Kiváncsiságból, Cordon unszolására meghallgattam a híres videót. Szinte teljes egészében tömény zagyvaság.

Főbb butaságok:

1. Jézus a pénzhatalom ellen tanított. Nem, nem tanított, Jézusnak nincs semmilyen politikai tanítása. A pénzváltók kiűzése a templomból mint a pénzhatalom elleni harc elmélet röhejes.
2. Jézus Istene nem ugyanaz, mint a zsidó Isten. De ugyanaz. A "bosszúállás Istene" és a "megbocsátó Isten" ellentét csak a kereszténységet nem értők bomlott agyában létezik.
3. Jézus tanítása és a judeo-keresztény vallás két külön dolog, az utóbbi az előbbi elferdítése. Közismert ateista halandzsa, vicces ugyanezt most szélsőjobbos nézőpontból visszahallani. Sajnos a magyar szélsőjobb súlyosan fertőzött a keresztényellenes újpogány tanokkal.
4. Jézus nyomán igazságos állam jött létre. Nem jött létre, Jézus nem akart soha semmilyen államot építeni. Drábik keveri a kereszténységet az iszlámmal.
5. A kereszténység tiltotta a kamatot. Nem igaz, csak az uzsorakamatot tiltotta.
6. A zsidók találták ki a kamatot. Nem igaz, a kamat akkor is létezett már, mikor még nem volt egy zsidó se a világon.
7. Izabella királynő és a "córdobai muszlim kalifátus". A gond csak az, hogy Izabella a XV. sz. végén uralkodott, Córdoba pedig a XIII. sz. óta nem muszlim. Drábik keveri a granadai emirátussal.
8. 300 askenázi zsidó bankár uralja a világot. Röhejes ostobaság.
9. A zsidók segítették hatalomra Hitlert, Izrael létrehozása céljából. Ugyanaz.

Ami Drábik mondanivalójának baloldali szellemiségű részét illeti, igaza van. De semmi újat nem mond, közismert közhelyeket mond: pl. ha a társadalomban túl nagy a vagyoni különbség, a szegények jogai kisebbek lesznek a gazdagokénál. Igen, így van, na és?

Szóval a pogány Drábik foglalkozzon közgazdaságtannal, ami a szakmája, s ne halandzsázzon vallásról, s legfőképp meg ne káromolja a kereszténységet. Zsidó összeesküvéselméleteivel pedig csak lejáratja a kevés értelmeset is, amit mond.

Kialakulóban van egy cseh-lengyel-magyar-szlovák antibrüsszelita blokk, ez nagyon jó hír.

Az EU távlati célja az egység, azaz abszurdum az egyes tagállamokat külön kezelni, ahogy ezt most Cameron akarná. Ha pedig tényleg ezt akarja az egyik magország (Anglia), akkor a periféria ebbe esetleg bele is egyezhet, ha kap cserébe valamit.

Jelenleg Lengyelország ellen koordinált brüsszelita támadás van folyamatban (mértéke sokkal nagyobb, mint az Orbán elleni hasonló akciók), s a lengyelek bizony hajlandók lesznek a támadás leállításáért cseréne megadni Londonnak azt, amit akar. S a lengyel kormány maga mellett tudhatja Csehországot, Magyarországot és Szlovákiát, sőt valószínűéeg Horvátországot és Szlovéniát is. (A szlovén nép épp most decemberben törölte el népszavazáson a márciusban bevezetett egynemű "házasságot" hatalmas többséggel, azaz ezzel jelezte: az eddig keleti mintaállamnak számító Szlovénia sem hajlandó meghajolni a brüsszeliták előtt.)

Viszont hozzá kell tenni: ha megbomlanak az alapok, vége az EU-nak. De jelenleg talán ez a kisebbik rossz.

Nem engedhetjük meg egy liberális, antihumanista, háttérhatalmista EU-szuperállam létrejöttét, ezt a szörnyet agyon kell verni még kölyökkorában! Egyébként egy keresztény alapú, emberközeli EU-szuperállammal semmi gond, azaz nem a nemzetországi különállás a cél, ez csak eszköz lehet. A végcél az EU liberális alapjaink lecserélése humanista alapokra.

Ismétlem: észre kell venni a lényeget: kialakulóban van egy cseh-lengyel-magyar-szlovák antibrüsszelita népi blokk, s ez nagyon jó hír. Valójában ez az utolsó esély az EU megmentésére.

Orbánnak most nagyon észnél kell lennie, mert jelenleg esély van, hogy Londont fel lett használni a népek érdekéért vívott kontinentális harcban.

Itt most Merkelt és Cameront kell lassan egymás ellen fordítani. majd mindkettőtől kikövetelni engedményeket. S ez el is érhető ravasz, ügyes kelet-európai politizálással.

Miután a közvélenyt fokozottan foglalkoztatja Hosszú Kattinka sportoló ügye, ma délelőtt összeült agytrösztünk, s a következő nyilatkozatot fogalmaztuk meg.

Jelenleg az óvatos, visszafogott lelkendezés állapotában vagyunk. Kattinka széttépett nagy nyilvánosság előtt egy A/4-es papírlapot, amivel pánikba kergette a cigány Orbán diktatúráját, ez pozitívum, viszont halvány, lila fogalmunk sincs, mi állt azon a papíron, ez pedig óvatosságra int minket.

A következő napoknak azonban feszült munkával kell eltelniük. Megalakított Kattinka Akciócsoportunk feladata tisztázni az eset körülményeit.

Először is: meg kell állapítani, Kattinka ballib-e. 

Ha igen, akkor igazi ballib-e vagy amolyan Konrád-Kertész-féle antiszemita, félfideszes félballib-e csak?

Ha kiáll minden próbát, s igazi ballib, akkor ő egy nemzeti hős. Éljenezni kell, majd meghívni a legközelebbi másfél órás, 800-fős össznemzeti forradalmi gágogásunkra szónoknak. Ha nem jön el, akkor azt kell mondani: Orbán megrémisztette, ezért nem jött el. Ha ezt aztán Kattinka tagadja, akkor azt fogjuk mondani: Orbán mégis megvette őt. Ez esetben átkereszteljük őt Rövid Fideszinkára.

Ha viszont kiderül, hogy Kattinka csak antiszemita állballib, akkor csak félig szabad neki tapsolni. Ez esetben követelni fogjuk, Orbán a saját vagyonából építsen minden iskolának medencét, plusz minden sarokra egy lélegeztetőgépet is.

Ha pedig az derül ki a neves sportolóról, hogy nem ballib egyáltalán, akkor átkozni kell. Be kell bizonyítani, hogy az egész ügyet Orbán találta ki, hogy elterelje a figyelmet szörnyű diktatúrájáról.

Aztán bármi is lesz a kormány reakciója, mi mondjuk pont az ellenkezőjét, fokozott halálgágogással keverve. Ha a kormány ad több pénzt az úszó sportágra, mondjuk azt: a pénzt a villamosból éhesen kizuhanó csecsemők szájától veszi el, ha meg nem ad pénzt, mondjuk azt, Orbán utál úszni, ezért direkt szeretné a magyar sport halálát.

Ma van a juliánus naptár szerint Karácsony.

A naptárkérdés örök vita ortodox körökben, amióta 1923-ban egy ortodox konferencia megvizsgálta a naptárkérdést és megvitatta, hogy mi legyen azzal a problémával, hogy a naptár elmarad a természettől, azaz lassan siet a naptár a valósághoz képest.

A nyugati naptárreform (XIII. Gregorius pápa) a XVI. században megváltoztatta a naptárkompenzáció módját. Ez azonban nem oldotta meg a fő problémát: a kompenzáció csak egy hosszú, 400-éves időszakon keresztül érvényesül, s akkor is csak részlegesen. Lásd: a téli napforduló ma nem december 25-én van, amikor kellene lennie, hanem 3 nappal korábban.

Az 1923-as konferencia kidolgozott egy új naptárt, az újjuliánus naptárt, mely majdnem teljesen azonos a nyugati gregoriánus naptárnál (bár valamivel pontosabb nála), s megtett pár fő megállapítást:

• a naptár nem dogmatikai, hanem csak kánonjogi kérdés,
• ami a mozgó dátumú ünnepeket illeti, nem indokolt az egyházi ciklust megzavarni, azaz javasolt az eredeti juliánus naptár megtartása,
• ami a fix dátumú ünnepeket illeti, megfontolandó az újjuliánus naptár bevezetése, a hívőkre tekintettel, azért, hogy az egyházi naptár egyezzen a világi naptárral (mely a gregoriánus naptárral egyezik).

Mivel az ortodox részegyházak egy része elfogadta a konferencia ajánlását és a másik rész meg nem (ezek az újnaptáristák és a réginaptáristák), azóta nincs közös, egységes naptár az ortodoxiában.

Az újnaptáristák fő érve: feleslegesen megzavarja a hívőket, ha pl. Karácsony a polgári naptár szerinti január 7-én van és nem december 25-én.

A réginaptáristák fő érve: két eltérő naptárrendszer használata az egyházi naptárban káoszt okoz, semmi értelme kényelmi okokból megváltoztatni egy több évszázados hagyományt, akkor is, ha ez nem dogmatikai jellegű hagyomány.

Kezdetben újnaptáristák csak a görög nyelvű ortodox részegyházak lettek (azaz: a konstantinápolyi, az alexandriai, az antiochiai, a görög és a ciprusi), bár itt sem volt teljes egység: a jeruzsálemi egyház maradt réginaptárista. Aztán sorra csatlakoztak hozzájuk mások is. Mára újnaptárista: az albán, az amerikai, a bolgár, a cseh-szlovák,a román egyház még.

Jelenleg réginaptárista: a jeruzsálemi, a grúz, a lengyel, az orosz, s a szerb egyház. Ezek az elismert, kanonikus ortodox részegyházak, a legtöbb nem-elismert ortodox részegyház (az abház, a macedón, a montenegrói, valamint a 2 ukrán egyház) szintén réginaptárista. A nem-elismert egyházak egyébként teljes mértékben ortodoxok, mind a hit, mind az apostoli folytonosság tekintetében, viszont mivel jogi státuszuk kialakítása nem kanonikus módon történt, nem állnak közösségben a „hivatalos” egyházakkal (itt is azonban vannak egyedi esetek, amikor kvázi-közösség áll fenn mégis).

A lengyelek sokáig újnaptáristák voltak, tavalyelőtt tértek vissza a régi naptárra.

Egyes újnaptárista egyházak esetében sajnos szakadás is történt, azaz a hívek egy kisebb része dogmatikai kérdésnek tekintette a naptárkérdést, így miután az illető részegyház újnaptárista lett, az ezzel egyet nem értők új egyházat alapítottak: ilyen kivált, új réginaptárista egyház létezik Bulgáriában, Görögországban és Romániában. Ezek a szakadár egyházak teljes mértékben ortodoxok, mind a hit, mind az apostoli folytonosság tekintetében, azonban nem állnak közösségben a „hivatalos” egyházakal.

Ami a nem-khalkedóni ortodoxiát illeti, réginaptárista az alexandriai (kopt) egyház, az etióp, az eritreai és az örmény egyház. S a gregoriánus naptárt használja az antiochiai és az indiai egyház.

Ami az asszíreket illeti, két csoportjuk van, pont a naptár miatt váltak ketté, bár manapság ismét egyesülni igyekeznek.

Manapság a régi naptár híveinek egyik fontos érve: legyen december 25. az ateisták Karácsonya, ezzel semmi gond, hiszen így január 7. marad az „igaz keresztények” Karácsonya.

Az új naptár hívei viszont rámutatnak: a Karácsony mint ünnep pont azért került bevezetésre a II. században, hogy keresztény tartalmat adjon az akkori „ateista Karácsonynak”, a téli napforduló ünnepének. Azaz abszolút tévút engedményt tenni az ateizmusnak azzal, hogy most odaadjuk neki a Karácsonyt, csináljanak vele amit csak akarnak, minket nem érdekel, mert nekünk már van egy „igazi” Karácsonyunk máskor.

Nehéz dönteni, mind a két félnek igaza van. A probléma csak olyan területeken nem áll fenn, ahol a nyugati ateista kultúra befolyása jelentéktelen.

Majdnem öt évet dolgoztam internetes pókerszolgáltatónál, innen a megfigyelésem.

A játékosok kb. 75 %-a durván vesztes, azaz mindig veszít, sosincs valós bevétele a játékból. Ez a rész természetesen több alcsoportra osztható.

A legtöbb az egyszeri hobbijátékos. Látta a tévében, hogy pókereznek, hallotta, hogy egyesek szép jövedelemmel rendelkeznek ebből, így hát ő is megpróbálta.

A póker ebben a tekintetben igencsak csalóka dolog. Míg az átlagember azonnal felfogja, hogy ha focizni kezd például, a legnagyobb teljesítménye az lesz, hogy nyer a munkahelyi csapata a szomszéd, szintén totál amatőr csapat ellen, vagy ha teniszezni  kezd, esetleg képes lesz összes ismerősét legyőzni, addig a pókerezni akarók körében ugyanez a realitásérzék hiányzik: egyszerűen túl könnyűnek tűnik a játék. Szóval mindenki elhiszi magáról: ő is a játékból élő profi lesz pár héten belül.

A legtöbb ilyen típusú játékos sokszor még a játék szabályait sem tudja rendesen. Ügyfélszolgaként gyakori esetem volt az olyan ügyfél, aki nem értette, hogy adott lapjaival miért vesztett – azért persze, mert az ellenfél lapja jobb volt, de az ügyfél nem ismerte a lapkombinációkat se rendesen. Ez tehát ugyanaz  a típus, mint aki odamegy a rulettasztalhoz és zsetont helyez az asztalra, anélkül, hogy tudná milyen esetben fog nyerni és mennyit.

