak. Isten megismerése csakis hit által lehetséges.
Az egyértelműség elmélet pont az ellenkezőjét mondja: Istenről minden elmondható, mivel fogalmaink is Istentől vannak. Azaz pl. "az Isten jó" és "az ember jó" mondat is helyes, s a két "jó" azonos. Mivel persze a teremtetlen Isten nem azonos a teremtett világgal, a két "jó" nem egyenlő, de az eltérés mennyiségi: az isteni "jó" végtelen, az emberi pedig véges. Racionálisan csak közelíteni tudunk Isten megismeréséhez, csakis hit által fogható fel teljesen Isten, hiszen nem vagyunk képesek az isteni végtelenség felfogására racionálisan.
Alapvetően egyik se hivatalos keresztény tanítás. Mivel ez nem befolyásolja az üdvözülést, nincs erről dogma. Azonban elmondható, a nyugati kereszténységben a hasonlóság a legelterjedtebb, míg keleten a kétértelműség, de mindkettőben előfordul mind a 3.
A fő ellenérvek:
a hasonlóság ellen: végülis nem ad választ semmire,
a kétértelműség ellen: kizárja az észt, miközben az ész Isten adománya,
az egyértelműség ellen: elfedi a határt teremtő és teremtett közé.
A kérdést én már könnyedén magyarázom, a modern technika kiváló példát ad ugyanis. Ha Istent egy számítógépes játék programozójának tekintjük, a teremtett világot pedig a játéknak, akkor vajon mi a helyzet? Amikor a játékon belül a játék szereplője csinál valamit az vajon ugyanaz, mint amit a programozó csinál? Vajon:
a két cselekvés más, de mégis hasonló,
a két cselekvés egész más: hiszen a programozó a valóságban él, míg a játék szereplője meg egy programozott algoritmus a játék virtuális világában,
a két cselekvés azonos, persze a programozóé igazabb, hiszen a valóságban zajlik, míg a másik csak annak halvány mása.
A bolgár kertészből a magyarban "bolgárkertész" lett, azaz sajátos típusú kertészet.
A szó eredete kb. a következő.
Természetesen valamilyen migráció mindig volt Bulgáriából Magyarországra, de tömegesen csak két alkalommal: a XVII. sz. végén és a XIX. sz. 90-es éveitől a XX. sz. 30-as éveig.
Az előbbi egy sikertelen felkelés miatt volt. 1688-ban felkelés tört ki Bulgária egyes északnyugati területein a török uralom ellen.
A felkelés alapja az, hogy 1683-ben a törökök csatát vesztenek Bécsnél, majd a Habsburgok elkezdik a törököket egyre délebbre szorítani. 1686-ban több más ország, még Oroszország is csatlakozik a törökellenes szövetséghez. A törökellenes koalíció komoly sikereket ér el, 1688-ban Belgrádot is elvesztik a törökök.
Ezekből az eseményekből arra következtetnek egyes bolgár aktivisták, hogy hamarosan az egész Balkánon meg fog szűnni a török uralom. Ez tévedés volt. A törökellenes koalíciónak erre nem volt ereje, így végül békeszerződés született új határokkal (karlócai béke). Maradt Bulgária török, s jött a bosszú.
A habsburgok azonban, mivel bíztatták a bolgár felkelést, erkölcsileg úgy érezték, le vannak kötelezve, így politikai menedékjogot adtak minden bolgár aktív fegyveres felkelőnek, s jogot, hogy együttesen letelepedjenek a Birodalom területen. Ezzel a joggal élt kb. 2000 ember. Végül Temesvár környékén lettek letelepítve. Utódaik a "bánáti bolgárok", ma kb. 10-15 ezer fő, 80 %-ban a mai Romániában, a többi Szerbiában.
Ezzel szemben a második migrációs hullám teljesen gazdasági okok miatt volt.
Miután Bulgária 1878-ban ismét önálló állam lett, a gazdaság nagyrészt összeomlott, hiszen elveszett az addigi hatalmas oszmán piac. A mezőgazdaság helyzetét külön rontotta, hogy szinte teljesen kisbirtokosok és földtelenek voltak az emberek, alig volt életképes méretű gazdaság.
A bolgár zöldségtermesztés egyik központja a Jantra folyó völgye volt. Ez a Duna egyik mellékfolyója. Itt kiváló a termőföld, majd amikor a a XVI. század elején megérkezett a paradicsom és a paprika Amerikából, ez bizonyult a paradicsom- és paprikatermesztésre leginkább alkalmas területnek a régióban.
Bulgária sematikus vízrajzi térképe a folyónevekkel: az északabbi fekete pont Rusze, a délebbi Veliko Tarnovo
Azonban egyre nehezebb lett megélni ebből az új viszonyok között. Így elindult a tömeges kivándorlás. Az egész világba, de persze leginkább Európába, s a kedvelt célpont Ausztria-Magyarország volt. Hiszen közel van. S még közelebb lett a modern közlekedéssel. Meg jogi akadály se volt: Ausztria-Magyarország nem korlátozta a bevándorlást.
Gyakorlatilag a kivándorlók 100 %-a kertész volt, s 80 %-uk ebből a térségből jött, a Jantra völgyéből.
Akkor bolgár szemmel Ausztria-Magyarország kb. "Kalifornia" volt: gazdag hely, van munka, könnyű oda menni, nincsenek problémák. Ma Bulgária gazdasági erőben a magyar szint kb. 70 %-án van, életszínvonalban meg kb. a 90 %-án, ez azonban a XIX. sz. végén, a XX. sz. elején abszolút nem így volt, akkor ez 2 szám nagyjából 25 % és 40 % körül lehetett. Szóval érdemes volt kitántorogni oda.
Gyorsan eljutni Bulgáriából Magyarországra a XIX. sz. 80-as éveinek végétől lehetett, ekkor nyílt meg - pontosan 1888-ban - az Isztanbul-Bécs vasúti vonal, mely Szófián, Belgrádon, Budapesten keresztül haladt. Korábban volt az országúti megoldás, ami az autóközlekedés feltalálása előtt 2-3 hét utazást jelentett. Gyorsabb a hajó volt, Rusze-Budapest az kb. 5 nap volt.
Ausztria-Magyarországon belül persze nem csak a mostani Magyarországra mentek emberek, hanem más részekre is. Nekem is vannak rokonaim, akik ma Csehországban élnek. De a fő célpont a mai Magyarország területe volt a hasonló természeti körülmények miatt, ez elsősorban 3 régiót jelentett: Budapest, Miskolc, Pécs, s ezek környéke. Budapest esetében ez a környék elsősorban a mai pesti agglomeráció, a legnagyobb részben a Csepel-sziget, Miskolc esetében pedig a városnak mind keleti (Alsó- és Felső-Zsolca), mind a nyugati (Diósgyőr, Tapolca, Ózd) agglomerációja
Mint minden hasonló esetben, a migránsok zöme egyedülálló fiatal férfi, sőt kamasz fiú volt. Alapvetően csak dolgozni érkeztek, nem letelepedési szándékkal. A korabeli szokás szerint Demeter-napon - október 26. - hazamentek Bulgáriába, majd Trifon-napon - február 14. - megint vissza, hiszen a 2 dátum között nem volt szükség mezőgazdasági idénymunkásra. Jellemzően gazdagabb bolgár kertészek alkalmazták őket amolyan segédmunkásként, egyes esetekben szerb gazdálkodókhoz is mentek dolgozni, hiszen ott a magyar nyelv nem ismerete nem okozott problémát.
Télen csak az maradt, aki vagy sikeresen meggazdagodott, tehát önálló kertész tudott lenni, vagy megházasodott.
A sikeresen megtelepültek jobbmódú része egyenesen saját vállalkozást indított, azaz földet vett, sőt megszervezte a termékek eladását is, zöldségkereskedő is lett, nem csak termelő. A középrétegben meg közös vállalkozások alakultak, ezek jellemzően bérelt földön termeltek.
