A film a legfontosabb művészet, mondta Lenin, s a liberális médiagépezet mind a mai napig tartja magát ehhez.

Szinte vicces, hogy a hollywoodi tömegprodukciókban mindig az a gonosz ellenség, aki éppen hivatalos ellenségnek számít a liberális médiákban. Egyszer gonosz elrejtőzködött nácik, aztán fanatikus japánok, majd vérszomjas szovjetek, a kommunizmus bukása óta  pedig iszlámterrorista emberevők, időnként gonosz szerbek (a Szerbia elleni amerikai agresszió idején), ill. háborús uszító oroszok.

De most nem az aktuálpolitikai témáról akarok szólni. Hanem az ókori történelemről, azaz a filmek által terjesztett abszurd tévhitekről, melyeket ókori történelmi témájú filmek terjesztenek.

Íme három gyakori eset.

Majd minden óegyiptomi tematikájú filmben szinte elhagyhatatlan elem a több tízezer rabszolga, akik a munkafelügyelők ostorai alatt napi 20 órában építik a piramisokat.

A valóságban az ókori Egyiptom – ellentétben Rómával és Görörországgal – nem volt rabszolgatartó társadalom, a társadalom szinte teljes mértékben szabad jogállású emberekből állt. A rabszolgaság csak kivételesen fordult elő: adósrabszolgaság és idegen hadifoglyok esetében. Mindkét eset természetesen ideiglenes volt: az adósrabszolgák szabadok lettek adósságuk ledolgozása után, az idegen hadifoglyokat pedig hazaengedték a békeszerződés megkötése után, a saját hadifoglyok kicseréléséért vagy váltságdíjért cserébe.

A bibliai „zsidó rabság” sem szó szerint értendő, hanem mint rossz, keserű sors.

Az ókori római témájú filmek gyakori eleme a rabszolga evezős a római hadihajókon. A szerencsétlen leláncolt rabok eveznek egész nap, s ha a hajó elsüllyed, vele együtt ők is süllyednek, szörnyű halált halva. Szintén abszurdum. A rómaiaknál a teljes jogú állampolpolgárság egyik fontos eleme a katonai szolgálat volt, a kettő szinte teljesen összefüggött egymással. Nem teljes jogú állampolgár akkor se harcolhatott a római hadseregben, ha akart. Gyalázatos szentségtörésnek számított volna, hogy egy rabszolgára bízzák a hon védelmének szent kötelességét. Természetesen egyetlen rabszolga se evezett római hadihajókon, se leláncolva, se lánc nélkül, minden római katona teljes jogú római állampolgár, azaz szabad ember volt. Rabszolga evezősök egyedül magánhajókon, kereskedelmi hajókon fordultak elő.

A másik mítosz szintén római. A halálig tartó gladiátorharcok fontos filmbeli eleme, amikor a játékszervező eldönti maradjon-e életben a vesztes gladiátor: ha igen, akkor a hüvelykujját felfelé fordította, ha nem, akkor lefelé.

A valóságban a kegyelmet az összezárt ujjakba rejtett hüvelykujj jelezte, míg a bármilyen irányban kinyújtott hüvelykujj a halált – és ez esetben is jellemzően oldalra mutatott a hüvelykujj, nem lefelé: jelentése a „vágd el a torkát” mozdulat. Míg az elrejtett hüvelykujj: „ne vágd el a torkát”.

Az ok: távolról nem volt látható világosan, hogy merre mutat a hüvelykujj, míg az felismerhető volt nagyobb távolságról is, hogy a játékszervező hüvelykujja látszik-e. Hiszen gondoljuk el: lehet, hogy a győztes gladiátor a stadion ellenkező végében győzte le az ellenfelét, azaz messze a díszpáholyban ülő játékszervezőtől. Nyilván ilyenkor a győztes nem ballaghatott el a díszpáholyig megnézni, merre mutat az ujj.

ez mind NEM

Bulgária népszámlálási adatait nézve az ember furcsaságot lát.

Íme az adatok. Ahol zöld van, az azt jelenti, hogy abban az évben az illető nemzetiséget nem lehetett megjelölni, így annak az adatai csak mint az “egyéb” része szerepelnek.

1900 előtt is volt népszámlálás az országban, azonban akkor nem volt nemzetiségre utaló kérdés. Úgyszintén nem volt ilyen kérdés az 1985. évi népszámláláson, természetesen politikai okokból: ez volt a török kisebbségi elleni politika időszaka. Ebben az időszakban a törökök hivatalosan “elfelejtett bolgár” identitásúaknak minősültek, akiknek folyamatban van “újjászületésük”.

Az adatok teljesen logikusak, s megvan mindegyikre a történelmi magyarázat.

A bolgárok 77 %-ról felmennek 91 %-ra, majd visszaesnek 85 %-ra. A magyarázat: a természetes asszimiláció a kisebbségeknél, majd a kommunizmus bukása után a nagyobb kivándorlási és alacsonyabb szülésszám a bolgároknál.

A törökök14 %-ról 9 %-ra esnek vissza. A magyarázat: 3-szor kivándorlási hullám náluk, a balkáni háborúk után, a II. vh. után és a 80-as évekbeli kényszerkivándorlás.

A cigányok megduplázásának oka a sokkal nagyobb természetes szaporulat.

A románok drasztikus csökkenésének oka a lakosságcsere a két ország között 1940-ben, valamint a természetes asszimiláció. A görögök esetében ugyanez a helyzet: a kényszerített lakosságcsere az I. vh. után a fő ok.

A zsidóknál a II. vh. után a népesség 90 %-a kivándorolt Izraelbe.

A kislétszámú kisebbségeknél pedig az ok a természetes asszimiláció.

De van egy furcsa adat: a macedón kisebbség. Megjelenik hirtelen a semmiből 1946-ban, azonnal 170 ezres létszámban, aztán még nő is, majd 1965-re már csak 10 ezren vannak, mára pedig 2 ezres a létszám. Hasonló adatot eddig csak egy másik országban, Csehországban láttam, a morva kisebbségnél: az 1991-es népszámláson még 1,4 millióan (!) vannak a morvák, 10 év múlva már csak 400 ezren – azaz 10 év alatt eltűnt 1 millió morva, miközben nem történt semmi, ami ezt indokolná.

A magyarázat természetesen ugyanaz, mint a morváknál: ilyen nemzetiség a valóságban nem létezik, ez csupán egy másik etnikum része – Csehországban a cseheké, Bulgáriában meg a bolgároké. Így az illető lakosság szabadon változtat önbevallásán, az identitásban való változás nélkül.

Bulgáriában a 40-es évek második felében egészen az 50-es évek végéig állami politika volt a macedónosítás, kb. ugyanazzal az abszurd érvvel, mint a 80-as években a törökök bolgárosítása: a Párt szerint Macedónia Bulgárához tartozó részén valójában macedónok élnek, akik tévedésből bolgárnak mondják magukat, így fel kell világosítani őket “igazi” nemzetiségükről.

A fő elsősorban külpolitikai volt: Dimitrov igyekezett Sztálin mellett Titóval is barátságban lenni. Dimitrov halála és a jugoszláv-szovjet szakítás után a macedónosítás lassan lekerült a napirendről, míg végül a 60-as években Bulgária hivatalosan is visszatért a háború előtti álláspontra a macedónkérdésben: azaz macedónok nem léteznek. Ma már csak 2 ezer macedón van Bulgáriában, azok akik valamilyen okból tényleg macedónnak mondják magukat.

Röviden az 1912-1913. évi balkáni háborúról.

A négy balkáni keresztény állam közös érdeke volt a XX. elején Törökország (pontosabban az Oszmán Birodalom) kiszorítása Európából, s a török uralom alatt álló keresztény lakosság felszabadítása ezáltal.

1912 elejére a négy állam – Bulgária, Görögország, Montenegró, Szerbia – megállapodott egymással a közös háborúban a törökök ellen. Románia nem tanúsít érdeklődést a szövetség iránt, Románia ekkor Ausztria-Magyarország és Oroszország felé rendelkezik területi követelésekkel.

Íme ez a kiinduló helyzet az 1912-es határokkal:

A háború előtt egyedül Szerbia és Bulgária – ez volt akkor a két legerősebb állam a négy közül katonai értelemben – állapodik meg a megszerzett török terület felosztásáról, Macedóniát illetően.

Íme Szerbia és Bulgária és az egymás között előre elosztott macedóniai területeik, pontosabban ezek azok a területek, melyekről a felek kijelentik, hogy nem támasztanak igényt a másik felé. Szerbiáé Macedóni északi sávja, Koszovó, Szandzsák, valamint Albánia, ezek többségében szerb és albán többségű területek. Míg Macedónia többi része Bulgáriáé. ezek bolgár többségű területek a középső részen, míg délen bolgár-görög kevert lakosságúak.

A csíkos területet illetően a két fél nem tud megállapodni, ezért úgy döntenek e területet illetően a háború után az orosz cár döntőbíráskodását fogják kérni.

Montenegró nem támaszt igényt területre, pénzbeli kompenzációt kér részvételéért a háborúban.

Ami Görögországot illeti, hadereje gyengébb mind a szerb, mind a bolgár haderőnél, így nem látszik szükségesnek az előzetes megállapodás. Hallgatólagosan egyetértés van, hogy az etnikailag görög többségű területek Görögországhoz fognak kerülni, a Pelloponész-félszigetet északról határoló területek, elsősorban Epirosz, és a Földközi-tengeri szigetek, melyeknek akkor csak kisebb része tartozott Görögországhoz.

A háború megindítására 1912 szeptemberében az ürügyet az szolgáltatja, hogy Törökország elutasítja a négy balkáni állam követelését arra vonatkozóan, hogy adjon autonómiát a török fennhatóság alatt álló balkáni népeknek. Az elutasítás után Montenegró megtámadja Shkodra városát (jelenleg Albániában), ezt török hadüzenet követi, amire a másik három szövetséges is hadat üzen a törököknek.

A háborúra az alkalom ideális, ugyanis a török haderő éppen súlyos problémákkal küzd, Ugyanebben az időben folyik az olasz-török háború Líbiában, mely végül – 1912 októberében – teljes török vereséggel zárul. (Ekkor lesz Líbia olasz gyarmat.)