Vicces esetem, amikor a kezében két J-vel nolimit texas holdemet játszó játékos hosszasan nem értette meg miért vesztett a kezében K2-t tartó ellenfelével szemben, amikor a közös lapokra kijött négy darab Q és egy hármas.

 

Másik esetem: a játékos leült egy omahás asztalhoz, s meglepődött, hogy vesztett a kezében lévő AAAA-val a másik ellen, akinek kezében QQ23 volt, miközben a közös lapok QJ865 voltak. A játékos szerint neki ászpókere volt, s a rendszer hibázott, mikor a rosszabb kezű ellenfél nyert.

Ez a típus jellemzően befizet egy minimális összeget (vagy azt se: azaz csak kezdőbónuszból játszik), majd amikor a pénze elfogy, végleg abbahagyja a játékot, esetleg ismét eszébe jut a játék pár hónap múlva, amikor ismét befizet egy minimális összeget.

Van persze egy örökké reménykedő típus, ő folyamatosan befizet, heti/havi rendszerességgel, hátha most már végre sikeres lesz. Sok esetben ebből a típusból  úgynevezett szórakozó típusú pókeres lesz, azaz imádja a játékot, rászán arra egy bizonyos havi összeget, de maga sem számít sikerre: ő egyszerűen szeret játszani, élvezi a póker izgalmát.

Van egy egészen kicsi, talán 1-5 %-nyi játékos: a szenvedélybetegek, akik kényszeresen játszanak el egyre nagyobb összegeket, anélkül, hogy értenének a játékhoz, sőt anélkül, hogy azt érteni akarnák!

A másik nagy csoport a kb. 20 %-nyi profijelölt. Ez az a réteg, aki komolyan veszi a játékot: nemcsak a szabályokat tanulja meg kiválóan, hanem szakirodalmat, pókert-tankönyveket, pókeres cikkeket olvas, aktívan böngészi a pókeres honlapokat. Ők már „tudományosan” játszanak. Viszont hiányzik belőlük a tehetség, így ők folyton picit vesztésre vagy picit nyerésre állnak: van hónap, amikor szép bevételt érnek el, de a következő hónapot meg hasonló veszteséggel zárják. Képesek órákig folyamatosan játszani, egyszerre több asztalon, de az eredmény, a végeredmény az örökös nullszaldó, azaz nem vesztenek pénzt a pókeren, de nem is nyernek vele, a legjobb esetben egy szerény borravalónyi bevételük van – a magyar minimálbér szintjét már nem képesek elérni havi átlagban.

S van a legkisebb, felső réteg, 5 %-nyi. Ők a tehetséges játékosok. Ők nyernek komoly pénzeket is. Természetesen az ő többségük is szerény jövedelmet ér el, azaz a magyar minimálbér környéki szintet. Ennél több talán 0,1 % esetében fordul elő.

Ugyanis a póker sokrétű valami: felerészben szerencsejáték, felerészben tudás alapú játék. Viszont a szerencseelemhez szükséges egyfajta pókertehetség.

Ami a pókerjáték típusait illeti, az esetek 85 %-ában az emberek nolimit texas holdemet játszanak, 10 %-ban limit texas holdemet, s 5 %-ban minden mást: omaha, stud, razz, draw, stb. A kezdők szinte mindig csak nolimit texas holdemet játszanak.

Mit érdemes játszani? Azt, amihez a legkevesebben értenek. Azaz az omaha ajánlottabb, mert a legtöbb játékosnak fogalma sincs az egészről, s akinek van is, az is jellemzően kevésbé ért a texas holdemnél bonyultabb játék-taktikához. A texas holdem taktikáját ma már minden komolyabb játékos ismeri, nehezebb ezért sikerélményhez jutni. Szóval talán az omaha az, ahol lehetséges könnyebben is tudással sikerélményeket elérni.

Milyen tétszinten érdemes játszani? Az 1/2 centes alap semmire se jó, ez szinte ugyanaz, mint az ingyenjáték. A 2/4-es szint se sokkal jobb. Én azt mondanám: az 5/10 centes alap az első szint, ahol már folyik valódi játék. Ugyanez a versenypókernél: a 3 dollárnál alacsonyabb nevezési díjú versenyeken semmi értelme részt venni. Az ilyen alacsony pénzszintű játékokkal csak egyre rosszabb lesz a játékos pókertudása.

Annak idején a Szovjetúnóban létezett a magyarra társbérletként fordított коммунальная квартира nevű lakástípus. Lényege: minden családnak van egy-egy szobája a lakásban, s a közös helyiségek pedig az összes lakos használatában állnak.

Ugyanez Magyarországon is létezett, de ritkán az eredeti szovjet módszerrel.

A közös a magyar és a szovjet modellben: a "gazdagok" lakásait államosították, azaz "tanácsi lakás" lett belőlük, s  lett az eredeti tulaj főbérlő (kivéve: ha túl gazdag volt, vagy volt más bűne, mert ez esetben főbérlő se lett belőle, mert kitelepítették vidékre).

Ami a különbség! A szovjet modellben a lakásokat meghagyták eredeti állapotukban, azaz az eredeti tulaj megkapta főbérleményként az egyik szobát, a többi szobába szintén be lettek telepítve új főbérlők (a tanács utalta ki nekik a szobát), viszont az összes közös helyiség maradt közös használatban, ez maradt csak a tanácsé, nem lett senkinek se a bérleménye. Ezzel szemben a magyar modellben a lakásokat fizikailag is átépítették, azaz a nagy lakásból csináltak 2-3-4-5 külön lakást, így mindenki (az eredeti tulaj és az új főbérlők is) önálló lakást kaptak. Rosszabb helyeken maradt a közös fürdőszoba (elkülönítva, azaz a folyosóról nyílt, nem tartozott egyik lakáshoz se), de általában csináltak kis fürdőszobát mindegyik lakáshoz.

Egyébként 1919-ben a Tanácsköztársaság alkalmazta az eredeti szovjet modellt, de nagyon népszerűtlen volt, így aztán - gondolom - ezért találtak ki az új, lájtosabb verziót a háború után.

Természetesen mindkét országban az illető státusza döntötte el, milyen lakás/szoba jár. A szovjet rendszerben az ingatlannéküli lakosságot 2 csoportra osztották: munkások és haladó értelmiségiek, ők a legjobb lakásokban kaptak szobabérletet, s mindenki más: ők a legrosszabbakban. Ami a tulajdonnal rendelkezőket illeti, 3 csoport volt: ellenséges réteg (kitelepítették őket a városból), semlegesek (ők maradhattak saját lakásuk egyik szobájában), haladó szelleműek (ők megmaradtak lakásukban, s nem telepíttek be hozzájuk senkit).

A különbségek miatt a magyar tanácsi lakások kvázi-tulajdonként kezdtek funkcionálni, azaz főbérlőnek lenni azonos értékű lett a tulajdonosi státusszal (ezt aztán legalizálták is a 80-as évek végén). Egyébként innen az idióta magyar "albérlő" szó a normál "bérlő" szó helyett. (Valójában manapság albérlő a szó igazi értelmében nemigen létezik, ill. nagyon ritka, de a hétköznapi nyelv minden lakásbérlőt "albérlőnek" hív a kommunista időszakbeli helyzet miatt.)

A Szovjetúnióban a szociális lépcső második foka mindig az volt, amikor az embernek a tanács a szobabérlőség helyett saját lakást utalt ki. Így a legkisebb, egyszobás lakások is óriási értéknek számítottak, csak amiatt, hogy a lakásban nincs idegen, s van saját konyha, vécé, fürdőszoba.

A 50-es években kezdődött tömeges lakótelep-építések miatt drasztikusan csökkenni kezdtek az ilyen megosztott lakások száma. A fiatal családok és a fontos emberek (pl. orvosok) kaptak legelőször saját lakást, s a volt szobájukba nem került már új ember.

Aztán a 90-es években a volt Szovjetúnióban a tanácsok elkezdték árulni a lakásokat a főbérlőknek (ahogy Mo-on pár évvel korábban, azaz jóval a piaci ár alatt, Mo-on jellemzően a piaci ár 8 %-a volt a vételár). Mára csak az maradt meg, ahol az emberek nem tudtak egymással megegyezni, ill. aki nem akarta megvenni. Egyébként ilyen Mo-on is van, bár nem sok.

S természetesen voltak a volt Szovjetúnióban emberek, akik egész ilyen lakásokat vettek meg, s meghagyva őket eredeti formájukban ma kiadják őket, pl. diákoknál ez népszerű megoldás.

De ez történelem. Most vált ismertté, hogy mindez létezik a fejlett nyugaton is shared house kódnévvel, sőt rosszabb verzióban, mert míg pl. a коммунальная квартира esetében nem voltak közösek a konyhai eszközök, addig a shared house esetében ezek is közösek.

Szóval ez  a shared house nem elmaradottság, hanem hatalmas, emberfelemelő, példátlan eredménye a nyugati civilizációnak. 

Amikor manapság a magyar fiatal kitántorog Londonban mosogatói állásban, jellemzően ilyen lakást bérel, jobb esetben tizedmagával, más kelet-európaiakkal, rosszabb esetben szomáliai menekültekkel.

Az elmaradt, fejletlen szovjet időkben a társbérletet a vezetőség hivatalosan is negatívumnak tekintette, kényszernek a túl kevés lakás miatt, ideiglenes megoldásnak, olyasminek, aminek meg kell szűnnie a 40-es évek végén beindult állami lakásépítési program eredményeképpen. 

Ezek a fejletlen, ostoba szovjet elvtársak sajnos nem ismerték kellően a nyugatot és annak hatalmas eredményeit, mert ha igen, akkor nem szégyellték volna a коммунальная квартира-kat, hanem büszkélkedtek volna velük...

Mi, a Soros Alapítvány és a Norvégiai Köztársaság Pedofil-Homokos és Európai-Liberális Alapjának fizetett független civil értelmiségi megmondóemberei már az év hatodik napján kénytelenek vagyunk tiltakozni.

Nem elég, hogy szilveszteri beszédében Áder János burkoltan ismét kikiáltotta a diktatúrát (immár kétszázadszor 2010 óta!), most a kormányzat ismét hevesen európátlankodik.

Először is meg lett hirdetve ez a lakásprogram, melynek célja a demográfiai esés visszafordítása. Na most, mi megmondtuk tavaly, hogy ez a probléma csakis iszlamisták importjával oldható meg. De ha ezt nem is vesszük most figyelembe, akkor is 3 fontos ellenérvünk van:

• a tervezet súlyosan kirekesztő az egynemű, ciszpedofil, transzhomokos és a gyíkember családmodellel szemben, viszont a társadalomra kényszeríti ismét az elavult és elnyomó jellegű férfi-nő-gyerekek modellt, melytől közismert, hogy a fasizmus melegágya,
• nem történt meg a tervezet kidolgozásakor ballib szakértők bevonása, s nem lett egyeztetve az UNICEF-fel, az Afrikai Únióval, a Velencei és Balatoni Bizottsággal, és a Karibi Közösséggel, valamint velünk,
• a támogatás összege túl kevés és túl sok (egyiket délelőtt mondjuk, másikat délután).

Másik pokoli tette Orbánnak, hogy visszállította a határellenőrzést a dán-svéd határon.

De a legvérgyasztóbb tette Orbánnak december 31-én történt: lenge nőket vezényelt Kölnbe, így provokálva a központban békésen randalírozó iszlamista terhes anyákat, kisgyerekeket, magatehetetlen öregeket, akik a provokáció hatására aztán kénytelenek voltak a nők ellen csoportos erőszakot elkövetni.

További bűne Orbánnak, hogy cigány és pocakos, de ezt csak suttogva terjesztjük.

Követeljük Orbán azonnali lemondását. Ha ez nem történik meg 72 órán belül, a hétvégen egy 800-fős, másfélórás össznépi forradalmat rendezünk.

Liberóné Balliba Emese, szóvívő

Népszerű, évtizedes magyar tévhit a bolgár nők szőrös mivolta. Lássuk most a valóságot!

A IX. sz. közepére egységesült mai bolgár nép genetikailag három fő elemből tevődik össze, ezek előfordulási sorrendben!

A legnagyobb elem a terület őslakossága, mely az első emberi lakosság a Balkánon, azaz még az első betelepülők, a görögök előtti. (A görög törzsek az i. e. XX. és XV. sz. körül érkeztek több hullámban a mai Görögországba és a környező területekre.) Innen az első két balkáni nép (legalábbis az első kettő, melyről biztosan tudunk): az illírek a félsziget nyugati részén, s a trákok a középső és a keleti részen.

A mai albánok tulajdonképpen a nem elszlávosodott illírek utódai.

A második elem a szláv.

A görögök után csak a szlávok azok, melyek későbbi betelepülők, de nem olvadtak be, sőt ők olvasztották be az őslakosságot. (Így olvadtak be pl. a macedónok a görögökbe.) A szlávok a VI. században kerülnek a Balkánra, amikor eredeti őshazájukból (a mai szlovák-ukrán-lengyel-belarusz határvidékről) elkezdenek vándorolni minden irányba, köztük délre is. Ennek eredményeképpen a Balkán legnagyobb része szláv többségűlesz, mivel az ottani görög, és elgörögösödött illír, trák, macedón lakosság is elszlávosodik.

S harmadik elem az “ősbolgár”, ez alatt a mai Bulgária területére a VII. században betelepült, ott 681-ben államot alapító bolgár törzseket értve Aszparuh és Kuver kán vezetése alatt.

Nyilván későbbi genetikai hatások is érték a bolgárokat, de alapvetően ez a 3 meghatározó elem.

S bár a keveredés erős, ma is láthatók az egyes típusok.