A közös vállakozások bolgár neve "tajfa", ami a bolgárban török jövevényszó, a mai bolgárban meg már csak szleng (a bolgár felszabadulás után mozgalom volt a török jövevényszavak ellen, nagy részük el is tűnt, egy kisebb rész megmaradt, de ezek egy része szlenggé vált). Maga a szó persze nem török, hanem arab (nagyon sok arab szó került a törökbe a vallás miatt), eredeti jelentése "nemzetség" vagy "uradalom", a bolgár szlengben már csak "csapat" vagy "banda". Magyarul a szó azok számára ismert, akik foglalkoztak spanyol történelemmel: amikor a Kalifátus hatalma időnként meggyengült, sőt megszűnt a mai Spanyolország területén, helyén kisebb muszlim "hercegségek" alakultak, ezeket a spanyolországi muszlimok "tajfák" néven emlegették.
A siker jelentős volt, mert az alkalmazott módszerek ismeretlenek voltak Magyarországon. Egyrészt palántákat ültettek - ezeket lefóliázott területeken keltették ki a tél végén -, másrészt vegyesen ültettek, egymás mellé többféle zöldséget, harmadrészt az öntézéshez az úgynevezett elárasztásos módszert alkalmazták. Mindez oda vezetett, hogy sokkal több hasznot eredményezett egy adott földterület, mint a megszokott magyar módszerrel. Lassan a magyar gazdák is átvették a módszereket, ekkor nevezték el mindezt "bolgárkertészetnek".
Mivel a vallás akkoriban fontosabb volt a nemzetiségnél, így gyakori volt a beházasodás szerb családokba, ennek eredménye, hogy sok magyarországi szerbnek bolgár gyökerei vannak. A másik megoldás az volt, hogy az október-február közti téli szünet alatt otthon Bulgáriában találtak feleséget maguknak. Később, amikor már volt elég megtelepedett család, a helyi bolgár feleség is megoldás lett. A II. vh. előtti időkben ritkaság volt idegen vallásúval házasodni.
Nagyon sokan így éltek egészen 1947-ig, azaz folyamatosan ingáztak a 2 ország között. Ennek a kommunizmus vetett véget, ekkor dönteni kellett, vagy itt vagy ott, utazgatni nem lehet, s pont. Kb. kétharmad arányban Magyarország mellett döntöttek az emberek ekkor.
Persze korábban is akadt, aki elment Magyarországra, szeretett volna meggazdagodni, ez nem sikerült, így pár év múlva inkább hazament. Ruszében és Veliko Tarnovóban élő rokonaim mind ilyen emberek leszármazottai.
Viszont a nagy többség csak bolgár állampolgár volt. Se a Monarchia, se a Horthy-rendszer nem engedélyezte a többes állampolgárságot, majd a kommunista rendszer is ezt folytatta. A bolgárok zöme inkább nem mondott le a bolgár állampolgárságról, érzelmi okokból. (Az én saját nagymamám 1995-ben lett magyar állampolgár, amikor már ehhez nem kellett lemondani a bolgárról. 1990-tól megszűnt mindkét országban a többes állampolgárság tilalma.)
A hagyományos kertészeti tevékenységet szinte teljesen megszüntette a tsz-esítés. Ez nagy csapás lett. Bár máig létezik kis számban bolgár kertész és pár zöldségkereskedő is van, de már messze az a helyzet, amikor a budapesti piacokon az árusok harmada bolgár volt. Aztán jött a bolgár iskolák megszüntetése: a pécsi és a miskolci egyszerűen be lett zárva 1950-ben, a budapesti megmaradt, átadva, a budapesti bolgár követség alá rendelve. A Bolgár Egyesület megmaradt, sikerült alkalmazkodni az új viszonyokhoz, így immár a két "szocialista nép" barátságának jele lett, azaz maradhatott.
A kis létszám meg eleve a bolgárok könnyű beilleszkedése miatt erős kisebbség sose lehetett. S a II. vh. után már megindult a vallás háttérbe szorulása, ez is hatott, plusz az, hogy ennek mellékhatásaként sok lett a vegyes házasság, melyből aztán a gyerekek szinte mindig színmagyarok lettek.
De így is máig létezik. Személyes megfigyelésem: a legkésőbb kihaló nemzeti jellegzetesség az étkezési szokás. Még teljesen elmagyarosodott, a bolgár nyelvet egyáltalán nem beszélő embereknél is tapasztaltam, hogy a "magyaros étel" kifejezés náluk "rossz étel" jelentéssel bír, lásd valami zsíros, pörköltszerű, szaftos valami tésztával, míg a finom étel az valami roston sült húsféle sok zöldséggel.
Egyszer egy gyűlésen pár embernek elmondtam, nekem személyesen mind a két konyha tetszik, pl. szerintem jó dolog a paprikás csirke nokedlivel, mire többen furcsán néztek rám, hogy én most biztosan csak viccelek, hiszen nyilvánvaló, hogy a nokedlis csirkepaprikás az sehol sincs a sült paprikával és paradicsomkrémmel felszolgált roston sült fasírhoz képest.
Meg hasonló eset. Kellett egy fürdőkád-szakember. Kihívtam egyet a telefonkönyv alapján, teljesen ismeretlenül. Aztán amikor jön, bemutatkozott, kiderült, ugyanaz a neve, mint nekem. Kiderült: szinte nulla a kapcsolata a bolgárokkal, annyi maradt, hogy a Húsvétot kétszer ünnepli, egyszer nyugati, másszor keleti naptár szerint, mert gyerekként ortodoxnak keresztelte a nagymamája, de nem tud többet 10 szónál. Aztán egyszer csak mesél, hogy volt nyaralni Bulgáriában, s "bezzeg ott mennyivel jobb ételek vannak".
bolgár ünnepség Miskolcon 1939-ben - az első ülő sorban balról a harmadik, a nyakkendős ember a nagyapám, a negyedik, mellette, a fehér nyakláncos nő a nagymamám, ekkor pár hónapja házasok
Egyrészt megerősítik az adatot: aki Magyarországról kivándorol Izraelbe, azok több mint fele hazatelepül idővel. Mert ott csak egy a sok közül, itt meg az elit része.
Másrészt: amiről sokáig nem volt szabad beszélni, hogy a magyar zsidó Magyarországon baloldali, míg ugyanaz az ember Izraelben jobboldali.
Pedig ez mindig mindenhol így van és volt. Jugoszlávia szétesése után írták le a jelenséget: a vajdasági horvátok tömegesen megkapták a horvát állampolgárságot, s ez ott azonnal szavazati jogot is jelentett, s kiderült - a szerb választásokon ugyanaz az ember a legkevésbé nacionalista szerb pártokra szavaz, míg a horvát választásokon a legkeményebb nacionalistákra.
Egyébként Izraelben is ezt csinálja az arab kisebbség (melynek egy része izraeli állampolgár, azaz szavazhat): egyszerre támogatja a legbékepártibb zsidó pártokat és a legharciasabb arab pártokat.
Tulajdonképpen ez természetes. Önvédelem.
Az abszurd az, ami a magyar ballib eszme: egyáltalán nem zsidók is komolyan hangoztatták hosszú éveken keresztül, hogy a magyar nacionalizmus az fasizmus, míg a zsidó nacionalizmus pedig a haladó eszmék kötelező eleme.
Eljutottunk oda, hogy udvariasan ugyan, de azért már a ballib médiák is röhögnek a Nomentumon és Hatházin.
Ma már csak pár agresszív homoklobbista megy ki az utcára felszólításukra:
Pedig Hatházi nemrég még a ballib messiás volt, a Szent Árpi Bácsi reinkarnációja!
A Zorbán rendőrsége meg csak nem teszi meg azt a szívességet az egész csődületnek, hogy agresszívan lép fel. Ilyenkor van a baj, a Nagykönyvben ugyanis az van megírva: provokálni kell, majd amikor a hatalom visszacsap, akkor a "rendőri brutalitás" ellen újra tüntetni - dehát a Zorbán olvasta a könyvet.
