Az előző dizájnos üggyel kapcsolatban jutott eszembe.

Amikor 2 éve átálltam a tükrös fényképezőgépekről a tükörmentesekre, elkövettem egy súlyos hibát: a lehető legolcsóbb gépet vettem. Persze relatív értelemben, hiszen nyilván nem jöhet nálam számításba semmilyen igazi amatőr gép, azaz a kompakt és bridge kategória, azaz a "legolcsóbb" a profi és a köztes kategóriában értendő.

Amit én vettem akkor, az hivatalosan "mid-range" kategória. Ez azt jelenti: alkalmas minden profi célra, de hiányoznak a felsőkategóriás gépek jellemzői. Árban ez azt jelenti: jóval olcsóbb az átlag 3-4 ezer eurónál kezdődő felsőkategóriás gépeknél, de jóval drágább a 100 eurónál kezdődő alsókategóriásoknál.

Örültem is, mert sikerül hozzájutnom jó áron a Sony egyik legnépszerűbb termékéhez, a Sony α6000-hez, ami akkor már egy 8-éves modell volt, de az egyik legjobban eladott Sony-termék.

A Sony alig pár éve lett főszereplő a fényképezési piacon. Korábban ez a piac úgy nézett ki, hogy Canon és Nikon, s mindenki más nem számít, mert vagy valami komolytalan márka vagy valami extrém drága luxuskategóriás dolog, lásd Hasselblad, ami amolyan Rolls-Royce kategória, máig kézzel állítják elő, várni kell vásárláskor, mert a gyár kevesebbet termel, mint amennyit venni akarnak az emberek, ott olyan 10-30 ezer euró közti az átlag ár, van ugyan pár "olcsó" gépük 10 ezer euró alatt, ezek is 6-8 ezres kategória. Szóval a Sony ma már komoly harmadik szereplő, éppen a tükörmentes gépek miatt, s éppen a Sony α6000 volt az a model, mely hatalmas siker lett 2014-ben.

Tehát örültem én a megvett Sony α6000-emnek. Csakhát nem szabad olyan gépet venni, ami nem alkalmas az ember céljaira. Az olcsóság ára a fényképezőgépeknél mindig valamilyen másodlagos jellemző hiánya. Ezek közül persze egy sor nem is kell mindenkinek, de itt viszont az egyik ilyen jellemző a vízhatlanság hiánya volt. Magyarul: ha elered az eső, akkor a Sony α6000-t érdemes gyorsan eltenni a táskába. De egy kollégámmal az is megtörtént, hogy a nyakában volt a gép nyáron, megizzadt, s ettől a nedvességtől romlott el a gép.

Röviden: vízkárosodást kapott a gépem. S még csak nem is lett teljes tönkremenés: be lehetett kapcsolni, csak épp nem volt hajlandó felismerni az akkuját, folyamatosan "ismeretlen akku" hibát dobott, majd kikapcsolt. Próbáltam a közismert megoldási módszereket, semmi se segített. Végülis eladtam hibásan a gépet: szerencsére elég sok ezermester lelkületű ember van, aki hajlandó megvenni félig romlott gépeket.

Először úgy gondoltam, nem is veszek már gépet, végülis van testkamerám, mellyel "rejtett" videókat szoktam időnként csinálni, s felsőkategóriás telefonom.

Csakhát ez nem működött. A testkamera és a telefon jó dolog, de nem lehet velük normálisan fényképezni. Telefonnal fényképezni az kb. olyan, mint ebédelés helyett filmet nézni arról hogyan ebédel a szomszéd.

Szóval három hónap után feladtam a szenvedést, s vettem normális gépet. Természetesen ugyanabból a szériából, hogy a meglévő alkatrészeim, tartozékaim jók legyenek. S persze megint csak Sony jöhetett számításba, ahhoz vannak objektívjeim. Ez egy Sony α6400 - tulajdonképpen a Sony α6000 javított, 2019-es verziója, több dologban is fejlettebb, ezek közül van ami nagy javulás (jóval több fókuszpont, HD helyett 4K videó, külső mikrofontámogatás) és van ami lényegtelen (pl. nekem abszolút nem hiányzott az érintőképernyő), de most konkrétan a lényeg: vízhatlan!

Mellékes: Romániából rendeltem (emag), nem tudom hogyan csinálják, de náluk minden fényképészeti eszköz 5-10 %-kal olcsóbb.

De az igazi vicc az első napi próbálkozáskor lett. Mivel kispénzű kisember vagyok, a legtöbb objektívem manuális (2-3-szor drágább minden kategóriában az automata, mint a manuális), azaz kézzel kell fókuszálni. A lényeg: három hónap alatt sikerült elfelejteni hogyan kell fókuszálni autófókusz nélkül. Szóval sikerült a következő képet produkálni a szomszéd házról:

Bevallom, utána kellett néznem, aztán persze eszembe jutott már, íme 40 perccel később:

Tulajdonképpen csak attól rettegek, hogy atomháború lesz, melyben megsemmisülnek a digitális adatok, s aztán a XXX. század régészei majd azon fognak vitatkozni, hogy a merevlemezeim azok pontosan mik: ajtótámasztók vagy vallási kegytárgyak.

Szegény Ágnes!

Nem elég, hogy kirúgták állásából az ATV-nél, majd el kellett mennie olyan bizarr helyekre dolgoznia mint a HírKlikk, még nevetségessé is teszik.

A HírKlikk-en a műsorának a következő igénytelen sapkája van:

Csak most vettem észre, mert alapesetben ezeket a műsorokat csak hallgatom, nem szoktam nézni őket videóban, de most véletlenül megnéztem.

Az még hagyján, hogy valami grafikai szerkesztő alkalmazás sablonja lett használva minden eredeti ötlet nélkül, de mi indokolta egy életlen fénykép beillesztését, melyen a műsorvezető ördögien röhög, ráadásul alulról fényképezve, ami abszolút hiba alacsony és közepes termetű nőknél?

Ha nem lenne a HírKlikk megbízható ballib média és Ágnes meg nem lenne kőkemény ballib megmondónő, még azt hinném, direkt akarják őt röhejessé tenni. Szóval a megoldás valószínűleg szimpla tréhányság.

Elvileg örülnöm kellene, hiszen politikailag nem szimpatikus sehogy se a csaj, de sose keverem a politikát oda ahová nem való. Szóval megsajnáltam a csajt (azt hiszem nevezhetem csajnak, lévén majdnem 15 évvel fiatalabb nálam).

Bár nem vagyok szőkepárti, értékelem a szőkéket is, ha valami pozitívat tesznek magukkal. Ágnes pedig azon kevés médiamunkások egyike, aki mer képernyőn is megjelenni kedvenc női ruhadarabomban, cicanadrágban. Szóval plusz sajnálat.

A vallás alapeszméje, már a legkorábbi szakaszban is: az ember és az Isten viszonya.

Alapvetően 3 fő válasz lehetséges:

• az isteni szint valami elérhetetlenül magas, mi halandók vagyunk, szakadék van köztünk: a klasszikus görög-római vallások pl. ilyenek voltak,
• a szakadék az isteni és az emberi között átléphető, ennek módja, hogy az isteni szintbe beolvadunk: alapvetően ez a keleti vallások logikája, pl. a hinduizmus is,
• a szakadék az isteni és az emberi között átléphető, ennek módja, hogy az isteni szinthez felnövünk: ez meg pl. a mezopotámiai vagy az egyiptomi vallás.

Érdekes módon, a görög-római elképzelés nem a mezopotámiai vagy az egyiptomi alapra építkezett. Míg a zsidó vallás viszont rájuk, s ennek nyomán a kereszténység is.

Kőkemény ideológiai harc zajlik.