A négy szövetséges elosztja egymás között a katonai feladatokat. A legerősebb hadsereg a bolgár, ezért ez vállalja fel a támadást a török fő erők irányában: Trákiában Isztanbul felé. A görögök a haditengerészetükkel segítenek elsősorban: megakadályozzák, hogy a török hadihajók segítséget küldenek a szárazföldi csapataiknak. Szerbia és Montenegró pedig a hadi terület nyugati részen aktív.

A hadműveletek rendkívül sikeresek, több területen a török ellenállás gyorsan összeomlik. A török erők a legkeményebb ellenállást Shkodra, Joaninna (ma: Görögország) és Edirne (ma: Törökország) városoknál tanúsítják, de végül ezeknél is szövetséges győzelem születik.

Több eset van, amikor a szövetségesek igyekeznek egymással is versenyt futni, mivel nem igazán bíznak meg egymásban. A legnevezetesebb eset Thesszaloniki, melyet a bolgár és a görög csapatok is igyekeznek elfoglalni. Végül a görög csapatok pár órával a bolgárok előtt érnek a városba.

A háború végén a tűzszünet kihirdetésekor – 1913 májusában – a következő a helyzet, az egyes államok és a katonai igazgatásuk alatt álló terület:

Megjegyzés: Albánia ekkor még nem létezik. Az Albániaként jelzett terület az a terület, mely a még a háború előtt kirobbant albán felkelés ellenőrzése alatt áll 1913 májusában.

1913 májusában ül össze Londonban a négy győztes hatalom a vesztes Törökországgal együtt a háború politikai lezárására. A nagyhatalmak hozzáállása nem egységes. Anglia és Németország hivatalosan Törökország szövetségesei. Anglia ennek ellenére titokban támogatja Görögországot (azon az alapon, hogy az a kisebbik rossz, ha az angol szövetséges görögök szerzik meg a területeket, mintsem az orosz szövetséges szerbek). Németország pedig éppen szeretette volna megnyerni Bulgáriát szövetségesnek Anglia és Franciaország ellenében, így szintén titokban támogatja Bulgáriát. Ausztria-Magyarország szintén támogatta Törökországot, de nem volt hajlandó annak segítséget nyújtani, ehelyett inkább igyekezett a szerb területnövekedést korlátozni, s erre a legjobb mód az albán felkelés és a bolgár igények támogatása volt Szerbia ellenében. Anglia végül a bolgár igényeket is támogatta, azon az alapon, hogy még mindig jobb, ha Trákia bolgár lesz, mintha orosz lenne, ugyanis Oroszország egyik célja akkoriban Isztanbul meghódítása volt. Oroszország pedig a kezdettektől a négy balkáni államot támogatta, azzal a titkos reménnyel, hogy a háború közelebb visz a nagy terv (Isztanbul meghódítása) eléréséig. Egyedül Franciaország volt az, mely mindvégig a török oldal mellett állt ki, azonban a francia vezetés úgy döntött: csak akkor lép fel aktívan, ha Anglia is így akarja, ami – mint fentebb látható – nem következett be.

A londoni megállapodás végülis gyakorlatilag ügy dönt, hogy azé az adott terület, aki azt katonailag birtokolja, két pontot leszámítva:

• létrejön Albánia mint független állam, így a szerb, montenegrói, és görög csapatoknak vissza kell vonulniuk az általuk megszállt terület egy részéről, azt átadva Albániának.
• a nagyhatalmak szerint Bulgária túl közel került Isztanbulhoz, így a bolgár-török határt kb. 70 km-mel északnyugatabbra húzzák meg:

A londoni megállapodás hatalmas felháborodást vált ki Bulgáriában, Elsősorban Macedónia kapcsán, melynek csak a keleti részét kapja Bulgária, a többit elosztotta egymás között Görögország és Szerbia, s elfelejtődik az egy évvel korábbi bolgár-szerb magállapodás is.

A bolgár kormányzat és a közvélemény a háború alatti jelentős bolgár sikerektől megrészegülve hiszi, hogy biztos a győzelem, ha Bulgária megtámadja szövetségeseit. Így Bulgária júniusban megtámadja Szerbiát és Görögországot Macedóniában: a cél délen Thesszaloniki elfoglalása, nyugaton pedig a szerb és görög erők kiűzése a területről egészen az albán határig.

Az eseményeket látja Törökország is. Isztanbulban puccs távolítja el a török közvélemény szerint gyenge és áruló kormányt, helyére radikálisok jönnek. A török hadsereg. kihasználva azt, hogy a bolgárok Macedóniában harcolnak, megtámadja Bulgáriát.

Természetesen a bolgár haderő nem képes három ellenséggel megbirkózni. Ráadásul időközben megjelenik Románia, mely kijelenti, hogy Macedóniában 400 ezer román él (a valódi szám kb. 60-70 ezer lehetett akkoriban), s e tényért területi kompenzációra jogosult, így követeli, hogy Bulgária adja át neki Dél-Dobrudzsát. Miután Bulgária ezt megtagadja, Románia hadat üzen, s a gyakorlatilag védetlen Észak-Bulgáriában egészen Szófiáig halad előre.

Augusztusban Bulgária kapitulál.

Az újabb megállapodás megváltoztatja a Londonban megállapított határokat, Bulgária rovására:

• Kelet-Trákia Törökországhoz kerül (ekkor alakul ki a mai Törökország európai határvonala),
• Macedónia délkeleti részét megkapja Görögország,
• Dél-Dobrudzsa Romániához kerül (ezt Bulgária 1940-ben visszaszerzi, máig bolgár terület),

Két évvel később Bulgária ezen területvesztések miatt kapcsolódik be az I. világháborúba a központi hatalmak oldalán. Az eredmény akkor ugyanaz, sőt Bulgária még további területeket veszít el 1919-ben Szerbia és Görögország javára.

Ballibisztán politikai berendezkedéséből már szó volt. Most essen pár szó e gyönyörű ország természeti jellemzőiről is.

Ballibisztánban a természet igencsak változatos és természetesen messzemenően toleráns.

Az ország nemzeti jelképe természetesen a balliba. Ez az állatfaj emlékeztet erősen egy baromfira, az esze is pont annyi, azonban a sajátossága, hogy hangosabban gágog, mint egy légkalapács. A balliba élethelyén minden más állatfaj kipusztult, mert nem bírta a folyamatos gágogást,

Emiatt a balliba életterén egyetlen más állatfaj él: a piros-fehér-zöld süketfaj. A süketfaj jellemzője, hogy időnként dühbe gurul, s ilyenkor zsidózik. Erre a balliba hosszasan gágog, amire viszontválaszként a süketfaj ismét zsidózik. A két faj szimbiózisban él egymással, egymás nélkül már kipusztultak volna.

A ballibisztáni vizek fő előlénye a szivárványos toleranciahal. Ez egy apró állat, melynél a szaporodás kizárólag azonos nemű egyedek között valósul meg. Ha a toleranciahal bármely faj esetében ellenkező neműek közti párosodást lát, megsértődik és éhségsztájkot tart aznap.

A sötét ballibisztáni erdők és barlangok élőlénye a szörnyű nácimadár. Ezt a lényt még soha senki sem látta, de a ballibáknak sok mondája van róla, így bizonyítottnak számít létezése. Emiatt minden hónapban a ballibisztániak tüntetést tartanak e borzalmas élőlény létezése ellen.

A tápláléklánc tetején a liberófarkas áll, azonban ez az állat olyan jó, hogy áttért a vegetáriánus életmódra.

A ballibisztáni tóvidéken az úr a pánikmadár, mely képes azonnal pánikba esni, ha antiliberális álláspontot hall. Ha ilyet hall, ez a kedves kis madár bevadul és rohanni kezd Brüsszel felé, örjöngve elpusztítva mindent útjában.

Ballibisztán legaranyosabb állata a földalatti kutya. E faj természetes élettere az országhatárok környéke, kizárólag ilyen helyen tud élni és szaporodni. Ha azonban a földalatti kutya bármilyen határvédelmi építményt lát, búskomorságba esik és azon nyomban öngyilkos lesz.

Kevéssé ismert, hogy a Balkánon 8 éven keresztül létezett egy nemzetközileg el nem ismert állam, a Tamrasi Köztársaság.

A bolgár állam helyreállítása 1878-ban történt meg, az 1877-1878-es orosz-török háború során, kb. 5 évszázadnyi török uralom után.

Az eredetileg a mai Bulgáriánál több mint kétszer nagyobb bolgár állam területét 1878 júliusában jelentősen lecsökkentik a nagyhatalmak, létrehozva a lecsökkentett területen kettő darab etnikailag bolgár többségű területet:

• a Bulgáriai Fejedelemséget, Szófia fővárossal – ez az Oszmán Birodalom vazallus állama volt – a térképen sötétzölddel jelölve,
• Kelet-Rumélia Tartományt, Plovdiv fővárossal – ez az Oszmán Birodalom autonóm tartománya volt  – a térképen kétféle kék színnel jelölve,

(A térképen piros vonal jelzi a jelenlegi államhatárokat, világoszöld jelzi az Oszmán Birodalom többi részét, sárga pedig Szerbiát és Romániát.)

A három sötétkékkel jelzett terület legnyugatibbja a szóban forgó, 1878-1886 között létezett Tamrasi Köztársaság területe.

A Tamrasi Köztársaság területén a lakosság zöme pomák (muszlim vallású bolgár) volt, mely 1878-ban ellenállt az új berendezkedésnek, többek között nem engedte bevezetni a kelet-ruméliai közigazgatást. Mivel a területnek nem volt se különösebb gazdasági, de katonai jelentősége, a kelet-ruméliai hatóságok a kezdeti sikertelen próbálkozások után abbahagyták a további kísérleteket, hogy erőszakkal érvényesítsék akaratukat, így maradt az ex-lex helyzet: a terület lakossága egyszerűen önállóan irányította azt.

1886-ban Kelet-Rumélia önhatalmúlag felmondja saját jogi státuszát és bejelenti csatlakozását a Bulgáriai Fejedelemséghez. Ekkor a bolgár hadsereg bevonul a Tamrasi Köztársaság területére is.

A kedvező nemzetközi helyzetben a két terület egyesülése sikeresnek bizonyul, a nagyhatalmak elfogadják a két terület perszonálúnióban való egyesülését, megtartva az oszmán szultán alatti státuszt.