Így most ott tartunk, hogy az az "iszonyú brutalitás" zajlott csak, hogy az egyik szivárványosnak leesett a szemüvege, amire aztán rálépett egy rendőr. Hát ez kevés:
Valójában az egész lényege: legyen meg jövőre a Nomentumnak az 1 %, így marad az állami támogatás, s akkor a vezetőség 4-5 tagja sikeresen kívül tud maradni a munka világán.
Hatházin meg látható volt: talán valami titokzatos szer hatása alatt lehet, vagy rendkívül tehetséges színész, ezt az alakítást utoljára a Rainmanben láttam Dustin Hoffmantól. Pedig Mákos nem autista, ezt biztosan mondhatom, én mint autista felismerem a többi autistát.
Én már 2 éve megjósoltam, s tényleg: "kripto-fideszes" lett.
Az egykori fanatikus ballib előbb elkezdett gondolkodni, majd megnézett más forrásokat is. Ezzel rádöbbent: a szektának nincs mindig igaza.
S tovább gondolkozott. Lassan így "Zorbán által kilóra megvett" ember lett belőle a ballib keménymag számára.
Én örülök ennek, bár ballib korában engem 1 azaz egy komment után azonnal kitiltott profiljáról. Teljesen. Azaz most csak azért tudom őt olvasni, mert van titkos többletprofilom is, amit nem használok semmire, csak passzívan.
S nem, nem lett fideszes. Most is a Fidesz ellensége, de immár nem szektatagként. Ami nem gond.
De jó dolog, hogy akad még ember, aki képes rájönni mekkora agysorvasztó mocsár a ballib szalon.
Persze a hagyomány azt jelenti, ránk hagyták. S minden hagyománynak tere és ideje van, az univerzális és örök hagyomány ritkaság. A kereszténységben is ezért van különbség téve Istentől jött szent hagyomány és egyházi hagyomány között, az előbbi örök, az utóbbi ideiglenes.
S semmi gond ez utóbbit nem követni. Viszont harcolni ellene egyetlen módon lehet: nem csinálva.
Csehszlovák Kattinka itt mit is csinál? Először is lelocsoltatja magát, majd előadja: micsoda csúnya dolog a locsolás. Kb. mintha a dohányzás elleni kampányban egy dohányzó ember értekezne a dohányzás káros hatásairól.
Persze minden nőben ott pislákol az exhibicionizmus, ennek mély gyökerei vannak, alapja - igyekszem most kerülni a pornográf elemelet, de nehéz lesz - az a biológiai tény, hogy a nemi közösülésben a hímnemű másképp vesz részt, mint a nőnemű: a nő bármikor képes szexre, míg a férfi csak meghatározott érzelmi-lelki-fizikai állapotban, s ennek a szükséges állapotnak az elérését erősen segíti a nő külseje és viselkedése. Ez kódolva van a nőkbe: hogy külsejük és viselkedésük alkalmas legyen.
A szavakban feminista Csehszlovák Kattinka itt bizonyítja, valójában ő se gondolja komolyan az egészet: éppenhogy az ellenkezőjét teszi, mint amit a feminista eszme megkövetel, azaz igyekszik kihívóan viselkedni, tetszeni akar a férfiaknak. Semmi gond ezzel persze, ez azt bizonyítja, hogy Kattinka a lelke mélyén normális, ami mindenképpen jó hír.
Én speciel kifejezettem imádom a vizes nőket, lányokat - erre kamaszkoromban döbbentem rá -, ez amolyan fetisizmus. De aki ebben nem "szenved", annak is megakad a szeme Kattinkán, amint rátapad a ruha. Különösen bájos, hogy közben vizesen arról szónokol milyen csúnya dolog a szegény nőket így "megalázni".
Nagyon rosszak lehetnek a számítások a Nomentum főhadiszállásán, ha már a jelképembereik is kénytelenek bevetni az erotikát. Gondolom, a következő lépés Lukácsi Kattinka ateista hitoktató meghívása lesz, mutasson be sztriptízt a hídon a Zorbán elleni tiltakozás jegyében.
Az egész vámemelés amerikai részről nem több mint tárgyalási taktika.
Ugyanis elsősorban az USA-t döntené be egy tartósan magas vámszint.
A helyzet ugyanis az most, mint ami mindig volt a történelem során. Ha egy ország olyan erőpozícióba kerül, mely által a többieket képes gazdaságilag és pénzügyileg lenyomni, akkor ez előbb-utóbb az erőset is függővé teszi, amit aztán előbb-utóbb a gyengék ügyesebbje ki is tud használni. Éppen ez zajlik most.
A XIX. sz. végén a fejlett kapitalizmus úgy oldotta meg válságát, hogy egyszerűen kihelyezte problémáit a világ fejletlen régióiba. Így a társadalmi elégedetlenség a gazdag országokban lecsökkent, a társadalom nagy része egyszerűen érdekelt lett a rendszer sikeres működésében. Nőttek a bérek, emelkedett az életszínvonal, a nyomor eltűnt, egyre jobban élt az alsó osztály is, ráadásul még a legkellemetlenebb, szennyező tevékenységek is el lettek víve máshová.
Kialakult az a helyzet a XX. sz. 70-es éveire - ez volt a csúcspont -, hogy egy nyugat-európai egyszerű munkás 50-szer többet keresett, mint egy harmadik világbeli. S közben ez nem került semmibe a nyugat-európai tőkéseknek, mindezt biztosított a harmadik világ kifosztásából bejövő pénz.
Ennek azonban van egy sajátos mellékhatása: amin nincs akkora haszon, azt mind elvitték máshová. A fejlett világban a legnagyobb hasznot hozó tevékenység maradt: a szolgáltatások. Viszont csak azt lehet szolgáltatni ami van, a semmit nem lehet eladni. Azaz a fejlett világ egyszerűen nem tud létezni már a harmadik világ termelése nélkül.
Viszont ez a rendszer csak addig működik, míg a harmadik világ kontroll alatt van, s szót fogad. S mivel Kína eldöntötte évekkel ezelőtt, nem fogadja el a játékszabályokat, így az egész képlet lassan összedől.
Kína olyan mint egy céges alkalmazott, aki nagyon sok hasznot hozott a munkáltatójának, az ma már nem képes működni nélküle, így egy nap az alkalmazott bemegy az igazgató irodájába és azt mondja: vagy nekem adod a cég felét vagy felmondok.
Trump is jól tudja, nem vihető vissza az USA-ba a termelés. Ugyanis ez csak 2 módon lehetne megoldható:
a bérek drasztikus csökkentésével (jelenleg az átlag amerikai gyári munkás órabére 16 dollár, ugyanez Mexikóban 3 dollár, Kínában pedig 2 dollár), mert a jelenlegi amerikai bérszint mellett nem lehetséges versenyképesen gyártani az USA-ban - dehát ez forradalomhoz vezetne az USA-ban,
háborúban le kellene győzni az "engedetleneket", térjenek vissza a korábbi megállapodáshoz - dehát ez se működik, Kína atomhatalom és támadás esetén nem vacillálna használni is fegyvereit.
Szóval itt az egész arról szól: igen, lesz új jogrend, de a pontos tartalma még vita tárgya.
De akkorát röhögtem rajta, hogy nem mulaszthatom el megírni.
A római pápa halála kapcsán rögtönzött műsor a Partizánon.
Rossz érzésem volt a műsorral kapcsán, mert azt hittem Perinta lesz a díszvendég. Aztán fellélegeztem Gégény István blogger lett meghívva, aki persze ultraliberális, de Perintához képest nagyjából fasiszta. Gégény alattomos alak, de legalább ért a témához.
A szöveg persze közhelyek halmaza, érdektelen.
De a gyöngyszem: "Jézus liberális volt, mert szombaton kalászt szedett!".
Átnézve a különböző híreket idén először van tényleg esélyes magyar szereplő. Szinte mindenhol benne van a Erdő Péter az esélyes 3 jelölt között.
Alapvetően a következő kép alakult ki bennem.