A ballibek megoszlottak 2 kibékíthetetlen táborra:

• a talpramagyaristákra, szerintük:
  • az ellenzék Zorbánt szolgálja,
  • de eljött Talpramagyar Péter, aki legyőzi egyszerre az ellenzéket és a Fideszt,
  • ezért Zorbán retteg, s karaktergyilkolja Talpramagyart,
  • tehát aki most nem támogatja Talpramagyart, az Zorbánt segíti!;
• a talptalanmagyartalanokra, szeintük:
  • az ellenzék már éppen nyerésre állt, a pedofilügy hatására,
  • ezért Zorbán elüldte közénk Talpramagyart, hogy zavart keltsen,
  • de Talpramagyar leleplezte magát: nem fog össze az ellenzékkel,
  • tehát aki most Talpramagyart támogatja, az Zorbánt segíti!

A ballib tábor balsó szárnyának sikercikke ez. Csak ezért érdemes foglalkozni vele, egyébként a cikk baromság.

Szokás időnként a ballib táborban, hogy előjönnek átfogó baloldali eszmealkotással. A műfaj nagyja TGM volt, de ő legalább nem hazudott: közben nem vallotta magát liberálisnak.

Ez itt kb. olyan, mintha valaki az ellenoldalon cikket írna, milyen az igazi kereszténység, majd kihozná, hogy az igazi kereszténység az ha nem vagyunk keresztények.

Csak pár pontot emelnék ki.

Egy. A cikk szerint az MSZP azért nyert 1994-ben, mert az emberek szocializmust akartak. Semmiképpen, ilyet még az MSZP se állított akkor. Az MSZP fő jelszava az volt, hogy ők szakemberek, míg a jobboldal dilettánsok gyülekezete, azaz a szakemberekre kell bízni mindent, s akkor nemsokára nyugati jólét lesz.

Kettő. A szociális piacgazdaság nevű humbug. Ilyen természetesen nem létezik. Eleve trükk a "kapitalizmus" szó helyett szinonímája, a "piacgazdaság", mintha lenne köztük bármi eltérés. Magyarországon 2010 előtt soha, senki nem csinált semmilyen "szociális piagazdaságot", mégpedig nem gonoszságból, hanem mert ehhez semmilyen feltétel nem adott. S a 2010 utáni politika is csak pár halvány elemet mutat fel abból, amit szociális piacgazdaságnak szokás nevezni.

Három. S ha még tényleg létezett is volna esély szociális piacgazdaságra Magyarországon, azt mindig legkeményebb éppen a baloldal ellenezte.

Négy. S természetesen olyan baloldal sose létezett sehol, mely az elitet képviseli, a kisembert meg lenézi. Magyarországon a rendszerkritika pedig mindigis jobboldi műfaj volt, legalábbis az utóbbi 35 évben biztosan. A magyar baloldali elit mindig kifejezetten gyanúsnak tekinti a magukat baloldalinak és rendszerkritusnak mondókat, ők nem a "mi" embereink.

Öt. Amikor a magyar baloldal közösséget épít, az valójában egy jómodú eliklub, mely csupa olyan kérdéssel foglalkozik, mely rajtuk kívül senkit se érdekel. Ezt maga a szerző is bizonyítja cikkével.

Végül ki is derül a megoldás: mivel az emberek hülyék és hibásan szavaznak, erőszakkal kell megakadályozni a "populisták" indulását a választásokon.

Életem egyik látszólag tragikus eleme: csupa olyan anyagilag profitáló dologban vagyok jó, amit viszont valamilyen magasabb elvi ok miatt nem akarok csinálni. Amit viszont csinálni akarok, abban vagy nem vagyok jó, vagy az anyagilag nem hoz profitot.

A probléma súlyos. Hiába is próbálja bárki is azt mondani, az anyagiak nem fontosak, pedig azok. Én jellemzően szerencsével szoktam kivédeni anyagi sikertelenségemet, s tényleg be is jött ez sokszor, bár nem annyiszor és annyira, ahogy szerettem volna. De nem panaszkodom, az átlag kisember helyzete mindenképpen rosszabb, mint az enyém.

De mi is az a három dolog, ami anyagilag hasznos, s mégse csinálom.

Az egyik a neo-ezoterikus megmondóember szakma. A rendszerváltozás után ez egy hatalmas újdonság volt, még ma is vannak nyomai. Jó esetben szimpla csalók csinálják, akik pl. közhelyeket "jósolnak", felesleges egészségügyi tanácsokat adnak, mindezt valami szinkretikus vallási-misztikus halandzsával keverve. Rosszabb esetben tényleges jósok csinálják - ez miért rosszabb, most nem részletezném, mert nem az a téma, de ez a "szakma" az, ahol a csalók a kisebb rossz.

Egyszer megpróbáltam. Viccből. De a halandzsát azért kihagyva, oda nem akartam süllyedni. S megijedtem, milyen sikeres vagyok! A lényeg: soha többe nem csináltam ilyet. Arra jutottam: ez egy veszélyes terep, s ebből élni még akkor se szabad, ha az ember jóhiszemű.

A másik az erotikus iparág. Kiderült: kiváló ötleteim vannak, érzem a "közönség" ritmusát. Tudok gyártani a szoftpornó üzletágban.

Próbáltam magyarázni magamnak, ez nem is bűn, pedig dehogynem. Már más ember dolgoztatása is kellemetlen számomra, s végképp, ha az a testét adja el, akkor is, ha a műfaj nem pornó. Szóval örökre dobtam.

A harmadik kevésbé veszélyes, sőt morálisan problémamentes. Ez a PR-szakemberség. A gondom vele csak az, hogy ha az ember ezt csinálja hivatásszerűen, akkor elveszti szabadságát.

Néha nem is tudom, az ilyen szakemberek tényleg hülyék vagy csak munkaügyi okokból tesznek úgy, mintha azok lennének.

Lásd most a friss ügyet, Talpramagyar Péter esetét. Komoly emberek komolyan állítják: a Fidesz retteg, ezért folytat lejárató kampányt. Miközben ez teljesen abszurd logika. Jelenlegi alakjában hasznos Talpramagyar a Fidesznek, hiszen elvisz ballib szavazatokat. S csak hosszú távon válhatna veszélyessé. A lejárató kampány pedig nem mutatja a rettegést, sőt ha jelenlegi alakjában a jelenség segíti a Fideszt, akkor éppen a lejárató kampány segíti növelni Talpramagyar hasznosságát.

Pofonegyszerű, nem hiszem el, hogy ezt nem lehet átlátni.

A 90-es évek liberális vészkorszakának szép emléke a HVG-ben: a "szakemberek" akarnak dönteni a "politika" helyett.

A mai fiatalok már nem tudhatják ezt, de annak idején ez volt az egyik varázsszó a korabeli ballib propagandában: a "szakember" és a "szakma".

A dolognak alapvetően 2 valós oka volt.

Egyrészt, a kommunistából liberálissá lett, pozícióban lévő személyiségek így akarták kivonni magukat 1990 után minden felelősség és kontroll alól. Kinevezték magukat független szakembereknek, szóval ha az Antall-kormányzat esetleg le akarná őket váltani, akkor az nem normál kormányzás, hanem politikailag motivált támadás a független szakma ellen. Ez persze még teljesen érthető is emberileg: senki se szeretne a szakadékba esni, teljesen ellehetetleníteni magát - ez ellen küzdeni fog minden erővel.

Másrészt - s ez máig ható baromság, azaz nagyobb baj - ki lett alakítva az az abszurd elmélet, hogy van a "politika" és van a "szakma", s ezek egymástól függetlenek. Persze van amiben ez igaz, mondjuk a természettudományok tényleg nem politikafüggőek, de ez eleve fel se szokott merülni. De hogy közgazdaságtanban, szociológiában, kultúrában, stb. mi érték és mi nem az sose politikamentes. kérdés.