Formailag, hogy ne adjanak precedenst további határváltoztatásokra, a nagyhatalmak a fenti perszonálúniós fikciót találják ki, valójában azonban a gyakorlatban Kelet-Rumélia Bulgária része lesz minden szempontból. De ez a jogi fikció egészen 1908-ig tart, amikor is a Bulgáriai Fejedelemség – ismét önhatalmúlag – hivatalosan megszakítja a vazallusi kapcsolatot az Oszmán Birodalommal, azaz teljes függetlenséget kiált ki, Bulgáriai Cárság néven, természetesen az egész államterületen, azaz ekkortól már hivatalosan is bolgár területnek számít Kelet-Rumélia.

Az Oszmán Birodalom kénytelen elfogadni az egyesülést, cserébe annyit sikerül elérnie, hogy határkorrekció történik Kelet-Rumélia és az Oszmán Birodalom többi része között: a térképen sötétkékkel jelzett három terület átkerül Kelet-Ruméliából az Oszmán Birodalom többi részéhez.

Így szűnik meg a Tamrasi Köztársaság.

A terület utótörténete: 26 évvel később, 1912-ben, a 4 balkáni szövetséges állam (Bulgára, Szerbia, Görögország, Montenegró) hadat üzen az Oszmán Birodalomnak, s sikeresen megszünteti a török uralmat az egész Balkán-félszigeten, leszámítva Isztanbult és annak kb. 30 km-es környékét.

Ennek egyik eredménye: 27 év oszmán igazgatás után a Tamrasi Köztársaság területe Bulgáriához kerül, ahol most is van, Jelenleg a lakosság nagyobb része már keresztény vallású bolgár, de ma is létezik muszlim vallású bolgár kisebbség a területen.

A területen van az egyik híres bolgár vízforrás, onnan származik a mai egyik legnépszerűbb bolgár ásványvíz, a Devin.

a Tamrasi Köztársaság zászlaja

Megnéztem a kb. 4 óra hosszú, Betiltott igazság című, 2013-as orosznyelvű ukrán dokumentumfilmet. Azt hittem, elvesztegett idő lesz, de mégsem. Bár érezhető benne az oroszellenes aktuálpolitikai szándék, mégis a szerző igyekezett valós adatokkal érvelni.

A film témája az 1941-1945 közti német-szovjet háború.

A film alapvető kiinduló pontja, hogy egyetért a náci Nétemország korabeli hivatalos érvelésével, miszerint a Szovjetúnió elleni német támadás 1941 júniusában megelőző csapás volt, azaz a Szovjetúnió is készült Németország megtámadására. Ez a nézet még a 90-es évek első felében kezdett terjedni Oroszországban, s vannak hívei és ellenzői is. A film korrekten bemutatja az tézist alátámasztó rengeteg közvetett bizonyítékot. Ezek egy része hihető, más része humoros, pl. az a bizonyíték, hogy a szovjet címeren lévő földgömb a bizonyíték a szovjet világhódítási tervekre. (Közvetlen bizonyíték máig nincs egyébként erre az állítólagos tervre.)

A film szintén pontosan bemutatja a német sikerek megdöbbentő mértékét a háború első szakaszában: gyakorlatilag teljes hadosztályok adták meg magukat harc nélkül, s a helyi vezetés pedig pánikszerűen menekült a szovjet területen a német támadás elől. Az így keletkezett űrben a lakosság megszervezte saját magát sok helyen, még a német katonai közigazgatás bevezetése előtt. A lakosság pedig sok helyen felszabításként élte át a német haderő bevonulását. Ez tabutéma volt a szovjet időszakban, ma már Oroszországban sem az.

A kérdés: hogyan következett be a fordulat? Hogyan volt képes a pánikszerűen menekülő és magát megadó szovjet haderő hirtelen megállítani a német erőket, sőt ellentámadásba lendülni? S miért változott meg az orosz, ukrán, belarusz lakosság pozitív hozzáállása a német megszállók iránt? Hogyan lett hatalmas németellenes partizánmozgalom a kezdeti teljes behódolásból?

A film szerzője kifejezetten antifasiszta beállítottságú, azaz pl. – szemben a mai ukrán állami propagandával – nem mentegeti, támogatja a náci-kollaboráns ukrán szervezeteket, hanem határozottan kiáll a szovjet hadsereg mellett.

A film magyarázata: a német hadvezetés 1941 decemberében már felismerte, a háború nem nyerhető meg, politikai rendezés szükséges, azaz egy antikommunista, független orosz állam létrehozása német segítséggel. Mikor ezt az elképzelést a hadvezetés ismertette Hitlerrel, a válasz az volt: „nem célunk a keleti szlávok nemzetiszocialista szellemben való átnevelése, hanem csak az, hogy megtanulják helyesen és megbízhatóan szolgálni az árja fajt”. Ez koncepcióváltást jelentett a német megszállók általi hozzáállásban a helyi lakosság iránt, immár a kollaboráns oroszoknak sem engedték saját szervezet létrehozását, pl. a háború legvégéig a kollaboráns katonai egységek mindig német csapatok alegységeiként működtek, közös irányítás nélkül. Ráadául a közigazgatás irányítását a német hadseregtől az SS vette át, mely immár nem praktikus reálpolitikai szempontok alapján gondolkodott, hanem egyedül a náci fajelmélet alapján.

Az orosz, ukrán, belarusz lakosság Hitlert kedvelő, legnaívabb elemei is rádöbbentek ezek után: Hitlernek esze ágában sincs szabadságot adni nekik. A film idézi Sztálin beszédét 1941 decemberéből: „Hitler buta politikája megszervezte nekünk a partizánmozgalmat”.

Más részről, a hadsereg ellenálló képességét az növelte meg, hogy Sztálin kiengedett a szovjet gulágokból több ezer cári katonatisztet, akik jelentős tapasztalattal rendelkeztek az I. vh. idejéből. Emellett az ateista propaganda ideiglenes leállításával az Orosz Egyház is fontos szerepet kezdett játszani.

A film következtetése: az egyszerű orosz ember számára csak két lehetőség maradt, Hitler vagy Sztálin, s a kisebbik rosszat, Sztálint választotta.

Természetesen a film – az új idők szellemében - megemlíti a brit-amerikai hadianyagszállítást is, azt hosszasan elemzi, hogy az mennyire nagyon döntő volt, majd a végén azért észbe kap és kijelenti, hogy ember nélkül semmilyen fegyver nem hatékony.

A film legvégén jön a „vörös farok” – itt a szerző kénytelen bizonyítani, hogy bár nem beszél anyanyelvi szinten ukránul , jó ukrán hazafi, így valami zavaros utalás hangzik el Putyinra, bár az nem derül ki, ez hogyan kapcsolódik a filmhez.

Természetesen a filmben sok a vicces csúsztatás. Többek között az izzadtságszagú igyekezet annak bizonyítására, hogy a nácik semmit se találtak ki maguk, hanem mindent Lenintől és Sztálintól vettek át. Valóban sok a hasonlóság a két rendszer között, ez tény, de vicces, hogy a film minden különbözőséget viszont gondosan elhallgat.

Manapság ballib körökben gyakori érv, hogy azért kell minden létező embert az országba befogadni, mert egykoron „mi” (mármint a magyarok) is menekültként érkeztünk az országba a IX. sz. végén.

Ez az érvelés hazug is, csúsztatás is, meg vicces módon pont a ballib érvelés ellen szól.

Ami a tényszerűséget illeti, az állítás kétszeresen is ökörség.

Egyrészt a mai magyar nép zömének ősei nem érkeztek sehonnan a IX. században. A legtöbb magyar ősei őshonosak a Kárpát-medencében, de legalábbis nem Árpádékkal jöttek, hanem korábbi vagy későbbi bevándorlók. A genetikai vizsgálatok szerint a mai magyarság kevesebb mint 10 %-a származtatható Árpádék népétől.

Másrészt, Árpádék nem voltak menekültek, hanem hódítók. Ezen az sem változtat, hogy gyakorlatilag nem ütköztek komoly ellenállásba a térségbe való bejövetelkor. Ennek oka az, hogy a térségi államok gyengék voltak, így eszükbe se jutott ellenállni. Az ország keleti fele Bulgária gyéren lakott határvidéke volt, a nyugati része pedig az éppen szétesőben lévő Moráviához tartozott. Anomymus említ román fejedelemséget is Észak-Erdélyben, de ez máig örök vita, hogy ilyen valóban létezett-e. A román történészek kedvence a magyar Anonymus, pont emiatt.

Mindennek vicces fejleménye, hogy a korabeli magyar emberek számára kicsit kellemetlen is volt, hogy a magyarok szinte ellenállás nélkül csinálták meg a honfoglalást. Így utólag igyekeztek véres harcokat kitalálni. Ugyanis a korabeli „nemzetközi jog” szerint egy föld tulajdonlásának leginkább legitím alapja a fegyverrel való hódítás volt. Ehhez képest a szinte harc nélküli bevonulás valahogy nem tűnt elegendően komoly alapnak: miféle ország az, melyet nem sok vérrel hódítottak meg kemény, hosszú, dicsőséges csatákban???

De nézzük csak mi van, ha elfogadjuk a balliba gágogást, s tényleg feltételezzük, hogy Árpádék menekültek voltak! Vajon a korabeli morva örülhetett, hogy a magyarok elvették a földet, a meglévő államot lerombolták, aztán új államot alapítottak a helyén, továbbá elvették a lakosok nyelvét, s magyarrá asszimilálták őket?

Minden közösség természetes joga az önvédelem. Abszurdum az önvédelmet valamiféle gonosz, fasiszta mesterkedésnek beállítani.

Vicces hír ezzel kapcsolatban Svédországból:  a helyi ultraliberálisok csúnyán összevesztek egymással. A vita természetesen azon pattant ki, hogy hogyan legyünk még „toleránsabbak” és mi az igazi helyes liberális viselkedés.

Nos, a svéd liberálisok azon a kérdésen vesztek össze, hogy svéd homokosok azt tervezik, hogy "büszkeségmenetük" során keresztül fognak menni egy muszlimlakta városnegyeden is. Az egyik liberális frakció ezt üdvözölte, ugyanis a homokosok „jogai” mindenek felett állnak, s helyes dolog a muszlimokat is megtanítani a „másság” tiszteletére. Ezzel szemben a másik liberális frakció hosszú gondolkozás után arra jutott, hogy az előbbi frakció érvelése rasszista és nem liberális, ugyanis a muszlim kisebbséget arra kényszeríteni, amit kulturális identitása szerint elutasít, nem más, mint súlyos rasszizmus, még akkor is, ha maga a cél „jó”.