A progresszív, ferencista irányzat kedvence a 67 éves Luis Antonio Gokim Tagle, a Fülöp-szigeti volt egyházi vezető, az elhunyt Ferenc közeli barátja, pár éve a vatikáni apparátus egyik fontos személyisége.
Az ellenoldal, aki szeretné visszafordítani az irányt egyértelműen a ghánai Peter Turkson mögött él. Ő 76 éves, s ő lenne az első néger római pápa (afrikai római pápa volt korábban is, de berber nemzetiségűek).
Erdőt alapvetően a harmadik helyen tartják számon. Előnye lehet, hogy bár az antiferencista táborhoz tartozik, óvatosabban fogalmaz, mint Turkson.
Persze van még 4-5 név, aki szinte fel van sorolva. A frakciók harca még vezethet bármihez.
A péterek hátránya a nevük, mert van az a régi késő-középkori jóslat, hogy II. Péter lesz az utolsó római pápa. Persze minden megválasztott egyházfő szabadon választhat magának új nevet.
"ne ítélkezzetek, hogy ne ítéltessetek!" - ami nem jelenti azt, hogy csendben tűrjük a rosszat, sőt tapsoljunk neki,
"nemi identitásától és szexuális orientációjától függetlenül egyénenként minden embert megáldhatunk" - ami nem jelenti azt, hogy megáldjuk nemi identitását és szexuális orientációját is, ez az adott ember megáldása,
"az egyház mindenki számára nyitott, beleértve az LMBTQ+ közösség tagjait is" - ami nem jelenti azt, hogy az adott emberek téves szexualitása számára is nyitott az egyház.
Íme kicsit átírva:
"A keresztény értékrenddel összhangban a szeretet minden formáját támogatjuk, míg a gyűlöletnek és a kirekesztésnek minden formáját elutasítjuk. A kereszténység álláspontja a pedofil személyek kapcsán korántsem olyan elutasító, mint azt Magyarország új gyermekvédelmi stratégiája sugallhatja. Nemi identitásától és szexuális orientációjától függetlenül egyénenként minden embert megáldhatunk. Ez tehát a keresztény tanítással egybehangzó gyakorlat, amely szerint minden ember egyenlő. A legfontosabb a kölcsönös tisztelet és elfogadás, minden pedofil élethelyzetben élő testvérünket kísérjük szeretettel és tisztelettel, segítve őket Isten akaratának mélyebb megértésére a Krisztus evangéliuma szerinti élet útján. - Figyel Szarella, Baszód Maki, Sátán Mágnes”
A PPKE három ateista oktatója küzd a homoklobbi mellett.
Remélhetőleg a PPKE hamarosan megszünteti a keresztényellenes aktivisták munkaviszonyát. Erre minden jogi lehetőség megvan: a PPKE dolgozóinak munkaszerződésében ugyanis szerepel a katolikus értékek tudomásul vétele és tiszteletben tartása.
A Majtényi nevű hétpróbás libbant azt mondja, az ő unokái nem ijednek meg, ha azonos neműeket látnak csókolózni.
Dehát pont ez a baj!
A gyerek szocializációja arról szól, hogy megszokja a környezetét, annak értékrendjét, szokásait. Így illeszkedik be a társadalomba. Aztán kevés ember gondolkodik el azon, vajon helyes-e mindaz, amire ránevelték - a legtöbben egyszerűen elfogadják azt ami van.
A jó szocializáció jóra szoktat, a rossz meg rosszra. S bár az embernek van lelkiismerete, mégis kevesen jönnek rá, hogy rosszra lettek szoktatva.
A homoklobbi célja világos: saját értékrendjét elterjeszteni, különösen a gyerekek között, hogy az az értékrend számítson megszokottnak.
A keresztények célja pedig ezt megakadályozni, legalábbis szabotálni.
Törökország 1983 óta folyamatosan próbálja elismertetni Észak-Ciprust független államként, mindvégig sikertelenül: ez sose lett több, mint félhivatalos elismerés.
Észak-Ciprus mint önálló állam de facto 1974 óta létezik, amikor a török hadsereg megtámadta Ciprust és területének egy részét elfoglalta. Hivatalosan azonban csak 1983-ban kiáltotta ki a függetlenséget, ezt azonban eddig senki nem ismerte el hivatalosan Törökországon kívül.
Azóta tehát az a helyzet, hogy Törökországon kívül senki se ismeri el Észak-Ciprust, viszont a gyakorlatban sok ország kapcsolatot tart fenn vele. Olyan módon, ahogy Tajvannak van kapcsolata Magyarországgal: azaz pl. Budapesten van tajvani képviselet, aminek személyzetét a tajvani Külügy nevezi ki, de az nem élvez semmilyen diplomáciai mentességet, s hivatalosan nem "nagykövetség" a felirat, hanem "képviseleti iroda", közben Magyarország egyébként Kína részének tekinti Tajvant.
Egyébként is sok a furcsaság arrafelé. Amióta Ciprus EU-tag, fel lett adva a korábbi politika, mely szerint bűncselekmény átlépni Észak-Ciprusról Ciprusra, ha előtte az utas nem Ciprusról ment Észak-Ciprusra. Most tulajdonképpen szabad az átjárás a 8 határátkelőn (ezek közül kettő a brit terület és Észak-Ciprus között van).
zöld – a ciprusi kormány tényleges ellenőrzése alatti terület, barna – észak-ciprusi ellenőrzésű terület, piros- brit terület, fekete - határátkelők (a zöld és a piros terület között nincs határátkelő, mert szabad az átjárás)
Ami a piros részt illeti, itt a szabad mozgás miatt (a szabad mozgás csak a ciprusi kormány által ellenőrzött területek felé igaz, Észak-Ciprus felé nem) sokan azt hiszik, ez a terület Ciprus része, csak idegen katonai támaszpont. Pedig nem, amikor Ciprus 1960-ban független állam lett, két területet Anglia megtartott magának, azaz ezek nem bérelt támaszpontok, hanem normál brit területek.
Az csak a baráti viszony eredménye, hogy a gyakorlatban ez a terület mintha ciprusi lenne, azaz Anglia nem folytat semmilyen nem-katonai tevékenységet, nem tart fenn saját közigazgatást, s nem ad állampolgárságot az ott született személyeknek, kivéve ha azok legalább egyik szülője brit állampolgár. S a baráti viszony része az is, hogy nincs semmilyen korlátozás a határokon, a határ csak onnan látható, hogy kint van egy tábla, de nincs ellenőrzés. Nincs saját pénznem se, s nem az angol fontot használják, hanem a ciprusi valutát (tehát jelenleg az eurót). Még saját telefonhálózat sincs.
a keleti brit terület (Dhekelia) jelzése az úton
Amikor Anglia kilépett az EU-ból, a kilépési okmányban külön pont rendezte ez a területet, hogy az angol kilépés ellenére megmaradjon a korábbi állapot.
Tulajdonképpen az egész gyakorlati jelentősége csak annyi, hogy Angliának van ott két katonai támaszpontja, ezeket szabadon használhatja, s a ciprusi kormánynak nincs beleszólása ebbe.
De mi most az áttörés? A török diplomácia - előzetes hírek szerint - elérte, hogy idén 3 ország - Kazahsztán, Türkmenisztán, Üzbegisztán - hivatalosan elismeri Észak-Ciprust.
ami nekem nem sikerült az másnak igen: a "fényképezni tilos" övezetben fényképezni - átmenet északról délre a fővárosban (ami szintén két részre oszlik)
A magyarországi bolgárok között elterjedt mítosz szerint: amikor a magyarok a "bolgár" helyett a "bulgár" szót használják, azzal sérteni akarják a bolgárokat.
Én mindig elmondtam, ez egy totális félreértés.
Valójában arról van szó, hogy a magyar közbeszéd igyekszik megoldani egy felesleges kettősséget, hogy az irodalmi nyelvben egyrészt "Bulgária" van, másrészt "bolgár".
Az egész magyar középkor során egyedül az o-s változat volt használatban, az országnévre is.