A három fő nőtípus tehát

• az alacsony vagy közepes, erősen fehérbőrű típus, jellemzően sötét szemű, ez atrák típus, szemita típusnak is kinéz, én egyiptomi típusnak hívom, ez se szőrös,
• a közepes vagy magas, világos hajú, sötét vagy világos szemű, s enyhén kreolos vagy fehér bőrű, ez amolyan skandináv-mediterrán keveréknek néz ki, ez gyakorlatilag a szláv típus, kifejezetten nem szőrös,
• a tömzsi, erős csontozatű típus, sötét haj, sötét szem, s kreolos bőr, ez a híres “szőrös nő”, bár ebből a típusból sem mindenki férfiasan szőrös, ez az ősbolgár típus.

Leegyszerűsítve és profanizálva tehát a három típus:

1. A fáraónő típus – alacsony vagy közepes méretű, sötét szemű és hajú, de a bőre nagyon világos. Nagyon lassan öregszik, s nincs se bajsza, se szakálla, túlsúly szinte sosem fordul elő.

2. A szláv szépség – szőke hajú, világos szemű, közepes vagy magas. Fiatalon még jól kinéz (én személyesen nem kedvelem ezt a típust fiatalon se), de hihetetlen sebességgel öregszik, majd gyakran 50 kilót hízik, s 40 évesen már saját anyja nővérének néz ki.

3. A parasztideál – tenyeres-talpas, bajuszos-szakállas teremtés, aki konzervnyitó nélkül kinyítja a konzervet és egy kézzel felemeli a kocsit kerékcseréhez. Már fiatalon is csúnya (legalábbis nekem az), de ez egyre fokozódik a korral. Arcbőre alapján mulattkeverék is lehetne.

Kérem a személyeskedés mellőzését. A feleségem NEM tipikus bolgár, mert részben idegen vérű. Azaz felesleges megnézni a fényképeit.

Hogy legyen azért képi anyag, ide teszek pár képet. Direkt középkorú bolgár politikusokat és médiaszemélyiségeket választottam. A középkorú kategóriát azért választottam, mert a fiatal nők esetében nehezebben észlelhetők a különbségek.

(a képeken: sorrendben a bal felső saroktól a jobb alsóig: Meglena Kuneva miniszterelnök-helyettes, Evgenija Zsivkova divattervező (Todor Zsivkov unokája), Maja Manolova ombudszman, Elena Joncseva újságíró, Lilijana Pavlova miniszter, Tatjana Doncseva volt parlamenti képviselő)

A két ünnep között sikerült megnézem a Star Wars VII. részét. Még Karácsony másodnapján töltöttem le. Moziba nem szeretek járni, mert nagy a tülekedés, büdös van, s nem tudom bármikor félbeszakítani a filmet. Otthon jobb filmet nézni, heti átlagban 20-25 filmet kezdek el nézni (azért írom így, mert ha megérzem, hogy hülyeség, abbahagyom a nézést).

Az általam egyik legutáltabb filmtípus a fantasy. (Utált további típusok: krimi, pornó, romantikus vígjáték, mesefilm, zenés film.) Alapjában viszketek az ilyesmitől, mert szinte mindegyik ugyanarról szól.

Íme egy átlagos fantasy film. A dolgos és jószívű törpék az erdőben élnek, a kastély mellett. A kastély ura X, a nagyon jó király. Mindenki egész nap mosolyog, mintha amerikai ügyintéző lenne, bőség van, s még a legszegényebb törpe is aranypapucsban csoszog. Teljes a harmónia az emberek, a törpék és minden más erdei lény között. Igenám, de egyik nap megjelenik X unokatestvére, Y, aki nagyon gonosz ember, megöli X-et, a trónját elfoglalja, X testvérét, Z-t pedig bezárja a kastély legbüdösebb odújába. Y azonnal kőkemény diktatúrát vezet be, minden jövedelemre 101 %-os adót vet ki, s aki nem fizet, azt megkínoztatja magántestőrségével, melynek tagjai három méter magas, fekete, nyálas-szőrős, hiperagresszív és szadista lények, a qwertek. Amikor pedig Y nem tud magával mit kezdene, a legszebb ember- és törpeszűzeket arra kényszeríti, mutassanak be neki erotikus sóműsort. Az egyik emberlegény, Poi Uy nem bírja tovább az elnyomást, s felkelést szervez. Poi Uy a mókusok, sólymok, büdösborzok, pandák és vakondok élén, együtt a törpékkel és az emberekkel  bevonul a kastélyba, ahol 20 perc harc után megöli Y-t. Aztán kiszabadítja Z herceget, aki Poi Uynak adja csodaszép lánya kezét, valamint kinevezi őt alkirálynak (Poi Uy és a csodaszép herceglány már eleve évek óta titokban szerelmesek egymásba). S vége a filmnek, alig 2 és fél óra alatt.

Az ilyeminél én a 10. percben kezdek általában álmosodni, s a 20. percben már mélyen alszom.

Tudtam, hogy a Star Wars is erősen kezdett elmenni ebbe az irányba, dehát a Star Wars a Star Wars, s nem lehet kihagyni. Az első (negyedik) részt 11 évesen láttam még, miután 5 órát álltam sorba a Corvin mozinál. Meg nagyon tetszett Leia is, a korkülönbség ellenére (nálam 11 évvel idősebb).

Kellemesen meglepődtem: sokkal rosszabbra számítottam.

S Leia most is nagyon szép, 10 évet letagadhatna korából.

Az eszmék elhalásának egyik fontos jellemzője a dogmatizálódás és a valóságtól való elszakadás.

Megéltem ezt személyesen a 70-es és 80-as években a marxizmussal. Most ugyanez élhető meg a liberalizmussal.

Annak idején volt is egy szovjet vicc: ha a tények ellentmondanak az elveknek, akkor jajj a tényeknek.

Annak idején a nagy többség egyszerűen tudta: a marxizmus megbukott, s nem működik. Egy kisebbség nem volt hajlandó ezt elfogadni, de ők is két részre oszlottak:

• az egyik rész szerint a hatalom nem eléggé elvhű, nem nyomják eléggé keményen az eszmét, azaz idegen elemek férkőztek a hatalomba, árulók, akik miatt a rendszer nem képes eléggé jól működni, őket hívták népi baloldalnak vagy munkásellenzéknek, esetleg viccesen óhitűeknek,
• a másik rész szerint a megglévő gyakorlat nem az eszme gyakorlata, azaz az eszme elferdült: arról, hogy az mikor ferdült el már több álláspont létezett, egyesek szerint a reformok túl messze mentek, mások szerint a desztalinizáció tévút volt, a legmerészebbek magát Lenint tekintették a nagy elferdítőnek, sőt egyesen még odáig is elmentek, hogy magánál Marxnál is képesek voltak hibákat látni – ezek a csoportok egymást is nagyon utálták persze.

Egy példa: nyilvánvaló volt,hogy abszurdum, hogy a világ legnagyobb területű és legjobb mionőségű termőföldjével rendelkező Szovjetúnió éhen pusztulna a külföldi gabonaimport nélkül. A cári időkben Oroszországban hatalmas gabonatöbblet volt a sokkal fejletlenebb technika ellenére, most meg hiány van.  S vajon tényleg az az ok, hogy a tsz-elnök lop, a traktorista meg iszik munka közben és hanyagul dolgozik? Nem inkább az az igazi ok, hogy a marxista gazdaság képtelen hatékonyan működni?

Manapság a liberalizmus kiüresedésének korát éljük, s nagyon hasonlóak a folyamatok.

A legvadabb természetesen a kelet-európai liberalizmus. Eleve idegen eszme ez ezen a vidéken, a lakosság még természetes, romlatlan módon képes a feketét feketének, a fehéret meg fehérnek nevezni, akkor is, ha ezt fordítva kellene tennie valamiféle kitalált, emberidegen dogmák szerint.

Szóval a liberalizmus Kelet-Európában eleve ellenséges, nehéz környezetben kezdte meg ámokfutását a 80-as évek végén. A nyugaton már széles körben elhitetett baromságokat itt az átlagember szimplán kiröhögte. A magyar liberalizmus kedvenc módszere a nácizás és az antiszemitizázás volt, azaz valahogy „bizonyítani”, hogy aki nem liberális, az valamiféle látens módon szélsőjobbos és rasszista.  Ezzel aztán – okoskodtak a liberális véleményvezérek – rá lehet döbbenteni a buta benszülütteket, hogy mennyire el vannak maradva, mennyire utálatos eszméket vallanak, s ez felrázza őket, hogy legyen végre modern, európai  ember belőlük.

Csak egy vicces elem, amit ma már sokan el se hinnének, de jól érzékelteti ezt a légkört. Amikor az MDF-es Bod Péter Ákos volt az MNB elnöke a 90-es évek elején, egyik feladata az új magyar érmék kinézetének jóváhagyása volt. Amikor Bod az új típusú két- és ötforintos hátoldalára a magyar növények és madarak sorozatot választotta, a hiszteroliberók hatványozott gágogásba kezdtek. Állítólag Bod megsértette az európai értékrendet és szokásjogot, amikor „szakértők” és a „szakma” (értsd: a liberálisok) helyett saját maga döntött. Eleve micsoda dolog, hogy ilyen ódon, „barokkos”  (a 90-es évek első felében a „barokk” szó  jelentése kb. „szégyenlősen horthysta” volt), „magyarkodó” jelképek lesznek a liberális, modern magyar köztársaság érméin? Egyébként Bod az MDF-nek kifejezetten a balszárnyához tartozott, azaz a nemzeti liberálisokhoz, de ez nem mentette meg őt, hogy azon nyomban ne minősüljön horthysta-restaurációs gonosztevőnek. Hiszen nyilvánvaló: magyar madár tétele a magyar érmére akkora bűn, aminek a logikus következő lépése csakis a zsidóság deportálása lehet. Nyilvánvalóan ez a Bod átkozott antiszemita, ezért lett az ötforintosan magyar madár! Ráadásul gerinctelen szemét alak is, mert nem vallja be nyíltan, hogy gyűlöli a zsidókat! Fújj! S mindez nem vicc. Sőt: aki maga is nem hitt ebben a fenti agymenésben, az is azonnal nácigyanús lett.Nekem személyesen ez hasznos volt persze: a taxisblokád és az folytonos antiszemitizás és nácizás volt az a két döntő élmény,mely lassan eltávolított ezektől a liberális eszméktől, melyeknek magam is elkötekezett híve volt 1985-1995 között. Eleinte még próbáltam magyarázni mindezt, egyes túlbuzgó elvtársaknak betudva, végül az eszmével csak 1995-ben szakítottam teljesen. (1999 után ismét liberális lettem kb. 10 évre, de akkor már jobboldali és keresztény színezettel, elutasítva a hagyományos és uralkodó ballib vonalat.)

Hozzátenném: természetesen sosem tagadtam, hogy Magyarországon létezik rasszizmus (s ennek fő verziójaként az antiszemitizmus) és létezik – ettől sok esetben függetlenül – szélsőjobb. Viszont mértékük növelésében a legnagyobb szerepe pontosan a hiszteroliberális megmondóembereknek van. Szerencsére mára csökken az antiszemitizmus, ami jó fejlemény, erről írtam már külön cikket is – s ennek fő oka ismét az, hogy a liberális megmondóemberek szava egyre kevesebbeket érdekel.

Tehát manapság jönnek az „igazi” liberálisok, akik szerint a liberalizmus nem bukott meg, mert még sosem volt esélye az országban. Meg jön az ellenkező hozzáállású csoport is, mely szerint a baj az, hogy a liberálisok nem nyomják érdekeiket elég erősen, ennek fő verziója „az EU miért nem zárja ki Orbanisztánt” című bizarr lemez.

S közben – a hiszteroliberálisok legnagyobb megdöbbenésére – nem a kelet-európai ember lett lassan, de biztosan liberálisabb, hanem a nyugat-európai lett egyre erősebben antiliberális. Ez van, a józan ész ellenében egyetlen politikai eszme sem képes sokáig fennmaradni...

Alapvetően hajlamos vagyok megérteni az irracionális, tisztán érzelmi alapú reakciókat. Az ember olyan lény, hogy természetes ösztönei arra késztetik, védje meg magát és saját köreit. Ebben semmi rossz nincs, sőt az lenne rossz, ha nem így lenne.

Lássuk pl. a palesztín kérdést. Volt sok zsidó és arab ismerősöm is, akivel beszéltem erről a kérdésről. Kevés kivétellel – pl. volt egy radikális palesztínpárti amerikai zsidó ismerősöm - mindkét fél szélsőséges volt e kérdést illetően, de elfogadtam, hogy nekik ez érzelmi kérdés.

Amikor ezt teszik zsidó származású magyarok vagy magyar zsidók vagy magyarajkú zsidók (önmeghatározástól függően), ebben sem látok semmilyen gondot.

Az egyetlen dolog amit nem fogadok el: ha valaki a saját – nemzeti, vallási, származási, stb. alapú – érzelmi álláspontját univerzális igazságként igyekszik hirdetni, azaz számon kéri az idegeneken is, ha azok nem hisznek ugyanabban az irracionális, érzelmi álláspontban.

Egy idős zsidó ismerős mondta nekem egyszer: ő utálja a jelenlegi magyar címert, képtelen elfeledni, hogy amikor gyerekként deportálták, a csendőrökön ugyanez a címer volt, viszont megérti, hogy a magyarok számára ez nem lehet szempont, így racionálisan megérti, hogy az ország visszállította az eredeti címert, bár ő inkább a Kossuth-verziót szerette volna, az kevésbé „ijesztő” számára.

A magyarokat is megértem. Pl. amikor a trianoni békeszerződést a világ legnagyobb, egyedi tragédiájának mondják, pedig racionálisan ez nyilván nem igaz, de bizony elfogadom, hogy nehéz az ilyen ügyeket érzelemmentesen kezelni. Aki képes rá, az előtt persze le a kalappal.