Ahogy persze politakamentes kormányzás sincs. Ez olyan mint a biológiamentes orvosi szakma: nem létezik. Mégis a ballib mitológia fontos eleme, hogy "szakértői kormány" kell, ami viszont nem létezik: a kormányzás per definitionem politikai kérdés, azaz nem létezhet politikafüggetlen poitikus.

A konkrét dolog háttere: a kulturális megmondóemberek ballib része máig képtelen feldolgozni, hogy immár nem ők élet és halál urai mint "a szakma".

A kisemberek persze örülnek, hogy immár nem működik a "szakma" diktatúrája.

Március 15-én végre magalakult a századik ballib párt, neve TÉHM, azaz Talpramagyarok És Hejmiakőtyúkanyók Mozgalma.

Láthatóan akkora siker lett MZP 2021-2022-es kampánya, hogy kellett egy második rész is.

Az előadás kb. 60 %-át követtem élőben, minden a szokásos ballib rituálé szerint ment. Kiderült, hogy Zorbán zoligarchái ellopják a pénzt, ezért nincs oktatás és egészségügy, s ezért van afrikai nyomor az országban. De a megoldás pofonegyszerű: le kell mindenkit váltani, majd be kell vezetni az eutanáziát és csatlakozni kell az Európai Ügyészséghez. Tulajdonképpen csak annyi maradt ki a szokásos ballib tüntik ceremóniájából, hogy nem lett szentté avatva Iványi messiás, s nem üvöltötte senki, hogy "összefogást! összefogást!".

Természetesen sok sikert kell kívánnunk Talpramagyar Péternek, hiszen tevékenysége sokat segít a ballib tábor káoszának további növelésében.

Ezt egyébként az értelmesebb ballib megmondóemberek is észrevették, de egyelőre képtelenek megoldást találni a hejmiakőtyúkanyós problémájára. Se szidni, se dicsérni nem lehet ugyanis az új igazikonzervatív-ballib pártot, mindkét opció szavazatokat visz el.

A hagyományos ballib pártok ezúttal legalább óvatosak voltak. Nem szerveztek komolyabb tüntit, mert tudták, úgyis esélytelenek Talpramagyar ellenében. A Talpramagyarok És Hejmiakőtyúkanyók Mozgalmának első tüntije kb. 18 ezer ember vonzott, ez elérhetetlen szám, még a legerősebb ballib párt, a DK számára is. (A szám biztos, néztem térképen és a képeket is, s eleve ez a környék nekem mintha a saját tenyerem lenne, a 70-es években légvonalban 190 méterre jártam iskolába attól a helytől, ahol Talpramagyar Péter szónokolt.)

A feleslegesen rossz ejtések egyik mintapéldánya. Sajnos elterjedt, még írásban is a mai Isztanbulban lévő egykori főtemplom, ma mecset nevére.

A templom török neve a középkori görög ejtés átírása, hiszen a törököké 1453-ben lett a templom: Ayasofya, ez ejtve kb. "ajaszófja", a hangsúly az utolsó előtti szótagon van, ami egyébként a törökben kivételes, szinte minden török szó véghangsúlyos. Oké, az o az ó lett a hangsúly hatására, ez gyakori a magyarban: mivel a magyarban mindig minden szóban az első szótag hangsúlyos, gyakori, hogy idegen szavak átvételékor a hangúlyból a magyarban hosszú magánhangzó lesz.

A modern, magyar ejtés ebből lehetett, csak asszociáció lett a szófia/zófia szóra, így a j-ből i lett. Ami így telejesen felesleges. Még jó, hogy nem lett "ajazófia", ennek azért örülni kell.

A latin átírás viszont Hagia Sophia. Ami sokakban fejtörést okoz. Pedig logikus, csak kicsit bonyolult. A latin átírás nem a mostani görög ejtést, se a középkorit tükrözi, hanem az eredeti ógörögöt.

A görögmániás rómaiak ugyanis a latinből hiányzó görög hangokat nem idomították nyelvükhöz, hanem úgy írták át, hogy abból visszakövetkeztethető legyen az eredeti alak (leszámítva a görög rövid/hosszú magánhangzókat). Tehát a latinból hiányzó következő görög hangok latin átírása ez lett:

• ζ = z,
• θ = th,
• υ = y,
• φ = ph,
• χ = kh.

Továbbá a hehezet átírása. Minden magánhangzóval kezdődő görög szón és minden görög ρ betűn jelölni kellett a hehezetet:

•  ̔ - erős hehezet, ami tulajdonképpen egy h-szerű hang az illető hang előtt (kivéve amikor ρ betűn áll, mert akkor utána jön), ezt a rómaiak elmésen "h" betűvel írták,
• ᾿ - gyenge hehezet, ami tulajdonképpen az előbb említett h-szerű hang hiánya, ezt a rómaik elmésen úgy oldották meg, hogy nem írtak semmit oda.

A Hagia Sophia eredetije Ἁγία Σοφία - s ejtése ezek szerint kb. "hagía szophía". A´ jel hangsúlyt jelent, ezt hosszúsággal igyeztem átadni.

Nem tartozik teljesen ide, de a pontosság kedvéért: az ógörögben 3-féle hangsúly volt: ´ - éles, ` - tompa, ˜ - hajlott, ma már csak az éles jele használatos a modern írásban, mivel a kiejtésben megszűntek a különbségek az egyes hangsúlyok között.

Ugyanez igaz a hehezetekre is: a mai görögben nincsenek. 1982-ig a görög nyelvnek két helyesírása volt: egy klasszikus és egy modern. Az előbbiben továbbra is jelölték az egyes hangsúlyokat és hehezeteket, annak ellenére, hogy a kiejtésben ezek régóta nincsenek meg, az utóbbiban pedig csak a hangsúly volt jelezve, minden esetben az éles hangsúly jelével. 1982 óta csak a modern írás hivatalos, de ma is előfordul marginálisan a klasszikus helyesírás használata, a görög egyházi anyagokban pedig szinte kizárólagosan csak a klasszikus írást használják. Kb. mintha Magyarországon a médiák zöme azt írná "juk", míg egy kis rész meg továbbra is a "lyuk" alakot használná, csak a görögöknél sokkal több ilyen dolog van.

Egyébként maguk a szóalakok tekintetében a modern írás egyezik a klasszikussal, ezért is ilyen nehéz a görög helyesírás.

De - visszatérve - a görög ejtés drasztikusan változott az ókor óta. Többek között a φ ejtése már nem "ph", hanem "f". Mint írtam, már nincs hehezet, azaz nem "hagia", hanem "agia".

S még valami: több mássalhangzó ejtése is megváltozott az ókor óta. Most itt a γ esete releváns. Az ókorban ez "g" volt, a magyar "g" hanggal azonosan. Viszont a görögben a legtöbb helyzetben réshang g lett (magyarul: mintha magyar g-t kezdenénk ejteni, majd ez nem fejeződik be, nem képződik szájzár a végén), az elülső magánhangzók előtt pedig ejtése "j" lett.

Szóval a mai görögök kb. "ajía szofía" alakban ejtik.

Sehol se volt ez hír, ami nem véletlen, hiszen a téma kb. ismeretlen Amerikán kívül. Kívülállónak eleve hosszasan kell magyarázni mi is történt. Én is csak azért írom meg, mert van belőle mormonfüggetlen tanulság.

Maga a hír: a kirtlandi (Ohio, USA) templomot a Krisztus Közössége eladta az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházának most, idén március 5-én, 195 millió dollárért. A temlommal együtt annak teljes kincstára is járt, mely korai mormon tárgyakat. dokumentumokat tartalmaz.

De a magyarázat: mi is a mormonizmus?

Az alap: bár a mormonizmus nehezen tekinthető keresztény vallásnak, mégis eredetében az amerikai vallási áramlat, az újprotestantizmus egyik vadhajtása.