A magyar királyok teljes, hosszú címlistájában is így szerepelt ez: "Bolgárország királya". Ennek eredete: V. István magyar király 1261-ben megtámadta Bulgáriát, sikeresen elfoglalta Vidint (magyar nevén: Bodony), s bár csak kevesebb mint egy évig tudta megtartani hódításait, onnantól felvette címei közé a "Bolgárország királya" címet is, mely használatban is maradt mindvégig, 1918-ig. Sőt a magyar nagycímerbe is bekerült az akkor megalkotott bolgár címer: két-fehér sávok között piros alapon szaladó nyest, szinte azonos a szlavón címerrel, csak nincs benne sárga csillag és több a sávok száma, meg ott nyest helyett állítólag menyét van.
Ezt a magyar nagycímert utoljára 1849-ben használták, de hivatalosan sose került elfogadásra, helyette mindig vagy a középcímert vagy a kiscímer használták (a kiscímer azonos a mai hivatalos magyar címerrel):
jobbról a második "Bolgárország címere" - Bulgáriában ilyen címer egyébként sose volt, de érdekes, hogy a "bolgár" szó a "nyest" szóból ered, szóval a dizájn nem teljesen fantázia lehet
Aztán a XX. sz. elején, nyugati hatásra, mivel a legtöbb nyugati nyelvben "u" van és nem "o", a magyarban is kezdett terjedni az "Bulgária" szó. Viszont, számomra megmagyarázhatatlan okból, a népnév esetében maradt az "o" verzió.
A dolog annyira nem sértő, hogy a XX. sz. elején maguk a miskolci bolgár kertészek is a telepüket "Bulgárföld" néven kezdték emlegetni, ez máig megvan ott mint városrész-név:
Szóval a mai egyre terjedő u-zás csak az egyszerűsödés jele.
Bolgárul egyébként a dolog érdektelen, bolgárul se "o", se "u" nincs a szóban, hanem - bolgár írással - ъ, magyarul ilyen hang nem létezik. Ez alapesetben kb. mint egy ajakkerekítés nélkül, röviden ejtett magyar "ő", de picivel előrébb a szájban, hangsúlytalan helyzetben pedig mint egy röviden ejtett magyar "á", de zártabb szájjal.
Két, 30-as évei végén lévő bolgár ifjúszoci aktivista meséli.
Egyrészt családi okokból, másrészt persze személyes meggyőződésből már huszonévesen a Bolgár Szocialista Pártban kezdtek aktívistáskodni. Teljesen civil módon, azaz fizetett pártállást sose értek el, választott pozíciójuk se. De amikor a BSZP nyitási politikát hirdetett, megnyílt az együttműködés esélye a Párttal mint civilek. Jelöltek is voltak, persze valahol egy lista végén csak, azaz jelképesen.
De amikor 2022-ben a Szocintern madridi kongresszusa volt, a Párt azt mondta nekik, menjenek ők is el a delegáció részeként. Persze mentek örömmel.
Aztán ez lett az az élményük, ami miatt szakítottak is aztán a BSZP-vel.
A lényeg: kiderült, hogy a Szocintern kongresszusa 2 témáról szólt:
támogassuk minden erőnkkel Ukrajnát, s küzdjünk Oroszország ellen,
legyünk a különféle szexuális és életmódbeli kisebbségek harcos képviselői.
Azt mondták: ez ment az idő 90 %-ában. A hagyományos szocdem, baloldali üzenet kb. kimerült abban, hogy üvöltött a teremben a Bella Ciao.
Most már mind a ketten egy szélsőjobb párthoz köthető civil szervezetnél vannak. Persze ez Bulgáriában nem akkora nagy távolság, mint Magyarországon (a magyar baloldal sokkal liberálisabb a bolgárnál), de így is sokat mondó tény.
van egy leleményes dél-koreai srác, akinek ilyeneket produkál, nekem a Bella Ciaóról ez jut eszembe
érdemes megnézni teljes munkásságát, még ilyenek vannak benne
Megkértek írjam le nagyon röviden a kereszténység 3 fő ágának eltéréseit. De nem a nyilvánvaló, külsőségeket illetően (lásd "lehet-e felesége a papnak", "hogy néz ki a templom belseje" és társai).
Természetesen ez csakis leegyszerűsítve lehetséges.
Itt a 4 alaptípust választottam ki, azaz hozzátettem egy 4. típust is:
"katolikus" alatt csak római katolikust értve,
"ortodox" alatt minden ortodoxot (ebben nincs eltérés az irányzatok között),
"protestáns" alatt a hagyományos protestantizmust,
"sátánista" alatt a protestáns alapú progresszívista újprotestánsokat.
Öt kérdést vettem fel:
mi a tanítás hivatalos forrása,
mi az Egyház ismérve,
mi a bűnbeesés eredménye,
hogyan lehet a bűnbeesés következménye alól megszabadulni,
mi az Egyház szerepe.
Mi a tanítás hivatalos forrása:
katolikus: a Biblia és a Szent Hagyomány, ez utóbbinak része a római pápa hitbéli hivatalos tanítása és minden általa aláírt zsinati határozat is,
ortodox: a Szent Hagyomány, melynek része a Biblia is,
protestáns: a Biblia,
sátánista: a Biblia;
Mi az Egyház ismérve:
katolikus: az, hogy elfogadja a római pápa egyházfőségét, vele közösségben van,
ortodox: az, hogy apostoli felhatalmazással bír és tartja a Szent Hagyományt,
protestáns: az, hogy tartja a helyes tanítást,
sátánista: az, hogy tartja a helyes tanítást;
Mi a bűnbeesés eredménye:
katolikus: az ember alaptermészete megromlott, de a jóra képes maradt, így bár önmaga képtelen üdvözülni, de képes befogadni Isten segítséget erre,
ortodox: az ember alaptermészete nem romlott meg, de hajlik a rosszra, így bár önmaga képtelen üdvözülni, de képes befogadni Isten segítséget erre,
protestáns: az ember alaptermészete teljesen megromlott,
sátánista: az ember alaptermészete nem romlott meg;
Hogyan lehet a bűnbeesés következménye alól megszabadulni?
katolikus: Isten mindenkinek kegyelmet ad, az ember szabad akaratával eldönti, ezt elfogadja-e, s ha igen, akkor azt, hogy ennek megfelelően él-e,
ortodox: Isten mindenkinek kegyelmet ad, az ember szabad akaratával eldönti, ezt elfogadja-e, s ha igen, akkor azt, hogy ennek megfelelően él-e,
protestáns: Isten azoknak ad kegyelmet akik esélyesek az üdvözülésre, a biztosan rosszaknak nem ad:
mérsékelt verzió: az esélyesek is dönthetnek, mit tesznek, azaz választhatják az üdvözülést, de azt el is utasíthatják, aki nem utasítja el, az biztosan üdvözül,
radikális verzió: csak az esélyes, aki biztosan üdvözül, nincs szabad akarat,
sátánista: jó emberek leszünk, mindegy miben hiszünk;
Mi az Egyház szerepe?
katolikus: őrzi a helyes tanítást, erről a híveket tanítja, Isten nevében szent cselekedeteket hajt végre,
ortodox: őrzi a helyes tanítást, erről a híveket tanítja, Isten nevében szent cselekedeteket hajt végre,
protestáns: segíti a hívőket útmutatással, jelképes cselekményekkel Isten nevében,
sátánista: közösségi élményt ad.
Direkt nem vettem bele bonyolult teológiai kérdéseket, bár erősen viszketett a tenyerem erre.
Nagy a düh a ballib szalonban: levették Rogánt az amerikai szankciós listáról.
Eddig a narratíva a következő volt:
Amerika jogállam, ilyen listára csak alapos vizsgálat után teszik fel az embert,
Amerika jogállam, Trump nem tud parancsolni senkinek, hogy bárkit levegyenek a listáról,
tele a Zorbán gatyája.
Most az új narratíva:
nem mondta Amerika, hogy a Rogán nem korrupt,
Amerika fasizálódik,
tele a Zorbán gatyája.