A múlt héten Bulgáriát egy film tartotta rettegésben, azaz mindenki erről beszélt. A film egy török rendezőnő 40-perces dokumentumfilmje, mely azért lett hirtelen ilyen híres, mert a katari Al-Dzsazira is sugározta, nemcsak az arab és török, hanem az angol nyelvű adásában is. A film – mely megnézhető itt – címe: „Bulgária, a hazám” és a bulgáriai törökökről és muszlimokról szól.

A bolgár politikusok és közéleti személyiségek nem győztek egymással versenyt futni kinek sikerül hamarabb és hangosabban tiltakozni a film ellen. Azt hiszem, hogy nagy többségük úgy tiltakozott, mint annak idején Szolzsenyicinnek a szovjet írószövetségből való kizárása idején az egyik tag, aki meglepő őszinteséggel kimondta „не читал, но осуждаю” (nem olvastam, de elítélem) – e mondatból az orosz nyelvben szállóige lett – azaz nem is látta a filmet.

Én persze utálok látatlanban álláspontot fogalmazni bármiről is, így első dolgom volt a film megnézése.

A filmben szereplő egy darab pofátlan hazugságot leszámítva (a XIX. sz. elején a Balkánon muszlim többség volt: nyugaton albán, keleten pedig török) semmi különös nincs az egész filmben. Ez egy dokumentumfilm, mely bemutatja a dolgokat egy bizonyos, szubjektív szempontból, mégpedig török szempontból: azaz mekkora tragédia a törökök számára, hogy ahol évszázadokig ők voltak az urak, 1878-1913 között hirtelen megszűntek urak lenni, immár a nyelvük nem hivatalos nyelv, az állam egy számukra idegen nyelvet használ, az a nyelv élvezi az állam teljes támogatását, ráadásul az állam még vallásilag is idegen, egy másik vallást támogat, valamint igyekszik folyamatosan – néha erőszakosan, de többnyire lassan és békésen – asszimilálni a törököket és muszlimokat. Valamint a panasz, hogy hiába van Bulgáriában demokrácia 25 éve, hiába vannak biztosítva a jogok, hiába EU-tag az ország immár 9 éve, a bolgár emberek és intézmények nem néznek szimpátiával a török kisebbségi tevékenységre. Igen, mindez igaz, dehát ez van: miért lenne egy átlagbolgár számára szempont a törökök érzelme? Az a normális, ha egy bolgár számára a bolgár érzelmek a lényegesek, s nem a török érzelmek –ha ezt egy török nem érti meg, akkor a baj vele van.

Egy bolgár ismerősöm mondta nekem egyszer „te bolgár is vagy meg idegen is egyszerre, hiába bolgár a véred, nem itt születtél, így nem érzel mindent át: nekem már a müezzin* hangja is borzasztó, míg neked meg csak egy furcsa zaj, téged csak idegesít, engem meg félelemmel tölt el”.

Szóval megértek mindenkit.

*müezzin – muszlim vallási tisztviselő, aki a mecsetből imára szólítja fel a híveket

Magyar belpolitikai betegség az ellentétes eszmét nem ellenvéleménynek, hanem gonoszságnak hinni, híveit pedig a jobbik esetben félrevezetett, agymosott szerencsétleneknek, rosszabb esetben pedig rosszindulatú, tudatlan alakoknak hinni.

Megéltem ezt a fideszesek részéről is, elsősorban 2002 és 2006 után, a Fidesz két választási veresége kapcsán. Akkor „bölcs” fideszes megmondóemberek magyarázták, hogy a Fidesz valójában csak azért vesztett, mert az ország nagy része ostoba birka, s a magyarok birkanép. Azaz vannak egyrészt az öntudatos „polgárok”, ők a Fideszre szavaznak, s van még a „komcsi” „birkanép”, mely agymosott debilekből és lefizetett korruptakból áll. Meg egyébként is: mind a 850 ezer volt párttag és azok rokonsága a ballibekre szavaz, így míg ki nem hal ez a birkanép, nem lesz igazi változás.

Érdekes módon, amióta 2010 óta ugyanez a „birkanép” immár hatalmas bizalmat szavaz folyamatosan a Fidesznek, a fideszes megmondóemberek immár nem birkanépeznek... Mi lett, a birkák hirtelen öntudatos polgárok lettek?

Azóta  a ballib megmondóemberek birkanépeznek. Hiszen számukra nem lehet más magyarázat a ballib pártok vereségére, mint hogy az emberek hülyék. Csak a ballib megmondóemberek kezdetben nem komcsiztak, csak nácizták – ma már a változatosság kedvéért ők is komcsiznak.

Pedig mi is a Fidesz hatalmas sikerének a titka? Tulajdonképpen egyetlen dolog: nem ballibek. Mást mondanak, mint amiben kötelező volt hinni 1990-2010 között. S mivel ez a kötelező eszmeiség a lakosság zöme szemében megbukott, a kisember érthető módon arra szavaz, ami ezzel ellentétes. A magyar politikában három párt van, mely mást mond: a Jobbik, az LMP, s a Fidesz. A Jobbik túl radikális, az LMP túl értelmiségi, így hát marad a Fidesz fő erőként. Ennyi az egész.

Afrika 1901. január 1-jén.

színek:

• sötétkék – brit,
• világoszöld – francia,
• sötétzöld – német,
• lila – olasz,
• piros – portugál,
• sárga – spanyol,
• bordó – török,
• szürke – független/magánterület.

Magyarázatok.

Ahol egy mai ország több színű:

• Szudán és Dél-Szudán – közös brit-egyiptomi irányítás alatt, majd az I. vh. alatt teljesen brit irányítás alá került,
• Líbia – török terület volt a legnagyobb része, a délnyugati és a délkeleti részek pedig brit és francia gyarmat, a török részt a XX. sz. első évtizedében hódította meg Olaszország, majd a britek és a franciak a huszas években átadták saját részüket Olaszországnak,
• Csád, Gabon, Kongói K., Közép-Afrika – Csád délkeleti része, Gabon északi része, Közép-Afrika nyugati része, s a Kongói K. északi része német gyarmat volt, a többi rész francia, a német részeket felosztották egymás közt a britek és a franciák az I. vh. után,
• Ghána – keleti sávja német gyarmat volt, a többi rész brit, a német rész a briteké lett az I. vh. után,
• Nigéria – az ország keleti sávja német gyarmat volt, a többi rész brit, a német rész a briteké lett az I. vh. után,
• Marokkó – a déli fele (Nyugat-Szahara) spanyol gyarmat volt, a többi rész független állam, melyet csak a XX. sz. 10-es éveiben hódított meg és osztott fel egymás között Franciaország és Spanyolország,
• Mauritánia – a dél sáv francia gyarmat volt, a többi rész független állam, melyet csak a XX. sz. első évtizedében hódított meg Franciaország,
• Tanzánia – Tanganyika német gyarmat volt, Zanzibár pedig brit, a német rész a briteké lett az I. vh. után,
• Mozambik – az északi sáv német gyarmat volt, a többi portugál. a német rész a portugáloké lett az I. vh. után,

Ahol a terület szürke:

• Etiópia, Libéria – független államok, Etiópiát sosem sikerült gyarmatosítaniuk az európai hatalmaknak, erre a legnagyobb próbálkozás az olaszoké volt, de ők is csak 5 éven keresztül (1936-1941) tudták fenntartani megszállásukat,
• Kongói D. K. – a belga király magánbirtoka, a nemzetközi tiltakozás miatt (közel 10 millió embert irtottak ki a belga király magáncégének alkalmazottai) 1908-ban Belgium átvette és hivatalos gyarmati igazgatást vezetett be,
• Zambia, Zimbabwe – magánterület brit magáncég tulajdonában, a mai Zimbabwe 1923-tól lett brit gyarmat, Zambia pedig még 1911-től.

Afrika ma

“Idegen” terület maradt:

• három kis brit sziget az Indiai-óceánban, brit telepesekkel,
• pár olasz lakosságú olasz sziget (most a menekültválságból váltak ismertté, a Líbiából induló hajók kedvenc célpontjai ezek a szigetek),
• az évszázadok óta portugál Madeira,
• az évszázadok óta spanyol Kanári-szk.,
• s végül a két egyetlen volt valódi gyarmat (azaz afrikai lakossággal), ahol a lakosok népszavazáson a Franciaországhoz való tartozás mellett szavaztak: Réunion és Mayotte.

A magyar belpolitika 3 legnagyobb pofára esése az elmúlt évben.

A netadó elleni 2014 végi tüntetéseket a ballib agytröszt saját támogatói tábora drasztikus növekedéseként értelmezte. Amikor erre azonban ballib politikai tüntetéseket próbált szervezni, a korábbi több tízezres tüntetői seregletből maradt a szokásos 800 ballib gágogó, a legtöbb Soros és a Norvégiai Köztársaság fizetetett trollja.

egyik a sok 800-fős, másfél órás “forradalom” közül

Tavasszal a magyar ballib agytröszt extázisba esett, hogy Szlovéniában bevezették az egyneműek “házasságát”. De perverz örömük túl korai volt, pár hónappal később a szlovén nép népszavazáson törölte el a homoklobbi diktatúráját.

a perverzió uralma Szlovéniában rövid lett

S termászetesen a legnagyobb bukás a ballib agytröszt pofára esése a “menekült” ügyben. Nemcsak totálisan hamisnak bizonyult a ballib álláspont, de azt is elérte, hogy fontos ballib ikonemberek emiatt elhatárolódtak a ballib tabuktól.

Nem volt tehát ez a ballibek éve. Hála Istennek!

A külső szemlélő nem érti gyakran, mi az oka annak, hogy a Balkánon a muszlim hit automatikusan kizáró ok egyes nemzetekhez való tartozást illetően.

Ez egyfajta etnovallási ok, hasonlóan a zsidókhoz, ahol a judaizmustól eltérő vallás felvételével a zsidó ember kizárja magát a zsidó népből (azaz ateista lehet, ez nem gond, de más vallású nem). Ez máig így van: a messianisztikus zsidókat (azaz a Jézusban hívő, de magukat továbbra is zsidónak tekintőket) és a különféle más keresztény felekezetekhez csatlakozott zsidót a zsidó közösség radikális része idegennek tekinti, de még a mérsékeltek is legalábbis gyanúsnak, akkor is, ha a zsidó ember keresztény hite valamilyen keresztény cionista, radikálisan diszpenszacionalista* újprotestáns felekezetű (mint amilyen pl. Magyarországon Hit Gyülekezete).

A Balkánon ugyanez van mérsékelt formában: azaz a nemzettag felvehet bármilyen vallást, csak az iszlámot nem veheti fel, ez az a vallás, mellyel kizárja magát a közösségből.

A történelmi oka ennek az, hogy a balkáni népek az iszlámot elsősorban mint a törökök vallását fogták fel. Mind a bolgár, mind a szerb népmesékben gyakori kifejezés a „török hit”, s az iszlámra való áttérést gyakran „törökké válásnak” tekintették. Ezt erősítette a Török (pontosabban: Oszmán) Birodalom alkotmányos rendje, mely vallási alapú volt: voltak teljesjogú alattvalók és korlátozott jogállású alattvalók. Minden muszlim teljesjogú alattvaló volt, nemzetiségtől függetlenül: Törökországban nem létezett nemzetiségi alapú diszkrimináció, minden muszlim alattvalónak teljesen azonos jogai és lehetőségei voltak, pl. a szultán után második számú tisztséget, a nagyvezéri posztot gyakrabban töltötték be nem-törökök, mint törökök, s muszlim hitre áttért külföldinek is megvolt minden esélye a fényes karrierre, de gondolhatunk akár a kései XIX. századi eseményekre is, amikor pl. a Magyarországon sokat dicsért lengyel áruló, Józef Bem az iszlám felvétele után Murad pasa néven a mai szíriai Aleppói Kormányzóság vezetője lehetett.

A Balkánra az iszlám kizárólag a török hódítással került, a XIV. századtól kezdődően.

A fő terjedési módszerei:

• muszlimok (elsősorban, de nem kizárólag törökök) betelepülése,
• erőszakos térítés - bár az iszlám teológia tiltja a keresztények erőszakos térítését, a valóságban ezt sokszor nem tartották be egyes túlbuzgó muszlimok,
• önkéntes áttérés - ennek fő oka teljes jogú alattvalói státusz elérése, s terméeszetes gazdasági előnyök megszerzése volt: a muszlimok többek között mentesültek a legtöbb adó alólt többek között, valamint jogosultak voltak földbirtokra.

Muszlimok betelepítése sosem történt a vazallus államokban és a határvidékeken, ezért ilyesmi nem volt se Magyarországon, se Horvátországban, se Erdélyben, se Havasalföldön, se Moldovában. Az ilyen területekre csakis tisztségviselők és katonaság ment, de sosem volt szervezett telepítés.

Az önkéntes áttérés fő területe Albánia és Bosznia volt. Az albán földbirtokosok tömegesen vették fel a muszlim hitet, hogy megtarthassák földbirtokaikat az új, török rendben is, majd példájukat követte a lakosság többi része is. Csak egyes vidékeken maradt meg a többségi keresztény hit az albánok körében. Ma az albánok 80-85 %-a muszlim.

A másik ilyen terület Bosznia. Ott államvallássá vált és egyben a lakosság nagy részének hitéve lett a bogumilizmus – ez egy keresztény alapú, de valójában a kereszténységgel ellenkező tanítású, erősen szinkretikus vallás. A bogumilok teljes egészében át is tértek a török uralom alatt az iszlámra. Ők a mai bosnyákok elődei.

Hol a legmagasabb a Balkánon a muszlimok aránya? Természetesen Törökországban (99,6 %), Koszovóban (96,2 %), Albániában (68,4 %) – e 3 országban ez az abszolút többségi vallás. Etnikailag a törökországi muszlimok törökök, kurdok és arabok.

Koszovóban a muszlimok 95 %-a albán nemzetiségű, a többi: cigány, bosnyák, török ésgorán (róluk még lesz szó).

Albániában a muszlimok 99 %-a albán nemzetiségű albán, a többi cigány.