Mivel a világegyetem hemzseg az élettől, nehéz lenne az összes fajt leírni, így csak azokat vázolnám, melyek gyakran kapcsolatba lépnek földi emberekkel is.

Szürkék – alacsony, nagyjából egy-másfél méter magasság közti lények, nevük szürke bőrszínűkről ered. Normál ember típusú (test, fej, két láb és két kéz) lények. Az emberi testtel összehasonlítva aránytalanul nagy a fejük és szemük, úgyszintén aránytalanul hosszú a kezük. Testük mentes minden szőrzettől, fülük nem emelkedik ki arcuk vonalából.

Hazájuk a Háló csillagképben található, kb. 40 fényévnyire a Földtől.

*

„Marslakók” vagy zöld emberkék – alacsony, nagyjából egy méter magas  lények. Nevük onnan ered, hogy sokan – tévesen – Mars-lakóknak gondolták őket.  Normál ember típusú (test, fej, két láb és két kéz) lények. Bőrszínük zöld, fejük aránytalanul nagy.

Hazájuk a Kentaur csillagképben található, kb. 4 fényévnyire a Földtől (Alpha Centauri), ezek a Földhöz legközelebb lakó idegenek.

*

Drákók vagy gyíkemberek – magas, nagyjából három-négy méter magasság közti lények, nevük onnan ered, hogy kinézetük emlékeztet a sárkányokéra, valamint utal hazájukra is. Normál ember típusú (test, fej, két láb és két kéz) lények, azoban a fejük inkább egy hüllőére emlékeztet. Apró farkuk is van, melyet képesek behúzni testükbe. Testük mentes minden szőrzettől, teljesen sima, fülük nem emelkedik ki arcuk vonalából. Fejük tetején bemélyedés található.

Hazájuk a Sárkány csillagképben található, kb. 150 fényévnyire a Földtől.

*

Plejádok – magas, nagyjából két méter magas lények, nevük onnan ered, hogy hazájuk a Fiastyúk (Pleaides) csillaghalmazban található. Normál ember típusú (test, fej, két láb és két kéz) lények, bőrük kreolos, szőke hajuk és kék szemük van.

Hazájuk a Bika csillagképben található, kb. 440 fényévnyire a Földtől.

*

Andromédák – magas, nagyjából két  és fél méter magas lények, nevük onnan ered, hogy hazájuk az Androméda csillagkép. Normál ember típusú (test, fej, két láb és két kéz) lények, azonban nincs szilárd testük, ugyanis ezek energialények.

Hazájuk az Andromdéa  csillagképben található, kb. 100 fényévnyire a Földtől.

*

Szíriusziak – emberi magasságú magas lények, nevük onnan ered, hogy hazájuk a Szíriusz. Normál ember típusú (test, fej, két láb és két kéz) lények, a földi emberekre olyan mértékben hasonlítanak, hogy a laikus képtelen megállapítani, hogy valójában nem azok.

Hazájuk a Nagy Kutya  csillagképben található, kb. 10 fényévnyire a Földtől.

*

Legközelebb az egyes fajok politikai rendszeréről, s a Földdel való kapcsolatukról fogok írni.

A napokban terjed  a neten a két tehén vicce különböző verziókban.

A magyar és általában kelet-európai verziót még nem írta meg senki.

Volt két állami tehened 25 éve, melyek jól-rosszul, de éltek és tejet adtak. Aztán jött a nyugati befektető, megvette mindkettőt, feldolgozta húsnak. Majd ugyanaz a befektető elkezdte árusítani a saját, külföldi tehenei tejét, ötszörös áron. A lakosság hitelt vett fel a nyugati banktól, hogy továbbra is tudjon tejet venni. Most a lakosságnak nincs tehene, de van tartozása.

Jött a Fidesz. Ismét lett tehén, csak egy, s az is Orbán egyik haverjának tulajdona. De mégis jobb így, mert legalább van hazai tehén. A nyugat szerint diktatúra van az országban, mert egy igazi demokráciának nem lehet saját tehene, hanem kötelező nyugatról tejet vennie.

A ballibek meg tüntetnek: azonnal legyen odaadva ingyen a magyar tehén egy nyugati befektetőnek.

Álmomban Ballibisztánban jártam.

Ez az ország Magyarországtól  kb. 30 ezer km-re, nagyjából a Föld szemben lévő oldalán van, de onnan sréhen picit még keletnyugatra.

Ballibisztán tökéletes liberális demokrácia. A választásokon pl. a nyertes párt nem kap egyetlen mandátumot sem a parlamentben, nehogy alkotmányos diktatúra alakuljon ki, hanem ehelyett a legkisebb párt kap mindig kormányalakítási megbízást.

Fontos eleme a jogrendnek a közvetlen demokrácia is. Ha bármikor kimegy tüntetni (ballibisztáni nyelven: gágogni ) legalább 1200 lakos, akkor automatikusan megszűnik a kormányfő megbízatása.

Fontos a kvótarendszer is. Minden párt köteles a választási listájának legalább 80 %-át okleveles ballibákkal feltölteni, akik vizsgát tettek, ezzel bizonyítva, hogy mindenben mindent úgy gondolkodnak, ahogy ezt a Balliba Agytröszt mondja.

Ez a Balliba Agytröszt tulajdonképpen egy igen fontos civil szervezet, joga van megvétóznia bármilyen állami szerv döntését Ballibisztánban. Az Agytröszt tagjai minden héten összeülnek és megmondják mi a jó és mi a rossz. Aki nem fogad szót, az orbánistának (az „orbánista” szó ballibisztániul annyit tesz: gonosz, náci-komcsi ember) minősítik és azzal többé senki sem áll szóba.

Ballibisztánban bárki bárkivel köthet házasságot. A ballibisztáni kormányfő pl. házasságban él egy másik férfivel, annak a nagymamájával, egy kölyökkutyával, valamint az egyik konyhai tűzhellyel és az emeleti vécé vécékeféjével.

Fontos jellemzője Ballibisztánnak az is, hogy nincs határa, ugyanis országhatárt fenntartani gyűlölködés, márpedig a ballibisztáni alaptörvény szigorúan tiltja a gyűlölködést. Korábban a ballibisztáni politikusok fenntartottak határőrséget, mely azonban mindenkit beengedett, később azonban arra jutottak: maga a határőrség fenntartása is gyűlölködés, sőt a határvonalakat is eltörölték azóta, nehogy azok megsértsék bárki emberi méltóságát.

Ballibisztánban az adórendszer is rendkívül igazságos. Átlagbérig az adó: 0 %, átlagbér duplájáig: 10 %, felette 80 %. Az átlagbér ötszörésénél viszont többet keresni bűncselekmény,  az ilyeneknél teljes vagyonelkobzás jár nyilvános megkorbácsolás után. Mindez természetesen csak a bérből élőkre vonatkozik. A vállalkozók kereshetnek bármennyit, mert ők munkahelyteremtő jóemberek.

Ballibisztánban teljes a szólásszabadság, amennyiben az ballib szellemiségű. Minden más megszólalás tilos, mert az gyűlölködésnek számít.

Pár napja terjedt el a hír a médiákban, miszerint Észak-Korea gonosz diktátora immár az elmebetegség olyan fokáig jutott, hogy fél órával visszállíttatta az időt az országban.

Jöttek is gyorsan a kommentek, melyek elemezték, hogy ez csakis őrület lehet, meg hitetetlen önkény. Hamarosan persze a gonosz, cigány Orbán is szóba került a ballib hozzászólásokban, hiszen nyilvánvaló, hogy a magyarországi "diktátor" is manipulálni készül az időt.

Voltak azért értelmesebb hozzászólások, melyek nem vontak le az ügyből politikai következtetést, csak azt állapították meg, hogy az időváltás nehezíti a nemzetközi kapcsolatokat, pl. ezentúl a kínai-északkoreai  határon a vonatok majd vesztegelni kénytelenek fél órát. Persze ez is nevetséges következtetés, hiszen sehol a világon nem állnak meg a vonatok az időzónák határain, s ez semmiben sem nehezít semmit.

Valójában egész másról van szó. Attól, hogy Észak-Korea kőkemény, elnyomó, marxista rendszer még nem következik sehogy, hogy ott semmi jó nem történhet. Márpedig a zónaidő átállítása jó hír. Eddig ugyanis Észak-Korea a +9-es időzónában volt (egész évben, Észak-Korea nem használ nyári időt), míg most áttér a +8:30-as időzónába, mely közelebb áll az ország természetes idejéhez, azaz egészségesebb és praktikusabb.

Az őrület valójában azokban az országokban van, ahol természetellenes időt kényszerítenek a lakosságra. Pl. Magyarország is ezen országok közé tartozik, amikor a lakosság a nyári időszámítás igája alatt szenved: ilyenkor az órák ugyanis kb. a Fekete-tenger közepének idejét mutatják, ami erősen károsítja a magyar emberek egészségét.

Azok az alulinformált emberek pedig, akik eddig azt hitték csak teljes órás időzónák léteztek, lepődjenek meg egy lexikon tanulmányozása után. A világ számos országa használ nem teljes órás időzónát, pl. India, Irán, Afganisztán, de pl. Franciaország, Kanada, Ausztrália egyes részei is. Hihetetlen diktatúrák ezek!

Lássuk mi a valós helyzet a határkerítéssel kapcsolatban.

Azt mondják a ballib médiák: egy kerítés fegyveres védelem hiányában nem képes megállítani azt, aki be akar hatolni a kerítés által védett területre. Ez teljesen igaz, azonban nézzük meg mely területre akarnak behatolni a betolakodók.

A tömeg nem Magyarországra akar behatolni, hiszen ennek semmi értelme. A magyar szociális rendszer nyújtotta előnyök nevetségesek a bevándorlók számára. Ha ez lenne a valódi céljuk, el se indultak volna otthonról.

A valódi cél az EU szociálisan legbőkezőbb államai, elsősorban Svédország és az Egyesült Királyság, de ha ez nem jön össze, még Németország is számba jöhet, ahol az állam minden menekültkérelem benyújtójának ingyenes szállást és étkezést biztosít, valamint 145 euró havi zsebpénz személyenként. Ez TÖBB, mint a minimális nyugdíj Magyarországon! S a menekülkérelem elbírálása 6 hónap, azaz 6 hónapig aranyélete van annak, aki ilyen kérelmet benyújt.