Az újprotestantizmus lényege: az eredeti protestantizmus lázadása a katolicizmus ellen jó és helyes lépés volt, de nem volt elég határozott, így tovább kell venni. Azaz az újprotestantizmus a protestantizmus elleni protestantizmus.

Történetileg az újprotestantizmusnak 4 nagy szakasza volt, mindegyik ma is jelentős felekezeteket hozott létre.

Most ezeket nem sorolnám fel, itt csak a 2. szakasz releváns. Ez a XIX. sz. eleji Amerikában lett, elsősorban a kálvinisták és az 1. szakaszban képződött csoportok között ment végbe. Alapvetően 3 ma is jelentős csoport származik innen, de a közös alap, hogy eddig valami fontos nem lett észrevéve a Bibliában, ezért Isten prófétákat szólított el az "igazi kereszténység" visszaállítására, ezek:

• E. G. White agyszüleménye: az adventizmus,
• Stone és Campbell prédikátor mozgalma: ez ma „Krisztus Egyháza” vagy „Krisztus Tanítványai” néven megy,
• Joseph Smith műve: a mormonizmus.

Az előbbi kettő ma nagyjából normális protestáns felekezet, apróbb hóbortokkal (lásd: az adventisták szerint a szombatot kell ünnepelni a vasárnap helyett és nem szabad disznóhúst enni). A mornonizmus viszont kifejezetten eltávolodott a kereszténységtől, bár ők magukat tekintik az egyetlen igazi keresztényeknek.

A mormonizmus története rendkívül kalandos. A mormon önbevallás szerint Joseph Smith 1821-ben, 15 éves korában kapott látogatást egy angyaltól. Aztán megkapott egy ősi könyvet, melyben az amerikai kontinens őslakosságának valódi története van, mely leírja többek között, hogy amerikai indiánok ősei zsidók, akik az i. e. VI. században Arábiából vándoroltak Amerikába, ott hatalmas civilizációt létrehozva. Végül Smith 1830-ban meg is alapította az új egyházat, pontosabban - mornon szavakkal - visszaállította Krisztus egyházát.

Most nem részleteznem, mert most a lényeg csak az, hogy Smith 1844-ben meghalt, megölte őt egy mormonellenes tömeg Illinois-ban.

Mint ez szokott lenni, káosz lett, a mormonok részekre szakadtak, hiszen nem maradt vezető, nem csak az elnök Joseph Smith halt meg, de helyettese, az öccse is.

Összesen 6 fő csoport alakult ki, ezek többsége elvándorolt a helyszínről. Ez a 6 fő csoport persze később tovább is osztódott, szakadt, de mind a 6 máig létezik (bár a legkisebbnek 100-nál kisebb ma a tagsága).

Messze a legsikeresebb csoport az, melyet Brigham Young vezetett - a Church of Jesus Christ of Latter Day Saints. Ők elhagyták az USA akkori területét nyugati irányban, s a mai Utah államban és környékén telepedtek le. Ez a csoport még az eredeti mormon doktrínához képest is vad tanításokat fejlesztett ki később. De ma nekik 10 millió feletti tagságuk van, s az egész világon missziós tevékenységet fejtenek ki: amikor Magyarországon mormon misszionáriusokat látunk, akkor az ez a csoport. Anyagilag is ők a legsikeresebbek, jelenleg az USA második leggazdagabb egyháza, csak az amerikai katolikus egyház gazdagabb náluk, bár ha csak likvid vagyont nézünk, akkor a mormonok gazdagabbak (hiszen hiába vannak a katolikusoknak papíron milliárdos értékű katedrálisaik, ezeket nyilván nem tudják eladni).

A második legsikeresebb csoport Joseph Smith özvegye és közös gyerekük körül alakult ki. Ők jellemzően nem vándoroltak el, maradtak a környéken. Magukat RLDS néven nevezték (Reorganized Church of Jesus Christ of Latter Day Saints). Ők maradtak az eredeti tanításnál, sőt az alapító egyes extrémebb kései tanításait eltörölték (pl. a többnejűséget). Ez a csoport csúcspontján 300 ezer taggal rendelkezett.

Most nem írnám le részletesen minden csoport működését, a lényeg, hogy politikailag - mert ez nagyon fontos az USA-ban - szinte mind a konzervatív oldalon van, sőt egyes marginális kisebb szakadár csoportok egyenesen szélsőjobbosnak számítanak amerikai mércével (jellemzően ezek rasszisták, ezért). De elmondható: ezek a mindenkori amerikai jobboldal fősodrához tartoznak. (Az amerikai elnökválasztásokon Utah államban az utóbbi 50 évben mindig a republikánus jelölt nyert, függetlenül ki volt az, azaz pl. 2020-ban is Trump nyert ott 58 %-kal, míg országosan csak 46 %-ot kapott és vesztett.)

Valami máig nem világos okból a már említett RLDS csoport a XX. sz. 80-as éveiben elkezdett reformálódni. Egyrészt kezdtek közelíteni a protestáns fősodorhoz, lassan nem-fontosnak nyilvánítani olyan alapvető elveket, melyek a mormonság alapjait képezik, pl. a Mormon Könyve immár nem "egy a szentírások közül", hanem "kiegészítő ihletett írás a Biblia mellett", s immár nem tekintik magukat az "egyetlen igaz egyháznak". Másrészt kezdtek menni "balra", lassan, de folyamatosan átvéve a progresszívista eszméket: lett női papság, homoszexuálisok pappá szentelése, majd női felsőpapság is, most már egynemű házasság is. Mindezt megkoronázta az egyház átnevezése: immár nem Reorganized Church of Jesus Christ of Latter Day Saints, hanem Community of Christ.

A reformok rendkívül eredményesek lettek, persze az ellentétes irányból nézve. A reformok miatt a tagság folyamatosan csökken, több csoport is kivált, különböző időpontokban. Ezen kívül kb. 25-30 ezer aktív tag nem csatlakozott ugyan máshová, nem szakadt el hivatalosan, de nyíltan bojkottálja a reformokat, nem vesz részt az egyház hivatalos életében, hanem amolyan hagyományörző klubokban találkozik egymással. Ma már nem képesek missziós tevékenyslgre se külföldön: a 2012-es egyházügyi tv. előtt Magyarországon is bejegyzett egyház voltak Krisztus Közössége néven, bár alig 20-30 taggal.

A RLDS nagy ereje az volt eddig, hogy a XIX. sz. végén az amerikai Legfelsőbb Bíróság őket ismerte el az eredeti egyház jogutódjának, így a kevés 1844 előtti mormon vagyon legnagyobb része az övék lett. Ennek része volt az egyetlen mormon templom, mely még Joseph Smith életében megépült, ez volt a Kirtlandi Templom.

A lecsökkent tagság és a bojkottáló hívek miatt azonban mára a volt RLDS, azaz a Krisztus Közössége csődközeli állapotba került, egyes hírek szerint már a tagok által fizetett egyházi adó több mint fele a központi épület fenntartására, az alkalmazottak fizetésére megy el. Az egyház kezdte eladogatni a vagyonát. S most sorra került egy jelképes épület a maga felbecsülhetetlen kincseivel is. S persze a legjobb vevő ki más lehetett volna, mint a fő konkurrencia. Ez a lépés minden RLDS-hívő, de minden más mormon számára is - kivéve persze a negy mormon fejezet híveit - szégyenletes lépés.

Mi a tanulság? Az, hogy ha "haladsz a korral", akkor feladod önmagad, az igaz hívek elmennek, újak meg nem jönnek.

Alapvetően szinte az egész világon jár valami plusz a volt államfőknek.