Érdekes eleve a Balkánon a cigány helyzet: jellemző, hogy egyes cigány törzsek áttértek az iszlámra, míg mások nem. Jellemzően alkalmazkodtak a többségi lakossághoz e tekintetben, ezért albán és török környezetben a cigányok jellemzően muszlimok lettek, míg máshol maradtak keresztények.

A másik véglet, ahol alig vannak muszlimok. A korabeli Habsburg Birodalom területéről minden muszlim ki lett űzve a törökellenes harcok után. A mai Szlovénia pedig sosem volt oszmán uralom alatt. Horvátországban jelenleg a muszlimok aránya 1,6 %, Szlovániában pedig 3,3 % - ezek azonban modernkori bevándorlók, elsősorban a volt Jugoszlávia idejében történt belső vándorlás eredménye.

Románia szintén kiűzte az eleve kevés muszlim lakosságot a török uralom vége (1877) után, jelenleg Romániában alig 0,3 % muszlim, ezek is szinte mind a Romániához csatolt volt bolgár területeken (Dobrudzsában) – a muszlimok tatár és török nemzetiségűek.

Görögország azonnal felszabadulása után, még a XIX. sz. elején kiűzte az összes muszlimot, muszlim lakosság csak azokon a területeken maradt, melyek csak később kerültek görög fennhatóság alá. De ezekről az új területekről is történt egy masszív muszlim kitelepítés Törökországban az I. vh. után. Ennek eredményeképpen  ma alig a lakosság 1,0 %-a muszlim Görögországban, ezek fele török és cigány, másik fele pedig pomák (róluk még lesz szó).

A szerbiai helyzet hasonló. Az ország felszabadulásakor minden muszlimt kiűztek, muszlim lakosság csak azokon a területeken maradt, melyek csak később kerültek szerb fennhatóság alá. Jelenleg a muszlimok aránya 3,1 %. Felük albán, másik felük cigány, bosnyák, gorán és „muszlim nemzetiségű” (róluk szintén még lesz szó).

Az albánok kivételével minden más balkáni népnél az iszlámra való áttérés megszüntette a közösséget az eredeti nemzetiséggel. Erre a legjobb példa Bosznia esete, ahol a lakosság egy része előbb áttért ortodox vagy katolikus vallásáról a bogumilizmusra, majd pedig arról az iszlámra. Sem a katolikus horvátok, sem az ortodox szerbek számára nem volt elfogadható az áttértekkel való közösség. Így az új boszniai – eredendően szerb és horvát származású - muszlimok gyakorlatilag nemzetiségi identitás nélkül maradtak, új identitásuk maga az iszlám lette, miközben szláv nyelvüket (BHMSZ) megőrizték. Ez az állapot évszázadokig tartott, csak a XX. sz. végén kezdett kialakulni az új bosnyák nemzeti identitás.

Természetesen Bosznián kívül is történtek áttérések az iszlámra. Az eredmény mindenhol ugyanaz volt: nemzetiség nélküli emberek, akik megőrizték nyelvüket, s fő identitásuk maga az iszlám vallás lett. E népesség sorsa tehát ugyanaz lett, mint a bosnyákoké, de a legutolsó momentum nélkül: azaz nem történt meg semmilyen új nemzeti identitás kialakulása, máig a fő identitásuk az, hogy muszlimok.

Ezeket az embereket Macedóniában ma torbeseknek nevezik, Szerbiában és Koszovóban goránoknak, Bulgáriában és Görögországban pomákoknak. Közös jellemző: bolgárul beszélnek (a goránok inkább egyfajta bolgár-szerb átmeneti nyelvjárást), s nem tekintik magukat egyetlen más nemzetiség részének. (Macedóniában természetesen ezt a lakosság macedón nyelvűnek tekintik, de ez már a bolgár-macedón nyelvvita ügye, melyre nem térnék ki.)

Ezt a nemzetiség nélküli lakosságot a volt Jugoszlávia területén az utóbbi időben a bosnyákok igyekeznek saját lakosságuknak tekinteni, de – bár a történet hasonló – a legtöbb érintett nem tekinti magát bosnyáknak sem, hiszen semmi köze Boszniához. Hozzá kell tenni azért, hogy bizonyos sikert elértek a bosnyákok, pl. Montenegróban a „muszlim nemzetiségűek” egy kisebb része magát ma már bosnyáknak mondja, anélkül, hogy közvetlen köze lenne Boszniához.

Montenegróban jelenleg a lakosság 18,5 %-a muszlim. E lakosság háromnegyede albán és bosnyák (zömében „valódi” bosnyák), egynegyede magát „muszlim nemzetiségűnek” tekinti. Ezt a „muszlim nemzetiség” kategóriát Tito vezette be hivatalosan Jugoszláviában, az összes olyan jugoszláv ember számára, aki iszlám alapon határozta meg magát. Boszniában – mint említettem – ebből nőtt ki a bosnyák nemzetiség, míg máshol maradt ez az állapot. (Jelenleg Bosznia-Hercegovina lakosságának 41,6 %-a muszlim, szinte teljes egészében ezek bosnyákok.)

Macedóniában a lakosság 33,8 %-a muszlim. Ezek háromnegyede albán. A többi zömében török és cigány. (Érdekesség: a macedóniai cigányok egy része magát nem cigány, hanem egyiptomi nemzetiségűnek nevezi.)  S a muszlimok kb. 10 %-a a fent már említett pomák vagy torbes (a kettő ugyanaz, csak az előbbi inkább bolgár, a másik inkább macedón szóhasználat).

A torbes/pomák abban különbözik a bosnyáktól a gyakorlatban, hogy bolgár anyanyelvű, míg a bosnyákok pedig szerb (BHMSZ) nyelvűek. A goránok pedig a kettő között ingadoznak, azaz pl. a dél-koszovóiak inkább bolgár nyelvűek, míg a dél-szerbiaiak inkább szerb nyelvűek. (Valójában a két nyelv nyelvjárási kontinuumot alkot, azaz nagyon nehéz az elhatárolás.)

Természetesen létezik a muszlim identitásúak egy részénél az asszimilációs igény. Macedóniában megfigyelhető, hogy a torbesek egy része igyekszik elalbánosodni. A montegrói bosnyákosodást már említettem.

Ami a bosnyákokat illeti, a nemzeti identitás már létezik, de mivel alig 30 éve, ez igencsak zsenge valami. A kereszténységet felvevő bosnyák ma is azonnal szerb vagy horvát lesz nagyon gyorsan, azaz egy mai bosnyák előtt csak két lehetőség van vallásilag: az iszlám vagy az ateizmus.

Boszniai vicc ezzel kapcsolatban, ami a valóságban nem vicc, mert ez a valóság:

Két ember beszélget:

- Te milyen vallású vagy?

- Semmilyen. Ateista vagyok.

- S azon belül milyen ateista vagy: ortodox ateista, katolikus ateista, vagy muszlim ateista?

- Ateista ateista vagyok.

- Ne viccelj, olyan nem létezik.

Magyar vonatkozású érdekesség. Bosznia-Hercegovina osztrák-magyar irányítása idején a magyar Kállay Béni volt 1882-1903 között a felelős a tartomány irányításáért. Ő megpróbálta propagálni hosszasan az egységes és vallásfüggetlen boszniai nemzet elképzelését, de természetesn kudarcot vallott: ezt sem a horvátok, sem a szerbek, sem a „muzulmán nemzetiségűek” nem akarták.

Végül a bulgáriai helyzet. A lakosság 11,2 %-a muszlim. Bulgária az egyetlen balkáni ország, ahonnan nem lettek kiűzve a muszlimok az ország török uralom alól való felszabadulása után, bár a muszlimok kb. harmada-fele elhagyta önként az országot, s később is volt többször kitelepülési hullám. (Erőszakos kitelepítés 1989-ben volt, pár hónapon keresztül.) A bulgáriai muszlimok kb. 75 %-a török, 10 %-a cigány, s 15 %-a pomák.

A bulgáriai pomákok egy része igyekezett a törökökhöz asszimilálódni. Más rész elhagyta vallását, ami a bolgárrá válást és a bolgárok általi befogadást jelentette automatikusan. Korábban voltak próbálkozások saját pomák állam alapítására is, lásd erről itt.

A világ leghíresebb részben pomákja a modern török állam megalapítója, Kemal Atatürk, aki anyai ágon pomák volt. (Apai ágát illetően az egyik nem megerősített elmélet szerint apja iszlám hitre tért tesszaloniki zsidó család sarja volt.)

A pomák szó egyébként eredetileg gúnynév, az oszmán időkben a bolgárok a „törökké vált” kifejezésen kívül még a  „mohamedánosott” szót is használták az iszlámot felvevő bolgárokra, e szó rövidítés a „pomák” szó, de ma már maguk a pomákok is használják a szót, azaz elvesztette eredeti negatív élét. A kommunista Bulgáriában a hivatalos szóhasználat rájuk a „bolgár-muszlim” volt, de ez a hétkönapi életben se akkor, se ma nem használatos. A régi dolgok ma is hatnak: egy bolgár egyszerűen nem lehet muszlim.

*a diszpenszacionalizmus egy újprotestáns nézet, melynek lényege nagyon röviden: Istennek két szövetsége van, egy régi Mózesen keresztül, s egy új Jézuson keresztül, s mindkettő érvényes, azaz a hívő zsidónak nem szükséges elfogadnia Jézust az üdvösséghez, a judaizmus továbbra is nyitott út – ezzel szemben a korai és a hagyományos keresztény tanítás kategórikusan elutasítja ezt az álláspontot, s azt hirdeti, hogy Jézussal a judaizmus hamis vallássá vált, azaz hívő zsidónak lenni immár ugyanúgy nem út az üdvösséghez, ahogy bármely más vallás hívének lenni sem az, az egyetlen út tehát Jézus mindenki számára

Kértek, írjam le az Orbán-kormányzat 5 legfontosabb pozitív eredményét és 5 legnagyobb hibáját.

Az 5 legnagyobb eredménye:

• megtörte a liberális vélemény- és médiaterrort az országban,
• merész baloldali intézkedések meglépése: a magánnnyugdíjvagyon visszavétele a nép kezébe a profitéhes pénztárak karmából, bankadók, a közműszolgáltató monopolisták szarvának letörése, a valutahitelezőknak két pofon lekeverése,
• az ország érdekeinek merész képviselete a legkülönbözőbb nemzetközi fórumokon,
• az egyoldalú, nyugati, euroatlanista orientáció béklyójának szétzúzása, nyitás keletre,
• baloldali orientáció: a kisember felé fordulás a nemzetközi nagytőke minden óhajnak lesése helyett.

S az 5 legnagyobb hiányosság:

• a ballib idióta jelképes politika ellenében saját,szintén idióta jelképes politizálás, lásd értelmetlen szoborállítgatások, felesleges új alkotmány, rossz egyházi törvény, stb.,
• a ballib korrupció letörése helyett párhuzamos fideszes korrupció éltetése,
• a budapesti önkormányzati választási szabályok értelmetlen, öncélú megváltoztatása,
• a sport abszurd mértékű támogatása,
• a szociális elem teljes száműzése az adórendszerből: az adócsökkentés helyes, de szükséges lenne egy 0 %-os második kulcs a minimálbér szintjéig.

A zsidókérdéssel sajnálatos módon terhelt magyar közéletben furcsa módon központi téma egy idegen kontinens jelentéktelen ügye: létezik-e a palesztín nép?

A két véglet: a ballibek és a szélsőjobbosok. Természetesen ez nem mondható el mindenkiről ezen eszmerendszerek hívei közül, de mégis általános jelenség, hogy az átlag magyar ballib azonosul a szélsőséges zsidó nacionalisták érvelésével, míg az átlag magyar szélsőjobbos pedig azonosul a szélsőséges palesztín nacionalisták érveivel.

Az egyik vélemény szerint a palesztín nép kitalált, mesterséges nép, a valóságban nem létezik. A másik álláspont szerint pedig a palesztín egy ősi nép, mely évezredek óta a mai Izrael területének őslakossága.

Valójában mindkét álláspont abszurd és nem felel meg a valóságnak.

A palesztín szélsőséges álláspont hamis. Nem igaz, hogy a mai palesztínok az ókori filiszteusok utódai. A két nép között nem létezik semmilyen kontinuitás. Természetesen a filiszteusok nyilván nem haltak ki nyom nélkül, vérük ott kering sok mai népben, köztük a zsidókéban és a palesztínokében is természetesen, de nem létezik kontinuitás.

A mai palesztín nép az arab nép része, identitása arab. Az arab nép esetében sajátosság, hogy kettős identitás van, azaz egy arab és egy helyi identitás.

A mai Izrael területe a XV. századtól az I. vh. végéig török terület volt. A török állam vallási alapon állt, nem ismerte a nemzetiségi eltéréseket. Palesztína muszlim arab lakosai így teljes jogú állampolgárok voltak, míg a keresztény arabok (és a zsidók) másodrendűek. A török birodalom arab alattvalói csak a XIX. sz. közepe táján kezdtek el harcolni a központi kormányzat ellen, e harc központja Egyiptom volt, mely sikeresen ki is vívott egyfajta speciális, autonóm jogállást a birodalmon belül.

A közel-keleti ázsiai arabok identitása ekkor még egységes volt, nem létezett külön jordán, libanoni, palesztín, sőt a mai dél-szíriai területeken szír identitás sem. Nyelvileg is közösség volt: azonos arab nyelvjárást használt ez a lakosság, sőt máig ez a helyzet. Viszont ez a közös arab identitás gyakorlatilag csak a muszlim arabokra vonatkozott, a nem-muszlimok (azaz a keresztény arabok) voltak azok, akik – bár nyelvileg szintén arabok voltak – jobban kihangsúlyozták saját speciális identitásukat. A nagy többség egyszerűen csak arab volt.