Jelenleg a német kormány pont ezért tervezi a 6 hónapos idő 6 hétre leszállítását, a zsebpénz megszüntetését, valamint a lágerekben való kötelező elhelyezést minden kérelmezőnek. Ezzel szeretnék Németország jóhírét csökkenteni a segélyre vágyók szemében.

Szóval a cél nem Magyarország. Magyarország csak tranzitország, melyen a beáramló tömeg áthalad úticélja eléréséig.

A kerítés célja tehát: ezt a vándorló tömeget más útvonal választására késztetni. Ha nehéz Szerbiából Magyarországra eljutni, akkor a “menekült” megy Romániába vagy Horvátországba, Azok is EU-tagállamok.

Ezt a célt pedig a kerítés el fogja érni. Ezért lesz a kerítés teljes politikai siker a Fidesz számára.

Hasonló eset ez a ballibek számára, mint a határontúli magyarok elleni harc éveken keresztül: védhetetlen és értelmetlen. S a vége ugyanaz lesz: amikor majd kimondják, hogy tévedtek (az MSZP és az Együtt Post Mortem pártok ma már határontúli-pártiak), már senki fogja komolyan venni, hogy véleményt változtattak a helyes álláspont irányába.

Élt az I. században, a mai Izrael területén egy nagy tanítómester, Baal Ibo. Egyidős volt mind Jézussal, mind a Brian életéből ismert Briannel, s szinte ugyanott tevékenykedett, ahol ők ketten.

Jézus követőivel ellentétben azonban Baal Ibo hívei mindig kis létszámban maradtak, s csak a XX. század végi Kelet-Európában kezdtek elszaporodni és ismertté válni. Eredetileg mint a gyémántkeménységű örök igazság hívei voltak ismertek, de később a kívülállók baailibóisták néven kezdtek hivatkozni rájuk, mely elnevezés a ballibák kifejezésre egyszerűsödött a XXI. sz. elejére.

A ballibák eszméinek központi elemét Baal Ibo példabeszédei alkotják. Ezért most, minden változtatás nélkül közöljük Baal Ibo öt legfontosabb példabeszédét.

*

Egyszer egy nő panasszal fordult Baal Ibóhoz, mert egy balliba férfi bemászott a női öltözködőbe és megleste a nőket. Ki vagy te, hogy megítéld embertársadat? – mondta ekkor a nőnek Baal Ibo dörgedelmes hangon, - Honnan tudod, ó te ostoba, hogy mi a nemi identitása embertársadnak? Hiszen az is lehet, hogy bár férfinek nézz ki, ő nőnek vallja magát, mert egy LBTGQWRZPOX-ember.

*

Egy tavaszi délelőtt Baal Ibo éppen a jeruzsálemi kerületi bíróság épülete előtt járt, amikor meglátta a bírósági hirdetőoszlopon, hogy egy parázna nő ellen folyik per. Baal Ibo azonnal bement az ülésterembe és szónoklatot tartott. A paráznaság elavult fogalom: minden nő szabadon rendelkezhet testével, azt akár ingyenesen, akár pénzért tetszőleges számú férfi rendelkezésére bocsáthatja – mondta Baal Ibo, a vádlotthoz pedig így szólt: Te pedig menj, s paráználkodj kedvedre!

*

Az is megesett, hogy Baal Ibót kora szociális különbségeiről kérdezték. A szegények azért szegények, mert nincs elég eszük és merszük, hogy sikeres, munkahelyteremtő vállalkozókká váljanak – mondta Baal Ibo, majd hozzátette, - könnyebben jut át a tű fokán egy kenguru, mintsem egy sikertelen, eszement, gyáva bérmunkás a sátramba.

*

Mester, mit tegyünk, ha a tények ellentmondanak tanításodnak? – kérdezte Baal Ibót egyik tanítványa. Mi a fontosabb, a tények vagy mi? – kérdezett vissza a nagy tanító, majd folytatta – A tényeket intenzív gágogással reagáljuk le, s akkor jajj a tényeknek!

*

Egyszer tízóraizás után egy tanítványa arról faggatta Baal Ibót mi tanításának legfontosabb eleme, ha ezt meg lehetne egy mondatban fogalmazni. Baal Ibo felállt, ujját felmutatva ezt mondta: Gyűlöld és rágalmazd azt, aki velem nem ért egyet!

A ballib agytröszt tegnapi gyűlésén, melyre össze lett trombitálva az összes ballib megmondóember és az összes ballib politikus a fenti igen fontos kérdés lett alaposan kivesézve.

Két fő javaslati tervezet került benyújtásra az ülésre.

Az egyik szerint legyen ezentúl aktív regisztráció a választásokra, azaz csak azok szavazhassanak, aki regisztráltak a választást megelőzően, az előtt legalább 2 héttel. De nem ám úgy, ahogy ezt a cigány Orbán diktátor javasolta 2012-ben! Semmiképpen! Ezúttal minden teljesen demokratikus lesz! A regisztrálást ballib civilekből álló bizottságok fogják végezni, akik beidéznek minden egyes állampolgárt e célból, majd mindenkinek felteszik a kérdést „Utálja maga Orbánt?” – aki habozás nélkül igennel válaszol, az regisztrálásra kerül, míg aki nemet mond, azt cselekvőképtelenné nyilvánítják, s elveszti választójogát. Aki pedig igent mond, de csak habozás után, annak a szavazata fele annyit fog érni, mint a teljesjogú választópolgároké.

A másik javaslat még demokratikusabb. Eszerint mindenki szavazhasson továbbra is – még a fasiszta, nem adózó határontúli magyarok is –, de ne indulhasson a választáson nem ballib erő, mert aki nem ballib, az fasiszta, márpedig az 1947. évi párizsi békeszerződés tiltja a fasiszta szervezeteket.

Az ülést sajnos beárnyékolta egy zavaró tény: az elmés és mély vitát megzavarta egy felszólaló, aki azt javasolta: a ballibek szerezzék meg az összes politikai erő közül a legtöbb szavazatot, így győzzenek Orbán ellen. A teremben azonnal spontán felháborodás tört ki e szavak hallatán, a felszólalót a fél terem kriptoorbánista ügynöknek nevezte, a másik fél pedig fasisztának, ezután az illetőt kikergették a teremből, majd örökös tiltást szavaztak meg rá.

A válasz egyenesen és röviden: Magyarországon nincsenek semmilyen oligarchák, se fideszesek, se ballibek.

Persze mindkét tábor a másik gazdagjait oligarcháknak mondja, de ez csak hazug propaganda.

Mi is az oligarcha? Olyan ember, aki vagyona, gazdasági hatalma révén képes alapvetően és meghatározóan képes befolyásolni a politikát. A hangsúly az alapvetően és a meghatározóan szavakon van, mert nyilvánvaló, hogy a több pénz mindig, mindenhol nagyobb befolyást jelent, kivéve a totális diktatúrákat.

Szóval az oligarcha nem a “nagyon gazdag ember” szinonímája. Hanem olyan embert jelent, aki irányítja a politikát.

Magyarországon ez a jelenség sosem alakult ki. Se ballib, se fideszes oligarchák nincsenek. A két nagy magyar politikai tábor túl erős ahhoz, hogy a gazdasági szereplőknek lapot kellene, hogy osszon. Magyarországon a nagy gazdasági hatalommal rendelkezők függenek a politikától, s nem fordítva.

Oligarchák léteztek pl. Oroszországban a 90-es években, a liberális demokrácia alatt. Volt 20-30 ember, akiktől minden függött. Ha egy politikus nem tetszett nekik, leváltották. Putyin nagy államreformjának egyik eleme éppen az volt, hogy az oligarchákat felszámolta: ma az orosz politikát csakis a választott politikusok irányítják, nem a milliárdosok.

Ma Magyarországon mindent egy ember dönt el, Orbán, s aki kicsit is ismeri Orbánt, tudja, hogy ha bárki milliárdos utasítani próbálná őt, az a milliárdos hamarosan jól megnézhetné magát. Esetleg másnap hirtelen jönne egy új jogszabály, mely éppen az adott milliárdos üzleti érdekeit sújtaná. Az oligarchák esetében ez pont fordítva van: ha a politikus nem táncol az oligarcha akarata szerint, a politikusnak esik bántódása.

A nyugati liberális demokráciában szintén nincsenek oligarchák. Minek lennének, mikor maga a rendszer eleve a leggazdagabbak érdekei alapján működik. Olyan ez, mint a szerencsejáték – minek csalna a játékszervező, ha a játék szabályai eleve csillagászati hasznot hoznak neki.

Akik elmentek külföldre, azok a ballibek hívei, halljuk minden nap a mítoszt.

Nos, a valóság – a tavalyi EP-választás eredményei pártok szerint:

Látható, mind a 4 fő tábor (Fidesz, Jobbik, LMP, ballibek) a szavazatarányok szinte azonosok belföldön és külföldön, egyedül az LMP esetében van komoly eltérlés: jelentősen több a külföldi szavazatarány.

Egy ortodox vallású angol ismerősöm elment nyaralni Görögországba, Vasárnap ment a misére. Ott egy bácsika elállta előle az utat: turisták nem mehetnek be a templomba istentisztelet alatt, várja meg a végét, jöjjön aztán megnézni a templomot, akkor szívesen lesz látva. Angol emberke mondja: ő nem turista, hanem hívő, s direkt a misére jött. Görög bácsi visszakérdez: maga tehát görög származású? Angol: nem, színangol vagyok. Görög: az nem lehetséges, magának, mint angolnak az anglikán egyházhoz kell tartoznia! Ekkor az angol elmagyarázta lassan (mert a görög nem értett azért túl jól angolul) és egyszerű szavakkal, hogy az ortodoxia nem görög egyház, hanem univerzális egyház, melyet Jézus alapított minden népnek. Görög bácsi elgondolkodott, már nem mondta az angolnak, hogy ne menjen misére, de láthatóan továbbra is nagyon nem értette a helyzetet: angol ember miért megy görög templomba.

Kevéssé ismert tény: egy amerikai műemlék, melyet 1980-ban építettek.

A biblia tízparancsolat mintájára készült, fő vonalakban a háttérhatalom parancsolatait tartalmazza, keresztény körökben mint az Antikrisztus 10 parancsa ismert.