A kérdés magyar rendezése viszont extrém. Annak idején azért lett ilyen, mert Göncz Árpád életében szentté lett avatva, plusz ki lett kiáltva világrengető politikusnak és híres írónak (valójában teljesen ismeretlen politikusként Magyarországon kívül és íróként pedig senki se jegyzi őt), így bármilyen értelmes vita a kérdésről fasizmusnak számított.

Így lett kitalálva az a rendszer, hogy a volt államfő a mindenkori államfő fizetését kapja, hatalmas rezidenciát mellé, egész csapatot, plusz még teljesen indokolatlan méretű költségvetést is.

De így lett, hogy a magyar volt államfők többet kapnak, mint az amerikaiak. Az USA-ban pl. a volt elnök nem a hivatalban lévő elnök, hanem csak a hivatalban lévő miniszter fizetését kapja, azaz kevesebbet, nem jár neki rezidencia, csak egy hivatali helyiség. Plusz jár persze személyi védelem is. A volt amerikai elnök mindenről lemondhat, kivéve a pénzről: ennek célja, hogy ne lehessen népszerűséget szerezni a pénzről való lemondással - ugyanez van a hivatalban lévő elnök bérével is, nem lehet lemondani róla (Trump le akart mondani róla, nem lehetett).

2002-ben jártam Budapesten az Igazságügyminisztérium központi épületében, s eltévedve az épületben láttam az egyik emeleten a "Göncz Árpád volt köztársasági elnök hivatala" feliratot, akkor se értettem, ez mire jó.

Szóval a baj nem az, hogy a volt államfők kapnak juttatásukat. A baj ezek mértékével van.

Csak eloszlatva a témában a ballib demagógiát. A valóságban ez az egész Megismételhetetlen Szent Árpi Bácsi miatt lett kitalálva.

Csoda történt: a ballib keménymag igazat adott Bayer Zsoltnak!

Bayer ugyanis pár éve kijelentette, hogy a vatikáni főmufti alias római pápa egy demens vénember. Akkor ezt hatalmas felhördülés követte, minden ateista éjjel-nappal magyarázta, hogy Francisco Conchita Buziglio Borgia Wurst patagóniai szivárványlény szent ember, Isten földi teljhatlamú képviselője, így nem szabad szidni.

Ez azonban azóta stornó. Eddig hiába szónokolt Dél álkeresztjének szivárványprófétája Krisztus ellen, most megbocsáthatatlan hibát követett el. Azt találta mondani, hogy az orkrán narratíva nem feltétlen helyes, s jó lenne, ha a KLP - Kijevi Liberális Protektorátus - vezetése megfontolná a fennálló viszály tárgyalásos rendezését. Liberóul ez azt jelenti: az eddig szent embert megvette kilóra Putyin, szóval megbolondult, azaz demens vénemberré vált!

Kemények a liberális szabályok, szűk az út a Liberális Szalonba, könnyű lezuhanni róla!

Nagy lehet a Párt nyomása Halivúdban.

Immár a tehetséges színészek is kénytelenek baromságokat nyilatkozni.

Nem is az a gond, hogy színészek kénytelenek politikai hűségnyilatkozatokra. Hiszen akár még az is lehet, hogy De Niro szerint Trump tényleg pszichopata. Persze már ez is gyanús, hiszen vajon merne-e nyilatkozni, ha az ellenkezőjét gondolná? - nem valószínű.

De maga a logika az igazi baj. Ezek szerint vannak olyan gonosz szerepek, melyeket nem szabad eljátszani. Miközben a színészi tehetség legnagyobb tesztje éppen a "rossz" szerep.

Eddig az volt a divat Halivúdban, hogy bűnös dolog, ha négert játszik nem-néger, homokost nem-homokos, stb. Ami persze szintén baromság, de a mostani túltesz ezeken: vannak olyan rossz emberek, akiket eljátszani sem szabad, mert ezzel a színész az illető híve lesz.

Ekkora őrület eddig csak az egykor "németek" néven futó csőcseléknél volt megfigyelhető. Pár éve volt: a Bundestag holokauszt-megemlékezést tartott, aminek keretében egy képviselő felolvasott antiszemita náci szöveget, természetesen elítélő kontextusban, aztán le kellett mondania, mert kiderült: ez még így is náci propaganda.

Mostanra ez, úgy tűnik, eljutott Halivúdba is ez az őrült divat.

Ezt március 8-ra kellett volna időzíteni, de már késő.

A későszovjet kultúra sajátossága volt a március 8. túldimenzionálása.

Az átlag szovjet ember komolyan hitte, ez tényleg egy nemzetközi ünnep. A valóságban eredetileg ez egy kommunista ünnep volt, mely alig terjedt ki a nem-kommunista mozgalmakra. Csak miután a 70-es években az ENSZ elismerte ünnepnapnak, lett immár jelentősebb szerepe a kommunista pártokon kívül is.

De akkora jelentősége, mint a Szovjetunióban nem volt sehol. Ott egyrészt munkaszüneti nap volt, másrészt a kevés nem-politikai ünnepnapok egyike. Oroszországban ma is munkaszüneti nap, ahogy a többi ex-szovjet államban is, csak a balti államokban lett eltörölve. A mostani orosz-ukrán háború alatt Ukrajnában is felmerült a nőnap eltörlése mint ötlet, a szovjet múlttól való elszakadás újabb jeleként, de végül a nőnap-pártiak nyertek, szóval Ukrajnában is maradt máig hivatalos ünnep.

A későszovjet időszakban kevés nem politikus ünnep maradt. A későszovjet hivatalos ünnepek:

• január 1. - Újév,
• március 8. - Nőnap,
• május 1-2. - Munka Ünnepe,
• május 9. - Győzelem Napja,
• október 7. - Alkotmány Ünnepe,
• november 7-8. - NOSZF Ünnepe;

ezek közül ma is ünnepnap Oroszország a első 4, míg az utolsó 2 nem: az Alkotmány Ünnepe természetesen módon szűnt meg, hiszen azóta más alkotmány lett, a NOSZF Ünnepe meg trükkösen. Mivel a lakosság megosztott a NOSZF tekintetében, ki lett találva egy új ünnep, időben közel, november 4., mely napon megemlékeznek az első orosz "szmuta" végéről, mely a XVII. században volt. S ezt elkeresztelték Nemzeti Egység Napjának. Mindenki örül: a NOSZF ellenfelei azért, mert már nem ünnep a NOSZF, a NOSZF hívei meg azért, mert ezt a NOSZF sajátos "előünnepének" tekintik.

Az 1596-1613 közti időszakot nevezi az orosz történelemírás szmutának, azaz „káosz”, „zavar”. Az első orosz dinasztia, a Rjurik-dinasztia 1598-ban halt ki, az utolsó Rjurik-cár I. Fjodor 1584-1596 között, ami után nagyjából - mai szóval - polgárháború jött, s a helyzet csak 1613-ban stabilizálódott, amikor I. Mihaillal hatalomra került a Romanov-dinasztia.

(Szokás - de ez modern, XXI. századi találmány - második szmutának nevezni az 1917-1921 közti időt, s harmadik szmutának Gorbacsov és Jelcin liberális rendjének idejét a peresztrojkától egészen Putyin hatalomra kerüléséig.)

Családi ünnepnek tulajdonképpen csak január 1. és március 8. maradt a Szovjetunióban. Szóval március 8-ba minden bele lett képzelve, ráadásul "anyák napja" hiányában ez anyanap is lett.

Én tulajdonképpen ezért utáltam meg a Nőnapot. Teljesen abszurdnak tűnt ez az ünneplés. Kb. ugyanazt éreztem, mint ma Bálint Nap, Homok Nap (már Hónap!), vagy Oszkár Nap idején.

Ilyenkor minden szovjet lány és asszony, még a 120 kilós fogatlan alkoholista nénik is, megpróbáltak ünneplőbe öltözni, kisminkelni magukat, a frizurát megigazítani, majd magukra önteni legalább 1 deci kölnit. Aztán egész nap szovjet néniket lehetett látni, akik alig tudtak lépkedni a kezükben lévő hatalmas virágcsokrok miatt.