A külön identitások kialakulása az I. vh. után indult meg. Törökország elvesztette minden területét a térségben: a mai Libanon és Szíria francia irányítás alá került, míg a mai Izrael és Jordánia pedig brit irányítás alá.

A palesztín identitás kezdete az a pillanat (1921), amikor a britek elkezdik külön kezelni a mai Jordánia és a mai Izrael területét. Ekkor kezdődik el az önálló palesztín identitás, melynek azonban szükséges van még 2 nemzedéknyi időre, hogy megerősödjön. Gyakorlatilag a döntő pillanata a zsidó állam megalapítása a térségben, ez az ami végleg összekovácsolja az új identitást.

Azaz a palesztín nép egy létező, fiatal nép. Kezdete 100 éve lehetett, stabilizálódása még kevesebb ideje.

A szélsőséges zsidó álláspont szintén hamis. Nem igaz, hogy a mai palesztínok csak arabok és nincs helyi identitásúak, ill. az sem igaz, hogy a mai palesztínok egyszerűen jordánok.

Úgyszintén abszurdum az az érv, hogy mivel nem létezett korábban palesztín identitás, így az most sincs. Minden nemzeti identitásnak van kezdete. Zsidók sem léteztek az i. e. XIX. sz. előtt, s aztán lettek.

Nincs olyan időpont az emberi történelemben, melyről azt lehetne mondani, hogy az előtt még kialakultak új népek, de utána már nem.

Íme két, a palesztínokhoz hasonlóan új, XX. századi nép: a bosnyákok ésa macedónok. A párhuzam a palesztínokkal még abban is állt, hogy e népek kialakulása előtt is létezett a bosnyák és a macedón szó: Bosznia és Macedónia minden lakosára, pont ahogy a palesztín szó is Palesztína minden lakosát jelentette korábban, nemzetiségi megkülönböztetés nélkül.

A macedón nép kezdete a XIX. sz. vége, amikor az akkori Bulgária felszabadult a török uralom alól, viszont az akkori Macedóniában maradt a török elnyomás. Ez a csírája a külön identitásnak, megerősödéséhez azonban kellett még sok minden, leginkább a mai Macedónia jugoszláv uralom alá kerülése 1913-ban, majd Tito nemzetiségi politikája. A XX. sz. 60-as éveitől beszélhetünk egyértelműen macedón népről.

A bosnyákok esete hasonló. Bosznia-Hercegovina 1878-ban osztrák-magyar igazgatás alá kerül. Ezzel megszakad a közvetlen kapcsolat a törökökkel. Míg Bosznia-Hercegovina keresztény (szerb és horvát) lakossága egyértelműnek szerbnek és horvátnak tekinti magát, a muzulmánok számára – akik BHMSZ-anyanyelvűek – nem lehetséges egyik nemzethez való csatlakozás sem: mint muszlimok nem lehetnek se szerbek, se horvátok, de törökök se lehetnek, mivel anyanyelvük nem török. Lassan megindul az önálló identitás kialakulása. A folyamat itt még lassabb, csak a XX. sz. 70-es éveiben kezd valóban megerősödni a bosnyák nemzeti identitás, s csak a 40 éve beszélhetünk valóban bosnyák nemzetiségű emberekről.

S lám: ma vannak bosnyákok és macedónok. Pedig mindkettő a palesztínoknál is újabb nép.

Tehát népek elhalnak és keletkeznek, a múltban is, a jelenben is.

Az elmúlófélben lévő év lesz az, melyet a jövőben a zuhanó liberalizmus fordulóévének fognak hívni.

A csődött mondott, antihumánus liberális statusquo ellenfelei sikeresen megerősödtek, mind a jobb-, mind a baloldali szegmensben.

Nyugat-Európában erősödnek a népi érdekeket képviselő mozgalmak, a háttérhatalmista középjobb és középbal liberális pártok lassan, de biztosan elvesztik a talajt elnyomó csizmájuk alól.

A nemzetközi helyzet is fokozódik, nem mint a filmbéli viccben, hanem ténylegesen. A nyugat képtelen volt bedarálni a kínai gazdaságot, utolsó szánalmas akciójuk – az „esernyős forradalom” – akkorát bukott, mintha Soros György száz banánhéjon csúszott volna el. Közben Oroszország sikeresen kivédte az ellene irányuló sokadik hiszteroliberális gyarmatosító próbálkozást az ukrán és a szír fronton, s mára Oroszországot fogcsikorgatva  ugyan, de kénytelenek elismerni  a nyugati hatalmak. Mindez megadja a háttérbeli erőt minden más ország számára is: Dél-Afrika és Latin-Amerika nagyobb része mára felmondta a liberális szerződést. A korábban mindig nyugatpárti Izrael is egyre jobb kapcsolatokat épít ki Oroszországgal, Washington minden tiltakozása ellenére.

Közép-Európában pedig egy sokrétű, de a legfontosabb kérdésekben egységes cseh-lengyel-magyar-szlovák tömb látszik kialakulni, mely pajzsként áll ellen Brüsszellel szemben.

A liberális rend omlik, mert nem állta ki az idők próbáját.

Minden magyar számára büszkeség forrása, hogy Magyarország e folyamatoknak nem passzív szemlélője, hanem aktív szereplője. A magyar kormányzat szerényen ugyan, de aktívan segíti a hatalmas háttérfolyamatokat helyes irányba. Ezért a bátorságért le a kalappal a magyar kormány előtt!

De ne gondoljuk, hogy a csatát az emberiség megnyerte, ehhez ugyanis még sok idő kell. Még csak a pozitív folyamatok elején vagyunk. A háttérhatalom nem alszik, s nem nyugszik bele vereségébe. Jelenleg a háttérhatalmista támadások három fő fronton várhatók:

• környezetvédelem terén: hamis zöld jelszókkal igyekszik a fejlett világ gátolni a fejlődő államok növekedését, e harcnak apró magyar vetülete a Paks II. elleni hisztérikus harc: a nyugat nem akar Paks II.-t, mert nem akarja, hogy Magyarországnak olcsó, tiszta energia álljon bőségesen a rendelkezésére, ez esetben ugyanis nem fogja vásárolni a méregdrága idegen energiát,
• a vallás terén: a Vatikánt ideiglenes megszállás alatt tartó argentín sámánista- ateista sómen hatalmas károkat okoz, sajnos a katolicizmuson kívül is, nagyon fontos ezért nem hinni ennek a miniantikrisztusnak,
• a legnagyobb veszély természetesen a háború: sose lehet tudni, mikor fogja egy végső kétségbeesésbe eső nyugati vezető a gombot, ezért nagyon fontos, hogy az emberiség haladó része hatékonyan fegyverkezzen, ez ugyanis a világbéke záloga.

A lényeg azonban mégi: van ok a derűlátásra!

Az internet fő hatása mára: demokratizálta az elitizált, kevesek kezében lévő média-elefántcsonttornyot.

Az internet eredeti célja mi volt? (Mármint miután kikerült  a katonai területről.) Az, hogy hatékony: liberális propagandaeszköz legyen, melyet az ellenérdekelt felek nem tudnak leállítani. De a tőke pénzéhsége ezúttal a nép érdekét segítette elő: a számítógépes technika hihetetlen árcsökkkenése lehetővé tette, hogy a nép átvegye az internet feletti hatalmat. S ez alig 10 év alatt ment végbe.

Most pedig a liberális világelit pánikban fetreng: hogyan tudná valahogy visszavenni a netet a néptől? De nem megy, nem tudja, s az egyes próbálkozások – lásd gyerekpornó, terrorizmus, stb. elleni “harc” – átlátszóak, s mindenki számára világos a rendszerurak igazi szándéka.

Azaz napjaink fontos eredménye: az internet megalkotói ellen fordult: liberális propagandaeszközből a népi, antiliberális szabadságeszmék hatalmas fegyvere lett.

Az utóbbi pár egyik pozitív fejleménye Magyarországon az antiszemitizmus drasztikus csökkenése.

Nagy részben ez Orbán érdeme, természetesen a körülményeket nem Orbán teremtette meg, de kihasználta azokat pozitív módon. Ezért mindenképpen le  a kalappal előtte, mert ezzel az egyik fő magyar szellemi probléma kezdett megoldódni.

Történelmi okokból a magyar nemzettudat fontos eleme a német- és zsidóellenesség. Teljesen természetes, hogy amikor egy népet idegenek uralnak, az idegen népek ellen kialakul egyfajta zsigeri előítélet és utálat. Míg azonban a németellenesség a világháború után gyakorlatilag teljesen eltűnt, a zsidóellenesség megmaradt, még azután is, hogy – Rákosi bukásával – a zsidók hatalma a magyarok felett a múlté maradt.

Ezt a jelenséget mindig súlyos problémának tartottam, olyasminek, ami hátráltatja a modern, mai körülményekre adandó válaszok megszületését. Ugyanis a különféle zsidó összeesküvési elméletek semmire se jók, csak arra, hogy meggátolják az embereket a valóság elemzésében.

A rendszerváltozás után természetesen ismét megjelent nyíltan az addig csak lappangóantiszemitizmus. Ezt nagyban erősítette az is, hogy a zsidóság szinte egy emberként állt be a liberalizmus mögé, amit sok magyar úgy értékelt mint a zsidóság magyarellenességét igazoló tényt. Ez persze tévedés, a világon mindenhol jellemző tény, hogy a kisebbségek igyekeznek mindig olyan erőket támogatni, melyek a legkevésbé támogatják a többség nemzeti ébredését – ennek oka azonban nem valamiféle gonoszság, hanem egyszerűen önvédelmi reakció.

Orbán második kormánya – 2010 – óta az állami vezetés azonban sikeresen megosztotta az addig monolit tömbként szereplő zsidó hangadókat, ami rádöbbentette lassan a magyar többséget: a magyarországi zsidóság különböző típusú emberekből áll, s nem képeznek semmiféle egységes, szinte ellenséges erőt. Ugyanúgy nem alkotnak valamiféle titkos, felülről irányított egységes egészet, ahogy a magyarok sem. Mára a magyarországi zsidóság egyes nagy ikonemberei, mint Konrád és Kertész, akormányzatot támogató álláspontokat hangoztatnak. Más oldalról ugyanez volt az LMP megalakulása és fennmaradása, a pártelnök ott szintén zsidó, aki bátran szakított az addigi ballib tabukkal és zsidóként dobott kesztyűt a ballib agytröszt pofájába.

Az idei menekültkérdés hatalmas segítséget nyújtott mindenben. Több emberrel is volt dolgom, aki ennek hatására vizsgálta felül korábbi antiszemita nézeteit: vajon Izrael politikája és helyzete nem önvédelem-e bizonyos szempontból, hasonlóan a magyar kormányzat által megépített, rendkívül hatásosnak bizonyult határfalhoz?

Elindult tehát egy fontos, hatásos folyamat. Azt hiszem, ez így lassan az antiszemitizmus teljes marginalizációjához fog elvezetni.

A ballib agytröszt persze mindent megtesz most az antiszemitizmus fennmaradása érdekében, hiszen nyűszítve érzi: ezzel elvesztette egyik hatalmas fegyverét.

A harmadik legnagyobb bolgár párt vezetésében egy nap alatt dramatikus változás ment végbe.

A szóban forgó párt a bulgáriai török és muszlim kisebbségi párt, a Mozgalom a Jogokért és Szabadságokért. (A párt hivatalosan nem kisebbségi párt, mivel a bolgár alkotmány tiltja a kisebbségi pártokat, de a valóságban mégis az. A párt egyébkéntliberális, de ennek sincs jelentősége: csak azért az, mert valahol lennie kell az Európai Parlamentben, s a liberális irányzat volt éppen szabad.)

A párt alapítója és egészen 2013-ig gyakorlatilag egyszemélyi és teljhatalmú vezetőjeAhmed Dogan (török nevén: Ahmed Doğan), bolgár filozófus volt. 2013-ban visszalépett a párt vezetésétől, s átadta a kormányt korábbi közeli munkatársának Ljutvi Mesztannak (török nevén: Lütfi Mestan).

Ezen a héten Dogan egy interjúban kritizálta Mesztan nyilatkozatát, melyben az orosz-török válság kapcsán Mesztan határozottan kiállt Törökország mellett, határozattabban, mint az USA és a NATO! Dogan kijelentette: ez a fajta politika ellentétes Bulgária és benne a a Mozgalom a Jogokért és Szabadságokért szavazóinak (azaz a bulgáriai törökök és muszlimok) érdekeivel.

Tegnap ezért összeült a párt vezetése, s az eredmény: Mesztant elmozdították minden pozíciójából, sőt kizárták a parlamenti frakcióból és a pártból is!

A Mozgalom a Jogokért és Szabadságokért és Dogna a bolgár politikában a kezdetektől fogva a fő mumusok. A legutáltabb párt és a legutáltabb politikus minden szinten. Ennek oka természetesen történelmi. Sok ember bolgár emiatt képtelen meglátni, hogy az ideális helyzet (ne legyenek törökök és muszlimok Bulgáriában) megvalósíthatatlan, erre lehetőség Bulgária felszabadulásakor volt, de az akkori bolgár vezetés ezt elmulasztotta (szemben pl. Szerbiával és Görögországgal, ahonnan azok felszabadulása után gyakorlatilag minden török ki lett űzve), s a történelem kerekét nem lehet visszaforgatni. Viszont Dogan tevékenysége és pártja mindenképpen a legkisebb rossz a jelenlévő opciók közül. Ez a párt volt ugyanis az, mely lehetelenné tette Bulgáriában radikális és akár szeparatista török és muszlim mozgalom kialakulását a rendszerváltás után. Ezt nem elismerni pedig butaság.

S most Ahmed Dogan újra segített: az iszlamista török kormányhoz túlságosan közel kerülő és agresszívan oroszellenessé vált Mesztant pár nap alatt kisöpörte a bolgár politikából.