A ballib megmondóemberi világ peremén van egy sajátos ember, az amerikai-magyar Radványi Miklós. Ő arról híres, hogy az USA-ban Trumpot támogatja, Magyarországon meg a ballibeket. S már tavaly november óta keresztes hadjáratot vív az összes ballib médiában, melynek lényege: mindenki mindent félreért, a valóságban a Trump és a Zorbán nem is haverok, meg eleve a Zorbánt nem is ismeri senki az USA-ban, minden más hír csak a fideszes médiák kitalációja.
Kiváncsi vagyok következő megszólalására. Íme egy korábbi:
Egyébként a valóság meg az, hogy az amerikai szankciós listának természetesen semmi köze semmilyen korrupcióhoz. Ez egy tisztán politikai célú lista.
Az utolsó ballib dzsungelharcos, Kádár seggnyaló "humoristája" is remekel, alig pár napja:
Mérgesek nagyon New Yorkban. "Hát ezeknek adtunk milliárdokat?" - kérdezik.
Pedig a szakirodalom adott, le van írva hogyan kell zavargásokat szervezni, magyarul is kaphatók:
Alapvetően a magyar liberálisok fő baja az, hogy a fő ellenségük egy áruló. Hiszen egykor Orbán abban a táborban volt, s olvasta mindezt. Olyan ellen alkalmazni a módszereket, aki ismeri azokat nagyon nehéz.
Egykori pókerjátékosként átéltem ezt 20-25 éve. Én a kiesős versenyeket szerettem legjobban. Kezdetben, az ezredfordulón még minden szép volt. Aztán lassan kialakultak a profi tudású amatőrök, minden komolyabb játékos elolvasta pl. a szakirodalom csúcsát, Dan Harrington 1995-ös póker világbajnok könyveit. Onnantól képtelenség volt minden addig jól működő taktikát bevetni, mert azokat mindenki már ismerte.
Itt is valahogy így. Az egykor Soros-aktivista Orbán ellen nem működik a módszer.
Láthatóan Vucsicsnak is adott tanácsot Orbán csapata, a szerb hatalom úgy reagál, hogy lassan omlik össze az ottani akciózás.
Ráadásul Magyarországon akadnak olyan lelkes emberek is, mint pl. Hatházi, aki komolyan hiszi, hogy ő okosabb Alinskynál és Popovicsnál, így még azt se tartja be, ami nyilvánvaló.
Pl. nyilvánvaló, hogy nem lehet naponta, hetente tüntetni. Még akkor se, ha nagy tömeget tudunk mobilizálni, mert minden tömeg kifárad, ha aztán a hatalom nem lép fel a tüntetés ellen. De ha tömeg sincs, akkor végképp öngyilkosság a permanens tüntizés. Lám, Szerbiában sincs állandó tüntetés, pedig ott nem párezres, hanem párszázezres tömeg van.
Nagy szerencsénk van Hatházival, egyszer már leszerelte az akkor sikeresen megkezdett, "rabszolgatörvény" elleni tüntizéseket. Most is ezt csinálja.
Adjon neki Isten erőt, pénzt, egészséget, hogy sokáig tudjon idétlenkedni.
A képek nem egy fideszes médiából vannak, hanem Hatházi Mákos honlapjáról:
A kereszténységben alapvetően két tévút lehetséges: a racionalitás és a miszticizmus, persze mindkettő eltúlozva.
Hiszen a kereszténységhez kell mind a kettő, racionalitás és miszticizmus is. A korai elképzelés gyorsan el lett vetve, hogy nem kell racionalizmus, minden csak hit kérdése. Hiszen ez egy logikátlan, zavaros vallást csinálna a kereszténységből, ráadásul nem is igazolható sehogy: hiszen miért menne Isten, aki az ész eredője, az ész ellen. Onnantól a kérdés csupán az arány a kettő között.
A nyugati kereszténység és a keleti keresztény egyik eltérése is innen ered: nyugaton mindig több volt a racionalizmus, mint keleten, legalábbis ez volt a fősodor. Különösen az egyes számú nyugati teológus - Aquinói Tamás - óta a racionalizmuson a hangsúly, de ez se jelentette soha a miszticizmus teljes tagadását.
Nem is lehetne tagadni, hiszen van a keresztény eszmében 2 alapvető kérdés - a Szentháromság és Jézus isten-embersége -, ami nem magyarázható meg racionálisan. Itt 2 megoldás van:
tagadni a Szentháromságot és Jézus isten-emberségét, de ezzel akkor szakítani az egész kereszténységgel: így az ilyen keresztény áramlatokat, pl. az unitarianizmust, a jehovizmust, a mormonizmust, s társait az átlag keresztény nem is tekinti a kereszténység részének,
elismerni, hogy van ami meghaladja a racionalitást.
Viszont ha bármely elem el van túlozva, akkor az komoly bajt okoz.
A túlzott racionalizmus végsősoron megteremtette a protestantizmust. Mely pedig ez tovább fejlődve sok teljesen idegen, nem keresztény jelenséget is megalapozott. Az ateizmus az egyik ilyen következmény, hiszen az ateizmus nem más, mint a tiszta racionalizmus. De következmény a legtöbb modern eszme is, pl. a polgári eszme, a kapitalizmus, a liberalizmus, a genderológia, s társai.
A keleti keresztények között elterjedt vád a nyugati kereszténység iránt, hogy már a kezdetekben megvolt mindezek csírája nyugaton a racionalitás iránti túlzott vágyban. Én ezt nem gondolom ennyire radikálisan, a nyugati kereszténységnek a legtöbb alakja nem vezetett szükségszerűen a modernitásba.
Viszont a túlzott miszticizmus is baj. Én azt tapasztalom, ez rendre elvezet panteisztikus elméletekhez. Ez már-már keleti - itt: hindu, buddhista, stb. - típusú világlátáshoz vezet, ahol a hívő el akarja "veszíteni" önmagát a mindenségben. Miközben a kereszténység nem erről szól: egyrészt a világ nem azonos Istennel, másrészt a hívő nem vesztheti el önmagát.
A keleti kereszténység - mivel maga is misztikusabb - sikeresen tudott harcolni az eltúlzott miszticizmus ellen. Aki erőszakolta a miszticizmust, az gyorsan kívülre került.
Engem személyesen a túlzott racionalitás sose fenyegetett, bár Istenhez racionálisan jutottam el. Ateista családban nőttem fel, teljesen vallástalan környezetben. A miszticizmus már nagyobb veszély számomra, de alapból szkeptikus vagyok, ez megvéd. Legalábbis remélem.
Ma van Bulgária története legnagyobb terrorista merényletének 100. évfordulója.
1925. április 16-án hatalmas robbantás lett végrehajtva Szófia második legnagyobb katedrálisában, a Szveta Nedelja katedrálisban. (Szveta Nedelja = Szent Vasárnap, ez egy III. századi görög szent neve, az eredeti név Kiriaki (Küriaké), ez egy görög keresztnév - Κυριακή -, jelentése "vasárnap".)
A Bolgár Kommunista Párt szervezte az akciót. A cél a teljes bolgár állami vezetés likvidálása volt. Aznap a katedrálisban egy gyászmise volt egy bolgár tábornok tiszteletére. Tudni lehetett: részt fog venni ezen szinte az egész állami vezetés, maga III. Borisz cár is.
A merénylet sikeres lett, az épület félig romba dőlt, 213 ember meghalt, még pár száz súlyosan megsebesült. Az állami civil vezetésből többen csak megsebesülnek, a katonai vezetésnek viszont több mint fele meghal - a katonák olyan helyen álltak a templomban, ahol nagyobb volt robbanás ereje. Maga a cár nem volt jelen, az utolsó pillanatban megváltoztatta napi programját, egy másik tábornoka gyászmiséjére ment egy másik templomba.
a templom a merénylet után
Az ok: így akarták a kommunisták ismét kirobbantani a "forradalmat".