Sok évnek kellett eltelnie, hogy beletörődjek. Visszanézve a mából tulajdonképpen nem is volt semmi gond, hiszen - lehántva minden felesleges díszt - az egész arról szólt, hogy a nők nők, ami ellen nehéz különösebb kifogást felhozni.

Szovjetkori nőnapi képeslapok:

A korai szovjet (Lenin és korai Sztálin) korban még ment a kemény politikai propaganda:

A közép-szovjet időszak már mérsékeltebb:

A Sztálin utáni időszak már egyenesen szinte politikamentes:

Mai posztkommunista orosz verziók:

Sose jó, ha a kereszténység csak szólam.

Mert akkor ilyen "keresztények" jönnek elő, mint ez a Jákob ex-nyilas gyerek, ma a Soros Népe Pártja fűrere. Eddig azt hitte, nem jó a homoklobbi programja, de most rádöbbent: nagyon is jó.

S közben állítólag alapelvei cseppet se változtak.

Mert ha változott meggyőződése, akkor semmi gond, megesik az ilyesmi. De ha azt állítjuk, nem változik, mégis mindig mást mondunk, az egyetlen dolgot jelent: felszínes barmok vagyunk, akik sose vesznek semmit komolyan.

A Ballib Agytröszt eheti parancsolatai a következőek.

Egyrészt Novák Kaletalinnak Zorbán parancsolta meg a pedofil Kónya kiengedését. Szóval Pedofidesz van. Másrészt aki erről beszél folyamatosan, az Zorbánt segíti, mert eltereli a figyelmet.

Aztán az influenszerek jók és rosszak. De erről nem szabad beszélni, mert össze kell fogni.

Viszont az új köztársasági elnök nyilasnáci és hazudik. Aki nem erről beszél, azt megvette kilóra a Zorbán.

Aztán van ez a Magyar Péter. Majd csak e hó végén lesz kész elemzésünk, hogy ő Zorbán bábja vagy az új messiás. Addig egy mondatban támogassuk őt, a következőben meg ne.

Szerencsére azonban megjött a hét fő botránya: Zorbán be akarja tiltani Karmína Burána operaházi fellépését. Nem tudjuk ki ő, sose hallottunk róla eddig, de a neve olyan européer, meg Zorbán gyűlöli őt, kínai járőrökkel akarja őt megfélemlíteni, szóval biztos egy ballib civil.

Javasolni fogjuk, legyen közös ellenzéki lista az EP-választásokon, s a listavezető legyen Burána!

Keresve a Google-ben, ez a kép ugrott fel Buránáról:

Eleve ez a "feka" szó mesterkélt.

Valamikor a 80-as években találta ki a magyar szinkronszakma az amerikai filmekben szereplő "nigger" szó fordítására. Amerikában ugyanis a "nigger" szóval teljes őrület van: a négerek egymást közt használják, mindenki másnak meg szigorúan tilos.

Amikor cenzor voltam szociális hálóban, külön volt erre oktatás: meg kell nézni, ki niggerezik minden esetben. Mert ha néger teszi, akkor az oké, de ha bárki más, akkor az gyűlöletbeszéd.

Szóval a szó egyszerre sértő és vicceskedő. E vicceskedő alak magyar fordításként lett a "feka" szó.

Miután a "néger" szót igyeztek magyarul is betiltani, pedig magyarul nem sértő, de az amerikai "afro-amerikai" meg egyrészt mesterkélt, másrészt alkalmatlan, hiszen nem amerikai négerekre nem mondható, ezért kellett új szó, ez lett a "fekete".

Ezzel néha még Amerikában is gond van. Híres eset 30 évvel ezelőttről: amerikai élő tudósítás Nelson Mandela elnöki beiktatásáról, akit az újságíró "Dél-Afrika első afro-amerikai elnöke" alakban említett.

De íme már a "feka" is tilos. Ez az amerikai minta teljes átvétele. Tökéletes agyatlanság.

A felvilágosodás kezd csúcsára érni.

A polgárok elérték: legyen a halál alapjog.

Talán nem véletlen, hogy ha polgárokat látok vagy polgári értékrendről hallok, akkor kibiztosítom fegyveremet.

Nem igazán szeretnék atomháborút, de mindenképpen pozitív mellékhatása lenne egy atomháborúnak, hogy az ilyen Versailles típusú perverz helyek a földdel válnának egyenlővé.

A németek mindig fanatikusak. Most éppen liberális-ateista-szivárványos lobogók alatt.

1941 október és 1944 áprilisa között övék volt a Krím, most szeretnék ezt megismételni.

Ha ez tényleg megvalósul, akkor persze tudható a végeredmény: mint múltkor.

Ebben az esetben azonban keményebben kell majd bánni az elhülyült németekkel. Egyrészt országuk megszüntetendő, fel kell osztani teljes területét a szomszédos államok között, valamint a lakosság deportálandó átnevelési céllal.

Túl sokáig hetvenkedtek a németkék és éltek vissza az emberiség bizalmával.

A Klub Rádió feketeöves ballib magja robbantotta ki a "Súlyok náci apa" című műbotrányt.

Csak a DK szállt be, mások nem.

Bolgár Gyuri bácsi most tombol.

Kifejezetten vicces az izzadságszagú süketelés a fő megmondóemberek részéről. A hibást megtalálták: azok a ballib pártok, melyek nem támogatták meg a DK-t. Meg a ballib médiák, melyeket állítólag Zorbán kilóra megvett.

Bolgár Gyuri bácsi még azt a baklövést is elkövette, hogy meghívta Révész Sándort, akiről pedig közismert, hogy szeret különcködni, nem egyetérteni a Szalon mindenkori útmutatásaival. Gyuri bácsi majdnem megpofozta őt:

Az egyetlen gyógyír a sebre: a DK-s nyugdíjas betefonálók, rájuk szerencsére lehet számítani.

A progresszív emberiség vezetője, a pótolhatatlan Brezsnyev elvtárs meghalt.

Mindenki köteles zokogni, de legalábbis zokogást szimulálni.

A mostani ügyeletes liberális Brezsnyev eredetije, a komcsi Brezsnyev 42 éve halt meg.

Akkoriban szovjet iskolai 8. osztályos diák voltam (ez magyarra fordítva akkor 2. osztályos gimnazistát jelentett), így közelről tudtam megfigyelni az halálesettel kapcsolatos eseményeket.

Délelőtt hirtelen abbamaradt a tanítás. Sürgősen minden diákot összetrombitáltak az iskola udvarára. Az iskola fő pártembere (ez a mindenkori egyik igazgatóhelyettes volt) gyászos ábrázatából először azt hittem, kitört a III. világháború, de aztán észrevettem, hogy az iskola bejáratánál lévő hatalmas Brezsnyev-kép eltűnt a helyéről, s az iskolaudvari pódiumra került, fekete szalaggal átvetve.

Az első rövid beszédet az igazgató mondta, aki pár mondatban annyit mondott, hogy nagy szomorúság érte az országot és az egész progresszív emberiséget, majd átadta a szót a már említett igazgatóhelyettesnek. Ő hosszú beszédet tartott. Vázolta többek között, hogy még a szokásosnál is jobban össze kell most tartanunk, tömörülnünk kell a Párt vezetése körül, mert az ellenség igyekszik kihasználni az ilyen pillanatokat az ország gyengítése céljából. Aztán elmondta, hogy Brezsnyev elvtárs nem csak kiváló államférfi volt, hanem tudós marxista-leninista is, aki sokban gazdagította a marxista filozófiát, valamint nagyszerű író és háborús hős is volt egyszemélyben.