A liberális tízparancsolat a következő (8 nyelven szerepel a szöveg):

1. Fenn kell tartani az emberiség létszámát 500  millió szinten, örökös egyensúlyban a természettel.
2. Bölcsen irányítani kell a ember szaporodását, a fizikai egészség és a sokféleség serkentése céljából.
3. Egyesíteni kell az emberiséggel egyetlen új nyelvvel.
4. Szabályozni kell a szenvedélyt, a hitet, a hagyományt, s mindent, ami kialakította az emberi értelmet.
5. Meg kell védeni az embereket és az országokat tisztességes törvényekkel és bíráskodással.
6. Minden ország szabályozza az egymás közti viták belső megoldását egy világbíróságon.
7. Kerülni kell a kicsinyes törvényeket és haszontalan tisztviselőket
8. Egyensúlyozni kell a személyiségi jogokat és a társadalmi feladatokat.
9. Támogatni kell az igazságot, a szépséget és a szeretet, hogy harmóniában éljünk a végtelennel.
10. Ne legyen az emberiség a Föld rákja, hagyjunk helyet a természetnek.

Google Maps

Bár nem vagyok marxista, a téma érdekel: szoktam pl. olvasni az Eszmélet című kommunista lapot az interneten. Az egyik ott megjelent régi, még 2002-ben írt cikk döbbentett rá valamire.

A sajátosan magyar balliberalizmus áramlat (bár léteznek egyes elemei más kelet-európai országokban is, ebben az alakban ez mégis valami egyedien magyar torz jelenség) fordulatai nagyon érdekesek.

Ez az eszme mindig a haladás-maradiság ellentétben gondolkodott, de érdekes módon folyamatosan lassan változtatva a két kategória tartalmát.

A első időszak (a 90-es évek) arról szólt, hogy van egyrészt a nyugati, liberális, haladó, modern út, más részről meg ott van annak ellentétje, a “barokkos” mucsaiság, melybe beletartozik minden, egészen a LIBERÁLIS konzervatívoktól az újnyilas eszmékig, s természetesen ott van mindenféle nacionalizmus is, még a legmérsékeltebb is, valamint minden vallás, egyes liberálisbarát kisegyházakat leszámítva. A “jó” oldalon viszont ott vannak a marxisták, akik eltévelyedtek ugyan, de könnyedén visszatéríthetők az “igaz” útra, mert “civilizációs” értelemben mégiscsak közelebb állnak az “igazsághoz”, mint a maradi erők. Persze ennek az engedékenységnek a szélsőbal irányába jelentős személyes oka is volt: a magyar liberális agytröszt több jelentős személyisége marxista volt fiatalon, s onnan tért meg a liberalizmushoz középkorában.

Ez sikeres kora volt a ballibségnek: gyakorlatilag felmentőlevelet kaphatott minden marxista, aki hajlandó volt a marxizmust lecserélni liberalizmusra. Ürügyként ott volt a “baloldal” függefalevél, azaz azt lehetett hazudni hihetően, hogy “nem is változtattunk eszmét, baloldaliak maradtunk”. Politikailag a folyamat vége az lett, hogy a kezdetben több áramlatból álló MSZP-t sikerült egységes liberális párttá alakítani, az MSZP-től balra állókat marginalizálni, az ellenfelet pedig egybemosni, s sikeresen rájuk tenni a fasiszta, de legalábbis a fasisztagyanús címkét.

Aztán az új évezredben a világ megváltozott. A liberalizmus csődje egyre nyilvánvalóbb lett. A statusquo ellenében kezdtek létrejönni új eszmék. Először próbálkozás indult, hogy ezeket az új eszméket is valahogy be kellene terelni a “baloldal” sátrába, de a vállalkozás biztos kudarc volt eleve: az új eszmék pont a “baloldalnak” nevezett liberalizmus alapvető dogmáit kritizálták.

Váltani kellett tehát: mára a liberális konzervatívok be lettek véve a “jó” oldalra, míg az antiiberális balosok át lettek téve  a “gonosz” oldalra. A magyar politikában ez abban is jelentkezett: a ballib agytröszt befogadott nem-baloldali eredetű liberálisokat, viszont a baloldali alternatívákat Orbán által lefizetett összeesküvéseknek minősítette.

A fő ellenség persze Orbán, aki a “jó” oldalról átállt a “gonosz” erőkhöz.

Ez egy szubjektív cikk, kizárólag saját megfigyeléseim alapján.

Mint minden idegen kiejtés esetében, a magánhangzók terén érezhető legjobban az akcentus.

Csak azokat a hangzókat írom le, melyeknál az általános ejtés eltér a helyes angol ejtéstől.

A0 (free): a bolgárok számára természetellenes jelenség a hosszú magánhangzó hangsúlytalan szótagban, így amikor ez a hang hangsúlytalan szótagban szerepel, azt vagy a kelleténél rövidebben ejtik ki vagy pedig egy j-t toldanak az i után.

A9 (moon): ugyanaz, mint az előző esetben, a bolgárok számára természetellenes jelenség a hosszú magánhangzó hangsúlytalan szótagban, azt vagy a kelleténél rövidebben ejtik ki vagy pedig két rövid u-t ejtenek.

B1 (city): mind a magyarok, mind a bolgárok sima magyar i-t mondanak helyette.

B9 (good): a magyarok a kelleténél zártabban ejtik minden helyzetben, ráadásul jellemzően hosszabban is, míg a bolgárok hangsúlytalan szótagban hiba nélkül ejtik, hagsúlyos szótagban pedig ugyanazt a hibát követik el, mint a magyarok, de hosszabbítás nélkül.

C2 (open): a magyarok a kelleténél jóval előrébb és nyíltabban ejtik, magyar e-t vagy ö-t mondanak, a bolgárok ejtése kevésbé hibás: a kelleténél nyitottabban ejtik hangsúlytalan szótagban, hangsúlyos szótagban pedig zártabban és kicsit hátrébb.

A csak a brit angolban előforduló D2 (bird) és E3 (but) hangot a bolgárok ugyanúgy ejtik, mint a C2-t, míg a a magyarok az előbbit ö-nek, az utóbbi á-nak mondják. (Az amerikai ejtésben mindkettő helyett C2 van.)

D0 (men): a bolgárok hibátlanul ejtik, a magyar a kelleténál nyíltabban, Magyar e-t mondanak helyette. CO: az előbbi allofónja egyes ejtésekben,

F0 (man): a magyarok zártabban ejtik, Magyar e-t mondva, a bolgárok jellemzően roved Magyar á hanggal mondják.

F3 (father): a Magyarok és bolgárok is a kelleténél előrébb ejtik, magyar á-t mondva, a bolgárok túl röviden, amennyiben hangsúlytalan szótagban van.

F9 (hot): ez csak a brit ejtésben fordul elő, az amerikaiban F3 van helyette, a magyarok vagy magyar a-t vagy o-t mondanak helyette, a bolgárok röved magyar á-t mondanak helyette.

magyar

bolgár

Kettőshangzók:

• előfordul mind az amerikai, mind a brit angolban: eɪ, aɪ, ɔɪ, aʊ,
• csak a brit angolban van jelen: ɪə, eə, ʊə, əʊ,
• csak az amerikai angolban van jelen: oʊ.

A magyarok a ɪ-t nem tartalmazó kettőshangzókból rendszerint két szótagot csinálnak, vagy egy darab hosszú magángangzóként ejtik azt, az első elemet megnyújtva. A bolgárokra ez utóbbi hosszabbítás nem jellemző. Mindkét esetben természetesen ugyanaz érvényes, mint a táblázatban megjelenített egyeshangzóknál.

De térjünk ki a mássalhangzókra is röviden. Itt nem mellékelek táblázatokat, mivel sokkal kevesebb az eltérés.

Mindkét nyelv számára ismeretlen az angol θ és ð hang (ezeket az angol írás egyformán, th-val jelöli). Ehhez kapcsolódik az angol t és d ejtése is, melyek alveoláris hangok az angolban, míg a magyarban és a bolgárban denti-alveolárisak. Ezért angol füllel a magyar/bolgár t/d ejtése az angol θ/ð és angol t/d KÖZÖTT van. Így mind a bolgárok, mind a magyarok az angol t/d ejtésénél érintik a fogsort, ami hibás, viszont a th – θ és ð – ejtése esetében vagy sima t/d ejtődik, vagy egyenesen sz/z.

Az angol veláris ŋ szintén szokatlan mindkét nyelv számára. Ez a hang megvan mind a bolgárban, mind a magyarban, de kizárólag k és g előtt jelenik meg, viszont angolul megjelenhet máshol is. Ezért a magyarok és a bolgárok ezt a hangot n-nek helyettesítik, amikor nem k és g előtt van.

A w hang ismeretlen mind a bolgárban, mind a magyarban, de a bolgároknak ez a hang nem okoz semmilyen gondot, így helyesen ejtik. (Ennek érdekes okai vannak, de most nem térek ki rá.) A magyarok jellemzően v-vel vagy u-val helyettesítik.

Az angol r helyes ejtése beszédhibának számít mind a bolgárban, mind a magyarban. Jellemzően mind a magyarok, mind a bolgárok könnyedén utánozzák, de a nem-raccsolók jellemzően “normál” magyar/bolgár r-t mondanak helyette,

Érdekes eset az angol l úgynevezett “dark l” (dentialveoláris l) nevű allofónja. Magyarul ilyesmi nem létezik, a magyarok minden esetben magyar l-t (alveoláris közelítőhang) mondanak, akkor is, amikor dark l lenne angolban. A bolgárban viszont a “normál” angol l-t ejtik rosszul, azt vagy dentialveolárisan vagy w-ként ejtve.

S még egy jelenség: a hehezet, melyek kötelezően következnek az angol cs, k, p, t hangok után bizonyos helyzetekben. Bár hehezet nincs se a bolgárban, se a magyarban, ez könnyedén utánozható. A gond inkább az szokott lenni, hogy a bolgárok és a magyarok ott is hehezetet igyekeznek ejteni, ahol nem kellene.

A kommunista utópiában a társadalom minden tagja kizárólag a közösség érdekeit nézi, eszébe se jutna a saját érdekeit nézni, ill. ha nézi is saját érdekeit, azokat úgy értelmezi, hogy egyeznek a közösség érdekeivel.

A liberális utópiában a társadalom minden tagja kizárólag a saját érdekeit nézi, eszébe se jutna a közösség érdekeit nézni, ill. ha nézi is a közösség érdekeit, azokat úgy értelmezi, hogy egyeznek a társadalmat alkotó egyéni érdekek összességével.