Az előzmények. A választásokon nyertes baloldali - nem kommunista - bolgár kormány ellen 1923 júniusában sikeres puccs zajlik le, az ellenzéki pártok és a hadsereg részvételével. Ez ellen ellenpuccsot próbálnak szervezni a kommunisták ugyanabban az évben, szeptemberben - ez azonban teljes kudarc, ezután betiltják a kommunista pártot, a legtöbb bolgár kommunista vezető ekkor menekül külföldre, köztük maga a későbbi vezér Georgi Dimitrov is. Az 1925-ös akció újabb próbálkozás tulajdonképpen.
Az merénylet után hatalmas bosszú zajlik, a bolgár állambiztonsági szervek részéről. A merényletben érintetteket elfogják, párat megölnek különösebb vizsgálat nélkül, páran öngyilkosok lesznek, mikor bekerítik őket. Néhány nevesebb résztvevő ellen bírósági eljárás folyik, mindenkit felakasztanak.
Néhányan sikeresen elmenekülnek a Szovjetunióba. Őket aztán Sztálin likvidálja. A sztálini logika szerint ezek nyilvánvalóan a bolgár állambiztonsági szervek ügynökei, akik beférkőztek a kommunisták közé, hogy el legyen szabotálva az akció, ezt "bizonyítja", hogy a cár nem halt meg, s a forradalom se tört ki.
Aztán persze a bosszú túlzásokat produkál: a bolgár kormány a kommunista terrorra ellenterrort hirdet, megölnek még kb. 500 embert, olyanokat, akik kommunisták ugyan, de semmi közük nem volt a magához a merénylethez.
A kommunista Bulgária idejében az eset hivatalos narratívája sajátos volt. Mivel az akció megítélése nagyon negatív volt mindig, így az sose lett felvállalva. A hivatalos magyarázat - én ezt tanultam is az akkor kötelező "Bolgár Kommunista Párt története" tárgyban - az volt, hogy a merénylet a Bolgár Kommunista Párt egyik szakadár, a lenini elvektől eltérő, trockista frakciójának a műve, s az egészet mindvégig ellenezte Dimitrov elvtárs, de képtelen volt megállítani, sőt a Szovjetunió is ellenezte a tervet. Persze ez ellen konkrét bizonyíték van: a pénzt a szervezéshez az elkövetők Bécsben kapták meg, a szovjet titkosszolgálat embereitől.
A templomot helyre hozzák, 1933-tól ismét működik, az eredeti állapot vissza lett állítva, jelentőségében ez máig a kettes számú templom Szófiában, csak a pátriárkai katedrális előzi meg. Ma is működik, rendkívül központi helyen van, kb. olyan, mint Budapesten a Deák tér:
olyan képet kerestem, ahol hasonló szögből látszik
Egyenesben néztem a Nomentum hétfő délutáni kabaréműsorát.
A hatalmas kampánnyal meghirdetett eseményre még a Facebookon is alig 350 ember jelezte a részvételt. Aztán ténylegesen kiment 150, de ebből 120 csak bámészkodott.
Sajnos Kaleta is lemondta a részvételt, pedig várták.
Kb. 30 aktivista tüntetett ténylegesen. Két fő üzenetet hallottam:
"Magyar rendőr velünk van!" (a rendőrök felé kiabálva),
"Mocskos pribékek!" (megint a rendőrök felé kiabálva);
szóval a következtetés: "Mocskos pribék velünk van!".
Maga az egész hőzöngés olyan volt - a jelképek alapján -, mintha az ukrán homokosok szervezték volna. Csak a nyelvből lehetett arra következtetni, hogy ez magyar tünti.
A magyar liberális faj minősége csúnyán romlik. Az előző nemzedék még vezető értelmiségiekből állt. A mostani - a gyerekek nemzedéke - már tenyérbemászó pofázatú véglényekből.
Azt mondják, őszödi beszéd. Nem az, ez inkább MZP-balekség.
Amit a Kinga mondott, az a színtiszta igazság és mindenki tisztában van vele: azért vannak a brüsszeli pénzek befagyasztva, hogy ez segítse a magyar ellenzéket a választásokon.
Viszont ez kimondani nem szabad, ha az ellenzék mellett vagyunk. Ezt csak azok mondhatják ki szabadon, akik Brüsszel ellen vannak.
A másik oldalról ezt ugyanis tagadni kell, s pl. azt mondani, "nincs összefüggés, ez kizárólag a jogállamisági normák megsértésének következmények, minden politikai szándék nélkül".
Olyan ez, mint amikor elmegyünk vendégségbe, ahol a büszke szülő megzongoráztatja a kislányát a vendégek előtt, hogy "de tehetséges a gyerek!", s még a zenéhez alig értő vendég is látja, hogy a kislány zenei antitalentum, de ilyenkor diszkréten tapsolni szokás, s semmiképpen se elmondani az igazságot.
Autistáknak ez különösen nehéz: megszokni mikor kell hazudni. De egészséges embereknél is csak a kamaszkor végére alakul ki a képesség erre.
Itt ez ugyanez van politikusi verzióban: az újonc, tapasztalan politikus egyszerűen azt hitte, igazat kell mondania. S véletlenül így elmondta azt, amit a Fidesz hirdet. Nagy hiba.
Amin csodálkozom: nem rontottak rá, hogy milyen rossz az angol kiejtése, pedig ugyanaz a szint, mint Deutsch Tamásé.
Erre egy Netflix-film vett rá, a Black Mirror új évadjának 1. része - sajátos, hogy pont a Netflix beszélt le a Netflixről, dehát ez történt.
Aztán eszembe jutott hirtelen: nekem nincs is Netflix-előfizetésem! 2-3 éve az összes hasonlót lemondtam, csak a tényleg nélkülözhetetlent hagytam meg - pl. megbízható és gyors, fizetős VPN egyszerűen kell, nélküle nem tudnék megnézni egy sok, a brüsszeli cenzúra által tiltott forrást -, szóval régóta nincs Netflix-fiókom. A Netflixen ami érdekes, az úgyis megjelenik kb. 1-2 óra késéssel a bolgár, magyar és orosz torrenteken, 1-2 órát meg ki tudok várni. Most is: a sorozat új évadja csütörtök este megjelent a Netflixen, s még éjfél előtt fent volt mindenhol - az orosz torrenteken még valami orbitális 4K-formátumban is, ami persze nekem nem kell, elég a kevésbé jó felbontás is.
Szóval én a Netflix tanácsa nélkül is rájöttem: nem kell nekem Netflix-előfizetés. De azért köszönet illeti őket, hogy önkritikusan ezt megerősítették.
Maga a film jó, a szerző kezdett visszatérni a korai évadok szintjéhez.
A középkori teológia és filozófia egyik központi kérdése: a fogalmak léteznek-e és ha igen, hogyan.
Pl. a „feketeség” létező-e:
ha igen, azaz minden ami fekete, részesül az absztrakt feketeségből, akkor ez a realizmus.
ha nem, azaz minden ami fekete az, bár azonos feketeség, külön-külön fekete, akkor ez a nominalizmus.
A probléma következménye a két elmélet esetében pont fordított:
realizmus:
létezés: rendkívül bonyolult igazolni hogyan vannak az absztrakt fogalmak, hiszen hol vannak, miként léteznek, mi a pontos működési mechanizmusuk,
megismerhetőség: ez nyilván nem probléma, hiszen ami érzékelhetően létező, az megismerhető;
nominalizmus:
létezés: ez nyilván nem probléma, hiszen ha nincs absztrakt létező, akkor nincs mit igazolni, az egyedi létezők pedig érzékelhetőek érzékszerveinkkel,
megismerhetőség: rendkívül bonyolult, hiszen ebben az esetben hogyan lehetséges bármilyen tudomány, hiszen a tudomány célja nem egyedi létezők vizsgálata, hanem általános szabályok felismerése, dehát ha minden egyedi, akkor hogyan van bármi általános.
Az első kérdés: mi az, hogy egy egyedi dologban jelen van egy absztrakt fogalom - mindegy, hogy ez realizmus vagy nominalizmus -, erre a válasz már az i. e. IV. században megszületett, de az i. sz. V. pontosítva lett.