Először még azt hittem, mindezt komolyan is gondolja, de aztán 1984-ben és 1985-ben, Andropov és Csernyenko halálakor szinte ugyanezt mondta el, így rájöttem: egyszerűen ez volt a vezető halálakor alkalmazandó szabványos szöveg.

A gyűlésen a legkiválóbb tanulók és Komszomol-aktivisták igyekeztek gyászos arcot magukra erőltetni, de a nagy többség alig leplezte örömét a tanítás megszakadása miatt. Az öröm kifejezetten hangossá vált, amikor az igazgató bejelentette: a következő nap gyásznap lesz, nem kell iskolába jönni. De, tette hozzá, a legjobb tanulókat és Komszomol-aktivistákat az a hatalmas megtiszteltetés érte, hogy ma és holnap őrséget állhatnak Brezsnyev elvtárs képmása előtt 2-2 órás váltásban, az iskola épületében. A rosszabb tanulók és a kevésbé aktív komoszomolisták nehezen fogták vissza kárörömüket e hír hallatán.

Aztán még két hétig sokszor esett szó Brezsnyev elvtárs munkásságáról. Majd teljesen el lett felejtve. Az iskola bejáratához kikerült Andropov képe, a nagy Brezsnyev-kép meg be lett dugva az igazgatói irodába porosodni.

Most is kiváncsi vagyok, hogy a CIA és a Soros Alapítvány kit fognak kinevezni Nah... Brezsnyev elvtárs utódjának.

A milliárdos DK párt nem akar költeni marketingesre.

Pedig az megmondaná: a két fő hiba minden kampányban egyrészt az üzenetek keverése, másrészt a túlzás.

Az üzenetek keverése az üzeneket gyengíti. A túlzás meg csökkenti a hatást.

Pedig mindkettő még a magánéletből is tudható. Ha valakinek rossz hírét akarjuk kelteni, akkor egy dolgot hazudunk róla - a legjobb persze egy valós vonását felnagyítani -, nem egyszerre többet, ez ugyanis az üzenetek kioltásához vezet. Ha a szomszéd nőről azt hangoztatjuk, hogy egy büdös kurva, az sokkal jobb, mintha az, hogy büdös kurva és kínozza a macskáját. Ha túl sok az üzenet, akkor egyik se lesz erős. A túlzás pedig csak oda vezet, hogy hitetlenkedés lesz. Sokkal célszérűbb valakit hihetően vádolni, mint eltúlozni a vádat.

Hirtelen elővették Sulyok apját, akinek bűne, hogy állítólag náci politikus volt 12 évvel Sulyok születése előtt. Ha igaz is, vajon okos dolog-e a felmenőkkel érvelni egy olyan pártban, melynek sztárja Gyurcsányné, akinek egyik felmenője nem csupán passzív részese - mert a DK se állítja Sulyok apjáról, hogy bármit is elkövetett volna nézetei hangoztatásán kívül -, hanem egyik vezetője volt az 1956 utáni megtorlásoknak?

Közben, ezzel párhuzamosan nyomják a pedofideszezést. Persze a legszerencsétlenebb alakban. Isten nevének belevétele csak a legkeményebb ballib tábornak fog tetszeni. Már csak egy rongyos határontúli magyart kellett volna odatenni, ez még nagyobb sikert aratott volna a fanatikus DK-nyugdíjasok körében.

Van egy emberke a YT-on, akinek hobbija gazdagságot filmezni Monacóban.

Monaco egy sajátos hely. Egyrészt a két megmaradt európai monarchia egyike, a szó valós értelmében, azaz a királynak valós hatalma van, tipikus alkotmányos monarchia, tehát a hatalom megoszlik az uralkodó és a népképviselet között. Másrészt azonban az ország csak nagy jóindulattal nevezhető függetlennek: a monacói kormány kinevezése ügyében a francia kormánynak vétójoga van, a francia hadsereg jogosult ellátni minden katonai szerepet (kivéve a herceg testőrségét), a vámügyekben a francia adóhatóság illetékes, a monacói adóhivatal egyedül ÁFA-t és céges adókat szed be (SZJA nincs Monacóban a helyiek számára), sőt a nem helyi lakosok után SZJA-t szed be a francia adóhatóság.

Tulajdonképpen az egész olyan, mintha Franciaország speciális része lenne, ahová bejöhetnek mindenhonnan milliárdosok adóspórolási céllal.

Tulajdonképpen az egész egy milliomosgettó. Mert rendkívül drága mulatság ott élni. Egy kis társasházi egyszobás lakás ára is 2-3 millió euró, míg a szomszédos francia városban - Beausoleil -, mellyel egybe van nőve Monaco az árak átlag 2-2,5-szer alacsonyabbak. Tulajdonképpen csak akkor éri meg oda költözni, ha az embernek magas jövedelme van, melyből nem akar adózni.

A francia állam ravasz egyébként: a saját állampolgárait nem szeretné adómentességben részesíteni, így a monacói adómentesség nem vonatkozik az oda költöző francia állampolgárokra. Azaz ilyenkor nem elég a költözés, monacói állampolgárság is kell, ami viszont kb. képtelenség kategóriájú feladat.

Én 1992-ben jártam ott. 2 éjszakát aludtam helyben, direkt nem a szomszédos francia területen, hanem kicsit drágábban helyi hotelben, hogy aztán mondhassam: Monacóban aludtam. Mondanom se kell, nem a nagyszállóban szálltam meg, hanem pont a francia-monacói határtól 1 utcányira egy ottani mércével olcsó 3-csillagosban.

Természetesen megnéztem a helyi milliomos életvitelét. Arra jutottam: nehéz élet ez, ráadásul rendkívül unalmas. A milliomosok kénytelenek mind a lehető legdrágább autókkal közlekedni - jellemzően Ferrari vagy Rolls-Royce, csak egy felsőkategóriás BMW-vel vagy Mercedesszel körberöhögnék az embert hogyan gattyásodhatott le ennyire -, egy nyugodt intím pillanatuk sincs, folyamatosan személyzet van mellettük, na és az egyenruha, az a legrosszabb. Nők, akiknek korlátlan lehetőségük lenne bármire, szinte mind ugyanúgy vannak öltözve: hosszú, kivágott ruha, magassarkú cipő, s rókabunda (januárban jártam ott, a tél azért ott is tél).

- De jó, hogy nem vagyok monacói milliomos! - ez lett végkövetkeztetésem.

A Trianon előtti Magyarország utolsó közigazgatási reformja 1881-ben volt, akkor alakult ki a Trianon idején hatályos 72 közigazgatási egység: 71 megye + Fiume, mely egyik megyéhez se tartozott, de önálló megyét se alkotott (a 71 megyéből 8 Horvát-Szlavónország területén, innen a népszerű "64 vármegye" elnevezés).

Trianon után a Horthy-rendszer, jelképes céllal, egyetlen megyenevet se szüntetett meg, azaz akármilyen kis rész is maradt az ország területén egy megyéből, annak neve meg lett hagyva.

A kommunista rendszer ezzel szakított, azaz a megyenevek egyszerűsítve lettek, számuk is csökkentve lett 25-ről 19-re.

1990 óta maga az alaprendszer nem változott, csak a nevek. Az 1950-ben eltörölt nevek egy része vissza lett állítva 1990-től folyamatosan:

• Csongrádból lett Csongrád-Csanád 2021-ben,
• Győr-Sopronból lett Győr-Moson-Sopron 1990-ben,
• Szolnokból lett Jász-Nagykun-Szolnok 1990-ben,
• Komáromból lett Komárom-Esztergom 1990-ben,
• Szabolcs-Szatmárból lett Szabolcs-Szatmár-Bereg 1990-ben.