Ahmed Dogan a párt 2013-as kongresszusán

A legsikeresebb új marginális és szinkretikus vallások.

Marginális vallások alatt azokat a vallásokat értjük, melyek valamely létező vallás alapján jöttek létre, de az alapvallás alapvető tanításával szakítottak, mégis magukat azzal a vallással azonosítják, magukat annak “igazi”, “helyes”, “tiszta” változatának tekintik, viszont ezek a vallások ezeket az új vallásokat nem ismerik el.

A szinkretikus vallások pedig azok, melyek több vallás elemeiből igyekeznek újat létrehozni, s magukat is újnak tekintik.

Természetesen a legtöbb vallás eleve egészben vagy részben szinkretikus, hiszen jellemzően nem a semmiből jöttek létre.

A kereszténység pedig története korai szakaszában marginálisnak is nevezhető a judaizmushoz képest, hiszen a korai keresztények magukat kijavított judaizmusnak tartották, nem új vallásnak. A kereszténység csak az I. sz. végén kezdte magát nyilvánvalóan elhatárolni a judaizmustól. Természetesen ekkor is a kereszténység tartotta magát az eredeti judaizmus örökösének, míg a korabeli judaizmust pedig az eredeti judaizmustól eltérő tévtanításnak.

Célom a legnagyobb (= legsikeresebb) új vallásokat bemutatni. Új alatt azokat értve,  melyek az utóbbi 200 év során jöttek létre. Íme a 15 legnagyobb csoport!

*

A keresztény alapon létrejött új vallások, itt 6 csoportot lehet felsorolni.

*

Mormonizmus – 1830-ban alakult amerikai vallás. Jelenleg a világban 16 millió mormon van, ezek közül 15,5 millió a legnagyobb mormon felekezethez tartozik (tulajdonképpen, amikor hétköznapi nyelvben mormonokról beszélünk, akkor csak ezt a felekezetet értjük alatta).

A legtöbb mormon természetesen az USA-ban él, 6,5 millió, az amerikaiak kb. 2 %-a mormon vallású. Arányukat illetően a mormonok a legsikeresebbek egyes kis óceániai szigetországokban (Cook-szk., Kiribati, Marshall-szk., Niue, Tonga, s a két Szamoa), ahol jellemzően 10-15 % közti eredményt értek el. Magyarországon, ahol jelenleg hivatalosan bejegyzett vallás kb. 4 ezer mormon van, a hivatalos statisztika szerint, mely azonban a kilépett tagokat is nyilvántartja. Ez eleve probléma a mormon statisztikáknál: a mormonok ugyanis – bár létezik náluk a kilépés intézménye, ellentétben a kereszténységgel – a hivatalos nem kilépett, de gyakorlatban a felekezetet elhagyott tagokat továbbra is tagokként tartják nyilván.

A mormonizmus az úgynevezett “visszaállító mozgalom” vadhajtása. A XVIII. század végi amerikai protestantizmusban jelent meg a “protestantizmus elleni protestantizmus” mozgalma, azaz ugyanúgy, ahogy a protestantizmus – saját értelmezése szerint – “megtisztított”a a katolicizmust a XVI. sz. elején a tévtanoktól, most – a XVIII. sz. végén és a XIX. sz. elején – ismét meg kell újítani a protestantizmust is, mivel az nem tisztította meg eléggé a katolicizmust, sőt maga is új hibákat halmozott fel. Ez az újraállító vagy visszaállító mozgalom lényege: úgymond “bibliai alapokra” helyezni a kereszténységet, visszállítani az eredeti kereszténységet.

Az újraállító mozgalomból több új, népesebb és kisebb felekezet is származott, legnagyobb részük megmaradt normál, protestáns felekezetnek (ill. a helyes szó rájuk: újprotestáns), ezek megtartották a keresztény alaptanítást. Egy rész azonban radikálisan szakított a keresztény tanítással. ezek közül a legnagyobb mai csoport a mormonizmus.

A mormonizmus tanítása szerint az Atya és a Fiú 1830-ben felszentelték Joseph Smithet, hogy alapítsa újra a 33-ben megalapított, majd azonban rossz útra tévedt egyházat.

mormon rajz: Joseph Smith, a mormonizmus alapítója előtt megjelenik az Atya és a Fiú

A mormonizmus főbb eltérései a kereszténységhez képest:

• a mormonizmus nem hisz keresztény értelemben vett teremtő Istenben, ugyanis azt tanítja, a világ mindig létezett, azt nem kellett tehát megteremteni,
• a mormonizmusban számtalan isten van, nem egy, az istenek valójában volt emberek, nem keresztény értelemben vett teremtők,
• a mormonizmusnak nem a Biblia az egyetlen szentírása,
• a mormonizmusban Jézus csupán egy a sok isten közül, ő csak az emberiség istene, de ebben is csak másodrendű isten, mivel az elsőrendű isten az Atya, aki teljesen önálló entititás Jézushoz képest,
• a mormon Szentháromság nem azonos a keresztény Szentháromsággal, a mormonok számára a Szentháromság csupán a három “emberi isten” közös neve,
• a mormonizmus abban hisz, hogy vezetői próféták és látnokok, akik közvetlen kapcsolatban állnak a felsőbbrendű szellemi erőkkel, azaz az isteni kinyilatkoztatás nem zárult le Jézussal,
• vannak bűnök, melyeket Isten sem tud megbocsátani,
• Jézus Amerikában is hirdetett feltámadása után az indiánok között,
• az amerikai indiánok egy része valójában zsidó származású.

A mormonok elsősorban furcsa szokásaikról ismertek, ezek között talán a legbizarrabb ahalottak keresztelése. A mormonizmus alaptanítása volt a kötelező többnejűség is, de ezt a fő mormon felekezet a XIX. sz. vége óta nem gyakorolja.

*

A XX. sz. eleji újprotestantizmus pünkösdista ágának vadhajtása az unitárius pünkösdizmus. Több felekezetre oszlik manapság, összesen 15 millió körüli a tagsága. Fő területe a vallás kialakulási területe, azaz az USA és Kanada, de ma már az egész világon jelen vannak.

Egyetlen fő eltérésük a keresztény pünkösdistákhoz képest, hogy nem fogadják el  a Szentháromságot, hanem a késő ókori szabeliánus eretnekség álláspontján állnak, mely szerint a három személy valójában csak három megjelenési formája ugyannak az egyetlen isteni személynek.

*

A XIX. sz. végi újprotestantizmus adventista ágának vadhajtása a jehovizmus, hivatalos nevén Jehova Tanúi. 1870-ben alakult meg az USA-ban, ahol ma is van a központja. A tagsága világszerte kb. 9 millió fő, ebből kb. 1,5 millió amerikai. Messze a legsikeresebb marginális vallás Magyarországon, ahol a XX. sz. elejétől jelen van, jelenleg hivatalosan bejegyzett vallás, jelenlegi tagsága kb. 25 ezer fő. Valószínűleg ez az egyetlen marginális vallás, mely a világ összes országában jelen van, még Szaúd-Arábiában és Észak-Koreában is működnek (természetesen illegálisan).

A mormonizmustól eltérően a jehovizmus nagyon szigorú tagságát illetően, azaz a tanítástól eltérő tagokat expressz módon kizárják.

A jehovizmus főbb eltérései a kereszténységhez képest:

• az ókori áriánus tanok elfogadása: elutasítja a Szentháromságot, az egyetlen Isten a jehovisták szerint az Atya, Jézus csupán az Atya első teremtménye,
• 1914-ben már megtörtént Jézus második eljövetele, a mennyei királyságot a 144 ezer első Jehova Tanúja irányítja,
• államellenesség, mivel a jehovizmus szerint az állam Sátán műve,
• saját Biblia-fordítás, mely kijavítja a Biblia “hibáit”,
• a jehova Tanúi vezetősége kapcsolatban áll Istennel. akl folyamatosan közli utasításait, azaz a kinyilatkoztatás folyamatos.

a jehovisták tanítása szerint Jézust nem kereszten, hanem cölöpön végezték ki

*

Világ Fénye Egyház – mexikói alapítású vallás, tanítása szerint Isten 1926-ban felszentelta Joaquín Gonzálezt, hogy alapítsa újra a 33-ben megalapított, majd azonban rossz útra tévedt egyházat. Azaz ismét a mormon “recept”, de tanításában kevésbé távolodott el a kereszténységtől. Világszerte 3 millió tagja van, a legtöbb, 1,5 millió Mexikóban.

A csoport alapvetően pünkösdista tanokat vall, a következő eltérésekkel:

• nem fogadja el a Szentháromságot, hanem a késő ókori szabeliánus eretnekség álláspontján áll, mely szerint a három személy valójában csak három megjelenési formája ugyannak a személynek.
• a vezetőséget apostoloknak tekintik, akik egyedül képesek helyesen értelmezni a Bibliát, s őket szentekhez hasonló tisztelet illeti őket.

A felekezetben a vezetői pozíció egy családon belül maradt, a jelenlegi vezető az alapító unokája.

az egyház szereti a meglepő stílusú építészetet: ez a központi templomuk

*

Krisztus Egyháza (leginkább filipinó nevén ismert más nyelveken is: Iglesia ni Cristo) – a mormon “recept” ismét. Fülöp-szigeteki alapítású vallás, tanítása szerint Isten 1914-ban felszentelte Félix Manalót, hogy alapítsa újra a 33-ben megalapított, majd azonban rossz útra tévedt egyházat. Tagsága kb. 3 millió, elsősorban a Fülöp-szigeteken, ahol a lakosság 3 %-a az egyház tagja.

Fő sajátosságai:

• Szentháromság-tagadó nézetrendszer,
• Jézust egyszerű prófétának tekinti.
• a felekezetben a vezetői pozíció egy családon belül maradt, a jelenlegi vezető az alapító unokája.

Az egyház komoly erőt képvisel a Fülöp-szigeteken, politikai befolyása is jelentős.

központi templomuk

*

Egyesítő Egyház – koreai felekezet, 1954-ben lett megalapítva egy protestáns vallású koreai, Mun Szun Mjun által, akinek 16 éves korában megjelent Jézus és felszólította őt fejezze be a befejezetlen munkát. Tagsága kb. 2 millió.

az alapító

Sajátosságai:

• a Biblián kívül szentírás az alapító főműve is,
• Mun maga Jézus második eljövetele,
• Mun és felesége, mint a tökéletes család képesek az egyéneket megtisztítani bűneiktől,
• hit a szellemidézésben.

A hírekben leginkább többezres csoportos esküvőivel szokott szerepelni.

*

Az iszlám esetében két csoport említhető meg.

*

Az ahmadi vallás 1889-ben lett megalapítva a mai Pakisztánban. Ma világszerte kb. 10 millió híve van. A lgetöbben Pakisztánban vannak, kb. 4 millió fő. Arányaiban a legtöbb ahmadi Sierra Leonében van, a lakosság 8 %-a.

Az alapító Mirza Gulam Ahmad a mai Indiai területén született egy muszlim vallású gadag család gyerekeként, 47 éves korában magát prófétának kiáltotta ki, majd messiásnak, amiután 54 évesen megalapított a szerinte igazi iszlámot. Az iszlám egyik ága sem tekinti magához tartozónak az ahmadizmust.

Különbségek az ahmadizmus és az iszlám között:

• az ahmadik Mirzát Mohamed második, javított reinkarnációjának tartják, míg a muszlimok hamis tanítónak, mivel szerintük Mohamed prófétasága végleges.
• az ahmadik szerint Isten küldhet új prófétát is a jövőben, míg a muszlimok szerint Mózes és Jézus után Mohamed volt az utolsó próféta.
• mindkét vallás elismeri Jézust prófétának, de míg a muszlimok azt tanítják, hogy meghalt a kereszten, az ahamdik szerint Jézus túlélta, majd Kasmírba költözött, ahol aztán idős koráig élt,
• az ahmadik elfogadnak minden vallást isteni eredetűnek, míg a muszlimok az iszlámon kívül csak a zoroasztranizmust, a judaizmust, s a kereszténységet,
• az ahmadik Izrael Államot a vallási ígéretek beteljesüléseként értelmezik, míg a muszlimok Izraelt tisztán politikai szerveződésként fogják fel,
• az ahmadik elutasítják a fegyveres dzsihádot a hitért, harcot csak önvédelem esetében fogadnak el,
• a muszlim szent várások mellett az ahmadik Mirza szülővárosát is szent városnak tekintik,
• az ahmadik megalapították saját kalifátusokat, mely azonban kizárólag vallás szervezet.

a központ Londonban

Az ahmadizmust szinte az összes hivatalosan muszlim országban üldözik. Ezért a felekezet központját Pakisztánból Angliába helyezte át.

ez Jézus sírja az ahmadik szerint (Szrinagar, India)

*

Bahaizmus – Perzsiában, 1844-ben alakult meg. Alapítója Szejid Ali Muhammad Sirazi, perzsa kereskedő, aki Isten küldöttének nyilvánította magát. Világszerte kb. 5 millió tagja van, központja a XIX. sz. vége óta a mai Izrael területén van. A legtöbb bahai Indiában él, ott kb. a lakosság 1 %-át alkotják.