Az eredeti válasz szerint absztrakt az, ami elmondható több egyediről, míg egyedi az, ami csak egyetlen létezőről mondható el. Egy adott ember az egyedi, mert csak egy létezőről mondható el, de az "ember" fogalom absztrakt, hiszen sok létezőről mondható el.
A pontosítás világosan meghatározza a 3 szükséges feltételt:
a fogalom egészében van meg, lásd ha pl. több tárgyban van fekete szín, akkor mindegyikben a feketeség egészében megvan, egyik feketeség se kevésbé feketeség, a feketeség fogalma nem "fogy el", jelen lehet bármennyi tárgyban,
a fogalom egy időben van jelen minden előfordulásában, nem kell időnek eltelnie az egyes előfordulások között, azaz nem az történik, hogy az egyik tárgyban lévő feketeség megszűnik, majd egy másik tárgy lesz fekete, s így tovább,
a fogalom az adott tárgyak belső része, nem valamely külső jellemző, pl. nem az, hogy pl. több nem-fekete tárgy egy fekete asztalon áll.
A realizmus esetében a 2 fő válasz:
szigorú realizmus: "ante rem" - azaz a fogalmak önálló létezők, egyfajta módon megduplázzák a világot, a keresztény verzióban ez jellemzően azt jelenti, hogy Isten a fogalmakon keresztül alkotott, először a fogalmakat teremtette meg, az egyedi létezők azután lettek, azaz előbb lett feketeség, s csak aztán fekete tárgyak,
mérsékelt realizmus: "in rebus" - azaz a fogalmak ténylegesen léteznek, de sose az egyedi létezőkön kívül, azaz sose volt feketeség mint olyan, ez kizárólag a létezőkben lévő feketeségben létezik, Isten nem teremtett fogalmakat, csak egyedi létezőket, bár ezeket rendszer szerint.
A nominalizmus esetében a 2 fő válasz:
szigorú nominalizmus: "voces" - azaz a fogalmak se nem önálló létezők, se más módon nem léteznek, ezek puszta megnevezések, azaz a "feketeség" egy szó egy jelenségre, az elme döntése kapcsán,
mérsékelt nominalizmus: "post rem" - azaz a fogalmak ténylegesen léteznek, de csupán az elme megismerő folyamatában, az ember felállítja őket a dolgok tanulmányozása során, de nem véletlenszerű módon, azaz feketeség nincs eleve, ezt az ember találta ki különböző feketeségek tanulmányozása után, tényleges megfigyelések alapján.
A legritkább a szigorú nominalizmus. Ez nem véletlen, hiszen minden józan ésszel szembegy az, hogy nincsenek fogalmak, sőt azok valamiféle tetszőleges elnevezések csupán. Erre érvényes példa csak kevés területről hozható, pl. pont a színek. Vannak nyelvek, ahol a zöld és kék ugyanaz a szó, s van, ahol a sötétkék és a világoskék viszont két külön szín (a magyarban pl. van zöld és kék, de kék csak egy van, a sötétkék és a világoskék árnyalatok, nem alapszínek).
A szigorú realizmus gyakoribb, de szintén nem gyakori. A kereszténység nem szokta szeretni, mert az isteni teremtést egyszeri cselekedetnek szereti elképzelni, nem lépcsőzetes folyamatként.
Szóval a két mérsékelt verzió a jellemző. Olyan sok alverzió van, hogy sokszor meg se lehet mondani, hogy egy adott elmélet hová sorolandó be, a mérsékelt nominalizmusba vagy a mérsékelt realizmusba.
A döntésnek vannak következményei. A realizmus jellemzően oda vezet, hogy:
a misztikus megismerés fontosabb a tudománynál, de legalábbis van olyan terület az emberi megismerésben, mely kívül áll a tudományon, nem vizsgálható tudományos eszközökkel,
az emberi társadalomban a közösség az egyén felett áll, hiszen a közösség egyfajta absztrakció, mely az egyén mint egyedi felett áll;
míg a nominalizmus pontosan az ellenkező irányba visz:
minden magyarázható racionálisan, még Isten is, a tudomány mindenre alkalmas,
az emberi társadalom alapja az egyén, a közösség pedig az egyének összessége.
Természetesen a modern időkben olyan is lehetséges, hogy új ideológiák nem ezt a következtetést vonják le. Tipikus példa a marxizmus, mely abszolút realista, mégis racionalista. De ezek már új jelenségek.
Ami a nyugati vallásokról elmondható mint általános jellemző:
az iszlám abszolút realista, nagyon közel a szigorú realizmushoz, a kezdeti időszakban létezett mérsékelten realista iszlám tanítás, de ezt legyőzte az iszlám a XIII. sz. környékén,
a judaizmus sose volt más mint abszolút realista,
a keleti kereszténység hasonló ehhez, de ott a mérsékelt realizmus egyaránt jellemző a szigorú realizmus mellett,
a nyugati kereszténységben a szigorú realizmus lassan csökkent, a fő tanítás a mérsékelt realizmus lett, de aztán a mérsékelt nominalizmus is erősen megjelent: ma a katolicizmus leginkább mérsékelt realista, míg a hagyományos protestantizmus inkább nominalista.
Amikor kisgyerekként 3 évet Peruban éltem, akkor történt.
Még ma is elég hiányos az indián lakosság tudásszintje, bár ma már hatalmas fejlődés van azóta, de akkor, a 70-es években még tényleg az volt, hogy aki indián az teljesen tudatlan ember, nagyon kevés kivétellel. Ott esett meg egy magyar családdal a következő eset, nem vicc, valós eset.
Felvettek egy indián takarítónőt. Az meg egyszer észrevett egy földgömböt a szobában, s egy nap megkérdezte mi az. Nagyon meglepődött, addig nem tudta, hogy a Föld nem lapos. Sajnos kissé meg is ijedt, amikor megtudta, hogy Peru az "alsó" részen van, hogy esetleg akkor le fognak esni a peruiak az űrbe. Mondta is, hogy a magyarok szerencsések, mert "fent" vannak, így nem kell félniük a leeséstől.
Vicces, pedig a kérdés valós.
A tudomány nagyon sokáig laposnak és mozdulatlannak tartotta a Földet. Mert ez a logikus. Az egyetlen élmény, ami nem fért bele ebbe: a hajók lassan eltűnnek a távolban a tengeren, mintha valami görbület lenne a vízen. Azaz mintha nem lenne lapos a felszín.
Így elég gyorsan meglett az az elmélet, hogy a Föld mégis inkább gömbölyű. De maradt kérdés így is: akkor a lenti részről miért nem esnek le az emberek? A megoldás sok évszázadon keresztül az volt: a bolygó alsó fele lakatlan, ott csak valamiféle szörnyetegek élnek, nem emberek, hiszen nyilván ember nem élhet fejjel lefelé.
Persze a forgás sokaknak eszébe jutott. Tudta a tudomány, hogy mi a centripetális és centrifugális erő. Eleve tapasztalati tény volt: ha valamit forgatunk kellő erővel, akkor arról nem esik le semmi, az se, ami alul van, lásd a gyorsan forgatott vödörből nem folyik ki a víz, akkor se, amikor a vödör éppen lefelé néz.
De ez gyorsan el lett vetve: Arisztotelész kifejtette, hogy a Föld gömbölyű és nem mozog, hiszen ha mozogna, akkor folyamatosan szeles idő lenne a mozgó levegő miatt, márpedig sokszor szélcsend van.
Bár akadtak egyesek akik kitartottak a Föld forgása mellett, ezekre akkor úgy néztek, mint ma a laposföldesekre. Szóval a nyugati tudományban csak a XVI. században vált szabványossá a vélemény a Föld forgásáról. Keleten korábban, Indiában már az V. században megjelent az az elképzelés, hogy a levegő és föld egy egészet alkot, együtt forog, ezért nem okoz folyamatos vihart a Föld forgása.
A kettő között, a muszlim világban, melyre hatott mind a nyugat, mind a kelet, pedig nagyjából a XII. sz. óta elfogadott a Föld forgása.