Maradt viszont 12 megyenév, mely már megszűnt hivatalos elnevezésként. Ezek:

• Arad megye: a megye 90+ %-a természetesen Romániába került, de egy kis rész Magyarországon maradt, ez Elek város és környéke, jelenleg Békés megyében,
• Bodrog megye: már Trianon előtt egyesítve volt Báccsal Bács-Bodrog név alatt, ez a mai Bajai járás egy része,
• Gömör megye: a mai putnoki járásban van megmaradt része,
• Hont megye: itt a terület nagyobb része Magyarországon maradt, 1950-től Pest megyéhez került,
• Kishont megye: lásd Gömör, ez egyesítve lett Gömörrel jóval Trianon előtt,
• Pilis megye: ez ma Gödöllő és Gyömrő környéke, önálló megye utoljára a középkorban volt,
• Pozsony megye: az eredeti terület kb. 1 %-a maradt Magyarországon, a legnagyobb település Dunasziget község,
• Solt: ilyen megye valójában sose volt, ez a volt Solt-szék nevéből ered, melynek területe Pest-Pilis-Solt-Kiskun megyéhez lett csatolva, ma nyugati része Pest megyéhez, keleti rész Bács-Kiskunhoz tartozik,
• Torontál megye: az északi sávja Magyarországon maradt, jelenleg Csongrád-Csanád része,
• Torna megye: a mai edelényi és putnoki járás egy része, az eredeti megye kb. 60 %-a Szlovákiában van, ismerős környék számomra, jártunk errefelé horgászni egyik nagybátyámmal a 70-es években,
• Ugocsa megye: itt személyes érintettségem is van, anyai nagymamám itt született, a megyeszékhelyen, Nagyszőlősön (bár már a csehszlovák korban), az eredeti megye fel lett osztva Trianonban Csehszlovákia és Románia között, kb. 1 % maradt Magyarországon, ez a mai Magyarország legkeletibb pontja egyébként, a magyar-román-ukrán hármashatárnál,
• Ung megye: az eredeti megye 90+ %-a ma ukrán, Magyarországon csak Záhony és pár környező falu van.

Ha tőlem függne, ezeknek legalábbis nagyobb részét visszaállítanám. Ha már jelképes politika, akkor ez mindenképpen az lenne, ráadásul a tájnevek emlékének megtartása pozitív dolog.

Persze az biztos, hogy nem váltana ki ez osztatlan örömöt. Pl. ha a már most is túl hosszú Szabolcs-Szatmár-Bereg holnaptól Szabolcs-Szatmár-Bereg-Ugocsa-Ung lenne vagy Borsod-Abaúj-Zemplénből Borsod-Abaúj-Zemplén-Torna-Gömör-Kishont. De pl. a Békés-Arad simán működhetne névként. Ahogy a Bács-Bodrog-Kiskun és a Csongrád-Csanád-Torontál is elviselhető hossz.

Még valami, amit a magyar történelem iránt érdeklődők 99 %-a se szokott tudni. Közismert, hogy a Trianon előtti Magyarország területéből rész ma Szlovákiában, Ukrajnában, Romániában, Szerbiában, Horvátországban, Szlovéniában, Ausztriában van, azaz mindegyik jelenleg 7 szomszédban. A tájékozottabbak hallottak Lengyelországról is, mely kapott egy kis részt, meg Olaszországról is, azonban ez ma már elavult infó: ma már ez a volt olasz rész Horvátországé.

Azonban Bosznia-Hercegovináról szinte senki se hallott. Pedig van ilyen is. A Horvát-Szlavónország területén lévő Lika-Korbava vármegye (horvátul: Lika-Krbava) egy kis része ez. Még a jugoszláv időkben (az első Jugoszlávia idejében) egy kis területrész - a volt Korenica járás délkeleti része - teljesen praktikus okokból át lett csatolva a Banja Luka székhelyű közigazgatási egységhez. Ennek akkor sok jelentősége nem volt, de a második - kommunista - Jugoszlávia ezeket a kész határokat vette figyelembe a 6 jugoszláv köztársaság kialakításakor, majd pedig a második jugoszláv szétesés során ezekből országhatárok lettek. Így ma Zavalje község és környéke Bosznia-Hercegoviában van.

A következő messiás most Magyar Péter. S megalakítja megint a következő kiábrándultfideszes pártot.

Melynek sorsa a gyors bukás. Vagy számukra még rosszabb esetben: ballib bukás.

Olyan ez pártban, mint vallásban Iványi vagy Perinta. De Iványinak legalább van párezer valódi, létező híve, aki tényleg hisz benne vallásilag, szóval Perinta a jó példa. Érdemes megnézni Perinta bármely erőlködését: ezek mind valamiféle "igazi kereszténység, tiszta katolicizmus" címszó alatt mennek, miközben hívei között gyakorlatilag egy keresztény sincs. Ez még Perinta FB-profiljából is látható, a lelkes hívek mind az "én ateista vagyok, de nagyszerű, amit csinálsz, Rita!" típusú hozzászólásúak.

Azaz az ellentábornak tetszik az, amit csinál Perinta, az elvileg ő táborának nem.

Ez Amerikában jól látható azoknál a felekezeteknél, melyek megadták magukat a homoklobbinak. A homoklobbi követelte, legyenek nyíltak, befogadók, toleránsak. S ők megtették, majd mi az eredmény? Az eredeti hívek távoznak, de újak se jönnek, mert az eddigi homoklobbistáknak most már nem téma az ügy, hiszen győztek. Az ateistának semmilyen kereszténység sem kell, nyitott, befogadó, toleráns se.

A kiábrándultfideszes pártok helyzete ugyanez. Azért nevezem MDNP-effektusnak, mert ez volt a legelső ilyen projekt.

Az 1994-es választásokon a jobboldal megsemmisült, összesen 22 %-ot ért el mandátumarányban (1990-ban még 60 %-ot), de ez is soknak tűnt a kérharmados ballibek számára, így megkeződött a szétverés. Ennek eszköze volt az MDF "nemzeti liberális" szárnyának kiválása, MDNP néven.

A ballib médiák gyakorlatilag agyonsztárolták az MDNP-t (s akkor szinten minden média ballib volt), dicsérték, hogy végre itt az igazi európai, modern konzervatív jobboldal, mely szakít a múltba révedő, horthyfasiszta, kódoltan antiszemita MDF-fel. Kötelező volt fényes jövőt jósolni az MDNP-nek.

Aztán jöttek az 1998-as választások, s az MDNP csak az 1 %-ot tudta megugrani, éppen hogy járjon állami finanszírozás, de csillagászati távolságban maradt a parlamentbe jutástól.

Kiderült: minden baloldali szavazó imádja az MDNP-t, de persze nem szavaz rá, hiszen van baloldali párt, akire szavazhat, viszont szeretné, ha a jobboldaliak az MDNP-re szavaznának. A jobboldaliak viszont nem szavaznak rá, hiszen szemükben ez a párt baloldali.

(Most hagyjuk azt, hogy ki igazi baloldal és ki igazi jobboldal.)

Ez is hasonló most. A baloldali szavazó nem szavaz egyik kiábrándultfideszes pártra se. Se MZP, se Jakab, s a röhejes Új Világ Párt, se a többi hasonló nem kell, s Magyar Péter se fog kelleni. Ahogy a jobboldali szavazónak se kellenek persze, hiszen számára ezek baloldali pártok.

Ami ilyenkor elképzelhető leginkább: a vacilálók közül páran oda szavaznak, olyanok, akiket esetleg a ballibek megnyerhettek volna, azaz végsősoron tőlük megy el a szavazat.

Talán csak Vona új pártjának van valami esélye, mert az eleve nem próbál a kiándultfideszes narratívával dolgozni. Plusz embereit nem sztárolja az ellenfél éjjel-nappal. E tekintetben a legröhejesebb az Új Világ Párt volt, melynek teljes 10-tagú tagsága éjjel-nappal ballib stúdiókban osztotta az észt.