A kommunista utópiában a terv vezérli a javak termelését, a terv alapja pedig az egyéni szükséglet.

A liberális utópiában a szabad piac láthatatlan keze irányítja a javak termelését.

A kommunista utópiában nem létezik pénz, mert okafogyottá válik, helyette erőforrás alapú gazdaság van.

A liberális utópiában mindent ural a pénz, mert a pénz az egyetlen univerzális értékmérő.

A kommunista utópiában elhal az állam, mert nincs szükség már rá: a társadalom önmagát igazgatja.

A liberális utópiában az állam minimálissá válik, mert a szabad piac szinte mindent képes megoldani.

A kommunista utópiában nincsenek osztályok, mivel mindenki egyenlő, s az osztályok kialakulásának alapja – a termelőeszközök feletti tulajdon  - nem létezik.

A liberális utópiában az osztályok egymást harmonikusan segítve léteznek a közös jólét elősegítéséért.

A liberális utópia plurális, azonban mindenki liberális, hiszen a liberalizmus az egyetlen racionális eszme, melyet gondolkodó ember magáénak vallhat.

A kommunista utópia bevallottan egy eszmét  vall, a kommunista eszmét, azonban ez mégsem elnyomás, mivel minden racionálisan gondolkodó ember kommunista, hiszen minden más eszme tudománytalan.

A liberális utópiában mindenki egyenlő, jogait és esélyeit illetően.

A kommunista utópiában mindenki egyenlő, mind jogilag, mind anyagilag.

A kommunista utópiában a nemzetiség, faj, vallás megszűnik.

A liberális utópiában a nemzetiség, faj, vallás megszűnik.

A kommunista utópia alapja a tudományos szükségszerűség és az emberi jogok.

A liberális utópia alapja a szabad tulajdon és az emberi jogok.

Nem szeretnék élni se az egyikben, se a másikban.

Foglalkoztam már a hitgyűlölő Balavány esetével. Ez az ember egy jelenség.

Az ember, aki pénzért változtatta meg nézeteit. S mivel korábbi nézetei erősen ellenjavaltak jelenlegi helyezkedéséhez képest, így most kényszeresen igyekszik túlteljesíteni gazdái elvárásásait.

Korábban rendszeresen olvastam a blogját. Akkor még nem tagadta meg alapelveit, csak politikailag pártolt el addig égbe dicsőített pártjától, a Fidesztől. Így kifejezett érdekes dolgokat írt: ő volt akkoriban a Fideszből kiábrándult volt fanatikus főfideszes, aki azonban saját alapelveit megtartotta.

Aztán elkezdett pénzért írni, így kénytelen volt immár feladni minden elvét. Mai tevékenysége arról szól: hogyan magyarázzuk ki minden korábbi elvünket, úgy hogy közben mégse válljunk teljesen nevetségessé.

Aláhúzom: nem a vélemény változásáról van szó. Ez mindenkinek szent joga. Hozzáteszem: a ballib körökben természetesen csak a ballib felé változó véleményváltozás szent dolog, míg az ellenkezőjének a neve aljas gerinctelenség. Dehát ez nem a ballib eszmeiség egyetlen abszurduma. Én ezt sosem osztottam: számomra a kommunistából liberálissá vedlett Horn és a kommunistából nacionalistává vedlett Pozsgay esete ugyanaz, s egyikben sem látok sem aljasságot, sem gerinctelenséget.

Ellenben a hazudozást utálom. S ennek minősített esete, amikor tényeket direkt kifacsarunk, hogy saját magunkat győztesként tudjuk kihozni.

A magát továbbra is hívő kereszténynek valló Balavány fő gondja manapság a kereszténység. Itt nem mondhatja,hogy hirtelen ateista lett, mert ez végképp elvenné a hitelességét. (Pedig ez lenne a tisztességes magatartás!) Ehelyett gyomorforgató tevékenységbe kezdett, a keresztény hit „kimagyarázásába”. A fő gondja most a homoszexualizmus kérdése. A homoszexualitást a kereszténység egységesen bűnnek tekinti, ebben felekezeti eltérések sem igen vannak: az apostoli kereszténységtől (katolicizmus, ortodoxia, ókeletiek, asszírok) a hagyományos protestantizmuson át egészen az újprotestánsokig (pl. a Hit Gyülekezete) a vélemény egységes ebben. Természetesen vannak pici, a homoklobbi által fenntartott protestáns csoportok, melyek nem osztják ezt a véleményt, de hozzáállásuk kb. olyan, mint a „reformvegetáriánusé”, aki szerint a húsevés megengedett dolog a vegetáriánizmusban..

Minden évben ír tehát ez a jóember egy-egy kereszténységferdítő cikket a homoszexuális büszkeségmenet idején. Tavalyi ökörségeit idén sikerült felülmúlnia. Idei cikkében a homoszexualizmust a rabszolgatartással igyekszik összehozni.

Szerinte a Biblia és eleve Isten parancsolatai időnként „elévülnek”, így azokat „tovább” kell gondolni. Azaz a „haladó” keresztények időről időre rájönnek, hogy Isten örök parancsolatai butaságok, így azokat át kell „értelmezni”, sok esetben az eredetihez képest pont totálisan ellenkező módon.

Például a XVIII-XIX. századi keresztények rádöbbentek, hogy a Biblia rabszolgaságot engedő szabályai „hülyeségek”, így a ezeket a részeket úgy kell értelmezni, hogy a Biblia elítéli a rabszolgaságot, s ez teljesen jogos, hiszen Isten szeretetről beszélt, ez a fő parancsa, márpedig hogyan is lehetne összeegyeztetni a rabszolgaságot a szeretettel? Tehát most – bár nyilvánvaló, hogy a homoszexualitást a keresztény tanítás ellenzi – ezt az ellenzést át kell szintén értelmezni a „szeretet” jegyében, úgy hogy mostanatól a homoszexualitás elítélése válljon a homoszexualitás igenlésébe. Ez a ma „haladó keresztényeinek” - ezek vezetője természetesen Balavány – feladata.

Valójában ez a tények totális elferdítése. A kereszténység szerint a rabszolgaság egy társadalmi intézmény, mely se nem jó, se nem rossz. A keresztény parancsolat: a rabszolgatartó bánjon emberként rabszolgájával. A rabszolgaság ellen küzdő keresztények politikai harcot folytattak, nem vallási harcot. Úgy vélekedtek, hogy a rabszolgaság egy rossz intézmény, ezért meg kell szüntetni. Ezzel SEMMIBEN sem mondtak ellent a kereszténységnek azonban, mert – mint mondtam – a kereszténység e kérdésben semleges. A kereszténység számára a rabszolgaság kérdése ugyanaz, mint egy ország államformájának kérdése: érdektelen. A rabszolgaság hívei és ellenzői egyaránt lehettek hívő keresztények, hiszen egyik álláspont sem ment szembe a keresztény tanítással.

Ezzel szemben a homoszexualitást elítélő parancsolatokat úgy értelmezni, hogy azok nem érvényesek nem más, mint beleavatkozni Isten dolgába. Ha pedig ebben a kérdésben felülbíráljuk Istent, miért nem bíráljuk fel minden egyébben? Eleve miért hiszünk a feltámadásban vagy Isten létezésében?

Szóval semmi gond, öreg, mondd azt, hogy eddig keresztény voltál, de már nem vagy az. Ez tisztességes álláspont. De légy szíves hagyd békén a vallásunkat!

Annak idején, amikor szovjet gimnáziumban töltöttem unalmas napjaimat a 80-as évek első felében, az egyik hivatalos nézet az volt, hogy bár MÉG nem alakult ki sajnos – a burzsoá múlt miatt – a szovjet nemzet, de ez már csak pár év, legfeljebb pár évtized kérdése, s meg fog jelenni ez az új nemzet, melynek alkotóelemei új szovjet típusú emberek lesznek.

Aztán legalább annyi haszna volt mindennek, hogy hatalmas mennyiségű orosz vicc született az új szovjet emberről.

Pl.

– Lesz KGB a kommunizmusban?

– Nem lesz, mivel az új szovjet ember öntudata olyan magas szintű lesz, s mindenki saját magát fogja letartóztatni.

vagy:

– Hogyan fog kinézni az új szovjet embertípus?
– Elsorvadt lábai lesznek, mert nem fog sehová se járni, mindenhová kocsik, vonatok, repülők, ürrepülők viszik. Elsorvadt kezei lesznek, mivel helyette minden munkát gépek és robotok fognak elvégezni. Elsorvadt hasa lesz, hiszen normál étel helyett magas tápértékű kis tablettákat fog szedni. Hatalmas feje lesz, mert egész nap és éjjel csak gondolkozni és gondolkozni fog – azon fog gondolkozni állandóan, hogy honnan a fenéből szerezze be a magas tápértékű kis tablettákat.

Szóval a szovjet embertípus hála Istennek elmaradt, de helyette itt van az új liberális embertípus, a Liberóember.

Lássuk a Liberóember jellemzőit! Különösen annak magyar alfaját.

1. A Liberóember határozottan követeli, hogy a határőrizet szűnjön meg az egész világon, s mindenkinek alanyi joga legyen a Nyugat-Európába való azonnali költözés. Kivéve persze a határontúli magyarokat meg a 20 millió szemét románt, akik kötelesek szülőhelyükön maradni örökre.
2. A Liberóember olyan baloldali kormányt szeretne, mely jobboldali programot valósít meg. Ha nem ilyen valahol a kormány, akkor az diktatúra, de a legjobb esetben is féktelen populizmus.
3. A Liberóember szerint közéleti kérdésben csak az mondhat véleményt, aki az országban adózik. Kivéve persze az országban nem adózó, külföldön élő liberálisokat, rájuk ez nem vonatkozik.
4. A Liberóember rájött nem jó taktika a kereszténységet gyalázni nyíltan, így most ő mondja meg milyen az igazi kereszténység. A Liberóember szerint az igazi kereszténység a ballibaság.
5. A Liberóember szerint az össze létező baloldali érték úgynevezett populizmus. Az igazi, Liberóember szerint ideális baloldali ellenzi a munkásmozgalmat, a szakszervezeteket, s határozottan kiáll a nagytőke mellett, A Liberóember féle baloldal legfontosabb jellemzője, hogy imádja a homokosokat, ebben fejeződik ki és merül ki baloldalisága.
6. A Liberóember szerint a házasság elavult, felesleges baromság, kivéve a homokosokat, akiknál a házasság a lehető legfontosabb jog.
7. A Liberóember szerint a nemzetközi pénzügyi tőke érdeke mindenek felett áll, s vitázni se szabad erről a kérdésről.
8. A Liberóember szerint az ideális állampolgár az, aki nem gondolkozik semmiről, hanem vita nélkül elfogadja mindig a liberális agytröszt éppen hatályos álláspontját.
9. A Liberóember szerint a demokrácia is azt jelenti: mindenki megszavazza azt, amit a liberális agytröszt szeretne. Ha nem így tesznek a választópolgárok, akkor azok agyatlan bircák, akik nem képesek felismerni saját érdekeiket.
10. A Liberóember szerint 1200 összetrombitált, fizetett áltüntető akarata a fontosabb, s nem százezrek és milliók szavazata.