Különbségek a bahaizmus és az iszlám között:

• a bahaizmus elfogad minden vallást isteni eredetűnek, minden vallásalapítót prófétának ismer el, míg a muszlimok az iszlámon kívül csak a zoroasztranizmust, a judaizmust, s a kereszténységet ismerik el, valamint csak Mózest, Jézust és Mohamedet,
• a bahazimus a mozgalom alapítóját prófétának és Isten megtestesülésének, valaminek annak két utódját prófétának tekintik, míg a muszlimok hamis tanítóknak tekintik őket, mivel szerintük Mohamed prófétasága végleges, ezen kívül a muszlimok szerint Isten nem testesülhet meg,
• a bahazimus hisz a lélekvándorlásban, az iszlám nem,
• a bahazimus szerint az összes emberi vallásnak egyesülnie kell, ennek kezdete a bahaista vallás,
• a bahaizmus elfogadja a Bibliát és Koránt szentírásként, azonban azt vallja, hogy a bahaizmus alapítójának művei szintén szentírások, sőt azok a Biblia és a Korán felett állnak,
• a bahaizmus vallási célként hisz a világállam, világkormány, egységes pénz, közös nemzetközi nyelv felállításában,
• a bahazimus elutasítja a fegyveres dzsihádot a hitért, valamint bármilyen erőszakor, szigorúan pacifista a vallás
• a bahaizmusban a nők is betölthetnek vallási funkciót, ez alól csak a szervezet legfelsőbb vezetésében való tagság kivétel, melybe csak férfiak választhatók be.

Szülőhazájában, Iránban a vallás be van tiltva. Iránban az iszlámon kívül csak a judaizmus, a kereszténység és a zoroasztranizmus engedélyezett vallás, azokban ezek számára is tilos a muszlimok közti térítés.

központjuk Izraelben

*

A budhizmusnak nagyon sok alcsoportja van, de itt is megjelentek marginális csoportok, melyek a  budhizmus alapján állva hoztak létre új, szokatlan tanításokat. Budhista alapon egyébként nehezebb marginálissá válni, mert a budhuista nézeteket szélesek és elfogadnak sokféle álláspontot, azaz nincs a kereszténységnél vagy az iszlámnél meglévő szigorú dogmatika. Ennek ellenére egyes csoportoknak ez mégis sikerült.

*

Szokka Gakkai (jelentése: értékteremtés) – 1930-ban alapított japán vallás, kezdetben budhista iskola, lassan kezdett a budhizmustól idegen tanításokat felvenni. Tagsága kb.10 millió, ebből 8 millió Japánban.

Magát a XX. századi viszonyokra reformált “igazi budhizmusnak” tekinti. Tanításának fő eleme a feltétlen pacifizmus és a hit, hogy mindenki lelkében budha. Az alapítók és a vezetőség írásait szentírásoknak tekintik.

A vallásnak saját pártja van Japánban, mely a parlamenti mandátumok kb. 8 %-ával rendelkezik.

külsőre úgy néznek ki, mintha Németh Sándor megcsinálta volna a Vidám Vasárnap budhista verzióját…

*

A kaodaoizmus vietnámi eredetű vallás, Ez már nem tisztán budhista alapú, erős konfuciánus elemeket is felhasznál. 1926-ban lett megalapítva. Tagsága kb. 5 millió, 80 %-a Vietnámban. Vietnám lakosságának 5 %-a ezt a vallást követi. Alapítója isteni kinyilatkoztatás alapján alapította meg a vallást. Politikai szerepet vállalt a csoport, küzdött a francia gyarmatosítók ellen, majd a vietnámi polgárháborúban az észak-vietnámi oldalon állt. A vietnámi egyesülés után lemondtak politikai tevékenységükről.

Sajátosságok:

• a budhista pacifizmust elutasítja, olyannyira, hogy az egyháznak saját fegyveres csapatai is voltak, melyek a japánok oldalán küzdöttek a világháború alatt,
• a keresztény egyházszervezethez hasonló struktúra és istentiszteleti helyek,
• két főistenük van, egy férfi és egy nő, a Legfelsőbb Lény és a Szentanya,
• budháknak tekinti Mózest, Konfuciuszt, Jézust, Mohamedet, valamint saját alapítóját is.
• szentként tisztelnek egyes történelmi személyiségeket, köztük Lenint.

fő templomuk Vietnámban

*

Csondoizmus – koreai alapítású vallás, budhista és konfuciánus elemeket is felhasznál. alapítása 1905-ben történt. Követőinek száma kb. 5 millió. Dél-Koreában a lakosság kb. 3 %-a, Észak-Koreában pedig kb. a lakosság 14 %-a a híve, ahol hivatalosan elismert vallás, sőt állami támogatásban részesül.

A budhizmus alapján indult, magába átvéve más ázsiai vallások tanait. Kodzsong koreai király (1864-1907) is a híve volt.

Sajátossága, hogy nem ismer el Istent, csak felsőbbrendű hatalmat, mely azonban az emberi lelkekben él. Tanítása szerint túlvilág nem létezik, a vallás egyik célja a tökéletes társadalom kiépítése a földi életben.

központi templomuk Dél-Koreában

*

A vietnámi Hòa Hảo vallás 1939-ben lett megalapítva. A vallás híveinek száma kb. 2 millió, szinte csak Vietnámban és külföldön élő vietnámiak körében. Vietnám lakosságának kb. 2 %-a ezt a vallást követi.

A kaodaizmushoz képest szinte mindenben budhista. Fő sajátossága politikai szerepvállalása, ellentétben a budhizmus apolitikus álláspontjával. A francia gyarmatosítás ellen harcoltak, azonban a japán megszállást felszabadításnak tekintették, majd a vietnámi polgárháborúban a dél-vietnámi oldalon álltak. Elutasítja az intézményes vallást, a szerzetesrendeknek adott adományok és a templomi szertartások helyett a szegényeknek adott közvetlen adományt részesíti előnyben.

*

Szeicso No Le (= a végtelen fejlődés otthona) – japán csoport, 1930-ban alakult. Híveinek száma kb. 2 millió, elsősorban Japánban.

A budhizmust kiegészíti ezoterikus elvekkel, Szerinte az isteni az emberben van, az emberen kívüli Isten pedig elsősorban egy mindent átható erő. Hitük szerint a rossz oka az emberi gondolkodásban van, így a rossz ellen a gondolkodás megváltoztatásával lehet harcolni.

a vallás jelképe

*

Jiguandao (jelentése: igazság) – kínai vallás, 1930-ban alakult. Híveinek száma kb. 2 millió, elsősorban Tajvanban, míg a kommunista Kínában tiltott vallás. Budhista alapon igyekszik egyesíteni 3 keleti – budhizmus, daoizmus, konfucionizmus – és 2 nyugati – kereszténység és iszlám – vallást. A világ okát egy női istenben látják.

egyik templomuk Tajvanban

*

Dzseungszandoizmus – 1992-ben alapított koreai vallás, híveinek száma kb. 1 millió, elsősorban Dél-Koreában. A budhizmust kiegészíti: szellemi gyógyítás tanításával, továbbá az emberi történelem periódusainak tanával.

Közeledik az év legnagyobb balliberális ünnepe, az Ateista Karácsony. Így most beszámolunk a nagy ünneppel kapcsolatos népszokásokról.

Először is el kell menni egy bankfiókba, s ott hitelt felvenni. Nagyon fontos, hogy a hitel olyan összegű legyen, hogy ne tudjuk jövő decemberig visszafizetni.

Amint kezünkben a pénz, összeírjük 100 rokonunk, ismerősünk listáját (pont mintha MLM-piramisjátékban tennénk meg az első lépéseket), majd elindulunk bevásárolni. Kezdjük Bronznapon, majd Ezüstnapon, aztán Aranynapon, valamint Baleknapon, meg minden többi napon köztük. A napi legalább 3-4 órás – hétvégén 10-12 órás – tülekedés kötelező elem.

A listáról mindenkinek ajándékot kell venni! Lehetőleg olyasmit, amire a megajándékozottnak semmi szüksége, így tudunk rajta bosszút állni, amiért ő is teljesen haszontalan ajándékot fog venni nekünk. A legjobb valamilyen, az ünnephez kapcsolódó, vicces motívummal díszitett ajándék, pl. rénszarvason ülő vigyorgó télapós zokni, kigúvadt szemű krampuszos bögre, az aranyos Vuk és az édes Kisherceg együtt szánkóznak pulóveren, meg hasonlók. Vásárlás közben átkozzuk azokat, akiknek ajándékot veszünk, hiszen miattuk állunk sorban.

Közvetlenül az ünnep előtt fél napot töltsünk az internet böngészével, keressünk évtizedek óta megunt közhelyeket. Erre nagy szükség lesz, mert ezeket fogjuk ismételgetni ünneplés közben. Fontos továbbá, hogy az ünnepek alatt minden főnévhez használjuk a “békes” és “áldott” melléknevet, pl. “békés ponty”, “áldott szaloncukor”, hasonlók. Aztán gyakoroljuk a tükör előtt az álszent művigyort és a mesterkélt meghatódást, ezekre is nagy szükség lesz.

Ezután jön a főzés. Alapvető jelentőségű, hogy annyi ételt készítsünk, amennyinek legalább a harmada meg fog romlani az ünnepek után.

Az ünnepek a legmegfelelőbb időszak, hogy üdvözletet küldjünk legutáltabb ismerőseinknek is. Egy táblázatban jegyezzük fel kinek küldtünk üdvözletet, s azok közül ki nem üdvözölt minket. Az ilyeneket aztán felháborodva emlegessük.

Fontos vendégségbe is menni. A vendégség alatt debil mosollyal nézzük egymást, s dicsérjünk mindent. A valódi véleményünket majd csak vendégség után mondjuk el.

Ha valami renitens rokon vagy ismerős megemlítené Jézus születését, mosolyogjunk elnézően, majd jegyezzük meg, hogy Jézus nem létezett, ezt a tudomány már régesrég bizonyította, s csak klerikálfasiszták, vallási fanatikusok, meg putyinisták hisznek még benne. Ha viszont valaki megszólalna Jézuska ellen, tiltakozzunk. Jézuska ugyanis egy csodalény, Kripton bolygón született, aztán Mordorban nőtt fel Joda mester tanítását hallgatva, majd azonban megharapta egy pók, így kimászott onnan, s azóta köztünk él. Jézuska fő feladata ettől kezdve, hogy arra késztessen minket, hogy hülyén viselkedjünk december vége felé, szabad idejében pedig szeretetet hirdet a drogozás, a homoszexualitás, a pedofília, valamint a feminizmus iránt.

Az ünnepek vége felé kötelező a depresszióba esés. Ezt kezeljük nagy mennyiségű alkohollal vagy drogozással, az alternatíva a családi verekedés, melyben alaposan elverjük egymást artikulálalatlan hangokat hallatva. Ha a verekedést választjuk, mindenképpel dobáljuk egymást ajándékokkal, így azok eltörnek, ami miatt aztán rögtön ki is lehet dobni őket a kukába,  ami nagyon hasznos, mert nem foglalják feleslegesen a helyet a lakásban.

Idén márciusban a szlovéniai parlament – lakossági felhatalmazás nélkül – megpróbálta bevezetni az országban az egyneműek úgynevezett „házasságát”. A parlament erkölcstelen döntését hatalmas felháborodás követte, mire a keresztény szlovénok megszervezték magukat, s összegyűjtöttek a törvény megváltoztatására irányuló népszavazás kiiírásához szükséges aláírást szinte napok alatt.

A szlovén népszavazási szabályozás messzemenően demokratikus. Ha egy népszavazáson a szavazásra jogosultak legalább 20 %-a azonos választ ad le, akkor a meghozott döntés KÖTELEZŐ érvényű.

A tegnap lezajlott népszavazáson 620405 szavazópolgár vett részt, ez az összes szavazásra jogosult 35,9 %-a. Igen szavazatot adott le (azaz támogatta a törvény megváltoztatását) 392635 személy,  nem szavazatot adott le 225435 személy, míg 2335 szavazat érvénytelen volt. Tehát az igen szavazatok aránya az összes választópolgár 22,7 %-a, azaz sikerült elérni a szlovén jogszabályok által megkövetelt 20 %-os küszöböt. Tehát a nép döntése KÖTELEZŐ.

Így a jövő héttől (miután a népszavazás eredménye jogerős lesz, az esetleg óvások lezárása után) Szlovéniában ismét egy férfi és egy nő között köthető csak házasság! A kilenc hónapnyi államilag szponzorált perverzió csak rossz emlék marad a múltból.

Hatalmas győzelem ez Jézus és hívei számára, valamint minden más vallású és ateista tisztességes ember számára!

S természetesen mindez csattanós karácsonyi pofon a homoklobbi számára.

Éljen Szlovénia!

Az Ákos és Kövér elleni hiszteroliberális aljas támadások kapcsán.

Az emberi faj normális ösztöne a faj fenntartása. Nem véletlen, hogy minden társadalom tiszteli, sőt támogatja az anyaságot. Az első emberi államok óta, sőt már a törzsi szakaszban is.

Igen, mindig voltak, akik valamilyen okból (biológiai alkalmatlanság vagy speciális szociális áldozatként) nem akartak szaporodni. Ezzel semmi gond nincs, míg két feltétel érvényesül:

• ezek az emberek kevesen vannak,
• nem terjesztik pozitív példaként és általános értékként a gyermektelenség eszméjét.

Szóval ha egy társadalom alapértékévé az válik, hogy a tagjainak ne legyen gyereke, s társadalom ne maradjon fenn, az ugyanolyan öngyilkos, beteges valami, mint az egyén öngyilkossága.

A furcsa: az egyének öngyilkosságára segélyszervezetek épülnek, de amikor valaki ugyanazt szeretné társadalmi mértékben is alkalmazni, azt a társadalom egy kicsi, de túl hangos része hőbörgéssel és gágogással reagálja le.

Na, ezen kellene elgondolkodni.

A leggusztustalanabb természetesen az, amikor normális, heteroszexuális, családi életet élő liberálisok propagálják a gyerektelenséget és a családellenességet, amolyan vizet prédikál, bort iszik alapon.

Férfiként természetesen nem szülhettem gyereket, de mindkét gyerekem születése számomra máig meghatározó, elsőrendű élmény.

nagyobbik és kisebbik fiammal, azok egyhónapos korukban

S azt hiszem, hogy ha egy társadalomban a többség számára ez másodlagos, lényegtelen dologgá válik, akkor azt a társadalmat a legjobb atombombával kezelni – más út ugyanis nincs.