Vicces mindez, bár jelenleg komoly is. De ahogy az új szovjet embertípus is elmaradt, úgy fog elmaradni a Liberóember is. Illetve csak pár ezer hivatásos belváros norvég álcivil nedves álmaiban él majd csak tovább, heves horkolás – pontosabb gágogás – közben. A Liberóember ugyanis álmában is képes gágogni, ez rejtett tehetsége.

Azaz a 20 leggyakrabban feltett kérdés a homoszexualizmussal kapcsolatban. 

E rövid tájékoztatóban igyekeztük összegyűjteni a legfőbb, leggyakrabban felmerülő kérdéseket, melyeket a homofób, keresztény hívők szoktak kapni különböző vitákban.

1.

K: Hogyan lenne a homoszexuális természetellenes, ha egyszer előfordul a természetben, állatoknál is?

V: A rák is előfordul állatoknál, tehát a rák sem természetellenes? A „természetellenes” nem azt jelenti, hogy valami a természetben nem fordul elő, hanem azt, hogy ellenkezik a normális, természetes állapottal.

2.

K: A „fóbia” azt jelenti görögül, hogy „félelem”, miért féltek a homoszexuálisoktól?

V: Nem félünk. A „fóbia” szó eredeti jelentése valóban „félelem”, de a szónak mára a jelentése szélesebb, jellemző jelentése „elutasítás”. Érdemes észrevenni: a homoklobbi sem „félelem” értelemben használja a szót, hanem „gyűlölet” értelemben, a homoklobbi szóhasználatában a „homofób” jelentése „homokosokat gyűlölő”.

3.

K: A „homofóbia” azt jelenti „embergyűlölő”, miért gyűlölitek az embereket?

V: Nem gyűlölünk senkit. S a „homofóbia” szóban a „homo” rész nem latinul van, így nem „ember” a jelentése”. A „homo” tag a görög „homosz” (azonos) szóból ered.

4.

K: A Biblia valóban elítéli a homoszexualitást, de a disznóhúsevést és a különböző anyagú ruhák viselését is, s még sok mást. Miért nem tartjátok be az összes bibliai parancsolatot?

V: A Bibliának egyes parancsolatai hatályukat vesztették Jézussal, míg a homoszexualizmus tilalma maradt.

5.

K: Csak az Ószövetség tiltja a homoszexualizmust, azaz ez csak a zsidókra vonatkozik. Ti mint keresztények miért fogadtok szót egy zsidó parancsolatnak?

V: A Biblia nem tartalmazza Isten teljes tanítását, azaz nem érv, hogy mi van benne a Bibliában. Viszont pont a homoszexualitás tilalma benne van az Újszövetségben is, lásd Rómaiak I. fejezet.

6.

K: Jézus senkit sem ítélt el.

V: Mi se ítélünk el senkit. Viszont a bűnt elítéljük, ugyanúgy, ahogy ezt Jézus is tette.

7.

K: Jézus megbocsátást hirdetett, ti meg gyűlölködtök.

V: Megbocsátani csak annak lehet, aki bűnbocsánatot tart. Jézus sem bocsátott meg azoknak, akik nem ismerték fel bűneiket. A bűn elítélése nem gyűlölködés, hanem éppen ellenkezőleg: emberbaráti cselekedet.

8.

K: Isten elfogad mindenkit, a homoszexuálisokat is. Ti miért nem teszitek ezt?

V: Mi is elfogadunk mindenkit: gyilkost, homokost, pedofilt, szadistát, bármilyen más bűnöst. A bűnüket viszont elutasítjuk, ugyanúgy ahogy Isten.

9.

K: A homoszexuálisok eleve így születnek, nem tehetnek róla, hogy ilyenek.

V: A pedofilek, a pirománok, a szadisták is így születnek, azaz ez nem érv.

10.

K: Az orvostudomány a 70-es évek óta már nem tekinti betegségnek a homoszexualitást.

V: Egy emberi tudomány nem írhatja felül Istent.

11.

K: Isten megbocsátott a parázna nőnek a Bibliában. Azaz a homoszexuálisnak is megbocsát.

V: Mit mondott Isten a paráznának? „Menj és ne vétkezz többet”, azaz a bűnösnek megbocsátott, de felhívta, hogy ne folytassa a bűnözést. Isten a bűnösnek megbocsát, de a bűnnek soha.

12.

K: Miért avatkozzon bele az állam emberek magánügyébe?

V: Az állam eleve azért van, hogy beleavatkozzon emberek magánügyeibe. Ez minden társadalom alapja. Az ellenkező lehetőség az anarchia.

13.

K: Sok társadalomban, pl. az ókori görögöknél a homoszexualitás teljesen természetes dolognak számított.

V: Az ókori görögöknél a pedofília is annak számított.

14.

K: Az egyházak csináljanak, amit akarnak, nyugodtan diszkrimináljanak, de az állam adja meg a házasság lehetőséget két felnőtt embernek, azok nemétől függetlenül!

V: Miért csak két embernek, miért nem háromnak, ötnek vagy tíznek? Miért ne nevezhetne ezen az alapon bárki bármit házasságnak?

15.

K: Ti bűntelen vagytok? Ha nem, akkor miért beszéltek mások bűne ellen? Isten azt mondta, nézd a gerendát saját magadban, ne a szálkát másokban!

V: Nem vagyunk bűntelenek, ezért nem is ítélünk el semmit. Viszont a bűn felismerésére és megnevezése nem jelenti azt, hogy magunkat bűntelennek gondolnánk.

16.

K: A házasság magánügy, miért ne házasodhatna két egynemű? Ez nem érintené az ellenkező nemű házaspárok jogait.

V: A házasság nem magánügy, hanem egy társadalmi intézmény. Egy társadalmi intézmény tartalma pedig nem magánügy.

17.

K: Ha a homoszexuálisok nem házasodhatnak, az emberi jogaik korlátozása.

V: A házasság nem emberi jog, hanem egy társadalmi intézmény, melynek keretei a társadalmi konszenzustól függnek.

18.

K: Mindenkinek joga van a boldogsághoz!

V: A boldogság nem egy mindent lesöprő, elsődleges alapjog. A mutogatós bácsi attól lesz boldog, hogy mutogatja magát, senkit sem károsít ezzel, mégis az állam elveszi tőle “boldogságát”.

19.

K: Az EU megköveteli a homoszexuálisok egyenlőségét.

V: Az EU megköveteli minden ember egyenlőségét, de ebből nem következik, hogy külön homoszexuális jogoknak kellene lenniük, ezt az EU nem követeli meg.

20.

K: A homoszexuális házasság tilalma pont ugyanaz, mint hogy korábban a nőknek nem volt szvazati joguk!

V: A szavazati jog nem egy természetes jog, sok társadalomban senkinek se volt szavazati jog, azaz ez egy politikafüggő valami. Ezzel szemben a család fogalma természetes fogalom, mely már az ősközösségben is létezett.

Egy lehallgatott telefonbeszélgetés.

Szereplők:

Nyilas-Keresztessy Levente Bendegúz, az 599 Magyar Járás Mozgalom és a Nemzetiszocialista Sumér Hagyományörző Egylet elnöke

Melegh Buzát, a magyar LBGTQVPMZX (leszbikusok, buzik, guppiemberek, transszexuálisok, qrvák, vakondformájúak, pedofilek, madáremberek, zoofílek és x-szárnyúak) szervezetének vezetője

*

Buzát: Levi, készen álltok a hétvégére, lesz az évi nagy buli!

Levente: Persze, két hete gyakorlunk. Teljes készültségben van mind 20 frontharcosunk tetetől talpig feszes bőrruhában.

Buzát: A legfontosabb, hogy most ne legyen az egész olyan lagymatag, mint tavaly volt, ez így nem jó. A menet után tavaly leordították a fejemet a Norvégiai Köztársaság nagykövetségén, hogy nem volt semmi botrány. Idén legyetek szívesek komolyabban venni az egészet!

Levente: Pár bajtárs már készített horogkeresztes zászlót…

Buzát: Az nem jó, az tiltott jelkép, a rendőrség be fog avatkozni. Ki fog segíteni nekünk, ha a rendőrség letartoztat titeket???

Levente: Oké, akkor majd elvegyülünk a kordon körül és üvölteni fogunk, meg megdobálunk titeket rothadt gyümölcssel.

Buzát: Ez jó ötlet, de nem elég. A legfontosabb közös ellenségeinket, a keresztényeket megzavarni! Ha láttok keresztény ellentüntetőket, vegyüljetek azonnal közéjük és karlendítva zsidózzatok! Ha lehet engem személyesen is mocskoszsidózzatok le, Mond meg azoknak akik nem ismernek engem: tigrismintájú tangában leszek, s a seggembe egy pávatoll lesz dugva.

Levente: Téged? De hiszen te nem vagy zsidó.

Buzát: Kit érdekel ez? A lényeg, hogy ez fontos, mert így lesz belőle nagyobb hír a médiákban.

Levente: Oké. S a buziverés mikor lesz?

Buzát: Megbeszéltem egyik tagunkkal, hogy a menet után fél órával a Nyugatinál lesz, s vár, hogy megverjétek. Rózsaszín plüs zsiráf lesz a kezében, megismeritek erről. De óvatosan, csak 8 napon belül gyógyuló sérülést vállalt az aktivistánk az ügy érdekében!

Levente: Akkor csak pár pofon lesz. Majd szólok a harosoknak.

Buzát: Akkor ezt megbeszéltük. Kitartás!

Levente: Kitartás! S este 11-kor a szokásos helyen, az Action Barban majd dumálunk!